- Ez az esemény elmúlt.
Napi ige
július 30
„Az Úr álljon őrt köztem és közted, amikor mi nem látjuk egymást!”1Móz 31,22–54
22 Lábán csak harmadnap értesült arról, hogy Jákób elment. 23 Akkor maga mellé vette hozzátartozóit, és hétnapi járóföldön át üldözte, míg utol nem érte Gileád hegyvidékén. 24 Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álmában azon az éjszakán, és ezt mondta neki: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat! 25 Amikor Lábán utolérte Jákóbot, Jákób már sátrat vert a hegyen. Lábán is Gileád hegyvidékén vert sátrat hozzátartozóival együtt. 26 Lábán ezt mondta Jákóbnak: Mit tettél?! Engem rászedtél, leányaimat meg elhajtottad, mint a hadifoglyokat! 27 Miért titokban szöktél el, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekszóval, dobbal és citerával bocsátottalak volna el! 28 Még azt sem engedted meg, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ostoba dolgot tettél! 29 Volna erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Istene a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat! 30 De ha már mindenáron el akartál menni, mert nagyon kívánkoztál apád házába, miért loptad el a házibálványomat? 31 Jákób erre így felelt Lábánnak: Mert féltem, és azt gondoltam, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat. 32 De akinél megtalálod a háziistenedet, az ne maradjon életben! Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg, mi van nálam, és vidd a magadét! Jákób ugyanis nem tudta, hogy Ráhel ellopta azt. 33 Bement tehát Lábán Jákób sátrába, Lea sátrába és a két szolgálóleány sátrába, de nem találta. Azután kijött Lea sátrából, és bement Ráhel sátrába. 34 Ráhel közben fogta a házibálványt, egy teve nyergébe tette, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta. 35 Ráhel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok fölkelni előtte, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatott tehát utána, de nem találta a házibálványt. 36 Ekkor Jákób haragra lobbant, és perlekedni kezdett Lábánnal. Azt mondta Jákób Lábánnak: Mi a bűnöm, és mi a vétkem, hogy üldözőbe vettél? 37 Hiszen fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé, döntsenek ők kettőnk ügyében! 38 Már húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, nyájad kosait nem ettem meg. 39 Amit a vad széttépett, nem vittem hozzád, magam térítettem meg, tőlem kérted számon; meg azt is, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. 40 Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, szememet kerülte az álom. 41 Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. 42 Ha atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelmetes Istene velem nem lett volna, akkor most üres kézzel bocsátanál el. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel. 43 Lábán azt felelte Jákóbnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyájam, minden az enyém, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen vagy fiaik ellen, akiket szültek?! 44 Jöjj hát, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk! 45 Ekkor fogott Jákób egy követ, és fölállította azt szent oszlopként. 46 Majd ezt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek, csináltak egy kőrakást, és ettek a kőrakásnál. 47 Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának, Jákób pedig elnevezte Gal-Édnek. 48 Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek, 49 de Micpának is, mert ezt mondta: Az Úr álljon őrt köztem és közted, amikor mi nem látjuk egymást! 50 Ha leányaimmal rosszul bánsz, ha leányaimon kívül más feleségeket is veszel, azt közülünk ugyan senki nem fogja látni, de Isten lesz a tanú köztünk. 51 Majd ezt mondta Lábán Jákóbnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop, amelyet közém és teközéd emeltem. 52 Tanú ez a kőrakás, és tanú ez a szent oszlop, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám ártó szándékkal. 53 Ábrahám Istene és Náhór Istene, az atyák Istene ítéljen fölöttünk. Akkor megesküdött Jákób Izsáknak, atyjának félelmetes Istenére, 54 majd áldozatot mutatott be Jákób a hegyen, és meghívta hozzátartozóit az áldozati lakomára. És miután ettek, a hegyen töltötték az éjszakát.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata
„Az Úr álljon őrt köztem és közted, amikor mi nem látjuk egymást!” (49) Néha azt gondoljuk, nem tartozunk számot adni senkinek, mert az emberek nem látják a tetteinket, nem ismerik a szándékainkat, gondolatainkat. De „Isten lesz a tanú köztünk” (31,50) mindenkor. Neki mindig számadással tartozunk. Éljük az életünket úgy, hogy Istennek akarjunk tetszeni, mert akkor biztos, hogy az emberek felé is az ő szeretetét tudjuk továbbadni.
RÉ21 16
Napi ének | 804 | Hálát adok, Uram, az életért!
„…kézen fogva kivezette…”Mk 8,22–26
22 Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. 23 Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit? 24 Az felnézett, és így szólt: Látom az embereket, amint jönnek-mennek, de mintha fákat látnék. 25 Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. 26 Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: Még a faluba se menj be!
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(23) „…kézen fogva kivezette…” (Mk 8,22–26)
„Krisztus kegyelme, amit korábban egy csapásra árasztott ki másokra, erre az emberre csak cseppenként jutott el […] maga a meggyógyított legyen bizonyítéka annak, hogy ő szabadon választja meg kegyelme kiárasztásának módozatait” (Kálvin). Jézus gyakran vonult vissza pihenni Bétsaidába (élelem háza), Péter, András és Fülöp halászfalujába. Sok jelet és csodát tett ott is, lakói mégsem tértek meg. (Mt 11,21). Mintha ezen az emberen mutatná meg vaksi tanítványainak is, hogy az ő látásuk is gyógyulhat. Ki akar vezetni a rossz kovásszal kevert légkörből, ahol „a bűn sötétben tévelyeg, és bajba dönt vakon”, ahol a „bűnben kín van s gyűlölet, mi mást, más minket öl”, és már látni sem bírjuk egymást. Először fel kell ismernünk, hogy nem látjuk jól a világot, a másik embert, önmagunkat és Istent sem. Jézus közelében döbbenhetünk csak rá, hogy nem rendelkezünk a lelkek és helyzetek helyes megítélésének a képességével, legfeljebb tapogatódzni tudunk. Urunk Igéjével fokról fokra, ismét és ismét nyitogatja a szemünket, „kézen fog, s vezet világos utakon” (761). Kérjük, Urunk, kegyelmesen nyisd fel a szemünket, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is túl a láthatókon, lássuk meg a másikban az embert, aki kegyelemre szorul, ugyanúgy, mint mi!