- Nyitás. Ez az elkövetkező időre vonatkozó legfontosabb tervünk.
Szélesre tárni a gyülekezet közösségének határát, kinyitni az ajtaját, hogy bárki bejöhessen hozzánk korosztálytól, érdeklődéstől, családi háttértől, vagy éppen lakóhelytől függetlenül. Ezt a nyitást segíti, reményeink szerint, ez az oldal is! Azért ez a legfontosabb és legsürgősebb kérdés, mert tudjuk, hogy az embereknek igen erős közösségi szükséglete van, s ezt mégsem egyházi, adott esetben, nem a mi gyülekezeti közösségünkben kívánják megélni, hanem bárhol másutt, mert tőlünk tartanak. Tartanak tőlünk, mert nem ismernek bennünket. Idegenek vagyunk. S, amit az ember nem ismer, attól fél. Ez az az ok, ami miatt furcsán néznek ránk, megkérdőjeleznek mindent, ami hétköznapi életünkkel kapcsolatos. Ezt a félelmet szeretnénk feloldani Jézus szavainak engedve, aki azt mondta: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.”. Azt szeretnénk megértetni, hogy mi nem vagyunk jobbak, igazabbak, hívőbbek, mint a többi ember. Mi „csak” tudunk Isten Krisztusban megjelent szeretetéről és kegyelméről, ami a mi életünket is jobbá és egészen mássá tudja tenni. A gyülekezet, a mi gyülekezetünk is az a hely tehát, ahol a maguk hibáival tisztában lévő emberek elfogadják, és rendben valónak találják, hogy, az a valaki sincs feltétlenül tökéletesen rendben, nincs jól, aki először és „idegenként” jön hozzánk.
S, ha még oldódnak is a félelmek, ott vannak a régi beidegződések az egyházzal kapcsolatban. És persze ott vannak a kérdések: Hogy menjek én oda? Odamehetek-e csak úgy? Mit vegyek fel? Hogy viselkedjem? Mit szólnak majd hozzá?
Lehet jönni gyalog, autóval, biciklivel, vagy motorkerékpárral, s az utazási eszköznek megfelelő öltözékben, amiben jól érzem magam! Jöhetek minden istentiszteletre, minden programra, ami nyilvánosan kihirdetésre került. Viselkedni pedig természetesen kell! S ha jó köztünk lenni, előbb-utóbb úgyis „felveszem”, amit a többiektől látok viselkedési normaként.
A nyitást segítenék elő tehát, különböző, bevezetésre váró programjaink. Ezekről most már a honlapon keresztül is értesülhet bárki, s részt vehet azokon, bekapcsolódhat azokba. Szeretnénk, ha ez az oldal igazi közösségi oldal lehetne. Rajtunk nem múlik!
Az elmúlt időszak megtanított bennünket arra, hogy a jó program, vagy egy jó kezdeményezés önmagában nem elég. Mivel kis településen élünk, s az aktív gyülekezeti tagok száma viszonylag alacsony, ezért a legkülönfélébb programok is ugyanazokat találják el. Így fennáll annak a veszélye, hogy ezek a tagok elfáradnak. Ezért szeretnénk a jövőben több kezdeményezést is kiterjeszteni a település határain túlra: szomszéd települések gyülekezeteit, lakóit is megszólítva. Az ilyen, több közösség részvételével szervezett egyszeri, vagy ismétlődő alkalmak alapjait képezhetik egy jövőbeli sokkal szélesebb összefogásnak. Ezek lehetnének a nyitás második és harmadik lépcsői.
2. Az oldás.
A fentebb említett elképzelések nyitnak a környezetünkben élő emberek felé, s a nyitásban megfogalmazott hívásnak engedő emberek már a „tervünk” következő szakaszához érkeznek. Ez pedig az oldás. Feloldani minden korábbi félelmet, idegenség érzést, rossz beidegződést, ellenérzést, tudatlanságot, ami eddig nem engedte, hogy bekapcsolódjak ebbe a közösségbe. Minden meghirdetett külön program, s maga az istentisztelet is oldás. Egy félelmeitől és idegenségétől megszabadult ember pedig saját döntése alapján tagjává válhat, hisszük, hogy természetes módon tagjává válik annak a közösségnek, mely vele és általa is épül, változik, s melynek jövőre vontakozó tervei, cselekedetei már tőle is függenek.
3. Az építkezés, testi-lelki építkezés a következő lépés a jövő formálásában.
Hisszük, hogy Isten rajtunk keresztül is tud életeket megújítani, s mi pedig a saját közösségünk megélésével meg tudjuk újítani mindazt, ami itt, ezen a helyen ránk van bízva. Ha kell kirándulunk, ha kell, gyűjtünk, hogy adhassunk, ha kell, orgonát, épületet újítunk fel, vagy éppen valami új épületet építünk. Mindent lehet, ha közösen, saját ügyként tesszük.
Erősíteni szeretnénk a gyülekezeti közösséget az anyagi stabilitás fokozásával is. Gyülekezetünk teljesen önálló anyagilag. Ez azt jelenti, hogy nem kapunk sem az államtól, sem az egyháztól állandó támogatást tevékenységünk végzéséhez. A mi gyülekezetünk a mi ügyünk, a mi felelősségünk. Minden értelemben. Ahogy a családért felelősséget vállalunk, úgy teszünk gyülekezetünkben is. Ha a mienknek érezzük, hozzájárulunk a működéséhez. Ez a hozzájárulás alapvetően kétféleképpen történhet. Az „egyházfenntartó” személy fogalmát egyházunk alkotmánya meghatározza. Aki saját elhatározásából az lesz itt Mikepércsen, annak a presbitérium érvényben lévő határozata szerint, aktív keresettel rendelkező személy esetén, a mindenkori minimálbér egyhavi összegének a 10%-a az éves befizetési kötelezettség, nyugdíjas személy esetében pedig, a mindenkori minimál nyugdíj egyhavi összegének a 10%-a évente. Ez most 7-8000Ft, illetve 3000Ft/év. Ezt fizetik azok, akik hivatalosan is a gyülekezet fenntartói közösségéhez tartoznak. Adományt azonban bárki adhat a mi gyülekezetünknek is. Lehet perselyadományt adni, ha eljövünk egy istentiszteletre (nincs minimum és maximum összeg), és lehet alkalomszerűen is adakozni függetlenül attól, hogy tagok vagyunk, vagy sem, itt élünk vagy másutt. Lehet adományt fizetni magánszemélyként és jogi személyként, gazdasági társaságként. A különbség az, hogy amíg a magánszemély nem írhat jóvá kedvezményt a befizetett adomány után, a gazdasági társaságok az adományként befizetett összeg 100%-át költségként könyvelhetik el, s így levonásra kerül az adóalapból. Az adományozó cég egész évben, az elmúlt évi eredménytől függetlenül adhat adományt (pl.) a mi gyülekezetünknek is. Ezek az adományok képezik működésünk alapját. Ez a bevételi oldal. A másik oldalon pedig ott áll minden, ami a közösség működésének feltétele. Ingatlanok fenntartása, karbantartása, felújítása, új ingatlan építése, személyi költségek, mint a lelkipásztor, kántor, vagy egyéb munkát végzők fizetése, közegyházi befizetések, hozzájárulások, biztosítás, programok, események lebonyolítása, eszközök beszerzése. Gyülekezetünk az elmúlt évben 5 200 000Ft-ból gazdálkodott, ami azt jelenti ennyit is adott össze a hozzánk tartozó emberek közössége saját szükségleteinkre. A növekedésnek, a változásnak azonban anyagi értelemben is ára van. Nincs titkunk az anyagiak terén sem. Ha tud, kérjük segítsen nekünk!
A növekedés tehát, Isten és ember interakciójának eredménye. Az Isten bármilyen formában megértett hívásának engedelmeskedő ember bekapcsolódik az Isten igéjét hallgató emberek közösségébe, a gyülekezetbe, s személyiségével, ötleteivel, anyagi áldozatvállalásával, s hitével a gyülekezet is változik, növekszik. Így változik és „növekszik” az új tag is a közösség által. Így szeretnénk növekedni mi is. Így és ezért ez a legfőbb „tervünk”, hogy növekedjünk kegyelemben, Isten és emberek előtt való kedvességben, testben és lélekben ebben a közösségben is!