BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.17.4.1//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20240331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20241027T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20250330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20251026T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20260329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20261025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250925
DTEND;VALUE=DATE:20250926
DTSTAMP:20250925T084942Z
CREATED:20250925T084942Z
LAST-MODIFIED:20250925T084942Z
UID:11755-1758758400-1758844799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mózes azonban így esedezett Istenéhez.”2Móz 32\,1–14 \n\n\n1 Amikor azt látta a nép\, hogy Mózes késlekedik\, és nem jön le a hegyről\, Áron köré sereglett a nép\, és azt mondták neki: Jöjj\, és készíts nekünk istent\, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk\, hogy mi történt ezzel a Mózessel\, aki felhozott bennünket Egyiptomból. 2 Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az arany fülbevalókat feleségeitek\, fiaitok és leányaitok füléből\, és hozzátok ide hozzám! 3 Kiszedte hát az egész nép az arany fülbevalókat a füléből\, és odavitte Áronhoz. 4 Ő átvette tőlük\, vésővel mintát készített\, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened\, Izráel\, aki fölhozott téged Egyiptomból. 5 Amikor Áron látta ezt\, oltárt épített elé\, majd kihirdette Áron: Holnap az Úr ünnepe lesz! 6 Másnap tehát korán fölkeltek\, égőáldozatokat áldoztak\, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni\, majd mulatozni kezdtek. 7 Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: Menj\, eredj le\, mert megromlott a néped\, amelyet fölhoztál Egyiptomból. 8 Hamar letértek arról az útról\, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak\, az előtt borulnak le\, annak áldoznak\, és ezt mondják: Ez a te istened\, Izráel\, aki fölhozott téged Egyiptomból. 9 Majd ezt mondta Mózesnek az Úr: Látom\, hogy ez a nép keménynyakú nép. 10 Most azért hagyd\, hogy fellángoljon ellenük haragom\, és végezzek velük! Téged azonban nagy néppé teszlek. 11 Mózes azonban így esedezett Istenéhez\, az Úrhoz: Miért lángolt fel a haragod\, Uram\, a te néped ellen\, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? 12 Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten\, megölte őket a hegyek között\, és eltörölte őket a föld színéről. Fékezd meg izzó haragodat\, szánd meg népedet\, és ne hozd rá ezt a bajt! 13 Emlékezz szolgáidra\, Ábrahámra\, Izsákra és Izráelre\, akiknek önmagadra esküdtél\, amikor megígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat\, hogy annyian lesznek\, mint égen a csillag\, és az az egész föld\, amelyről azt mondtam\, hogy utódaitoknak adom\, örökké az ő birtokukban lesz. 14 Ekkor szánalomra indult az Úr\, és nem hozta rá népére azt a bajt\, amelyről beszélt. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata\n\n\n\nAmikor Mózes „késlekedik” a kőtáblák átvételével\, a nép aranyborjút öntet\, mintegy megfogható\, elérhető isten gyanánt. Isten el akarja pusztítani a bálványozókat\, s ekkor jön újra Mózes szerepe: közbenjár népe érdekében. „Mózes azonban így esedezett Istenéhez.” (11) Amikor ma „aranyborjúkat” látunk vagy bálványozó lelkületet\, mire indít bennünket? Csak felháborít? Vajha ott lenne az életünkben az „azonban”\, és könyörögnénk az elveszettekért! \nRÉ21 115 \nCsütörtök esti dicséret | 686 | Ó\, nagy hatalmú felséges Úr Isten \n\n\n„…nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk.”1Thessz 3\,1–8 \n\n\n1 Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni\, elhatároztuk\, hogy mi itt maradunk Athénban\, 2 és elküldtük Timóteust\, a mi testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát\, hogy megerősítsen titeket\, és bátorítson hitetekben\, 3 hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok\, hogy erre vagyunk rendelve. 4 Amikor nálatok voltunk\, már előre megmondtuk nektek\, hogy üldözni fognak minket\, és amint tapasztaltátok\, úgy is történt. 5 Én tehát\, mivel már nem győztem türelemmel\, elküldtem hozzátok\, hogy megtudjam a hitetekről\, nem kísértett-e meg titeket a kísértő\, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk. 6 Most azonban megjött tőletek Timóteus\, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről\, arról is\, hogy szívesen emlékeztek ránk mindenkor\, sőt látni szeretnétek minket\, ahogyan mi is titeket. 7 Így tehát minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban\, testvéreim\, a ti hitetek által. 8 Mert akkor élünk igazán\, ha ti szilárdan álltok az Úrban. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(5) „…nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk.” (1Thessz 3\,1–8) \nNemrég egy családi összejövetelen egy egész tálca sütemény borult a homokba. Egynapi munka ment kárba menthetetlenül\, másodpercek alatt. Ki ne ismerné az arcok elszürkülését\, amikor azzal kell szembesülnünk\, hogy amiért keményen dolgoztunk és áldozatokat hoztunk\, most kárba veszett? Egy időben erősen foglalkoztatott a kérdés: van-e jogunk lerombolni vagy csak szétdúlni\, leomlani hagyni azt\, amit a Szentlélek segítségével építettünk? Mikor kell egy lelkésznek kiszállnia\, mikor kell egy presbiternek/gondnoknak lemondania\, mikor kell egy szolgálatot továbbadni\, mert már nem építem\, hanem fékezem a fejlődést\, vagy minden jószándék ellenére rombolom azt? Szabad-e végignézni\, hogy leomlik\, amiért küzdöttünk\, amit felépítettünk? Akkor is\, ha érthető az elfáradásunk? Pál izgul a gyülekezetért\, amelyért annyit fáradt\, akiket annyira szeret. Így nélkülözést vállal\, és elküldi Timóteust\, hogy legyen támaszuk és bátorításuk az üldözésekkel teli időszakban. Így gondoskodik a növekedésükről. Ő hatalmas energiát fektet abba\, hogy ami már elindult\, össze ne essék. Aggódni azért\, amit a Szentlélek felépített\, és a nehézségben támasznak lenni egymásnak\, a szolgálatban felüdülni – ebben segíts minket\, Urunk!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-295/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250924
DTEND;VALUE=DATE:20250925
DTSTAMP:20250924T064524Z
CREATED:20250924T064524Z
LAST-MODIFIED:20250924T064524Z
UID:11749-1758672000-1758758399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Lásd\, név szerint elhívtam Becalélt… és most melléje állítom Oholiábot.”2Móz 31 \n\n\n1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Lásd\, név szerint elhívtam Becalélt\, Húr fiának\, Úrínak a fiát Júda törzséből. 3 Betöltöttem őt isteni lélekkel\, bölcsességgel\, értelemmel és képességgel mindenféle munkára\, 4 hogy terveket készítsen az arany\, az ezüst és a réz feldolgozására\, 5 kövek vésésére és berakására\, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére. 6 Én most melléje állítom Oholíábot\, Ahíszámák fiát Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe\, hogy el tudják készíteni mindazt\, amit megparancsoltam neked: 7 a kijelentés sátrát\, a bizonyság ládáját\, a rá való fedelet és a sátor egész fölszerelését\, 8 az asztalt és fölszerelését\, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését\, az illatáldozati oltárt\, 9 az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését\, a medencét és az állványát 10 meg a díszes ruhákat\, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit\, 11 a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszert a szentély számára. Mindent úgy készítsenek\, ahogyan megparancsoltam neked. 12 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: 13 Mondd meg Izráel fiainak: Tartsátok meg szombatjaimat\, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre\, hogy megtudjátok: én\, az Úr vagyok\, aki megszentellek titeket. 14 Tartsátok meg a szombatot\, tartsátok azt szentnek! Aki megszentségteleníti azt\, halállal lakoljon! Ki kell irtani népe közül azt az embert\, aki valamilyen munkát végez azon a napon. 15 Hat napon át végezzék munkájukat\, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja\, szent az az Úr előtt. Mindaz\, aki valamilyen munkát végez a szombat napján\, halállal lakoljon! 16 Tartsák meg Izráel fiai a szombatot\, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre\, örök szövetségül. 17 Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet\, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent. 18 Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen\, átadta neki a bizonyság két tábláját\, az Isten ujjával írt kőtáblákat. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata\n\n\n\n„Lásd\, név szerint elhívtam Becalélt… és most melléje állítom Oholiábot.” (2.6) Az egyik legszebb elhívástörténet a Bibliában Becalél és Oholiáb mesterek kiválasztása. Bölcsességgel\, fantáziával\, esztétikai érzékkel\, megáldott mesterek voltak. A nevük is fennmaradt. Kiválasztásuk arra emlékeztet minket\, hogy amit Istennek szánunk\, érdemes a legnagyobb körültekintéssel megvalósítani. A legfőbb Úrnak készül a művünk\, ez határozzon meg mindent! \nRÉ21 742 \nSzerda esti dicséret | 685 | Ó\, magas mennynek szentséges Istene \n\n\n„…megakadályozott minket a Sátán.”1Thessz 2\,17–20 \n\n\n17 Mi pedig\, testvéreim\, miután külsőleg\, de nem szívünkben\, egy rövid időre elszakadtunk tőletek\, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra\, hogy ismét lássunk titeket. 18 Ezért el akartunk menni hozzátok\, én\, Pál nem is egyszer\, de megakadályozott minket a Sátán. 19 Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk\, koronánk és dicsőségünk\, ha nem ti\, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? 20 Bizony\, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(18) „…megakadályozott minket a Sátán.” (1Thessz 2\,17–20) \nTavaly egy nagyobb sártócsába ragadtam a kocsival. Hiába próbáltam okoskodni\, minden trükk csak mélyebbre vitte a kereket a cuppogós\, puha talajban. Előre-hátra tolatgattam\, fadarabot kerestem\, de hiába – el kellett ismernem: beragadtam. Elakadtam. Mit kezdünk azokkal a helyzetekkel\, amikor nagyon akarunk valamit\, de nem megy? Pedig talán nem is volna nagy kérés\, vagy épp csupa jószándék vezérel. Mégis lehetetlen. Amikor félresiklik a békülési szándék. Amikor nem tudsz elsimítani egy konfliktust. Amikor nem megy a megbocsátás. Vagy bármennyire szeretnél\, mégsem tudsz segíteni a másiknak. Amikor már számtalan megoldást próbáltál\, mégsem történik semmi. Ez az elakadás. Ahogy Pál írja: „megakadályozott minket a Sátán”. És ekkor van a legnagyobb szükségünk Isten bölcsességére és türelmére\, hogy megtanuljunk várni\, bízni\, vagy akár másfelé indulni\, ha Isten mutat új utat. Mert amikor már mindent beleadtál\, az összes erődet és ötletedet felélted\, akkor jön el Isten ideje. Akkor lendít tovább\, sokszor egészen váratlan módon.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-294/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250923
DTEND;VALUE=DATE:20250924
DTSTAMP:20250923T101535Z
CREATED:20250923T101535Z
LAST-MODIFIED:20250923T101535Z
UID:11732-1758585600-1758671999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Állandó illatáldozat legyen ez az Úr színe előtt nemzedékről nemzedékre!”2Móz 30 \n\n\n1 Azután készíts egy oltárt az illatáldozat bemutatására! Akáciafából készítsd: 2 hossza egy könyök\, szélessége egy könyök\, tehát négyzet alakú legyen\, és két könyök magas. Vele egy darabból legyenek a szarvai! 3 Vond be színarannyal a tetejét és oldalait körös-körül\, valamint a szarvait is! Készíts rá körös-körül aranyszegélyt! 4 Két-két aranykarikát is készíts hozzá a szegélye alá: kétfelől készíts\, mindkét oldalára! Ezek legyenek a rudak kengyelei\, hogy azoknál fogva hordozzák az oltárt. 5 A rudakat akáciafából készítsd\, és vond be arannyal! 6 Helyezd az oltárt a bizonyság ládájánál levő kárpit elé\, a Bizonyságon levő fedél elé\, ahol megjelenek neked! 7 Mutasson be azon Áron reggelenként jó illatú illatáldozatot; amikor rendbe hozza a mécseseket\, akkor mutassa be! 8 Estefelé is mutassa ezt be Áron\, amikor felrakja a mécseseket. Állandó illatáldozat legyen ez az Úr színe előtt nemzedékről nemzedékre! 9 Ne mutassatok be azon idegen illatáldozatot\, se égőáldozatot\, se ételáldozatot; italáldozatot se öntsetek arra! 10 Végezzen Áron engesztelést annak a szarvain évenként egyszer. Az engesztelési vétekáldozat véréből végezzen rajta engesztelést évenként egyszer nemzedékről nemzedékre! Igen szent ez az Úr előtt. 11 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 12 Amikor összeszámolod Izráel fiai közül azokat\, akiket számba kell venni\, adjon mindenki váltságdíjat magáért az Úrnak\, amikor számba veszik\, hogy ne érje őket csapás a számbavétel miatt. 13 Mindazok\, akik átesnek a számbavételen\, adjanak egy fél sekelt a szent sekel szerint\, amelyben húsz géra egy sekel. Fél sekel legyen az Úrnak szóló felajánlás. 14 Mindenki adja meg az Úrnak szóló felajánlást\, aki átesett a számbavételen\, húszévestől fölfelé. 15 A gazdag ne adjon többet\, és a nincstelen se adjon kevesebbet fél sekelnél\, amikor megadjátok az Úrnak szóló felajánlást váltságdíjul magatokért. 16 Amikor átveszed a váltságdíjat Izráel fiaitól\, fordítsd azt a kijelentés sátrában végzett szolgálatra\, hogy értetek adott váltságdíjként emlékeztesse az Urat Izráel fiaira. 17 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 18 Készíts egy rézmedencét és egy rézállványt hozzá a mosakodáshoz! Helyezd azt a kijelentés sátra és az oltár közé\, és töltsd meg vízzel\, 19 hogy abban mossák meg kezüket és lábukat Áron és fiai. 20 Mosakodjanak meg a vízben\, mielőtt bemennek a kijelentés sátrába\, hogy meg ne haljanak\, vagy ha az oltárhoz járulnak\, hogy szent szolgálatot végezzenek és tűzáldozatot mutassanak be az Úrnak. 21 Mossák meg a kezüket és lábukat\, hogy meg ne haljanak. Örök rendelkezés legyen ez nekik\, neki és utódainak nemzedékről nemzedékre. 22 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 23 Végy a legkiválóbb balzsamokból: folyékony mirhát ötszáz sekelért\, balzsamos fahéjat feleannyiért\, azaz kétszázötvenért\, balzsamos nádat is kétszázötvenért 24 és kassziát is ötszázért a szent sekel szerint\, és hozzá egy hín olívaolajat. 25 Készíts belőle felkenésre való szent olajat: illatos olajkeveréket\, ahogyan a kenetkeverők készítik. Fölkenésre való szent olaj lesz ez. 26 Kend meg ezzel a kijelentés sátrát és a bizonyság ládáját\, 27 az asztalt és egész fölszerelését\, a lámpatartót és fölszerelését\, az illatáldozati oltárt\, 28 az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését\, a medencét és az állványát. 29 Így szenteld föl ezeket\, hogy igen szentek legyenek! Csak az érintheti\, aki fel van szentelve. 30 Kend fel Áront és fiait is! Szenteld fel őket\, hogy papjaim legyenek! 31 Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Felkenésre való szent olajom lesz ez nemzedékről nemzedékre. 32 Más ember testére nem szabad belőle önteni\, se hasonlót készíteni ilyen összetételben. Szent az\, hát tartsátok is szentnek! 33 Ki kell irtani népe közül azt\, aki hasonló kenetet készít\, vagy illetéktelent ken meg vele. 34 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: Végy illatos alapanyagokat: gyantát\, füstölőkarmot és mézgát\, csupa illatos anyagot és hozzájuk tiszta tömjént\, mindet ugyanabban a mennyiségben. 35 Készíts belőle füstölőszer-keveréket\, ahogyan a kenetkeverők készítik: sózva\, tisztán és szentül. 36 Morzsold szét egy részét\, és tedd a Bizonyság elé a kijelentés sátrában\, ahol megjelenek neked. Igen szentnek tartsátok ezt! 37 De ha magatoknak készítetek füstölőszert\, ne ebben az összetételben készítsétek! Tartsátok ezt az Úrnak szentelt füstölőszernek! 38 Mindenkit ki kell irtani népe közül\, aki ilyet készít\, hogy annak az illatát élvezze. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata\n\n\n\n„Állandó illatáldozat legyen ez az Úr színe előtt nemzedékről nemzedékre!” (8) Az illatáldozat volt az egyetlen az ószövetségi kultuszban\, amelynek rendelkezése naponkénti elvégzésre szólt. Reggel és este. Azt fejezte ki\, hogy reggel már Istenre figyelek\, és este\, amikor nyugovóra térek\, akkor is vele gondolom át a napomat. Van-e ilyen ritmusa az életednek? Ha nincs\, akkor ennek mintájára lehet akár a bibliaolvasás\, az imádság vagy egy ének eléneklése a mai „illatáldozatunk”\, amely tetszik Istennek. \nRÉ21 141 \nKedd esti dicséret | 684 | Bölcs teremtője a széles nagy földnek \n\n\n„…mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől\, mint ők a zsidóktól.”1Thessz 2\,13–16 \n\n\n13 Ezért mi is szüntelenül hálát adunk Istennek\, hogy amikor hallgattátok Isten általunk hirdetett igéjét\, nem emberi beszédként fogadtátok be\, hanem Isten beszédeként\, aminthogy valóban az\, és annak ereje munkálkodik is bennetek\, akik hisztek. 14 Mert ti\, testvéreim\, hasonlóvá lettetek Isten gyülekezeteihez\, amelyek Júdeában vannak\, és Krisztus Jézusban hisznek\, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől\, mint ők a zsidóktól. 15 Ezek megölték az Úr Jézust\, ugyanúgy\, mint a prófétákat\, üldöztek minket is; nem kedvesek Isten előtt\, és ellenségei minden embernek\, 16 akadályoznak minket abban is\, hogy prédikáljunk a pogányoknak\, hogy üdvözüljenek: így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De végül utol is érte őket Isten haragja. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(14) „…mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől\, mint ők a zsidóktól.” (1Thessz 2\,13–16) \nFeszültség támad a közösségben. Júdeában a kérdés ez: szabad-e hinni Krisztusban\, és mindazt\, amit eddig évezredeken át tanultunk Istenről\, most kitágítani\, új fényben látni\, mert elküldte a megígért Messiást? Szabad-e a régi kereteket átlépni\, másként olvasni az Írásokat\, mást remélni\, mint az őseink? \nFeszültség támad Thesszalonikában is: szabad-e Pálnak és társainak hinni\, és teljesen másképp élni\, mint eddig? Elhagyni a régi vallási formákat\, a megszokott társadalmi rendet\, a családi hagyományokat? Nincsenek könnyű helyzetben egyik helyen sem. Ősi kérdések ezek: szabad-e lecserélni a régit az újra\, mást gondolni\, mint amit eddig? Szabad-e megtűrni\, akinek más a véleménye\, vagy másképp él\, továbbgondolni azt\, amit eddig hittünk? Szabad-e máshogy dönteni\, mint korábban? És vajon milyen jogon\, meddig lehet megbüntetni a saját közösségem tagját\, ha ő másképp gondolkodik\, ha merészel kilógni a sorból? Hol kell megállni és engedni\, hogy továbblépjen egy közösség? Minden korban nagy bátorság kell e határok felismeréséhez.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-293/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250911
DTEND;VALUE=DATE:20250912
DTSTAMP:20250911T080549Z
CREATED:20250911T080537Z
LAST-MODIFIED:20250911T080549Z
UID:11729-1757548800-1757635199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mózes fölment Istenhez… azután lejött.”2Móz 19 \n\n\n1 Két hónappal azután\, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból\, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. 2 Refídímből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába\, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben. 3 Mózes fölment Istenhez\, az Úr pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához\, és ezt hirdesd Izráel fiainak: 4 Ti láttátok\, mit cselekedtem Egyiptommal\, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon\, és hogyan hoztalak ide benneteket. 5 Most azért\, ha engedelmesen hallgattok szavamra\, és megtartjátok szövetségemet\, akkor\, bár enyém az egész föld\, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. 6 Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak. 7 Ezután lejött Mózes\, összehívta a nép véneit\, és átadta nekik mindazokat az igéket\, amelyeket rábízott az Úr. 8 Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt\, amit az Úr mondott. Mózes elvitte a nép válaszát az Úrnak. 9 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Íme\, eljövök hozzád sűrű felhőben\, hogy hallja a nép\, amikor beszélek veled\, és higgyenek majd neked is mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát az Úrnak. 10 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Menj a néphez\, és rendeld el\, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat\, és mossák ki a felsőruhájukat! 11 Legyenek készen harmadnapra\, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. 12 De vonj határt a nép körül\, és mondd meg nekik: Vigyázzatok\, ne menjetek föl a hegyre\, még a szélét se érintsétek! Aki megérinti a hegyet\, halállal lakoljon! 13 Nem szabad kézzel hozzányúlni az ilyenhez\, akár állat\, akár ember: meg kell kövezni\, vagy nyíllal lelőni\, nem maradhat életben. Majd csak akkor szabad fölmenni a hegyre\, ha a kürt hosszabban zeng. 14 Akkor lejött Mózes a hegyről a néphez\, elrendelte\, hogy a nép szentelje meg magát\, és mossák ki felsőruhájukat. 15 Majd ezt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra! Asszonyhoz ne közeledjetek! 16 A harmadik napon pedig virradatkor mennydörgés\, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen\, és igen erős kürtzengés. Ekkor az egész nép a táborban reszketni kezdett félelmében. 17 Mózes ekkor kivezette a népet a táborból az Isten elé\, és ők megálltak a hegy lábánál. 18 Az egész Sínai-hegy füstbe borult\, mert leszállt rá tűzben az Úr. Füstje úgy szállt föl\, mint az olvasztókemence füstje\, és az egész hegy erősen rengett. 19 A kürtzengés egyre csak erősödött. Mózes beszélt\, és az Isten mennydörgésben felelt neki. 20 Leszállt tehát az Úr a Sínai-hegyre\, a hegy csúcsára. És fölhívta az Úr Mózest a hegy csúcsára\, Mózes pedig fölment. 21 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Menj le\, és figyelmeztesd a népet\, hogy ne törjön előre azért\, hogy lássa az Urat\, különben sokan elesnek közülük. 22 Még a papok is\, akik különben közeledhetnek az Úrhoz\, szenteljék meg magukat\, hogy rájuk ne rontson az Úr! 23 Mózes azt felelte az Úrnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre\, hiszen te így figyelmeztettél bennünket: Vonj határt a hegy körül\, és rendeld el\, hogy szenteljék meg azt! 24 De az Úr ezt mondta neki: Indulj\, menj le\, és jöjj fel Áronnal együtt! De a papok és a nép ne törjön előre\, és ne jöjjenek föl az Úrhoz\, hogy rájuk ne rontson. 25 Mózes tehát lement a néphez\, és megmondta ezt nekik. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata\n\n\n\n„Mózes fölment Istenhez… azután lejött.” (3.7) Fölment Istenhez\, hogy beszéljen vele\, azután pedig lejött és átadta nekik mindazt\, amit Istentől kapott. Akik hallgatták\, döntöttek és válaszoltak\, hogy megteszik mindazt\, amit az Úr mond. Így is lett? Sajnos nem. Újra és újra „fel kell mennie” az embernek Istenhez\, hogy hallja az igét\, hogy el ne felejtse\, és emlékezzen rá akkor is\, ha lejön. \nRÉ21 97 \nKönyörgés | 721 | Úr Jézus\, nézz le rám \n\n\n„…most megbékéltetett emberi testében halála által\, hogy mint szenteket\, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.”Kol 1\,9–23 \n\n\n9 Ezért tehát attól a naptól fogva\, amelyen ezt meghallottuk\, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek\, hogy tökéletesen megismerjétek az ő akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással\, 10 hogy élhessetek az Úrhoz méltóan\, teljes mértékben az ő tetszésére\, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel\, és növekedjetek Isten ismeretében. 11 Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre. 12 Adjatok hálát az Atyának\, aki alkalmassá tett titeket arra\, hogy a szentek örökségében\, a világosságban részesüljetek. 13 Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából\, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába\, 14 akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. 15 Ő a láthatatlan Isten képe\, az elsőszülött minden teremtmény előtt. 16 Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön\, a láthatók és a láthatatlanok\, akár trónusok\, akár uralmak\, akár fejedelemségek\, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. 17 Ő előbb volt mindennél\, és minden őbenne áll fenn. 18 Ő a feje a testnek\, az egyháznak; ő a kezdet\, az elsőszülött a halottak közül\, hogy minden tekintetben ő legyen az első. 19 Mert tetszett az egész Teljességnek\, hogy benne lakjék\, 20 és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy\, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. 21 Titeket is\, akik egykor Istentől elidegenültetek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt\, 22 most megbékéltetett emberi testében halála által\, hogy mint szenteket\, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. 23 Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen\, el nem tántorodva az evangélium reménységétől\, amelyet hallottatok\, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt\, és amelynek én\, Pál\, szolgájává lettem. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(22) „…most megbékéltetett emberi testében halála által\, hogy mint szenteket\, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.” (Kol 1\,9–23) \nElég vagyok a munkámban? Elég vagyok a gyerekeimnek? Elég vagyok a szüleimnek? Elég vagyok Istennek? A Kolosséba érkező tévtanítók megpróbálják elhitetni a gyülekezettel\, hogy nem elég a Krisztus váltsághalála\, komoly tettek is kellenek a megváltottsághoz. Ezzel megpiszkálva azt\, amit olyan nehéz elfogadni: elég vagyok. Megszületésünktől fogva tele vagyunk visszajelzésekkel amelyek azt üzenik „Kevés vagy!” Így amikor valaki megpendíti azt a húrt\, hogy nem vagy elég Istennek\, valamit tenned kellene még\, olyan könnyű elhinni! Sőt! Olyan természetes\, meg sem lepődünk rajta\, hiszen olyan ismerős ez a kétely. És hogyan reagál Pál erre a helyzetre? Hosszan sorolja Krisztus tetteit. Miképpen békéltette meg a világot Istennel. Mint hozta el a váltságot számunkra\, és miként van ezzel a teremtett világ nagyon is rendben. Jelezve\, nem azért van megváltásunk\, mert elég jók vagyunk. Hanem mert Krisztus elég rá! Te\, aki magadban kételkednél\, ne tedd! Nem kell megfeszülnöd! Mert Krisztus elegendő. Elég volt és lesz mindig. S az ő elégségének megismerése és megértése szerint formálódni fogsz te magad is\, folyamatosan\, az ő képmására.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-292/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250909
