- Ez az esemény elmúlt.
Napi ige
július 28
„Teérted áldott meg engem az Úr”1Móz 30,25–43
25 Történt, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre! 26 Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad! 27 Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az Úr. 28 És hozzátette: Szabd meg a béredet, amit szeretnél tőlem, és én megadom neked! 29 Jákób azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod. 30 Az a kevés, amid érkezésem előtt volt, sokra szaporodott, mert megáldott téged az Úr a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? 31 Ekkor Lábán azt kérdezte: Mit adjak hát neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat. 32 De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyest és tarkát, meg minden feketét a juhok közül, és a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. 33 Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok között. 34 Lábán ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod! 35 És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta. 36 Majd háromnapi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait. 37 Jákób ekkor gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket vágott, majd fehér csíkokat faragott beléjük úgy, hogy lecsupaszította a vesszőket a fehér részig, 38 és odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak párzani, amikor inni jártak. 39 Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. 40 Azután különválasztotta Jákób a juhokat, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé. 41 Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak. 42 De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák, Jákóbnak pedig a fejlettebbek. 43 Így ez az ember egyre jobban gyarapodott: lett neki sok nyája, szolgálóleánya, szolgája, tevéje és szamara.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata
„Teérted áldott meg engem az Úr” (27b). Mindennapi imádságainkban megköszönjük Isten áldásait, amiket az életünkben tapasztalunk. Ezekért valóban méltó Isten a dicséretre. Milyen nagy öröm az, amikor mástól hallhatjuk, hogy az életükben áldássá válhattunk, és ők is miattunk dicsérik az Istent! Adja Isten, hogy áldássá válhassunk mások számára is.
RÉ21 745
Napi ének | 746 | Éltem minden dolgában
„…már három napja vannak velem…”Mk 8,1–10
1 Azokban a napokban, amikor ismét nagy sokaság vette körül, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: 2 Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; 3 ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött. 4 Tanítványai így feleltek: Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában? 5 Megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők ezt válaszolták: Hét. 6 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. 7 Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8 Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, 9 pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, 10 és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(2) „…már három napja vannak velem…” (Mk 8,1–10)
Jézust továbbra is „külföldön” találjuk, a Tízváros közelében, amely vegyes népességű vidék volt. Nagy tömeg keresi a társaságát, ahogy korábban a Genezáreti-tónál élők is. Mindkét esetben tanítványai közreműködésével ad a sokaságnak enni, ott több mint ötezer, itt négyezer férfinak és családjuknak. Az utóbbiak viszont nem egy napot hallgatják csupán, hanem már három napja vannak vele. Gondoljuk el, mekkora lelki éhség, egzisztenciális szükség hajthatta őket oda, és milyen szeretet és erősugárzás tarthatta őket ott! Háromnapos intenzív, minősített lelki „Mesterkurzus” zajlik. Jézus vezetésével, igehallgatásban, önvizsgálatban, bűnvallásban, az Atyával és a Fiúval való imádságos beszélgetésben telik az idő, a Szentlélek közösségében! Hatalmas adag lelki-szellemi táplálékhoz jutva szinte észre sem veszik, hogy éhesek. Igazi „böjtölés” közben repülnek el az órák. Amikor lezárulnak a „csendesnapok” és hálás, örömteli, testvéri a légkör, Jézusnak megesik a szíve a sokaságon. Nem bocsáthatja el őket éhen (nésztisz = éhes, böjtölő), hiszen három napig kitartottak mellette. Annyi áldott „lelki kenyér” vétele után véget vet a böjtölésnek, kezébe veszi a kenyereket, hálákat adva megtöri, és a tanítványoknak nyújtja, ők pedig továbbadják. „Megtöretett a teste, / Kiontatott a vére.” (Ady) Keressük és éljünk mi is a feltöltekezés alkalmaival ezen a nyáron!