Napi ige augusztus 10.

Jakab levele 5,7-12

Intés türelemre

⁷Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. ⁸Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. ⁹Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. ¹⁰Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. ¹¹Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.
¹²Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen az igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.

Jób könyve 41

¹Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látványától is összeroskad. ²Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene? ³Ki szállhat szembe vele úgy, hogy sértetlenül hagyná? Minden az övé az ég alatt. ⁴Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja. ⁵Ki tudná lehúzni a bőrét, ki merne benyúlni két fogsora közé? ⁶Szájának kapuját ki merné kitárni? Fogai között a rémület lakik. ⁷Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva. ⁸Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy még a szél sem férkőzhet közéjük. ⁹Egymáshoz tapadnak, egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul. ¹⁰Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, akár a hajnalpír. ¹¹Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak. ¹²Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből. ¹³Lehelete lángra lobbantja a faszenet, szája lángokat lövell. ¹⁴Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle. ¹⁵Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve. ¹⁶Szíve olyan kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő. ¹⁷Ha fölemelkedik, megriadnak még a hősök is, ijedtükben fejüket vesztik. ¹⁸Ha el is találja a kard, nem árt neki, sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl. ¹⁹Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát. ²⁰A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek. ²¹Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán. ²²Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban. ²³Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt. ²⁴Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz. ²⁵Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen. ²⁶Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.