Napi ige július 6.

Pál első levele a Timóteushoz 1,-1-11

¹Pál, a mi üdvözítő Istenünknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola, ²Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.

Óvás a hamis tanítóktól

³Amikor Makedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ⁴ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének hitben való elfogadására. ⁵A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. ⁶Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, ⁷törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. ⁸Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal. ⁹És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, ¹⁰a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami ellenkezik az egészséges tanítással. ¹¹Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott.

Jób könyve 6

¹Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ²Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék! ³Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim. ⁴Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem. ⁵Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett? ⁶Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak? ⁷Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel. ⁸Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet! ⁹Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát! ¹⁰Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét. ¹¹Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem? ¹²Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem. ¹³Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás? ¹⁴Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét. ¹⁵Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik: ¹⁶előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük, ¹⁷majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak. ¹⁸Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak. ¹⁹Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek. ²⁰De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek. ²¹Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek. ²²Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem, ²³hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből? ²⁴Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem! ²⁵Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek? ²⁶Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember! ²⁷Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok! ²⁸Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok! ²⁹Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam! ³⁰Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?