Napi ige

Zak 11

Prófécia a hűtlen pásztorokról1Tárd ki kapuidat, Libánon, hadd eméssze cédrusaidat a tűz! 2Jajgassatok, ciprusok, mert ledőltek a cédrusok, elpusztultak a hatalmas fák! Jajgassatok, Básán tölgyei, mert földre dőlt a rengeteg erdő! 3Pásztorok jajszava hangzik, mert elpusztult pompás legelőjük. Oroszlánok üvöltése hangzik, mert elpusztult a Jordán bozótosa!
4Így szól az én Istenem, az ÚR: Legeltesd csak a levágni való juhokat! 5Akik megveszik, levágják majd őket, és nem tartják azt bűnnek, akik meg eladják, ezt fogják mondani: „Áldott az ÚR, mert meggazdagodtam!” Pásztoraik se szánják hát őket! 6Mert én sem szánom többé az ország lakóit! – így szól az ÚR. Kiszolgáltatom az embereket egymásnak és királyuknak, darabokra szaggatják az országot, és én nem mentem meg őket.
7Legeltettem tehát a levágni való juhokat a juhkereskedők számára. Fogtam két botot, az egyiket elneveztem Jóakaratnak, a másikat pedig Egyetértésnek; így legeltettem a nyájat. 8De három pásztort is elzavartam egy hónap alatt, mert elfogyott a türelmem irántuk, és ők is meguntak engem. 9Ezért azt mondtam: Nem legeltetlek titeket! Haljon meg, aki halálra való, pusztuljon, aki pusztulásra való, a megmaradtak pedig marják egymás húsát! 10Fogtam a Jóakarat nevű botomat, és eltörtem, és ezzel felbontottam a szövetséget, amelyet valamennyi néppel kötöttem. 11Fel is bomlott az még azon a napon, és a juhkereskedők, akik figyeltek engem, megértették, hogy az ÚR akarata ez. 12Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt. 13Az ÚR pedig ezt mondta nekem: Dobd a kincsek közé ezt a becses díjat, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az ÚR házának a kincsei közé. 14Azután eltörtem a másik botomat is, az Egyetértés nevűt, és ezzel felbontottam a testvéri viszonyt Júda és Izráel között.
15Azután ezt mondta nekem az ÚR: Most szerezz magadnak megint bolond pásztorhoz illő holmikat! 16Mert olyan pásztort fogok támasztani az országban, aki az elveszettekkel nem törődik, az elkóboroltakat nem keresi meg, a sérülteket nem gyógyítja, a fáradtaknak nem viseli gondját, de a kövéreknek a húsát megeszi, és körmeiket letördeli. 17Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Fegyver járja át a karját meg a jobb szemét! Száradjon le a karja, vakuljon meg a jobb

Jn 13, 1-11

Jézus megmossa tanítványai lábát1Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. 2És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, 3Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, 4felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, 5azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. 6Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? 7Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. 8Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. 9Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! 10Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind. 11Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták. szeme!