DTEND;VALUE=DATE:20250910
DTSTAMP:20250909T070054Z
CREATED:20250909T070054Z
LAST-MODIFIED:20250909T070054Z
UID:11727-1757376000-1757462399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Segítségért kiáltott az Úrhoz”2Móz 17 \n\n\n1 Ezután útnak indult Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából\, és ment táborhelyről táborhelyre az Úr parancsa szerint. Tábort ütöttek Refídímben\, de nem volt ivóvize a népnek. 2 A nép ismét perlekedni kezdett Mózessel\, és azt mondta: Adj nekünk vizet\, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért perlekedtek velem? Miért kísértitek az Urat? 3 De a nép vízre szomjazott\, ezért tovább zúgolódott ott a nép Mózes ellen\, és ezt mondta: Hát azért hoztál ki bennünket Egyiptomból\, hogy szomjan pusztíts minket gyermekeinkkel és jószágainkkal együtt?! 4 Ekkor Mózes segítségért kiáltott az Úrhoz. Ezt mondta: Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja\, hogy meg nem köveznek! 5 Az Úr pedig így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt\, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül! Vedd kezedbe botodat\, amellyel a Nílusra ütöttél\, és menj! 6 Én majd ott állok előtted a sziklán\, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle\, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt. 7 Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának\, Izráel fiainak a perlekedése miatt\, és mert így kísértették az Urat: Közöttünk van-e az Úr vagy sem? 8 Eljött Amálék\, és megtámadta Izráelt Refídímben. 9 Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat közülünk\, vonulj ki\, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére\, és Isten botja a kezemben lesz. 10 Józsué úgy cselekedett\, ahogyan Mózes mondta neki\, és megütközött Amálékkal. Mózes\, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. 11 És az történt\, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét\, Izráel volt az erősebb\, amikor pedig leeresztette a kezét\, Amálék volt az erősebb. 12 De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ\, alája tették\, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét\, az egyik erről\, a másik amarról\, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig. 13 Így győzte le Józsué fegyverrel Amálékot és annak hadinépét. 14 Akkor így szólt az Úr Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékeztetőül egy könyvben\, és vésd jól Józsué emlékezetébe! Mert Amáléknak még az emlékét is eltörlöm majd az ég alól! 15 Mózes akkor oltárt épített\, és így nevezte el: Az Úr az én hadijelvényem. 16 És így szólt: Mivel kezet emelt az Úr trónusára\, harcolni fog Amálék ellen az Úr nemzedékről nemzedékre. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata\n\n\n\n„Segítségért kiáltott az Úrhoz” (4). Mózes nem bírt a néppel és Istenhez kiáltott segítségért. Amit az Úr mondott\, meg kellett tennie\, az életadó vizet azonban Isten árasztotta. Ki az\, akivel nem bírok\, akinek nem tudom tovább hallgatni a perlekedését? Szabad érte Istenhez kiáltani\, amit kér\, megtenni\, s a csodában megtapasztalni\, hogy közöttünk van az Úr\, általa lehetséges lesz a lehetetlen. \nRÉ21 757 \nReggeli ének | 668 | Hajnalórán lelkem ébred \n\n\n„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem\, mert én megtanultam\, hogy elégedett legyek azzal\, amim van.”Fil 4\,10–23 \n\n\n10 Nagy volt az örömöm az Úrban\, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna\, de nem volt rá alkalmatok. 11 Nem a nélkülözés mondatja ezt velem\, mert én megtanultam\, hogy elégedett legyek azzal\, amim van. 12 Tudok szűkölködni\, és tudok bővölködni is\, egészen be vagyok avatva mindenbe\, jóllakásba és éhezésbe\, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. 13 Mindenre van erőm Krisztusban\, aki megerősít engem. 14 Mégis jól tettétek\, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. 15 Azt pedig tudjátok ti is\, filippiek\, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén\, amikor eltávoztam Makedóniából\, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem vállalt velem közösséget\, csak ti egyedül\, 16 mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. 17 Nem mintha az ajándékot kívánnám\, hanem azt kívánom\, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. 18 Átvettem mindent\, és bővelkedem. Megvan mindenem\, miután megkaptam Epafroditosztól\, ami tőletek jött jó illatú\, kedves\, Istennek tetsző áldozatként. 19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. 20 A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen. 21 Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban! Köszöntenek titeket a velem levő testvérek. 22 Köszöntenek titeket a szentek mind\, főként pedig a császár udvarából valók. 23 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(11) „Nem a nélkülözés mondatja ezt velem\, mert én megtanultam\, hogy elégedett legyek azzal\, amim van.” (Fil 4\,10–23) \nRendkívül fárasztó olyan emberrel beszélgetni\, akinek alaphangulata az elégedetlenség. Aki mindig sóvárog valamire. Igénk nemcsak az együttélés ilyen jellegű nehézségeit hivatott könnyebbé tenni\, hanem ezen túlmutatva rákérdezni: elég-e számomra\, ami nekem adatott? És nem megalkuvás-e folyton az elég? Nem kishitűség-e önmagunkban? Nem harc előli meghátrálás-e? Pál itt arról beszél: nem az a lényeg\, mink van\, és mink lehetne. Számára Krisztus ügye áll a középpontban. Így van képessége a bőségben nem elbizakodni\, a szűkösségben nem csüggedni. S ezért tudnak adakozni a filippibeliek is\, mert nem rabjai a tulajdonaiknak. Micsoda áldás\, ha nem a szűkösségem vagy a bőségem határozza meg a jókedvemet\, a kapcsolataimat\, a gondolkodásmódomat\, a szolgálatomat! Mert elégedett vagyok. Mivel? A világgal\, benne a helyemmel\, mert békére leltem Krisztus váltságában. Így elégedettségemben szabad vagyok örülni\, adni\, szolgálni\, minden körülmények között.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-291/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250908
DTEND;VALUE=DATE:20250909
DTSTAMP:20250908T095944Z
CREATED:20250908T095928Z
LAST-MODIFIED:20250908T095944Z
UID:11725-1757289600-1757375999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Negyven évig ették a mannát.”2Móz 16\,16–36 \n\n\n16 Ezt parancsolja az Úr: Szedjen belőle mindenki annyit\, amennyit meg tud enni: fejenként egy ómert\, a lélekszámnak megfelelően. Annyi adagot szedjetek\, amennyien egy sátorban vagytok! 17 Izráel fiai így is cselekedtek\, és szedett ki többet\, ki kevesebbet. 18 Amikor azután megmérték ómerrel\, nem volt fölöslege annak\, aki többet szedett\, sem hiánya annak\, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett\, amennyit meg tudott enni. 19 Mózes azt mondta nekik: Senki se hagyjon belőle másnapra! 20 De nem hallgattak Mózesre. Voltak\, akik hagytak belőle másnapra is\, de az megkukacosodott és megbüdösödött. Ezért megharagudott rájuk Mózes. 21 Így mindenki annyit szedett reggelenként\, amennyit meg tudott enni. De ha már forrón sütött a nap\, elolvadt. 22 A hatodik napon történt\, hogy kétszer annyi kenyeret szedtek\, fejenként két ómerrel. Akkor elment a közösség összes főembere\, és jelentették Mózesnek. 23 Ő így szólt hozzájuk: Ez az\, amiről az Úr beszélt\, hogy a nyugalom ideje lesz holnap\, az Úr szent szombatja. Süssétek meg\, amit sütni akartok\, és főzzétek meg\, amit főzni akartok\, és tegyétek félre magatoknak mindazt\, ami fölösleg\, hogy megmaradjon másnapra. 24 Félre is tették másnapra\, ahogy Mózes megparancsolta\, és nem büdösödött meg\, féreg sem volt benne. 25 Akkor ezt mondta Mózes: Ma ezt egyétek\, mert ma az Úr szombatja van: ma nem találtok mannát a mezőn. 26 Hat napon át szedhetitek\, de a hetedik napon szombat van: akkor nem lesz. 27 Mégis voltak a nép között olyanok\, akik a hetedik napon is kimentek szedni\, de nem találtak. 28 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig akartok még ellenszegülni parancsolataimnak és törvényeimnek? 29 Láthatjátok\, hogy az Úr adta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki otthon\, a hetedik napon senki se mozduljon ki a helyéről! 30 Ezért pihent a nép a hetedik napon. 31 Izráel háza mannának nevezte el azt. Olyan fehér volt\, mint a koriandermag\, íze pedig olyan\, mint a mézeskalácsé. 32 Mózes azt mondta: Ezt a parancsot adta az Úr: Egy teljes ómernyit őrizzetek meg belőle a jövendő nemzedékeknek\, hogy lássák\, milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a pusztában\, amikor kihoztalak benneteket Egyiptom országából. 33 Áronnak pedig ezt mondta Mózes: Vegyél egy edényt\, tégy bele egy teljes ómernyi mannát\, és helyezd el megőrzésre az Úr színe előtt a jövendő nemzedékek számára! 34 Oda is helyezte azt Áron megőrzésre a bizonyság ládája elé\, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 35 Izráel fiai negyven évig ették a mannát\, míg csak lakott földre nem értek. Mannát ettek mindaddig\, amíg el nem érték Kánaán földjének a határát. 36 Az ómer pedig az éfának a tizedrésze. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata\n\n\n\n„Negyven évig ették a mannát.” (35) Hosszan tanulták a ráhagyatkozást Istenre. Minden reggel megkapták az aznapit\, s a hatodik napon a két napra valót. Nem lehetett raktározni\, tartalékot gyűjteni vagy bármi módon az életet bebiztosítani\, kizárólag úgy\, hogy rábízták magukat Isten ígéretére. Vajon te hogy állsz ezzel a kérdéssel életed bizonytalan\, átmeneti helyzeteiben? Hiszed\, hogy ha ma gondoskodott rólad az Isten\, holnap is gondoskodni fog? Ne félj\, csak higgy! \nRÉ21 281 \nA Boldogmondások | 315 | Boldogok\, akik lelki szegények \n\n\n„…és Isten békessége\, amely minden értelmet meghalad\, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”Fil 4\,1–9 \n\n\n1 Ezért tehát\, testvéreim\, akiket szeretek\, és akik után vágyódom\, örömöm és koronám\, így maradjatok meg az Úrban\, szeretteim! 2 Evódiát intem\, és Szintikhét is intem\, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. 3 Sőt téged is kérlek\, hűséges munkatársam\, segíts nekik\, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért\, Kelemennel és a többi munkatársammal is\, akiknek a neve benne van az élet könyvében. 4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! 5 A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! 6 Semmiért se aggódjatok\, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7 és Isten békessége\, mely minden értelmet meghalad\, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. 8 Egyébként pedig\, testvéreim\, ami igaz\, ami tisztességes\, ami igazságos\, ami tiszta\, ami szeretetre méltó\, ami jó hírű\, ha valami nemes és dicséretes\, azt vegyétek figyelembe! 9 Amit tanultatok és átvettetek\, hallottatok és láttatok is tőlem\, azt tegyétek\, és veletek lesz a békesség Istene. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(7) „…és Isten békessége\, amely minden értelmet meghalad\, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4\,1–9) \nJézus Krisztus életére tekintve tényleg azt látjuk\, hogy ő a megtestesült békesség. Kibékíti a világgal a házasságtörő nőt is\, a sántának visszaadja a templomot: a gyógyult bemehet az Isten házába. A halottnak új életet ajándékoz. De valójában ezeknél is mélyebb a változás: az embert hozza békességbe Teremtőjével. Azzal\, hogy kinyitja a menny kapuját\, és engedi\, hogy az ember Isten közelébe kerüljön. A helyére. Ez nem feloldódás a semmiben\, hanem élet. Ez a békesség. Milyen csodálatos\, mikor a helyünkön lehetünk! Mint amikor a puzzle-darab pontosan oda kerül\, ahová való. Isten arra törekszik\, hogy oda tegye a kirakós darabját\, ahová kell. Krisztus egész életében ezen munkálkodott. S kibékít a halállal is. Hiszen az ember nem tudja\, de nem is akarja elfogadni a halált. Nem is kell. Mert Isten sem békül ki vele\, nem is tud\, hiszen távoli tőle – hanem legyőzi. Képzelhetjük\, az örökké élőtől\, az öröktől fogva valótól mennyire messze áll a halál\, mégis vállalja a kereszten!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-290/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250905
DTEND;VALUE=DATE:20250906
DTSTAMP:20250905T064406Z
CREATED:20250905T064329Z
LAST-MODIFIED:20250905T064406Z
UID:11723-1757030400-1757116799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr harcol értetek\, ti pedig maradjatok veszteg!”2Móz 14 \n\n\n1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Izráel fiainak\, hogy forduljanak meg\, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt\, Migdól és a tenger között\, Baal-Cefón előtt! Vele szemben táborozzanak a tengernél! 3 Hátha azt gondolja a fáraó\, hogy eltévedtek Izráel fiai ezen a földön\, körülzárta őket a puszta. 4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét\, hogy üldözőbe vegye őket\, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak\, hogy én vagyok az Úr. És így cselekedtek. 5 Amikor jelentették Egyiptom királyának\, hogy elmenekült a nép\, megváltozott a fáraónak és udvari embereinek indulata a nép iránt\, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból! 6 Befogatott a fáraó a harci kocsijába\, és maga mellé vette a hadseregét. 7 Maga mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit meg Egyiptom összes harci kocsiját\, mindegyiken csupa kiváló harcost. 8 Az Úr megkeményítette a fáraónak\, Egyiptom királyának a szívét\, és az üldözőbe vette Izráel fiait. De Izráel fiai kivonultak az Úr kezének oltalma alatt. 9 Az egyiptomiak tehát üldözték őket – a fáraó minden lova\, harci kocsija\, lovasa és hadereje –\, és utolérték őket\, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahírótnál\, Baal-Cefónnal szemben. 10 A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek\, és látták\, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket\, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz. 11 Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban\, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk\, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! 12 Nem megmondtuk neked még Egyiptomban\, hogy hagyj nekünk békét\, hadd szolgáljuk Egyiptomot?! Mert jobb nekünk\, ha Egyiptomot szolgáljuk\, mint ha a pusztában halunk meg! 13 De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt\, és meglátjátok\, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat\, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. 14 Az Úr harcol értetek\, ti pedig maradjatok veszteg! 15 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz\, hogy induljanak! 16 Te pedig emeld föl a botodat\, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé\, és hasítsd ketté\, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén. 17 Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét\, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején\, harci kocsijain és lovasain. 18 Majd megtudja Egyiptom\, hogy én vagyok az Úr\, amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón\, harci kocsijain és lovasain. 19 Ekkor elindult az Isten angyala\, aki Izráel tábora előtt járt\, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő felhőoszlop is\, és mögéjük állt. 20 Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé\, és az a felhő\, amely világítani szokott éjjel\, sötét maradt\, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka. 21 Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé\, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel visszafelé hajtotta a tengert\, és szárazzá tette a tengerfeneket\, úgyhogy a víz kettévált. 22 Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe\, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról. 23 Az egyiptomiak üldözőbe vették őket\, és a fáraó összes lova\, harci kocsija és lovasa bement utánuk a tenger közepébe. 24 A hajnali őrségváltás idején rátekintett az Úr a tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára\, és megzavarta az egyiptomiak táborát. 25 Megakasztotta a harci kocsik kerekeit\, és nem engedte\, hogy azok gyorsan haladjanak. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől\, mert az Úr harcol értük Egyiptom ellen! 26 Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé\, hogy a víz visszatérjen az egyiptomiakra\, a harci kocsikra és lovasokra! 27 Mózes kinyújtotta a kezét a tenger fölé\, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a menekülő egyiptomiakra. Így hajtotta bele az Úr az egyiptomiakat a tenger közepébe. 28 Visszatért a víz\, és elborította a harci kocsikat és lovasokat\, a fáraó egész haderejét\, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük. 29 Izráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger közepén\, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról. 30 Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt Egyiptom kezéből. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján. 31 Amikor látta Izráel\, hogy milyen erős kézzel bánt el az Úr Egyiptommal\, félni kezdte a nép az Urat. Hitt az Úrnak és szolgájának\, Mózesnek. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata\n\n\n\nA megkeményedett szív ma olvasható\, egyben utolsó jellegzetessége a mérhetetlen bosszúvágy\, ami végül az embert az elmúlásba kergeti. Ennek ellenére az „ádáz Erynnis” lelke ma is közöttünk tombol. Isten ószövetségi és újszövetségi népe ugyan „sok bajban\, küzdelemben meghajszolt\, megvetett\, de szent megújulásért és békéért eped”. Mindez azért nem pusztán vágyunk\, mert ez a küzdelem nem a mi kétkezi küzdelmünk. „Az Úr harcol értetek\, ti pedig maradjatok veszteg!” (14) \nRÉ21 114 \nNapi zsoltárdicséret | 173 | Mely igen jó az Úr Istent dicsérni \n\n\n„Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus\, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.”Fil 3\,1–11 \n\n\n1 Egyébként pedig\, testvéreim\, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek\, az engem nem fáraszt\, titeket viszont megerősít. 2 Óvakodjatok a kutyáktól\, óvakodjatok a gonosztevőktől\, óvakodjatok a megmetéltektől! 3 Mert mi vagyunk a körülmetéltek\, akik Isten Lelke szerint szolgálunk\, és Krisztus Jézussal dicsekszünk\, és nem a testben bizakodunk. 4 Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja\, hogy testben bizakodhat\, én még inkább: 5 nyolcadik napon metéltek körül\, Izráel népéből\, Benjámin törzséből származom\, héber a héberek közül\, törvény szempontjából farizeus\, 6 buzgóság szempontjából az egyház üldözője\, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. 7 Ellenben azt\, ami nekem nyereség volt\, kárnak ítéltem Krisztusért. 8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus\, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent\, hogy Krisztust megnyerjem. 9 Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján\, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján\, 10 hogy megismerjem őt és feltámadása erejét\, valamint a szenvedéseiben való részesedést\, hasonlóvá lévén az ő halálához\, 11 hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(8) „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus\, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3\,1–11) \nVan egy technika a coachingban: képzeld el\, hogy százéves vagy. Mi az\, amire emlékezni akarsz\, amire szívesen gondolsz vissza? Ugyanis annyi minden tűnik eleinte fontosnak. Oly sok mindenre vagyunk büszkék eleinte. Annyi mindenért szenvedünk sokat. S utólag oly sok minden bizonyul teljesen felesleges lépésnek. Annyi mindenről bizonyosodik be\, hogy kár és szemét\, felesleges erő- és időbefektetés volt\, ugyanis semmi haszna sincs. Pál így tekint vissza a zsidó törvények szerinti tökéletes életvitelére. Rájön: semmi haszna\, mert már tudja\, Krisztus ismerete a minden. Az elképzelhető legtöbb. És amibe eddig kapaszkodott\, amitől eddig várta makulátlanságát\, üdvösségét\, az mind haszontalan. A hit olyan\, mint a hőlégballon. Ahhoz\, hogy emelkedni tudjon\, egyre több homokzsákot kell ledobni. Pál szemétnek ítélte a korábbi karrierjét\, szolgálatát\, kapcsolatait\, lakóhelyét\, szokásait\, hogy Krisztust megnyerje: „Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent\, hogy Krisztust megnyerjem” (8). Számtalanszor fordul elő\, hogy a hitélet különböző állomásain szembesülünk azzal: ezek közül bizonyos dolgok nem csupán feleslegessé\, hanem kárrá változnak.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-289/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250904
DTEND;VALUE=DATE:20250905
DTSTAMP:20250904T080641Z
CREATED:20250904T080632Z
LAST-MODIFIED:20250904T080641Z
UID:11720-1756944000-1757030399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr pedig előttük ment…”2Móz 13 \n\n\n1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet\, amely megnyitja anyja méhét; akár ember\, akár állat\, enyém az. 3 Mózes ezt mondta a népnek: Emlékezzél meg erről a napról\, amelyen kijöttél Egyiptomból\, a szolgaság házából\, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket az Úr. Ezért nem szabad kovászosat enni. 4 Ma\, ábíb hónapban vonultok ki. 5 És ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak\, a hettiták\, az emóriak\, a hivviek és a jebúsziak földjére\, mert megesküdött atyáidnak\, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet\, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást. 6 Hét napig egyél kovásztalan kenyeret\, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az Úrnak. 7 Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át\, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a területeden. 8 És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez\, amit az Úr cselekedett értünk\, amikor kijöttünk Egyiptomból. 9 Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon\, hogy az Úr törvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból. 10 Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre. 11 Ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak földjére\, ahogyan megesküdött neked és őseidnek\, hogy neked adja\, 12 akkor add át az Úrnak mindazt\, ami megnyitja anyja méhét. Minden állatod elsőszülöttje\, ha hím\, az Úr tulajdona. 13 A szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg\, szegd a nyakát. Minden ember elsőszülött fiát váltsd meg. 14 És ha majd megkérdezi egykor a fiad\, hogy mit jelent ez\, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból\, a szolgaság házából. 15 Mert amikor a fáraó makacsul nem akart bennünket elbocsátani\, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptomban\, az ember elsőszülöttjét csakúgy\, mint az állat elsőszülöttjét. Ezért áldozok véresáldozatul az Úrnak minden hímet\, amely megnyitja anyja méhét\, és ezért váltok meg minden elsőszülött fiút. 16 Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon\, mert erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból. 17 Amikor a fáraó elbocsátotta a népet\, Isten nem a filiszteusok országa felé vezette őket\, bár arra közelebb lett volna. Isten ugyanis azt gondolta: Nehogy megbánja a nép a dolgot\, ha harcot lát\, és visszatérjen Egyiptomba! 18 Ezért kerülő úton vezette Isten a népet\, a Vörös-tenger felé a pusztán át. Hadirendben vonultak ki Izráel fiai Egyiptomból. 19 József csontjait is magával vitte Mózes\, mert József ünnepélyesen megeskette Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten\, és akkor vigyétek el innen a csontjaimat magatokkal! 20 Azután útnak indultak Szukkótból\, és tábort ütöttek Étámban\, a puszta szélén. 21 Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban\, hogy vezesse őket az úton\, éjjel meg tűzoszlopban\, hogy világítson nekik\, és éjjel-nappal mehessenek. 22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal\, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata\n\n\n\nMindannyian tudjuk\, hogy milyen fontos a vezetés. A kicsiny gyermekeink életében éppúgy\, mint Isten népe vagy Jézus tanítványainak életében (Mt 28\,7). A legtöbb „lelki katasztrófa”\, a múlthoz való visszatérés a keresztyén élet első időszakában jelentkezik. Itt van szükség a sávtartásra. Ám mielőtt bolyongásunkban kétségbeesnénk\, igénk reménységgel tölt el bennünket: „Az Úr pedig előttük ment…” (21) Velük és előttük\, velünk és előttünk. Nemcsak egykor\, hanem ma is. Láttad ma már a lábnyomát\, vagy idegen tájakon kóborolsz? \nRÉ21 611 \nÁldás | 846 | Áldjon meg téged\, áldjon az Úr (k) \n\n\n„…mert mindenki a maga dolgával törődik\, nem pedig Krisztus Jézuséval.”Fil 2\,19–30 \n\n\n19 Remélem az Úr Jézusban\, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok\, hogy én is megnyugodjam\, miután megtudtam\, mi van veletek. 20 Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű\, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; 21 mert mindenki a maga dolgával törődik\, nem pedig Krisztus Jézuséval. 22 De ti is tudjátok\, hogy kipróbált ember ő\, és mint apjával a gyermek\, úgy szolgált velem az evangéliumért. 23 Remélem tehát\, hogy őt azonnal elküldhetem\, mihelyt meglátom\, hogyan alakulnak dolgaim. 24 De bízom az Úrban\, hogy magam is hamarosan elmegyek. 25 Szükségesnek tartottam azonban\, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet\, munkatársamat és bajtársamat\, akit ti küldtetek\, hogy szükségemben szolgálatomra legyen\, 26 mivel vágyódott mindnyájatok után\, és nyugtalankodott\, mert meghallottátok\, hogy beteg. 27 Meg is betegedett halálosan\, de Isten megkönyörült rajta\, sőt nemcsak rajta\, hanem énrajtam is\, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék. 28 Hamarabb elküldöm tehát\, hogy viszontlássátok\, és örüljetek\, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. 29 Fogadjátok az Úrban teljes örömmel\, és becsüljétek meg az ilyeneket\, 30 mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz\, amikor életét kockáztatta azért\, hogy helyettetek szolgáljon nálam. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(21) „…mert mindenki a maga dolgával törődik\, nem pedig Krisztus Jézuséval.” (Fil 2\,19–30) \n– Törődj a magad dolgával! – hallom gyakran\, például filmekben\, amikor le akarnak rázni valakit. Sokszor olyan nehéz megállapítani\, mi a mi dolgunk és mi nem. Ha látom\, hogy a másik szenved\, mikor és meddig kell felajánlani a segítségemet? Mit hagyok a másikra\, és mibe szólok bele? Mennyire van felelősségünk egymásért\, és hol kezdődik a másik döntéseinek elfogadása? Mi hát a magam dolga? Illetve a magam feladata Krisztus dolga-e? És Krisztus dolga a magam feladata-e? Mennyire lehet elválasztani ezeket egymástól? Pál erről a nem új keletű jelenségről beszél: mindenkinek fontosabb a maga ügye\, mint Krisztusé. Szalad a maga üzlete\, előnyei\, kényelmei\, igényei után. Rohan\, hogy megfeleljen korszaka kívánalmainak\, és kibányássza annak lehetőségeit. Pál fogságában megtapasztalja: mindenki addig segít\, amíg az neki nem kellemetlen.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-288/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250902
DTEND;VALUE=DATE:20250903
DTSTAMP:20250902T084241Z
CREATED:20250902T084241Z
LAST-MODIFIED:20250902T084241Z
UID:11718-1756771200-1756857599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Legyen ez emléknap a számotokra\, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre.”2Móz 12\,1–20 \n\n\n1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között. 3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt\, házanként egy-egy bárányt. 4 Ha egy házban kevesen vannak egy bárányra\, akkor a legközelebbi szomszédjukkal együtt vegyenek a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba\, hogy ki mennyit tud enni a bárányból. 5 Legyen a bárány hibátlan\, hím és egyéves. Juhot vagy kecskét vegyetek. 6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál\, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. 7 Vegyenek a vérből\, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban\, ahol megeszik. 8 Még ugyanazon az éjszakán egyék meg a húst: tűzön megsütve\, kovásztalan kenyérrel; keserű füveket egyenek hozzá. 9 Ne egyétek nyersen\, se vízben főzve\, csak tűzön megsütve\, és a feje\, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. 10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre\, azt égessétek el. 11 Így egyétek: legyen a derekatok felövezve\, sarutok a lábatokon\, bototok a kezetekben\, és sietve egyétek: az Úr páskája ez. 12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén\, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén\, akár ember\, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én\, az Úr. 13 De az a vér jel lesz a házakon\, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért\, akkor kihagylak benneteket\, és nem ér majd a pusztító csapás titeket\, amikor megverem Egyiptom földjét. 14 Legyen ez emléknap a számotokra\, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az\, hogy megünnepeljétek. 15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izráelből mindenkit\, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig. 16 Az első napon tartsatok szent összejövetelt\, és a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie\, amennyi az étkezéshez szükséges. 17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét\, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre\, örök rendelkezés szerint. 18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. 19 Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házaitokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit\, aki kovászosat eszik\, akár jövevény\, akár az ország szülötte. 20 Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek mindenütt\, ahol laktok. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n„Legyen ez emléknap a számotokra\, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre.” (14) Amikor Isten csodálatosan megment\, arra életünk során szeretettel emlékezünk. Lelkünkben a káté soraival együtt magunktól is mondjuk: bűnömből való szabadításáért nagy „hálával tartozom Istennek.” Milyen csodálatos\, hogy a páska bárány vérével megkent ószövetségi szemöldökfa az Újszövetségben Jézus keresztjének harántgerendájává lesz. Ma a lényegre emlékezünk: Jézus miattam\, helyettem és értem halt meg. \nRÉ21 269 \nNapi zsoltárének | 779 | Tehozzád emelem szemeim \n\n\n„…hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon\, mennyeieké\, földieké és föld alattiaké…”Fil 2\,1–11 \n\n\n1 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban\, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés\, ha van közösség a Lélekben\, ha van irgalom és könyörület\, 2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal\, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek\, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3 Semmit ne tegyetek önzésből\, se hiú dicsőségvágyból\, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4 és senki se a maga hasznát nézze\, hanem mindenki a másokét is. 5 Az az indulat legyen bennetek\, amely Krisztus Jézusban is megvolt: 6 aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak\, hogy egyenlő Istennel\, 7 hanem megüresítette önmagát\, szolgai formát vett fel\, emberekhez hasonlóvá lett\, és emberként élt; 8 megalázta magát\, és engedelmes volt mindhalálig\, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé\, és azt a nevet adományozta neki\, amely minden névnél nagyobb\, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon\, mennyeieké\, földieké és föld alattiaké; 11 és minden nyelv vallja\, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(10) „…hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon\, mennyeieké\, földieké és föld alattiaké…” (Fil 2\,1–11) \nCsaládi legendáriumunk egyik kedvenc története következik. A kisgyermek kérdezi apukáját: – Mi a neved? – András. – De mi az igazi neved? – Csűrös András. – Nem! Az igazi neved! „dr. Csűrös András Jakab. Neeeem\, az igazi!!! – Mire gondolsz? – Hát papa! – Mi az igazi nevünk? Kisfiunk megérezte: számára nem a családév vagy a keresztnév a fontos\, az „igazi”\, hanem a kapcsolatot leíró név: papa. Milyen neve van Jézusnak? Mi számunkra az ő igazi neve? Mivel írható le most a leginkább a köztünk lévő kapcsolat? Milyen tulajdonsága dominál most épp az életünkben? Mert ez persze változik az idők során. De egy biztos: Jézus neve nemcsak az emberek ajkán hangzik el\, hanem az angyalok és minden teremtmény előtt is óriási tiszteletet ébreszt. Amire csak a térd meghajlása lehet adekvát reakció a teremtett világ minden résztvevőjétől\, akár látható\, akár láthatatlan. A neve erő\, hatalom\, gyógyulás\, megváltás\, üdvösség\, önfeláldozás\, szeretet\, és annyi minden még. Ma neked melyik a leghangosabb?
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-287/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250901T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250930T170000
DTSTAMP:20250822T081533Z
CREATED:20250822T081533Z
LAST-MODIFIED:20250822T081533Z
UID:11624-1756713600-1759251600@nemmind1.hu
SUMMARY:Petőfi Sándor  Szeptember végén
DESCRIPTION:Petőfi Sándor \nSzeptember végén\nMég nyílnak a völgyben a kerti virágok\,\nMég zöldel a nyárfa az ablak előtt\,\nDe látod amottan a téli világot?\nMár hó takará el a bérci tetőt.\nMég ifju szivemben a lángsugarú nyár\nS még benne virít az egész kikelet\,\nDe íme sötét hajam őszbe vegyűl már\,\nA tél dere már megüté fejemet. \nElhull a virág\, eliramlik az élet…\nŰlj\, hitvesem\, űlj az ölembe ide!\nKi most fejedet kebelemre tevéd le\,\nHolnap nem omolsz-e sirom fölibe?\nOh mondd: ha előbb halok el\, tetemimre\nKönnyezve borítasz-e szemfödelet?\nS rábírhat-e majdan egy ifju szerelme\,\nHogy elhagyod érte az én nevemet? \nHa eldobod egykor az özvegyi fátyolt\,\nFejfámra sötét lobogóul akaszd\,\nÉn feljövök érte a síri világból\nAz éj közepén\, s oda leviszem azt\,\nLetörleni véle könyűimet érted\,\nKi könnyeden elfeledéd hivedet\,\nS e szív sebeit bekötözni\, ki téged\nMég akkor is\, ott is\, örökre szeret! \nKoltó\, 1847. szeptember
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/petofi-sandor-szeptember-vegen/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250827
DTEND;VALUE=DATE:20250828
DTSTAMP:20250827T094621Z
CREATED:20250827T094621Z
LAST-MODIFIED:20250827T094621Z
UID:11716-1756252800-1756339199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ez az az Áron és Mózes\, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait\, Egyiptom országából seregeik szerint!”2Móz 6\,14–27 \n\n\n14 Ezek voltak a nagycsaládok fejei: Rúbennek\, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók és Pallú\, Hecrón és Karmí. Ezek voltak Rúben nemzetségei. 15 Simeon fiai voltak: Jemúél\, Jámín és Óhad\, Jákín\, Cóhar és Saul\, egy kánaáni nő fia. Ezek Simeon nemzetségei. 16 Ezek pedig Lévi fiainak nevei\, származásuk szerint: Gérsón\, Kehát és Merárí. Lévi százharminchét évet élt. 17 Gérsón fiai voltak: Libní és Simí\, nemzetségeik szerint. 18 Kehát fiai voltak: Amrám és Jichár\, Hebrón és Uzzíél. Kehát százharminchárom évet élt. 19 Merárí fiai voltak: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei származásuk szerint. 20 Amrám feleségül vette Jókebedet\, apja húgát\, ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét évet élt. 21 Jichár fiai voltak: Kórah\, Nefeg és Zikrí. 22 Uzzíél fiai voltak: Mísáél\, Elcáfán és Szitrí. 23 Áron feleségül vette Elísebát\, Ammínádáb leányát\, Nahsón húgát\, ő szülte neki Nádábot és Abíhút\, Eleázárt és Ítámárt. 24 Kórah fiai voltak: Asszír\, Elkáná és Abíászáf. Ezek a kórahiak nemzetségei. 25 Eleázár\, Áron fia Pútíél egyik leányát vette feleségül\, ez szülte neki Fineást. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint. 26 Ez az az Áron és Mózes\, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint! 27 Ők – Mózes és Áron – beszéltek a fáraóval\, Egyiptom királyával\, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptomból. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata\n\n\n\nNemzetségtáblázatokról olvasunk\, ami nem ritka a Szentírásban\, hiszen Isten számontartja az övéit\, gondja van rájuk. Különös hangsúlyt kap Lévi nemzetségének felsorolása\, mert ebből a nemzetségből származik Mózes és Áron\, akiket Isten kiválasztott arra\, hogy Izráel szabadulását munkálják. „Ez az az Áron és Mózes\, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait\, Egyiptom országából seregeik szerint!” (26) \nRÉ21 172 \nNapi ének | 767 | Semmi felől ne aggódjál \n\n\n„…eljött az arimátiai József\, a nagytanács tekintélyes tagja\, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz\, és elkérte Jézus holttestét.”Mk 15\,42–47 \n\n\n42 Amikor beesteledett\, mivel az előkészület napja\, vagyis szombat előtti nap volt\, 43 eljött az arimátiai József\, a nagytanács tekintélyes tagja\, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz\, és elkérte Jézus holttestét. 44 Pilátus csodálkozott azon\, hogy Jézus már meghalt\, ezért hívatta a századost\, és megkérdezte tőle\, hogy meghalt-e már. 45 Amikor ezt megtudta a századostól\, kiadatta a holttestet Józsefnek. 46 Ő pedig gyolcsot vásárolt\, levette őt\, begöngyölte a gyolcsba\, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba\, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. 47 A magdalai Mária és Mária\, József anyja pedig figyelte\, hova helyezték őt. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(43) „…eljött az arimátiai József\, a nagytanács tekintélyes tagja\, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz\, és elkérte Jézus holttestét.” (Mk 15\,42–47) \nKi tudja\, milyen viharok tomboltak arimátiai Józsefben? A Jézust elítélő Nagytanács tagja volt\, de közben őszintén hitt Istenben\, és vágyta hatalmának kiteljesedését. Része volt a gépezetnek\, de Jézus személye is megérintette. Aztán van egy pont\, amikor döntenie kell\, ki kell állnia: bátran bemegy Pilátushoz\, elkéri a holttestet és eltemeti. Mondhatnánk\, hogy késő\, de nem az. József bátor kockáztatása része Jézus győzelmi menetének. Nyughelyre lelt a holttest\, ott a sír\, amelyből ki tud majd lépni a diadalmas Megváltó. Viharok tombolnak bennünk is. Hit és kételkedés\, vétkek és építő szavak\, tettek – mindent megtalálunk magunkban. De kapunk lehetőséget\, alkalmat\, kairoszt a hitvallásra\, amikor egyértelműen Jézus oldalára állhatunk. Ehhez az Istenbe vetett bizalom bátorsága kell. Abban is biztos vagyok: Józsefet úgy vitte a Lélek\, hogy nem volt ideje és lehetősége megállni\, gondolkodni. Cselekedni kellett\, jött a szombat. A hitvallástételre a legtöbbször nem tudunk felkészülni. De talán jobb is így.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-286/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250826
DTEND;VALUE=DATE:20250827
DTSTAMP:20250826T074615Z
CREATED:20250826T074615Z
LAST-MODIFIED:20250826T074615Z
UID:11712-1756166400-1756252799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Azután beviszlek benneteket arra a földre\, amelyről megesküdtem… Én vagyok az Úr!”2Móz 6\,1–13 \n\n\n1 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Majd meglátod\, mit teszek a fáraóval: erős kéz kényszeríti arra\, hogy elbocsássa\, erős kéz kényszeríti arra\, hogy elűzze őket országából. 2 Azután beszélt Isten Mózessel\, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr! 3 Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg\, mint „Mindenható Isten”\, de azt a nevemet\, hogy „ Úr”\, nem nyilatkoztattam ki nekik. 4 Szövetségre is léptem velük\, hogy nekik adom Kánaán földjét\, azt a földet\, amelyen jövevények voltak. 5 Meghallottam Izráel fiainak jajkiáltását is amiatt\, hogy az egyiptomiak rabszolgamunkára kényszerítik őket\, és visszaemlékeztem szövetségemre. 6 Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr\, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától\, és megmentelek benneteket a nekik végzett rabszolgamunkától; megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. 7 Népemmé fogadlak titeket\, én pedig Istenetek leszek\, és megtudjátok\, hogy én\, az Úr vagyok a ti Istenetek\, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. 8 Azután beviszlek benneteket arra a földre\, amelyről megesküdtem\, hogy Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak adom\, és nektek adom majd azt örökségül. Én vagyok az Úr! 9 Mózes pedig elbeszélte mindezt Izráel fiainak. De nem hallgattak Mózesre kishitűségük és a kemény munka miatt. 10 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 11 Menj be a fáraóhoz\, Egyiptom királyához\, és mondd meg neki\, hogy bocsássa el országából Izráel fiait! 12 Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen Izráel fiai sem hallgattak rám! Hogyan hallgatna hát rám a fáraó\, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?! 13 De az Úr szólt Mózesnek és Áronnak\, és odarendelte őket Izráel fiaihoz meg a fáraóhoz\, Egyiptom királyához\, hogy vezessék ki Izráel fiait Egyiptom országából. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata\n\n\n\nMegismétli\, megújítja ígéretét az Úr az elbizonytalanodó népnek: „Azután beviszlek benneteket arra a földre\, amelyről megesküdtem… Én vagyok az Úr!” (8) Bár az üzenet egyértelmű\, a korábbi keserű tapasztalatok\, a kimerültség\, a hitetlenség miatt nem talál visszhangra. Isten ígéreteit komolyan venni\, azokból a jövőre nézve erőt meríteni\, terveinket és tetteinket azokhoz igazítani\, elengedhetetlen a hívő ember számára. \nRÉ21 188 \nNapi zsoltárének | 776 | Mikor látom egeidet \n\n\n„Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.”Mk 15\,33–41 \n\n\n33 Amikor tizenkét óra lett\, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói\, elói\, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem\, én Istenem\, miért hagytál el engem? 35 Néhányan az ott állók közül\, amikor ezt hallották\, így szóltak: Íme\, Illést hívja. 36 Valaki elfutott\, és ecettel megtöltve egy szivacsot\, nádszálra tűzte azt\, inni adott neki\, és így szólt: Lássuk csak\, eljön-e Illés\, hogy levegye őt? 37 Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét. 38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor pedig a százados\, aki ott állt vele szemben\, látta\, hogy így lehelte ki a lelkét\, ezt mondta: Bizony\, ez az ember Isten Fia volt! 40 Voltak ott asszonyok is\, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária\, továbbá Mária\, a kis Jakab és József anyja\, valamint Salómé\, 41 akik követték őt\, és szolgáltak neki\, amikor Galileában volt\, és sok más asszony is\, akik vele mentek fel Jeruzsálembe. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(38) „Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.” (Mk 15\,33–41) \nAz a súlyos és gyönyörű kárpit\, ott\, a jeruzsálemi templomban a Szentek Szentjét takarta el. Isten pedagógiájának elemeként használta idáig. „Eddig\, és ne tovább\, ember!” – üzente. Az elhagyott paradicsom emléke\, a sajgó istenhiány a szívben\, a közöttünk és bennünk dúló háború\, bennünk\, akik képtelenek lennénk egyedül megállni Isten előtt. Ez a kárpit a templomban függött\, azon a helyen\, ahol Isten népe találkozott a Szenttel. Ahol imádkozni tudott\, bűnbánattal és hálaadással\, sóvárogva az elveszett közelséget\, a teljes életet. A templomban teret adott Isten magához\, megmutatta a hazaút lehetőségét. Jézus halálakor kettészakadt a kárpit\, szabaddá vált az út a Szentek Szentjébe. Áldozata\, halála ajtót nyitott\, végérvényesen. Nincs már rá szükség. Újra haza lehet térni\, visszakapjuk Istent\, az üdvösség a miénk\, békére cserélhetjük a háborút. Az Úrnak veled van dolga\, meg is szólít. És te is szólhatsz neki\, ha van mondanivalód. Szabad az út mindkét irányba\, Jézuson keresztül.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-285/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250825T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250830T170000
DTSTAMP:20250825T111639Z
CREATED:20250825T111639Z
LAST-MODIFIED:20250825T111639Z
UID:11710-1756108800-1756573200@nemmind1.hu
SUMMARY:Bach orgonaest a templomban 2025.08.29. péntek\, 18.00.
DESCRIPTION:
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/bach-orgonaest-a-templomban-2025-08-29-pentek-18-00/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250825
DTEND;VALUE=DATE:20250826
DTSTAMP:20250825T070907Z
CREATED:20250825T070907Z
LAST-MODIFIED:20250825T070907Z
UID:11634-1756080000-1756166399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Miért is küldtél ide engem? […] semmit sem tettél\, hogy megszabadítsd a népedet”2Móz 5 \n\n\n1 Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz\, és ezt mondták neki: Így szól az Úr\, Izráel Istene: Bocsásd el népemet\, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! 2 A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda az az Úr\, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat\, úgyhogy nem is bocsátom el Izráelt. 3 Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk ki azért háromnapi járóföldre a pusztába\, hogy áldozzunk Istenünknek\, az Úrnak\, hogy ne sújtson bennünket dögvésszel vagy fegyverrel. 4 De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkájától? Menjetek\, folytassátok a kényszermunkát! 5 Már így is sok a mihaszna nép az országban – mondta a fáraó –\, és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a kényszermunkát?! 6 A fáraó még aznap megparancsolta a nép sanyargatóinak és felügyelőinek: 7 Ne adjatok többé szalmát a népnek a vályogvetéshez\, ahogy eddig: Menjenek\, és szedjenek maguknak szalmát! 8 De hajtsatok be rajtuk ugyanannyi vályogot\, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle\, mert lusták ezek\, azért kiáltozzák: Menjünk és áldozzunk Istenünknek! 9 Ha nehezebb lesz az emberek munkája\, és el lesznek vele foglalva\, akkor nem törődnek majd hazug beszédekkel. 10 Kimentek tehát a nép sanyargatói és felügyelői\, és azt mondták a népnek: Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát. 11 Menjetek\, szedjetek magatoknak szalmát ott\, ahol találtok! De a munkátokból semmit sem engedünk el. 12 Ekkor a nép szétszéledt egész Egyiptomban\, hogy a tarlón szalmát szedegessen. 13 A sanyargatók pedig folyton csak hajszolták őket: Végezzétek el a napi munkátokat úgy\, mint amikor még volt szalma! 14 Meg is verték Izráel fiainak felügyelőit\, akiket a fáraó sanyargatói rendeltek föléjük\, és azt mondták: Miért nem végeztétek el sem tegnap\, sem ma a vályogvetést úgy\, mint eddig\, az előírt mennyiségben? 15 Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz\, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal? 16 Szalmát nem adnak szolgáidnak\, mégis azt parancsolják\, hogy csináljunk vályogot. Sőt most még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel. 17 De ő így felelt: Lusták vagytok\, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni az Úrnak. 18 Menjetek csak\, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek\, de a kiszabott vályogot be kell szolgáltatnotok! 19 Izráel fiainak felügyelői látták\, hogy bajban vannak\, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni! 20 Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal\, akik ott álltak rájuk várakozva\, 21 ezt mondták nekik: Nézzen rátok az Úr\, és ítéljen meg benneteket\, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és udvari emberei előtt\, és fegyvert adtatok a kezükbe\, hogy megöljenek bennünket! 22 Ekkor Mózes az Úrhoz fordult\, és ezt mondta: Uram\, miért bánsz ilyen gonoszul ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! 23 Mert amióta bementem a fáraóhoz\, hogy beszéljek vele a nevedben\, csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel\, te pedig semmit sem tettél\, hogy megszabadítsd a népedet. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata\n\n\n\n„Miért is küldtél ide engem?” (23) – kérdezi\, sőt számonkéri Mózes az Istent\, mintha nem lenne egyértelmű a válasz\, majd rátesz egy lapáttal: „semmit sem tettél\, hogy megszabadítsd a népedet” (23). A kudarc után jön az értetlenkedés\, a hárítás\, a vádaskodás\, pedig elég lett volna komolyan venni az Isten szavát. Mennyire emberi ez: elvárni\, számonkérni azt is\, amit soha nem ígért meg az Isten. Ki az közülünk\, aki még soha nem tette fel a kérdést egy-egy történés kapcsán: „Hogyan engedhette meg ezt az Isten?” \nRÉ21 31 \nNapi zsoltárének | 777 | Az Úr az én jó pásztorom \n\n\n„Kényszerítettek egy arra menő embert\, a cirénei Simont […]\, aki a mezőről jött\, hogy vigye Jézus keresztjét.”Mk 15\,20–32 \n\n\n20 Miután kigúnyolták\, levették róla a bíbor ruhát\, és felöltöztették a saját ruhájába. Majd kivitték\, hogy megfeszítsék őt. 21 Kényszerítettek egy arra menő embert\, a cirénei Simont\, Alexandrosz és Rúfusz apját\, aki a mezőről jött\, hogy vigye Jézus keresztjét. 22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre\, ami ezt jelenti: Koponya-hely\, 23 és mirhás bort adtak neki\, de ő nem fogadta el. 24 Keresztre feszítették\, és megosztoztak a ruháin\, sorsot vetve\, hogy ki mit kapjon. 25 Kilenc óra volt\, amikor megfeszítették. 26 Felirat is volt a kereszten az ellene szóló vádról\, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. 27 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót\, egyet jobb\, egyet pedig bal keze felől. 28 És így teljesedett be az Írás\, amely ezt mondja: „És a bűnösök közé sorolták.” 29 Akik elmentek mellette\, fejüket csóválva káromolták\, és ezt mondták: Te\, aki lerombolod a templomot\, és felépíted három nap alatt\, 30 mentsd meg magadat\, szállj le a keresztről! 31 Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták maguk között az írástudókkal együtt: Másokat megmentett\, magát nem tudja megmenteni. 32 A Krisztus\, Izráel királya szálljon le most a keresztről\, hogy lássuk\, és higgyünk! Azok is gyalázták\, akik vele együtt voltak megfeszítve. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(21) „Kényszerítettek egy arra menő embert\, a cirénei Simont […]\, aki a mezőről jött\, hogy vigye Jézus keresztjét.” (Mk 15\,20–32) \n„Semmi közöm nekem ehhez” – ezt mondhatta Simon\, amikor megszólította a római katona. Nem volt Jézus tanítványa\, senkije sem volt. „Semmi közöm azokhoz” – mondhatta volna\, amikor a római katona a lándzsa sima részével ráütött a vállára. Ez azt jelentette\, muszáj megtennie\, amit a hódító kér. „Nincs közöm azokhoz\, akik elítélték: a hataloméhes főpapokhoz\, a pöffeszkedő vezetőkhöz\, Jeruzsálem kicsinyes nagyjaihoz\, sem ezekhez” – mutat a bámészkodó tömegre\, a nevetőkre\, gúnyolódókra\, a néhány síróra. Valóban\, most érkezett a mezőről\, hamarosan aratás\, biztosan dolog volt\, a termés nem vár. Nem tudjuk\, mikor fordult meg benne valami\, de megtörtént. Lehet\, akkor\, ott\, lehet\, a húsvéti negyven nap alatt\, vagy utána\, de ráébredt arra\, hogy az a kereszt\, amelyet vitt azon az úton\, nem a názáreti Jézusé volt\, még akkor sem\, ha rá volt írva a neve. Az az ő keresztje volt. Nem ő vette át Jézus keresztjét\, hanem Jézus vette át Simon minden elrontott szavát és tettét\, minden félrevivő gondolatát\, minden bántását\, minden tévedését. Átvette\, elvette\, halálába zárta. Nem Simon vette át Jézus keresztjét\, hanem Jézus halt meg Simon keresztjén. Ráébredt: köze van azokhoz\, akik oda juttatták\, mert zsidók és pogányok együtt vitték oda. Vagyis dehogy vitték – engedte\, hogy vigyék\, közben minden fájdalmas lépéssel a titokzatos\, mindent átalakító győzelem felé közeledjen. Köze lett Jézushoz. Hitt. Hálából pedig odaadta az életét neki\, Jézusnak\, aki átvette a halálát\, az ítéletét. Jézusnak\, aki visszaadta neki Istent.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-284/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250824
DTEND;VALUE=DATE:20250825
DTSTAMP:20250824T171329Z
CREATED:20250824T171329Z
LAST-MODIFIED:20250824T171329Z
UID:11630-1755993600-1756079999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„megkeményítem a szívét\, és nem akarja majd elbocsátani a népet…” \n2Móz 4\,18–31 \n  \n18 Ekkor Mózes visszament Jetróhoz\, az apósához\, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba\, hadd lássam\, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek: Menj el békével! 19 Az Úr ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba\, mert meghaltak mindazok az emberek\, akik halálra kerestek téged. 20 Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait\, szamárra ültette őket\, hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes. 21 Mert ezt mondta az Úr Mózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba\, ügyelj arra\, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat\, amelyekre képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét\, és nem akarja majd elbocsátani a népet\, 22 de te mondd meg a fáraónak: Így szól az Úr: Izráel az én elsőszülött fiam. 23 Azért azt mondom neked\, hogy bocsásd el az én fiamat\, hadd szolgáljon áldozattal engem! Ha nem akarod őt elbocsátani\, akkor megölöm a te elsőszülött fiadat. 24 Útközben történt\, az éjjeli szálláson\, hogy rátámadt az Úr\, és meg akarta ölni. 25 De Cippóra fogott egy éles követ\, levágta fiának az előbőrét\, Mózes combjához érintette\, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! 26 Akkor eltávozott tőle az Úr. Cippóra akkor a körülmetélés miatt nevezte így Mózest: Véren szerzett vőlegény. 27 Áronnak pedig ezt mondta az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment\, és találkozott vele az Isten hegyénél\, és megcsókolta őt. 28 Mózes elbeszélte Áronnak mindazokat az igéket\, amelyekkel az Úr elküldte\, és mindazokat a jeleket\, amelyeket megparancsolt neki. 29 Azután elment Mózes és Áron\, és összegyűjtötte Izráel fiainak összes véneit. 30 Áron elmondta mindazt\, amit az Úr mondott Mózesnek\, Mózes pedig bemutatta a jeleket a nép előtt. 31 A nép pedig hitt. Amikor meghallották\, hogy az Úr számon tartja Izráel fiait\, és meglátta nyomorúságukat\, meghajoltak és leborultak. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata \nMózes visszatér Egyiptomba és eleget tesz a küldetésnek\, annak ellenére\, hogy a kezdeti sikertelenség „kódolva van”. Maga Isten mondja a fáraóról: „megkeményítem a szívét\, és nem akarja majd elbocsátani a népet…” (22) Bizony\, az Istentől kapott és elvállalt feladatunk\, szolgálatunk olykor nehezített pályán történik\, de az állhatatosság gyümölcse lehet az akkoriak megtapasztalása: „az Úr számon tartja Izráel fiait”. Jelen van\, vezet\, ha kell\, harcol értünk. \n  \nRÉ21 57 • IÉ Mk 12\,28–34 • Zsolt 138 \n  \nÚrvacsorai ének | 357 | Buzdulj mély hálára\, lelkünk \n  \nHeti zsoltárének | 56 | Kegyelmezz meg nekem\, én Istenem \n  \n„Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg!” \nMk 15\,1–19 \n  \n1 Korán reggel azonnal határozatot hoztak a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt\, vagyis az egész nagytanács. Azután Jézust megkötözve elvitték\, és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt neki: Te mondod. 3 A főpapok hevesen vádolták őt. 4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: Nem felelsz semmit? Nézd\, mennyire vádolnak! 5 Jézus pedig többé semmit sem válaszolt\, ezért Pilátus elcsodálkozott. 6 Ünnepenként pedig szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot\, akit kértek. 7 Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly a lázadók között\, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. 8 A sokaság tehát felmenve Pilátus elé kérte\, hogy tegyen eleget a szokásnak. 9 Pilátus pedig megkérdezte tőlük: Akarjátok\, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? – 10 mert tudta\, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. 11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot\, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. 12 Pilátus ismét megszólalt\, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal\, akit a zsidók királyának mondotok? 13 Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg! 14 Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg! 15 Pilátus pedig\, minthogy a sokaság kedvére akart tenni\, szabadon bocsátotta nekik Barabbást\, Jézust pedig megostoroztatta\, és átadta\, hogy megfeszítsék. 16 A katonák bevitték őt a palotába\, azaz a helytartóságra\, és összehívták az egész őrséget. 17 Bíborszínű köpenyt adtak rá\, és tövisből font koronát tettek a fejére\, 18 és elkezdték köszönteni: Üdvöz légy\, zsidók királya! 19 Nádszállal verték a fejét\, leköpdösték\, és térdhajtással hódoltak előtte. \n  \nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata \n(14) „Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg!” (Mk 15\,1–19) \n  \n\nOlyan korban olvassuk ezeket a sorokat\, amikor a nagyság\, a sikeresség fokmérője az\, ki a hangosabb\, vagy ki mellett áll nagyobb tömeg. Amióta a megszokott tapasztalati világunk online függelékkel egészült ki\, ez még inkább igaz. A leghatalmasabb tényező a követőszám\, a legnagyobb elérés\, a lájkok és megosztások adják a mércét. Rémisztő olvasni\, hogyan fordult szembe az ember ott\, Jeruzsálemben a jóval\, az igazzal\, a szenttel. Olyan emberek\, akik egyébként éheztek és szomjaztak a jóságra\, az igazságra\, a szentségre\, megvezethető tömeggé összecsúszva Barabbást engedik el. Nem\, az egyén sem jobb a tömegnél. És nem\, ma sem jobb a helyzet. De együtt vagy önmagunkban\, mi\, emberek Isten nélkül csak hangosabban és messzebbre hatva tesszük ugyanazt a rosszat. Ahhoz\, hogy Jézust válasszuk barabbásaink helyett\, a Szentlélek vezetése szükséges\, a Megváltó követése és az Atya egyre jobb megismerése. Meghallani azt az Istent\, aki a jót nem tömegben és hangerőben méri – ez a feladatunk\, ma is\, holnap is.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-283/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250822
DTEND;VALUE=DATE:20250823
DTSTAMP:20250822T075701Z
CREATED:20250822T075701Z
LAST-MODIFIED:20250822T075701Z
UID:11620-1755820800-1755907199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban\, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt\, mert ismerem fájdalmukat.”2Móz 3 \n\n\n1 Mózes pedig apósának\, Jetrónak\, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte\, és eljutott az Isten hegyéhez\, a Hórebhez. 2 Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis\, hogy a csipkebokor tűzben ég\, de mégsem ég el a csipkebokor. 3 Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek\, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 4 Amikor az Úr látta\, hogy odamegy megnézni\, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből\, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! 5 Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról\, mert szent föld az a hely\, ahol állsz! 6 Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene\, Ábrahám Istene\, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor Mózes eltakarta az arcát\, mert félt rátekinteni az Istenre. 7 Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban\, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt\, mert ismerem fájdalmukat. 8 El is megyek\, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből\, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre\, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni\, a hettita\, az emóri\, a perizzi\, a hivvi és a jebúszi nép helyére. 9 Bizony\, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is\, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. 10 Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet\, Izráel fiait Egyiptomból! 11 Mózes azonban ezt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én\, hogy elmenjek a fáraóhoz\, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait? 12 De Isten azt mondta: Bizony\, én veled leszek! Ez lesz annak a jele\, hogy én küldelek: Amikor kivezetted a népet Egyiptomból\, ennél a hegynél fogjátok áldozattal szolgálni az Istent. 13 De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz\, és azt mondom nekik: atyáitok Istene küldött engem hozzátok\, és ők megkérdezik tőlem\, hogy mi a neve\, akkor mit mondjak nekik? 14 Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok\, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok. 15 Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az Úr\, atyáitok Istene\, Ábrahám Istene\, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre\, így szólítsatok engem nemzedékről nemzedékre! 16 Menj\, gyűjtsd össze Izráel véneit\, és mondd meg nekik: Az Úr\, atyáitok Istene: Ábrahám\, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem\, és azt mondta: Számon tartalak benneteket és mindazt\, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek\, 17 és elhatároztam\, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni\, a hettita\, az emóri\, a perizzi\, a hivvi és a jebúszi nép földjére\, a tejjel és mézzel folyó földre. 18 Ők majd hallgatnak a szavadra. Azután menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához\, és ezt mondjátok neki: Az Úrral\, a héberek Istenével találkoztunk. Hadd menjünk azért ki háromnapi járóföldre a pusztába\, hogy áldozzunk Istenünknek\, az Úrnak! 19 Én ugyan tudom\, hogy az egyiptomi király nem engedi meg\, hogy elmenjetek\, hanem csak az erőszaknak enged majd\, 20 de én kinyújtom a kezemet\, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával\, amelyet véghezviszek benne. Majd azután elbocsát benneteket. 21 És jóindulatot ébresztek e nép iránt az egyiptomiakban\, úgyhogy amikor eljöttök\, nem jöttök üres kézzel. 22 Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket meg ruhákat\, és adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra: így szereztek majd zsákmányt Egyiptomtól. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata\n\n\n\n„Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban\, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt\, mert ismerem fájdalmukat.” (7) Ebben a bizonytalan világban jó meglátni azt\, ahogy Isten közelíti meg az övéi életét. Három bátorító üzenettel találkozunk ma: Isten látja nyomorúságunkat\, hallja segélykiáltásunkat és ismeri fájdalmunkat. Tárjuk fel bizalommal előtte minden gondunkat és kéréseinket (Fil 4\,6)! \nRÉ21 824 \nHitvallás ének | 322 | Hiszek egy Istenben\, Hatalmas Atyában \n\n\n„Te vagy a Krisztus\, az Áldottnak Fia? […] Én vagyok\, és meglátjátok az Emberfiát\, amint a Hatalmas jobbján ül\, és eljön az ég felhőin.”Mk 14\,53–65 \n\n\n53 Ekkor Jézust a főpaphoz vitték\, és oda gyülekeztek a főpapok\, a vének és az írástudók is mindannyian. 54 Péter távolról követte őt\, egészen a főpap palotájának udvaráig\, és ott ült a szolgákkal\, és melegedett a tűznél. 55 A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen\, hogy halálra adhassák; de nem találtak. 56 Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene\, de a vallomások nem egyeztek. 57 Ekkor előálltak néhányan\, és ezt a hamis vallomást tették ellene: 58 Mi hallottuk\, hogy ezt mondta: Én lerombolom az emberkéz alkotta templomot\, és három nap alatt másikat építek\, amelyet nem emberkéz alkotott. 59 De vallomásuk így sem egyezett. 60 A főpap ekkor középre állt\, és megkérdezte Jézustól: Semmit sem felelsz arra\, amit ezek ellened vallanak? 61 Ő azonban hallgatott\, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap: Te vagy a Krisztus\, az Áldottnak Fia? 62 Jézus ezt mondta: Én vagyok\, és meglátjátok az Emberfiát\, amint a Hatalmas jobbján ül\, és eljön az ég felhőin. 63 A főpap megszaggatta a ruháját\, és így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről? Azok pedig valamennyien kimondták az ítéletet\, hogy méltó a halálra. 65 Akkor némelyek leköpték őt\, majd arcát letakarva ököllel ütötték őt\, és ezt mondták neki: Most prófétálj! A szolgák is arcul verték őt. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(61–62) „Te vagy a Krisztus\, az Áldottnak Fia? […] Én vagyok\, és meglátjátok az Emberfiát\, amint a Hatalmas jobbján ül\, és eljön az ég felhőin.” (Mk 14\,53–65) \nA főpap nyeregben érezte magát\, kezében a hatalom – már amennyit a rómaiak hagytak neki –\, mögötte rengeteg ember. Ki hűséggel\, ki számítással. Ítélni akar\, és fog is. Aztán amikor Jézus megszólal\, megfordul a helyzet\, még az összetört Megváltón is „áthallatszik” az igazán ítélő bíró szava. Jézus mondata már itt\, már most ítélet. Az Úr kijelenti magát: Én vagyok. Isten szólal meg a bilincsbe vert elítéltben. Még így is ő az egyetlen\, akinek ott és akkor hatalma volt\, ráadásul a jövőben\, majd\, egyszer nyilvánvalóvá is teszi ezt mindenki előtt. Nap mint nap hoznak elmarasztaló ítéletet a keresztyén hitről világszerte\, legyintenek\, nevetnek sokan. Megítélik\, megalázzák Jézus követőit\, megkeserítik a hitvallók életét. De ez csak a pillanat\, a látszat. A valódi hatalom\, a valódi bíró a keresztyének mellett van. Azok mellett\, akik életüket összekapcsolták a megfeszítettel. Ez reménységet ad\, segítséget a tűrésben. Ráadásul aki ma vádol\, holnap maga is megtérhet\, és lehet\, a mi bizonyságtételünk\, hitvallásunk hatására is.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-282/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250818
DTEND;VALUE=DATE:20250819
DTSTAMP:20250818T182756Z
CREATED:20250818T182756Z
LAST-MODIFIED:20250818T182756Z
UID:11609-1755475200-1755561599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Nem távozik Júdából a jogar\, sem a kormánypálca… míg eljő Síló\, akinek engednek a népek.” \n1Móz 49 \n  \n1 Jákób hívatta fiait\, és ezt mondta: Gyűljetek össze\, hadd mondjam el\, mi történik veletek majd egykor! 2 Gyűljetek egybe\, hallgassatok meg\, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra\, Izráelre! 3 Rúben\, te vagy elsőszülöttem\, erősségem\, férfierőm első termése: kiváltképpen hatalmas\, kiváltképpen erős. 4 Kiáradtál\, mint a víz\, nem maradsz az első\, mert atyád ágyába léptél\, akkor meggyaláztál\, nyoszolyámba léptél. 5 Simeon és Lévi testvérek\, fegyvereik erőszak eszközei. 6 Társaságukba ne menj\, lelkem\, gyülekezetükkel ne egyesülj\, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban\, kedvtelésükben bikát bénítottak. 7 Átkozott haragjuk\, mert vad\, és dühük\, mert hajthatatlan. Szétosztom őket Jákóbban\, elszélesztem Izráelben. 8 Júda\, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakára teszed\, leborulnak előtted atyádnak fiai. 9 Fiatal oroszlán vagy\, Júda\, prédától lettél naggyá\, fiam! Lehevert\, elnyújtózott\, mint a hím vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölzavarni?! 10 Nem távozik Júdából a jogar\, sem a kormánypálca térdei közül\, míg eljő Síló\, akinek engednek a népek. 11 Szőlőtőhöz köti ki szamarát\, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa\, köntösét a szőlő vérében. 12 Szemei bornál ragyogóbbak\, fogai tejnél fehérebbek. 13 Zebulon a tengerpart felé lakik\, a hajók kikötője felé\, hátával Szidónra támaszkodik. 14 Issakár nagy csontú szamár\, az aklok között heverész. 15 De látva\, mily jó a nyugalom\, és milyen szép a föld\, teher alá hajtja vállát\, és robotoló szolgává lesz. 16 Dán ítéli a maga népét\, mint Izráel bármely törzse. 17 Dán kígyó lesz az úton\, vipera az ösvényen\, a ló csüdjébe harap\, és lovasa hanyatt esik. 18 Szabadításodra várok\, Uram! 19 Gádot martalócok marják\, de ő a sarkukba mar! 20 Ásér kenyere kövér\, királyi csemegéket kínál. 21 Naftáli gyors lábú szarvasünő\, szép szavakat hallat. 22 Termő fa ága József\, termő fa ága forrás mellett\, ágai átnyúlnak a kőfalon. 23 Ezért keserítik\, nyilazzák\, kergetik az íjászok. 24 De íja nem remeg\, izmos kezei fürgén járnak\, hisz Jákób Erőssége tartja a kezét\, Izráel pásztora\, kősziklája\, 25 atyád Istene\, aki megsegít téged\, a Mindenható\, aki megáld téged az ég áldásával felülről\, a lent elterülő mélység áldásaival\, az emlők és anyaméh áldásaival. 26 Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál\, az örök halmok gyönyörűségénél; szálljanak József fejére\, a testvérei között megszentelt fejére! 27 Benjámin ragadozó farkas\, reggel zsákmányt eszik\, este prédát oszt. 28 Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk\, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg. 29 Azután parancsot adott nekik\, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök\, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba! 30 Abba a barlangba\, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn\, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul. 31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét\, Sárát\, oda temették el Izsákot és feleségét\, Rebekát\, oda temettem el Leát is. 32 A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. 33 Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak\, felhúzta lábait az ágyra\, azután elhunyt\, és elődei mellé került. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata \n„Nem távozik Júdából a jogar\, sem a kormánypálca… míg eljő Síló\, akinek engednek a népek.” (10) Jákob megáldja 12 fiát\, az egyik leggazdagabb áldás Júda törzsének jut\, akinél ott lesz a jogar\, a kormánypálca\, amíg el nem jön Siló. A Siló név többféle jelentéssel bír\, egyet említünk: „Akié minden”! Siló a Messiásra\, Isten Fiára\, Jézus Krisztusra utal\, aki eljön\, akinek adatott minden hatalom (Mt 28\,18). A végső eljövetelkor minden térd meg fog hajolni előtte (Fil 2\,10–11). Hajoljunk meg már most és kövessük Őt\, hogy majd egykor örömmel hajoljon meg térdünk a Messiás előtt! \n  \nRÉ21 134 \n  \nNapi ének zsoltárének | 780 | Megvizsgáltál\, Uram\, engem \n  \n„Mire való az olajnak ez a pazarlása?” \nMk 14\,1–11 \n  \n1 Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját\, hogy Jézust valamiképpen csellel elfogják és megöljék\, 2 mert ezt mondták: Ne az ünnepen\, nehogy zavargás legyen a nép körében. 3 Amikor Betániában a leprás Simon házában volt\, és asztalhoz telepedett\, odament egy asszony\, akinél valódi és drága nárdusolaj volt egy alabástromtartóban\, és az alabástromtartót feltörve\, ráöntötte az olajat Jézus fejére. 4 Némelyek pedig maguk között bosszankodtak: Mire való az olajnak ez a pazarlása? 5 Hiszen el lehetett volna adni ezt az olajat több mint háromszáz dénárért\, és a pénzt szétosztani a szegényeknek. És korholták az asszonyt\, 6 de Jézus ezt mondta: Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. 7 Mert a szegények mindig veletek lesznek\, és amikor csak akartok\, jót tehettek velük\, én azonban nem leszek mindig veletek. 8 Azt tette\, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre. 9 Bizony mondom nektek\, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon\, amit ez az asszony tett\, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. 10 Ekkor Júdás Iskáriótes\, egy a tizenkettő közül\, elment a főpapokhoz\, hogy elárulja őt nekik. 11 Amikor azok ezt meghallották\, megörültek\, és megígérték\, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig várta a megfelelő alkalmat\, hogy elárulhassa Jézust. \n  \nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata \n(4b) „Mire való az olajnak ez a pazarlása?” (Mk 14\,1–11) \n  \n\nNem csupán ész dolga az Istennel való kapcsolat\, hanem a szívé is. Érzelmek\, gesztusok\, lelki mozgás\, akkor is\, ha nem értem\, nem látom át\, mit tesz Isten. Ez az asszony itt az Igében jön\, áthág minden illendőséget\, és drága nárduskenetet önt Jézusra. Miért teszi ezt? A jelenlévők is tanakodnak\, nem tetszik nekik\, pazarlásnak érzik. Amit Simon és társai nem tudnak: Jézus a halálára készül már. Az az asszony közelebb volt hozzá akkor\, mint a többi jelenlévő. Nem gondolkodott\, a szíve vezette\, nem várt semmit\, nem kért semmit\, csak elővette kincsét\, és a Megváltóra öntötte. A szeretetét akarta kimutatni\, furcsa mód megérezte\, mire készült az Ura. Nem értette a megváltást\, nem tudta átfogni\, emberi ésszel akkor felfoghatatlan volt\, a tanítványok sem értették még. De érezhették\, rá lehetett Jézus hullámhosszára csatlakozni. A megváltás nem zseniális gondolat volt\, hanem a meghasadt atyai szív következménye. Távol került Istentől az emberiség\, ő pedig elment a legvégsőkig\, emberré lett\, és magát adta megoldásként\, vállalta az áldozatot. Érthetetlen\, de érezhető. Az asszony pazarlása ráadásul szépen kapcsolódik a „pazarló” Istenhez\, aki mindenét odaadta Jézusban. Nem véletlenül védi meg Jézus\, és teszi számukra példává. Akkor talán ő volt a legközelebb a Megváltóhoz.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-281/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250801T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250831T170000
DTSTAMP:20250801T072720Z
CREATED:20250801T072720Z
LAST-MODIFIED:20250801T072720Z
UID:11598-1754035200-1756659600@nemmind1.hu
SUMMARY:Tóth Bálint: Augusztusi este
DESCRIPTION:  \nA rózsa lábujjhegyre áll\,\ntárt pillákkal nézi a holdat.\nAlszik fészkén a jégmadár\,\nfenyőn feketerigók szólnak\,\ns egyenként elhallgatnak ők is\,\nelszunnyadnak a tág mezők is\,\nhangolnak tücskök\, pengetik\,\nfelcsap a fülemüle-trilla\,\ns egy tündér csillagkönnyeit\naz ég kék kötényébe sírja.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/toth-balint-augusztusi-este/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250801
DTEND;VALUE=DATE:20250802
DTSTAMP:20250801T072813Z
CREATED:20250801T072813Z
LAST-MODIFIED:20250801T072813Z
UID:11600-1754006400-1754092799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Isten kegyelmes volt hozzám”1Móz 33 \n\n\n1 Amikor Jákób föltekintett\, látta\, hogy már jön is Ézsau\, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea\, Ráhel és a két szolgálóleány mellé. 2 Előreállította a szolgálóleányokat és gyermekeiket\, mögéjük Leát és gyermekeit\, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3 Ő maga előttük ment\, és hétszer borult le a földre\, amíg a bátyjához ért. 4 Ézsau eléje futott\, megölelte\, nyakába borult\, megcsókolta\, és sírtak. 5 Amikor Ézsau föltekintett\, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket\, azt kérdezte: Kik ezek? Jákób így felelt: A gyermekek\, akiket Isten adott kegyelméből a te szolgádnak. 6 Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt\, és leborultak. 7 Odalépett Lea is gyermekeivel együtt\, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is\, és ők is leborultak. 8 Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor\, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra\, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9 Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven\, öcsém\, legyen a tied\, ami a tied! 10 De Jákób ezt mondta: Ne úgy\, hanem ha elnyertem jóindulatodat\, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat\, mintha Isten arcát láttam volna\, olyan kedvesen fogadtál. 11 Fogadd el ajándékomat\, amelyet áldásommal vittek neked\, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám\, és van mindenem. És addig unszolta őt\, amíg el nem fogadta. 12 Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el\, menjünk\, majd én előtted megyek! 13 De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram\, hogy a gyermekek gyengék\, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat\, elhullik az egész nyáj. 14 Menjen csak az én uram a szolgája előtt\, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint\, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. 15 Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az\, ha elnyertem uram jóindulatát? 16 Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé. 17 Jákób azonban Szukkót felé indult\, és ott épített magának házat\, jószágának pedig lombokból árnyékvetőt készített. Ezért hívják azt a helyet Szukkótnak. 18 Így jutott el Jákób\, Paddan-Arámból elindulva\, épségben Sikem városáig\, amely Kánaán földjén van. Tábort ütött a várossal szemben\, 19 és a mezőnek azt a részét\, ahol sátrat vert\, megvette Hamórnak\, Sikem apjának a fiaitól száz keszíta ezüstért. 20 Majd felállított ott egy oltárt\, és így nevezte el: Isten\, Izráel Istene! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata\n\n\n\nA Szentírás egyik fontos tanítása az alkalmas időről szól. Isten népe számára az idő mindig valamit elhoz\, valami mindig történik; dinamikus szemlélet jellemezte az ókori Izráelt. Tudták ők is\, hogy az időket\, alkalmakat siettetni nem lehet\, de bíztak abban\, hogy Isten hűséges az ő ígéreteihez\, még akkor is\, ha várni kell azok beteljesülésére. A mi életünkben is fontos az alkalmas idő\, például a megbékélés ideje. Kivel\, miért kell megbékélnünk? Isten látja\, tudja\, és elhozza a megbékélés alkalmas idejét. \nRÉ21 133 \nNapi ének | 749 | Halld meg\, bűnös ember: Jézus szeret! \n\n\n„Hozzátok őt elém!”Mk 9\,14–29 \n\n\n14 Amikor a tanítványok közelébe értek\, nagy sokaságot láttak körülöttük\, írástudókat is\, akik vitatkoztak velük. 15 Amint meglátták Jézust\, az egész sokaság felbolydult\, és eléje futott\, hogy köszöntse őt. 16 Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? 17 A sokaságból így felelt neki valaki: Mester\, elhoztam hozzád a fiamat\, akiben néma lélek van; 18 és ahol hatalmába keríti\, földhöz vágja őt\, habzik a szája\, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak\, hogy űzzék ki\, de nem tudták. 19 Jézus így válaszolt nekik: Ó\, hitetlen nemzedék\, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! 20 Odavitték hozzá\, és amikor meglátta Jézust a lélek\, azonnal megrázta a fiút\, úgyhogy az a földre esve fetrengett\, és habzott a szája. 21 Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. 22 Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is\, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz\, légy segítségünkre\, könyörülj rajtunk! 23 Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak\, aki hisz. 24 A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! 25 Amikor látta Jézus\, hogy összefut a sokaság\, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek\, én parancsolom neked: menj ki belőle\, és ne menj bele többé! 26 Az pedig felkiáltott\, erősen megrázta őt\, és kiment belőle. A gyermek olyan lett\, mint a halott\, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. 27 Jézus azonban kezét megragadva felemelte\, és az felkelt. 28 Amikor azután Jézus bement egy házba\, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? 29 Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki\, csak imádsággal. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(19b) „Hozzátok őt elém!” (Mk 9\,14–29) \nÓriási a kontraszt a megdicsőülés hegye és a mai történetünk helyszíne között. Fenn a hegyen az Isten egyértelmű közelsége\, Jézus emberin is áttűnő istensége\, a békesség. Itt lenn zűrzavar\, tanácstalanság\, vita és szenvedés. A tanítványok széttárják kezüket\, az apa reménytelenségében is bizakodik\, a démoni erők fogva tartanak valakit. Csak körül kell néznünk\, pontosan elénk rajzolja a valóságunkat. De azt is megmutatja\, mit jelent az\, amikor maga Jézus megérkezik ide. Ő nem tehetetlen\, az apa küzdelmesen valóságos hitvallása után megmutatja\, hogy ő képes a szabadításra. Szava\, parancsa helyreállítja a fiút\, helyreállítja a mi életünket. „Hozzátok őt elém!” – mondja nekünk is. Vigyük oda azt\, akit féltünk\, azt\, akit magába zárt a gonosz vagy a szenvedés! Álljunk oda mi magunk\, szégyenünkkel\, betegségünkkel\, belső harcainkkal. Aztán már szabadon álljunk be gyógyító szolgálatába\, benne való bizalmat tanulva és kitartóan imádkozva.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-280/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250731
DTEND;VALUE=DATE:20250801
DTSTAMP:20250731T084110Z
CREATED:20250731T084110Z
LAST-MODIFIED:20250731T084110Z
UID:11595-1753920000-1754006399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre\, amiben szolgádat részesítetted.”1Móz 32 \n\n\n1 Reggel fölkelt Lábán\, megcsókolta unokáit és leányait\, és megáldotta őket. Azután elment Lábán\, és visszatért lakóhelyére. 2 Jákób is útnak indult. Ekkor találkoztak vele Isten angyalai. 3 Amikor Jákób meglátta őket\, ezt mondta: Isten tábora ez! És elnevezte azt a helyet Mahanajimnak. 4 Azután követeket küldött Jákób maga előtt bátyjához\, Ézsauhoz Széír földjére\, Edóm mezejére\, 5 és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak\, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád\, Jákób: Lábánnál voltam jövevény\, ott tartózkodtam mostanáig. 6 Szereztem marhákat\, szamarakat és juhokat\, szolgákat és szolgálóleányokat. Azért küldök neked üzenetet\, uram\, hogy elnyerjem jóindulatodat. 7 A követek ezzel tértek vissza Jákóbhoz: Elmentünk bátyádhoz\, Ézsauhoz: jön is már eléd\, de négyszáz férfi van vele! 8 Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el\, ezért két táborra osztotta a vele levő népet meg a juhokat\, marhákat és tevéket. 9 Mert úgy gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort\, és levágja azt\, legalább a másik tábor megmenekülhet. 10 Jákób azután ezt mondta: Ó\, atyámnak\, Ábrahámnak Istene és atyámnak\, Izsáknak Istene\, Uram\, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba\, rokonságod közé\, és jót teszek veled! 11 Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre\, amiben szolgádat részesítetted. Hiszen csak egy vándorbottal keltem át itt a Jordánon\, most pedig két táborom is van. 12 Ments meg engem bátyámnak\, Ézsaunak a kezéből\, mert félek\, hogy ha idejön\, megöl engem és az anyákat is gyermekeikkel együtt. 13 Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled\, és utódaidat olyanná teszem\, mint a tenger homokja\, amely olyan sok\, hogy nem lehet megszámolni. 14 Miután ott töltötte azt az éjszakát\, ajándékokat válogatott ki bátyjának\, Ézsaunak mindabból\, amire szert tett: 15 kétszáz kecskét\, húsz bakot\, kétszáz juhot\, húsz kost\, 16 harminc szoptatós tevét csikóstul\, negyven tehenet és tíz bikát\, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. 17 Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön\, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem\, de hagyjatok távolságot a nyájak között! 18 Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám\, Ézsau\, és megkérdezi\, hogy kinek a szolgája vagy\, hová mégy\, kié ez a jószág előtted\, 19 akkor ezt mondd: Szolgádé\, Jákóbé\, aki ajándékul küldi uramnak\, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk. 20 Ezt parancsolta a másodiknak is\, a harmadiknak is\, mindazoknak\, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Ézsauval\, amikor találkoztok vele! 21 Ezt is mondjátok: Szolgád\, Jákób itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal\, amely előttem megy\, és csak azután kerülök a színe elé\, talán akkor szívesen fogad. 22 Az ajándék tehát elindult előtte\, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. 23 De fölkelt még azon az éjszakán\, fogta két feleségét\, két szolgálóleányát és tizenegy gyermekét\, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24 Fogta és átvitte őket a patakon\, majd átvitte mindenét\, amije volt. 25 Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki birokra kelt vele\, egészen hajnalhasadtáig. 26 De látta\, hogy nem bír vele\, ezért megütötte a csípője forgócsontját\, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja\, miközben vele birkózott. 27 Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el\, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el\, amíg meg nem áldasz. 28 Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29 Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved\, hanem Izráel\, mert küzdöttél Istennel és emberekkel\, és győztél. 30 Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kérded a nevemet? És megáldotta őt. 31 Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet\, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre\, mégis életben maradtam. 32 Már sütött a nap\, amikor átkelt Penúélnál\, és sántított csípőjére. 33 Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat\, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata\n\n\n\nIsten komolyan vesz minket\, komolyan veszi a vele való tusakodásainkat is. Ő akár még vitapartnernek is tart minket. A szenvedései miatt vívódó Jóbhoz is így szól: „Övezd hát föl derekadat férfiasan!” (Jób 38\,3a) A mi Istennel való találkozásunk után sem lesz soha ugyanolyan az életünk\, mint azelőtt. Ha ő belép az életünkbe\, megváltoztatja azt az ő akarata szerint. \nRÉ21 144 \nNapi ének | 751 | Jöjj el az élet vizéhez \n\n\n„Te vagy a Krisztus.”Mk 8\,27–9\,13 \n\n\n27 Jézus pedig elindult tanítványaival együtt a Cézárea Filippi mellett levő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek? 28 Ők így feleltek: Keresztelő Jánosnak\, mások Illésnek\, ismét mások pedig egynek a próféták közül. 29 Jézus tovább kérdezte őket: Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus. 30 Jézus pedig megparancsolta nekik\, hogy senkinek se beszéljenek őróla. 31 És tanítani kezdte őket\, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie\, és el kell vettetnie a vénektől\, a főpapoktól és az írástudóktól\, és meg kell öletnie\, de harmadnapon fel kell támadnia. 32 Jézus nyíltan beszélt erről. Péter ekkor félrevonva őt feddeni kezdte; 33 ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett\, megfeddte Pétert\, és ezt mondta: Távozz tőlem\, Sátán\, mert nem az Isten szerint gondolkozol\, hanem az emberek szerint. 34 Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt\, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni\, tagadja meg magát\, vegye fel a keresztjét\, és kövessen engem! 35 Mert aki meg akarja menteni az életét\, az elveszti azt\, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért\, megmenti azt. 36 Mit használ ugyanis az embernek\, ha az egész világot megnyeri\, de élete veszendőbe megy? 37 Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért? 38 Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt\, azt az Emberfia is szégyellni fogja\, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. \n1 Azután így szólt hozzájuk: Bizony mondom nektek\, hogy vannak az itt állók között némelyek\, akik nem ízlelik meg a halált addig\, amíg meg nem látják\, hogy az Isten országa eljött hatalommal. 2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert\, Jakabot és Jánost\, felvitte csak őket külön egy magas hegyre\, és szemük láttára elváltozott. 3 Ruhája olyan tündöklő fehér lett\, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni. 4 És megjelent nekik Illés Mózessel együtt\, és beszélgettek Jézussal. 5 Péter megszólalt\, és ezt mondta Jézusnak: Mester\, jó nekünk itt lenni; hadd készítsünk három sátrat: neked egyet\, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. 6 Nem tudta ugyanis\, hogy mit beszél\, mert nagy félelem fogta el őket. 7 De felhő támadt\, amely beárnyékolta őket\, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam\, őt hallgassátok! 8 És amint körülnéztek\, már senki mást nem láttak maguk mellett\, csak Jézust egyedül. 9 Amikor jöttek lefelé a hegyről\, megparancsolta nekik\, hogy senkinek el ne mondják\, amit láttak\, csak amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. 10 Engedelmeskedtek a parancsnak\, de azon tanakodtak egymás között\, mit jelent a halottak közül való feltámadás. 11 Ezért megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók\, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? 12 Ő pedig így válaszolt: Illés valóban előbb jön el\, hogy helyreállítson mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról\, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? 13 De mondom nektek\, Illés már eljött\, és azt tették vele\, amit csak akartak\, amint meg van írva róla. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(29) „Te vagy a Krisztus.” (Mk 8\,27–9\,13) \nKi az\, aki Péter vallástétele szerint Krisztus\, Messiás\, Szabadító\, de csak húsvét után lehet róla beszélni? Ki az\, akiről Péter vallást tesz\, mégis félreérti\, és akit nem értünk mi sem igazán? Ő az\, aki „Úr lévén lett szolgává\, Mindeneknek csúfjává\, Istenségét elrejtette\, Midőn testünket felvette”. (RÉ 360) Ő az\, aki vállalta az emberi származást\, genomot anélkül\, hogy megszűnt volna Úr lenni. Aki értünk önként ment az átokra\, és „engedelmes volt mindhalálig\, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé\, és azt a nevet adományozta neki\, amely minden névnél nagyobb…” (Fil 2\,6–11) Krisztus személye ugyan magával ragadta Pétert\, szavai azonban megítélték az értetlenkedőt: „Távozz tőlem\, Sátán!” Kétélű kardként (mint a szike\, amely szétválasztja a belső szerveket) hasított bele a lelkébe: van benned egy megátalkodott rész\, amely Isten ellen dolgozik\, és ezért egész valód megváltásra szorul. Aki utánam akar jönni\, meg kell tagadnia\, el kell veszítenie szívének emberi szándékait\, és fel kell vennie az Istennek való engedelmesség igáját! Csak így találhatsz igazán magadra. Én pedig ott vagyok veled kereszthordozásod minden napján\, hogy életed feddhetetlenül őriztessék meg az utolsó napra.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-279/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250730
DTEND;VALUE=DATE:20250731
DTSTAMP:20250730T091147Z
CREATED:20250730T091147Z
LAST-MODIFIED:20250730T091147Z
UID:11592-1753833600-1753919999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr álljon őrt köztem és közted\, amikor mi nem látjuk egymást!”1Móz 31\,22–54 \n\n\n22 Lábán csak harmadnap értesült arról\, hogy Jákób elment. 23 Akkor maga mellé vette hozzátartozóit\, és hétnapi járóföldön át üldözte\, míg utol nem érte Gileád hegyvidékén. 24 Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álmában azon az éjszakán\, és ezt mondta neki: Vigyázz\, ne mondj Jákóbnak se jót\, se rosszat! 25 Amikor Lábán utolérte Jákóbot\, Jákób már sátrat vert a hegyen. Lábán is Gileád hegyvidékén vert sátrat hozzátartozóival együtt. 26 Lábán ezt mondta Jákóbnak: Mit tettél?! Engem rászedtél\, leányaimat meg elhajtottad\, mint a hadifoglyokat! 27 Miért titokban szöktél el\, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekszóval\, dobbal és citerával bocsátottalak volna el! 28 Még azt sem engedted meg\, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ostoba dolgot tettél! 29 Volna erőm hozzá\, hogy elbánjak veletek\, de atyátok Istene a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz\, ne mondj Jákóbnak se jót\, se rosszat! 30 De ha már mindenáron el akartál menni\, mert nagyon kívánkoztál apád házába\, miért loptad el a házibálványomat? 31 Jákób erre így felelt Lábánnak: Mert féltem\, és azt gondoltam\, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat. 32 De akinél megtalálod a háziistenedet\, az ne maradjon életben! Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg\, mi van nálam\, és vidd a magadét! Jákób ugyanis nem tudta\, hogy Ráhel ellopta azt. 33 Bement tehát Lábán Jákób sátrába\, Lea sátrába és a két szolgálóleány sátrába\, de nem találta. Azután kijött Lea sátrából\, és bement Ráhel sátrába. 34 Ráhel közben fogta a házibálványt\, egy teve nyergébe tette\, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat\, de nem találta. 35 Ráhel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram\, hogy nem tudok fölkelni előtte\, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatott tehát utána\, de nem találta a házibálványt. 36 Ekkor Jákób haragra lobbant\, és perlekedni kezdett Lábánnal. Azt mondta Jákób Lábánnak: Mi a bűnöm\, és mi a vétkem\, hogy üldözőbe vettél? 37 Hiszen fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit\, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé\, döntsenek ők kettőnk ügyében! 38 Már húsz esztendeje vagyok nálad\, juhaid és kecskéid nem vetéltek el\, nyájad kosait nem ettem meg. 39 Amit a vad széttépett\, nem vittem hozzád\, magam térítettem meg\, tőlem kérted számon; meg azt is\, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. 40 Nappal a hőség emésztett\, éjjel meg a hideg\, szememet kerülte az álom. 41 Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért\, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. 42 Ha atyám Istene\, Ábrahám Istene és Izsák félelmetes Istene velem nem lett volna\, akkor most üres kézzel bocsátanál el. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját\, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel. 43 Lábán azt felelte Jákóbnak: A leányok az én leányaim\, a fiúk az én fiaim\, a nyáj az én nyájam\, minden az enyém\, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen vagy fiaik ellen\, akiket szültek?! 44 Jöjj hát\, kössünk szövetséget egymással\, az legyen a tanú köztünk! 45 Ekkor fogott Jákób egy követ\, és fölállította azt szent oszlopként. 46 Majd ezt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek\, csináltak egy kőrakást\, és ettek a kőrakásnál. 47 Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának\, Jákób pedig elnevezte Gal-Édnek. 48 Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek\, 49 de Micpának is\, mert ezt mondta: Az Úr álljon őrt köztem és közted\, amikor mi nem látjuk egymást! 50 Ha leányaimmal rosszul bánsz\, ha leányaimon kívül más feleségeket is veszel\, azt közülünk ugyan senki nem fogja látni\, de Isten lesz a tanú köztünk. 51 Majd ezt mondta Lábán Jákóbnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop\, amelyet közém és teközéd emeltem. 52 Tanú ez a kőrakás\, és tanú ez a szent oszlop\, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád\, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám ártó szándékkal. 53 Ábrahám Istene és Náhór Istene\, az atyák Istene ítéljen fölöttünk. Akkor megesküdött Jákób Izsáknak\, atyjának félelmetes Istenére\, 54 majd áldozatot mutatott be Jákób a hegyen\, és meghívta hozzátartozóit az áldozati lakomára. És miután ettek\, a hegyen töltötték az éjszakát. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata\n\n\n\n„Az Úr álljon őrt köztem és közted\, amikor mi nem látjuk egymást!” (49) Néha azt gondoljuk\, nem tartozunk számot adni senkinek\, mert az emberek nem látják a tetteinket\, nem ismerik a szándékainkat\, gondolatainkat. De „Isten lesz a tanú köztünk” (31\,50) mindenkor. Neki mindig számadással tartozunk. Éljük az életünket úgy\, hogy Istennek akarjunk tetszeni\, mert akkor biztos\, hogy az emberek felé is az ő szeretetét tudjuk továbbadni. \nRÉ21 16 \nNapi ének | 804 | Hálát adok\, Uram\, az életért! \n\n\n„…kézen fogva kivezette…”Mk 8\,22–26 \n\n\n22 Amikor Bétsaidába érkeztek\, egy vakot vittek hozzá\, és kérték\, hogy érintse meg. 23 Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból\, azután szemére köpve rátette kezét\, és megkérdezte: Látsz-e valamit? 24 Az felnézett\, és így szólt: Látom az embereket\, amint jönnek-mennek\, de mintha fákat látnék. 25 Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére\, ő pedig körülnézett\, és meggyógyult\, tisztán látott mindent. 26 Jézus ekkor hazaküldte őt\, és azt mondta: Még a faluba se menj be! \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(23) „…kézen fogva kivezette…” (Mk 8\,22–26) \n„Krisztus kegyelme\, amit korábban egy csapásra árasztott ki másokra\, erre az emberre csak cseppenként jutott el […] maga a meggyógyított legyen bizonyítéka annak\, hogy ő szabadon választja meg kegyelme kiárasztásának módozatait” (Kálvin). Jézus gyakran vonult vissza pihenni Bétsaidába (élelem háza)\, Péter\, András és Fülöp halászfalujába. Sok jelet és csodát tett ott is\, lakói mégsem tértek meg. (Mt 11\,21). Mintha ezen az emberen mutatná meg vaksi tanítványainak is\, hogy az ő látásuk is gyógyulhat. Ki akar vezetni a rossz kovásszal kevert légkörből\, ahol „a bűn sötétben tévelyeg\, és bajba dönt vakon”\, ahol a „bűnben kín van s gyűlölet\, mi mást\, más minket öl”\, és már látni sem bírjuk egymást. Először fel kell ismernünk\, hogy nem látjuk jól a világot\, a másik embert\, önmagunkat és Istent sem. Jézus közelében döbbenhetünk csak rá\, hogy nem rendelkezünk a lelkek és helyzetek helyes megítélésének a képességével\, legfeljebb tapogatódzni tudunk. Urunk Igéjével fokról fokra\, ismét és ismét nyitogatja a szemünket\, „kézen fog\, s vezet világos utakon” (761). Kérjük\, Urunk\, kegyelmesen nyisd fel a szemünket\, hogy ne csak nézzünk\, hanem lássunk is túl a láthatókon\, lássuk meg a másikban az embert\, aki kegyelemre szorul\, ugyanúgy\, mint mi!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-278/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250728
DTEND;VALUE=DATE:20250729
DTSTAMP:20250728T073740Z
CREATED:20250728T073740Z
LAST-MODIFIED:20250728T073740Z
UID:11590-1753660800-1753747199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Teérted áldott meg engem az Úr”1Móz 30\,25–43 \n\n\n25 Történt\, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet\, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem\, hadd menjek haza a szülőföldemre! 26 Add ki a feleségeimet és gyermekeimet\, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el\, hiszen te tudod\, hogy mennyit dolgoztam nálad! 27 Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Megtudtam a jelekből\, hogy teérted áldott meg engem az Úr. 28 És hozzátette: Szabd meg a béredet\, amit szeretnél tőlem\, és én megadom neked! 29 Jákób azt felelte neki: Te tudod\, hogyan szolgáltalak\, és mivé lett nálam a jószágod. 30 Az a kevés\, amid érkezésem előtt volt\, sokra szaporodott\, mert megáldott téged az Úr a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? 31 Ekkor Lábán azt kérdezte: Mit adjak hát neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit\, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat. 32 De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyest és tarkát\, meg minden feketét a juhok közül\, és a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. 33 Az mutatja meg\, hogy igaz ember vagyok-e\, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet\, lopott jószág lesz nálam mindaz\, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között\, és nem fekete a juhok között. 34 Lábán ezt mondta: Jó\, legyen úgy\, ahogy mondod! 35 És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat\, minden pettyes és tarka kecskét\, mindazt\, amelyiken valami fehérség volt\, és minden feketét a juhok közül\, és a fiaira bízta. 36 Majd háromnapi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait. 37 Jákób ekkor gyenge nyárfa-\, mandulafa- és platánfavesszőket vágott\, majd fehér csíkokat faragott beléjük úgy\, hogy lecsupaszította a vesszőket a fehér részig\, 38 és odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba\, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak párzani\, amikor inni jártak. 39 Ott párzott a nyáj a vesszők előtt\, és ezért csíkos lábúakat\, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. 40 Azután különválasztotta Jákób a juhokat\, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat\, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé. 41 Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak\, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé\, hogy a vesszőket látva pározzanak. 42 De amikor satnya volt a nyáj\, nem rakta oda\, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák\, Jákóbnak pedig a fejlettebbek. 43 Így ez az ember egyre jobban gyarapodott: lett neki sok nyája\, szolgálóleánya\, szolgája\, tevéje és szamara. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata\n\n\n\n„Teérted áldott meg engem az Úr” (27b). Mindennapi imádságainkban megköszönjük Isten áldásait\, amiket az életünkben tapasztalunk. Ezekért valóban méltó Isten a dicséretre. Milyen nagy öröm az\, amikor mástól hallhatjuk\, hogy az életükben áldássá válhattunk\, és ők is miattunk dicsérik az Istent! Adja Isten\, hogy áldássá válhassunk mások számára is. \nRÉ21 745 \nNapi ének | 746 | Éltem minden dolgában \n\n\n„…már három napja vannak velem…”Mk 8\,1–10 \n\n\n1 Azokban a napokban\, amikor ismét nagy sokaság vette körül\, és nem volt mit enniük\, magához hívta tanítványait\, és így szólt hozzájuk: 2 Szánakozom a sokaságon\, mert már három napja vannak velem\, és nincs mit enniük; 3 ha pedig éhesen bocsátom őket haza\, kidőlnek az úton\, mert némelyikük messziről jött. 4 Tanítványai így feleltek: Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában? 5 Megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők ezt válaszolták: Hét. 6 Ekkor megparancsolta a sokaságnak\, hogy telepedjenek le a földre\, azután vette a hét kenyeret\, hálát adott\, megtörte\, és tanítványainak adta\, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. 7 Volt néhány kis haluk is\, és miután áldást mondott\, szólt\, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8 Ettek és jóllaktak\, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral\, 9 pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket\, 10 és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(2) „…már három napja vannak velem…” (Mk 8\,1–10) \nJézust továbbra is „külföldön” találjuk\, a Tízváros közelében\, amely vegyes népességű vidék volt. Nagy tömeg keresi a társaságát\, ahogy korábban a Genezáreti-tónál élők is. Mindkét esetben tanítványai közreműködésével ad a sokaságnak enni\, ott több mint ötezer\, itt négyezer férfinak és családjuknak. Az utóbbiak viszont nem egy napot hallgatják csupán\, hanem már három napja vannak vele. Gondoljuk el\, mekkora lelki éhség\, egzisztenciális szükség hajthatta őket oda\, és milyen szeretet és erősugárzás tarthatta őket ott! Háromnapos intenzív\, minősített lelki „Mesterkurzus” zajlik. Jézus vezetésével\, igehallgatásban\, önvizsgálatban\, bűnvallásban\, az Atyával és a Fiúval való imádságos beszélgetésben telik az idő\, a Szentlélek közösségében! Hatalmas adag lelki-szellemi táplálékhoz jutva szinte észre sem veszik\, hogy éhesek. Igazi „böjtölés” közben repülnek el az órák. Amikor lezárulnak a „csendesnapok” és hálás\, örömteli\, testvéri a légkör\, Jézusnak megesik a szíve a sokaságon. Nem bocsáthatja el őket éhen (nésztisz = éhes\, böjtölő)\, hiszen három napig kitartottak mellette. Annyi áldott „lelki kenyér” vétele után véget vet a böjtölésnek\, kezébe veszi a kenyereket\, hálákat adva megtöri\, és a tanítványoknak nyújtja\, ők pedig továbbadják. „Megtöretett a teste\, / Kiontatott a vére.” (Ady) Keressük és éljünk mi is a feltöltekezés alkalmaival ezen a nyáron!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-277/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250723
DTEND;VALUE=DATE:20250724
DTSTAMP:20250723T092208Z
CREATED:20250723T092208Z
LAST-MODIFIED:20250723T092208Z
UID:11588-1753228800-1753315199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Népek szolgáljanak neked\, nemzetek boruljanak le előtted!”1Móz 27\,1–33 \n\n\n1 Amikor Izsák megöregedett\, és annyira meggyengült már a szeme\, hogy nem is látott\, behívta a nagyobbik fiát\, Ézsaut\, és így szólt hozzá: Fiam! Ő felelt neki: Itt vagyok. 2 Izsák ezt mondta: Lásd\, én megöregedtem\, bármikor meghalhatok. 3 Most hát fogd a fegyvereidet\, tegzedet és íjadat\, menj ki a mezőre\, és lőj nekem valami vadat! 4 Azután készíts nekem finom falatokat\, ahogyan én szeretem\, és hozd be nekem\, hogy egyem\, és megáldjalak\, mielőtt meghalok! 5 Rebeka azonban hallgatózott\, amikor Izsák a fiával\, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a mezőre\, hogy vadat lőjön\, és elhozza\, 6 Rebeka ezt mondta fiának\, Jákóbnak: Hallottam\, hogy apád a bátyáddal\, Ézsauval beszélt\, és ezt mondta: 7 Hozz nekem vadat\, és készíts finom falatokat\, hogy egyem\, és megáldjalak az Úr színe előtt\, mielőtt meghalok! 8 Most azért\, fiam\, hallgass a szavamra\, amit most megparancsolok neked! 9 Menj el a nyájhoz\, és hozz onnan két kecskegidát a javából\, hadd készítsek abból apádnak finom falatokat\, ahogyan ő szereti! 10 Azután vidd be apádnak\, hogy egyék\, és téged áldjon meg\, mielőtt meghal! 11 De Jákób ezt mondta anyjának\, Rebekának: Igen\, de Ézsau bátyám szőrös\, én pedig simabőrű vagyok. 12 Hátha megtapogat az apám\, és akkor azt hiszi\, hogy csúfot űzök belőle\, és áldás helyett átkot szerzek magamnak. 13 De az anyja ezt mondta neki: Engem sújtson az az átok\, fiam! Te csak hallgass a szavamra\, eredj\, és hozd\, amit mondtam! 14 Elment tehát\, elhozta a gidákat\, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a finom falatokat\, ahogyan az apja szerette. 15 Akkor fogta Rebeka nagyobbik fiának\, Ézsaunak a legszebb ruháját\, amely nála volt otthon\, és felöltöztette Jákóbot\, a kisebbik fiát\, 16 a kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát. 17 Azután kezébe adta fiának\, Jákóbnak a finom falatokat és a kenyeret\, amelyet készített. 18 Akkor Jákób bement az apjához\, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te\, fiam? 19 Jákób ezt felelte apjának: Én vagyok Ézsau\, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem\, ahogyan mondtad nekem. Gyere\, ülj hát fel\, és egyél a vadpecsenyéből\, azután áldj meg engem! 20 Izsák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar\, fiam? Ő erre így felelt: Mert Istened\, az Úr elém vezette. 21 Akkor Izsák ezt mondta Jákóbnak: Gyere közelebb\, hadd tapogassalak meg\, fiam\, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam\, vagy sem? 22 Jákób közelebb ment apjához\, Izsákhoz\, aki megtapogatta\, és ezt gondolta: A hang Jákób hangja\, de a kéz Ézsau keze. 23 Nem ismerte meg őt\, mivel szőrös volt a keze\, mint bátyjának\, Ézsaunak a keze\, ezért áldotta meg őt. 24 De megkérdezte: Te vagy az\, fiam\, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok. 25 Akkor ezt mondta: Hozd ide\, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből\, hogy utána megáldjalak téged! Odavitte neki\, és ő megette. Bort is vitt neki\, ő pedig megitta. 26 Akkor ezt mondta neki az apja\, Izsák: Gyere közelebb\, és csókolj meg\, fiam! 27 Erre odament\, és megcsókolta őt. Amikor Izsák megérezte ruhájának az illatát\, megáldotta őt\, és ezt mondta: Lám\, fiam illata olyan\, mint a mező illata\, amelyet megáldott az Úr. 28 Adjon neked az Isten égi harmatot\, zsíros földet\, sok gabonát és mustot! 29 Népek szolgáljanak neked\, nemzetek boruljanak le előtted! Légy ura testvéreidnek\, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz\, aki átkoz\, áldott\, aki téged áld! 30 Miután elmondta Izsák Jákób felett az áldást\, Jákób éppen csak kijött apjától\, Izsáktól\, amikor a bátyja\, Ézsau is megjött a vadászatból. 31 Ő is elkészítette a finom falatokat\, bevitte apjának\, és ezt mondta neki: Kelj föl\, apám\, egyél a fiad vadpecsenyéjéből\, és azután áldj meg engem! 32 De az apja\, Izsák\, ezt kérdezte tőle: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad\, Ézsau. 33 Ekkor megrendült Izsák\, nagyon-nagyon megrendült\, és ezt kérdezte: Ki volt akkor az\, aki vadat lőtt\, behozta nekem\, meg is ettem mind\, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam\, és áldott is lesz! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata\n\n\n\nJákóbbal folytatódik az ősatyák bemutatása. Motivációja elgondolkodtató: bármilyen eszközzel megkapni az áldást. Kettejük közül ő látja jobban ennek a komoly súlyát és mindent bevet testvére ellen\, pedig az Úr már korábban döntött: „a nagyobbik szolgál a kisebbnek” (25\,23). Úgy tűnik\, minden sikerült is\, de a csaló még nem kész arra\, hogy az áldások be is teljesedjenek rajta. Ehhez még egy hosszú és keserves tanulási\, tapasztalási folyamatnak kell következnie\, hogy majd valóban: „Népek szolgáljanak neked\, nemzetek boruljanak le előtted!” (29) \nRÉ21 462 \nNapi ének | 748 | Bűneid átkos börtöne alján \n\n\n„Ti adjatok nekik enni!”Mk 6\,30–44 \n\n\n30 Az apostolok visszatértek Jézushoz\, és elbeszélték neki mindazt\, amit tettek és tanítottak. 31 Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem\, csak ti magatok egy lakatlan helyre\, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá\, hogy még enni sem volt idejük. 32 Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. 33 De sokan meglátták és felismerték őt\, amikor elindultak\, ezért minden városból összefutottak oda\, és megelőzték őket. 34 Amikor Jézus kiszállt\, és meglátta a nagy sokaságot\, megszánta őket\, mert olyanok voltak\, mint a pásztor nélkül való juhok\, és kezdte őket sok mindenre tanítani. 35 De amikor az idő már későre járt\, odamentek hozzá a tanítványai\, és ezt mondták neki: Lakatlan hely ez\, és az idő már későre jár. 36 Bocsásd el őket\, hogy a környező tanyákra és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak. 37 Ő azonban így válaszolt nekik: Ti adjatok nekik enni! De ők ezt mondták neki: Talán mi menjünk el\, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret\, hogy enni adhassunk nekik? 38 Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek\, nézzétek meg! Amikor megnézték\, ezt mondták: Öt kenyerünk van meg két halunk. 39 Ekkor megparancsolta nekik\, hogy ültessenek le mindenkit csoportokban a zöld fűre. 40 Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. 41 Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat\, feltekintett az égre\, megáldotta és megtörte a kenyereket\, majd átadta a tanítványoknak\, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. 42 Miután mind ettek\, és jóllaktak\, 43 összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is\, ami a halakból maradt. 44 Akik pedig ettek a kenyerekből\, ötezren voltak\, csak férfiak. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(37) „Ti adjatok nekik enni!” (Mk 6\,30–44) \nÉhesen és fáradtan egy idő után nem lehet hatékonyan küldetést teljesíteni. Ráadásul János értelmetlen halála lelki terhét is hordoznia kell Jézusnak és a tanítványoknak. El sem vonulnak pihenni\, máris lerohanják őket a rajongók. Az lenne a logikus\, ha Jézus elküldené őket\, de ő ezt az alkalmatlan helyzetet is megragadja a tanításra. Mire tanít? Az Isten országának nagyságos dolgaira. Arra\, hogy aki megterhelve az élet gondjaitól\, kiégve\, testileg-lelkileg fáradtan\, bármikor hozzá fordul\, azt ő semmiképpen el nem utasítja. Munkatársai segítségével jóllakatja őket. „Erőt ad a megfáradtnak\, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” (Ézs 40\,29) Tanítványai pedig átélik\, hogy az addig üres\, kérges kezük között sokasodik meg a kevés. Jézus lehetetlent kér tőlük\, ők mégis nekifognak. Egy pusztulásra ítélt falu lelkészének – „Ha eredményt akarsz elérni\, arra vállalkozz\, ami lehetetlen. Csak azért érdemes élni\, ami lehetetlen” (Kákicsi Kiss Géza) –\, a hatalmas tömegnek\, a tanítványoknak és nekünk is meg kell látnunk\, hogy hiábavaló életünkből lehetetlen saját erőből újjászületni. Ami pedig lehetetlen\, az kegyelem dolga. „Előbb tedd azt\, ami szükséges\, aztán ami lehetséges\, míg végül észreveszed\, hogy azt teszed\, ami lehetetlen.” (Assisi Szent Ferenc)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-276/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250722
DTEND;VALUE=DATE:20250723
DTSTAMP:20250722T075832Z
CREATED:20250722T075832Z
LAST-MODIFIED:20250722T075832Z
UID:11582-1753142400-1753228799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Megtartom azt az esküt\, amelyet apádnak\, Ábrahámnak tettem.” „Ne félj\, mert én veled vagyok\, megáldalak”1Móz 26 \n\n\n1 Egyszer éhínség támadt az országban\, azon az első éhínségen kívül\, amely Ábrahám idejében volt. Ekkor elment Izsák Abímelekhez\, a filiszteusok királyához Gerárba. 2 Mert megjelent neki az Úr\, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba\, hanem abban az országban lakj\, amelyet én mondok neked! 3 Maradj jövevényként ebben az országban\, én pedig veled leszek\, és megáldalak\, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind\, és megtartom azt az esküt\, amelyet apádnak\, Ábrahámnak tettem. 4 És úgy megszaporítom utódaidat\, hogy annyian lesznek\, mint égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat\, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe\, 5 mert hallgatott Ábrahám a szavamra\, és megtartotta mindazt\, amit elrendeltem: parancsolataimat\, rendelkezéseimet és utasításaimat. 6 Izsák Gerárban telepedett le. 7 Amikor annak a helynek a lakosai a felesége felől kérdezősködtek\, a húgának mondta őt. Félt bevallani\, hogy a felesége\, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rebeka miatt\, hiszen szép asszony volt. 8 Amikor már jó ideje ott lakott\, történt\, hogy Abímelek\, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon\, és meglátta Izsákot\, amint a feleségével\, Rebekával nevetgélt. 9 Ekkor hívatta Abímelek Izsákot\, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad\, hogy a húgod?! Izsák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam\, hogy meg fogok halni miatta. 10 Akkor így szólt Abímelek: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshetett volna\, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál\, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. 11 Abímelek ezért megparancsolta az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl\, halállal lakoljon! 12 Izsák ezután vetett azon a földön\, és százszorosát aratta abban az esztendőben\, úgy megáldotta őt az Úr. 13 Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott\, míg végül is dúsgazdaggá lett. 14 Volt juhnyája\, marhacsordája és nagy szolgahada\, s ezért féltékenyek lettek rá a filiszteusok. 15 Mindazokat a kutakat\, amelyeket apjának\, Ábrahámnak az idejében apja szolgái ástak\, betömték a filiszteusok\, és teleszórták földdel. 16 Abímelek ekkor így szólt Izsákhoz: Menj el tőlünk\, mert sokkal hatalmasabb lettél\, mint mi! 17 El is ment onnan Izsák. Gerár völgyében ütött tábort\, és ott lakott. 18 Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat\, amelyeket apjának\, Ábrahámnak az idejében ástak\, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat\, ahogyan apja nevezte őket. 19 Egyszer Izsák szolgái a völgyben ástak\, és ott olyan kutat találtak\, amelyben forrásvíz volt. 20 A gerári pásztorok azonban perlekedni kezdtek Izsák pásztoraival\, és ezt mondták: Mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek: mert civakodtak vele. 21 Azután egy másik kutat ástak\, de amiatt is perlekedtek vele\, ezért azt Szitnának nevezte el. 22 Onnan is továbbvonult\, és egy másik kutat ásott\, amely miatt már nem perlekedtek vele\, ezért azt Rehóbótnak nevezte el\, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk az Úr\, és szaporodhatunk ezen a földön. 23 Onnan fölment Beérsebába. 24 Azon az éjszakán megjelent neki az Úr\, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak\, Ábrahámnak Istene. Ne félj\, mert én veled vagyok\, megáldalak\, és megsokasítom utódaidat szolgámért\, Ábrahámért! 25 Ezért Izsák épített ott egy oltárt\, és segítségül hívta az Úr nevét. Majd felverte ott a sátrát\, szolgái pedig kutat ástak ott. 26 Majd elment hozzá Abímelek Gerárból barátjával\, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával\, Píkóllal. 27 Izsák ezt kérdezte tőlük: Miért jöttetek hozzám? Hiszen ti gyűlöltök engem\, és elűztetek magatok közül. 28 De ők ezt felelték: Meg kellett látnunk\, hogy veled van az Úr. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel kötött megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled\, 29 hogy nem teszel rosszat velünk\, ahogyan mi sem bántottunk téged\, csak jót tettünk veled\, és békével bocsátottunk el. Hiszen az Úr áldott embere vagy te! 30 Akkor lakomát készített nekik\, majd ettek és ittak. 31 Amikor reggel fölkeltek\, esküt tettek egymásnak\, azután elbocsátotta őket Izsák\, és békével mentek el tőle. 32 Még aznap megérkeztek Izsák szolgái\, és jelentették\, hogy kutat ástak\, és ezt mondták neki: Vizet találtunk! 33 És elnevezte azt Sibának\, ezért Beérseba annak a városnak a neve még ma is. 34 Amikor Ézsau negyvenéves volt\, feleségül vette Juditot\, a hettita Beérí leányát és Boszmatot\, a hettita Élón leányát. 35 Ezek igen megkeserítették Izsák és Rebeka életét. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata\n\n\n\nIzsák\, úgy tűnik\, nemcsak az Istentől kapott áldást örökölte\, hanem a családi mintát is magával hozta otthonról. Problémamegoldása\, mint az apjáé: letagadja feleségét\, civódik a kutakért\, hátha úgy könnyebb a boldogulás. Míg ő is rájön\, hogy nem rajta áll a megmaradás. „Megtartom azt az esküt\, amelyet apádnak\, Ábrahámnak tettem.” (3) És ott van a tágas tér és rajta a forrás\, minden\, amire csak szüksége van\, és jön a megerősítés ismét: „Ne félj\, mert én veled vagyok\, megáldalak” (24). \nRÉ21 3 \nNapi ének | 731 | Jöjj hozzánk\, Urunk \n\n\n„…Keresztelő János támadt fel a halálból…”Mk 6\,14–29 \n\n\n14 Hallott erről Heródes király\, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték\, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból\, és ezért vannak benne a csodatevő erők. 15 Mások pedig azt mondták\, hogy Illés ő\, ismét mások azt beszélték\, hogy olyan\, mint valamelyik próféta. 16 Amikor Heródes ezt meghallotta\, így szólt: Az a János támadt fel\, akit én lefejeztettem. 17 Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost\, és záratta börtönbe a testvére\, Fülöp feleségének\, Heródiásnak a kedvéért\, mivel feleségül vette őt. 18 Mert János megmondta Heródesnek: Nem veheted el a testvéred feleségét! 19 Heródiás ezért megharagudott rá\, és meg akarta öletni. De nem tehette\, 20 mert Heródes félt Jánostól\, akiről tudta\, hogy igaz és szent ember\, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött\, mégis szívesen hallgatta. 21 De eljött a kedvező alkalom\, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek\, vezéreinek és Galilea előkelőinek. 22 Ekkor Heródiás leánya ment be táncolni. Ez kedvére volt Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: Kérj tőlem\, amit csak akarsz\, és megadom neked. 23 Meg is esküdött neki: Bármit kérsz\, megadom neked\, akár országom felét is. 24 A leány kiment\, és megkérdezte anyjától: Mit kérjek? Az pedig ezt válaszolta: Keresztelő János fejét. 25 A leány nagy sietve bement a királyhoz\, és azt kérte: Szeretném\, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét. 26 Ekkor a király nagyon elszomorodott\, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani. 27 Azonnal el is küldte a hóhért\, és megparancsolta\, hogy hozza el János fejét. Az elment\, lefejezte Jánost a börtönben\, 28 elhozta a fejét egy tálon\, és átadta a leánynak\, a leány pedig odaadta azt az anyjának. 29 Amikor ezt meghallották a tanítványai\, eljöttek\, elvitték a holttestét\, és egy sírboltba helyezték. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(14) „…Keresztelő János támadt fel a halálból…” (Mk 6\,14–29) \nKrisztus követői megélhették a misszió sikeres napjait\, de megtapasztalták az emberi gonoszság gyalázatos fejezeteit is. Előbb csak elzavarták őket\, aztán üldözték\, bebörtönözték\, majd többeket ki is végeztek a hitükért. Márk nem véletlenül helyezi ide a Keresztelő Jánosról szóló drámai történetet\, hiszen ennek ismeretében és ennek ellenére kellett a tanítványoknak az evangéliumot továbbadniuk. János is a megtérést hirdeti\, bűnbánatra szólít mindenkit\, sokan meg is térnek\, de meggyilkolása Jézus tragikus sorsát is előrevetíti. „Jeruzsálem\, Jeruzsálem\, aki megölöd a prófétákat…” (Lk 13\,34) A tanítványok akkor ezt még nem érthették\, éppen ezért lehetett gyötrő kérdés: vajon hogyan lehet abban a világban Krisztust követni\, ahol egy részeg kiskirály meggondolatlan fogadalma elpusztíthatja Isten emberét? Pedig Heródes Antipász szerette Jánost hallgatni\, csak akkor vált kínossá a jelenléte\, amikor az Ige tükrébe kellett belenéznie. Önmagával nem tudott szembenézni\, környezetétől félt\, és a jól elkészített kelepcébe bele is sétált. Kísértette is a próféta alakja élete végéig. Van olyan eskü\, amelyet nem kell teljesíteni\, ha az istenellenes erőket segít hatalomra. Jaj\, mennyi mindent kell még megértenünk és megtanulnunk\, mennyi kísértésnek kell még ellenállnunk! Urunk\, légy irgalmas nekünk\, bűnösöknek!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-275/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250721
DTEND;VALUE=DATE:20250722
DTSTAMP:20250721T070832Z
CREATED:20250721T070832Z
LAST-MODIFIED:20250721T070832Z
UID:11578-1753056000-1753142399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát\, Izsákot.”1Móz 25 \n\n\n1 Ábrahám ismét megnősült\, feleségének Ketúrá volt a neve. 2 Ő szülte neki Zimránt\, Joksánt\, Medánt\, Midjánt\, Jisbákot és Súahot. 3 Joksán nemzette Sábát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak\, a letúsiak és a leummiak. 4 Midján fiai pedig: Éfá\, Éfer\, Hanók\, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá leszármazottjai. 5 Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét\, 6 a fiaknak\, akiket másodfeleségei szültek Ábrahámnak\, Ábrahám csak ajándékokat adott\, és még életében eltávolította őket fia\, Izsák mellől kelet felé\, egy keleti országba. 7 Ábrahám életkora\, amit megért\, százhetvenöt év volt. 8 Akkor elhunyt Ábrahám\, meghalt késő vénségében\, öregen\, betelve az élettel\, és elődei mellé került. 9 Fiai\, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban\, Efrónnak\, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén\, Mamréval szemben\, 10 azon a szántóföldön\, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot\, ahol Sárát\, a feleségét. 11 Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát\, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott. 12 Ez Ábrahám fiának\, Izmaelnek a nemzetsége\, akit az egyiptomi Hágár\, Sára szolgálóleánya szült Ábrahámnak. 13 Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót\, azután következett Kédár\, Adbeél és Mibszám\, 14 továbbá Mismá\, Dúmá és Masszá\, 15 Hadad\, Témá\, Jetúr\, Náfís és Kédmá. 16 Ezek Izmael fiai\, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem\, törzseiknek megfelelően. 17 Izmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt\, meghalt\, és elődei mellé került. 18 Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak\, amely Egyiptomtól keletre\, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is. 19 Ez Izsáknak\, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. 20 Izsák negyvenesztendős volt\, amikor feleségül vette Rebekát\, az arám Betúél leányát\, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. 21 És Izsák könyörgött az Úrnak feleségéért\, mert meddő volt. Az Úr pedig engedett könyörgésének\, úgyhogy teherbe esett Rebeka\, a felesége. 22 De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van\, minek is élek? Elment azért\, hogy megkérdezze az Urat. 23 Az Úr pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben\, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál\, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek. 24 Elérkezett szülésének a napja\, s íme\, ikrek voltak a méhében. 25 Világra jött az első: vöröses volt\, és mindenütt szőrös\, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26 Azután világra jött a testvére\, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt\, amikor ezek megszülettek. 27 Amikor a fiúk felnőttek\, Ézsau a vadászathoz értő\, szabadban élő ember lett\, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. 28 Ezért Izsák Ézsaut szerette\, mert ízlett neki a vad\, Rebeka viszont Jákóbot szerette. 29 Egyszer Jákób valami főzeléket főzött\, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről. 30 Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből\, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. 31 De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! 32 Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok; mit számít nekem az az elsőszülöttségi jog? 33 Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki\, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. 34 Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett\, ivott\, azután fölkelt\, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata\n\n\n\nÁbrahám és áldott nemzetsége. Az Ábrahámnak adott áldás valóban beteljesedik\, utódainak száma\, mint a tenger homokszemei\, vagy az égbolt csillagai\, nagy néppé\, sőt nagy népekké lesznek. „Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát\, Izsákot.” (11) Isten ígéreteiben bátran bízhatsz ma is\, ha te hű maradsz a neked is áldást kínáló Uradhoz\, családod következő generációira is gondja lesz\, még ha jelenleg nem is járnak az Ő útján. \nRÉ21 75 \nNapi ének | 771 | Velem vándorol utamon Jézus \n\n\n„Hatalmat adott nekik…”Mk 6\,7–13 \n\n\n7 Ezek után magához hívta a tizenkettőt\, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött\, 8 és megparancsolta nekik\, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen boton kívül\, se kenyeret\, se tarisznyát\, se pénzt az övükben; 9 csak saru legyen rajtuk\, de ne vigyenek magukkal második ruhát. 10 Ezt is mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba\, maradjatok ott addig\, amíg tovább nem mentek onnan. 11 Ha egy helyen nem fogadnak be titeket\, és nem hallgatnak rátok\, akkor kimenve onnan\, még a port is verjétek le lábatokról\, bizonyságul ellenük. 12 A tanítványok pedig elindultak\, és hirdették az embereknek\, hogy térjenek meg; 13 sok ördögöt kiűztek\, sok beteget megkentek olajjal\, és meggyógyították őket. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(7) „Hatalmat adott nekik…” (Mk 6\,7–13) \nKrisztus követeként járni a világban nem sétagalopp. A tanítványok rövid\, intenzív feladatot kapnak Jézustól\, járják pár napig a vidéket\, hogy fogalmuk legyen arról az küldetésről\, amelyben helyt kell majd állniuk. Úgy kell tenniük\, ahogyan ő járt-kelt az emberek között\, Igét hirdetve\, betegeket gyógyítva\, ördögöt űzve. Mondhatjuk mi is az apostollal: „…úgy ajánljuk magunkat mindenben\, mint Isten szolgái: […] rossz hírben és jó hírben […] mint szegények\, de sokakat gazdagítók\, mint akiknek nincsen semmijük\, és akiké mégis minden.” (2Kor 6\,4.8.10) Emberfeletti\, mégis csodálatos küldetés elkötelezni magunkat arra az életre\, amelyre előbb-utóbb rákérdezhetnek mások: honnan van ereje ennek az embernek hordozni a terheket\, megbocsátani\, bocsánatot kérni\, képmutatás nélkül szeretni\, tűrni a nyomorúságot\, elviselni a megaláztatást\, a semmiből adni\, reménység ellenére reménykedni\, életeket Krisztushoz segíteni\, szíveket gyógyítani\, ellenállni a gonosznak? Jézus adta akkor\, s adja ma is hozzá az erőt: „Akik pedig befogadták\, azoknak hatalmat adott arra\, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak\, akik hisznek az ő nevében.” (Jn 1\,12) Küldetésében járva kereszthordozás közben ismerhetjük meg igazán őt\, és tapasztalhatjuk meg feltámadásának erejét. „A tanítványok pedig elindultak.” Induljunk mi is!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-274/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250718
DTEND;VALUE=DATE:20250719
DTSTAMP:20250718T083048Z
CREATED:20250718T083048Z
LAST-MODIFIED:20250718T083048Z
UID:11576-1752796800-1752883199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…kimért Ábrahám Efronnak annyi ezüstöt\, amennyit mondott”1Móz 23 \n\n\n1 Sára százhuszonhét évig élt\, ennyi volt Sára életkora. 2 Amikor meghalt Sára Kirjat-Arbában\, azaz a Kánaán földjén lévő Hebrónban\, Ábrahám bement Sárához\, hogy meggyászolja és elsirassa őt. 3 Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől\, és így szólt a hettitákhoz: 4 Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok\, hogy oda temethessem halottamat! 5 A hettiták ezt felelték Ábrahámnak: 6 Hallgass meg bennünket\, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk\, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat. 7 Ekkor fölkelt Ábrahám\, meghajolt a föld tulajdonosai\, a hettiták előtt\, 8 és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok\, hogy eltemessem halottamat\, hallgassatok meg engem\, és bírjátok rá Efrónt\, Cóhar fiát\, 9 hogy adja el nekem a makpélai barlangját\, amely a szántóföldje végén van! Teljes áron adja el\, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek! 10 Efrón is ott ült a hettiták között. Ez a hettita Efrón így szólt Ábrahámhoz a hettitáknak és mindazoknak a füle hallatára\, akik a város kapujában összejöttek: 11 Nem\, uram! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd csak el a halottadat! 12 Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt\, 13 és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát\, fogadd el tőlem\, azután oda temetem halottamat. 14 De Efrón így felelt Ábrahámnak: 15 Hallgass rám\, uram! Négyszáz sekel ezüstöt ér ez a föld. Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat! 16 Ábrahám engedett Efrónnak\, és kimért Ábrahám Efrónnak annyi ezüstöt\, amennyit mondott a hettiták füle hallatára: négyszáz sekel ezüstöt a kereskedők által használt sekel szerint. 17 Így ment át Efrón makpélai szántóföldje\, amely Mamréval szemben van: a szántóföld\, a rajta lévő barlang és minden fa a szántóföld egész határában körös-körül 18 Ábrahám birtokába a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára\, akik a város kapujában összejöttek. 19 Azután eltemette Ábrahám a feleségét\, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában\, Mamréval\, azaz Hebrónnal szemben\, Kánaán földjén. 20 Így került Ábrahám birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n„…kimért Ábrahám Efronnak annyi ezüstöt\, amennyit mondott” (16). Nem fogadta el ingyen Sára számára a sírhelyet\, hanem bőségesen megfizette az árát. Ábrahám hitt abban\, hogy Isten beteljesíti korábbi ígéretét\, és egyszer majd azt az egész földet utódainak adja. Az ígéret még nem teljesedett be\, de azt akarta\, hogy Sára abban a földben nyugodjék\, amely Isten végzése szerint az övék lesz. Az Úrra tekintett\, nem a körülményekre. Jó\, ha az engedelmesség feltétele alatt úgy tekintjük azt\, amit az Úr ígért\, mintha már beteljesedett volna. \nRÉ21 606 \nFohász | 730 | Szentlélek\, jövel \n\n\n\n\n1 Azután elmentek a tenger túlsó partjára\, a gadaraiak földjére. 2 Amikor kiszállt a hajóból\, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember\, 3 aki a sírboltokban lakott\, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki\, 4 mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal\, de szétszaggatta a láncokat\, a bilincseket pedig összetörte\, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. 5 Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott\, és kővel vagdosta magát. 6 Amikor távolról meglátta Jézust\, odafutott\, leborult előtte\, 7 és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád\, Jézus\, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek\, ne gyötörj engem! 8 Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki\, tisztátalan lélek\, ebből az emberből! 9 És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem\, mert sokan vagyunk. 10 És nagyon kérte őt\, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 11 Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek\, 12 ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba\, hadd menjünk beléjük! 13 Ő megengedte nekik\, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek\, és belementek a disznókba; a nyáj\, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant\, és belefulladt a tengerbe. 14 A legeltetők pedig elfutottak\, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek\, hogy lássák\, mi történt. 15 Amikor Jézus közelébe értek\, és látták\, hogy a megszállott\, akiben a légió volt\, felöltözve ül\, és eszénél van\, félelem fogta el őket. 16 Akik pedig látták\, elmondták nekik\, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal. 17 Ekkor kérlelni kezdték Jézust\, hogy menjen el a határukból. 18 Amikor azután beszállt a hajóba\, kérte őt az előbb még megszállott ember\, hogy vele maradhasson. 19 Ő azonban nem engedte meg neki\, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez\, és vidd hírül nekik\, milyen nagy dolgot tett veled az Úr\, és hogyan könyörült meg rajtad. 20 Az pedig elment\, és hirdetni kezdte a Tízvárosban\, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus\, és mindenki csodálkozott.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-273/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250717
DTEND;VALUE=DATE:20250718
DTSTAMP:20250717T070256Z
CREATED:20250717T070256Z
LAST-MODIFIED:20250717T070256Z
UID:11574-1752710400-1752796799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Így szól az Úr\, /…/ gazdagon megáldalak”1Móz 22 \n\n\n1 Ezek után történt\, hogy Isten próbára tette Ábrahámot\, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. 2 Isten ezt mondta: Fogd a fiadat\, a te egyetlenedet\, akit szeretsz\, Izsákot\, menj el Mórijjá földjére\, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen\, amelyet majd megmondok neked! 3 Ábrahám fölkelt reggel\, fölnyergelte a szamarát\, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot\, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre\, amelyet az Isten mondott neki. 4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám\, és meglátta azt a helyet messziről. 5 Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral\, én pedig a fiammal elmegyek oda\, imádkozunk\, és utána visszatérünk hozzátok. 6 Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát\, rátette a fiára\, Izsákra\, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7 Egyszer csak Izsák megszólította apját\, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok\, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa\, de hol van a bárány az áldozathoz? 8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz\, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. 9 Amikor eljutottak arra a helyre\, amelyet Isten mondott neki\, oltárt épített ott Ábrahám\, elrendezte rajta a fadarabokat\, megkötözte a fiát\, Izsákot\, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. 10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét\, és megfogta a kést\, hogy levágja a fiát\, 11 kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. 12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra\, és ne bántsd őt\, mert most már tudom\, hogy istenfélő vagy\, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat\, a te egyetlenedet. 13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét\, és meglátta\, hogy ott van egy kos\, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám\, fogta a kost\, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés. 15 Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből\, 16 és ezt mondta: Magamra esküszöm\, így szól az Úr\, hogy mivel így tettél\, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat\, a te egyetlenedet\, 17 azért gazdagon megáldalak\, és úgy megszaporítom utódaidat\, hogy annyian lesznek\, mint égen a csillag\, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját\, 18 és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe\, mert hallgattál szavamra. 19 Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz\, elindultak\, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott. 20 Ezek után hírül adták Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek\, Náhórnak: 21 Úcot\, az elsőszülöttjét\, Búzt\, annak öccsét\, és Kemúélt\, Arám atyját\, 22 továbbá Keszedet\, Hazót és Pildást\, Jidláfot és Betúélt. 23 Betúél nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak\, Ábrahám öccsének. 24 Másodfelesége\, akinek Reúmá volt a neve\, szintén szült neki: Tebahot\, Gahamot\, Tahast és Maakát. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\nIzsák\, az ígéret gyermeke megszületett. Ábrahám biztosítva látta a jövendőt. Isten azonban azt akarja\, hogy jövendőnk biztosítékát ne személyekben és ne dolgokban lássuk\, hanem őbenne. Keressük először az „ő országát és igazságát\, s mindezek ráadásként megadatnak” (Mt 6\,33). \nRÉ21 715 \nFohász | 829 | Kérlek téged\, Istenemet \n\n\n„Miért féltek ennyire?”Mk 4\,35–41 \n\n\n35 Ugyanezen a napon\, amikor este lett\, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! 36 Ők pedig otthagyva a sokaságot\, csatlakoztak hozzá\, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. 37 Ekkor nagy szélvihar támadt\, és a hullámok becsaptak a hajóba\, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38 Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették\, és így szóltak hozzá: Mester\, nem törődsz azzal\, hogy elveszünk? 39 Ő pedig felkelt\, ráparancsolt a szélre\, és azt mondta a tengernek: Hallgass el\, némulj meg! És elült a vihar\, és nagy csendesség lett. 40 Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? 41 Nagy félelem fogta el őket\, és így szóltak egymáshoz: Ki ez\, hogy a szél is\, a tenger is engedelmeskedik neki? \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(40) „Miért féltek ennyire?” (Mk 4\,35–41) \n„Navigare necesse est\, vivere non est necesse”: „Hajózni szükséges\, élni nem szükséges”. A tanítványok sem hobbiból hajókáztak a Genezáreti-tavon\, hiszen az a bárka létüket szavatolta\, és közlekedési eszközül is szolgált. Ha esett\, ha fújt\, menni kellett. Szaktudásukkal\, emberi erejükkel alkalmazkodtak is a körülményekhez. Mégis olyan vihar érte el őket\, amelyen nem tudtak úrrá lenni. Kicsúszott a lábuk alól a talaj\, éppen akkor\, amikor Jézus is velük volt\, és békésen aludt. Az a kétségbeesés és szemrehányás tört fel belőlük iránta\, amellyel mi is kiáltani szoktunk\, ha elveszítjük életünk biztonságot nyújtó támasztékait: „…nem törődsz azzal\, hogy elveszünk?” Persze\, hogy félünk\, amikor megrendül az egészségünk\, anyagi létünk\, kapcsolataink\, társadalmi helyzetünk\, semmivé lesznek erőfeszítéseink! Miért engedi ezt Jézus\, és mitől tud ő ilyen nyugodt maradni? Miért kell mindezt átélnünk? Talán mert azt szeretné\, ha mi is abba a kézbe kapaszkodnánk\, amelyik őt is kiemelte a legnagyobb mélységből. Összetörhet a hajó\, mégsem süllyedünk el. A felülről megtartatást\, a vízen járás csodáját csak a háborgó tengeren lehet átélni\, amikor már nincs mibe kapaszkodni: „…mégsem vagyok egyedül\, mert az Atya velem van.” (Jn 16\,32)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-272/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250716
DTEND;VALUE=DATE:20250717
DTSTAMP:20250716T072637Z
CREATED:20250716T072637Z
LAST-MODIFIED:20250716T072637Z
UID:11572-1752624000-1752710399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Isten meghallotta a fiú hangját”1Móz 21 \n\n\n1 Azután meglátogatta az Úr Sárát\, ahogyan megmondta\, és úgy cselekedett az Úr Sárával\, ahogy megígérte. 2 Sára teherbe esett\, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára\, abban az időben\, amelyet megígért neki Isten. 3 Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát\, akit Sára szült neki. 4 Azután körülmetélte Ábrahám a fiát\, Izsákot nyolcnapos korában\, ahogyan megparancsolta neki Isten. 5 Ábrahám százesztendős volt\, amikor fia\, Izsák megszületett. 6 Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten\, kinevet mindenki\, aki csak hallja. 7 Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak\, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. 8 Amikor a gyermek nagyobb lett\, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon\, amelyen elválasztották Izsákot. 9 Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát\, akit Hágár szült Ábrahámnak\, 10 ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálóleányt és a fiát\, mert nem örökölhet együtt egy szolgálóleány fia az én fiammal\, Izsákkal! 11 Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett\, a fia miatt. 12 De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bánkódj a fiú és a szolgálóleányod miatt! Bármit mond neked Sára\, hallgass a szavára\, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni. 13 De a szolgálóleány fiából is népet támasztok\, mert ő is tőled származik. 14 Ábrahám fölkelt reggel\, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet\, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára\, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el\, és bolyongott Beérseba pusztájában. 15 Amikor kifogyott a víz a tömlőből\, letette a gyermeket az egyik bokor alá\, 16 maga pedig elment\, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban\, és ezt mondta: Ne lássam\, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben\, és hangosan sírt. 17 De Isten meghallotta a fiú hangját\, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak\, és így szólt hozzá: Mi van veled\, Hágár? Ne félj\, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan\, ahol fekszik! 18 Kelj föl\, vedd fel a fiút\, és fogd kézen\, mert nagy népet támasztok belőle! 19 És megnyitotta Isten az asszony szemét\, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament\, megtöltötte a tömlőt vízzel\, és megitatta a fiút. 20 Isten pedig vele volt a fiúval\, és az felnövekedett. A pusztában lakott\, és íjász lett. 21 Párán pusztájában lakott\, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget. 22 Történt abban az időben\, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka\, Píkól azt mondta Ábrahámnak: Isten van veled mindenben\, amit cselekszel. 23 Esküdj meg nekem most Istenre\, hogy nem csalsz meg sem engem\, sem a fiamat\, sem az unokámat\, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel\, ahol jövevény vagy\, ahogyan én bántam veled! 24 Ábrahám így felelt: Megesküszöm. 25 De Ábrahám szemrehányást tett Abímeleknek amiatt\, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat. 26 Abímelek ezt mondta: Nem tudom\, ki tette ezt. Te sem szóltál nekem\, én sem hallottam róla\, csak ma. 27 Akkor Ábrahám juhokat meg marhákat hozatott\, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással. 28 De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt. 29 Abímelek megkérdezte Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány\, amelyeket különállítottál? 30 Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt\, annak bizonyságául\, hogy én ástam ezt a kutat. 31 Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának\, mert ott tettek esküt ők ketten. 32 Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában\, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka\, Píkól\, és visszatértek a filiszteusok földjére. 33 Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában\, és segítségül hívta ott az Úrnak\, az Örökkévaló Istennek a nevét. 34 Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok földjén. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n„Isten meghallotta a fiú hangját” (17). Az Úr különleges kegyelme ez. Íme\, meghallotta egy engedetlenségből\, egyiptomi anyától született gyermek hangját. Bizalommal járulhatunk Urunk elé\, tudva\, hogy közel van hozzánk\, és a kilátástalan helyzetekben is oltalmunk. \nRÉ21 283 \nBizalom Istenben | 743 | Mit Isten akar énvelem \n\n\n„…mint a mustármag…”Mk 4\,30–34 \n\n\n30 Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát\, vagy milyen példázatba foglaljuk? 31 Olyan\, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe\, kisebb minden magnál a földön\, 32 miután pedig elvetették\, megnő\, és nagyobb lesz minden veteménynél\, és olyan nagy ágakat hajt\, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak. 33 Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy\, amint megérthették. 34 Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk\, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(31) „…mint a mustármag…” (Mk 4\,30–34) \nJólesne a példázatot így érteni: ahogy az elvetett mustármag – amely kezdetben apró – idővel fává terebélyesedik\, úgy gyarapodik fokozatosan az Isten népe\, az egyház is. Minket arra neveltek\, hogy az evolúciós\, mérhető fejlődésben higgyünk. Láthatunk ugyan valamit az indulásból\, figyelhetjük a folyamatokat\, de a végkifejletet nem ismerjük. Van is okunk kétségbe esni. Ezért Jézus a tanítványoknak mindig megmagyarázta a hasonlatok értelmét. Az Isten országáról szóló példázatokban nem a látványos növekedés a fő tényező\, hanem a kezdet és a vég. Sőt\, az eredmény felől mutat rá az indulásra. Ha szerény is a kezdet\, az élet alapkérdéseinek végkimenetele eldőlt. Készen van üdvösségetek! Az új élet győzelmét nem lehet megállítani\, a terebélyes fa dicsősége\, árnyékának hűvöse már benne rejlik a magban. Az Isten országa\, uralma Krisztusban\, aki győzött a bűn és a halál fölött\, közöttetek\, bennetek van! Még nem látjátok tisztán\, alig hiszitek\, de aminek most még csak ígéretét hordozzátok\, egyik szempillantás alatt ésszel és kézzel foghatóvá válik. A köztes idő pedig kegyelmi idő\, amely arra adatott\, hogy bekapcsolódhassunk Isten munkájának vérkeringésébe. Amit megértettünk és megtapasztaltunk\, a másoknak való szolgálatra adatott!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-271/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250715
DTEND;VALUE=DATE:20250716
DTSTAMP:20250715T072843Z
CREATED:20250715T072843Z
LAST-MODIFIED:20250715T072843Z
UID:11570-1752537600-1752623999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ábrahám azt mondta Sáráról\, a feleségéről\, hogy a húga”1Móz 20 \n\n\n1 Azután elindult onnan Ábrahám a Délvidék felé\, letelepedett Kádés és Súr között\, és jövevényként élt Gerárban. 2 Ábrahám azt mondta Sáráról\, a feleségéről\, hogy a húga\, ezért Abímelek\, Gerár királya érte küldött\, és elvitette Sárát. 3 Isten azonban eljött Abímelekhez éjjel álmában\, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt\, akit elvitettél\, mert férjes asszony! 4 Abímelek azonban még nem közeledett hozzá\, ezért azt mondta: Uram\, az igaz népet is megölöd? 5 Hiszen ő mondta nekem\, hogy a húga\, az asszony meg azt mondta róla\, hogy a bátyja! Én tiszta szívvel és ártatlan kézzel tettem ezt. 6 Akkor ezt mondta neki álmában az Isten: Én is tudom\, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért óvtalak magam is attól\, hogy vétkezzél ellenem\, ezért nem engedtem\, hogy érintsd őt. 7 Most tehát add vissza annak az embernek a feleségét\, mert próféta ő\, és imádkozik érted\, hogy életben maradj! Ha azonban nem adod vissza\, tudd meg\, hogy meg kell halnod neked és mindenkinek\, aki hozzád tartozik! 8 Fölkelt azért Abímelek reggel\, hívatta valamennyi udvari emberét\, és elbeszélte nekik mindezt. Az emberek nagyon megijedtek. 9 Ekkor hívatta Abímelek Ábrahámot\, és ezt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened\, hogy ilyen nagy vétekbe akartál belevinni engem és országomat? Olyan dolgokat tettél velem\, amilyeneket nem szabad megtenni. 10 Majd ezt kérdezte Abímelek Ábrahámtól: Mire gondoltál\, hogy ezt tetted? 11 Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam\, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen\, és megölnek a feleségemért. 12 De ő valóban a húgom is\, az apám leánya\, csak nem az anyám leánya; így lett a feleségem. 13 Amikor vándorútra indított engem Isten apám házából\, ezt kértem tőle: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam\, hogy bárhová megyünk\, mindenütt azt mondod rólam\, hogy a bátyád vagyok! 14 Akkor Abímelek juhokat és marhákat\, szolgákat és szolgálóleányokat hozatott\, és Ábrahámnak adta\, Sárát\, a feleségét pedig visszaküldte hozzá\, 15 és ezt mondta Abímelek: Itt van előtted az országom\, lakj ott\, ahol jónak látod! 16 Sárához pedig így szólt: Íme\, ezer ezüstöt adtam a bátyádnak\, ez felment téged mindazok előtt\, akik veled vannak\, mert így minden tekintetben igazolva vagy. 17 Ábrahám pedig imádkozott Istenhez\, és meggyógyította Isten Abímeleket\, feleségét és szolgálóleányait\, úgyhogy ismét szülhettek. 18 Mert az Úr meddővé tett minden nőt Abímelek házában Sárának\, Ábrahám feleségének az esete miatt. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\nÁbrahám\, aki korábban győztes seregektől szerezte vissza a fogságba ejtett Lótot és a hadizsákmányt (1Móz 14\,13kk)\, most fél\, hogy ha Gerár királya szemet vet a feleségére\, Sárára\, megöli\, csak hogy megszerezhesse magának. Ezért letagadja\, hogy Sára a felesége. Ráadásul Ábrahám itt visszaeső\, hiszen egyiptomi tartózkodása idején ugyanilyen félelemből a feleségét húgának mondta (1Móz 12\,13). Isten kiválasztottjai nem hibátlanok\, amikor kimarad életükből Isten. Ilyenkor a félelem elveszi a tiszta helyzetlátást. \nRÉ21 73 \nZsoltárének | 807 | Áldd\, lelkem\, Istened \n\n\n„Magától terem a föld…”Mk 4\,26–29 \n\n\n26 Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa\, mint amikor az ember magot vet a földbe\, 27 azután alszik és felkel\, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő\, az ember pedig nem tudja\, hogyan. 28 Magától terem a föld\, először zöld sarjat\, azután kalászt\, azután érett magot a kalászban. 29 Amikor pedig a termés engedi\, azonnal nekiereszti a sarlót\, mert elérkezett az aratás ideje. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(28) „Magától terem a föld…” (Mk 4\,26–29) \nEredménycentrikus világban élünk. „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa”. A gazdasági fejlődés hozhatja meg a jólétet\, „a cél szentesíti az eszközt”. Gyorsan lássuk az eredményt\, bármi áron! Az emberiség gazdasági lába egyre nő\, míg az erkölcsi megcsonkítva lóg. A hívő ember szörnyülködve látja ezt\, és hasonló módon sürgeti\, hogy Isten hamar lépjen közbe\, lássuk már az ígéretek beteljesülését! Segítsünk-e neki\, vagy karba tett kézzel várakozzunk? Jézus szerint az igazi fejlődés nem rajtunk múlik. Nem huzigálhatjuk ki a magból a termést\, amíg az be nem érik. Az egészséges növekedést rajtunk kívül álló erők végzik\, Isten rendelése szerint „magától terem a föld”. A mi feladatunk\, hogy szórjuk a magot\, a többit hagyjuk rá! A mi lábunk nyomát befújja a homok\, az övéi azonban láthatók lesznek előbb-utóbb. Végső soron mind a plántálást\, mind a növekedést\, mind az aratást ő végzi\, de nem nélkülünk. A mi részünk a felelősen végzett munka és az a feltétlen bizalom\, amellyel az ember a nap végén nyugovóra tér\, mert tudja\, ki az\, aki az eső és a napfény által a növekedést adja.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-270/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250714
DTEND;VALUE=DATE:20250715
DTSTAMP:20250714T080641Z
CREATED:20250714T080641Z
LAST-MODIFIED:20250714T080641Z
UID:11567-1752451200-1752537599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a városait\, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról\, és kivezette Lótot a pusztulásból\, amikor elpusztította azokat a városokat\, ahol Lót lakott.”1Móz 19 \n\n\n1 A két angyal estére Sodomába érkezett\, Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket Lót\, fölkelt\, eléjük ment\, és arccal a földre borult. 2 Ezt mondta: Térjetek be\, Uraim\, szolgátok házába\, töltsétek itt az éjszakát\, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek\, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem\, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. 3 Mivel azonban nagyon unszolta őket\, betértek hozzá\, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik\, kovásztalan kenyeret süttetett\, és ettek. 4 Mielőtt azonban lefeküdtek volna\, a város férfiai\, a sodomaiak körülvették a házat: ifjak és öregek\, az egész nép kivétel nélkül. 5 Bekiáltottak Lótnak\, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak\, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk\, hadd háljunk velük! 6 Lót kiment hozzájuk a bejárathoz\, de az ajtót bezárta maga mögött\, 7 és ezt mondta: Ugyan\, barátaim\, ne tegyetek rosszat! 8 Van két leányom\, akiknek még nem volt dolguk férfival: kihozom őket hozzátok\, és tegyetek velük\, amit jónak láttok! De ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit\, mivel hajlékomban kerestek oltalmat! 9 De azok így feleltek: Hordd el magad! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk\, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled\, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot\, és már majdnem betörték az ajtót. 10 De azok a férfiak kinyújtották a kezüket\, behúzták Lótot magukhoz a házba\, és bezárták az ajtót. 11 Az emberek apraját-nagyját pedig\, akik a ház bejárata előtt voltak\, vaksággal verték meg\, úgyhogy hiába igyekeztek\, nem találták meg az ajtót. 12 A férfiak akkor ezt kérdezték Lóttól: Ki van még itt\, aki hozzád tartozik? Vődet\, fiaidat és leányaidat meg mindenedet\, ami a tied a városban\, vidd el erről a helyről! 13 Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet\, mivel eljutott az Úrhoz az a nagy jajkiáltás\, amelyet okoztak. Az Úr azért küldött bennünket\, hogy elpusztítsuk a várost. 14 Lót tehát kiment\, és beszélt a vőivel\, akik leányait el akarták venni\, és ezt mondta: Keljetek föl\, menjetek ki erről a helyről\, mert az Úr el fogja pusztítani ezt a várost. De a vői azt hitték\, hogy csak tréfál. 15 Amikor hajnalodott\, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl\, fogd a feleségedet és két leányodat\, akik itt vannak\, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! 16 És amikor tétovázott\, megragadták a férfiak a kezét meg a feleségének és két leányának a kezét\, mert az Úr megszánta őt. Kivitték\, és otthagyták a városon kívül. 17 Amikor vitték őket kifelé\, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra\, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj\, különben elpusztulsz! 18 De Lót azt mondta nekik: Ne oda\, Uram! 19 Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz\, és olyan nagy szeretettel bánsz velem\, hogy meg akarod tartani az életemet\, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm\, mert utolér a veszedelem\, és meghalok. 20 Itt van a közelben ez a kis város\, hadd fussak oda! Bár kicsi\, hadd meneküljek oda\, hogy életben maradjak! 21 Ebben a dologban is engedek neked – felelte. – Nem pusztítom el azt a várost\, amelyről beszéltél. 22 De gyorsan menekülj oda\, mert semmit sem tehetek addig\, amíg oda nem érsz! – Ezért hívják azt a várost Cóarnak. 23 A nap éppen fölkelt\, amikor Lót Cóarba ért. 24 Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára\, az Úrtól\, az égből. 25 Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket\, a városok egész lakosságát\, sőt a föld növényzetét is. 26 Lót felesége azonban\, aki mögötte ment\, közben hátranézett\, és sóbálvánnyá vált. 27 Reggel fölkelt Ábrahám\, hogy arra a helyre menjen\, ahol az Úr színe előtt állt. 28 Amint elnézett Sodoma és Gomora felé meg annak az egész környéknek a földje felé\, azt látta\, hogy füstöl a föld\, akár egy olvasztókemence. 29 De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a városait\, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról\, és kivezette Lótot a pusztulásból\, amikor elpusztította azokat a városokat\, ahol Lót lakott. 30 Lót fölment Cóarból\, és letelepedett két leányával együtt a hegyen\, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott két leányával együtt. 31 Egyszer a nagyobbik leánya ezt mondta a kisebbiknek: Apánk öreg\, és nincs ezen a földön férfi\, aki hozzánk bejönne\, ahogy az egész földön szokás. 32 Gyere\, itassuk le apánkat borral\, háljunk vele\, és támasszunk apánktól utódot! 33 Leitatták tehát az apjukat borral még azon az éjszakán\, és bement a nagyobbik\, és az apjával hált. Lót pedig nem is tudta\, hogy leánya melléfeküdt\, majd pedig távozott. 34 Másnap azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: A múlt éjjel én háltam az apámmal. Itassuk le őt ma éjjel is\, és menj be te\, hálj vele\, hogy utódot támasszunk apánktól! 35 Azon az éjszakán is leitatták tehát az apjukat\, és a kisebbik is vele hált. Lót pedig nem is tudta\, hogy leánya melléfeküdt\, majd pedig távozott. 36 Így esett teherbe Lót mindkét leánya az apjától. 37 A nagyobbik fiút szült\, és Móábnak nevezte el. Ő a mai Móáb ősatyja. 38 A kisebbik is fiút szült\, és Ben-Ammínak nevezte el. Ő a mai ammóniak ősatyja. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\nLót felesége nem tudott szabadulni a múltjától. Tiltás dacára hátratekintett\, ez lett a veszte. Merjük az apostollal kárnak és szemétnek ítélni (Fil 3\,14)\, ami mögöttünk van\, ha Isten új fejezetet nyit életünkben. Az asszony példázatos sorsát Jézus is okulásul említi: „Emlékezzetek Lót feleségére” (Lk 17\,32). Ma ne azokra emlékezzünk\, akik majdnem elvesztek\, de valami csoda folytán mégis megmenekültek\, hanem azokra\, akik majdnem megmenekültek\, de mégis elvesztek. Ha akarjuk\, tartozhatunk azok közé\, akik Krisztus által megszabadultak. Ez a kegyelem. \nRÉ21 469 \nNapi ének | 725 | Új szívet adj \n\n\n„…akinek van\, annak adatik…”Mk 4\,21–25 \n\n\n21 Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást\, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért\, hogy a lámpatartóba tegyék? 22 Mert nincs semmi rejtett dolog\, ami ki ne derülne\, és semmi titok\, ami napfényre ne jutna. 23 Ha valakinek van füle a hallásra\, hallja! 24 Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra\, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek\, olyannal mérnek nektek\, sőt ráadást is adnak. 25 Mert akinek van\, annak adatik\, és akinek nincs\, attól az is elvétetik\, amije van. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(25) „…akinek van\, annak adatik…” (Mk 4\,21–25) \nJézus képes beszédben tanít szemlélni és megérteni a folyamatokat. Isten országa\, uralma még alig észrevehető módon van jelen a világban – de jelen van\, és nem marad rejtve örökké. „Istenünk könyörülő irgalmáért\, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból\, hogy világítson azoknak\, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak…” (Lk 1\,78–79) Most még csak kevesen érzékelik\, de egyszer mindenki számára nyilvánvaló lesz. „Aki elkezdte bennetek a jó munkát\, elvégzi Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1\,6). Tevékenységét nem hagyja félbe\, mert Isten „azt akarja\, hogy minden ember üdvözüljön\, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2\,4) Olyan mértékben gyújt világosságot a szívünkben\, amennyire készek vagyunk azt befogadni. „Boldogok\, akik éheznek és szomjaznak az igazságra\, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5\,6) Akik pedig befogadják őt\, azoknak egyre több adatik\, napról napra nyiladozik a szemük\, javul a hallásuk\, egyre jobban értik az élet nagy példázatait. Bár üdvtervét Isten nélkülünk\, sőt ellenünkre is el tudná végezni\, mégis a mi közreműködésünkkel akar másokat is révbe juttatni. Keresztyénségünk nem magánügy\, nem rejthetjük véka alá\, mert különben hiábavaló\, és elvétetik tőlünk. Lámpást adott kezünkbe az Úr!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-269/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR