Napi ige január 12.

Ézsaiás próféta könyve 26

¹Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős a mi városunk: az ÚR kőfalat és bástyát állított védelmére. ²Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, amely hűséges maradt! ³Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. ⁴Bízzatok az ÚRban mindenkor, mert az ÚR a mi kősziklánk mindörökre! ⁵Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, a porba taszítja. ⁶Széttapossák majd a lábak: a nincstelenek lábai, a szegények léptei. ⁷Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját. ⁸Ítéleted idején is benned reménykedtünk, URam, neved dicséretére vágyott a lelkünk. ⁹Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. ¹⁰Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az ÚR fenségét. ¹¹URam, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet. ¹²URam, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt. ¹³URunk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük. ¹⁴A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted! ¹⁵Megszaporítottad e népet, URam, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait. ¹⁶URam, a nyomorúságban téged kerestek, hozzád kiáltottak szüntelen, amikor fenyítetted őket. ¹⁷Olyanok voltunk előtted, URam, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában. ¹⁸Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra. ¹⁹De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat. ²⁰Eredj, népem, menj be a szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az ÚR haragja! ²¹Mert jön már lakóhelyéről az ÚR, hogy megfizessen bűneiért a föld lakóinak. A föld föltárja majd a kiontott vért, és nem fedi be többé a meggyilkoltakat.

Lukács evangéliuma 11,14-28

¹⁴Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. ¹⁵Néhányan közülük azonban így szóltak: Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. ¹⁶Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. ¹⁷Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. ¹⁸Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket. ¹⁹De ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. ²⁰Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. ²¹Amikor az erős ember fegyverrel őrzi a maga házát, biztonságban van a vagyona. ²²De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. ²³Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.
²⁴Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és ha nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. ²⁵És amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. ²⁶Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt.
²⁷Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá: Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált! ²⁸Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.