Napi ige december 13.

Jeremiás próféta könyve 19

Az eltört cserépedény

19¹Ezt mondta az ÚR: Menj el a fazekashoz, és vegyél tőle egy cserépkorsót! Azután végy magad mellé néhány embert a nép és a papok vénei közül, ²és menj ki a Ben-Hinnóm-völgybe, a fazekasok kapujának bejáratához, és hirdesd ott azokat az igéket, amelyeket én mondok neked! ³Ezt mondd: Halljátok az ÚR igéjét, Júda királyai és Jeruzsálem lakói! Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Én olyan veszedelmet hozok erre a helyre, hogy belecsendül a füle annak, aki csak hallja!
⁴Mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig idegenné tették számomra azzal, hogy más isteneknek tömjéneztek benne, akiket nem ismertek sem ők, sem őseik, sem Júda királyai. Sok ártatlan vért is ontottak ezen a helyen. ⁵Áldozóhalmokat is építettek Baalnak, hogy elégessék fiaikat égőáldozatul Baalnak, pedig ezt nem parancsoltam, nem rendeltem el, sőt eszembe sem jutott!
⁶Azért eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor nem Tófetnek nevezik többé ezt a helyet, sem Ben-Hinnóm-völgynek, hanem az Öldöklés völgyének. ⁷Meghiúsítom ezen a helyen Júda és Jeruzsálem terveit: kiszolgáltatom őket ellenségeiknek, akik az életükre törnek, hogy fegyverrel ejtsék el őket. Holttestüket pedig az ég madarainak és a föld állatainak adom eledelül. ⁸Ezt a várost pusztává és iszonyatossá teszem, és aki csak erre jár, megborzad, és iszonyat fogja el a várost ért mindenféle csapás miatt. ⁹Megetetem velük fiaik és leányaik húsát, egyik ember megeszi a másiknak a húsát az ostrom és a szorongatás idején, amikor majd szorongatják őket ellenségeik, akik az életükre törnek.
¹⁰Ezután törd össze a korsót azoknak a férfiaknak szeme láttára, akik veled mentek, ¹¹és mondd nekik, hogy így szól a Seregek URa: Úgy összetöröm ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik a cserépedényt, úgyhogy nem lehet többé megjavítani. A Tófetben pedig temetni fognak, mert másutt nem lesz elég hely a temetkezéshez.
¹²Így cselekszem ezzel a hellyel és lakóival – így szól az ÚR. A Tófethez teszem hasonlóvá ezt a várost. ¹³Jeruzsálem házai és Júda királyainak palotái olyan tisztátalanok lesznek, mint az egész Tófet, mindazokkal a házakkal együtt, amelyeknek a tetején az ég minden seregének tömjéneztek, és italáldozatokat mutattak be más isteneknek.

Pashúr kalodába záratja Jeremiást

¹⁴Amikor Jeremiás visszaért a Tófetből, ahová prófétálni küldte az ÚR, kiállt az ÚR házának udvarára, és ezt mondta az egész népnek: ¹⁵Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: El fogom hozni erre a városra és a hozzá tartozó többi városra mindazt a veszedelmet, amit kijelentettem róla. Mert megmakacsolták magukat, és nem hallgattak az én igéimre.

Pál második levele a korinthusiakhoz 3

Pál ajánlólevele: a korinthusi gyülekezet

3¹Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? ²A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. ³Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.

Az ó és az új szövetség szolgálatának dicsősége

⁴Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. ⁵Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. ⁶Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
⁷Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, ⁸hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? ⁹Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! ¹⁰Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. ¹¹Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.
¹²Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk, ¹³és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. ¹⁴De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. ¹⁵Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. ¹⁶De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. ¹⁷Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. ¹⁸Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.