Napi ige július 16.

Pál első levele a Timóteushoz 5,1-16

A gyülekezet megintésének módja

¹Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet, ²az idősebb asszonyt mint anyádat, a fiatalabbat mint húgodat: teljes tisztasággal.

Az özvegyekről

³Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. ⁴Ha pedig egy özvegyasszonynak vannak gyermekei vagy unokái, akkor ezek először azt tanulják meg, hogy saját családjukról istenfélő módon gondoskodjanak, és hálájukat szüleik iránt így róják le, mert ez kedves Istennek. ⁵A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal. ⁶A kicsapongó pedig már életében halott. ⁷Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. ⁸Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.
⁹Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni, aki nem fiatalabb hatvanévesnél, aki egy férfi felesége volt, ¹⁰aki mellett jó cselekedetei tanúskodnak: gyermekeket nevelt fel, vendégszerető volt, a szentek lábát megmosta, elesetteken segített, mindenféle jó cselekedetre kész volt. ¹¹A fiatalabb özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha feltámad bennük a vágy, hogy férjhez menjenek, elfordulnak Krisztustól. ¹²Ezek ítéletet vonnak magukra, mert előző fogadalmukat megszegték. ¹³Ráadásul semmittevők is, akik megszokták, hogy házról házra járjanak, de nemcsak semmittevők, hanem fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene. ¹⁴Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra. ¹⁵Mert egyesek már a Sátánhoz hajlottak.
¹⁶Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.

Jób könyve 16

Jób negyedik válasza: Ártatlanságának Isten a tanúja

¹Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ²Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! ³Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz? ⁴Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet. ⁵Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak. ⁶Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el; ⁷mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat. ⁸Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. ⁹Haragja marcangolt és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemekkel néz rám ellenségem. ¹⁰Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem. ¹¹Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat. ¹²Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem. ¹³Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. ¹⁴Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. ¹⁵Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet. ¹⁶Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül. ¹⁷Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta. ¹⁸Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom! ¹⁹Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban. ²⁰Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre, ²¹hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben. ²²Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.