Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy Pércs már az Árpád-kor elejétől templomos hely volt, azaz volt már temploma a tatárjárás előtt is. Egyes vélemények szerint a Váradi Regestrumban 1220-ban szereplő Mika bihari főispánnak neve kapcsolatos a községgel.
Az viszont már bizonyos, hogy a váradi püspökség XIII. század végére keltezhető tizedjegyzékben szerepel a település, s annak papja is.
Egy 1347. évi oklevélből tudjuk, hogy az Árpád-kori templom védőszentje Szent Péter apostol volt.
1570-ből való adat bizonyítja, hogy a falu már az 1567. évi Debreceni Zsinat előtt reformátussá lett. A középkori templomot a református gyülekezet vette át. A török hódoltság azonban Mikepércsnek is mély sebeket okozott: 1598-ra a falu gyakorlatilag elnéptelenedett. 1605-ben Bocskai 75 hajdúcsaládot hozott az eredendően szláv telepítésű községbe és ezzel nem csak a magyar lakosság, hanem a református egyháztagok száma is jelentősen gyarapodott.
Báthory Gábor erdélyi fejedelem 1608-ban hajdúkiváltságokkal ruházta fel a települést: hat elhagyott mikepércsi jobbágytelket, református magyar hajdútiszteknek adományozott és megnemesítette őket. Ezt követően többször is birtokost cserélt a település, míg végül az erdélyi fejedelemhez került. Bethlen Gábor fejedelem további nyolcvan református magyar hajdút telepített le ide. Így, Mikepércs egyike lett az úgynevezett bihari hajdúvárosoknak, a későbbiekben pedig átkerült Hajdú vármegyéhez.
A mikepércsi egyházat 1621-től a debreceni egyházmegyéhez tartozónak írták.
A gyülekezet folyamatos fönnállására a 17. században a lelkészrendelések utalnak, melyekről 1662, 1666, 1668, 1690-ből van tudomásunk. 1686-ban a források a lelkész mellett működő professzorról is említést tesznek, ami azt mutatja, hogy latint is tanítottak a helyi iskolában.
A mai négy fiatornyos fazsindelyes templomot 1791-1795 között építették közadakozásból. A késő barokk jegyeket mutató épület egyfajta büszkeséget mutat, hiszen az ellenreformáció évszázadai alatt a közelben lévő váradi püspökség folyamatos nyomást gyakorolt a településre, s a Türelmi Rendelet által adott lehetőséggel élve a falu megmutatta: tud olyan templomot építeni, mint amilyen a váradi püspök kebeléhez tartozó falvaknak van. Az egyedülálló fazsindelyes, hajóhoz kötött torony viszont büszkén hirdeti a közösség identitását. Erdély közelsége, illetve a majd egy évszázadig tartó Erdélyhez való kötödés gyönyörű mementója a méltán országos hírű karcsú, kecses és büszke épületrész.
A „mi majd megmutatjuk, milyen templomot tudunk építeni” lelkület eredménye, hogy az építkezés végén a belső bútorzatra már nem maradt pénz. Így, az épület mai formáját csak a XIX. század 30-as éveiben nyeri el. Ekkor került megépítésre a nyolcszögben záródó szentély karzatán az Angster pécsi mester által épített egy manuálos orgona is.
Az 1948-as államosításig iskolafenntartó volt a gyülekezet, a település egyetlen iskolafenntartója két iskola épülettel, és egy szolgálati lakással. A föld és iskola, így bevétel nélkül is maradó közösséget a kommunizmus mellett emberi gyengeség és mulasztások is gyengítették az elmúlt évtizedekben. Idővel a megsemmisülés határára sodródott a református közösség.
A 2007-ben megválasztott, jelenleg is szolgálatot végző lelkipásztor ideje alatt gyakorlatilag egy új közösség kezdett formálódni. 2010-ben teljes mértékben megújult a lelkészlakás, és pályázati forrásból teljes felújításon és korszerűsítésen esett át a 80-as években épült Gyülekezeti Ház is.
Rólunk, erről a folyamatosan formálódó, alakuló közösségről szól ez az oldal.
A gyülekezet életét vezető, azért felelős 12 fős testület a presbitérium, melynek jelenlegi tagjai 2011-ben lettek törvényesen megválasztva. A presbitérium a gyülekezet választójoggal rendelkező tagjait képviseli, illetve tevékenységével megpróbálja elősegíteni, hogy a tagok száma folyamatosan emelkedjen. A választhatóság feltételeit és a tagság kritériumait a református egyház saját alkotmánya rögzíti.
felső sor balról: Szakál Attila, Dr. Károlyi Sándor, Varga Imre, Mike Sándor, Tímár Zoltán
ülnek: Tar Sándorné, Lénárt Jánosné, Gali Lajos, Czapp József, Fehér Gáborné, Tóth Lászlóné
a képről hiányoznak: Fekete Erzsébet, Fene József
A 2011-es népszámlálás adatai szerint ma 1400 magát reformátusnak tartó ember él Mikepércsen. A gyülekezet választójogosultsággal rendelkező tagjainak a száma 2012-ben 171 fő. Szeretnénk, ha ez a két szám, akár e honlap segítségével is, közelebb kerülne egymáshoz! Mert nem mind1, hogy minek hisszük, minek tartjuk magunkat, s valójában mik vagyunk!
Közösségünk nyitott a más hátérrel, vagy a semmilyen háttérrel nem rendelkezők számára is, hiszen Isten Krisztusban felkínált meghívása minden embernek szól!
Rendszeres és alkalmi programjaink között ezért vannak olyanok is, melyek kötöttség nélkül kínálnak lehetőséget a közösség megélésére.
Ismerjen meg minket! Mindenkor szeretettel látjuk!
Olvasson tovább! >>> Terveink