Napi ige november 21.

Lukács evangéliuma 1,57-66

⁵⁷Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. ⁵⁸Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek. ⁵⁹A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. ⁶⁰Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve. ⁶¹De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának. ⁶²Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni. ⁶³Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak. ⁶⁴És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. ⁶⁵Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. ⁶⁶Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt.

Jeremiás sirámai 5

¹Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! ²Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. ³Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. ⁴Vizünket pénzért isszuk, a saját fánkért is fizetni kell. ⁵Nyakunkon vannak elnyomóink, fáradozunk pihenés nélkül. ⁶Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. ⁷Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordoznunk bűneik terhét. ⁸Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. ⁹Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. ¹⁰Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. ¹¹Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban. ¹²A vezéreket felakasztották, a véneket sem becsülték. ¹³Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. ¹⁴Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. ¹⁵Odavan szívünk vidámsága, örömtánc helyett gyászolunk. ¹⁶Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! ¹⁷Ezért lett beteg a szívünk, emiatt lett homályos a szemünk, ¹⁸mert pusztaság lett a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. ¹⁹De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. ²⁰Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? ²¹Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! ²²Vagy talán végképp elvetettél minket, annyira megharagudtál volna ránk?