Napi ige február 26. Böjtfő vasánap

Böjt első vasárnapja

Példabeszédek könyve 2

¹Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ²ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, ³bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ⁴ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, ⁵akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret. ⁶Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. ⁷A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. ⁸Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi. ⁹Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út. ¹⁰Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked. ¹¹Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. ¹²Megment a helytelen úttól és az álnokul beszélő embertől; ¹³azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak. ¹⁴Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon. ¹⁵Ösvényeik görbék, útjaik hamisak. ¹⁶De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, ¹⁷aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. ¹⁸Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé. ¹⁹Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire. ²⁰Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire! ²¹Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta. ²²De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan.

Lukács evangéliuma 19,28-40

²⁸Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. ²⁹Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: ³⁰Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! ³¹Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. ³²Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. ³³Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? ³⁴Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. ³⁵Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. ³⁶Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. ³⁷Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, ³⁸és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!

³⁹A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! ⁴⁰De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.