Napi ige február 17.

A harag napja Zof 1

1Az ÚR igéje szólt Zofóniáshoz, Kúsí fiához, aki Gedaljá fia, aki Amarjá fia, aki Hizkijjá fia volt, Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében. 2Elsöprök, mindent elsöprök a föld színéről! – így szól az ÚR. 3Elsöprök embert és állatot, elsöpröm az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami bűnre csábít, a bűnösökkel együtt, kiirtom az embert a föld színéről! – így szól az ÚR. 4Kinyújtom kezemet Júda és Jeruzsálem minden lakója ellen. Kiirtom erről a helyről Baalt, hogy nyoma se maradjon, tisztelőinek és papjainak még a neve is feledésbe megy. 5Kiirtom azokat, akik leborulnak a háztetőkön az ég serege előtt, azokat is, akik leborulnak az ÚR előtt, és esküsznek rá, de esküsznek Molokra is; 6és azokat is, akik elfordultak az ÚRtól, nem keresik az URat, és nem törődnek vele. 7Csend legyen az én Uram, az ÚR előtt! Mert közel van az ÚR napja, amikor áldozati lakomát rendez az ÚR, és megszenteli azokat, akiket meghívott. 8Az ÚR áldozatának napján ez történik: megbüntetem a főurakat, a király fiait és mindazokat, akik idegen ruhába öltözködnek. 9Azon a napon megbüntetem mindazokat, akik átugrálnak a küszöbön, akik megtöltik uralkodójuk palotáját erőszakkal és csalással. 10Azon a napon – így szól az ÚR – kiáltás hangzik a Hal-kapu felől, jajgatás az Újvárosból, nagy robaj a halmokról. 11Jajgassatok, akik a völgyben laktok, mert mindenestül elpusztul a kalmárok népe, kiirtják azokat, akik ezüstöt méricskélnek. 12Akkor majd lámpással kutatom át Jeruzsálemet, és megbüntetem azokat, akik csak heverésznek, mint seprején a bor, és ezt gondolják magukban: Nem tesz az ÚR sem jót, sem rosszat! 13Gazdagságuk prédára jut, házaik pedig elpusztulnak. Ha építenek is házakat, nem laknak bennük, ha telepítenek is szőlőket, nem isszák azok borát. 14Közel van az ÚR nagy napja, közel van, nagyon hamar eljön. Keserves hang hallatszik az ÚR napján, kiáltozik akkor még a hős is! 15Harag napja lesz az a nap, nyomorúság és ínség napja, pusztítás és pusztulás napja, sötétség és ború napja, felhő és homály napja, 16kürtszó és riadó napja a megerősített városok és a büszke bástyák ellen! 17Rémületbe ejtem az embereket, botorkálnak, mint a vakok, mert vétkeztek az ÚR ellen. Kiömlik a vérük, mintha por lenne, és a belük, mint a szemét. 18Sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket az ÚR haragjának napján, amikor felindulásának tüzében elpusztítja az egész földet. Bizony, egyszer csak véget vet a föld összes lakójának!

És ott sokan hittek benne Jn 10, 31-42

Jézust meg akarják kövezni istenkáromlásért31Ekkor újra köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt. 32Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében. Ezek közül melyik miatt köveztek meg engem? 33A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad. 34Jézus így válaszolt: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: „Én mondtam: istenek vagytok”? 35Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, 36akkor ti hogyan mondhatjátok rólam, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! 37Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; 38de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában. 39Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül.
40Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott maradt. 41Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. 42És ott sokan hittek benne.