Napi ige július 5.

Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 3,6-18

A rendetlenül élők figyelmeztetése

⁶Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a tőlünk átvett hagyomány szerint él. ⁷Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, ⁸nem éltünk senkinél ingyenkenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. ⁹Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. ¹⁰Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. ¹¹Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. ¹²Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. ¹³Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. ¹⁴Ha pedig valaki nem engedelmeskedik levélbeli intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. ¹⁵De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket.

Saját kezű záradék, áldás

¹⁶Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!
¹⁷A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel minden levelemen, így írok. ¹⁸A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Jób könyve 5

¹Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? ²Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. ³Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. ⁴Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. ⁵Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó. ⁶Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, ⁷hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. ⁸De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, ⁹aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. ¹⁰Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. ¹¹Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. ¹²A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót. ¹³Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul. ¹⁴Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. ¹⁵Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. ¹⁶Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. ¹⁷Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! ¹⁸Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. ¹⁹Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. ²⁰Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. ²¹Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. ²²Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen, nem kell félned a vadállatoktól, ²³mert a mező kövei is szövetségeseid, és a mezei vadakkal is békében élsz. ²⁴Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva semmiben sem lelsz hiányt. ²⁵Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. ²⁶Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják. ²⁷Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!