Napi ige július 18.

Pál első levele a Timóteushoz 6,1-10

A szolgákról

¹Akik iga alatt görnyedő szolgák, a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk. ²Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek, hanem annál szívesebben szolgáljanak nekik, mert hívők és szeretettek, akik a jó cselekvésére törekszenek. Ezeket tanítsd és hirdesd!

Óvás a tévtanoktól és a pénzimádattól

³Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, ⁴az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. ⁵Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. ⁶Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, ⁷mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. ⁸De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. ⁹Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. ¹⁰Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.

Jób könyve 18

Bildád második beszéde: A bűnösökre pusztulás és feledés vár

¹Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: ²Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele! ³Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának? ⁴Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla? ⁵Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog. ⁶Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette. ⁷Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását. ⁸Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül. ⁹Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. ¹⁰Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén. ¹¹Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon. ¹²Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt. ¹³Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség. ¹⁴Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé. ¹⁵Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak. ¹⁶Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága. ¹⁷Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán. ¹⁸Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik. ¹⁹Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. ²⁰Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat. ²¹Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.