
- This event has passed.
Napi ige
március 4
„…hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet […], de nem akartátok!”Lk 13,34–35
34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! 35 Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
Jeruzsálem Jézus és az ő Atyjának hívására nemet mond, és az engedetlenség, majd az erőszak útját választja, amely néhány évtized múlva, a zsidó háborúban a pusztulásához vezet (Kr.u. 70). Jézus szerint ez a vak engedetlenség olyan érthetetlen, mintha a kiscsibék nem keresnének menedéket és biztonságot a kotlós szárnyai alatt. A természetben ilyen nem fordulhat elő, de mi emberek képesek vagyunk arra az őrültségre, hogy visszautasítsuk Istent és akit elküldött, Jézust. Én ma is őt követem!
RÉ21 720
Bizalom Istenben | 754 | Egy szív érettem dobogott
„Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket én aggattam rád – így szól az én Uram, az Úr.”Ez 16,1–34
1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Szembesítsd Jeruzsálemet utálatos dolgaival! 3 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr Jeruzsálemhez: Kánaán földjéről származol, ott születtél; apád emóri, anyád pedig hettita. 4 Ilyen volt a születésed: Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek. 5 Senki sem szánt meg, hogy bármit is megtett volna ezekből, könyörülve rajtad. Kidobtak a mezőre, mert utáltak, amikor megszülettél. 6 De én arra jártam, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam hát neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! 7 Fölneveltelek, mint a mező füvét. Nagyra nőttél, fölserdültél, melled kitelt, szőröd kinőtt, de még teljesen meztelen voltál. 8 Arra jártam, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam meztelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled – így szól az én Uram, az Úr –, és az enyém lettél. 9 Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal. 10 Tarka ruhába öltöztettelek, és delfinbőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba takartalak, selymet terítettem rád. 11 Földíszítettelek ékszerekkel, karpereceket tettem a kezeidre és a nyakadra láncot. 12 Orrodba orrperecet tettem, füleidbe fülbevalót, a fejedre pedig ékes koronát. 13 Fölékesítetted magadat arannyal, ezüsttel; gyolcsba, selyembe és tarka ruhába öltöztél; finomliszt, méz és olaj volt az eledeled. Nagyon-nagyon megszépültél, sőt még a királyságot is elérted. 14 Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket én aggattam rád – így szól az én Uram, az Úr. 15 De elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna lettél. Elárasztottad paráznaságoddal, aki csak elment melletted, és az övé lettél. 16 Fogtad a ruháidat, tarka sátrakat készítettél a halmokon, és ott paráználkodtál. Ilyen még nem volt, és nem is lesz! 17 Fogtad arany és ezüst ékszereidet, amelyeket én adtam neked, férfiszobrokat készítettél, és azokkal paráználkodtál. 18 Fogtad tarka ruháidat, és rájuk terítetted, a nekem járó olajat és illatszert pedig eléjük tetted. 19 Az ételt, amelyet neked adtam, a finomlisztet, az olajat és a mézet, amellyel tápláltalak, eléjük tetted kedves illatú áldozatul. Ez történt – így szól az én Uram, az Úr. 20 Fogtad fiaidat és leányaidat, akiket nekem szültél, és őket is feláldoztad nekik eledelül. Hát nem volt eleged a paráznaságból, 21 hogy még fiaimat is levágtad, és odaadtad, feláldozva őket?! 22 Sok utálatosságod és paráznaságod közben nem gondoltál vissza ifjúkorodra, amikor még teljesen meztelen voltál, és a véredben fetrengtél. 23 Sok gonoszságod után – jaj, jaj neked, így szól az én Uram, az Úr – 24 dombot emeltél, és magaslatot készítettél minden téren. 25 Magaslatot építettél minden keresztúton, és szépségedet utálatosságra használtad: szétterpesztetted lábaidat minden arra járó előtt, és rengeteget paráználkodtál. 26 Paráználkodtál a szomszédos egyiptomiakkal, a nagy testűekkel, rengeteget paráználkodtál: így bosszantottál engem. 27 Ezért kinyújtottam kezemet ellened, elvettem a részedből, és kiszolgáltattalak a téged gyűlölő filiszteusok indulatának, akik szégyenkeznek fajtalankodásod miatt. 28 Az asszírokkal is paráználkodtál telhetetlenül; paráználkodtál, de nem érted be vele. 29 Rengeteget paráználkodtál a kalmár káldeusok országával, de ezzel sem érted be. 30 Mennyire epekedett a szíved – így szól az én Uram, az Úr –, hogy mindezt megtehesd: egy nagy parázna tetteit, 31 amikor dombot emeltél minden keresztúton, és magaslatot készítettél minden téren! Csak abban nem voltál olyan, mint a parázna, hogy nem törődtél a bérrel. 32 Te, házasságtörő asszony, aki az ura helyett idegeneket fog magának! 33 Minden paráznának fizetséget adnak, de te magad adtál fizetséget minden szeretődnek: megfizetted őket, hogy jöjjenek hozzád mindenünnen paráználkodni. 34 A te paráznaságod fordítva történt, mint más asszonyoké: nem mások jártak utánad paráználkodni; te adtál bért, és nem neked adtak bért; veled tehát fordítva történt.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(14) „Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket én aggattam rád – így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 16,1–34)
Ezékiel az allegóriák mestere. A szőlővessző képe után két újabb kép kerül elénk, amelyekben a próféta a bibliai költészet legszebb példáival teszi szemléletessé Istennek velünk való kapcsolatát. Az első a pusztában magára hagyott gyermeké (5Móz 32, Hós 9). Ez a kép Istennek arról a megmentő szeretetéről szól, amellyel ránk is igent mondott. Nincs számára felesleges ember, mindenkinek helye van, és mindenkivel terve van a teremtett világban. Isten akaratából vagyunk, neki kellünk, életünk fontos számára (6). Sőt nemcsak éltetni kíván, hanem a vele való kapcsolatban nevelni és növelni is (7). Az irgalom és kegyelem, a befogadás, az életadás és növekedés Isteneként mutatta meg magát népének és nekünk. Az első, a megtalált és befogadott gyermek képéhez kreatívan egy másik prófétai képet (Hós 1–3.; Jer 2;3) kapcsol Ezékiel: miután az eltaszított gyermeket Isten befogadta, megtisztította és táplálta, a társává teszi, feleségül veszi. A gyermek viszont nem becsüli ezt meg, hűtlen lesz ahhoz, aki jót tett vele. Sőt éppen azok a javak viszik rá hűtlenségére, amelyeket Istentől kapott: „elbizakodtál szépségedben” (15) Elfeledkezik arról, honnan jött, milyen mélységből emelte ki őt Isten, és mennyi jóra juttatta. Nem neki, hanem saját magának tulajdonítja méltóságát, elismertségét és gazdagságát. „Ó, add, Uram, hogy soha ne feledjem, / Hogy mi voltam, s hogy mivé lettem én…”