Napi ige szeptember 6.

A bírák könyve 12

Jefte és az efraimiak viszálya

¹Fegyverbe szólították az efraimiakat. Cáfón felé vonultak, és ezt mondták Jeftének: Miért vonultál harcba az ammóniak ellen anélkül, hogy hívtál volna bennünket, hogy menjünk veled? Rád gyújtjuk a házadat! ²Jefte azt felelte nekik: Nagy perem volt nekem és népemnek az ammóniakkal. Kértem én a segítségeteket, de ti nem szabadítottatok meg a kezükből. ³Amikor láttam, hogy ti nem szabadítotok meg, kockára tettem a saját életemet, megtámadtam az ammóniakat, az ÚR pedig a kezembe adta őket. Miért vonultatok most föl hadakozni velem? ⁴Ekkor összegyűjtött Jefte minden gileádi férfit, és megütközött Efraimmal. A gileádi férfiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: Elfajzott efraimiak vagytok! Gileád ugyanis Efraim és Manassé közé esik. ⁵Azután elfoglalták a gileádiak a Jordán gázlóit Efraim elől, és mikor a menekülő efraimiak azt mondták: Hadd menjünk át! – megkérdezték mindegyiktől a gileádi férfiak: Efraimi vagy? És ha azt felelte: Nem! – ⁶akkor azt mondták neki: Mondd azt, hogy „sibbólet”! És ha az „szibbólet”-et mondott – mert nem tudta helyesen kiejteni –, akkor megragadták, és legyilkolták a Jordán gázlóinál. Így esett el akkor negyvenkétezer efraimi.
⁷Jefte hat évig volt Izráel bírája. Azután meghalt a gileádi Jefte, és eltemették városában, Gileádban.

Ibcán, Élón és Abdón bírák

⁸Utána a betlehemi Ibcán volt Izráel bírája. ⁹Volt neki harminc fia, és harminc leányát adta férjhez máshova, a fiainak pedig harminc leányt hozott feleségül máshonnan. Hét esztendeig volt Izráel bírája. ¹⁰Azután meghalt Ibcán, és eltemették Betlehemben.
¹¹Utána a zebuloni Élón lett Izráel bírája. Tíz esztendeig bíráskodott Izráelben. ¹²Azután meghalt a zebuloni Élón, és eltemették Ajjálónban, Zebulon földjén.
¹³Utána Abdón, a pirátóni Hillél fia lett Izráel bírája. ¹⁴Volt neki negyven fia és harminc unokája, akik hetven szamárcsikón jártak. Nyolc esztendeig volt Izráel bírája

Az apostolok cselekedetei 5,1-11

Anániás és Szafira

5¹Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, ²és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. ³Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? ⁴Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. ⁵Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. ⁶Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. ⁷Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. ⁸Péter megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, ennyiért adtátok el a földet? Ő így felelt: Igen, ennyiért. ⁹Péter így szólt hozzá: Miért egyeztetek meg abban, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged. ¹⁰Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. ¹¹Nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket.