Napi ige
„…igaz volt. És ott sokan hittek benne.”Jn 10,31–42
31 Ekkor újra köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt. 32 Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében. Ezek közül melyik miatt köveztek meg engem? 33 A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad. 34 Jézus így válaszolt: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: „Én mondtam: istenek vagytok”? 35 Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, 36 akkor ti hogyan mondhatjátok rólam, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! 37 Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; 38 de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában. 39 Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül. 40 Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott maradt. 41 Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. 42 És ott sokan hittek benne.
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„…igaz volt. És ott sokan hittek benne.” (41–42) Jézus Krisztus önmagáról mondja, hogy Ő az út, az igazság és az örök élet (Jn 14,6). Nem múlhat el egy igaz ige, egy „ióta” és egy „vessző” (Mt 5,18) sem abból, ami az Igazság. Pál szerint gondolkodjunk mi is azon, és cselekedjük azt, „…ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű…” (Fil 4,8; Fil 1,20)! Kellenek ma is a „megigazított” tanúk, akik az Igazságról, Jézusról igazat tudnak mondani!
RÉ21 413
Bizalom Istenben | 754 | Egy szív érettem dobogott
„Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben.”Jer 14
1 Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak a szárazságról: 2 Gyászba borult Júda, kapuiban ájuldoznak, gyászolnak országszerte, Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik. 3 Az előkelők vízért küldik szolgáikat; azok a ciszternákhoz mennek, de vizet nem találnak. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pirulnak, fejüket eltakarják. 4 Rettegnek a termőföld miatt, mert nem volt eső az országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket eltakarják. 5 Még a szarvas is, ha megellett a mezőn, otthagyja borját, mert nincsen fű. 6 A vadszamarak ott állnak a hegytetőkön, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, tekintetük elhomályosul, mert nincsen fű. 7 Ha bűneink ellenünk szólnak is, tégy jót velünk, Uram, a te nevedért! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened! 8 Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan, mint az ország jövevénye, vagy mint a vándor, ki csak éjjelre tér be? 9 Miért lennél olyan, mint a riadt férfi, vagy mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, rólad neveztek el minket: ne hagyj el bennünket! 10 Ezt mondja az Úr erről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket az Úr. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket. 11 Ezt mondta nekem az Úr: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért! 12 Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket. 13 Én így szóltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen. 14 De az Úr ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik. 15 Azért így szól az Úr ezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! – De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük. 16 Az a nép pedig, amelynek prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom vissza rájuk saját gonoszságukat. 17 Mondd el nekik ezt az igét: Szememből éjjel-nappal hullanak a könnyek, nem apadnak el. Mert súlyos sebet kapott népem szűz leánya, igen fájdalmas csapást. 18 Ha kimegyek a mezőre, fegyverrel megölteket látok, ha bemegyek a városba, éhínségtől szenvedőket. A próféták és a papok pedig olyan ország felé kelnek útra, amelyet nem ismernek! 19 Ennyire megvetetted Júdát, szívből megutáltad Siont? Miért sújtottál bennünket gyógyíthatatlan csapással? Békességre vártunk, de nem jött semmi jó, és a gyógyulás idejére, de csak rettegünk! 20 Elismerjük, Uram, gonoszságunkat, atyáink bűnét is: vétkeztünk ellened. 21 A te nevedért kérünk, ne utálj meg minket, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! Gondolj ránk, ne bontsd fel a velünk kötött szövetséget! 22 Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, Urunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket!
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(14) „Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben.” (Jer 14)
Olvassuk ezt a fejezetet, és úgy érezzük, végre megértette a nép a csapás okát. Imádkozni kezdenek a szárazság miatt, bűnvalló imádsággal fordulnak Istenhez (7), megvallva a gonoszságot, amelyet nemzedékeken át elkövettek (20). De Isten nem indul meg sem ezen, sem a nép gyötrelmét égre kiáltó Jeremiás szavain. Felbőszíti az Urat a békességet ígérő próféták hangja, akik isteni felhatalmazás és megbízás nélkül beszélnek, azt hirdetik, amit a nép hallani akar. Nem lesz fegyver, nem lesz éhínség, ellenben mindenki békességben élhet, szónokolják ők (13). Ez a könnyű prófétai kenyér. Követni a közhangulatot, elégedetlenkedni, amikor mindenki elégedetlen, reménykedni, amikor arra van igény, igazodni az elvárásokhoz, sima szájjal megbékélést hirdetni, közben egy szemvillanás alatt eltakarítani, elnémítani az ellenfelet: ezekre egy közepes képességű politikus is képes. Isten azonban átlát az ilyen emberen. Jeremiást gyűlölték, megvetették, bebörtönözték, életére törtek: Isten mégis igent mondott rá. Szólhatsz akár rokonszenvesen, akár keményen: nem ez a döntő. Azt mondod, amit Isten bízott rád? Ez az igazi kérdés. Nagy figyelmeztetés ez a mi egyházunknak is.