Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld Csak…
Kányádi Sándor: November Nyugaton, keleten vörös az ég alja. Régről nem kelepel kéményen a gólya. Csóka- s varjúsereg lepi el a fákat, véget a szél se vet a nagy csárogásnak. Pedig fúj, ahogyan fújni tud november, birkózik a csupasz hegyekkel, vizekkel. Bömböl a szél, süvölt, dühében már jajgat: túlcsárogják dühét a csókák és a varjak.
