„Nagytiszteletű Közgyűlés! Kedves Testvérek! Gondolom, nem vagyok egyedül azzal az érzésemmel, hogy itt minden „le van zsírozva!”. Az egész jelölési, ezáltal a választási eljárás is, le van zsírozva.

Idejöttünk, mert meghívtak, mert egyházvoltunk ünnepére készülve újra el akartuk hinni, hogy egy nagyon picit számít, amit gondolunk, de legbelül tudtuk, hogy nem, nem számít. És így lett.

Jó egy éve lehet hallani szerte Debrecenben, szerte az egyházban, hogy „Helyet cserélnek Debrecenben! A rektor püspök lesz, a püspök pedig rektor.” És ma már tudjuk, hogy így lesz. Mi legitimáljuk majd a lezsírozott elképzelést. Ezért vagyunk. Ennyire, erre vagyunk jók.

Biztosan feltűnt mindannyiunknak, hogy egyéb tisztségek esetleges várományosairól nem szóltam. Azért nem, mert nincs jelentősége. Az egyházunk hétköznapjainak irányítása, sorsdöntő kérdések felvetésében és azok megoldásában nincs szerepük. Ezért kell súlytalan főjegyző és olyan főgondnok, aki valamilyen területen nagytekintélyűnek számít, de a belső egyházi hierarchiát tisztelő, azt semmilyen körülmények miatt meg nem zavaró személy.

Valakik elhitetik velünk és mindenkivel, hogy semmi sem múlik a jelölésen, sőt a választáson sem. Nincs jelentősége. Mert ellenkező esetben úgy érkezhettünk volna ide, hogy beszélgetések sokaságán, felvetések, ötletek, elképzelések megvitatásán, hosszú évek közös munkáján vagyunk túl, és tudjuk, merre akarunk menni és tudjuk, hogy milyen emberekre lenne szükség a jónak gondolt célok eléréséhez. És a szóba jöhető emberekkel sokat beszélgettünk volna, akik nem külső kényszernek nyomásának engedve hazudnák Isten akaratának az ő elhívásukat, hanem Isten Lelkének bátorságával felvértezve vállalnák önmagukat, és vállalnák az általunk is rájuk bízott feladatokat.

De nem így lesz! Ismét bedobunk valakit a sűrűbe, vagy ha úgy tetszik, ismét beáldozunk valakit a status quo érdekében, hogy néhány év múlva beletörődve megállapítsuk, „nem tud szegény mit tenni!”. És mi bealtatjuk a lelkiismeretünket, védjük életünk és szolgálatunk most még biztonságosnak tűnő határait megalkuvó hallgatásunkkal.

A Tiszántúli Református Egyházkerület következő püspöke ifj Dr.Fekete Károly. Még az is lehet, hogy a következő zsinati elnök is ő lesz. És most itt meg kellene értenünk, hogy nem az ő személye jelenti a problémát. Bár, nyílván elgondolkodtató, hogy önálló gyülekezeti szolgálat nélkül milyen rálátása van arra az egyházra, amit januártól pásztorolni fog? Elgondolkodtató lenne, ha objektíven megvizsgálnánk, hogy az általa vezetett tanszék milyen hatásfokkal végezte a rábízott feladatot az elmúlt 15 évben! Magyarán, hogyan prédikálnak azok az emberek, akik az ő keze alól kerültek ki? És az sem lenne érdektelen, hogy megvizsgálnánk, hogy vezetőként mit és hogyan tett a rektori szolgálatban eltöltött évek alatt. Nem vagyok benne biztos, hogy a feltett kérdésekre válaszolva olyan egyértelmű lenne a püspöki tisztségre történő jelölése, mint amilyen jelen esetben. Azaz, nem biztos, hogy alkalmasnak tűnne. És mégis azt mondom, ez sem baj! Olyan püspökünk már több is volt, akiről szinte egyöntetűen azt gondoltuk alkalmas, és hiszem, hogy Isten is annak látta, és mégis kiderült, alkalmatlanná lett a feladathoz. Ezért is, meg azért is, mert Istenben bízó emberek vagyunk, úgy gondolom, hogy Fekete Károly látszólagos alkalmatlansága ellenére lehet nagyon jó püspök. Isten alkalmassá teheti őt. És alkalmassága megélésében nekünk kell őt segíteni.

Tehát, nem ellene vagyok, hanem az eljárás ellen! A mód ellen, ahogy dolgainkat, köztük a vezető egyházi tisztségre történő jelölés folyamatát is le akarjuk bonyolítani. Lezsírozni.

Mert le lehet zsírozni mindent! Ezt a Bibliában is láthatjuk, hogy számosan voltak, akik az Isten által adott ígéret ellenére a tutira akartak menni, és megpróbálták lezsírozni sorsdöntő ügyeiket. A teljesség igénye nélkül: Káin az áldozattal, a testvérek József kútba dobásával, Dávid Úriás beáldozásával, vagy éppen a nép megszámlálásával. Farizeusok egymás közt, farizeusok rómaiakkal, Júdás a főpapokkal és a templomőrséggel, és persze mindenek alapjaként „a” kísértő az alma segítségével az emberrel. Isten azonban megmutatta, hogy a mi gondolataink nem azonosak az ő gondolataival, utaink az ő utaival. Megmutatta, hogy ahol ő jelen van ott egy dolog van lezsírozva: a megváltás. A többi rajtunk múlik.

Miért mondom el mindezt? Elsősorban Vad Zsigmond miatt, aki ugyan nem biztos, hogy alkalmasabb jelölt lett volna, mint, amilyen Fekete Károly, de az egyházban meg nem engedhető eszközökkel kiszorították a jelölés folyamatából. És mert ő is a kollégánk, barátunk és testvérünk. És mert ő nagyon egyedül maradhat e jelölés és választás után a kérdéseivel és kétségeivel. És végül, de nem utolsó sorban teszem ezt önmagunk miatt is. Hogy ne higgyük és ne hitessük el senkivel többet, hogy a Krisztus egyházában bármit is le lehet zsírozni!

Ne mondjuk azt, hogy békesség, békesség, ha nincs békesség! Mert úgy járhatunk, mint a választott nép Jeremiás idejében, akivel azt üzente az Úr:

„Szüretelni akartam náluk – így szól az ÚR -, de nincs szőlő a tőkén, nincs füge a fán, levele is elhervadt. Ezért sorsukra hagyom őket.” Jer8,13.”

Köszönöm, hogy meghallgattak!

(Egyházmegyei választói közgyűlés Debrecenben 2014.)