Napi ige

„Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul”

Mik 4

1 Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek. 2 Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. 3 Igazságot szolgáltat majd valamennyi nép között, ítéletet hoz a távoli, erős nemzetek ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. 4 Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, és senki sem háborgatja őket. Maga a Seregek Ura mondta ezt! 5 Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké. 6 Azon a napon – így szól az Úr – összeszedem a sántákat, összegyűjtöm a szétszórtakat, akikre veszedelmet hoztam. 7 A sántákból gyűjtök maradékot, a gyengékből egy erős nemzetet, és az Úr uralkodik fölöttük a Sion hegyén mostantól fogva örökké. 8 És te, őrtornya a nyájnak, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád, és helyreáll a régi hatalom, Jeruzsálem királysága. 9 Miért kiáltozol annyira? Talán nincs királyod? Vagy elveszett a tanácsadód, hogy rád tört a vonaglás, mint a szülő nőre? 10 Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a szülő asszony! Mert el kell hagynod a várost, a mezőn fogsz tanyázni, Babilóniába kell menned. Onnan menekülsz majd meg, ott vált meg téged az Úr ellenségeid kezéből. 11 Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! 12 De ők nem ismerik az Úr gondolatait, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket, mint kévéket a szérűre. 13 Indulj és csépelj, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat, mint a vas, patáidat pedig olyanná, mint az érc. Összezúzod a sok népet, szerzeményüket az Úrnak áldozod, vagyonukat az egész föld Urának. 14 Vagdosd magad össze gyászodban, mert ostromot indítottak ellenünk! Bottal verik arcul Izráel bíráját.

Bibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata

„Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul” (3). E sorok írásakor (2023. március) a „béke korszaka” a jövő reménysége. Szinte szó szerint ugyanerről a „messiási békéről” jövendölt Ézsaiás próféta is (Ézs 1,4). Higgyük és esedezve kérjük, hogy a nemzetek felelős vezetőinek „Isten megadja egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából” (2 Tim 2,25–26).

RÉ21 414 RÉ 327 • IÉ 1Tim 3,16 • Zsolt 96

Karácsonyi dicséret | 415 | In dulci iubilo – Hadd zengjen énekszó

„…megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit…”

Zsid 6

1 Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, 2 a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. 3 Így is fogunk tenni, ha Isten megengedi. 4 Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, 5 akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit, 6 de elestek, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. 7 Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer Istentől; 8 amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, átok vár rá és végül megégetés. 9 Felőletek azonban, szeretteim, jobbat gondolunk, hogy közel vagytok az üdvösséghez, még ha így beszélünk is. 10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. 11 De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, 12 hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. 13 Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett, önmagára esküdött, mivel nem esküdhetett nagyobbra, 14 és így szólt: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” 15 És így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret. 16 Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik, és minden ellenvetésnek véget vet, mindent megerősít az eskü. 17 Ezért Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. 18 Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. 19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, 20 ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.

Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata

(5) „…megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit…” (Zsid 6)

Milyen szépen írja le ez a szakasz mindazt, amit Krisztus eljövetele hozott el nekünk! „Megvilágosíttattunk”, azaz átéltük Isten irgalmát, megéreztük a szeretetét. Megértettük, mi a szándéka ezzel a világgal, és azon belül velünk. Küldetésre leltünk és kegyelmi ajándékokra, és mindez által értelmet nyert az életünk. „Megízleltük a mennyei ajándékot” és „az eljövendő világ erőit”, azaz elnyertük az örök életet, és ennek az áldásait már a földi életben is látjuk. Ízleljük, boldog elégedettséggel tapasztaljuk nap mint nap azt a jót, amit a megszentelődött, új élet jelent. „Részeseivé lettünk a Szentléleknek”, amely kiáradt ránk, megnyitotta értelmünket és szívünket az Isten szava előtt. Lelke által átformálta életünket, és betagolt az egyház testébe, hogy Krisztus vezetése alatt az Atya gondviselését és áldó szeretetét közvetíthessük. És végül „megízleltük az Isten felséges beszédét”, azaz meghallottuk a szavát, és engedtünk neki. Azóta is nap mint nap az ő Igéjében gyönyörködünk, mint amely nekünk erőt, útmutatást és örök életet jelent. Hát nem csodás ajándékai ezek a hitnek? Ragaszkodjunk is hozzájuk mindaddig, „amíg a reménység egészen be nem teljesedik”!