BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.13.1//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20230326T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20231029T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20240331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20241027T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20250330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20251026T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241114
DTEND;VALUE=DATE:20241115
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241114T072304Z
LAST-MODIFIED:20241114T072304Z
UID:10364-1731542400-1731628799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ne vétkezzen a király a szolgája\, Dávid ellen\, hiszen ő nem vétett ellened\, sőt sok jót tett neked.”1Sám 19 \n\n\n1 Saul elmondta fiának\, Jónátánnak és összes udvari emberének\, hogy meg akarja ölni Dávidot. Jónátán\, Saul fia azonban nagyon kedvelte Dávidot. 2 És megmondta Jónátán Dávidnak: Apám\, Saul meg akar ölni. Ezért vigyázz magadra holnap reggelig\, maradj a rejtekhelyen\, és rejtőzz el! 3 Én pedig kimegyek\, és ott állok meg apám mellett a mezőn\, ahol te leszel\, és beszélni fogok apámmal rólad. Majd meglátom\, hogy mi lesz\, és elmondom neked. 4 Jónátán beszélt is apjával\, Saullal Dávid érdekében. Ezt mondta neki: Ne vétkezzen a király a szolgája\, Dávid ellen\, hiszen ő nem vétett ellened\, sőt sok jót tett neked. 5 Kockára tette az életét\, leterítette a filiszteust\, és nagy szabadulást szerzett az Úr egész Izráelnek. Te láttad ezt\, és örültél. Miért vétkeznél ártatlan vért ontva\, miért akarod ok nélkül megölni Dávidot? 6 Saul hallgatott Jónátán szavára; meg is esküdött Saul: Az élő Úrra mondom\, hogy nem kell meghalnia! 7 Ekkor hívatta Jónátán Dávidot\, és elmondta neki Jónátán mindezeket. Majd Jónátán odavezette Dávidot Saulhoz\, aki ismét olyan lett hozzá\, mint azelőtt. 8 Közben a háború tovább folytatódott. Dávid kivonult a filiszteusok ellen\, nagy vereséget mért rájuk\, és azok megfutamodtak előle. 9 Egyszer az Úrnak az a gonosz szelleme megszállta Sault\, amikor házában ült lándzsával a kezében. Dávid a lanton játszott. 10 Ekkor Saul lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot\, de ő félrehajolt Saul elől\, és a lándzsa a falba fúródott. Dávid pedig kiszaladt\, és elmenekült még azon az éjszakán. 11 Ekkor követeket küldött Saul Dávid házához\, hogy tartsák szemmel\, és reggel majd öljék meg. De a felesége\, Míkal megmondta Dávidnak: Ha nem mented meg ma éjjel az életedet\, holnap meg kell halnod! 12 És leeresztette Míkal Dávidot az ablakon át. Ő pedig futásnak eredt\, és elmenekült. 13 Ekkor fogta Míkal a házibálványt\, belefektette az ágyba\, a fejéhez odatett egy kecskeszőr párnát\, és betakarta egy ruhával. 14 Saul tehát elküldte követeit\, hogy fogják el Dávidot\, de az asszony azt mondta nekik\, hogy beteg. 15 Ekkor Saul ismét elküldte a követeket\, hogy nézzék meg Dávidot\, és vigyék el hozzá ágyastul\, hogy megölesse. 16 Amikor a követek odamentek\, kitűnt\, hogy a házibálvány volt az ágyban\, és egy kecskeszőr párna volt ott a fejénél. 17 Ezért Saul ezt mondta Míkalnak: Miért csaptál be így engem? Miért engedted\, hogy ellenségem elmeneküljön? Míkal ezt felelte Saulnak: Ő mondta nekem: Engedj el\, különben megöllek! 18 Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába\, és elmondta neki mindazt\, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment\, és ott tartózkodtak. 19 De jelentették Saulnak\, hogy Dávid Nájótban van\, Rámá mellett. 20 Akkor Saul követeket küldött\, hogy fogják el Dávidot. De amikor meglátták a próféták csoportját\, akik révületben voltak\, Sámuel pedig ott állt mellettük\, akkor Isten lelke szállt Saul követeire\, és ők is révületbe estek. 21 Jelentették ezt Saulnak. Erre újabb követeket küldött\, de azok is révületbe estek. Harmadszor is küldött Saul követeket\, de azok is révületbe estek. 22 Ekkor maga is elment Rámába\, és amikor a Szekúban levő nagy kúthoz érkezett\, így kérdezősködött: Hol van Sámuel és Dávid? Ezt felelték: Nájótban\, Rámá mellett. 23 Elindult tehát a Rámá melletti Nájótba. De Isten lelke szállt őrá is\, úgyhogy amíg ment\, folyton révületben volt\, amíg csak meg nem érkezett a Rámá melletti Nájótba. 24 Akkor ő is ledobta a ruháját\, és révületben volt ő is Sámuel előtt\, és ott feküdt meztelenül egész nap és egész éjjel. Ezért mondják: Hát már Saul is a próféták között van? \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata\n\n\n\nSaul egykor szívből tudott örülni annak\, hogy Dávid által szabadulást adott népének az Úr (5). De hova lett már a közös szolgálat öröme (6)? Akikkel egykor együtt álltatok Isten szolgálatában\, mennyire vagytok elérhetőek Isten és egymás számára? Ha elhidegült\, megromlott a kapcsolat\, mi vezetett ehhez? Jónátán felelős alattvalóként intette a királyt (4)\, és szerető fiúként óvta az apját (5; Zsid 3\,13). \nRÉ21 46 RÉ 46 \n\n\n„Ne légy elbizakodott\, hanem félj!”Róm 11\,11–24 \n\n\n11 Kérdem tehát: Azért botlottak meg\, hogy elbukjanak? Szó sincs róla! Viszont az ő bukásuk által jutott el az üdvösség a népekhez\, hogy Isten féltékennyé tegye Izráelt. 12 Ha pedig az ő bukásuk a világ gazdagságává lett\, veszteségük pedig a népek gazdagságává\, akkor mennyivel inkább az lesz\, ha teljes számban megtérnek. 13 Ezt pedig nektek mondom\, a népeknek: amennyiben tehát én a népek apostola vagyok\, az válik szolgálatom dicsőségére\, 14 ha valamiképpen féltékennyé tehetem véreimet\, és így megmenthetek közülük némelyeket. 15 Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta\, mi mást jelentene befogadtatásuk\, mint életet a halálból? 16 Ha pedig a zsenge szent\, a tészta is az\, és ha a gyökér szent\, az ágak is azok. 17 Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek\, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük\, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél\, 18 ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret\, hanem a gyökér téged. 19 Azt mondod erre: „Azért törettek ki ágak\, hogy én beoltassam.” 20 Úgy van: azok hitetlenség miatt törettek ki\, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott\, hanem félj! 21 Mert ha Isten a természet szerinti ágakat nem kímélte\, téged sem fog kímélni. 22 Lásd meg tehát Isten jóságát és szigorúságát: az elbukottakkal szigorú\, veled pedig jóságos\, ha megmaradsz jóságában\, mert különben te is kivágatsz. 23 De az elbukottak is\, ha nem maradnak meg a hitetlenségben\, beoltatnak majd\, mert Istennek van hatalma arra\, hogy ismét beoltsa őket. 24 Hiszen ha te a természeted szerinti vadolajfáról levágattál\, és természeted ellenére beoltattál a szelíd olajfába\, akkor mennyivel inkább be fognak oltatni a saját olajfájukba azok\, akik természetük szerint odatartoznak! \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(20b) „Ne légy elbizakodott\, hanem félj!” (Róm 11\,11–24) \nMintha az egyik kortársával vitatkozna itt Pál\, bizonyára azért\, mert voltak ilyen viták. Pogány hívők mondták\, hogy akkor a tapasztalatok\, a tendenciák alapján már nem kell számolni a zsidókkal\, új fejezet van\, másokkal. Pál figyelmeztet: ez elbizakodottság: az alapja hamis\, az eredménye pedig rossz. Azt\, hogy a fával mi lesz a kertben\, nem a beoltott faág mondja meg\, hanem a kertész. A beoltott ág legyen hálás a fa addigi éveiért\, évszázadaiért\, azért\, amihez „hozzánőtt”. Legyen hálás a kertésznek\, aki beoltotta. Mély szakadékokat tud teremteni egy-egy odavetett mondat\, amelyet hívőként túl könnyen kiejtünk\, eltemetve életeket\, családokat\, akár generációkat\, felekezeteket\, népeket. „Belőlük már nem lesz semmi. Lapozzunk.” Vegyük észre az ilyen közléseink károkozását\, és hagyjuk abba. Közben hagyjuk meg Istennek\, hogy ő legyen a kertész\, mi pedig törődjünk a gyümölcsterméssel\, a sajátunkkal. És ámuljunk azon\, mihez van hatalma a mennyei Atyának az egyház fájával kapcsolatban. Már amennyit látunk a magunk nézőpontjából\, most\, itt\, testben.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-135/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241113
DTEND;VALUE=DATE:20241114
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241113T175902Z
LAST-MODIFIED:20241113T175902Z
UID:10362-1731456000-1731542399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Dávid minden útján sikerrel járt\, mert vele volt az Úr.” \n1Sám 18 \n  \n1 Miután véget ért a beszélgetés Saullal\, Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán\, mint önmagát. 2 Saul pedig magához vette őt azon a napon\, és nem engedte\, hogy visszatérjen apja házába. 3 És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal\, mert úgy szerette őt\, mint önmagát. 4 Levette Jónátán a köpenyét\, és Dávidnak adta\, sőt a ruháját meg a kardját\, az íját és az övét is. 5 És ha Dávid harcba indult\, sikerrel járt mindenütt\, bárhová küldte Saul. Ezért a harcosok élére állította őt Saul. Tetszett ez az egész népnek\, még Saul udvari embereinek is. 6 Egyszer amint hazajöttek\, amikor Dávid a filiszteusoktól győztesen tért vissza\, kivonultak az asszonyok Saul király elé Izráel városaiból énekszóval\, körtáncot lejtve\, dobolva\, örömkiáltások közepette\, és háromhúrú hangszeren játszva. 7 A táncoló asszonyok így énekeltek: Megölt Saul ezer embert\, Dávid meg tízezer embert! 8 Saul erre igen megharagudott\, mert nem tetszett neki ez a dolog. Ezt gondolta ugyanis: Dávidnak tízezret tulajdonítanak\, nekem meg csak ezret tulajdonítanak! A végén még a királyság is az övé lesz! 9 Ettől fogva állandóan rossz szemmel nézett Saul Dávidra. 10 Másnap megszállta Sault Istennek az a gonosz szelleme\, és révületbe esett a házában\, Dávid pedig\, ahogy ilyenkor mindig\, játszani kezdett a lanton. Saul kezében lándzsa volt. 11 Saul feléje dobta a lándzsát\, mert ezt gondolta: A falhoz szegezem Dávidot! Dávid azonban két ízben is kitért előle. 12 És félni kezdett Saul Dávidtól\, mert vele volt az Úr\, Saultól pedig eltávozott. 13 Ezért eltávolította őt Saul maga mellől\, és ezredessé tette\, hogy ő vezesse csatába és haza a hadinépet. 14 Dávid minden útján sikerrel járt\, mert vele volt az Úr. 15 Amikor látta Saul\, hogy milyen nagy sikereket ér el\, rettegni kezdett tőle. 16 De egész Izráel és Júda szerette Dávidot\, mert ő vezette csatába és vissza a hadinépet. 17 Egyszer így szólt Saul Dávidhoz: Nézd\, neked adom feleségül idősebb lányomat\, Mérabot\, csak légy az én vitézem\, és harcold az Úr harcait! Mert így gondolkozott Saul: Ne én végezzek vele\, hanem a filiszteusok. 18 Dávid ezt felelte Saulnak: Ki vagyok én\, mi az én életem és apám családja Izráelben\, hogy veje legyek a királynak? 19 De amikor hozzá kellett volna adni Dávidhoz Saul leányát\, Mérabot\, mégis a mehólái Adríélhez adták feleségül. 20 Saul leánya\, Míkal azonban megszerette Dávidot. Megmondták ezt Saulnak\, és ő helyeselte a dolgot. 21 Ezt gondolta ugyanis Saul: Neki adom őt\, mert ez lesz a csapda\, és végeznek vele a filiszteusok. Ezért ezt mondta Saul Dávidnak: Itt az újabb alkalom\, ezúttal csakugyan a vőm leszel! 22 És megparancsolta Saul az udvari embereinek\, hogy így beszéljenek bizalmasan Dáviddal: Nézd\, a király kedvel téged\, és az udvari emberei is mind szeretnek. Légy hát a király veje! 23 Saul udvari emberei el is mondták Dávidnak ezeket\, de Dávid így felelt: Olyan csekélységnek tartjátok\, hogy valaki a király veje legyen? Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok. 24 És jelentették az udvari emberek Saulnak\, hogy miket mondott Dávid. 25 Akkor ezt mondta Saul: Mondjátok meg Dávidnak\, hogy nem kíván a király mátkapénzt\, csak száz filiszteus előbőrét. Így állj bosszút a király ellenségein! Saul ugyanis azt gondolta\, hogy a filiszteusok által öleti meg Dávidot. 26 Amikor aztán az udvari emberek elmondták Dávidnak ezeket\, Dávid is helyeselte a dolgot\, hogy a király veje legyen. Még mielőtt letelt volna a kitűzött idő\, 27 elindult és elment Dávid az embereivel együtt\, és levágott kétszáz férfit a filiszteusok közül. Elhozta Dávid az előbőrüket\, és odaadta az összeset a királynak\, hogy a király veje lehessen. Ekkor hozzáadta Saul a leányát\, Míkalt feleségül. 28 Saul azonban látta és tudta\, hogy az Úr Dáviddal van\, és hogy Míkal\, Saul leánya szereti őt. 29 Ezért még jobban félt Saul Dávidtól\, és ellensége lett Dávidnak egész életére. 30 A filiszteusok vezérei kivonultak harcolni. Valahányszor kivonultak\, Dávid mindig nagyobb sikert ért el\, mint Saul többi udvari embere\, ezért igen nagy hírnévre tett szert. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata \nNem fér meg egymással\, hogy az Úr harcait harcoljam és közben valaki vitézévé legyek (17). Dávid nem látta át a király valódi motivációját (17.21.25)\, de Saul vitézeként hamar átélte a megaláztatást (19)\, felerősödtek régi sérülései (23)\, és mivel Istent szolgálta Saul kiszolgálása helyett\, ellenségként tekintettek rá (29). Egy olyan közegben\, mely az eredményekért nem Istennek ad hálát\, hanem embereket magasztal (7)\, könnyű ilyen helyzetbe kerülni. Mi lenne\, ha csak „egy”-ügyűen az „Úr harcait” harcolnád? \n  \nRÉ21 581 RÉ 380 \n  \nNapi ének | 619 | E világ mióta fennáll \n  \n„Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint…” \nRóm 11\,1–10 \n  \n1 Azt kérdem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok\, Ábrahám utódai közül\, Benjámin törzséből. 2 Isten nem vetette el az ő népét\, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok\, mit mond az Írás Illésről\, amikor Isten előtt vádat emel Izráel ellen: 3 „Uram\, prófétáidat megölték\, oltáraidat lerombolták\, én maradtam meg egyedül\, de nekem is az életemre törnek.” 4 Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfit\, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.” 5 Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; 6 ha pedig kegyelemből van\, akkor nem cselekedetekből\, különben a kegyelem nem volna kegyelem. 7 Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett\, azt nem érte el. A választottak azonban elérték\, a többiek pedig megkeményíttettek\, 8 amint meg van írva: „Adott nekik az Isten bódult lelket\, olyan szemet\, amellyel nem láthatnak\, és olyan fület\, amellyel nem hallhatnak mindmáig.” 9 Dávid is ezt mondja: „Asztaluk legyen számukra csapdává és hálóvá\, megbotlássá és megtorlássá! 10 Homályosodjék el szemük\, hogy ne lássanak\, és hátukat görnyeszd meg örökre!” \n  \nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata \n(5) „Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint…” (Róm 11\,1–10) \n  \nIllésnek\, Isten nagy prófétájának volt olyan szakasz az életében\, amikor teljesen kétségbeesett\, úgy érezte\, nincs értelme a szolgálatának. Reménytelenségében a halált is kívánta. A reménytelenség eredménye volt az is\, hogy a népéről is lemondott\, úgy érezte\, nincs senki\, aki hallaná és értené üzenetét. Az Úr nyitotta fel szemét – miközben megerősítette a lelkét –\, hogy van maradék\, vannak\, akik hallják az Igét\, akik hisznek. Még ha Illés nem ismeri őket\, akkor is\, Isten számontart mindenkit. Pál folytatja. Akkor vége? A választott nép bezárt füllel és szívvel távolodik a megváltástól? Nincs így\, Pál maga is az egyik bizonyíték. A mennyei Atya nem küld oda minket\, ahol nincs olyan\, aki miatt szolgálnunk\, szenvednünk kell. És ez még akkor is igaz\, ha a tapasztalás vagy az általánosítás mást mond. Még akkor is igaz\, ha mi nem is tudunk róla. A jó pásztor egy bárányért is elment. Illés megtudta\, hogy van hétezer ember a népében\, akik miatt vállalnia kell a szolgálatot. Nem sok\, de Istennél nem a mennyiség számít. Fontos üzenet ez nekünk\, akik túl könnyen általánosítunk lemondóan\, akik a számok bűvöletében élünk. Ahova ő küld\, ott van maradék\, ahol ígéretet tett korábban\, ott lesz gyümölcs.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-134/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241112
DTEND;VALUE=DATE:20241113
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241112T094828Z
LAST-MODIFIED:20241112T094837Z
UID:10357-1731369600-1731455999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Saul így felelt Dávidnak: Hát menj\, az Úr legyen veled!”1Sám 17 \n\n\n1 A filiszteusok összevonták seregeiket a harcra. A júdai Szókónál gyülekeztek\, és tábort ütöttek Szókó és Azéká között Efesz-Dammímnál. 2 Saul és az izráeliek is összegyűltek\, tábort ütöttek az Élá-völgyben\, és csatarendbe álltak a filiszteusok ellen. 3 Az innenső hegyen álltak a filiszteusok\, a túlsó hegyen pedig az izráeliek\, és közöttük húzódott a völgy. 4 Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos\, név szerint Góliát\, Gát városából. Magassága hat könyök és egy arasz volt. 5 Fején rézsisak volt\, öltözete pikkelyes páncél\, ötezer sekel súlyú rézből volt a páncélja. 6 Lábán rézvért és vállán rézdárda volt. 7 Lándzsájának a nyele olyan vastag volt\, mint a szövőszék tartófája\, lándzsájának a hegye pedig hatszáz sekel súlyú vasból volt\, és egy pajzshordozó ment előtte. 8 Így állt ki\, és odakiáltott Izráel csatasorainak: Miért vonultatok ki\, és készültetek fel a harcra? Nézzétek\, én filiszteus vagyok\, ti pedig Saul szolgái! Válasszatok ki magatok közül egy embert\, hogy kiálljon ellenem! 9 Ha le tud győzni\, és megöl engem\, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le\, és én ölöm meg őt\, akkor ti lesztek a mi szolgáink\, és ti szolgáltok nekünk. 10 Ezt is mondta a filiszteus: Én itt most kigúnyolom Izráel csatasorait. Állítsatok hát ki ellenem valakit\, hogy megvívjunk egymással! 11 Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezeket a szavait\, megrettentek\, és nagy félelem fogta el őket. 12 Dávid annak az efrátai embernek volt a fia\, aki a júdai Betlehemben élt\, és akit Isainak hívtak. Ennek az embernek nyolc fia volt\, és Saul idejében már túl öreg volt ahhoz\, hogy a többiekkel bevonuljon. 13 De Isai három legnagyobb fia elment\, és követte Sault a harcba. Annak a három fiának\, akik hadba vonultak\, ez volt a neve: az elsőszülötté Elíáb\, a másodiké Abínádáb\, a harmadiké pedig Sammá. 14 Dávid volt a legkisebb. A három nagyobb elment Saullal. 15 Dávid időnként elment Saulhoz\, de visszatért\, hogy apjának juhait legeltesse Betlehemben. 16 A filiszteus pedig megjelent minden reggel és minden este\, és kiállt negyven napon át. 17 Egyszer ezt mondta Isai a fiának\, Dávidnak: Vidd el testvéreidnek ezt a véka pörkölt gabonát meg ezt a tíz kenyeret\, és szaladj el a táborba testvéreidhez. 18 Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek\, és tudd meg\, hogy jól vannak-e a testvéreid\, és hozz tőlük valami jelet! 19 Az Élá-völgyben vannak\, ahol Saul és az izráeli férfiak harcban állnak a filiszteusokkal. 20 Felkelt tehát Dávid korán reggel\, rábízta a nyájat egy bojtárra\, felszedelőzködött\, és elment\, ahogyan Isai parancsolta neki. Éppen akkor érkezett a szekértáborhoz\, amikor a sereg harci zaj közepette csatarendbe fejlődött. 21 Csatarendbe állt Izráel is\, meg a filiszteusok is: egyik csatasor a másikkal szemben. 22 Dávid rábízta holmiját arra\, aki a fölszerelést őrizte\, és a csatasor felé futott. Odaérve megkérdezte bátyjait\, hogy jól vannak-e. 23 Miközben velük beszélgetett\, előállt a filiszteusok csatasorából egy kiváló harcos: egy Góliát nevű filiszteus Gát városából\, és most is ugyanúgy beszélt\, Dávid pedig meghallotta. 24 Amikor az izráeli férfiak meglátták azt az embert\, mindnyájan elfutottak előle\, mert nagyon féltek. 25 Ezt mondták az izráeliek: Láttátok ezt az embert\, aki előállt? Azért állt elő\, hogy kigúnyolja Izráelt. Ha akadna valaki\, aki megölné\, azt gazdagon megajándékozná a király\, még a leányát is hozzáadná\, és fölmentené apjának a házát Izráelben minden szolgálat alól. 26 Akkor Dávid megkérdezte a mellette állóktól: Mi lesz a jutalma annak\, aki megöli ezt a filiszteust\, és megmenti Izráelt a gyalázattól? Mert ki ez a körülmetéletlen filiszteus\, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét? 27 A nép pedig elmondta neki is szóról szóra\, hogy mi lesz a jutalma annak\, aki levágja Góliátot. 28 Amikor a legidősebb bátyja\, Elíáb hallotta\, hogy Dávid az emberekkel beszélget\, haragra gerjedt Elíáb\, és ezt mondta: Minek jöttél ide\, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom\, hogy szeretsz hősködni\, és mindig valami rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz látni\, azért jöttél ide! 29 Dávid ezt felelte: Ugyan mit követtem el? Hiszen csak beszélgetek! 30 Azután odafordult valaki máshoz\, és tőle is ugyanazt kérdezte. A hadinép pedig ugyanúgy válaszolt neki\, mint azelőtt. 31 Amikor híre ment\, hogy mit beszél Dávid\, jelentették Saulnak\, ő pedig magához rendelte. 32 Dávid ezt mondta Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt\, elmegy a te szolgád\, és megvív ezzel a filiszteussal. 33 De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el\, hogy megvívj ezzel a filiszteussal\, mert még fiatal vagy\, ő pedig harchoz szokott ember ifjúkora óta. 34 Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett\, és ha jött egy oroszlán vagy medve\, és elragadott egyet a nyájból\, 35 utánamentem\, leterítettem\, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt\, megragadtam a szakállánál fogva\, leterítettem és megöltem. 36 Leterítette a te szolgád az oroszlánt is\, a medvét is: úgy jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is\, mint azok\, mivel csúfolta az élő Isten seregét. 37 Azután ezt mondta Dávid: Az Úr\, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától\, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Saul így felelt Dávidnak: Hát menj\, az Úr legyen veled! 38 És felöltöztette Saul Dávidot a saját ruhájába\, a fejére rézsisakot tett\, és páncélba öltöztette. 39 Felkötötte Dávid Saul kardját is a ruhája fölé\, és megpróbált járni benne\, mert nem volt hozzászokva. Ekkor azonban Dávid ezt mondta Saulnak: Nem tudok én ezekben járni\, mert nem vagyok én ilyenekhez szokva. Le is vetette Dávid ezeket. 40 Kezébe vette hát a botját\, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába\, a tarisznyájába\, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz. 41 A filiszteus is elindult\, egyre közelebb jött Dávidhoz\, és előtte ment a pajzshordozója. 42 Amikor a filiszteus rátekintett\, megvetően nézett Dávidra\, mert fiatal volt\, pirospozsgás és jó megjelenésű. 43 Ezt kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én\, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt. 44 Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide\, hadd adjam a testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! 45 Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal\, lándzsával és dárdával jössz ellenem\, de én a Seregek Urának\, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened\, akit te kicsúfoltál. 46 Még ma kezembe ad az Úr\, leváglak\, és a fejedet veszem\, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom\, hadd tudja meg mindenki a földön\, hogy van Isten Izráelben. 47 És megtudja ez az egész egybegyűlt sokaság\, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr. Mert az Úr kezében van a háború\, és ő ad a kezünkbe benneteket. 48 Amikor a filiszteus nekikészült\, és egyre közeledett Dávidhoz\, Dávid is kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé. 49 Belenyúlt Dávid a tarisznyájába\, kivett belőle egy követ\, a parittyájával elröpítette\, és úgy homlokon találta a filiszteust\, hogy a kő belefúródott a homlokába\, és arccal a földre zuhant. 50 Dávid tehát erősebb volt a filiszteusnál\, bár csak parittyája és köve volt: legyőzte a filiszteust\, és megölte\, pedig még kard sem volt Dávidnál. 51 Azután odafutott Dávid\, rálépett a filiszteusra\, fogta annak a kardját\, kihúzta a hüvelyéből\, megölte vele\, és levágta a fejét. Amikor látták a filiszteusok\, hogy meghalt a vitézük\, megfutamodtak. 52 Ekkor az izráeliek és júdaiak nekilódultak\, és csatakiáltás közepette üldözték a filiszteusokat a völgy irányában\, egészen Ekrón kapujáig. Ott feküdtek az elesett filiszteusok a Saarajimba vezető úton egészen Gátig és Ekrónig. 53 Azután visszatértek Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből\, és kifosztották a táborukat. 54 Dávid pedig fogta a filiszteus fejét\, és Jeruzsálembe vitte\, fegyvereit pedig otthon helyezte el. 55 Amikor látta Saul\, hogy kiállt Dávid a filiszteus ellen\, ezt kérdezte a hadseregparancsnoktól\, Abnértól: Abnér\, kinek a fia ez az ifjú? Abnér így felelt: Az életemre mondom\, ó\, király\, hogy nem tudom. 56 Akkor ezt mondta a király: Kérdezz hát utána\, hogy kinek a fia ez az ifjú! 57 És amikor visszajött Dávid azután\, hogy levágta a filiszteust\, fogta őt Abnér\, és Saul elé vezette. A filiszteus feje még a kezében volt. 58 Saul megkérdezte tőle: Kinek a fia vagy\, te ifjú? Dávid így felelt: Szolgádnak\, a betlehemi Isainak a fia vagyok. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata\n\n\n\nDávid a többiekkel együtt ugyanazt a legyőzhetetlennek tűnő Góliátot látta (4–6)\, ugyanazt az istenkáromlást hallotta (10)\, de más volt az értelmezési kerete\, és ezért más következtetésre jutott (36). A félelem helyett (24) bizonyosság töltötte be a szívét (37). Ami másnak hősködésnek tűnt (28)\, az számára az Isten-történetébe való engedelmes belépéssé lett (45–47). Ez kockázattal jár (33). Mi akadályozhat abban\, hogy ezt felvállald? \nRÉ21 70 RÉ 70 \n\n\n„A hit tehát hallásból van\, a hallás pedig Krisztus beszéde által.”Róm 10\,14–21 \n\n\n14 De hogyan hívják segítségül azt\, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban\, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? 15 És hogyan hirdessék\, ha nem küldettek el? Amint meg van írva: „Milyen kedves azoknak a jövetele\, akik az evangéliumot hirdetik!” 16 Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak\, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: „Uram\, ki hitt annak\, amit tőlünk hallott?” 17 A hit tehát hallásból van\, a hallás pedig Krisztus beszéde által. 18 Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk\, és a földkerekség széléig az ő beszédük.” 19 De tovább kérdem: Izráel talán nem értette meg? Először Mózes mondja: „Egy olyan néppel teszlek féltékennyé\, amely nem az én népem\, értetlen néppel haragítlak meg titeket.” 20 Ézsaiás pedig nyíltan ki is mondja: „Megtaláltak azok\, akik nem kerestek\, megjelentem azoknak\, akik nem kérdezősködtek utánam.” 21 Izráelről viszont így szól: „Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.” \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(17) „A hit tehát hallásból van\, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róm 10\,14–21) \nPál a kapcsolatról\, a kapcsolódásról beszél. Hókuszpókuszok\, vallásos csodateljesítmények és misztériumvallásokra jellemző beavatások helyett Isten szabadítása meglepően hétköznapi módon lesz a miénk. Elhangzik a szó\, az üzenet: érthető\, én meghallom\, megmozdítom a szívem\, az életem\, és a Szentlélek segítségével elkezdődik bennem valami teljesen új. Ezzel együtt ugyanez a Lélek rám bízza\, hogy mondjam tovább. Csodaszép láncolat\, amely Jézustól indult\, az ő beszédéből\, és minden láncszeme hordozza is Jézust. A szabadítás jó híre hallható és érthető. Jézus által átformált és megmozdított emberek hirdették szavaikkal és tetteikkel. Nem lehet kikerülni. De lehet nemet mondani\, elzárkózni\, megkeményedni. Még úgy is\, hogy minden Isten megváltó szeretetét visszhangozza. Pál a saját népéről beszél. De nekünk is meg kell hallanunk a figyelmeztetést. Hallod magad körül\, magadban Jézus Igéjének élő visszhangját. De engedned kell neki a hit első lépéseinél\, de azután is\, újra és újra. És persze hirdetni\, továbbadni – másoknak is. Ez már küldetés.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-133/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241111
DTEND;VALUE=DATE:20241112
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241111T081642Z
LAST-MODIFIED:20241111T081642Z
UID:10355-1731283200-1731369599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Akkor az Úr lelke szállt Dávidra\, és attól kezdve vele is maradt.”1Sám 16 \n\n\n1 Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt? Hiszen elvetettem őt\, és nem marad Izráel királya! Töltsd meg olajjal a szarudat\, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz\, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt! 2 Hogyan mehetnék oda? – kérdezte Sámuel. – Ha meghallja Saul\, megöl engem. De az Úr ezt felelte: Vigyél magaddal egy üszőt\, és mondd ezt: Azért jöttem\, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. 3 Azután hívd meg Isait az áldozati lakomára! Én pedig majd a tudtodra adom\, hogy mit kell tenned: azt kend fel\, akit én mondok neked! 4 Sámuel úgy is tett\, ahogyan megmondta neki az Úr. Amikor megérkezett Betlehembe\, remegve mentek eléje a város vénei\, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? 5 Békés szándékkal – felelte. – Azért jöttem\, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. Szenteljétek meg magatokat\, és jöjjetek el velem az áldozati lakomára! Miután szentnek találta Isait és fiait\, meghívta őket az áldozati lakomára. 6 Amikor megérkeztek\, és meglátta Elíábot\, ezt gondolta: Biztosan ez lesz a felkent\, aki most itt áll az Úr előtt. 7 De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére\, se termetes növésére\, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos\, amit lát az ember. Az ember azt nézi\, ami a szeme előtt van\, de az Úr azt nézi\, ami a szívben van. 8 Ekkor Abínádábot szólította Isai\, és odavezette Sámuel elé\, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az Úr. 9 Azután Sammát vezette oda Isai\, de Sámuel ezt mondta: Őt sem választotta az Úr. 10 Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé\, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az Úr. 11 Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –\, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal\, és hozasd ide\, mert addig nem ülünk le\, amíg ő meg nem érkezik. 12 Érte küldött tehát\, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás\, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend föl királlyá\, mert ő az! 13 Sámuel pedig fogta az olajos szarut\, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra\, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult\, és elment Rámába. 14 Saultól viszont eltávozott az Úr lelke\, és egy gonosz szellem kezdte gyötörni\, amelyet az Úr küldött. 15 Akkor ezt mondták a szolgái Saulnak: Látod\, Istennek egy gonosz szelleme gyötör téged. 16 De a mi urunknak csak szólnia kell\, és szolgáid készek keresni egy embert\, aki ért a lantpengetéshez. És ha majd Istennek a gonosz szelleme megszáll\, akkor ő játszik majd valamit\, és jobban leszel. 17 Saul így felelt a szolgáinak: Keressetek hát nekem egy embert\, aki szépen tud játszani a lanton\, és hozzátok ide hozzám! 18 Ekkor megszólalt az egyik legény\, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát\, aki tud lanton játszani; derék férfi\, harcra termett\, okos beszédű\, daliás ember\, és vele van az Úr. 19 Saul tehát követeket küldött Isaihoz ezzel az üzenettel: Küldd el hozzám Dávidot\, a fiadat\, aki a juhokat szokta őrizni! 20 Isai pedig fogott egy szamarat\, arra kenyeret\, egy tömlő bort meg egy kecskegidát rakott\, és elküldte Saulnak a fiával\, Dáviddal. 21 Dávid megérkezett Saulhoz\, és a szolgálatába szegődött. Ő pedig igen megszerette\, és a fegyverhordozója lett. 22 Akkor ezt üzente Saul Isainak: Hadd szolgáljon engem Dávid\, mert igen megkedveltem! 23 És valahányszor Istennek az a szelleme megszállta Sault\, fogta Dávid a lantot\, és játszott rajta valamit. Saul ilyenkor megkönnyebbült\, jobban lett\, a gonosz szellem pedig eltávozott tőle. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata\n\n\n\nDávidra apja nem tekint fiaként (10–11)\, testvére negatív\, becsmérlő gondolatokkal beszél róla és munkájáról (17\,28). Miközben családja folyamatosan jelentéktelenségének tudatát táplálta szívében (18\,23)\, Dávid megragadta az Úr ígéreteit\, és Isten szíve szerinti férfivá gyógyult sérüléseiből (ApCsel 13\,22). Jézus jelenlétében a te életed is gyógyul! \nRÉ21 762 RÉ 201 \n\n\n„Mert tanúskodom mellettük\, hogy Isten iránti buzgóság van bennük\, de nem a helyes ismeret szerint.”Róm 10\,1–13 \n\n\n1 Testvéreim\, én szívemből kívánom\, és könyörgök értük Istenhez\, hogy üdvözüljenek. 2 Mert tanúskodom mellettük\, hogy Isten iránti buzgóság van bennük\, de nem a helyes ismeret szerint. 3 Mert azzal\, hogy Isten igazságát nem értették meg\, hanem a maguk igazságát igyekeztek érvényesíteni\, nem engedelmeskedtek Isten igazságának. 4 Mert a törvény végcélja Krisztus\, minden hívő megigazulására. 5 Mózes ugyanis azt írja a törvényből való igazságról\, hogy „aki megcselekszi azokat\, él általuk”. 6 A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?” Azért tudniillik\, hogy Krisztust lehozza. 7 Vagy: „Ki megy le az alvilágba?” Azért tudniillik\, hogy Krisztust a halálból felhozza. 8 Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige\, a te szádban és a te szívedben”\, mégpedig a hit igéje\, amelyet mi hirdetünk. 9 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust\, és szíveddel hiszed\, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból\, akkor üdvözülsz. 10 Mert szívvel hiszünk\, hogy megigazuljunk\, és szájjal teszünk vallást\, hogy üdvözüljünk. 11 Az Írás így szól: „Aki hisz őbenne\, nem szégyenül meg.” 12 Nincs különbség zsidók és görögök között\, mert mindenkinek ugyanaz az Ura\, és ő bőkezű mindazokhoz\, akik segítségül hívják őt\, 13 mert „aki segítségül hívja az Úr nevét\, üdvözül”. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(2) „Mert tanúskodom mellettük\, hogy Isten iránti buzgóság van bennük\, de nem a helyes ismeret szerint.” (Róm 10\,1–13) \nTeljesen mindegy a verseny szempontjából a maratonfutó odaadása és erőfeszítése\, ha nem a jó úton halad\, nem a cél felé. Nem sokat jelent az úszó életben maradásában az akarat és az erőbedobás\, ha nem a partnak\, hanem a nyílt víz irányába úszik. Igenis\, fontos a cél\, mindent meghatároz\, főleg\, ha az életről és az üdvösségről van szó. Pál elismeri népének buzgóságát\, de ezzel együtt szomorú\, mert az ismeret\, a „térkép”\, amely szerint haladnak\, nem jó. Így viszont nincs megérkezés. „…a törvény végcélja Krisztus\, minden hívő megigazulására” (4). Bármilyen vallásos buzgalom\, gyakorlat\, lelki teljesítmény irányt téveszt\, ha nem Jézus Krisztus a végcélja. Ha nem benne ismeri fel a menekülés\, a megtartatás útját. Pál nemcsak népének üzen\, de nekünk is. Az alap\, amelyre építhetünk: a hitben felismert és megragadott Krisztus. Akit segítségül hívunk\, és akiben helyreáll az életünk. És akit nem kell a távolban keresnünk\, mert közel van hozzánk.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-132/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241108
DTEND;VALUE=DATE:20241109
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241108T071612Z
LAST-MODIFIED:20241108T071612Z
UID:10353-1731024000-1731110399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…az Úr előtt nincs akadály: akár sok\, akár kevés ember által szerezhet szabadulást”1Sám 14\,1–15 \n\n\n1 Egyik nap azt mondta Jónátán\, Saul fia a fegyverhordozó legényének: Gyere\, menjünk át a filiszteusok előőrséhez\, amely odaát van! Apjának azonban nem szólt róla. 2 Saul éppen Gibea határában\, Migrónban\, a gránátalmafa alatt tartózkodott. Mintegy hatszáz főnyi hadinép volt vele\, 3 meg Ahijjá is\, aki Sílóban az éfódot viselte\, fia Ahítúbnak\, Íkábód testvérének\, Fineás fiának\, aki az Úr papjának\, Élinek volt a fia. A hadinép sem tudta\, hogy Jónátán elment. 4 A szorosban pedig\, ahol Jónátán át akart jutni a filiszteusok előőrséhez\, innen is\, onnan is volt egy sziklaszirt. Az egyiknek Bócéc\, a másiknak Szenne volt a neve. 5 Az egyik szirt Mikmásszal szemben északon\, a másik Gebával szemben délen emelkedik. 6 Jónátán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere\, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az Úr\, mert az Úr előtt nincs akadály: akár sok\, akár kevés ember által szerezhet szabadulást. 7 Fegyverhordozója így felelt neki: Tégy mindent úgy\, ahogyan gondolod! Láss hozzá\, én veled leszek\, bármit tervezel. 8 Akkor Jónátán ezt mondta: Figyelj! Átmegyünk ezekhez az emberekhez\, és megmutatjuk magunkat nekik. 9 Ha azt mondják nekünk: Ne mozduljatok\, míg oda nem érünk hozzátok! – akkor megállunk egy helyben\, és nem megyünk fel hozzájuk. 10 Ha azonban azt mondják: Gyertek csak fel hozzánk! – akkor felmegyünk\, mert kezünkbe adja őket az Úr. Ez legyen számunkra a jel! 11 Amikor megmutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének\, ezt mondták a filiszteusok: Nézd csak! Héberek jöttek elő az üregekből\, ahová elrejtőztek! 12 Majd így szólongatták az előőrs tagjai Jónátánt és fegyverhordozóját: Gyertek csak föl hozzánk\, mondani akarunk nektek valamit! Akkor ezt mondta Jónátán a fegyverhordozójának: Gyere utánam\, mert az Úr Izráel kezébe adja őket. 13 És fölkapaszkodott Jónátán négykézláb\, a fegyverhordozója meg utána. Jónátán földre terítette őket\, mögötte pedig aztán a fegyverhordozója végzett velük. 14 Így történt az első összecsapás\, amelyben mintegy húsz embert ölt meg Jónátán és fegyverhordozója egy alig fél holdnyi szántóföldön. 15 És riadalom támadt mindenütt\, a táborban és a nyílt mezőn egyaránt a hadinép között. Megriadt az előőrs\, sőt a portyázó csapat is. A föld pedig megrendült\, és Isten riadalmat támasztott. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata\n\n\n\n„…az Úr előtt nincs akadály: akár sok\, akár kevés ember által szerezhet szabadulást” (6b). Jónátán mindent Istenre bíz – hittel vallja\, hogy csak akkor fog győzni\, ha az Úr is „tesz érte valamit” (6a). A jelek alapján bizonyossággal tudja\, hogy az Úr a kezükbe adja ellenségeiket (10). Jónátán szolgájának hűsége és bizalma is példaértékű (7). Azért megy bárhová urával\, mert látja\, hogy Jónátán a minden akadályt legyőző Úrban bízik. \nRÉ21 831 RÉ 471 \n\n\n„Ha Isten velünk\, ki lehet ellenünk?”Róm 8\,31–39 \n\n\n31 Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk\, ki lehet ellenünk? 32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte\, hanem mindnyájunkért odaadta\, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33 Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az\, aki megigazít. 34 Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az\, aki meghalt\, sőt feltámadt\, aki Isten jobbján van\, és esedezik is értünk. 35 Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság\, vagy szorongattatás\, vagy üldözés\, vagy éhezés\, vagy mezítelenség\, vagy veszedelem\, vagy fegyver? 36 Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap\, annyira becsülnek\, mint vágójuhokat.” 37 De mindezekben diadalmaskodunk az által\, aki szeret minket. 38 Mert meg vagyok győződve\, hogy sem halál\, sem élet\, sem angyalok\, sem fejedelmek\, sem jelenvalók\, sem eljövendők\, sem hatalmak\, 39 sem magasság\, sem mélység\, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől\, amely megjelent Krisztus Jézusban\, a mi Urunkban. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(31b) „Ha Isten velünk\, ki lehet ellenünk?” (Róm 8\,31–39) \nIsmert és szeretett mondat\, református címerünk jelmondata\, egyházunk hitvallása ez az Ige. Amikor először találkoznak a hittanosaim ezzel a kérdéssel\, reflexszerűen keresni kezdik magukban a választ\, de érzik\, hogy nincs felelet. Ez valójában nem kérdés\, hanem kiáltás\, a győztesek költői kérdése. Mégis sokszor úgy érzem\, rosszul használjuk ezt a mondatot. „Ha mi vagyunk\, mi\, ennyire kiváló szolgák Istennel\, akkor ki lehet ellenünk?” – Isten győzelme nem a hívő gőg hamis önbizalma. Van\, amikor elfelejtjük: „Ellenünk van minden\, jaj\, Isten\, mi lesz velünk?” „De mindezekben diadalmaskodunk az által\, aki szeret minket” (37). Pál sora olyan\, mint amikor megszólal az alaphang. Mert ez a lényege a nagy címerbéli kérdés-hitvallásnak! Nem önbizalmat ad\, hanem bizalmat. Gőg helyett engedelmes alázatot. Kétségbeesés helyett boldog békességet. Hogy aki Istené\, az nincs magára hagyva\, sem láthatókkal\, sem láthatatlanokkal szemben. És erre a Szentháromság Isten a garancia.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-131/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241107T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241110T170000
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241107T115457Z
LAST-MODIFIED:20241107T115457Z
UID:10329-1730966400-1731258000@nemmind1.hu
SUMMARY:Presbiteri bibliaóra
DESCRIPTION:Presbiteri bibliaóra minden hónap első és harmadik vasárnapján 11.00 órától a gyülekezeti házban.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/presbiteri-bibliaora-2/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241107
DTEND;VALUE=DATE:20241108
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241107T083907Z
LAST-MODIFIED:20241107T083907Z
UID:10326-1730937600-1731023999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Keresett magának az Úr valakit\, aki a szíve szerint való”1Sám 13 \n\n\n1 Saul már egy éve volt király\, és uralkodásának második esztendejébe lépett Izráelben\, 2 amikor kiválasztott magának Saul Izráelből háromezer embert. Ebből kétezer Saullal maradt Mikmászban és Bétel hegyvidékén\, ezer Jónátánnal volt a benjámini Gebában\, a nép többi részét pedig hazaküldte. 3 Jónátán lerontotta a filiszteusok oszlopát Gebában. Meghallották ezt a filiszteusok. Saul pedig megfúvatta a kürtöt az egész országban\, ezt mondva: Hallják meg a héberek! 4 Amikor egész Izráel meghallotta a hírt\, hogy Saul lerontotta a filiszteusok oszlopát\, és ezzel gyűlöletessé vált Izráel a filiszteusok előtt\, fegyverbe szólították a népet Saulhoz Gilgálba. 5 De a filiszteusok is összegyűltek\, hogy harcba bocsátkozzanak Izráellel: harmincezer harci kocsi\, hatezer lovas és oly sok nép\, mint a tengerpart homokja. Felvonultak és tábort ütöttek Mikmásznál\, Bét-Áventől keletre. 6 Amikor látták az izráeliek\, hogy bajban vannak\, mert megszorongatták a hadinépet\, barlangokban\, üregekben\, kősziklák között\, sziklahasadékokban és vermekben rejtőzött el a nép\, 7 és voltak héberek\, akik átkeltek a Jordánon Gád és Gileád földjére. Saul pedig még Gilgálban volt\, és az egész hadinép remegve sorakozott mögéje. 8 Azután várt hét napig: addig az időpontig\, amit Sámuel megadott. De Sámuel nem érkezett meg Gilgálba\, a nép pedig széledezni kezdett mellőle. 9 Akkor ezt mondta Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a békeáldozatot! És bemutatta az égőáldozatot. 10 Alig végzett az égőáldozattal\, amikor megérkezett Sámuel. Saul eléje ment\, hogy áldással köszöntse őt. 11 De Sámuel megkérdezte: Mit tettél? Saul így felelt: Amikor láttam\, hogy a nép széledezni kezd mellőlem\, te pedig nem érkeztél meg a megbeszélt időre\, a filiszteusok pedig már összegyűltek Mikmászban\, 12 azt gondoltam\, hogy mindjárt rám törnek a filiszteusok Gilgálban\, és én még nem esedeztem az Úrhoz. Összeszedtem hát a bátorságom\, és bemutattam az égőáldozatot. 13 Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Istenednek\, az Úrnak a parancsát\, amelyet parancsolt neked\, pedig most véglegesen megerősítette volna az Úr Izráelben a királyságodat. 14 Most azonban nem lesz a királyságod maradandó. Keresett magának az Úr valakit\, aki a szíve szerint való\, és őt tette népe fejedelmévé az Úr\, mert te nem teljesítetted\, amit megparancsolt neked az Úr. 15 Ezután elindult Sámuel\, és elment Gilgálból a benjámini Gibeába. Saul pedig számba vette a hadinépet\, amely még vele volt\, mintegy hatszáz embert. 16 Saul és fia\, Jónátán meg a velük levő hadinép a benjámini Gebában tartózkodott\, a filiszteusok pedig Mikmászban táboroztak. 17 Akkor kivonult a filiszteusok táborából három portyázó csapat. Az egyik csapat Ofrá irányába\, Súál földje felé tartott. 18 A másik csapat Bét-Hórón felé tartott\, a harmadik csapat pedig annak a határnak a mentén haladt\, amely a Cebóím-völgyön át a pusztáig terjed. 19 Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni\, mert a filiszteusok úgy gondolták: Nehogy a héberek kardot vagy dárdát csinálhassanak maguknak! 20 Ezért egész Izráelnek a filiszteusokhoz kellett eljárnia\, hogy megélesíttessék ekevasukat\, kapájukat\, fejszéjüket és ásójukat\, 21 kétharmad sekel volt az ára egy ekevasnak\, kapának\, háromágú villának és fejszének\, vagy ha ki kellett egyenesíteni az ösztökét. 22 Így történhetett\, hogy az ütközet napján az egész hadinépnek\, amely Saullal és Jónátánnal volt\, sem kardja\, sem dárdája nem volt\, csak Saulnak és a fiának\, Jónátánnak. 23 A filiszteusok előőrse pedig már a mikmászi hágóig nyomult előre. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata\n\n\n\n„Keresett magának az Úr valakit\, aki a szíve szerint való” (14). Saul király nem volt türelmes\, és így nem teljesítette Isten parancsát (13). Talán csak néhány órát kellett volna még várnia (10). Jó tettnek tűnt szemében az áldozat bemutatása\, de valójában nem teljes szívvel hagyatkozott Istenre. Az Úr már ekkor látta\, hogy Dávid lesz a „szíve szerint való” (14). Kérjünk Istentől türelmet\, hogy mindent a maga idejében tudjunk megtenni! \nRÉ21 461 RÉ 180 \nNapi ének | 768 | Gondviselő\, jó Atyám vagy \n\n\n„Mert üdvösségünk reménységre szól.”Róm 8\,18–30 \n\n\n18 Mert azt tartom\, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez\, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá\, nem önként\, hanem annak akaratából\, aki alávetette\, mégpedig azzal a reménységgel\, 21 hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk\, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. 23 De nemcsak ez a világ\, hanem még azok is\, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban\, várva a fiúságra\, testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység\, amelyet már látunk\, nem is reménység\, hiszen amit lát valaki\, azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük\, amit nem látunk\, akkor állhatatossággal várjuk. 26 Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell\, nem tudjuk úgy kérni\, ahogyan kell\, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja\, tudja\, mi a Lélek szándéka\, mert Isten szerint jár közben a szentekért. 28 Azt pedig tudjuk\, hogy akik Istent szeretik\, azoknak minden javukra szolgál\, azoknak\, akiket örök elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket eleve kiválasztott\, azokat eleve el is rendelte\, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez\, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. 30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte\, azokat el is hívta\, és akiket elhívott\, azokat meg is igazította\, akiket pedig megigazított\, azokat meg is dicsőítette. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(24a) „Mert üdvösségünk reménységre szól.” (Róm 8\,18–30) \nAz\, hogy megváltott ember vagyok\, hogy Krisztus halálában eltörölte Isten bűneim büntetését\, hogy visszafogadott\, és neki tetsző életet élhetek\, magamat odaszánva\, egyre jobban megvalósítva az ő akaratát a Lélek által – nem csak rólam szól. Ezzel csatlakozom Isten világot megmentő és megújító hatalmas tervébe. Hogy ez a teremtett világ és benne én tart valahova\, van célja\, értelme\, és lesz megújulása a mindenségnek\, hiszen Jézus Krisztus keresztje ennyire monumentális győzelem volt. Helyünk van ebben az új világban\, és közben a régiben is ezt az újat kell már képviselni\, sőt eszközei vagyunk a világot megújító Istennek. Nagykövetei vagyunk ennek az isteni birodalomnak. Egy világ teremtésekor felállt terv részei vagyunk\, visszakerültünk ide. A reménységünk ennek a tudata és annak a látása\, hogy bármit tapasztaljunk\, ez a világ\, benne mi is\, biztosan célba fog érni.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-130/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241105
DTEND;VALUE=DATE:20241106
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241105T084002Z
LAST-MODIFIED:20241105T084002Z
UID:10324-1730764800-1730851199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Azután békeáldozatot mutattak be az Úr előtt”1Sám 11 \n\n\n1 Fölvonult az ammóni Náhás\, és tábort ütött Jábés-Gileáddal szemben. De Jábés polgárai ezt mondták Náhásnak: Köss velünk szövetséget\, és mi szolgálni fogunk neked! 2 Az ammóni Náhás azonban ezt felelte nekik: Csak akkor kötök veletek szövetséget\, ha kiszúrhatom mindnyájatoknak a jobb szemét\, és ezzel gyalázatot hozhatok egész Izráelre. 3 Jábés vénei ezt mondták neki: Adj nekünk hét nap haladékot; hadd küldjünk követeket Izráel egész területére\, és ha senki sem jön segítségünkre\, akkor megadjuk magunkat neked. 4 Így érkeztek meg a követek Saul Gibeájába is\, és elmondták a történteket a nép előtt. Akkor az egész nép elkezdett hangosan sírni. 5 Saul pedig éppen a mezőről jött ökrei után. Saul megkérdezte: Mi történt a néppel\, hogy így sír? És elbeszélték neki Jábés polgárainak a dolgát. 6 Amikor Saul meghallotta ezeket a dolgokat\, megszállta Isten lelke\, és nagy haragra lobbant. 7 Fogta két jármos ökrét\, földarabolta azokat\, és szétküldte a követek által Izráel egész területére ezzel az üzenettel: Így fognak bánni annak az ökrével is\, aki nem vonul hadba Saul és Sámuel vezetésével! Ekkor az Úr rémületbe ejtette a népet\, és az egy emberként kivonult. 8 Amikor számba vette őket Bezekben\, Izráel fiai háromszázezren\, a júdaiak pedig harmincezren voltak. 9 Akkor ezt mondták a követeknek\, akik hozzájuk érkeztek: Mondjátok meg a jábés-gileádiaknak: Megszabadultok holnap\, még a déli forróság előtt! A követek elmentek\, megvitték a hírt Jábés-Gileád polgárainak\, azok pedig megörültek. 10 Majd ezt üzenték Náhásnak Jábés polgárai: Holnap megadjuk magunkat nektek\, és azt tehetitek velünk\, amit jónak láttok. 11 Másnap három seregre osztotta Saul a hadinépet\, és a reggeli őrváltás idején betörtek a táborba\, és vágták az ammóniakat egészen délig. Akik életben maradtak\, úgy szétszóródtak\, hogy kettő sem maradt közülük együtt. 12 Akkor ezt mondta a nép Sámuelnek: Ki mondta azt\, hogy nem lesz Saul a királyunk? Adjátok ide azokat az embereket\, hadd öljük meg őket! 13 De Saul ezt felelte: Senkit sem szabad megölni ezen a napon\, mert szabadulást szerzett ma az Úr Izráelnek. 14 Sámuel pedig ezt mondta a népnek: Gyertek\, menjünk el Gilgálba\, és újítsuk meg ott a királyságot! 15 Elment tehát az egész nép Gilgálba\, és királlyá választották ott Sault az Úr színe előtt Gilgálban. Azután békeáldozatot mutattak be az Úr előtt\, és nagyon örvendezett ott Saul minden izráelivel együtt. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata\n\n\n\n„Azután békeáldozatot mutattak be az Úr előtt” (15). Saul életében addig mentek rendben a dolgok\, amíg „az Úr előtt” járt\, és hallgatott a prófétájára. Az Úr Lelke indította az ellenség gonoszsága feletti felháborodásra (6)\, de irgalom is volt a szívében (13). Isten népének egységben kell fellépnie a maga védelmében (7). A háborúságok csak átmenetiek – kérjük és várjuk\, hogy eljöjjön a béke és a békéért való hálaadás ideje (15). \nRÉ21 68 RÉ 68 \nNapi ének | 602 | Krisztus\, én életemnek Te vagy reménysége \n\n\n„Hiszen nem azt teszem\, amit akarok: a jót\, hanem azt cselekszem\, amit nem akarok: a rosszat.”Róm 7\,14–25 \n\n\n14 Tudjuk ugyanis\, hogy a törvény lelki\, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája. 15 Hiszen amit teszek\, azt nem is értem\, mert nem azt cselekszem\, amit akarok\, hanem azt teszem\, amit gyűlölök. 16 Ha pedig azt teszem\, amit nem akarok\, akkor elismerem a törvényről\, hogy jó. 17 Akkor pedig már nem is én teszem azt\, hanem a bennem lakó bűn. 18 Mert tudom\, hogy énbennem\, vagyis a testemben nem lakik jó\, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra\, de nem tudom véghezvinni azt. 19 Hiszen nem azt teszem\, amit akarok: a jót\, hanem azt cselekszem\, amit nem akarok: a rosszat. 20 Ha pedig azt teszem\, amit nem akarok\, akkor már nem én teszem\, hanem a bennem lakó bűn. 21 Azt a törvényt találom tehát magamban\, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. 22 Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint\, 23 de tagjaimban egy másik törvényt látok\, amely harcol az értelmem törvénye ellen\, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24 Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25 Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok\, testemmel azonban a bűn törvényének. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(19) „Hiszen nem azt teszem\, amit akarok: a jót\, hanem azt cselekszem\, amit nem akarok: a rosszat.” (Róm 7\,14–25) \nA hívő ember életének legkeserűbb belső küzdelme: tudom\, milyennek kellene lennem\, mit kellene tennem. Akarom is\, szeretném is\, el is szánom magam. Aztán valahol eltörik az akarat\, kibicsaklik a tett\, a végeredmény kudarc. Nem megy\, mintha folyamatosan zajlana bennem valamiféle birkózás\, a régi\, bűn által uralt én és az új\, Isten által megváltott én között. Pál ezekkel a nagyon őszinte sorokkal elmondja\, hogy ő is ugyanezt tapasztalja magában. Sőt\, megfogalmazza a harcunkat\, a belső szakadtságunkat. És még egy illúzióval is leszámol. Ezt a győzelmet nem lehet elérni erőlködve. A megoldás nem abban van\, hogy még jobban akarjuk\, még többet tegyünk. A végeredmény ugyanaz lesz: a jót akarom tenni\, és a rosszra van lehetőségem. A megoldás nem az erőlködés összeszorított szájjal. Azt a szájat ki kell nyitni\, kiáltani kell\, úgy\, mint Pál. Nem szégyen a segítségkérés! Mert a támogatás kívülről jön. Ki szabadít meg ebből a nyomorúságos küzdelemből? Nem a hitem\, nem a tudásom\, nem a tapasztalásom. „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által” – ez nem puszta vallásos mondat\, ez a szabadulás egyetlen iránya.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-129/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241104
DTEND;VALUE=DATE:20241105
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241104T115015Z
LAST-MODIFIED:20241104T115015Z
UID:10293-1730678400-1730764799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…tedd meg\, amire módot találsz\, mert veled lesz az Isten”1Sám 10 \n\n\n1 Ekkor fogta Sámuel az olajoskorsót\, öntött belőle Saul fejére\, megcsókolta\, és ezt mondta: Ezennel fölkent téged az Úr öröksége fejedelmévé. 2 Amikor most elmész tőlem\, két emberrel fogsz találkozni Ráhel sírjánál Benjámin határában\, Celcah mellett\, akik ezt mondják neked: Megkerültek a szamarak\, amelyeknek a keresésére indultál. Apád már elvetette a szamarak gondját\, értetek aggódik\, és ezt mondogatja: Mit tehetnék a fiamért?! 3 Ha onnan továbbmész\, és a Tábór tölgyfájához elérkezel\, találkozol majd három emberrel\, akik az Istenhez mennek föl Bételbe. Az egyik három kecskegidát visz\, a másik három kerek kenyeret\, a harmadik pedig egy tömlő bort. 4 Békét kívánnak majd\, és két kenyeret adnak neked; fogadd el tőlük! 5 Azután eljutsz az Isten halmára\, ahol a filiszteusok oszlopai vannak. Mihelyt bemész az ott levő városba\, találkozol majd egy csapat prófétával\, akik az áldozóhalomról jönnek lefelé. Lant\, dob\, fuvola és citera lesz náluk\, ők maguk pedig prófétai révületben lesznek. 6 Akkor megszáll téged is az Úr lelke\, velük együtt prófétai révületbe esel majd\, és más emberré leszel. 7 És ha majd bekövetkeznek rajtad ezek a jelek\, akkor tedd meg\, amire módot találsz\, mert veled lesz az Isten. 8 Akkor menj el előttem Gilgálba\, és én is elmegyek hozzád\, hogy égőáldozatokat mutassak be\, és békeáldozatokat áldozzak. Hét napig várj\, amíg hozzád érkezem\, és akkor majd tudtodra adom\, hogy mit kell tenned. 9 És amikor megfordult\, hogy eltávozzék Sámueltől\, Isten megváltoztatta a szívét\, és beteljesedtek rajta mindezek a jelek azon a napon. 10 Mert amikor odaértek a halomhoz\, egy csapat próféta jött szembe velük. Akkor megszállta az Isten lelke\, és prófétai révületbe esett közöttük. 11 Amikor mindazok\, akik már előbb is ismerték\, meglátták\, hogy Saul a prófétákkal együtt révületben van\, ezt kérdezgették egymástól: Mi történt Kísnek a fiával? Hát már Saul is a próféták között van? 12 De egy helybeli megszólalt\, és ezt mondta: Nincs ezeknek apjuk se! Így keletkezett ez a szólásmondás: Hát már Saul is a próféták között van? 13 Amikor véget ért a révülete\, fölment az áldozóhalomra. 14 Saul nagybátyja pedig megkérdezte tőle és legényétől: Hol jártatok? Saul így felelt: A szamarakat kerestük\, de amikor láttuk\, hogy hiába\, elmentünk Sámuelhez. 15 Akkor ezt mondta Saul nagybátyja: Mondd el nekem\, mit mondott nektek Sámuel! 16 Saul ezt felelte nagybátyjának: Megmondta nekünk\, hogy megtalálták a szamarakat. De amit a királyságról mondott Sámuel\, azt nem mondta el neki. 17 Ezután összehívta Sámuel a népet az Úrhoz Micpába\, 18 és így szólt Izráel fiaihoz: Ezt mondja az Úr\, Izráel Istene: Én hoztam föl Izráelt Egyiptomból. Én mentettelek meg benneteket Egyiptomnak és mindazoknak az országoknak a kezéből\, amelyek sanyargattak benneteket. 19 Ti pedig most elvetettétek Isteneteket\, aki megszabadított benneteket minden bajból és nyomorúságból. Hiszen ezt mondtátok neki: Tégy valakit a királyunkká! Most hát álljatok az Úr színe elé törzsenként és nemzetségenként! 20 És amikor fölvonultatta Sámuel Izráel valamennyi törzsét\, a sors Benjámin törzsére esett. 21 Akkor fölvonultatta Benjámin törzsét nemzetségenként\, és a sors Matrí nemzetségére esett. Majd Kísnek a fiára\, Saulra esett a sors\, de amikor keresték\, nem találták. 22 Ekkor újból megkérdezték az Urat: Eljött egyáltalán az az ember? És az Úr ezt felelte: Igen\, itt van\, elrejtőzött a holmik között. 23 Akkor érte futottak\, és előhozták onnan. És amikor odaállt a nép közé\, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül. 24 Akkor Sámuel ezt mondta a népnek: Látjátok\, hogy kit választott az Úr! Hiszen nincs hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor ujjongásban tört ki az egész nép\, és ezt kiabálták: Éljen a király! 25 Sámuel pedig kihirdette a népnek a király jogait\, majd beírta egy könyvbe\, és azt elhelyezte az Úr színe előtt. Azután hazaküldte Sámuel az egész népet. 26 Saul is hazament Gibeába\, és vele ment az a sereg is\, amelynek a szívét arra indította az Isten. 27 De az elvetemült emberek ezt mondták: Hogyan tudna ez segíteni rajtunk? És megvetették\, ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett\, mintha ezt észre sem vette volna. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata\n\n\n\n„…tedd meg\, amire módot találsz\, mert veled lesz az Isten” (7). Sokféle úton közli velünk Isten az ő terveit – legyünk nyitottak akaratának felismerésére és befogadására. Elsőrenden a Szentírásban szól hozzánk. Keressük meg az alkalmakat\, amelyekben megélhetjük Istennek igéjében kijelentett akaratát! Minden munkánkhoz erőt ad az ő jelenlétének bizonyossága. Isten feltámadott Fia\, Jézus Krisztus minden napon velünk van (Mt 28\,20)! \nRÉ21 21 RÉ 21 \n\n\n„…és megértettem\, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá.”Róm 7\,7–13 \n\n\n7 Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném\, ha nem ismertem volna meg a törvény által\, és a kívánságot sem ismerném\, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” 8 De a bűn\, kihasználva a parancsolatot\, mindenféle kívánságot szült bennem. Mert a törvény nélkül halott a bűn. 9 Én törvény nélkül éltem egykor. Amikor azonban eljött a parancsolat\, a bűn életre kelt\, 10 én pedig meghaltam\, és megértettem\, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. 11 Mert a bűn\, kihasználva a parancsolatot\, megcsalt engem\, és megölt általa. 12 A törvény tehát szent\, a parancsolat is szent\, igaz és jó. 13 Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Hanem a bűn\, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen\, a jó által hoz rám halált\, hogy így a parancsolat által a bűn bűnné legyen. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(10) „…és megértettem\, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá.” (Róm 7\,7–13) \nA falu mellett van egy mély bányató. Tilos\, életveszélyes benne az úszás\, de erre a környékbeliek ügyet sem vetnek. Így bármikor megtörténhet a tragédia. Az önkormányzat táblákat tesz ki\, sőt kerítést is emel a tó köré\, csak hogy jelezze a veszélyt és egyértelmű legyen az üzenet. A falu lakói ugyanúgy járnak a tóhoz\, sőt vannak\, akik a táblákra támaszkodva fel tudnak a mászni a kerítésre\, hogy onnan ugorjanak a mélybe. A kerítés és a tábla nem rossz ötlet\, de így még veszélyesebb helyzethez „segíti” azt\, aki mindenképpen ugrani akar. Sőt\, lehet\, így értesül a veszélyről\, amely vonzó… A törvény és a parancsolat szent\, igaz és tiszta. De míg belülről nem változik meg az ember\, lázadásában még nagyobb lendületet vesz ezekbe kapaszkodva. Ennyire nagy a baj velünk. És ezért ilyen komoly és mindent megmozgató a válasz Jézusban. Nem megjavulnunk kell\, hanem új életet kapnunk. \n\n\n\n\n\n\n\n  \n 
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-128/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241103
DTEND;VALUE=DATE:20241104
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241103T063912Z
LAST-MODIFIED:20241103T063912Z
UID:10291-1730592000-1730678399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Te pedig most állj meg\, hadd mondjam el neked az Isten igéjét!”1Sám 9 \n\n\n1 Volt egy benjámini származású tehetős ember Benjáminban\, akinek Kís volt a neve\, Abíélnek a fia\, aki Cerór fia\, aki Bekórat fia\, aki Afíah fia volt. 2 Volt neki egy Saul nevű fia. Szép ifjú volt\, nem volt nála szebb Izráel fiai között; egy fejjel magasodott ki az egész nép közül. 3 Egyszer elvesztek Kísnek\, Saul apjának a szamarai. Kís ezt mondta a fiának\, Saulnak: Végy magad mellé egy legényt\, indulj útnak\, és keresd meg a szamarakat! 4 Bejárták Efraim hegyvidékét\, és bejárták Sálisá földjét\, de nem találták meg őket. Majd bejárták Saalím földjét\, de ott sem voltak. Végül bejárták Benjámin földjét\, de nem találták meg őket. 5 Amikor Cúf földjére értek\, ezt mondta Saul a legénynek\, aki vele volt: Gyere\, menjünk vissza\, különben apám értünk fog már aggódni\, nem a szamarakért. 6 De ő így felelt neki: Nézd\, az Isten embere itt van ebben a városban. Tisztelik ezt az embert\, mert minden beteljesedik\, amit mond. Menjünk el hozzá\, talán meg tudja mondani nekünk\, hogy merrefelé induljunk. 7 Jól van – mondta Saul a legényének –\, menjünk! De mit vigyünk annak az embernek? Hiszen a kenyér elfogyott a tarisznyából\, és nincs mit vinnünk ajándékba az Isten emberének. Mi van nálunk? 8 A legény megint válaszolt Saulnak: Nézd\, van nálam egy negyed sekel ezüst. Odaadom az Isten emberének\, hogy mutassa meg nekünk az utat. 9 Azelőtt ezt mondták Izráelben\, ha valaki elment Istent megkérdezni: Gyertek\, menjünk el a látóhoz! Mert akit ma prófétának neveznek\, azt régebben látónak hívták. 10 Akkor ezt mondta Saul a legényének: Jól beszélsz. Gyere\, menjünk! Elmentek tehát abba a városba\, ahol az Isten embere volt. 11 Amikor a domboldalon mentek fölfelé a városba\, leányokkal találkoztak\, akik vizet meríteni jöttek. Megszólították őket: Itt van-e a látó? 12 Ők pedig így válaszoltak nekik: Igen\, éppen itt van! Csak siess\, hiszen azért érkezett ma a városba\, mert áldozati lakomája lesz a népnek ma az áldozóhalmon. 13 Ha bementek a városba\, még ott találjátok\, mielőtt fölmegy enni az áldozóhalomra\, mert nem eszik addig a nép\, amíg ő meg nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot\, és azután esznek a meghívottak. Csak menjetek\, most még ott találjátok! 14 Fölmentek tehát a városba. Éppen beértek a városba\, amikor Sámuel szembejött velük\, hogy fölmenjen az áldozóhalomra. 15 Az Úr pedig ezt a kijelentést adta Sámuelnek egy nappal Saul érkezése előtt: 16 Holnap ilyenkor küldök valakit hozzád Benjámin földjéről. Kend fel őt népemnek\, Izráelnek a fejedelmévé\, mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Hiszen megláttam népem nyomorúságát\, és feljutott hozzám segélykiáltásuk. 17 Amikor Sámuel meglátta Sault\, ezt mondta neki az Úr: Ez az az ember\, akiről azt mondtam neked\, hogy ő fog uralkodni népemen. 18 Saul pedig a kapuban odalépett Sámuelhez\, és megkérdezte: Mondd meg nekem\, hol van itt a látó háza? 19 Sámuel így felelt Saulnak: Én vagyok a látó. Gyere föl előttem az áldozóhalomra\, és egyetek ma velem! Reggel majd elbocsátalak\, és azt is megmondom neked\, amin gondolkozol. 20 A ma három napja elveszett szamarak miatt pedig ne aggódj\, mert megkerültek. Különben is kié mindaz\, ami becses Izráelben? A tied és egész családodé! 21 De hiszen én Benjáminból való vagyok – válaszolta Saul –\, Izráel legkisebb törzséből\, nemzetségem pedig a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetsége között! Miért mondasz nekem ilyeneket? 22 Sámuel azonban fogta Sault és a legényét\, bevezette őket az áldozati lakoma helyére\, és nekik adta a főhelyet a meghívottak között\, akik mintegy harmincan voltak. 23 A szakácsnak pedig ezt mondta Sámuel: Add ide azt a darabot\, amelyet odaadtam neked\, és amelyről azt mondtam\, hogy tedd félre. 24 A szakács elővette a combot és ami hozzá tartozott\, és odatette Saul elé. Sámuel pedig ezt mondta: Itt a félretett rész. Vedd magad elé\, és egyél\, mert erre az alkalomra tartogattuk neked\, amikor meghívtam a népet. És Saul együtt evett aznap Sámuellel. 25 Majd lementek az áldozóhalomról a városba\, és Sámuel a háztetőn elbeszélgetett Saullal. 26 De korán fölkeltek\, mert amikor hajnalodott\, fölkiáltott Sámuel Saulnak a háztetőre: Kelj föl\, el akarlak bocsátani! Saul fölkelt\, és ketten\, ő és Sámuel\, kimentek az utcára. 27 És amikor leértek a város szélére\, ezt mondta Sámuel Saulnak: Mondd a legénynek\, hogy kerüljön elénk. Az eléjük került. Te pedig most állj meg\, hadd mondjam el neked az Isten igéjét! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata\n\n\n\n„Te pedig most állj meg\, hadd mondjam el neked az Isten igéjét!” (27) Minden vasárnap ezért jöjjünk istentiszteletre: Isten igéjének hallgatásáért és befogadásáért. Az igehirdetés is prófétai szó\, az igehirdető az Úr üzenetét adja tovább (15). Igehallgatóként alázattal „álljunk meg” Isten színe előtt\, és engedjük\, hogy akarata beteljesedjen a mi életünkben is (6). Mindnyájan legyünk készek arra\, hogy Isten általunk is üzenhet másoknak. \nRÉ21 34 RÉ 34 • IÉ Róm 13\,1–7 • Zsolt 34 \nNapi ének | 606 | Nem sokáig tart már földi bujdosásom \nHeti zsoltár | 134 | Úrnak szolgái mindnyájan \n\n\n„…hogy másé legyetek\, azé\, aki feltámadt a halottak közül\, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”Róm 7\,1–6 \n\n\n1 Vagy nem tudjátok\, testvéreim\, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok\, hogy a törvény addig uralkodik az emberen\, amíg él? 2 Például a férjes asszony is\, amíg él a férje\, hozzá van kötve a törvény szerint\, de ha meghal a férje\, akkor felszabadul a törvény hatálya alól\, amely a férjéhez kötötte. 3 Amíg tehát él a férje\, házasságtörőnek mondják\, ha más férfié lesz\, de ha meghal a férje\, megszabadul e törvénytől\, és már nem házasságtörő\, ha más férfié lesz. 4 Ugyanígy ti is\, testvéreim\, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által\, hogy másé legyetek: azé\, aki feltámadt a halottak közül\, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. 5 Mert amíg test szerint éltünk\, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban\, hogy a halálnak teremjenek gyümölcsöt. 6 Most azonban\, miután meghaltunk annak a számára\, ami fogva tartott minket\, megszabadultunk a törvénytől\, úgyhogy a Lélek új rendjében szolgálunk\, nem pedig a törvény betűjének régi rendjében. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(4b) „…hogy másé legyetek\, azé\, aki feltámadt a halottak közül\, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.” (Róm 7\,1–6) \nTükröt kapunk tükröt a törvényben. Isten Igéjébe beletekintve látszódik meg az\, milyenek vagyunk valójában. Észrevehetők foltjaink\, sebeink\, ziláltságunk. Bűnünkre és nyomorúságunkra világít rá – diagnózist ad. Azt is érzékelteti\, hogy milyennek kellene lennünk ezek nélkül a foltok\, sebek nélkül\, belső és külső káoszunk nélkül. A törvény korszaka megvilágít\, de kiérve erre a világosságra csak a bajokat látjuk\, megoldást nem ad. Van\, aki lázad\, akad\, aki beletörik a teljesítésbe\, van\, akinek a törvény lesz a bálványa. Jézus Krisztus új korszakot hozott. Nem törölte el a törvényt\, nem húzta át a diagnózist\, nem kapcsolta le a világosságot. De saját halálában felszabadított a gyógyulásra. Létezik terápia is\, tőle jön. Viszont ehhez új házasság kell\, újrakötni a szövetséget vele. És így kapunk magunk mellé valakit\, akinek van ereje megszabadítani a bűn átkától\, a törvény nyomásától – hogy vele és benne megtanuljunk a törvény szerint élni\, és harcolni a bűnnel. Jézus halálában és feltámadásában ezt kapjuk. Új korszakot hozott a világnak\, új korszakot hozott nekem és neked\, mindannyiunknak.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-127/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241101T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241130T170000
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241022T071805Z
LAST-MODIFIED:20241022T071805Z
UID:10159-1730448000-1732986000@nemmind1.hu
SUMMARY:Kányádi Sándor: November
DESCRIPTION:Kányádi Sándor: November\nNyugaton\, keleten\nvörös az ég alja.\nRégről nem kelepel\nkéményen a gólya. \nCsóka- s varjúsereg\nlepi el a fákat\,\nvéget a szél se vet\na nagy csárogásnak. \nPedig fúj\, ahogyan\nfújni tud november\,\nbirkózik a csupasz\nhegyekkel\, vizekkel. \nBömböl a szél\, süvölt\,\ndühében már jajgat:\ntúlcsárogják dühét\na csókák és a varjak.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/kanyadi-sandor-november/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241031
DTEND;VALUE=DATE:20241101
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241031T211338Z
LAST-MODIFIED:20241031T211338Z
UID:10288-1730332800-1730419199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ki állhat meg az Úrnak\, e szent Istennek a színe előtt?”1Sám 6 \n\n\n1 Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. 2 Akkor hívatták a filiszteusok a papokat és a jósokat\, és megkérdezték: Mit tegyünk az Úr ládájával? Mondjátok meg\, hogyan juttassuk vissza a helyére? 3 Ők azt felelték: Ha el akarjátok küldeni Izráel Istenének a ládáját\, ne üresen küldjétek\, hanem jóvátételi ajándékot is küldjetek vele! Akkor meggyógyultok\, és megtudjátok\, hogy Isten miért nem vette le rólatok eddig a kezét. 4 Erre azt kérdezték: Milyen jóvátételi ajándékot kell adnunk? Ők így válaszoltak: Öt aranyfekélyt és öt aranyegeret a filiszteusok városfejedelmeinek a száma szerint\, mert ugyanaz a csapás sújt mindenkit a városfejedelmekkel együtt. 5 Készítsétek el a rajtatok levő fekélyek és a földeteket pusztító egerek képmását! Így adjatok dicsőséget Izráel Istenének\, akkor talán nem nehezedik tovább a keze rátok\, isteneitekre és országotokra. 6 Miért keményítenétek meg a szíveteket\, ahogyan az egyiptomiak és a fáraó megkeményítette a szívét? Nem úgy volt-e\, hogy amikor csúffá tette őket\, el kellett bocsátaniuk Izráelt\, és elmehettek? 7 Készítsetek azért egy új szekeret\, és hozzatok két borjas tehenet\, amelyeken még nem volt iga. Fogjátok be a teheneket a szekérbe\, borjaikat pedig vigyétek vissza! 8 Azután fogjátok az Úr ládáját\, és tegyétek a szekérre! Az aranyholmit pedig\, amit jóvátételi ajándékul adtok\, tegyétek mellé egy ládikóba\, úgy bocsássátok el\, hadd menjen! 9 Azután figyeljetek: ha a saját határa felé\, Bét-Semes felé tart\, akkor ő okozta nekünk ezt a nagy bajt. Ha pedig nem\, abból megtudjuk\, hogy nem az ő keze sújtott bennünket\, hanem véletlenül történt ez velünk. 10 Az emberek tehát így jártak el: fogtak két borjas tehenet\, befogták a szekérbe\, borjaikat pedig bezárták. 11 Azután föltették a szekérre az Úr ládáját meg a ládikót az aranyegerekkel és a kelések képmásával. 12 A tehenek pedig egyenesen rátértek a Bét-Semesbe vezető útra\, és folyton bőgve mentek előre az úton; nem tértek le sem jobbra\, sem balra. A filiszteusok városfejedelmei pedig mentek utánuk Bét-Semes határáig. 13 A bét-semesiek éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek\, meglátták a ládát\, és örvendeztek a láttára. 14 A szekér eljutott a bét-semesi Jósua mezejére\, és ott megállt. Volt ott egy nagy kő. Fölhasogatták a szekér fáját\, és föláldozták a teheneket égőáldozatul az Úrnak. 15 A léviták pedig levették az Úr ládáját és a mellette levő ládikót\, amelyben az aranyholmi volt\, és rátették a nagy kőre. A bét-semesi emberek égőáldozatokat és véresáldozatokat mutattak be azon a napon az Úrnak. 16 Amikor látta ezt a filiszteusok öt városfejedelme\, visszatértek Ekrónba még azon a napon. 17 Ennyi kelés formájú aranytárgyat adtak a filiszteusok az Úrnak jóvátételi ajándékul: Asdódért egyet\, Gázáért egyet\, Askelónért egyet\, Gátért egyet és Ekrónért is egyet. 18 Aranyegér pedig annyi volt\, ahány városa volt az öt filiszteus városfejedelemnek a megerősített városokkal és a kerítetlen falvakkal együtt. Az a nagy kő tanúskodik erről\, amelyre az Úr ládáját helyezték: ott van az a bét-semesi Jósua mezején mindmáig. 19 De megvert az Úr hetven bét-semesi embert\, mert belenéztek az Úr ládájába\, és megvert még a nép közül ötvenezer embert. A nép gyászolt\, mert nagy csapással sújtotta a népet az Úr. 20 Azért ezt mondták a bét-semesiek: Ki állhat meg az Úrnak\, e szent Istennek a színe előtt? És hová kerülhetne innen a láda? 21 Követeket küldtek azért Kirjat-Jeárím lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték az Úr ládáját. Jöjjetek\, és vigyétek el magatokhoz! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata\n\n\n\nA történelem az élet tanítómestere\, de nem könnyű magunkra alkalmazni a levont tanulságokat. Kirjat-Jeárím lakosai boldogan jönnek a ládáért\, és áldottak lesznek évtizedeken át\, mert Isten közöttük lakik. A reformáció ünnepén erre a boldog közösségre vágyunk! Kemény szívünk miatt ma is sok a szenvedés. A Lélek hívó szavának engedve azonban áldottak lehetünk mi is (Jel 22\,17)! \nRÉ21 591 RÉ 390 • IÉ Róm 3\,21–28 • Zsolt 107 \nZsoltárdicséret | 591 | Erős vár a mi Istenünk \n\n\n„…amiképpen uralkodott a bűn a halálban\, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus\, a mi Urunk által.”Róm 5\,12–21 \n\n\n12 Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba\, és a bűn által a halál\, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal\, hogy mindenki vétkezett. 13 Mert a törvényig is volt bűn a világban\, bár a bűn nem róható fel\, ha nincs törvény. 14 Mégis uralkodott a halál Ádámtól Mózesig azokon is\, akik nem Ádám bűnéhez hasonlóan vétkeztek. Ő pedig előképe az eljövendőnek. 15 De nem igaz az\, hogy amilyen a vétek\, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg\, még inkább igaz\, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember\, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. 16 És az sem igaz\, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan\, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyanis egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba\, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából visz megigazulásra. 17 Ha pedig az egynek elbukása miatt uralkodhatott a halál egyetlen ember által\, akkor még inkább igaz\, hogy azok\, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát\, uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. 18 Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá\, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. 19 Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké\, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká. 20 Közben pedig eljött a törvény\, hogy megnövekedjék a bűn. De ahol megnövekedett a bűn\, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; 21 hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálban\, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus\, a mi Urunk által. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata\n\n\n\n(21) „…amiképpen uralkodott a bűn a halálban\, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus\, a mi Urunk által.” (Róm 5\,12–21) \nA XVI. században a középkorban rekedt katolikus egyház bűnnel ijesztgetett\, bűnnel igyekezett szabályozni\, megtartani embereket. A félelem hangja dominált az egyházban. Ám a rettegés nem tudja tartósan összetartani a falakat. Luther Márton és a többi reformátor hite által a félelem helyett a kegyelem hangja jelent meg. Ez a hang minden üvöltésen\, minden máglyafa ropogásán átment\, és nyitott fülekre\, szívekre talált. Mi akkor követjük őszintén a reformációt\, ha merünk a félelem\, a bűn világa helyett a kegyelem és az igazság világára támaszkodni. A krisztusi kegyelemre\, amelyből a mi örök életünk fakad. A kegyelmet azért kapjuk\, mert bűnösök vagyunk. Csak annak jár\, aki elismeri\, hogy bűnös. Erre a római levél korábbi szakaszaiban olvashattunk. Meg kell járnunk a mélységet\, hogy meg tapasztaljuk Krisztussal a magasságot. „Azért zuhanunk a mélybe\, hogy megtanuljunk kimászni belőle”\, (ahogy az egyik Batman-filmben is elhangzik). Nekünk Krisztus segít kievickélni\, mégpedig kegyelme által. Amikor örök életre hívott el: nem ítélkezésre\, nem kegyetlenségre\, nem arra\, hogy minél jobbak legyünk – kegyelemből adott nekünk örök életet. Ebben az örök életben létezel már onnantól fogva\, hogy elfogadod Jézus Krisztus kegyelmét. Boldog ember az\, aki kegyelemben és békességben él!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-126/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241030T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241101T170000
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241030T090442Z
LAST-MODIFIED:20241030T090510Z
UID:10273-1730275200-1730480400@nemmind1.hu
SUMMARY:
DESCRIPTION:
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/10273/
CATEGORIES:Esemény
ATTACH;FMTTYPE=image/jpeg:https://nemmind1.hu/wp-content/uploads/2024/10/halottak-nap_-2.jpg
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241030
DTEND;VALUE=DATE:20241031
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241030T061931Z
LAST-MODIFIED:20241030T061931Z
UID:10255-1730246400-1730332799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„rájuk nehezedett az Isten keze” \n1Sám 5 \n  \n1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját\, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba. 2 Fogták a filiszteusok az Isten ládáját\, bevitték Dágón templomába\, és odatették Dágón mellé. 3 Amikor az asdódiak másnap fölkeltek\, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt. Akkor fogták Dágónt\, és visszatették a helyére. 4 Amikor másnap reggel fölkeltek\, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt\, Dágón feje és a két kézfeje pedig letörve a küszöbön volt\, úgyhogy csak a dereka maradt egyben. 5 Ezért nem lépnek Dágón küszöbére mindmáig Dágón papjai\, sem azok\, akik Asdódban Dágón templomába járnak. 6 Ezután ránehezedett az Úr keze az asdódiakra\, és pusztította őket. Megverte fekélyekkel Asdódot és a hozzá tartozó területet. 7 Amikor látták Asdód polgárai\, hogy így áll a dolog\, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének a ládája\, mert a keze ránk nehezedett\, meg istenünkre\, Dágónra. 8 Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének\, összegyűjtötték őket\, és ezt mondták: Mit tegyünk Izráel Istenének a ládájával? Azok ezt felelték: Át kell vinni Gátba Izráel Istenének a ládáját! Át is vitték oda Izráel Istenének a ládáját. 9 De miután odavitték\, az Úr keze a városra nehezedett; igen nagy zűrzavar támadt\, mert megverte a város apraját-nagyját\, és fekélyek támadtak rajtuk. 10 Elküldték azért az Isten ládáját Ekrónba. De amikor Ekrónba érkezett az Isten ládája\, az ekróniak jajgatni kezdtek\, és ezt mondták: Idehozták Izráel Istenének a ládáját\, hogy megöljön bennünket népünkkel együtt! 11 Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének\, összegyűjtötték őket\, és ezt mondták: Küldjétek el innen Izráel Istenének a ládáját\, térjen vissza a helyére\, ne öljön meg bennünket népünkkel együtt! Mert halálos zűrzavar támadt az egész városban\, súlyosan rájuk nehezedett az Isten keze. 12 Azokat pedig\, akik nem haltak meg\, annyira gyötörték a fekélyek\, hogy az égig hatott a város jajkiáltása. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata \nAmikor megkísértjük Istent\, és megversenyeztetjük személyes életünk bálványaival\, ahogyan az asdódiak\, mindig az történik\, ami Dágon templomában; a pogány istenszobor földre esett az Úr dicsősége előtt. Szívünk szorongásai\, lelki békétlenségeink\, belső viharaink mindig azt jelzik\, hogy ránk nehezedett Isten keze (7.11). Ha azonban ott vagyunk\, ahol ő\, akkor áldások áradnak ránk! \n  \nRÉ21 377 RÉ 304 \n  \nEsti ének | 691 | A fényes nap immár elnyugodott \n  \n„Mivel tehát megigazultunk hitből\, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” \nRóm 5\,1–11 \n  \n1 Mivel tehát megigazultunk hitből\, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez\, amelyben vagyunk\, és dicsekszünk azzal a reménységgel is\, hogy részesülünk Isten dicsőségében. 3 Sőt\, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is\, mert tudjuk\, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot\, 4 az állhatatosság a kipróbáltságot\, a kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem szégyenít meg\, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. 6 Mert amikor még erőtlenek voltunk\, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. 7 Még az igazért is aligha halna meg valaki\, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. 8 Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk\, mert Krisztus már akkor meghalt értünk\, amikor még bűnösök voltunk. 9 Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által\, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. 10 Mert ha akkor\, mikor ellenségei voltunk\, megbékéltettünk Istennel Fia halála által\, akkor\, miután megbékéltettünk\, még inkább üdvözíteni fog élete által. 11 Sőt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által\, aki által most részesültünk a megbékélésben. \n  \nAz Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata \n(1) „Mivel tehát megigazultunk hitből\, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róm 5\,1–11) \n  \nHitből van békességünk. És milyen nagy szó az\, amikor egy ember egész életét békességben tudja leélni! Ez nem jelenti azt\, hogy ne volnának küzdelmek\, hiszen Pálnak is rengeteget harcolt életében. Az Ige azt mondja\, Jézus Krisztusban van a mi békességünk. Nála találjuk meg a megigazulást. Aki őrá támaszkodik\, az Isten szemében igaznak\, bűntelennek számít. Aki így tesz\, aki békességgel lesz\, aki megigazulttá lesz\, annak már nem kell megfelelnie annyi mindennek\, követelménynek\, teljesítménykényszernek. Minél több dolgot merünk Isten kezébe tenni\, annál nagyobb békességünk lesz. Minél mélyebben merünk hinni Krisztusban\, annál szabadabbak leszünk. Ma sokan kívánják\, hogy legyen béke. Sokan mondogatják a szeretet és a béke szavakat. Mi\, keresztyének tudjuk: az igazi békesség\, az igazi szeretet Krisztusból ered. Ő a forrás\, ő táplálja a hitünket\, ő az\, aki valódi békességet tud adni – „de nem úgy\, ahogy a világ adja”. Boldog ember az\, aki békességre talált életében!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-125/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241029T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241103T170000
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241029T133640Z
LAST-MODIFIED:20241029T133640Z
UID:10251-1730188800-1730653200@nemmind1.hu
SUMMARY:Úrvacsorai Istentisztelet
DESCRIPTION:2024.11.03.-án Úrvacsorai Istentiszteletre várjuk\, kedves gyülekezeti tagjainkat. \nAz Istentiszteletet követően presbiteri bibliaórát tartunk a gyülekezeti házban.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/urvacsorai-istentisztelet/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241029
DTEND;VALUE=DATE:20241030
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241029T080904Z
LAST-MODIFIED:20241029T080954Z
UID:10190-1730160000-1730246399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…odavan Izráel dicsősége”1Sám 4 \n\n\n1 Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izráelhez. Izráel azután hadba vonult a filiszteusok ellen\, és tábort ütöttek Eben-Háézer mellett\, mert a filiszteusok már Afékban táboroztak. 2 A filiszteusok csatarendbe álltak Izráellel szemben\, heves harc kezdődött\, és vereséget szenvedett Izráel a filiszteusoktól\, akik levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert. 3 A hadinép visszavonult a táborba\, és Izráel vénei ezt mondták: Miért veretett meg ma bennünket az Úr a filiszteusokkal? Hozzuk el ide Sílóból az Úr szövetségládáját\, jöjjön közénk\, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből! 4 Ekkor a nép követeket küldött Sílóba\, és elhozták onnan a kerúbokon trónoló Seregek Urának a szövetségládáját. Éli két fia\, Hofní és Fineás is ott volt Isten szövetségládájával. 5 Amikor az Úr szövetségládája megérkezett a táborba\, egész Izráel olyan nagy ujjongásban tört ki\, hogy még a föld is megrendült bele. 6 Meghallották a filiszteusok is a hangos ujjongást\, és azt kérdezgették: Mi ez a nagy ujjongás\, ami a héberek táborából hallatszik? És megtudták\, hogy az Úr ládája érkezett meg a táborba. 7 Ekkor félelem fogta el a filiszteusokat\, és ezt mondták: Isten jött a táborba! Jaj nekünk – mondták –\, mert ilyen még nem volt sohasem! 8 Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten\, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában! 9 Filiszteusok! Legyetek erősek\, legyetek férfiak\, különben szolgái lesztek a hébereknek\, ahogyan ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak\, harcoljatok! 10 Harcoltak is a filiszteusok\, és Izráel vereséget szenvedett. Mindenki hazafelé menekült\, mert a vereség igen súlyos volt: elesett Izráelből harmincezer gyalogos. 11 Elvették az Isten ládáját is. Éli két fia\, Hofní és Fineás is meghalt. 12 Egy benjámini férfi elfutott a csatatérről\, és még aznap megérkezett Sílóba megszaggatott ruhában\, porral beszórt fejjel. 13 Amikor megérkezett\, Éli ott ült székén az út mentén figyelve\, mert szíve remegett az Isten ládája miatt. Amikor megérkezett az az ember a városba\, és elmondta a hírt\, jajgatásban tört ki az egész város. 14 Meghallva a hangos jajgatást\, ezt kérdezte Éli: Mi ez a nagy lárma? Akkor az az ember gyorsan odament\, és megmondta Élinek. 15 Éli akkor már kilencvennyolc éves volt\, révedező szemeivel alig látott. 16 Az az ember ezt mondta Élinek: A csatatérről jövök\, ma menekültem el a csatatérről! Éli ezt kérdezte: Mi történt\, fiam? 17 A hírnök így felelt: Megfutamodott Izráel a filiszteusok előtt\, és igen súlyos vereség érte a népet. A két fiad\, Hofní és Fineás is meghalt\, sőt az Isten ládáját is elvették! 18 Amikor az Isten ládáját említette\, Éli leesett a székről\, háttal a kapufélfának\, nyakát szegte\, és meghalt\, mert már öreg és elnehezedett ember volt. Negyven évig volt Izráel bírája. 19 A menye\, Fineás felesége pedig terhes volt\, közel a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt\, hogy elvették az Isten ládáját\, és meghalt az apósa meg a férje is\, összegörnyedt és megszült\, mert rátörtek a szülési fájdalmak. 20 És amikor haldoklott\, ezt mondták a mellette álló asszonyok: Ne félj\, mert fiút szültél! De ő nem felelt\, nem is figyelt oda\, 21 hanem elnevezte a gyermeket Íkábódnak – ami azt jelenti: odavan Izráel dicsősége –\, mert elvették az Isten ládáját\, és odalett az apósa\, meg a férje is. 22 Ezért mondta: Odavan Izráel dicsősége\, mert elvették az Isten ládáját! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata\n\n\n\nVannak harcok\, amelyeknek nem a várt győzelem\, hanem vereség a vége. Ez történt Áfekben is. Izráel vezetői Isten ládáját a táborba viszik\, a veszteség mégis sokszorosára nőtt. Két ember tudta\, miért történik ez; Éli (2\,34) és Sámuel. A Szentlélek sokféle módon szíven talál\, hogy segítsen engedelmeskedni\, bűnt vallani\, megbocsátani. Ne a figyelmen kívül hagyott igét\, a Lélek szelíd késztetését okoljuk rossz döntéseink következményeiért! Vigyázzunk\, hogy ne kelljen Fineás feleségével együtt kiáltanunk: Ikábód! Odavan Izráel dicsősége! \nRÉ21 13 RÉ 13 \n\n\n„…aki halálra adatott bűneinkért\, és feltámasztatott megigazulásunkért.”Róm 4\,13–25 \n\n\n13 Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény\, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben\, hogy örökölni fogja a világot. 14 Hiszen ha a törvény alatt élők az örökösök\, akkor üressé lett a hit\, és hiábavaló az ígéret\, 15 mivel a törvény csak Isten haragjához vezet. Ahol azonban nincs törvény\, ott nincs törvényszegés sem. 16 Azért hitből\, hogy kegyelemből legyen\, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a törvényből valóknak\, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. 17 Ő\, ahogyan meg van írva: „sok nép atyjává tettelek téged”\, mindnyájunk atyja Isten színe előtt\, akiben hitt\, aki megeleveníti a holtakat\, és létre hívja a nem létezőket. 18 Reménység ellenére is reménykedve hitte\, hogy sok nép atyjává lesz\, ahogyan megmondatott: „Ilyen sok lesz a te utódod!” 19 Mert hitében nem gyengült meg\, amikor arra gondolt\, hogy százesztendős lévén\, elhalt már saját teste\, és Sára méhe is elhalt. 20 Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül\, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek\, 21 és teljesen bizonyos volt afelől\, hogy amit Isten ígér\, azt meg is tudja tenni. 22 Ezért Isten ezt „be is számította neki igazságul”. 23 De nem egyedül érte van megírva\, hogy „beszámította neki igazságul”\, 24 hanem értünk is\, akiknek majd beszámítja\, mert hiszünk abban\, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust\, a mi Urunkat\, 25 aki halálra adatott bűneinkért\, és feltámasztatott megigazulásunkért. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata\n\n\n\n(25) „…aki halálra adatott bűneinkért\, és feltámasztatott megigazulásunkért.” (Róm 4\,13–25) \nMúlt és jövő. Benne van az emberiség régmúltja: amikor még nem tudott mást tenni\, csak a bűnnek élni és a bűntől szenvedni. Ám Jézus Krisztus óta ez megváltozott: kereszthalálától fogva már nemcsak a bűnnek\, hanem Istennek is tudunk élni\, méghozzá úgy\, hogy bennünk lakozik az ő Lelke. Egyéni múltunk is benne van a rövid Igében: a megtérésünk előtt a bűnnek éltünk\, abból táplálkoztunk\, attól éreztük magunkat erősnek. Ám egyszer erőtlenek lettünk Krisztus keresztjének árnyékában\, és attól kezdve a jövőnek élünk. A keresztyén ember jövője a reménység\, a feltámadás. Nem idea\, nem elképzelés\, hanem egy személy a mi jövőnk. A feltámadott Krisztusban összekapcsolódik a múlt és jövő\, a bűn és a bűntelenség. Mert eljött a bűntelen\, és meghalt a bűneinkért\, hogy igaznak számítson minket. Legyünk boldogok attól\, hogy mi igazak vagyunk Isten szemében! Bűntelenek vagyunk az Atya szemében Jézus által. Aki a múlttal törődik\, aki csak a bűnökkel foglalkozik\, az lemarad. Aki a feltámadással\, a Krisztushoz való igazolással tud foglalkozni: az előre néz. Nem egy elképzelt boldog jövő felé\, hanem a feltámadás felé. Ő a mi utunk\, a mi reményünk.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-124/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241028
DTEND;VALUE=DATE:20241029
DTSTAMP:20260406T091236
CREATED:20241028T075254Z
LAST-MODIFIED:20241028T082409Z
UID:10187-1730073600-1730159999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…ritkaság volt az Úr Igéje\, nem volt gyakran látomás”1Sám 3 \n\n\n1 Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az Úr igéje\, nem volt gyakran látomás. 2 Egy napon az történt\, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már meggyengült\, alig látott. 3 Az Isten mécsese még nem aludt ki\, és Sámuel ott feküdt az Úr templomában\, ahol az Isten ládája volt. 4 Az Úr szólította Sámuelt\, és ő így felelt: Itt vagyok. 5 Majd odafutott Élihez\, és ezt mondta: Hívtál engem\, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak\, menj vissza\, feküdj le! Elment tehát\, és lefeküdt. 6 De újra szólította az Úr Sámuelt\, Sámuel pedig fölkelt\, odament Élihez\, és ezt mondta: Hívtál engem\, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak\, fiam\, menj vissza\, feküdj le! 7 Sámuel még nem ismerte az Urat\, mert az Úr még nem jelentette ki igéjét neki. 8 Az Úr azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt\, megint odament Élihez\, és ezt mondta: Hívtál engem\, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli\, hogy az Úr szólítja az ifjút. 9 Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj\, feküdj le\, és ha újból szólít\, ezt mondd: Szólj\, Uram\, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment\, és lefeküdt a helyére. 10 Az Úr pedig eljött\, megállt\, és szólította\, mint azelőtt: Sámuel\, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj\, mert hallja a te szolgád. 11 Akkor az Úr ezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben\, hogy aki csak hallja\, belecsendül mind a két füle. 12 Azon a napon beteljesítem Élin mindazt\, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem\, és be is végzem azt. 13 Mert kijelentettem neki\, hogy örök ítéletet hozok háza népére azért a bűnért\, amelyről tudta\, hogy fiai azzal átkot vonnak vele magukra\, és mégsem fenyítette meg őket. 14 Ezért megesküdtem Éli háza népének\, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-\, sem ételáldozattal. 15 Sámuel pedig feküdt egész reggelig\, és akkor kitárta az Úr házának az ajtóit. De Sámuel nem merte elmondani Élinek a látomást. 16 Éli azonban hívta Sámuelt\, és ezt mondta: Fiam! Sámuel! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. 17 Éli megkérdezte: Milyen kijelentést kaptál? Ne titkold el előttem! Ne segítsen téged az Isten se most\, se ezután\, ha eltitkolsz előttem egyetlen szót is mindabból\, amit kijelentett neked! 18 Elmondott azért neki Sámuel mindent\, semmit sem titkolt el előtte. Éli pedig ezt mondta: Ő az Úr. Tegye azt\, amit jónak lát. 19 Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt\, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül. 20 És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig\, hogy az Úr prófétájául rendelte Sámuelt. 21 Az Úr még többször is megjelent Sílóban\, és kijelentette magát az Úr Sámuelnek igéje által Sílóban. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata\n\n\n\n„…ritkaság volt az Úr Igéje\, nem volt gyakran látomás” (2). Az Úr Igéje az a szó\, amely az ő szájából származik. Akkor lesz belőle élet\, ha elfogadó\, engedelmes szívvel hallgatom. Ha nem hiszek annak\, aki mondja\, vagy hitetlenségem önigazolásait keresem benne\, élettelen marad. Sámuel Éli mellett engedelmességet tanult\, ezért mondhatja Istennek is: Szólj\, mert hallja a te szolgád (10). Isten újjáteremtő szavától megváltozik az egész életünk! Engedelmes szívek kellenek ma is\, hogy újra éljenek közösségeink! \nRÉ21 824 RÉ 512 \n\n\n„Boldog az az ember\, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.”Róm 4\,1–12 \n\n\n1 Mit mondjunk tehát\, mit ért el Ábrahám\, a mi ősatyánk a saját erejéből? 2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult volna meg\, akkor volna mivel dicsekednie\, de nem Isten előtt. 3 De mit mond az Írás? „Hitt Ábrahám Istennek\, és Isten ezt számította be neki igazságul.” 4 Aki fáradozik\, annak a bért nem jutalomként számítják\, hanem azért\, mert tartoznak azzal. 5 Aki pedig nem fáradozik\, hanem hisz abban\, aki megigazítja az istentelent\, annak Isten a hitét számítja igazságul. 6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak\, akinek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot: 7 „Boldogok\, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik\, és akiknek elfedeztettek bűneik. 8 Boldog az az ember\, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” 9 Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-e\, vagy a körülmetéletleneknek is? Mert azt mondjuk\, hogy Ábrahámnak Isten a hitet számította be igazságul. 10 De milyen állapotában fogadta el őt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten\, hanem körülmetéletlenül. 11 Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta\, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek\, és az igazság azoknak is beszámíttassék; 12 és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is\, akik nemcsak körül vannak metélve\, hanem nyomába is lépnek atyánk\, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata\n\n\n\n(8) „Boldog az az ember\, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” (Róm 4\,1–12) \nSokat fáradozunk. Ma mintha alig volna időnk\, de ez nem azért van\, mert valóban nincs\, hanem mert túl sok mindent akarunk egyszerre. Túl sokat merítenénk\, emiatt túl sokat fáradozunk. Még többet dolgozunk\, mintha ezen múlna az üdvösségünk. De az Ige világosan felhívja a figyelmet\, hogy nem így van. Isten nem azt nézi\, szétroncsolod-e a szívedet a sok stresszel\, hanem azt\, hogy hiszel-e. Ha igen\, már nem kell erőfeszítést tenned. Már nem görcsből\, nem bizonyítási vágyból\, hanem örömből\, az örök életben megfürödve fogod megtenni. Teszed-e\, hiszed-e? Boldog az az ember – milyen csodálatos Krisztusban annak lenni! Milyen jó\, hogy a mi hitünk nem pókhálósan összeráncolt szemöldök\, hanem őszinte\, kacagó szempár! Boldog vagy\, mert az övé vagy. Boldog az ember\, mert az Úr nem tulajdonít neki bűnt. Isten úgy lát minket\, hogy nincs bűnünk. Elkényeztetett gyermekek vagyunk. Látja a hibáinkat\, és motivál\, hogy javítsunk rajta. De a bűneinket a háta mögé veti. Nem tulajdonítja nekünk. De miért is? Mert magának tulajdonította. A Fiának. Jézus Krisztus tőlünk elvette bűneinket\, hogy felvigye a keresztre. „Boldog az az ember\, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.” Boldog vagy\, ha Isten felszabadít!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/10187/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241027
DTEND;VALUE=DATE:20241028
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241027T190132Z
LAST-MODIFIED:20241027T190132Z
UID:10185-1729987200-1730073599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…mindentudó Isten az Úr\, ő teszi mérlegre a tetteket”1Sám 2 \n\n\n1 Akkor így imádkozott Anna: Örömöt szerzett szívemnek az Úr\, felemelte arcomat az Úr. Tudok már mit felelni ellenségeimnek\, mert szabadításodnak örvendezhetek. 2 Nincs olyan szent\, mint az Úr\, rajtad kívül senki sincsen\, nincs olyan kőszikla\, mint a mi Istenünk. 3 Ne beszéljetek oly sokat büszkén\, gőgösen\, ne hagyja el szátokat kérkedés! Hiszen mindentudó Isten az Úr\, és ő teszi mérlegre a tetteket. 4 A hősök íja összetörik\, de akik a földre rogytak\, az erő övét kötik magukra. 5 A jóllakottak elszegődnek a betevő falatért\, de akik éheztek\, folyton ünnepelnek. Hetet szül\, aki meddő volt\, és gyászol\, akinek sok fia volt. 6 Az Úr megöl és megelevenít\, letaszít a sírba\, és újra felhoz onnét. 7 Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá\, megaláz és felmagasztal. 8 Fölemeli a porból a szűkölködőt\, és kiemeli a szemétből a szegényt\, az előkelők közé ülteti\, és örökségül főhelyet ad neki. Mert az Úréi a föld oszlopai\, rájuk helyezte a földkerekséget. 9 Híveinek lépteit ő vigyázza\, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje. 10 Összetörnek\, akik az Úrral perbe szállnak\, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az Úr az egész földet\, de királyát megerősíti\, felkentjének hatalmat ad. 11 Ezután Elkáná hazament Rámába. A gyermek pedig az Úr szolgája lett Éli főpap felügyelete alatt. 12 Éli fiai azonban elvetemült emberek voltak\, nem törődtek az Úrral\, 13 sem azzal\, hogy a papoknak a törvény szerint mi járt volna a néptől. Ha ugyanis valaki áldozatot mutatott be\, odament a templomszolga\, amikor a húst főzték\, kezében egy háromágú villával\, 14 és beleszúrta az üstbe vagy fazékba\, bográcsba vagy lábosba\, és elvette a pap mindazt\, ami a villára akadt. Így bántak egész Izráellel\, amikor odajártak Sílóba. 15 Sőt mielőtt elfüstölögtették volna a kövérjét\, odament a templomszolga\, és ezt mondta az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst\, mert nem fogad el tőled főtt húst\, csak nyerset! 16 És ha azt felelte neki az az ember\, hogy előbb el kell füstölögtetni a kövérjét\, és csak azután veheti el\, amit megkíván\, akkor ezt mondta neki: Most add ide\, mert ha nem\, erőszakkal is elveszem! 17 Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt\, mert megutálták az emberek az Úrnak szóló áldozatot. 18 Sámuel pedig végezte szolgálatát az Úr előtt\, és ifjú létére gyolcs éfódot viselt. 19 Anyja egy kis ruhát szokott készíteni\, és évről évre elvitte neki\, amikor férjével együtt fölment az évenkénti áldozat bemutatására. 20 Éli pedig megáldotta Elkánát feleségével együtt\, és ezt mondta: Adjon neked az Úr utódot ettől az asszonytól a felajánlott helyett\, akit felajánlott az Úrnak! Azután hazamentek. 21 És az Úr rátekintett Annára\, s az teherbe esett\, és még három fiút és két lányt szült. A gyermek Sámuel pedig az Úrnál növekedett. 22 Éli igen öreg volt. Meghallotta\, hogy mi mindent tesznek fiai egész Izráellel\, és hogy azokkal az asszonyokkal hálnak\, akik a kijelentés sátrának a bejáratánál teljesítenek szolgálatot. 23 Mondta is nekik: Miért csináltok ilyeneket? Mert hallom gonosz dolgaitokat az egész néptől. 24 Ne tegyétek\, fiaim\, mert hallom\, hogy nem jó hírt terjesztenek rólatok az Úr népe körében. 25 Ha ember vétkezik ember ellen\, akkor Isten a döntőbíró\, de ha az Úr ellen vétkezik valaki\, ki merne ott döntőbíró lenni? De nem hallgattak apjuk szavára\, mert úgy tetszett az Úrnak\, hogy megöli őket. 26 A gyermek Sámuel pedig nőttön-nőtt\, és kedves volt mind az Úr előtt\, mind az emberek előtt. 27 És eljött Istennek egy embere Élihez\, és így szólt hozzá: Ezt mondta az Úr: Világosan kijelentettem magamat atyád háza népének\, amikor Egyiptomban\, a fáraó házában voltak. 28 Izráel valamennyi törzse közül őt választottam ki a papi tisztségre\, hogy feljárjon oltáromhoz\, illatáldozatot mutasson be\, és viselje az éfódot színem előtt. Atyád háza népének adtam Izráel fiainak minden tűzáldozatát. 29 Miért tiporjátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat\, amelyeket e hajlék számára rendeltem? Miért becsülöd fiaidat többre\, mint engem\, és miért hizlaljátok magatokat népem\, Izráel minden áldozatának a legjavával? 30 Ezért így szól az Úr\, Izráel Istene: Bár határozottan megmondtam\, hogy a te házad népe\, a te családod fog örökké színem előtt járni\, most mégis így szól az Úr: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek\, azoknak dicsőséget szerzek\, de akik engem megvetnek\, gyalázatra jutnak. 31 Eljön az idő\, amikor összetöröm erődet és családod erejét\, és nem lesz öregember a házadban. 32 Majd meglátod e hajlék romlását a sok jó helyett\, amit tettem volna Izráellel. Bizony nem lesz öregember soha a házadban. 33 Egyvalakit nem irtok ki oltárom mellől\, hogy ne epesszem el egészen a szemed és gyötörjem halálra a lelkedet. De a többiek\, a te házad népe a legszebb férfikorban fog majd meghalni. 34 Ez lesz számodra a jel\, amely majd a két fiadon\, Hofnín és Fineáson bekövetkezik: egy napon halnak meg mindketten. 35 De támasztok majd magamnak hűséges papot\, aki szívem és lelkem szerint cselekszik. Építek neki maradandó házat\, és az én fölkentem előtt jár minden időben. 36 És aki megmarad házad népéből\, eljön majd\, leborul előtte egy kis pénzért és egy darab kenyérért\, és ezt mondja: Fogadj fel engem bármilyen papi tisztségre\, hogy ehessem egy falat kenyeret! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata\n\n\n\n„…mindentudó Isten az Úr\, ő teszi mérlegre a tetteket” (3a) A reformáció hetében mérlegre kerül kegyességünk gyakorlata. Az Igének engedelmes hit vitte végbe a középkori egyház megújulását\, és így történt a Kr. e. XI. század kegyeseinek életében is. Anna gyermektelenül is ott volt\, áldottan is ott van Isten mérlegén. Éli főpap is ott van Isten mérlegén. Ő és fiai\, az őrállók bukása az egész népet vétkessé teszik. A hamis kegyesség gyakorlatát Isten nem nézi el. „…mérjen meg engem hiteles mérleggel…” (Jób 31\,6). \nRÉ21 1 RÉ 1 • IÉ Mik 6\,1–8 • Zsolt 1 \nEsti ének | 694 | Maradj velünk\, mi Krisztusunk \nHeti zsoltár | 122 | Örvendek az én szívembe’ \n\n\n„…mindenki vétkezett\, és nélkülözi Isten dicsőségét…”Róm 3\,21–31 \n\n\n21 Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága\, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták\, 22 mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség\, 23 mivel mindenki vétkezett\, és nélkülözi Isten dicsőségét\, 24 Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. 25 Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak\, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte 26 türelmében\, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz\, és igazzá teszi azt is\, aki Jézusban hisz. 27 Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem\, hanem a hit törvénye által. 28 Hiszen azt tartjuk\, hogy hit által igazul meg az ember\, a törvény cselekvésétől függetlenül. 29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a népeké is? Bizony\, a népeké is\, 30 mert egy az Isten\, aki megigazítja a körülmetéltet hitből\, a körülmetéletlent pedig hit által. 31 Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata\n\n\n\n(23) „…mindenki vétkezett\, és nélkülözi Isten dicsőségét…” (Róm 3\,21–31) \nSok-sok generációs feszültség van manapság. Mintha arra szűkülne a gondolkodásunk\, hogy a másik nemzedék mindig kicsit bűnösebb\, mint mi. Pedig Pál szavai nem arról szólnak\, hogy minden fiatal vétkezik\, vagy minden idős ember vétkezik\, hanem – mindenki. Az időskorral nem leszünk jobbak\, csak öregebbek. Vétkezünk\, mindannyian. Ebben egységes az emberiség. És úgy tűnik\, abban is egyre inkább egységesül\, hogy nem szeretjük a bűnt bűnnek nevezni. Nem szeretjük\, ha valaki emlékeztet az igazságra. A másik oldal is veszélyes\, hiszen az is válhat csapdává\, ha „megmondóemberekké” válunk. Vagy amikor összekeverjük a kulturális berögződéseinket és szokásainkat az Isten elleni vétekkel. Amikor a bűnnel foglalkozunk\, általában a másik ember életével szoktuk kezdeni a vizsgálatunkat. De ne így legyen\, nézzük meg magunkat. Amint ez megtörtént\, sokkal könnyebben tudjuk elfogadni más emberek vétkeit. A bűn ugyanis sajnos az mi életünkben is jelen van. A bűn a kereszten vallott egyedül kudarcot. Aki elfogadja a keresztet\, az lehet igazán szabad: a bűn alól és abban\, hogy a másikat ne elítélje\, hanem elfogadja és szeresse. Szabad arra\, hogy egész elméjéből\, lelkéből\, szívéből Istent szeresse és kövesse.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-123/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241025
DTEND;VALUE=DATE:20241026
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241025T065227Z
LAST-MODIFIED:20241025T065235Z
UID:10182-1729814400-1729900799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ha vállalod a rokoni kötelezettséget\, vállald”Ruth 4 \n\n\n1 Bóáz odament a városkapuhoz\, és leült. És amikor arra ment az a közeli rokon\, akiről Bóáz beszélt\, ezt mondta: Kerülj erre\, ülj ide\, testvérem! Az odament\, és leült. 2 Azután maga mellé vett Bóáz tíz embert a város vénei közül\, és ezt mondta: Üljetek ide! És azok leültek. 3 Ekkor azt mondta Bóáz a legközelebbi rokonnak: Naomi\, visszatérve Móáb mezejéről\, el akarja adni azt a szántóföldet\, ami a rokonunk\, Elímelek birtokrésze volt. 4 Azt gondoltam\, hogy tudomásodra hozom\, és megmondom: vedd meg az itt ülők előtt\, népem vénei előtt! de ha nem vállalod\, mondd meg nekem\, hadd tudjam! Mert rajtad kívül nincs más közeli rokon\, utánad már én következem. Ő így szólt: Vállalom. 5 De Bóáz ezt mondta: Amikor a szántóföldet megveszed Naomitól\, a móábi Ruthot\, az elhunyt feleségét is el kell venned\, hogy az elhunyt nevét fenntartsd az örökségében. 6 Erre a legközelebbi rokon azt felelte: Azt nem tudom magamra vállalni\, mert akkor a saját örökségemet teszem tönkre. Vállald magadra az én rokoni kötelezettségemet\, mert én nem tudom vállalni! 7 Régente Izráelben úgy erősítettek meg minden rokoni kötelezettséggel vagy cserével kapcsolatos ügyet\, hogy az egyik fél lehúzta a saruját\, és odaadta a másiknak. Ez volt a hitelesítés módja Izráelben. 8 Akkor tehát a legközelebbi rokon azt mondta Bóáznak: Vedd meg te magadnak! Majd lehúzta a saruját. 9 Ekkor azt mondta Bóáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok a tanúim\, hogy én ma megvettem Naomitól mindazt\, ami Elímeleké volt\, és mindazt\, ami Kiljóné és Mahlóné volt. 10 Sőt a móábi Ruthot\, Mahlón feleségét is feleségül veszem\, hogy fenntartsam a meghaltnak a nevét örökségében\, hogy ki ne vesszen a meghaltnak a neve testvérei közül lakóhelyének a kapujából. Ti vagytok most ennek a tanúi. 11 A kapuban levő egész nép ezt mondta a vénekkel együtt: Tanúk vagyunk! Adja az Úr\, hogy ez az asszony\, aki a házadba megy\, olyan legyen\, mint Ráhel és Lea\, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál Efrátában\, legyen híres a neved Betlehemben! 12 Legyen olyan a házad\, mint Pérec háza\, akit Támár szült Júdának\, annak az utódnak a révén\, akit majd az Úr ad neked ettől a fiatalasszonytól! 13 Így vette el Bóáz Ruthot\, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz\, és az Úr megadta neki\, hogy teherbe essen\, és fiút szült. 14 Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az Úr\, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! 15 Legyen ő életed megújítója\, és gondviselőd öregkorodban! Hiszen menyed szülte őt\, aki szeret téged\, és többet ér neked hét fiúnál. 16 Naomi pedig fogta a gyermeket\, ölébe vette\, és ő lett a dajkája\, 17 úgyhogy a szomszédasszonyok\, amikor nevet adtak neki\, azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ő volt Dávid apjának\, Isainak az apja. 18 Ez Pérec nemzetsége: Pérec nemzette Hecrónt\, 19 Hecrón nemzette Rámot\, Rám nemzette Ammínádábot\, 20 Ammínádáb nemzette Nahsónt\, Nahsón nemzette Szalmónt\, 21 Szalmón nemzette Bóázt\, Bóáz nemzette Óbédot\, 22 Óbéd nemzette Isait\, Isai pedig nemzette Dávidot. \n„…az a zsidó\, aki belsőleg az\, és az a körülmetélkedés\, amely a szívben van\, Lélek szerint és nem betű szerint.”Róm 2\,17–29 \n\n\n17 Ha pedig te zsidónak nevezed magadat\, aki a törvényre hagyatkozol\, és Istennel dicsekszel\, 18 és ismered az ő akaratát\, és el tudod dönteni\, mi a helyes\, hiszen megtanultad a törvényből; 19 és meg vagy győződve arról is\, hogy te a vakok vezetője vagy\, a sötétben járók világossága\, 20 az oktalanok nevelője\, a kiskorúak tanítója\, mert tied a törvényben megtestesült ismeret és igazság: 21 ha tehát mást tanítasz\, önmagadat nem tanítod? Aki hirdeted: ne lopj\, lopsz? 22 Aki azt mondod: ne paráználkodj\, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat\, templomrabló vagy? 23 Aki a törvénnyel dicsekszel\, törvényszegéseddel meggyalázod Istent? 24 Bizony „miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között”\, amint meg van írva. 25 A körülmetélkedés valóban használ\, ha megtartod a törvényt\, de ha törvényszegő vagy\, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. 26 Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit\, nem számít-e Isten előtt a körülmetéletlensége körülmetéltségnek? 27 És a származása szerint körülmetéletlen is\, aki betölti a törvényt\, megítél majd téged\, aki az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. 28 Mert nem az a zsidó\, aki külsőleg az\, sem nem az a körülmetélkedés\, amely a testen\, külsőleg látszik; 29 hanem az a zsidó\, aki belsőleg az\, és az a körülmetélkedés\, amely a szívben van\, Lélek szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van\, hanem Istentől.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-122/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241024
DTEND;VALUE=DATE:20241025
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241024T062259Z
LAST-MODIFIED:20241024T062305Z
UID:10178-1729728000-1729814399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mi történt\, leányom?”Ruth 3 \n\n\n1 Egyszer azt mondta neki az anyósa\, Naomi: Leányom\, majd én keresek neked otthont\, ahol jó dolgod lesz. 2 Nézd csak: Bóáz\, a rokonunk\, akinek a szolgálóleányaival voltál\, ma éjjel árpát tisztít a szérűn. 3 Mosakodj meg\, kend meg magad\, vedd föl a ruhádat\, és menj le a szérűre! Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt\, amíg be nem fejezte az evést és az ivást! 4 Amikor lefekszik\, jegyezd meg a helyet\, ahol lefekszik\, azután menj oda\, hajtsd fel a takarót a lábánál\, és feküdj oda! Ő majd megmondja neked\, hogy mit csinálj. 5 Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt\, amit mondasz. 6 Le is ment a szérűre\, és mindent úgy csinált\, ahogyan az anyósa parancsolta. 7 Bóáz evett\, ivott\, és jól érezte magát; azután elment\, lefeküdt a garmada szélén. Ruth ekkor odalopódzott\, felhajtotta lábánál a takarót\, és odafeküdt. 8 Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor vette észre\, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 9 Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth\, a te szolgálóleányod. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálóleányodra\, mert te vagy a legközelebbi rokonunk! 10 Ekkor azt mondta Bóáz: Áldjon meg az Úr\, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad\, mint korábban\, mert nem jártál az ifjak után\, sem szegény\, sem gazdag után. 11 Ne félj hát\, leányom\, mindent megteszek érted\, amit csak mondasz\, hiszen mindenki tudja népem kapujában\, hogy derék asszony vagy. 12 Igaz ugyan\, hogy közeli rokon vagyok\, de van egy nálam közelebbi rokonod is. 13 Maradj itt éjszakára\, és ha holnap az vállalja érted a rokoni kötelezettségét\, hát vállalja! De ha nem akarja vállalni érted a rokoni kötelezettséget\, akkor\, az élő Úrra mondom\, én vállalom! Feküdj hát itt reggelig! 14 Visszafeküdt hát a lábához reggelig. De fölkelt\, mielőtt az emberek fölismerhették volna egymást\, mert Bóáz úgy gondolta: Ki ne tudódjék\, hogy ez az asszony idejött a szérűre! 15 Akkor ezt mondta: Add csak a rajtad levő nagykendőt\, és tartsd ide! Ő odatartotta\, Bóáz pedig kimért hat mérték árpát\, és feladta a vállára; ő maga pedig bement a városba. 16 Amikor Ruth hazaért az anyósához\, az megkérdezte: Mi történt\, leányom? Ő pedig elbeszélte neki mindazt\, amit a férfi vele tett\, 17 majd ezt mondta: Ezt a hat mérték árpát adta nekem ezekkel a szavakkal: Ne menj üres kézzel az anyósodhoz! 18 Naomi akkor azt mondta: Maradj nyugton\, lányom\, amíg meg nem tudod\, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi\, amíg végére nem jár még ma ennek a dolognak. \n„…nem veszed tudomásul\, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?”Róm 2\,1–16 \n\n\n1 Ezért nincs mentséged\, te ítélkező ember\, mert amiben mást megítélsz\, abban önmagadat ítéled el\, hiszen ugyanazokat teszed\, miközben ítélkezel. 2 Azt pedig tudjuk\, hogy Isten ítélete igazságosan sújtja azokat\, akik ilyeneket tesznek. 3 Azt gondolod\, te ember\, aki ítélkezel azok felett\, akik ilyeneket tesznek\, holott magad is ugyanazokat cselekszed\, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől? 4 Vagy megveted jóságának\, elnézésének és türelmének gazdagságát\, és nem veszed tudomásul\, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz? 5 Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára\, amikor Isten kihirdeti igaz ítéletét. 6 Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: 7 azoknak\, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre\, megbecsülésre és halhatatlanságra\, örök életet ad\, 8 azoknak pedig\, akik viszálykodók\, akik ellenállnak az igazságnak\, és a gonoszságnak engednek\, haraggal és bosszúállással fizet majd. 9 Gyötrelem és szorongattatás vár minden emberi lélekre\, aki a rosszat cselekszi\, először a zsidókra\, majd pedig a görögökre; 10 viszont dicsőség\, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak\, akik jót tesznek\, először a zsidóknak\, majd pedig a görögöknek. 11 Mert Isten nem személyválogató. 12 Akik ugyanis a törvény ismerete nélkül vétkeztek\, a törvény nélkül vesznek majd el\, és akik a törvény ismeretében vétkeztek\, azokat a törvény alapján sújtja majd az ítélet. 13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt\, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni. 14 Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt\, amit a törvény követel\, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt. 15 Ezzel azt bizonyítják\, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva\, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik\, melyek hol vádolják\, hol felmentik őket 16 azon a napon\, amelyen megítéli Isten az emberek titkait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-121/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241023
DTEND;VALUE=DATE:20241024
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241023T153731Z
LAST-MODIFIED:20241023T153731Z
UID:10170-1729641600-1729727999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Áldja meg őt az Úr” \nRuth 2 \n  \n1 Volt Naominak a férje után egy rokona\, név szerint Bóáz\, egy jómódú ember Elímelek nemzetségéből. 2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedegetni valaki után\, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj\, leányom! 3 El is ment\, és kiérve a mezőre szedegetni kezdett az aratók után. Történetesen az Elímelek nemzetségéből való Bóáz szántóföldje volt az. 4 Éppen akkor ment ki Bóáz is Betlehemből\, és azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az Úr! 5 Majd megkérdezte Bóáz attól a legénytől\, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez a fiatalasszony? 6 A legény\, az aratók felügyelője ezt felelte: Egy móábi fiatalasszony\, aki Naomival tért vissza Móáb mezejéről. 7 Azt kérte\, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide\, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset. 8 Bóáz ekkor azt mondta Ruthnak: Hallgass ide\, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni\, ne is menj innen máshová\, hanem maradj csak a szolgálóleányaim nyomában! 9 Tartsd szemmel a mezőt\, mikor hol aratnak\, és haladj az asszonyok után! Megparancsoltam a szolgáknak\, hogy ne bántsanak téged\, és ha megszomjazol\, menj az edényekhez\, és igyál abból\, amiből a szolgák merítenek. 10 Ruth arcra borult\, a földig hajolt\, és ezt mondta Bóáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat\, hogy pártfogásodba vettél? Hiszen én idegen vagyok! 11 Bóáz így válaszolt neki: Elbeszélték nekem részletesen mindazt\, amit anyósodért tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat\, anyádat\, szülőföldedet\, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé\, amelyet azelőtt nem is ismertél. 12 Fizessen meg tetteidért az Úr\, legyen bőséges jutalmad az Úrtól\, Izráel Istenétől\, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. 13 Ruth pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám\, uram! Megvigasztaltál engem\, és szívélyesen beszéltél velem\, pedig én még csak a szolgálóleányaid közé sem tartozom! 14 Az evés idején azt mondta neki Bóáz: Jöjj közelebb\, vegyél a kenyérből\, és mártsd falatodat az ecetes lébe! Ő tehát leült az aratók mellé. Bóáz pörkölt gabonával kínálta\, ő pedig evett\, jóllakott\, sőt még maradt is neki. 15 Azután fölkelt tovább szedegetni. Bóáz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is\, ne bántsátok érte! 16 Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből\, és hagyjátok ott\, hadd szedje föl\, és meg ne szidjátok! 17 Így szedegetett a mezőn egész estig. Amikor kicsépelte\, amit szedegetett\, majdnem egy vékára való árpa lett. 18 Fölvette\, és bement a városba. Megmutatta az anyósának\, amit szedegetett. Azután elővette és odaadta neki azt is\, amit meghagyott\, miután jóllakott. 19 Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél\, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen\, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának\, hogy kinél dolgozott\, és ezt mondta: Bóáz a neve annak a férfinak\, akinél ma dolgoztam. 20 Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az Úr\, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzátartozónk ez az ember\, a legközelebbi rokonaink egyike. 21 A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem\, hogy járjak a szolgái nyomában\, míg csak be nem fejezik az aratást. 22 Naomi ezt mondta menyének\, Ruthnak: Jól teszed\, leányom\, ha az ő szolgálóleányaival jársz\, akkor nem bántanak más mezőn. 23 Ruth tehát Bóáz szolgálóleányainak a nyomában járva szedegetett\, amíg be nem fejeződött az árpa és a búza aratása. De az anyósánál lakott. \n„Akik bölcseknek mondják magukat\, bolonddá lettek…” \nRóm 1\,18–32 \n  \n18 Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen\, 19 mert ami megismerhető Istenből\, az nyilvánvaló előttük\, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. 20 Láthatatlan valóját\, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük\, 21 mert bár Istent ismerték\, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent\, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban\, és sötétség borult oktalan szívükre. 22 Akik bölcseknek mondják magukat\, bolonddá lettek\, 23 és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek\, sőt madarak\, négylábúak és csúszómászók képmásával. 24 Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak\, hogy meggyalázzák egymás testét. 25 Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel\, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett\, aki áldott mindörökké. Ámen. 26 Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel\, 27 ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést\, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak\, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban. 28 És mivel nem méltatták Istent arra\, hogy megtartsák ismeretükben\, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak\, hogy azt tegyék\, ami nem illik. 29 Tele vannak mindenféle hamissággal\, gonoszsággal\, kapzsisággal\, rosszasággal\, tele irigységgel\, gyilkos indulattal\, viszálykodással\, csalással\, rosszindulattal; besúgók\, 30 rágalmazók\, istengyűlölők\, gőgösek\, fennhéjázók\, dicsekvők\, találékonyak a rosszban\, szüleiknek engedetlenek\, 31 kíméletlenek\, szószegők\, szeretetlenek és irgalmatlanok. 32 Ezek ismerik ugyan Isten igazságos rendjét\, amely szerint halálra méltók\, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat\, hanem azokkal is egyetértenek\, akik ilyeneket tesznek.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-120/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241022
DTEND;VALUE=DATE:20241023
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241022T064546Z
LAST-MODIFIED:20241022T064631Z
UID:10155-1729555200-1729641599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„az Úr keze ért el engem”Ruth 1 \n\n\n1 Abban az időben történt\, amikor a bírák bíráskodtak\, hogy éhínség támadt az országban. Elment ezért a júdai Betlehemből egy férfi\, hogy jövevényként Móáb mezején lakjon. Vele volt a felesége és két fia. 2 A férfi neve Elímelek volt\, a feleségének Naomi\, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak\, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére\, és ott éltek. 3 De meghalt Elímelek\, Naomi férje\, és ott maradt az asszony a két fiával. 4 Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá volt a neve\, a másiknak Ruth. Ott laktak mintegy tíz esztendeig. 5 De meghaltak ők is mind a ketten\, Mahlón és Kiljón is\, úgyhogy az asszony ott maradt a két fia és a férje nélkül. 6 Ekkor útra kelt a menyeivel\, hogy hazatérjen Móáb mezejéről\, mert meghallotta Móáb mezején\, hogy ismét gondjaiba vette népét az Úr\, és kenyeret adott neki. 7 Elindult tehát arról a helyről\, ahol élt\, és vele a két menye. Ahogy mentek az úton\, hogy visszatérjenek Júda földjére\, 8 ezt mondta Naomi a két menyének: Menjetek\, forduljatok vissza\, ki-ki az anyja házába! Bánjon veletek az Úr olyan szeretettel\, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! 9 Adja meg nektek az Úr\, hogy mindkettőtök nyugalmat találjon majd férjének házában! Azután megcsókolta őket. Ők azonban hangos sírásra fakadtak\, 10 és azt mondták neki: Bizony\, hazatérünk veled a te népedhez. 11 De Naomi ezt felelte: Forduljatok vissza\, leányaim! Miért jönnétek velem? Lehetnek-e még fiak a méhemben\, akik férjeitek lennének? 12 Forduljatok vissza\, leányaim\, menjetek\, mert én már öreg vagyok ahhoz\, hogy férjhez menjek. De ha azt mondanám is\, hogy van még reménységem\, és ha ma éjjel férjhez mennék is\, és fiakat szülnék\, 13 várhattok-e rájuk\, amíg felnőnek? Szabad-e benneteket visszatartani attól\, hogy férjhez menjetek? Nem\, leányaim! Az én sorsom túl keserves volna a számotokra! Hiszen az Úr keze ért el engem. 14 Azok erre még hangosabban kezdtek el sírni\, majd Orpá megcsókolta az anyósát. Ruth azonban továbbra is ragaszkodott hozzá. 15 Naomi azt mondta: Látod\, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőddel együtt! 16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem\, hogy elhagyjalak\, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy\, oda megyek\, ahol te megszállsz\, ott szállok meg én is. Néped az én népem\, és Istened az én Istenem. 17 Ahol te meghalsz\, ott haljak meg én is\, és ott temessenek el! Úgy bánjon velem az Úr most és ezután is\, hogy csak a halál választ el engem tőled! 18 Amikor látta Naomi\, hogy mindenáron vele akar menni\, nem győzködte őt tovább. 19 Együtt\, ketten mentek tehát tovább\, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe értek\, az egész város felbolydult miattuk\, és az asszonyok azt kérdezgették: Csakugyan Naomi ez? 20 Ő azonban azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak\, hívjatok inkább Márának\, mert nagyon megkeserítette sorsomat a Mindenható. 21 Egész családommal mentem el\, és kifosztottan hozott vissza az Úr. Miért hívnátok engem Naominak\, hiszen megalázott engem az Úr\, és bajba döntött a Mindenható. 22 Így tért vissza Naomi\, és vele együtt jött menye\, a móábi Ruth is Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe. \n„Mert nem szégyellem az evangéliumot\, hiszen Isten hatalma az…”Róm 1\,1–17 \n\n\n1 Pál\, Krisztus Jézus szolgája\, elhívott apostol\, akit Isten kiválasztott arra\, hogy hirdesse evangéliumát\, 2 amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért\, 3 az ő Fiáról\, aki test szerint Dávid utódaitól származott\, 4 a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Jézus Krisztus a mi Urunk\, 5 általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra\, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet\, 6 akik közé tartoztok ti is\, Jézus Krisztus elhívottai. 7 Mindazoknak\, akik Rómában vagytok\, Isten szeretteinek\, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől\, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 8 Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért\, hogy hiteteknek az egész világon híre van. 9 Mert Isten a tanúm\, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével\, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok\, 10 mindenkor kérve imádságaimban\, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok. 11 Mert szeretnélek meglátogatni titeket\, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek\, 12 azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által\, a tietek és az enyém által. 13 Tudjátok meg\, testvéreim: sokszor elhatároztam már\, hogy elmegyek hozzátok\, de mindeddig megakadályoztattam abban\, hogy munkámnak némi gyümölcse lehessen közöttetek\, amint a többi nép között is. 14 Görögöknek és barbároknak\, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. 15 Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is\, akik Rómában vagytok. 16 Mert nem szégyellem az evangéliumot\, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére\, először a zsidóknak\, majd pedig a görögöknek. 17 Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe\, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-119/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241021
DTEND;VALUE=DATE:20241022
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241021T090952Z
LAST-MODIFIED:20241021T091442Z
UID:10102-1729468800-1729555199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Menjetek el tehát\, tegyetek tanítvánnyá minden népet”Mt 28\,16–20 \n\n\n16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre\, ahova Jézus rendelte őket. 17 És amikor meglátták őt\, leborultak előtte\, némelyek azonban kételkedtek. 18 Jézus pedig hozzájuk lépett\, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Menjetek el tehát\, tegyetek tanítvánnyá minden népet\, megkeresztelve őket az Atyának\, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében\, 20 tanítva őket\, hogy megtartsák mindazt\, amit én parancsoltam nektek; és íme\, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. \n„Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége\, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura…”Hag 2 \n\n\n1 A hetedik hónap huszonegyedik napján így szólt az Úr igéje Haggeus próféta által: 2 Beszélj Zerubbábellel\, Sealtíél fiával\, Júda helytartójával és Jósua főpappal\, Jócádák fiával meg a megmaradt néppel\, és kérdezd meg tőlük: 3 Van-e köztetek olyan\, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye\, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest? 4 Azért most légy bátor\, Zerubbábel! – így szól az Úr. Légy bátor te is\, Jósua főpap\, Jócádák fia\, és legyen bátor az ország egész népe – így szól az Úr –\, és dolgozzatok\, mert én veletek vagyok! – így szól a Seregek Ura. 5 Mert ígéretet tettem nektek\, amikor kijöttetek Egyiptomból\, és lelkem köztetek marad! Ne féljetek! 6 Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő\, és megrendítem az eget és a földet\, a tengert és a szárazföldet. 7 Megrendítek minden népet\, és elhozzák kincseiket a népek\, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek Ura. 8 Enyém az ezüst\, enyém az arany – így szól a Seregek Ura. 9 Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége\, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura –\, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura. 10 Dárius uralkodásának második esztendejében\, a kilencedik hónap huszonnegyedikén így szólt az Úr igéje Haggeus prófétához. 11 Ezt mondja a Seregek Ura: Kérj útmutatást a papoktól erre nézve: 12 Ha valaki szentelt húst visz ruhája szárnyában\, és a ruha szárnyával hozzáér a kenyérhez\, főzelékhez\, borhoz vagy olajhoz\, vagy bármi más eledelhez\, szentté válik-e az? A papok ezt válaszolták: Nem! 13 Akkor Haggeus ezt kérdezte: Ha egy holttest érintése miatt tisztátalan ember ér hozzá mindezekhez\, tisztátalanná válnak-e? A papok ezt válaszolták: Tisztátalanná! 14 Haggeus erre így felelt: Ilyen ez a nép\, ilyen ez a nemzet énelőttem – így szól az Úr –\, és ilyen minden munkájuk\, sőt amit áldozatul hoznak ide\, az is tisztátalan! 15 Most azért gondoljátok meg\, hogy mi történt a múltban mindmáig\, mióta elkezdtetek követ kőre rakni az Úr templomában! 16 Az történt\, hogy ha valaki odament gabonájához\, amelytől húsz vékát várt\, csak tíz lett\, és ha valaki odament a borsajtóhoz\, remélve\, hogy ötven korsóra valót fog meríteni\, csak húsz lett. 17 Megvertelek benneteket aszállyal\, gabonarozsdával\, és jégeső verte el mindazt\, amiért munkálkodtatok\, de ez sem térített titeket hozzám – így szól az Úr. 18 Gondoljátok meg hát\, hogy mi történt a múltban mindmáig\, a kilencedik hónap huszonnegyedik napjáig\, addig a napig\, amelyen lerakták az Úr templomának alapját; gondoljátok csak meg! 19 Van-e még gabona a magtárban? És még a szőlő\, a fügefa\, a gránátalma és az olajfa sem hozott termést! De ettől a naptól fogva majd áldást adok! 20 Így szólt az Úr igéje Haggeushoz másodszor is a hónap huszonnegyedik napján: 21 Mondd meg Zerubbábelnek\, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet\, 22 ledöntöm a királyi trónokat\, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt\, elhullanak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el. 23 Így szól a Seregek Ura: Azon a napon a kezembe veszlek téged\, Zerubbábel\, Sealtíél fia\, én szolgám – így szól az Úr –\, és olyanná teszlek\, mint egy pecsétgyűrű\, mert téged választottalak ki! – így szól a Seregek Ura.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-118/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241018T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241018T170000
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241018T133036Z
LAST-MODIFIED:20241018T133036Z
UID:10096-1729238400-1729270800@nemmind1.hu
SUMMARY:Konfirmáció előkészítő
DESCRIPTION:Konfirmáció előkészítőre várjuk a jelentkezőket.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/konfirmacio-elokeszito-26/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241018
DTEND;VALUE=DATE:20241019
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241018T085150Z
LAST-MODIFIED:20241018T085150Z
UID:10083-1729209600-1729295999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Feltámadt a halottak közül!”Mt 27\,62–66 \n\n\n62 Másnap pedig\, szombaton\, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál\, 63 és így szóltak: Uram\, eszünkbe jutott\, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! 64 Ezért parancsold meg\, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig\, nehogy tanítványai odamenjenek\, és ellopják őt\, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél. 65 Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek\, menjetek\, őriztessétek ti\, ahogyan tudjátok! 66 Ők pedig elmentek\, lepecsételték a követ\, és őrséggel őriztették a sírt. \n„De azok\, akik ragaszkodnak Istenükhöz\, bátor tetteket visznek véghez.”Dán 11\,21–45 \n\n\n21 Az ő helyére áll egy gyalázatos. Nem neki szánják a királyi hatalmat; váratlanul bukkan fel\, és csellel szerzi meg a királyságot. 22 Seregek szélednek szét előtte\, és megsemmisülnek; még a szövetség fejedelme is. 23 Mert mióta barátságot kötött vele\, mindig álnok volt. Maroknyi néppel vonul ellene\, és győz. 24 Háborítatlanul eljut a leggazdagabb tartományba is\, és olyat tesz\, amilyet sem elődei\, sem ősei nem tettek. Prédát\, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek\, és az erődök megtámadására is terveket sző egy ideig. 25 Azután összeszedi erejét és bátorságát\, és a déli király ellen vonul nagy haderővel. A déli király is felkészül a harcra igen nagy és hatalmas haderővel\, de nem tud győzni\, mert árulást követnek el ellene. 26 Azok teszik tönkre\, akik az ő kenyerét eszik. Serege szétszéled\, és sokan esnek el halálra sebzetten. 27 Mindkét király rosszat forral. Egy asztalnál ülve hazugságokat beszélnek\, de eredménytelenül\, mert a vég ideje meg van szabva. 28 Azután az északi király sok kinccsel hazaindul országába. A szent szövetség ellen fordul\, és szándékát végrehajtva tér vissza országába. 29 Egy idő múlva újra a déli ország ellen támad\, de másodszor nem olyan eredménnyel\, mint először. 30 Mert a kittiek hajói felvonulnak ellene\, úgyhogy megijed\, visszavonul\, és a szent szövetségen tölti ki dühét. És ismét azoknak kedvez\, akik elhagyták a szent szövetséget. 31 Parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt\, megszüntetik a mindennapi áldozatot\, és felállítják az iszonyatos bálványt. 32 Akik vétkeztek a szövetség ellen\, azokat ráveszi\, hogy elhagyják hitüket. De azok\, akik ragaszkodnak Istenükhöz\, bátor tetteket visznek véghez. 33 Az értelmesek sokakat meggyőznek a népből\, de fegyver\, tűz\, fogság és fosztogatás miatt elesnek egy időre. 34 Elbukásuk idején kapnak egy kevés segítséget\, mire számításból sokan csatlakoznak hozzájuk. 35 Az értelmesek közül is elesnek néhányan\, hogy kipróbáltak\, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére\, mert még nincs itt a megszabott idő. 36 Ez a király azt tesz\, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél\, és szörnyűségeket mond még az istenek Istene ellen is. De csak addig boldogul\, amíg véget nem ér a harag\, mert ami el van határozva\, annak meg kell történnie. 37 Nem törődik ősei istenével\, nem törődik az asszonyok bálványával\, egy istennel sem\, mert mindegyiknél nagyobbnak tartja magát. 38 Ezek helyett az erődök istenét tiszteli\, olyan istent\, akit ősei nem ismertek; tiszteli arannyal\, ezüsttel\, drágakővel és egyéb értékes dolgokkal. 39 A megerősített várakkal így bánik az idegen istenek nevében: amelyik elismeri\, annak a tekintélyét megnöveli\, uralomra juttatja sokak fölött\, és földet oszt jutalmul. 40 A vég idején összecsap vele a déli király. Az északi király forgószélként tör rá harci kocsikkal\, lovasokkal és sok hajóval. Behatol az országokba\, és elözönli őket\, mint az áradat. 41 Behatol az ékes földre is\, ahol sokan elesnek. De Edóm\, Móáb és az ammóni nép legjava megmenekül a hatalmából. 42 Kiterjeszti hatalmát az országokra\, nem menekül meg Egyiptom sem. 43 Birtokba veszi Egyiptom arany- és ezüstkincseit és a többi értékeit; líbiaiak és etiópok lesznek kíséretében. 44 De a keletről és északról jövő hírek megrémítik\, ezért kivonul nagy haraggal\, elpusztít és kiirt sokakat. 45 Felállítja pompás sátrát a tenger és az ékes szent hegy között. De eléri a vég\, és senki sem segíthet rajta.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-117/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241016
DTEND;VALUE=DATE:20241017
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241016T110253Z
LAST-MODIFIED:20241016T110305Z
UID:10081-1729036800-1729123199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Bizony\, Isten Fia volt ez!”Mt 27\,45–56 \n\n\n45 Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. 46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli\, éli\, lámá sabaktáni\, azaz: Én Istenem\, én Istenem\, miért hagytál el engem? 47 Néhányan az ott állók közül\, akik hallották ezt\, így szóltak: Illést hívja. 48 Egyikük azonnal elfutott\, hozott egy szivacsot\, megtöltötte ecettel\, nádszálra tűzte\, és inni adott neki. 49 De a többiek ezt mondták: Hagyd csak\, lássuk\, eljön-e Illés\, hogy megmentse őt. 50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott\, és kilehelte lelkét. 51 És íme\, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt\, a föld megrendült\, és a sziklák meghasadtak. 52 A sírok megnyíltak\, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53 Ezek kijöttek a sírokból\, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba\, és sokaknak megjelentek. 54 Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust\, látták a földrengést és a történteket\, nagyon megrémültek\, és így szóltak: Bizony\, Isten Fia volt ez! 55 Volt ott sok asszony is\, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust\, hogy szolgáljanak neki. 56 Közöttük volt a magdalai Mária és Mária\, Jakab és József anyja\, valamint Zebedeus fiainak anyja. \n„Azokban a napokban én\, Dániel\, gyászoltam három egész héten át.”Dán 10 \n\n\n1 Círus perzsa király uralkodása harmadik évében kijelentést kapott Dániel\, akit Baltazárnak is neveztek. Igaz ez a kijelentés\, amely súlyos háborúkról szól. Ő figyelt a kijelentésre\, és megértette a látomást. 2 Azokban a napokban én\, Dániel\, gyászoltam három egész héten át. 3 Ízletes ételt nem ettem\, húst és bort nem vettem a számba\, olajjal sem kentem meg magamat\, míg el nem telt a három hét. 4 Az első hónap huszonnegyedikén a nagy folyamnak\, a Tigrisnek a partján voltam. 5 Föltekintettem\, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit\, akinek színarany öv volt a derekán. 6 Teste olyan volt\, mint a drágakő\, arca fénylett\, mint a villám\, szemei\, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak\, mint a fénylő réz\, és beszéde oly hangos volt\, mint a tömeg zúgása. 7 Egyedül én\, Dániel\, láttam ezt a látomást. A férfiak\, akik velem voltak\, nem látták a látomást\, mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek. 8 Én magamra maradva láttam ezt a nagy látomást\, de engem is elhagyott az erőm\, belesápadtam\, és nem tudtam az erőmet összeszedni. 9 Hallottam hangos beszédét\, és amikor hangos beszédét meghallottam\, ájultan roskadtam arcommal a földre. 10 Ekkor megérintett egy kéz\, és fölsegített térdeimre és tenyereimre. 11 Ezt mondta nekem: Dániel\, akit az Isten kedvel! Figyelj arra\, amit neked mondok\, és állj fel\, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám\, reszketve felálltam. 12 Majd ezt mondta nekem: Ne félj\, Dániel\, mert az első naptól fogva\, hogy rászántad magad a dolgok megértésére\, megalázkodva Istened előtt\, meghallotta szavadat Isten\, és én a te szavaid miatt jöttem. 13 A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig\, de Mihály\, az egyik legfőbb vezér segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban\, 14 de most megjöttem\, és elmondom neked\, hogy mi fog történni népeddel az utolsó napokban; mert ez a látomás is arról az időről szól. 15 Miközben így beszélt hozzám\, lehajtottam a fejemet\, és némán hallgattam. 16 Ekkor egy emberhez hasonló lény megérintette ajkamat. Én pedig kinyitottam a számat\, és így kezdtem beszélni az előttem állóhoz: Uram\, a látomás alatt annyira elfogott a fájdalom\, hogy nem tudtam erőmet összeszedni. 17 De uram\, hogyan is merne a te szolgád beszélni veled\, ó\, uram! Még most sincs semmi erőm\, és a lélegzetem is elállt. 18 Akkor ismét megérintett az az emberhez hasonló lény\, és hogy bátorságot öntsön belém\, 19 ezt mondta: Ne félj te\, akit az Isten kedvel! Békesség neked! Légy erős\, légy erős! Amikor így beszélt hozzám\, megerősödtem\, és ezt mondtam: Beszélj\, uram\, mert megerősítettél engem! 20 Azután így szólt: Tudod-e\, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével\, és miután végeztem vele\, a görögök vezére következik. 21 De előbb elmondom neked\, hogy mi van megírva az igazság könyvében. Senki sincs\, aki velem tartana azok ellen\, csak Mihály\, a ti vezéretek.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-116/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241015
DTEND;VALUE=DATE:20241016
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241015T072717Z
LAST-MODIFIED:20241015T072717Z
UID:10079-1728950400-1729036799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Isten Fia vagyok”Mt 27\,31–44 \n\n\n31 Miután kigúnyolták\, levették róla a köpenyt\, felöltöztették a saját ruhájába\, és elvitték\, hogy keresztre feszítsék. 32 Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel\, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették\, hogy vigye a keresztet. 33 Amikor arra a helyre értek\, amelyet Golgotának\, azaz Koponya-helynek neveznek\, 34 epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte\, nem akart inni belőle. 35 Miután megfeszítették\, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; 36 azután leültek ott\, és őrizték. 37 Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat\, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS\, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is\, az egyiket a jobb\, a másikat a bal keze felől. 39 Akik elmentek mellette\, a fejüket csóválva káromolták\, 40 és ezt mondták: Te\, aki lerombolod a templomot\, és három nap alatt felépíted\, mentsd meg magadat\, ha Isten Fia vagy\, és szállj le a keresztről! 41 Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42 Másokat megmentett\, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya\, szálljon le most a keresztről\, és hiszünk benne! 43 Bízott az Istenben\, szabadítsa meg most\, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok. 44 A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták. \n„A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány…”Dán 9\,20–27 \n\n\n20 Még beszéltem\, imádkoztam\, vallást téve vétkemről és népemnek\, Izráelnek a vétkéről\, és könyörögtem Istenemhez\, az Úrhoz\, Istenem szent hegyéért; 21 még mondtam az imádságot\, amikor Gábriel\, az a férfi\, akit azelőtt láttam a látomásban\, sebesen hozzám repült\, és megérintett engem az esti áldozat idején. 22 Magyarázni kezdett\, és így beszélt hozzám: Dániel\, azért jöttem ide\, hogy segítsek megérteni a látottakat. 23 Amikor könyörögni kezdtél\, egy kijelentés hangzott el\, és én azért jöttem\, hogy elmondjam azt neked\, mivel kedvel téged az Isten. Értsd meg a kijelentést\, és értsd meg a látványt! 24 Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés\, és megszűnik a vétek\, engesztelést nyer a bűn\, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás\, és felkenik a szentek szentjét. 25 Tudd meg azért\, és értsd meg: Attól fogva\, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről\, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét\, és bár viszontagságos idők jönnek\, a terek és a falak újjáépülnek. 26 A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet\, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog\, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz\, ha jön az áradat. 27 Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre\, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány\, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-115/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241014
DTEND;VALUE=DATE:20241015
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241014T073416Z
LAST-MODIFIED:20241014T073427Z
UID:10070-1728864000-1728950399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra…”Mt 27\,27–30 \n\n\n27 Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra\, és az egész őrség köré gyűlt. 28 Levetkőztették\, bíborszínű köpenyt adtak rá\, 29 tövisből font koronát tettek a fejére\, nádszálat adtak a jobb kezébe\, és térdet hajtva előtte\, gúnyolták őt: Üdvöz légy\, zsidók királya! 30 Azután leköpdösték\, majd elvették tőle a nádszálat\, és a fejét verték vele. \n„Mert nem a magunk igaz tetteiben\, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.”Dán 9\,1–19 \n\n\n1 A médek közül származó Ahasvérus fiának\, Dáriusnak az első évében\, miután ő a káldeusok országának a királya lett\, 2 az ő uralkodásának első évében én\, Dániel\, megértettem az írásokból\, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma\, amelyekről az Úr igéje szólt Jeremiás prófétának\, hogy hetven évnek kell eltelnie a romba dőlt Jeruzsálem fölött. 3 Az Úristenhez fordultam\, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel\, böjtölve zsákruhában és hamuban. 4 Imádkoztam Istenemhez\, az Úrhoz\, és vallást téve ezt mondtam: Ó\, Uram\, nagy és félelmetes Isten\, aki hűségesen megtartod a szövetséget azokkal\, akik szeretnek téged\, és megtartják parancsolataidat! 5 Vétkeztünk és bűnbe estünk\, megszegtük törvényedet és ellened lázadtunk\, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. 6 Nem hallgattunk szolgáidra\, a prófétákra\, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz\, vezéreinkhez\, elődeinkhez és az ország egész népéhez. 7 Neked\, Uram\, igazad van\, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is; nekünk\, Júda férfiainak\, Jeruzsálem lakóinak és az egész Izráelnek közelben és távolban\, mindazokban az országokban\, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségük miatt\, amelyet ellened elkövettek. 8 Szégyenkeznünk kell\, Uram\, nekünk\, királyainknak\, vezéreinknek és elődeinknek\, mert vétkeztünk ellened. 9 A mi Urunk\, Istenünk irgalmas és megbocsát. De mi ellene lázadtunk\, 10 és nem hallgattunk Istenünknek\, az Úrnak a szavára. Nem az ő törvényei szerint éltünk\, amelyeket szolgái\, a próféták által adott nekünk. 11 Egész Izráel megszegte törvényedet\, és eltért tőle\, nem hallgatott a szavadra. Azért szakadtak ránk az eskü alatt kimondott átkok\, amelyek meg vannak írva Mózesnek\, az Isten szolgájának törvényében\, mert vétkeztünk ellene. 12 Beteljesítette a szavát\, amellyel fenyegetett minket és bíráinkat\, akik fölöttünk bíráskodtak: azt\, hogy nagy veszedelmet zúdít ránk. Mert nem történt még sehol olyan az ég alatt\, mint ami Jeruzsálemmel történt. 13 Utolért bennünket mindaz a veszedelem\, ami meg van írva Mózes törvényében. Mégsem esedeztünk Istenünkhöz\, az Úrhoz\, nem tértünk meg bűneinkből\, és nem törődtünk igazságoddal. 14 Ezért az Úrnak gondja volt arra\, hogy elhozza ránk a veszedelmet. Bizony igazságos volt az Úr\, a mi Istenünk\, bármit is cselekedett\, hiszen nem hallgattunk az ő szavára. 15 Most azért\, Urunk\, Istenünk\, aki kihoztad népedet Egyiptomból erős kézzel\, és olyan nevet szereztél magadnak\, amely ma is híres: vétkeztünk\, bűnbe estünk! 16 Urunk\, bár mindenben igazad van\, forduljon el lángoló haragod városodtól\, Jeruzsálemtől és a szent hegyedtől! Mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázzák Jeruzsálemet és népedet mindazok\, akik körülöttünk élnek. 17 Hallgasd meg mégis\, Istenünk\, szolgád imádságát és könyörgését\, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre\, önmagadért\, ó\, Urunk! 18 Istenem\, fordítsd felém füledet\, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet\, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost\, amelyet terólad neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben\, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. 19 Uram\, hallgass meg! Uram\, bocsáss meg! Uram\, figyelj ránk\, és cselekedj\, ne késlekedj! – önmagadért\, Istenem\, hiszen rólad nevezték el városodat és népedet!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/10070/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241008
DTEND;VALUE=DATE:20241009
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241008T081346Z
LAST-MODIFIED:20241008T081346Z
UID:10063-1728345600-1728431999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mindez pedig azért történt\, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.”Mt 26\,47–56 \n\n\n47 Még beszélt\, amikor megjött Júdás\, egy a tizenkettő közül\, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48 Az árulója ezt a jelet adta nekik: Akit megcsókolok\, ő az\, őt fogjátok el! 49 És azonnal Jézushoz lépett\, és így szólt: Üdvöz légy\, Mester! – és megcsókolta őt. 50 Jézus ezt mondta neki: Barátom\, ezért jöttél! Akkor odamentek\, megragadták Jézust\, és elfogták. 51 Egy pedig azok közül\, akik Jézussal voltak\, a kardjához kapott\, kirántotta azt\, lesújtott a főpap szolgájára\, és levágta a fülét. 52 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére\, mert akik kardot fognak\, kard által vesznek el. 53 Vagy azt gondolod\, hogy nem kérhetném meg Atyámat\, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? 54 De akkor miképpen teljesednének be az Írások\, hogy ennek így kell történnie? 55 Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Mint valami rabló ellen\, úgy vonultatok ki kardokkal és botokkal\, hogy elfogjatok engem! Mindennap a templomban ültem és tanítottam\, és nem fogtatok el. 56 Mindez pedig azért történt\, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt\, és elfutottak. \n„Mert ha nem hódoltok\, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten\, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket?”Dán 3 \n\n\n1 Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas és hat könyök széles aranyszobrot. Fölállíttatta azt a Dúrá-völgyben\, Babilon városában. 2 Azután összehívatta Nebukadneccar király a kormányzókat\, az elöljárókat\, a helytartókat\, a tanácsosokat\, a kincstárnokokat\, a bírákat\, a rendőrparancsnokokat és a tartományok összes tisztviselőjét\, hogy jöjjenek el a szobor felavatására\, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. 3 Akkor összegyűltek a kormányzók\, az elöljárók\, a helytartók\, a tanácsosok\, a kincstárnokok\, a bírák\, a rendőrparancsnokok és a tartományok összes tisztviselője a szobor felavatására\, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott\, és odaálltak a szobor elé\, amelyet Nebukadneccar felállíttatott. 4 A hírnök pedig hangos szóval kihirdette: Megparancsoljuk nektek\, különböző nyelvű népek és nemzetek\, 5 hogy amint meghalljátok a kürt\, a síp\, a citera\, a hárfa\, a lant\, a duda és egyéb hangszerek hangját\, boruljatok le\, és hódoljatok az aranyszobor előtt\, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott! 6 Ha pedig valaki nem borul le\, és nem hódol előtte\, azt azon nyomban bedobják az izzó tüzes kemencébe! 7 Amikor tehát a különböző nyelvű népek és nemzetek meghallották a kürt\, a síp\, a citera\, a hárfa\, a lant és egyéb hangszerek hangját\, leborultak\, és hódoltak az aranyszobor előtt\, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. 8 Ekkor azonban káldeus férfiak álltak elő\, és bevádolták a zsidókat. 9 Így beszéltek Nebukadneccar királyhoz: Király\, örökké élj! 10 Te\, ó\, király\, megparancsoltad\, hogy minden ember\, aki meghallja a kürt\, a síp\, a citera\, a hárfa\, a lant\, a duda és egyéb hangszerek hangját\, boruljon le\, és hódoljon az aranyszobor előtt; 11 ha pedig valaki nem borul le\, és nem hódol előtte\, azt dobják be az izzó tüzes kemencébe. 12 Vannak itt zsidó férfiak\, Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó\, akiket Babilon városának az élére állítottál; ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged\, ó\, király\, nem tisztelik isteneidet\, és nem hódolnak az aranyszobor előtt\, amelyet felállíttattál. 13 Ekkor Nebukadneccar nagyon megharagudott\, és megparancsolta\, hogy vezessék elő Sadrakot\, Mésakot és Abéd-Negót. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé. 14 Nebukadneccar ezt kérdezte tőlük: Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó! Igaz-e\, hogy ti nem tisztelitek isteneimet\, és nem hódoltok az aranyszobor előtt\, amelyet felállíttattam? 15 Készek vagytok-e most\, ha meghalljátok a kürt\, a síp\, a citera\, a hárfa\, a lant\, a duda és egyéb hangszerek hangját\, leborulni és hódolni a szobor előtt\, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok\, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten\, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket? 16 Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó így válaszolt a királynak: Ó\, Nebukadneccar! Nem szükséges\, hogy erre bármit is feleljünk. 17 Van nekünk Istenünk\, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből\, és ki tud szabadítani a te kezedből is\, ó\, király! 18 De ha nem tenné is\, tudd meg\, ó\, király\, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük\, és nem hódolunk az aranyszobor előtt\, amelyet felállíttattál! 19 Ekkor Nebukadneccart úgy elöntötte a harag Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó miatt\, hogy még az arca is eltorzult. Meghagyta\, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét\, mint ahogyan be szokták fűteni. 20 Azután megparancsolta hadserege legerősebb vitézeinek\, hogy kötözzék meg Sadrakot\, Mésakot és Abéd-Negót\, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe. 21 Megkötözték tehát ezeket a férfiakat\, és úgy\, ahogy fel voltak öltözve\, nadrágostul\, alsóruhástul és süvegestül\, bedobták őket az izzó tüzes kemencébe. 22 Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokottnál is jobban befűtötték\, a lángoló tűz megölte azokat az embereket\, akik Sadrakot\, Mésakot és Abéd-Negót odahurcolták. 23 A három férfi\, Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó pedig megkötözve az izzó tüzes kemencébe esett. 24 Nebukadneccar király azonban megdöbbent\, sietve fölkelt\, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van\, ó\, király! 25 Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben\, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik\, mint valami isten. 26 Ekkor Nebukadneccar király odament az izzó tüzes kemence ajtajához\, és így szólt: Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó\, szolgái a felséges Istennek! Gyertek ki\, jöjjetek ide! Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó pedig kijött a tűzből. 27 Az összegyűlt kormányzók\, elöljárók\, helytartók és a király udvari emberei pedig látták\, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz\, a hajuk szála sem perzselődött meg\, a ruhájuk sem égett meg\, sőt még a füst szaga sem járta át őket. 28 Nebukadneccar ekkor így szólt: Áldott legyen Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó Istene\, mert elküldte az angyalát\, és kiszabadította szolgáit\, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték\, és kockára tették az életüket\, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem\, és nem hódoltak előttük. 29 Megparancsolom azért\, hogy aki nem tiszteli Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó Istenét\, azt vágják darabokra\, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is legyen\, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten\, aki így meg tud szabadítani. 30 Azután a király megerősítette tisztségében Sadrakot\, Mésakot és Abéd-Negót Babilon városában. 31 Nebukadneccar király üzenete az egész birodalmában lakó különféle nyelvű népekhez és nemzetekhez: Békességetek növekedjék! 32 Jónak látom kihirdetni azokat a jeleket és a csodákat\, amelyeket a felséges Isten tett velem. 33 Mily nagyok az ő jelei\, mily hatalmasak csodái! Az ő királysága örök királyság\, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-114/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241003
DTEND;VALUE=DATE:20241004
DTSTAMP:20260406T091237
CREATED:20241003T075821Z
LAST-MODIFIED:20241003T075821Z
UID:10037-1727913600-1727999999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mire való ez a pazarlás?”Mt 26\,6–13 \n\n\n6 Amikor pedig Jézus Betániában\, a leprás Simon házában volt\, 7 odament hozzá egy asszony\, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt\, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. 8 Amikor látták ezt a tanítványai\, bosszankodtak\, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? 9 Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért\, és odaadni a szegényeknek. 10 Amikor ezt Jézus észrevette\, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem\, 11 mert a szegények mindig veletek lesznek\, de én nem leszek mindig veletek. 12 Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte\, a temetésemre készített elő. 13 Bizony mondom nektek\, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon\, amit ez az asszony tett\, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. \n„Szeret az Úr\, azért nincs még végünk\, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!”JSir 3 \n\n\n1 Én vagyok az a férfi\, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. 2 Sötétben űzött\, hajtott\, ahol nincs világosság. 3 Bizony\, ellenem fordítja kezét újra meg újra\, egész nap. 4 Elsorvasztotta húsom és bőröm\, összetörte csontjaimat. 5 Falat húzott körém\, méreggel és fáradsággal kerített be engem. 6 Vaksötétbe helyezett engem\, mint a régen meghaltakat. 7 Falat emelt körém\, nem juthatok ki\, súlyos bilincsbe vert. 8 Ha segítségért kiáltok is\, elzárkózik imádságom elől. 9 Faragott kövekkel zárta el utamat\, járhatatlanná tette ösvényemet. 10 Olyan hozzám\, mint a leselkedő medve\, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán. 11 Lekergetett utamról\, összetépett\, elpusztított engem. 12 Felvonta íját\, és nyilai céltáblájává tett engem. 13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait. 14 Nevetséges lettem minden nép előtt\, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. 15 Keserűséggel lakatott jól\, bánattal itatott. 16 Kavicsot rágatott velem\, hamuba kényszerített engem. 17 Elvette békességemet\, elfeledtem\, mi a jólét. 18 Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban! 19 Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; 20 mindig erre gondol\, és elcsügged a lelkem. 21 De ha újra meggondolom\, reménykedni kezdek: 22 Szeret az Úr\, azért nincs még végünk\, mert nem fogyott el irgalma: 23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 24 Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –\, ezért benne bízom. 25 Jó az Úr azokhoz\, akik benne reménykednek\, akik hozzá folyamodnak. 26 Jó csendben várni az Úr szabadítására. 27 Jó\, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. 28 Üljön hát magányosan\, és maradjon néma\, amikor ráteszik! 29 Hajtsa porba fejét\, talán van reménysége! 30 Tartsa oda arcát\, ha ütik\, tűrje el\, ha gyalázzák! 31 Mert nem vet el örökre az Úr. 32 Még ha megszomorít is\, irgalmaz\, mert nagyon szeret. 33 Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket. 34 Amikor lábbal tiporják egy ország foglyait\, 35 amikor az embert kiforgatják jogából\, a Felséges szemei előtt zajlik ez; 36 amikor az ember nem jut a perben igazához\, azt nem nézi el az Úr! 37 Ha bekövetkezik\, amit valaki megmond\, nem az Úr parancsából van-e az? 38 Nem a Felséges szavától függ a rossz is meg a jó is? 39 Miért siránkozik az élő ember\, a férfi\, ha vétkezett? 40 Inkább kutassuk\, vizsgáljuk meg útjainkat\, és térjünk meg az Úrhoz! 41 Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez\, aki a mennyekben van: 42 Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek\, ezért nem bocsátottál meg. 43 Elzárkóztál haragodban\, és üldöztél\, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. 44 Elzárkóztál felhőid mögé\, nem jutott el hozzád az imádság. 45 Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között. 46 Föltátotta ránk a száját minden ellenségünk. 47 Rettegés és csapda lett a részünk\, pusztulás és összeomlás. 48 Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt. 49 Szemem szüntelen könnyezik\, megállás nélkül\, 50 míg le nem tekint\, és meg nem látja a mennyekből az Úr. 51 Fáj a lelkem\, ha látom városom lakóinak sorsát. 52 Vadásztak rám\, mint a madárra\, ellenségeim ok nélkül. 53 Verembe taszítottak engem\, és köveket dobtak rám. 54 Összecsapott a víz a fejem fölött\, már azt mondtam: Elvesztem! 55 Segítségül hívtam nevedet\, Uram\, a verem mélyéről. 56 Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! 57 Mellém léptél\, mikor kiáltottam hozzád\, ezt mondtad: Ne félj! 58 Te perelted\, Uram\, peremet\, és megváltottad életemet. 59 Láttad\, Uram\, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg igazságomat! 60 Láttad\, milyen bosszúvágyók\, mi mindent terveztek ellenem. 61 Hallottad\, Uram\, hogyan gyalázkodtak\, mi mindent terveztek ellenem. 62 Engem rágalmaz egész nap támadóim szája. 63 Akár ülnek\, akár állnak\, nézd: rajtam gúnyolódnak! 64 Fizess meg nekik\, Uram\, azért\, amit elkövettek! 65 Adj nekik elborult elmét\, ez legyen átkod rajtuk! 66 Üldözze haragod őket\, pusztítsd ki őket az Úr ege alól!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-113/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR