Napi ige október 30.

Mózes negyedik könyve 32

A Jordántól keletre eső országrész felosztása

32¹Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje alkalmas hely a jószágtartásra, ²odamentek Gád és Rúben fiai Mózeshez és Eleázár paphoz meg a közösség fejedelmeihez, és ezt mondták: ³Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón, ⁴az a föld, amelyet megvert az ÚR Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig jószágaik vannak. ⁵Ha jóindulattal vagy hozzánk – mondták –, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet tulajdonul, és ne vigyél át bennünket a Jordánon! ⁶Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?! ⁷Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet nekik adott az ÚR? ⁸Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot. ⁹Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott az ÚR. ¹⁰Ezért fellángolt az ÚR haragja azon a napon, és ezt az esküt tette: ¹¹Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mert nem követtek engem hűségesen, ¹²kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők hűségesen követték az URat. ¹³Fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az ÚRnak. ¹⁴És most ti, vétkesek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az ÚR Izráel ellen fellángolt haragját?! ¹⁵Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét a pusztában, és ennek az egész népnek a vesztét okozzátok!
¹⁶Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak, ¹⁷aztán mi magunk is fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. De a családunk hadd maradjon megerősített városokban az ország lakosai miatt. ¹⁸Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét. ¹⁹Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.
²⁰Mózes így felelt nekik: Ha ezt megteszitek, ha fölfegyverkeztek a harcra az ÚR színe előtt, ²¹és minden fegyveresetek átkel a Jordánon az ÚR színe előtt, amíg ki nem űzi ellenségeit maga elől, ²²és ha akkor tértek vissza, miután meghódolt az a föld az ÚR előtt, akkor ártatlanok lesztek az ÚR és Izráel szemében, és birtokul kapjátok ezt a földet az ÚR előtt. ²³De ha nem így tesztek, vétkeztek az ÚR ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése. ²⁴Építsetek hát városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg!
²⁵Akkor ezt mondták Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod, urunk! ²⁶Gyermekeink, asszonyaink, jószágunk és az összes állatunk ott marad Gileád városaiban. ²⁷Szolgáid pedig mindnyájan hadba szállnak az ÚR előtt, fölfegyverkezve a harcra, amint kívánod, uram.
²⁸Mózes ekkor parancsot adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek családfőinek velük kapcsolatban. ²⁹Ezt mondta nekik Mózes: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra az ÚR színe előtt, és ha majd meghódol előttetek az a föld, akkor adjátok nekik Gileád földjét birtokul. ³⁰Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek, Kánaán földjén kapjanak birtokot. ³¹Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az ÚR szolgáidnak megmondta. ³²Mi átkelünk fegyveresen az ÚR színe előtt Kánaán földjére, de az örökségül kapott birtokunk legyen itt, a Jordánon innen.
³³Mózes tehát nekik, Gád és Rúben fiainak meg József fiai közül Manassé törzse felének adta Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a földet városaival és a városok körüli területekkel együtt. ³⁴Gád fiai fölépítették Díbónt, Atárótot és Aróért, ³⁵Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbohát, ³⁶Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket a megerősített városokat és a juhok aklait. ³⁷Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátajimot, ³⁸Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek.
³⁹Manassé fiának, Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, elfoglalták azt, és kiűzték az ott lakó emóriakat. ⁴⁰Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, aki letelepedett ott. ⁴¹Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta az emóriak sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak. ⁴²Nóbah is fölvonult, elfoglalta Kenátot és falvait, és saját magáról Nóbahnak nevezte el.

Az apostolok cselekedetei 20,17-38

Pál Milétoszban elbúcsúzik az efezusi vénektől

¹⁷Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit. ¹⁸Mikor azok megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsiába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: ¹⁹szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. ²⁰Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. ²¹Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. ²²És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom, ²³csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. ²⁴De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. ²⁵És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki. ²⁶Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. ²⁷Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát. ²⁸Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. ²⁹Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, ³⁰sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. ³¹Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. ³²Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében. ³³Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, ³⁴sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. ³⁵Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”
³⁶Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. ³⁷Valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. ³⁸Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.