- This event has passed.
Napi ige
február 11
„…mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek”Lk 10,21–24
21 Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. 22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 23 Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. 24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották.
Bibliaolvasó Kalauz – Riczuné Kiss Georgina Orsolya igemagyarázata
Jézus ujjong az Atya minden emberi logikát felülíró nagy tervén: „…mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek” (21). Én hová sorolom magam? Sokszor inkább húzna a szívünk a világ „bölcsei és értelmesei” felé, hiszen velük mutatkozva mi is többnek látszódunk. Krisztus útja nem a naggyá, hanem a kicsivé válás felé vezet. „Egyszerűvé formálj, belső lelkiképpen” – legyen ma is ez a vágyunk és imádságunk!
RÉ21 222
Napi ének | 797 | Ó, Ábrahám Ura
„Menj föl ide, […] a Nébó-hegyre…”5Móz 32,26–52
26 Szétzúzom őket, gondoltam, emléküket is kitörlöm a halandók közül, 27 de tartok az ellenség gúnyolódásától, hogy félreértik ellenfeleik, és majd azt mondják: A mi hatalmas kezünk, s nem az Úr művelte ezt. 28 Milyen tanácstalan ez a nemzet, és milyen értelmetlen! 29 Ha bölcsek lennének, felismernék, s megértenék, mi lesz a végük. 30 Hogyan kergethet ezret egy, és hogyan űzhet kettő tízezret? Csak úgy, hogy Kősziklájuk kezükbe adta, az Úr kiszolgáltatta őket. 31 Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal, ezt ellenségeiknek is el kell ismerniük. 32 Szőlőjük Sodoma szőlőjéből való és Gomora szőlőhegyéről; szőlőfürtjeik mérgező fürtök, keserűek a szemei. 33 Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge. 34 De el van ez rejtve nálam, lepecsételve kincstáramban. 35 Enyém a bosszú és a megtorlás, amikor megtántorodik lábuk, mert közel van a vesztük napja, és siet már a végzetük. 36 Bizony, igazságot szolgáltat népének az Úr, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja. 37 Hol vannak isteneik – mondja – és a szikla, akiben bíztak? 38 Akik ették áldozataik kövérjét, itták italáldozataik borát, nosza rajta, segítsenek, rejtsenek el benneteket! 39 Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált, és én adok életet, összezúzok és gyógyítok, nincs, aki kezemből kimentsen. 40 Kezem az égre emelem, és megesküszöm önmagamra, az örökké élőre: 41 ha villogó kardom megélesítem, és ítéletre nyújtom ki kezem, bosszút állok ellenfeleimen, és megfizetek gyűlölőimnek. 42 Nyilaim vérrel részegítem, és kardom hússal lakik jól: elesettek és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejével. 43 Dicsérjétek, ti nemzetek, annak a népét, aki megtorolja szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek, de engesztelést szerez népének földjéért! 44 Mózes pedig odament, és elmondta ezt az éneket az utolsó szóig a nép füle hallatára, Józsuéval, Nún fiával együtt. 45 Miután Mózes elmondta mindezeket egész Izráel előtt, 46 így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek titeket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg és teljesítsék ennek a törvénynek valamennyi igéjét! 47 Mert nem üres beszéd ez a számotokra, hanem ez jelenti számotokra az életet: általa élhettek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. 48 Ugyanezen a napon így beszélt Mózeshez az Úr: 49 Menj föl ide, az Abárím-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Móáb földjén, Jerikóval szemben van. Tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak a birtokába adok! 50 Azután meghalsz azon a hegyen, amelyre fölmégy, és elődeid mellé kerülsz, ahogyan a testvéred, Áron is meghalt a Hór-hegyen, és elődei mellé került. 51 Mert Izráel fiaival együtt ti is hűtlenek voltatok hozzám a Kádés melletti Meríbá vizénél, a Cin-pusztában, és nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai között. 52 Megláthatod ugyan közelről azt a földet, de nem mehetsz be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(49) „Menj föl ide, […] a Nébó-hegyre…” (5Móz 32,26–52)
Amikor az Úr a hegyre küldi Mózest, mindig megrázó esemény következik, most sincs ez másképp. Az ígéret földjének határán járunk, kőhajításnyira a Jordántól, amelynek túlsó partján új világ terül el. Izráel népe eddig Egyiptomot, a szolgaság házát és a pusztát ismerte. Már csak pár lépés, és a hazának nevezhető földre érnek. De nem mindnyájan: az engedetleneknek a Jordántól keletre kellett elpusztulni. Mózes sem kerülhette el végzetét, ahogy „Áron is meghalt a Hór-hegyen” (50). Az új világ új embereket, új népet, új vezetőt kíván. Mózes és Áron sokat küzdöttek, álltak a fáraó előtt, vezettek, amennyire tőlük telt, de részt vettek hűtlenségben, és még egy ponton könnyűnek találtattak: „…nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai között.” (51). Mózes vezető volt, a ritka, a hiteles fajtából való. Engedelmessége és hűsége nem kétséges. Mégis meg kellett halnia, nem léphetett be a vágyott földre, mert Izráel közössége előtt nem mutatott mindig a dicsőséges Istenre. Kérdezzük meg, legalább magunkba őszintén tekintve: megragadjuk a vallástétel alkalmait? Mondjuk ki, nyilvánosan, hallható szóval is: én az életemet Isten Igéje szerint élem. Számomra egy az Úr és egy a hit (Ef 4,5).