Napi ige július 19.

Pál első levele a Timóteushoz 6,11-16

A hit nemes harcának megharcolása

¹¹Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. ¹²Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt. ¹³Meghagyom neked Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus alatt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, ¹⁴hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. ¹⁵Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. ¹⁶Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.

Jób könyve 19

Jób ötödik válasza: Elhagyták az emberek

¹Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ²Meddig kínozzátok még lelkemet, és zúztok-tiportok szavaitokkal? ³Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök? ⁴Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem. ⁵Ha valóban fölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot, ⁶akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített hálójába engem. ⁷Ha erőszak miatt kiáltozom, nem kapok választ. Segítségért kiáltok, de nem véd a törvény. ⁸Eltorlaszolta utamat, nem mehetek tovább, sötétbe burkolta ösvényeimet. ⁹Dicsőségemtől megfosztott, levette fejemről a koronát. ¹⁰Letördelt körös-körül, elpusztulok; kitépte reménységemet, mint valami fát. ¹¹Fellángolt ellenem haragja, és ellenségének tekintett engem. ¹²Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül. ¹³Rokonaimat eltávolította mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem. ¹⁴Szomszédaim elhagytak, ismerőseim elfelejtettek. ¹⁵A házamban élők és szolgálóleányaim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé. ¹⁶Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még ha könyörgök is neki. ¹⁷Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem. ¹⁸Még a kisgyermekek is megvetnek, kicsúfolnak, ahogy föltápászkodom. ¹⁹Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem fordultak. ²⁰Csont és bőr már csak az egész testem, ínyem is elsorvadt a fogaim körül.

Jób a halála után remél elégtételt

²¹Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem! ²²Miért üldöztök, mint Isten, miért nem unjátok még a marcangolást? ²³Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe, ²⁴vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék! ²⁵Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, ²⁶és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. ²⁷Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek. ²⁸Ha ezt kérdezitek: Mivel kényszerítsük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét, ²⁹akkor rettegjetek a fegyvertől! Mert a harag fegyveres büntetést szül, hogy megtudjátok, van ítélőbíró.