BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.13.1//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20230326T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20231029T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20240331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20241027T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20250330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20251026T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241203
DTEND;VALUE=DATE:20241204
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241203T083455Z
LAST-MODIFIED:20241203T083455Z
UID:10542-1733184000-1733270399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…Uram\, te vagy az Isten\, és igazak a te ígéreteid” \n2Sám 7 \n  \n1 Amikor a király már palotában lakott\, és az Úr mindenfelől nyugalmat adott neki ellenségeitől\, 2 ezt mondta a király Nátán prófétának: Nézd\, én cédruspalotában lakom\, az Isten ládája pedig sátorlapok között lakik. 3 Nátán ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt\, ami szándékodban van\, mert veled van az Úr! 4 De még azon az éjszakán az történt\, hogy így szólt az Úr igéje Nátánhoz: 5 Menj\, és mondd meg szolgámnak\, Dávidnak\, hogy ezt mondja az Úr: Te házat akarsz nekem építeni\, hogy abban lakjam? 6 Hiszen attól kezdve\, hogy fölhoztam Izráel fiait Egyiptomból\, nem laktam házban mindmáig\, hanem egy sátorral vándoroltam ide-oda\, az volt a hajlékom. 7 Amíg Izráel fiai között vándoroltam\, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának\, akit népem\, Izráel pásztorául rendeltem: Miért nem építettetek nekem egy házat cédrusfából? 8 Most azért ezt mondd szolgámnak\, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről\, a juhnyáj mellől\, hogy fejedelme légy népemnek\, Izráelnek. 9 Veled voltam mindenütt\, amerre csak jártál\, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked\, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. 10 Helyet készítettem népemnek\, Izráelnek is\, és úgy ültettem el ott\, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie\, és nem nyomorgatják többé a gonoszok\, mint kezdetben\, 11 attól a naptól fogva\, hogy bírákat rendeltem népemnek\, Izráelnek\, és nyugalmat adtam neked minden ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az Úr\, hogy az Úr akarja a te házadat építeni. 12 Ha majd letelik az időd\, és pihenni térsz őseidhez\, fölemelem majd utódodat\, aki a te véredből származik\, és szilárddá teszem az ő királyságát. 13 Ő épít házat nevem tiszteletére\, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. 14 Atyja leszek\, és ő az én fiam lesz. Ha bűnt követ el\, megfenyítem férfihoz illő bottal\, embereknek kijáró csapásokkal. 15 De nem vonom meg tőle szeretetemet\, ahogyan megvontam Saultól\, akit eltávolítottam előled. 16 Így a te házad és királyságod örökre megmarad\, és trónod örökre szilárd lesz. 17 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal. 18 Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé\, leült\, és ezt mondta: Ki vagyok én\, Uram\, ó\, Uram? És mi az én házam népe\, hogy eljuttattál engem idáig? 19 Sőt még ezt is kevesellted\, Uram\, ó\, Uram\, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának\, ezzel is az embert tanítva\, Uram\, ó\, Uram! 20 De miért beszélne tovább Dávid\, hiszen te ismered szolgádat\, Uram\, ó\, Uram! 21 A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat\, hogy megismertesd azokat szolgáddal. 22 Ezért vagy te oly nagy\, Uram\, ó\, Uram! Senki sincs hozzád fogható\, sőt nincs is rajtad kívül isten\, egészen úgy\, ahogyan magunk is hallottuk. 23 Van-e még egy olyan nemzet a földön\, mint a te néped\, Izráel\, amelyért elment az Isten\, és kiváltotta\, hogy az ő népe legyen\, és nevet szerzett magának azzal\, hogy nagy és félelmetes dolgokat vitt véghez\, mint ahogyan te kiűztél nemzeteket és isteneiket néped elől\, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból? 24 Így erősítetted meg magadnak népedet\, Izráelt\, hogy örökké a te néped legyen\, te pedig\, Uram\, az Istenük lettél. 25 Most azért\, Uram Isten\, tartsd meg örökké azt az ígéretet\, amelyet szolgádnak és háza népének tettél\, és tégy úgy\, ahogy megígérted! 26 Akkor nagy lesz a te neved örökké\, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráel Istene! Szolgádnak\, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. 27 Te\, ó\, Seregek Ura\, Izráel Istene\, ezt a kijelentést adtad szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága szolgádnak\, hogy ilyen imádsággal imádkozzék hozzád. 28 Valóban\, Uram\, ó\, Uram\, te vagy az Isten\, és igazak a te ígéreteid. Te ígérted szolgádnak ezt a jót. 29 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát\, hogy örökké színed előtt legyen\, mert te ígérted ezt\, Uram\, ó\, Uram! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz! \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata \nDávid templomépítő szándékával kapcsolatban Istennek más a terve: Ő nem csak Dávidot\, a királyságát „építi fel”\, hanem gondoskodik róla: a lakhatásáról\, a gazdagságáról\, hatalmáról\, a dinasztiájáról – amelynek a végén Jézus is ott lesz. Ezután az ígéret után Dávid egy egészen bensőséges hálaimát fogalmaz meg. El tudod-e engedni a legelőremutatóbb tervedet is\, hogy Isten akarata valósuljon meg? A mi családjainkban Jézus nem lehet ott testileg\, de lelkileg ott van-e? \n  \nRÉ21 132 RÉ 132 \n  \nAdventi korál | 390 | Várj ember szíve készen \n  \n„…mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van…” \n1Kor 7\,1–24 \n  \n1 Amiről pedig írtatok\, arra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. 2 A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége\, és minden asszonynak saját férje. 3 A férj teljesítse kötelességét felesége iránt\, hasonlóan a feleség is a férje iránt. 4 A feleség nem ura a maga testének\, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének\, hanem a felesége. 5 Ne fosszátok meg magatokat egymástól\, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre\, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra\, de azután legyetek ismét együtt\, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal\, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. 6 Ezt pedig engedményként mondom\, nem parancsként. 7 Szeretném\, ha minden ember úgy volna\, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így\, kinek amúgy. 8 A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik\, ha úgy maradnak\, mint én is. 9 Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni\, házasodjanak meg\, mert jobb házasságban élni\, mint égni. 10 A házasoknak pedig nem én parancsolom\, hanem az Úr\, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 11 Ha azonban elválik\, maradjon házasság nélkül\, vagy béküljön ki férjével! A férj se bocsássa el feleségét! 12 A többieknek pedig én mondom\, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van\, aki kész vele élni\, ne bocsássa el! 13 És ha egy asszonynak hitetlen férje van\, aki kész vele élni\, ne hagyja el a férjét! 14 Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által\, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának\, így azonban szentek. 15 Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar\, váljék el\, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten\, hogy békességben éljünk. 16 Mert mit tudod te\, asszony\, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te\, férfi\, vajon megmentheted-e a feleségedet? 17 Egyébként mindenki éljen úgy\, ahogy az Úr adta neki\, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. 18 Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el! Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül! 19 Sem a körülmetélkedés\, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit\, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. 20 Mindenki maradjon abban a hivatásban\, amelyben elhívatott. 21 Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz\, inkább élj azzal! 22 Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja\, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. 23 Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái! 24 Mindenki abban maradjon meg Isten előtt\, testvéreim\, amiben elhívatott. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(7) „…mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van… ” (1Kor 7\,1–24) \n  \nJézus maga mondta\, hogy a feltámadás után olyanok leszünk\, mint az angyalok: szabadok a testi vágyaktól\, nem élünk többé házaséletet sem (Mt 22\,30). Pál apostol közelre várta ezt az időt\, ezért gondolta azt\, hogy nem érdemes már új kapcsolatokba kezdeni. Ám azt Pál is elismeri\, hogy ebben a földi világban fontos a házasság\, és hogy a testi örömökben a házasfelek között nincs semmi kivetnivaló. Ez egyházunk szerint is hozzátartozik a házassághoz\, és a célja nem csupán a gyermeknemzés vagy a paráznaság elleni védelem\, a szeretetkapcsolat folyamatos megerősítése legalább annyira. Éljünk hát vele bátran és józanul\, a Szentírás tanítását követve ebben is! Pál apostol szavai azonban arra is intenek\, hogy a házasélet fontosságát túlértékelni sem szabad. Nem ez a legfőbb boldogság\, nem ez a legnagyobb érték. Így az\, aki nem él párkapcsolatban\, és a testi örömökre a keresztyén erkölcs szerint nincs lehetősége\, még teljes és boldog életet élhet. Sőt\, mondja Pál. Van\, akinek megadatott az a kegyelmi ajándék\, hogy fájdalom nélkül elhordozza a házasélet hiányát\, legyen saját elhatározásából egyedül\, vagy az özvegység\, esetleg a válás okán\, boldogságát pedig a szeretet egyéb formáiban és az Úr szolgálatában találja meg.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-151/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241202
DTEND;VALUE=DATE:20241203
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241202T082514Z
LAST-MODIFIED:20241202T082514Z
UID:10539-1733097600-1733183999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Míkal […] látta\, ahogy Dávid király ugrálva táncol az Úr színe előtt\, ezért szívből megvetette őt.”2Sám 6 \n\n\n1 Ezután összegyűjtötte Dávid Izráel legkiválóbb ifjait\, harmincezer embert. 2 Elindult és elment Dávid az egész hadinéppel Baalé-Jehúdába\, hogy elhozza onnan az Isten ládáját\, amelyet a rajta levő kerúbokon trónoló Seregek Uráról neveztek el. 3 Az Isten ládáját egy új szekéren szállították\, és elvitték Abínádáb házából\, amely a dombon állt. Abínádáb fiai\, Uzzá és Ahjó vezették az új szekeret. 4 Elvitték az Isten ládáját Abínádáb házából\, amely a dombon állt. Ahjó ment a láda előtt. 5 Dávid és Izráel egész háza pedig szent táncot járt az Úr színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek\, citerának\, lantnak\, dobnak\, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével. 6 Amikor Nákón szérűjéhez értek\, Uzzá az Isten ládájához kapott\, és megfogta\, mert megbotlottak az ökrök. 7 Ezért fellángolt az Úr haragja Uzzá ellen. Nyomban lesújtott rá az Isten meggondolatlanságáért\, és meghalt ott\, az Isten ládája mellett. 8 Dávid pedig megdöbbent attól\, hogy az Úr összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Pérec-Uzzának mindmáig. 9 Akkor félni kezdett Dávid az Úrtól\, és ezt gondolta: Hogy jöhetne hozzám az Úr ládája? 10 Nem akarta hát Dávid magához vitetni az Úr ládáját Dávid városába\, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába. 11 Három hónapig volt az Úr ládája a gáti Óbéd-Edóm házában\, és megáldotta az Úr Óbéd-Edómot és egész háza népét. 12 Jelentették Dávid királynak\, hogy megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment ezért Dávid\, és örvendezve elvitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába. 13 Amikor hat lépést tettek azok\, akik az Úr ládáját vitték\, ő egy bikát és egy hízott borjút áldozott. 14 Dávid teljes erővel táncolt az Úr színe előtt\, és gyolcs éfódot kötött magára Dávid. 15 Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az Úr ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel. 16 De Míkal\, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon\, amikor az Úr ládája Dávid városába ért\, és látta\, ahogy Dávid király ugrálva táncol az Úr színe előtt\, ezért szívből megvetette őt. 17 Az Úr ládáját bevitték\, és odatették a helyére\, annak a sátornak a közepén\, amelyet Dávid vont fel. Akkor Dávid égőáldozatokat és békeáldozatokat mutatott be az Úr színe előtt. 18 Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat\, megáldotta a népet a Seregek Urának nevében. 19 Majd az egész népnek\, Izráel egész sokaságának\, minden férfinak és nőnek osztott egy-egy lepényt\, préselt datolyát és aszú szőlőt. Azután az egész nép hazament. 20 Dávid is hazatért\, hogy megáldja háza népét. De Míkal\, Saul leánya kijött Dávid elé\, és ezt mondta: Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát az udvari emberek szolgálóleányai előtt\, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni! 21 Dávid ezt felelte Míkalnak: Az Úr színe előtt jártam szent táncot\, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett\, és engem rendelt az Úr népének\, Izráelnek a fejedelmévé. Igen\, az Úr színe előtt! 22 És ha még ennél is jobban megalázkodom\, és még alávalóbb leszek is a magam szemében\, akkor is tisztelni fognak a szolgálóleányok\, akiket te emlegetsz. 23 Ezért nem lett gyermeke Míkalnak\, Saul leányának holta napjáig. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nNagy ajándék az istenfélő feleség\, s nagyon megnehezíti az Urat szolgáló ember életét\, ha a házastársa más lelkületű. Miközben Dávid teljes örömöt él át annak következtében\, hogy végre hazahozzák a szövetségládát\, s hogy az Úr végre ott lehet közöttük\, a felesége megvetéssel nézi Dávid öröm-táncát. Megrázó Dávid mondandója: kész még inkább megalázkodni – ha kell\, akkor az emberek előtt is. Ha bármit tesz is a házastársunk: készek vagyunk-e segítő lelkülettel melléállni? \nRÉ21 395 RÉ 181 \nAdventi könyörgés | 386 | Jöjj\, áldott nagy Királyunk \n\n\n„…nem a magatokéi vagytok…”1Kor 6 \n\n\n1 Hogyan merészel közületek valaki\, akinek a másikkal peres ügye van\, a hitetlenek előtt pereskedni\, és nem a szentek előtt? 2 Vagy nem tudjátok\, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti a világ felett ítélkeztek\, arra talán méltatlanok vagytok\, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? 3 Vagy nem tudjátok\, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! 4 Ha tehát a mindennapi élet ügyeiben pereskedtek\, akkor azokat ültetitek a bírói székbe\, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt? 5 Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem\, aki igazságot tudna tenni testvérei között? 6 Sőt testvér a testvérrel pereskedik\, méghozzá hitetlenek előtt?! 7 Egyáltalán már az is nagy kudarc\, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? 8 Sőt ti okoztok sérelmet és kárt\, mégpedig testvéreknek! 9 Vagy nem tudjátok\, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák\, sem bálványimádók\, sem házasságtörők\, sem bujálkodók\, sem fajtalanok\, 10 sem tolvajok\, sem nyerészkedők\, sem részegesek\, sem rágalmazók\, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. 11 Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok\, megszentelődtetek\, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. 12 Minden szabad nekem\, de nem minden használ. Minden szabad nekem\, de nem válok semminek a rabjává. 13 Az eledel a gyomorért van\, a gyomor pedig az eledelért\, de Isten ezt is\, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van\, hanem az Úrért\, az Úr pedig a testért. 14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat\, és hatalmával minket is fel fog támasztani. 15 Vagy nem tudjátok\, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok\, akik a Krisztus tagjai\, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! 16 Vagy nem tudjátok\, hogy aki parázna nővel egyesül\, egy testté lesz vele? Mert amint az Írás mondja\, „lesznek ketten egy testté”. 17 Aki pedig az Úrral egyesül\, egy lélek ővele. 18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn\, amit elkövet az ember\, kívül van a testén\, de aki paráználkodik\, a saját teste ellen vétkezik. 19 Vagy nem tudjátok\, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma\, akit Istentől kaptatok\, és ezért nem a magatokéi vagytok? 20 Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben! \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(19) „…nem a magatokéi vagytok…” (1Kor 6) \nCsodálatos az újjászületés\, Pál apostol is magasztos képekkel beszél róla. Testünk az egyházban Krisztus tagja lett\, olyan\, aki már nem önmagáért\, hanem az Úrért él. Sőt\, folytatja Pál\, lélekben is egyesültünk Istennel\, hiszen megkaptuk a Szentlélek ajándékát – testünk így az ő temploma lett. Nem a magunkéi vagyunk hát többé\, írja az apostol\, hanem „testestől-lelkestől” az Úr tulajdona lettünk\, hogy életünkkel mind testünkben\, mind lelkünkben őt dicsőítsük\, az ő hatalmát hirdessük\, szeretetét és jóságát pedig mutassuk meg tetteinkkel is a világnak. Így élünk? Így tekintünk önmagunkra? Tisztán tartjuk-e testünket a bűntől? A nyerészkedéstől\, a harácsolástól\, a részegeskedéstől\, a rágalmazástól? És kordában tartjuk-e a testi vágyakat? Meglátszik-e az életünkön\, hogy mi keresztyének vagyunk? Bizonyára igen\, de feltehetően nem mindig\, és nem is mindenben. Néha megbotlunk\, olykor hibázunk\, legyűr bennünket a kísértés. Nézzünk hát bele Pál apostol nyomán a Szentírás tükrébe! Ismerjük fel\, hol nem törődünk eléggé testünk templomával. Bánjuk meg\, ha vétkeztünk\, és kezdjük újra. Az elszántság erősíthető\, a bukásokból tanulhatunk\, életünk pedig a megszenteltség áldásaiban igazi örömre lel.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-150/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241201T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241231T170000
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241022T072048Z
LAST-MODIFIED:20241022T072048Z
UID:10161-1733040000-1735664400@nemmind1.hu
SUMMARY:Szabó Lőrinc: Esik a hó
DESCRIPTION:Szabó Lőrinc: Esik a hó \nSzárnya van\, de nem madár\,\nrepülőgép\, amin jár\,\nszél röpíti\, az a gépe\,\nígy ül a ház tetejére.\nHáz tetején sok a drót:\nmegnézi a rádiót\,\nbelebúj a telefonba\,\nlisztet rendel a malomba.\nLisztjét szórja égre-földre\,\nfehér már a város tőle:\nfehér már az utca\,\nfehér már a muszka\,\npepita a néger\,\nnincs Fekete Péter\,\nsehol\,\nde sehol\nnincs más\nfekete\,\ncsak a Bodri\nkutyának\naz orra\nhegye\nés reggel az utca\, a muszka\, a néger\,\na taxi\, a Maxi\, a Bodri\, a Péter\nés ráadásul a rádió\nmind azt kiabálja\, hogy: esik a hó!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/szabo-lorinc-esik-a-ho/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241201
DTEND;VALUE=DATE:20241202
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241201T110825Z
LAST-MODIFIED:20241201T110834Z
UID:10537-1733011200-1733097599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…az Úr megerősítette királyságát Izráelben\, és hogy naggyá tette királyságát népének\, Izráelnek a javára”2Sám 5 \n\n\n1 Ezután elment Dávidhoz Izráel összes törzse Hebrónba\, és ezt mondta: Nézd\, mi a csontod és húsod vagyunk! 2 Azelőtt is\, amikor Saul volt a királyunk\, te vezetted harcba és hoztad vissza Izráelt\, és ezt mondta neked az Úr: Te leszel népemnek\, Izráelnek a pásztora\, te leszel Izráel fejedelme! 3 Megjelent tehát Izráel valamennyi véne a király előtt Hebrónban\, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt\, ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává. 4 Harmincesztendős volt Dávid\, amikor királlyá lett\, és negyven esztendeig uralkodott. 5 Júda királya volt Hebrónban hét esztendeig és hat hónapig\, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig volt egész Izráel és Júda királya. 6 A király pedig embereivel együtt fölvonult Jeruzsálem alá az országban lakó jebúsziak ellen. Azok azonban ezt mondták Dávidnak: Ide ugyan nem jössz be! Hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged! Mert azt gondolták\, hogy Dávid nem tud bemenni oda. 7 Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát\, és ez lett Dávid városa. 8 És ezt mondta Dávid azon a napon: Mindenki\, aki öli a jebúsziakat\, nyomuljon a csatornához! Mert ezeket a sántákat és vakokat szívből gyűlöli Dávid. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a templomba! 9 Ezután letelepedett Dávid a sziklavárban\, és elnevezte azt Dávid városának. Körülötte építkezni kezdett Dávid\, a Milló-erődtől fogva befelé. 10 Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett\, mert vele volt az Úr\, a Seregek Istene. 11 Hírám\, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz\, azután cédrusfákat\, ácsmestereket és kőműveseket\, akik palotát építettek Dávidnak. 12 Ekkor megértette Dávid\, hogy az Úr megerősítette királyságát Izráelben\, és hogy naggyá tette királyságát népének\, Izráelnek a javára. 13 Miután Dávid Hebrónból Jeruzsálembe költözött\, még ott is vett el másodfeleségeket és feleségeket\, és még születtek Dávidnak fiai és leányai. 14 Ez a nevük azoknak\, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammúa\, Sóbáb\, Nátán és Salamon\, 15 Jibhár\, Elísúa\, Nefeg és Jáfía\, 16 Elísámá\, Eljádá és Elífelet. 17 Amikor meghallották a filiszteusok\, hogy Dávidot fölkenték Izráel királyává\, fölvonultak a filiszteusok mind\, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid\, és levonult a sziklavárhoz. 18 A filiszteusok megérkeztek\, és ellepték a Refáím-völgyet. 19 Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl\, mert kezedbe adom a filiszteusokat! 20 Benyomult tehát Dávid Baal-Perácímba\, megverte ott őket Dávid\, és ezt mondta: Áttört az Úr ellenségeimen\, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácímnak. 21 A filiszteusok otthagyták bálványaikat\, Dávid és emberei pedig összeszedték azokat. 22 Később ismét fölvonultak a filiszteusok\, és ellepték a Refáím-völgyet. 23 Ekkor Dávid megkérdezte az Urat\, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük\, hanem kerülj a hátuk mögé\, és a szederfák felől vonulj ellenük! 24 Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől\, akkor törj rájuk\, mert akkor előtted megy az Úr\, hogy megverje a filiszteusok táborát. 25 Dávid úgy tett\, ahogyan megparancsolta neki az Úr\, és vágta a filiszteusokat Gebától egészen a Gézerbe vezető útig. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nAz egyik oldalról azt látjuk\, hogy az északi 10 törzsnek 7\,5 évébe került az\, hogy nem az Isten akaratát keresték a királyság kérdésében. Milyen szomorú az Isten nélküli\, sok elvesztegetett idő! A másik oldalon pedig az Úr az\, aki felemeli Dávidot. Végre Izráel vezetői is megértik az Úr akaratát (2)\, és szövetséget kötnek Dáviddal. Ráadásul Dávidot is megerősíti az Úr\, s népe javát tartja szem előtt (12)! A mi életünket mennyire határozza meg Isten akarata\, s a döntéseinkre mennyire jellemző\, hogy Isten népének javát keressük? \nRÉ21 80 RÉ 80 • IÉ Mt 21\,1–11 • Zsolt 80 \nAdventi himnusz | 371 | Új világosság jelenék \nHeti zsoltárének | 121 | Szemem a hegyekre vetem \n\n\n„…ne régi kovásszal ünnepeljünk”1Kor 5 \n\n\n1 Mindenfelé az a hír járja\, hogy paráznaság van közöttetek\, mégpedig olyan\, amilyen még a pogányok között sem fordul elő: hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. 2 Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett\, hogy inkább megszomorodtatok volna\, és eltávolítottátok volna magatok közül azt\, aki ilyen dolgot cselekedett. 3 Mert én\, aki testben távol vagyok\, de lélekben jelen\, mint jelenlevő már ítéltem afelett\, aki így cselekedett. 4 Úgy ítéltem\, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk\, ti és az én lelkem\, a mi Urunk Jézus hatalmával\, 5 átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására\, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. 6 Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok\, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? 7 Takarítsátok ki a régi kovászt\, hogy új tésztává legyetek\, hiszen ti kovásztalanok vagytok\, mert a mi húsvéti bárányunk\, a Krisztus már feláldoztatott. 8 Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk\, se a rosszaság és gonoszság kovászával\, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. 9 Levelemben már megírtam nektek\, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. 10 De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel\, harácsolóival vagy bálványimádóival\, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. 11 Most tehát azt írom nektek\, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal\, akit bár testvérnek neveznek\, de parázna vagy nyerészkedő\, bálványimádó vagy rágalmazó\, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek! 12 Mert mit tartozik rám\, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? 13 A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül! \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(8) „…ne régi kovásszal ünnepeljünk” (1Kor 5) \nJézus Krisztus meghalt értünk\, halálával pedig megtisztított minket a bűneiktől\, ahogy a páskabárány is megmentette az ítélettől Izráel fiait. A megváltásnak ez a csodája új életre kötelez. Új emberek lettünk\, hogy ezentúl ne mi\, hanem Krisztus éljen bennünk. El kell hát vetni magunktól mindent\, amit bűnnek tart az Isten. A paráznaság\, a részegeskedés\, a nyerészkedés vagy a rágalmazás biztosan az. Pedig hol van ez még attól a parancstól\, hogy „Szentek legyetek\, mert én\, az Úr\, a ti Istenetek\, szent vagyok!” (3Móz 19\,2). Ez persze küzdelemmel jár\, néha lemondással\, a kísértések pedig ott vannak körülöttünk. Sose felejtsük el azonban\, hogy e küzdelemben nem vagyunk egyedül! Isten Igéje utat mutat nekünk\, imádságunkra feleletül pedig\, a Lélek által\, erőt ad nekünk az Úr. Ám a gyülekezet tagjainak is kötelessége\, hogy szeretetben figyelmeztessék azokat\, akik meginogtak vagy letértek a jó útról (2Tim 5\,20) – de az is\, hogy az ilyen intelmet maguk is elfogadják. Aki erre nem hajlandó\, mondja Pál\, azzal meg kell szakítani a kapcsolatot. Mert ahogy a romlott kovász az egész tésztát tönkreteheti\, úgy a bűn is\, ha nem jár őszinte bűnbánattal\, megfertőzheti a hívők közösségét\, okot adva a világnak Isten káromlására.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-149/
