BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.13.1//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20230326T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20231029T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20240331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20241027T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20250330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20251026T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20260329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20261025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250204
DTEND;VALUE=DATE:20250205
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250204T141743Z
LAST-MODIFIED:20250204T141743Z
UID:10818-1738627200-1738713599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ez az én Fiam\, akit kiválasztottam\, reá hallgassatok!”Lk 9\,28–36 \n\n\n28 E beszédek után mintegy nyolc nappal Jézus maga mellé vette Pétert\, Jánost meg Jakabot\, és felment a hegyre imádkozni. 29 Imádkozás közben arca elváltozott\, és ruhája fehéren tündöklött. 30 És íme\, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés\, 31 akik dicsőségben megjelenve\, élete végéről beszéltek\, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie. 32 Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek\, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit\, akik ott álltak vele. 33 És amikor azok távozni akartak tőle\, azt mondta Péter Jézusnak: Mester\, jó nekünk itt lennünk\, készítsünk három sátrat: neked egyet\, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Mert nem tudta\, mit beszél. 34 Alighogy ezt kimondta\, felhő támadt\, és beárnyékolta őket. Nagyon megrémültek\, amikor a felhőbe kerültek. 35 És hang hallatszott a felhőből: Ez az én Fiam\, akit kiválasztottam\, reá hallgassatok! 36 Amikor a hang hallatszott\, Jézust egyedül találták. Ők pedig hallgattak\, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el semmit abból\, amit láttak. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nMegrázó ebben a történetben\, hogy a mi gondolataink mennyire nem közelítenek az Úréihoz. Miközben az „elit” tanítványok az Isten dicsőségének a közelségére vágytak\, ott akartak maradni az Isten küldötteivel – aközben Mózes és Illés Jézust az élete legdöntőbb időszakára készítik fel. Milyen jó látni\, hogy ennyire „kézzelfogható” az Isten dicsősége\, amely vár ránk\, ugyanakkor imádkozzunk azért\, hogy a mi életünkben is megvalósuljon a hétköznapok küzdelmei felé tartva: csak Jézust lássuk egyedül (36). \nRÉ21 445 \nA Teremtő Isten dicsérete | 792 | Atya Úr Isten \n\n\n„Fejed fölött az ég olyan lesz\, mint az érc…”5Móz 28\,15–48 \n\n\n15 De ha nem hallgatsz az Úrnak\, a te Istenednek szavára\, ha nem tartod meg\, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését\, amelyet ma megparancsolok neked\, akkor rád szállnak mindezek az átkok\, és kísérni fognak téged: 16 Átkozott leszel a városban\, és átkozott leszel a mezőn. 17 Átkozott lesz kosarad és sütőteknőd. 18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése\, teheneid ellése és nyájaid szaporulata. 19 Átkozott leszel jártadban-keltedben. 20 Átkot\, zűrzavart és fenyegető veszélyt bocsát rád az Úr minden vállalkozásodban\, amelybe belefogsz\, úgyhogy hamarosan elpusztulsz\, és elveszel gonosz tetteid miatt\, mert elhagytál engem. 21 Dögvészt ragaszt rád az Úr\, míg ki nem pusztít arról a földről\, ahova bemégy\, hogy birtokba vedd azt. 22 Megver az Úr sorvadással\, lázzal és gyulladással\, forrósággal és szárazsággal\, aszállyal és gabonarozsdával. Üldözni fognak\, míg csak el nem pusztulsz. 23 Fejed fölött az ég olyan lesz\, mint az érc\, alattad a föld pedig olyan\, mint a vas. 24 Eső helyett homokot és port ad földedre az Úr: az égből száll majd rád\, míg csak el nem pusztulsz. 25 Vereséggel sújt téged az Úr ellenségeiddel szemben. Egy úton vonulsz föl ellenük\, de hét úton menekülsz előlük. Elrettentő példa leszel a föld minden országának. 26 Holttested az ég összes madarának és a föld állatainak lesz az eledele\, és nem lesz majd\, aki elriassza őket. 27 Megver az Úr egyiptomi fekéllyel\, keléssel\, viszketegséggel és rühességgel\, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. 28 Megver az Úr tébollyal\, vaksággal és elmezavarral. 29 Déli napfényben is tapogatózni fogsz\, ahogyan a vak tapogatózik a homályban. Utaidon nem jársz szerencsével\, sőt elnyomott és kifosztott leszel majd mindenkor\, és nem segít rajtad senki. 30 Eljegyzel magadnak egy asszonyt\, de más férfi közösül vele. Házat építesz\, de nem te költözöl bele\, szőlőt telepítesz\, de nem te veszed hasznát. 31 Marhádat szemed láttára vágják le\, de te nem eszel belőle\, szamaradat elrabolják\, és nem kerül vissza hozzád\, juhaidat ellenségeidnek adják\, és nem segít rajtad senki. 32 Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek\, te meg csak nézed\, és epekedsz utánuk mindennap\, de nem tehetsz semmit. 33 Földed termését és mindazt\, amiért fáradoztál\, olyan nemzet eszi meg\, amelyet nem ismersz\, és mindig csak elnyomott és eltiport leszel. 34 Megtébolyodsz attól\, amit szemeddel látnod kell. 35 Megver az Úr tetőtől talpig rosszindulatú fekélyekkel\, a térdeden\, a combodon\, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. 36 Elhurcoltat az Úr királyoddal együtt\, akit magad fölé állítasz\, egy olyan néphez\, amelyet nem ismertél sem te\, sem atyáid\, és más\, kőből és fából készült isteneket kell ott majd szolgálnod. 37 Elborzadva\, példálózva\, maró gúnnyal fognak emlegetni azok a nemzetek\, amelyekhez elhajt majd téged az Úr. 38 Sok magot viszel ki a mezőre\, de keveset takarítasz be\, mert felfalja a sáska. 39 Szőlőskerteket ültetsz és művelsz\, de bort nem iszol\, szőlőt sem szedsz\, mert megeszi a féreg. 40 Határaidon belül olajfáid lesznek mindenütt\, de nem kened magad olajjal\, mert lehullanak a bogyók. 41 Születnek fiaid és leányaid\, de nem lesznek a tieid\, mert fogságba kell menniük. 42 Minden fádat és termőfölded gyümölcsét megeszi a féreg. 43 A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül\, te pedig egyre alább hanyatlasz. 44 Ő fog neked kölcsönadni\, nem te kölcsönzöl neki\, ő lesz az úr\, te pedig a szolga. 45 Rád szállnak mindezek az átkok\, üldöznek és kísérni fognak téged\, míg el nem pusztulsz\, mert nem hallgattál Istenednek\, az Úrnak a szavára\, nem tartottad meg parancsolatait és rendelkezéseit\, amelyeket megparancsolt neked. 46 Intő jel és csoda gyanánt lesznek azok rajtad és utódaidon mindenkor. 47 Nem szolgáltál Istenednek\, az Úrnak örömmel és jó szívvel\, amikor bőven volt mindened; 48 éhezve és szomjazva\, meztelenül és mindenben szűkölködve szolgálod majd ezért ellenségeidet\, akiket rád bocsát az Úr. Vasigát tesz a nyakadra\, míg el nem pusztít téged. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(23) „Fejed fölött az ég olyan lesz\, mint az érc…” (5Móz 28\,15–48) \nAz engedetlenség kultúrája. Mintha tömegek rekedtek volna meg a kamaszos dac állapotában. Nem szeretünk engedelmeskedni. Gyengének tűnik az engedelmes ember\, rosszabb esetben szolgalelkűnek. Keressük a nekünk szimpatikus\, igényeinknek megfelelő barátot\, társat\, főnököt; aztán idővel ugyanilyen Isten után kezdünk vágyakozni. Keveset követeljenek tőlünk\, sőt: fogadjanak el úgy\, ahogy vagyunk. Az alacsony követelményszintre készségesen mondunk igent\, idővel azonban megérezzük az elvárások nélkül megteremtett kapcsolatok gyengeségét. Leszállított igényekkel akarunk találkozni\, kevés energia befektetésével próbáljuk megúszni életünk viharait\, csakhogy az ímmel-ámmal\, félgőzzel élt kapcsolatok gyenge köteléket eredményeznek. Isten szövetsége azonban döntést kíván\, az Úr teljes engedelmességre hív. Elolvasva mai Igénket\, elborzadunk: Isten képes lenne ennyi rosszat szabadítani engedetlenné váló népére? E szavakból a kinyújtott karral közeledő\, áldani akaró Urat kell felismernünk. Ő mindent megtett értünk\, és válaszul engedelmességet vár. Hálaadó szívvel köszönjük meg\, hogy Isten súlyos szavakkal döbbent rá bennünket az engedetlenség\, a félszívűség\, a szövetségszegés következményeire.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-183/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250203
DTEND;VALUE=DATE:20250204
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250203T075456Z
LAST-MODIFIED:20250203T075456Z
UID:10816-1738540800-1738627199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…aki elveszti az életét énértem\, megmenti azt.”Lk 9\,23–27 \n\n\n23 Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni\, tagadja meg magát\, vegye fel naponként a keresztjét\, és kövessen engem! 24 Mert aki meg akarja menteni az életét\, elveszti\, aki pedig elveszti az életét énértem\, megmenti azt. 25 Mert mit használ az embernek\, ha az egész világot megnyeri\, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? 26 Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet\, azt az Emberfia is szégyellni fogja\, amikor eljön a maga\, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. 27 Bizony mondom nektek\, vannak az itt állók között némelyek\, akik nem ízlelik meg addig a halált\, amíg meg nem látják az Isten országát. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nAz ünnepi hitvallás után Jézus most a hétköznapok legnehezebb feladatára tereli a figyelmünket: Jézus követésére. Sokan úgy gondolják\, hogy a követés következménye az lesz\, hogy minden problémám megoldódik\, mindenben sikeres leszek\, „befuthat” az életem. Jézus azonban a kereszt felvételére tanít. A kereszt kivégzőeszköz. Jézust nem követhetem másként\, csak ha halálba adom a régi természetem\, amely önmagát akarja naggyá tenni. „…aki elveszti az életét énértem\, megmenti azt.” (24) \nRÉ21 774 \nZsoltárdicséret | 184 | Mindenek meghallják és jól megtanulják \n\n\n„Az Úr a maga szent népévé emel téged…”5Móz 28\,1–14 \n\n\n1 Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak\, a te Istenednek szavára\, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket ma parancsolok neked\, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened\, az Úr. 2 Rád szállnak mindezek az áldások\, és kísérni fognak téged\, ha hallgatsz az Úrnak\, a te Istenednek szavára. 3 Áldott leszel a városban\, és áldott leszel a mezőn. 4 Áldott lesz méhed gyümölcse\, földed termése és állataid ivadéka\, teheneid ellése és nyájaid szaporulata. 5 Áldott lesz kosarad és sütőteknőd. 6 Áldott leszel jártodban-keltedben. 7 Vereséggel sújtja az Úr ellenségeidet\, ha rád támadnak: egy úton vonulnak föl ellened\, de hét úton menekülnek előled. 8 Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra\, és megáld azon a földön\, amelyet neked ad Istened\, az Úr. 9 Az Úr a maga szent népévé emel téged\, ahogyan megesküdött neked\, ha megtartod Istenednek\, az Úrnak a parancsolatait\, és az ő útjain jársz. 10 A föld valamennyi nemzete látni fogja\, hogy az Úrról kaptad a nevedet\, és félnek majd tőled. 11 Elhalmoz majd téged az Úr minden jóval méhed gyümölcsében\, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön\, amelyről megesküdött az Úr atyáidnak\, hogy neked adja. 12 Megnyitja az Úr előtted gazdag kincsesházát\, az eget\, és esőt ad földedre\, amikor csak kell\, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a többi népnek\, de magad nem szorulsz kölcsönre. 13 Úrrá tesz téged az Úr\, nem pedig szolgává; mindig fölül leszel\, és sohasem alul\, ha hallgatsz az Úrnak\, a te Istenednek parancsolataira\, amelyeket ma megparancsolok neked\, hogy megtartsd és teljesítsd azokat\, 14 és ha nem térsz el se jobbra\, se balra azoktól az igéktől\, amelyeket ma megparancsolok neked\, nem jársz más istenek után\, és nem tiszteled azokat. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(9) „Az Úr a maga szent népévé emel téged…” (5Móz 28\,1–14) \nSzéteső kapcsolatok korában élünk. Összekülönbözünk politikai kérdések miatt\, kényszeresen választunk oldalt\, aztán gyorsan váltunk\, cserélünk\, és ugyanilyen ütemben engedjük el azt\, aki valamikor hozzánk tartozott. Az örök változás eredményeként bizonytalanul bolyongunk akkor is\, ha minden adott a nyugodt\, kiegyensúlyozott élethez. A ma olvasott áldás-ígéreteket a legtömörebben így foglalhatjuk össze: ha hűségesen ragaszkodsz az Úrhoz\, biztonságban és nyugalomban élhetsz. Ez a néhány vers a jövőre tekint. Mintha azt mondaná Isten: tudom\, mi vár rád\, ha átkelsz a Jordánon. Isteneket találsz ott\, egy új kultúrát\, és ez csábító lesz. Ragaszkodj hozzám! Hidd el\, megadom mindazt\, amire szükséged lesz! Több ez\, mint az anyagilag kiszámítható élet ígérete. Aki elkötelezi magát az Úr mellett\, az számíthat az Istennek átadott élet minden megtapasztalható áldására. Így élhetünk szent\, vagyis az Úrnak elkülönített nép tagjaként. A széteső kapcsolatok korában ez az ígéret emlékeztessen bennünket: Urunk soha nem akart eltávolodni övéitől\, az ő terve olyan harmonikus kapcsolat\, amelyben az ember Istenre nyitottan éli meg emberségét; ő\, az Örökkévaló pedig kiterjeszti áldásait az embervilágra.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-182/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250202
DTEND;VALUE=DATE:20250203
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250202T101009Z
LAST-MODIFIED:20250202T101009Z
UID:10814-1738454400-1738540799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Hát ti kinek mondotok engem?”Lk 9\,18–22 \n\n\n18 Történt\, hogy amikor egyszer magában imádkozott\, és csak a tanítványok voltak vele\, megkérdezte tőlük: Kinek mond engem a sokaság? 19 Ők így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak\, de némelyek Illésnek\, némelyek pedig azt mondják\, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. 20 Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának. 21 Jézus rájuk parancsolt\, hogy ezt senkinek se mondják el. 22 Majd azt mondta\, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie\, el kell vettetnie a vénektől\, főpapoktól és írástudóktól\, és meg kell öletnie\, de harmadnapon fel kell támadnia. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nMiután Jézus az Isten országáról egészen hétköznapi módon tanított\, és csodákat tett\, Isten előtti csendje után nem közvéleménykutatást készített\, hanem a körülötte lévőkkel akarta kimondatni\, hogy kicsoda Ő? Azután egészen személyessé tette: „Hát ti kinek mondotok engem?” (20) Sok fontos kérdés van a világban\, de a legfontosabb ez! Milyen jó\, ha teljes meggyőződéssel vallhatom ma is a gyülekezetem közösségében: Jézus Krisztus az Isten Fia\, a Megváltóm. \nRÉ21 325 • IÉ 2Móz 3\,1–15 • Zsolt 15 \nZsoltárének | 806 | Urunk nagy nevét áldja a világ \nHeti zsoltárének | 97 | Az Úr Isten regnál \n\n\n„Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig […]!”5Móz 27 \n\n\n1 Ezután Mózes\, Izráel véneivel együtt\, ezt parancsolta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsokat\, amelyeket ma parancsolok nektek! 2 Ha majd átkeltek a Jordánon arra a földre\, amelyet neked ad Istened\, az Úr\, állíts fel nagy köveket\, és meszeld be azokat! 3 Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig\, amikor átkelsz\, hogy bemenj arra a földre\, amelyet Istened\, az Úr ad neked: a tejjel és mézzel folyó földre\, ahogyan megígérte neked atyáid Istene\, az Úr. 4 Amikor tehát átkeltek a Jordánon\, állítsátok fel az Ébál-hegyen ezeket a köveket\, ahogyan ma megparancsolom nektek\, és meszeljétek be azokat. 5 Építs ott egy kőoltárt Istenednek\, az Úrnak\, a köveit ne faragd meg vassal! 6 Faragatlan kőből építsd Istenednek\, az Úrnak az oltárát\, és mutass be azon égőáldozatokat Istenednek\, az Úrnak! 7 Mutass be békeáldozatot is: edd azt meg ott\, és örvendezz Istenednek\, az Úrnak színe előtt! 8 Írd rá a kövekre ezt a törvényt mind az utolsó szóig\, tisztán és világosan! 9 Azután így beszélt Mózes a lévita papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben\, és halld meg\, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek\, az Úrnak a népe. 10 Hallgass azért Istenednek\, az Úrnak a szavára\, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit\, amelyeket ma megparancsolok neked. 11 Mózes megparancsolta azon a napon a népnek: 12 Ha átkeltek a Jordánon\, a Garizím-hegyen ezek álljanak fel\, hogy megáldják a népet: Simeon\, Lévi és Júda\, Issakár\, József és Benjámin. 13 Az Ébál-hegyen pedig ezek álljanak fel\, hogy átkot mondjanak: Rúben\, Gád és Ásér\, Zebulon\, Dán és Naftáli. 14 Azután szólaljanak meg a léviták\, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek: 15 Átkozott legyen az\, aki mesterember keze munkájával faragott vagy öntött bálványt készíttet\, amit utál az Úr\, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen! 16 Átkozott\, aki gyalázza apját vagy anyját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 17 Átkozott\, aki elmozdítja felebarátja határát! Az egész nép mondja rá: Ámen! 18 Átkozott\, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen! 19 Átkozott\, aki kiforgatja jogaiból a jövevényt\, az árvát és az özvegyet! Az egész nép mondja rá: Ámen! 20 Átkozott\, aki apja feleségével hál\, mert apja takaróját emeli fel! Az egész nép mondja rá: Ámen! 21 Átkozott\, aki bármiféle állattal közösül! Az egész nép mondja rá: Ámen! 22 Átkozott\, aki a testvérével hál\, akár apja leányával\, akár anyja leányával! Az egész nép mondja rá: Ámen! 23 Átkozott\, aki az anyósával hál! Az egész nép mondja rá: Ámen! 24 Átkozott\, aki titokban agyonüti a felebarátját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 25 Átkozott\, aki vesztegetést fogad el\, és ezzel egy ártatlan ember halálát okozza! Az egész nép mondja rá: Ámen! 26 Átkozott\, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit\, és nem teljesíti azokat! Az egész nép mondja rá: Ámen! \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(3) „Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig […]!” (5Móz 27) \nSok évszázaddal Mózes után élt egy pogány uralkodó. Félelmetes világbirodalom ura volt. Egy alkalommal az Úrnak szentelt kelyhekből borozott ágyasaival. Ekkor mindenki döbbenetére írás jelent meg palotája falán (Dán 5). „Mené mené tekél ú-parszín” – szólt a szöveg\, vagyis Isten számba veszi\, megméri\, és könnyűnek találja Bélsaccart és országát. Számára a rejtélyes írás az ítélet pillanatát hozta el. A ma olvasott szakasz azonban nem megítél\, hanem egy gondosan elkészített mentőövről szól. A kőtáblákra írt tíz Ige a szent láda mélyén pihent. A törvény\, amelynek rendelkezéseit fejezeteken át rögzíti a most olvasott bibliai könyv\, terjedelmes (5Móz 12–26)\, ebből épp csak Izráel királya remélhetett személyes másolatot (17\,18). A kövekre felírt szavak viszont mindenki számára láthatók. Isten hozzáférhetővé akarta tenni törvényét\, ő így óvja meg mindenkori népét a tudatlanságból fakadó vétkektől. Nekünk kezünkben a Szentírás: nem mondhatjuk\, hogy nem ismerjük Urunk akaratát! De eljön majd az a nap is\, amikor Isten törvénye nem pergamenre\, nem könyvek lapjaira\, és nem is kövekre íratik\, hanem az emberi szívbe (Jer 31\,33). Akkor majd a falakon váratlanul megjelenő betűk sem töltenek el félelemmel senkit.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-181/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250201T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250228T170000
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250131T112220Z
LAST-MODIFIED:20250131T114505Z
UID:10798-1738396800-1740762000@nemmind1.hu
SUMMARY:Tóth Enikő Farsangoló
DESCRIPTION:Tél temetése\,\neljön a vége\,\njelmezed újra ragyoghat a fényben! \nArcod a titkod\,\nújra felírod\,\ngyermeki éned a tiszta papírod! \nJelmez a testen\,\nláng a szemekben\,\ntáncol a vér is mind az erekben! \nBoldog a báltól\nmind\, aki bátor\,\néneke száll fel a lét morajából! \nTáncol a farsang\,\nősi a dallam\,\nígy mutatod magad másik alakban…
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/toth-eniko-farsangolo/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250201
DTEND;VALUE=DATE:20250202
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250201T143715Z
LAST-MODIFIED:20250201T143715Z
UID:10812-1738368000-1738454399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat\, feltekintett az égre\, megáldotta\, megtörte\, és a tanítványoknak adta\, hogy tegyék a sokaság elé” \nLk 9\,12–17 \n  \n12 Amikor a nap már hanyatlani kezdett\, a tizenkettő odament hozzá\, és ezt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot\, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra\, hogy ott megszálljanak és élelmet szerezzenek\, mert itt lakatlan helyen vagyunk. 13 Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több\, mint öt kenyér és két hal\, hacsak el nem megyünk\, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak. 14 Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus így szólt a tanítványaihoz: Ültessétek le őket ötvenes csoportokban! 15 Így tettek\, és leültették valamennyit. 16 Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat\, feltekintett az égre\, megáldotta\, megtörte\, és a tanítványoknak adta\, hogy tegyék a sokaság elé. 17 Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat\, tizenkét kosárral. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata \nNégy lépcső kellett ahhoz\, hogy a tanítványok végre megérkezzenek Jézusig: 1. „Rázzuk le őket!” – mai megfogalmazásban ez a megoldási javaslatuk (12/b). 2. Jézus lerántja a leplet (13)\, hogy legalább felmérjék a helyzetüket\, lehetőségeiket\, és kiderüljön: 3. hiába osztanak\, szoroznak\, semmi az\, aminek birtokában vannak… (13/b). Képtelenek megoldani a krízist. 4. Mozgásterük annyi\, hogy végrehajtsák\, amit Jézus utasít\, és részesüljenek a csodában. Nekem hány lépcső kell\, hogy végre eljussak idáig? \n  \nRÉ21 284 \n  \nNapi dicséret | 793 | Áldott légy\, mert megváltottál \n  \n„…Bolyongó arámi volt az ősöm…” \n5Móz 26 \n  \n1 Amikor bemégy arra a földre\, amelyet neked ad örökségül Istened\, az Úr\, birtokba veszed és letelepszel rajta\, 2 akkor mindenből\, amit behordasz a földedről\, melyet Istened\, az Úr ad neked\, vedd a föld termésének legjavát\, tedd egy kosárba\, és menj el arra a helyre\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr\, hogy ott lakjék a neve. 3 Menj el a paphoz\, aki abban az időben szolgálatban lesz\, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az Úr\, az én Istenem előtt\, hogy bejöttem arra a földre\, amelyről megesküdött az Úr atyáinknak\, hogy nekünk adja. 4 A pap vegye el kezedből a kosarat\, és tegye le Istenednek\, az Úrnak oltára elé. 5 Te pedig ezt mondd Istenednek\, az Úrnak a színe előtt: Bolyongó arámi volt az ősöm\, aki lement Egyiptomba\, és jövevény volt ott kevesedmagával\, de nagy\, erős és hatalmas néppé lett ott. 6 Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk\, nyomorgattak\, és kemény munkát végeztettek velünk. 7 Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz\, atyáink Istenéhez\, az Úr pedig meghallotta szavunkat\, és meglátta nyomorúságunkat\, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat. 8 És kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral\, nagy és félelmetes tettek\, jelek és csodák között. 9 Azután behozott bennünket erre a helyre\, és nekünk adta ezt a földet\, a tejjel és mézzel folyó földet. 10 Azért hoztam most ide a termés legjavát arról a földről\, amelyet te adtál nekem\, Uram! Így tedd azt oda Istenednek\, az Úrnak színe elé\, és borulj le Istenednek\, az Úrnak színe előtt! 11 Azután örvendezz mindannak a jónak\, amit Istened\, az Úr ad neked és házad népének\, örvendezz a lévitával és a közötted lakó jövevénnyel együtt! 12 Amikor a harmadik esztendőben\, a tizedadás évében hiánytalanul megadod egész termésednek a tizedét\, és odaadod a lévitának\, a jövevénynek\, az árvának és az özvegynek\, hogy egyenek és lakjanak jól lakóhelyeiden\, 13 akkor ezt mondd Istenednek\, az Úrnak színe előtt: Kivittem házamból a szent tizedet\, oda is adtam a lévitának\, a jövevénynek\, az árvának és az özvegynek\, pontosan úgy\, ahogy megparancsoltad. Nem szegtem meg\, és nem felejtettem el egyetlen parancsodat sem. 14 Nem ettem belőle gyászomban\, nem voltam tisztátalan\, amikor kivittem\, és nem adtam belőle halottnak. Hallgattam Istenemnek\, az Úrnak szavára\, és mindenben úgy jártam el\, ahogyan nekem megparancsoltad. 15 Tekints le szent lakóhelyedről\, az égből\, és áldd meg népedet\, Izráelt és azt a földet\, amelyet – ahogyan megesküdtél rá atyáinknak – nekünk adtál: ezt a tejjel és mézzel folyó földet. 16 Azt parancsolja a mai napon Istened\, az Úr\, hogy teljesítsd ezeket a rendelkezéseket és törvényeket! Tartsd meg és teljesítsd azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! 17 Te ma azt kívánod az Úrtól\, hogy ő a te Istened legyen\, mert te az ő útjain jársz\, megtartod rendelkezéseit\, parancsolatait és törvényeit\, és hallgatsz a szavára. 18 Az Úr pedig azt kívánja ma tőled\, hogy légy az ő tulajdon népe\, ahogyan megmondta neked\, és tartsd meg minden parancsolatát. 19 Akkor fölébe emel az összes többi népnek\, amelyet teremtett\, hogy dicséretes\, hírneves és tisztelt légy. Istenednek\, az Úrnak a szent népe leszel\, ahogy megígérte. \n  \nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata \n(5) „…Bolyongó arámi volt az ősöm…” (5Móz 26) \n  \nAz izráelita megállt Isten színe előtt\, az oltár közelében. Kezében egy kosár gyümölcs. Odalépett hozzá egy pap\, átvette\, amit a felajánló hozott\, az oltárhoz vitte. Ekkor emberünk leborult\, hálát adott\, emlékezett. Emlékezett az útra\, amelyen eddig járt. A sivatagra\, a gyötrelmes vízhiányra gondolt\, a félelemre\, talán a manna ízét is szájában érezte még. Távolabbra is visszatekintett: felidézte hazát kereső\, idegenként bolyongó őseit. Közben nézte az oltárnál pihenő kosarat\, benne a gyümölcsöt\, amely kertjében termett. Hálás volt: ez kertem és szőlőm termése\, amelyért verítékkel megdolgoztam\, mégis az Úr ajándéka. Az izráelita\, amíg szolgaként gyötrődött Egyiptomban\, nem rendelkezett szabadon munkája gyümölcsével\, nem pakolhatta kosárba kedve szerint. Otthon után sóvárgó\, vándorló őseinek sem volt lehetőségük erre. Ezek a családok a szabadulás után állhattak oda Isten elé gazdagon megrakott kosaraikkal\, mozdulataikban ezért hálaadás és hitvallás tükröződik. Az jelenhet meg hálás szívvel Isten színe előtt az áldás látható jeleivel\, aki tudja\, hogy gondviselésből él. Az hozhatja el a föld termésének javát\, akit megszabadított Isten. Amikor visszaadunk valamit az Úrnak elnyert javainkból\, emlékezzünk: munkánknak azért lehet gyümölcse\, mert Isten irgalmába fogadott bennünket.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-180/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250131T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250131T170000
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250131T105727Z
LAST-MODIFIED:20250131T105727Z
UID:10796-1738310400-1738342800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról\, és meggyógyította azokat\, akiknek gyógyulásra volt szükségük”Lk 9\,1–11 \n\n\n1 Miután összehívta a tizenkettőt\, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. 2 Azután elküldte őket\, hogy hirdessék az Isten országát\, és gyógyítsanak. 3 Ezt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra\, se botot\, se tarisznyát\, se kenyeret\, se pénzt\, második ruhátok se legyen! 4 Amikor betértek egy házba\, maradjatok ott\, és onnan induljatok tovább! 5 Ha valahol nem fogadnak be titeket\, amikor kimentek abból a városból\, verjétek le még a port is lábatokról\, bizonyságul ellenük. 6 Útra keltek tehát\, és jártak faluról falura\, hirdették az evangéliumot\, és gyógyítottak mindenütt. 7 Heródes\, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt\, ami történt\, és nem tudta\, mit gondoljon\, mert némelyek azt állították\, hogy János támadt fel a halálból\, 8 némelyek azt\, hogy Illés jelent meg\, mások pedig azt\, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. 9 Heródes ezt mondta: Jánost lefejeztettem\, de ki lehet ez\, akiről ezeket hallom? És látni akarta őt. 10 Amikor az apostolok visszatértek\, elbeszélték Jézusnak mindazt\, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket\, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba. 11 De amikor a sokaság ezt megtudta\, utánament. Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról\, és meggyógyította azokat\, akiknek gyógyulásra volt szükségük. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata\n\n\n\nNézetkülönbségek vannak a mai tanítványok között is a tekintetben\, hogy a gyógyítás milyen szerepet kaphat a hitre jutás útján. A 2. és 11. versből világosan kiderül\, hogy Jézus számára mi a sorrend. Mindenképpen az Isten országának hirdetése volt saját gyakorlatának is a sarkpontja (11)\, és ezt bízta tanítványaira is (2). Ezen felül nem tudjuk\, hogy kinek van szüksége testi gyógyításra is. Az Isten országának evangéliumára viszont mindenkinek! \nRÉ21 832 \nZsoltárének a messiás királyról | 72 | Uram\, a te ítéletedet \n\n\n„…utálatos Istened\, az Úr előtt mindenki\, aki […] hamisságot cselekszik.”5Móz 25 \n\n\n1 Ha viszály támad férfiak között\, és törvény elé mennek\, hogy ítélkezzenek fölöttük\, és az igazat fölmentik\, a bűnöst pedig elmarasztalják\, 2 akkor ha a bűnös verést érdemel\, fektesse le a bíró\, és veressen rá a jelenlétében annyit\, amennyit a bűne miatt megérdemel. 3 De csak negyvenet verethet rá\, többet nem\, mert ha ennél több ütést méret rá\, akkor szemed láttára gyalázzák meg embertársadat. 4 Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját! 5 Ha testvérek laknak együtt\, és közülük az egyik meghal fiúgyermek nélkül\, akkor az elhunytnak a felesége ne menjen hozzá idegen férfihoz\, aki nem a családhoz tartozik. A sógora menjen be hozzá\, vegye feleségül\, sógorházasságot kötve így vele. 6 A születendő első gyermek viselje az elhunyt testvér nevét\, hogy ne töröljék ki annak a nevét Izráelből. 7 De ha annak a férfinak nincs kedve elvenni a sógornőjét\, akkor a sógornője menjen el a vénekhez a városkapuba\, és mondja ezt: A sógorom nem akarja fenntartani a testvére nevét Izráelben\, nem akar velem sógorházasságot kötni. 8 A város vénei hívják oda a férfit\, és beszéljenek vele. És ha állhatatosan azt mondja\, hogy nincs kedve elvenni\, 9 akkor lépjen oda hozzá a sógornője a vének szeme láttára\, húzza le a sarut a férfi lábáról\, köpje szembe\, és ezt mondja: Így kell bánni azzal az emberrel\, aki nem akarja építeni a testvére háza népét! 10 És nevezzék őt és háza népét Izráelben mezítlábasnak. 11 Ha két férfi összeverekedik egymással\, és az egyikük felesége odamegy\, hogy a férjét kiszabadítsa annak a kezéből\, aki veri\, odanyúl a kezével\, és megragadja annak a szeméremtestét\, 12 le kell vágni az asszony kezét irgalom nélkül. 13 Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték\, nagyobb és kisebb. 14 Ne legyen házadban kétféle véka\, nagyobb és kisebb. 15 Pontos és hiteles súlymértéked\, pontos és hiteles vékád legyen\, hogy hosszú ideig élhess azon a földön\, amelyet Istened\, az Úr ad neked. 16 Mert utálatos Istened\, az Úr előtt mindenki\, aki ilyet tesz; mindenki\, aki hamisságot cselekszik. 17 Emlékezz arra\, hogy mit tett veled Amálék népe útközben\, amikor kijöttetek Egyiptomból\, 18 amikor találkozott veled útközben\, és Istent nem ismerve levágta mindazokat\, akik elgyengülve hátramaradtak közüled\, mert fáradt és kimerült voltál. 19 Ha majd Istened\, az Úr nyugalmat ad neked ellenségeidtől mindenfelől azon a földön\, amelyet örök birtokul neked ad Istened\, az Úr\, akkor töröld el Amáléknek még az emlékét is az ég alól! El ne felejtsd! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(16) „…utálatos Istened\, az Úr előtt mindenki\, aki […] hamisságot cselekszik.” (5Móz 25) \nA törvénykönyv záró része az emberi méltóság megvédésének különböző eseteivel foglalkozik. Legfeljebb negyven ütés lehet a botbüntetés mértéke beigazolódott bűnösség esetén (1–3). Ez a viszonylag emberséges mérték a bűnös méltóságát és életét is védi (vö. 2Kor 12\,24). A sógorházasság intézményének szabályait figyelmen kívül hagyó sógor nemcsak az utód nélkül elhalt testvér utódlási jogát tagadja meg\, hanem a gyermektelen\, kiszolgáltatott özvegyet is nyomorba taszítja\, ha nem veszi őt feleségül (5–10). Az ószövetségi házasságot Isten törvénye elsősorban nem a lángoló szerelem\, hanem az élethosszig tartó gondoskodó szeretettörvénye alá helyezi. A sógorházasság intézményével lehet tréfálkozni (Mt 22\,23–33)\, de jó tudnunk\, voltak\, akik ezzel élve beírták magukat az üdvösség történetébe (1Móz 38; Ruth 4; Mt 1\,3.5; Lk 3\,32.34). Becstelenséget követ el az a nő\, aki férje oldalán úgy avatkozik be egy verekedésbe\, hogy megragadja az ellenfél szeméremtestét. Feltűnően súlyos a büntetése (11k). Ugyancsak megköveteli a tisztesség\, hogy egymás közötti adásvételkor hiteles mértékeket használjanak (13–26). Heidelbergi Káténk is lopásnak nevezi a hamis súly és mérték használatát (110. kérdés-felelet).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-179/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250124T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250124T170000
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250124T071343Z
LAST-MODIFIED:20250124T071413Z
UID:10790-1737705600-1737738000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…mind a kettőnek elengedte…”Lk 7\,36–50 \n\n\n36 Egy farizeus arra kérte Jézust\, hogy egyék nála. Ő bement a farizeus házába\, és asztalhoz telepedett. 37 Egy bűnös asszony pedig\, aki abban a városban élt\, megtudva\, hogy Jézus a farizeus házának vendége\, olajat vitt magával egy alabástromtartóban\, 38 megállt mögötte\, a lábánál sírva\, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát\, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát\, és megkente olajjal. 39 Amikor pedig látta ezt a farizeus\, aki meghívta őt\, ezt mondta magában: Ha ő próféta volna\, tudná\, ki és miféle asszony az\, aki őt megérinti\, mivel bűnös ez az asszony. 40 Ekkor megszólalt Jézus\, és ezt mondta neki: Simon\, van valami mondanivalóm neked. Ő pedig így szólt: Mester\, mondd! 41 Jézus ezt mondta: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott\, a másik ötvennel. 42 Mivel nem volt miből megadniuk\, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban? 43 Simon így válaszolt: Úgy gondolom\, hogy az\, akinek többet engedett el. Ő pedig ezt mondta neki: Helyesen ítéltél. 44 Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba\, és nem adtál vizet a lábam megmosására\, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat\, és hajával törölte meg. 45 Te nem csókoltál meg\, ő pedig mióta bejöttem\, nem szűnt meg csókolni a lábamat. 46 Te nem kented meg olajjal a fejemet\, ő pedig drága olajjal kente meg a lábamat. 47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg\, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg\, kevésbé szeret. 48 Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. 49 Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez\, aki a bűnöket is megbocsátja? 50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged\, menj el békességgel! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„…mind a kettőnek elengedte…” (42) Emberi látszateredményeink elfeledtetik velünk valóságos állapotunkat: azt\, hogy fizetésképtelenek vagyunk. Micsoda kegyelem: a Gazda elengedi mindkét adós adósságát. Mindkettőjük esetében a kegyelmes Istennél volt a megoldás\, bár az egyik tízszer annyival tartozott\, mint a másik. A Gazda kegyelmesen döntött ítéletében. \nRÉ21 446 \nNapi ének | 226 | Felséges Isten\, nagy nevedet áldom \n\n\n„…ne ontsanak ártatlan vért országodban…”5Móz 19 \n\n\n1 Amikor Istened\, az Úr kiirtja azokat a népeket\, amelyeknek a földjét neked adja Istened\, az Úr\, és te birtokba veszed\, és letelepszel városaikban és házaikban\, 2 jelölj ki három várost országodban\, amelyet Istened\, az Úr ad neked birtokul. 3 Mérd le a hozzájuk vezető utat\, és oszd fel három részre országod területét\, amelyet örökségül ad neked Istened\, az Úr\, hogy oda menekülhessen mindenki\, aki gyilkolt. 4 Életben maradhat az oda menekülő gyilkos abban az esetben\, ha nem szándékosan ölte meg felebarátját\, és nem gyűlölte azelőtt. 5 Ha tehát valaki elmegy az erdőbe felebarátjával fát vágni\, és favágás közben meglendül keze a fejszével\, a vas lerepül a nyeléről\, és úgy eltalálja felebarátját\, hogy az meghal\, akkor meneküljön e városok egyikébe\, hogy életben maradjon. 6 Mert ha a bosszúálló rokon haragra lobban\, és üldözőbe veszi a gyilkost\, utolérhetné és megölhetné\, ha túl hosszú az út\, pedig nem méltó a halálra\, hiszen nem gyűlölte azt azelőtt. 7 Ezért parancsolom meg neked\, hogy jelölj ki három várost. 8 Ha majd kiterjeszti határaidat Istened\, az Úr\, ahogyan megesküdött atyáidnak\, és neked adja az egész országot – amelyről megígérte atyáidnak\, hogy odaadja\, 9 ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket ma megparancsolok neked\, ha szereted az Urat\, a te Istenedet\, és ha az ő útjain jársz minden időben –\, akkor jelölj ki még három várost e mellé a három mellé\, 10 hogy ne ontsanak ártatlan vért országodban\, amelyet Istened\, az Úr ad neked örökségül\, és ne terheljen téged vérontás. 11 De ha valaki gyűlöli felebarátját\, meglesi és rátámad\, és úgy megüti\, hogy az belehal\, majd e városok egyikébe menekül\, 12 akkor küldjenek érte városának a vénei\, hozzák el onnan\, és adják a bosszúálló rokon kezébe\, hogy meghaljon. 13 Ne szánakozz rajta\, hanem távolítsd el Izráelből az ártatlanul kiontott vért\, akkor lesz jó dolgod. 14 Ne mozdítsd el felebarátod határát\, amelyet az elődök jelöltek ki örökségedben\, amelyet örökségül megkapsz azon a földön\, amelyet Istened\, az Úr ad neked birtokul. 15 Nem elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában\, bármilyen vétket követett is el. Csak két vagy három tanú vallomása elég az ítélethez. 16 Ha valaki ellen hamis tanú áll elő\, és törvénytelenséggel vádolja őt\, 17 akkor az a két ember\, akinek pere van egymással\, álljon az Úr színe elé\, a papok és a bírák elé\, akik akkor hivatalban lesznek. 18 A bírák vizsgálják ki jól az ügyet\, és ha hazudott a tanú\, hazugságot vallott embertársa ellen\, 19 azt tegyétek vele\, amit ő akart tenni embertársával. Így irtsd ki a gonoszt a magad köréből! 20 Hallják ezt meg a többiek\, és féljenek\, és többé ne kövessenek el köztetek ilyen gonoszságot. 21 Ne szánakozz rajta! Életet életért\, szemet szemért\, fogat fogért\, kezet kézért\, lábat lábért! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(10) „…ne ontsanak ártatlan vért országodban…” (5Móz 19) \nA nem szándékos emberölésben vétkest a törvény úgy védi\, hogy az eset végleges kivizsgálásáig a tettes a szentély oltárához menekülhet (2Móz 20\,24). Az Úr által választott egyetlen szentély miatt az ország több pontján is menedékvárosokat jelöl ki a törvény\, hogy a vérbosszú elől menekülő idejében: egy nap alatt odaérhessen. A kijelölt hat város (7.9) nem ad menedékjogot azoknak\, akik szándékosan öltek embert (11–13)\, vagy más\, példás büntetésben kell őket részesíteni. Ilyen Isten és embertárs elleni vétek például a földbirtok határkövének elmozdítása (vö. Arany János: A hamis tanú)\, vagy a hamis tanúzás (14–19). A megalapozott vádhoz két vagy három hiteles tanúra van szükség\, míg a hamis tanú ugyanazt a büntetést kapja\, amelyet a vádlott kapott volna (19). A „szemet szemért\, fogat fogért” elv (21) nem személyes bosszúra biztat\, hanem a vérbosszú jogán felülemelkedő\, azonos mértékű büntetés elve\, a mai európai bíráskodásnak is mértékadó szempontja. Jézus új alapokra helyezte embertársi kapcsolatainkat\, amikor Isten akaratának új értelmezést adott a hegyi beszédben (Mt 5\,38–48). Mivel az irgalmasság kultúrája mindig több erőt követel tőlünk\, mint a bosszú\, kérjük ezt az erőt tőle naponta.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-178/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250123
DTEND;VALUE=DATE:20250124
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250123T073939Z
LAST-MODIFIED:20250123T073939Z
UID:10779-1737590400-1737676799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Te vagy-e az eljövendő\, vagy mást várjunk?”Lk 7\,18–35 \n\n\n18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt\, 19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő\, vagy mást várjunk? 20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak\, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő\, vagy mást várjunk? 21 Jézus abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból\, megszabadított gonosz lelkektől\, és sok vaknak adta vissza a látását. 22 Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el\, vigyétek hírül Jánosnak\, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak\, sánták járnak\, leprások tisztulnak meg\, süketek hallanak\, halottak támadnak fel\, a szegényeknek hirdettetik az evangélium\, 23 és boldog\, aki nem botránkozik meg énbennem. 24 Amikor János követei elmentek\, beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 25 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik drága ruhákat viselnek és fényűzően élnek\, azok a királyi palotákban vannak. 26 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony\, mondom nektek\, még prófétánál is nagyobbat! 27 Ő az\, akiről meg van írva: „Íme\, elküldöm előtted követemet\, aki elkészíti előtted az utat.” 28 Mondom nektek\, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál\, de aki a legkisebb az Isten országában\, nagyobb nála. 29 Az egész nép\, sőt még a vámszedők is hallgattak rá\, és igazat adtak Istennek azzal\, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével\, 30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát azzal\, hogy nem keresztelkedtek meg általa. 31 Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók? 32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez\, akik azt kiáltják egymásnak: Zenéltünk nektek\, és nem táncoltatok\, siratót mondtunk\, és nem sírtatok. 33 Mert eljött Keresztelő János\, aki nem eszik kenyeret\, nem iszik bort\, és azt mondjátok: Ördög van benne. 34 Eljött az Emberfia\, aki eszik és iszik\, és azt mondjátok: Íme\, falánk és részeges ember\, vámszedők és bűnösök barátja. 35 De a bölcsességet minden bölcs igazolja. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„Te vagy-e az eljövendő\, vagy mást várjunk?” (19) Ugye értjük a kérdést? Keresztelő János nem ingott meg a hitében\, de meg akart erősödni abban. Ez a kérdés azt jelzi\, hogy szabad kérdezni\, szabad kételkedni és gyötrődni. De egyet nem szabad: kétségbeesni\, megbotránkozni az Úrban (23). Az övéit megóvja ettől. \nRÉ21 509 \nA Messiás országlása | 251 | Úr lesz a Jézus mindenütt \n\n\n„Prófétát támaszt majd testvéreid közül […] az Úr…”5Móz 18 \n\n\n1 A lévita papoknak\, Lévi egész törzsének ne legyen birtokrésze és öröksége Izráelben. Az Úrnak szóló tűzáldozatokból\, az ő örökségéből éljenek. 2 Ne legyen öröksége testvérei között; az Úr az ő öröksége\, ahogyan megígérte neki. 3 Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől\, azoktól\, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát\, az állkapcsát meg a gyomrot. 4 Add neki gabonád\, mustod és olajad első termését is meg juhaidnak először lenyírt gyapját. 5 Mert őt választotta ki Istened\, az Úr valamennyi törzsed közül\, hogy ott álljon és szolgáljon\, és áldást mondjon az Úr nevével\, ő és fiai minden időben. 6 Ha egy lévita bárhonnan Izráelből\, bármelyik lakóhelyedről\, ahol jövevényként él\, el akar majd jönni arra a helyre\, amelyet kiválaszt az Úr\, hadd jöjjön el\, amikor csak kívánja\, 7 hadd végezzen szolgálatot Istenének\, az Úrnak nevében éppúgy\, mint többi lévita testvére\, akik az Úr színe előtt állnak. 8 Velük egyenlő részt kapjon azon kívül\, amije van a családi tulajdon eladásából. 9 Ha bemégy arra a földre\, amelyet Istened\, az Úr ad neked\, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat\, amelyeket azok a népek művelnek. 10 Ne legyen olyan nálad\, aki a fiát vagy a leányát áldozatul elégeti\, ne legyen jós\, se varázslást űző\, jelmagyarázó vagy igéző! 11 Ne legyen átokmondó\, se szellemidéző\, se jövendőmondó\, se halottaktól tudakozódó! 12 Mert utálatos az Úr előtt mindaz\, aki ilyet cselekszik: éppen ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket a népeket Istened\, az Úr. 13 Légy feddhetetlen Istened\, az Úr előtt! 14 Mert ezek a népek\, amelyeknek a földjét birtokba veszed\, varázslókra és jósokra hallgatnak\, de neked ezt nem engedi meg Istened\, az Úr. 15 Prófétát támaszt majd testvéreid közül Istened\, az Úr: olyat\, mint én – őreá hallgassatok! 16 Egészen úgy\, ahogyan kérted Istenedtől\, az Úrtól a Hóreben\, az összegyülekezés napján\, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek\, az Úrnak a szavát\, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet\, mert meghalok. 17 Akkor az Úr így szólt hozzám: Helyesen mondták. 18 Prófétát támasztok nekik testvéreik közül\, olyat\, mint te. Az én igéimet adom a szájába\, ő pedig elmond nekik mindent\, amit én parancsolok. 19 És ha valaki nem hallgat igéimre\, amelyeket az én nevemben hirdet\, azt majd én felelősségre vonom. 20 Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét hirdet az én nevemben\, amelyet nem én parancsoltam meg neki\, vagy ha más istenek nevében szól\, az a próféta haljon meg! 21 De gondolhatnád magadban: Miről ismerhetjük fel\, hogy nem az Úr mondott egy igét? 22 Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét\, de az nem történik meg és nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondta\, hanem a próféta mondta önteltségében; ne tarts hát tőle! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(15) „Prófétát támaszt majd testvéreid közül […] az Úr…” (5Móz 18) \nA papság\, Lévi törzse\, a szent föld felosztásakor nem kap örökrészt (1–2)\, hanem a nekik szánt szent adományokból kell élniük. Fő bevételi forrásuk a gabona\, must és olaj első termése\, a juhok először nyírt gyapja (4). Mivel áldozni – a törvény szerint – csak a szent helyen szabad\, így az attól távol\, vidéken élő léviták még a szentélynek szánt bőségesebb adományokból sem részesedhetnek\, noha elvileg ők is áldozhatnak ott (6–8). Nem csoda\, hogy Jézus példázatában a jeruzsálemi papság lefokozott képviselőjeként jelenik meg a lévita (Lk 10\,31kkk). A papság ez a sajátos helyzete a választott nép közösségében mégis szép jele annak\, hogy az Úrnak való szolgálat\, áldásának továbbadása (5)\, a vele való osztatlan közösség a legdrágább kincs\, a legnagyobb öröm (Zsolt 84\,11). A választott nép az utálatos pogány szokások (gyermekáldozat\, a varázslás különböző nemei) átvétele helyett (9–14) az Isten szavát közvetítő prófétára hallgasson. E prófétaság mércéje az Úr által választott Mózes (15)\, és nem az önjelölt\, politikai próféták (20). Minden prófétaság örök pecsétje Jézus Krisztus\, akit éppen e jövendölés alapján várt Isten népe (Jn 6\,14; 7\,40; ApCsel 3\,22kk).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-177/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250122
DTEND;VALUE=DATE:20250123
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250122T080453Z
LAST-MODIFIED:20250122T080535Z
UID:10775-1737504000-1737590399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ezután elment egy Nain nevű városba…”Lk 7\,11–17 \n\n\n11 Ezután Jézus elment egy Nain nevű városba\, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. 12 Amikor közeledett a város kapujához\, íme\, halottat hoztak kifelé\, egy özvegyasszony egyetlen fiát\, és a városból nagy sokaság követte. 13 Amikor az Úr meglátta az asszonyt\, megszánta\, és így szólt hozzá: Ne sírj! 14 Azután odalépett\, és megérintette a koporsót. Akik vitték\, megálltak\, ő pedig így szólt: Ifjú\, neked mondom\, kelj fel! 15 Erre felült a halott\, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. 16 Félelem fogta el mindnyájukat\, dicsőítették az Istent\, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk\, és meglátogatta Isten az ő népét. 17 Ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„Ezután elment egy Nain nevű városba…” (11) Egy özvegyasszony egyetlen fiát temette\, így támasz nélkül\, magára maradt (11–12). Az Úr meglátta\, megszánta\, megszólította\, megvigasztalta az asszonyt: „Ne sírj!” (13) Ennyit még mi is tehetnénk. Jézus Krisztus azonban ennél sokkal többet tett isteni hatalmával: feltámasztotta a halott ifjút. Egyedül Ő az\, aki megszólíthat\, életre kelthet (14–15). Jézus Krisztus ezt a csodát is messiási jelként tette\, bizonyítva\, hogy ki is Ő valójában. Azóta miénk a legnagyobb jel\, aminél többet nem várhatunk. Tehát már minden a miénk! (2Kor 4\,15) Jézus Krisztus feltámadott\, legyőzte a halált. \nRÉ21 508 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 446 | Jézus\, édes emlékezet \n\n\n„Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben…”5Móz 17 \n\n\n1 Ne áldozz Istenednek\, az Úrnak olyan marhát vagy juhot\, amelynek fogyatékossága vagy bármiféle hibája van\, mert utálatos az Istened\, az Úr előtt. 2 Ha valamelyik lakóhelyeden azok közül\, amelyeket Istened\, az Úr ad neked\, akad köztetek valaki – akár férfi\, akár nő –\, aki olyasmit követ el\, amit rossznak lát Istened\, az Úr\, és megszegi a szövetségét\, 3 ha elmegy\, és más isteneket tisztel\, és azokat imádja: a napot\, a holdat vagy az ég minden seregét\, amit én nem parancsoltam\, 4 és ezt jelentik neked\, és meghallod\, akkor jól vizsgáld meg az ügyet! És ha valóban igaz\, hogy ilyen utálatos dolog történt Izráelben\, 5 akkor vezesd ki a városkapuhoz azt a férfit vagy nőt\, aki ezt a gonoszságot elkövette\, és kövezd halálra azt a férfit vagy nőt! 6 Csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad valakit halálra ítélni; egyetlen tanú vallomása alapján nem szabad. 7 A tanúk emeljenek rá először kezet\, amikor kivégzik\, csak azután az egész nép. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! 8 Ha egy ügy annyira bonyolult számodra\, hogy nem tudsz ítéletet hirdetni a magad lakóhelyén – legyen az vérontás\, károkozás\, testi sértés vagy egyéb peres ügy –\, akkor menj fel arra a helyre\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr. 9 Menj el a lévita papokhoz és ahhoz a bíróhoz\, aki abban az időben hivatalban lesz\, és kérj tanácsot\, majd ők kimondják az ítéletet. 10 Te pedig aszerint járj el\, amit ők mondanak neked azon a helyen\, amelyet kiválaszt az Úr. Vigyázz\, és tegyél meg mindent\, amire utasítanak! 11 A kapott utasítás és a kimondott ítélet szerint járj el\, és attól ne térj el se jobbra\, se balra\, amit ők mondanak neked! 12 Ha pedig valaki öntelten meg meri tenni\, hogy nem hallgat arra a papra vagy bíróra\, aki ott áll Istenednek\, az Úrnak szolgálatában\, az az ember haljon meg. Így takarítsd ki a gonoszt Izráelből! 13 Hallja meg ezt az egész nép\, és féljen\, és ne viselkedjenek többé elbizakodottan! 14 Ha majd bemégy arra a földre\, amelyet neked ad Istened\, az Úr\, birtokba veszed\, ott laksz\, és ezt mondod: Királyt akarok emelni magam fölé\, mint a körülöttem élő többi nép\, 15 csak azt emeld magad fölé királlyá\, akit Istened\, az Úr kiválaszt. Testvéreid közül emelj királyt magad fölé; nem tehetsz magad fölé idegen embert\, aki nem testvéred. 16 Csak sok lovat ne tartson\, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba\, hogy sok lovat szerezzen\, mert megmondta nektek az Úr\, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. 17 Ne legyen sok felesége\, hogy szíve el ne hajoljon\, és túl sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön. 18 Amikor elfoglalja királyi trónját\, másoltassa le magának egy könyvbe ezt a törvényt\, amely a lévita papoknál található. 19 Tartsa azt magánál\, és olvassa azt egész életében\, hogy megtanulja félni az Urat\, az ő Istenét\, s hogy megtartsa ennek a törvénynek minden igéjét\, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket. 20 Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben\, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra\, se balra\, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(20) „Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben…” (5Móz 17) \nA hívő ember Istentől kapott feladatként tölti be élethivatását. Igaz ez a bírák és vezetők esetében\, akiket minden városban ki kell jelölni (16\,20). A bíra felelős a jogrendért\, ezért nem lehet személyválogató\, megvesztegethető (16\,18k). Isten szent törvénye az egész népre érvényes\, megszegése a szövetség megtörését jelenti (2)\, így a nép pusztulását vonja maga után (7). Ezért fontosak a vallási törvények: tilos a szent fa ültetése\, szent oszlop állítása (16\,21k)\, csillagistenségek imádása (3)\, hibás állat áldozása (1). Bonyolult peres ügyekben a helyi bíra a szent hely papjától vagy főbírájától kérjen tanácsot (9). A bírói ítélettel szemben a feltétlen engedelmesség az illő magatartás (12). A büntetés végrehajtása nem a bírák feladata. A népközösségre tartozó ügyek esetében – ilyen a bálványimádásra való csábítás (2–4) – az egész gyülekezet hajtja végre a halálos ítéletet\, és a tanúk vetik az első követ az elítéltre (5–7). A „királytörvény” (14–20) meglehetősen „rövid pórázon” tartja a leendő királyt: az Úr választottjának kell lennie\, idegen származású nem lehet (15). Ne legyen gőgös\, a pompa\, a gazdagság rabja. A törvény állandó olvasásával tanulja meg félni az Urat (19)\, aki a királyra nézve is törvényadó és számonkérő Úr.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-176/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250119
DTEND;VALUE=DATE:20250120
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250119T105536Z
LAST-MODIFIED:20250119T105536Z
UID:10772-1737244800-1737331199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…amilyen mértékkel ti mértek…”Lk 6\,37–42 \n\n\n37 Ne ítéljetek\, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok\, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg\, és nektek is megbocsáttatik. 38 Adjatok\, és adatik nektek: jó\, megnyomott\, megrázott\, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek\, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. 39 Példázatot is mondott nekik: Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe? 40 A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült\, az mind olyan lesz\, mint a mestere. 41 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében\, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? 42 Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem\, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató\, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből\, és akkor jól fogsz látni ahhoz\, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„…amilyen mértékkel ti mértek…” (38) Jézus Krisztus a törvény nyelvén fogalmaz: Amilyen mértékkel mérünk\, nekünk is olyan mértékkel mérnek majd. Mondjuk ki\, hogy bizony csak alkalom kérdése\, hogy mikor vágunk vissza haragosainknak. Jézus ezt a „visszacsapó mértéket” megítéli. Nem arról van szó\, hogy nem lehet ítéletet mondani\, építő véleményt megfogalmazni. A lényeg a mérték minőségén van. Milyen lélekkel mérünk: a kárhoztatás vagy a mentő szeretet lelkületével? \nRÉ21 332 • IÉ Róm 12\,9–16 • Zsolt 40\,1–11 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 791 | Zengjen hálaének \nHeti zsoltárének | 93 | Nagy hatalommal regnál az Isten \n\n\n„Add meg a tizedet…”5Móz 14 \n\n\n1 Ti az Úrnak\, a ti Isteneteknek a gyermekei vagytok. Ne vagdossátok hát össze magatokat halottért\, a homlokotok fölött se nyírjátok kopaszra a fejeteket! 2 Hiszen te Istenednek\, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki az Úr valamennyi nép közül\, amely a földön él\, hogy az ő tulajdon népe légy. 3 Ne egyetek meg semmit\, ami utálatos! 4 Ezek azok az állatok\, amelyeket megehettek: a marhát\, a juhot és a kecskét\, 5 a szarvast\, a gazellát és az őzet\, a zergét\, az antilopot\, a bölényt és a vadkecskét\, 6 és megehettek minden kérődző állatot\, amely hasított körmű\, mégpedig egészen kettéhasadt a két körme. 7 De nem ehetitek meg a kérődzők és a hasított körműek közül ezeket: a tevét\, a nyulat és a hörcsögöt\, mert kérődzők ugyan\, de nem hasított körműek\, ezért tisztátalanok a számotokra. 8 A disznó is legyen tisztátalan a számotokra\, mert hasított körmű ugyan\, de nem kérődzik. Ne egyetek a húsukból\, sőt még a tetemüket se érintsétek! 9 Mindabból\, ami a vízben él\, ezeket ehetitek meg: megehetitek mindazt\, aminek uszonya és pikkelye van. 10 De nem ehettek meg semmi olyat\, amelynek nincs uszonya és pikkelye; ezek számotokra tisztátalanok! 11 Minden tiszta madarat megehettek. 12 De nem ehetitek meg ezeket: a sast\, a keselyűt és a halászsast\, 13 a sólymot\, a héját és a kányaféléket\, 14 mindenfajta hollót; 15 a struccot\, a baglyot\, a sirályt és a karvalyféléket; 16 a kuvikot\, a fülesbaglyot és a bölömbikát; 17 a pelikánt\, a dögkeselyűt és a vöcsköt; 18 a gólya- és szarkaféléket\, a búbos bankát és a denevért. 19 A kisebb szárnyas állatok is legyenek a számotokra mind tisztátalanok: ne egyétek meg azokat! 20 A tiszta szárnyasokat mind megehetitek. 21 Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden élő jövevénynek odaadhatod\, ő megeheti\, vagy add el idegennek\, hiszen te Istenednek\, az Úrnak szent népe vagy! Ne főzz gödölyét anyjának tejében! 22 Add meg a tizedet vetésed minden terméséből\, ami a mezőn évről évre terem! 23 Az Úrnak\, a te Istenednek színe előtt edd meg\, azon a helyen\, amelyet kiválaszt\, hogy ott lakjék a neve. Ezt tedd gabonádnak\, mustodnak és olajodnak a tizedével\, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet\, az Urat mindenkor! 24 De ha túlságosan hosszú odáig az út\, és nem tudod odavinni\, mert messze van tőled az a hely\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr\, hogy oda helyezze nevét\, pedig megáldott Istened\, az Úr\, 25 akkor add el pénzért\, a kapott pénzt tedd erszénybe\, és úgy menj el arra a helyre\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr. 26 Vásárolj a pénzen bármit\, amit kívánsz: marhát vagy juhot\, bort vagy egyéb részegítő italt\, bármit\, amit csak megkívánsz\, és egyél ott Istenednek\, az Úrnak színe előtt\, és örvendezz házad népével együtt! 27 A lakóhelyeden élő lévitáról se feledkezz meg\, mert neki nincs birtokrésze és öröksége\, mint neked. 28 Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet\, és raktározd el lakóhelyeden\, 29 hogy ha majd eljön a lévita\, akinek nincs birtokrésze és öröksége\, mint neked\, meg a jövevény\, az árva és az özvegy\, akik lakóhelyeden élnek\, ők is ehessenek\, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened\, az Úr kezed minden munkáját\, amit csak végzel. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(22) „Add meg a tizedet…” (5Móz 14) \nA tisztaság vallásokon és korokon átívelő\, ma is velünk élő fogalom\, amellyel minden nép a maga jólétét\, önazonosságát őrzi az élet fő területein. A választott nép életében a tisztaság – ezen túl – az Istenhez való közeledés\, az áldás feltétele\, ezért fontos az Úr által megvont határok szigorú megtartása. Izráel legyen szent\, különüljön el külső magatartásában is a pogány népektől (2)\, gyász idején ne vagdossák magukat össze (1). Az étkezési törvények megtartása mindig emlékeztesse őket az áldozatbemutatás szertartására az Úr választott szentélyében(3–21). Mert a külső szokások formálják belső világunkat\, a benső érzések külsőnkön is látszanak. Ennek szép példája a tized adása\, illetve megfizetése (23kk). A gabona\, a must és olaj első és második évi termésének tizede\, a háziállatok első ellése a szentélynek szánt ajándék\, amelyből az ott szolgáló papok részesednek. De a harmadik évben maradjon e szent adomány a lakóhelyen\, és adja a gazda a szegényeknek: a szentélytől távol élő\, ezért elszegényedett lévitának\, a jövevénynek\, árvának és özvegynek (29). Így kapcsolódik egybe a tized a rászorultak gondozásával\, mutatva\, a hétköznapok istentisztelete jó hatással lehet egy társadalom közösségi tudatára.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-175/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250116
DTEND;VALUE=DATE:20250117
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250116T081633Z
LAST-MODIFIED:20250116T081633Z
UID:10768-1736985600-1737071999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Emberfia ura a szombatnak.”Lk 6\,1–11 \n\n\n1 Egyik szombaton gabonaföldeken ment át Jézus\, és tanítványai kalászokat tépdestek\, tenyerük között morzsolták és ették. 2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: Miért tesztek olyat\, amit szombaton nem szabad? 3 Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok\, hogy mit tett Dávid\, amikor megéhezett ő is meg azok is\, akik vele voltak? 4 Bement az Úr házába\, elvette a szent kenyereket\, és megette\, sőt azoknak is adott\, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni\, csak a papoknak. 5 És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak. 6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába\, és tanított. Volt ott egy ember\, akinek a jobb keze sorvadt volt. 7 Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust\, vajon gyógyít-e szombaton\, hogy találjanak valamit\, amivel vádolhatják. 8 Ő azonban\, ismerve gondolataikat\, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel\, és állj a középre! Az felkelt\, és odaállt. 9 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni\, életet menteni vagy kioltani? 10 És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta\, és meggyógyult a keze. 11 Azokat pedig esztelen indulat szállta meg\, és arról beszéltek egymás között\, hogy mit tegyenek Jézussal. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Az Emberfia ura a szombatnak.” (5) Már a problémát sem értjük igazán\, úgy kell mindig elmagyarázni\, mi is volt a felháborodás oka. Legyintünk\, ez valami régi\, túlhaladott vallásos szokás\, könnyen elengedjük\, nekünk nem számít! A sok tiltás mögött – amit örömmel és könnyelműen átlépünk – teljesen elsikkadt\, hogy mire ad lehetőséget: lelki táplálékhoz jutni és életet menteni. Ügyesen kikerüljük a lényeget: amit mi szeretnénk\, bármikor alkalmas\, csak kimagyarázzuk\, de ahol Isten mozgósítana\, ott vonakodunk. Ki veszít többet\, Ő vagy én? \nRÉ21 449 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 242 | Ó\, seregeknek hatalmas Királya \n\n\n„…örvendezzetek házatok népével együtt mindennek…”5Móz 12\,1–19 \n\n\n1 Ezeket a rendelkezéseket és törvényeket kell megtartanotok azon a földön\, amelyet atyáid Istene\, az Úr ad neked birtokul\, és teljesítenetek mindenkor\, amíg azon a földön éltek: 2 Pusztítsátok el mindazokat a helyeket\, ahol azok a népek\, amelyeknek majd elfoglaljátok birtokát\, a maguk isteneit szolgálják a magas hegyeken\, halmokon és minden zöldellő fa alatt. 3 Romboljátok le oltáraikat\, törjétek össze szent oszlopaikat\, égessétek el szent fáikat\, isteneik bálványszobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is töröljétek ki arról a helyről! 4 Ti ne így szolgáljátok Isteneteket\, az Urat\, 5 hanem azt a helyet keressétek fel\, amelyet kiválaszt Istenetek\, az Úr valamennyi törzsetek közül\, hogy oda helyezze nevét\, és ott lakjék. Oda menjetek\, 6 és oda vigyétek égőáldozataitokat és véresáldozataitokat\, tizedeiteket és felajánlásaitokat\, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat\, marháitok és juhaitok elsőszülöttjét. 7 Ott egyetek Isteneteknek\, az Úrnak a színe előtt\, és örvendezzetek házatok népével együtt mindennek\, amit szereztetek\, amellyel megáldott benneteket Istenetek\, az Úr. 8 Ne tegyetek úgy\, ahogyan ma itt még megtehetjük\, mindenki ahogyan jónak látja\, 9 mert még nem mentetek be a nyugalom helyére\, az örökségbe\, amelyet majd neked ad Istened\, az Úr. 10 Majd ha átkeltek a Jordánon\, és letelepedtek azon a földön\, amelyet örökségül ad nektek Istenetek\, az Úr\, amikor mindenfelől nyugalmat ad nektek ellenségeitektől\, és biztonságban laktok\, 11 akkor arra a helyre\, amelyet kiválaszt Istenetek\, az Úr\, hogy ott lakjék a neve\, oda vigyétek mindazt\, amit parancsolok nektek: égőáldozataitokat és véresáldozataitokat\, tizedeiteket és felajánlásaitokat meg válogatott fogadalmi áldozataitokat\, amit odaígértetek az Úrnak. 12 Örvendezzetek Isteneteknek\, az Úrnak színe előtt fiaitokkal és leányaitokkal\, szolgáitokkal és szolgálóleányaitokkal együtt\, meg a lévitával együtt\, aki a lakóhelyeden van\, mert neki nincs örökrésze közöttetek. 13 Vigyázz\, ne mutasd be égőáldozataidat bármelyik helyen\, amelyet meglátsz\, 14 hanem csak azon a helyen\, amelyet kiválaszt az Úr egyik törzsedben. Ott mutasd be égőáldozataidat\, és ott teljesítsd mindazt\, amit megparancsolok neked! 15 Amikor csak kívánod\, bármely lakóhelyeden vághatsz és ehetsz húst\, amennyivel megáldott és amit adott neked Istened\, az Úr. Tisztátalan és tiszta ember egyaránt ehet belőle\, mintha gazella vagy szarvas lenne. 16 Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre\, mint a vizet! 17 Nem szabad megenned lakóhelyeden sem gabonádnak\, sem mustodnak\, sem olajodnak a tizedét\, sem marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjét\, sem fogadalmi áldozataidat\, amelyeket odaígértél\, sem önkéntes áldozataidat\, sem felajánlásaidat. 18 Csak Istenednek\, az Úrnak a színe előtt\, azon a helyen\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr\, ott eheted meg azokat fiaddal és leányoddal\, szolgáddal és szolgálóleányoddal együtt\, meg a lévitával együtt\, aki a lakóhelyeden él\, és örvendezz Istenednek\, az Úrnak színe előtt minden szerzeményednek. 19 Vigyázz\, ne feledkezz meg a lévitáról\, amíg csak földeden élsz! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(7) „…örvendezzetek házatok népével együtt mindennek…” (5Móz 12\,1–19) \nMózes 5. könyve mindent átfogó törvény formájában foglalja egybe az Úr akaratát (vö. 4\,44)\, azaz útmutatás kíván lenni. A törvénynek ez a tanító jellege (vö. 6\,1) egybekapcsolódik az ígéret földjére való belépéssel: azzal\, miként rendezkedjék be a fiak nemzedéke az Úr adta új élet lehetőségébe. Az első rendelkezés az egyetlen istentiszteleti hely kiválasztására vonatkozik. Amint az Úr kiválasztotta Izráelt a népek közül\, úgy választja ki azt a helyet\, ahová „nevét” helyezi (5)\, ahol ő megtalálható. Isten népe természetesen tudja\, Urának legbensőbb lényegét az „egeknek egei” (1Kir 8\,27) sem fogadhatják be. Az istentisztelet tisztaságát szolgálja az idegen kultuszok kérlelhetetlen megsemmisítése (2–4). Szakítsanak hát az ilyen áldozati szokásokkal\, és úgy mutassák be az Úrnak szánt áldozatukat a szent helyen\, ahogyan ő kéri tőlük (7). Így részesülhetnek a hosszú pusztai vándorlás után Isten nyugalmában (9; vö. Zsid 4\,1)\, és örvendezhetnek áldozatbemutatás közben az Úr színe előtt (7.12.18). Az áldozatbemutatás\, az engesztelés az Isten és népe közötti nagy szakadék megszüntetése miatt szükséges. De eljön majd az idő\, amikor Isten igazi imádói „lélekben és igazságban” imádják az Atyát (Jn 4\,23)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-174/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250115
DTEND;VALUE=DATE:20250116
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250115T082546Z
LAST-MODIFIED:20250115T082546Z
UID:10766-1736899200-1736985599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Senki sem készít foltot új ruhából\, hogy régi ruhára varrja…”Lk 5\,27–39 \n\n\n27 Ezután kiment\, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő helyen ülni. Így szólt hozzá: Kövess engem! 28 Az otthagyott mindent\, felkelt\, és követte őt. 29 Lévi nagy vendégséget rendezett neki a házában. Nagy sokaság volt ott\, vámszedők és mások\, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. 30 A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak\, és ezt mondták tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 31 Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra\, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem\, hogy az igazakat hívjam\, hanem a bűnösöket megtérésre. 33 Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak\, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak. 34 Jézus így válaszolt: Kívánhatjátok-e a násznéptől\, hogy böjtöljön\, amíg velük van a vőlegény? 35 De jönnek majd napok\, amikor elvétetik tőlük a vőlegény\, akkor azokban a napokban böjtölni fognak. 36 Mondott nekik egy példázatot is: Senki sem készít foltot új ruhából\, hogy régi ruhára varrja\, mert így az újat is tönkretenné\, és nem is illene a régihez az új ruhából való folt. 37 Újbort sem tölt senki régi tömlőbe\, mert az újbor szétrepesztené a tömlőt\, és kiömlene\, sőt a tömlő is tönkremenne. 38 Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni. 39 Aki már óbort ivott\, az nem akar újat\, mert ezt mondja: Az óbor a jó. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Senki sem készít foltot új ruhából\, hogy régi ruhára varrja…” (36) Mégis\, nem mindenki ezt csinálja? Természetesen Jézus a lelki öltözetemről beszél\, amely maga az életem. Elnyűtt gúnyámat nehezen adom\, még ha viseletes is\, önérzetesen ragaszkodom hozzá: nem kopott\, csak megfakult. Hihetetlen erők munkálkodnak azonban az Istentől készített új életben\, kár ezeket szétvagdosni és foltozgatni vele magunkat\, egyben kellene felölteni. Valóban csak javítgatásra lenne szükségem? \nRÉ21 759 \nZsoltárdicséret | 191 | Dicsérd az Istent\, mostan\, ó\, én lelkem! \n\n\n„Vigyázzatok\, hogy szívetek el ne csábítson benneteket…”5Móz 11 \n\n\n1 Szeresd az Urat\, a te Istenedet\, és tartsd meg mindenkor\, amit ő elrendelt: rendelkezéseit\, törvényeit és parancsolatait! 2 Ti már ismeritek\, nem úgy\, mint fiaitok\, akik nem ismerik\, mert nem látták Isteneteknek\, az Úrnak fenyítését\, nagyságát\, erős kezét és kinyújtott karját\, 3 azokat a jeleket és tetteket\, amelyeket Egyiptomban vitt véghez Egyiptom királyán\, a fáraón és egész országán; 4 és hogy mit tett Egyiptom haderejével\, lovaival és harci kocsijaival\, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét\, amikor üldöztek benneteket\, és hogyan veszítette el őket az Úr mind a mai napig; 5 és hogy mit tett veletek a pusztában\, míg el nem érkeztetek erre a helyre; 6 mit tett Dátánnal és Abírámmal\, Rúben fiának\, Elíábnak a fiaival\, amikor megnyitotta száját a föld\, és elnyelte őket házuk népével\, sátraikkal és minden jószágukkal együtt\, ami az övék volt egész Izráelben. 7 Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét\, amelyet véghezvitt. 8 Tartsátok hát meg mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket én ma parancsolok nektek\, hogy erősek legyetek\, bemehessetek\, és birtokba vehessétek azt a földet\, ahova most átkeltek\, hogy birtokba vegyétek; 9 és hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön\, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak\, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. 10 Mert az a föld\, ahova most bemégy\, hogy birtokba vedd\, nem olyan\, mint Egyiptom földje\, ahonnan kijöttetek. Ott\, ha elvetetted a magot\, fáradságos munkával kellett öntöznöd\, mint a kertben a zöldségeket. 11 Az a föld pedig\, ahova most átkeltek\, hogy birtokba vegyétek\, hegyes-völgyes föld\, az égből hulló eső vize itatja. 12 Az Úr\, a te Istened viseli gondját annak a földnek\, állandóan szemmel tartja azt Istened\, az Úr\, az év elejétől az év végéig. 13 Ha engedelmesen hallgattok parancsolataimra\, amelyeket ma parancsolok nektek\, ha szeretni fogjátok az Urat\, a ti Isteneteket\, ha teljes szívből és teljes lélekből szolgáljátok őt\, 14 akkor esőt adok földetekre a maga idejében\, őszi esőt és tavaszi esőt\, és betakaríthatod gabonádat\, mustodat és olajodat\, 15 és adok füvet a meződre állataidnak; így jóllakásig ehetsz majd. 16 Vigyázzatok\, hogy szívetek el ne csábítson benneteket\, és el ne forduljatok tőlem: ne tiszteljetek más isteneket\, és ne imádjátok azokat\, 17 mert akkor fellángol az Úr haragja ellenetek\, bezárja az eget\, nem lesz eső\, és a föld nem hozza meg termését\, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről\, amelyet nektek ad az Úr. 18 Fogadjátok azért a szívetekbe és lelketekbe ezeket az igéket\, kössétek azokat jelként a kezetekre\, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. 19 Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj\, akár a házadban vagy\, akár úton jársz\, akár lefekszel\, akár fölkelsz! 20 Írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra\, 21 hogy hosszú ideig élhessetek ti és a ti fiaitok azon a földön\, amelyről megesküdött atyáitoknak az Úr\, hogy nekik adja\, amíg csak ég lesz a föld felett. 22 Ha hűségesen megtartjátok mindezeket a parancsolatokat\, amelyeket ma parancsolok nektek\, és teljesítitek azokat; ha szeretni fogjátok Isteneteket\, az Urat\, mindenben az ő útjain jártok\, és hozzá ragaszkodtok\, 23 akkor kiűzi előletek az Úr mindezeket a népeket\, és nálatok nagyobb és erősebb népek birtokát foglalhatjátok el. 24 Tietek lesz minden hely\, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig\, és a folyamtól\, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok. 25 Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt előttetek Istenetek\, az Úr az egész országban\, ahova csak léptek\, ahogyan megígérte nektek. 26 Lásd\, én ma áldást és átkot adok elétek. 27 Áldást\, ha hallgattok Isteneteknek\, az Úrnak parancsolataira\, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28 De átkot\, ha nem hallgattok Isteneteknek\, az Úrnak parancsolataira\, és letértek arról az útról\, amelyet ma megparancsolok nektek\, és más isteneket követtek\, akiket nem ismertek. 29 Amikor bevisz téged Istened\, az Úr arra a földre\, amelyre bemégy\, hogy birtokba vedd\, mondd el az áldást a Garizím-hegyen\, az átkot pedig az Ébál-hegyen. 30 Ott vannak ezek a Jordánon túl a nyugati út mögött a kánaániak földjén\, akik az Arábá-völgyben laknak Gilgállal szemben\, Móre tölgyfái mellett. 31 Ti most átkeltek a Jordánon\, hogy bemenjetek\, és birtokba vegyétek azt a földet\, amelyet Istenetek\, az Úr ad nektek. Birtokba is veszitek\, és ott laktok majd. 32 De vigyázzatok: teljesítsétek mindazokat a rendelkezéseket és törvényeket\, amelyeket ma elétek adok! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(16) „Vigyázzatok\, hogy szívetek el ne csábítson benneteket…” (5Móz 11) \nMózes ismételten megerősíti a honfoglalás előtt álló nemzedékben\, hogy mindazok a kötelezettségek\, amelyeknek teljesítését kéri tőlük az Úr\, az ő múltbeli\, gondoskodó szeretetéből kapják értelmüket. Ő szabadította ki népét Egyiptomból (3–4)\, vezette őket a pusztában (5)\, óvta Mózest a lázadásoktól (6). Isten iránti engedelmességükön múlik tehát\, hogy az Úr áldásaival árasztja-e el az új hazát\, ad-e földjükre esőt (10–15). Ezért óvakodjanak attól\, hogy elhagyják őt\, és hűségre tanítsák fiaikat is (16–21). Bár Isten szeretetből kötött velük szövetséget\, mégis nekik is van felelősségük abban\, hogy hűségesen teljesíti-e akaratát (2Pt 1\,10). Engedelmességük az áldás\, engedetlenségük az átok forrása lesz (22–28). Az áldás a jó beszéd\, amely jóra fordítja az egyén és közösség életét\, az átok ennek ellentéte. Mindkettő olyan erőket mozgósít\, amelyek meghaladják az ember képességeit. Isten ószövetségi népének a Garizím és az Ébál hegyéről kell áldást és átkot mondania (29). Jézus Urunk tiltja az átokmondást (Mt 5\,44; Róm 12\,14)\, és egyedül az áldásmondásra hatalmaz fel minket. Ilyen „jó beszéd”\, azaz áldás a megbocsátás\, a másik megértése\, mert hisszük: a jó szó megszelídíti a rosszat.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-173/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250114
DTEND;VALUE=DATE:20250115
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250114T074013Z
LAST-MODIFIED:20250114T074013Z
UID:10764-1736812800-1736899199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…Jézus elé a középre.”Lk 5\,17–26 \n\n\n17 Amikor az egyik napon tanított\, és körülötte ültek a farizeusok és törvénytudók\, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból\, továbbá Jeruzsálemből jöttek\, az Úr ereje gyógyításra indította őt. 18 És íme\, férfiak ágyon hoztak egy béna embert\, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. 19 Mivel a sokaság miatt nem találták módját\, hogyan vigyék be\, felmentek a háztetőre\, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. 20 Ő pedig látva hitüket\, így szólt: Ember\, megbocsáttattak a te bűneid. 21 Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez\, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? 22 Jézus pedig ismerve gondolataikat\, megkérdezte tőlük: Miről tanakodtok szívetekben? 23 Melyik a könnyebb? Azt mondani\, hogy megbocsáttattak a te bűneid\, vagy azt mondani\, kelj fel\, és járj? 24 Azért pedig\, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom\, kelj fel\, vedd az ágyadat\, és menj haza! 25 Az pedig szemük láttára azonnal felkelt\, fogta az ágyát\, amelyen feküdt\, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ámulat fogta el mindnyájukat\, és dicsőítették az Istent\, megteltek félelemmel\, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„…Jézus elé a középre.” (19) Megdöbbentő az a kitartás és szeretet\, amellyel a bénult embert Jézus elé juttatják. Ki tudja\, hol tart a Mester éppen a tanításban: Isten magasztos dolgairól beszél\, vagy talán a bűn hatalmáról\, amely megbénít és tönkretesz? Bármit is mond\, hadd legyen ott közvetlenül előtte az életem\, hogy azon demonstrálja! Ha pedig én képtelen (bénult) vagyok odajutni\, testvéreim imádságára bízom magam\, hogy elévigyenek. \nRÉ21 204 \nVasárnapi ének | 445 | Szép\, tündöklő hajnalcsillag \n\n\n„…ne legyetek többé keménynyakúak!”5Móz 10 \n\n\n1 Abban az időben ezt mondta nekem az Úr: Faragj két kőtáblát\, az előbbiekhez hasonlókat\, és jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát is! 2 Én pedig majd felírom a táblákra azokat az igéket\, amelyek az előbbi táblákon voltak\, amelyeket összetörtél\, és tedd bele azokat a ládába! 3 Készítettem tehát egy ládát akáciafából\, és faragtam két kőtáblát\, az előbbiekhez hasonlókat\, azután fölmentem a hegyre\, kezemben a két kőtáblával. 4 Ő pedig felírta a táblákra ugyanazt\, amit először: a tíz igét\, amelyet el is mondott nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből\, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az Úr. 5 Én megfordultam\, és lejöttem a hegyről\, a táblákat pedig beletettem a ládába\, amelyet készítettem. Ott is vannak\, ahogyan megparancsolta nekem az Úr. 6 Izráel fiai azután elindultak a Bené-Jaakán forrásaitól Mószér felé. Ott halt meg Áron\, és ott temették el. Helyette a fia\, Eleázár lett a pap. 7 Onnan Gudgódba indultak\, Gudgódból pedig Jotbátába\, a folyóvizek földjére. 8 Abban az időben választotta külön az Úr Lévi törzsét\, hogy hordozzák az Úr szövetségládáját\, hogy az Úr színe előtt álljanak az ő szolgálatára\, és hogy áldást mondjanak az ő nevével. Így van ez ma is. 9 Ezért nem kapott Lévi birtokrészt és örökséget a testvéreivel együtt. Az Úr az ő öröksége\, ahogyan megígérte neki Istened\, az Úr. 10 Én ott álltam a hegyen\, mint az előző alkalommal\, negyven nap és negyven éjjel. Ezúttal is meghallgatott engem az Úr\, és nem akart már elpusztítani téged. 11 Majd ezt mondta nekem az Úr: Menj\, és indulj útnak a nép élén\, hogy bemehessenek és birtokba vehessék azt a földet\, amelyről megesküdtem atyáiknak\, hogy nekik adom. 12 Most pedig\, Izráel\, mit kíván tőled Istened\, az Úr? Csak azt\, hogy Istenedet\, az Urat féld\, járj mindenben az ő útjain\, szeresd őt\, és szolgáld az Urat\, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből\, 13 s hogy tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit\, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra! 14 Íme\, az Úré\, a te Istenedé az ég és az egeknek egei\, a föld és minden\, ami rajta van. 15 Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az Úr\, őket szerette\, és az ő utódaikat\, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. 16 Metéljétek azért körül a szíveteket\, és ne legyetek többé keménynyakúak! 17 Mert Istenetek\, az Úr istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy\, erős és félelmetes Isten\, aki nem személyválogató\, és akit nem lehet megvesztegetni\, 18 aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek\, szereti a jövevényt\, kenyeret és ruhát ad neki. 19 Szeressétek hát a jövevényt\, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban! 20 Az Urat\, a te Istenedet féld\, őt tiszteld\, hozzá ragaszkodj\, és az ő nevére esküdj! 21 Őt dicsérje éneked\, mert ő a te Istened\, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled\, amelyeket saját szemeddel láttál. 22 Atyáid hetvenen voltak\, amikor Egyiptomba mentek\, most pedig úgy megszaporított téged Istened\, az Úr\, mint égen a csillag. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(16) „…ne legyetek többé keménynyakúak!” (5Móz 10) \nMózes visszaemlékezése nem történeti tudósítás\, hanem annak kiemelése\, mit tanulhat a pusztai vándorlás történetéből a fiak nemzedéke (vö. Róm 15\,3). Ezért tartsák mindig szem előtt népük keménynyakúságát\, Mózes értük mondott könyörgő imáját és az Úr megbocsátó szeretetét. Tanuljanak az atyák bűnéből és abból\, hogy az Úr haragja megenyhül irántuk\, ha bűnbánó szívvel térnek hozzá (vö. 30\,1kk). Így válik lehetségessé\, hogy az Úr ismét felírja a Tízparancsolat Igéit\, Mózes pedig ládát készíthet az új kőtábláknak (2-5). Elindulhat tehát a nép\, hogy birtokba vegye az ígért földet (11). Indulás előtt azonban még felelniük kell erre a kérdésre: „Mit kíván tőled […] az Úr?” (12). A válasz: parancsolatainak megtartását\, amelyeknek foglalata Isten szeretése teljes szívvel-lélekkel (12-13). Az Úrhoz való tartozásuk új\, bensőséges megerősítése az a kérés\, hogy „metéljék körül” a szívüket (16\, vö. Jer 4\,4)\, és ne legyenek többé keménynyakúak. Jövendőjük záloga az Úr iránti engedelmességük. Ennek a gyengébbek\, árvák\, özvegyek és a jövevények iránti gondoskodásban kell megmutatkoznia (18k). Ők nem tudják jogaikat érvényesíteni\, ezért különös szeretettel veszi őket oltalmába az Úr. Megtisztelő\, hogy mi is ennek az Úrnak a szolgálatában állhatunk!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-172/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250113
DTEND;VALUE=DATE:20250114
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250113T093810Z
LAST-MODIFIED:20250113T093810Z
UID:10758-1736726400-1736812799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…de a te szavadra mégis…”Lk 5\,1–16 \n\n\n1 Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult\, és hallgatta Isten igéjét\, ő a Genezáreti-tó partján állt. 2 Meglátott két hajót\, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük\, és hálóikat mosták. 3 Beszállt az egyik hajóba\, amelyik Simoné volt\, és megkérte\, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól\, azután leült\, és a hajóból tanította a sokaságot. 4 Miután abbahagyta a beszédet\, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre\, és vessétek ki hálóitokat fogásra! 5 Simon így felelt: Mester\, egész éjszaka fáradoztunk ugyan\, mégsem fogtunk semmit\, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. 6 Amikor ezt megtették\, olyan sok halat kerítettek be\, hogy szakadoztak a hálóik; 7 ezért intettek társaiknak\, akik a másik hajóban voltak\, hogy jöjjenek\, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek\, és annyira megtöltötték mind a két hajót\, hogy majdnem elsüllyedtek. 8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé\, és így szólt: Menj el tőlem\, mert bűnös ember vagyok\, Uram! 9 A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat\, akik vele voltak; 10 de ugyanígy Jakabot és Jánost is\, Zebedeus fiait\, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj\, ezentúl emberhalász leszel! 11 Erre kivonták a hajókat a partra\, és mindent otthagyva követték őt. 12 Amikor Jézus az egyik városban járt\, egy leprával borított ember meglátva őt\, arcra borult\, és kérte: Uram\, ha akarod\, megtisztíthatsz engem. 13 Jézus kinyújtva a kezét\, megérintette őt\, és így szólt: Akarom\, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. 14 Ő pedig megparancsolta neki: Senkinek ne mondd el ezt\, hanem menj el\, mutasd meg magadat a papnak\, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért\, ahogyan Mózes elrendelte\, bizonyságul nekik. 15 De a híre annál jobban terjedt\, és nagy sokaság gyűlt össze\, hogy hallgassák\, és meggyógyítsa őket betegségeikből. 16 Ő azonban visszavonult a pusztába\, és imádkozott. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„…de a te szavadra mégis…” (5) Ellenkezésből\, saját gondolataink erőltetéséből\, tapasztalataink általánossá tételéből sohasem tudunk kifogyni. Még beszél a másik\, gondolatban máris az ellenvetéseimet fogalmazom meg. Van azonban az az Isten által előkészített pillanat\, amikor minden érv ellenére magamnak mondok ellent és rá merem bízni magam az Ő útmutatására. Ilyenkor az eredmény hihetetlenül gazdag. \nRÉ21 242 \nHálaadó ének | 240 | Magasztalunk égi fénynél \n\n\n„Ó\, Uram\, Uram\, ne irtsd ki népedet\, a te örökségedet…”5Móz 9 \n\n\n1 Halld meg\, Izráel! A mai napon átkelsz a Jordánon\, hogy bemenj és elfoglald nálad nagyobb és erősebb népek birtokát\, nagy városokat égbe nyúló erődítményekkel; 2 nagy és szálas népét\, az anákiakét\, akiket magad is ismersz\, és akikről ezt hallottad: Ki állhatna meg Anák fiai előtt? 3 Tudd meg azért ma\, hogy Istened\, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz: ő pusztítja el\, ő alázza meg őket előtted\, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket\, ahogyan megígérte neked az Úr. 4 Amikor tehát elűzi őket előled Istened\, az Úr\, ne gondold majd magadban: a magam igazságáért hozott be ide engem az Úr\, hogy birtokba vegyem ezt a földet. Ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled az Úr. 5 Nem a magad igazságáért vagy szíved tisztaságáért mégy be oda\, hogy birtokba vedd a földjüket\, hanem gonoszságuk miatt űzi ki előled Istened\, az Úr ezeket a népeket\, hogy teljesítse ígéretét\, amelyre esküt tett az Úr atyáidnak: Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak. 6 Tudd meg tehát\, hogy nem a magad igazságáért adja neked birtokul azt a jó földet Istened\, az Úr\, hiszen te keménynyakú nép vagy! 7 Emlékezz rá\, és el ne felejtsd\, hogyan ingerelted haragra Istenedet\, az Urat a pusztában attól kezdve\, hogy kijöttél Egyiptomból\, míg csak el nem jutottatok erre a helyre: folytonosan lázadoztatok az Úr ellen. 8 Már a Hóreben felingereltétek az Urat. Akkor úgy megharagudott rátok az Úr\, hogy el akart pusztítani benneteket. 9 Amikor fölmentem a hegyre\, hogy átvegyem a kőtáblákat\, annak a szövetségnek a tábláit\, amelyet az Úr kötött veletek\, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel\, kenyeret nem ettem\, és vizet nem ittam\, 10 akkor átadta nekem az Úr az Isten ujjával írt két kőtáblát\, és rajtuk voltak mindazok az igék\, amelyeket elmondott nektek az Úr a hegyen\, a tűz közepéből\, amikor ott volt a gyülekezet. 11 A negyven nap és negyven éjjel elteltével adta át nekem az Úr a két kőtáblát\, a szövetség tábláit. 12 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Indulj\, eredj le gyorsan innen\, mert megromlott a néped\, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról\, amelyet megparancsoltam nekik\, és bálványszobrot készítettek maguknak. 13 Majd ezt mondta nekem az Úr: Látom\, hogy ez a nép keménynyakú nép. 14 Hagyj engem\, hadd pusztítsam el őket\, és hadd töröljem el még a nevüket is az ég alól! De téged náluk nagyobb és erősebb néppé teszlek. 15 Akkor megfordultam\, és lejöttem a hegyről; a hegy tűzben égett\, a szövetség két táblája pedig a két kezemben volt. 16 Amint megláttam\, hogy vétkeztetek Istenetek\, az Úr ellen\, mert borjúszobrot készítettetek magatoknak\, és hogy milyen hamar letértetek arról az útról\, amelyet megparancsolt nektek az Úr\, 17 megragadtam a két táblát\, ledobtam a két kezemből\, és összetörtem a szemetek láttára. 18 Azután odaborultam az Úr elé\, és ugyanúgy\, mint először\, negyven nap és negyven éjjel nem ettem kenyeret\, és nem ittam vizet azok miatt a vétkeitek miatt\, amelyeket elkövettetek\, amikor azt tettétek\, amit rossznak lát az Úr\, hogy bosszantsátok őt. 19 Mert megrémültem attól az izzó haragtól\, amelyre fölgerjedt ellenetek az Úr\, és ki akart pusztítani benneteket. De ezúttal is meghallgatott engem az Úr. 20 Áronra is nagyon megharagudott az Úr\, és őt is el akarta pusztítani\, így hát Áronért is imádkoztam akkor. 21 A borjút pedig\, amelyet bűnös módon készítettetek\, fogtam és elégettem\, összetörtem jó apróra\, míg porrá nem vált\, és a porát beleszórtam abba a patakba\, amely a hegyről folyt alá. 22 Tabérában\, Masszában és Kibrót-Taavában is folyton haragra ingereltétek az Urat. 23 Amikor pedig elküldött benneteket az Úr Kádés-Barneából\, és ezt mondta: Menjetek\, és vegyétek birtokba a földet\, amelyet nektek adtam! – akkor is fellázadtatok Isteneteknek\, az Úrnak parancsa ellen\, nem hittetek neki\, és nem hallgattatok a szavára. 24 Folyton lázadoztatok az Úr ellen\, amióta csak ismerlek benneteket. 25 Ezért borultam le az Úr előtt. Negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva\, mert azt mondta az Úr\, hogy kipusztít benneteket. 26 Imádkoztam az Úrhoz\, és ezt mondtam: Ó\, Uram\, Uram\, ne irtsd ki népedet\, a te örökségedet\, amelyet hatalmaddal kiváltottál\, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból! 27 Emlékezz szolgáidra: Ábrahámra\, Izsákra és Jákóbra\, ne tekintsd e népnek a nyakasságát\, gonoszságát és vétkét! 28 Ne mondhassák abban az országban\, ahonnan kihoztál bennünket: Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre\, amelyet megígért nekik; meggyűlölte őket\, és azért vitte ki innen\, hogy megölje őket a pusztában. 29 Pedig a te néped ők\, a te örökséged\, akiket nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(26) „Ó\, Uram\, Uram\, ne irtsd ki népedet\, a te örökségedet…” (5Móz 9) \nMózes inti az új nemzedéket: soha ne feledjék\, Izráel kiválasztásának oka Isten irántuk érzett szeretete (7\,7)\, és nem a „maguk igazsága” (5). Ezért kiválasztásuk nem lehet indok a gőgre\, sokkal inkább alázatra int. Izráel nem nagyobb\, nem igazabb azoknál a népeknél\, amelyeknek a földjére most belép. Honfoglalásuk mögött az ott lakó népek romlottsága és Istennek az atyáknak esküvel tett ígérete áll (5). Mózes emlékezteti őket a pusztai vándorlás szüntelen lázongásaira is (7). Példaként említi szövetségszegésük legsúlyosabb formáját. Mózes még a Hóreb hegyén volt\, amikor megtudta az Úrtól (12)\, hogy a nép imádandó borjúszobrot készített magának (17). Ezzel letértek az Isten útjáról (16)\, megszegték a vele kötött szövetséget. Ennek látható jeleként Mózes összetöri az Úrtól kapott kőtáblákat (17)\, majd bűnvalló imádsággal könyörög Istenhez övéi életben maradásáért (25–29)\, mert megrémült az Úr „izzó haragjától” (19). „Közbenjáróként” újra megmutatta\, miként kell Isten és a nép között állva (vö. 5\,5) az Áron és a nép bűne miatt keletkezett „résbe” beleállnia (vö. Ez 22\,30). Magatartása mintegy előremutat az új szövetség közbenjárójára\, Jézus Krisztusra\, aki az egész világ bűnéért (Jn 1\,29) állt bele ama „résbe”\, hogy kiengesztelő életáldozatával üdvösséget szerezzen mindnyájunknak.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-171/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250112
DTEND;VALUE=DATE:20250113
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250112T085257Z
LAST-MODIFIED:20250112T085257Z
UID:10756-1736640000-1736726399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát\, mert ezért küldettem.”Lk 4\,31–44 \n\n\n31 Jézus lement Kapernaumba\, Galilea egyik városába\, és tanította őket szombaton; 32 ők pedig álmélkodtak tanításán\, mert szavának hatalma volt. 33 A zsinagógában volt egy tisztátalan\, ördögi lélektől megszállott ember\, aki hangosan felkiáltott: 34 Ah! Mi közünk hozzád\, názáreti Jézus? Azért jöttél\, hogy elpusztíts minket? Tudom\, ki vagy\, az Isten Szentje! 35 Jézus azonban ráparancsolt: Némulj el\, és menj ki belőle! Erre az ördög odavetette az embert közéjük\, kiment belőle\, de semmi kárt nem tett benne. 36 Rémület fogta el mindnyájukat\, és így szóltak egymáshoz: Miféle beszéd ez\, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek\, és azok kimennek?! 37 És elterjedt a híre mindenütt a környéken. 38 A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte\, és kérték Jézust\, hogy segítsen rajta. 39 Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra\, mire az elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt\, és szolgált nekik. 40 Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét\, és meggyógyította őket. 41 Sok emberből ördögök is kimentek\, és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia! De rájuk parancsolt\, és nem engedte őket beszélni\, mert tudták\, hogy ő a Krisztus. 42 Napkeltekor pedig elindult\, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt\, odamentek hozzá\, és marasztalták\, hogy ne menjen el tőlük. 43 Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát\, mert ezért küldettem. 44 És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„…hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát\, mert ezért küldettem.” (43) Egymás után történnek a csodálatos gyógyítások\, szinte magával ragadja az embert az az érzés\, hogy tovább\, és még\, minden nyomorult élet kerüljön sorra\, hiszen van itt beteg bőséggel. Felfogták\, hogy az Isten országának evangéliumával találkoztak? Csupán ízelítő volt ez abból a hatalomból\, aminek végső célja örök élettel megajándékozni a benne hívőket. Ez jól látható az ördögi lélektől megszállottak gyógyításánál: elnémította bizonyságtételüket (41)\, hogy ne vonják el a figyelmet a valódi végső célról. \nRÉ21 724 • IÉ Józs 3\,5–11.17 • Zsolt 29 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 444 | Jer\, dicsérjük az Istennek Fiát \nHeti zsoltárének | 132 | Emlékezzél meg\, Úr Isten \n\n\n„…nemcsak kenyérrel él az ember…”5Móz 8 \n\n\n1 Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket ma parancsolok nektek\, hogy éljetek\, szaporodjatok\, bemenjetek és birtokba vegyétek azt a földet\, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel megígért. 2 Emlékezz vissza az egész útra\, amelyen vezetett Istened\, az Úr a pusztában negyven éven át\, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja\, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait\, vagy sem? 3 Sanyargatott és éheztetett\, de azután mannával táplált\, amelyet nem ismertél\, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra\, hogy nemcsak kenyérrel él az ember\, hanem mindazzal él az ember\, ami az Úr szájából származik. 4 Ruhád nem szakadt le rólad\, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt. 5 Megértheted ebből\, hogy úgy fegyelmez téged Istened\, az Úr\, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát. 6 Tartsd meg tehát Istenednek\, az Úrnak a parancsolatait\, az ő utain járj\, és őt féld! 7 Mert jó földre visz be most téged Istened\, az Úr: folyóvizek és mélyből fakadó források földjére\, amelyek hegyen-völgyön a felszínre törnek; 8 búzát és árpát\, szőlőt\, fügét és gránátalmát termő földre\, olajfáknak és méznek a földjére. 9 Olyan földre\, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret\, és nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan földre\, amelynek köveiben vas van\, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. 10 Ehetsz jóllakásig\, és áldani fogod Istenedet\, az Urat azért a jó földért\, amelyet neked adott. 11 De vigyázz\, el ne feledkezz Istenedről\, az Úrról\, megszegve parancsolatait\, törvényeit és rendelkezéseit\, amelyeket ma megparancsolok neked! 12 Amikor jóllakásig eszel\, szép házakat építesz\, és azokban laksz\, 13 amikor marháid és juhaid megszaporodnak\, lesz sok ezüstöd és aranyad\, és bővében leszel mindennek\, 14 akkor föl ne fuvalkodjék a szíved\, és el ne feledkezz az Úrról\, a te Istenedről\, aki kihozott téged Egyiptom földjéről\, a szolgaság házából! 15 Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában\, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön\, ahol nincs víz\, ő fakasztott neked vizet a kemény kősziklából. 16 Ő táplált a pusztában mannával\, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett\, hogy végül is jót tegyen veled. 17 Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! 18 Hanem gondolj mindig Istenedre\, az Úrra\, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz\, hogy szövetségét\, amelyre esküt tett atyáidnak\, fenntartsa mind a mai napig. 19 De ha mégis elfeledkezel Istenedről\, az Úrról\, és más isteneket követsz\, azokat tiszteled és azokat imádod\, kijelentem nektek már most\, hogy menthetetlenül elvesztek! 20 Elpusztultok ugyanúgy\, mint azok a népek\, amelyeket kipusztít előletek az Úr\, mert nem hallgattatok az Úrnak\, Isteneteknek a szavára. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(3) „…nemcsak kenyérrel él az ember…” (5Móz 8) \nIsten nincs e világ javai ellen. Nem ellenzi a szép házak építését (12)\, az állatszaporulatot (13)\, sőt az ezüstben-aranyban gazdagodást sem (13). Ezek hozzátartozhatnak az ember jólétéhez\, miként a jóllakásig való étkezés (10). Mindez a birtokba veendő új föld\, a „tejjel-mézzel folyó Kánaán” prófétai programja. Amit az Úr elítél\, a mértéktelenség és az ebből fakadó felfuvalkodottság\, a megfeledkezés Istenről . Halljuk az intést: „emlékezz vissza az egész útra” (2; vö. 11 és 14). Emlékező\, örökségekkel átszőtt lények vagyunk. Mégis nagy kísértésünk\, hogy a mindennapi kenyeret magától értődőnek tekintjük\, amelyről nem kell gondolkodnunk\, elég megvennünk. Ezért nem is gondolunk bele\, kinek köszönhetjük. Jézus Urunk tudja\, hogy kenyérrel él az ember\, ezért tanít imádkozni a mindennapi kenyérért (Mt 6\,11). A pusztai böjtölésekor mégis figyelmeztet: „Nemcsak kenyérrel él az ember\, hanem mindazzal […]\, ami az Úr szájából származik” (Mt 4\,4). Jézus nem megalázni akar\, hanem alázatra int: Ember\, a föld porából vétettél (1Móz 2\,7). Ne feledd: e földön nemcsak állsz\, hanem élsz is!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-170/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250110
DTEND;VALUE=DATE:20250111
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250110T085842Z
LAST-MODIFIED:20250110T085916Z
UID:10754-1736467200-1736553599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ne kísértsd az Urat\, a te Istenedet.”Lk 4\,1–13 \n\n\n1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól\, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2 negyven napon át\, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban\, de azok elmúltával megéhezett. 3 Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy\, mondd ennek a kőnek\, hogy változzék kenyérré. 4 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva\, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. 5 Ezután felvitte őt az ördög\, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt\, 6 és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget\, mert nekem adatott\, és annak adom\, akinek akarom. 7 Ha tehát leborulsz előttem\, tied lesz mindez. 8 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat\, a te Istenedet imádd\, és csak neki szolgálj.” 9 Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe\, a templom párkányára állította\, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy\, vesd le innen magad\, 10 mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak\, hogy őrizzenek téged\, 11 és kézen fogva vezetnek téged\, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 12 Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat\, a te Istenedet.” 13 Amikor mindezek a kísértések véget értek\, eltávozott tőle az ördög egy időre. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\nVégh Tamás írásában olvastam\, hogy a bűneset történeténél a Sátán három csalit használ: élvezetvágy\, dicsőségvágy\, szerzés/hatalomvágy. Itt valami hasonlót látunk! A kenyér az élvezetvágyra\, a hatalom ígérete a szerzés/hatalomvágyra\, a templom tetejéről való leugrásra biztatás a dicsőségvágyra utal. Míg az első emberpárnak nem sikerült ellenállni a kísértőnek\, Urunkon semmi fogást nem talál az ördög\, és „elfut tőle” (Jak 4\,7). Téged hogyan próbál letéríteni Isten útjáról a kísértő? Mi segít\, hogy ellenállj? \nRÉ21 715 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 447 | Jézus Krisztus\, egy Mesterünk \n\n\n„Ismételgesd azokat fiaid előtt…”5Móz 6 \n\n\n1 Ezek azok a parancsolatok\, rendelkezések és törvények\, amelyekről azt parancsolta Istenetek\, az Úr\, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön\, ahová átkeltek\, hogy birtokba vegyétek. 2 Féld Istenedet\, az Urat\, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát\, amelyeket én parancsolok neked\, te magad\, a fiad és unokád\, életed minden napján\, hogy hosszú ideig élhess. 3 Hallgasd meg\, Izráel\, tartsd meg és teljesítsd ezeket\, hogy jó dolgod legyen\, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön\, ahogyan megígérte neked atyáid Istene\, az Úr. 4 Halld meg\, Izráel: Az Úr a mi Istenünk\, egyedül az Úr! 5 Szeresd azért az Urat\, a te Istenedet teljes szívedből\, teljes lelkedből és teljes erődből! 6 Maradjanak a szívedben azok az igék\, amelyeket ma parancsolok neked. 7 Ismételgesd azokat fiaid előtt\, és beszélj azokról\, akár a házadban vagy\, akár úton jársz\, akár lefekszel\, akár fölkelsz! 8 Kösd azokat jelként a kezedre\, és legyenek fejdíszként a homlokodon; 9 írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra! 10 Amikor bevisz téged Istened\, az Úr arra a földre\, amelyet esküvel ígért atyáidnak\, Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak\, hogy neked adja majd – nagy és szép városokba\, amelyeket nem te építettél\, 11 minden jóval telt házakba\, amelyeket nem te töltöttél meg\, ásott kutakhoz\, amelyeket nem te ástál\, szőlőkhöz és olajfákhoz\, amelyeket nem te ültettél\, és mégis ehetsz róluk jóllakásig –\, 12 akkor vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról\, aki kihozott téged Egyiptom földjéről\, a szolgaság házából! 13 Az Urat\, a te Istenedet féld\, őt tiszteld\, és az ő nevére esküdj! 14 Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! 15 Mert az Úr\, a te Istened\, aki közöttetek van\, féltőn szerető Isten: fölgerjed ellened az Úrnak\, a te Istenednek haragja\, és kipusztít a föld színéről. 16 Ne kísértsétek Isteneteket\, az Urat\, ahogyan megkísértettétek Masszában. 17 Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek\, az Úrnak a parancsolatait\, intelmeit és rendelkezéseit\, amelyeket megparancsolt nektek. 18 Azt tedd\, amit helyesnek és jónak lát az Úr\, hogy jó dolgod legyen\, hogy bemehess\, és birtokba vehesd azt a jó földet\, amelyet esküvel ígért atyáidnak az Úr\, 19 elűzve előled minden ellenségedet\, ahogyan megígérte az Úr. 20 Ha majd megkérdezi a fiad\, hogy miféle intelmek\, rendelkezések és törvények ezek\, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek\, az Úr\, 21 akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban\, de az Úr erős kézzel kihozott bennünket Egyiptomból. 22 Az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. 23 Minket pedig kihozott onnan\, hogy elvezessen bennünket ide\, és nekünk adja azt a földet\, amelyet atyáinknak esküvel megígért. 24 És megparancsolta nekünk az Úr\, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket\, és féljük az Urat\, a mi Istenünket\, hogy jó dolgunk legyen mindenkor\, és megtartsa életünket az Úr\, ahogyan ma is. 25 És igazak leszünk Istenünk\, az Úr előtt\, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket ő parancsolt nekünk. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(7) „Ismételgesd azokat fiaid előtt…” (5Móz 6) \nMózes nagy pedagógiai és katechetikai programhirdetésének kiindulópontja a szép hitvallás: „Halld meg\, Izráel: az Úr a mi Istenünk\, egyedül az Úr!”(4). Istennek ez az egyedülisége viszont kizárólagos\, teljes önátadást kíván népétől: „Szeresd azért az Urat […] teljes szívedből\, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5). Ez a személyes kapcsolat a hívő\, imádságos élet alapja\, mert minden imádság lényege az a hit\, hogy Istenünk megszólítható. Az Úr igaz tisztelete az emberszívben formálódik\, külső nyomás és büntetés nélkül. E bensőséges viszonyból indulhat el Isten Igéje a maga idői és téri honfoglalására (6–9) a következő nemzedékek életében (7). Ennek módja az „ismételgetés”\, amely nem csupán módszer\, hanem életgyakorlat\, amely minden „útjára” (7) elkíséri a hívőt\, átszövi mindennapjait. Így lesz a család a hitoktatás bölcsője\, a szülő a gyermek első hitoktatója. A környező népek sok istenségben hívő világának hullámverésében rendületlenül áll ez a hitvallás\, amelyet Jézus Urunk az első és legnagyobb parancsolatnak nevezett (Mk 12\,29k). De nemcsak arról szólt Mózesnek az Úr\, mit és hogyan kell az övéinek hinnie\, hanem arról is\, mi vár rájuk az új hazában\, hogyan kell ott az ő akaratának megfelelően élniük (10–19). Isten kegyelmes egyiptomi szabadítására népének egyetlen hiteles válasza az engedelmes élet lehet (20–25). Mert hiába ismételgetjük a parancsolatait\, ha azok nem válnak éltető erővé.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-169/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250109
DTEND;VALUE=DATE:20250110
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250109T134122Z
LAST-MODIFIED:20250109T134133Z
UID:10752-1736380800-1736467199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Jézus ekkor mintegy harmincesztendős volt\, és úgy gondolták róla\, hogy József fia”Lk 3\,21–38 \n\n\n21 Történt\, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett\, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott\, megnyílt az ég\, 22 leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban\, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam\, benned gyönyörködöm. 23 Jézus ekkor mintegy harmincesztendős volt\, és úgy gondolták róla\, hogy József fia\, ez pedig Élié; 24 ez Mattáté\, ez Lévié\, ez Melkíé\, ez Jannajé\, ez Józsefé\, 25 ez Mattitjáé\, ez Ámószé\, ez Náhumé\, ez Heszlié\, ez Naggajé\, 26 ez Mahaté\, ez Mattitjáé\, ez Simíé\, ez Jószeké\, ez Jódáé; 27 ez Jóhánáné\, ez Résáé\, ez Zerubbábelé\, ez Sealtíélé\, ez Nérié\, 28 ez Melkíé\, ez Addíé\, ez Kószámé\, ez Elmadámé\, ez Éré; 29 ez Jósuáé\, ez Elíézeré\, ez Jórímé\, ez Mattáté\, ez Lévié\, 30 ez Simeoné\, ez Júdáé\, ez Józsefé\, ez Jónámé\, ez Eljákímé; 31 ez Meleáé\, ez Mennáé\, ez Mattattáé\, ez Nátáné\, ez Dávidé\, 32 ez Isaié\, ez Óbédé\, ez Bóázé\, ez Szalmóné\, ez Nahsóné\, 33 ez Ammínádábé\, ez Adminé\, ez Arnié\, ez Hecróné\, ez Pérecé\, ez Júdáé; 34 ez Jákóbé\, ez Izsáké\, ez Ábrahámé\, ez Táréé\, ez Náhóré\, 35 ez Szerúgé\, ez Reúé\, ez Pelegé\, ez Héberé\, ez Selahé\, 36 ez Kénáné\, ez Arpaksadé\, ez Sémé\, ez Nóéé\, ez Lámeké; 37 ez Metúselahé\, ez Énóké\, ez Járédé\, ez Mahalalélé\, ez Kénáné\, 38 ez Enósé\, ez Sété\, ez Ádámé; ez pedig az Istené. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\nA szülők tudják\, mit jelent örömmel tekinteni a gyermekükre. Amikor valóra válik valami az álmaiból\, amikor az sikerül\, amit titokban remélnek. Jézus keresztelésekor az Atya jelenti ki: „gyönyörködik abban”\, aki a kirekesztettek felemelésével mutatta meg\, kik lehetnek az Atya áldottai (vö. Mt 25\,34–36); akiről éppen a nemzetségtáblázat igazolja\, hogy az Ő fia (37). Őáltala lehetünk mi is Isten gyermekei. Gyönyörködik benned az Atya? \nRÉ21 444 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 222 | Nagy hálát adjunk az Atya Istennek \n\n\n„…mondd el nekünk mindazt\, amit Istenünk\, az Úr mondott neked…”5Móz 5\,22–33 \n\n\n22 Ezeket az igéket mondta el az Úr nektek\, az egész gyülekezetnek a hegyen\, a tűzből\, a felhőből és a homályból hangos szóval; mást nem mondott. Felírta azokat két kőtáblára\, és ideadta nekem. 23 Amikor hallottátok a hangot a sötétségből\, a hegy pedig tűzben égett\, odajöttetek hozzám törzsfőitekkel és véneitekkel együtt\, 24 és ezt mondtátok: Íme\, az Úr\, a mi Istenünk\, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát\, hangját is hallottuk a tűzből. A mai napon láttuk\, hogy életben maradhat az ember\, ha Isten beszél vele. 25 De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk Istenünknek\, az Úrnak hangját\, akkor meghalunk. 26 Mert van-e olyan halandó\, aki hallotta az élő Isten hangját beszélni a tűz közepéből\, úgy mint mi\, és mégis életben maradt? 27 Menj hát te oda\, és hallgasd meg mindazt\, amit Istenünk\, az Úr mond\, azután te mondd el nekünk mindazt\, amit Istenünk\, az Úr mondott neked\, mi pedig meghallgatjuk és teljesítjük azt. 28 Amikor meghallotta az Úr azokat a szavakat\, amelyeket nekem mondtatok\, így szólt hozzám az Úr: Hallottam e népnek a szavait\, amelyeket neked mondtak. Mind helyes az\, amit mondtak. 29 Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük\, így félnének engem\, és megtartanák minden parancsomat; akkor örökké jó dolguk lenne nekik és fiaiknak. 30 Menj\, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba! 31 Te pedig maradj itt mellettem\, és elmondom neked mindazokat a parancsolatokat\, rendelkezéseket és törvényeket\, amelyekre meg kell tanítanod őket\, hogy teljesítsék azokat azon a földön\, amelyet a birtokukba adok. 32 Tartsátok meg és teljesítsétek azt\, amit Istenetek\, az Úr megparancsolt nektek\, ne térjetek el attól se jobbra\, se balra! 33 Mindenben azon az úton járjatok\, amelyet megparancsolt nektek Istenetek\, az Úr\, hogy élhessetek\, jó dolgotok legyen\, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön\, amelyet birtokba vesztek. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(27) „…mondd el nekünk mindazt\, amit Istenünk\, az Úr mondott neked…” (5Móz 5\,22–33) \nMár a megelőző szakasz utalt arra: a tűz lángjából szóló Úr és a nép között ott állt Mózes\, mivel annyira félelmetes és elviselhetetlen volt emberi oldalról nézve Isten közelsége (5). Az életveszélyt elkerülendő kérik most a törzsi vezetők és a vének Mózest\, a továbbiakban ő közvetítse nekik Isten szavát (27). Így lesz Mózes Isten jóváhagyásával (28) közbenjáró a Teremtő és népe között. Ő közvetíti az Úr minden törvényét és parancsolatát\, hogy elkötelező erővel tanítsa akaratát a népnek. Isten kinyilatkoztatása ugyanis elsősorban „tanítás”\, élő és ható beszéd\, amely megmozgatja az emberi elmét\, azután megszólítás\, mert kér tőlünk benne valamit\, és végül parancsolat\, amelyben megmutatkozik Urunk kizárólagos hatalma. Izráel itt Isten mindenkori népének a mintaképe\, amely kész a kinyilatkoztatott Igét az élő Isten szavaként elfogadni\, és az új életkörülmények között teljesíteni (32). Ezáltal lesz ez az Isten színe előtt megálló nép valóban az ő népévé.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-168/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250108
DTEND;VALUE=DATE:20250109
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250108T074456Z
LAST-MODIFIED:20250108T074456Z
UID:10746-1736294400-1736380799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…mit tegyünk?”Lk 3\,1–20 \n\n\n1 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében\, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt\, Galilea negyedes fejedelme Heródes\, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére\, Fülöp\, Abiléné negyedes fejedelme pedig Liszániász volt\, 2 Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz\, Zakariás fiához a pusztában. 3 Ő pedig bejárta a Jordán egész környékét\, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára\, 4 ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját\, egyengessétek ösvényeit! 5 Minden völgyet töltsetek fel\, minden hegyet és halmot hordjatok el\, legyen a görbe út egyenessé\, a göröngyös simává: 6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” 7 A sokaságnak tehát\, amely kiment hozzá\, hogy megkeresztelkedjék\, ezt mondta: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket\, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket\, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek\, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 9 A fejsze pedig már a fák gyökerén van: ezért minden fa\, amely nem terem jó gyümölcsöt\, kivágatik és tűzre vettetik. 10 A sokaság pedig megkérdezte tőle: Akkor hát mit tegyünk? 11 János így válaszolt nekik: Akinek két ruhája van\, adjon annak\, akinek nincs\, és akinek van ennivalója\, hasonlóan cselekedjék! 12 Vámszedők is mentek hozzá\, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: Mester\, mit tegyünk? 13 Nekik ezt mondta: Semmivel se hajtsatok be többet a megszabottnál! 14 Megkérdezték tőle a katonák is: Mi pedig mit tegyünk? Nekik ezt felelte: Senkit ne bántalmazzatok\, senkit meg ne zsaroljatok\, hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal! 15 Mivel a nép reménykedve várakozott\, és szívükben mind azt fontolgatták\, vajon nem János-e a Krisztus\, 16 János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket\, de eljön az\, aki erősebb nálam\, és én arra sem vagyok méltó\, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket\, 17 kezében szórólapát lesz\, és megtisztítja szérűjét: csűrébe hordja gabonáját\, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. 18 Sok másra is buzdította őket\, és hirdette az evangéliumot a népnek. 19 Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet Heródiásért\, a testvére feleségéért\, és minden gonosz tettéért\, Heródes 20 mindezt még azzal tetézte\, hogy börtönbe csukatta Jánost. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\n„…mit tegyünk?” (10) A „kiáltó hangja” betölti a Jordán vidékét\, és megérinti az embereket. Tömegek mennek hozzá és varázsa nagyobb\, mint a „három napos hírességeké”. Megragadó\, amit Isten szabadságának közeledéséről mond. Mindenkinek ad tanácsot! Egyszerűeket: gyümölcstermő élet\, igazságosság\, mások felé végzett szolgálat\, megbocsátás. Kimondja: aki utána jön\, azt kell követni. Mit kell tenned\, hogy elnyerd ezt a szabadságot? \nRÉ21 390 \nÚjévi ének | 435 | Újesztendő virradott \n\n\n„Én\, az Úr vagyok a te Istened…”5Móz 5\,1–21 \n\n\n1 Mózes összehívta egész Izráelt\, és ezt mondta nekik: Halld meg\, Izráel\, azokat a rendelkezéseket és törvényeket\, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg\, tartsátok meg és teljesítsétek azokat! 2 Az Úr\, a mi Istenünk\, szövetséget kötött velünk a Hóreben. 3 Nemcsak atyáinkkal kötötte meg az Úr ezt a szövetséget\, hanem mivelünk is\, mindnyájunkkal\, akik itt és most életben vagyunk. 4 Szemtől szemben beszélt hozzátok az Úr azon a hegyen a tűz közepéből. 5 Én ott álltam akkor köztetek és az Úr között\, mert ti féltetek a tűztől\, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek az Úr igéit:6 Én\, az Úr vagyok a te Istened\, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről\, a szolgaság házából. 7 Ne legyen más istened rajtam kívül! 8 Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására\, amik fenn az égben\, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. 9 Ne imádd és ne tiszteld azokat\, mert én\, az Úr\, a te Istened\, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három\, sőt négy nemzedéken át\, ha gyűlölnek engem. 10 De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal\, akik szeretnek engem\, és megtartják parancsolataimat. 11 Ne mondd ki hiába Istenednek\, az Úrnak a nevét\, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt\, aki hiába mondja ki a nevét! 12 Tartsd meg a nyugalom napját\, és szenteld meg azt\, ahogyan megparancsolta neked Istened\, az Úr. 13 Hat napon át dolgozz\, és végezd mindenféle munkádat\, 14 de a hetedik nap a te Istenednek\, az Úrnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon\, se te\, se fiad\, se leányod\, se szolgád\, se szolgálóleányod\, se ökröd\, se szamarad és semmiféle állatod\, se a lakóhelyeden élő jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod hozzád hasonlóan! 15 Emlékezz arra\, hogy szolga voltál Egyiptomban\, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened\, az Úr. Ezért parancsolta meg neked Istened\, az Úr\, hogy tartsd meg a nyugalom napját. 16 Tiszteld apádat és anyádat\, ahogyan megparancsolta neked Istened\, az Úr\, hogy hosszú ideig élhess\, és jó dolgod lehessen azon a földön\, amelyet Istened\, az Úr ad neked! 17 Ne ölj! 18 Ne paráználkodj! 19 Ne lopj! 20 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! 21 Ne kívánd felebarátod feleségét\, ne kívánd felebarátod házát\, se mezejét\, se szolgáját\, se szolgálóleányát\, se ökrét\, se szamarát és semmit\, ami a felebarátodé! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(6) „Én\, az Úr vagyok a te Istened…” (5Móz 5\,1–21) \nA Tízparancsolat mértékadó mondata így hangzik: „Én\, az Úr vagyok a te Istened\, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről” (6). Mindaz\, amit az Úr közölni kíván népével\, vagy amit tenni akar vele\, e mondatban sűrűsödik egybe. Isten az „őskezdet”\, aki tetteiben elrejtőzve tárja fel önmagát övéinek. Ez az egyedül tőle származó ismeret adja az ő népének a többiek közötti különleges méltóságát (vö. 3Móz 20\,24). Ez az ismeret az egyiptomi szabadulás és a törvényadás alapja\, mert törvénye csak szabad népnek lehet. A rabszolga kényszer alatt áll\, parancsot teljesít\, a szabadságban viszont rendező elvre van szükség. Isten népe számára a Tízparancsolat ez a rendező elv\, az Úr előtti élet „ősrendje”\, amely kijelöli az Isten iránti tiszteletadás formáit\, és meghatározza az emberért vállalt felelősség köreit. Ma mintha érvényét veszítette volna a „tíz ige”. Nem arról van szó\, hogy újra és újra megszegjük. Ilyesmi mindig előfordult. Hanem: érvényessége lett vitatott\, a régi világ ósdi rendjének tekintjük. Isten mindenkori népének felelőssége\, hogy a Tízparancsolat maradandó érvényessége az új nemzedékek számára is nyilvánvaló legyen. „Ha szerettek engem\, megtartjátok az én parancsolataimat.” (Jn 14\,15)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-167/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250107
DTEND;VALUE=DATE:20250108
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250107T074510Z
LAST-MODIFIED:20250107T074519Z
UID:10702-1736208000-1736294399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Miért kerestetek engem?”Lk 2\,41–52 \n\n\n41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett\, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok\, és hazafelé indultak\, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44 Mivel azt hitték\, hogy az útitársak között van\, elmentek egynapi járóföldre\, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45 De mivel nem találták\, visszatértek Jeruzsálembe\, és ott keresték tovább. 46 Három nap múlva találták meg a templomban\, amint a tanítómesterek körében ült\, hallgatta és kérdezte őket\, 47 és mindenki\, aki hallotta\, csodálkozott értelmén és feleletein. 48 Amikor szülei meglátták\, megdöbbentek\, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem\, miért tetted ezt velünk? Íme\, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. 49 Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok\, hogy az én Atyám házában kell lennem? 50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult velük\, elment Názáretbe\, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében\, 52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben\, testben\, Isten és emberek előtt való kedvességben. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\n„Miért kerestetek engem?” (49) Éltem át hasonlót\, amikor hároméves gyermekünk eltűnt a szőlőhegyen. Itt a szülők sokára veszik észre a 12 éves gyerek eltűnését – pedig ő már „nagykorú”. (A 12 éves korú gyermek már a „törvény gyermeke”\, férfivá érett.) Jézus sejteti\, amit később a názáreti zsinagógában kimond. Neki az Atya házában a helye. Így teljesíti be küldetését. Isten jelenlétében megtalálható. Mit jelent számodra az Atya házában lenni? \nRÉ21 447 \nZsoltár vasárnapra | 443 | Krisztus\, Atya Istennek egyetlen egy Fia \n\n\n„…az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön\, nincsen más!”5Móz 4\,23–49 \n\n\n23 Vigyázzatok\, meg ne feledkezzetek arról a szövetségről\, amelyet Istenetek\, az Úr kötött veletek\, és ne csináljatok magatoknak bálványszobrot semminek a képmására\, ahogyan megparancsolta neked Istened\, az Úr. 24 Mert az Úr\, a te Istened emésztő tűz\, féltőn szerető Isten! 25 Ha majd gyermekeid és unokáid születnek\, és otthonra találtok azon a földön\, de elfajultok\, és bálványszobrot csináltok bárminek a képmására\, és azt teszitek\, amit rossznak lát Istenetek\, az Úr\, bosszantva őt\, 26 az ég és a föld most a tanúm\, hogy nagyon hamar kivesztek arról a földről\, ahova átkeltek a Jordánon\, hogy birtokba vegyétek. Nem éltek rajta hosszú ideig\, hanem menthetetlenül kipusztultok. 27 Szétszéleszt benneteket az Úr a népek közé\, és csak kevesen maradtok meg azok között a nemzetek között\, akikhez elhajt benneteket az Úr. 28 Ott aztán majd olyan isteneket kell tisztelnetek\, amelyek emberi kéz alkotásai: fa és kő\, amelyek nem látnak\, nem hallanak\, nem esznek és nem szagolnak. 29 De ha keresni fogod ott az Urat\, a te Istenedet\, megtalálod\, ha teljes szívedből és teljes lelkedből kutatsz majd utána. 30 Ha nyomorúságban leszel\, mert egykor majd utolérnek mindezek a dolgok\, de végül megtérsz Istenedhez\, az Úrhoz\, és hallgatsz a szavára\, 31 nem hagy akkor cserben\, és nem hagy elpusztulni\, mert irgalmas Isten az Úr\, a te Istened. Nem feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről\, amelyre esküt tett nekik. 32 Kutass csak utána a régi időkben\, amelyek előtted voltak\, attól fogva\, hogy embert teremtett Isten a földre\, és az ég egyik szélétől a másikig: történt-e ilyen nagy esemény\, vagy hallott-e valaki ehhez foghatót?! 33 Volt-e olyan nép\, amely hallotta Isten hangját\, amint szól a tűz közepéből\, ahogyan te hallottad\, és mégis életben maradt? 34 Vagy volt-e olyan isten\, amely megpróbált előállni és kiszabadítani egy népet egy másik nép közül próbatételekkel\, jelekkel és csodákkal\, harcok árán is\, erős kézzel és kinyújtott karral\, nagy és félelmetes tettekkel\, ahogyan veletek megtette mindezt Istenetek\, az Úr Egyiptomban\, a szemetek láttára? 35 Azért láthattad ezeket\, hogy megtudd: az Úr az Isten\, és nincs más rajta kívül. 36 Az égből hallatta hangját\, hogy figyelmeztessen téged\, a földön pedig nagy tüzet láttatott veled\, és a tűz közepéből hallottad beszédét. 37 És mivel szerette atyáidat\, és kiválasztotta utódaikat\, azért hozott ki téged nagy erejével ő maga Egyiptomból\, 38 hogy nálad nagyobb és erősebb népeket űzzön ki előled\, bevigyen téged\, és neked adja örökségül a földjüket; így van ez ma is. 39 Tudd meg azért ma\, és szívleld meg: az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön\, nincsen más! 40 Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait\, amelyeket ma parancsolok neked\, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak\, és hosszú ideig élhess azon a földön\, amelyet Istened\, az Úr ad neked minden időkre! 41 Akkor kijelölt Mózes három várost a Jordánon túl napkeletre\, 42 hogy oda menekülhessen a gyilkos\, aki nem szándékosan ölte meg felebarátját\, akit nem is gyűlölt azelőtt. Maradjon életben\, ha e városok egyikébe menekül. 43 Kijelölte a rúbenieknek Becert a pusztában levő síkságon\, a gádiaknak Rámótot Gileádban\, a manassébelieknek pedig Gólánt Básánban. 44 Ez az a törvény\, amit Mózes adott Izráel fiainak. 45 Ezeket az intelmeket\, rendelkezéseket és előírásokat mondta el Mózes Izráel fiainak\, miután kijöttek Egyiptomból\, 46 a Jordánon túl\, a Bét-Peórral szemben levő völgyben; Szíhónnak\, az emóriak királyának a földjén\, aki Hesbónban lakott\, és akit megvert Mózes Izráel fiaival\, miután kijöttek Egyiptomból. 47 Birtokba vették országát\, és Ógnak\, Básán királyának az országát: az emóriak e két királyáét\, akik a Jordánon túl napkeletre laktak\, 48 az Arnón-patak partján levő Aróértól a Szíón-hegyig\, azaz a Hermónig\, 49 meg az egész Arábá-völgyet a Jordánon túl\, annak a keleti oldalán az Arábá-tengerig\, a Piszgá lejtőinek tövében. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(39) „…az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön\, nincsen más!” (5Móz 4\,23–49) \nMózes arra int\, hogy Isten otthonra találó népének együtt kell élnie másokkal. Ez már nem a pusztai lét\, itt nincsenek vegytiszta területek. De éppen itt kell megmutatniuk Isten iránti hűségüket\, ahol bizonyosan megkísérti majd őket a bálványok készítésének és imádásának divatja. A jövője felé első tétova lépéseit megtévő nép figyelmeztetést kap: vigyázzanak\, mert az Úr féltőn szerető Isten (23)\, „emésztő tűz” (Zsid 10\,31). Megbünteti őket\, hűtleneket\, a népek közé szórja (25–28)\, ahol kiélhetik bálványimádó hajlamaikat. Mózes Isten múltbeli és jövőbeni tetteiből szőtt emlékezése beleszövi ebbe a Teremtő alakította jövendőbe a reménység szálait: „De ha keresni fogod […] az Urat […]\, [ő] nem feledkezik meg atyáiddal kötött szövetségéről” (29.31). Így lesz megbonthatatlan egységgé múlt\, jelen és jövendő\, hogy a kétségbeesés órájában emlékezhessenek az élő és szabadító Istenre. Nem feledhetik el\, hogy egyedül az Úr az Isten\, nincs más Isten rajta kívül (35)\, sem az égben\, sem a földön (39). Ez a jövőt építő emlékezés a mindenkori hit alapja.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-166/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250106
DTEND;VALUE=DATE:20250107
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250106T082119Z
LAST-MODIFIED:20250106T082119Z
UID:10695-1736121600-1736207999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„jelül rendeltetett\, amelynek ellene mondanak”Lk 2\,21–40 \n\n\n21 Amikor pedig eljött a nyolcadik nap\, és körül kellett őt metélni\, a Jézus nevet adták neki\, ahogyan az angyal nevezte őt\, mielőtt még anyja méhében megfogant. 22 És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint\, felvitték Jézust Jeruzsálembe\, hogy bemutassák az Úrnak\, 23 amint meg van írva az Úr törvényében\, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék”; 24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint\, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”. 25 És íme\, élt egy ember Jeruzsálemben\, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt\, várta Izráel vigasztalását\, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől\, hogy nem hal meg addig\, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba\, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei\, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak\, 28 akkor karjába vette\, áldotta az Istent\, és ezt mondta: 29 Most bocsátod el\, Uram\, szolgádat beszéded szerint békességgel\, 30 mert meglátta szemem üdvösségedet\, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára\, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek\, Izráelnek. 33 A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon\, amit róla mondott\, 34 Simeon pedig megáldotta őket\, és ezt mondta anyjának\, Máriának: Íme\, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben\, és jelül\, amelynek ellene mondanak 35 – a te lelkedet is éles kard járja majd át –\, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata. 36 Volt ott egy prófétanő is\, Anna\, Fánuél leánya\, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után\, 37 és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból\, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában is megjelent\, hálát adott Istennek\, és beszélt róla mindazoknak\, akik várták Jeruzsálem megváltását. 39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint\, visszatértek városukba\, a galileai Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedett és erősödött\, megtelt bölcsességgel\, és Isten kegyelme volt rajta. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\nSimeon megjövendöli\, hogy a gyermek „jelül rendeltetett\, amelynek ellene mondanak” (34). És valóban\, mennyi „egyet nem értés” jelenik meg földi életében. Talán Jézusnak a nép vezetőivel való vitái jutnak eszünkbe. Számomra ide tartozik az is\, amikor ezt olvassuk: „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak\, és nem jártak vele többé” (Jn 6\,66). Ez az „ellene mondás” korunkban talán még erősebb. Mire van szükséged\, hogy meg tudj maradni Krisztus útján? \nRÉ21 292 • Zsolt 72 \nHimnusz Vízkereszt napjára | 442 | Gonosz\, kegyetlen Heródes \n\n\n„…Izráel\, hallgass azokra a […] törvényekre\, amelyekre megtanítalak…”5Móz 4\,1–22 \n\n\n1 Most pedig\, Izráel\, hallgass azokra a rendelkezésekre és törvényekre\, amelyekre megtanítalak benneteket\, és teljesítsétek azokat\, hogy élhessetek\, és bemenve birtokba vehessétek azt a földet\, amelyet atyáitok Istene\, az Úr ad nektek. 2 Semmit se tegyetek hozzá ahhoz\, amit megparancsolok nektek\, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek\, az Úrnak parancsolatait\, amelyeket megparancsolok nektek. 3 Saját szemetekkel láttátok\, mit tett az Úr Baal-Peór miatt\, hogyan pusztította ki közületek Istenetek\, az Úr mindazokat\, akik Baal-Peórt követték. 4 De ti\, akik ragaszkodtatok Istenetekhez\, az Úrhoz\, ma is mindnyájan éltek. 5 Íme\, én megtanítalak benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre\, amelyeket Istenem\, az Úr parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön\, ahova bementek\, hogy birtokba vegyétek. 6 Tartsátok meg és teljesítsétek azokat\, mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket\, ezt mondják majd: Bizony\, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! 7 Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei\, mint hozzánk a mi Istenünk\, az Úr\, valahányszor kiáltunk hozzá?! 8 És melyik nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és előírásai\, mint amilyen az az egész törvény\, amelyet én adok ma 9 Őrizkedj azért\, és vigyázz nagyon magadra\, hogy meg ne feledkezz azokról\, amiket saját szemeddel láttál\, és ki ne vesszenek emlékezetedből\, amíg csak élsz! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is; 10 azt a napot\, amelyen ott álltál Istened\, az Úr előtt a Hóreben\, ahol ezt mondta nekem az Úr: Gyűjtsd ide hozzám a népet\, hogy meghallgassa igéimet\, és megtanuljanak félni engem mindenkor\, amíg csak a földön élnek\, sőt tanítsák meg erre a fiaikat is. 11 Akkor ti odajöttetek\, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett\, sötétség\, felhő és homály borította. 12 A tűz közepéből az Úr beszélt hozzátok. Hallottátok beszélni\, de alakot nem láttatok\, csak hangot hallottatok. 13 Kijelentette nektek szövetségét\, amikor megparancsolta\, hogy teljesítsétek a tíz igét\, és felírta azokat két kőtáblára. 14 Nekem pedig megparancsolta akkor az Úr\, hogy tanítsalak meg benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre\, amelyeket teljesítenetek kell azon a földön\, ahova átkeltek\, hogy birtokba vegyétek. 15 Nagyon vigyázzatok azért magatokra! Mivel nem láttatok semmiféle alakot\, amikor az Úr beszélt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből\, 16 azért nehogy elfajuljatok\, ne készítsetek magatoknak bálványszobrot semminek a képmására: semmiféle bálványt férfi vagy nő formájára\, 17 se a szárazföldi állatok formájára\, se az égen repkedő madarak formájára\, 18 se a földön csúszó-mászók formájára\, se a föld alatt a vizekben levő halak formájára! 19 Ha szemedet az égre emeled\, és látod a napot\, a holdat és a csillagokat\, az ég minden seregét\, el ne tántorodj\, ne imádd és ne tiszteld azokat\, mert azokat az ég alatt levő összes többi népnek hagyta meg Istened\, az Úr. 20 Titeket azonban kézen fogott az Úr\, és kihozott Egyiptomból\, a vaskohóból\, hogy az ő tulajdon népe legyetek\, ahogyan van ez még ma is. 21 De reám megharagudott miattatok az Úr\, és megesküdött\, hogy nem kelhetek át a Jordánon\, és nem mehetek be arra a jó földre\, amelyet Istened\, az Úr ad neked örökségül. 22 Nekem tehát ezen a földön kell meghalnom\, nem kelhetek át a Jordánon. De ti átkeltek\, és birtokba veszitek azt a jó földet. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(1) „…Izráel\, hallgass azokra a […] törvényekre\, amelyekre megtanítalak…” (5Móz 4\,1–22) \nMózes hamarosan meghal\, népe nélküle él majd az új földön tovább. Aggódik az övéi jövőjéért\, ezért újra elmondja a pusztában született nemzedéknek azokat a parancsolatokat\, amelyeket Isten kinyilatkoztatott neki (5). Ezek megtartásával maradhat meg Izráel Ura közelében\, így maradhat „bölcs és értelmes” nép (6)\, amelynek kisugárzó ereje van a nemzetek körében. Ne feledjék tehát\, hogy Egyiptomból szabadította ki őket az Úr. Emlékezzenek és beszéljenek erről fiaiknak\, mert aki hallgat a múltról\, annak nem lehet jövője (9–10). Emlékeztet az Istennel való döntő találkozásra a Hóreb (=Sínai) hegyénél. A lángoló hegyen nem láthatták az Urat\, de hallhatták Igéit (11–14). Amit ő mondott\, azt adja most Mózes tovább\, mert az élő Isten élő Igeként volt és van mindig jelen. Nem emberi alakban mutatkozott meg\, és nem köti magát képekhez. Ezért ha találkoznak majd történelmük során olyan népekkel\, amelyek bálványszobrok formájában imádják isteneiket\, ne tántorodjanak meg. A bálványképek kozmikus erők megjelenítői (16–19). De Isten nem világerő\, nem imádhatják így az egyedüli Urat. Ő a mindenség ura és teremtője\, aki a „nem létezőket” létrehívja (Róm 4\,17). Így hívta el a semmi öléből választott népét is\, és az így került vele párbeszédes kapcsolatba. Istenük\, az elhívó szó a pusztai út minden egyes lépését velük együtt tette meg. Maradjanak hát hűségesek parancsolataihoz\, mert e hűség a jövőjük záloga.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-165/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250101T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250131T170000
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20250108T083207Z
LAST-MODIFIED:20250108T083207Z
UID:10750-1735718400-1738342800@nemmind1.hu
SUMMARY:Aranyosi Ervin: Január
DESCRIPTION:Ebben az évben is ez az első hónap\,\nsosem áll a sorban\, a legutolsónak.\nÚj év születése a születésnapja\,\nmindig ő az első\, s ez hidegen hagyja!\nHarmincegy napot él rövid életében\,\nám újra születik minden egyes évben.\nNevét a kapukról\, átjárókról kapta\,\nünnepléssel indul el az Istenadta!\nLassan alakulgat ilyenkor az élet\,\ntőle várunk mindig jól kezdődő évet.\nŐ a leghidegebb hónapunk az évben\,\nilyenkor bízhatunk egy kis hóesésben.\nÚjévkor reményt ad\, s új kapukat kitár\,\nreménnyel kecsegtet minket a Január!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/aranyosi-ervin-januar/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241230T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241230T170000
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20241230T171818Z
LAST-MODIFIED:20241230T171818Z
UID:10673-1735545600-1735578000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj\, menj Ninivébe… Jónás elindult és elment Ninivébe az Úr szava szerint” \nJón 3 \n  \n1 Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: 2 Indulj\, menj Ninivébe\, a nagy városba\, és hirdesd ott azt az üzenetet\, amelyet én mondok neked! 3 Jónás elindult\, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. 4 Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra\, és ezt hirdette: Még negyven nap\, és elpusztul Ninive! 5 Ninive lakosai azonban hittek Istennek\, böjtöt hirdettek\, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. 6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához\, fölkelt a trónjáról\, levetette magáról díszruháját\, zsákruhát öltött magára\, és hamuba ült. 7 Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok\, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak\, ne legeljenek\, vizet se igyanak! 8 Öltsön zsákruhát ember és állat\, kiáltsanak teljes erővel Istenhez\, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról\, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9 Ki tudja\, talán felénk fordul és megszán az Isten\, megfékezi izzó haragját\, és nem veszünk el! 10 Amikor Isten látta\, amit tettek\, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról\, megbánta Isten\, hogy pusztulásba akarta dönteni őket\, és nem tette meg. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata \n„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj\, menj Ninivébe… Jónás elindult és elment Ninivébe az Úr szava szerint” (1–3). Jónás másodszor is megkapja ugyanazt a parancsot\, és most engedelmeskedik. Az elbukott próféta kap egy második esélyt. Isten különös kegyelmének jele ez! Bár nem érdemelte meg az újrakezdés lehetőségét\, de Isten érthetetlen kegyelméből megadatott neki ez a lehetőség. Bennünket sem érdemeink szerint ítél Isten\, hanem – egy új nappal és egy új évvel is – ad egy esélyt arra\, hogy „igen”-t mondjunk hívó szavára\, és engedelmesen elinduljunk akarata szerint. Isten kegyelme képes megújítani életünket\, s alkalmatlanságunk ellenére alkalmassá tenni szolgálatára. \n  \nRÉ21 412 RÉ 329 \n  \nKarácsonyi korál | 418 | Szívünk vígsággal \n  \n„Szenvedjétek el a fenyítést…” \nZsid 12 \n  \n1 Ezért tehát mi is\, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül\, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt\, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2Tim 4\,7-8 2 Nézzünk fel Jézusra\, a hit szerzőjére és beteljesítőjére\, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet\, és Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá\, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el\, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. 4 Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket\, 5 és elfeledkeztetek a bátorításról\, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam\, ne vesd meg az Úr fenyítését\, és ne csüggedj el\, ha megfedd téged\, 6 mert akit szeret az Úr\, azt megfenyíti\, és megostoroz mindenkit\, akit fiává fogad.” 7 Szenvedjétek el a fenyítést\, hiszen úgy bánik veletek Isten\, mint fiaival. Hát milyen fiú az\, akit nem fenyít meg az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok\, amelyben mindenki részesül\, fattyak vagytok\, nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink fenyítettek minket\, és tiszteletben tartottuk őket\, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának\, hogy éljünk? 10 Mert ők rövid ideig\, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek\, ő pedig javunkra teszi ezt\, hogy szentségében részesüljünk. 11 Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek\, hanem keservesnek\, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak\, akik megedződtek általa. 12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg\, 13 és egyenes ösvényen járjatok\, hogy a sánta meg ne botoljon\, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre\, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Ügyeljetek arra\, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől\, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon\, és sokakat meg ne fertőzzön. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen\, mint Ézsau\, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok\, hogy később\, amikor örökölni akarta az áldást\, atyja megtagadta tőle\, mivel a megtérés útját nem találta meg\, noha könnyek között kereste. 18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok\, sem homályhoz\, sötétséghez\, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották\, kérték\, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet\, meg kell kövezni!” 21 És olyan félelmetes volt a látvány\, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el és remegés.” 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok\, és az élő Isten városához\, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez\, 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez\, akik fel vannak jegyezve a mennyekben\, mindenek bírájához\, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez\, 24 az új szövetség közbenjárójához\, Jézushoz és a meghintés véréhez\, amely hatalmasabban beszél\, mint Ábel vére. 25 Vigyázzatok\, hogy el ne utasítsátok azt\, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg\, akik elutasították azt\, aki a földön adott kijelentést\, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi\, ha elfordulunk attól\, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg\, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet\, hanem az eget is.” 27 A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti\, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek\, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi\, akik rendíthetetlen országot kaptunk\, legyünk hálásak\, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(7) „Szenvedjétek el a fenyítést…” (Zsid 12) \n  \nÓ\, milyen könnyen felszakad belőlünk a keserű panasz Isten és az élet terhei ellen! Titokban talán mindannyian azt reméljük\, Isten a hitünkért cserébe minket megkímél a sorcsapásoktól\, és az átlagnál békésebb és hosszabb életet élhetünk. Pedig ő nem ezt ígérte\, hanem azt: velünk lesz\, ha a halál árnyéka völgyében járunk is (lsd. Zsolt 23\,4). Jézus is a saját keresztünk felvételére buzdít\, és azt kéri\, mondjunk le a világi javakról\, ha azok útjában állnak a lélek dolgainak (Mt 16\,24–28). Ám ez az igeszakasz most arra emlékeztet bennünket\, milyen gyakran kell Istennek intenie\, figyelmeztetnie minket. Mert a meglankadtaknak ismét erőre kell kapniuk\, a rossz útra tévedteknek meg kell fordulniuk\, a közönyössé válókat ismét emlékeztetni kell az ő erejére és akaratára. Az Úr ezért időnként megfenyít bennünket. Ám ezt szeretettel teszi\, és soha nem erőnk felett\, hiszen a javunkat akarja szolgálni vele. Félreértés ne essék: nem minden sorscsapás megérdemelt fenyítés – ezt Jézus is kimondta\, amikor a tanítványok a vakon született emberről kérdezték (Jn 9\,2–3). De minden próba és fájdalom alkalom arra\, hogy önmagunkba nézzünk\, és ha kell\, visszakanyarodjunk hozzá.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-164/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241230T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241230T170000
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20241230T162154Z
LAST-MODIFIED:20241230T162154Z
UID:10646-1735545600-1735578000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj\, menj Ninivébe… Jónás elindult és elment Ninivébe az Úr szava szerint” \nJón 3 \n  \n1 Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: 2 Indulj\, menj Ninivébe\, a nagy városba\, és hirdesd ott azt az üzenetet\, amelyet én mondok neked! 3 Jónás elindult\, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. 4 Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra\, és ezt hirdette: Még negyven nap\, és elpusztul Ninive! 5 Ninive lakosai azonban hittek Istennek\, böjtöt hirdettek\, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. 6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához\, fölkelt a trónjáról\, levetette magáról díszruháját\, zsákruhát öltött magára\, és hamuba ült. 7 Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok\, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak\, ne legeljenek\, vizet se igyanak! 8 Öltsön zsákruhát ember és állat\, kiáltsanak teljes erővel Istenhez\, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról\, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9 Ki tudja\, talán felénk fordul és megszán az Isten\, megfékezi izzó haragját\, és nem veszünk el! 10 Amikor Isten látta\, amit tettek\, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról\, megbánta Isten\, hogy pusztulásba akarta dönteni őket\, és nem tette meg. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata \n„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj\, menj Ninivébe… Jónás elindult és elment Ninivébe az Úr szava szerint” (1–3). Jónás másodszor is megkapja ugyanazt a parancsot\, és most engedelmeskedik. Az elbukott próféta kap egy második esélyt. Isten különös kegyelmének jele ez! Bár nem érdemelte meg az újrakezdés lehetőségét\, de Isten érthetetlen kegyelméből megadatott neki ez a lehetőség. Bennünket sem érdemeink szerint ítél Isten\, hanem – egy új nappal és egy új évvel is – ad egy esélyt arra\, hogy „igen”-t mondjunk hívó szavára\, és engedelmesen elinduljunk akarata szerint. Isten kegyelme képes megújítani életünket\, s alkalmatlanságunk ellenére alkalmassá tenni szolgálatára. \n  \nRÉ21 412 RÉ 329 \n  \nKarácsonyi korál | 418 | Szívünk vígsággal \n  \n„Szenvedjétek el a fenyítést…” \nZsid 12 \n  \n1 Ezért tehát mi is\, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül\, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt\, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2Tim 4\,7-8 2 Nézzünk fel Jézusra\, a hit szerzőjére és beteljesítőjére\, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet\, és Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá\, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el\, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. 4 Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket\, 5 és elfeledkeztetek a bátorításról\, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam\, ne vesd meg az Úr fenyítését\, és ne csüggedj el\, ha megfedd téged\, 6 mert akit szeret az Úr\, azt megfenyíti\, és megostoroz mindenkit\, akit fiává fogad.” 7 Szenvedjétek el a fenyítést\, hiszen úgy bánik veletek Isten\, mint fiaival. Hát milyen fiú az\, akit nem fenyít meg az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok\, amelyben mindenki részesül\, fattyak vagytok\, nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink fenyítettek minket\, és tiszteletben tartottuk őket\, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának\, hogy éljünk? 10 Mert ők rövid ideig\, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek\, ő pedig javunkra teszi ezt\, hogy szentségében részesüljünk. 11 Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek\, hanem keservesnek\, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak\, akik megedződtek általa. 12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg\, 13 és egyenes ösvényen járjatok\, hogy a sánta meg ne botoljon\, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre\, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Ügyeljetek arra\, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől\, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon\, és sokakat meg ne fertőzzön. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen\, mint Ézsau\, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok\, hogy később\, amikor örökölni akarta az áldást\, atyja megtagadta tőle\, mivel a megtérés útját nem találta meg\, noha könnyek között kereste. 18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok\, sem homályhoz\, sötétséghez\, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották\, kérték\, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet\, meg kell kövezni!” 21 És olyan félelmetes volt a látvány\, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el és remegés.” 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok\, és az élő Isten városához\, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez\, 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez\, akik fel vannak jegyezve a mennyekben\, mindenek bírájához\, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez\, 24 az új szövetség közbenjárójához\, Jézushoz és a meghintés véréhez\, amely hatalmasabban beszél\, mint Ábel vére. 25 Vigyázzatok\, hogy el ne utasítsátok azt\, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg\, akik elutasították azt\, aki a földön adott kijelentést\, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi\, ha elfordulunk attól\, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg\, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet\, hanem az eget is.” 27 A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti\, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek\, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi\, akik rendíthetetlen országot kaptunk\, legyünk hálásak\, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(7) „Szenvedjétek el a fenyítést…” (Zsid 12) \n  \nÓ\, milyen könnyen felszakad belőlünk a keserű panasz Isten és az élet terhei ellen! Titokban talán mindannyian azt reméljük\, Isten a hitünkért cserébe minket megkímél a sorcsapásoktól\, és az átlagnál békésebb és hosszabb életet élhetünk. Pedig ő nem ezt ígérte\, hanem azt: velünk lesz\, ha a halál árnyéka völgyében járunk is (lsd. Zsolt 23\,4). Jézus is a saját keresztünk felvételére buzdít\, és azt kéri\, mondjunk le a világi javakról\, ha azok útjában állnak a lélek dolgainak (Mt 16\,24–28). Ám ez az igeszakasz most arra emlékeztet bennünket\, milyen gyakran kell Istennek intenie\, figyelmeztetnie minket. Mert a meglankadtaknak ismét erőre kell kapniuk\, a rossz útra tévedteknek meg kell fordulniuk\, a közönyössé válókat ismét emlékeztetni kell az ő erejére és akaratára. Az Úr ezért időnként megfenyít bennünket. Ám ezt szeretettel teszi\, és soha nem erőnk felett\, hiszen a javunkat akarja szolgálni vele. Félreértés ne essék: nem minden sorscsapás megérdemelt fenyítés – ezt Jézus is kimondta\, amikor a tanítványok a vakon született emberről kérdezték (Jn 9\,2–3). De minden próba és fájdalom alkalom arra\, hogy önmagunkba nézzünk\, és ha kell\, visszakanyarodjunk hozzá.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-163/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241226
DTEND;VALUE=DATE:20241227
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20241226T085325Z
LAST-MODIFIED:20241226T085325Z
UID:10637-1735171200-1735257599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ember\, megmondta neked\, hogy mi a jó\, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt\, hogy (1) élj törvény szerint\, (2) törekedj szeretetre\, és (3) légy alázatos Isteneddel szemben”Mik 6 \n\n\n1 Hallgassátok meg\, amit az Úr mond! Tárd a hegyek elé peredet\, hadd hallják meg hangodat a halmok! 2 Halljátok meg\, hegyek\, az Úr perbeszédét\, ti is\, ősrégi alapjai a földnek! Mert pere van népével az Úrnak\, törvénykezni akar Izráellel. 3 Én népem\, mit vétettem ellened\, mivel bántottalak? Felelj nekem! 4 Hiszen fölhoztalak Egyiptom földjéről\, kiváltottalak a szolgaság házából. Elküldtem Mózest\, Áront és Mirjámot\, hogy vezessenek. 5 Én népem\, emlékezz csak! Mit tervezett Bálák\, Móáb királya\, mit válaszolt neki Bálám\, Beór fia\, és mi történt Sittímtől Gilgálig? Akkor megismered az Úr igaz tetteit! 6 Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe\, esztendős borjakkal? 7 Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben\, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért\, drága gyermekemet vétkes életemért? 8 Ember\, megmondta neked\, hogy mi a jó\, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt\, hogy élj törvény szerint\, törekedj szeretetre\, és légy alázatos Isteneddel szemben. 9 Az Úr hangosan kiált a városnak – és üdvös dolog félni az ő nevét –: Engedelmeskedjetek a vesszőnek\, és annak\, aki azt rendelte! 10 Még mindig van bűnös ház bűnös kincsekkel tele\, és van átkozott\, hamis véka! 11 Eltűrhetem-e a hamis mérleget és a zacskóban levő hamis súlyokat? 12 Hiszen gazdagságuk csupa rablott holmi\, a város lakói hazugságot beszélnek\, csalárd nyelv van szájukban. 13 Pedig én már elkezdtelek verni téged\, és pusztítani vétkeid miatt. 14 Eszel majd\, de nem laksz jól\, hanem éhen maradsz. Ha félreraksz is\, nem mentheted meg\, mert amit meg akarsz menteni\, fegyver martalékává teszem. 15 Vetni fogsz\, de nem aratsz\, olajbogyót sajtolsz\, de nem kened magad olajjal\, mustot is préselsz\, de nem iszol bort. 16 Omrí szokásaihoz ragaszkodtok\, Aháb házának cselekedeteihez\, és az ő tanácsaik szerint éltek. Ezért pusztasággá teszem az országot\, lakóira pedig iszonyodva néznek\, a népek gyalázkodását kell elviselniük. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\n„Ember\, megmondta neked\, hogy mi a jó\, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt\, hogy (1) élj törvény szerint\, (2) törekedj szeretetre\, és (3) légy alázatos Isteneddel szemben” (8). Jézus nem eltörölni\, (érvénytelenné tenni) jött a törvényt\, hanem betölteni (Mt 5). Ha valaki netán tiltakozna az „ó-törvény” ellen\, hallja meg és váltsa valóra az „új parancsolatot”: Új parancsolatot adok nektek\, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket\, ti is úgy szeressétek egymást! (Jn 13\,34) \nRÉ21 408 RÉ 320 • IÉ Róm 1\,1–7 • Zsolt 98 \nKarácsonyi himnuszének | 402 | Teljes e széles világban \n\n\n„Törvényeimet elméjükbe adom\, és szívükbe írom azokat…”Zsid 8 \n\n\n1 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van\, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; 2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként\, amelyet az Úr épített\, nem pedig ember. 3 Mert minden főpap ajándékok és áldozatok bemutatására rendeltetett\, ezért szükséges\, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. 4 Ha tehát a földön volna\, nem is lehetne pap\, mert már vannak olyanok\, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. 5 Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak\, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek\, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz\, mindent aszerint a minta szerint készíts el\, amelyet a hegyen megmutattam neked.” 6 Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert\, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója\, amely jobb ígéretek alapján köttetett. 7 Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna\, nem lett volna szükség a másodikra. 8 Mert hibáztatja őket\, amikor így szól: „Íme\, eljön majd az idő\, így szól az Úr\, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; 9 nem olyan szövetséget\, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon\, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben\, én sem törődtem velük – így szól az Úr. 10 De ez lesz az a szövetség\, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom\, és szívükbe írom azokat\, és Istenük leszek\, ők pedig az én népemmé lesznek. 11 Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem\, a kicsinyek és a nagyok egyaránt. 12 Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben\, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” 13 Amikor új szövetségről szól\, elavulttá teszi az elsőt\, ami pedig elavul és megöregszik\, az közel van az elmúláshoz. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(10) „Törvényeimet elméjükbe adom\, és szívükbe írom azokat…” (Zsid 8) \nIsten már jó előre kijelentette Jeremiás könyvében\, hogy Izráellel a régi helyett majd új szövetséget köt (Jer 31–34). Ez az ígéret Jézus Krisztussal teljesedett be. Ő a hegyi beszédben új Mózesként új törvényt hirdetett a népnek. Ezt egy áldozat és „a szövetség vére” pecsételte meg\, ahogy Mózes idejében is (2Móz 24\,8): maga Jézus\, aki életét adta a népéért\, s akinek megtöretett testét és kiontott vérét az úrvacsora jegyei is jelképezik. Ám ez már nemcsak Izráelnek szól\, hanem az egész világnak. Törvényeit nem kőtáblák vagy törvénykönyvek tartalmazzák\, az emberi szívekbe van beleírva. A szeretet kettős-egy parancsa ez\, amely Jézus és az apostolok szerint Isten akaratának a teljes és tömör összefoglalása. Milyen jó\, hogy Isten ezt már nekünk is ajándékozta! Milyen jó\, hogy Krisztus értünk is meghalt\, vére által minket is megtisztított\, feltámadásával minket is új életre hívott\, Lelke által pedig minket is alkalmassá tett arra\, hogy egymást szeressük\, és szolgáljuk\, hirdessük őt! Pállal együtt pedig hisszük\, hogy Isten Izráelt sem vetette el (Róm 9–11)\, és hogy a vele kötött szövetség csak a Krisztusban elnyert új élet számára „elavult”.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-162/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241224T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241224T170000
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20241224T184930Z
LAST-MODIFIED:20241224T184930Z
UID:10634-1735027200-1735059600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak\, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel\, hadakozást többé nem tanul” \nMik 4 \n  \n1 Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött\, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek. 2 Eljön a sok nép\, és ezt mondják: Jöjjetek\, menjünk föl az Úr hegyére\, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira\, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás\, és az Úr igéje Jeruzsálemből. 3 Igazságot szolgáltat majd valamennyi nép között\, ítéletet hoz a távoli\, erős nemzetek ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak\, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel\, hadakozást többé nem tanul. 4 Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet\, és senki sem háborgatja őket. Maga a Seregek Ura mondta ezt! 5 Ha minden nép a maga istenének nevében jár is\, mi az Úrnak\, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké. 6 Azon a napon – így szól az Úr – összeszedem a sántákat\, összegyűjtöm a szétszórtakat\, akikre veszedelmet hoztam. 7 A sántákból gyűjtök maradékot\, a gyengékből egy erős nemzetet\, és az Úr uralkodik fölöttük a Sion hegyén mostantól fogva örökké. 8 És te\, őrtornya a nyájnak\, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád\, és helyreáll a régi hatalom\, Jeruzsálem királysága. 9 Miért kiáltozol annyira? Talán nincs királyod? Vagy elveszett a tanácsadód\, hogy rád tört a vonaglás\, mint a szülő nőre? 10 Gyötrődj és kínlódj\, Sion leánya\, mint a szülő asszony! Mert el kell hagynod a várost\, a mezőn fogsz tanyázni\, Babilóniába kell menned. Onnan menekülsz majd meg\, ott vált meg téged az Úr ellenségeid kezéből. 11 Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! 12 De ők nem ismerik az Úr gondolatait\, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket\, mint kévéket a szérűre. 13 Indulj és csépelj\, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat\, mint a vas\, patáidat pedig olyanná\, mint az érc. Összezúzod a sok népet\, szerzeményüket az Úrnak áldozod\, vagyonukat az egész föld Urának. 14 Vagdosd magad össze gyászodban\, mert ostromot indítottak ellenünk! Bottal verik arcul Izráel bíráját. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata \n„Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak\, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel\, hadakozást többé nem tanul” (3). E sorok írásakor (2023. március) a „béke korszaka” a jövő reménysége. Szinte szó szerint ugyanerről a „messiási békéről” jövendölt Ézsaiás próféta is (Ézs 1\,4). Higgyük és esedezve kérjük\, hogy a nemzetek felelős vezetőinek „Isten megadja egyszer\, hogy megtérve megismerjék az igazságot\, és felocsúdjanak az ördög csapdájából” (2 Tim 2\,25–26). \n  \nRÉ21 414 RÉ 327 • IÉ 1Tim 3\,16 • Zsolt 96 \n  \nKarácsonyi dicséret | 415 | In dulci iubilo – Hadd zengjen énekszó \n  \n„…megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit…” \nZsid 6 \n  \n1 Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást\, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek\, 2 a mosakodásokról\, a kézrátételekről\, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. 3 Így is fogunk tenni\, ha Isten megengedi. 4 Lehetetlen ugyanis\, hogy akik egyszer megvilágosíttattak\, és megízlelték a mennyei ajándékot\, és részeseivé lettek a Szentléleknek\, 5 akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit\, 6 de elestek\, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát\, és meggyalázzák őt. 7 Mert az a föld\, amely beissza a gyakran ráhulló esőt\, és hasznos növényt terem azoknak\, akik számára művelik\, áldást nyer Istentől; 8 amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem\, az megvetett\, átok vár rá és végül megégetés. 9 Felőletek azonban\, szeretteim\, jobbat gondolunk\, hogy közel vagytok az üdvösséghez\, még ha így beszélünk is. 10 Mert nem igazságtalan az Isten\, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről\, amelyet az ő nevében tanúsítottatok\, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. 11 De kívánjuk\, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig\, amíg a reménység egészen be nem teljesedik\, 12 hogy ne legyetek restek\, hanem kövessétek azokat\, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. 13 Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett\, önmagára esküdött\, mivel nem esküdhetett nagyobbra\, 14 és így szólt: „Bizony\, gazdagon megáldalak\, és nagyon megsokasítalak.” 15 És így\, miután Ábrahám türelemmel várt\, beteljesült az ígéret. 16 Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik\, és minden ellenvetésnek véget vet\, mindent megerősít az eskü. 17 Ezért Isten\, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek\, hogy elhatározása változhatatlan\, esküvel vállalt kezességet. 18 Így ez a két változhatatlan tény\, amelyekben lehetetlen\, hogy Isten hazudjon\, erősen bátorít minket\, akik odamenekültünk\, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. 19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya\, amely behatol a kárpit mögé\, 20 ahova elsőként bement értünk Jézus\, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(5) „…megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit…” (Zsid 6) \n  \nMilyen szépen írja le ez a szakasz mindazt\, amit Krisztus eljövetele hozott el nekünk! „Megvilágosíttattunk”\, azaz átéltük Isten irgalmát\, megéreztük a szeretetét. Megértettük\, mi a szándéka ezzel a világgal\, és azon belül velünk. Küldetésre leltünk és kegyelmi ajándékokra\, és mindez által értelmet nyert az életünk. „Megízleltük a mennyei ajándékot” és „az eljövendő világ erőit”\, azaz elnyertük az örök életet\, és ennek az áldásait már a földi életben is látjuk. Ízleljük\, boldog elégedettséggel tapasztaljuk nap mint nap azt a jót\, amit a megszentelődött\, új élet jelent. „Részeseivé lettünk a Szentléleknek”\, amely kiáradt ránk\, megnyitotta értelmünket és szívünket az Isten szava előtt. Lelke által átformálta életünket\, és betagolt az egyház testébe\, hogy Krisztus vezetése alatt az Atya gondviselését és áldó szeretetét közvetíthessük. És végül „megízleltük az Isten felséges beszédét”\, azaz meghallottuk a szavát\, és engedtünk neki. Azóta is nap mint nap az ő Igéjében gyönyörködünk\, mint amely nekünk erőt\, útmutatást és örök életet jelent. Hát nem csodás ajándékai ezek a hitnek? Ragaszkodjunk is hozzájuk mindaddig\, „amíg a reménység egészen be nem teljesedik”!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-161/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241222T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241222T170000
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20241222T080201Z
LAST-MODIFIED:20241222T080201Z
UID:10632-1734854400-1734886800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Nem érhet minket ilyen szégyen!” \nMik 2 \n  \n1 Jaj azoknak\, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekhelyükön\, és kora reggel végrehajtják\, mert van hozzá hatalmuk! 2 Megkívánják a mezőket\, és elorozzák\, a házakat is elveszik\, kihasználják az embert és házát\, őt magát és birtokát. 3 Azért ezt mondja az Úr: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen\, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat\, és nem járhattok majd kevélyen\, mert gonosz idő lesz az! 4 Azon a napon példázatot költenek és siratóéneket mondanak rólatok\, amely így szól: Végünk van\, el kell vesznünk! Népem öröksége gazdát cserél! Jaj\, elveszik tőlünk\, és bitorlók közt osztják szét mezeinket! 5 Ezért nem lesz senki\, aki földet mérjen sorsolással az Úr gyülekezetében. 6 Ne prédikáljatok – prédikálják ők –\, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen! 7 Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az Úr türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak\, aki becsületesen él! 8 Ti ellenségként támadtok népemre\, letépitek a ruhát\, a köntöst a gyanútlan járókelőkről\, akik kerülik a háborúskodást. 9 Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból\, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre. 10 Keljetek föl\, menjetek innen\, mert nincs itt hely a számotokra! Elpusztultok a tisztátalanság miatt\, a megsemmisítő pusztulás miatt! 11 Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok – az lenne csak prófétája ennek a népnek! 12 Összeszedem az egész Jákóbot\, összegyűjtöm Izráel maradékát. Összeterelem őket\, mint juhokat a karámba\, mint nyájat az akolba\, tömegestül lesznek ott emberek. 13 Előttük megy\, aki utat tör\, áttörnek\, átmennek a kapun\, és kivonulnak. Előttük megy át királyuk\, élükön maga az Úr. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata \n„Nem érhet minket ilyen szégyen!” (6b) Hamis önhittség\, értelmetlen „vallásosság”. Már az 1. rész elmondta\, hogy „Jákob bűne miatt történik mindez” (1\,5). Az nem szégyen? Az legyen a bűnös\, aki emiatt figyelmezteti Isten népét? „Ne prédikáljatok – prédikálják ők – ne prédikáljatok ilyeneket”! (6) Az nem is bűn\, ha valaki gonoszat cselekszik? Az lenne az „igazán bűnös”\, aki erre rámutat\, aki ezt leleplezi? \n  \nRÉ21 89 RÉ 89 • IÉ Lk 1\,(26–38)39–56 • Zsolt 89 \n  \nÜnnepre hívó korál | 410 | Jöjj\, Isten népe \n  \nHeti zsoltárének | 85 | Nagy kegyes voltál\, Uram\, földeddel \n  \n„…hogy közülünk senki le ne maradjon erről.” \nZsid 4 \n  \n1 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete\, gondosan ügyeljünk arra\, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot\, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige\, mivel nem párosult hittel azokban\, akik hallgatták. 3 Mi\, akik hiszünk\, bemegyünk abba a nyugalomba\, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban\, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta\, 4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.” 5 Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” 6 Mivel tehát még várható\, hogy némelyek bemennek abba\, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot\, nem mentek be engedetlenségük miatt\, 7 egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól\, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma\, ha az ő szavát halljátok\, ne keményítsétek meg a szíveteket!” 8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére\, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. 10 Aki ugyanis bement Isten nyugalmába\, maga is megnyugodott a munkáitól\, mint Isten is a magáétól. 11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba\, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében. 12 Mert Isten igéje élő és ható\, élesebb minden kétélű kardnál\, mélyre hatol\, az elme és a lélek\, az ízületek és a velők szétválásáig\, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. 13 Nincsen olyan teremtmény\, amely rejtve volna előtte\, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. 14 Mivel tehát nagy főpapunk van\, aki áthatolt az egeken\, Jézus\, az Isten Fia\, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. 15 Mert nem olyan főpapunk van\, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken\, hanem olyan\, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben\, de nem vétkezett. 16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához\, hogy irgalmat nyerjünk\, és kegyelmet találjunk\, amikor segítségre van szükségünk. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(1) „…hogy közülünk senki le ne maradjon erről.” (Zsid 4) \n  \nA levél itt Kánaán elfoglalását és az örök üdvösségünket állítja párhuzamba. Ahogy a pusztában vándorló Izráelből a hitetlenek nem mehettek be az ígéret földjére\, az Isten országába sem léphet majd be akárki. Amire ehhez szükségünk van: a hit (3) – de a hitbe a megújult\, az Istennek szentelt élet tisztaságát és a kísértésekkel szemben vívott lankadatlan harcot is bele kell érteni. Tudjuk azonban\, hogy az újjászületett ember sem mentes a kísértésektől\, és Isten Igéjének mérlegén mérve egyetlen ember sem bűntelen. Hogyan üdvözülhetünk akkor? Úgy\, hogy Krisztus\, a tökéletes főpap\, közbenjár értünk az Atyánál! Ő\, aki emberként jött közénk\, ismeri az emberi természetet\, megérti erőtlenségeinket\, mint ahogy kísértéseinket is\, hiszen ő maga is kísértést szenvedett. Őszinte bűnbánattal ismerjük hát be a bűneinket és a mulasztásainkat\, imádságban valljuk meg ezeket az Atya előtt\, és fogadjuk meg\, hogy ezentúl csakis neki élünk\, csakis neki engedelmeskedünk! Erősítsen eközben bennünket az a hit\, hogy Krisztus az Atyánál közbenjár értünk. „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához\, hogy irgalmat nyerjünk\, és kegyelmet találjunk\, amikor segítségre van szükségünk.” (16)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-160/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241219T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250101T170000
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20241127T123454Z
LAST-MODIFIED:20250109T134321Z
UID:10518-1734595200-1735750800@nemmind1.hu
SUMMARY:Decemberi alkalmaink
DESCRIPTION:December 15. advent harmadik vasárnapja\, istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 22. advent negyedik vasárnapja\, istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 24. kedd\, szenteste\, ünnepi istentiszteletet tartunk 16 órától\, \nDecember 25. szerda\, úrvacsorás ünnepi istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 25. szerda\, úrvacsorás ünnepi istentiszteletet tartunk az \nÉlő Forrás Kútja Idősek Othonában 14 órától\, \nDecember 26. csütörtök\, ünnepi istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 29. vasárnap\, istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 31. kedd\, óévi istentiszteletet tartunk 17 órától.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/decemberi-alkalmaink/
CATEGORIES:Esemény
ATTACH;FMTTYPE=image/jpeg:https://nemmind1.hu/wp-content/uploads/2024/11/decemberi-alkalmak-1-scaled.jpg
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241219
DTEND;VALUE=DATE:20241220
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20241219T074313Z
LAST-MODIFIED:20241219T074313Z
UID:10628-1734566400-1734652799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Minden javam\, minden örömöm őtőle származik”2Sám 23 \n\n\n1 Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Így szól Dávid\, Isai fia\, így szól a magasra emelt férfi\, Jákób Istenének felkentje\, Izráel énekeinek kedveltje: 2 Az Úr lelke beszélt általam\, az ő szava volt nyelvemen. 3 Izráel Istene ezt mondta\, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója\, az istenfélő uralkodó 4 olyan\, mint a fölkelő nap reggeli fénye\, mint a felhőtlen reggel\, melynek sugarától eső után kisarjad a fű a földön. 5 Nem ilyen-e házam Isten színe előtt? Örök szövetségre lépett énvelem\, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam\, minden örömöm őtőle származik. 6 De az elvetemültek mind olyanok\, mint a szélhordta tövis\, melyet nem fognak meg kézzel: 7 aki hozzájuk akar nyúlni\, vasat ragad\, lándzsanyelet; égő tűzzel égeti meg őket\, ahol rájuk talál. 8 Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Bassebet\, egy főtiszt\, aki úgy forgatta a lándzsáját\, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le. 9 Azután Eleázár\, Ahóhí fiának\, Dódónak a fia\, egyike annak a három vitéznek\, akik Dávid mellett voltak\, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak\, 10 de ő ott maradt\, és vágta a filiszteusokat\, míg csak bele nem fáradt\, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá\, de csak fosztogatni. 11 A következő volt Sammá\, a harári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehínél\, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve\, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok elől\, 12 de ő megállt annak a darab földnek a közepén\, megvédte azt\, és megverte a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet. 13 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz\, és aratáskor érkeztek meg az Adullám-barlangba\, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott. 14 Dávid akkor a sziklavárban volt\, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél. 15 Dávid eltikkadt\, és ezt mondta: Ó\, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból\, onnan a kapu mellől! 16 Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron\, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból\, elhozták\, és odavitték Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni\, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak\, 17 és ezt mondta: Az Úr mentsen meg attól\, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez\, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz. 18 Abísaj\, Jóáb testvére\, Cerújá fia volt a harminc vezér parancsnoka. Ő úgy forgatta a lándzsáját\, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a harmincak között. 19 A harmincak között ő volt a legtekintélyesebb\, ezért lett a parancsnokuk; ám az előző háromnak nem ért a nyomába. 20 A Kabceélból való Benájá\, Jójádá fia is kiváló ember volt\, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe\, és megölt egy oroszlánt\, amikor egyszer hó esett. 21 Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert\, bár az egyiptomi kezében lándzsa volt\, ő meg csak bottal ment rá. De kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát\, és a saját lándzsájával ölte meg. 22 Ilyeneket vitt véghez Benájá\, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt\, mint az a három vitéz. 23 Tekintélyes volt a harminc között\, de a háromnak nem ért a nyomába. Dávid a testőrök vezetőjévé tette. 24 Aszáél\, Jóáb testvére is kivált a harminc közül\, akik a következők voltak: Elhánán\, a betlehemi Dódó fia\, 25 a haródi Sammá\, a haródi Elíká\, 26 a peleti Helec\, a tekóai Írá\, Ikkés fia\, 27 az anátóti Abíezer\, a húsái Mebunnaj\, 28 az ahóhi Calmón\, a netófái Mahraj\, 29 a netófái Héleb\, Baaná fia\, a benjámini Gibeából való Ittaj\, Ríbaj fia\, 30 a pirátóni Benájá\, a nahalé-gaasi Hiddaj\, 31 az arbai Abíalbón\, a bahúrími Azmávet\, 32 a saalbóni Eljahbá\, Jónátán\, Jásén fia\, 33 a harári Sammá\, az arári Ahíám\, Sárár fia\, 34 a maakái Elífelet\, Ahaszbaj fia\, a gilói Elíám\, Ahítófel fia\, 35 a karmeli Hecró\, az arbai Paaraj\, 36 a cóbái Jigál\, Nátán fia\, a gádi Bání\, 37 az ammóni Celek meg a beéróti Nahraj\, Jóábnak\, Cerújá fiának a fegyverhordozója\, 38 a jeteri Írá\, a jeteri Gáréb 39 és a hettita Úriás. Összesen tehát harmincheten voltak. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Minden javam\, minden örömöm őtőle származik” (5). A nagy király utolsó szavait hagyományozza e néhány vers. Megokolja benne gazdagságát\, megbékélt lelkiállapotát\, nem csupán múltjának összegzéseképpen\, hanem mint halni készülő öreg tanácsolja az őt követő nemzedékeket. Üzenet az utókornak\, hogy minden\, ami valamit is ér\, egyedül Istentől jön\, tőle lehet elkérni. \nRÉ21 393 RÉ 307 \nAdventi ének | 389 | Kitárom előtted szívem \n\n\n„…ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk”Zsid 1 \n\n\n1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által\, 2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk\, akit mindennek örökösévé tett\, aki által a világot teremtette. 3 Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása\, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget\, aki miután minket bűneinktől megtisztított\, a mennyei Felség jobbjára ült. 4 Annyival feljebb való az angyaloknál\, amennyivel különb nevet örökölt náluk. 5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te\, ma nemzettelek téged”\, majd pedig: „Atyja leszek\, és ő az én Fiam lesz”? 6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba\, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!” 7 És az angyalokról ezt mondja ugyan: „Angyalait szelekké teszi\, és szolgáit tűz lángjává”\, 8 de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll\, ó\, Isten\, és királyi pálcád az igazság pálcája. 9 Szereted az igazságot\, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten\, a te Istened öröm olajával társaid fölé.” 10 „Te vetettél\, Uram\, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. 11 Azok elpusztulnak\, de te megmaradsz\, és azok mind elavulnak\, mint a ruha\, 12 és összegöngyölíted őket\, mint egy palástot\, és mint a ruha\, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz\, és esztendeid nem fogynak el soha.” 13 Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra\, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem”? 14 Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra\, akik örökölni fogják az üdvösséget. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(2) „…ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk” (Zsid 1) \nAmikor a levél szerzője itt Krisztusról beszél\, mondandóját zsoltáridézetek sokaságával támasztja alá. Micsoda kezdés ez! Krisztus minden teremtménynél nagyobb\, még az angyaloknál is – hiszen ő Isten Fia\, aki öröktől fogva létezik! Ő a mennyei dicsőségét hagyta ott\, amikor ember lett\, majd ebbe a dicsőségbe tért vissza a feltámadása után. Amikor köztünk járt\, tanított\, csodát tett\, majd meghalt és feltámadt értünk\, olyan világosan mutatta fel az Atya akaratát\, hűségét és szeretetét\, mint előtte senki más. Olyan ez a fejezet\, mint egy magasztaló zsoltár: nemcsak tanítani akar\, hanem arra hív\, hogy imádságban mi is dicsőítsük őt\, és vele az Atyát. Manapság inkább Krisztus emberi arcát szokták hangsúlyozni\, hiszen azt szeretnénk\, ha a bajaink és küzdelmeink közepette magunkhoz közel érezhetnénk őt. És jól is tesszük\, hiszen Krisztus\, a bűnt leszámítva\, valóban mindenben hasonló lett hozzánk. Ám jó\, ha néha úgy is emlékezetünkbe idézzük őt\, mint aki dicsőségesen a mennyekben trónol\, és mint aki „hatalmas szavával hordozza a mindenséget” (3). Ő életünk ura\, de egyben a világ kormányzója is. Ő nem hagyja magára az övéit\, és az Atya mennyei tervét – a történelem viharain át – a megszabott cél felé vezeti.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-159/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241218
DTEND;VALUE=DATE:20241219
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20241218T080519Z
LAST-MODIFIED:20241218T080519Z
UID:10626-1734480000-1734566399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„A tisztához tiszta vagy\, de a hamisnak ellene állsz”2Sám 22 \n\n\n1 Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az Úrnak\, amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből. 2 Így mondta: Az Úr az én kőszálam\, váram és megmentőm\, 3 Istenem\, kősziklám\, nála keresek oltalmat. Pajzsom\, hatalmas szabadítóm és fellegváram\, menedékem és szabadítóm\, megszabadítasz az erőszaktól. 4 Az Úrhoz kiáltok\, aki dicséretre méltó\, és megszabadulok ellenségeimtől. 5 Mert körülvettek a halál örvényei\, pusztító áradat rettent engem. 6 A sír kötelei fonódtak körém\, a halál csapdái meredtek rám. 7 Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam\, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában\, kiáltásom fülébe jutott. 8 Megrendült és rengett a föld\, az egek alapjai megremegtek\, megrendültek\, mert haragra gyúlt. 9 Füst jött ki orrából\, szájából emésztő tűz\, parázs izzott benne. 10 Lehajlította az eget\, és leszállt\, homály volt lába alatt. 11 Kerúbon ülve repült\, szelek szárnyán jelent meg. 12 Sötétségből vont sátrat magának\, víztömegből\, gomolygó fellegekből. 13 Fényözön jár előtte\, parázsló tűz izzik. 14 Dörög az Úr az égben\, mennydörög a Felséges. 15 Kilőtte nyilait és szétszórta\, kiröpítette villámait. 16 Láthatóvá vált a tengerfenék\, föltárultak a világ alapjai az Úr dorgálásától\, haragos szelének fúvásától. 17 Lenyúlt a magasból\, és fölvett\, a nagy vizekből kihúzott engem. 18 Megmentett engem ellenségem hatalmából\, gyűlölőimtől\, bár erősebbek voltak nálam. 19 Rám törhetnek a veszedelem napján\, de az Úr az én támaszom. 20 Tágas térre vitt ki engem\, megmentett\, mert gyönyörködik bennem. 21 Igazságom szerint bánt velem az Úr\, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22 Hiszen vigyáztam az Úr útjára\, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. 23 Minden törvényére ügyeltem\, rendelkezéseitől nem tértem el. 24 Feddhetetlen voltam előtte\, és őrizkedtem a bűntől. 25 Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr\, tisztaságom szerint\, amit jól lát. 26 A hűségeshez hűséges vagy\, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27 A tisztához tiszta vagy\, de a hamisnak ellenállsz. 28 Az elesett népet megsegíted\, de ha kevély embert látsz\, azt megalázod. 29 Te vagy\, Uram\, a mécsesem\, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe. 30 Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít\, a kőfalon is átugrom. 31 Isten útja tökéletes\, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak\, akik hozzá menekülnek. 32 Van-e Isten az Úron kívül\, és van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33 Isten az én erős menedékem\, ő vezeti útján a feddhetetlent. 34 Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi\, magaslatokra állít engem. 35 Ő tanítja kezemet a harcra\, karjaim ércíjat feszítenek. 36 Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem\, és sokszor meghallgattál engem. 37 Biztossá teszed lépteimet\, nem inognak bokáim. 38 Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet\, nem térek vissza\, míg nem végzek velük. 39 Végeztem velük\, szétzúztam őket. Nem kelnek föl többé\, lábaim elé hanyatlottak. 40 Felruháztál erővel a harcra\, térdre kényszerítetted támadóimat. 41 Megfutamítottad ellenségeimet\, gyűlölőimet elpusztíthattam. 42 Széjjelnéznek\, de nincs szabadító\, az Úrra néznek\, de ő nem válaszol. 43 Összezúzom őket\, mint a föld porát\, összetiprom\, széttaposom\, mint az utca sarát. 44 Megmentettél lázadó népemtől\, megőrzöl\, népek fejévé teszel\, oly nép szolgál nekem\, melyhez nem volt közöm. 45 Idegenek hízelegnek nekem\, engedelmesen hallgatnak rám\, 46 mert elepednek az idegenek\, reszketve bújnak elő rejtekükből. 47 Él az Úr\, áldott az én kősziklám\, magasztaltassék Isten\, szabadító kősziklám! 48 Bosszút áll értem az Isten\, és népeket vet alám. 49 Kiszabadítasz ellenségeim közül\, támadóim fölé emelsz\, megmentesz az erőszakosoktól. 50 Ezért magasztallak\, Uram\, a népek között\, zsoltárt éneklek nevednek\, 51 mert nagy győzelmet adtál királyodnak\, hűséges maradtál fölkentedhez\, Dávidhoz és utódaihoz örökké. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\nA sok nyomorúságos történet után\, mint aki levegőhöz jut\, úgy olvassuk Dávid zsoltárimádságát\, jóllehet itt is találkozunk „erőszakos” gondolatokkal. Dávid gyarló\, személyes küzdelmei mellett Isten harcait is megvívta\, ellenségeit térdre kényszerítette (40). A feltételezhetően már idős király összegzi megtapasztalását: „A tisztához tiszta vagy\, de a hamisnak ellene állsz” (27). \nRÉ21 390 RÉ 312 \nAdventi korál | 375 | Jöjj népek Megváltója \n\n\n„Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti…”1Kor 16 \n\n\n1 Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti\, ti is úgy cselekedjetek\, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. 2 A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt\, ami tőle telik\, hogy ne akkor történjék a gyűjtés\, amikor odamegyek. 3 Amikor pedig megérkezem\, azokat\, akiket ti alkalmasnak találtok\, elküldöm ajánlólevéllel\, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe. 4 Ha pedig érdemes lesz\, hogy én is elmenjek\, eljönnek velem együtt. 5 Hozzátok pedig akkor megyek\, ha átutaztam Makedónián. Mert Makedónián átutazom\, 6 de nálatok talán ott is maradok\, vagy át is telelek\, hogy ti indítsatok útnak\, ahova majd megyek. 7 Mert nem most\, átutazóban akarlak meglátogatni titeket\, hanem remélem\, hogy egy ideig ott is maradok nálatok\, ha az Úr megengedi. 8 Efezusban pünkösdig maradok\, 9 mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem\, de az ellenfél is sok. 10 Ha pedig megérkezik Timóteus\, legyen gondotok rá\, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok\, mert az Úr munkáját végzi ő is\, akárcsak én. 11 Senki se nézze le tehát\, hanem indítsátok útnak békességgel\, hogy eljöjjön hozzám\, mert várom őt a testvérekkel együtt. 12 Ami pedig Apollós testvért illeti\, nagyon kértem\, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt\, de semmiképpen sem akart most elmenni. De el fog menni\, mihelyt alkalma lesz rá. 13 Vigyázzatok\, álljatok meg a hitben\, legyetek férfiak\, legyetek erősek! 14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 15 Kérlek titeket\, testvéreim\, mivel tudjátok Sztefanász háza népéről\, hogy ők Akhája zsengéje\, és a szentek szolgálatára szánták magukat: 16 ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek\, és mindazoknak\, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. 17 Örülök Sztefanász\, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének\, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. 18 Mert felüdítették mind az én lelkemet\, mind a tiéteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket! 19 Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. 20 Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal! 21 A köszöntést én írom\, Pál\, a saját kezemmel. 22 Ha valaki nem szereti az Urat\, legyen átkozott! Marana tha! 23 Az Úr Jézus kegyelme veletek! 24 Az én szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(1) „Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti…” (1Kor 16) \nPál apostol a gyülekezeteiben gyűjtést szervezett a Jeruzsálemben élő testvérek javára\, és arra kéri a korinthusiakat\, hogy ebben ők is vegyenek részt. A kezdeményezés egyrészt a szegényebbek megsegítését szolgálta\, másrészt kifejezte\, hogy az adományozók és a megsegítettek vállalják a közösséget egymással. Hiszen már akkor is azt tartották\, hogy aki ad és aki elfogad\, egyaránt a szeretetét és a tiszteletét mutatja ki a másik iránt. A rászorulókról való gondoskodás ma is az egyik szép és fontos feladata az egyháznak\, a gyülekezetnek. A szeretet megnyilvánulása ez\, amire bennünket Krisztus parancsa és a megszentelődött élet kötelez. Egyben pedig a hála kifejezése is mindazért a jóért\, amit a mennyei Atyánktól kaptunk\, legyen az anyagi vagy lelki természetű. Saját gyülekezeteink fenntartásán kívül gondoljunk hát mindig azokra is\, akik elesettek\, akik nélkülöznek. Igyekezzünk erőnkhöz mérten javítani a helyzetükön! Aki pénzt tud adni\, adjon pénzt\, aki önkéntes munkát vállalna\, tegye azt. Hadd érezze és lássa meg mindenki\, hogy jó az Úr\, és hogy az egyház valóban Krisztus teste\, aki által ebben a világban Krisztus indulata és áldó szeretete munkálkodik!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-158/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241217
DTEND;VALUE=DATE:20241218
DTSTAMP:20260405T204543
CREATED:20241217T082710Z
LAST-MODIFIED:20241217T082710Z
UID:10623-1734393600-1734479999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Fogott egy zsákruhát\, készített belőle magának a kősziklán egy sátrat az aratás kezdetén\, és ott maradt mellettük…”2Sám 21 \n\n\n1 Dávid idejében egyszer éhínség volt három egymás utáni évben. Amikor Dávid kérdést intézett az Úrhoz\, ezt mondta neki az Úr: Saul és vérengző háza népe miatt van ez\, mivel megölette a gibeóniakat. 2 Hívatta tehát a király a gibeóniakat\, és beszélt velük. A gibeóniak ugyanis nem Izráel fiai közül valók voltak\, hanem az emóriak maradékai\, akikkel esküvel kötöttek szövetséget Izráel fiai. Saul azonban a kiirtásukra törekedett Izráel és Júda iránti buzgalmában. 3 Dávid ezt kérdezte a gibeóniaktól: Mit tegyek értetek\, és mivel engeszteljelek ki\, hogy áldjátok az Úr örökségét? 4 A gibeóniak így feleltek neki: Nem követelünk mi Saultól és a háza népétől sem ezüstöt\, sem aranyat\, és nem kívánhatjuk\, hogy megöljenek valakit Izráelben. De Dávid megkérdezte: Mit gondoltok mégis\, mit tegyek értetek? 5 Ők ezt felelték a királynak: Annak az embernek\, aki ki akart irtani\, és meg akart semmisíteni bennünket\, hogy sehol se maradhassunk meg Izráel területén\, 6 annak a fiai közül adjanak ki nekünk hét férfit\, hogy fölakasszuk őket az Úr előtt\, az Úr választottjának\, Saulnak Gibeájában. A király így felelt: Kiadom őket. 7 A király azonban megkímélte Mefíbósetet\, Saul fiának\, Jónátánnak a fiát\, mert esküvel kötött szövetséget az Úr előtt Dávid és Jónátán\, Saul fia. 8 Viszont elfogatta a király Ricpának\, Ajjá leányának a két fiát\, akiket az Saulnak szült\, Armónít és Mefíbósetet; továbbá Míkalnak\, Saul leányának az öt fiát\, akiket ő Adríélnek\, a mehólái Barzillaj fiának szült. 9 Ezeket a gibeóniak kezébe adta\, akik fölakasztották őket a hegyen az Úr előtt. Így estek áldozatul egyszerre heten. Az aratás első napjaiban kellett meghalniuk\, az árpaaratás kezdetén. 10 Ricpá\, Ajjá leánya azonban fogott egy zsákruhát\, készített belőle magának a kősziklán egy sátrat az aratás kezdetén\, és ott maradt mellettük\, amíg az őszi esők el nem kezdték áztatni őket. Nem engedte\, hogy hozzájuk férjenek nappal az égi madarak\, éjjel pedig a mezei vadak. 11 Dávidnak azonban jelentették\, hogy mit tett Ricpá\, Ajjá leánya\, Saul másodfelesége. 12 Akkor Dávid elment\, és elhozatta Saulnak és fiának\, Jónátánnak a csontjait Jábés-Gileád polgáraitól; ők ugyanis ellopták azokat Bét-Seán teréről\, ahol fölakasztották őket a filiszteusok\, miután megverték Sault a Gilbóa-hegyen. 13 Elhozták tehát onnan Saulnak és fiának\, Jónátánnak a csontjait\, és összeszedték azoknak a csontjait is\, akiket most akasztottak föl. 14 Azután eltemették Saulnak és fiának\, Jónátánnak a csontjait Benjámin földjén\, Célában\, apjának\, Kísnek a sírjába. Mindent megtettek\, amit a király parancsolt. Ezután megkönyörült Isten az országon. 15 Újból harc tört ki a filiszteusok és Izráel között. Dávid is elment embereivel együtt\, és megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt. 16 Akkor Jisbí-Benób\, a refáiak leszármazottja\, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből készült\, és vadonatúj fölszerelése volt\, azt gondolta\, hogy leteríti Dávidot. 17 Segítségére sietett azonban Abísaj\, Cerújá fia\, aki leterítette és megölte a filiszteust. Akkor ilyen esküt tettek Dávidnak a hívei: Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe\, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét. 18 Majd újabb ütközetre került sor a filiszteusokkal Góbnál. Akkor vágta le a húsái Szibbekaj a refáiak leszármazottai közül való Szafot. 19 Ezután újabb ütközetre került sor a filiszteusokkal Góbnál\, és Elhánán\, a betlehemi Jaré-Óregím fia levágta a gáti Góliátot\, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt\, mint a szövőszék tartófája. 20 Gátnál is sor került egy ütközetre. Volt ott egy nagy termetű férfi\, akinek a kezén is meg a lábán is hat-hat ujja volt\, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt. 21 Ez gyalázta Izráelt\, de levágta őt Jónátán\, Dávid bátyjának\, Sammának a fia. 22 Ez a négy ember a gáti refáiak leszármazottja volt\, és Dávidnak vagy embereinek a keze által estek el. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Fogott egy zsákruhát\, készített belőle magának a kősziklán egy sátrat az aratás kezdetén\, és ott maradt mellettük…” (10). Talán az egyetlen elfogadható tett ebben a fejezetben. A bűn bűnt szül\, életeket követel nem nézve\, hogy azok vétkesek vagy ártatlanok. Már csak újabb áldozatok árán lehet rendbe tenni a dolgokat. Ugye ismerős? Istennek muszáj ennyire ragaszkodnia az esküvel kötött szövetség betartásához? De mi lenne\, ha még ő is veszni hagyná az igazságot? \nRÉ21 384 RÉ 308 \nZakariás hálaéneke | 382 | Áldott Izráelnek \n\n\n„Ha van földi test\, van lelki test is.”1Kor 15\,35–58 \n\n\n35 De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? 36 Esztelen! Amit elvetsz\, nem kel életre\, míg előbb meg nem hal\, 37 és amikor vetsz\, nem a leendő testet veted el\, hanem csak a magot\, talán búzáét vagy valami másét. 38 De Isten olyan testet ad annak\, amilyet elhatározott\, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet. 39 Nem minden test egyforma\, hanem más az embereké\, más az állatoké\, más a madaraké\, és más a halaké. 40 Vannak mennyei testek\, és vannak földi testek\, de más a mennyeiek fényessége\, és más a földieké. 41 Más a nap fényessége\, más a hold fényessége\, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. 42 Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban\, feltámasztatik romolhatatlanságban; 43 elvettetik gyalázatban\, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben\, feltámasztatik erőben. 44 Elvettetik földi test\, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test\, van lelki test is. 45 Így is van megírva: „Az első ember\, Ádám\, élőlénnyé lett”\, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké. 46 De nem a lelki az első\, hanem a földi\, azután a lelki. 47 Az első ember a föld porából való\, a második ember mennyből való. 48 Amilyen a földből való\, olyanok a földiek is\, és amilyen a mennyből való\, olyanok a mennyeiek is. 49 És amint viseltük a földinek a képét\, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. 50 Azt mondom\, testvéreim\, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát\, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51 Íme\, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni\, de mindnyájan el fogunk változni. 52 Hirtelen egy szempillantás alatt\, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona\, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban\, mi pedig elváltozunk. 53 Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie\, és e halandónak halhatatlanságba. 54 Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik\, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik\, akkor teljesül be\, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! 55 Halál\, hol a te diadalod? Halál\, hol a te fullánkod?” 56 A halál fullánkja a bűn\, a bűn ereje pedig a törvény. 57 De hála legyen Istennek\, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! 58 Ezért\, szeretett testvéreim\, legyetek szilárdak\, rendíthetetlenek\, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában\, hiszen tudjátok\, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(44b) „Ha van földi test\, van lelki test is.” (1Kor 15\,35–58) \nHogyan fog megtörténni a feltámadás? Milyen lesz a testünk? Mint a mostani\, amely enni kér\, és fájdalmat érez\, vagy tökéletesebb? És hány éves lesz akkor majd a testünk? Annyi idős\, ahogyan meghalunk\, vagy amennyi a legszebb éveinkben? És hol fér el majd annyi ember? Ezen a földön? Vagy egy másik dimenzióban? Ezekre a kérdésekre nem tudunk felelni\, hiszen a Biblia sem ad eligazítást. Annyit tudunk\, hogy feltámadása után Jézus hol felismerhető volt\, hol nem\, teste pedig át tudott hatolni a falakon\, és Jézus szerint a feltámadás után olyanok leszünk\, mint az angyalok (Mt 22\,30). Pál apostol sem kínál itt részletes leírást\, csak azt hangsúlyozza\, hogy az a test egészen más lesz\, mint a mostani: dicsőséges\, halhatatlan\, romolhatatlan\, lelki és mennyei\, amelyet már nem gyötör a bűn és az erőtlenség. S ahogy a kisarjadt növények külseje egészen más\, mint az elvetett magé\, úgy lesz a feltámadás után az új testünk is teljesen más\, mint ez a mostani. Én hiszem\, hogy így lesz. Hiszem és remélem\, mivel tudom\, hogy a földi élet mellett most is van egy másik\, mennyei világ. És amit nem tudok\, azt hittel remélem. Rábízom magamat ebben is Krisztusra\, akinek a szava az út\, az örök élet és a színtiszta igazság (Jn 14\,6).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-157/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR