- Ez az esemény elmúlt.
Napi ige
„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek”ApCsel 5,12–32
12 Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy akarattal együtt voltak a Salamon-csarnokban, 13 de mások nem mertek hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. 14 Az Úr pedig egyre növelte a hívők számát férfiak és nők sokaságával. 15 A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy amikor Péter arra jár, legalább az árnyéka érje valamelyiküket. 16 Összegyűlt a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak. 17 Ekkor azonban megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és féltékenységtől eltelve 18 elfogták az apostolokat, és börtönbe vetették őket. 19 De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: 20 Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét! 21 Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. 22 A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben, ezért visszatérve jelentették: 23 A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk. 24 Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek, és ezt kérdezték: Miként történhetett ez? 25 De valaki odament, és jelentette nekik: Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet. 26 Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. 27 Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: 28 Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak a nevében, és íme, egész Jeruzsálemet betöltitek tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét. 29 Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. 30 A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. 31 Isten őt mint fejedelmet és szabadítót emelte a jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. 32 Mi tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek, akit azoknak adott Isten, akik engedelmeskednek neki.
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
E mozgalmas szakasz rendezőelve: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (29). Vajon az „emberek” csak másokat jelentenek? Önmagunkat nem kell beleértenünk? Hiszen bennünk is munkál egy „ember” (Pál szerint az óember), aki azt akarja, hogy ne Istennek, hanem magunknak, vágyainknak, akaratunknak, céljainknak vagy félelmeinknek engedelmeskedjünk. Uram, adj erőt, hogy ma is csak neked engedelmeskedjem! Ez legyen az én istentiszteletem rendezőelve is!
RÉ21 748
Zsoltárének | 124 | Az Izráel ezt nyilván mondhatja
„Az a sok ház romba dől majd, a nagyok és szépek lakatlanná lesznek.”Ézs 5,8–30
8 Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban! 9 Ezt hallottam a Seregek Urától: Az a sok ház romba dől majd, a nagyok és szépek lakatlanná lesznek. 10 Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem, tíz véka vetőmag csak egy vékát terem! 11 Jaj azoknak, akik már reggel is ital után járnak! Estig elmulatnak, bor hevíti őket. 12 Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az Úr tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg. 13 Ezért megy fogságba népem, bár még nem tudja. Éhen halnak előkelői, a köznép pedig szomjan eleped. 14 Ezért tátja ki torkát a sír, mérhetetlen nagyra fölnyitja a száját. Odakerül az előkelő és a köznép, a zajongók és a vigadozók. 15 Meg kell hajolnia az embernek, megalázkodnia a halandónak, a kevély tekintetű embereknek meg kell alázkodniuk. 16 De magasztos lesz a Seregek Ura, mikor ítéletet tart, és a szent Isten megmutatja szentségét, mikor igazságot tesz. 17 Bárányok legelnek ott, mint a legelőkön, a gazdagok romjain kecskék keresgélnek. 18 Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein húzzák maguk után a bűnt, és a vétket szíjakkal, mint valami kocsit, 19 akik ezt mondják: Siessen, cselekedjék hamar, hadd lássuk már! Teljesedjék be mielőbb Izráel Szentjének terve, hadd ismerjük meg! 20 Jaj azoknak, akik azt mondják a rosszra, hogy jó, és a jóra azt, hogy rossz, akik a sötétséget világosságnak, a világosságot pedig sötétségnek mondják, akik azt állítják a keserűről, hogy édes, az édesről pedig azt, hogy keserű! 21 Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. 22 Jaj azoknak, akik a borivásban hősök, és vitézek az italok keverésében, 23 akik vesztegetésért igaznak mondják ki a bűnöst, de az igazaknak elvitatják az igazát. 24 Ezért ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, és a széna összeroskad a tűzben, úgy korhad el gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por, mert megvetik a Seregek Urának tanítását, és utálják Izráel Szentjének beszédét. 25 Ezért lobbant haragra népe ellen az Úr, kinyújtja kezét, és megveri. Megrendülnek a hegyek, és annyi lesz a hulla, mint utcán a szemét. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva. 26 Jelt ad egy távoli népnek, magához szólítja a föld széléről, és az sietve, gyorsan ott terem. 27 Nem lesz közte fáradt és botladozó, nem szunnyad egy sem és nem alszik, nem oldódik meg derekán az öv, és nem szakad el saruszíja. 28 Nyilai kifenve, íjai mind felajzva már. Lovainak patája mintha kova volna, kerekei olyanok, akár a forgószél. 29 Ordítása, mint az oroszláné, ordít, mint a fiatal hímek, morog, és zsákmányt ragad, elviszi menthetetlenül. 30 Rámordul azon a napon, mint a morajló tenger. Ha rátekint valaki az országra, sötétséget lát és nyomort: ahol világos volt, elsötétül minden a viharfelhőktől.
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(9) „Az a sok ház romba dől majd, a nagyok és szépek lakatlanná lesznek.” (Ézs 5,8–30)
Ézsaiás jajsorozatot indít, ebben rámutat a vétkek súlyára és következményére. A hét jaj között találjuk a tulajdonnal való üzletelést is. Azt mondja az Ige, van, aki házat házhoz tapaszt. A nagy és szép házak lakatlanok lesznek – olvassuk az Igében. Némelyek haszon iránti elvakult vágya másokat földönfutóvá tesz, kisemmiz. Isten nem nézte jó szemmel már Ézsaiás korában sem, hogy a jómódúak visszaélnek a hatalmukkal. Elvették a szegények földjét, és ezzel kizárták őket az ország dolgairól való döntésből, még a vallásgyakorlásból is. Nem véletlenül építette be Isten a törvénybe a jubileumi évet (3Móz 25), minden ötvenedik esztendőt, amikor a földnek pihennie kellett, a rabszolgának szabaddá lennie, a tulajdonnak pedig visszakerülnie az eredeti tulajdonosához. Isten folyamatosan „elengedés évét” tart, amikor a megbánt bűneinkre néz. Mielőtt jön a jaj, talán mi is gyakorolhatnánk ebben magunkat, ezzel is megmutatva az iránta érzett hálánkat.