Napi ige szeptember 5.

Pál első levele a korinthusiakhoz 14,26-40

²⁶Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! ²⁷Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! ²⁸Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és Istenhez! ²⁹A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg! ³⁰De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! ³¹Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. ³²A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. ³³Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, ³⁴az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. ³⁵Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert szégyen az asszonyra, ha a gyülekezetben beszél. ³⁶Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? ³⁷Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. ³⁸És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. ³⁹Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! ⁴⁰Azonban minden illendően és rendben történjék!

Mózes első könyve 24,50-67

⁵⁰Lábán és Betúél így válaszolt: Az ÚRtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót. ⁵¹Itt van Rebeka, fogd és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az ÚR. ⁵²Amikor Ábrahám szolgája hallotta ezeket a szavakat, földre borult az ÚR előtt. ⁵³Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is. ⁵⁴Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz! ⁵⁵A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet! ⁵⁶De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen az ÚR szerencséssé tette utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz! ⁵⁷Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát! ⁵⁸Odahívták Rebekát, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek! ⁵⁹Elbocsátották tehát húgukat, Rebekát és a dajkáját meg Ábrahám szolgáját embereivel együtt. ⁶⁰Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát!
⁶¹Azután fölkelt Rebeka és szolgálóleányai, felültek a tevékre, és követték azt az embert. A szolga pedig fogta Rebekát, és elment. ⁶²Izsák éppen megérkezett a Lahajrói-kúttól, mert a Délvidéken lakott. ⁶³Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek. ⁶⁴Rebeka is föltekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről, ⁶⁵és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát. ⁶⁶A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett. ⁶⁷Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.