- This event has passed.
Napi ige
március 10
„Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat”Lk 15,1–7
1 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. 2 A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. 3 Ő ezt a példázatot mondta nekik: 4 Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? 5 És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. 7 Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
A szükség nagy úr. A vámszedők, bűnösök tudják már a sok próbálkozás után, hogy Jézus az, akire igazán szükségük van. Képesek vagyunk mi is farizeusi módon igaznak látni magunkat. Úgyis, hogy az egy, az elveszett nem számít, aki lehet, hogy éppen az alkohol miatt veszett el. Ők is, mi is lehetünk ma megtérő bűnösök, akik Jézussal egy asztalhoz ülnek.
RÉ21 238
Könyörgés | 465 | Úr Jézus, hozzád kiáltok
„Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben!”Ez 18,21–32
21 De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem kell meghalnia. 22 Azokat a vétkeket, amelyeket elkövetett, elfelejtem majd neki. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! 23 Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen. 24 Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és gonoszságot művel, elköveti azokat az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tetteit, amelyeket azelőtt véghezvitt, elfelejtem: Hűtlenségéért, amelyre vetemedett, és vétkéért, amelyet elkövetett, meg fog halni! 25 Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek! 26 Ha az igaz eltér igazságától, gonoszságot művel és meghal: azért hal meg, mert gonoszságot művelt. 27 Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé a bűneit, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét. 28 Ha belátásra jut és megtér, és nem követi el többé a vétkeit, élni fog, nem hal meg. 29 De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek! 30 Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! – így szól az én Uram, az Úr. Térjetek hát meg, hagyjátok el vétkeiteket, és akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt! 31 Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? 32 Hiszen nem kívánom a halandó halálát – így szól az én Uram, az Úr –, térjetek hát meg, és éljetek!
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(31) „Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben!” (Ez 18,21–32)
Mi az Isten akarata az emberrel? A korai egyházban több szakadár mozgalom jellemzője volt az a gondolat, hogy különbséget lehet tenni az Ószövetség haragvó és ítéletes, valamint az Újszövetség szerető és kegyelmes Istene között. Némelyek két külön istenségnek is tartották a kettőt, és ezért az Ószövetséget felejtésre és a keresztyénektől való eltiltására ítélték. Még ha mennyiségileg nézve talán tényleg több szó esik is a próféciákban az ember bűnös voltáról – és Isten ezért ellene megnyilvánuló ítéletéről –, jó látnunk, hogy az Ószövetségben is mindig jelen van, és különböző pontokon újra és újra megerősíttetik, mi Isten végső akarata az emberrel: „…nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (23). Sőt az Ószövetség, korát megelőzően individualista módon, nagy teret hagy ebben az embernek. A 31. versben szó szerinti fordításában ezt olvassuk: „Csináljatok magatoknak új szívet és új lelket!” Ezékiel hangoztatja ugyan, hogy az új szív és új lélek Isten ajándéka (Ez 11,19; 36,26); azonban az embernek magának is megvan e téren a tennivalója és a felelőssége.