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241129
DTEND;VALUE=DATE:20241130
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241129T095313Z
LAST-MODIFIED:20241129T095324Z
UID:10528-1732838400-1732924799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„az Úr mondta Dávidnak: Szolgámnak\, Dávidnak a kezével szabadítom meg népemet”2Sám 3 \n\n\n1 Hosszúra nyúlt a háború Saul háza és Dávid háza között. Dávid egyre jobban erősödött\, Saul háza pedig egyre jobban gyengült. 2 Dávidnak Hebrónban ezek a fiai születtek: elsőszülöttje Amnón volt\, a jezréeli Ahínóam fia\, 3 a második Kiláb\, Abígajilnak\, a karmeli Nábál volt feleségének a fia\, a harmadik Absolon\, Maaká fia\, aki Gesúr királyának\, Talmajnak a leánya volt\, 4 a negyedik Adónijjá\, Haggít fia\, az ötödik Sefatjá\, Abítál fia\, 5 a hatodik Jitreám\, Eglának\, Dávid feleségének a fia. Ezek születtek Dávidnak Hebrónban. 6 Míg a hadakozás tartott Saul háza és Dávid háza között\, Abnér erősen kitartott Saul háza mellett. 7 De volt Saulnak egy Ricpá nevű másodfelesége\, aki Ajjá leánya volt. Egyszer ezt mondta Ísbóset Abnérnak: Miért mentél be apám másodfeleségéhez?! 8 Abnér nagyon megharagudott Ísbóset szavai miatt\, és ezt mondta: Hát a júdai kutyák feje vagyok én? Én hűségesen bánok apádnak\, Saulnak a háza népével\, rokonságával és híveivel\, téged sem engedtelek Dávid kezébe jutni\, te meg számon kéred bűnömet ezzel az asszonnyal? 9 Úgy segítse meg az Isten Abnért most és ezután is\, hogy én is aszerint cselekszem\, amit esküvel megígért Dávidnak az Úr: 10 Elveszem a királyságot Saul házától\, és felállítom Dávid trónját Izráelben és Júdában Dántól Beérsebáig. 11 Ísbóset semmit sem mert felelni Abnérnak\, mert félt tőle. 12 Követeket küldött azért Abnér Dávidhoz\, hogy ezt mondják a nevében: Kié az ország? Köss velem szövetséget\, én is veled leszek\, és hozzád fordítom egész Izráelt. 13 Dávid ezt felelte: Jó\, én szövetséget kötök veled. De egy dolgot kérek tőled: nem jelenhetsz meg előttem\, ha el nem hozod Míkalt\, Saul leányát\, amikor eljössz\, és megjelensz előttem. 14 Majd követeket küldött Dávid Ísbósethez\, Saul fiához ezzel az üzenettel: Add ki nekem a feleségemet\, Míkalt\, akit száz filiszteus előbőrével jegyeztem el! 15 Ísbóset elküldött érte\, és elvette Paltíéltól\, a férjétől\, Lajis fiától. 16 Vele ment a férje is Bahurímig\, egyre csak siratva őt. Ott aztán ezt mondta neki Abnér: Eredj haza! Ő pedig hazatért. 17 Azután megbeszélést tartott Abnér Izráel véneivel\, és ezt mondta: Már korábban is azt akartátok\, hogy Dávid legyen a királyotok. 18 Most azért cselekedjetek! Hiszen az Úr mondta Dávidnak: Szolgámnak\, Dávidnak a kezével szabadítom meg népemet\, Izráelt a filiszteusoknak és minden ellenségének a hatalmából. 19 Azután a benjáminiakkal is beszélt Abnér. Majd elment Abnér Hebrónba\, hogy Dáviddal is megbeszélje mindazt\, amit Izráel és Benjámin egész háza jónak látott. 20 Amikor Abnér húsz emberével együtt megérkezett Dávidhoz Hebrónba\, lakomát rendezett Dávid Abnérnak és embereinek. 21 Abnér ezt mondta Dávidnak: Elindulok és elmegyek\, hogy idegyűjtsem egész Izráelt az én uram\, királyom elé. Kössenek veled szövetséget\, és légy király mindenütt\, ahol csak kívánod. Ezzel elbocsátotta Dávid Abnért\, és ő elment békével. 22 Amikor Dávid szolgái meg Jóáb megjöttek a portyából\, sok zsákmányt hozva magukkal\, Abnér már nem volt Dávidnál Hebrónban\, mert elbocsátotta őt\, és elment békével. 23 Amikor Jóáb és egész serege megérkezett\, jelentették Jóábnak: Abnér\, Nér fia itt járt a királynál\, de ő elbocsátotta\, és elment békével. 24 Jóáb bement a királyhoz\, és megkérdezte: Mit tettél? Hiszen itt járt nálad Abnér! Miért bocsátottad el\, hogy nyugodtan elmenjen?! 25 Ismerheted Abnért\, Nér fiát! Csak azért jött ide\, hogy rászedjen\, hogy kiismerje hadmozdulataidat\, és mindent megtudjon\, amit tenni akarsz. 26 Ezzel Jóáb kiment Dávidtól. De követeket küldött Abnér után\, akik a Szirá-kúttól visszahozták őt. Dávid azonban nem tudott erről. 27 Amikor Abnér visszatért Hebrónba\, Jóáb félrevonta őt a kapuban\, mintha titokban akarna vele beszélni\, és ott hasba döfte. Így halt meg Aszáélnak\, Jóáb testvérének a véréért. 28 Amikor ezt Dávid később meghallotta\, kijelentette: Örökre ártatlan vagyok az Úr előtt országommal együtt Abnér\, Nér fia vérének a kiontásában. 29 Szálljon ez Jóáb fejére és egész családjára: ne fogyjon ki Jóáb házából a folyásos\, a kiütéses\, a mankón járó\, a fegyverrel legyilkolt és a kenyérben szűkölködő! 30 Azért gyilkolta meg Abnért Jóáb és testvére\, Abísaj\, mert az harc közben megölte testvérüket\, Aszáélt Gibeónban. 31 Akkor Dávid ezt parancsolta Jóábnak és az egész hadinépnek: Szaggassátok meg a ruhátokat\, öltözzetek zsákruhába\, és gyászoljátok Abnért! Dávid király pedig ott ment a halottvivők mögött. 32 Így temették el Abnért Hebrónban. A király hangosan sírt Abnér sírjánál\, és sírt az egész hadinép is. 33 A király ezzel az énekkel siratta el Abnért: Milyen gyalázatos halál jutott Abnérnak! 34 Nem volt megkötve kezed\, lábad nem volt bilincsbe verve: úgy estél el\, mint akit álnok emberek ejtettek el. Ekkor még jobban siratta őt az egész nép. 35 Még aznap eljött az egész nép\, hogy étellel erősítsék Dávidot. Dávid azonban megesküdött: Úgy segítsen Isten most és ezután is\, hogy napnyugtáig nem eszem sem kenyeret\, sem semmi mást! 36 Amikor megtudta ezt az egész nép\, helyeselte\, ahogyan helyeselte az egész nép mindazt\, amit a király tett. 37 És megértette az egész nép\, egész Izráel\, hogy nem volt köze a királynak Abnér\, Nér fia meggyilkolásához. 38 A király ezt mondta szolgáinak: Tudjátok meg\, hogy ma nagy fejedelem esett el Izráelben! 39 Én ugyan már fölkent király vagyok\, de gyenge; ezek az emberek\, Cerújá fiai hatalmasabbak nálam. De megfizet az Úr a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata\n\n\n\nSaul és Dávid háza között egyre hosszabbá vált a háború\, de mivel Dávid végig az Úrral volt\, így ő egyre jobban gyarapodott. Még Abnér is\, aki korábban megtagadta\, és nem vette figyelembe Isten szándékait\, végül elismerte\, hogy az „Úr Dávid kezével szabadítja meg népét”\, ezért szövetséget ajánlott. Míkal visszaadásával a két ház közötti kapcsolat helyreállítása volt a cél. Dávid egyre közelebb került ahhoz\, hogy beteljesedjenek Isten ígéretei. Nekünk is így kell mindig bíznunk az Ő szavában. \nRÉ21 827 RÉ 36 \nÉnek az eljövendőkről | 626 | Fenn a mennyben az Úr \n\n\n„Én ültettem\, Apollós öntözött\, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít\, aki ültet\, az sem\, aki öntöz\, hanem csak Isten\, aki a növekedést adja.”1Kor 3 \n\n\n1 Én tehát\, testvéreim\, nem szólhattam hozzátok úgy\, mint lelki emberekhez\, hanem csak úgy\, mint testiekhez\, mint Krisztusban kiskorúakhoz. 2 Tejjel tápláltalak titeket\, nem kemény eledellel\, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el\, 3 mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek\, nem testiek vagytok-e\, és nem emberi módon viselkedtek-e? 4 Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”\, a másik pedig azt: „Én Apollósé”\, nem emberi módon beszéltek-e? 5 Hát ki az az Apollós\, és ki az a Pál? Szolgák csupán\, akik által hívőkké lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál\, ahogy megadta neki az Úr. 6 Én ültettem\, Apollós öntözött\, de Isten adta a növekedést. 7 Úgyhogy az sem számít\, aki ültet\, az sem\, aki öntöz\, hanem csak Isten\, aki a növekedést adja. 8 Aki ültet és aki öntöz: egyek\, és mindegyik a maga jutalmát kapja majd fáradozásához méltóan. 9 Mert mi Isten szolgálatában állunk\, ti pedig Isten szántóföldje\, Isten épülete vagytok. 10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint\, mint bölcs építőmester\, alapot vetettem\, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki\, hogyan épít rá. 11 Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül\, aki Jézus Krisztus. 12 Azt pedig\, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat\, ezüstöt\, drágakövet\, fát\, szénát vagy szalmát\, 13 az a nap fogja világossá tenni\, mivel tűzben jelenik meg\, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája\, azt a tűz fogja próbára tenni. 14 Ha valakinek a munkája\, amelyet ráépített\, megmarad\, jutalmat fog kapni; 15 de ha valakinek a munkája megég\, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan\, de úgy\, mint aki tűzön ment át. 16 Nem tudjátok\, hogy ti Isten temploma vagytok\, és az Isten Lelke bennetek lakik? 17 Ha valaki Isten templomát beszennyezi\, azt elpusztítja Isten\, mert Isten temploma szent\, és ez a templom ti vagytok. 18 Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban\, legyen bolonddá\, hogy bölccsé lehessen. 19 E világ bölcsessége ugyanis bolondság Isten előtt. Mert meg van írva: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket”\, 20 aztán ez is: „Az Úr tudja\, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók.” 21 Azért senki ne dicsekedjék emberekkel\, mert minden a tietek; 22 akár Pál\, akár Apollós\, akár Kéfás\, akár a világ\, akár az élet\, akár a halál\, akár a jelenvalók\, akár az eljövendők: minden a tietek. 23 Ti viszont Krisztuséi vagytok\, Krisztus pedig Istené. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(6–7) „Én ültettem\, Apollós öntözött\, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít\, aki ültet\, az sem\, aki öntöz\, hanem csak Isten\, aki a növekedést adja.” (1Kor 3) \n„Én XY prédikációi miatt vagyok hívő egyedül\, mert őt hallgathattam!” „YZ könyvei voltak azok\, amelyekben igazán megerősödött a hitem\, nem tudok jobbat!” „Csak ZX módszere alapján tudtunk megújulást adni a gyülekezetnek!” Hányszor hallunk\, mondunk ehhez hasonló mondatokat\, tévesztjük el az okot és így a célt is abban\, hogyan ad Isten fejlődést\, növekedést! Fontos a jó szerszám\, igen\, de sokkal fontosabb az\, aki azt az eszközt fogja\, a megfelelő helyen és módon használva\, ismerve azt a tárgyat\, gyengeségeit és erősségeit egyaránt. Az\, hogy Korinthusban erős gyülekezet volt\, nem Apollós és nem Pál miatt lehetett. Ez még akkor is igaz\, ha mindketten jól és hűséggel végezték a feladatukat. A világ igehirdetője sem tud hitet adni\, legbölcsebb teológusa sem képes halálból életbe hívni\, legnagyszerűbb misszionáriusa sem tud új gyülekezetet elindítani. Csakis Isten\, aki maga válogatja a szolgáit és a szerszámait. És ahhoz\, hogy Korinthus ott tartson\, ahol\, Pál és Apollós egyaránt kellett. Kijátszani egymás ellen\, szembeállítani egymással Isten munkásait minden hangsúlyeltolódás ellenére is sátáni. Ebből is gyógyulnunk kell\, nem elveszíteni szem elől Istent\, aki ott van a hű szolgák mögött.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-148/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241128
DTEND;VALUE=DATE:20241129
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241128T093958Z
LAST-MODIFIED:20241128T093958Z
UID:10520-1732752000-1732838399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„legyetek erősek\, és legyetek bátrak!”2Sám 2 \n\n\n1 Ezek után megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek-e Júda egyik városába? Az Úr ezt felelte neki: Menj! Hová menjek? – kérdezte Dávid. Az Úr ezt felelte: Hebrónba. 2 Odament tehát Dávid két feleségével\, a jezréeli Ahínóammal és Abígajillal\, a karmeli Nábál volt feleségével. 3 Embereit is fölvitte Dávid\, mindegyiket a háza népével\, és letelepedtek Hebrón városaiban. 4 És eljöttek a júdaiak\, és fölkenték ott Dávidot Júda házának királyává. Amikor jelentették Dávidnak\, hogy a jábés-gileádiak eltemették Sault\, 5 követeket küldött Dávid a jábés-gileádiakhoz\, és ezt üzente nekik: Az Úr áldottai vagytok\, amiért hűségesek voltatok uratokhoz\, Saulhoz\, és eltemettétek őt. 6 Ezért majd az Úr is szeretettel és hűséggel bánik veletek. Én is jót teszek veletek\, amiért ezt tettétek. 7 Most pedig legyetek erősek\, és legyetek bátrak! Mert uratok\, Saul meghalt ugyan\, de engem már királlyá kent Júda háza. 8 Közben Abnér\, Nér fia\, Saul hadseregparancsnoka magához vette Ísbósetet\, Saul fiát\, átvitte Mahanajimba\, 9 és Gileádnak\, az ásériaknak\, Jezréelnek\, Efraimnak és Benjáminnak\, tehát egész Izráelnek a királyává tette őt. 10 Negyvenéves volt Ísbóset\, Saul fia\, amikor Izráel királya lett\, és két esztendeig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz. 11 Dávid hét esztendeig és hat hónapig volt Júda házának királya Hebrónban. 12 Egyszer Abnér\, Nér fia és Ísbósetnek\, Saul fiának a szolgái kivonultak Mahanajimból Gibeón felé. 13 Jóáb\, Cerújá fia is kivonult Dávid szolgáival\, és összetalálkoztak a gibeóni tónál. Ezek a tavon innen\, azok pedig a tavon túl helyezkedtek el. 14 Akkor ezt mondta Abnér Jóábnak: Rajta\, álljanak ki a legények\, és tartsanak nekünk egy kis harci bemutatót! Jóáb ezt felelte: Rendben! 15 Előálltak tehát néhányan\, és átmentek Benjáminból\, Saul fiának\, Ísbósetnek a seregéből szám szerint tizenketten\, és Dávid emberei közül is tizenketten. 16 Mindegyik megragadta ellenfelének a fejét\, kardját pedig ellenfelének az oldalába döfte\, úgyhogy együtt estek össze. Ezért nevezték el azt a helyet Helkat-Haccúrímnak; ez Gibeónban van. 17 Ekkor igen heves harc bontakozott ki\, Dávid szolgái pedig megverték Abnért és az izráelieket. 18 Ott volt Cerújá három fia: Jóáb\, Abísaj és Aszáél. Aszáél gyors futó volt\, akár a mezőn szökellő gazella. 19 Aszáél üldözőbe vette Abnért\, és nem tágított semerre Abnér mögül. 20 Abnér hátrafordult\, és ezt mondta: Te vagy az\, Aszáél? Ő így felelt: Én vagyok. 21 Akkor ezt mondta neki Abnér: Eredj máshová\, ragadj meg egyet a legények közül\, és annak vedd el a fegyverét! De Aszáél nem tágított mögüle. 22 Abnér újra mondta Aszáélnak: Maradj el tőlem\, mert leterítelek a földre\, és akkor hogyan nézzek bátyádnak\, Jóábnak a szemébe? 23 De ő csak nem akart elmaradni. Ekkor Abnér a lándzsa végével úgy hasba döfte\, hogy a lándzsa a hátán jött ki\, összerogyott\, és azonnal meghalt. És akik arra a helyre értek\, ahol Aszáél összerogyott és meghalt\, mind megálltak. 24 Jóáb és Abísaj azonban tovább üldözte Abnért. A nap már lemenőben volt\, amikor eljutottak Gibat-Ammáig\, amely Gíahtól keletre\, Gibeón pusztája felé van. 25 Ekkor összegyűltek a benjáminiak Abnér mögött\, és zárt alakzatba rendeződve felsorakoztak egy domb tetején. 26 Odakiáltott Abnér Jóábnak: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod\, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek\, hogy térjen vissza\, és ne üldözze tovább testvéreit? 27 Jóáb így felelt: Az élő Istenre mondom\, hogy ha nem szóltál volna\, a hadinép reggelig sem hagyott volna fel testvérei üldözésével! 28 Jóáb akkor a kürtjébe fújt\, és megállt az egész hadinép. Nem üldözték tovább Izráelt\, és nem folytatták a harcot. 29 Abnér és emberei pedig egész éjszaka meneteltek az Arábá-völgyben\, majd átkeltek a Jordánon\, és végigmenve a völgyszoroson megérkeztek Mahanajimba. 30 Jóáb is visszatért Abnér üldözéséből. Összegyűjtötte az egész hadinépet\, és Dávid szolgái közül tizenkilencen hiányoztak\, meg Aszáél. 31 De Dávid szolgái is vágtak le benjáminiakat\, úgyhogy Abnér embereiből háromszázhatvanan haltak meg. 32 Aszáélt pedig magukkal vitték\, és eltemették apja sírjába Betlehemben. Jóáb és emberei pedig egész éjjel meneteltek\, és virradatkor értek Hebrónba. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata\n\n\n\nDávid előtt egyértelműen megnyílt az út a királyság felé; ő mégsem a saját feje után ment\, hanem ismét az Istentől kért iránymutatást\, s csak az Ő jóváhagyásával fogadta el a fölkenést. Elsőként azokhoz fordult\, akik igaznak és hűnek bizonyultak az előző királyhoz\, és biztosította őket saját elkötelezettségéről és felelősségvállalásáról\, valamint az Úr szeretetéről és hűségéről. A „legyetek erősek\, és legyetek bátrak!” (7) bátorításból mi is erőt meríthetünk\, ha elveszettnek érezzük magunkat. \nRÉ21 72 RÉ 72 \nÉnek az eljövendőkről | 624 | Emeljük Jézushoz szemünk \n\n\n„Mert úgy határoztam\, hogy nem tudok közöttetek másról\, csak Jézus Krisztusról\, róla is mint a megfeszítettről.”1Kor 2 \n\n\n1 Én is\, amikor megérkeztem hozzátok\, testvéreim\, nem úgy érkeztem\, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. 2 Mert úgy határoztam\, hogy nem tudok közöttetek másról\, csak Jézus Krisztusról\, róla is mint a megfeszítettről. 3 És én erőtlenség\, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. 4 Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok\, hanem a Lélek bizonyító erejével\, 5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén\, hanem Isten erején nyugodjék. 6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk\, de nem e világnak\, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét\, 7 hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk\, azt az elrejtett bölcsességet\, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel\, mert ha felismerték volna\, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9 Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott\, fül nem hallott\, és ember szíve meg sem sejtett\, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” 10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által\, mert a Lélek mindent megvizsgál\, még Isten mélységeit is. 11 Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt\, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek\, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki\, ami Istenben van\, csak Isten Lelke. 12 Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk\, hanem az Istenből való Lelket\, hogy megismerjük mindazt\, amit Isten ajándékozott nekünk. 13 Ezeket hirdetjük is\, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal\, hanem a Lélektől jött tanítással\, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. 14 A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait\, mert ezeket bolondságnak tekinti\, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. 15 A lelki ember azonban mindent megítél\, de őt senki sem ítéli meg. 16 Mert ki értette meg az Úr szándékát\, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(2) „Mert úgy határoztam\, hogy nem tudok közöttetek másról\, csak Jézus Krisztusról\, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor 2) \nMit jelent ez a sor? Pál minden mondata egy témáról szólt? Ugyanazt ismételgette talán? Nem erről van szó. Elhatározásról ír. Alapvetésről és viszonyítási pontról. Ahonnan a tanítás elindul\, és ahová visszatér\, és közben el sem szakad onnan. Pál szolgálatának a gravitációjáról beszél. Nem maga körül keringett\, nem önnön gondolatai és elképzelései mentén hirdette az Igét. A középpont\, ahonnan nem szakad el: az emberré lett Fiú Isten\, a megfeszített\, keresztje által diadalt arató és az embert megszabadító Megváltó. Pál döntött\, szolgálatát\, igehirdetését és életét ide kapcsolja – és így marad szabad ember. Szabad a gőgtől\, hisz nem magát tartja alapnak. Szabad az érdekes és divatos gondolatoktól\, a korszellemtől! Közben persze átfog mindent\, ami az embert érinti\, de nem kihagyva Jézust\, akié amúgy is minden. Figyelmeztetés ez nekünk\, amikor az Igéről gondolkozunk\, a saját szolgálatunkról a gyülekezetben és az evangéliumhirdetésben. Van középpont\, ahonnan nem szabad elszakadni\, mert akkor ereje is lesz annak\, amit mondunk és teszünk. Nem mulandó emberi gondolatok és technikák szerint\, nem másokat manipulálva és megvezetve\, hanem a Krisztust hirdetve a Lélek bizonyító erejével: azaz Isten is hozzáteszi azt\, amit csak ő tud. Így lesz akár a mi bizonyságtételünk is segítség másvalaki hitre jutásában és megerősödésében.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-147/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241127
DTEND;VALUE=DATE:20241128
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241127T123131Z
LAST-MODIFIED:20241127T123131Z
UID:10515-1732665600-1732751999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia\, Jónátán miatt meg az Úr népe miatt”2Sám 1 \n\n\n1 Saul halála után Dávid\, legyőzve az amálékiakat\, visszatért\, és két napig Ciklágban tartózkodott. 2 A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából megszaggatott ruhában\, porral beszórt fejjel. Amint Dávidhoz ért\, a földre vetette magát\, és leborult előtte. 3 Dávid megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Izráel táborából menekültem el. 4 Dávid ezt kérdezte tőle: Mi történt? Mondd el nekem! Ő pedig ezt mondta: Megfutamodott a hadinép a csatában\, sokan elestek és meghaltak a nép közül; meghalt Saul és a fia\, Jónátán is. 5 Ekkor Dávid így szólt a hírhozó legényhez: Honnan tudod\, hogy meghalt Saul és a fia\, Jónátán? 6 A hírhozó legény ezt felelte: Éppen a Gilbóa-hegyen voltam\, és láttam\, hogy Saul a lándzsájára támaszkodik\, a hadi szekerek és a lovasok pedig feléje nyomulnak. 7 Ekkor hátrafordult Saul\, meglátott\, odahívott magához\, én pedig ezt mondtam: Itt vagyok! 8 Ki vagy? – kérdezte\, és én így feleltem: Egy amáléki. 9 Akkor ezt mondta nekem: Állj ide mellém\, és ölj meg\, mert szédülés fogott el\, bár még magamnál vagyok. 10 Odaálltam hát mellé\, és megöltem\, mert tudtam\, hogy úgysem fogja túlélni a bukását. Azután levettem a fejdíszét meg a karkötőjét\, és elhoztam az én uramnak. 11 Akkor Dávid megragadta a ruháját és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is. 12 Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia\, Jónátán miatt meg az Úr népe miatt; Izráel háza miatt\, mert fegyver által hullottak el. 13 Majd megkérdezte Dávid a hírhozó legénytől: Hová való vagy? Ő így felelt: Egy amáléki jövevénynek vagyok a fia. 14 Erre ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy mertél kezet emelni az Úr felkentjére\, és megölni őt?! 15 Azután odahívta Dávid az egyik legényt\, és ezt mondta: Jöjj\, és végezz vele! Az pedig ledöfte\, úgyhogy meghalt. 16 Majd ezt mondta neki Dávid: Magadnak köszönheted\, hogy így jártál\, hiszen a saját szád vallott ellened\, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az Úr felkentjét. 17 Dávid ezzel a siratóénekkel siratta el Sault és fiát\, Jónátánt\, 18 és meghagyta\, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íj-dalra\, amely meg van írva a Jásár könyvében: 19 Izráel ékessége elesett halmaidon! Jaj\, hogy elhullottak a hősök! 20 Ne mondjátok el Gátban\, ne hirdessétek Askelón utcáin; ne örüljenek a filiszteusok lányai\, ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai! 21 Gilbóa hegyei\, halottak mezeje! Ne hulljon rátok harmat\, ne érjen titeket eső! Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát\, Saul pajzsát nem kenik többé olajjal. 22 Sebesültek vérétől\, hősök kövérjétől Jónátán íja nem rettent vissza\, Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen. 23 Saul és Jónátán\, kik egymást szerették\, éltükben kedvelték\, a halálban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál\, erősebbek az oroszlánoknál. 24 Izráel lányai! Sirassátok Sault\, ki gyönyörű bíborba öltöztetett\, ruhátokat arannyal ékesítette. 25 Jaj\, elestek hőseink a harcban! Jónátánt halmaidon sebezték halálra! 26 Elszorul a szívem\, testvérem\, Jónátán\, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél. 27 Jaj\, elestek hőseink\, elpusztultak a fegyverek! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata\n\n\n\nDávid nem örvendezik az ellenségévé vált uralkodó halálán\, hanem gyönyörű siratóénekben vesz búcsút Saultól és fiaitól. Nem a tőle elszenvedett sérelmeit hangoztatja\, hanem méltó módon\, nemeslelkűen emlékezik Izráel első királyára. Nem a haragnak enged teret\, hanem megbocsátóan idézi fel Saul érdemeit\, illetve az oly nagyon szeretett Jónátán barátságát\, ezzel nekünk is példát mutatva\, hogyan\, milyen lélekkel közeledjünk egymáshoz. \nRÉ21 718 RÉ 276 \nA keresztyén reménység éneke | 628 | Áldó hatalmak oltalmába rejtve \n\n\n„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak\, akik elvesznek\, de nekünk\, akik üdvözülünk\, Isten ereje. […] tetszett Istennek\, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.”1Kor 1\,18–31 \n\n\n18 Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak\, akik elvesznek\, de nekünk\, akik üdvözülünk\, Istennek ereje. 19 Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének\, és az értelmesek értelmét semmivé teszem.” 20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? 21 Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében\, tetszett Istennek\, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. 22 És miközben a zsidók jelt kívánnak\, a görögök pedig bölcsességet keresnek\, 23 mi a megfeszített Krisztust hirdetjük\, aki a zsidóknak ugyan megütközés\, a pogányoknak pedig bolondság\, 24 de maguknak az elhívottaknak\, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. 25 Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél\, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. 26 Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat\, testvéreim; nem sokan vannak köztetek\, akik emberi megítélés szerint bölcsek\, hatalmasok vagy előkelők. 27 Sőt azokat választotta ki Isten\, akik a világ szemében bolondok\, hogy megszégyenítse a bölcseket\, és azokat választotta ki Isten\, akik a világ szemében erőtlenek\, hogy megszégyenítse az erőseket\, 28 és azokat választotta ki Isten\, akik a világ szemében nem előkelők\, sőt lenézettek\, és a semmiket\, hogy semmikké tegye a valamiket\, 29 hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. 30 Az ő munkája az\, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé\, igazsággá\, megszentelődéssé és megváltássá\, 31 hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik\, az Úrral dicsekedjék.” \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(18.21b) „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak\, akik elvesznek\, de nekünk\, akik üdvözülünk\, Isten ereje. […] tetszett Istennek\, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.” (1Kor 1\,18–31) \nJörg Zink írja: „Ami a keresztyén hitet az emberi vallásosság minden más formájától megkülönbözteti\, nem más\, mint egy magányos\, törékeny alak a történelemből.” Jézusról van szó\, és arról\, ahogyan belépett a történelem egy pontján az emberiség életébe. A hívő ember abban különbözik a nem hívőtől\, hogy felismeri e magányos\, törékeny alakban a mindenek feletti\, mindennél hatalmasabb\, győztes Istent. Ez a magányos\, törékeny alak\, teljesen összetörve a kereszten\, átfordította a világ történelmét és benne a mi történetünket is: a halálból az életbe\, a bűnből a visszakapott Isten-közelségbe. Lehet\, hogy kinevetnek\, bolondnak néznek a hitünk miatt\, de mindez nem számít. Az igehirdetés egyszerű mondatai generációk óta adják tovább a megfeszített és feltámadott életre hívó szavait\, hétköznapi emberek hiteles életének és beszédének tanúsága miatt van egyre több és több hívő a földön. Nekem és neked\, nekünk nem a világ nyomja rá a „minősítést” az életünkre\, hanem a jó pásztor. Vele és benne pedig győztesek vagyunk.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-146/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241126
DTEND;VALUE=DATE:20241127
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241126T104432Z
LAST-MODIFIED:20241126T113832Z
UID:10513-1732579200-1732665599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Saul is meghalt fiaival együtt”1Sám 31 \n\n\n1 Eközben a filiszteusok megütköztek Izráellel\, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok elől. Elesettek borították a Gilbóa-hegyet. 2 A filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek\, és megölték a filiszteusok Jónátánt\, Abínádábot és Malkísúát\, Saul fiait. 3 Heves küzdelem dúlt Saul körül\, de végül eltalálták az íjászok. Súlyosan megsebesítették az íjászok\, 4 ezért azt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod\, és szúrj le vele\, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek\, ne ők szúrjanak le\, és ne űzzenek gúnyt belőlem! De a fegyverhordozó nem akarta megtenni\, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját\, és beledőlt. 5 Amikor látta a fegyverhordozója\, hogy meghalt Saul\, ő is a kardjába dőlt\, és meghalt vele együtt. 6 Így halt meg Saul azon napon\, vele együtt a három fia\, a fegyverhordozója meg az összes embere. 7 Amikor látták azok az izráeliek\, akik a völgyön és a Jordánon túl laktak\, hogy az izráeliek megfutamodtak\, és Saul is meghalt fiaival együtt\, elhagyták a városokat\, és elmenekültek\, a filiszteusok pedig odajöttek\, és letelepedtek azokban. 8 Másnap eljöttek a filiszteusok\, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és három fiát is\, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. 9 Levágták a fejét\, megfosztották fegyverzetétől\, és körbeküldték a filiszteusok földjén\, hogy megvigyék az örömhírt bálványaik templomába és a népnek. 10 Fegyverzetét az Astarte templomában helyezték el\, holttestét pedig kiakasztották Bét-Seán várfalára. 11 Amikor azonban meghallották Jábés-Gileád lakói\, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok\, 12 harcosaik elindultak\, egész éjjel meneteltek\, és leszedték Saulnak és fiainak a holttestét Bét-Seán várfaláról. Hazamentek Jábésba\, és ott elégették azokat. 13 Csontjaikat pedig összeszedték\, és eltemették a jábési tamariszkuszfa alatt\, majd hétnapos böjtöt tartottak. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata\n\n\n\nSaul halála már-már egy görög tragédiát idéz. A fő különbség\, hogy a tragédiákban legtöbbször a fátum kikerülhetetlen\, általában valamilyen értékvesztés tanúi lehetünk\, s nincs feloldás; a Biblia viszont mindig Isten szeretetét\, gondviselő kegyelmét emeli ki. Igen\, Saulnak szükségszerűen el kellett vesznie\, hogy a választott nép királya majd Dávid lehessen. A hangsúly viszont nem Saul bukásán\, hanem Dávid Isten iránti engedelmességén van. \nRÉ21 613 RÉ 403 \nÉnek az eljövendőkről | 623 | Íme\, lészen a kései korban \n\n\n„Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben […]. Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban…”1Kor 1\,1–17 \n\n\n1 Pál\, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola és Szószthenész testvér 2 az Isten gyülekezetének\, amely Korinthusban van\, a Krisztus Jézusban megszentelteknek\, elhívott szenteknek; mindazokkal együtt\, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét\, az ő és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: 3 kegyelem nektek és békesség Istentől\, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 4 Hálát adok értetek az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelemért\, amely nektek Krisztus Jézusban adatott. 5 Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben\, 6 amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. 7 Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban\, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok\, 8 aki meg is erősít titeket mindvégig\, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 9 Hűséges az Isten\, aki elhívott titeket az ő Fiával\, Jézus Krisztussal\, a mi Urunkkal való közösségre. 10 A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket\, testvéreim\, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok\, és ne legyenek közöttetek szakadások\, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre! 11 Mert azt a hírt kaptam rólatok\, testvéreim\, Khloé embereitől\, hogy viszálykodások vannak közöttetek. 12 Úgy értem ezt\, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok\, én Apollósé\, én Kéfásé\, én pedig Krisztusé. 13 Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek\, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? 14 Hálát adok Istennek\, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek\, csak Kriszpuszt és Gájuszt\, 15 nehogy azt mondhassa valaki\, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. 16 Igaz\, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is\, rajtuk kívül azonban nem tudom\, hogy mást is megkereszteltem volna. 17 Mert nem azért küldött engem Krisztus\, hogy kereszteljek\, hanem hogy az evangéliumot hirdessem\, de nem bölcselkedő beszéddel\, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(5.7) „Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben […]. Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban…” (1Kor 1\,1–17) \nAz első korinthusi levél összetett és mély része a Szentírásnak\, Pál tudása és bölcsessége\, szenvedélye és féltése is ott van e sorok születése mögött. Erős és nagy gyülekezet betegedett meg\, hatalmasak a problémák a közösségben\, de lehet\, nem is látják ezeket az egymással veszekedő érintettek. Az apostol diagnózist állít fel\, és rámutat a gyógymódra. Fel akarja nyitni a szemüket – és megnyitni a szívüket a korinthusiaknak. Nyitott szívvel és az önvizsgálat bátorságával kell nekünk is olvasnunk ezt a levelet. Hogy felnyíljon a szemünk. Például akkor\, amikor nagyon hasonlítunk a korinthusiakra: erősnek képzeljük magunkat\, egymásra licitálva az egyházban\, és közben éppen a valódi erőnk vész el. Egymással versengünk\, a másikat megbélyegezve\, magunkat kiemelve\, közben észre sem vesszük\, de Jézus Krisztustól egyre inkább távolodunk. Pedig ha van erőnk\, gazdagságunk\, ha jutottunk előre\, az csakis a minket megváltó\, elhívó\, a minket megtartó és közösséggé építő Isten miatt lehet.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-145/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241125
DTEND;VALUE=DATE:20241126
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241125T082924Z
LAST-MODIFIED:20241125T085236Z
UID:10508-1732492800-1732579199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„erőt kapott Istenétől\, az Úrtól”1Sám 30 \n\n\n1 Mire Dávid harmadnapra embereivel együtt Ciklágba érkezett\, az amálékiak betörtek a Délvidékre meg Ciklágba\, földúlták és fölperzselték Ciklágot. 2 Fogságba vitték az ottani asszonyokat; nem öltek meg sem kicsinyt\, sem nagyot\, hanem elhajtották őket\, és elmentek útjukra. 3 Amikor Dávid embereivel együtt megérkezett a városba\, látták\, hogy azt fölperzselték\, feleségeiket\, fiaikat és leányaikat pedig fogságba hurcolták. 4 Ekkor hangos sírásra fakadt Dávid és a vele levő nép\, míg végül erejük sem maradt a sírásra. 5 Dávid két feleségét is fogságba hurcolták: a jezréeli Ahínóamot és Abígajilt\, a karmeli Nábál volt feleségét. 6 Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt\, hogy megkövezi\, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt. Dávid azonban erőt kapott Istenétől\, az Úrtól. 7 Ezt mondta Dávid Ebjátár papnak\, Ahímelek fiának: Hozd ide az éfódot! És Ebjátár odavitte Dávidnak az éfódot. 8 Dávid pedig megkérdezte az Urat: Üldözzem-e azt a rablócsapatot? Utolérem-e őket? Ő pedig így felelt neki: Üldözd\, mert biztosan utoléred őket\, és kiszabadíthatod a tieidet. 9 Akkor elindult Dávid hatszáz emberével együtt. Amikor a Beszór-patakhoz értek\, egy részük megállt. 10 Dávid négyszáz emberrel folytatta az üldözést\, hiszen kétszázan megálltak: ezek túl fáradtak voltak már ahhoz\, hogy átkelhessenek a Beszór-patakon. 11 Akkor találtak a mezőn egy egyiptomi embert\, és Dávidhoz vitték. Adtak neki kenyeret\, hogy egyék\, és megitatták vízzel. 12 Adtak neki egy fügekalácsot és két szőlőkalácsot. Ő evett\, és magához tért\, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett\, sem vizet nem ivott. 13 Dávid ezt kérdezte tőle: Ki a gazdád\, és hová való vagy? Ő így felelt: Egyiptomi ifjú vagyok\, egy amáléki ember szolgája\, de itthagyott a gazdám\, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem. 14 Betörtünk a kerétiek déli vidékére meg Júda és Káléb déli területére\, és felperzseltük Ciklágot. 15 Dávid megkérdezte tőle: Elvezetsz bennünket ahhoz a rablócsapathoz? Az így felelt: Esküdj meg nekem az Istenre\, hogy nem ölsz meg\, és nem szolgáltatsz vissza engem a gazdámnak\, és akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz. 16 El is vezette hozzájuk; azok pedig az egész vidéken elszéledve ettek-ittak és táncoltak\, mert igen nagy volt a zsákmány\, amelyet a filiszteusok földjén és Júda földjén szereztek. 17 Dávid virradattól másnap estig vágta őket\, és senki sem menekült meg közülük\, csak négyszáz ifjú\, akik tevére ülve elvágtattak. 18 Így mentett meg Dávid mindent\, amit az amálékiak elvittek. Két feleségét is megmentette Dávid. 19 Semmijük sem hiányzott a zsákmányból\, sem kicsiny\, sem nagy\, sem fiúk\, sem lányok\, semmi\, amit elvettek tőlük; mindent visszaszerzett Dávid. 20 A juhokat és marhákat is mind visszavette Dávid. Ezt a jószágot előtte terelték\, és azt mondták: Ez Dávid zsákmánya! 21 Dávid visszaért ahhoz a kétszáz emberhez\, akik fáradtak voltak ahhoz\, hogy Dávidot kövessék\, és ezért otthagyta őket a Beszór-pataknál; ezek elébe mentek Dávidnak és a vele levő népnek. Dávid odalépett hozzájuk\, és békességgel köszöntötte őket. 22 Akkor néhány gonosz és elvetemült ember azok közül\, akik elmentek Dáviddal\, így kezdett beszélni: Mivel ezek nem jöttek velünk\, ne adjunk nekik a zsákmányból\, amit megmentettünk\, hanem mindegyiknek csak a feleségét és a gyermekeit. Vigyék el őket\, és menjenek! 23 Dávid azonban így felelt: Testvéreim! Ne bánjatok így azzal\, amit az Úr adott nekünk! Mert ő őrzött meg bennünket\, és ő adta kezünkbe a bennünket kifosztó rablócsapatot. 24 Hogy is hallgathatnánk rátok ebben? Hanem amekkora a része annak\, aki elment a harcba\, akkora legyen annak is a része\, aki a fölszerelésnél maradt; egyforma részt kapjanak! 25 És így lett ez attól a naptól fogva azután is: rendelkezéssé és szokássá tették ezt Izráelben mindmáig. 26 Amikor megérkezett Dávid Ciklágba\, küldött a zsákmányból Júda véneinek\, a barátainak\, ezzel az üzenettel: Nektek szóló ajándék ez az Úr ellenségeinek zsákmányából! 27 Küldött a Bételben\, Rámót-Negebben és Jattírban lakóknak\, 28 az Aróérban\, Szifmótban és Estemóában lakóknak\, 29 a Rákálban\, a jerahmeéliek városaiban és a kéniek városaiban lakóknak\, 30 a Hormában\, Bór-Ásánban és Atákban lakóknak\, 31 a Hebrónban és mindazokon a helyeken lakóknak\, ahol megfordult Dávid az embereivel. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata\n\n\n\nDávid ismét szorongattatott helyzetbe került\, de újra „erőt kapott Istenétől\, az Úrtól” (6). Folyamatosan kapcsolatot tartott az Istennel. Mielőtt bármit tett volna\, megkérdezte róla az Urat\, és hallgatott Rá. Ez az élő\, kétirányú kötelék tette őt erőssé\, majd sikeressé\, de nem elbizakodottá! Hisz mindig tudta\, hogy egyedül az Úré a dicsőség. Amennyiben mi is EGYségben tudunk élni mennyei Atyánkkal\, megtapasztalhatjuk\, hogy rendelkezéseit megtartó\, hitünket megvalló gyermekei lehetünk. \nRÉ21 775 RÉ 511 \nNapi ének | 627 | A mennybe’ fenn a trónusnál \n\n\n„De szeretném\, ha bölcsek lennétek a jóra\, és képtelenek a rosszra.”Róm 16\,17–27 \n\n\n17 Kérlek titeket\, testvéreim\, tartsátok szemmel azokat\, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben\, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! 18 Mert az ilyenek nem a mi Urunknak\, Krisztusnak szolgálnak\, hanem a saját hasuknak\, és szép szóval\, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét. 19 Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez\, nektek tehát örülök. De szeretném\, ha bölcsek lennétek a jóra\, és képtelenek a rosszra. 20 A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! 21 Köszönt titeket munkatársam\, Timóteus\, valamint rokonaim: Lúciusz\, Jászón és Szószipatrosz. 22 Köszöntelek titeket az Úrban én\, Terciusz\, aki leírtam ezt a levelet. 23 Köszönt titeket Gájusz\, aki vendéglátóm nekem és az egész gyülekezetnek. Köszönt titeket Erasztosz\, a város számvevője és Kvártusz testvérünk. 24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! 25 Akinek pedig van hatalma arra\, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint – ama titok kinyilatkoztatása folytán\, amely örök időkön át kimondatlan maradt\, 26 de most nyilvánvalóvá lett\, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek\, hogy eljussanak a hit engedelmességére –\, 27 az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(19b) „De szeretném\, ha bölcsek lennétek a jóra\, és képtelenek a rosszra.” (Róm 16\,17–27) \nFigyelmeztető sorokat ír Pál a római hívőknek a jövőre nézve: mit kerüljenek el\, mire figyeljenek. Persze\, ezek a tanácsok a maiaknak is sokat érnek. A bölcsesség a Szentírásban gyakorlati tudást jelent\, tiszta felismeréseket akár éles helyzetekben is. Nem könyvekből tanulható a bölcsesség\, az Istennel együtt eltöltött idő megtapasztalásaiból születik. Együtt látni Istennel\, mi a jó és mi a rossz\, és így dönteni\, haladni. Pál sorai is ezt tűzik ki célként. Hogy az Isten népének életében egyre inkább a jó felé mutasson a mérleg nyelve. Bölcsnek lenni a jóra\, képtelennek a rosszra – J. B. Phillips így ülteti ezt át: „Azt akarom\, hogy a jónak avatott szakértői\, ellenben a rosszban még kezdők se legyetek.” Egy újabb\, egész életen át gyakorolható program a hívőknek\, a gyülekezeteknek\, az egyházunknak: „hivatásossá válni” a jóban\, és csakis abban. Mert ez méltó a minket elhívó Istenhez\, akit dicsőítenünk kell. „…az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-144/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241123T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241125T170000
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241123T190024Z
LAST-MODIFIED:20241123T190024Z
UID:10504-1732348800-1732554000@nemmind1.hu
SUMMARY:Katalin nap
DESCRIPTION:November 24-én Katalin napot tartunk a gyülekezeti házban.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/katalin-nap/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241123
DTEND;VALUE=DATE:20241124
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241123T172945Z
LAST-MODIFIED:20241123T172945Z
UID:10495-1732320000-1732406399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Akkor ezt mondta Saul szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt!” \n1Sám 28 \n  \n1 Abban az időben a filiszteusok összevonták a csapataikat\, hogy megütközzenek Izráellel. Ákís ezt mondta Dávidnak: Tudd meg\, hogy velem együtt neked is hadba kell vonulnod embereiddel együtt! 2 Dávid ezt felelte Ákísnak: Akkor te már azt is tudod\, hogy mit kell tennie szolgádnak. Ákís ezt mondta Dávidnak: Úgy van! Testőrömmé teszlek erre az időre. 3 Közben meghalt Sámuel. Meggyászolta egész Izráel\, és eltemették városában\, Rámában. Saul pedig eltávolította az országból a halottidézőket és jövendőmondókat. 4 A filiszteusok tehát összegyűltek\, benyomultak\, és Súném mellett ütöttek tábort. Saul is összegyűjtötte egész Izráelt\, és tábort ütött a Gilbóa-hegyvidéken. 5 Amikor azonban Saul meglátta a filiszteusok táborát\, megijedt\, és hevesen kezdett verni a szíve. 6 Megkérdezte Saul az Urat\, de az Úr nem válaszolt neki sem álomban\, sem az úrímmal\, sem a próféták által. 7 Akkor ezt mondta Saul a szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt! Elmegyek hozzá\, és őt kérdezem meg. Szolgái ezt felelték neki: Van itt Én-Dórban egy halottidéző asszony. 8 Saul ekkor elváltoztatta a külsejét\, más ruhát vett magára\, és elment két emberével. Amikor éjjel odaértek az asszonyhoz\, ezt mondta: Kérj jövendölést a halottaktól\, és idézd meg nekem\, akit mondok neked! 9 De az asszony ezt felelte: Magad is tudod\, mit tett Saul\, hogyan irtotta ki az országból a halottidézőket és a jövendőmondókat. Miért akarsz csapdába ejteni és megöletni engem? 10 De megesküdött neki Saul az Úrra: Az élő Úrra mondom\, hogy nem ér téged büntetés emiatt. 11 Az asszony ekkor megkérdezte: Kit idézzek meg neked? Ő így felelt: Sámuelt idézd meg nekem! 12 Amikor az asszony meglátta Sámuelt\, hangosan felkiáltott\, és ezt mondta Saulnak: Miért szedtél rá? Hiszen te vagy Saul! 13 De a király ezt mondta neki: Ne félj! Mit láttál? Az asszony ezt felelte Saulnak: Istenfélét látok feljönni a földből. 14 Saul megkérdezte tőle: Hogyan néz ki? Az asszony így felelt: Egy öregember jön fölfelé\, palástba burkolózva. Ebből megtudta Saul\, hogy Sámuel az; ezért arccal a földig hajolt\, és leborult előtte. 15 Sámuel ezt mondta Saulnak: Miért háborgattál és idéztél meg engem? Saul így felelt: Igen nagy bajban vagyok. Megtámadtak a filiszteusok; Isten pedig eltávozott tőlem\, és nem felel többé sem próféták által\, sem álomban. Téged hívtalak tehát\, hogy tudasd velem\, mit kell tennem. 16 De Sámuel ezt mondta: Miért kérdezel engem\, ha az Úr eltávozott tőled\, és az ellenséged lett?! 17 Úgy cselekedett az Úr\, ahogyan általam megmondta: kiragadta kezedből a királyságot az Úr\, és másnak\, Dávidnak adta. 18 Mivel nem hallgattál az Úr szavára\, és nem izzó haragja szerint bántál Amálékkal\, azért bánik most veled így az Úr. 19 Sőt az Úr veled együtt Izráelt is a filiszteusok kezébe adja\, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszel. Még Izráel táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr. 20 Ekkor Saul hirtelen teljes hosszában elzuhant a földön\, annyira megrémült Sámuel szavaitól. Semmi erő sem volt benne\, mert egész nap és egész éjjel nem evett semmit. 21 Az asszony pedig odament Saulhoz\, és látva\, hogy nagyon megrémült\, ezt mondta neki: Látod\, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Kockára tettem az életemet\, és hallgattam arra\, amit mondtál nekem. 22 Most azért te is hallgass szolgálóleányod szavára! Hadd tegyek eléd egy falat kenyeret\, és egyél\, hogy legyen erőd\, amikor útra kelsz. 23 Ő azonban vonakodva ezt mondta: Nem eszem. De udvari emberei\, sőt az asszony is addig unszolták\, míg végre szót fogadott nekik\, fölkelt a földről\, és az ágyra ült. 24 Volt az asszony házánál egy hízott borjú. Sietve levágta\, majd lisztet vett elő\, meggyúrta\, és megsütötte kovásztalan lepénynek. 25 Odavitte Saulnak és udvari embereinek\, azok pedig ettek. Azután fölkeltek\, és elmentek még azon az éjszakán. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata \n„Akkor ezt mondta Saul szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt!” (7) Saul az engedetlen úton\, Isten által tiltott dolgokba vont be másokat is. Mind az Ó-\, mind az Újszövetség kategorikusan tiltja a szellemidézést\, jóslást és varázslást (3Móz 20\,27\, 5Móz 18\,9–14\, Jel 22\,15). Semmi jót nem „vetít” elő\, csak halált és pusztulást a magát Sámuelnek hazudó\, démoni lélek (Jn 8\,44). Mi viszont Jézus iránti engedelmességre hívjunk másokat is\, melyből élet és áldás fakad (Jn 12\,26)! \n  \nRÉ21 721 RÉ 470 \n  \nZsoltárének | 62 | Az én lelkem szép csendesen \n  \n„A mi Urunk Jézus Krisztusra és a lélek szeretetére kérlek titeket\, testvéreim\, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban…” \nRóm 15\,14–33 \n  \n14 Én pedig\, testvéreim\, magam is meg vagyok arról győződve\, hogy ti is telve vagytok jósággal\, telve minden ismerettel\, és hogy egymást is tudjátok tanítani. 15 Ezért kissé merészebben írtam nektek\, mintegy emlékeztetve titeket\, merthogy arra kaptam Istentől a kegyelmi ajándékot\, 16 hogy a népekért legyek Krisztus Jézusnak szolgája\, aki az Isten evangéliumának papi szolgálatát végzem\, hogy a népek áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen. 17 Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt\, 18 mert semmi olyanról nem mernék beszélni\, amit ne Krisztus tett volna általam a népek megtéréséért szóval és tettel\, 19 jelek és csodák erejével\, a Lélek erejével: így hirdethettem Jeruzsálemtől kezdve mindenfelé egészen Illíriáig Krisztus evangéliumát. 20 Ezért úgy tartottam becsületesnek\, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem\, ahol Krisztust már ismerik\, hogy ne idegen alapra építsek\, 21 hanem amint meg van írva: „Meglátják őt azok\, akiknek még nem hirdették\, és akik még nem hallották\, azok megértik.” 22 Ez is sokszor akadályozott abban\, hogy elmenjek hozzátok. 23 Most pedig\, mivel ezeken a vidékeken már nincs feladatom\, és sok éve vágyódom arra\, hogy eljussak hozzátok\, 24 amikor Hispániába utazom\, el is megyek hozzátok. Remélem ugyanis\, hogy átutazóban megláthatlak titeket\, és ti fogtok engem oda útnak indítani\, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok. 25 Most pedig Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára. 26 Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták\, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. 27 Jónak látták ezt\, de tartoznak is ezzel nekik\, mert ha a népek részesültek az ő lelki javaikban\, akkor tartoznak is azzal\, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik. 28 Ha tehát ezt elvégeztem\, és az adományt átadtam\, a ti segítségetekkel elmegyek Hispániába. 29 Azt pedig tudom\, hogy amikor hozzátok megyek\, Krisztus áldásának teljességével megyek majd. 30 A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket\, testvéreim\, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban\, 31 hogy megszabaduljak azoktól\, akik hitetlenek Júdeában\, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek\, 32 hogy aztán majd Isten akaratából örömmel érkezzem hozzátok\, és megpihenjek nálatok. 33 A békesség Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen. \n  \nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata \n(30) „A mi Urunk Jézus Krisztusra és a lélek szeretetére kérlek titeket\, testvéreim\, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban…” (Róm 15\,14–33) \n  \nMivel tudná segíteni a sok száz kilométerre küzdő és harcoló Pált? Ma sokkal könnyebb volna\, pénzt lehet utalni\, csomagküldő szolgálatok vannak\, a föld két végén élő ember online tud beszélgetni. Akkor ilyen még nem volt. Közben pedig ott feszült a szeretetkapcsolat szülte szükség: valamit tenni kellene! Pál ezzel tisztában van\, megírja\, hogy el szeretne menni\, ott örömmel együtt lenni\, megpihenni kicsit a rómaiaknál. De addig is van még valami: az imádság. Amely nem pótcselekvés\, amíg megfelelő\, normális segítséget nem tudunk adni. Nem\, az apostolnak ez valós segítség. Mi se értékeljük le az imádságot! Igazi tett és támogatás\, akkor is\, ha mást nem tudunk tenni. De ha tudunk is\, imádkozni akkor is lehet.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-143/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241122
DTEND;VALUE=DATE:20241123
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241122T091316Z
LAST-MODIFIED:20241122T091316Z
UID:10413-1732233600-1732319999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Dávid azonban ezt gondolta…”1Sám 27 \n\n\n1 Dávid azonban ezt gondolta: Egy napon mégis el kell pusztulnom Saul kezétől. Legjobb lesz gyorsan elmenekülnöm a filiszteusok földjére. Akkor majd hiába üldöz engem Saul Izráel egész területén\, megmenekülök a kezéből. 2 Elindult azért Dávid\, és átment hatszáz emberével együtt Ákíshoz\, Máók fiához\, Gát királyához. 3 Letelepedett Dávid Ákísnál Gátban embereivel együtt\, mindegyik a maga háza népével\, Dávid is a két feleségével: a jezréeli Ahínóammal és a karmeli Abígajillal\, Nábál volt feleségével. 4 Amikor jelentették Saulnak\, hogy Dávid Gátba menekült\, nem kereste tovább. 5 Egyszer azt mondta Dávid Ákísnak: Ha jóindulattal vagy hozzám\, adj nekem helyet az egyik mezővárosban\, hogy ott lakjam! Miért lakjék szolgád veled együtt a király városában? 6 Akkor nekiadta Ákís Ciklágot – így lett Ciklág Júda királyaié mindmáig. 7 Az az idő\, amíg Dávid a filiszteusok mezején lakott\, egy esztendő és négy hónap volt. 8 Egyszer felvonult Dávid embereivel együtt\, és megtámadták a gesúriakat\, a gézerieket és az amálékiakat. Ezek voltak ősidőktől fogva annak a földnek a lakói Súr felé menet Egyiptom országáig. 9 Valahányszor Dávid betört egy területre\, sem férfit\, sem asszonyt nem hagyott életben\, és elvitt juhot és marhát\, szamarat\, tevét és ruhaneműt\, azután visszament Ákíshoz. 10 Amikor Ákís ilyenkor megkérdezte\, hogy most éppen hová törtek be\, Dávid ilyeneket felelt: Júda déli részére! A jerahmeéliek déli területeire! A kéniek déli területére! 11 Dávid nem hagyott életben\, és nem vitt Gátba sem férfit\, sem asszonyt\, hogy ne mondhassák el: Ezt meg ezt csinálta Dávid! Ez volt a szokása egész idő alatt\, amíg a filiszteusok mezején lakott. 12 Ákís pedig bizalmába fogadta Dávidot\, mert ezt gondolta: Nagyon meggyűlöltette magát a népével\, Izráellel\, ezért örökre az én szolgám marad. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata\n\n\n\n„Dávid azonban ezt gondolta…” (1). Dávid most sem az Urat\, sem embereket nem kérdezett\, „monda Dávid magában” (Károli). Ez a hitbéli megingás majdnem odáig sodorja\, ha az Úr nem könyörül rajta\, hogy Isten népe ellen kellett volna harcolnia (29. rész). Az Úrra hagyatkozó ember viszont így szól: „Istenre bízom magamat\, Magamban nem bízhatom…” (RÉ 745). Jellemezzen bennünket a tékozló fiú lelkülete\, aki „…magába szállt…” (Lk 15\,17)\, vagyis bűnbánatra jutott. A magunk gondolata helyett kérdezhetjük: „Mit tegyek\, Uram?” (ApCsel 22\,10) \nRÉ21 4 RÉ 4 \nNapi ének | 617 | A mi szívünk csak tehozzád \n\n\n„A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek\, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint…”Róm 15\,1–13 \n\n\n1 Mi erősek pedig tartozunk azzal\, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk\, és ne a magunk kedvére éljünk. 2 Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse\, mégpedig annak javára és épülésére. 3 Hiszen Krisztus sem a maga kedvére élt\, hanem amint meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai hullottak énreám.” 4 Mert amit korábban megírtak\, a mi tanításunkra írták meg\, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. 5 A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek\, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint\, 6 hogy egy szívvel\, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. 7 Ezért fogadjátok be egymást\, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére. 8 Mert azt mondom\, hogy Krisztus a zsidóság szolgájává lett Isten igazságáért\, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket\, 9 a népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent\, amint meg van írva: „Ezért magasztallak téged a népek között\, és nevednek dicséretet éneklek.” 10 Azután ezt is mondja: „Örüljetek\, népek\, az ő népével együtt.” 11 Majd ismét: „Dicsérjétek az Urat mind\, ti népek\, dicsőítsék őt mind a nemzetek.” 12 Ézsaiás pedig így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből\, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek.” 13 A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel\, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(5) „A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek\, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint…” (Róm 15\,1–13) \nAz egyházban sajnos mindig is voltak szakadások. Pál apostol idején és a mi korunkban is. Van\, amikor ez teljesen nyílt és egyértelmű\, messziről látszik\, hol és hogyan hasad a látható egyház. De vannak rejtett szakadások\, amelyeket még – ideig-óráig – el tud fedni az egyházszervezet\, a történelmi helyzet vagy egy karizmatikus vezető. Mi ezeket átéljük\, sokszor mélyítjük\, aztán szomorúan tudomásul vesszük. Pál nem csak a rómaiaknak üzen\, hogy tenni lehet és kell ez ellen. Muszáj küzdeni az egyetértésért. Isten mellettünk áll\, két gyógymódot is a kezünkbe ad: türelmet és vigasztalást. És ott van az egyetértés. De vigyázzunk\, ez nem az erősebbel\, a nagyobbal való egyetértés\, nem valami ember által kijelölt viszonyítási ponthoz való igazodás. Ez a Jézus Krisztus akaratához való közös igazodás\, közben lemondva a büszkeségről\, az önérvényesítéséről\, a gőgről. Lehet és kell erre törekedni. Mert ennek célja van. Nem valami társadalmi vagy történelmi túlélés\, hanem az\, „hogy egy szívvel\, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.” (6)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-142/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241121
DTEND;VALUE=DATE:20241122
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241121T080948Z
LAST-MODIFIED:20241121T080955Z
UID:10408-1732147200-1732233599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…Miért nem vigyáztál Uradra\, a királyra?…”1Sám 26 \n\n\n1 A zífiek elmentek Saulhoz Gibeába\, és jelentették neki: Dávid a Hakílá-halmon rejtőzik\, a sivatagtól keletre. 2 Ezért elindult Saul\, és elment a Zíf-pusztába háromezer válogatott izráeli emberrel\, hogy megkeresse Dávidot a Zíf-pusztában. 3 Saul a Hakílá-halmon\, a sivatagtól keletre\, az út mellett ütött tábort. Dávid is a pusztában tartózkodott. Amikor megtudta\, hogy Saul utánajött a pusztába\, 4 kémeket küldött ki Dávid\, és megtudta\, hogy csakugyan megérkezett Saul. 5 Ekkor elindult Dávid\, és odament arra a helyre\, ahol Saul táborozott\, és megnézte Dávid azt a helyet\, ahol Saul és hadseregparancsnoka\, Abnér\, Nér fia feküdt. Saul ugyanis a szekértáborban feküdt\, a hadinép pedig körülötte táborozott. 6 Dávid ekkor megkérdezte a hettita Ahímelektől és Abísajtól\, Cerújá fiától\, Jóáb testvérétől: Ki jön el velem Saul táborába? Abísaj így felelt: Én elmegyek veled. 7 Amikor Dávid és Abísaj éjjel bement a hadinép közé\, látták\, hogy Saul ott fekszik és alszik a szekértáborban\, lándzsája pedig a földbe szúrva ott van a fejénél. Abnér és a hadinép pedig körülötte feküdt. 8 Akkor ezt mondta Abísaj Dávidnak: Most kezedbe juttatta Isten az ellenségedet. Hadd szögezzem hát a földhöz a lándzsámmal! Egyetlen döfés is elég\, másikra már nem lesz szükség! 9 Dávid azonban ezt felelte Abísajnak: Ne öld meg\, mert ki emelhet büntetlenül kezet az Úr fölkentjére?! 10 Majd ezt mondta Dávid: Az élő Úrra mondom\, hogy megveri őt az Úr: vagy úgy\, hogy eljön halála napja\, vagy úgy\, hogy harcba megy\, és ott vész el. 11 Az Úr őrizzen meg attól\, hogy kezet emeljek az Úr fölkentjére! Csak a lándzsát vedd el a feje mellől meg a vizeskorsót\, és menjünk! 12 Fogta hát Dávid a lándzsát meg a vizeskorsót Saul feje mellől\, és elmentek. Senki sem látta\, senki sem vette észre\, senki sem ébredt fel\, hiszen mindenki aludt\, mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk. 13 Ezután átment Dávid a túlsó oldalra\, megállt messze a hegy tetején\, úgyhogy nagy volt a távolság köztük. 14 Így kiáltott Dávid a hadinépnek és Abnérnak\, Nér fiának: Abnér\, nem válaszolsz? Abnér így válaszolt: Ki vagy te\, hogy így kiáltozol a királynak? 15 Dávid ezt felelte Abnérnak: Te lennél az az ember\, akihez fogható nincsen Izráelben? Miért nem vigyáztál uradra\, a királyra? Hiszen bement valaki a nép közül\, hogy megölje uradat\, a királyt! 16 Bizony\, nem végezted jól a dolgodat! Az élő Úrra mondom\, hogy halál fiai vagytok\, mert nem őriztétek uratokat\, az Úr fölkentjét! Nézd csak meg\, hová lett a király lándzsája és a vizeskorsó a feje mellől? 17 Saul megismerte Dávid hangját\, és ezt kérdezte: Nem a te hangod ez\, Dávid fiam? Dávid így felelt: De az én hangom\, uram\, királyom. 18 Miért üldözi szolgáját az én uram? – kérdezte. – Mit követtem el\, vagy miféle gonoszságon járna az eszem? 19 Most azért hallgassa meg\, uram\, királyom\, szolgájának a szavát! Ha az Úr ingerelt föl ellenem\, ő kiengesztelhető áldozattal. De ha emberek\, akkor legyen rajtuk az Úr átka\, mert elűztek engem\, hogy ne tartozzam az Úr örökségéhez\, és ezt mondták: Eredj\, szolgálj más isteneknek! 20 Ne hulljon azért vérem a földre az Úr színétől távol! Mert hadba vonult Izráel királya\, hogy megkeressen egy árva bolhát; mint fogolymadarat\, üldöz a hegyeken. 21 Akkor ezt mondta Saul: Vétkeztem! Térj vissza\, Dávid fiam! Nem követek el többé ellened gonoszságot\, hiszen megkímélted ma az életem! Bizony\, ostoba voltam\, és súlyos hibát követtem el. 22 Dávid így válaszolt: Itt van a király lándzsája. Jöjjön át egy legény\, és vigye el! 23 Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint\, mert az Úr a kezembe adott ma téged\, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére. 24 Ahogy én ma megkíméltem a te életed\, úgy kímélje meg az én életemet is az Úr\, és mentsen meg engem minden nyomorúságtól! 25 Akkor ezt mondta Saul Dávidnak: Légy áldott\, Dávid fiam! Bármibe fogsz\, véghez fogod vinni. Akkor Dávid elment a maga útjára\, Saul pedig visszatért a maga lakóhelyére. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata\n\n\n\n„…Miért nem vigyáztál Uradra\, a királyra?…” (15). A számonkérés lényege a felkent király élete! Káténk szerint a mi legfőbb királyunk Krisztus. Mit teszünk azért\, hogy a mi Urunk legfőbb tekintély\, szent és sérthetetlen legyen magunk és mások számára (Fil 2\,10–11)? Tudjuk-e imádkozni Ráday Pál énekével: „Meghódol lelkem\, Tenéked nagy felség…” (RÉ 223)?! \nRÉ21 704 RÉ 500 \nZsoltárdicséret | 168 | Ne hagyj elesnem \n\n\n„Étel miatt ne rombold le Isten munkáját.”Róm 14\,13–23 \n\n\n13 Ne ítélgessük hát többé egymást\, hanem azt ítéljétek meg inkább\, miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást. 14 Tudom\, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által\, hogy semmi sem tisztátalan önmagában\, hanem csak ha valaki valamit tisztátalannak tart\, annak tisztátalan az. 15 Ha pedig testvéred valamilyen étel miatt megszomorodik\, máris letértél a szeretet útjáról: ne tedd tönkre ételeddel azt\, akiért Krisztus meghalt. 16 Vigyázzatok\, ne káromolják azt a jót\, amelyben részesültetek. 17 Hiszen az Isten országa nem evés és ivás\, hanem igazság\, békesség és öröm a Szentlélekben\, 18 mert aki így szolgál Krisztusnak\, az kedves Isten előtt\, és megbízható az emberek előtt. 19 Arra törekedjünk tehát\, ami a békességet és az épülést szolgálja. 20 Étel miatt ne rombold le az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan\, de rossz annak az embernek\, aki megütközéssel eszik. 21 Jobb tehát nem enni húst\, nem inni bort és semmi olyat\, amin testvéred megütközik. 22 Te azt a hitet\, amely benned van\, tartsd meg Isten előtt. Boldog\, akinek nem kell elítélnie önmagát abban\, amit helyesel. 23 Akinek viszont kétségei vannak\, amikor eszik\, máris megítéltetett\, mivel nem hitből teszi. Mert mindaz\, ami nem hitből van\, bűn. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(20) „Étel miatt ne rombold le Isten munkáját.” (Róm 14\,13–23) \nMegszoktuk\, hogy az erős diktál\, ő mutat utat\, ő határozza meg a célt. Hozzászoktunk\, és nem tartjuk furcsának\, hogy az erőshöz kell igazodni\, ahhoz\, aki többet tud. Teljesen természetesnek vesszük\, hogy aki előbbre tart valamiben\, a nagyobb ügy érdekében akár át is viheti az akaratát. Megszoktuk\, mert az emberek között ez így történik. Azt is tudjuk\, hogy ez néha jól működik\, viszont sokszor nincs igazság az erő mellett\, nem lesz utána békesség\, sem öröm. Pál a mai igerészben teljesen másról beszél\, másról üzen az előbbre tartó hívőknek. Ő is erőről szól\, de másfajta erőről. Arról\, amely türelmes tud lenni\, nem feltétlenül viszi át az akaratát a gyengébb kárára\, nem akar erőszakkal felemelni\, sem elnyomni a hátrább lévőt. Aki hitgyakorlatban\, kegyességben már többet tudna\, várja be a másikat\, korlátozza magát. Furcsa\, hiszen mi lesz akkor a „nagyobb üggyel”? Nem maradunk le? Nem helyben toporgunk? Miért is? Ez az erő számol Istennel. Aki bennem kimunkálta azt\, ahol most tartok\, a másikban is képes erre. Ráadásul ez a másfajta\, önkorlátozó\, türelmes\, szeretettel teli erő nem újdonság. Jézus maga mutatta meg\, hogy nincs ennél nagyobb hatalom\, ha bízunk az Atyában.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-141/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241120
DTEND;VALUE=DATE:20241121
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241120T143312Z
LAST-MODIFIED:20241120T143312Z
UID:10406-1732060800-1732147199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…Áldott az Úr\,… hogy elém küldött most téged… megakadályoztál… abban\, hogy én magam álljak bosszút”1Sám 25 \n\n\n1 Amikor Sámuel meghalt\, összegyűlt egész Izráel\, meggyászolták\, és eltemették őt otthon\, Rámában. Dávid pedig elindult\, és elment Párán pusztájába. 2 Élt egy ember Máónban\, akinek a gazdasága Karmelban volt. Igen jómódú volt; háromezer juhot és ezer kecskét tartott. Éppen a juhokat nyírta Karmelban. 3 A férfit Nábálnak\, a feleségét Abígajilnak hívták. Az asszony okos és szép\, a férfi azonban durva és rossz természetű volt\, Káléb nemzetségéből való. 4 Amikor meghallotta Dávid a pusztában\, hogy Nábál a juhait nyírja\, 5 elküldött tíz legényt. Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba\, és ha megérkeztek Nábálhoz\, köszöntsétek a nevemben békességgel. 6 Ezt mondjátok neki: Békesség neked\, békesség házad népének\, békesség mindenednek! 7 Most hallom\, hogy juhaidat nyírják. Tudod\, hogy amikor velünk voltak a pásztoraid\, mi nem bántottuk őket. Semmijük sem tűnt el az alatt az idő alatt\, amíg Karmelban voltak. 8 Kérdezd meg a szolgáidat\, ők is megmondják neked. Nézz jóindulattal ezekre a legényekre\, hiszen örömnapra érkeztünk. Adj azért ajándékot tehetséged szerint szolgáidnak és fiadnak\, Dávidnak! 9 Amikor megérkeztek Dávid legényei\, elmondták mindezeket Nábálnak Dávid nevében\, azután várakoztak. 10 Nábál azonban így válaszolt Dávid szolgáinak: Ki az a Dávid\, ki az az Isai fia? Olyan sok szolga van manapság\, aki elszökött urától. 11 Talán fogjam a kenyeremet\, vizemet\, levágott marháimat\, amelyeket a nyíróknak vágtam le\, és adjam olyan embereknek\, akikről azt sem tudom\, hová valók? 12 Erre megfordultak Dávid legényei\, és visszatértek. Amikor megérkeztek\, elmondták neki mindezeket. 13 Akkor ezt mondta Dávid az embereinek: Kösse fel mindenki a kardját! És felkötötte mindenki a kardját\, Dávid is felkötötte a kardját\, és felvonult Dávid után mintegy négyszáz ember\, kétszáz pedig ott maradt a fölszerelésnél. 14 Abígajilnak\, Nábál feleségének azonban megmondta az egyik legény\, hogy Dávid követeket küldött a pusztából\, hogy áldással köszöntsék urukat\, de ő rájuk förmedt. 15 Pedig azok az emberek igen jók voltak hozzánk. Nem is volt bántódásunk\, és semmink sem tűnt el az alatt az idő alatt\, amíg velük jártunk\, amikor a mezőn voltunk. 16 Olyanok voltak nekünk éjjel-nappal\, mint egy várfal\, amíg a közelükben őriztük a nyájat. 17 Most már neked kell tudnod és látnod\, hogy mitévő légy\, mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen. De ő olyan megátalkodott ember\, hogy nem lehet beszélni vele. 18 Akkor Abígajil sietve vett kétszáz kenyeret\, két tömlő bort és öt juhot elkészítve\, öt mérték pörkölt búzát\, száz csomó aszú szőlőt\, kétszáz fügekalácsot\, és szamarakra rakta. 19 A legényeinek ezt mondta: Menjetek előttem\, én is megyek utánatok. De a férjének\, Nábálnak nem szólt semmit. 20 Amikor a szamáron ülve egy hegy takarásában ment lefelé\, Dávid éppen szembejött lefelé embereivel együtt\, és hirtelen összetalálkozott velük. 21 Dávid azt mondta: Bizony\, hiába vigyáztam ennek az embernek mindenére a pusztában\, hogy semmi se vesszen el abból\, ami az övé\, mert ő a jót rosszal viszonozta. 22 Úgy bánjon Isten Dávid ellenségeivel most és mindenkor\, hogy reggelre egyetlen férfit sem hagyok meg mindabból\, ami az övé! 23 Amikor Abígajil megpillantotta Dávidot\, sietve leszállt a szamárról\, arcra esett Dávid előtt\, és a földre borult. 24 Lábai elé borult\, és ezt mondta: Uram\, én vagyok a bűnös! Hadd szóljon mégis hozzád szolgálóleányod\, és hallgasd meg szolgálóleányod szavát! 25 Kérlek\, uram\, ne törődj Nábállal\, ezzel a megátalkodott emberrel\, mert olyan ő\, amilyen a neve. Bolond a neve\, hát bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit\, akiket küldtél. 26 Most pedig\, uram\, az élő Úrra és az életemre mondom\, hogy az Úr tartott téged vissza a vérontástól és attól\, hogy te magad állj bosszút. Úgy járjanak ellenségeid\, mint Nábál\, és akik vesztedre törnek\, uram! 27 Ezt az ajándékot pedig\, amelyet szolgálóleányod hozott neked\, uram\, adják a legényeknek\, akik az én urammal járnak együtt! 28 Bocsásd meg azért szolgálóleányod hibáját\, mert a te házadat\, uram\, bizonyosan maradandóvá teszi az Úr\, hiszen az Úr harcait harcolod\, uram\, és nincs benned semmi rossz\, mióta élsz. 29 És ha akad\, aki üldöz\, és az életedre tör\, az életed\, uram\, akkor is az élők erszényébe lesz kötve Istenednél\, az Úrnál. Ellenségeid életét pedig parittyája közepéből hajítja el. 30 Ha majd az Úr véghezviszi az én urammal mindazt a jót\, amit megígért\, és Izráel fejedelmévé tesz meg téged\, 31 akkor ne legyen egy ilyen botlásod\, és ne furdaljon\, uram\, a lelkiismeret\, hogy ok nélkül ontottál vért\, és te magad álltál bosszút\, uram! És ha majd az Úr jót tesz veled\, uram\, ne feledkezz meg szolgálóleányodról! 32 Akkor ezt mondta Dávid Abígajilnak: Áldott az Úr\, Izráel Istene\, hogy elém küldött most téged. 33 Áldott a te okosságod\, és áldott vagy te magad is\, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban\, hogy én magam álljak bosszút. 34 Bizony\, az élő Úrra\, Izráel Istenére mondom\, aki visszatartott attól\, hogy rosszat tegyek veled: ha nem jössz elém sietve\, akkor reggelre egyetlen férfi sem maradt volna Nábál házában! 35 Azután átvette Dávid az asszonytól\, amit hozott\, és ezt mondta neki: Menj haza békességgel! Lásd\, hallgattam a szavadra\, és megbocsátottam. 36 Amikor Abígajil visszaérkezett Nábálhoz\, olyan lakoma volt a házában\, akár egy király lakomája. Nábál jó hangulatban volt\, de annyira részeg\, hogy az asszony egyáltalán nem mondott el neki semmit egészen reggelig. 37 Reggel azután\, amikor Nábál kijózanodott\, a felesége elmondta neki ezeket a dolgokat. Erre elhalt a szíve\, és szinte kővé dermedt. 38 Mintegy tíz nap múlva aztán megverte az Úr Nábált\, és meghalt. 39 Amikor meghallotta Dávid\, hogy meghalt Nábál\, így szólt: Áldott az Úr\, mert perbe szállt helyettem Nábállal\, aki gyalázott engem; visszatartotta szolgáját a gonoszságtól\, és visszafordította az Úr a gonoszságot Nábál fejére! Azután üzenetet küldött Dávid Abígajilnak\, hogy el akarja venni feleségül. 40 Dávid szolgái elmentek Abígajilhoz Karmelba\, és így szóltak hozzá: Dávid küldött bennünket hozzád\, mert el akar venni feleségül. 41 Az asszony fölkelt\, arccal a földre borult\, és ezt mondta: A te szolgálóleányod rabszolga lesz\, és uram szolgáinak a lábát fogja mosni. 42 Azután Abígajil sietve készülődött\, és szamárra ült\, öt cselédlány kísérte. Elment Dávid követeivel\, és a felesége lett. 43 A jezréeli Ahínóamot már korábban elvette Dávid\, így ez a kettő lett a felesége. 44 Saul pedig a leányát\, Míkalt\, Dávid feleségét a Gallímból való Paltíhoz\, Lajis fiához adta. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata\n\n\n\n„…Áldott az Úr\,… hogy elém küldött most téged… megakadályoztál… abban\, hogy én magam álljak bosszút” (32.33). Eszükbe jut-e másoknak a hálaadás\, az Úr dicsőítése miattunk? Amint Abigajil megakadályozta Dávidot a vérontásban\, úgy lehetünk mi is békességszerzők (Mt 5\,9). Rámutat-e Jézus helyettes áldozatára életünk úgy\, hogy a gonoszt Urunk szerinti jóval akarjuk meggyőzni\, és ezzel feltartóztatni az ítéletet (Jak 2\,13)? \nRÉ21 828 RÉ 192 \nNapi ének | 616 | Minden ember csak halandó \n\n\n„Ki vagy te\, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon Urának áll vagy bukik. De meg fog állni\, mert van hatalma az Úrnak arra\, hogy megtartsa.”Róm 14\,1–12 \n\n\n1 A hitben erőtlent pedig fogadjátok be\, de ne azért\, hogy nézeteit bírálgassátok. 2 Az egyik azt hiszi\, hogy mindent ehet\, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. 3 Aki eszik\, ne vesse meg azt\, aki nem eszik\, aki pedig nem eszik\, ne ítélje meg azt\, aki eszik\, hiszen Isten befogadta őt. 4 Ki vagy te\, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy bukik. De meg fog állni\, mert van hatalma az Úrnak arra\, hogy megtartsa. 5 Van\, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál\, a másik pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. 6 Aki az egyik napot megkülönbözteti\, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik\, az is az Úrért eszik\, hiszen hálát ad Istennek. Aki pedig nem eszik\, az Úrért nem eszik\, és szintén hálát ad Istennek. 7 Mert közülünk senki sem él önmagának\, és senki sem hal önmagának; 8 mert ha élünk\, az Úrnak élünk\, ha meghalunk\, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk\, akár haljunk\, az Úréi vagyunk. 9 Mert Krisztus azért halt meg\, és azért kelt életre\, hogy mind a holtakon\, mind az élőkön uralkodjék. 10 Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is\, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. 11 Mert meg van írva: „Élek én\, így szól az Úr\, bizony előttem fog meghajolni minden térd\, és minden nyelv megvallja majd\, hogy én vagyok az Isten.” 12 Így tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(4) „Ki vagy te\, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon Urának áll vagy bukik. De meg fog állni\, mert van hatalma az Úrnak arra\, hogy megtartsa.” (Róm 14\,1–12) \nKi vagyok én\, hogy szortírozom a hívőket\, osztályozom\, rakosgatom fejben különböző kategóriákba? Mert így cselekszem\, nagyon sokszor. Ezt tesszük egymással magunkban vagy hangosan\, egyedül vagy közösségben. Én erős vagyok\, ő gyenge. Én megtértem\, ő – szerintem – nem. Én tudom\, mi az igaz\, ő tévelyeg. És közben észre sem veszem\, már megint az én lesz a mérce\, még akkor is\, ha hitvallásokra is mutogatok közben. Én. De ki ez az én? Ki vagyok én\, hogy ezt teszem? Pillanatfelvételeim vannak – magamról\, másokról\, hogy ki éppen hol tart. Illetve: én éppen hol járok. A huszadik kilométerkőnél vagyok a biciklimmel egy háromszáz kilométeres úton\, a másik szerintem lemaradt\, vagy rossz irányba fordult. De lehet\, hogy azt kellene megkérdezni\, aki az egész utat átlátja\, rajta a mi útvonalunkat. Elejétől végig\, benne a helyes lépéseket és a tévelygéseket egyaránt. Mi pillanatfelvételeket látunk magunkról és másokról\, de Isten az egész filmet\, az enyémet és a másikét is. Nem\, ez nem a relativizálásról szól\, és igen\, van értelme keresni az igazságot\, és igazodni ahhoz. De alázattal\, és megkülönböztetve azt\, ami Istentől elrendelt abszolút parancsolat és azt\, amire szabadságunk van keresztyénként.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-140/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241119
DTEND;VALUE=DATE:20241120
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241119T074754Z
LAST-MODIFIED:20241119T074754Z
UID:10391-1731974400-1732060799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr tegyen igazságot köztünk…”1Sám 24 \n\n\n1 Ezután elvonult onnan Dávid\, és Én-Gedí sziklavárában tartózkodott. 2 Amikor visszatért Saul a filiszteusok üldözéséből\, jelentették neki\, hogy Dávid Én-Gedí pusztájában van. 3 Maga mellé vett Saul egész Izráelből háromezer válogatott embert\, és elment\, hogy megkeresse Dávidot és embereit a Zerge-szikláknál. 4 Amikor az út menti juhaklokhoz ért\, volt ott egy barlang. Saul bement oda\, hogy a szükségét elvégezze. Dávid pedig embereivel együtt éppen a barlang legmélyén tartózkodott. 5 Akkor az emberei ezt mondták Dávidnak: Nézd\, ez az a nap\, amelyről azt mondta neked az Úr\, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele\, amit jónak látsz! Erre fölkelt Dávid\, és lopva levágta Saul köpenyének a sarkát. 6 Dávidnak azonban megesett rajta a szíve\, miután levágta Saul köpenyének a sarkát\, 7 és ezt mondta embereinek: Mentsen meg az Úr attól\, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram\, az Úr fölkentje ellen\, és kezet emeljek rá\, hiszen az Úr fölkentje ő! 8 Így fékezte meg Dávid az embereit\, és nem engedte\, hogy Saulra támadjanak. Saul pedig kiment a barlangból\, és útjára indult. 9 Ezután Dávid is fölkelt\, kiment a barlangból\, és Saul után kiáltott: Uram\, királyom! Saul ekkor hátratekintett\, Dávid pedig arccal a földig hajolt\, és leborult előtte. 10 Akkor ezt mondta Dávid Saulnak: Miért hallgatsz olyanok szavára\, akik azt állítják\, hogy Dávid a vesztedre tör?! 11 Hiszen most a saját szemeddel láthattad\, hogy kezembe adott az Úr a barlangban. Mondták is\, hogy öljelek meg\, de én megszántalak\, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra\, mert az Úr fölkentje ő. 12 Nézd csak\, atyám\, itt van a köpenyed sarka a kezemben. Amikor levágtam a köpenyed sarkát\, nem gyilkoltalak meg. Értsd meg ebből\, és lásd be\, hogy nem akarok semmi rosszat vagy hűtlenséget elkövetni ellened\, és nem vétkeztem ellened\, bár te a vesztemre törsz\, hogy elvedd az életemet. 13 Az Úr tegyen igazságot köztünk\, az Úr álljon értem bosszút rajtad\, de én nem emelek rád kezet. 14 Ahogy az ősi példabeszéd mondja: Gonoszoktól ered a gonoszság. Nem emelek hát kezet rád! 15 Ki ellen vonult ki Izráel királya? Kit üldözöl? Egy döglött kutyát vagy egy árva bolhát? 16 Legyen azért az Úr a bíró\, és tegyen igazságot közöttünk! Vizsgálja meg és perelje peremet\, és szolgáltasson nekem igazságot veled szemben! 17 Miután Dávid mindezeket elmondta Saulnak\, megkérdezte Saul: A te hangod ez\, Dávid fiam? És Saul hangosan sírni kezdett. 18 Azután ezt mondta Dávidnak: Te igazabb vagy nálam\, mert te jól bántál velem\, bár én rosszul bántam veled. 19 Te most tudtomra adtad\, milyen jót tettél velem: az Úr a kezedbe adott\, és mégsem öltél meg. 20 Ha valaki rátalál ellenségére\, sértetlenül bocsátja-e útjára? Jóval fizessen neked az Úr azért\, amit ma tettél velem! 21 Mert magam is tudom\, hogy te biztosan király leszel\, és te teszed majd Izráel királyságát maradandóvá. 22 Esküdj meg most az Úrra\, hogy ha meghalok\, nem irtod ki utódaimat\, és nem törlöd ki nevemet a nemzetségemből! 23 Dávid megesküdött Saulnak. Saul akkor hazament\, Dávid pedig embereivel együtt fölment a sziklavárba. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata\n\n\n\n„Az Úr tegyen igazságot köztünk…” (13). Merjük-e az Úrra bízni az ítéletet? Dávid nem akarja kezébe venni az igazságszolgáltatást (Róm 12\,9). Hitvalló elődeink így tették fel a kérdést: „Igazam van\, vagy Krisztusom?” El tudjuk-e hinni: „Ő áll majd bosszút érted\, Ő állít Gedeont melléd…” (RÉ 589). \nRÉ21 131 RÉ 131 \nÉnek az eljövendőkről | 625 | Kik a Krisztusban hunytak el \n\n\n„Senkinek ne tartozzatok semmivel\, csak azzal\, hogy egymást szeressétek\, mert aki a másikat szereti\, betöltötte a törvényt.”Róm 13\,8–14 \n\n\n8 Senkinek se tartozzatok semmivel\, csak azzal\, hogy egymást szeressétek\, mert aki a másikat szereti\, betöltötte a törvényt. 9 Mert ez a parancsolat: „ne paráználkodj\, ne ölj\, ne lopj\, ne kívánd a másét”\, és bármi más parancsolat ebben az igében foglalható össze: „Szeresd felebarátodat\, mint magadat!” 10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése. 11 Ezenfelül tudjátok\, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek\, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség\, mint amikor hívőkké lettünk. 12 Az éjszaka múlik\, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit\, és öltsük fel a világosság fegyvereit. 13 Mint nappal illik\, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben\, nem bujálkodásban és kicsapongásban\, nem viszálykodásban és irigységben\, 14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy\, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(8) „Senkinek ne tartozzatok semmivel\, csak azzal\, hogy egymást szeressétek\, mert aki a másikat szereti\, betöltötte a törvényt.” (Róm 13\,8–14) \nSzomorú sorba szedni mindennapi tartozásainkat. Tartozhatunk pénzzel\, vissza nem adott tárgyakkal\, igen\, de az anyagiaknál sokkal többről van itt szó. Tartozunk egymásnak a meg nem valósult ígéreteinkkel\, elmaradt segítségnyújtásainkkal\, elhamvadó felbuzdulásainkkal a jóra. Tartozunk a békével\, a szavaink és a tetteink inkább az árkokat ásták. Adósak vagyunk tisztelettel\, irgalommal\, megértéssel és méltányossággal. És még sorolhatnánk sokáig\, mivel. Mert adnunk kellene egymásnak\, hívő emberként\, mert meg tudnánk tenni. Adósság\, mert Krisztussal már képesek lennénk erre. Pál azt mondja\, egy adósság legyen köztünk: a szeretet. A még több\, az egyre több szeretet. Ami olyan\, mint egy nagy köpeny\, átfogja azt\, amit az előzőekben leírtam\, meg azt\, amit a tízparancsolat elvár. És közben összeköt minket\, nemcsak egymással\, de a hamarosan dicsőségében visszatérő Jézussal is\, aki maga a szeretet mintája\, forrása és ereje.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-139/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241118
DTEND;VALUE=DATE:20241119
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241118T074728Z
LAST-MODIFIED:20241118T075206Z
UID:10386-1731888000-1731974399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Dávid ismét megkérdezte az Urat…”1Sám 23 \n\n\n1 Jelentették egyszer Dávidnak\, hogy a filiszteusok megtámadták Keílát\, és fosztogatják a szérűket. 2 Ekkor megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek\, és megverjem a filiszteusokat? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Menj el\, verd meg a filiszteusokat\, és szabadítsd föl Keílát! 3 De az emberei ezt mondták Dávidnak: Még itt\, Júdában is félünk! Csakugyan menjünk el Keílába\, a filiszteusok csapatai ellen? 4 Dávid ismét megkérdezte az Urat. Az Úr pedig így válaszolt neki: Indulj\, és menj el Keílába\, mert kezedbe adom a filiszteusokat. 5 Elment tehát Dávid az embereivel Keílába\, harcba szállt a filiszteusokkal\, elhajtotta jószágaikat\, és nagy vereséget mért rájuk. Így szabadította fel Dávid Keíla lakóit. 6 Amikor Ebjátár\, Ahímelek fia Dávidhoz menekült Keílába\, az éfódot is magával vitte. 7 Ezután jelentették Saulnak\, hogy Dávid Keílába ment. Akkor ezt mondta Saul: Kezembe adta őt az Isten\, hiszen saját magát zárta be azzal\, hogy egy kapuval és zárral felszerelt városba ment. 8 Ezért mozgósította Saul az egész hadinépet\, hogy Keíla ellen vonuljon\, és körülzárja Dávidot embereivel együtt. 9 Dávid azonban megtudta\, hogy Saul rosszat forral ellene. Ezt mondta Ebjátár papnak: Hozd ide az éfódot! 10 Majd ezt mondta Dávid: Uram\, Izráel Istene! Azt a hírt hallotta szolgád\, hogy Saul ide akar jönni Keílába\, hogy elpusztítsa miattam a várost. 11 Kiszolgáltatnak-e neki Keíla polgárai? Idejön-e Saul\, ahogyan szolgád hallotta? Uram\, Izráel Istene\, jelentsd ki szolgádnak! Az Úr így felelt: Idejön. 12 Akkor ezt kérdezte Dávid: Kiszolgáltatnak-e engem és embereimet Saulnak Keíla polgárai? Az Úr így felelt: Kiszolgáltatnak.13 Felkerekedett tehát Dávid mintegy hatszáz emberével\, kivonult Keílából\, és mentek\, amerre mehettek. Amikor jelentették Saulnak\, hogy Dávid elmenekült Keílából\, lemondott arról\, hogy ellene vonuljon. 14 Dávid a pusztában sziklavárakban tartózkodott. Amikor a Zíf-pusztában\, a hegyvidéken lakott\, Saul mindennap kereste\, de Isten nem adta őt a kezébe. 15 Dávid látva\, hogy Saul kivonult ellene\, és az életére tör\, a Zíf-pusztában az erdőségbe vette be magát. 16 Ekkor elindult Jónátán\, Saul fia\, és elment Dávidhoz az erdőségbe\, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát. 17 Ne félj – mondta neki –\, nem ér utol apámnak\, Saulnak a keze! Te leszel Izráel királya\, én pedig a második ember leszek melletted. Apám\, Saul is tudja\, hogy így lesz. 18 És szövetséget kötöttek egymással az Úr színe előtt. Dávid az erdőségben maradt\, Jónátán pedig hazament. 19 De a zífiek elmentek Saulhoz Gibeába\, és ezt mondták: Nálunk rejtőzködik Dávid a sziklavárakban\, az erdőségben\, a Hakílá-halmon\, a sivatagtól délre. 20 Ha tehát az a legfőbb kívánságod\, ó\, király\, hogy eljöjj\, akkor gyere el\, és a mi dolgunk lesz\, hogy kiszolgáltassuk őt a királynak. 21 Saul ezt mondta: Az Úr is megáld titeket\, hogy megszántatok engem. 22 Menjetek\, és bizonyosodjatok meg újból! Derítsetek fel és ellenőrizzetek minden helyet\, amerre meg szokott fordulni\, és azt is\, hogy ki látta ott\, mert azt mondták nekem\, hogy nagyon ravasz ember. 23 Ellenőrizzetek és derítsetek fel minden búvóhelyet\, ahol csak elbújhatott\, és ha biztos híreitek vannak\, térjetek vissza hozzám\, akkor elmegyek veletek. Ha az országban van\, felkutatom őt\, Júda bármely nemzetségében is legyen! 24 Azok elindultak\, és elmentek Saul előtt Zífbe. Dávid ekkor embereivel együtt a Máón-pusztában volt\, a síkságon\, a sivatagtól délre. 25 Saul is elment embereivel\, hogy megkeresse őt. Dávidnak azonban jelentették a dolgot\, ezért elment ahhoz a sziklához\, amely a Máón-pusztában van. Meghallotta ezt Saul\, és üldözőbe vette Dávidot a Máón-pusztában. 26 Saul a hegy egyik oldalán vonult\, Dávid és emberei pedig a hegy másik oldalán. Dávid sietve próbált elmenekülni Saul elől\, mert Saul és emberei már kezdték bekeríteni Dávidot és embereit\, hogy elfogják őket. 27 De követ érkezett Saulhoz ezzel az üzenettel: Siess\, gyere\, mert betörtek a filiszteusok az országba! 28 Ekkor visszatért Saul Dávid üldözéséből\, és a filiszteusok ellen vonult. Ezért hívják azt a helyet Mahlekót-sziklának. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata\n\n\n\n„Dávid ismét megkérdezte az Urat…” (4). Kísértés lehet\, nemcsak a túlzott önbizalom\, hanem a kishitűség\, az emberi félelmek és megfontolások is. (3) Azonban újra megkérdezni az Urat\, nem hitetlenséget\, hanem bizonyosságra jutást jelent. Ő másodszor is ugyanazt fogja mondani nekünk is\, igéje által megerősít minket\, családunkat és az általunk vezetetteket. „Vezetni úgy tudok\, ha Szentlelked vezet…”\, és közben Jónátánban az Úr a legjobb barátnál is „többet”\, igazi testvért ad (Róm 8\,29). \nRÉ21 165 RÉ 256 \nNapi ének | 615 | Szívem szerint kívánom \n\n\n„Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt\, hanem a lelkiismeret miatt is.”Róm 13\,1–7 \n\n\n1 Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak\, mert nincs hatalom mástól\, mint Istentől\, ami hatalom pedig van\, Istentől rendeltetett. 2 Aki tehát nem engedelmeskedik a hatalomnak\, az Isten rendelkezésével fordul szembe; akik pedig szembefordulnak vele\, azok maguknak köszönhetik ítéletüket. 3 Mert nem a jó cselekedet miatt kell félni az elöljáróktól\, hanem a rossz miatt. Azt akarod\, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót\, és dicséretet kapsz tőle\, 4 mert Isten szolgája ő neked a jó elősegítésére. Ha azonban a rosszat teszed\, akkor félj\, mert nem ok nélkül viseli a kardot\, hiszen ő Isten szolgája\, aki az ő haragját hajtja végre azon\, aki a rosszat teszi. 5 Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt\, hanem a lelkiismeret miatt is. 6 Hiszen adót is azért fizettek\, mert ők Isten szolgái\, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. 7 Adjátok meg mindenkinek\, amivel tartoztok: akinek az adóval\, annak az adót\, akinek a vámmal\, annak a vámot\, akinek a félelemmel\, annak a félelmet\, akinek pedig a tisztelettel\, annak a tiszteletet. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(5) „Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt\, hanem a lelkiismeret miatt is.” (Róm 13\,1–7) \nPál itt leírt mondatait akár fel is mutathatná az államhatalom\, hogy tessék\, engedelmeskedniük kell a hívőknek\, bármit mondtunk is. (Ez sokszor meg is történt a történelem folyamán.) De nem ezért van ez ideírva. Ezeket a sorokat lobogtathatná az\, aki kiszolgálója vagy haszonélvezője volt valaminek\, amit a hatalom tett\, de ami egyébként nem jó. (Sokan megtették már ezt is.) Pál sorai azonban nem a vak engedelmességről\, nem a világi hatalom bűneinek elfogadásáról szólnak. Isten akarata\, hogy még ebben a tőle elszakadt emberiségben is a lehető legnagyobb rend legyen. Ezért ad teret és képességet\, hogy a társadalomban jobb vagy rosszabb rendszereket alakítsunk ki. Ezekben ott vannak a hívő emberek is. Olyanok\, akik élik az életüket\, és teszik\, amit tenniük kell. De nem félelemből\, hanem a lelkiismeretük miatt. Belső szabadságból kell ennek történnie\, nem ideológiai rajongásból vagy számítgatásból. Megadjuk\, amit meg kell\, például az adót\, hogy működjön az állam. Tesszük a jót\, és hálát adunk\, ha ez összecseng a hatalom szándékával. Ha pedig nem\, akkor is tesszük\, amit egy sokkal nagyobb törvényadó ránk mért\, mert mi az ő szavához mérjük magunkat. Nem kiszolgáljuk az államhatalmat\, hanem azt tesszük\, amire Isten elhívott\, és nem a gumibot vagy az anyagi haszon miatt\, hanem az Ige által hangolt lelkiismeretünket követve.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-138/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241117
DTEND;VALUE=DATE:20241118
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241117T102515Z
LAST-MODIFIED:20241117T102523Z
UID:10384-1731801600-1731887999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Odasereglett még hozzá mindenféle elnyomott\, eladósodott és elkeseredett ember…”1Sám 22 \n\n\n1 Elment azért onnan Dávid\, és az Adullám-barlangba menekült. Amikor meghallották testvérei és apjának egész rokonsága\, elmentek hozzá. 2 Odasereglett még hozzá mindenféle elnyomott\, eladósodott és elkeseredett ember\, ő pedig a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember volt vele. 3 Onnan a móábi Micpébe ment Dávid\, és ezt mondta Móáb királyának: Hadd jöjjön közétek apám és anyám\, amíg meg nem tudom\, hogy Isten mit akar tenni velem. 4 És odavitte őket Móáb királyához\, és ott maradtak nála mindaddig\, amíg Dávid a sziklavárban volt. 5 Gád próféta azonban ezt mondta Dávidnak: Ne maradj a sziklavárban\, hanem eredj\, menj el Júda földjére! Dávid el is ment\, és megérkezett a hereti erdőbe. 6 Saul pedig tudomást szerzett erről\, mert felismerték Dávidot és az embereit. Saul ekkor Gibeában volt a magaslaton\, a tamariszkuszfa alatt. Lándzsája a kezében volt\, és udvari emberei mind mellette álltak. 7 Akkor ezt mondta Saul a mellette álló udvari embereknek: Idehallgassatok\, Benjámin fiai! Hát Isai fia adott itt mindenkinek mezőt és szőlőt\, és ő tett talán benneteket ezredesekké és századosokká? 8 Hiszen ti mind összeesküdtetek ellenem\, mert senki sem leplezte le előttem\, hogy a tulajdon fiam kötött szövetséget Isai fiával. Senki sem szánt meg engem\, és nem mondta meg nekem\, hogy a tulajdon fiam lázította ellenem a szolgámat\, hogy leselkedjék rám. Bizony\, így van ez! 9 Megszólalt erre az edómi Dóég\, aki ott állt Saul udvari emberei mellett\, és azt mondta: Én láttam\, amikor Isai fia Nóbba érkezett Ahímelekhez\, Ahítúb fiához. 10 Ő megkérdezte érdekében az Urat\, ellátta útravalóval\, sőt a filiszteus Góliát kardját is odaadta neki. 11 Ekkor hívatta a király Ahímelek papot\, Ahítúb fiát és egész rokonságát\, a nóbi papokat. Azok el is jöttek mindnyájan a királyhoz. 12 És ezt mondta Saul: Hallgass ide\, Ahítúb fia! Ő pedig így felelt: Itt vagyok\, uram. 13 Saul megkérdezte tőle: Miért esküdtetek össze ellenem Isai fiával\, amikor kenyeret és kardot adtál neki\, sőt az ő érdekében Istent is megkérdezted?! Azért\, hogy fellázadjon ellenem\, és leselkedjék rám? Bizony\, így van ez! 14 Erre így felelt Ahímelek a királynak: Van-e olyan megbízható ember összes szolgád között\, mint Dávid\, a király veje\, testőrséged parancsnoka\, akit nagyra becsülnek udvarodban? 15 Vajon most kérdeztem meg először az Istent vele kapcsolatban? Egyáltalán nem! Ne vádold mással sem szolgádat\, sem egész rokonságomat\, királyom\, mert szolgád mindezekről a dolgokról semmit sem tudott. 16 A király azonban így szólt: Halállal kell lakolnod\, Ahímelek\, neked és egész rokonságodnak! 17 A mellette álló fegyvereseknek pedig ezt mondta a király: Fogjátok körül és öljétek le az Úr papjait\, mert ők is Dávidot segítették. Hiszen tudták\, hogy szökésben van\, mégsem jelentették nekem! A király szolgái azonban nem akartak kezet emelni és rátámadni az Úr papjaira. 18 Ekkor Dóégnak parancsolta a király: Gyere ide\, és támadj rá te a papokra! Az edómi Dóég oda is ment\, rátámadt a papokra\, és megölt azon a napon nyolcvanöt embert\, akik gyolcs éfódot viseltek. 19 Fegyverrel tört Nóbra\, a papok városára is: kardélre hányt férfit és nőt\, gyermeket és csecsemőt\, ökröt\, szamarat és bárányt. 20 Ahítúb fiának\, Ahímeleknek egyik fia azonban\, akit Ebjátárnak hívtak\, elmenekült\, és Dávidhoz szökött. 21 Ebjátár hírül vitte Dávidnak\, hogy Saul megölette az Úr papjait. 22 Dávid ezt mondta Ebjátárnak: Tudtam én már aznap\, amikor ott volt az edómi Dóég\, hogy el fog ez árulni Saulnak. Én okoztam apád egész háza népének a vesztét. 23 Maradj nálam\, ne félj\, mert aki az én életemre tör\, az tör a te életedre is. Ezért biztonságban leszel nálam. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata\n\n\n\n„Odasereglett még hozzá mindenféle elnyomott\, eladósodott és elkeseredett ember…” (2). Az Istentől oltalmazott\, harcos sereg gyülekezésének kezdetéről olvashatunk itt (Fil 1\,6). Dávid Krisztus „előképe”\, akinek győztes seregébe menekülhet mindenki\, akit a bűn terhe és adósága nyugtalanít és nyomaszt (1Kor 1\,26–31). A kivezető utat – önmagát – Urunk maga mutatja meg (Jn 14\,6). Káténk szavaival „Hiszem\, hogy Isten Fia… egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe… annak én is élő tagja vagyok és örökre az is maradok” (HK 54). Így lehetünk részesei\, megszabadítottjai és „utóképei” is\, akiken látszódhat Krisztus királysága. \nRÉ21 123 RÉ 123 • IÉ Róm 14\,(1–6)7–13 • Zsolt 123 \nNapi ének | 613 | Midőn eljön az én órám \nHeti zsoltár | 16 | Tarts meg engemet\, ó\, én Istenem \n\n\n„Ha lehet\, amennyire tőletek telik\, éljetek minden emberrel békességben.”Róm 12\,9–21 \n\n\n9 A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól\, ragaszkodjatok a jóhoz\, 10 a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek\, a tiszteletadásban egymást megelőzők\, 11 a szolgálatkészségben fáradhatatlanok\, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezzetek\, a nyomorúságban legyetek kitartók\, az imádkozásban állhatatosak. 13 A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben\, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14 Áldjátok azokat\, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. 15 Örüljetek az örülőkkel\, sírjatok a sírókkal. 16 Egymással egyetértésben legyetek\, ne legyetek nagyratörők\, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. 17 Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. 18 Ha lehetséges\, amennyire tőletek telik\, éljetek minden emberrel békességben. 19 Ne álljatok bosszút önmagatokért\, szeretteim\, hanem adjatok helyet az ő haragjának\, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás\, én megfizetek” – így szól az Úr. 20 Sőt „ha éhezik ellenséged\, adj ennie\, ha szomjazik\, adj innia; mert ha ezt teszed\, parazsat gyűjtesz a fejére”. 21 Ne győzzön le téged a rossz\, hanem te győzd le a jóval a rosszat. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(18) „Ha lehet\, amennyire tőletek telik\, éljetek minden emberrel békességben.” (Róm 12\,9–21) \nAnnyira szép és erős ez az igeszakasz! Pál világosan bemutatja\, milyen életmódnak kell abból következnie\, amit a korábbi fejezetekben leírt Isten és ember kapcsolatáról. Ami itt elhangzik\, abban semmi különös nincs\, valójában a krisztusi\, keresztyén ember hétköznapjait festi le az apostol. Azt az életritmust\, amely segítene hitelesen továbbadni az evangéliumot\, amely megmutatná a mi valódi erőnket\, amely jobban összekapcsolná a hívőket\, és hívogatná az Istent keresőket. És mégis sóhajtásokkal olvassuk. De jó lenne\, ha ez történne velem\, a gyülekezetemben\, az egyházamban… Csak egy mondat fordítottját hadd írjam ide\, kicsit átalakítva\, és már a szomorú tapasztalatoknál járunk: „Reménytelenségetekben elcsüggedtek\, a nyomorúságban feladjátok\, néha imádkoztok is…” Az egész fejezettel el lehetne ezt játszani\, de tegyünk inkább mást. Vegyük észre\, hogy ami itt van\, az nem valami elérendő ideál\, hanem a Jézussal közösségben járó ember életátalakulása. Pál többes számot használ\, nem véletlenül. A gyülekezetnek az is feladata\, hogy a tagjai egymást segítsék ebben az új életstílusban. Tapasztaljuk\, elég sokszor legyőz minket a rossz. Elég gyakran ugyanazokkal az eszközökkel akarunk küzdeni\, mint az ellenség\, vagy amit a korunk használ. Ez nem a mi utunk. „Ne győzzön le téged a rossz\, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (21)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-137/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241115T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241124T170000
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241018T133230Z
LAST-MODIFIED:20241115T125030Z
UID:10098-1731657600-1732467600@nemmind1.hu
SUMMARY:Női bibliaóra
DESCRIPTION:Női bibliaóra minden hónap első és harmadik csütörtökjén 17 órakor a gyülekezeti házban.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/noi-bibliaora-2/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241115T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241123T170000
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241115T125333Z
LAST-MODIFIED:20241121T081450Z
UID:10381-1731657600-1732381200@nemmind1.hu
SUMMARY:Adventi koszorú készítés
DESCRIPTION:2024.11.23-án adventi koszorút készítünk közösen a gyülekezeti teremben. Az érdeklődők Fegyverneki Bettinél jelentkezzenek a Lelkészi Hivatalban november 20 délutánig.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/adventi-koszoru-keszites/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241115
DTEND;VALUE=DATE:20241116
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241115T124442Z
LAST-MODIFIED:20241115T124446Z
UID:10379-1731628800-1731715199@nemmind1.hu
SUMMARY:Presbiteri bibliaórát tartunk vasárnap
DESCRIPTION:2024.11.17-én Istentiszteletünk után presbiteri bibliaórát tartottunk a gyülekezeti házban. A vasárnapot közös ebéddel zártuk.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/presbiteri-bibliaorat-tartunk-vasarnap/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241115
DTEND;VALUE=DATE:20241116
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241115T072741Z
LAST-MODIFIED:20241115T072741Z
UID:10366-1731628800-1731715199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…az Úr elküld téged”1Sám 20 \n\n\n1 Dávid ezután elmenekült a Rámá mellett levő Nájótból. Elment\, és ezt mondta Jónátánnak: Mit követtem el\, mi az én bűnöm\, mi az én vétkem apáddal szemben\, hogy az életemre tör? 2 Ő azt felelte neki: Dehogy fogsz meghalni! Hiszen nem tesz apám semmit sem\, amit föl ne tárna előttem. Miért titkolná el apám előlem éppen ezt a dolgot? Az nem lehet! 3 De Dávid meg is esküdött\, és ezt mondta: Jól tudja apád\, hogy te jóindulattal vagy irántam\, ezért azt gondolta: Ne tudja meg ezt Jónátán\, mert elszomorodik. De az élő Úrra és az életemre mondom\, hogy csak egy lépés választ el engem a haláltól! 4 Jónátán így felelt Dávidnak: Amit csak kívánsz\, megteszem érted! 5 Akkor Dávid ezt mondta Jónátánnak: Nézd\, holnap újhold lesz\, és nekem az étkezésnél ott kellene ülnöm a király mellett. Engedj el\, hadd rejtőzzem el a mezőn holnapután estig! 6 Ha apád kérdezősködik utánam\, ezt mondd: Engedélyt kért tőlem Dávid\, hogy hazaszaladhasson a városába\, Betlehembe\, mert egész nemzetsége most tartja az évenkénti áldozati lakomát. 7 Ha erre azt mondja\, hogy jól van\, akkor békében lehet szolgád. De ha nagyon megharagszik\, abból megtudod\, hogy eldöntött dolog nála a pusztulásom. 8 Akkor mutasd meg hűségedet szolgádhoz\, hiszen te kötöttél szövetséget az Úr előtt szolgáddal! De ha van bennem valami bűn\, te ölj meg\, miért vinnél apádhoz? 9 De Jónátán ezt felelte: Semmiképpen sem! Ha megtudom\, hogy apám veled szemben ilyen gonoszságra határozta el magát\, akkor megmondom neked. 10 Dávid megkérdezte Jónátánt: Ki mondja meg nekem\, ha keményen válaszol apád? 11 Jónátán így felelt Dávidnak: Gyere\, menjünk ki a mezőre! És kimentek mindketten a mezőre. 12 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Az Úrra\, Izráel Istenére fogadom\, hogy holnap vagy holnapután ilyenkorra kipuhatolom apámtól\, jóakarattal van-e Dávid iránt; és ha nem\, akkor elküldök valakit hozzád\, és megüzenem neked. 13 Úgy segítse meg az Úr Jónátánt most és ezután is\, hogy a tudomásodra hozom\, ha apám gonoszságot tervez ellened! Akkor elengedlek\, menj el békével! Legyen veled az Úr\, ahogyan apámmal volt. 14 Ha életben maradok\, bánj velem az Úr szeretetével\, de ha meghalok\, 15 ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem\, amikor az Úr kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről. 16 Így kötött Jónátán szövetséget Dávid házával\, tudva\, hogy Dávid ellenségein bosszút fog állni az Úr. 17 Jónátán ismét megeskette Dávidot\, hogy szeretni fogja őt. Mert ő is egész lelkével szerette Dávidot. 18 Azután ezt mondta neki Jónátán: Holnap újhold lesz\, és kérdezősködni fognak utánad\, mert a helyed üres lesz. 19 Holnapután jöjj ide sietve\, és menj arra a helyre\, ahol elrejtőztél a múlt alkalommal\, és várj ott az Ezel nevű kő mellett. 20 Én pedig három nyilat lövök arrafelé\, mintha célba lőnék. 21 Azután majd utánuk küldök egy fiút: Eredj\, keresd meg a nyilakat! És ha ezt mondom a fiúnak: Mögötted vannak a nyilak\, szedd föl őket! – akkor előjöhetsz\, mert az élő Úrra mondom\, hogy biztonságban vagy\, és nincs semmi baj. 22 Ha azonban ezt mondom a fiúnak: A nyilak messze előtted vannak! – akkor menj el\, mert az Úr elküld téged. 23 Abban a dologban pedig\, amit megbeszéltünk egymással\, az Úr legyen a tanú közöttünk mindörökre. 24 Dávid tehát elrejtőzött a mezőn. És amikor eljött az újhold\, a király asztalhoz ült\, hogy egyék. 25 Leült a király a székére\, mint máskor\, a fal melletti székre; vele szembe Jónátán\, Saul mellé pedig Abnér ült; Dávid helye azonban üresen maradt. 26 De Saul semmit sem szólt azon a napon\, mert azt gondolta: Történhetett vele valami\, ezért nem tiszta. Igen\, biztosan nem tiszta! 27 Amikor azonban másnap\, az újhold utáni napon is üresen maradt Dávid helye\, ezt kérdezte Saul a fiától\, Jónátántól: Miért nem jött el Isai fia se tegnap\, se ma az étkezésre? 28 Jónátán így felelt Saulnak: Engedélyt kért tőlem Dávid\, hogy elmehessen Betlehembe. 29 Ezt mondta ugyanis: Engedj el engem\, mert áldozati lakomája van nemzetségünknek a városban\, és rám parancsolt a bátyám. Azért\, ha jóindulattal vagy hozzám\, engedd meg\, hogy elmenjek megnézni a testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához. 30 Akkor elöntötte Sault a düh Jónátán miatt\, és ezt mondta neki: Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom\, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára. 31 Mert míg Isai fia él a földön\, nem lesz belőled és a királyságodból semmi. Azért küldj érte\, és hozasd ide hozzám\, mert a halál fia ő! 32 Jónátán azonban így válaszolt apjának\, Saulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el? 33 Erre Saul feléje dobta a lándzsáját\, és át akarta vele ütni. Ekkor megértette Jónátán\, hogy apja elhatározta Dávid megölését. 34 Majd fölkelt Jónátán az asztaltól izzó haraggal. Nem evett semmit az újhold második napján\, mert bánkódott Dávid miatt\, akit gyalázott az apja. 35 Reggel azután kiment Jónátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időben\, és egy kisfiú volt vele. 36 Ezt mondta a fiúnak: Szaladj\, és keresd meg a nyilakat\, amelyeket kilövök! A fiú elfutott\, ő pedig úgy lőtt ki egy nyilat\, hogy túlmenjen rajta. 37 Amikor a fiú arra a helyre ért\, ahova Jónátán a nyilat lőtte\, Jónátán utánakiáltott a fiúnak: Messze előtted van a nyilam! 38 Még ezt is utánakiáltotta Jónátán a fiúnak: Siess\, fuss\, meg ne állj! A fiú fölkapta Jónátán nyilát\, és visszament az urához. 39 A fiú semmiről sem tudott\, így csak Jónátán és Dávid értette a dolgot. 40 Azután odaadta Jónátán a vele levő fiúnak a fegyvereket\, és ezt mondta neki: Eredj\, vidd be a városba. 41 A fiú elment\, Dávid pedig fölkelt a kő déli oldala mellől\, arcával a földig hajolt\, és háromszor leborult. Azután megcsókolták egymást\, megsiratták egymást\, míg csak Dávid erőt nem vett magán. 42 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Menj el békével! Abban pedig\, amiről mindketten megesküdtünk az Úr nevére\, legyen az Úr a tanú közöttünk és utódaink között mindörökre! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata\n\n\n\nAz apa (31) és a fia is (14–16) ismeri Isten tervét\, tudják\, hogy Dávid király lesz. Jónátán mindent megtesz érte\, Saul mindent megtesz ellene – pedig egykor más emberré lett. Ezért vigyázz magadra (1Kor 10\,12)\, és közben ügyelj másokra (Zsid 12\,12–17). \nRÉ21 3 RÉ 3 \nEsti dicséret | 681 | Krisztus\, ki vagy nap és világ \n\n\n„Ó\, Isten gazdagságának\, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei\, és mily kikutathatatlanok az ő útjai!”Róm 11\,25–36 \n\n\n25 Nem szeretném\, testvéreim\, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot\, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte\, amíg a népek teljes számban be nem jutnak\, 26 és így üdvözülni fog az egész Izráel\, amint meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó\, eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából\, 27 és én ezt a szövetségemet adom nekik\, amikor eltörlöm bűneiket.” 28 Az evangélium miatt tehát Isten ellenségei tiértetek\, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért\, 29 mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása. 30 Mert ahogyan ti egykor engedetlenek voltatok Istennel szemben\, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén\, 31 úgy ők is engedetlenek most\, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. 32 Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe\, hogy mindenkin megkönyörüljön. 33 Ó\, Isten gazdagságának\, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei\, és mily kikutathatatlanok az ő útjai! 34 Mert „ki értette meg az Úr szándékát\, vagy ki lett az ő tanácsadója? 35 Vagy ki előlegezett neki\, hogy vissza kellene fizetnie?” 36 Bizony\, őtőle\, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(33) „Ó\, Isten gazdagságának\, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei\, és mily kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róm 11\,25–36) \nMi lesz Izráellel és a többi néppel\, hogy van ez az ellenállás az evangéliummal szemben? Most akkor érvényesek-e az ígéretek? A nem zsidó népből származók hogyan viszonyuljanak a törvényhez? Pál korában Rómában nagy kérdések voltak ezek\, az ottani gyülekezet zsidó és nem zsidó tagjai próbáltak megnyugtató választ találni\, közben vitáztak\, és belegabalyodtak a témába. A mi korunknak is megvannak a nagy kérdései\, lehet\, hogy ezek is köztük vannak\, megeshet\, hogy teljesen másak. De mi is szeretnénk megnyugtató\, egyszerű válaszokat. Pál sok mindent el tud mondani\, de nem mindent mond el. Az viszont biztos\, hogy vannak megnyugtató válaszok – csak éppen nem feltétlenül nálunk. Istennél ott van mindenre a válasz\, neki megvan a bölcsessége és a hatalma ahhoz\, hogy amit mi nem értünk\, amitől félünk\, amit igyekszünk megérteni\, amin összeveszünk – hívő a hívővel –\, amiben nyomokat keresünk\, mindezekre pontot tegyen. A hívő ember nem keresheti úgy az igazságot\, hogy ne tudja\, ez Istennél van. Alázattal és az Urat magasztalva kell megállnunk a nap végén\, tudva\, hogy van\, amit nem vagyunk képesek felfogni\, nem tudunk kibogozni. De Isten azt is kézben tartja\, mi pedig már előre dicsérhetjük ezért. Mint Pál teszi itt.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-136/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241114
DTEND;VALUE=DATE:20241115
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241114T072304Z
LAST-MODIFIED:20241114T072304Z
UID:10364-1731542400-1731628799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ne vétkezzen a király a szolgája\, Dávid ellen\, hiszen ő nem vétett ellened\, sőt sok jót tett neked.”1Sám 19 \n\n\n1 Saul elmondta fiának\, Jónátánnak és összes udvari emberének\, hogy meg akarja ölni Dávidot. Jónátán\, Saul fia azonban nagyon kedvelte Dávidot. 2 És megmondta Jónátán Dávidnak: Apám\, Saul meg akar ölni. Ezért vigyázz magadra holnap reggelig\, maradj a rejtekhelyen\, és rejtőzz el! 3 Én pedig kimegyek\, és ott állok meg apám mellett a mezőn\, ahol te leszel\, és beszélni fogok apámmal rólad. Majd meglátom\, hogy mi lesz\, és elmondom neked. 4 Jónátán beszélt is apjával\, Saullal Dávid érdekében. Ezt mondta neki: Ne vétkezzen a király a szolgája\, Dávid ellen\, hiszen ő nem vétett ellened\, sőt sok jót tett neked. 5 Kockára tette az életét\, leterítette a filiszteust\, és nagy szabadulást szerzett az Úr egész Izráelnek. Te láttad ezt\, és örültél. Miért vétkeznél ártatlan vért ontva\, miért akarod ok nélkül megölni Dávidot? 6 Saul hallgatott Jónátán szavára; meg is esküdött Saul: Az élő Úrra mondom\, hogy nem kell meghalnia! 7 Ekkor hívatta Jónátán Dávidot\, és elmondta neki Jónátán mindezeket. Majd Jónátán odavezette Dávidot Saulhoz\, aki ismét olyan lett hozzá\, mint azelőtt. 8 Közben a háború tovább folytatódott. Dávid kivonult a filiszteusok ellen\, nagy vereséget mért rájuk\, és azok megfutamodtak előle. 9 Egyszer az Úrnak az a gonosz szelleme megszállta Sault\, amikor házában ült lándzsával a kezében. Dávid a lanton játszott. 10 Ekkor Saul lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot\, de ő félrehajolt Saul elől\, és a lándzsa a falba fúródott. Dávid pedig kiszaladt\, és elmenekült még azon az éjszakán. 11 Ekkor követeket küldött Saul Dávid házához\, hogy tartsák szemmel\, és reggel majd öljék meg. De a felesége\, Míkal megmondta Dávidnak: Ha nem mented meg ma éjjel az életedet\, holnap meg kell halnod! 12 És leeresztette Míkal Dávidot az ablakon át. Ő pedig futásnak eredt\, és elmenekült. 13 Ekkor fogta Míkal a házibálványt\, belefektette az ágyba\, a fejéhez odatett egy kecskeszőr párnát\, és betakarta egy ruhával. 14 Saul tehát elküldte követeit\, hogy fogják el Dávidot\, de az asszony azt mondta nekik\, hogy beteg. 15 Ekkor Saul ismét elküldte a követeket\, hogy nézzék meg Dávidot\, és vigyék el hozzá ágyastul\, hogy megölesse. 16 Amikor a követek odamentek\, kitűnt\, hogy a házibálvány volt az ágyban\, és egy kecskeszőr párna volt ott a fejénél. 17 Ezért Saul ezt mondta Míkalnak: Miért csaptál be így engem? Miért engedted\, hogy ellenségem elmeneküljön? Míkal ezt felelte Saulnak: Ő mondta nekem: Engedj el\, különben megöllek! 18 Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába\, és elmondta neki mindazt\, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment\, és ott tartózkodtak. 19 De jelentették Saulnak\, hogy Dávid Nájótban van\, Rámá mellett. 20 Akkor Saul követeket küldött\, hogy fogják el Dávidot. De amikor meglátták a próféták csoportját\, akik révületben voltak\, Sámuel pedig ott állt mellettük\, akkor Isten lelke szállt Saul követeire\, és ők is révületbe estek. 21 Jelentették ezt Saulnak. Erre újabb követeket küldött\, de azok is révületbe estek. Harmadszor is küldött Saul követeket\, de azok is révületbe estek. 22 Ekkor maga is elment Rámába\, és amikor a Szekúban levő nagy kúthoz érkezett\, így kérdezősködött: Hol van Sámuel és Dávid? Ezt felelték: Nájótban\, Rámá mellett. 23 Elindult tehát a Rámá melletti Nájótba. De Isten lelke szállt őrá is\, úgyhogy amíg ment\, folyton révületben volt\, amíg csak meg nem érkezett a Rámá melletti Nájótba. 24 Akkor ő is ledobta a ruháját\, és révületben volt ő is Sámuel előtt\, és ott feküdt meztelenül egész nap és egész éjjel. Ezért mondják: Hát már Saul is a próféták között van? \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata\n\n\n\nSaul egykor szívből tudott örülni annak\, hogy Dávid által szabadulást adott népének az Úr (5). De hova lett már a közös szolgálat öröme (6)? Akikkel egykor együtt álltatok Isten szolgálatában\, mennyire vagytok elérhetőek Isten és egymás számára? Ha elhidegült\, megromlott a kapcsolat\, mi vezetett ehhez? Jónátán felelős alattvalóként intette a királyt (4)\, és szerető fiúként óvta az apját (5; Zsid 3\,13). \nRÉ21 46 RÉ 46 \n\n\n„Ne légy elbizakodott\, hanem félj!”Róm 11\,11–24 \n\n\n11 Kérdem tehát: Azért botlottak meg\, hogy elbukjanak? Szó sincs róla! Viszont az ő bukásuk által jutott el az üdvösség a népekhez\, hogy Isten féltékennyé tegye Izráelt. 12 Ha pedig az ő bukásuk a világ gazdagságává lett\, veszteségük pedig a népek gazdagságává\, akkor mennyivel inkább az lesz\, ha teljes számban megtérnek. 13 Ezt pedig nektek mondom\, a népeknek: amennyiben tehát én a népek apostola vagyok\, az válik szolgálatom dicsőségére\, 14 ha valamiképpen féltékennyé tehetem véreimet\, és így megmenthetek közülük némelyeket. 15 Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta\, mi mást jelentene befogadtatásuk\, mint életet a halálból? 16 Ha pedig a zsenge szent\, a tészta is az\, és ha a gyökér szent\, az ágak is azok. 17 Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek\, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük\, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél\, 18 ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret\, hanem a gyökér téged. 19 Azt mondod erre: „Azért törettek ki ágak\, hogy én beoltassam.” 20 Úgy van: azok hitetlenség miatt törettek ki\, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott\, hanem félj! 21 Mert ha Isten a természet szerinti ágakat nem kímélte\, téged sem fog kímélni. 22 Lásd meg tehát Isten jóságát és szigorúságát: az elbukottakkal szigorú\, veled pedig jóságos\, ha megmaradsz jóságában\, mert különben te is kivágatsz. 23 De az elbukottak is\, ha nem maradnak meg a hitetlenségben\, beoltatnak majd\, mert Istennek van hatalma arra\, hogy ismét beoltsa őket. 24 Hiszen ha te a természeted szerinti vadolajfáról levágattál\, és természeted ellenére beoltattál a szelíd olajfába\, akkor mennyivel inkább be fognak oltatni a saját olajfájukba azok\, akik természetük szerint odatartoznak! \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(20b) „Ne légy elbizakodott\, hanem félj!” (Róm 11\,11–24) \nMintha az egyik kortársával vitatkozna itt Pál\, bizonyára azért\, mert voltak ilyen viták. Pogány hívők mondták\, hogy akkor a tapasztalatok\, a tendenciák alapján már nem kell számolni a zsidókkal\, új fejezet van\, másokkal. Pál figyelmeztet: ez elbizakodottság: az alapja hamis\, az eredménye pedig rossz. Azt\, hogy a fával mi lesz a kertben\, nem a beoltott faág mondja meg\, hanem a kertész. A beoltott ág legyen hálás a fa addigi éveiért\, évszázadaiért\, azért\, amihez „hozzánőtt”. Legyen hálás a kertésznek\, aki beoltotta. Mély szakadékokat tud teremteni egy-egy odavetett mondat\, amelyet hívőként túl könnyen kiejtünk\, eltemetve életeket\, családokat\, akár generációkat\, felekezeteket\, népeket. „Belőlük már nem lesz semmi. Lapozzunk.” Vegyük észre az ilyen közléseink károkozását\, és hagyjuk abba. Közben hagyjuk meg Istennek\, hogy ő legyen a kertész\, mi pedig törődjünk a gyümölcsterméssel\, a sajátunkkal. És ámuljunk azon\, mihez van hatalma a mennyei Atyának az egyház fájával kapcsolatban. Már amennyit látunk a magunk nézőpontjából\, most\, itt\, testben.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-135/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241113
DTEND;VALUE=DATE:20241114
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241113T175902Z
LAST-MODIFIED:20241113T175902Z
UID:10362-1731456000-1731542399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Dávid minden útján sikerrel járt\, mert vele volt az Úr.” \n1Sám 18 \n  \n1 Miután véget ért a beszélgetés Saullal\, Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán\, mint önmagát. 2 Saul pedig magához vette őt azon a napon\, és nem engedte\, hogy visszatérjen apja házába. 3 És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal\, mert úgy szerette őt\, mint önmagát. 4 Levette Jónátán a köpenyét\, és Dávidnak adta\, sőt a ruháját meg a kardját\, az íját és az övét is. 5 És ha Dávid harcba indult\, sikerrel járt mindenütt\, bárhová küldte Saul. Ezért a harcosok élére állította őt Saul. Tetszett ez az egész népnek\, még Saul udvari embereinek is. 6 Egyszer amint hazajöttek\, amikor Dávid a filiszteusoktól győztesen tért vissza\, kivonultak az asszonyok Saul király elé Izráel városaiból énekszóval\, körtáncot lejtve\, dobolva\, örömkiáltások közepette\, és háromhúrú hangszeren játszva. 7 A táncoló asszonyok így énekeltek: Megölt Saul ezer embert\, Dávid meg tízezer embert! 8 Saul erre igen megharagudott\, mert nem tetszett neki ez a dolog. Ezt gondolta ugyanis: Dávidnak tízezret tulajdonítanak\, nekem meg csak ezret tulajdonítanak! A végén még a királyság is az övé lesz! 9 Ettől fogva állandóan rossz szemmel nézett Saul Dávidra. 10 Másnap megszállta Sault Istennek az a gonosz szelleme\, és révületbe esett a házában\, Dávid pedig\, ahogy ilyenkor mindig\, játszani kezdett a lanton. Saul kezében lándzsa volt. 11 Saul feléje dobta a lándzsát\, mert ezt gondolta: A falhoz szegezem Dávidot! Dávid azonban két ízben is kitért előle. 12 És félni kezdett Saul Dávidtól\, mert vele volt az Úr\, Saultól pedig eltávozott. 13 Ezért eltávolította őt Saul maga mellől\, és ezredessé tette\, hogy ő vezesse csatába és haza a hadinépet. 14 Dávid minden útján sikerrel járt\, mert vele volt az Úr. 15 Amikor látta Saul\, hogy milyen nagy sikereket ér el\, rettegni kezdett tőle. 16 De egész Izráel és Júda szerette Dávidot\, mert ő vezette csatába és vissza a hadinépet. 17 Egyszer így szólt Saul Dávidhoz: Nézd\, neked adom feleségül idősebb lányomat\, Mérabot\, csak légy az én vitézem\, és harcold az Úr harcait! Mert így gondolkozott Saul: Ne én végezzek vele\, hanem a filiszteusok. 18 Dávid ezt felelte Saulnak: Ki vagyok én\, mi az én életem és apám családja Izráelben\, hogy veje legyek a királynak? 19 De amikor hozzá kellett volna adni Dávidhoz Saul leányát\, Mérabot\, mégis a mehólái Adríélhez adták feleségül. 20 Saul leánya\, Míkal azonban megszerette Dávidot. Megmondták ezt Saulnak\, és ő helyeselte a dolgot. 21 Ezt gondolta ugyanis Saul: Neki adom őt\, mert ez lesz a csapda\, és végeznek vele a filiszteusok. Ezért ezt mondta Saul Dávidnak: Itt az újabb alkalom\, ezúttal csakugyan a vőm leszel! 22 És megparancsolta Saul az udvari embereinek\, hogy így beszéljenek bizalmasan Dáviddal: Nézd\, a király kedvel téged\, és az udvari emberei is mind szeretnek. Légy hát a király veje! 23 Saul udvari emberei el is mondták Dávidnak ezeket\, de Dávid így felelt: Olyan csekélységnek tartjátok\, hogy valaki a király veje legyen? Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok. 24 És jelentették az udvari emberek Saulnak\, hogy miket mondott Dávid. 25 Akkor ezt mondta Saul: Mondjátok meg Dávidnak\, hogy nem kíván a király mátkapénzt\, csak száz filiszteus előbőrét. Így állj bosszút a király ellenségein! Saul ugyanis azt gondolta\, hogy a filiszteusok által öleti meg Dávidot. 26 Amikor aztán az udvari emberek elmondták Dávidnak ezeket\, Dávid is helyeselte a dolgot\, hogy a király veje legyen. Még mielőtt letelt volna a kitűzött idő\, 27 elindult és elment Dávid az embereivel együtt\, és levágott kétszáz férfit a filiszteusok közül. Elhozta Dávid az előbőrüket\, és odaadta az összeset a királynak\, hogy a király veje lehessen. Ekkor hozzáadta Saul a leányát\, Míkalt feleségül. 28 Saul azonban látta és tudta\, hogy az Úr Dáviddal van\, és hogy Míkal\, Saul leánya szereti őt. 29 Ezért még jobban félt Saul Dávidtól\, és ellensége lett Dávidnak egész életére. 30 A filiszteusok vezérei kivonultak harcolni. Valahányszor kivonultak\, Dávid mindig nagyobb sikert ért el\, mint Saul többi udvari embere\, ezért igen nagy hírnévre tett szert. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata \nNem fér meg egymással\, hogy az Úr harcait harcoljam és közben valaki vitézévé legyek (17). Dávid nem látta át a király valódi motivációját (17.21.25)\, de Saul vitézeként hamar átélte a megaláztatást (19)\, felerősödtek régi sérülései (23)\, és mivel Istent szolgálta Saul kiszolgálása helyett\, ellenségként tekintettek rá (29). Egy olyan közegben\, mely az eredményekért nem Istennek ad hálát\, hanem embereket magasztal (7)\, könnyű ilyen helyzetbe kerülni. Mi lenne\, ha csak „egy”-ügyűen az „Úr harcait” harcolnád? \n  \nRÉ21 581 RÉ 380 \n  \nNapi ének | 619 | E világ mióta fennáll \n  \n„Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint…” \nRóm 11\,1–10 \n  \n1 Azt kérdem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok\, Ábrahám utódai közül\, Benjámin törzséből. 2 Isten nem vetette el az ő népét\, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok\, mit mond az Írás Illésről\, amikor Isten előtt vádat emel Izráel ellen: 3 „Uram\, prófétáidat megölték\, oltáraidat lerombolták\, én maradtam meg egyedül\, de nekem is az életemre törnek.” 4 Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfit\, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.” 5 Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; 6 ha pedig kegyelemből van\, akkor nem cselekedetekből\, különben a kegyelem nem volna kegyelem. 7 Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett\, azt nem érte el. A választottak azonban elérték\, a többiek pedig megkeményíttettek\, 8 amint meg van írva: „Adott nekik az Isten bódult lelket\, olyan szemet\, amellyel nem láthatnak\, és olyan fület\, amellyel nem hallhatnak mindmáig.” 9 Dávid is ezt mondja: „Asztaluk legyen számukra csapdává és hálóvá\, megbotlássá és megtorlássá! 10 Homályosodjék el szemük\, hogy ne lássanak\, és hátukat görnyeszd meg örökre!” \n  \nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata \n(5) „Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint…” (Róm 11\,1–10) \n  \nIllésnek\, Isten nagy prófétájának volt olyan szakasz az életében\, amikor teljesen kétségbeesett\, úgy érezte\, nincs értelme a szolgálatának. Reménytelenségében a halált is kívánta. A reménytelenség eredménye volt az is\, hogy a népéről is lemondott\, úgy érezte\, nincs senki\, aki hallaná és értené üzenetét. Az Úr nyitotta fel szemét – miközben megerősítette a lelkét –\, hogy van maradék\, vannak\, akik hallják az Igét\, akik hisznek. Még ha Illés nem ismeri őket\, akkor is\, Isten számontart mindenkit. Pál folytatja. Akkor vége? A választott nép bezárt füllel és szívvel távolodik a megváltástól? Nincs így\, Pál maga is az egyik bizonyíték. A mennyei Atya nem küld oda minket\, ahol nincs olyan\, aki miatt szolgálnunk\, szenvednünk kell. És ez még akkor is igaz\, ha a tapasztalás vagy az általánosítás mást mond. Még akkor is igaz\, ha mi nem is tudunk róla. A jó pásztor egy bárányért is elment. Illés megtudta\, hogy van hétezer ember a népében\, akik miatt vállalnia kell a szolgálatot. Nem sok\, de Istennél nem a mennyiség számít. Fontos üzenet ez nekünk\, akik túl könnyen általánosítunk lemondóan\, akik a számok bűvöletében élünk. Ahova ő küld\, ott van maradék\, ahol ígéretet tett korábban\, ott lesz gyümölcs.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-134/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241112
DTEND;VALUE=DATE:20241113
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241112T094828Z
LAST-MODIFIED:20241112T094837Z
UID:10357-1731369600-1731455999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Saul így felelt Dávidnak: Hát menj\, az Úr legyen veled!”1Sám 17 \n\n\n1 A filiszteusok összevonták seregeiket a harcra. A júdai Szókónál gyülekeztek\, és tábort ütöttek Szókó és Azéká között Efesz-Dammímnál. 2 Saul és az izráeliek is összegyűltek\, tábort ütöttek az Élá-völgyben\, és csatarendbe álltak a filiszteusok ellen. 3 Az innenső hegyen álltak a filiszteusok\, a túlsó hegyen pedig az izráeliek\, és közöttük húzódott a völgy. 4 Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos\, név szerint Góliát\, Gát városából. Magassága hat könyök és egy arasz volt. 5 Fején rézsisak volt\, öltözete pikkelyes páncél\, ötezer sekel súlyú rézből volt a páncélja. 6 Lábán rézvért és vállán rézdárda volt. 7 Lándzsájának a nyele olyan vastag volt\, mint a szövőszék tartófája\, lándzsájának a hegye pedig hatszáz sekel súlyú vasból volt\, és egy pajzshordozó ment előtte. 8 Így állt ki\, és odakiáltott Izráel csatasorainak: Miért vonultatok ki\, és készültetek fel a harcra? Nézzétek\, én filiszteus vagyok\, ti pedig Saul szolgái! Válasszatok ki magatok közül egy embert\, hogy kiálljon ellenem! 9 Ha le tud győzni\, és megöl engem\, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le\, és én ölöm meg őt\, akkor ti lesztek a mi szolgáink\, és ti szolgáltok nekünk. 10 Ezt is mondta a filiszteus: Én itt most kigúnyolom Izráel csatasorait. Állítsatok hát ki ellenem valakit\, hogy megvívjunk egymással! 11 Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezeket a szavait\, megrettentek\, és nagy félelem fogta el őket. 12 Dávid annak az efrátai embernek volt a fia\, aki a júdai Betlehemben élt\, és akit Isainak hívtak. Ennek az embernek nyolc fia volt\, és Saul idejében már túl öreg volt ahhoz\, hogy a többiekkel bevonuljon. 13 De Isai három legnagyobb fia elment\, és követte Sault a harcba. Annak a három fiának\, akik hadba vonultak\, ez volt a neve: az elsőszülötté Elíáb\, a másodiké Abínádáb\, a harmadiké pedig Sammá. 14 Dávid volt a legkisebb. A három nagyobb elment Saullal. 15 Dávid időnként elment Saulhoz\, de visszatért\, hogy apjának juhait legeltesse Betlehemben. 16 A filiszteus pedig megjelent minden reggel és minden este\, és kiállt negyven napon át. 17 Egyszer ezt mondta Isai a fiának\, Dávidnak: Vidd el testvéreidnek ezt a véka pörkölt gabonát meg ezt a tíz kenyeret\, és szaladj el a táborba testvéreidhez. 18 Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek\, és tudd meg\, hogy jól vannak-e a testvéreid\, és hozz tőlük valami jelet! 19 Az Élá-völgyben vannak\, ahol Saul és az izráeli férfiak harcban állnak a filiszteusokkal. 20 Felkelt tehát Dávid korán reggel\, rábízta a nyájat egy bojtárra\, felszedelőzködött\, és elment\, ahogyan Isai parancsolta neki. Éppen akkor érkezett a szekértáborhoz\, amikor a sereg harci zaj közepette csatarendbe fejlődött. 21 Csatarendbe állt Izráel is\, meg a filiszteusok is: egyik csatasor a másikkal szemben. 22 Dávid rábízta holmiját arra\, aki a fölszerelést őrizte\, és a csatasor felé futott. Odaérve megkérdezte bátyjait\, hogy jól vannak-e. 23 Miközben velük beszélgetett\, előállt a filiszteusok csatasorából egy kiváló harcos: egy Góliát nevű filiszteus Gát városából\, és most is ugyanúgy beszélt\, Dávid pedig meghallotta. 24 Amikor az izráeli férfiak meglátták azt az embert\, mindnyájan elfutottak előle\, mert nagyon féltek. 25 Ezt mondták az izráeliek: Láttátok ezt az embert\, aki előállt? Azért állt elő\, hogy kigúnyolja Izráelt. Ha akadna valaki\, aki megölné\, azt gazdagon megajándékozná a király\, még a leányát is hozzáadná\, és fölmentené apjának a házát Izráelben minden szolgálat alól. 26 Akkor Dávid megkérdezte a mellette állóktól: Mi lesz a jutalma annak\, aki megöli ezt a filiszteust\, és megmenti Izráelt a gyalázattól? Mert ki ez a körülmetéletlen filiszteus\, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét? 27 A nép pedig elmondta neki is szóról szóra\, hogy mi lesz a jutalma annak\, aki levágja Góliátot. 28 Amikor a legidősebb bátyja\, Elíáb hallotta\, hogy Dávid az emberekkel beszélget\, haragra gerjedt Elíáb\, és ezt mondta: Minek jöttél ide\, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom\, hogy szeretsz hősködni\, és mindig valami rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz látni\, azért jöttél ide! 29 Dávid ezt felelte: Ugyan mit követtem el? Hiszen csak beszélgetek! 30 Azután odafordult valaki máshoz\, és tőle is ugyanazt kérdezte. A hadinép pedig ugyanúgy válaszolt neki\, mint azelőtt. 31 Amikor híre ment\, hogy mit beszél Dávid\, jelentették Saulnak\, ő pedig magához rendelte. 32 Dávid ezt mondta Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt\, elmegy a te szolgád\, és megvív ezzel a filiszteussal. 33 De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el\, hogy megvívj ezzel a filiszteussal\, mert még fiatal vagy\, ő pedig harchoz szokott ember ifjúkora óta. 34 Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett\, és ha jött egy oroszlán vagy medve\, és elragadott egyet a nyájból\, 35 utánamentem\, leterítettem\, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt\, megragadtam a szakállánál fogva\, leterítettem és megöltem. 36 Leterítette a te szolgád az oroszlánt is\, a medvét is: úgy jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is\, mint azok\, mivel csúfolta az élő Isten seregét. 37 Azután ezt mondta Dávid: Az Úr\, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától\, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Saul így felelt Dávidnak: Hát menj\, az Úr legyen veled! 38 És felöltöztette Saul Dávidot a saját ruhájába\, a fejére rézsisakot tett\, és páncélba öltöztette. 39 Felkötötte Dávid Saul kardját is a ruhája fölé\, és megpróbált járni benne\, mert nem volt hozzászokva. Ekkor azonban Dávid ezt mondta Saulnak: Nem tudok én ezekben járni\, mert nem vagyok én ilyenekhez szokva. Le is vetette Dávid ezeket. 40 Kezébe vette hát a botját\, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába\, a tarisznyájába\, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz. 41 A filiszteus is elindult\, egyre közelebb jött Dávidhoz\, és előtte ment a pajzshordozója. 42 Amikor a filiszteus rátekintett\, megvetően nézett Dávidra\, mert fiatal volt\, pirospozsgás és jó megjelenésű. 43 Ezt kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én\, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt. 44 Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide\, hadd adjam a testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! 45 Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal\, lándzsával és dárdával jössz ellenem\, de én a Seregek Urának\, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened\, akit te kicsúfoltál. 46 Még ma kezembe ad az Úr\, leváglak\, és a fejedet veszem\, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom\, hadd tudja meg mindenki a földön\, hogy van Isten Izráelben. 47 És megtudja ez az egész egybegyűlt sokaság\, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr. Mert az Úr kezében van a háború\, és ő ad a kezünkbe benneteket. 48 Amikor a filiszteus nekikészült\, és egyre közeledett Dávidhoz\, Dávid is kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé. 49 Belenyúlt Dávid a tarisznyájába\, kivett belőle egy követ\, a parittyájával elröpítette\, és úgy homlokon találta a filiszteust\, hogy a kő belefúródott a homlokába\, és arccal a földre zuhant. 50 Dávid tehát erősebb volt a filiszteusnál\, bár csak parittyája és köve volt: legyőzte a filiszteust\, és megölte\, pedig még kard sem volt Dávidnál. 51 Azután odafutott Dávid\, rálépett a filiszteusra\, fogta annak a kardját\, kihúzta a hüvelyéből\, megölte vele\, és levágta a fejét. Amikor látták a filiszteusok\, hogy meghalt a vitézük\, megfutamodtak. 52 Ekkor az izráeliek és júdaiak nekilódultak\, és csatakiáltás közepette üldözték a filiszteusokat a völgy irányában\, egészen Ekrón kapujáig. Ott feküdtek az elesett filiszteusok a Saarajimba vezető úton egészen Gátig és Ekrónig. 53 Azután visszatértek Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből\, és kifosztották a táborukat. 54 Dávid pedig fogta a filiszteus fejét\, és Jeruzsálembe vitte\, fegyvereit pedig otthon helyezte el. 55 Amikor látta Saul\, hogy kiállt Dávid a filiszteus ellen\, ezt kérdezte a hadseregparancsnoktól\, Abnértól: Abnér\, kinek a fia ez az ifjú? Abnér így felelt: Az életemre mondom\, ó\, király\, hogy nem tudom. 56 Akkor ezt mondta a király: Kérdezz hát utána\, hogy kinek a fia ez az ifjú! 57 És amikor visszajött Dávid azután\, hogy levágta a filiszteust\, fogta őt Abnér\, és Saul elé vezette. A filiszteus feje még a kezében volt. 58 Saul megkérdezte tőle: Kinek a fia vagy\, te ifjú? Dávid így felelt: Szolgádnak\, a betlehemi Isainak a fia vagyok. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata\n\n\n\nDávid a többiekkel együtt ugyanazt a legyőzhetetlennek tűnő Góliátot látta (4–6)\, ugyanazt az istenkáromlást hallotta (10)\, de más volt az értelmezési kerete\, és ezért más következtetésre jutott (36). A félelem helyett (24) bizonyosság töltötte be a szívét (37). Ami másnak hősködésnek tűnt (28)\, az számára az Isten-történetébe való engedelmes belépéssé lett (45–47). Ez kockázattal jár (33). Mi akadályozhat abban\, hogy ezt felvállald? \nRÉ21 70 RÉ 70 \n\n\n„A hit tehát hallásból van\, a hallás pedig Krisztus beszéde által.”Róm 10\,14–21 \n\n\n14 De hogyan hívják segítségül azt\, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban\, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? 15 És hogyan hirdessék\, ha nem küldettek el? Amint meg van írva: „Milyen kedves azoknak a jövetele\, akik az evangéliumot hirdetik!” 16 Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak\, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: „Uram\, ki hitt annak\, amit tőlünk hallott?” 17 A hit tehát hallásból van\, a hallás pedig Krisztus beszéde által. 18 Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk\, és a földkerekség széléig az ő beszédük.” 19 De tovább kérdem: Izráel talán nem értette meg? Először Mózes mondja: „Egy olyan néppel teszlek féltékennyé\, amely nem az én népem\, értetlen néppel haragítlak meg titeket.” 20 Ézsaiás pedig nyíltan ki is mondja: „Megtaláltak azok\, akik nem kerestek\, megjelentem azoknak\, akik nem kérdezősködtek utánam.” 21 Izráelről viszont így szól: „Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.” \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(17) „A hit tehát hallásból van\, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róm 10\,14–21) \nPál a kapcsolatról\, a kapcsolódásról beszél. Hókuszpókuszok\, vallásos csodateljesítmények és misztériumvallásokra jellemző beavatások helyett Isten szabadítása meglepően hétköznapi módon lesz a miénk. Elhangzik a szó\, az üzenet: érthető\, én meghallom\, megmozdítom a szívem\, az életem\, és a Szentlélek segítségével elkezdődik bennem valami teljesen új. Ezzel együtt ugyanez a Lélek rám bízza\, hogy mondjam tovább. Csodaszép láncolat\, amely Jézustól indult\, az ő beszédéből\, és minden láncszeme hordozza is Jézust. A szabadítás jó híre hallható és érthető. Jézus által átformált és megmozdított emberek hirdették szavaikkal és tetteikkel. Nem lehet kikerülni. De lehet nemet mondani\, elzárkózni\, megkeményedni. Még úgy is\, hogy minden Isten megváltó szeretetét visszhangozza. Pál a saját népéről beszél. De nekünk is meg kell hallanunk a figyelmeztetést. Hallod magad körül\, magadban Jézus Igéjének élő visszhangját. De engedned kell neki a hit első lépéseinél\, de azután is\, újra és újra. És persze hirdetni\, továbbadni – másoknak is. Ez már küldetés.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-133/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241111
DTEND;VALUE=DATE:20241112
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241111T081642Z
LAST-MODIFIED:20241111T081642Z
UID:10355-1731283200-1731369599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Akkor az Úr lelke szállt Dávidra\, és attól kezdve vele is maradt.”1Sám 16 \n\n\n1 Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt? Hiszen elvetettem őt\, és nem marad Izráel királya! Töltsd meg olajjal a szarudat\, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz\, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt! 2 Hogyan mehetnék oda? – kérdezte Sámuel. – Ha meghallja Saul\, megöl engem. De az Úr ezt felelte: Vigyél magaddal egy üszőt\, és mondd ezt: Azért jöttem\, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. 3 Azután hívd meg Isait az áldozati lakomára! Én pedig majd a tudtodra adom\, hogy mit kell tenned: azt kend fel\, akit én mondok neked! 4 Sámuel úgy is tett\, ahogyan megmondta neki az Úr. Amikor megérkezett Betlehembe\, remegve mentek eléje a város vénei\, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? 5 Békés szándékkal – felelte. – Azért jöttem\, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. Szenteljétek meg magatokat\, és jöjjetek el velem az áldozati lakomára! Miután szentnek találta Isait és fiait\, meghívta őket az áldozati lakomára. 6 Amikor megérkeztek\, és meglátta Elíábot\, ezt gondolta: Biztosan ez lesz a felkent\, aki most itt áll az Úr előtt. 7 De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére\, se termetes növésére\, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos\, amit lát az ember. Az ember azt nézi\, ami a szeme előtt van\, de az Úr azt nézi\, ami a szívben van. 8 Ekkor Abínádábot szólította Isai\, és odavezette Sámuel elé\, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az Úr. 9 Azután Sammát vezette oda Isai\, de Sámuel ezt mondta: Őt sem választotta az Úr. 10 Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé\, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az Úr. 11 Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –\, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal\, és hozasd ide\, mert addig nem ülünk le\, amíg ő meg nem érkezik. 12 Érte küldött tehát\, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás\, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend föl királlyá\, mert ő az! 13 Sámuel pedig fogta az olajos szarut\, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra\, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult\, és elment Rámába. 14 Saultól viszont eltávozott az Úr lelke\, és egy gonosz szellem kezdte gyötörni\, amelyet az Úr küldött. 15 Akkor ezt mondták a szolgái Saulnak: Látod\, Istennek egy gonosz szelleme gyötör téged. 16 De a mi urunknak csak szólnia kell\, és szolgáid készek keresni egy embert\, aki ért a lantpengetéshez. És ha majd Istennek a gonosz szelleme megszáll\, akkor ő játszik majd valamit\, és jobban leszel. 17 Saul így felelt a szolgáinak: Keressetek hát nekem egy embert\, aki szépen tud játszani a lanton\, és hozzátok ide hozzám! 18 Ekkor megszólalt az egyik legény\, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát\, aki tud lanton játszani; derék férfi\, harcra termett\, okos beszédű\, daliás ember\, és vele van az Úr. 19 Saul tehát követeket küldött Isaihoz ezzel az üzenettel: Küldd el hozzám Dávidot\, a fiadat\, aki a juhokat szokta őrizni! 20 Isai pedig fogott egy szamarat\, arra kenyeret\, egy tömlő bort meg egy kecskegidát rakott\, és elküldte Saulnak a fiával\, Dáviddal. 21 Dávid megérkezett Saulhoz\, és a szolgálatába szegődött. Ő pedig igen megszerette\, és a fegyverhordozója lett. 22 Akkor ezt üzente Saul Isainak: Hadd szolgáljon engem Dávid\, mert igen megkedveltem! 23 És valahányszor Istennek az a szelleme megszállta Sault\, fogta Dávid a lantot\, és játszott rajta valamit. Saul ilyenkor megkönnyebbült\, jobban lett\, a gonosz szellem pedig eltávozott tőle. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata\n\n\n\nDávidra apja nem tekint fiaként (10–11)\, testvére negatív\, becsmérlő gondolatokkal beszél róla és munkájáról (17\,28). Miközben családja folyamatosan jelentéktelenségének tudatát táplálta szívében (18\,23)\, Dávid megragadta az Úr ígéreteit\, és Isten szíve szerinti férfivá gyógyult sérüléseiből (ApCsel 13\,22). Jézus jelenlétében a te életed is gyógyul! \nRÉ21 762 RÉ 201 \n\n\n„Mert tanúskodom mellettük\, hogy Isten iránti buzgóság van bennük\, de nem a helyes ismeret szerint.”Róm 10\,1–13 \n\n\n1 Testvéreim\, én szívemből kívánom\, és könyörgök értük Istenhez\, hogy üdvözüljenek. 2 Mert tanúskodom mellettük\, hogy Isten iránti buzgóság van bennük\, de nem a helyes ismeret szerint. 3 Mert azzal\, hogy Isten igazságát nem értették meg\, hanem a maguk igazságát igyekeztek érvényesíteni\, nem engedelmeskedtek Isten igazságának. 4 Mert a törvény végcélja Krisztus\, minden hívő megigazulására. 5 Mózes ugyanis azt írja a törvényből való igazságról\, hogy „aki megcselekszi azokat\, él általuk”. 6 A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?” Azért tudniillik\, hogy Krisztust lehozza. 7 Vagy: „Ki megy le az alvilágba?” Azért tudniillik\, hogy Krisztust a halálból felhozza. 8 Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige\, a te szádban és a te szívedben”\, mégpedig a hit igéje\, amelyet mi hirdetünk. 9 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust\, és szíveddel hiszed\, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból\, akkor üdvözülsz. 10 Mert szívvel hiszünk\, hogy megigazuljunk\, és szájjal teszünk vallást\, hogy üdvözüljünk. 11 Az Írás így szól: „Aki hisz őbenne\, nem szégyenül meg.” 12 Nincs különbség zsidók és görögök között\, mert mindenkinek ugyanaz az Ura\, és ő bőkezű mindazokhoz\, akik segítségül hívják őt\, 13 mert „aki segítségül hívja az Úr nevét\, üdvözül”. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(2) „Mert tanúskodom mellettük\, hogy Isten iránti buzgóság van bennük\, de nem a helyes ismeret szerint.” (Róm 10\,1–13) \nTeljesen mindegy a verseny szempontjából a maratonfutó odaadása és erőfeszítése\, ha nem a jó úton halad\, nem a cél felé. Nem sokat jelent az úszó életben maradásában az akarat és az erőbedobás\, ha nem a partnak\, hanem a nyílt víz irányába úszik. Igenis\, fontos a cél\, mindent meghatároz\, főleg\, ha az életről és az üdvösségről van szó. Pál elismeri népének buzgóságát\, de ezzel együtt szomorú\, mert az ismeret\, a „térkép”\, amely szerint haladnak\, nem jó. Így viszont nincs megérkezés. „…a törvény végcélja Krisztus\, minden hívő megigazulására” (4). Bármilyen vallásos buzgalom\, gyakorlat\, lelki teljesítmény irányt téveszt\, ha nem Jézus Krisztus a végcélja. Ha nem benne ismeri fel a menekülés\, a megtartatás útját. Pál nemcsak népének üzen\, de nekünk is. Az alap\, amelyre építhetünk: a hitben felismert és megragadott Krisztus. Akit segítségül hívunk\, és akiben helyreáll az életünk. És akit nem kell a távolban keresnünk\, mert közel van hozzánk.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-132/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241108
DTEND;VALUE=DATE:20241109
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241108T071612Z
LAST-MODIFIED:20241108T071612Z
UID:10353-1731024000-1731110399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…az Úr előtt nincs akadály: akár sok\, akár kevés ember által szerezhet szabadulást”1Sám 14\,1–15 \n\n\n1 Egyik nap azt mondta Jónátán\, Saul fia a fegyverhordozó legényének: Gyere\, menjünk át a filiszteusok előőrséhez\, amely odaát van! Apjának azonban nem szólt róla. 2 Saul éppen Gibea határában\, Migrónban\, a gránátalmafa alatt tartózkodott. Mintegy hatszáz főnyi hadinép volt vele\, 3 meg Ahijjá is\, aki Sílóban az éfódot viselte\, fia Ahítúbnak\, Íkábód testvérének\, Fineás fiának\, aki az Úr papjának\, Élinek volt a fia. A hadinép sem tudta\, hogy Jónátán elment. 4 A szorosban pedig\, ahol Jónátán át akart jutni a filiszteusok előőrséhez\, innen is\, onnan is volt egy sziklaszirt. Az egyiknek Bócéc\, a másiknak Szenne volt a neve. 5 Az egyik szirt Mikmásszal szemben északon\, a másik Gebával szemben délen emelkedik. 6 Jónátán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere\, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az Úr\, mert az Úr előtt nincs akadály: akár sok\, akár kevés ember által szerezhet szabadulást. 7 Fegyverhordozója így felelt neki: Tégy mindent úgy\, ahogyan gondolod! Láss hozzá\, én veled leszek\, bármit tervezel. 8 Akkor Jónátán ezt mondta: Figyelj! Átmegyünk ezekhez az emberekhez\, és megmutatjuk magunkat nekik. 9 Ha azt mondják nekünk: Ne mozduljatok\, míg oda nem érünk hozzátok! – akkor megállunk egy helyben\, és nem megyünk fel hozzájuk. 10 Ha azonban azt mondják: Gyertek csak fel hozzánk! – akkor felmegyünk\, mert kezünkbe adja őket az Úr. Ez legyen számunkra a jel! 11 Amikor megmutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének\, ezt mondták a filiszteusok: Nézd csak! Héberek jöttek elő az üregekből\, ahová elrejtőztek! 12 Majd így szólongatták az előőrs tagjai Jónátánt és fegyverhordozóját: Gyertek csak föl hozzánk\, mondani akarunk nektek valamit! Akkor ezt mondta Jónátán a fegyverhordozójának: Gyere utánam\, mert az Úr Izráel kezébe adja őket. 13 És fölkapaszkodott Jónátán négykézláb\, a fegyverhordozója meg utána. Jónátán földre terítette őket\, mögötte pedig aztán a fegyverhordozója végzett velük. 14 Így történt az első összecsapás\, amelyben mintegy húsz embert ölt meg Jónátán és fegyverhordozója egy alig fél holdnyi szántóföldön. 15 És riadalom támadt mindenütt\, a táborban és a nyílt mezőn egyaránt a hadinép között. Megriadt az előőrs\, sőt a portyázó csapat is. A föld pedig megrendült\, és Isten riadalmat támasztott. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata\n\n\n\n„…az Úr előtt nincs akadály: akár sok\, akár kevés ember által szerezhet szabadulást” (6b). Jónátán mindent Istenre bíz – hittel vallja\, hogy csak akkor fog győzni\, ha az Úr is „tesz érte valamit” (6a). A jelek alapján bizonyossággal tudja\, hogy az Úr a kezükbe adja ellenségeiket (10). Jónátán szolgájának hűsége és bizalma is példaértékű (7). Azért megy bárhová urával\, mert látja\, hogy Jónátán a minden akadályt legyőző Úrban bízik. \nRÉ21 831 RÉ 471 \n\n\n„Ha Isten velünk\, ki lehet ellenünk?”Róm 8\,31–39 \n\n\n31 Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk\, ki lehet ellenünk? 32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte\, hanem mindnyájunkért odaadta\, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33 Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az\, aki megigazít. 34 Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az\, aki meghalt\, sőt feltámadt\, aki Isten jobbján van\, és esedezik is értünk. 35 Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság\, vagy szorongattatás\, vagy üldözés\, vagy éhezés\, vagy mezítelenség\, vagy veszedelem\, vagy fegyver? 36 Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap\, annyira becsülnek\, mint vágójuhokat.” 37 De mindezekben diadalmaskodunk az által\, aki szeret minket. 38 Mert meg vagyok győződve\, hogy sem halál\, sem élet\, sem angyalok\, sem fejedelmek\, sem jelenvalók\, sem eljövendők\, sem hatalmak\, 39 sem magasság\, sem mélység\, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől\, amely megjelent Krisztus Jézusban\, a mi Urunkban. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(31b) „Ha Isten velünk\, ki lehet ellenünk?” (Róm 8\,31–39) \nIsmert és szeretett mondat\, református címerünk jelmondata\, egyházunk hitvallása ez az Ige. Amikor először találkoznak a hittanosaim ezzel a kérdéssel\, reflexszerűen keresni kezdik magukban a választ\, de érzik\, hogy nincs felelet. Ez valójában nem kérdés\, hanem kiáltás\, a győztesek költői kérdése. Mégis sokszor úgy érzem\, rosszul használjuk ezt a mondatot. „Ha mi vagyunk\, mi\, ennyire kiváló szolgák Istennel\, akkor ki lehet ellenünk?” – Isten győzelme nem a hívő gőg hamis önbizalma. Van\, amikor elfelejtjük: „Ellenünk van minden\, jaj\, Isten\, mi lesz velünk?” „De mindezekben diadalmaskodunk az által\, aki szeret minket” (37). Pál sora olyan\, mint amikor megszólal az alaphang. Mert ez a lényege a nagy címerbéli kérdés-hitvallásnak! Nem önbizalmat ad\, hanem bizalmat. Gőg helyett engedelmes alázatot. Kétségbeesés helyett boldog békességet. Hogy aki Istené\, az nincs magára hagyva\, sem láthatókkal\, sem láthatatlanokkal szemben. És erre a Szentháromság Isten a garancia.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-131/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241107T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241110T170000
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241107T115457Z
LAST-MODIFIED:20241107T115457Z
UID:10329-1730966400-1731258000@nemmind1.hu
SUMMARY:Presbiteri bibliaóra
DESCRIPTION:Presbiteri bibliaóra minden hónap első és harmadik vasárnapján 11.00 órától a gyülekezeti házban.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/presbiteri-bibliaora-2/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241107
DTEND;VALUE=DATE:20241108
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241107T083907Z
LAST-MODIFIED:20241107T083907Z
UID:10326-1730937600-1731023999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Keresett magának az Úr valakit\, aki a szíve szerint való”1Sám 13 \n\n\n1 Saul már egy éve volt király\, és uralkodásának második esztendejébe lépett Izráelben\, 2 amikor kiválasztott magának Saul Izráelből háromezer embert. Ebből kétezer Saullal maradt Mikmászban és Bétel hegyvidékén\, ezer Jónátánnal volt a benjámini Gebában\, a nép többi részét pedig hazaküldte. 3 Jónátán lerontotta a filiszteusok oszlopát Gebában. Meghallották ezt a filiszteusok. Saul pedig megfúvatta a kürtöt az egész országban\, ezt mondva: Hallják meg a héberek! 4 Amikor egész Izráel meghallotta a hírt\, hogy Saul lerontotta a filiszteusok oszlopát\, és ezzel gyűlöletessé vált Izráel a filiszteusok előtt\, fegyverbe szólították a népet Saulhoz Gilgálba. 5 De a filiszteusok is összegyűltek\, hogy harcba bocsátkozzanak Izráellel: harmincezer harci kocsi\, hatezer lovas és oly sok nép\, mint a tengerpart homokja. Felvonultak és tábort ütöttek Mikmásznál\, Bét-Áventől keletre. 6 Amikor látták az izráeliek\, hogy bajban vannak\, mert megszorongatták a hadinépet\, barlangokban\, üregekben\, kősziklák között\, sziklahasadékokban és vermekben rejtőzött el a nép\, 7 és voltak héberek\, akik átkeltek a Jordánon Gád és Gileád földjére. Saul pedig még Gilgálban volt\, és az egész hadinép remegve sorakozott mögéje. 8 Azután várt hét napig: addig az időpontig\, amit Sámuel megadott. De Sámuel nem érkezett meg Gilgálba\, a nép pedig széledezni kezdett mellőle. 9 Akkor ezt mondta Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a békeáldozatot! És bemutatta az égőáldozatot. 10 Alig végzett az égőáldozattal\, amikor megérkezett Sámuel. Saul eléje ment\, hogy áldással köszöntse őt. 11 De Sámuel megkérdezte: Mit tettél? Saul így felelt: Amikor láttam\, hogy a nép széledezni kezd mellőlem\, te pedig nem érkeztél meg a megbeszélt időre\, a filiszteusok pedig már összegyűltek Mikmászban\, 12 azt gondoltam\, hogy mindjárt rám törnek a filiszteusok Gilgálban\, és én még nem esedeztem az Úrhoz. Összeszedtem hát a bátorságom\, és bemutattam az égőáldozatot. 13 Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Istenednek\, az Úrnak a parancsát\, amelyet parancsolt neked\, pedig most véglegesen megerősítette volna az Úr Izráelben a királyságodat. 14 Most azonban nem lesz a királyságod maradandó. Keresett magának az Úr valakit\, aki a szíve szerint való\, és őt tette népe fejedelmévé az Úr\, mert te nem teljesítetted\, amit megparancsolt neked az Úr. 15 Ezután elindult Sámuel\, és elment Gilgálból a benjámini Gibeába. Saul pedig számba vette a hadinépet\, amely még vele volt\, mintegy hatszáz embert. 16 Saul és fia\, Jónátán meg a velük levő hadinép a benjámini Gebában tartózkodott\, a filiszteusok pedig Mikmászban táboroztak. 17 Akkor kivonult a filiszteusok táborából három portyázó csapat. Az egyik csapat Ofrá irányába\, Súál földje felé tartott. 18 A másik csapat Bét-Hórón felé tartott\, a harmadik csapat pedig annak a határnak a mentén haladt\, amely a Cebóím-völgyön át a pusztáig terjed. 19 Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni\, mert a filiszteusok úgy gondolták: Nehogy a héberek kardot vagy dárdát csinálhassanak maguknak! 20 Ezért egész Izráelnek a filiszteusokhoz kellett eljárnia\, hogy megélesíttessék ekevasukat\, kapájukat\, fejszéjüket és ásójukat\, 21 kétharmad sekel volt az ára egy ekevasnak\, kapának\, háromágú villának és fejszének\, vagy ha ki kellett egyenesíteni az ösztökét. 22 Így történhetett\, hogy az ütközet napján az egész hadinépnek\, amely Saullal és Jónátánnal volt\, sem kardja\, sem dárdája nem volt\, csak Saulnak és a fiának\, Jónátánnak. 23 A filiszteusok előőrse pedig már a mikmászi hágóig nyomult előre. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata\n\n\n\n„Keresett magának az Úr valakit\, aki a szíve szerint való” (14). Saul király nem volt türelmes\, és így nem teljesítette Isten parancsát (13). Talán csak néhány órát kellett volna még várnia (10). Jó tettnek tűnt szemében az áldozat bemutatása\, de valójában nem teljes szívvel hagyatkozott Istenre. Az Úr már ekkor látta\, hogy Dávid lesz a „szíve szerint való” (14). Kérjünk Istentől türelmet\, hogy mindent a maga idejében tudjunk megtenni! \nRÉ21 461 RÉ 180 \nNapi ének | 768 | Gondviselő\, jó Atyám vagy \n\n\n„Mert üdvösségünk reménységre szól.”Róm 8\,18–30 \n\n\n18 Mert azt tartom\, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez\, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá\, nem önként\, hanem annak akaratából\, aki alávetette\, mégpedig azzal a reménységgel\, 21 hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk\, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. 23 De nemcsak ez a világ\, hanem még azok is\, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban\, várva a fiúságra\, testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység\, amelyet már látunk\, nem is reménység\, hiszen amit lát valaki\, azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük\, amit nem látunk\, akkor állhatatossággal várjuk. 26 Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell\, nem tudjuk úgy kérni\, ahogyan kell\, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja\, tudja\, mi a Lélek szándéka\, mert Isten szerint jár közben a szentekért. 28 Azt pedig tudjuk\, hogy akik Istent szeretik\, azoknak minden javukra szolgál\, azoknak\, akiket örök elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket eleve kiválasztott\, azokat eleve el is rendelte\, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez\, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. 30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte\, azokat el is hívta\, és akiket elhívott\, azokat meg is igazította\, akiket pedig megigazított\, azokat meg is dicsőítette. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(24a) „Mert üdvösségünk reménységre szól.” (Róm 8\,18–30) \nAz\, hogy megváltott ember vagyok\, hogy Krisztus halálában eltörölte Isten bűneim büntetését\, hogy visszafogadott\, és neki tetsző életet élhetek\, magamat odaszánva\, egyre jobban megvalósítva az ő akaratát a Lélek által – nem csak rólam szól. Ezzel csatlakozom Isten világot megmentő és megújító hatalmas tervébe. Hogy ez a teremtett világ és benne én tart valahova\, van célja\, értelme\, és lesz megújulása a mindenségnek\, hiszen Jézus Krisztus keresztje ennyire monumentális győzelem volt. Helyünk van ebben az új világban\, és közben a régiben is ezt az újat kell már képviselni\, sőt eszközei vagyunk a világot megújító Istennek. Nagykövetei vagyunk ennek az isteni birodalomnak. Egy világ teremtésekor felállt terv részei vagyunk\, visszakerültünk ide. A reménységünk ennek a tudata és annak a látása\, hogy bármit tapasztaljunk\, ez a világ\, benne mi is\, biztosan célba fog érni.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-130/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241105
DTEND;VALUE=DATE:20241106
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241105T084002Z
LAST-MODIFIED:20241105T084002Z
UID:10324-1730764800-1730851199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Azután békeáldozatot mutattak be az Úr előtt”1Sám 11 \n\n\n1 Fölvonult az ammóni Náhás\, és tábort ütött Jábés-Gileáddal szemben. De Jábés polgárai ezt mondták Náhásnak: Köss velünk szövetséget\, és mi szolgálni fogunk neked! 2 Az ammóni Náhás azonban ezt felelte nekik: Csak akkor kötök veletek szövetséget\, ha kiszúrhatom mindnyájatoknak a jobb szemét\, és ezzel gyalázatot hozhatok egész Izráelre. 3 Jábés vénei ezt mondták neki: Adj nekünk hét nap haladékot; hadd küldjünk követeket Izráel egész területére\, és ha senki sem jön segítségünkre\, akkor megadjuk magunkat neked. 4 Így érkeztek meg a követek Saul Gibeájába is\, és elmondták a történteket a nép előtt. Akkor az egész nép elkezdett hangosan sírni. 5 Saul pedig éppen a mezőről jött ökrei után. Saul megkérdezte: Mi történt a néppel\, hogy így sír? És elbeszélték neki Jábés polgárainak a dolgát. 6 Amikor Saul meghallotta ezeket a dolgokat\, megszállta Isten lelke\, és nagy haragra lobbant. 7 Fogta két jármos ökrét\, földarabolta azokat\, és szétküldte a követek által Izráel egész területére ezzel az üzenettel: Így fognak bánni annak az ökrével is\, aki nem vonul hadba Saul és Sámuel vezetésével! Ekkor az Úr rémületbe ejtette a népet\, és az egy emberként kivonult. 8 Amikor számba vette őket Bezekben\, Izráel fiai háromszázezren\, a júdaiak pedig harmincezren voltak. 9 Akkor ezt mondták a követeknek\, akik hozzájuk érkeztek: Mondjátok meg a jábés-gileádiaknak: Megszabadultok holnap\, még a déli forróság előtt! A követek elmentek\, megvitték a hírt Jábés-Gileád polgárainak\, azok pedig megörültek. 10 Majd ezt üzenték Náhásnak Jábés polgárai: Holnap megadjuk magunkat nektek\, és azt tehetitek velünk\, amit jónak láttok. 11 Másnap három seregre osztotta Saul a hadinépet\, és a reggeli őrváltás idején betörtek a táborba\, és vágták az ammóniakat egészen délig. Akik életben maradtak\, úgy szétszóródtak\, hogy kettő sem maradt közülük együtt. 12 Akkor ezt mondta a nép Sámuelnek: Ki mondta azt\, hogy nem lesz Saul a királyunk? Adjátok ide azokat az embereket\, hadd öljük meg őket! 13 De Saul ezt felelte: Senkit sem szabad megölni ezen a napon\, mert szabadulást szerzett ma az Úr Izráelnek. 14 Sámuel pedig ezt mondta a népnek: Gyertek\, menjünk el Gilgálba\, és újítsuk meg ott a királyságot! 15 Elment tehát az egész nép Gilgálba\, és királlyá választották ott Sault az Úr színe előtt Gilgálban. Azután békeáldozatot mutattak be az Úr előtt\, és nagyon örvendezett ott Saul minden izráelivel együtt. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata\n\n\n\n„Azután békeáldozatot mutattak be az Úr előtt” (15). Saul életében addig mentek rendben a dolgok\, amíg „az Úr előtt” járt\, és hallgatott a prófétájára. Az Úr Lelke indította az ellenség gonoszsága feletti felháborodásra (6)\, de irgalom is volt a szívében (13). Isten népének egységben kell fellépnie a maga védelmében (7). A háborúságok csak átmenetiek – kérjük és várjuk\, hogy eljöjjön a béke és a békéért való hálaadás ideje (15). \nRÉ21 68 RÉ 68 \nNapi ének | 602 | Krisztus\, én életemnek Te vagy reménysége \n\n\n„Hiszen nem azt teszem\, amit akarok: a jót\, hanem azt cselekszem\, amit nem akarok: a rosszat.”Róm 7\,14–25 \n\n\n14 Tudjuk ugyanis\, hogy a törvény lelki\, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája. 15 Hiszen amit teszek\, azt nem is értem\, mert nem azt cselekszem\, amit akarok\, hanem azt teszem\, amit gyűlölök. 16 Ha pedig azt teszem\, amit nem akarok\, akkor elismerem a törvényről\, hogy jó. 17 Akkor pedig már nem is én teszem azt\, hanem a bennem lakó bűn. 18 Mert tudom\, hogy énbennem\, vagyis a testemben nem lakik jó\, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra\, de nem tudom véghezvinni azt. 19 Hiszen nem azt teszem\, amit akarok: a jót\, hanem azt cselekszem\, amit nem akarok: a rosszat. 20 Ha pedig azt teszem\, amit nem akarok\, akkor már nem én teszem\, hanem a bennem lakó bűn. 21 Azt a törvényt találom tehát magamban\, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. 22 Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint\, 23 de tagjaimban egy másik törvényt látok\, amely harcol az értelmem törvénye ellen\, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24 Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25 Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok\, testemmel azonban a bűn törvényének. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(19) „Hiszen nem azt teszem\, amit akarok: a jót\, hanem azt cselekszem\, amit nem akarok: a rosszat.” (Róm 7\,14–25) \nA hívő ember életének legkeserűbb belső küzdelme: tudom\, milyennek kellene lennem\, mit kellene tennem. Akarom is\, szeretném is\, el is szánom magam. Aztán valahol eltörik az akarat\, kibicsaklik a tett\, a végeredmény kudarc. Nem megy\, mintha folyamatosan zajlana bennem valamiféle birkózás\, a régi\, bűn által uralt én és az új\, Isten által megváltott én között. Pál ezekkel a nagyon őszinte sorokkal elmondja\, hogy ő is ugyanezt tapasztalja magában. Sőt\, megfogalmazza a harcunkat\, a belső szakadtságunkat. És még egy illúzióval is leszámol. Ezt a győzelmet nem lehet elérni erőlködve. A megoldás nem abban van\, hogy még jobban akarjuk\, még többet tegyünk. A végeredmény ugyanaz lesz: a jót akarom tenni\, és a rosszra van lehetőségem. A megoldás nem az erőlködés összeszorított szájjal. Azt a szájat ki kell nyitni\, kiáltani kell\, úgy\, mint Pál. Nem szégyen a segítségkérés! Mert a támogatás kívülről jön. Ki szabadít meg ebből a nyomorúságos küzdelemből? Nem a hitem\, nem a tudásom\, nem a tapasztalásom. „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által” – ez nem puszta vallásos mondat\, ez a szabadulás egyetlen iránya.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-129/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241104
DTEND;VALUE=DATE:20241105
DTSTAMP:20260406T043520
CREATED:20241104T115015Z
LAST-MODIFIED:20241104T115015Z
UID:10293-1730678400-1730764799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…tedd meg\, amire módot találsz\, mert veled lesz az Isten”1Sám 10 \n\n\n1 Ekkor fogta Sámuel az olajoskorsót\, öntött belőle Saul fejére\, megcsókolta\, és ezt mondta: Ezennel fölkent téged az Úr öröksége fejedelmévé. 2 Amikor most elmész tőlem\, két emberrel fogsz találkozni Ráhel sírjánál Benjámin határában\, Celcah mellett\, akik ezt mondják neked: Megkerültek a szamarak\, amelyeknek a keresésére indultál. Apád már elvetette a szamarak gondját\, értetek aggódik\, és ezt mondogatja: Mit tehetnék a fiamért?! 3 Ha onnan továbbmész\, és a Tábór tölgyfájához elérkezel\, találkozol majd három emberrel\, akik az Istenhez mennek föl Bételbe. Az egyik három kecskegidát visz\, a másik három kerek kenyeret\, a harmadik pedig egy tömlő bort. 4 Békét kívánnak majd\, és két kenyeret adnak neked; fogadd el tőlük! 5 Azután eljutsz az Isten halmára\, ahol a filiszteusok oszlopai vannak. Mihelyt bemész az ott levő városba\, találkozol majd egy csapat prófétával\, akik az áldozóhalomról jönnek lefelé. Lant\, dob\, fuvola és citera lesz náluk\, ők maguk pedig prófétai révületben lesznek. 6 Akkor megszáll téged is az Úr lelke\, velük együtt prófétai révületbe esel majd\, és más emberré leszel. 7 És ha majd bekövetkeznek rajtad ezek a jelek\, akkor tedd meg\, amire módot találsz\, mert veled lesz az Isten. 8 Akkor menj el előttem Gilgálba\, és én is elmegyek hozzád\, hogy égőáldozatokat mutassak be\, és békeáldozatokat áldozzak. Hét napig várj\, amíg hozzád érkezem\, és akkor majd tudtodra adom\, hogy mit kell tenned. 9 És amikor megfordult\, hogy eltávozzék Sámueltől\, Isten megváltoztatta a szívét\, és beteljesedtek rajta mindezek a jelek azon a napon. 10 Mert amikor odaértek a halomhoz\, egy csapat próféta jött szembe velük. Akkor megszállta az Isten lelke\, és prófétai révületbe esett közöttük. 11 Amikor mindazok\, akik már előbb is ismerték\, meglátták\, hogy Saul a prófétákkal együtt révületben van\, ezt kérdezgették egymástól: Mi történt Kísnek a fiával? Hát már Saul is a próféták között van? 12 De egy helybeli megszólalt\, és ezt mondta: Nincs ezeknek apjuk se! Így keletkezett ez a szólásmondás: Hát már Saul is a próféták között van? 13 Amikor véget ért a révülete\, fölment az áldozóhalomra. 14 Saul nagybátyja pedig megkérdezte tőle és legényétől: Hol jártatok? Saul így felelt: A szamarakat kerestük\, de amikor láttuk\, hogy hiába\, elmentünk Sámuelhez. 15 Akkor ezt mondta Saul nagybátyja: Mondd el nekem\, mit mondott nektek Sámuel! 16 Saul ezt felelte nagybátyjának: Megmondta nekünk\, hogy megtalálták a szamarakat. De amit a királyságról mondott Sámuel\, azt nem mondta el neki. 17 Ezután összehívta Sámuel a népet az Úrhoz Micpába\, 18 és így szólt Izráel fiaihoz: Ezt mondja az Úr\, Izráel Istene: Én hoztam föl Izráelt Egyiptomból. Én mentettelek meg benneteket Egyiptomnak és mindazoknak az országoknak a kezéből\, amelyek sanyargattak benneteket. 19 Ti pedig most elvetettétek Isteneteket\, aki megszabadított benneteket minden bajból és nyomorúságból. Hiszen ezt mondtátok neki: Tégy valakit a királyunkká! Most hát álljatok az Úr színe elé törzsenként és nemzetségenként! 20 És amikor fölvonultatta Sámuel Izráel valamennyi törzsét\, a sors Benjámin törzsére esett. 21 Akkor fölvonultatta Benjámin törzsét nemzetségenként\, és a sors Matrí nemzetségére esett. Majd Kísnek a fiára\, Saulra esett a sors\, de amikor keresték\, nem találták. 22 Ekkor újból megkérdezték az Urat: Eljött egyáltalán az az ember? És az Úr ezt felelte: Igen\, itt van\, elrejtőzött a holmik között. 23 Akkor érte futottak\, és előhozták onnan. És amikor odaállt a nép közé\, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül. 24 Akkor Sámuel ezt mondta a népnek: Látjátok\, hogy kit választott az Úr! Hiszen nincs hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor ujjongásban tört ki az egész nép\, és ezt kiabálták: Éljen a király! 25 Sámuel pedig kihirdette a népnek a király jogait\, majd beírta egy könyvbe\, és azt elhelyezte az Úr színe előtt. Azután hazaküldte Sámuel az egész népet. 26 Saul is hazament Gibeába\, és vele ment az a sereg is\, amelynek a szívét arra indította az Isten. 27 De az elvetemült emberek ezt mondták: Hogyan tudna ez segíteni rajtunk? És megvetették\, ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett\, mintha ezt észre sem vette volna. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata\n\n\n\n„…tedd meg\, amire módot találsz\, mert veled lesz az Isten” (7). Sokféle úton közli velünk Isten az ő terveit – legyünk nyitottak akaratának felismerésére és befogadására. Elsőrenden a Szentírásban szól hozzánk. Keressük meg az alkalmakat\, amelyekben megélhetjük Istennek igéjében kijelentett akaratát! Minden munkánkhoz erőt ad az ő jelenlétének bizonyossága. Isten feltámadott Fia\, Jézus Krisztus minden napon velünk van (Mt 28\,20)! \nRÉ21 21 RÉ 21 \n\n\n„…és megértettem\, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá.”Róm 7\,7–13 \n\n\n7 Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném\, ha nem ismertem volna meg a törvény által\, és a kívánságot sem ismerném\, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” 8 De a bűn\, kihasználva a parancsolatot\, mindenféle kívánságot szült bennem. Mert a törvény nélkül halott a bűn. 9 Én törvény nélkül éltem egykor. Amikor azonban eljött a parancsolat\, a bűn életre kelt\, 10 én pedig meghaltam\, és megértettem\, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. 11 Mert a bűn\, kihasználva a parancsolatot\, megcsalt engem\, és megölt általa. 12 A törvény tehát szent\, a parancsolat is szent\, igaz és jó. 13 Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Hanem a bűn\, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen\, a jó által hoz rám halált\, hogy így a parancsolat által a bűn bűnné legyen. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(10) „…és megértettem\, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá.” (Róm 7\,7–13) \nA falu mellett van egy mély bányató. Tilos\, életveszélyes benne az úszás\, de erre a környékbeliek ügyet sem vetnek. Így bármikor megtörténhet a tragédia. Az önkormányzat táblákat tesz ki\, sőt kerítést is emel a tó köré\, csak hogy jelezze a veszélyt és egyértelmű legyen az üzenet. A falu lakói ugyanúgy járnak a tóhoz\, sőt vannak\, akik a táblákra támaszkodva fel tudnak a mászni a kerítésre\, hogy onnan ugorjanak a mélybe. A kerítés és a tábla nem rossz ötlet\, de így még veszélyesebb helyzethez „segíti” azt\, aki mindenképpen ugrani akar. Sőt\, lehet\, így értesül a veszélyről\, amely vonzó… A törvény és a parancsolat szent\, igaz és tiszta. De míg belülről nem változik meg az ember\, lázadásában még nagyobb lendületet vesz ezekbe kapaszkodva. Ennyire nagy a baj velünk. És ezért ilyen komoly és mindent megmozgató a válasz Jézusban. Nem megjavulnunk kell\, hanem új életet kapnunk. \n\n\n\n\n\n\n\n  \n 
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-128/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR