BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.13.1//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20230326T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20231029T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20240331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20241027T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20250330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20251026T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20260329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20261025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250123
DTEND;VALUE=DATE:20250124
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250123T073939Z
LAST-MODIFIED:20250123T073939Z
UID:10779-1737590400-1737676799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Te vagy-e az eljövendő\, vagy mást várjunk?”Lk 7\,18–35 \n\n\n18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt\, 19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő\, vagy mást várjunk? 20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak\, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő\, vagy mást várjunk? 21 Jézus abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból\, megszabadított gonosz lelkektől\, és sok vaknak adta vissza a látását. 22 Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el\, vigyétek hírül Jánosnak\, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak\, sánták járnak\, leprások tisztulnak meg\, süketek hallanak\, halottak támadnak fel\, a szegényeknek hirdettetik az evangélium\, 23 és boldog\, aki nem botránkozik meg énbennem. 24 Amikor János követei elmentek\, beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 25 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik drága ruhákat viselnek és fényűzően élnek\, azok a királyi palotákban vannak. 26 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony\, mondom nektek\, még prófétánál is nagyobbat! 27 Ő az\, akiről meg van írva: „Íme\, elküldöm előtted követemet\, aki elkészíti előtted az utat.” 28 Mondom nektek\, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál\, de aki a legkisebb az Isten országában\, nagyobb nála. 29 Az egész nép\, sőt még a vámszedők is hallgattak rá\, és igazat adtak Istennek azzal\, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével\, 30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát azzal\, hogy nem keresztelkedtek meg általa. 31 Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók? 32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez\, akik azt kiáltják egymásnak: Zenéltünk nektek\, és nem táncoltatok\, siratót mondtunk\, és nem sírtatok. 33 Mert eljött Keresztelő János\, aki nem eszik kenyeret\, nem iszik bort\, és azt mondjátok: Ördög van benne. 34 Eljött az Emberfia\, aki eszik és iszik\, és azt mondjátok: Íme\, falánk és részeges ember\, vámszedők és bűnösök barátja. 35 De a bölcsességet minden bölcs igazolja. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„Te vagy-e az eljövendő\, vagy mást várjunk?” (19) Ugye értjük a kérdést? Keresztelő János nem ingott meg a hitében\, de meg akart erősödni abban. Ez a kérdés azt jelzi\, hogy szabad kérdezni\, szabad kételkedni és gyötrődni. De egyet nem szabad: kétségbeesni\, megbotránkozni az Úrban (23). Az övéit megóvja ettől. \nRÉ21 509 \nA Messiás országlása | 251 | Úr lesz a Jézus mindenütt \n\n\n„Prófétát támaszt majd testvéreid közül […] az Úr…”5Móz 18 \n\n\n1 A lévita papoknak\, Lévi egész törzsének ne legyen birtokrésze és öröksége Izráelben. Az Úrnak szóló tűzáldozatokból\, az ő örökségéből éljenek. 2 Ne legyen öröksége testvérei között; az Úr az ő öröksége\, ahogyan megígérte neki. 3 Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől\, azoktól\, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát\, az állkapcsát meg a gyomrot. 4 Add neki gabonád\, mustod és olajad első termését is meg juhaidnak először lenyírt gyapját. 5 Mert őt választotta ki Istened\, az Úr valamennyi törzsed közül\, hogy ott álljon és szolgáljon\, és áldást mondjon az Úr nevével\, ő és fiai minden időben. 6 Ha egy lévita bárhonnan Izráelből\, bármelyik lakóhelyedről\, ahol jövevényként él\, el akar majd jönni arra a helyre\, amelyet kiválaszt az Úr\, hadd jöjjön el\, amikor csak kívánja\, 7 hadd végezzen szolgálatot Istenének\, az Úrnak nevében éppúgy\, mint többi lévita testvére\, akik az Úr színe előtt állnak. 8 Velük egyenlő részt kapjon azon kívül\, amije van a családi tulajdon eladásából. 9 Ha bemégy arra a földre\, amelyet Istened\, az Úr ad neked\, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat\, amelyeket azok a népek művelnek. 10 Ne legyen olyan nálad\, aki a fiát vagy a leányát áldozatul elégeti\, ne legyen jós\, se varázslást űző\, jelmagyarázó vagy igéző! 11 Ne legyen átokmondó\, se szellemidéző\, se jövendőmondó\, se halottaktól tudakozódó! 12 Mert utálatos az Úr előtt mindaz\, aki ilyet cselekszik: éppen ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket a népeket Istened\, az Úr. 13 Légy feddhetetlen Istened\, az Úr előtt! 14 Mert ezek a népek\, amelyeknek a földjét birtokba veszed\, varázslókra és jósokra hallgatnak\, de neked ezt nem engedi meg Istened\, az Úr. 15 Prófétát támaszt majd testvéreid közül Istened\, az Úr: olyat\, mint én – őreá hallgassatok! 16 Egészen úgy\, ahogyan kérted Istenedtől\, az Úrtól a Hóreben\, az összegyülekezés napján\, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek\, az Úrnak a szavát\, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet\, mert meghalok. 17 Akkor az Úr így szólt hozzám: Helyesen mondták. 18 Prófétát támasztok nekik testvéreik közül\, olyat\, mint te. Az én igéimet adom a szájába\, ő pedig elmond nekik mindent\, amit én parancsolok. 19 És ha valaki nem hallgat igéimre\, amelyeket az én nevemben hirdet\, azt majd én felelősségre vonom. 20 Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét hirdet az én nevemben\, amelyet nem én parancsoltam meg neki\, vagy ha más istenek nevében szól\, az a próféta haljon meg! 21 De gondolhatnád magadban: Miről ismerhetjük fel\, hogy nem az Úr mondott egy igét? 22 Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét\, de az nem történik meg és nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondta\, hanem a próféta mondta önteltségében; ne tarts hát tőle! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(15) „Prófétát támaszt majd testvéreid közül […] az Úr…” (5Móz 18) \nA papság\, Lévi törzse\, a szent föld felosztásakor nem kap örökrészt (1–2)\, hanem a nekik szánt szent adományokból kell élniük. Fő bevételi forrásuk a gabona\, must és olaj első termése\, a juhok először nyírt gyapja (4). Mivel áldozni – a törvény szerint – csak a szent helyen szabad\, így az attól távol\, vidéken élő léviták még a szentélynek szánt bőségesebb adományokból sem részesedhetnek\, noha elvileg ők is áldozhatnak ott (6–8). Nem csoda\, hogy Jézus példázatában a jeruzsálemi papság lefokozott képviselőjeként jelenik meg a lévita (Lk 10\,31kkk). A papság ez a sajátos helyzete a választott nép közösségében mégis szép jele annak\, hogy az Úrnak való szolgálat\, áldásának továbbadása (5)\, a vele való osztatlan közösség a legdrágább kincs\, a legnagyobb öröm (Zsolt 84\,11). A választott nép az utálatos pogány szokások (gyermekáldozat\, a varázslás különböző nemei) átvétele helyett (9–14) az Isten szavát közvetítő prófétára hallgasson. E prófétaság mércéje az Úr által választott Mózes (15)\, és nem az önjelölt\, politikai próféták (20). Minden prófétaság örök pecsétje Jézus Krisztus\, akit éppen e jövendölés alapján várt Isten népe (Jn 6\,14; 7\,40; ApCsel 3\,22kk).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-177/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250122
DTEND;VALUE=DATE:20250123
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250122T080453Z
LAST-MODIFIED:20250122T080535Z
UID:10775-1737504000-1737590399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ezután elment egy Nain nevű városba…”Lk 7\,11–17 \n\n\n11 Ezután Jézus elment egy Nain nevű városba\, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. 12 Amikor közeledett a város kapujához\, íme\, halottat hoztak kifelé\, egy özvegyasszony egyetlen fiát\, és a városból nagy sokaság követte. 13 Amikor az Úr meglátta az asszonyt\, megszánta\, és így szólt hozzá: Ne sírj! 14 Azután odalépett\, és megérintette a koporsót. Akik vitték\, megálltak\, ő pedig így szólt: Ifjú\, neked mondom\, kelj fel! 15 Erre felült a halott\, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. 16 Félelem fogta el mindnyájukat\, dicsőítették az Istent\, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk\, és meglátogatta Isten az ő népét. 17 Ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„Ezután elment egy Nain nevű városba…” (11) Egy özvegyasszony egyetlen fiát temette\, így támasz nélkül\, magára maradt (11–12). Az Úr meglátta\, megszánta\, megszólította\, megvigasztalta az asszonyt: „Ne sírj!” (13) Ennyit még mi is tehetnénk. Jézus Krisztus azonban ennél sokkal többet tett isteni hatalmával: feltámasztotta a halott ifjút. Egyedül Ő az\, aki megszólíthat\, életre kelthet (14–15). Jézus Krisztus ezt a csodát is messiási jelként tette\, bizonyítva\, hogy ki is Ő valójában. Azóta miénk a legnagyobb jel\, aminél többet nem várhatunk. Tehát már minden a miénk! (2Kor 4\,15) Jézus Krisztus feltámadott\, legyőzte a halált. \nRÉ21 508 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 446 | Jézus\, édes emlékezet \n\n\n„Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben…”5Móz 17 \n\n\n1 Ne áldozz Istenednek\, az Úrnak olyan marhát vagy juhot\, amelynek fogyatékossága vagy bármiféle hibája van\, mert utálatos az Istened\, az Úr előtt. 2 Ha valamelyik lakóhelyeden azok közül\, amelyeket Istened\, az Úr ad neked\, akad köztetek valaki – akár férfi\, akár nő –\, aki olyasmit követ el\, amit rossznak lát Istened\, az Úr\, és megszegi a szövetségét\, 3 ha elmegy\, és más isteneket tisztel\, és azokat imádja: a napot\, a holdat vagy az ég minden seregét\, amit én nem parancsoltam\, 4 és ezt jelentik neked\, és meghallod\, akkor jól vizsgáld meg az ügyet! És ha valóban igaz\, hogy ilyen utálatos dolog történt Izráelben\, 5 akkor vezesd ki a városkapuhoz azt a férfit vagy nőt\, aki ezt a gonoszságot elkövette\, és kövezd halálra azt a férfit vagy nőt! 6 Csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad valakit halálra ítélni; egyetlen tanú vallomása alapján nem szabad. 7 A tanúk emeljenek rá először kezet\, amikor kivégzik\, csak azután az egész nép. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! 8 Ha egy ügy annyira bonyolult számodra\, hogy nem tudsz ítéletet hirdetni a magad lakóhelyén – legyen az vérontás\, károkozás\, testi sértés vagy egyéb peres ügy –\, akkor menj fel arra a helyre\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr. 9 Menj el a lévita papokhoz és ahhoz a bíróhoz\, aki abban az időben hivatalban lesz\, és kérj tanácsot\, majd ők kimondják az ítéletet. 10 Te pedig aszerint járj el\, amit ők mondanak neked azon a helyen\, amelyet kiválaszt az Úr. Vigyázz\, és tegyél meg mindent\, amire utasítanak! 11 A kapott utasítás és a kimondott ítélet szerint járj el\, és attól ne térj el se jobbra\, se balra\, amit ők mondanak neked! 12 Ha pedig valaki öntelten meg meri tenni\, hogy nem hallgat arra a papra vagy bíróra\, aki ott áll Istenednek\, az Úrnak szolgálatában\, az az ember haljon meg. Így takarítsd ki a gonoszt Izráelből! 13 Hallja meg ezt az egész nép\, és féljen\, és ne viselkedjenek többé elbizakodottan! 14 Ha majd bemégy arra a földre\, amelyet neked ad Istened\, az Úr\, birtokba veszed\, ott laksz\, és ezt mondod: Királyt akarok emelni magam fölé\, mint a körülöttem élő többi nép\, 15 csak azt emeld magad fölé királlyá\, akit Istened\, az Úr kiválaszt. Testvéreid közül emelj királyt magad fölé; nem tehetsz magad fölé idegen embert\, aki nem testvéred. 16 Csak sok lovat ne tartson\, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba\, hogy sok lovat szerezzen\, mert megmondta nektek az Úr\, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. 17 Ne legyen sok felesége\, hogy szíve el ne hajoljon\, és túl sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön. 18 Amikor elfoglalja királyi trónját\, másoltassa le magának egy könyvbe ezt a törvényt\, amely a lévita papoknál található. 19 Tartsa azt magánál\, és olvassa azt egész életében\, hogy megtanulja félni az Urat\, az ő Istenét\, s hogy megtartsa ennek a törvénynek minden igéjét\, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket. 20 Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben\, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra\, se balra\, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(20) „Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben…” (5Móz 17) \nA hívő ember Istentől kapott feladatként tölti be élethivatását. Igaz ez a bírák és vezetők esetében\, akiket minden városban ki kell jelölni (16\,20). A bíra felelős a jogrendért\, ezért nem lehet személyválogató\, megvesztegethető (16\,18k). Isten szent törvénye az egész népre érvényes\, megszegése a szövetség megtörését jelenti (2)\, így a nép pusztulását vonja maga után (7). Ezért fontosak a vallási törvények: tilos a szent fa ültetése\, szent oszlop állítása (16\,21k)\, csillagistenségek imádása (3)\, hibás állat áldozása (1). Bonyolult peres ügyekben a helyi bíra a szent hely papjától vagy főbírájától kérjen tanácsot (9). A bírói ítélettel szemben a feltétlen engedelmesség az illő magatartás (12). A büntetés végrehajtása nem a bírák feladata. A népközösségre tartozó ügyek esetében – ilyen a bálványimádásra való csábítás (2–4) – az egész gyülekezet hajtja végre a halálos ítéletet\, és a tanúk vetik az első követ az elítéltre (5–7). A „királytörvény” (14–20) meglehetősen „rövid pórázon” tartja a leendő királyt: az Úr választottjának kell lennie\, idegen származású nem lehet (15). Ne legyen gőgös\, a pompa\, a gazdagság rabja. A törvény állandó olvasásával tanulja meg félni az Urat (19)\, aki a királyra nézve is törvényadó és számonkérő Úr.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-176/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250119
DTEND;VALUE=DATE:20250120
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250119T105536Z
LAST-MODIFIED:20250119T105536Z
UID:10772-1737244800-1737331199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…amilyen mértékkel ti mértek…”Lk 6\,37–42 \n\n\n37 Ne ítéljetek\, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok\, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg\, és nektek is megbocsáttatik. 38 Adjatok\, és adatik nektek: jó\, megnyomott\, megrázott\, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek\, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. 39 Példázatot is mondott nekik: Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe? 40 A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült\, az mind olyan lesz\, mint a mestere. 41 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében\, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? 42 Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem\, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató\, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből\, és akkor jól fogsz látni ahhoz\, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„…amilyen mértékkel ti mértek…” (38) Jézus Krisztus a törvény nyelvén fogalmaz: Amilyen mértékkel mérünk\, nekünk is olyan mértékkel mérnek majd. Mondjuk ki\, hogy bizony csak alkalom kérdése\, hogy mikor vágunk vissza haragosainknak. Jézus ezt a „visszacsapó mértéket” megítéli. Nem arról van szó\, hogy nem lehet ítéletet mondani\, építő véleményt megfogalmazni. A lényeg a mérték minőségén van. Milyen lélekkel mérünk: a kárhoztatás vagy a mentő szeretet lelkületével? \nRÉ21 332 • IÉ Róm 12\,9–16 • Zsolt 40\,1–11 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 791 | Zengjen hálaének \nHeti zsoltárének | 93 | Nagy hatalommal regnál az Isten \n\n\n„Add meg a tizedet…”5Móz 14 \n\n\n1 Ti az Úrnak\, a ti Isteneteknek a gyermekei vagytok. Ne vagdossátok hát össze magatokat halottért\, a homlokotok fölött se nyírjátok kopaszra a fejeteket! 2 Hiszen te Istenednek\, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki az Úr valamennyi nép közül\, amely a földön él\, hogy az ő tulajdon népe légy. 3 Ne egyetek meg semmit\, ami utálatos! 4 Ezek azok az állatok\, amelyeket megehettek: a marhát\, a juhot és a kecskét\, 5 a szarvast\, a gazellát és az őzet\, a zergét\, az antilopot\, a bölényt és a vadkecskét\, 6 és megehettek minden kérődző állatot\, amely hasított körmű\, mégpedig egészen kettéhasadt a két körme. 7 De nem ehetitek meg a kérődzők és a hasított körműek közül ezeket: a tevét\, a nyulat és a hörcsögöt\, mert kérődzők ugyan\, de nem hasított körműek\, ezért tisztátalanok a számotokra. 8 A disznó is legyen tisztátalan a számotokra\, mert hasított körmű ugyan\, de nem kérődzik. Ne egyetek a húsukból\, sőt még a tetemüket se érintsétek! 9 Mindabból\, ami a vízben él\, ezeket ehetitek meg: megehetitek mindazt\, aminek uszonya és pikkelye van. 10 De nem ehettek meg semmi olyat\, amelynek nincs uszonya és pikkelye; ezek számotokra tisztátalanok! 11 Minden tiszta madarat megehettek. 12 De nem ehetitek meg ezeket: a sast\, a keselyűt és a halászsast\, 13 a sólymot\, a héját és a kányaféléket\, 14 mindenfajta hollót; 15 a struccot\, a baglyot\, a sirályt és a karvalyféléket; 16 a kuvikot\, a fülesbaglyot és a bölömbikát; 17 a pelikánt\, a dögkeselyűt és a vöcsköt; 18 a gólya- és szarkaféléket\, a búbos bankát és a denevért. 19 A kisebb szárnyas állatok is legyenek a számotokra mind tisztátalanok: ne egyétek meg azokat! 20 A tiszta szárnyasokat mind megehetitek. 21 Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden élő jövevénynek odaadhatod\, ő megeheti\, vagy add el idegennek\, hiszen te Istenednek\, az Úrnak szent népe vagy! Ne főzz gödölyét anyjának tejében! 22 Add meg a tizedet vetésed minden terméséből\, ami a mezőn évről évre terem! 23 Az Úrnak\, a te Istenednek színe előtt edd meg\, azon a helyen\, amelyet kiválaszt\, hogy ott lakjék a neve. Ezt tedd gabonádnak\, mustodnak és olajodnak a tizedével\, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet\, az Urat mindenkor! 24 De ha túlságosan hosszú odáig az út\, és nem tudod odavinni\, mert messze van tőled az a hely\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr\, hogy oda helyezze nevét\, pedig megáldott Istened\, az Úr\, 25 akkor add el pénzért\, a kapott pénzt tedd erszénybe\, és úgy menj el arra a helyre\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr. 26 Vásárolj a pénzen bármit\, amit kívánsz: marhát vagy juhot\, bort vagy egyéb részegítő italt\, bármit\, amit csak megkívánsz\, és egyél ott Istenednek\, az Úrnak színe előtt\, és örvendezz házad népével együtt! 27 A lakóhelyeden élő lévitáról se feledkezz meg\, mert neki nincs birtokrésze és öröksége\, mint neked. 28 Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet\, és raktározd el lakóhelyeden\, 29 hogy ha majd eljön a lévita\, akinek nincs birtokrésze és öröksége\, mint neked\, meg a jövevény\, az árva és az özvegy\, akik lakóhelyeden élnek\, ők is ehessenek\, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened\, az Úr kezed minden munkáját\, amit csak végzel. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(22) „Add meg a tizedet…” (5Móz 14) \nA tisztaság vallásokon és korokon átívelő\, ma is velünk élő fogalom\, amellyel minden nép a maga jólétét\, önazonosságát őrzi az élet fő területein. A választott nép életében a tisztaság – ezen túl – az Istenhez való közeledés\, az áldás feltétele\, ezért fontos az Úr által megvont határok szigorú megtartása. Izráel legyen szent\, különüljön el külső magatartásában is a pogány népektől (2)\, gyász idején ne vagdossák magukat össze (1). Az étkezési törvények megtartása mindig emlékeztesse őket az áldozatbemutatás szertartására az Úr választott szentélyében(3–21). Mert a külső szokások formálják belső világunkat\, a benső érzések külsőnkön is látszanak. Ennek szép példája a tized adása\, illetve megfizetése (23kk). A gabona\, a must és olaj első és második évi termésének tizede\, a háziállatok első ellése a szentélynek szánt ajándék\, amelyből az ott szolgáló papok részesednek. De a harmadik évben maradjon e szent adomány a lakóhelyen\, és adja a gazda a szegényeknek: a szentélytől távol élő\, ezért elszegényedett lévitának\, a jövevénynek\, árvának és özvegynek (29). Így kapcsolódik egybe a tized a rászorultak gondozásával\, mutatva\, a hétköznapok istentisztelete jó hatással lehet egy társadalom közösségi tudatára.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-175/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250116
DTEND;VALUE=DATE:20250117
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250116T081633Z
LAST-MODIFIED:20250116T081633Z
UID:10768-1736985600-1737071999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Emberfia ura a szombatnak.”Lk 6\,1–11 \n\n\n1 Egyik szombaton gabonaföldeken ment át Jézus\, és tanítványai kalászokat tépdestek\, tenyerük között morzsolták és ették. 2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: Miért tesztek olyat\, amit szombaton nem szabad? 3 Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok\, hogy mit tett Dávid\, amikor megéhezett ő is meg azok is\, akik vele voltak? 4 Bement az Úr házába\, elvette a szent kenyereket\, és megette\, sőt azoknak is adott\, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni\, csak a papoknak. 5 És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak. 6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába\, és tanított. Volt ott egy ember\, akinek a jobb keze sorvadt volt. 7 Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust\, vajon gyógyít-e szombaton\, hogy találjanak valamit\, amivel vádolhatják. 8 Ő azonban\, ismerve gondolataikat\, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel\, és állj a középre! Az felkelt\, és odaállt. 9 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni\, életet menteni vagy kioltani? 10 És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta\, és meggyógyult a keze. 11 Azokat pedig esztelen indulat szállta meg\, és arról beszéltek egymás között\, hogy mit tegyenek Jézussal. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Az Emberfia ura a szombatnak.” (5) Már a problémát sem értjük igazán\, úgy kell mindig elmagyarázni\, mi is volt a felháborodás oka. Legyintünk\, ez valami régi\, túlhaladott vallásos szokás\, könnyen elengedjük\, nekünk nem számít! A sok tiltás mögött – amit örömmel és könnyelműen átlépünk – teljesen elsikkadt\, hogy mire ad lehetőséget: lelki táplálékhoz jutni és életet menteni. Ügyesen kikerüljük a lényeget: amit mi szeretnénk\, bármikor alkalmas\, csak kimagyarázzuk\, de ahol Isten mozgósítana\, ott vonakodunk. Ki veszít többet\, Ő vagy én? \nRÉ21 449 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 242 | Ó\, seregeknek hatalmas Királya \n\n\n„…örvendezzetek házatok népével együtt mindennek…”5Móz 12\,1–19 \n\n\n1 Ezeket a rendelkezéseket és törvényeket kell megtartanotok azon a földön\, amelyet atyáid Istene\, az Úr ad neked birtokul\, és teljesítenetek mindenkor\, amíg azon a földön éltek: 2 Pusztítsátok el mindazokat a helyeket\, ahol azok a népek\, amelyeknek majd elfoglaljátok birtokát\, a maguk isteneit szolgálják a magas hegyeken\, halmokon és minden zöldellő fa alatt. 3 Romboljátok le oltáraikat\, törjétek össze szent oszlopaikat\, égessétek el szent fáikat\, isteneik bálványszobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is töröljétek ki arról a helyről! 4 Ti ne így szolgáljátok Isteneteket\, az Urat\, 5 hanem azt a helyet keressétek fel\, amelyet kiválaszt Istenetek\, az Úr valamennyi törzsetek közül\, hogy oda helyezze nevét\, és ott lakjék. Oda menjetek\, 6 és oda vigyétek égőáldozataitokat és véresáldozataitokat\, tizedeiteket és felajánlásaitokat\, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat\, marháitok és juhaitok elsőszülöttjét. 7 Ott egyetek Isteneteknek\, az Úrnak a színe előtt\, és örvendezzetek házatok népével együtt mindennek\, amit szereztetek\, amellyel megáldott benneteket Istenetek\, az Úr. 8 Ne tegyetek úgy\, ahogyan ma itt még megtehetjük\, mindenki ahogyan jónak látja\, 9 mert még nem mentetek be a nyugalom helyére\, az örökségbe\, amelyet majd neked ad Istened\, az Úr. 10 Majd ha átkeltek a Jordánon\, és letelepedtek azon a földön\, amelyet örökségül ad nektek Istenetek\, az Úr\, amikor mindenfelől nyugalmat ad nektek ellenségeitektől\, és biztonságban laktok\, 11 akkor arra a helyre\, amelyet kiválaszt Istenetek\, az Úr\, hogy ott lakjék a neve\, oda vigyétek mindazt\, amit parancsolok nektek: égőáldozataitokat és véresáldozataitokat\, tizedeiteket és felajánlásaitokat meg válogatott fogadalmi áldozataitokat\, amit odaígértetek az Úrnak. 12 Örvendezzetek Isteneteknek\, az Úrnak színe előtt fiaitokkal és leányaitokkal\, szolgáitokkal és szolgálóleányaitokkal együtt\, meg a lévitával együtt\, aki a lakóhelyeden van\, mert neki nincs örökrésze közöttetek. 13 Vigyázz\, ne mutasd be égőáldozataidat bármelyik helyen\, amelyet meglátsz\, 14 hanem csak azon a helyen\, amelyet kiválaszt az Úr egyik törzsedben. Ott mutasd be égőáldozataidat\, és ott teljesítsd mindazt\, amit megparancsolok neked! 15 Amikor csak kívánod\, bármely lakóhelyeden vághatsz és ehetsz húst\, amennyivel megáldott és amit adott neked Istened\, az Úr. Tisztátalan és tiszta ember egyaránt ehet belőle\, mintha gazella vagy szarvas lenne. 16 Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre\, mint a vizet! 17 Nem szabad megenned lakóhelyeden sem gabonádnak\, sem mustodnak\, sem olajodnak a tizedét\, sem marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjét\, sem fogadalmi áldozataidat\, amelyeket odaígértél\, sem önkéntes áldozataidat\, sem felajánlásaidat. 18 Csak Istenednek\, az Úrnak a színe előtt\, azon a helyen\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr\, ott eheted meg azokat fiaddal és leányoddal\, szolgáddal és szolgálóleányoddal együtt\, meg a lévitával együtt\, aki a lakóhelyeden él\, és örvendezz Istenednek\, az Úrnak színe előtt minden szerzeményednek. 19 Vigyázz\, ne feledkezz meg a lévitáról\, amíg csak földeden élsz! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(7) „…örvendezzetek házatok népével együtt mindennek…” (5Móz 12\,1–19) \nMózes 5. könyve mindent átfogó törvény formájában foglalja egybe az Úr akaratát (vö. 4\,44)\, azaz útmutatás kíván lenni. A törvénynek ez a tanító jellege (vö. 6\,1) egybekapcsolódik az ígéret földjére való belépéssel: azzal\, miként rendezkedjék be a fiak nemzedéke az Úr adta új élet lehetőségébe. Az első rendelkezés az egyetlen istentiszteleti hely kiválasztására vonatkozik. Amint az Úr kiválasztotta Izráelt a népek közül\, úgy választja ki azt a helyet\, ahová „nevét” helyezi (5)\, ahol ő megtalálható. Isten népe természetesen tudja\, Urának legbensőbb lényegét az „egeknek egei” (1Kir 8\,27) sem fogadhatják be. Az istentisztelet tisztaságát szolgálja az idegen kultuszok kérlelhetetlen megsemmisítése (2–4). Szakítsanak hát az ilyen áldozati szokásokkal\, és úgy mutassák be az Úrnak szánt áldozatukat a szent helyen\, ahogyan ő kéri tőlük (7). Így részesülhetnek a hosszú pusztai vándorlás után Isten nyugalmában (9; vö. Zsid 4\,1)\, és örvendezhetnek áldozatbemutatás közben az Úr színe előtt (7.12.18). Az áldozatbemutatás\, az engesztelés az Isten és népe közötti nagy szakadék megszüntetése miatt szükséges. De eljön majd az idő\, amikor Isten igazi imádói „lélekben és igazságban” imádják az Atyát (Jn 4\,23)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-174/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250115
DTEND;VALUE=DATE:20250116
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250115T082546Z
LAST-MODIFIED:20250115T082546Z
UID:10766-1736899200-1736985599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Senki sem készít foltot új ruhából\, hogy régi ruhára varrja…”Lk 5\,27–39 \n\n\n27 Ezután kiment\, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő helyen ülni. Így szólt hozzá: Kövess engem! 28 Az otthagyott mindent\, felkelt\, és követte őt. 29 Lévi nagy vendégséget rendezett neki a házában. Nagy sokaság volt ott\, vámszedők és mások\, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. 30 A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak\, és ezt mondták tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 31 Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra\, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem\, hogy az igazakat hívjam\, hanem a bűnösöket megtérésre. 33 Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak\, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak. 34 Jézus így válaszolt: Kívánhatjátok-e a násznéptől\, hogy böjtöljön\, amíg velük van a vőlegény? 35 De jönnek majd napok\, amikor elvétetik tőlük a vőlegény\, akkor azokban a napokban böjtölni fognak. 36 Mondott nekik egy példázatot is: Senki sem készít foltot új ruhából\, hogy régi ruhára varrja\, mert így az újat is tönkretenné\, és nem is illene a régihez az új ruhából való folt. 37 Újbort sem tölt senki régi tömlőbe\, mert az újbor szétrepesztené a tömlőt\, és kiömlene\, sőt a tömlő is tönkremenne. 38 Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni. 39 Aki már óbort ivott\, az nem akar újat\, mert ezt mondja: Az óbor a jó. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Senki sem készít foltot új ruhából\, hogy régi ruhára varrja…” (36) Mégis\, nem mindenki ezt csinálja? Természetesen Jézus a lelki öltözetemről beszél\, amely maga az életem. Elnyűtt gúnyámat nehezen adom\, még ha viseletes is\, önérzetesen ragaszkodom hozzá: nem kopott\, csak megfakult. Hihetetlen erők munkálkodnak azonban az Istentől készített új életben\, kár ezeket szétvagdosni és foltozgatni vele magunkat\, egyben kellene felölteni. Valóban csak javítgatásra lenne szükségem? \nRÉ21 759 \nZsoltárdicséret | 191 | Dicsérd az Istent\, mostan\, ó\, én lelkem! \n\n\n„Vigyázzatok\, hogy szívetek el ne csábítson benneteket…”5Móz 11 \n\n\n1 Szeresd az Urat\, a te Istenedet\, és tartsd meg mindenkor\, amit ő elrendelt: rendelkezéseit\, törvényeit és parancsolatait! 2 Ti már ismeritek\, nem úgy\, mint fiaitok\, akik nem ismerik\, mert nem látták Isteneteknek\, az Úrnak fenyítését\, nagyságát\, erős kezét és kinyújtott karját\, 3 azokat a jeleket és tetteket\, amelyeket Egyiptomban vitt véghez Egyiptom királyán\, a fáraón és egész országán; 4 és hogy mit tett Egyiptom haderejével\, lovaival és harci kocsijaival\, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét\, amikor üldöztek benneteket\, és hogyan veszítette el őket az Úr mind a mai napig; 5 és hogy mit tett veletek a pusztában\, míg el nem érkeztetek erre a helyre; 6 mit tett Dátánnal és Abírámmal\, Rúben fiának\, Elíábnak a fiaival\, amikor megnyitotta száját a föld\, és elnyelte őket házuk népével\, sátraikkal és minden jószágukkal együtt\, ami az övék volt egész Izráelben. 7 Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét\, amelyet véghezvitt. 8 Tartsátok hát meg mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket én ma parancsolok nektek\, hogy erősek legyetek\, bemehessetek\, és birtokba vehessétek azt a földet\, ahova most átkeltek\, hogy birtokba vegyétek; 9 és hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön\, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak\, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. 10 Mert az a föld\, ahova most bemégy\, hogy birtokba vedd\, nem olyan\, mint Egyiptom földje\, ahonnan kijöttetek. Ott\, ha elvetetted a magot\, fáradságos munkával kellett öntöznöd\, mint a kertben a zöldségeket. 11 Az a föld pedig\, ahova most átkeltek\, hogy birtokba vegyétek\, hegyes-völgyes föld\, az égből hulló eső vize itatja. 12 Az Úr\, a te Istened viseli gondját annak a földnek\, állandóan szemmel tartja azt Istened\, az Úr\, az év elejétől az év végéig. 13 Ha engedelmesen hallgattok parancsolataimra\, amelyeket ma parancsolok nektek\, ha szeretni fogjátok az Urat\, a ti Isteneteket\, ha teljes szívből és teljes lélekből szolgáljátok őt\, 14 akkor esőt adok földetekre a maga idejében\, őszi esőt és tavaszi esőt\, és betakaríthatod gabonádat\, mustodat és olajodat\, 15 és adok füvet a meződre állataidnak; így jóllakásig ehetsz majd. 16 Vigyázzatok\, hogy szívetek el ne csábítson benneteket\, és el ne forduljatok tőlem: ne tiszteljetek más isteneket\, és ne imádjátok azokat\, 17 mert akkor fellángol az Úr haragja ellenetek\, bezárja az eget\, nem lesz eső\, és a föld nem hozza meg termését\, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről\, amelyet nektek ad az Úr. 18 Fogadjátok azért a szívetekbe és lelketekbe ezeket az igéket\, kössétek azokat jelként a kezetekre\, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. 19 Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj\, akár a házadban vagy\, akár úton jársz\, akár lefekszel\, akár fölkelsz! 20 Írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra\, 21 hogy hosszú ideig élhessetek ti és a ti fiaitok azon a földön\, amelyről megesküdött atyáitoknak az Úr\, hogy nekik adja\, amíg csak ég lesz a föld felett. 22 Ha hűségesen megtartjátok mindezeket a parancsolatokat\, amelyeket ma parancsolok nektek\, és teljesítitek azokat; ha szeretni fogjátok Isteneteket\, az Urat\, mindenben az ő útjain jártok\, és hozzá ragaszkodtok\, 23 akkor kiűzi előletek az Úr mindezeket a népeket\, és nálatok nagyobb és erősebb népek birtokát foglalhatjátok el. 24 Tietek lesz minden hely\, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig\, és a folyamtól\, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok. 25 Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt előttetek Istenetek\, az Úr az egész országban\, ahova csak léptek\, ahogyan megígérte nektek. 26 Lásd\, én ma áldást és átkot adok elétek. 27 Áldást\, ha hallgattok Isteneteknek\, az Úrnak parancsolataira\, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28 De átkot\, ha nem hallgattok Isteneteknek\, az Úrnak parancsolataira\, és letértek arról az útról\, amelyet ma megparancsolok nektek\, és más isteneket követtek\, akiket nem ismertek. 29 Amikor bevisz téged Istened\, az Úr arra a földre\, amelyre bemégy\, hogy birtokba vedd\, mondd el az áldást a Garizím-hegyen\, az átkot pedig az Ébál-hegyen. 30 Ott vannak ezek a Jordánon túl a nyugati út mögött a kánaániak földjén\, akik az Arábá-völgyben laknak Gilgállal szemben\, Móre tölgyfái mellett. 31 Ti most átkeltek a Jordánon\, hogy bemenjetek\, és birtokba vegyétek azt a földet\, amelyet Istenetek\, az Úr ad nektek. Birtokba is veszitek\, és ott laktok majd. 32 De vigyázzatok: teljesítsétek mindazokat a rendelkezéseket és törvényeket\, amelyeket ma elétek adok! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(16) „Vigyázzatok\, hogy szívetek el ne csábítson benneteket…” (5Móz 11) \nMózes ismételten megerősíti a honfoglalás előtt álló nemzedékben\, hogy mindazok a kötelezettségek\, amelyeknek teljesítését kéri tőlük az Úr\, az ő múltbeli\, gondoskodó szeretetéből kapják értelmüket. Ő szabadította ki népét Egyiptomból (3–4)\, vezette őket a pusztában (5)\, óvta Mózest a lázadásoktól (6). Isten iránti engedelmességükön múlik tehát\, hogy az Úr áldásaival árasztja-e el az új hazát\, ad-e földjükre esőt (10–15). Ezért óvakodjanak attól\, hogy elhagyják őt\, és hűségre tanítsák fiaikat is (16–21). Bár Isten szeretetből kötött velük szövetséget\, mégis nekik is van felelősségük abban\, hogy hűségesen teljesíti-e akaratát (2Pt 1\,10). Engedelmességük az áldás\, engedetlenségük az átok forrása lesz (22–28). Az áldás a jó beszéd\, amely jóra fordítja az egyén és közösség életét\, az átok ennek ellentéte. Mindkettő olyan erőket mozgósít\, amelyek meghaladják az ember képességeit. Isten ószövetségi népének a Garizím és az Ébál hegyéről kell áldást és átkot mondania (29). Jézus Urunk tiltja az átokmondást (Mt 5\,44; Róm 12\,14)\, és egyedül az áldásmondásra hatalmaz fel minket. Ilyen „jó beszéd”\, azaz áldás a megbocsátás\, a másik megértése\, mert hisszük: a jó szó megszelídíti a rosszat.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-173/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250114
DTEND;VALUE=DATE:20250115
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250114T074013Z
LAST-MODIFIED:20250114T074013Z
UID:10764-1736812800-1736899199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…Jézus elé a középre.”Lk 5\,17–26 \n\n\n17 Amikor az egyik napon tanított\, és körülötte ültek a farizeusok és törvénytudók\, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból\, továbbá Jeruzsálemből jöttek\, az Úr ereje gyógyításra indította őt. 18 És íme\, férfiak ágyon hoztak egy béna embert\, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. 19 Mivel a sokaság miatt nem találták módját\, hogyan vigyék be\, felmentek a háztetőre\, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. 20 Ő pedig látva hitüket\, így szólt: Ember\, megbocsáttattak a te bűneid. 21 Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez\, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? 22 Jézus pedig ismerve gondolataikat\, megkérdezte tőlük: Miről tanakodtok szívetekben? 23 Melyik a könnyebb? Azt mondani\, hogy megbocsáttattak a te bűneid\, vagy azt mondani\, kelj fel\, és járj? 24 Azért pedig\, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom\, kelj fel\, vedd az ágyadat\, és menj haza! 25 Az pedig szemük láttára azonnal felkelt\, fogta az ágyát\, amelyen feküdt\, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ámulat fogta el mindnyájukat\, és dicsőítették az Istent\, megteltek félelemmel\, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„…Jézus elé a középre.” (19) Megdöbbentő az a kitartás és szeretet\, amellyel a bénult embert Jézus elé juttatják. Ki tudja\, hol tart a Mester éppen a tanításban: Isten magasztos dolgairól beszél\, vagy talán a bűn hatalmáról\, amely megbénít és tönkretesz? Bármit is mond\, hadd legyen ott közvetlenül előtte az életem\, hogy azon demonstrálja! Ha pedig én képtelen (bénult) vagyok odajutni\, testvéreim imádságára bízom magam\, hogy elévigyenek. \nRÉ21 204 \nVasárnapi ének | 445 | Szép\, tündöklő hajnalcsillag \n\n\n„…ne legyetek többé keménynyakúak!”5Móz 10 \n\n\n1 Abban az időben ezt mondta nekem az Úr: Faragj két kőtáblát\, az előbbiekhez hasonlókat\, és jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát is! 2 Én pedig majd felírom a táblákra azokat az igéket\, amelyek az előbbi táblákon voltak\, amelyeket összetörtél\, és tedd bele azokat a ládába! 3 Készítettem tehát egy ládát akáciafából\, és faragtam két kőtáblát\, az előbbiekhez hasonlókat\, azután fölmentem a hegyre\, kezemben a két kőtáblával. 4 Ő pedig felírta a táblákra ugyanazt\, amit először: a tíz igét\, amelyet el is mondott nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből\, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az Úr. 5 Én megfordultam\, és lejöttem a hegyről\, a táblákat pedig beletettem a ládába\, amelyet készítettem. Ott is vannak\, ahogyan megparancsolta nekem az Úr. 6 Izráel fiai azután elindultak a Bené-Jaakán forrásaitól Mószér felé. Ott halt meg Áron\, és ott temették el. Helyette a fia\, Eleázár lett a pap. 7 Onnan Gudgódba indultak\, Gudgódból pedig Jotbátába\, a folyóvizek földjére. 8 Abban az időben választotta külön az Úr Lévi törzsét\, hogy hordozzák az Úr szövetségládáját\, hogy az Úr színe előtt álljanak az ő szolgálatára\, és hogy áldást mondjanak az ő nevével. Így van ez ma is. 9 Ezért nem kapott Lévi birtokrészt és örökséget a testvéreivel együtt. Az Úr az ő öröksége\, ahogyan megígérte neki Istened\, az Úr. 10 Én ott álltam a hegyen\, mint az előző alkalommal\, negyven nap és negyven éjjel. Ezúttal is meghallgatott engem az Úr\, és nem akart már elpusztítani téged. 11 Majd ezt mondta nekem az Úr: Menj\, és indulj útnak a nép élén\, hogy bemehessenek és birtokba vehessék azt a földet\, amelyről megesküdtem atyáiknak\, hogy nekik adom. 12 Most pedig\, Izráel\, mit kíván tőled Istened\, az Úr? Csak azt\, hogy Istenedet\, az Urat féld\, járj mindenben az ő útjain\, szeresd őt\, és szolgáld az Urat\, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből\, 13 s hogy tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit\, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra! 14 Íme\, az Úré\, a te Istenedé az ég és az egeknek egei\, a föld és minden\, ami rajta van. 15 Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az Úr\, őket szerette\, és az ő utódaikat\, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. 16 Metéljétek azért körül a szíveteket\, és ne legyetek többé keménynyakúak! 17 Mert Istenetek\, az Úr istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy\, erős és félelmetes Isten\, aki nem személyválogató\, és akit nem lehet megvesztegetni\, 18 aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek\, szereti a jövevényt\, kenyeret és ruhát ad neki. 19 Szeressétek hát a jövevényt\, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban! 20 Az Urat\, a te Istenedet féld\, őt tiszteld\, hozzá ragaszkodj\, és az ő nevére esküdj! 21 Őt dicsérje éneked\, mert ő a te Istened\, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled\, amelyeket saját szemeddel láttál. 22 Atyáid hetvenen voltak\, amikor Egyiptomba mentek\, most pedig úgy megszaporított téged Istened\, az Úr\, mint égen a csillag. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(16) „…ne legyetek többé keménynyakúak!” (5Móz 10) \nMózes visszaemlékezése nem történeti tudósítás\, hanem annak kiemelése\, mit tanulhat a pusztai vándorlás történetéből a fiak nemzedéke (vö. Róm 15\,3). Ezért tartsák mindig szem előtt népük keménynyakúságát\, Mózes értük mondott könyörgő imáját és az Úr megbocsátó szeretetét. Tanuljanak az atyák bűnéből és abból\, hogy az Úr haragja megenyhül irántuk\, ha bűnbánó szívvel térnek hozzá (vö. 30\,1kk). Így válik lehetségessé\, hogy az Úr ismét felírja a Tízparancsolat Igéit\, Mózes pedig ládát készíthet az új kőtábláknak (2-5). Elindulhat tehát a nép\, hogy birtokba vegye az ígért földet (11). Indulás előtt azonban még felelniük kell erre a kérdésre: „Mit kíván tőled […] az Úr?” (12). A válasz: parancsolatainak megtartását\, amelyeknek foglalata Isten szeretése teljes szívvel-lélekkel (12-13). Az Úrhoz való tartozásuk új\, bensőséges megerősítése az a kérés\, hogy „metéljék körül” a szívüket (16\, vö. Jer 4\,4)\, és ne legyenek többé keménynyakúak. Jövendőjük záloga az Úr iránti engedelmességük. Ennek a gyengébbek\, árvák\, özvegyek és a jövevények iránti gondoskodásban kell megmutatkoznia (18k). Ők nem tudják jogaikat érvényesíteni\, ezért különös szeretettel veszi őket oltalmába az Úr. Megtisztelő\, hogy mi is ennek az Úrnak a szolgálatában állhatunk!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-172/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250113
DTEND;VALUE=DATE:20250114
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250113T093810Z
LAST-MODIFIED:20250113T093810Z
UID:10758-1736726400-1736812799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…de a te szavadra mégis…”Lk 5\,1–16 \n\n\n1 Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult\, és hallgatta Isten igéjét\, ő a Genezáreti-tó partján állt. 2 Meglátott két hajót\, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük\, és hálóikat mosták. 3 Beszállt az egyik hajóba\, amelyik Simoné volt\, és megkérte\, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól\, azután leült\, és a hajóból tanította a sokaságot. 4 Miután abbahagyta a beszédet\, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre\, és vessétek ki hálóitokat fogásra! 5 Simon így felelt: Mester\, egész éjszaka fáradoztunk ugyan\, mégsem fogtunk semmit\, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. 6 Amikor ezt megtették\, olyan sok halat kerítettek be\, hogy szakadoztak a hálóik; 7 ezért intettek társaiknak\, akik a másik hajóban voltak\, hogy jöjjenek\, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek\, és annyira megtöltötték mind a két hajót\, hogy majdnem elsüllyedtek. 8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé\, és így szólt: Menj el tőlem\, mert bűnös ember vagyok\, Uram! 9 A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat\, akik vele voltak; 10 de ugyanígy Jakabot és Jánost is\, Zebedeus fiait\, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj\, ezentúl emberhalász leszel! 11 Erre kivonták a hajókat a partra\, és mindent otthagyva követték őt. 12 Amikor Jézus az egyik városban járt\, egy leprával borított ember meglátva őt\, arcra borult\, és kérte: Uram\, ha akarod\, megtisztíthatsz engem. 13 Jézus kinyújtva a kezét\, megérintette őt\, és így szólt: Akarom\, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. 14 Ő pedig megparancsolta neki: Senkinek ne mondd el ezt\, hanem menj el\, mutasd meg magadat a papnak\, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért\, ahogyan Mózes elrendelte\, bizonyságul nekik. 15 De a híre annál jobban terjedt\, és nagy sokaság gyűlt össze\, hogy hallgassák\, és meggyógyítsa őket betegségeikből. 16 Ő azonban visszavonult a pusztába\, és imádkozott. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„…de a te szavadra mégis…” (5) Ellenkezésből\, saját gondolataink erőltetéséből\, tapasztalataink általánossá tételéből sohasem tudunk kifogyni. Még beszél a másik\, gondolatban máris az ellenvetéseimet fogalmazom meg. Van azonban az az Isten által előkészített pillanat\, amikor minden érv ellenére magamnak mondok ellent és rá merem bízni magam az Ő útmutatására. Ilyenkor az eredmény hihetetlenül gazdag. \nRÉ21 242 \nHálaadó ének | 240 | Magasztalunk égi fénynél \n\n\n„Ó\, Uram\, Uram\, ne irtsd ki népedet\, a te örökségedet…”5Móz 9 \n\n\n1 Halld meg\, Izráel! A mai napon átkelsz a Jordánon\, hogy bemenj és elfoglald nálad nagyobb és erősebb népek birtokát\, nagy városokat égbe nyúló erődítményekkel; 2 nagy és szálas népét\, az anákiakét\, akiket magad is ismersz\, és akikről ezt hallottad: Ki állhatna meg Anák fiai előtt? 3 Tudd meg azért ma\, hogy Istened\, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz: ő pusztítja el\, ő alázza meg őket előtted\, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket\, ahogyan megígérte neked az Úr. 4 Amikor tehát elűzi őket előled Istened\, az Úr\, ne gondold majd magadban: a magam igazságáért hozott be ide engem az Úr\, hogy birtokba vegyem ezt a földet. Ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled az Úr. 5 Nem a magad igazságáért vagy szíved tisztaságáért mégy be oda\, hogy birtokba vedd a földjüket\, hanem gonoszságuk miatt űzi ki előled Istened\, az Úr ezeket a népeket\, hogy teljesítse ígéretét\, amelyre esküt tett az Úr atyáidnak: Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak. 6 Tudd meg tehát\, hogy nem a magad igazságáért adja neked birtokul azt a jó földet Istened\, az Úr\, hiszen te keménynyakú nép vagy! 7 Emlékezz rá\, és el ne felejtsd\, hogyan ingerelted haragra Istenedet\, az Urat a pusztában attól kezdve\, hogy kijöttél Egyiptomból\, míg csak el nem jutottatok erre a helyre: folytonosan lázadoztatok az Úr ellen. 8 Már a Hóreben felingereltétek az Urat. Akkor úgy megharagudott rátok az Úr\, hogy el akart pusztítani benneteket. 9 Amikor fölmentem a hegyre\, hogy átvegyem a kőtáblákat\, annak a szövetségnek a tábláit\, amelyet az Úr kötött veletek\, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel\, kenyeret nem ettem\, és vizet nem ittam\, 10 akkor átadta nekem az Úr az Isten ujjával írt két kőtáblát\, és rajtuk voltak mindazok az igék\, amelyeket elmondott nektek az Úr a hegyen\, a tűz közepéből\, amikor ott volt a gyülekezet. 11 A negyven nap és negyven éjjel elteltével adta át nekem az Úr a két kőtáblát\, a szövetség tábláit. 12 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Indulj\, eredj le gyorsan innen\, mert megromlott a néped\, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról\, amelyet megparancsoltam nekik\, és bálványszobrot készítettek maguknak. 13 Majd ezt mondta nekem az Úr: Látom\, hogy ez a nép keménynyakú nép. 14 Hagyj engem\, hadd pusztítsam el őket\, és hadd töröljem el még a nevüket is az ég alól! De téged náluk nagyobb és erősebb néppé teszlek. 15 Akkor megfordultam\, és lejöttem a hegyről; a hegy tűzben égett\, a szövetség két táblája pedig a két kezemben volt. 16 Amint megláttam\, hogy vétkeztetek Istenetek\, az Úr ellen\, mert borjúszobrot készítettetek magatoknak\, és hogy milyen hamar letértetek arról az útról\, amelyet megparancsolt nektek az Úr\, 17 megragadtam a két táblát\, ledobtam a két kezemből\, és összetörtem a szemetek láttára. 18 Azután odaborultam az Úr elé\, és ugyanúgy\, mint először\, negyven nap és negyven éjjel nem ettem kenyeret\, és nem ittam vizet azok miatt a vétkeitek miatt\, amelyeket elkövettetek\, amikor azt tettétek\, amit rossznak lát az Úr\, hogy bosszantsátok őt. 19 Mert megrémültem attól az izzó haragtól\, amelyre fölgerjedt ellenetek az Úr\, és ki akart pusztítani benneteket. De ezúttal is meghallgatott engem az Úr. 20 Áronra is nagyon megharagudott az Úr\, és őt is el akarta pusztítani\, így hát Áronért is imádkoztam akkor. 21 A borjút pedig\, amelyet bűnös módon készítettetek\, fogtam és elégettem\, összetörtem jó apróra\, míg porrá nem vált\, és a porát beleszórtam abba a patakba\, amely a hegyről folyt alá. 22 Tabérában\, Masszában és Kibrót-Taavában is folyton haragra ingereltétek az Urat. 23 Amikor pedig elküldött benneteket az Úr Kádés-Barneából\, és ezt mondta: Menjetek\, és vegyétek birtokba a földet\, amelyet nektek adtam! – akkor is fellázadtatok Isteneteknek\, az Úrnak parancsa ellen\, nem hittetek neki\, és nem hallgattatok a szavára. 24 Folyton lázadoztatok az Úr ellen\, amióta csak ismerlek benneteket. 25 Ezért borultam le az Úr előtt. Negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva\, mert azt mondta az Úr\, hogy kipusztít benneteket. 26 Imádkoztam az Úrhoz\, és ezt mondtam: Ó\, Uram\, Uram\, ne irtsd ki népedet\, a te örökségedet\, amelyet hatalmaddal kiváltottál\, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból! 27 Emlékezz szolgáidra: Ábrahámra\, Izsákra és Jákóbra\, ne tekintsd e népnek a nyakasságát\, gonoszságát és vétkét! 28 Ne mondhassák abban az országban\, ahonnan kihoztál bennünket: Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre\, amelyet megígért nekik; meggyűlölte őket\, és azért vitte ki innen\, hogy megölje őket a pusztában. 29 Pedig a te néped ők\, a te örökséged\, akiket nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(26) „Ó\, Uram\, Uram\, ne irtsd ki népedet\, a te örökségedet…” (5Móz 9) \nMózes inti az új nemzedéket: soha ne feledjék\, Izráel kiválasztásának oka Isten irántuk érzett szeretete (7\,7)\, és nem a „maguk igazsága” (5). Ezért kiválasztásuk nem lehet indok a gőgre\, sokkal inkább alázatra int. Izráel nem nagyobb\, nem igazabb azoknál a népeknél\, amelyeknek a földjére most belép. Honfoglalásuk mögött az ott lakó népek romlottsága és Istennek az atyáknak esküvel tett ígérete áll (5). Mózes emlékezteti őket a pusztai vándorlás szüntelen lázongásaira is (7). Példaként említi szövetségszegésük legsúlyosabb formáját. Mózes még a Hóreb hegyén volt\, amikor megtudta az Úrtól (12)\, hogy a nép imádandó borjúszobrot készített magának (17). Ezzel letértek az Isten útjáról (16)\, megszegték a vele kötött szövetséget. Ennek látható jeleként Mózes összetöri az Úrtól kapott kőtáblákat (17)\, majd bűnvalló imádsággal könyörög Istenhez övéi életben maradásáért (25–29)\, mert megrémült az Úr „izzó haragjától” (19). „Közbenjáróként” újra megmutatta\, miként kell Isten és a nép között állva (vö. 5\,5) az Áron és a nép bűne miatt keletkezett „résbe” beleállnia (vö. Ez 22\,30). Magatartása mintegy előremutat az új szövetség közbenjárójára\, Jézus Krisztusra\, aki az egész világ bűnéért (Jn 1\,29) állt bele ama „résbe”\, hogy kiengesztelő életáldozatával üdvösséget szerezzen mindnyájunknak.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-171/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250112
DTEND;VALUE=DATE:20250113
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250112T085257Z
LAST-MODIFIED:20250112T085257Z
UID:10756-1736640000-1736726399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát\, mert ezért küldettem.”Lk 4\,31–44 \n\n\n31 Jézus lement Kapernaumba\, Galilea egyik városába\, és tanította őket szombaton; 32 ők pedig álmélkodtak tanításán\, mert szavának hatalma volt. 33 A zsinagógában volt egy tisztátalan\, ördögi lélektől megszállott ember\, aki hangosan felkiáltott: 34 Ah! Mi közünk hozzád\, názáreti Jézus? Azért jöttél\, hogy elpusztíts minket? Tudom\, ki vagy\, az Isten Szentje! 35 Jézus azonban ráparancsolt: Némulj el\, és menj ki belőle! Erre az ördög odavetette az embert közéjük\, kiment belőle\, de semmi kárt nem tett benne. 36 Rémület fogta el mindnyájukat\, és így szóltak egymáshoz: Miféle beszéd ez\, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek\, és azok kimennek?! 37 És elterjedt a híre mindenütt a környéken. 38 A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte\, és kérték Jézust\, hogy segítsen rajta. 39 Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra\, mire az elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt\, és szolgált nekik. 40 Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét\, és meggyógyította őket. 41 Sok emberből ördögök is kimentek\, és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia! De rájuk parancsolt\, és nem engedte őket beszélni\, mert tudták\, hogy ő a Krisztus. 42 Napkeltekor pedig elindult\, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt\, odamentek hozzá\, és marasztalták\, hogy ne menjen el tőlük. 43 Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát\, mert ezért küldettem. 44 És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„…hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát\, mert ezért küldettem.” (43) Egymás után történnek a csodálatos gyógyítások\, szinte magával ragadja az embert az az érzés\, hogy tovább\, és még\, minden nyomorult élet kerüljön sorra\, hiszen van itt beteg bőséggel. Felfogták\, hogy az Isten országának evangéliumával találkoztak? Csupán ízelítő volt ez abból a hatalomból\, aminek végső célja örök élettel megajándékozni a benne hívőket. Ez jól látható az ördögi lélektől megszállottak gyógyításánál: elnémította bizonyságtételüket (41)\, hogy ne vonják el a figyelmet a valódi végső célról. \nRÉ21 724 • IÉ Józs 3\,5–11.17 • Zsolt 29 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 444 | Jer\, dicsérjük az Istennek Fiát \nHeti zsoltárének | 132 | Emlékezzél meg\, Úr Isten \n\n\n„…nemcsak kenyérrel él az ember…”5Móz 8 \n\n\n1 Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket ma parancsolok nektek\, hogy éljetek\, szaporodjatok\, bemenjetek és birtokba vegyétek azt a földet\, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel megígért. 2 Emlékezz vissza az egész útra\, amelyen vezetett Istened\, az Úr a pusztában negyven éven át\, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja\, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait\, vagy sem? 3 Sanyargatott és éheztetett\, de azután mannával táplált\, amelyet nem ismertél\, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra\, hogy nemcsak kenyérrel él az ember\, hanem mindazzal él az ember\, ami az Úr szájából származik. 4 Ruhád nem szakadt le rólad\, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt. 5 Megértheted ebből\, hogy úgy fegyelmez téged Istened\, az Úr\, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát. 6 Tartsd meg tehát Istenednek\, az Úrnak a parancsolatait\, az ő utain járj\, és őt féld! 7 Mert jó földre visz be most téged Istened\, az Úr: folyóvizek és mélyből fakadó források földjére\, amelyek hegyen-völgyön a felszínre törnek; 8 búzát és árpát\, szőlőt\, fügét és gránátalmát termő földre\, olajfáknak és méznek a földjére. 9 Olyan földre\, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret\, és nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan földre\, amelynek köveiben vas van\, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. 10 Ehetsz jóllakásig\, és áldani fogod Istenedet\, az Urat azért a jó földért\, amelyet neked adott. 11 De vigyázz\, el ne feledkezz Istenedről\, az Úrról\, megszegve parancsolatait\, törvényeit és rendelkezéseit\, amelyeket ma megparancsolok neked! 12 Amikor jóllakásig eszel\, szép házakat építesz\, és azokban laksz\, 13 amikor marháid és juhaid megszaporodnak\, lesz sok ezüstöd és aranyad\, és bővében leszel mindennek\, 14 akkor föl ne fuvalkodjék a szíved\, és el ne feledkezz az Úrról\, a te Istenedről\, aki kihozott téged Egyiptom földjéről\, a szolgaság házából! 15 Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában\, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön\, ahol nincs víz\, ő fakasztott neked vizet a kemény kősziklából. 16 Ő táplált a pusztában mannával\, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett\, hogy végül is jót tegyen veled. 17 Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! 18 Hanem gondolj mindig Istenedre\, az Úrra\, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz\, hogy szövetségét\, amelyre esküt tett atyáidnak\, fenntartsa mind a mai napig. 19 De ha mégis elfeledkezel Istenedről\, az Úrról\, és más isteneket követsz\, azokat tiszteled és azokat imádod\, kijelentem nektek már most\, hogy menthetetlenül elvesztek! 20 Elpusztultok ugyanúgy\, mint azok a népek\, amelyeket kipusztít előletek az Úr\, mert nem hallgattatok az Úrnak\, Isteneteknek a szavára. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(3) „…nemcsak kenyérrel él az ember…” (5Móz 8) \nIsten nincs e világ javai ellen. Nem ellenzi a szép házak építését (12)\, az állatszaporulatot (13)\, sőt az ezüstben-aranyban gazdagodást sem (13). Ezek hozzátartozhatnak az ember jólétéhez\, miként a jóllakásig való étkezés (10). Mindez a birtokba veendő új föld\, a „tejjel-mézzel folyó Kánaán” prófétai programja. Amit az Úr elítél\, a mértéktelenség és az ebből fakadó felfuvalkodottság\, a megfeledkezés Istenről . Halljuk az intést: „emlékezz vissza az egész útra” (2; vö. 11 és 14). Emlékező\, örökségekkel átszőtt lények vagyunk. Mégis nagy kísértésünk\, hogy a mindennapi kenyeret magától értődőnek tekintjük\, amelyről nem kell gondolkodnunk\, elég megvennünk. Ezért nem is gondolunk bele\, kinek köszönhetjük. Jézus Urunk tudja\, hogy kenyérrel él az ember\, ezért tanít imádkozni a mindennapi kenyérért (Mt 6\,11). A pusztai böjtölésekor mégis figyelmeztet: „Nemcsak kenyérrel él az ember\, hanem mindazzal […]\, ami az Úr szájából származik” (Mt 4\,4). Jézus nem megalázni akar\, hanem alázatra int: Ember\, a föld porából vétettél (1Móz 2\,7). Ne feledd: e földön nemcsak állsz\, hanem élsz is!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-170/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250110
DTEND;VALUE=DATE:20250111
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250110T085842Z
LAST-MODIFIED:20250110T085916Z
UID:10754-1736467200-1736553599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ne kísértsd az Urat\, a te Istenedet.”Lk 4\,1–13 \n\n\n1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól\, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2 negyven napon át\, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban\, de azok elmúltával megéhezett. 3 Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy\, mondd ennek a kőnek\, hogy változzék kenyérré. 4 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva\, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. 5 Ezután felvitte őt az ördög\, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt\, 6 és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget\, mert nekem adatott\, és annak adom\, akinek akarom. 7 Ha tehát leborulsz előttem\, tied lesz mindez. 8 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat\, a te Istenedet imádd\, és csak neki szolgálj.” 9 Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe\, a templom párkányára állította\, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy\, vesd le innen magad\, 10 mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak\, hogy őrizzenek téged\, 11 és kézen fogva vezetnek téged\, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 12 Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat\, a te Istenedet.” 13 Amikor mindezek a kísértések véget értek\, eltávozott tőle az ördög egy időre. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\nVégh Tamás írásában olvastam\, hogy a bűneset történeténél a Sátán három csalit használ: élvezetvágy\, dicsőségvágy\, szerzés/hatalomvágy. Itt valami hasonlót látunk! A kenyér az élvezetvágyra\, a hatalom ígérete a szerzés/hatalomvágyra\, a templom tetejéről való leugrásra biztatás a dicsőségvágyra utal. Míg az első emberpárnak nem sikerült ellenállni a kísértőnek\, Urunkon semmi fogást nem talál az ördög\, és „elfut tőle” (Jak 4\,7). Téged hogyan próbál letéríteni Isten útjáról a kísértő? Mi segít\, hogy ellenállj? \nRÉ21 715 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 447 | Jézus Krisztus\, egy Mesterünk \n\n\n„Ismételgesd azokat fiaid előtt…”5Móz 6 \n\n\n1 Ezek azok a parancsolatok\, rendelkezések és törvények\, amelyekről azt parancsolta Istenetek\, az Úr\, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön\, ahová átkeltek\, hogy birtokba vegyétek. 2 Féld Istenedet\, az Urat\, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát\, amelyeket én parancsolok neked\, te magad\, a fiad és unokád\, életed minden napján\, hogy hosszú ideig élhess. 3 Hallgasd meg\, Izráel\, tartsd meg és teljesítsd ezeket\, hogy jó dolgod legyen\, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön\, ahogyan megígérte neked atyáid Istene\, az Úr. 4 Halld meg\, Izráel: Az Úr a mi Istenünk\, egyedül az Úr! 5 Szeresd azért az Urat\, a te Istenedet teljes szívedből\, teljes lelkedből és teljes erődből! 6 Maradjanak a szívedben azok az igék\, amelyeket ma parancsolok neked. 7 Ismételgesd azokat fiaid előtt\, és beszélj azokról\, akár a házadban vagy\, akár úton jársz\, akár lefekszel\, akár fölkelsz! 8 Kösd azokat jelként a kezedre\, és legyenek fejdíszként a homlokodon; 9 írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra! 10 Amikor bevisz téged Istened\, az Úr arra a földre\, amelyet esküvel ígért atyáidnak\, Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak\, hogy neked adja majd – nagy és szép városokba\, amelyeket nem te építettél\, 11 minden jóval telt házakba\, amelyeket nem te töltöttél meg\, ásott kutakhoz\, amelyeket nem te ástál\, szőlőkhöz és olajfákhoz\, amelyeket nem te ültettél\, és mégis ehetsz róluk jóllakásig –\, 12 akkor vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról\, aki kihozott téged Egyiptom földjéről\, a szolgaság házából! 13 Az Urat\, a te Istenedet féld\, őt tiszteld\, és az ő nevére esküdj! 14 Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! 15 Mert az Úr\, a te Istened\, aki közöttetek van\, féltőn szerető Isten: fölgerjed ellened az Úrnak\, a te Istenednek haragja\, és kipusztít a föld színéről. 16 Ne kísértsétek Isteneteket\, az Urat\, ahogyan megkísértettétek Masszában. 17 Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek\, az Úrnak a parancsolatait\, intelmeit és rendelkezéseit\, amelyeket megparancsolt nektek. 18 Azt tedd\, amit helyesnek és jónak lát az Úr\, hogy jó dolgod legyen\, hogy bemehess\, és birtokba vehesd azt a jó földet\, amelyet esküvel ígért atyáidnak az Úr\, 19 elűzve előled minden ellenségedet\, ahogyan megígérte az Úr. 20 Ha majd megkérdezi a fiad\, hogy miféle intelmek\, rendelkezések és törvények ezek\, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek\, az Úr\, 21 akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban\, de az Úr erős kézzel kihozott bennünket Egyiptomból. 22 Az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. 23 Minket pedig kihozott onnan\, hogy elvezessen bennünket ide\, és nekünk adja azt a földet\, amelyet atyáinknak esküvel megígért. 24 És megparancsolta nekünk az Úr\, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket\, és féljük az Urat\, a mi Istenünket\, hogy jó dolgunk legyen mindenkor\, és megtartsa életünket az Úr\, ahogyan ma is. 25 És igazak leszünk Istenünk\, az Úr előtt\, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket ő parancsolt nekünk. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(7) „Ismételgesd azokat fiaid előtt…” (5Móz 6) \nMózes nagy pedagógiai és katechetikai programhirdetésének kiindulópontja a szép hitvallás: „Halld meg\, Izráel: az Úr a mi Istenünk\, egyedül az Úr!”(4). Istennek ez az egyedülisége viszont kizárólagos\, teljes önátadást kíván népétől: „Szeresd azért az Urat […] teljes szívedből\, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5). Ez a személyes kapcsolat a hívő\, imádságos élet alapja\, mert minden imádság lényege az a hit\, hogy Istenünk megszólítható. Az Úr igaz tisztelete az emberszívben formálódik\, külső nyomás és büntetés nélkül. E bensőséges viszonyból indulhat el Isten Igéje a maga idői és téri honfoglalására (6–9) a következő nemzedékek életében (7). Ennek módja az „ismételgetés”\, amely nem csupán módszer\, hanem életgyakorlat\, amely minden „útjára” (7) elkíséri a hívőt\, átszövi mindennapjait. Így lesz a család a hitoktatás bölcsője\, a szülő a gyermek első hitoktatója. A környező népek sok istenségben hívő világának hullámverésében rendületlenül áll ez a hitvallás\, amelyet Jézus Urunk az első és legnagyobb parancsolatnak nevezett (Mk 12\,29k). De nemcsak arról szólt Mózesnek az Úr\, mit és hogyan kell az övéinek hinnie\, hanem arról is\, mi vár rájuk az új hazában\, hogyan kell ott az ő akaratának megfelelően élniük (10–19). Isten kegyelmes egyiptomi szabadítására népének egyetlen hiteles válasza az engedelmes élet lehet (20–25). Mert hiába ismételgetjük a parancsolatait\, ha azok nem válnak éltető erővé.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-169/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250109
DTEND;VALUE=DATE:20250110
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250109T134122Z
LAST-MODIFIED:20250109T134133Z
UID:10752-1736380800-1736467199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Jézus ekkor mintegy harmincesztendős volt\, és úgy gondolták róla\, hogy József fia”Lk 3\,21–38 \n\n\n21 Történt\, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett\, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott\, megnyílt az ég\, 22 leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban\, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam\, benned gyönyörködöm. 23 Jézus ekkor mintegy harmincesztendős volt\, és úgy gondolták róla\, hogy József fia\, ez pedig Élié; 24 ez Mattáté\, ez Lévié\, ez Melkíé\, ez Jannajé\, ez Józsefé\, 25 ez Mattitjáé\, ez Ámószé\, ez Náhumé\, ez Heszlié\, ez Naggajé\, 26 ez Mahaté\, ez Mattitjáé\, ez Simíé\, ez Jószeké\, ez Jódáé; 27 ez Jóhánáné\, ez Résáé\, ez Zerubbábelé\, ez Sealtíélé\, ez Nérié\, 28 ez Melkíé\, ez Addíé\, ez Kószámé\, ez Elmadámé\, ez Éré; 29 ez Jósuáé\, ez Elíézeré\, ez Jórímé\, ez Mattáté\, ez Lévié\, 30 ez Simeoné\, ez Júdáé\, ez Józsefé\, ez Jónámé\, ez Eljákímé; 31 ez Meleáé\, ez Mennáé\, ez Mattattáé\, ez Nátáné\, ez Dávidé\, 32 ez Isaié\, ez Óbédé\, ez Bóázé\, ez Szalmóné\, ez Nahsóné\, 33 ez Ammínádábé\, ez Adminé\, ez Arnié\, ez Hecróné\, ez Pérecé\, ez Júdáé; 34 ez Jákóbé\, ez Izsáké\, ez Ábrahámé\, ez Táréé\, ez Náhóré\, 35 ez Szerúgé\, ez Reúé\, ez Pelegé\, ez Héberé\, ez Selahé\, 36 ez Kénáné\, ez Arpaksadé\, ez Sémé\, ez Nóéé\, ez Lámeké; 37 ez Metúselahé\, ez Énóké\, ez Járédé\, ez Mahalalélé\, ez Kénáné\, 38 ez Enósé\, ez Sété\, ez Ádámé; ez pedig az Istené. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\nA szülők tudják\, mit jelent örömmel tekinteni a gyermekükre. Amikor valóra válik valami az álmaiból\, amikor az sikerül\, amit titokban remélnek. Jézus keresztelésekor az Atya jelenti ki: „gyönyörködik abban”\, aki a kirekesztettek felemelésével mutatta meg\, kik lehetnek az Atya áldottai (vö. Mt 25\,34–36); akiről éppen a nemzetségtáblázat igazolja\, hogy az Ő fia (37). Őáltala lehetünk mi is Isten gyermekei. Gyönyörködik benned az Atya? \nRÉ21 444 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 222 | Nagy hálát adjunk az Atya Istennek \n\n\n„…mondd el nekünk mindazt\, amit Istenünk\, az Úr mondott neked…”5Móz 5\,22–33 \n\n\n22 Ezeket az igéket mondta el az Úr nektek\, az egész gyülekezetnek a hegyen\, a tűzből\, a felhőből és a homályból hangos szóval; mást nem mondott. Felírta azokat két kőtáblára\, és ideadta nekem. 23 Amikor hallottátok a hangot a sötétségből\, a hegy pedig tűzben égett\, odajöttetek hozzám törzsfőitekkel és véneitekkel együtt\, 24 és ezt mondtátok: Íme\, az Úr\, a mi Istenünk\, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát\, hangját is hallottuk a tűzből. A mai napon láttuk\, hogy életben maradhat az ember\, ha Isten beszél vele. 25 De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk Istenünknek\, az Úrnak hangját\, akkor meghalunk. 26 Mert van-e olyan halandó\, aki hallotta az élő Isten hangját beszélni a tűz közepéből\, úgy mint mi\, és mégis életben maradt? 27 Menj hát te oda\, és hallgasd meg mindazt\, amit Istenünk\, az Úr mond\, azután te mondd el nekünk mindazt\, amit Istenünk\, az Úr mondott neked\, mi pedig meghallgatjuk és teljesítjük azt. 28 Amikor meghallotta az Úr azokat a szavakat\, amelyeket nekem mondtatok\, így szólt hozzám az Úr: Hallottam e népnek a szavait\, amelyeket neked mondtak. Mind helyes az\, amit mondtak. 29 Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük\, így félnének engem\, és megtartanák minden parancsomat; akkor örökké jó dolguk lenne nekik és fiaiknak. 30 Menj\, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba! 31 Te pedig maradj itt mellettem\, és elmondom neked mindazokat a parancsolatokat\, rendelkezéseket és törvényeket\, amelyekre meg kell tanítanod őket\, hogy teljesítsék azokat azon a földön\, amelyet a birtokukba adok. 32 Tartsátok meg és teljesítsétek azt\, amit Istenetek\, az Úr megparancsolt nektek\, ne térjetek el attól se jobbra\, se balra! 33 Mindenben azon az úton járjatok\, amelyet megparancsolt nektek Istenetek\, az Úr\, hogy élhessetek\, jó dolgotok legyen\, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön\, amelyet birtokba vesztek. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(27) „…mondd el nekünk mindazt\, amit Istenünk\, az Úr mondott neked…” (5Móz 5\,22–33) \nMár a megelőző szakasz utalt arra: a tűz lángjából szóló Úr és a nép között ott állt Mózes\, mivel annyira félelmetes és elviselhetetlen volt emberi oldalról nézve Isten közelsége (5). Az életveszélyt elkerülendő kérik most a törzsi vezetők és a vének Mózest\, a továbbiakban ő közvetítse nekik Isten szavát (27). Így lesz Mózes Isten jóváhagyásával (28) közbenjáró a Teremtő és népe között. Ő közvetíti az Úr minden törvényét és parancsolatát\, hogy elkötelező erővel tanítsa akaratát a népnek. Isten kinyilatkoztatása ugyanis elsősorban „tanítás”\, élő és ható beszéd\, amely megmozgatja az emberi elmét\, azután megszólítás\, mert kér tőlünk benne valamit\, és végül parancsolat\, amelyben megmutatkozik Urunk kizárólagos hatalma. Izráel itt Isten mindenkori népének a mintaképe\, amely kész a kinyilatkoztatott Igét az élő Isten szavaként elfogadni\, és az új életkörülmények között teljesíteni (32). Ezáltal lesz ez az Isten színe előtt megálló nép valóban az ő népévé.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-168/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250108
DTEND;VALUE=DATE:20250109
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250108T074456Z
LAST-MODIFIED:20250108T074456Z
UID:10746-1736294400-1736380799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…mit tegyünk?”Lk 3\,1–20 \n\n\n1 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében\, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt\, Galilea negyedes fejedelme Heródes\, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére\, Fülöp\, Abiléné negyedes fejedelme pedig Liszániász volt\, 2 Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz\, Zakariás fiához a pusztában. 3 Ő pedig bejárta a Jordán egész környékét\, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára\, 4 ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját\, egyengessétek ösvényeit! 5 Minden völgyet töltsetek fel\, minden hegyet és halmot hordjatok el\, legyen a görbe út egyenessé\, a göröngyös simává: 6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” 7 A sokaságnak tehát\, amely kiment hozzá\, hogy megkeresztelkedjék\, ezt mondta: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket\, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket\, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek\, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 9 A fejsze pedig már a fák gyökerén van: ezért minden fa\, amely nem terem jó gyümölcsöt\, kivágatik és tűzre vettetik. 10 A sokaság pedig megkérdezte tőle: Akkor hát mit tegyünk? 11 János így válaszolt nekik: Akinek két ruhája van\, adjon annak\, akinek nincs\, és akinek van ennivalója\, hasonlóan cselekedjék! 12 Vámszedők is mentek hozzá\, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: Mester\, mit tegyünk? 13 Nekik ezt mondta: Semmivel se hajtsatok be többet a megszabottnál! 14 Megkérdezték tőle a katonák is: Mi pedig mit tegyünk? Nekik ezt felelte: Senkit ne bántalmazzatok\, senkit meg ne zsaroljatok\, hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal! 15 Mivel a nép reménykedve várakozott\, és szívükben mind azt fontolgatták\, vajon nem János-e a Krisztus\, 16 János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket\, de eljön az\, aki erősebb nálam\, és én arra sem vagyok méltó\, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket\, 17 kezében szórólapát lesz\, és megtisztítja szérűjét: csűrébe hordja gabonáját\, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. 18 Sok másra is buzdította őket\, és hirdette az evangéliumot a népnek. 19 Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet Heródiásért\, a testvére feleségéért\, és minden gonosz tettéért\, Heródes 20 mindezt még azzal tetézte\, hogy börtönbe csukatta Jánost. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\n„…mit tegyünk?” (10) A „kiáltó hangja” betölti a Jordán vidékét\, és megérinti az embereket. Tömegek mennek hozzá és varázsa nagyobb\, mint a „három napos hírességeké”. Megragadó\, amit Isten szabadságának közeledéséről mond. Mindenkinek ad tanácsot! Egyszerűeket: gyümölcstermő élet\, igazságosság\, mások felé végzett szolgálat\, megbocsátás. Kimondja: aki utána jön\, azt kell követni. Mit kell tenned\, hogy elnyerd ezt a szabadságot? \nRÉ21 390 \nÚjévi ének | 435 | Újesztendő virradott \n\n\n„Én\, az Úr vagyok a te Istened…”5Móz 5\,1–21 \n\n\n1 Mózes összehívta egész Izráelt\, és ezt mondta nekik: Halld meg\, Izráel\, azokat a rendelkezéseket és törvényeket\, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg\, tartsátok meg és teljesítsétek azokat! 2 Az Úr\, a mi Istenünk\, szövetséget kötött velünk a Hóreben. 3 Nemcsak atyáinkkal kötötte meg az Úr ezt a szövetséget\, hanem mivelünk is\, mindnyájunkkal\, akik itt és most életben vagyunk. 4 Szemtől szemben beszélt hozzátok az Úr azon a hegyen a tűz közepéből. 5 Én ott álltam akkor köztetek és az Úr között\, mert ti féltetek a tűztől\, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek az Úr igéit:6 Én\, az Úr vagyok a te Istened\, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről\, a szolgaság házából. 7 Ne legyen más istened rajtam kívül! 8 Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására\, amik fenn az égben\, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. 9 Ne imádd és ne tiszteld azokat\, mert én\, az Úr\, a te Istened\, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három\, sőt négy nemzedéken át\, ha gyűlölnek engem. 10 De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal\, akik szeretnek engem\, és megtartják parancsolataimat. 11 Ne mondd ki hiába Istenednek\, az Úrnak a nevét\, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt\, aki hiába mondja ki a nevét! 12 Tartsd meg a nyugalom napját\, és szenteld meg azt\, ahogyan megparancsolta neked Istened\, az Úr. 13 Hat napon át dolgozz\, és végezd mindenféle munkádat\, 14 de a hetedik nap a te Istenednek\, az Úrnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon\, se te\, se fiad\, se leányod\, se szolgád\, se szolgálóleányod\, se ökröd\, se szamarad és semmiféle állatod\, se a lakóhelyeden élő jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod hozzád hasonlóan! 15 Emlékezz arra\, hogy szolga voltál Egyiptomban\, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened\, az Úr. Ezért parancsolta meg neked Istened\, az Úr\, hogy tartsd meg a nyugalom napját. 16 Tiszteld apádat és anyádat\, ahogyan megparancsolta neked Istened\, az Úr\, hogy hosszú ideig élhess\, és jó dolgod lehessen azon a földön\, amelyet Istened\, az Úr ad neked! 17 Ne ölj! 18 Ne paráználkodj! 19 Ne lopj! 20 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! 21 Ne kívánd felebarátod feleségét\, ne kívánd felebarátod házát\, se mezejét\, se szolgáját\, se szolgálóleányát\, se ökrét\, se szamarát és semmit\, ami a felebarátodé! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(6) „Én\, az Úr vagyok a te Istened…” (5Móz 5\,1–21) \nA Tízparancsolat mértékadó mondata így hangzik: „Én\, az Úr vagyok a te Istened\, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről” (6). Mindaz\, amit az Úr közölni kíván népével\, vagy amit tenni akar vele\, e mondatban sűrűsödik egybe. Isten az „őskezdet”\, aki tetteiben elrejtőzve tárja fel önmagát övéinek. Ez az egyedül tőle származó ismeret adja az ő népének a többiek közötti különleges méltóságát (vö. 3Móz 20\,24). Ez az ismeret az egyiptomi szabadulás és a törvényadás alapja\, mert törvénye csak szabad népnek lehet. A rabszolga kényszer alatt áll\, parancsot teljesít\, a szabadságban viszont rendező elvre van szükség. Isten népe számára a Tízparancsolat ez a rendező elv\, az Úr előtti élet „ősrendje”\, amely kijelöli az Isten iránti tiszteletadás formáit\, és meghatározza az emberért vállalt felelősség köreit. Ma mintha érvényét veszítette volna a „tíz ige”. Nem arról van szó\, hogy újra és újra megszegjük. Ilyesmi mindig előfordult. Hanem: érvényessége lett vitatott\, a régi világ ósdi rendjének tekintjük. Isten mindenkori népének felelőssége\, hogy a Tízparancsolat maradandó érvényessége az új nemzedékek számára is nyilvánvaló legyen. „Ha szerettek engem\, megtartjátok az én parancsolataimat.” (Jn 14\,15)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-167/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250107
DTEND;VALUE=DATE:20250108
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250107T074510Z
LAST-MODIFIED:20250107T074519Z
UID:10702-1736208000-1736294399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Miért kerestetek engem?”Lk 2\,41–52 \n\n\n41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett\, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok\, és hazafelé indultak\, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44 Mivel azt hitték\, hogy az útitársak között van\, elmentek egynapi járóföldre\, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45 De mivel nem találták\, visszatértek Jeruzsálembe\, és ott keresték tovább. 46 Három nap múlva találták meg a templomban\, amint a tanítómesterek körében ült\, hallgatta és kérdezte őket\, 47 és mindenki\, aki hallotta\, csodálkozott értelmén és feleletein. 48 Amikor szülei meglátták\, megdöbbentek\, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem\, miért tetted ezt velünk? Íme\, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. 49 Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok\, hogy az én Atyám házában kell lennem? 50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult velük\, elment Názáretbe\, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében\, 52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben\, testben\, Isten és emberek előtt való kedvességben. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\n„Miért kerestetek engem?” (49) Éltem át hasonlót\, amikor hároméves gyermekünk eltűnt a szőlőhegyen. Itt a szülők sokára veszik észre a 12 éves gyerek eltűnését – pedig ő már „nagykorú”. (A 12 éves korú gyermek már a „törvény gyermeke”\, férfivá érett.) Jézus sejteti\, amit később a názáreti zsinagógában kimond. Neki az Atya házában a helye. Így teljesíti be küldetését. Isten jelenlétében megtalálható. Mit jelent számodra az Atya házában lenni? \nRÉ21 447 \nZsoltár vasárnapra | 443 | Krisztus\, Atya Istennek egyetlen egy Fia \n\n\n„…az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön\, nincsen más!”5Móz 4\,23–49 \n\n\n23 Vigyázzatok\, meg ne feledkezzetek arról a szövetségről\, amelyet Istenetek\, az Úr kötött veletek\, és ne csináljatok magatoknak bálványszobrot semminek a képmására\, ahogyan megparancsolta neked Istened\, az Úr. 24 Mert az Úr\, a te Istened emésztő tűz\, féltőn szerető Isten! 25 Ha majd gyermekeid és unokáid születnek\, és otthonra találtok azon a földön\, de elfajultok\, és bálványszobrot csináltok bárminek a képmására\, és azt teszitek\, amit rossznak lát Istenetek\, az Úr\, bosszantva őt\, 26 az ég és a föld most a tanúm\, hogy nagyon hamar kivesztek arról a földről\, ahova átkeltek a Jordánon\, hogy birtokba vegyétek. Nem éltek rajta hosszú ideig\, hanem menthetetlenül kipusztultok. 27 Szétszéleszt benneteket az Úr a népek közé\, és csak kevesen maradtok meg azok között a nemzetek között\, akikhez elhajt benneteket az Úr. 28 Ott aztán majd olyan isteneket kell tisztelnetek\, amelyek emberi kéz alkotásai: fa és kő\, amelyek nem látnak\, nem hallanak\, nem esznek és nem szagolnak. 29 De ha keresni fogod ott az Urat\, a te Istenedet\, megtalálod\, ha teljes szívedből és teljes lelkedből kutatsz majd utána. 30 Ha nyomorúságban leszel\, mert egykor majd utolérnek mindezek a dolgok\, de végül megtérsz Istenedhez\, az Úrhoz\, és hallgatsz a szavára\, 31 nem hagy akkor cserben\, és nem hagy elpusztulni\, mert irgalmas Isten az Úr\, a te Istened. Nem feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről\, amelyre esküt tett nekik. 32 Kutass csak utána a régi időkben\, amelyek előtted voltak\, attól fogva\, hogy embert teremtett Isten a földre\, és az ég egyik szélétől a másikig: történt-e ilyen nagy esemény\, vagy hallott-e valaki ehhez foghatót?! 33 Volt-e olyan nép\, amely hallotta Isten hangját\, amint szól a tűz közepéből\, ahogyan te hallottad\, és mégis életben maradt? 34 Vagy volt-e olyan isten\, amely megpróbált előállni és kiszabadítani egy népet egy másik nép közül próbatételekkel\, jelekkel és csodákkal\, harcok árán is\, erős kézzel és kinyújtott karral\, nagy és félelmetes tettekkel\, ahogyan veletek megtette mindezt Istenetek\, az Úr Egyiptomban\, a szemetek láttára? 35 Azért láthattad ezeket\, hogy megtudd: az Úr az Isten\, és nincs más rajta kívül. 36 Az égből hallatta hangját\, hogy figyelmeztessen téged\, a földön pedig nagy tüzet láttatott veled\, és a tűz közepéből hallottad beszédét. 37 És mivel szerette atyáidat\, és kiválasztotta utódaikat\, azért hozott ki téged nagy erejével ő maga Egyiptomból\, 38 hogy nálad nagyobb és erősebb népeket űzzön ki előled\, bevigyen téged\, és neked adja örökségül a földjüket; így van ez ma is. 39 Tudd meg azért ma\, és szívleld meg: az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön\, nincsen más! 40 Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait\, amelyeket ma parancsolok neked\, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak\, és hosszú ideig élhess azon a földön\, amelyet Istened\, az Úr ad neked minden időkre! 41 Akkor kijelölt Mózes három várost a Jordánon túl napkeletre\, 42 hogy oda menekülhessen a gyilkos\, aki nem szándékosan ölte meg felebarátját\, akit nem is gyűlölt azelőtt. Maradjon életben\, ha e városok egyikébe menekül. 43 Kijelölte a rúbenieknek Becert a pusztában levő síkságon\, a gádiaknak Rámótot Gileádban\, a manassébelieknek pedig Gólánt Básánban. 44 Ez az a törvény\, amit Mózes adott Izráel fiainak. 45 Ezeket az intelmeket\, rendelkezéseket és előírásokat mondta el Mózes Izráel fiainak\, miután kijöttek Egyiptomból\, 46 a Jordánon túl\, a Bét-Peórral szemben levő völgyben; Szíhónnak\, az emóriak királyának a földjén\, aki Hesbónban lakott\, és akit megvert Mózes Izráel fiaival\, miután kijöttek Egyiptomból. 47 Birtokba vették országát\, és Ógnak\, Básán királyának az országát: az emóriak e két királyáét\, akik a Jordánon túl napkeletre laktak\, 48 az Arnón-patak partján levő Aróértól a Szíón-hegyig\, azaz a Hermónig\, 49 meg az egész Arábá-völgyet a Jordánon túl\, annak a keleti oldalán az Arábá-tengerig\, a Piszgá lejtőinek tövében. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(39) „…az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön\, nincsen más!” (5Móz 4\,23–49) \nMózes arra int\, hogy Isten otthonra találó népének együtt kell élnie másokkal. Ez már nem a pusztai lét\, itt nincsenek vegytiszta területek. De éppen itt kell megmutatniuk Isten iránti hűségüket\, ahol bizonyosan megkísérti majd őket a bálványok készítésének és imádásának divatja. A jövője felé első tétova lépéseit megtévő nép figyelmeztetést kap: vigyázzanak\, mert az Úr féltőn szerető Isten (23)\, „emésztő tűz” (Zsid 10\,31). Megbünteti őket\, hűtleneket\, a népek közé szórja (25–28)\, ahol kiélhetik bálványimádó hajlamaikat. Mózes Isten múltbeli és jövőbeni tetteiből szőtt emlékezése beleszövi ebbe a Teremtő alakította jövendőbe a reménység szálait: „De ha keresni fogod […] az Urat […]\, [ő] nem feledkezik meg atyáiddal kötött szövetségéről” (29.31). Így lesz megbonthatatlan egységgé múlt\, jelen és jövendő\, hogy a kétségbeesés órájában emlékezhessenek az élő és szabadító Istenre. Nem feledhetik el\, hogy egyedül az Úr az Isten\, nincs más Isten rajta kívül (35)\, sem az égben\, sem a földön (39). Ez a jövőt építő emlékezés a mindenkori hit alapja.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-166/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250106
DTEND;VALUE=DATE:20250107
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250106T082119Z
LAST-MODIFIED:20250106T082119Z
UID:10695-1736121600-1736207999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„jelül rendeltetett\, amelynek ellene mondanak”Lk 2\,21–40 \n\n\n21 Amikor pedig eljött a nyolcadik nap\, és körül kellett őt metélni\, a Jézus nevet adták neki\, ahogyan az angyal nevezte őt\, mielőtt még anyja méhében megfogant. 22 És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint\, felvitték Jézust Jeruzsálembe\, hogy bemutassák az Úrnak\, 23 amint meg van írva az Úr törvényében\, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék”; 24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint\, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”. 25 És íme\, élt egy ember Jeruzsálemben\, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt\, várta Izráel vigasztalását\, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől\, hogy nem hal meg addig\, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba\, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei\, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak\, 28 akkor karjába vette\, áldotta az Istent\, és ezt mondta: 29 Most bocsátod el\, Uram\, szolgádat beszéded szerint békességgel\, 30 mert meglátta szemem üdvösségedet\, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára\, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek\, Izráelnek. 33 A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon\, amit róla mondott\, 34 Simeon pedig megáldotta őket\, és ezt mondta anyjának\, Máriának: Íme\, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben\, és jelül\, amelynek ellene mondanak 35 – a te lelkedet is éles kard járja majd át –\, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata. 36 Volt ott egy prófétanő is\, Anna\, Fánuél leánya\, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után\, 37 és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból\, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában is megjelent\, hálát adott Istennek\, és beszélt róla mindazoknak\, akik várták Jeruzsálem megváltását. 39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint\, visszatértek városukba\, a galileai Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedett és erősödött\, megtelt bölcsességgel\, és Isten kegyelme volt rajta. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\nSimeon megjövendöli\, hogy a gyermek „jelül rendeltetett\, amelynek ellene mondanak” (34). És valóban\, mennyi „egyet nem értés” jelenik meg földi életében. Talán Jézusnak a nép vezetőivel való vitái jutnak eszünkbe. Számomra ide tartozik az is\, amikor ezt olvassuk: „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak\, és nem jártak vele többé” (Jn 6\,66). Ez az „ellene mondás” korunkban talán még erősebb. Mire van szükséged\, hogy meg tudj maradni Krisztus útján? \nRÉ21 292 • Zsolt 72 \nHimnusz Vízkereszt napjára | 442 | Gonosz\, kegyetlen Heródes \n\n\n„…Izráel\, hallgass azokra a […] törvényekre\, amelyekre megtanítalak…”5Móz 4\,1–22 \n\n\n1 Most pedig\, Izráel\, hallgass azokra a rendelkezésekre és törvényekre\, amelyekre megtanítalak benneteket\, és teljesítsétek azokat\, hogy élhessetek\, és bemenve birtokba vehessétek azt a földet\, amelyet atyáitok Istene\, az Úr ad nektek. 2 Semmit se tegyetek hozzá ahhoz\, amit megparancsolok nektek\, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek\, az Úrnak parancsolatait\, amelyeket megparancsolok nektek. 3 Saját szemetekkel láttátok\, mit tett az Úr Baal-Peór miatt\, hogyan pusztította ki közületek Istenetek\, az Úr mindazokat\, akik Baal-Peórt követték. 4 De ti\, akik ragaszkodtatok Istenetekhez\, az Úrhoz\, ma is mindnyájan éltek. 5 Íme\, én megtanítalak benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre\, amelyeket Istenem\, az Úr parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön\, ahova bementek\, hogy birtokba vegyétek. 6 Tartsátok meg és teljesítsétek azokat\, mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket\, ezt mondják majd: Bizony\, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! 7 Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei\, mint hozzánk a mi Istenünk\, az Úr\, valahányszor kiáltunk hozzá?! 8 És melyik nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és előírásai\, mint amilyen az az egész törvény\, amelyet én adok ma 9 Őrizkedj azért\, és vigyázz nagyon magadra\, hogy meg ne feledkezz azokról\, amiket saját szemeddel láttál\, és ki ne vesszenek emlékezetedből\, amíg csak élsz! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is; 10 azt a napot\, amelyen ott álltál Istened\, az Úr előtt a Hóreben\, ahol ezt mondta nekem az Úr: Gyűjtsd ide hozzám a népet\, hogy meghallgassa igéimet\, és megtanuljanak félni engem mindenkor\, amíg csak a földön élnek\, sőt tanítsák meg erre a fiaikat is. 11 Akkor ti odajöttetek\, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett\, sötétség\, felhő és homály borította. 12 A tűz közepéből az Úr beszélt hozzátok. Hallottátok beszélni\, de alakot nem láttatok\, csak hangot hallottatok. 13 Kijelentette nektek szövetségét\, amikor megparancsolta\, hogy teljesítsétek a tíz igét\, és felírta azokat két kőtáblára. 14 Nekem pedig megparancsolta akkor az Úr\, hogy tanítsalak meg benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre\, amelyeket teljesítenetek kell azon a földön\, ahova átkeltek\, hogy birtokba vegyétek. 15 Nagyon vigyázzatok azért magatokra! Mivel nem láttatok semmiféle alakot\, amikor az Úr beszélt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből\, 16 azért nehogy elfajuljatok\, ne készítsetek magatoknak bálványszobrot semminek a képmására: semmiféle bálványt férfi vagy nő formájára\, 17 se a szárazföldi állatok formájára\, se az égen repkedő madarak formájára\, 18 se a földön csúszó-mászók formájára\, se a föld alatt a vizekben levő halak formájára! 19 Ha szemedet az égre emeled\, és látod a napot\, a holdat és a csillagokat\, az ég minden seregét\, el ne tántorodj\, ne imádd és ne tiszteld azokat\, mert azokat az ég alatt levő összes többi népnek hagyta meg Istened\, az Úr. 20 Titeket azonban kézen fogott az Úr\, és kihozott Egyiptomból\, a vaskohóból\, hogy az ő tulajdon népe legyetek\, ahogyan van ez még ma is. 21 De reám megharagudott miattatok az Úr\, és megesküdött\, hogy nem kelhetek át a Jordánon\, és nem mehetek be arra a jó földre\, amelyet Istened\, az Úr ad neked örökségül. 22 Nekem tehát ezen a földön kell meghalnom\, nem kelhetek át a Jordánon. De ti átkeltek\, és birtokba veszitek azt a jó földet. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(1) „…Izráel\, hallgass azokra a […] törvényekre\, amelyekre megtanítalak…” (5Móz 4\,1–22) \nMózes hamarosan meghal\, népe nélküle él majd az új földön tovább. Aggódik az övéi jövőjéért\, ezért újra elmondja a pusztában született nemzedéknek azokat a parancsolatokat\, amelyeket Isten kinyilatkoztatott neki (5). Ezek megtartásával maradhat meg Izráel Ura közelében\, így maradhat „bölcs és értelmes” nép (6)\, amelynek kisugárzó ereje van a nemzetek körében. Ne feledjék tehát\, hogy Egyiptomból szabadította ki őket az Úr. Emlékezzenek és beszéljenek erről fiaiknak\, mert aki hallgat a múltról\, annak nem lehet jövője (9–10). Emlékeztet az Istennel való döntő találkozásra a Hóreb (=Sínai) hegyénél. A lángoló hegyen nem láthatták az Urat\, de hallhatták Igéit (11–14). Amit ő mondott\, azt adja most Mózes tovább\, mert az élő Isten élő Igeként volt és van mindig jelen. Nem emberi alakban mutatkozott meg\, és nem köti magát képekhez. Ezért ha találkoznak majd történelmük során olyan népekkel\, amelyek bálványszobrok formájában imádják isteneiket\, ne tántorodjanak meg. A bálványképek kozmikus erők megjelenítői (16–19). De Isten nem világerő\, nem imádhatják így az egyedüli Urat. Ő a mindenség ura és teremtője\, aki a „nem létezőket” létrehívja (Róm 4\,17). Így hívta el a semmi öléből választott népét is\, és az így került vele párbeszédes kapcsolatba. Istenük\, az elhívó szó a pusztai út minden egyes lépését velük együtt tette meg. Maradjanak hát hűségesek parancsolataihoz\, mert e hűség a jövőjük záloga.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-165/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250101T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250131T170000
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20250108T083207Z
LAST-MODIFIED:20250108T083207Z
UID:10750-1735718400-1738342800@nemmind1.hu
SUMMARY:Aranyosi Ervin: Január
DESCRIPTION:Ebben az évben is ez az első hónap\,\nsosem áll a sorban\, a legutolsónak.\nÚj év születése a születésnapja\,\nmindig ő az első\, s ez hidegen hagyja!\nHarmincegy napot él rövid életében\,\nám újra születik minden egyes évben.\nNevét a kapukról\, átjárókról kapta\,\nünnepléssel indul el az Istenadta!\nLassan alakulgat ilyenkor az élet\,\ntőle várunk mindig jól kezdődő évet.\nŐ a leghidegebb hónapunk az évben\,\nilyenkor bízhatunk egy kis hóesésben.\nÚjévkor reményt ad\, s új kapukat kitár\,\nreménnyel kecsegtet minket a Január!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/aranyosi-ervin-januar/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241230T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241230T170000
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241230T171818Z
LAST-MODIFIED:20241230T171818Z
UID:10673-1735545600-1735578000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj\, menj Ninivébe… Jónás elindult és elment Ninivébe az Úr szava szerint” \nJón 3 \n  \n1 Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: 2 Indulj\, menj Ninivébe\, a nagy városba\, és hirdesd ott azt az üzenetet\, amelyet én mondok neked! 3 Jónás elindult\, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. 4 Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra\, és ezt hirdette: Még negyven nap\, és elpusztul Ninive! 5 Ninive lakosai azonban hittek Istennek\, böjtöt hirdettek\, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. 6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához\, fölkelt a trónjáról\, levetette magáról díszruháját\, zsákruhát öltött magára\, és hamuba ült. 7 Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok\, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak\, ne legeljenek\, vizet se igyanak! 8 Öltsön zsákruhát ember és állat\, kiáltsanak teljes erővel Istenhez\, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról\, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9 Ki tudja\, talán felénk fordul és megszán az Isten\, megfékezi izzó haragját\, és nem veszünk el! 10 Amikor Isten látta\, amit tettek\, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról\, megbánta Isten\, hogy pusztulásba akarta dönteni őket\, és nem tette meg. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata \n„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj\, menj Ninivébe… Jónás elindult és elment Ninivébe az Úr szava szerint” (1–3). Jónás másodszor is megkapja ugyanazt a parancsot\, és most engedelmeskedik. Az elbukott próféta kap egy második esélyt. Isten különös kegyelmének jele ez! Bár nem érdemelte meg az újrakezdés lehetőségét\, de Isten érthetetlen kegyelméből megadatott neki ez a lehetőség. Bennünket sem érdemeink szerint ítél Isten\, hanem – egy új nappal és egy új évvel is – ad egy esélyt arra\, hogy „igen”-t mondjunk hívó szavára\, és engedelmesen elinduljunk akarata szerint. Isten kegyelme képes megújítani életünket\, s alkalmatlanságunk ellenére alkalmassá tenni szolgálatára. \n  \nRÉ21 412 RÉ 329 \n  \nKarácsonyi korál | 418 | Szívünk vígsággal \n  \n„Szenvedjétek el a fenyítést…” \nZsid 12 \n  \n1 Ezért tehát mi is\, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül\, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt\, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2Tim 4\,7-8 2 Nézzünk fel Jézusra\, a hit szerzőjére és beteljesítőjére\, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet\, és Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá\, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el\, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. 4 Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket\, 5 és elfeledkeztetek a bátorításról\, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam\, ne vesd meg az Úr fenyítését\, és ne csüggedj el\, ha megfedd téged\, 6 mert akit szeret az Úr\, azt megfenyíti\, és megostoroz mindenkit\, akit fiává fogad.” 7 Szenvedjétek el a fenyítést\, hiszen úgy bánik veletek Isten\, mint fiaival. Hát milyen fiú az\, akit nem fenyít meg az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok\, amelyben mindenki részesül\, fattyak vagytok\, nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink fenyítettek minket\, és tiszteletben tartottuk őket\, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának\, hogy éljünk? 10 Mert ők rövid ideig\, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek\, ő pedig javunkra teszi ezt\, hogy szentségében részesüljünk. 11 Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek\, hanem keservesnek\, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak\, akik megedződtek általa. 12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg\, 13 és egyenes ösvényen járjatok\, hogy a sánta meg ne botoljon\, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre\, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Ügyeljetek arra\, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől\, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon\, és sokakat meg ne fertőzzön. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen\, mint Ézsau\, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok\, hogy később\, amikor örökölni akarta az áldást\, atyja megtagadta tőle\, mivel a megtérés útját nem találta meg\, noha könnyek között kereste. 18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok\, sem homályhoz\, sötétséghez\, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották\, kérték\, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet\, meg kell kövezni!” 21 És olyan félelmetes volt a látvány\, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el és remegés.” 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok\, és az élő Isten városához\, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez\, 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez\, akik fel vannak jegyezve a mennyekben\, mindenek bírájához\, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez\, 24 az új szövetség közbenjárójához\, Jézushoz és a meghintés véréhez\, amely hatalmasabban beszél\, mint Ábel vére. 25 Vigyázzatok\, hogy el ne utasítsátok azt\, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg\, akik elutasították azt\, aki a földön adott kijelentést\, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi\, ha elfordulunk attól\, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg\, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet\, hanem az eget is.” 27 A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti\, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek\, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi\, akik rendíthetetlen országot kaptunk\, legyünk hálásak\, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(7) „Szenvedjétek el a fenyítést…” (Zsid 12) \n  \nÓ\, milyen könnyen felszakad belőlünk a keserű panasz Isten és az élet terhei ellen! Titokban talán mindannyian azt reméljük\, Isten a hitünkért cserébe minket megkímél a sorcsapásoktól\, és az átlagnál békésebb és hosszabb életet élhetünk. Pedig ő nem ezt ígérte\, hanem azt: velünk lesz\, ha a halál árnyéka völgyében járunk is (lsd. Zsolt 23\,4). Jézus is a saját keresztünk felvételére buzdít\, és azt kéri\, mondjunk le a világi javakról\, ha azok útjában állnak a lélek dolgainak (Mt 16\,24–28). Ám ez az igeszakasz most arra emlékeztet bennünket\, milyen gyakran kell Istennek intenie\, figyelmeztetnie minket. Mert a meglankadtaknak ismét erőre kell kapniuk\, a rossz útra tévedteknek meg kell fordulniuk\, a közönyössé válókat ismét emlékeztetni kell az ő erejére és akaratára. Az Úr ezért időnként megfenyít bennünket. Ám ezt szeretettel teszi\, és soha nem erőnk felett\, hiszen a javunkat akarja szolgálni vele. Félreértés ne essék: nem minden sorscsapás megérdemelt fenyítés – ezt Jézus is kimondta\, amikor a tanítványok a vakon született emberről kérdezték (Jn 9\,2–3). De minden próba és fájdalom alkalom arra\, hogy önmagunkba nézzünk\, és ha kell\, visszakanyarodjunk hozzá.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-164/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241230T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241230T170000
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241230T162154Z
LAST-MODIFIED:20241230T162154Z
UID:10646-1735545600-1735578000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj\, menj Ninivébe… Jónás elindult és elment Ninivébe az Úr szava szerint” \nJón 3 \n  \n1 Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: 2 Indulj\, menj Ninivébe\, a nagy városba\, és hirdesd ott azt az üzenetet\, amelyet én mondok neked! 3 Jónás elindult\, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. 4 Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra\, és ezt hirdette: Még negyven nap\, és elpusztul Ninive! 5 Ninive lakosai azonban hittek Istennek\, böjtöt hirdettek\, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. 6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához\, fölkelt a trónjáról\, levetette magáról díszruháját\, zsákruhát öltött magára\, és hamuba ült. 7 Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok\, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak\, ne legeljenek\, vizet se igyanak! 8 Öltsön zsákruhát ember és állat\, kiáltsanak teljes erővel Istenhez\, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról\, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9 Ki tudja\, talán felénk fordul és megszán az Isten\, megfékezi izzó haragját\, és nem veszünk el! 10 Amikor Isten látta\, amit tettek\, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról\, megbánta Isten\, hogy pusztulásba akarta dönteni őket\, és nem tette meg. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata \n„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj\, menj Ninivébe… Jónás elindult és elment Ninivébe az Úr szava szerint” (1–3). Jónás másodszor is megkapja ugyanazt a parancsot\, és most engedelmeskedik. Az elbukott próféta kap egy második esélyt. Isten különös kegyelmének jele ez! Bár nem érdemelte meg az újrakezdés lehetőségét\, de Isten érthetetlen kegyelméből megadatott neki ez a lehetőség. Bennünket sem érdemeink szerint ítél Isten\, hanem – egy új nappal és egy új évvel is – ad egy esélyt arra\, hogy „igen”-t mondjunk hívó szavára\, és engedelmesen elinduljunk akarata szerint. Isten kegyelme képes megújítani életünket\, s alkalmatlanságunk ellenére alkalmassá tenni szolgálatára. \n  \nRÉ21 412 RÉ 329 \n  \nKarácsonyi korál | 418 | Szívünk vígsággal \n  \n„Szenvedjétek el a fenyítést…” \nZsid 12 \n  \n1 Ezért tehát mi is\, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül\, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt\, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2Tim 4\,7-8 2 Nézzünk fel Jézusra\, a hit szerzőjére és beteljesítőjére\, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet\, és Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá\, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el\, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. 4 Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket\, 5 és elfeledkeztetek a bátorításról\, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam\, ne vesd meg az Úr fenyítését\, és ne csüggedj el\, ha megfedd téged\, 6 mert akit szeret az Úr\, azt megfenyíti\, és megostoroz mindenkit\, akit fiává fogad.” 7 Szenvedjétek el a fenyítést\, hiszen úgy bánik veletek Isten\, mint fiaival. Hát milyen fiú az\, akit nem fenyít meg az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok\, amelyben mindenki részesül\, fattyak vagytok\, nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink fenyítettek minket\, és tiszteletben tartottuk őket\, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának\, hogy éljünk? 10 Mert ők rövid ideig\, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek\, ő pedig javunkra teszi ezt\, hogy szentségében részesüljünk. 11 Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek\, hanem keservesnek\, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak\, akik megedződtek általa. 12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg\, 13 és egyenes ösvényen járjatok\, hogy a sánta meg ne botoljon\, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre\, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Ügyeljetek arra\, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől\, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon\, és sokakat meg ne fertőzzön. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen\, mint Ézsau\, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok\, hogy később\, amikor örökölni akarta az áldást\, atyja megtagadta tőle\, mivel a megtérés útját nem találta meg\, noha könnyek között kereste. 18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok\, sem homályhoz\, sötétséghez\, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották\, kérték\, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet\, meg kell kövezni!” 21 És olyan félelmetes volt a látvány\, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el és remegés.” 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok\, és az élő Isten városához\, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez\, 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez\, akik fel vannak jegyezve a mennyekben\, mindenek bírájához\, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez\, 24 az új szövetség közbenjárójához\, Jézushoz és a meghintés véréhez\, amely hatalmasabban beszél\, mint Ábel vére. 25 Vigyázzatok\, hogy el ne utasítsátok azt\, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg\, akik elutasították azt\, aki a földön adott kijelentést\, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi\, ha elfordulunk attól\, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg\, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet\, hanem az eget is.” 27 A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti\, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek\, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi\, akik rendíthetetlen országot kaptunk\, legyünk hálásak\, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(7) „Szenvedjétek el a fenyítést…” (Zsid 12) \n  \nÓ\, milyen könnyen felszakad belőlünk a keserű panasz Isten és az élet terhei ellen! Titokban talán mindannyian azt reméljük\, Isten a hitünkért cserébe minket megkímél a sorcsapásoktól\, és az átlagnál békésebb és hosszabb életet élhetünk. Pedig ő nem ezt ígérte\, hanem azt: velünk lesz\, ha a halál árnyéka völgyében járunk is (lsd. Zsolt 23\,4). Jézus is a saját keresztünk felvételére buzdít\, és azt kéri\, mondjunk le a világi javakról\, ha azok útjában állnak a lélek dolgainak (Mt 16\,24–28). Ám ez az igeszakasz most arra emlékeztet bennünket\, milyen gyakran kell Istennek intenie\, figyelmeztetnie minket. Mert a meglankadtaknak ismét erőre kell kapniuk\, a rossz útra tévedteknek meg kell fordulniuk\, a közönyössé válókat ismét emlékeztetni kell az ő erejére és akaratára. Az Úr ezért időnként megfenyít bennünket. Ám ezt szeretettel teszi\, és soha nem erőnk felett\, hiszen a javunkat akarja szolgálni vele. Félreértés ne essék: nem minden sorscsapás megérdemelt fenyítés – ezt Jézus is kimondta\, amikor a tanítványok a vakon született emberről kérdezték (Jn 9\,2–3). De minden próba és fájdalom alkalom arra\, hogy önmagunkba nézzünk\, és ha kell\, visszakanyarodjunk hozzá.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-163/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241226
DTEND;VALUE=DATE:20241227
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241226T085325Z
LAST-MODIFIED:20241226T085325Z
UID:10637-1735171200-1735257599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ember\, megmondta neked\, hogy mi a jó\, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt\, hogy (1) élj törvény szerint\, (2) törekedj szeretetre\, és (3) légy alázatos Isteneddel szemben”Mik 6 \n\n\n1 Hallgassátok meg\, amit az Úr mond! Tárd a hegyek elé peredet\, hadd hallják meg hangodat a halmok! 2 Halljátok meg\, hegyek\, az Úr perbeszédét\, ti is\, ősrégi alapjai a földnek! Mert pere van népével az Úrnak\, törvénykezni akar Izráellel. 3 Én népem\, mit vétettem ellened\, mivel bántottalak? Felelj nekem! 4 Hiszen fölhoztalak Egyiptom földjéről\, kiváltottalak a szolgaság házából. Elküldtem Mózest\, Áront és Mirjámot\, hogy vezessenek. 5 Én népem\, emlékezz csak! Mit tervezett Bálák\, Móáb királya\, mit válaszolt neki Bálám\, Beór fia\, és mi történt Sittímtől Gilgálig? Akkor megismered az Úr igaz tetteit! 6 Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe\, esztendős borjakkal? 7 Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben\, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért\, drága gyermekemet vétkes életemért? 8 Ember\, megmondta neked\, hogy mi a jó\, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt\, hogy élj törvény szerint\, törekedj szeretetre\, és légy alázatos Isteneddel szemben. 9 Az Úr hangosan kiált a városnak – és üdvös dolog félni az ő nevét –: Engedelmeskedjetek a vesszőnek\, és annak\, aki azt rendelte! 10 Még mindig van bűnös ház bűnös kincsekkel tele\, és van átkozott\, hamis véka! 11 Eltűrhetem-e a hamis mérleget és a zacskóban levő hamis súlyokat? 12 Hiszen gazdagságuk csupa rablott holmi\, a város lakói hazugságot beszélnek\, csalárd nyelv van szájukban. 13 Pedig én már elkezdtelek verni téged\, és pusztítani vétkeid miatt. 14 Eszel majd\, de nem laksz jól\, hanem éhen maradsz. Ha félreraksz is\, nem mentheted meg\, mert amit meg akarsz menteni\, fegyver martalékává teszem. 15 Vetni fogsz\, de nem aratsz\, olajbogyót sajtolsz\, de nem kened magad olajjal\, mustot is préselsz\, de nem iszol bort. 16 Omrí szokásaihoz ragaszkodtok\, Aháb házának cselekedeteihez\, és az ő tanácsaik szerint éltek. Ezért pusztasággá teszem az országot\, lakóira pedig iszonyodva néznek\, a népek gyalázkodását kell elviselniük. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\n„Ember\, megmondta neked\, hogy mi a jó\, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt\, hogy (1) élj törvény szerint\, (2) törekedj szeretetre\, és (3) légy alázatos Isteneddel szemben” (8). Jézus nem eltörölni\, (érvénytelenné tenni) jött a törvényt\, hanem betölteni (Mt 5). Ha valaki netán tiltakozna az „ó-törvény” ellen\, hallja meg és váltsa valóra az „új parancsolatot”: Új parancsolatot adok nektek\, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket\, ti is úgy szeressétek egymást! (Jn 13\,34) \nRÉ21 408 RÉ 320 • IÉ Róm 1\,1–7 • Zsolt 98 \nKarácsonyi himnuszének | 402 | Teljes e széles világban \n\n\n„Törvényeimet elméjükbe adom\, és szívükbe írom azokat…”Zsid 8 \n\n\n1 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van\, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; 2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként\, amelyet az Úr épített\, nem pedig ember. 3 Mert minden főpap ajándékok és áldozatok bemutatására rendeltetett\, ezért szükséges\, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. 4 Ha tehát a földön volna\, nem is lehetne pap\, mert már vannak olyanok\, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. 5 Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak\, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek\, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz\, mindent aszerint a minta szerint készíts el\, amelyet a hegyen megmutattam neked.” 6 Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert\, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója\, amely jobb ígéretek alapján köttetett. 7 Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna\, nem lett volna szükség a másodikra. 8 Mert hibáztatja őket\, amikor így szól: „Íme\, eljön majd az idő\, így szól az Úr\, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; 9 nem olyan szövetséget\, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon\, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben\, én sem törődtem velük – így szól az Úr. 10 De ez lesz az a szövetség\, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom\, és szívükbe írom azokat\, és Istenük leszek\, ők pedig az én népemmé lesznek. 11 Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem\, a kicsinyek és a nagyok egyaránt. 12 Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben\, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” 13 Amikor új szövetségről szól\, elavulttá teszi az elsőt\, ami pedig elavul és megöregszik\, az közel van az elmúláshoz. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(10) „Törvényeimet elméjükbe adom\, és szívükbe írom azokat…” (Zsid 8) \nIsten már jó előre kijelentette Jeremiás könyvében\, hogy Izráellel a régi helyett majd új szövetséget köt (Jer 31–34). Ez az ígéret Jézus Krisztussal teljesedett be. Ő a hegyi beszédben új Mózesként új törvényt hirdetett a népnek. Ezt egy áldozat és „a szövetség vére” pecsételte meg\, ahogy Mózes idejében is (2Móz 24\,8): maga Jézus\, aki életét adta a népéért\, s akinek megtöretett testét és kiontott vérét az úrvacsora jegyei is jelképezik. Ám ez már nemcsak Izráelnek szól\, hanem az egész világnak. Törvényeit nem kőtáblák vagy törvénykönyvek tartalmazzák\, az emberi szívekbe van beleírva. A szeretet kettős-egy parancsa ez\, amely Jézus és az apostolok szerint Isten akaratának a teljes és tömör összefoglalása. Milyen jó\, hogy Isten ezt már nekünk is ajándékozta! Milyen jó\, hogy Krisztus értünk is meghalt\, vére által minket is megtisztított\, feltámadásával minket is új életre hívott\, Lelke által pedig minket is alkalmassá tett arra\, hogy egymást szeressük\, és szolgáljuk\, hirdessük őt! Pállal együtt pedig hisszük\, hogy Isten Izráelt sem vetette el (Róm 9–11)\, és hogy a vele kötött szövetség csak a Krisztusban elnyert új élet számára „elavult”.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-162/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241224T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241224T170000
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241224T184930Z
LAST-MODIFIED:20241224T184930Z
UID:10634-1735027200-1735059600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak\, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel\, hadakozást többé nem tanul” \nMik 4 \n  \n1 Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött\, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek. 2 Eljön a sok nép\, és ezt mondják: Jöjjetek\, menjünk föl az Úr hegyére\, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira\, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás\, és az Úr igéje Jeruzsálemből. 3 Igazságot szolgáltat majd valamennyi nép között\, ítéletet hoz a távoli\, erős nemzetek ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak\, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel\, hadakozást többé nem tanul. 4 Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet\, és senki sem háborgatja őket. Maga a Seregek Ura mondta ezt! 5 Ha minden nép a maga istenének nevében jár is\, mi az Úrnak\, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké. 6 Azon a napon – így szól az Úr – összeszedem a sántákat\, összegyűjtöm a szétszórtakat\, akikre veszedelmet hoztam. 7 A sántákból gyűjtök maradékot\, a gyengékből egy erős nemzetet\, és az Úr uralkodik fölöttük a Sion hegyén mostantól fogva örökké. 8 És te\, őrtornya a nyájnak\, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád\, és helyreáll a régi hatalom\, Jeruzsálem királysága. 9 Miért kiáltozol annyira? Talán nincs királyod? Vagy elveszett a tanácsadód\, hogy rád tört a vonaglás\, mint a szülő nőre? 10 Gyötrődj és kínlódj\, Sion leánya\, mint a szülő asszony! Mert el kell hagynod a várost\, a mezőn fogsz tanyázni\, Babilóniába kell menned. Onnan menekülsz majd meg\, ott vált meg téged az Úr ellenségeid kezéből. 11 Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! 12 De ők nem ismerik az Úr gondolatait\, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket\, mint kévéket a szérűre. 13 Indulj és csépelj\, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat\, mint a vas\, patáidat pedig olyanná\, mint az érc. Összezúzod a sok népet\, szerzeményüket az Úrnak áldozod\, vagyonukat az egész föld Urának. 14 Vagdosd magad össze gyászodban\, mert ostromot indítottak ellenünk! Bottal verik arcul Izráel bíráját. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata \n„Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak\, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel\, hadakozást többé nem tanul” (3). E sorok írásakor (2023. március) a „béke korszaka” a jövő reménysége. Szinte szó szerint ugyanerről a „messiási békéről” jövendölt Ézsaiás próféta is (Ézs 1\,4). Higgyük és esedezve kérjük\, hogy a nemzetek felelős vezetőinek „Isten megadja egyszer\, hogy megtérve megismerjék az igazságot\, és felocsúdjanak az ördög csapdájából” (2 Tim 2\,25–26). \n  \nRÉ21 414 RÉ 327 • IÉ 1Tim 3\,16 • Zsolt 96 \n  \nKarácsonyi dicséret | 415 | In dulci iubilo – Hadd zengjen énekszó \n  \n„…megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit…” \nZsid 6 \n  \n1 Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást\, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek\, 2 a mosakodásokról\, a kézrátételekről\, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. 3 Így is fogunk tenni\, ha Isten megengedi. 4 Lehetetlen ugyanis\, hogy akik egyszer megvilágosíttattak\, és megízlelték a mennyei ajándékot\, és részeseivé lettek a Szentléleknek\, 5 akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit\, 6 de elestek\, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát\, és meggyalázzák őt. 7 Mert az a föld\, amely beissza a gyakran ráhulló esőt\, és hasznos növényt terem azoknak\, akik számára művelik\, áldást nyer Istentől; 8 amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem\, az megvetett\, átok vár rá és végül megégetés. 9 Felőletek azonban\, szeretteim\, jobbat gondolunk\, hogy közel vagytok az üdvösséghez\, még ha így beszélünk is. 10 Mert nem igazságtalan az Isten\, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről\, amelyet az ő nevében tanúsítottatok\, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. 11 De kívánjuk\, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig\, amíg a reménység egészen be nem teljesedik\, 12 hogy ne legyetek restek\, hanem kövessétek azokat\, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. 13 Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett\, önmagára esküdött\, mivel nem esküdhetett nagyobbra\, 14 és így szólt: „Bizony\, gazdagon megáldalak\, és nagyon megsokasítalak.” 15 És így\, miután Ábrahám türelemmel várt\, beteljesült az ígéret. 16 Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik\, és minden ellenvetésnek véget vet\, mindent megerősít az eskü. 17 Ezért Isten\, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek\, hogy elhatározása változhatatlan\, esküvel vállalt kezességet. 18 Így ez a két változhatatlan tény\, amelyekben lehetetlen\, hogy Isten hazudjon\, erősen bátorít minket\, akik odamenekültünk\, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. 19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya\, amely behatol a kárpit mögé\, 20 ahova elsőként bement értünk Jézus\, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(5) „…megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit…” (Zsid 6) \n  \nMilyen szépen írja le ez a szakasz mindazt\, amit Krisztus eljövetele hozott el nekünk! „Megvilágosíttattunk”\, azaz átéltük Isten irgalmát\, megéreztük a szeretetét. Megértettük\, mi a szándéka ezzel a világgal\, és azon belül velünk. Küldetésre leltünk és kegyelmi ajándékokra\, és mindez által értelmet nyert az életünk. „Megízleltük a mennyei ajándékot” és „az eljövendő világ erőit”\, azaz elnyertük az örök életet\, és ennek az áldásait már a földi életben is látjuk. Ízleljük\, boldog elégedettséggel tapasztaljuk nap mint nap azt a jót\, amit a megszentelődött\, új élet jelent. „Részeseivé lettünk a Szentléleknek”\, amely kiáradt ránk\, megnyitotta értelmünket és szívünket az Isten szava előtt. Lelke által átformálta életünket\, és betagolt az egyház testébe\, hogy Krisztus vezetése alatt az Atya gondviselését és áldó szeretetét közvetíthessük. És végül „megízleltük az Isten felséges beszédét”\, azaz meghallottuk a szavát\, és engedtünk neki. Azóta is nap mint nap az ő Igéjében gyönyörködünk\, mint amely nekünk erőt\, útmutatást és örök életet jelent. Hát nem csodás ajándékai ezek a hitnek? Ragaszkodjunk is hozzájuk mindaddig\, „amíg a reménység egészen be nem teljesedik”!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-161/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241222T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241222T170000
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241222T080201Z
LAST-MODIFIED:20241222T080201Z
UID:10632-1734854400-1734886800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Nem érhet minket ilyen szégyen!” \nMik 2 \n  \n1 Jaj azoknak\, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekhelyükön\, és kora reggel végrehajtják\, mert van hozzá hatalmuk! 2 Megkívánják a mezőket\, és elorozzák\, a házakat is elveszik\, kihasználják az embert és házát\, őt magát és birtokát. 3 Azért ezt mondja az Úr: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen\, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat\, és nem járhattok majd kevélyen\, mert gonosz idő lesz az! 4 Azon a napon példázatot költenek és siratóéneket mondanak rólatok\, amely így szól: Végünk van\, el kell vesznünk! Népem öröksége gazdát cserél! Jaj\, elveszik tőlünk\, és bitorlók közt osztják szét mezeinket! 5 Ezért nem lesz senki\, aki földet mérjen sorsolással az Úr gyülekezetében. 6 Ne prédikáljatok – prédikálják ők –\, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen! 7 Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az Úr türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak\, aki becsületesen él! 8 Ti ellenségként támadtok népemre\, letépitek a ruhát\, a köntöst a gyanútlan járókelőkről\, akik kerülik a háborúskodást. 9 Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból\, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre. 10 Keljetek föl\, menjetek innen\, mert nincs itt hely a számotokra! Elpusztultok a tisztátalanság miatt\, a megsemmisítő pusztulás miatt! 11 Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok – az lenne csak prófétája ennek a népnek! 12 Összeszedem az egész Jákóbot\, összegyűjtöm Izráel maradékát. Összeterelem őket\, mint juhokat a karámba\, mint nyájat az akolba\, tömegestül lesznek ott emberek. 13 Előttük megy\, aki utat tör\, áttörnek\, átmennek a kapun\, és kivonulnak. Előttük megy át királyuk\, élükön maga az Úr. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata \n„Nem érhet minket ilyen szégyen!” (6b) Hamis önhittség\, értelmetlen „vallásosság”. Már az 1. rész elmondta\, hogy „Jákob bűne miatt történik mindez” (1\,5). Az nem szégyen? Az legyen a bűnös\, aki emiatt figyelmezteti Isten népét? „Ne prédikáljatok – prédikálják ők – ne prédikáljatok ilyeneket”! (6) Az nem is bűn\, ha valaki gonoszat cselekszik? Az lenne az „igazán bűnös”\, aki erre rámutat\, aki ezt leleplezi? \n  \nRÉ21 89 RÉ 89 • IÉ Lk 1\,(26–38)39–56 • Zsolt 89 \n  \nÜnnepre hívó korál | 410 | Jöjj\, Isten népe \n  \nHeti zsoltárének | 85 | Nagy kegyes voltál\, Uram\, földeddel \n  \n„…hogy közülünk senki le ne maradjon erről.” \nZsid 4 \n  \n1 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete\, gondosan ügyeljünk arra\, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot\, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige\, mivel nem párosult hittel azokban\, akik hallgatták. 3 Mi\, akik hiszünk\, bemegyünk abba a nyugalomba\, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban\, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta\, 4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.” 5 Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” 6 Mivel tehát még várható\, hogy némelyek bemennek abba\, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot\, nem mentek be engedetlenségük miatt\, 7 egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól\, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma\, ha az ő szavát halljátok\, ne keményítsétek meg a szíveteket!” 8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére\, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. 10 Aki ugyanis bement Isten nyugalmába\, maga is megnyugodott a munkáitól\, mint Isten is a magáétól. 11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba\, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében. 12 Mert Isten igéje élő és ható\, élesebb minden kétélű kardnál\, mélyre hatol\, az elme és a lélek\, az ízületek és a velők szétválásáig\, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. 13 Nincsen olyan teremtmény\, amely rejtve volna előtte\, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. 14 Mivel tehát nagy főpapunk van\, aki áthatolt az egeken\, Jézus\, az Isten Fia\, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. 15 Mert nem olyan főpapunk van\, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken\, hanem olyan\, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben\, de nem vétkezett. 16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához\, hogy irgalmat nyerjünk\, és kegyelmet találjunk\, amikor segítségre van szükségünk. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(1) „…hogy közülünk senki le ne maradjon erről.” (Zsid 4) \n  \nA levél itt Kánaán elfoglalását és az örök üdvösségünket állítja párhuzamba. Ahogy a pusztában vándorló Izráelből a hitetlenek nem mehettek be az ígéret földjére\, az Isten országába sem léphet majd be akárki. Amire ehhez szükségünk van: a hit (3) – de a hitbe a megújult\, az Istennek szentelt élet tisztaságát és a kísértésekkel szemben vívott lankadatlan harcot is bele kell érteni. Tudjuk azonban\, hogy az újjászületett ember sem mentes a kísértésektől\, és Isten Igéjének mérlegén mérve egyetlen ember sem bűntelen. Hogyan üdvözülhetünk akkor? Úgy\, hogy Krisztus\, a tökéletes főpap\, közbenjár értünk az Atyánál! Ő\, aki emberként jött közénk\, ismeri az emberi természetet\, megérti erőtlenségeinket\, mint ahogy kísértéseinket is\, hiszen ő maga is kísértést szenvedett. Őszinte bűnbánattal ismerjük hát be a bűneinket és a mulasztásainkat\, imádságban valljuk meg ezeket az Atya előtt\, és fogadjuk meg\, hogy ezentúl csakis neki élünk\, csakis neki engedelmeskedünk! Erősítsen eközben bennünket az a hit\, hogy Krisztus az Atyánál közbenjár értünk. „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához\, hogy irgalmat nyerjünk\, és kegyelmet találjunk\, amikor segítségre van szükségünk.” (16)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-160/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241219T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250101T170000
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241127T123454Z
LAST-MODIFIED:20250109T134321Z
UID:10518-1734595200-1735750800@nemmind1.hu
SUMMARY:Decemberi alkalmaink
DESCRIPTION:December 15. advent harmadik vasárnapja\, istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 22. advent negyedik vasárnapja\, istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 24. kedd\, szenteste\, ünnepi istentiszteletet tartunk 16 órától\, \nDecember 25. szerda\, úrvacsorás ünnepi istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 25. szerda\, úrvacsorás ünnepi istentiszteletet tartunk az \nÉlő Forrás Kútja Idősek Othonában 14 órától\, \nDecember 26. csütörtök\, ünnepi istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 29. vasárnap\, istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 31. kedd\, óévi istentiszteletet tartunk 17 órától.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/decemberi-alkalmaink/
CATEGORIES:Esemény
ATTACH;FMTTYPE=image/jpeg:https://nemmind1.hu/wp-content/uploads/2024/11/decemberi-alkalmak-1-scaled.jpg
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241219
DTEND;VALUE=DATE:20241220
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241219T074313Z
LAST-MODIFIED:20241219T074313Z
UID:10628-1734566400-1734652799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Minden javam\, minden örömöm őtőle származik”2Sám 23 \n\n\n1 Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Így szól Dávid\, Isai fia\, így szól a magasra emelt férfi\, Jákób Istenének felkentje\, Izráel énekeinek kedveltje: 2 Az Úr lelke beszélt általam\, az ő szava volt nyelvemen. 3 Izráel Istene ezt mondta\, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója\, az istenfélő uralkodó 4 olyan\, mint a fölkelő nap reggeli fénye\, mint a felhőtlen reggel\, melynek sugarától eső után kisarjad a fű a földön. 5 Nem ilyen-e házam Isten színe előtt? Örök szövetségre lépett énvelem\, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam\, minden örömöm őtőle származik. 6 De az elvetemültek mind olyanok\, mint a szélhordta tövis\, melyet nem fognak meg kézzel: 7 aki hozzájuk akar nyúlni\, vasat ragad\, lándzsanyelet; égő tűzzel égeti meg őket\, ahol rájuk talál. 8 Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Bassebet\, egy főtiszt\, aki úgy forgatta a lándzsáját\, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le. 9 Azután Eleázár\, Ahóhí fiának\, Dódónak a fia\, egyike annak a három vitéznek\, akik Dávid mellett voltak\, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak\, 10 de ő ott maradt\, és vágta a filiszteusokat\, míg csak bele nem fáradt\, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá\, de csak fosztogatni. 11 A következő volt Sammá\, a harári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehínél\, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve\, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok elől\, 12 de ő megállt annak a darab földnek a közepén\, megvédte azt\, és megverte a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet. 13 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz\, és aratáskor érkeztek meg az Adullám-barlangba\, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott. 14 Dávid akkor a sziklavárban volt\, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél. 15 Dávid eltikkadt\, és ezt mondta: Ó\, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból\, onnan a kapu mellől! 16 Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron\, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból\, elhozták\, és odavitték Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni\, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak\, 17 és ezt mondta: Az Úr mentsen meg attól\, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez\, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz. 18 Abísaj\, Jóáb testvére\, Cerújá fia volt a harminc vezér parancsnoka. Ő úgy forgatta a lándzsáját\, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a harmincak között. 19 A harmincak között ő volt a legtekintélyesebb\, ezért lett a parancsnokuk; ám az előző háromnak nem ért a nyomába. 20 A Kabceélból való Benájá\, Jójádá fia is kiváló ember volt\, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe\, és megölt egy oroszlánt\, amikor egyszer hó esett. 21 Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert\, bár az egyiptomi kezében lándzsa volt\, ő meg csak bottal ment rá. De kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát\, és a saját lándzsájával ölte meg. 22 Ilyeneket vitt véghez Benájá\, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt\, mint az a három vitéz. 23 Tekintélyes volt a harminc között\, de a háromnak nem ért a nyomába. Dávid a testőrök vezetőjévé tette. 24 Aszáél\, Jóáb testvére is kivált a harminc közül\, akik a következők voltak: Elhánán\, a betlehemi Dódó fia\, 25 a haródi Sammá\, a haródi Elíká\, 26 a peleti Helec\, a tekóai Írá\, Ikkés fia\, 27 az anátóti Abíezer\, a húsái Mebunnaj\, 28 az ahóhi Calmón\, a netófái Mahraj\, 29 a netófái Héleb\, Baaná fia\, a benjámini Gibeából való Ittaj\, Ríbaj fia\, 30 a pirátóni Benájá\, a nahalé-gaasi Hiddaj\, 31 az arbai Abíalbón\, a bahúrími Azmávet\, 32 a saalbóni Eljahbá\, Jónátán\, Jásén fia\, 33 a harári Sammá\, az arári Ahíám\, Sárár fia\, 34 a maakái Elífelet\, Ahaszbaj fia\, a gilói Elíám\, Ahítófel fia\, 35 a karmeli Hecró\, az arbai Paaraj\, 36 a cóbái Jigál\, Nátán fia\, a gádi Bání\, 37 az ammóni Celek meg a beéróti Nahraj\, Jóábnak\, Cerújá fiának a fegyverhordozója\, 38 a jeteri Írá\, a jeteri Gáréb 39 és a hettita Úriás. Összesen tehát harmincheten voltak. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Minden javam\, minden örömöm őtőle származik” (5). A nagy király utolsó szavait hagyományozza e néhány vers. Megokolja benne gazdagságát\, megbékélt lelkiállapotát\, nem csupán múltjának összegzéseképpen\, hanem mint halni készülő öreg tanácsolja az őt követő nemzedékeket. Üzenet az utókornak\, hogy minden\, ami valamit is ér\, egyedül Istentől jön\, tőle lehet elkérni. \nRÉ21 393 RÉ 307 \nAdventi ének | 389 | Kitárom előtted szívem \n\n\n„…ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk”Zsid 1 \n\n\n1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által\, 2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk\, akit mindennek örökösévé tett\, aki által a világot teremtette. 3 Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása\, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget\, aki miután minket bűneinktől megtisztított\, a mennyei Felség jobbjára ült. 4 Annyival feljebb való az angyaloknál\, amennyivel különb nevet örökölt náluk. 5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te\, ma nemzettelek téged”\, majd pedig: „Atyja leszek\, és ő az én Fiam lesz”? 6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba\, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!” 7 És az angyalokról ezt mondja ugyan: „Angyalait szelekké teszi\, és szolgáit tűz lángjává”\, 8 de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll\, ó\, Isten\, és királyi pálcád az igazság pálcája. 9 Szereted az igazságot\, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten\, a te Istened öröm olajával társaid fölé.” 10 „Te vetettél\, Uram\, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. 11 Azok elpusztulnak\, de te megmaradsz\, és azok mind elavulnak\, mint a ruha\, 12 és összegöngyölíted őket\, mint egy palástot\, és mint a ruha\, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz\, és esztendeid nem fogynak el soha.” 13 Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra\, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem”? 14 Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra\, akik örökölni fogják az üdvösséget. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(2) „…ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk” (Zsid 1) \nAmikor a levél szerzője itt Krisztusról beszél\, mondandóját zsoltáridézetek sokaságával támasztja alá. Micsoda kezdés ez! Krisztus minden teremtménynél nagyobb\, még az angyaloknál is – hiszen ő Isten Fia\, aki öröktől fogva létezik! Ő a mennyei dicsőségét hagyta ott\, amikor ember lett\, majd ebbe a dicsőségbe tért vissza a feltámadása után. Amikor köztünk járt\, tanított\, csodát tett\, majd meghalt és feltámadt értünk\, olyan világosan mutatta fel az Atya akaratát\, hűségét és szeretetét\, mint előtte senki más. Olyan ez a fejezet\, mint egy magasztaló zsoltár: nemcsak tanítani akar\, hanem arra hív\, hogy imádságban mi is dicsőítsük őt\, és vele az Atyát. Manapság inkább Krisztus emberi arcát szokták hangsúlyozni\, hiszen azt szeretnénk\, ha a bajaink és küzdelmeink közepette magunkhoz közel érezhetnénk őt. És jól is tesszük\, hiszen Krisztus\, a bűnt leszámítva\, valóban mindenben hasonló lett hozzánk. Ám jó\, ha néha úgy is emlékezetünkbe idézzük őt\, mint aki dicsőségesen a mennyekben trónol\, és mint aki „hatalmas szavával hordozza a mindenséget” (3). Ő életünk ura\, de egyben a világ kormányzója is. Ő nem hagyja magára az övéit\, és az Atya mennyei tervét – a történelem viharain át – a megszabott cél felé vezeti.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-159/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241218
DTEND;VALUE=DATE:20241219
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241218T080519Z
LAST-MODIFIED:20241218T080519Z
UID:10626-1734480000-1734566399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„A tisztához tiszta vagy\, de a hamisnak ellene állsz”2Sám 22 \n\n\n1 Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az Úrnak\, amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből. 2 Így mondta: Az Úr az én kőszálam\, váram és megmentőm\, 3 Istenem\, kősziklám\, nála keresek oltalmat. Pajzsom\, hatalmas szabadítóm és fellegváram\, menedékem és szabadítóm\, megszabadítasz az erőszaktól. 4 Az Úrhoz kiáltok\, aki dicséretre méltó\, és megszabadulok ellenségeimtől. 5 Mert körülvettek a halál örvényei\, pusztító áradat rettent engem. 6 A sír kötelei fonódtak körém\, a halál csapdái meredtek rám. 7 Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam\, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában\, kiáltásom fülébe jutott. 8 Megrendült és rengett a föld\, az egek alapjai megremegtek\, megrendültek\, mert haragra gyúlt. 9 Füst jött ki orrából\, szájából emésztő tűz\, parázs izzott benne. 10 Lehajlította az eget\, és leszállt\, homály volt lába alatt. 11 Kerúbon ülve repült\, szelek szárnyán jelent meg. 12 Sötétségből vont sátrat magának\, víztömegből\, gomolygó fellegekből. 13 Fényözön jár előtte\, parázsló tűz izzik. 14 Dörög az Úr az égben\, mennydörög a Felséges. 15 Kilőtte nyilait és szétszórta\, kiröpítette villámait. 16 Láthatóvá vált a tengerfenék\, föltárultak a világ alapjai az Úr dorgálásától\, haragos szelének fúvásától. 17 Lenyúlt a magasból\, és fölvett\, a nagy vizekből kihúzott engem. 18 Megmentett engem ellenségem hatalmából\, gyűlölőimtől\, bár erősebbek voltak nálam. 19 Rám törhetnek a veszedelem napján\, de az Úr az én támaszom. 20 Tágas térre vitt ki engem\, megmentett\, mert gyönyörködik bennem. 21 Igazságom szerint bánt velem az Úr\, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22 Hiszen vigyáztam az Úr útjára\, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. 23 Minden törvényére ügyeltem\, rendelkezéseitől nem tértem el. 24 Feddhetetlen voltam előtte\, és őrizkedtem a bűntől. 25 Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr\, tisztaságom szerint\, amit jól lát. 26 A hűségeshez hűséges vagy\, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27 A tisztához tiszta vagy\, de a hamisnak ellenállsz. 28 Az elesett népet megsegíted\, de ha kevély embert látsz\, azt megalázod. 29 Te vagy\, Uram\, a mécsesem\, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe. 30 Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít\, a kőfalon is átugrom. 31 Isten útja tökéletes\, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak\, akik hozzá menekülnek. 32 Van-e Isten az Úron kívül\, és van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33 Isten az én erős menedékem\, ő vezeti útján a feddhetetlent. 34 Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi\, magaslatokra állít engem. 35 Ő tanítja kezemet a harcra\, karjaim ércíjat feszítenek. 36 Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem\, és sokszor meghallgattál engem. 37 Biztossá teszed lépteimet\, nem inognak bokáim. 38 Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet\, nem térek vissza\, míg nem végzek velük. 39 Végeztem velük\, szétzúztam őket. Nem kelnek föl többé\, lábaim elé hanyatlottak. 40 Felruháztál erővel a harcra\, térdre kényszerítetted támadóimat. 41 Megfutamítottad ellenségeimet\, gyűlölőimet elpusztíthattam. 42 Széjjelnéznek\, de nincs szabadító\, az Úrra néznek\, de ő nem válaszol. 43 Összezúzom őket\, mint a föld porát\, összetiprom\, széttaposom\, mint az utca sarát. 44 Megmentettél lázadó népemtől\, megőrzöl\, népek fejévé teszel\, oly nép szolgál nekem\, melyhez nem volt közöm. 45 Idegenek hízelegnek nekem\, engedelmesen hallgatnak rám\, 46 mert elepednek az idegenek\, reszketve bújnak elő rejtekükből. 47 Él az Úr\, áldott az én kősziklám\, magasztaltassék Isten\, szabadító kősziklám! 48 Bosszút áll értem az Isten\, és népeket vet alám. 49 Kiszabadítasz ellenségeim közül\, támadóim fölé emelsz\, megmentesz az erőszakosoktól. 50 Ezért magasztallak\, Uram\, a népek között\, zsoltárt éneklek nevednek\, 51 mert nagy győzelmet adtál királyodnak\, hűséges maradtál fölkentedhez\, Dávidhoz és utódaihoz örökké. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\nA sok nyomorúságos történet után\, mint aki levegőhöz jut\, úgy olvassuk Dávid zsoltárimádságát\, jóllehet itt is találkozunk „erőszakos” gondolatokkal. Dávid gyarló\, személyes küzdelmei mellett Isten harcait is megvívta\, ellenségeit térdre kényszerítette (40). A feltételezhetően már idős király összegzi megtapasztalását: „A tisztához tiszta vagy\, de a hamisnak ellene állsz” (27). \nRÉ21 390 RÉ 312 \nAdventi korál | 375 | Jöjj népek Megváltója \n\n\n„Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti…”1Kor 16 \n\n\n1 Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti\, ti is úgy cselekedjetek\, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. 2 A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt\, ami tőle telik\, hogy ne akkor történjék a gyűjtés\, amikor odamegyek. 3 Amikor pedig megérkezem\, azokat\, akiket ti alkalmasnak találtok\, elküldöm ajánlólevéllel\, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe. 4 Ha pedig érdemes lesz\, hogy én is elmenjek\, eljönnek velem együtt. 5 Hozzátok pedig akkor megyek\, ha átutaztam Makedónián. Mert Makedónián átutazom\, 6 de nálatok talán ott is maradok\, vagy át is telelek\, hogy ti indítsatok útnak\, ahova majd megyek. 7 Mert nem most\, átutazóban akarlak meglátogatni titeket\, hanem remélem\, hogy egy ideig ott is maradok nálatok\, ha az Úr megengedi. 8 Efezusban pünkösdig maradok\, 9 mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem\, de az ellenfél is sok. 10 Ha pedig megérkezik Timóteus\, legyen gondotok rá\, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok\, mert az Úr munkáját végzi ő is\, akárcsak én. 11 Senki se nézze le tehát\, hanem indítsátok útnak békességgel\, hogy eljöjjön hozzám\, mert várom őt a testvérekkel együtt. 12 Ami pedig Apollós testvért illeti\, nagyon kértem\, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt\, de semmiképpen sem akart most elmenni. De el fog menni\, mihelyt alkalma lesz rá. 13 Vigyázzatok\, álljatok meg a hitben\, legyetek férfiak\, legyetek erősek! 14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 15 Kérlek titeket\, testvéreim\, mivel tudjátok Sztefanász háza népéről\, hogy ők Akhája zsengéje\, és a szentek szolgálatára szánták magukat: 16 ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek\, és mindazoknak\, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. 17 Örülök Sztefanász\, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének\, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. 18 Mert felüdítették mind az én lelkemet\, mind a tiéteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket! 19 Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. 20 Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal! 21 A köszöntést én írom\, Pál\, a saját kezemmel. 22 Ha valaki nem szereti az Urat\, legyen átkozott! Marana tha! 23 Az Úr Jézus kegyelme veletek! 24 Az én szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(1) „Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti…” (1Kor 16) \nPál apostol a gyülekezeteiben gyűjtést szervezett a Jeruzsálemben élő testvérek javára\, és arra kéri a korinthusiakat\, hogy ebben ők is vegyenek részt. A kezdeményezés egyrészt a szegényebbek megsegítését szolgálta\, másrészt kifejezte\, hogy az adományozók és a megsegítettek vállalják a közösséget egymással. Hiszen már akkor is azt tartották\, hogy aki ad és aki elfogad\, egyaránt a szeretetét és a tiszteletét mutatja ki a másik iránt. A rászorulókról való gondoskodás ma is az egyik szép és fontos feladata az egyháznak\, a gyülekezetnek. A szeretet megnyilvánulása ez\, amire bennünket Krisztus parancsa és a megszentelődött élet kötelez. Egyben pedig a hála kifejezése is mindazért a jóért\, amit a mennyei Atyánktól kaptunk\, legyen az anyagi vagy lelki természetű. Saját gyülekezeteink fenntartásán kívül gondoljunk hát mindig azokra is\, akik elesettek\, akik nélkülöznek. Igyekezzünk erőnkhöz mérten javítani a helyzetükön! Aki pénzt tud adni\, adjon pénzt\, aki önkéntes munkát vállalna\, tegye azt. Hadd érezze és lássa meg mindenki\, hogy jó az Úr\, és hogy az egyház valóban Krisztus teste\, aki által ebben a világban Krisztus indulata és áldó szeretete munkálkodik!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-158/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241217
DTEND;VALUE=DATE:20241218
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241217T082710Z
LAST-MODIFIED:20241217T082710Z
UID:10623-1734393600-1734479999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Fogott egy zsákruhát\, készített belőle magának a kősziklán egy sátrat az aratás kezdetén\, és ott maradt mellettük…”2Sám 21 \n\n\n1 Dávid idejében egyszer éhínség volt három egymás utáni évben. Amikor Dávid kérdést intézett az Úrhoz\, ezt mondta neki az Úr: Saul és vérengző háza népe miatt van ez\, mivel megölette a gibeóniakat. 2 Hívatta tehát a király a gibeóniakat\, és beszélt velük. A gibeóniak ugyanis nem Izráel fiai közül valók voltak\, hanem az emóriak maradékai\, akikkel esküvel kötöttek szövetséget Izráel fiai. Saul azonban a kiirtásukra törekedett Izráel és Júda iránti buzgalmában. 3 Dávid ezt kérdezte a gibeóniaktól: Mit tegyek értetek\, és mivel engeszteljelek ki\, hogy áldjátok az Úr örökségét? 4 A gibeóniak így feleltek neki: Nem követelünk mi Saultól és a háza népétől sem ezüstöt\, sem aranyat\, és nem kívánhatjuk\, hogy megöljenek valakit Izráelben. De Dávid megkérdezte: Mit gondoltok mégis\, mit tegyek értetek? 5 Ők ezt felelték a királynak: Annak az embernek\, aki ki akart irtani\, és meg akart semmisíteni bennünket\, hogy sehol se maradhassunk meg Izráel területén\, 6 annak a fiai közül adjanak ki nekünk hét férfit\, hogy fölakasszuk őket az Úr előtt\, az Úr választottjának\, Saulnak Gibeájában. A király így felelt: Kiadom őket. 7 A király azonban megkímélte Mefíbósetet\, Saul fiának\, Jónátánnak a fiát\, mert esküvel kötött szövetséget az Úr előtt Dávid és Jónátán\, Saul fia. 8 Viszont elfogatta a király Ricpának\, Ajjá leányának a két fiát\, akiket az Saulnak szült\, Armónít és Mefíbósetet; továbbá Míkalnak\, Saul leányának az öt fiát\, akiket ő Adríélnek\, a mehólái Barzillaj fiának szült. 9 Ezeket a gibeóniak kezébe adta\, akik fölakasztották őket a hegyen az Úr előtt. Így estek áldozatul egyszerre heten. Az aratás első napjaiban kellett meghalniuk\, az árpaaratás kezdetén. 10 Ricpá\, Ajjá leánya azonban fogott egy zsákruhát\, készített belőle magának a kősziklán egy sátrat az aratás kezdetén\, és ott maradt mellettük\, amíg az őszi esők el nem kezdték áztatni őket. Nem engedte\, hogy hozzájuk férjenek nappal az égi madarak\, éjjel pedig a mezei vadak. 11 Dávidnak azonban jelentették\, hogy mit tett Ricpá\, Ajjá leánya\, Saul másodfelesége. 12 Akkor Dávid elment\, és elhozatta Saulnak és fiának\, Jónátánnak a csontjait Jábés-Gileád polgáraitól; ők ugyanis ellopták azokat Bét-Seán teréről\, ahol fölakasztották őket a filiszteusok\, miután megverték Sault a Gilbóa-hegyen. 13 Elhozták tehát onnan Saulnak és fiának\, Jónátánnak a csontjait\, és összeszedték azoknak a csontjait is\, akiket most akasztottak föl. 14 Azután eltemették Saulnak és fiának\, Jónátánnak a csontjait Benjámin földjén\, Célában\, apjának\, Kísnek a sírjába. Mindent megtettek\, amit a király parancsolt. Ezután megkönyörült Isten az országon. 15 Újból harc tört ki a filiszteusok és Izráel között. Dávid is elment embereivel együtt\, és megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt. 16 Akkor Jisbí-Benób\, a refáiak leszármazottja\, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből készült\, és vadonatúj fölszerelése volt\, azt gondolta\, hogy leteríti Dávidot. 17 Segítségére sietett azonban Abísaj\, Cerújá fia\, aki leterítette és megölte a filiszteust. Akkor ilyen esküt tettek Dávidnak a hívei: Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe\, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét. 18 Majd újabb ütközetre került sor a filiszteusokkal Góbnál. Akkor vágta le a húsái Szibbekaj a refáiak leszármazottai közül való Szafot. 19 Ezután újabb ütközetre került sor a filiszteusokkal Góbnál\, és Elhánán\, a betlehemi Jaré-Óregím fia levágta a gáti Góliátot\, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt\, mint a szövőszék tartófája. 20 Gátnál is sor került egy ütközetre. Volt ott egy nagy termetű férfi\, akinek a kezén is meg a lábán is hat-hat ujja volt\, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt. 21 Ez gyalázta Izráelt\, de levágta őt Jónátán\, Dávid bátyjának\, Sammának a fia. 22 Ez a négy ember a gáti refáiak leszármazottja volt\, és Dávidnak vagy embereinek a keze által estek el. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Fogott egy zsákruhát\, készített belőle magának a kősziklán egy sátrat az aratás kezdetén\, és ott maradt mellettük…” (10). Talán az egyetlen elfogadható tett ebben a fejezetben. A bűn bűnt szül\, életeket követel nem nézve\, hogy azok vétkesek vagy ártatlanok. Már csak újabb áldozatok árán lehet rendbe tenni a dolgokat. Ugye ismerős? Istennek muszáj ennyire ragaszkodnia az esküvel kötött szövetség betartásához? De mi lenne\, ha még ő is veszni hagyná az igazságot? \nRÉ21 384 RÉ 308 \nZakariás hálaéneke | 382 | Áldott Izráelnek \n\n\n„Ha van földi test\, van lelki test is.”1Kor 15\,35–58 \n\n\n35 De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? 36 Esztelen! Amit elvetsz\, nem kel életre\, míg előbb meg nem hal\, 37 és amikor vetsz\, nem a leendő testet veted el\, hanem csak a magot\, talán búzáét vagy valami másét. 38 De Isten olyan testet ad annak\, amilyet elhatározott\, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet. 39 Nem minden test egyforma\, hanem más az embereké\, más az állatoké\, más a madaraké\, és más a halaké. 40 Vannak mennyei testek\, és vannak földi testek\, de más a mennyeiek fényessége\, és más a földieké. 41 Más a nap fényessége\, más a hold fényessége\, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. 42 Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban\, feltámasztatik romolhatatlanságban; 43 elvettetik gyalázatban\, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben\, feltámasztatik erőben. 44 Elvettetik földi test\, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test\, van lelki test is. 45 Így is van megírva: „Az első ember\, Ádám\, élőlénnyé lett”\, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké. 46 De nem a lelki az első\, hanem a földi\, azután a lelki. 47 Az első ember a föld porából való\, a második ember mennyből való. 48 Amilyen a földből való\, olyanok a földiek is\, és amilyen a mennyből való\, olyanok a mennyeiek is. 49 És amint viseltük a földinek a képét\, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. 50 Azt mondom\, testvéreim\, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát\, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51 Íme\, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni\, de mindnyájan el fogunk változni. 52 Hirtelen egy szempillantás alatt\, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona\, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban\, mi pedig elváltozunk. 53 Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie\, és e halandónak halhatatlanságba. 54 Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik\, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik\, akkor teljesül be\, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! 55 Halál\, hol a te diadalod? Halál\, hol a te fullánkod?” 56 A halál fullánkja a bűn\, a bűn ereje pedig a törvény. 57 De hála legyen Istennek\, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! 58 Ezért\, szeretett testvéreim\, legyetek szilárdak\, rendíthetetlenek\, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában\, hiszen tudjátok\, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(44b) „Ha van földi test\, van lelki test is.” (1Kor 15\,35–58) \nHogyan fog megtörténni a feltámadás? Milyen lesz a testünk? Mint a mostani\, amely enni kér\, és fájdalmat érez\, vagy tökéletesebb? És hány éves lesz akkor majd a testünk? Annyi idős\, ahogyan meghalunk\, vagy amennyi a legszebb éveinkben? És hol fér el majd annyi ember? Ezen a földön? Vagy egy másik dimenzióban? Ezekre a kérdésekre nem tudunk felelni\, hiszen a Biblia sem ad eligazítást. Annyit tudunk\, hogy feltámadása után Jézus hol felismerhető volt\, hol nem\, teste pedig át tudott hatolni a falakon\, és Jézus szerint a feltámadás után olyanok leszünk\, mint az angyalok (Mt 22\,30). Pál apostol sem kínál itt részletes leírást\, csak azt hangsúlyozza\, hogy az a test egészen más lesz\, mint a mostani: dicsőséges\, halhatatlan\, romolhatatlan\, lelki és mennyei\, amelyet már nem gyötör a bűn és az erőtlenség. S ahogy a kisarjadt növények külseje egészen más\, mint az elvetett magé\, úgy lesz a feltámadás után az új testünk is teljesen más\, mint ez a mostani. Én hiszem\, hogy így lesz. Hiszem és remélem\, mivel tudom\, hogy a földi élet mellett most is van egy másik\, mennyei világ. És amit nem tudok\, azt hittel remélem. Rábízom magamat ebben is Krisztusra\, akinek a szava az út\, az örök élet és a színtiszta igazság (Jn 14\,6).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-157/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241215
DTEND;VALUE=DATE:20241216
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241215T111453Z
LAST-MODIFIED:20241215T111453Z
UID:10615-1734220800-1734307199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Hiszen te azokat szereted\, akik gyűlölnek\, és azokat gyűlölöd\, akik szeretnek”2Sám 19 \n\n\n1 A király megrendült\, és sírva ment föl a kapu fölötti helyiségbe. Miközben ment\, ezt mondogatta: Fiam\, Absolon! Fiam\, fiam\, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted\, fiam\, fiam\, Absolon! 2 Jóábnak azonban jelentették\, hogy a király sírva gyászolja Absolont. 3 Gyászra fordult ezért a győzelem azon a napon az egész nép számára\, mert meghallotta a nép\, hogy bánkódik a király a fia miatt. 4 Úgy lopakodott be a hadinép aznap a városba\, ahogyan a szégyent vallott hadinép szokott belopakodni\, ha a csatában megfutamodott. 5 A király pedig betakarta az arcát\, és hangosan jajgatott a király: Fiam\, Absolon\, fiam\, fiam\, Absolon! 6 Akkor Jóáb bement a királyhoz a házba\, és ezt mondta: Megszégyenítetted ma minden emberedet\, pedig ők megmentették az életedet\, fiaidnak és leányaidnak az életét\, feleségeidnek és másodfeleségeidnek az életét. 7 Hiszen te azokat szereted\, akik gyűlölnek\, és azokat gyűlölöd\, akik szeretnek. Ma kimutattad\, hogy neked nem számítanak vezéreid és embereid! Bizony most már tudom\, hogy jobban szeretnéd\, ha mi mindnyájan meghaltunk volna ma\, csak Absolon élne. 8 De most már kelj föl\, menj ki\, és beszélj szolgáidhoz szívhez szólóan\, mert az Úrra esküszöm\, hogy ha nem jössz ki\, éjjelre már egy ember sem marad melletted! Ez pedig rosszabb lesz neked minden bajnál\, ami ifjúságodtól fogva mostanáig ért téged. 9 Erre fölkelt a király\, és leült a kapuban. Az egész hadinépnek pedig kihirdették\, hogy a király a kapuban ül\, és az egész hadinép a király elé járult. Izráel tehát menekült\, ki-ki a maga otthonába. 10 És civakodás kezdődött Izráel népének törzsei között\, és ezt mondták: A király mentett meg bennünket ellenségeink kezéből. Ő szabadított meg bennünket a filiszteusok kezéből is\, és most el kellett menekülnie az országból Absolon miatt. 11 De Absolon\, akit mi fölkentünk\, meghalt a harcban. Mire vártok hát\, miért nem hozzuk vissza a királyt? 12 Dávid király pedig ezt az üzenetet küldte Cádók és Ebjátár papoknak: Így beszéljetek Júda véneihez: Miért akartok utolsók lenni a király hazahozásában? Eljutott ugyanis a királyi udvarba annak a híre\, amiről egész Izráel beszél. 13 Ti az én testvéreim vagytok\, az én húsom és vérem. Miért akartok utolsók lenni a király visszahozásában? 14 Mondjátok meg Amászának: Te az én húsom és vérem vagy. Úgy segítsen meg engem az Isten most és ezután is\, hogy te leszel Jóáb helyett a hadseregparancsnokom egész életedben. 15 Így nyerte meg egy emberként minden júdai szívét\, úgyhogy üzenetet küldtek a királynak: Térj vissza minden embereddel együtt! 16 Visszaindult tehát a király\, és elérkezett a Jordánhoz. A júdaiak pedig Gilgálba érkeztek\, hogy elébe menjenek a királynak\, és segítsenek a királynak átkelni a Jordánon. 17 A benjámini Simí\, Gérá fia is sietve elment Bahúrímból a júdaiakkal együtt Dávid király elé. 18 Ezer benjámini ember volt vele\, továbbá Cíbá\, Saul házának a szolgája\, tizenöt fiával és húsz szolgájával együtt. Még a király előtt odaértek a Jordánhoz\, 19 átkeltek a gázlón\, hogy áthozzák a király háza népét\, és megtegyék\, amit csak jónak lát. Simí\, Gérá fia pedig leborult a király előtt\, amikor átkelt a Jordánon. 20 Ezt mondta a királynak: Ne rója fel bűnül az én uram\, és ne emlékezz arra\, hogy milyen bűnt követett el a te szolgád akkor\, amikor eltávozott az én uram\, királyom Jeruzsálemből! Ne vegye azt szívére a király! 21 Tudja a te szolgád\, hogy vétkezett\, de látod\, én jöttem ma elsőnek József egész házából\, hogy elébe menjek az én uramnak\, királyomnak! 22 De megszólalt Abísaj\, Cerújá fia\, és ezt mondta: Hát nem kell Simínek meghalnia azért\, hogy szidalmazta az Úr fölkentjét? 23 Dávid azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez\, Cerújá fiai! Még kísértésbe visztek ma engem! Miért kellene ma bárkinek is meghalnia Izráelben? Hiszen tudom én\, hogy ma lettem ismét Izráel királya! 24 Simínek pedig ezt mondta a király: Nem kell meghalnod! Meg is esküdött neki a király. 25 Mefíbóset\, Saul fia is elment a király elé. Nem gondozta a lábát\, nem gondozta a szakállát\, és nem mosatta a ruháját attól fogva\, hogy a király elment\, egészen addig\, amíg békességben meg nem érkezett. 26 Amikor aztán Jeruzsálemben a király elé érkezett\, megkérdezte tőle a király: Miért nem jöttél velem\, Mefíbóset? 27 Ő így felelt: Uram\, királyom\, becsapott engem a szolgám. Mert én\, a te szolgád\, ezt mondtam: Fölnyergeltetek egy szamarat\, felülök rá\, és úgy megyek a királlyal\, mert béna a te szolgád. 28 Ő azonban rágalmazta szolgádat az én uram\, királyom előtt. De az én uram\, királyom olyan\, mint az Isten angyala. Tégy azért úgy\, ahogyan jónak látod! 29 Mert apám egész háza népe nem várhatott mást az én uramtól\, királyomtól\, mint halált\, te mégis azok közé ültetted szolgádat\, akik asztalodnál esznek. Mi jogom volna tehát\, hogy még panaszkodjam a királynak? 30 Akkor ezt mondta neki a király: Nem is kell többet mondanod! Kijelentem\, hogy te és Cíbá osztozni fogtok a mezőn! 31 Mefíbóset ezt felelte a királynak: Akár az egészet is elveheti\, csakhogy az én uram\, királyom békességben hazajött! 32 A gileádi Barzillaj is elment Rógelímből\, hogy átkeljen a királlyal a Jordánon\, és elbúcsúzzék tőle a Jordánnál. 33 Barzillaj nagyon öreg volt már\, nyolcvanesztendős. Ő tartotta el a királyt\, amikor az Mahanajimban lakott; ugyanis igen tehetős ember volt. 34 A király ezt mondta Barzillajnak: Jöjj át velem\, és én majd eltartalak Jeruzsálemben. 35 De Barzillaj ezt felelte a királynak: Ugyan\, mennyi van még hátra az én életemből? Nem érdemes már nekem fölmenni a királlyal Jeruzsálembe! 36 Most nyolcvanesztendős vagyok\, nem tudok már különbséget tenni jó és rossz között\, nem érzi szolgád annak az ízét\, amit eszik és iszik\, és nem gyönyörködöm az énekesek és énekesnők hangjában. Csak terhedre lenne a te szolgád\, uram\, királyom! 37 Éppen csak átkel a te szolgád a Jordánon a királlyal. Miért akar engem a király ennyire megjutalmazni? 38 Engedd vissza a te szolgádat\, hadd haljak meg az én városomban\, ahol apám és anyám sírja van! De itt a fiam\, Kimhám\, a te szolgád. Keljen át ő veled\, uram\, királyom\, és vele bánj jóindulattal. 39 A király ezt mondta: Velem jöhet Kimhám\, és majd úgy bánok vele\, ahogyan szeretnéd. Mindent megteszek a kedvedért\, amit csak kívánsz tőlem. 40 Azután átkelt a Jordánon az egész nép\, és a király is átkelt. Akkor a király megcsókolta és megáldotta Barzillajt\, ő pedig visszatért lakóhelyére. 41 Így kelt át a király Gilgálba\, és Kimhám is átkelt vele együtt. Júda egész népe és Izráel népének a fele segített átkelni a királynak. 42 De azután odament a királyhoz az összes izráeli\, és ezt mondták a királynak: Miért loptak el téged júdai testvéreink\, akik segítettek átkelni a Jordánon a királynak és háza népének meg a Dáviddal levő többi embernek? 43 A júdaiak így válaszoltak az izráelieknek: Azért\, mert a király hozzánk áll közelebb. Miért kell ezért haragudnotok? Talán megettük a királyt? Vagy volt valami hasznunk belőle? 44 De az izráeliek ezt mondták a júdaiaknak: Tízszer akkora jogunk van nekünk a királyhoz\, Dávidhoz\, mint nektek! Miért becsültetek le bennünket? Nem mi mondtuk először\, hogy hozzuk vissza a királyt? De a júdaiak szava erősebb volt az izráeliek szavánál. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Hiszen te azokat szereted\, akik gyűlölnek\, és azokat gyűlölöd\, akik szeretnek” (7). A mondat első fele egészen jézusi. Még a gyűlölnivaló embert is sajnálom\, fáj a tragédiája\, ahogyan sokunknak „gyász” egy-egy bűnben elesett rokon\, barát tönkrement életét látni\, még akkor is\, ha sok sebet ejtett rajtunk. Jóáb felnyitja a király szemét azokra\, akik hűségesen mellette álltak mindvégig\, s talán eddig megbecsülésben sem volt részük. Lázadtunk szülők ellen\, őszinte barátot hagytunk el\, testvért a gyülekezetből\, pedig ők hordoztak kitartóan imádságaikban válságaink idején. \nRÉ21 126 RÉ 126 • IÉ Róm 15\,4–13 • Zsolt 126 \nAdventi himnusz | 373 | Csillagoknak teremtője \nHeti zsoltárének | 13 | Meddig felejtesz el\, Uram \n\n\n„A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak.”1Kor 14\,26–40 \n\n\n26 Mi következik mindezekből\, testvéreim? Amikor összejöttök\, kinek-kinek van zsoltára\, tanítása\, kinyilatkoztatása\, nyelveken szólása\, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! 27 Ha nyelveken szól is valaki\, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak\, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! 28 Ha pedig nincs magyarázó\, hallgasson a gyülekezetben\, csak önmagához szóljon és Istenhez! 29 A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak\, a többiek pedig ítéljék meg! 30 De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást\, az előző hallgasson el! 31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok\, hogy mindenki tanuljon\, és mindenki bátorítást kapjon. 32 A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. 33 Mert Isten nem a zűrzavarnak\, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik\, 34 az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben\, mert nincs megengedve nekik\, hogy beszéljenek\, hanem engedelmeskedjenek\, ahogyan a törvény is mondja. 35 Ha pedig meg akarnak tudni valamit\, otthon kérdezzék meg a férjüket\, mert szégyen az asszonyra\, ha a gyülekezetben beszél. 36 Vajon tőletek indult ki az Isten igéje\, vagy egyedül hozzátok jutott el? 37 Ha valaki azt tartja magáról\, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember\, tudja meg\, hogy amit nektek írok\, az az Úr parancsolata. 38 És ha valaki ezt nem ismeri el\, ne ismertessék el. 39 Ezért\, testvéreim\, törekedjetek a prófétálásra\, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! 40 Azonban minden illendően és rendben történjék! \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(32) „A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak.” (1Kor 14\,26–40) \nKorinthusban a prófétálás körül is rendetlenség uralkodott. A próféták ugyan értelmes szavakkal tolmácsolták Isten üzenetét\, ám egymás szavába vágva\, egymást túlharsogva olyan lármát csaptak\, hogy végül egyiküket sem lehetett érteni. Pál apostol itt is azt írja elő\, hogy „minden illendően és rendben történjék” (40): egymás után szólaljanak meg\, türelmesen kivárva a maguk sorát. Akik nem ezt tették\, nyilván arra hivatkoztak\, hogy a Szentlélek kényszeríti őket ott és akkor a megszólalásra. Pál azonban józanul szól erről is\, a maga tapasztalatából. A Lélek alárendeli magát a prófétának\, azaz nem kapcsolja ki a tudatukat\, és nem fosztja meg őket a saját akarattól. Nem hivatkozhat hát senki sem a Szentlélekre\, ha ellentétes a hittel és a józan ésszel\, amit mondani akar\, vagy ha a felszólalásával zűrzavart okoz. A mi lelkészeink vajon próféták? Igen\, hiszen a prédikációban is Isten Igéje szól hozzánk\, ahogy hajdanán a próféták által. Készülésüket a Szentlélek segíti\, ám úgy\, hogy nekik is alárendeli magát. Nagy hát a felelősségük\, hogy Isten Igéje vasárnapról vasárnapra tisztán szólaljon meg\, és hogy abból mindenki tanuljon és bátorítást kapjon (31). Imádkozzunk értük!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-156/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241213
DTEND;VALUE=DATE:20241214
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241213T073558Z
LAST-MODIFIED:20241213T073558Z
UID:10607-1734048000-1734134399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Úgy tegyünk-e\, ahogyan ő mondta\, vagy ne?”2Sám 17 \n\n\n1 Azután ezt mondta Ahítófel Absolonnak: Kiválasztok tizenkétezer embert\, elindulok\, és üldözöm Dávidot még ma éjjel. 2 Megtámadom\, amíg fáradt és erőtlen\, megriasztom\, és szétszalad az egész hadinép\, amely vele van. Egyedül a királyt ölöm meg. 3 Az egész hadinépet visszahozom hozzád\, mert az egésznek a visszatérése attól az egy embertől függ\, akit te halálra keresel\, és ez az egész népnek javára lesz. 4 Tetszett ez a beszéd Absolonnak és Izráel véneinek. 5 De Absolon ezt mondta: Hívjátok ide az arki Húsajt is\, hallgassuk meg\, mi mondanivalója van neki. 6 Amikor Húsaj megérkezett Absolonhoz\, így szólt hozzá Absolon: Ahítófel ezt meg ezt mondta. Úgy tegyünk-e\, ahogyan ő mondta\, vagy ne? Mondd meg! 7 Húsaj ezt mondta Absolonnak: Ez egyszer nem jó tanácsot adott Ahítófel. 8 Azt mondta Húsaj: Magad is tudod\, hogy apád és emberei kiváló harcosok\, és olyan elkeseredettek\, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfelül apád harchoz értő ember\, aki nem engedi aludni a hadinépet. 9 Ő maga valamilyen üregben rejtőzködhet\, vagy más helyen. Megtörténhet\, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan\, és ha ennek hallatára azt kezdik beszélni\, hogy vereség érte az Absolonnal tartó népet\, 10 akkor kétségbe fog esni még a legbátrabb harcos is\, akinek olyan a szíve\, mint az oroszláné. Hiszen egész Izráel tudja\, hogy apád kiváló katona\, és csupa bátor ember van vele. 11 Én bizony azt tanácsolom\, hogy inkább gyűjtsd magadhoz egész Izráelt Dántól Beérsebáig\, hogy annyian legyenek\, mint tengerparton a homok\, és te magad menj velük. 12 Akkor aztán rátámadunk ott\, ahol megtaláljuk. Úgy törünk majd rá\, ahogy a harmat hull a földre\, és nem marad meg sem ő\, sem a vele levő emberek közül senki. 13 Ha pedig valamelyik városba húzódna vissza\, akkor egész Izráel köteleket húz majd a város köré\, és lerántjuk azt a völgybe\, hogy még egy kavics se marad meg ott! 14 Erre azt mondta Absolon és az összes izráeli: Jobb az arki Húsaj tanácsa Ahítófel tanácsánál! Mert az Úr úgy rendelte\, hogy meghiúsuljon Ahítófel jó tanácsa\, és így az Úr Absolon vesztét okozza. 15 Húsaj pedig elmondta Cádók és Ebjátár papoknak: Ilyen tanácsot adott Ahítófel Absolonnak és Izráel véneinek\, én viszont ezt meg ezt tanácsoltam. 16 Most tehát sietve küldjetek jelentést Dávidnak: Ne töltsd ma az éjszakát a puszta felé vezető gázlóknál\, hanem azonnal kelj át\, különben elpusztul a király és az egész vele levő hadinép. 17 Jónátán és Ahímaac a Rógél-forrásnál álldogáltak. Oda járt egy szolgálóleány\, az hordta nekik a híreket\, ők pedig elmentek\, és hírt vittek Dávid királynak. A városba ugyanis nem mertek bemenni\, hogy meg ne lássák őket. 18 Mégis meglátta őket egy szolga\, és hírül adta Absolonnak. Ezért mindketten gyorsan elindultak\, és bementek egy bahúrími ember házába. Ennek az udvarában volt egy kút\, oda ereszkedtek le. 19 A felesége pedig fogott egy terítőt\, letakarta vele a kút száját\, és gabonát öntött rá\, úgyhogy semmit sem lehetett észrevenni. 20 Amikor megérkeztek az asszonyhoz Absolon szolgái\, és megkérdezték\, hogy hol van Ahímaac és Jónátán\, az asszony így felelt nekik: Továbbmentek innen a vízhez. És keresték őket\, de mivel nem találták\, visszatértek Jeruzsálembe. 21 Miután eltávoztak\, ezek kijöttek a kútból\, elmentek\, és megvitték a hírt Dávid királynak. Ezt mondták Dávidnak: Induljatok\, keljetek át gyorsan a vízen\, mert veszedelmes tanácsot adott Ahítófel! 22 Elindult azért Dávid a vele levő egész hadinéppel együtt\, és átkeltek a Jordánon. Virradatra senki sem maradt\, aki ne kelt volna át a Jordánon. 23 Amikor látta Ahítófel\, hogy nem az ő tanácsát követik\, fölnyergelte a szamarát\, elindult\, és hazament a városába. Végrendelkezett háza népéről\, azután felakasztotta magát. Így halt meg\, és eltemették apja sírjába. 24 Dávid már Mahanajimba érkezett\, amikor Absolon az összes izráelivel együtt átkelt a Jordánon. 25 Absolon Jóáb helyett Amászát állította a hadsereg élére. Amászá egy Jitrá nevű izráeli ember fia volt\, aki Abígallal\, Náhás leányával hált; Abígal Cerújának\, Jóáb anyjának a nővére volt. 26 Izráel és Absolon Gileád földjén ütött tábort. 27 Amikor Dávid Mahanajimba érkezett\, az ammóni Rabbából való Sóbí\, Náhás fia\, a Lódebárból való Mákír\, Ammíél fia és a gileádi Rógelímből való Barzillaj 28 takarókat\, tálakat és cserépedényeket\, búzát\, árpát\, lisztet és pörkölt gabonát\, babot meg pörkölt lencsét\, 29 továbbá mézet\, vajat\, juhtúrót és tehénsajtot vittek enni Dávidnak és a vele levő hadinépnek\, mert ezt gondolták: Éhes\, fáradt és szomjas lehet a hadinép a pusztában. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata\n\n\n\nMit tegyünk? Kinek a tanácsára hallgassunk? Milyen sokszor felmerül ez életünk során. Mennyire nehéz meglátni a leginkább megfelelő utat. Absolon mindent ugyanúgy tett\, mint eddig. Embereket kérdezett meg\, és rájuk hallgatott. Nem érdekelte Isten véleménye. Nem érdekelte Isten terve. Mi\, amikor döntéseinket meghozzuk\, akkor megkérdezzük-e\, hogy mi Isten akarata? \nRÉ21 379 RÉ 296 \nAdventi dicséret | 393 | Dicséretet mond nyelve mindennek \n\n\n„A szeretet soha el nem múlik.”1Kor 13 \n\n\n1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is\, szeretet pedig nincs bennem\, olyanná lettem\, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. 2 És ha prófétálni is tudok\, ha minden titkot ismerek is\, és minden bölcsességnek birtokában vagyok\, és ha teljes hitem van is\, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el\, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3 És ha szétosztom az egész vagyonomat\, és testem tűzhalálra szánom\, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4 A szeretet türelmes\, jóságos; a szeretet nem irigykedik\, a szeretet nem kérkedik\, nem fuvalkodik fel. 5 Nem viselkedik bántóan\, nem keresi a maga hasznát\, nem gerjed haragra\, nem rója fel a rosszat. 6 Nem örül a hamisságnak\, de együtt örül az igazsággal. 7 Mindent elfedez\, mindent hisz\, mindent remél\, mindent eltűr. 8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9 Mert töredékes az ismeretünk\, és töredékes a prófétálásunk. 10 Amikor pedig eljön a tökéletes\, eltöröltetik a töredékes. 11 Amikor gyermek voltam\, úgy szóltam\, mint gyermek\, úgy gondolkodtam\, mint gyermek\, úgy értettem\, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem\, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12 Mert most tükör által homályosan látunk\, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem\, akkor pedig úgy fogok ismerni\, ahogyan engem is megismert Isten. 13 Most azért megmarad a hit\, a remény\, a szeretet\, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(8) „A szeretet soha el nem múlik.” (1Kor 13) \nKi tud így szeretni\, ahogy azt Pál itt leírja? Lehet ilyen önzetlenül\, tisztán másokért élni? Isten így szeretett és így szeret minket. De mi\, emberek\, tudjuk-e így szeretni egymást? Ha időnként sikerül is megközelíteni a szeretetnek ezeket a csúcsait\, lehetetlen egy életen át\, mindig és mindenkihez így viszonyulni. Mégsem érhetjük be ennél kevesebbel. Ha elérhetetlen is a cél\, erre kell törekednünk. Ismerjük a mondást: aki nem a csillagokra tör\, nem érheti el a hegyek csúcsait. Aki nem a tökéletes és tiszta szeretetet célozza meg\, nem tudja megélni azt\, amire valóban képes. A szeretetnek ez a leírása tehát önzetlenebb\, kitartóbb\, több áldozatra kész életre buzdít. És ki mondhatná el magáról\, hogy erre a buzdításra ne lenne szüksége? Ám ha belátjuk\, milyen messze van a mi szeretetünk az isteni mintától\, megértőbben tudunk tekinteni másokra is. Türelemmel és megbocsájtással tudjuk elfogadni mások őszinte\, de töredékes\, megalkuvó\, az áldozattól ódzkodó szeretetét. Ahogy az Atya fogadja tőlünk a miénket. Az Ige\, a Lélek és a gyülekezet ebben a segítségünkre van. Bízhatunk benne\, hiszen ő úgy szeret\, ahogy itt Pál leírta. Ő megbocsájt újra és újra azoknak\, akik őszinte szívvel erre kérik őt.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-155/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241212
DTEND;VALUE=DATE:20241213
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241212T135618Z
LAST-MODIFIED:20241212T135618Z
UID:10597-1733961600-1734047999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Hát csak ennyire vagy hűséges a barátodhoz?”2Sám 16 \n\n\n1 Alig jutott túl Dávid a hegytetőn\, szembejött vele Cíbá\, Mefíbóset szolgája\, két fölszerszámozott szamárral. Volt rajtuk kétszáz kenyér\, száz csomó aszú szőlő\, száz adag érett gyümölcs és egy tömlő bor. 2 A király megkérdezte Cíbától: Mit akarsz ezzel? Cíbá így felelt: A szamarak legyenek a király háza népéé\, hogy azokon járjanak\, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák eledele\, a bor pedig itala annak\, aki ellankad a pusztában. 3 Ekkor megkérdezte a király: Hol van uradnak a fia? Cíbá így felelt a királynak: Ő Jeruzsálemben maradt\, mert azt gondolja\, hogy Izráel háza most visszaadja neki apja királyságát. 4 A király ezt mondta Cíbának: Legyen minden a tied\, ami Mefíbóseté volt! Cíbá erre így felelt: Leborulok előtted\, légy hozzám ezután is jóindulattal\, uram\, királyom! 5 Amikor Dávid király Bahúrím mellé ért\, kijött onnan egy ember\, aki Saul rokonságából való volt\, név szerint Simí\, Gérá fia\, és amint ment\, egyre ócsárolta őket. 6 Sőt kővel hajigálta Dávidot és Dávid király embereit\, bár jobbról és balról ott volt az egész hadinép és az egész testőrség. 7 Simí így szidalmazta őt: Gyere csak\, gyere\, te vérengző\, elvetemült ember! 8 Megtorolja rajtad az Úr Saul házának minden kiontott vérét\, aki helyett te király lettél\, és odaadta az Úr a királyságot fiadnak\, Absolonnak. Most te kerültél bajba\, mert vérengző ember vagy! 9 Akkor ezt mondta a királynak Abísaj\, Cerújá fia: Hogy meri ócsárolni az én uramat\, királyomat ez a döglött kutya?! Hadd menjek oda\, hogy levágjam a fejét! 10 A király azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez\, Cerújá fiai. Mert ha ócsárol\, és ha az Úr mondta neki\, hogy ócsárolja Dávidot\, akkor ki mondhatná neki: Miért tetted ezt? 11 Majd ezt mondta Dávid Abísajnak és összes emberének: Ha még a fiam is az életemre tör\, aki pedig az én véremből származik\, mennyivel inkább ez a benjámini! Hagyjátok\, hadd ócsároljon\, hiszen az Úr parancsolta neki. 12 Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az Úr\, és javamra fordítaná azt\, hogy ma ócsároltak engem! 13 Dávid továbbment embereivel az úton\, Simí pedig vele átellenben a hegyoldalon menve egyre ócsárolta\, kövekkel dobálta\, és port szórt feléje. 14 Így jutott el a király és a vele levő hadinép fáradtan a Jordánhoz\, és ott pihenőt tartottak. 15 Absolon és az egész izráeli hadinép megérkezett Jeruzsálembe. Vele volt Ahítófel is. 16 Amikor az arki Húsaj\, Dávid barátja bement Absolonhoz\, ezt mondta Húsaj Absolonnak: Éljen a király! Éljen a király! 17 De Absolon ezt kérdezte Húsajtól: Hát csak ennyire vagy hűséges a barátodhoz? Miért nem mentél el a barátoddal? 18 Húsaj ezt felelte Absolonnak: Azért nem\, mert én azé leszek\, és annál maradok\, akit az Úr és ez a hadinép meg az összes izráeli választott. 19 Másodszor pedig: kinek szolgáljak én\, ha nem az ő fiának? Ahogyan apádat szolgáltam\, ugyanúgy foglak téged is. 20 Absolon ezt mondta Ahítófelnek: Adjatok tanácsot\, hogy mit tegyünk! 21 Ahítófel ezt mondta Absolonnak: Menj be apád másodfeleségeihez\, akiket itthagyott a palota őrzésére. Ha meghallja egész Izráel\, hogy meggyűlöltetted magad apáddal\, annál inkább fölbátorodnak mindazok\, akik veled tartanak. 22 Így hát sátrat vontak fel Absolonnak a háztetőn\, Absolon pedig bement apja másodfeleségeihez egész Izráel szeme láttára. 23 Abban az időben olyannak tartották Ahítófel tanácsát\, amit adott\, mintha Isten szavát kérdezték volna meg. Ilyennek tartotta Ahítófel minden tanácsát Dávid is\, Absolon is. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata\n\n\n\nBarát vagy ellenség? Háborús időszakban minden kérdésessé válik. Absolon lázadása felborított mindent. A vélt ellenség megmutatta barátságát\, külső szemlélőkből pedig ellenség lett. Milyen sokszor változik a mi viszonyulásunk is másokhoz\, mert az érzéseink vezetnek minket. Adja meg nekünk Isten\, hogy meg tudjuk valósítani azt\, amit Jézus kért\, hogy ne csak családtagjainkat és barátainkat\, de még ellenségeinket is tudjuk szeretni! \nRÉ21 378 RÉ 314 \nAdventi dicséret | 387 | Áldott az Isten \n\n\n„Ti pedig Krisztus teste vagytok…”1Kor 12 \n\n\n1 A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném\, testvéreim\, ha tudatlanok lennétek. 2 Tudjátok\, hogy amikor pogányok voltatok\, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. 3 Ezért tudtotokra adom\, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”\, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”\, csakis a Szentlélek által. 4 A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak\, de a Lélek ugyanaz. 5 Különbségek vannak a szolgálatokban is\, de az Úr ugyanaz. 6 És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is\, de Isten\, aki mindezt véghezviszi mindenkiben\, ugyanaz. 7 A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik\, hogy használjon vele. 8 Mert van\, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta\, a másik az ismeret igéjét\, ugyanazon Lélek által. 9 Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet\, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. 10 Van\, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van\, aki lelkek megkülönböztetését\, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. 11 De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja\, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát\, amint akarja. 12 Mert ahogyan a test egy\, bár sok tagja van\, de a test valamennyi tagja\, noha sokan vannak\, mégis egy test\, ugyanúgy a Krisztus is. 13 Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk\, akár zsidók\, akár görögök\, akár rabszolgák\, akár szabadok\, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. 14 Mert a test sem egy tagból áll\, hanem sokból. 15 Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz\, nem vagyok a test része”\, vajon azért nem a test része-e? 16 És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem\, nem vagyok a test része”\, vajon azért nem a test része-e? 17 Ha a test csupa szem\, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás\, hol lenne a szaglás? 18 Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben\, egyenként mindegyiket\, ahogyan akarta. 19 Ha pedig valamennyi egy tag volna\, hol volna a test? 20 Így bár sok tagja van\, mégis egy a test. 21 Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”\, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” 22 Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek\, 23 és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk\, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül\, és amelyek ékesség nélküliek\, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24 a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva\, 25 hogy ne legyen meghasonlás a testben\, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 26 És így ha szenved az egyik tag\, vele együtt szenved valamennyi\, ha dicsőségben részesül az egyik tag\, vele együtt örül valamennyi. 27 Ti pedig Krisztus teste vagytok\, és egyenként annak tagjai. 28 Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban\, másodszor prófétákká\, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket\, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra\, gyámolításra\, vezetésre\, nyelveken szólásra. 29 Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? 30 Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? 31 De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(27) „Ti pedig Krisztus teste vagytok…” (1Kor 12) \nA gyülekezetben mindenki ugyanolyan fontos\, legyen bármi az\, amivel szolgálni tud. Van\, aki Igét hirdet és pásztorol. Mások harangoznak\, vagy épp presbiterként felelősséget vállalnak a vezetésben. Megint mások az énekkarban szolgálnak. Vannak\, akik a templomot takarítják\, vagy a kertjét tartják rendben. Akad\, aki gyakrabban és többet adakozik másoknál. Némelyek Igét olvasnak vagy imádkoznak. Megint mások a gyermekek között végeznek munkát. Sokan bátran beszélnek a hitről\, imádkoznak és másokat vigasztalnak. Vagy nyitják-csukják a templomot\, és köszöntik\, aki belép oda. Megannyi kegyelmi ajándék\, de mind más és más. Mindegyikre szükség van ahhoz\, hogy a gyülekezet\, mint egy emberi test\, jól és harmonikusan működjön. Egy a Lélek\, aki ezekre a szolgálatokra indít. Egy az Isten\, akit ezzel dicsőítünk. És egy a Krisztus\, akinek itt\, a földön mi közösen\, együtt\, a teste vagyunk. Ki mivel magasztalja őt? Te felismerted már\, mivel szolgálhatsz leginkább? Mert nem elég ott lenni és kapni: adni és szolgálni is kell\, aktív részese lenni ennek a testnek. Keressük hát meg\, amit mi tudunk megtenni. Amit más nem\, vagy nem úgy\, ahogy mi. Ismerjük fel\, és tegyük is meg azt\, amivel mi tudunk szolgálni a leginkább!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-154/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241209
DTEND;VALUE=DATE:20241210
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241209T101749Z
LAST-MODIFIED:20241209T101758Z
UID:10575-1733702400-1733788799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…megvigasztalódott…”2Sám 13 \n\n\n1 Ezek után a következő dolog történt: volt Absolonnak\, Dávid fiának egy szép húga\, akinek Támár volt a neve. Megszerette őt Amnón\, Dávid fia. 2 Amnón annyira epekedett húgáért\, Támárért\, hogy szinte belebetegedett\, mert a leány szűz volt\, és Amnón lehetetlennek látta\, hogy valamit is tehessen vele. 3 Volt azonban Amnónnak egy Jónádáb nevű barátja\, Sammának\, Dávid testvérének a fia. Jónádáb agyafúrt ember volt. 4 Ezt mondta neki: Mi az oka\, hercegem\, hogy napról napra levertebb vagy? Nem mondanád meg nekem? Amnón ezt felelte neki: Támárba\, Absolon öcsém húgába vagyok szerelmes. 5 Jónádáb ezt mondta neki: Feküdj ágyba\, és tettesd magad betegnek! Ha eljön apád\, hogy meglátogasson\, ezt mondd neki: Hadd jöjjön ide Támár húgom\, hogy ennem adjon! Szemem láttára készítse el az ételt\, hogy lássam\, és az ő kezéből egyem! 6 Lefeküdt tehát Amnón\, és betegnek tettette magát. Amikor elment a király\, hogy meglátogassa\, ezt mondta Amnón a királynak: Hadd jöjjön ide Támár húgom\, és süssön szemem láttára néhány süteményt\, az ő kezéből szeretnék enni! 7 Akkor üzenetet küldött Dávid Támárnak a palotába: Menj el Amnón bátyád házába\, és készíts neki valami ennivalót! 8 El is ment Támár bátyjának\, Amnónnak a házába\, aki ágyban volt. Fogta a tésztát\, meggyúrta\, a szeme láttára kiszaggatta\, és megsütötte a süteményt. 9 Azután fogta a serpenyőt\, és feltálalta neki\, de ő nem akart enni. Majd azt mondta Amnón: Küldjetek ki innen mindenkit! Ki is ment onnan mindenki. 10 Akkor ezt mondta Amnón Támárnak: Hozd be az ételt a hálószobába\, a kezedből szeretnék enni! Fogta tehát Támár a süteményt\, amelyet készített\, és bevitte a hálószobába bátyjának\, Amnónnak. 11 Amikor odanyújtotta neki\, hogy egyék\, az megragadta őt\, és ezt mondta neki: Gyere\, húgom\, hálj velem! 12 Ő azonban ezt mondta neki: Jaj\, bátyám\, ne kövess el rajtam erőszakot\, mert nem szabad így cselekedni Izráelben! Ne kövess el ilyen gyalázatot! 13 Én hová menjek majd szégyenemben? Téged pedig gyalázatosnak fognak tartani Izráelben. Inkább beszélj a királlyal\, bizonyára nem tagad meg engem tőled. 14 De ő nem akart hallgatni rá\, és mert erősebb volt nála\, erőszakot követett el rajta\, és vele hált. 15 Utána azonban annyira meggyűlölte őt Amnón\, hogy nagyobb lett a gyűlölete\, amellyel gyűlölte\, annál a szerelemnél\, amellyel szerette\, és ezt mondta neki Amnón: Kelj fel\, eredj innen! 16 De ő ezt felelte neki: Ha elküldesz\, akkor még nagyobb gonoszságot követsz el annál\, amit már elkövettél rajtam. De ő nem akart hallgatni rá\, 17 sőt kiáltott a szolgálatára álló legénynek\, és ezt parancsolta: Kergessétek ki innen ezt a lányt az utcára\, és zárd be utána az ajtót! 18 Támáron tarka ruha volt\, mert ilyen köntösbe szoktak öltözni a király szűz lányai. A szolga kivezette őt az utcára\, és bezárta utána az ajtót. 19 Támár ekkor hamut hintett a fejére\, és megszaggatta a tarka ruhát\, amely rajta volt. Kezét a fejére kulcsolta\, és jajveszékelve járt-kelt. 20 Akkor a bátyja\, Absolon ezt mondta neki: Talán Amnón bátyád volt veled? Légy csendben most\, húgom\, mert a testvéred ő! Ne vedd a szívedre ezt a dolgot! Ezután Támár magára hagyatva lakott testvérének\, Absolonnak a házában. 21 Dávid király azonban meghallotta mindezeket\, és nagyon megharagudott. 22 Absolon pedig nem szólt Amnónhoz sem jót\, sem rosszat. De meggyűlölte Absolon Amnónt\, mert erőszakot követett el a húgán\, Támáron. 23 Két esztendő múlva Absolon juhait nyírták az Efraimhoz tartozó Baal-Hácórban. Absolon meghívta a király valamennyi fiát. 24 Absolon ugyanis a király elé járult\, és ezt mondta: Éppen most nyírják szolgád juhait. Jöjjön el azért a király udvari embereivel együtt a te szolgádhoz! 25 De a király ezt felelte Absolonnak: Ne menjünk el\, fiam\, mindnyájan\, hogy ne legyünk a terhedre! És bár unszolta őt\, nem akart elmenni\, hanem megáldotta őt. 26 Akkor ezt mondta Absolon: Ha nem jössz\, akkor jöjjön el velünk Amnón\, a testvérem! A király így felelt: Miért menjen el veled? 27 De amikor unszolni kezdte Absolon\, elengedte vele Amnónt és a többi fiát. 28 Akkor Absolon megparancsolta a legényeinek: Jól figyeljetek! Amikor Amnón jókedvű lesz a bortól\, ezt mondom nektek: Vágjátok le Amnónt! Ti pedig öljétek meg\, ne féljetek\, hiszen én adom nektek a parancsot! Legyetek erősek és bátrak! 29 Úgy is tettek Absolon legényei Amnónnal\, ahogyan Absolon parancsolta. A király fiai pedig mind felugrottak\, öszvérre ültek\, és elmenekültek. 30 Még úton voltak\, amikor ez a hír jutott el Dávidhoz: Megölette Absolon a király valamennyi fiát\, egy sem maradt meg közülük! 31 Akkor fölkelt a király\, megszaggatta a ruháját\, és a földre feküdt. Szolgái is mind megszaggatott ruhában álltak mellette. 32 De megszólalt Jónádáb\, Sammának\, Dávid testvérének a fia\, és ezt mondta: Ne gondolja az én uram\, hogy mind megölték az ifjakat\, a király fiait\, mert egyedül Amnón halt meg. Föltett szándéka volt ez Absolonnak már akkor\, amikor Amnón erőszakot követett el húgán\, Támáron. 33 Ne higgye azért az én uram\, királyom\, hogy a király valamennyi fia meghalt\, mert csak Amnón halt meg. 34 Absolon pedig elmenekült. Az őrálló legény föltekintett\, és látta\, hogy nagy sokaság közeledik nyugat felől a hegyoldalon. 35 Akkor ezt mondta Jónádáb a királynak: Ott jönnek a király fiai! Úgy történt\, ahogyan megmondta szolgád. 36 Amint befejezte szavait\, már meg is érkeztek a király fiai\, és hangos sírásba kezdtek. Maga a király és összes udvari embere is keserves sírásra fakadt. 37 Absolon tehát elmenekült\, és elment Talmajhoz\, Ammíhúr fiához\, Gesúr királyához. Dávid pedig egyre csak gyászolta fiát. 38 Absolon három esztendeig maradt Gesúrban\, miután odamenekült. 39 Dávid király végül felhagyott azzal a szándékával\, hogy Absolon ellen vonuljon\, mert megvigasztalódott Amnón halála miatt. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata\n\n\n\nGyűlölet\, gonoszság\, gyalázat. A történet három központi fogalma\, amely egymásból következik. A gyűlölet árt és pusztít mindent\, még a legbensőbb kapcsolatokat is. A gonoszságból pedig gyalázat nőtt ki\, ami aztán egy egész családnak a gyalázata lett. Ne engedjük soha\, hogy a szeretet helyett gyűlölet legyen a lelkünkben\, hogy aztán az mindent tönkretegyen bennünk és körülöttünk. A történet vége mégis a megvigasztalódás. Ez nem megy máshogyan\, csak a krisztusi szeretetben. \nRÉ21 375 RÉ 303 \nMária hálaéneke | 383 | Magasztalja az én lelkem \n\n\n„…nem a magam hasznát keresve\, hanem a többiekét…”1Kor 10\,14–33 \n\n\n14 Ezért\, szeretteim\, kerüljétek a bálványimádást! 15 Úgy beszélek hozzátok\, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok\, amit mondok. 16 Az áldás pohara\, amelyet megáldunk\, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér\, amelyet megtörünk\, nem Krisztus testével való közösségünk-e? 17 Mivel a kenyér egy\, mi is mindannyian egy test vagyunk\, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk. 18 Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik\, nincsenek-e közösségben az oltárral? 19 De mit mondok ezzel? Talán azt\, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? 20 Sőt inkább azt\, hogy amit a pogányok áldoznak\, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném\, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. 21 Nem ihattok az Úr poharából is\, meg az ördögök poharából is\, nem lehettek részesei az Úr asztalának is\, meg az ördögök asztalának is. 22 Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? 23 Minden szabad\, de nem minden használ. Minden szabad\, de nem minden épít. 24 Ne keresse senki a maga javát\, hanem a másét. 25 Mindazt\, amit a húspiacon árulnak\, megehetitek\, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból\, 26 mert az Úré a föld és annak teljessége. 27 Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki\, és el akartok menni\, mindent megehettek\, amit elétek tesznek\, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból. 28 De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”\, ne egyétek meg: amiatt\, aki erre figyelmeztetett\, és a lelkiismeret miatt. 29 Lelkiismeretről beszélek\, de nem a sajátunkról\, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? 30 Ha én hálával eszem\, miért kárhoztatnának engem azért\, amiért én hálát adok? 31 Akár esztek tehát\, akár isztok\, vagy bármi mást tesztek\, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 32 Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak\, sem a görögöknek\, sem Isten egyházának\, 33 mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni\, nem a magam hasznát keresve\, hanem a többiekét\, hogy üdvözüljenek. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(33) „…nem a magam hasznát keresve\, hanem a többiekét…” (1Kor 10\,14–33) \nPál itt újra visszatér az áldozati hús és a szabadság kérdéséhez. Ha szabad a lelkiismeretünk\, sok mindent megtehetünk\, amit a Szentírás megenged\, de máshol nem szokás\, sőt talán illetlen vagy megbotránkoztató. Ám nekünk másokra is tekintettel kell lennünk. „Minden szabad\, de nem minden használ. Minden szabad\, de nem minden épít” (23). Minek használ? Az egyház hírnevének\, az evangélium ügyének. Mit épít? Mások hitét és érdeklődését a keresztyén hit iránt. „Ne keresse senki a maga javát\, hanem a másét”\, és „mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (24\, 31). Igen\, Krisztusban szabad emberek lettünk\, szabadok a bűntől és az elmúlás rémétől. Ám a szabadság mellé küldetést is kaptunk\, amely szerint Krisztus tanítványává kell tennünk minden embert\, hogy terjedjen a hit\, növekedjék az egyház\, az üdvözültek serege. Nem az a kérdés tehát\, én mit tehetek meg lelkiismeretfurdalás nélkül – hanem az: miről kell lemondanom azért\, hogy mások szemében a hitem\, az életem\, a bizonyságtételem és az egyházam hiteles legyen. Krisztusban szabadok vagyunk\, semminek sem alávetve. Krisztusért azonban Isten alázatos szolgáivá kell lennünk\, hogy minél többek hitre térjenek.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-153/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241206
DTEND;VALUE=DATE:20241207
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241206T075033Z
LAST-MODIFIED:20241206T075033Z
UID:10546-1733443200-1733529599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Légy erős\, szedjük össze az erőnket”2Sám 10 \n\n\n1 Történt ezek után\, hogy meghalt az ammóniak királya\, és utána a fia\, Hánún lett a király. 2 Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal\, Náhás fiával\, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Elküldte tehát Dávid az udvari embereit\, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid udvari emberei az ammóniak országába\, 3 ezt mondták az ammóniak vezérei uruknak\, Hánúnnak: Azt hiszed\, apádat akarja megtisztelni Dávid\, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért küldte hozzád Dávid az udvari embereit\, hogy ezt a várost kifürkésszék\, kikémleljék és elpusztítsák! 4 Elfogatta azért Hánún Dávid embereit\, szakálluk felét lenyíratta\, ruhájuk felét fenekükig levágatta\, és visszaküldte őket. 5 Amikor ezt jelentették Dávidnak\, eléjük küldött\, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket\, ezt üzente nekik a király: Maradjatok Jerikóban\, amíg meg nem nő a szakállatok; azután térjetek vissza! 6 Amikor látták az ammóniak\, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal\, követeket küldtek\, és zsoldjukba fogadták a bét-rehóbi arámokat és a cóbái arámokat\, húszezer gyalogost\, továbbá Maaká királyától ezer embert és Tóbból tizenkétezer embert. 7 Amint meghallotta ezt Dávid\, elküldte Jóábot egy egész sereggel\, a legvitézebbekkel. 8 Kivonultak az ammóniak is\, és csatarendbe álltak a kapu bejáratánál. A cóbái és rehóbi arámok meg Tób és Maaká emberei külön álltak fel a mezőn. 9 Jóáb látta\, hogy elöl is\, hátul is támadás fenyegeti\, ezért kiválogatta egész Izráel színe-javát\, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben\, 10 a hadinép maradékát pedig testvérének\, Abísajnak a vezetésére bízta\, és az ammóniakkal szemben állította csatarendbe. 11 Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam\, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad\, akkor én megyek segíteni neked. 12 Légy erős\, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr pedig tegye azt\, amit jónak lát! 13 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen\, azok pedig megfutamodtak. 14 Amikor az ammóniak látták\, hogy az arámok futnak\, ők is megfutamodtak Abísaj elől\, és bementek a városba. Akkor Jóáb visszatért az ammóniaktól\, és Jeruzsálembe ment. 15 Amikor az arámok látták\, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől\, összegyűltek. 16 Akkor elküldött Hadadezer\, és fegyverbe szólította a folyamon túli arámokat. Ezek megérkeztek Hélámba\, élükön Sóbakkal\, Hadadezer hadseregparancsnokával. 17 Jelentették ezt Dávidnak\, aki összegyűjtötte egész Izráelt\, átkelt a Jordánon\, és megérkezett Hélám alá. Az arámok csatarendbe álltak Dáviddal szemben\, és megütköztek vele. 18 De megfutamodtak az arámok Izráel elől\, és megölt Dávid az arámok közül hétszáz harci kocsin küzdő embert és negyvenezer lovast. Sóbakot\, a hadseregparancsnokot is levágta\, és ott halt meg. 19 Amikor látták mindazok a királyok\, akik Hadadezer szolgái voltak\, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől\, békét kötöttek Izráellel\, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem merték többé segíteni az ammóniakat. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nA rosszindulat miatt a jóindulatú Dávid embereit megalázzák\, s az ellenség szövetségeseivel támadja Isten népét. Izráel hadvezérei sarokba szorulnak\, de csodálatosan állnak egymás mellé (11–12). Két fontos tényre tanítanak e sorok: Isten népének – a saját érdekében – össze kell zárni\, ki kell egészíteni egyiknek a másikat –\, különben vereséget szenved. Az Úr pedig a legjobbat fogja kihozni belőle. Kész vagy-e a másik hívővel összezárni? \nRÉ21 373 RÉ 306 \nAdventi evangélium | 381 | Küldé az Úr Isten \n\n\n„…akik az evangéliumot hirdetik\, az evangéliumból éljenek.”1Kor 9\,1–18 \n\n\n1 Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust\, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? 2 Ha másoknak nem volnék is apostola\, nektek bizony az vagyok\, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. 3 Ez az én védekezésem azokkal szemben\, akik engem bírálnak. 4 Vajon nincs-e jogunk arra\, hogy együnk és igyunk? 5 Nincs-e jogunk arra\, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük\, mint a többi apostol\, meg az Úr testvérei és Kéfás? 6 Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra\, hogy ne dolgozzunk? 7 Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy\, hogy nem eszik a terméséből? Vagy ki az\, aki nyájat legeltet\, és nem iszik a juhok tejéből? 8 Vajon csak emberi módon mondom-e ezeket\, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? 9 Mert Mózes törvényében meg van írva: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörről gondoskodik így Isten\, 10 vagy teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony\, értünk íratott meg\, hogy aki szánt\, azzal a reménységgel szántson\, és aki csépel\, azzal a reménységgel csépeljen\, hogy részesedik a termésből.11 Ha mi nektek a lelki javakat vetettük\, nagy dolog-e az\, ha földi javaitokból fogunk aratni? 12 Ha mások részesedhetnek ezekből\, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal\, hanem mindent elviselünk\, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. 13 Nem tudjátok\, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik\, a templomi eledelből esznek\, és akik az oltár körül szolgálnak\, az oltárra vitt adományokból részesednek? 14 Így rendelte az Úr is\, hogy akik az evangéliumot hirdetik\, az evangéliumból éljenek. 15 Én azonban ezek közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket\, hogy velem is így történjék ezután. Mert jobb volna inkább meghalnom\, mint hogy valaki dicsekedésemet alaptalanná tegye. 16 Mert ha az evangéliumot hirdetem\, azzal nincs mit dicsekednem\, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis\, ha nem hirdetem az evangéliumot! 17 Mert ha önként teszem ezt\, jutalmat kapok\, ha pedig nem önként\, sáfársággal vagyok megbízva. 18 Mi tehát a jutalmam? Az\, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát úgy\, hogy nem élek az evangélium hirdetésével járó jogommal. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(14) „…akik az evangéliumot hirdetik\, az evangéliumból éljenek.” (1Kor 9\,1–18) \nÚgy tűnik\, Korinthusban némelyek kétségbe vonták\, hogy Pál valóban apostol volna\, hiszen ő nem tartozott a tizenkét tanítvány közé. Ezért ellenezték\, hogy ő és a munkatársai pénzt kapjanak a gyülekezeti szolgálatért. Pál azonban az ószövetségből számos törvénnyel és példával tudja igazolni\, hogy az\, aki Isten szolgálatába állt\, mert ez a hivatása\, kérhet és elfogadhat a gyülekezettől anyagi támogatást. Hogy ő ezt maga mégsem vette igénybe\, az más kérdés. Ő sátorkészítőként gondoskodott magáról\, nehogy az a vád érje a misszió során\, hogy anyagi érdekből hirdeti a Krisztus evangéliumát. Ma is illő és lényeges eszünkben tartani\, hogy a lelkészeink\, hitoktatóink\, a gyülekezet diakónusai és a kántora az egyház szolgálatának szentelték az életüket. Ők azért tanultak olyan sokat\, és azért dolgoznak közöttünk\, hogy Isten Igéjét tisztán hirdethessék\, a sákramentumok a hitvallásainkkal egyezőleg legyenek kiszolgáltatva\, és személyükben jó pásztorai legyenek a gyülekezetnek. Imádkozzunk hát értük\, és ne feledkezzünk el anyagilag sem gondoskodni róluk! Aki pedig a munkája vagy a nyugdíja mellett a gyülekezetben önkéntesként szolgálni akarja Istent\, az bátran és vonakodás nélkül tegye meg!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-152/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241203
DTEND;VALUE=DATE:20241204
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241203T083455Z
LAST-MODIFIED:20241203T083455Z
UID:10542-1733184000-1733270399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…Uram\, te vagy az Isten\, és igazak a te ígéreteid” \n2Sám 7 \n  \n1 Amikor a király már palotában lakott\, és az Úr mindenfelől nyugalmat adott neki ellenségeitől\, 2 ezt mondta a király Nátán prófétának: Nézd\, én cédruspalotában lakom\, az Isten ládája pedig sátorlapok között lakik. 3 Nátán ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt\, ami szándékodban van\, mert veled van az Úr! 4 De még azon az éjszakán az történt\, hogy így szólt az Úr igéje Nátánhoz: 5 Menj\, és mondd meg szolgámnak\, Dávidnak\, hogy ezt mondja az Úr: Te házat akarsz nekem építeni\, hogy abban lakjam? 6 Hiszen attól kezdve\, hogy fölhoztam Izráel fiait Egyiptomból\, nem laktam házban mindmáig\, hanem egy sátorral vándoroltam ide-oda\, az volt a hajlékom. 7 Amíg Izráel fiai között vándoroltam\, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának\, akit népem\, Izráel pásztorául rendeltem: Miért nem építettetek nekem egy házat cédrusfából? 8 Most azért ezt mondd szolgámnak\, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről\, a juhnyáj mellől\, hogy fejedelme légy népemnek\, Izráelnek. 9 Veled voltam mindenütt\, amerre csak jártál\, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked\, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. 10 Helyet készítettem népemnek\, Izráelnek is\, és úgy ültettem el ott\, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie\, és nem nyomorgatják többé a gonoszok\, mint kezdetben\, 11 attól a naptól fogva\, hogy bírákat rendeltem népemnek\, Izráelnek\, és nyugalmat adtam neked minden ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az Úr\, hogy az Úr akarja a te házadat építeni. 12 Ha majd letelik az időd\, és pihenni térsz őseidhez\, fölemelem majd utódodat\, aki a te véredből származik\, és szilárddá teszem az ő királyságát. 13 Ő épít házat nevem tiszteletére\, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. 14 Atyja leszek\, és ő az én fiam lesz. Ha bűnt követ el\, megfenyítem férfihoz illő bottal\, embereknek kijáró csapásokkal. 15 De nem vonom meg tőle szeretetemet\, ahogyan megvontam Saultól\, akit eltávolítottam előled. 16 Így a te házad és királyságod örökre megmarad\, és trónod örökre szilárd lesz. 17 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal. 18 Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé\, leült\, és ezt mondta: Ki vagyok én\, Uram\, ó\, Uram? És mi az én házam népe\, hogy eljuttattál engem idáig? 19 Sőt még ezt is kevesellted\, Uram\, ó\, Uram\, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának\, ezzel is az embert tanítva\, Uram\, ó\, Uram! 20 De miért beszélne tovább Dávid\, hiszen te ismered szolgádat\, Uram\, ó\, Uram! 21 A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat\, hogy megismertesd azokat szolgáddal. 22 Ezért vagy te oly nagy\, Uram\, ó\, Uram! Senki sincs hozzád fogható\, sőt nincs is rajtad kívül isten\, egészen úgy\, ahogyan magunk is hallottuk. 23 Van-e még egy olyan nemzet a földön\, mint a te néped\, Izráel\, amelyért elment az Isten\, és kiváltotta\, hogy az ő népe legyen\, és nevet szerzett magának azzal\, hogy nagy és félelmetes dolgokat vitt véghez\, mint ahogyan te kiűztél nemzeteket és isteneiket néped elől\, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból? 24 Így erősítetted meg magadnak népedet\, Izráelt\, hogy örökké a te néped legyen\, te pedig\, Uram\, az Istenük lettél. 25 Most azért\, Uram Isten\, tartsd meg örökké azt az ígéretet\, amelyet szolgádnak és háza népének tettél\, és tégy úgy\, ahogy megígérted! 26 Akkor nagy lesz a te neved örökké\, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráel Istene! Szolgádnak\, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. 27 Te\, ó\, Seregek Ura\, Izráel Istene\, ezt a kijelentést adtad szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága szolgádnak\, hogy ilyen imádsággal imádkozzék hozzád. 28 Valóban\, Uram\, ó\, Uram\, te vagy az Isten\, és igazak a te ígéreteid. Te ígérted szolgádnak ezt a jót. 29 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát\, hogy örökké színed előtt legyen\, mert te ígérted ezt\, Uram\, ó\, Uram! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz! \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata \nDávid templomépítő szándékával kapcsolatban Istennek más a terve: Ő nem csak Dávidot\, a királyságát „építi fel”\, hanem gondoskodik róla: a lakhatásáról\, a gazdagságáról\, hatalmáról\, a dinasztiájáról – amelynek a végén Jézus is ott lesz. Ezután az ígéret után Dávid egy egészen bensőséges hálaimát fogalmaz meg. El tudod-e engedni a legelőremutatóbb tervedet is\, hogy Isten akarata valósuljon meg? A mi családjainkban Jézus nem lehet ott testileg\, de lelkileg ott van-e? \n  \nRÉ21 132 RÉ 132 \n  \nAdventi korál | 390 | Várj ember szíve készen \n  \n„…mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van…” \n1Kor 7\,1–24 \n  \n1 Amiről pedig írtatok\, arra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. 2 A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége\, és minden asszonynak saját férje. 3 A férj teljesítse kötelességét felesége iránt\, hasonlóan a feleség is a férje iránt. 4 A feleség nem ura a maga testének\, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének\, hanem a felesége. 5 Ne fosszátok meg magatokat egymástól\, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre\, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra\, de azután legyetek ismét együtt\, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal\, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. 6 Ezt pedig engedményként mondom\, nem parancsként. 7 Szeretném\, ha minden ember úgy volna\, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így\, kinek amúgy. 8 A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik\, ha úgy maradnak\, mint én is. 9 Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni\, házasodjanak meg\, mert jobb házasságban élni\, mint égni. 10 A házasoknak pedig nem én parancsolom\, hanem az Úr\, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 11 Ha azonban elválik\, maradjon házasság nélkül\, vagy béküljön ki férjével! A férj se bocsássa el feleségét! 12 A többieknek pedig én mondom\, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van\, aki kész vele élni\, ne bocsássa el! 13 És ha egy asszonynak hitetlen férje van\, aki kész vele élni\, ne hagyja el a férjét! 14 Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által\, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának\, így azonban szentek. 15 Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar\, váljék el\, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten\, hogy békességben éljünk. 16 Mert mit tudod te\, asszony\, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te\, férfi\, vajon megmentheted-e a feleségedet? 17 Egyébként mindenki éljen úgy\, ahogy az Úr adta neki\, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. 18 Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el! Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül! 19 Sem a körülmetélkedés\, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit\, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. 20 Mindenki maradjon abban a hivatásban\, amelyben elhívatott. 21 Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz\, inkább élj azzal! 22 Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja\, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. 23 Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái! 24 Mindenki abban maradjon meg Isten előtt\, testvéreim\, amiben elhívatott. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(7) „…mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van… ” (1Kor 7\,1–24) \n  \nJézus maga mondta\, hogy a feltámadás után olyanok leszünk\, mint az angyalok: szabadok a testi vágyaktól\, nem élünk többé házaséletet sem (Mt 22\,30). Pál apostol közelre várta ezt az időt\, ezért gondolta azt\, hogy nem érdemes már új kapcsolatokba kezdeni. Ám azt Pál is elismeri\, hogy ebben a földi világban fontos a házasság\, és hogy a testi örömökben a házasfelek között nincs semmi kivetnivaló. Ez egyházunk szerint is hozzátartozik a házassághoz\, és a célja nem csupán a gyermeknemzés vagy a paráznaság elleni védelem\, a szeretetkapcsolat folyamatos megerősítése legalább annyira. Éljünk hát vele bátran és józanul\, a Szentírás tanítását követve ebben is! Pál apostol szavai azonban arra is intenek\, hogy a házasélet fontosságát túlértékelni sem szabad. Nem ez a legfőbb boldogság\, nem ez a legnagyobb érték. Így az\, aki nem él párkapcsolatban\, és a testi örömökre a keresztyén erkölcs szerint nincs lehetősége\, még teljes és boldog életet élhet. Sőt\, mondja Pál. Van\, akinek megadatott az a kegyelmi ajándék\, hogy fájdalom nélkül elhordozza a házasélet hiányát\, legyen saját elhatározásából egyedül\, vagy az özvegység\, esetleg a válás okán\, boldogságát pedig a szeretet egyéb formáiban és az Úr szolgálatában találja meg.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-151/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241202
DTEND;VALUE=DATE:20241203
DTSTAMP:20260405T221804
CREATED:20241202T082514Z
LAST-MODIFIED:20241202T082514Z
UID:10539-1733097600-1733183999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Míkal […] látta\, ahogy Dávid király ugrálva táncol az Úr színe előtt\, ezért szívből megvetette őt.”2Sám 6 \n\n\n1 Ezután összegyűjtötte Dávid Izráel legkiválóbb ifjait\, harmincezer embert. 2 Elindult és elment Dávid az egész hadinéppel Baalé-Jehúdába\, hogy elhozza onnan az Isten ládáját\, amelyet a rajta levő kerúbokon trónoló Seregek Uráról neveztek el. 3 Az Isten ládáját egy új szekéren szállították\, és elvitték Abínádáb házából\, amely a dombon állt. Abínádáb fiai\, Uzzá és Ahjó vezették az új szekeret. 4 Elvitték az Isten ládáját Abínádáb házából\, amely a dombon állt. Ahjó ment a láda előtt. 5 Dávid és Izráel egész háza pedig szent táncot járt az Úr színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek\, citerának\, lantnak\, dobnak\, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével. 6 Amikor Nákón szérűjéhez értek\, Uzzá az Isten ládájához kapott\, és megfogta\, mert megbotlottak az ökrök. 7 Ezért fellángolt az Úr haragja Uzzá ellen. Nyomban lesújtott rá az Isten meggondolatlanságáért\, és meghalt ott\, az Isten ládája mellett. 8 Dávid pedig megdöbbent attól\, hogy az Úr összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Pérec-Uzzának mindmáig. 9 Akkor félni kezdett Dávid az Úrtól\, és ezt gondolta: Hogy jöhetne hozzám az Úr ládája? 10 Nem akarta hát Dávid magához vitetni az Úr ládáját Dávid városába\, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába. 11 Három hónapig volt az Úr ládája a gáti Óbéd-Edóm házában\, és megáldotta az Úr Óbéd-Edómot és egész háza népét. 12 Jelentették Dávid királynak\, hogy megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment ezért Dávid\, és örvendezve elvitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába. 13 Amikor hat lépést tettek azok\, akik az Úr ládáját vitték\, ő egy bikát és egy hízott borjút áldozott. 14 Dávid teljes erővel táncolt az Úr színe előtt\, és gyolcs éfódot kötött magára Dávid. 15 Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az Úr ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel. 16 De Míkal\, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon\, amikor az Úr ládája Dávid városába ért\, és látta\, ahogy Dávid király ugrálva táncol az Úr színe előtt\, ezért szívből megvetette őt. 17 Az Úr ládáját bevitték\, és odatették a helyére\, annak a sátornak a közepén\, amelyet Dávid vont fel. Akkor Dávid égőáldozatokat és békeáldozatokat mutatott be az Úr színe előtt. 18 Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat\, megáldotta a népet a Seregek Urának nevében. 19 Majd az egész népnek\, Izráel egész sokaságának\, minden férfinak és nőnek osztott egy-egy lepényt\, préselt datolyát és aszú szőlőt. Azután az egész nép hazament. 20 Dávid is hazatért\, hogy megáldja háza népét. De Míkal\, Saul leánya kijött Dávid elé\, és ezt mondta: Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát az udvari emberek szolgálóleányai előtt\, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni! 21 Dávid ezt felelte Míkalnak: Az Úr színe előtt jártam szent táncot\, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett\, és engem rendelt az Úr népének\, Izráelnek a fejedelmévé. Igen\, az Úr színe előtt! 22 És ha még ennél is jobban megalázkodom\, és még alávalóbb leszek is a magam szemében\, akkor is tisztelni fognak a szolgálóleányok\, akiket te emlegetsz. 23 Ezért nem lett gyermeke Míkalnak\, Saul leányának holta napjáig. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nNagy ajándék az istenfélő feleség\, s nagyon megnehezíti az Urat szolgáló ember életét\, ha a házastársa más lelkületű. Miközben Dávid teljes örömöt él át annak következtében\, hogy végre hazahozzák a szövetségládát\, s hogy az Úr végre ott lehet közöttük\, a felesége megvetéssel nézi Dávid öröm-táncát. Megrázó Dávid mondandója: kész még inkább megalázkodni – ha kell\, akkor az emberek előtt is. Ha bármit tesz is a házastársunk: készek vagyunk-e segítő lelkülettel melléállni? \nRÉ21 395 RÉ 181 \nAdventi könyörgés | 386 | Jöjj\, áldott nagy Királyunk \n\n\n„…nem a magatokéi vagytok…”1Kor 6 \n\n\n1 Hogyan merészel közületek valaki\, akinek a másikkal peres ügye van\, a hitetlenek előtt pereskedni\, és nem a szentek előtt? 2 Vagy nem tudjátok\, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti a világ felett ítélkeztek\, arra talán méltatlanok vagytok\, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? 3 Vagy nem tudjátok\, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! 4 Ha tehát a mindennapi élet ügyeiben pereskedtek\, akkor azokat ültetitek a bírói székbe\, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt? 5 Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem\, aki igazságot tudna tenni testvérei között? 6 Sőt testvér a testvérrel pereskedik\, méghozzá hitetlenek előtt?! 7 Egyáltalán már az is nagy kudarc\, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? 8 Sőt ti okoztok sérelmet és kárt\, mégpedig testvéreknek! 9 Vagy nem tudjátok\, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák\, sem bálványimádók\, sem házasságtörők\, sem bujálkodók\, sem fajtalanok\, 10 sem tolvajok\, sem nyerészkedők\, sem részegesek\, sem rágalmazók\, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. 11 Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok\, megszentelődtetek\, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. 12 Minden szabad nekem\, de nem minden használ. Minden szabad nekem\, de nem válok semminek a rabjává. 13 Az eledel a gyomorért van\, a gyomor pedig az eledelért\, de Isten ezt is\, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van\, hanem az Úrért\, az Úr pedig a testért. 14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat\, és hatalmával minket is fel fog támasztani. 15 Vagy nem tudjátok\, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok\, akik a Krisztus tagjai\, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! 16 Vagy nem tudjátok\, hogy aki parázna nővel egyesül\, egy testté lesz vele? Mert amint az Írás mondja\, „lesznek ketten egy testté”. 17 Aki pedig az Úrral egyesül\, egy lélek ővele. 18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn\, amit elkövet az ember\, kívül van a testén\, de aki paráználkodik\, a saját teste ellen vétkezik. 19 Vagy nem tudjátok\, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma\, akit Istentől kaptatok\, és ezért nem a magatokéi vagytok? 20 Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben! \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(19) „…nem a magatokéi vagytok…” (1Kor 6) \nCsodálatos az újjászületés\, Pál apostol is magasztos képekkel beszél róla. Testünk az egyházban Krisztus tagja lett\, olyan\, aki már nem önmagáért\, hanem az Úrért él. Sőt\, folytatja Pál\, lélekben is egyesültünk Istennel\, hiszen megkaptuk a Szentlélek ajándékát – testünk így az ő temploma lett. Nem a magunkéi vagyunk hát többé\, írja az apostol\, hanem „testestől-lelkestől” az Úr tulajdona lettünk\, hogy életünkkel mind testünkben\, mind lelkünkben őt dicsőítsük\, az ő hatalmát hirdessük\, szeretetét és jóságát pedig mutassuk meg tetteinkkel is a világnak. Így élünk? Így tekintünk önmagunkra? Tisztán tartjuk-e testünket a bűntől? A nyerészkedéstől\, a harácsolástól\, a részegeskedéstől\, a rágalmazástól? És kordában tartjuk-e a testi vágyakat? Meglátszik-e az életünkön\, hogy mi keresztyének vagyunk? Bizonyára igen\, de feltehetően nem mindig\, és nem is mindenben. Néha megbotlunk\, olykor hibázunk\, legyűr bennünket a kísértés. Nézzünk hát bele Pál apostol nyomán a Szentírás tükrébe! Ismerjük fel\, hol nem törődünk eléggé testünk templomával. Bánjuk meg\, ha vétkeztünk\, és kezdjük újra. Az elszántság erősíthető\, a bukásokból tanulhatunk\, életünk pedig a megszenteltség áldásaiban igazi örömre lel.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-150/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR