Napi ige novemebr 16.

A zsidókhoz írt levél 13,7-25

⁷Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.
⁸Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. ⁹Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. ¹⁰Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. ¹¹Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét elégetik a táboron kívül. ¹²Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által. ¹³Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva. ¹⁴Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. ¹⁵Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.
¹⁶A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten.
¹⁷Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.

Befejező kérések, üdvözletek, áldás

¹⁸Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. ¹⁹Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok. ²⁰A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, ²¹tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
²²Kérlek pedig, testvéreim, viseljétek el az intő szót, hiszen csak röviden írtam nektek. ²³Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és ha megjön, hamarosan meglátogatlak titeket vele együtt. ²⁴Köszöntsétek vezetőiteket és a szenteket is mind. Köszöntenek titeket az Itáliából valók.
²⁵A kegyelem legyen mindnyájatokkal!

Mózes második könyve 40

¹Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: ²Az első hónap első napján állítsd fel a hajlékot, a kijelentés sátrát! ³Helyezd el benne a bizonyság ládáját, és függeszd fel a kárpitot a láda elé! ⁴Vidd be az asztalt, és rendezd el rajta, ami rá való! Vidd be a lámpatartót, és rakd fel rá a mécseseket! ⁵Helyezd az illatáldozatra való aranyoltárt kívülről a bizonyság ládája elé, és tedd föl a függönyt a hajlék bejáratára! ⁶Helyezd az égőáldozati oltárt a hajléknak, a kijelentés sátrának bejárata elé! ⁷A medencét helyezd a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel! ⁸Azután kerítsd el az udvart körös-körül, és tedd föl a függönyt az udvar kapujára! ⁹Aztán vedd a fölkenéshez való olajat, és kend föl a hajlékot és mindazt, ami benne van! Így szenteld fel azt és egész fölszerelését, hogy szent legyen! ¹⁰Kend fel az égőáldozati oltárt is és egész fölszerelését. Így szenteld föl az oltárt, hogy igen szent legyen az oltár! ¹¹A medencét és annak állványát is kend fel, így szenteld föl azt!
¹²Azután vezesd Áront és fiait a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket! ¹³Öltöztesd föl Áront a szent ruhákba, kend fel és szenteld fel, hogy a papom legyen! ¹⁴Fiait is vezesd oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! ¹⁵Kend föl őket, ahogyan apjukat fölkented, hogy papjaim legyenek! Ez a fölkenés teszi őket örökre papjaimmá, nemzedékről nemzedékre.
¹⁶Mózes így járt el: mindenben úgy járt el, ahogyan megparancsolta neki az ÚR. ¹⁷A második év első hónapjának első napján felállították a hajlékot. ¹⁸Felállította Mózes a hajlékot: lerakta a talpait, felállította a deszkáit, ráillesztette a reteszeit, és felállította az oszlopait, ¹⁹majd kifeszítette a hajlék fölé a sátortetőt, fölterítette a sátor tetejére a takarót, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
²⁰Azután fogta és beletette a Bizonyságot a ládába, a rudakat ráillesztette a ládára, rátette a fedelet a láda tetejére, ²¹majd bevitte a ládát a hajlékba, és föltette a függőkárpitot, hogy eltakarja a bizonyság ládáját, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. ²²Azután elhelyezte az asztalt a kijelentés sátrában a hajlék északi oldalán a kárpiton kívül, ²³majd kenyereket rakott rá sorban az ÚR elé, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
²⁴Azután elhelyezte a lámpatartót a kijelentés sátrában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalán, ²⁵és fölrakta a mécseseket az ÚR elé – ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. ²⁶Azután elhelyezte az aranyoltárt a kijelentés sátrában a kárpit elé, ²⁷és jó illatú illatáldozatot mutatott be rajta – ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. ²⁸Azután föltette a függönyt a hajlék bejáratára, ²⁹majd elhelyezte az égőáldozati oltárt a hajléknak, a kijelentés sátrának a bejáratánál, és égőáldozatot meg ételáldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. ³⁰Azután elhelyezte a medencét a kijelentés sátra és az oltár között, és vizet töltött bele a mosakodáshoz. ³¹Ebben mosták meg Mózes, Áron és fiai a kezüket és a lábukat. ³²Valahányszor bementek a kijelentés sátrába, és az oltár elé léptek, megmosakodtak, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. ³³Azután elkerítette az udvart a hajlék és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar kapujára. Így készült el Mózes a munkával.

Az Úr dicsősége betölti a kijelentés sátrát

³⁴Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. ³⁵És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. ³⁶Egész vándorlásuk alatt valahányszor fölemelkedett a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai. ³⁷De ha nem emelkedett fel a felhő, ők sem indultak el, amíg az fel nem emelkedett. ³⁸Mert nappal az ÚR felhője volt a hajlék fölött, éjjel pedig tűz lángolt benne. Izráel egész háza látta ezt, amíg csak vándorolt.