BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.13.1//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20240331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20241027T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20250330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20251026T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20260329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20261025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250227
DTEND;VALUE=DATE:20250228
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250227T074101Z
LAST-MODIFIED:20250227T074101Z
UID:10934-1740614400-1740700799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…hátha terem jövőre”Lk 13\,6–9 \n\n\n6 Azután ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében\, és kiment\, hogy gyümölcsöt keressen rajta\, de nem talált. 7 Azt mondta a vincellérnek: Íme\, három éve\, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán\, de nem találok. Vágd ki\, miért foglalja a földet hiába? 8 De az így válaszolt neki: Uram\, hagyd meg még ebben az évben\, míg körülásom és megtrágyázom\, 9 hátha terem jövőre\, ha pedig nem\, akkor vágd ki! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata\n\n\n\nNincs jele a gyümölcstermésnek. Semmi biztatót nem lát a vincellér\, csak remény él a szívében: „hátha…” jövőre. Így küldte az Atya is a Fiát\, hogy Jézust megbecsülve gyümölcstermő lehessen életünk. Akié a Fiú\, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia\, az élet sincs meg abban (1Jn 5\,12). Használjuk ki az alkalmas időt\, amíg lehetőségünk van rá. Szentlélek\, jöjj\, eleveníts meg\, hadd teljek be élettel – Jézussal! \nRÉ21 477 \nFohász | 468 | Végtelen irgalmú szentséges Úr Isten \n\n\n„Nem késik tovább egyetlen igém sem…”Ez 12\,21–28 \n\n\n21 Majd így szólt hozzám az Úr igéje: 22 Emberfia! Miféle szóbeszéd az\, amelyet mondogattok Izráel földjéről: Telnek-múlnak a napok\, de nem teljesült semmi a sok látomásból?! 23 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram\, az Úr: Véget vetek ennek a szóbeszédnek\, nem példálóznak így többé Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik már az idő\, amikor valóra válik minden látomás. 24 Akkor nem lesz többé hiábavaló látomás és hízelgő jósolgatás Izráel házában. 25 Mert ha én\, az Úr szólok\, akkor az az ige\, amelyet kimondok\, késedelem nélkül valóra is válik. Ha a ti napjaitokban mondok ki egy igét\, te\, engedetlen nép\, akkor azt még akkor valóra is váltom! – így szól az én Uram\, az Úr. 26 Majd így szólt hozzám az Úr igéje: 27 Emberfia! Izráel háza ezt mondja: Az a látomás\, amelyet ez az ember lát\, csak később fog beteljesedni; ő a távoli jövőről prófétál. 28 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram\, az Úr: Nem késik tovább egyetlen igém sem\, valóra válik az az ige\, amelyet mondok – így szól az én Uram\, az Úr. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(28) „Nem késik tovább egyetlen igém sem…” (Ez 12\,21–28) \nPrófétál\, néha furcsa\, megragadott állapotba kerül\, időnként botrányos dolgokat tesz… de aztán nem történik semmi. Ha Ezékiel kortársai egy-egy pillanatra elgondolkoztak is szavai és cselekedetei üzenetén\, hamar elhessentették maguktól a feszélyező jövendöléseket egyetlen kérdéssel: mikor? Mikor következik be mindez? Azt gondolták\, a prófétai szó csak vélemény\, nem kell komolyan venni\, hiszen vannak\, akik más\, sokkal kellemesebb jövőt láttatnak (24). Ki tudja\, lehet\, nem otthon maradt rokonaink jutnak hozzánk hasonlóan fogságba\, hanem mi keveredünk ki gyorsan ebből a lehetetlen helyzetből! Az ember szereti hitegetni magát. „A remény hal meg utoljára” – mondogatjuk nagy bölcsen\, és lélektanilag ennek nyilván van előrevivő szerepe. Csakhogy Isten nem emberi okoskodáshoz igazodva szerez érvényt igazságának. Ő nem beszél mellé\, nem húz el mézesmadzagot a kétségbeesett bűnös előtt. Emberi időszámításhoz sem alkalmazkodik a mi Urunk. Amit eldöntött\, végrehajtja. Nincs ezen mit keseregni; inkább azt tartsuk emlékezetünkben napról napra\, hogy az idő közel van (Jel 1\,3). Istent keresni soha nem késő – igyekezzünk rátalálni\, ő vár minket\, elkészítette számunkra az atyai házat.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-194/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250220T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250220T170000
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250220T075314Z
LAST-MODIFIED:20250220T075314Z
UID:10930-1740038400-1740070800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Így jár az\, aki magának gyűjt\, és nem Isten szerint gazdag” \nLk 12\,13–21 \n  \n13 A sokaságból így szólt hozzá valaki: Mester\, mondd meg a testvéremnek\, hogy ossza meg velem az örökséget! 14 De ő így válaszolt: Ember\, ki tett engem bíróvá fölöttetek\, hogy megosszam az örökséget? 15 Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok\, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól\, mert ha bőségben él is valaki\, életét akkor sem a vagyona tartja meg. 16 Aztán példázatot mondott nekik: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. 17 Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. 18 Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet\, nagyobbakat építek\, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat\, 19 és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem\, sok javad van sok évre félretéve\, pihenj\, egyél\, igyál\, vigadozzál! 20 Isten azonban azt mondta neki: Bolond\, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet\, kié lesz akkor mindaz\, amit felhalmoztál? 21 Így jár az\, aki magának gyűjt\, és nem Isten szerint gazdag. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata \n„Így jár az\, aki magának gyűjt\, és nem Isten szerint gazdag” (21). A bolond gazdag nem számol Istennel\, nem az Ő akarata szerint él a földi javakkal\, lehetőségeivel. Önmaga körül forog az élete (19). De ha az ember életének Krisztus lesz a középpontja\, akkor lehet Isten szerint gazdag: a hitben\, a szeretetben\, az örömben\, a türelemben\, a megértésben\, teremve a Lélek gyümölcseit (Gal 5\,22). \n  \nRÉ21 619 \n  \nFohász | 203 | Hozzád jövök\, ó\, Mesterem \n  \n„Nem szánakozom\, és nem leszek könyörületes.” \nEz 7 \n  \n1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Te\, emberfia\, ezt mondja az én Uram\, az Úr Izráel földjének: Vége van\, jön a vég az ország négy oldalán! 3 Most véged lesz! Rád zúdítom haragomat\, elítéllek úgy\, ahogy megérdemled\, megbüntetlek minden utálatos tettedért. 4 Nem szánakozom rajtad\, és nem leszek könyörületes\, hanem úgy bánok veled\, ahogy megérdemled: utálatos tetteid következménye utolér. Akkor megtudjátok\, hogy én vagyok az Úr. 5 Így szól az én Uram\, az Úr: Egyik veszedelem jön a másik után! 6 Jön a vég\, jön a vég! Rád virradt\, jön már! 7 Jön rátok a felfordulás\, ország lakói! Jön már az az idő\, közel az a nap\, amelyen rémület lesz a hegyeken víg ének helyett! 8 Most már hamarosan kitöltöm rajtad lángoló haragomat\, elbánok veled haragomban; elítéllek úgy\, ahogy megérdemled\, és megbüntetlek minden utálatos tettedért. 9 Nem szánakozom\, és nem leszek könyörületes. Úgy bánok veled\, ahogy megérdemled: utálatos tetteid következménye utolér. Akkor megtudjátok\, hogy én\, az Úr vagyok\, aki lesújtott rátok! 10 Itt van az a nap\, eljött már\, eljött a felfordulás! Virágzik a törvénysértés\, virít a kevélység\, 11 az erőszak bűnös uralommá lett. Nem marad belőlük semmi\, sem gazdagságukból\, sem a zajos sokaságból\, sem előkelőikből. 12 Eljött az idő\, elérkezett a nap! A vevő ne örüljön\, az eladó ne búsuljon\, mert minden gazdagságot utolér a harag. 13 Az eladó nem veheti vissza\, amit eladott\, még ha életben maradna is\, mert a látomás minden gazdagságra vonatkozik\, és visszavonhatatlan\, hiszen még az életét sem tarthatja meg senki a bűne miatt. 14 Fújjátok csak a kürtöt\, készítsetek elő mindent! Nem fog senki harcba menni\, mert izzó haragom elért minden gazdagságot. 15 Kint fegyver pusztít\, bent dögvész és éhínség. Aki a mezőn van\, fegyvertől hal meg\, aki a városban van\, azt éhínség és dögvész emészti meg. 16 És ha lesznek is\, akik megmenekülnek\, olyanok lesznek\, mint a búgó galambok a hegyeken\, mindnyájan nyögnek bűneik miatt. 17 Minden kéz ellankad\, minden térd vizes lesz. 18 Zsákruhát öltenek\, rettegés borul rájuk. Minden arcon szégyenpír lesz\, mindenki fején kopaszság. 19 Ezüstjüket az utcára dobják\, és aranyuk szemétbe kerül. Ezüstjük és aranyuk nem tudja megmenteni őket az Úr haragjának napján. Éhségüket nem csillapítják\, gyomrukat nem tölthetik meg vele; ez csak bűnbe vitte őket. 20 Díszes ékszerként büszkélkedtek vele\, sőt utálatos és förtelmes bálványokat csináltak belőle; ezért tettem a számukra szemétté. 21 Odaadtam prédaként az idegeneknek\, és zsákmányul a föld bűnöseinek\, akik meggyalázzák. 22 Elfordítom tőlük arcomat\, és meggyalázzák szent helyemet. Fosztogatók hatolnak be oda\, és meggyalázzák. 23 Készítsd a láncot\, mert tele van az ország törvényesített vérontással\, és tele van a város erőszakkal. 24 De én idehozom a leggonoszabb népeket\, és birtokba veszik a házaikat. Véget vetek az erőszakosok gőgjének\, és meggyalázzák szentélyeiket. 25 Rettegés jön; békét keresnek\, de hiába. 26 Egyik baj jön a másik után\, egyik hír a másik után érkezik. Látomást keresnek a prófétánál\, de hiába; nem tud útmutatást adni a pap\, sem tanácsot a vén. 27 A király gyászolni fog\, a fejedelmet döbbenet fogja el\, és az ország népét rémület bénítja meg. Úgy bánok velük\, ahogy megérdemlik. Ahogyan ők ítéltek\, úgy ítélem meg őket. Akkor majd megtudják\, hogy én vagyok az Úr! \n  \nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata \n(9) „Nem szánakozom\, és nem leszek könyörületes.” (Ez 7) \n  \nIsten hűtlenné vált népét utoléri a veszedelem. E versek egyrészt azt tisztázzák\, hogy Izráel tragikusra váló sorsa nem az országot leigázó nagyhatalom\, hanem Isten kezében van. A bukás\, a tragikus vég\, az elhurcolás nem hibás politikai manőverezésből fakad\, és nem is az ellenség túlerejének következménye\, hanem Isten döntésén nyugszik. Ő akarja\, hogy így legyen. A második\, ugyanilyen felfoghatatlan állítás: Isten nem gondolja meg magát\, nem kínál menekülőutat. Az ítélet teljes és elsöprő lesz. Az Úr nem fog szánakozni\, nem indul irgalomra\, végrehajtja\, amit eltervezett. A pusztító érvényt szerez Isten döntésének. Azért megrázó ez a két prófétai kijelentés\, mert annyira idegen a jól ismert\, mindig kegyelmes és feltétel nélkül szerető Isten képétől. Tudatosítsuk magunkban: Isten a javunkra halmoz el bennünket\, és mi egyedül neki tartozunk hálával. Naponta élvezzük ajándékait\, nem tehetünk úgy\, mintha magunk vinnénk sikerre kitűzött céljainkat. Ennél is utálatosabb azonban Isten szemében az a magatartás\, amikor az ember valaki másnak mond köszönetet helyette. Ideje rendbe tenni világszemléletünket: Isten az élet minden területén Úr. Ő ad. Ha így fogadjuk szeretetét\, nem kell megtapasztalnunk haragját.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-193/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250218
DTEND;VALUE=DATE:20250219
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250218T083348Z
LAST-MODIFIED:20250218T083348Z
UID:10928-1739836800-1739923199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„De jaj nektek\, farizeusok…”Lk 11\,37–54 \n\n\n37 Amikor ezekről beszélt\, egy farizeus arra kérte őt\, hogy ebédeljen nála. Jézus bement\, és asztalhoz telepedett. 38 A farizeus pedig elcsodálkozott\, amikor látta\, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. 39 Az Úr azonban ezt mondta neki: Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok\, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. 40 Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt\, nem az alkotta-e meg a belsőt is? 41 Azt adjátok oda alamizsnául\, ami belül van\, és minden tiszta lesz nektek. 42 De jaj nektek\, farizeusok\, mert tizedet adtok a mentából\, a kaporból és minden veteményből\, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét\, pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhanyagolni! 43 Jaj nektek\, farizeusok\, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában és a köszöntéseket a tereken! 44 Jaj nektek\, mert olyanok vagytok\, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük! 45 Ekkor megszólalt egy törvénytudó\, és ezt mondta neki: Mester\, amikor ezt mondod\, minket is megsértesz. 46 De ő így válaszolt: Jaj nektek is\, törvénytudók\, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel\, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat! 47 Jaj nektek\, mert síremlékeket építetek a prófétáknak\, pedig atyáitok ölték meg őket! 48 Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel\, és helyeslitek azokat\, hiszen azok megölték őket\, ti pedig síremlékeiket építitek. 49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat\, és közülük némelyeket megölnek\, másokat pedig üldöznek\, 50 hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért\, amelyet kiontottak a világ kezdete óta\, 51 Ábel vérétől Zekarjá véréig\, akit az áldozati oltár és a templom között öltek meg. Bizony mondom nektek\, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. 52 Jaj nektek\, törvénytudók\, mert elvettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be\, és azokat is megakadályoztátok\, akik be akarnak menni! 53 Amikor kiment onnan\, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt\, 54 és csak azt lesték\, hogy beszédében valamin rajtakaphassák. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata\n\n\n\n„De jaj nektek\, farizeusok…” (42) Szeretünk jó képet festeni magunkról\, még akkor is\, ha közben másokat rossz színben tüntetünk fel. A farizeusokra egyenesen azt mondja Jézus\, hogy „színészek”\, és a külsőségekre túlzottan figyelnek\, de az Isten szeretetét elhanyagolják. A legtöbb jajt nekik\, a kiüresedett vallásosságban élenjáróknak mondja Jézus. Ma miben ítélheti meg életemet az Úr? Ahol jajt tudok mondani magamra (Ézs 6\,5)\, ott áradhat rám a kegyelem\, ott fogok áldást kapni. \nRÉ21 58 \nKönyörgés | 235 | Fordítsd\, Úr Isten\, kegyes füleidet \n\n\n„…én\, az Úr\, szóltam bosszúságomban…”Ez 5 \n\n\n1 Emberfia\, fogj egy éles kardot\, használd borotvának\, vágd le a hajadat és a szakálladat! Azután végy egy mérleget\, és oszd el\, amit levágtál! 2 Harmadrészét égesd el a város közepén\, amikor letelnek az ostrom napjai! Azután fogd a harmadrészét\, vágd össze karddal a városon kívül\, harmadrészét pedig szórd széjjel\, én meg kivont karddal üldözöm! 3 De végy ki belőle egy keveset\, és kösd be a ruhád szegélyébe! 4 Még ebből is végy ki\, dobd bele a tűzbe\, és égesd el: ebből csap ki a tűz Izráel egész házára. 5 Ezt mondta az én Uram\, az Úr: Ez itt Jeruzsálem. A pogány népek között helyeztem el\, országokkal vettem körül. 6 De engedetlen volt törvényeimmel szemben\, bűnösebb\, mint a pogányok\, és rendelkezéseimmel szemben engedetlenebb volt\, mint a környező országok. Megvetették törvényeimet\, és nem éltek rendelkezéseim szerint. 7 Azért ezt mondja az én Uram\, az Úr: Mivel megátalkodottabbak voltatok a körülöttetek élő pogányoknál\, nem éltetek rendelkezéseim szerint\, és nem teljesítettétek törvényeimet\, sőt még olyanok sem voltatok\, mint a körülöttetek élő pogányok\, akik a maguk törvényeit teljesítik\, 8 azért ezt mondja az én Uram\, az Úr: Én is ellened fordulok\, és ítéletet tartok köztetek a pogányok szeme láttára. 9 Olyat teszek veletek sok utálatos bűnötök miatt\, amilyet még nem tettem\, és amihez foghatót többé nem is teszek. 10 Ezért apák fogják megenni fiaikat közöttetek\, és fiak fogják megenni apáikat. Ítéletet tartok majd fölötted\, és aki csak megmarad belőletek\, szétszórom mindenfelé. 11 Ezért\, életemre mondom – így szól az én Uram\, az Úr –\, mivel te tisztátalanná tetted szentélyemet minden förtelmes és utálatos bálványoddal\, azért én elveszem tőled; nem szánakozom\, és nem leszek könyörületes! 12 A nép harmadrésze dögvészben hal meg\, vagy éhen pusztul a városban\, egyharmada fegyvertől hull el körülötte\, egyharmadát pedig széjjelszórom mindenfelé\, és kivont karddal üldözöm őket. 13 Kitöltöm rájuk haragomat\, hogy kitombolja magát lángoló haragom\, amikor elégtételt veszek. Akkor tudják meg\, hogy én\, az Úr\, szóltam bosszúságomban\, amikor majd kitöltöm rajtuk lángoló haragomat. 14 Lerombollak\, és gyalázatossá teszlek a körülötted élő népek között\, látni fogja minden arra járó. 15 Gyalázni és csúfolni fognak\, elrettentő példa leszel a körülötted élő népek számára\, mert ítéletet tartok fölötted haraggal\, felindulással és súlyos büntetéssel. Én\, az Úr\, megmondtam! 16 Belétek lövöm az éhínség veszedelmes nyilait\, amelyek romlást okoznak\, mert romlásotokra lövöm ki azokat; egyre súlyosabbá teszem köztetek az éhínséget\, és eltöröm nálatok a kenyér botját. 17 Éhínséget és vadállatokat bocsátok rád\, amelyek megfosztanak gyermekeidtől\, dögvész és vérontás gázol át rajtad\, és fegyvert bocsátok rád. Én\, az Úr\, megmondtam! \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(13) „…én\, az Úr\, szóltam bosszúságomban…” (Ez 5) \nAz előző fejezetben leírt jelképes cselekedeteket Ezékielnek némán kellett végrehajtania. Ha a mozdulatait egyre nagyobb aggodalommal szemlélő társainak nem lett volna nyilvánvaló az üzenet\, a próféta szavai – „ez itt Jeruzsálem” (5) – minden kétséget eloszlattak. Ekkor már ömlött szájából a szó\, ahogy felsorolta nemzedékek bűneit. Isten haragja felgerjedt\, és áradt megállíthatatlanul; a büntetés a bűn mértékéhez igazodik. Érthetetlenül kemény szavak ezek. Hisz Isten szereti az embert! Igaz ez\, nagyjából\, de egy kicsit precízebben kell fogalmazni: Isten valóban szereti a bűnét hátrahagyni kész embert\, és senkit nem utasít el\, aki őszinte bűnbánattal fordul hozzá. Kész megelőlegezni is irgalmát. Így tért be Jézus Zákeus házába sokak megbotránkozására (Lk 19\,1–10)\, és a gazdag fővámszedő a tapasztalt\, bár meg nem érdemelt elfogadásra hittel\, megváltozott élettel válaszolt. Isten megannyi figyelmeztetést küld napról napra. Hív minket\, elfogad érdemtelenül\, várja válaszunkat. Ezékiel szavai nyilvánvalóvá teszik: az Úr türelme hosszú\, de nem végtelen. Térj meg. Fogadd el Isten hívását még ma\, akkor is\, ha rettegés költözött szívedbe\, és úgy érzed: nincs menekvés. Ma sem késő.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-192/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250217
DTEND;VALUE=DATE:20250218
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250217T072800Z
LAST-MODIFIED:20250217T072817Z
UID:10921-1739750400-1739836799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Aki lámpást gyújt\, nem teszi rejtett helyre… hanem a lámpatartóra…”Lk 11\,33–36 \n\n\n33 Aki lámpást gyújt\, nem teszi rejtett helyre\, sem véka alá\, hanem a lámpatartóra\, hogy a belépők lássák a világosságot. 34 A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta\, az egész tested világos\, de ha gonosz\, a tested is sötét. 35 Vigyázz tehát\, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! 36 Ha tehát az egész tested világos\, és nincsen benne semmi sötétség\, akkor olyan világos lesz az egész\, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata\n\n\n\n„Aki lámpást gyújt\, nem teszi rejtett helyre… hanem a lámpatartóra…” (33) A világosság maga Jézus Krisztus (Jn 8\,12) és a benne való új élet. A sötétség a bűn uralma alatti lét (Ef 5\,8). Minél jobban átjárja életünket Jézus világossága\, annál jobban el tudjuk választani a jót a hitványtól (Jer 15\,19). Minél magasabbra helyezzük Jézust mint világosságot az életünkben\, annál több fény esik ránk\, és így ad nekünk az Ő dicsőségéből már itt a földön is (Jn 5\,44). \nRÉ21 27 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 449 | Jézus\, vigasságom \n\n\n„…Így eszik majd Izráel fiai tisztátalan kenyerüket…”Ez 4 \n\n\n1 Te pedig\, emberfia\, fogj egy téglát\, tedd magad elé\, és véss rá egy várost: Jeruzsálemet! 2 Vedd ostrom alá\, építs vele szemben ostromgépeket\, emelj sáncot\, állíts fel táborokat\, helyezz el körülötte faltörő kosokat! 3 Azután fogj egy vas sütőlapot\, tedd oda mint egy vasfalat magad és a város közé\, és szegezd rá a tekintetedet: így legyen ostrom alatt\, így ostromold! Intő jel ez Izráel házának. 4 Azután feküdj a bal oldaladra\, és vedd magadra Izráel házának a büntetését! Addig kell elszenvedned büntetésüket\, ahány napig így fekszel. 5 Napokban kifejezve adtam meg büntetésük éveit: háromszázkilencven nap. Így szenvedd el Izráel házának büntetését! 6 Ha ezt letöltötted\, másodszor feküdj a jobb oldaladra\, és szenvedd el Júda házának a büntetését negyven napig. Egy-egy évet egy-egy napban adtam meg. 7 Szegezd tekintetedet Jeruzsálem ostromára\, tűrd fel ruhád ujját\, és prófétálj ellene! 8 Megkötözlek\, és nem fordulhatsz egyik oldaladról a másikra\, míg le nem telnek ostromod napjai. 9 Azután végy búzát\, árpát\, babot\, lencsét\, kölest és tönkölyt\, tedd azokat egy edénybe\, és készíts magadnak belőlük kenyeret! Ahány napig fekszel az oldaladon\, azt edd: háromszázkilencven napig! 10 Húsz sekel súlyú ennivalót ehetsz naponként\, mindig ugyanabban az időben egyed. 11 Vizet is mérték szerint igyál: egyhatod hínt\, mindig ugyanabban az időben igyad! 12 Mint az árpakenyeret\, úgy egyed\, de emberi ganéjon süsd meg a szemük láttára! 13 Ezt mondja az Úr: Így eszik majd Izráel fiai tisztátalan kenyerüket a népek között\, amelyek közé szétszórom őket. 14 De én ezt mondtam: Jaj\, Uram\, Uram! Én nem tettem magamat tisztátalanná ifjúkoromtól fogva mostanáig sohasem azzal\, hogy elhullott vagy széttépett állatot ettem volna\, és nem vettem a számba romlott húst. 15 Ő így válaszolt nekem: Nézd\, megengedem neked\, hogy emberi ganéj helyett marhaganéjon süsd meg a kenyeredet. 16 Azután ezt mondta nekem: Emberfia\, én összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben. Kenyeret mértékkel és aggódva esznek\, vizet is kimérve és borzadva isznak\, 17 mivel szűkösen lesz kenyerük és vizük; borzadva néznek egymásra\, és megrothadnak bűnük miatt. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(13) „…Így eszik majd Izráel fiai tisztátalan kenyerüket…” (Ez 4) \nA próféta gyerekesen viselkedett. Ostromosat játszott. Maga elé helyezett egy gondosan előkészített téglát\, ez volt a megtámadott város\, elhelyezett körülötte játék-tábort\, játék-ostromgépeket. Ha kisfiú lett volna\, talán a szülei elmosolyodnak: milyen szépen leköti magát! Csakhogy Ezékiel egyrészt már nem volt kisfiú\, másrészt folytatta egyre zavarba ejtőbb mozdulatait. Sütőlapot bámult\, az oldalán feküdt több mint egy évig\, majd negyven napra átfordult a jobb oldalára. Innen-onnan összeszedett maradékból sütött kenyeret evett\, vizet alig ivott. Négyszázharminc napon át tartott ez a furcsa játék\, míg világossá vált\, hogy ezek a megmagyarázhatatlan cselekedetek mély üzenetet hordoznak. A már elhurcolt\, Babilóniában\, idegen földön élő próféta az otthon maradtak szenvedését\, Jeruzsálem újabb ostromát ábrázolta ki. Akik látták\, először talán nevettek\, aztán fejüket csóválták. Egy idő után mindenki remegve gondolhatott az otthon maradt rokonokra\, ismerősökre\, a hátrahagyott házakra\, kertekre. A próféta tekintetéből kiolvasható lett: a harag kelyhe valóban kitöltetik. Ha felettünk is elborult az ég\, eljött az Istenhez fordulás\, az újrakezdésbe vetett reménység ideje.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/10921/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250216
DTEND;VALUE=DATE:20250217
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250216T124128Z
LAST-MODIFIED:20250216T124134Z
UID:10919-1739664000-1739750399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára\, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.”Lk 11\,29–32 \n\n\n19 De ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket\, a ti fiaitok kivel űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. 20 Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket\, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 21 Amikor az erős ember fegyverrel őrzi a maga házát\, biztonságban van a vagyona. 22 De ha nála erősebb tör ellene\, és legyőzi őt\, akkor elveszi fegyverzetét\, amelyben bízott\, és szétosztja a zsákmányt. 23 Aki nincs velem\, az ellenem van\, és aki nem velem gyűjt\, az tékozol. 24 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből\, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve\, és ha nem talál\, akkor így szól: Visszatérek házamba\, ahonnan kijöttem. 25 És amikor odaér\, kisöpörve és felékesítve találja. 26 Akkor elmegy\, vesz maga mellé még másik hét\, magánál is gonoszabb lelket\, bemennek és ott laknak; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz\, mint azelőtt volt. 27 Amikor ezt mondta\, a sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá: Boldog az anyaméh\, amely téged hordozott\, és boldog az emlő\, amely téged táplált! 28 Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok\, akik hallgatják az Isten beszédét\, és megtartják. 29 Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá\, ő így kezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel\, de nem adatik neki más jel\, mint Jónás próféta jele. 30 Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára\, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. 31 Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival együtt\, és elítéli őket\, mert ő eljött a föld végső határáról\, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét\, de íme\, nagyobb van itt Salamonnál. 32 Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel\, és elítélik\, mert ők megtértek Jónás prédikálására\, de íme\, nagyobb van itt Jónásnál. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata\n\n\n\nMilyen megdöbbentő volt\, amikor még egymás között is vetekedtek a tanítványok\, hogy ki a nagyobb (Lk 22\,24–30)\, pedig ott volt közöttük a Legnagyobb! Ninive lakosai böjtölve és bűnbánatot tartva megtértek Jónás prédikálására\, Jézus kortársai viszont Jézus igehirdetésére sem. Bennünket milyen hatalmi harcok\, bűnök foglalnak le? Az\, hogy akik kevesebbet kaptak\, többre jutottak a hitben és az engedelmességben\, bátorít-e\, hogy az Úr Jézust felismerve\, imádva a legtöbbet merítsünk belőle (Jn 7\,17)? Mert Jézussal többre juthatunk\, mint elődeink\, és ha hallgatunk az igére\, még nagyobb áldásokat élhetünk át\, mint „Dél királynője” vagy „Ninive lakói”. \nRÉ21 503 • IÉ Préd 7\,15–18 • Zsolt 119\,1–8 \nVasárnap ének | 233 | Eljött hozzánk az üdvösség \nHeti zsoltárének | 137 | Hogy a babiloni vizeknél ültünk \n\n\n„…minden szavamat […] hallgasd figyelmesen!”Ez 3\,4–27 \n\n\n4 Azután ezt mondta nekem: Emberfia\, menj el Izráel házához\, és hirdesd nekik igéimet! 5 Nem érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez szól a küldetésed\, hanem Izráel házához. 6 Nem ahhoz a sok érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez\, akiknek a beszédét nem érted. Bizony\, ha azokhoz küldtelek volna\, ők hallgatnának rád. 7 De Izráel háza nem akar majd rád hallgatni\, mert énrám nem akarnak hallgatni. Bizony\, Izráel egész háza keményfejű és konok szívű! 8 De én ugyanolyan keménnyé teszem arcodat\, mint az ő arcuk\, és ugyanolyan keménnyé a fejedet\, mint az ő fejük. 9 Olyan keménnyé teszem a fejedet\, mint a gyémánt\, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne félj\, és ne rettegj tőlük! Bizony\, engedetlen nép ez! 10 Azután ezt mondta nekem: Emberfia\, minden szavamat\, amelyet elmondok neked\, fogadd a szívedbe\, és hallgasd figyelmesen! 11 Menj oda néped fogságban élő fiaihoz\, szólj hozzájuk\, és mondd nekik: Így szól az én Uram\, az Úr!… – akár hallgatnak rá\, akár nem törődnek vele. 12 Ekkor fölemelt engem a lélek\, hátam mögött pedig nagy\, dörgő hangot hallottam\, amint az Úr dicsősége felemelkedett a helyéről. 13 Az élőlények szárnyainak zúgása\, amint egymáshoz csapódtak\, meg a kerekek robaja volt a nagy\, dörgő hang. 14 A lélek fölemelt\, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen\, felindult lélekkel\, de az Úr kemény kézzel tartott engem. 15 Így kerültem Tél-Ábíbba\, a fogságban élőkhöz\, akik a Kebár-folyó mellett laktak. Letelepedtem ott\, ahol ők laktak\, és ott ültem közöttük hét napig összetörve. 16 Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az Úr igéje: 17 Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem\, figyelmeztesd őket az én nevemben! 18 Ha azt mondom a bűnösnek\, hogy meg kell halnia\, és te őt nem figyelmezteted\, és nem szólsz neki\, figyelmeztetve a bűnöst\, hogy ne járjon bűnös úton\, és így életben maradjon\, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt\, de a vérét tőled kérem számon. 19 De ha te figyelmezteted a bűnöst\, és ő mégsem tér meg bűnéből és bűnös útjáról\, akkor ő meghal a bűne miatt\, de te megmented a lelkedet. 20 Ha az igaz letér az igaz útról\, és gonoszságot követ el\, akkor én bukását okozom\, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt\, akkor meghal ugyan vétke miatt\, és emléke sem marad meg igaz tetteinek\, amelyeket véghezvitt\, de a vérét tőled kérem számon. 21 Ha viszont figyelmezteted az igazat\, hogy ne vétkezzen többé az igaz\, és ő nem vétkezik\, akkor életben marad\, mert engedett a figyelmeztetésnek\, és te is megmented a lelkedet. 22 Az Úr ott megragadott engem\, és ezt mondta nekem: Indulj\, menj ki a völgybe\, mert ott akarok veled beszélni! 23 El is indultam\, kimentem a völgybe\, és íme\, ott állt az Úr dicsősége. Ugyanolyan volt\, mint amilyennek a Kebár-folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam. 24 De lélek áradt belém\, talpra állított\, szólt hozzám\, és ezt mondta nekem: Menj\, és zárkózz be a házadba! 25 Emberfia\, köteleket fognak hozni\, megkötöznek velük\, és nem mehetsz közéjük. 26 Nyelvedet az ínyedhez ragasztom\, néma leszel\, és nem tudod dorgálni őket\, noha engedetlen nép ez. 27 Csak ha én szólok hozzád\, és megnyitom a szádat\, akkor mondhatod nekik: Így szól az én Uram\, az Úr!… Aki hallgat rá\, az hallgat rá\, aki nem törődik vele\, az nem törődik vele. Hiszen engedetlen nép ez! \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(10) „…minden szavamat […] hallgasd figyelmesen!” (Ez 3\,4–27) \nA kiemelt vers az elhívott őrállót szólítja meg. A mai bibliai szakasz beszél a próféta hallgatóságáról és az üzenet közlőjéről\, az Úrról is\, de a szöveg középpontjában Isten elhívott embere áll. Ezékiel elhívása (Kr. e. 593) a babiloni fogság kezdeti szakaszát idézi\, ekkoriban sem a próféta\, sem hallgatósága nem bizakodhatott gyors szabadulásban. Ez a reménytelenség időszaka\, idegen földön\, érthetetlen beszédű emberek között (5). Sokat szenvedett nép sorsában osztozó embert szólított meg Isten: mi azt tartjuk\, ilyenkor rohanni kell a vigasztaló Igével. Isten azonban rácáfol az emberi elképzelésekre. A prófétának először meg kell némulnia (26). Nem vágtathat a lélektől felajzottan\, de mégiscsak öncélúan a nép közé\, mert ő Isten embere; neki először hallgatnia\, figyelnie kell. Meg kell értenie két dolgot: elsőként azt\, hogy hallgatósága konok és keményszívű\, küldetése ezért felfoghatatlanul nehéz lesz. Másodszor: Isten mindenekelőtt engedelmességet vár el szolgájától. Az Ige világos: Isten embere\, először hallgass\, az Úrra figyelj\, akkor is\, ha mindenki tudni véli\, hol\, mikor\, mit kellene tenned! Csak akkor szólj\, ha az Úr akar szólni általad\, szavaid súlya ehhez legyen fogható. Ragaszkodj a kapott Igéhez!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-191/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250214
DTEND;VALUE=DATE:20250215
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250214T071435Z
LAST-MODIFIED:20250214T071443Z
UID:10916-1739491200-1739577599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket…”Lk 11\,1–13 \n\n\n1 Történt egyszer\, hogy valahol imádkozott\, és mikor befejezte\, így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram\, taníts minket imádkozni\, ahogy János is tanította a tanítványait! 2 Ő pedig ezt mondta nekik: Amikor imádkoztok\, ezt mondjátok: Atyánk\, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! 3 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg bűneinket\, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe! 5 Azután így szólt hozzájuk: Ki az közületek\, akinek van egy barátja\, és az elmegy hozzá éjfélkor\, és ezt mondja neki: Barátom\, adj nekem kölcsön három kenyeret\, 6 mert útról érkezett egy barátom\, és nincs mit elébe tegyek 7 – és az így válaszolna belülről: Hagyjál békén! Az ajtó már be van zárva\, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak\, nem kelhetek fel\, hogy adjak neked. 8 Mondom nektek\, ha nem is kelne fel\, és nem is adna neki azért\, mert a barátja\, tolakodása miatt fel fog kelni\, és megadja neki\, amire szüksége van. 9 Én is azt mondom nektek: kérjetek\, és adatik nektek\, keressetek\, és találtok\, zörgessetek\, és megnyittatik nektek. 10 Mert mindaz\, aki kér\, kap\, aki keres\, talál\, és aki zörget\, annak megnyittatik. 11 Melyik apa az közületek\, aki fiának kígyót ad\, amikor az halat kér tőle\, 12 vagy amikor tojást kér\, skorpiót ad neki? 13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni\, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak\, akik kérik tőle. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Riczuné Kiss Georgina Orsolya igemagyarázata\n\n\n\n„…mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket…” (13) Jézus ma feltétel nélküli bizalomra hív\, amellyel bátran odatehetjük szívünk legféltettebb vágyait is Isten elé. Mégis előfordul\, hogy azt érezzük\, az élet másképp alakult\, mint vártunk\, hogy zárva maradt kéréseink előtt az ég. Egy dologban biztosak lehetünk: Atyánk szüntelenül vágyik rá\, hogy megajándékozhasson bennünket Önmagával. Könyörögjünk mindenekelőtt Szentlélekért! \nRÉ21 333 \nNapi könyörgés | 476 | Ó\, áldandó Szentháromság \n\n\n„Amikor megláttam\, arcra borultam…”Ez 1 \n\n\n1 A harmincadik évben\, a negyedik hónap ötödikén\, amikor a fogságban élő nép között voltam a Kebár-folyó mellett\, megnyílt az ég\, és isteni látomásokat láttam. 2 A hónap ötödikén\, Jójákín király fogságba vitelének ötödik évében\, 3 szólt az Úr igéje Ezékiel paphoz\, Búzí fiához a káldeusok országában\, a Kebár-folyó mellett\, és megragadta őt ott az Úr. 4 Láttam\, hogy forgószél jött észak felől\, nagy felhővel és egymást érő villámlással\, körülötte fényözönnel. A közepéből\, a villámok közül mintha ezüstös csillogás tündöklött volna. 5 Négy élőlény alakja volt ott. Ilyennek látszottak: emberhez hasonló alakjuk volt\, 6 de mindegyiknek négy arca\, és mindegyiknek négy szárnya volt. 7 Lábaik egyenes lábak voltak\, de lábfejük olyan volt\, mint a borjúláb. Ragyogóak voltak\, mint a fénylő réz. 8 Szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. Mind a négynek több arca és szárnya volt. 9 Szárnyaik összeértek\, egyiké a másikéhoz. Nem kellett megfordulniuk\, amikor jártak\, mindegyik előre nézve tudott menni. 10 Ilyen volt az arcuk: volt emberarcuk\, de volt oroszlánarca is mind a négynek jobbról\, bikaarca is volt mind a négynek balról\, és volt sasarca is mind a négynek. 11 Ilyen volt az arcuk. Felső szárnyaik ki voltak terjesztve\, ez a két szárny összeért\, egyiké a másikéval\, kettő pedig eltakarta a testüket. 12 Mindegyik előre nézve tudott menni. Ahova a lélek akart menni\, oda mentek\, nem kellett megfordulniuk\, amikor jártak. 13 Ilyenek voltak az élőlények: külsejük olyan volt\, mint az izzó parázs\, és az élőlények között mintha égő fáklyák lobogtak volna. Tűz ragyogott\, és a tűzből villámok cikáztak. 14 Az élőlények úgy suhantak ide-oda\, akár a villám. 15 Amint néztem az élőlényeket\, megpillantottam egy-egy kereket a földön az élőlények mellett\, mind a négy előtt. 16 A kerekek úgy voltak elkészítve\, hogy ragyogó drágaköveknek látszottak\, és mind a négy egyforma volt. Úgy készültek\, hogy mindegyik kerék közepében egy másik kerék látszott. 17 Amikor jártak\, négy irányban tudtak menni; nem kellett megfordulniuk\, amikor jártak. 18 A kerekek abroncsai magasak és félelmetesek voltak\, és mind a négy abroncs körös-körül tele volt szemekkel. 19 Amikor az élőlények jártak\, a kerekek is jártak mellettük\, és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről\, a kerekek is fölemelkedtek. 20 Ahová a lélek akart menni\, oda mentek: oda\, ahová a lélek akarta. És a kerekek is fölemelkedtek velük\, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. 21 Ha azok jártak\, ezek is jártak\, ha azok megálltak\, ezek is megálltak; és ha fölemelkedtek a földről\, fölemelkedtek a kerekek is\, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. 22 Az élőlények feje fölött mintha boltozat lett volna\, amely félelmetesen csillogott\, akár a jég\, és ki volt feszítve a fejük fölött. 23 A boltozat alatt ki voltak terjesztve szárnyaik\, egyiké a másiké felé. Mindegyiknek volt másik két szárnya is: ezekkel eltakarták a testüket elöl is\, hátul is. 24 Amikor jártak\, olyannak hallottam szárnyaik zúgását\, amilyen a nagy vizek zúgása\, mint a Mindenható hangja. Hangjuk zúgása olyan volt\, mint egy tábor morajlása. Amikor megálltak\, leeresztették szárnyaikat. 25 És egy hang hallatszott a fejük fölött levő boltozatról\, amikor megálltak\, és leeresztették szárnyaikat. 26 A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott\, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott. 27 Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott\, mintha tűz fogná körül\, derekától lefelé pedig úgy láttam\, mintha fényözön venné körül. 28 A körülötte levő fényözön olyannak látszott\, mint a szivárvány\, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az Úr dicsőségének a látványa. Amikor megláttam\, arcra borultam\, és hallottam\, hogy valaki megszólal. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(28) „Amikor megláttam\, arcra borultam…” (Ez 1) \nMit tehet a próféta\, ha megszólítja Isten? Mit tehet\, amikor alig-alig érthető látomásban tárul fel előtte az Úr dicsősége? Mintha hatalmas vihar közeledne\, villámlással\, aztán az erőteljes fényből kibontakozik a négy élőlény alakja\, majd velük együtt emelkedő és süllyedő kerekeket lát\, és egy boltozatot a szárnyas lények feje felett\, mindezeken túl trónszék sziluettje bontakozik ki\, azon pedig egy ragyogó alak… Látja az elmondhatatlant. Tudja talán\, hogy Isten szólítja\, de mintha kimondani sem merné\, annyira hihetetlen: idegen földön\, távol Jeruzsálemtől\, ahol és amikor senki nem várja\, megjelenhet az Úr. Az Örökkévaló látja elhurcolt népét\, látja a foglyokat\, és megjelenik\, mert mondanivalója van számukra. Kiválasztotta Ezékielt\, felragyogtatta előtte dicsőségét. A próféta\, átélve az átélhetetlent\, és látva a láthatatlant\, leborul. Isten dicsősége az Úr hatalmát teszi egyértelművé\, jelenlétét bizonyítja\, mert ő a legreménytelenebb helyzetbe került emberhez is szólni akar. Ennek felismerése a hódolat ideje; a prófétának szólnia sem kell\, üzenet még nincs. Néha csak ennyit vár Isten: borulj le előttem\, ember! Te teremtmény vagy\, én alkottalak. Ha Isten szól\, imádjuk őt! És hallgassunk.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/10916/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250213
DTEND;VALUE=DATE:20250214
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250213T073358Z
LAST-MODIFIED:20250213T073358Z
UID:10914-1739404800-1739491199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Uram\, nem törődsz azzal\, hogy a testvérem…”Lk 10\,38–42 \n\n\n38 Amikor továbbhaladtak\, betért egy faluba\, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. 39 Volt ennek egy Mária nevű testvére\, aki leült az Úr lábához\, és hallgatta beszédét. 40 Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött\, és így szólt: Uram\, nem törődsz azzal\, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki\, hogy segítsen! 41 Az Úr azonban így felelt neki: Márta\, Márta\, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz\, 42 pedig kevésre van szükség\, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta\, amelyet nem vehetnek el tőle. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Riczuné Kiss Georgina Orsolya igemagyarázata\n\n\n\n„Uram\, nem törődsz azzal\, hogy a testvérem…” (40) – kezdi Márta a panaszát. Ilyenek vagyunk mi is sokszor\, szeretnénk\, hogy Jézus a mi nézőpontunkból lássa a helyzetet\, mellettünk álljon ki\, minket igazoljon. A „jobb rész” választása azt is jelenti: örömmel végzem a feladatom\, nem méricskéléssel és összehasonlítgatással. Akármit is bíz rám ma\, végezhetem azt Őt dicsőítő és a keresztyén testvérem szolgálatát is megbecsülő lélekkel. \nRÉ21 266 \nHálaadó ének | 801 | Szívből köszönöm\, Uram \n\n\n„Ott halt meg Mózes\, az Úr szolgája…”5Móz 34 \n\n\n1 Ezután fölment Mózes a Móáb síkságáról a Nebó-hegyre\, a Piszgá csúcsára\, amely Jerikóval szemben van\, és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig\, 2 egész Naftálit\, Efraim és Manassé földjét\, meg Júda egész földjét a nyugati tengerig\, 3 továbbá a Délvidéket\, a Jordán környékét és a pálmák városának\, Jerikónak a völgyét Cóarig. 4 Majd ezt mondta neki az Úr: Ezt a földet ígértem oda esküvel Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak\, amikor így szóltam: A te utódaidnak adom! Megmutattam neked\, de nem mehetsz be oda. 5 Ott halt meg Mózes\, az Úr szolgája\, Móáb földjén\, az Úr akarata szerint. 6 És eltemette őt a völgyben\, Móáb földjén\, Bét-Peórral szemben. Senki sem tudja még ma sem\, hogy hol van a sírja. 7 Százhúsz éves volt Mózes\, amikor meghalt; látása még nem gyengült meg\, és nem hagyta el az életereje. 8 Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán\, amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje. 9 Józsué\, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel\, mert Mózes reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá\, és úgy cselekedtek\, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 10 Nem is támadt többé Izráelben Mózeshez hasonló próféta\, akivel szemtől szemben érintkezett volna az Úr. 11 Mert őt küldte el az Úr mindazoknak a jeleknek és csodáknak a véghezvitelére\, amelyeket Egyiptom földjén tett a fáraóval\, valamennyi udvari emberével és egész országával; 12 és mindazoknak az erős kézre valló\, nagy és félelmetes tetteknek a véghezvitelére\, amelyeket Mózes egész Izráel szeme láttára vitt véghez. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(5) „Ott halt mag Mózes\, AZ Úr szolgája…” (5Móz 34) \nA Tóra Mózes halálával ér véget. A Mózes nevét viselő öt könyv a héber Biblia szíve\, lelke\, közepe\, még akkor is\, ha a keresztyén olvasók a törvények unalmas oldalait szívük szerint átlapoznák. Ne tegyük\, inkább gondoljunk arra: ezek azok a szokások\, amelyekhez Jézus is igazította életét. A Tóra megtanít Isten közelében élni\, az utolsó fejezet pedig rámutat: aki Istennel élt\, az tud vele meghalni is. Mózes halálának elbeszélése ezért szép történet. Mózes elvégezte küldetését\, aztán elment\, ahova Isten hívta. Felkapaszkodott a hegyre\, ott meghalt\, betelve az élettel. Sírjának helye rejtve maradt\, ezzel megóvta őt Isten a prófétai örökség kiüresítésétől: senki nem emelhetett síremléket neki. Nyughelyét nem kereshetik fel zarándokok\, bár az utókor mindig szereti a halott prófétát. Rájuk lehet emlékezni\, de erejüktől nem kell félni már. A halott próféta közelében már nem érezzük szükségét\, hogy változtassunk életünkön. Csakhogy az Úr épp azért küldte el szolgáit\, hogy mi megváltozzunk. Tanuljunk élni a Szentírást olvasva. És tanuljunk meghalni is. Éljünk Istennel és Istennek; így utunk végén\, hálával szívünkben\, akaratában megnyugodva adhatjuk vissza megváltott életünket Urunknak\, az élet forrásának.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-190/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250212
DTEND;VALUE=DATE:20250213
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250212T085230Z
LAST-MODIFIED:20250212T085239Z
UID:10912-1739318400-1739404799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„De ki a felebarátom?”Lk 10\,25–37 \n\n\n25 Ekkor felállt egy törvénytudó\, hogy megkísértse őt\, és ezt kérdezte: Mester\, mit tegyek\, hogy elnyerjem az örök életet? 26 Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? 27 Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat\, a te Istenedet teljes szívedből\, teljes lelkedből\, teljes erődből és teljes elmédből\, és felebarátodat\, mint magadat.” 28 Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt\, és élni fogsz. 29 Ő viszont igazolni akarta magát\, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? 30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba\, és rablók kezébe esett\, akik kifosztották\, meg is verték\, azután félholtan otthagyva elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé\, de amikor meglátta\, elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre\, de amikor meglátta\, ő is elkerülte. 33 Egy arra utazó samaritánus pedig\, amikor odaért hozzá és meglátta\, megszánta\, 34 odament\, olajat és bort öntött sebeire\, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára\, elvitte egy fogadóba\, és gondját viselte. 35 Másnap elővett két dénárt\, odaadta a fogadósnak\, és azt mondta neki: Viselj rá gondot\, és ha valamit még ráköltesz\, amikor visszatérek\, megadom neked. 36 Mit gondolsz\, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? 37 Ő így felelt: Az\, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el\, te is hasonlóképpen cselekedj! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Riczuné Kiss Georgina Orsolya igemagyarázata\n\n\n\n„De ki a felebarátom?” (29) – a kérdés újra és újra felmerül bennünk. Van véleményünk arról\, hogy a felé nyújtott segítő kezet ki érdemli meg\, és ki méltatlan rá. Jézus megfordítja a dolgot: nem az számít\, hogy én kit tekintek alkalmasnak\, hanem az\, hogy ki felé kapok lehetőséget a szolgálatra\, és hogy jól használom-e az erre kapott kegyelmi időt. Járjunk ma is ennek a keresésével: hol válhatok felebaráttá\, segítő kézzé\, Krisztus eszközévé? \nRÉ21 833 \nNapi könyörgés | 477 | Uram\, bűneink soksága \n\n\n„Boldog lehetsz\, Izráel!”5Móz 33 \n\n\n1 Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes\, az Isten embere\, mielőtt meghalt. 2 Ezt mondta: A Sínairól jött az Úr\, a Széírről ragyogott rájuk\, a Párán-hegyről tündökölt\, megérkezett szent seregével\, jobbján lángoló tűzzel. 3 Mennyire szereti népét! Szentjei kezedben vannak\, lábaidhoz telepednek\, befogadják beszédedet. 4 Mózes törvényt adott nekünk\, Jákób gyülekezetének\, örökségül. 5 Az Úr lett Jesúrún királya\, mikor összegyűltek a nép vezetői\, együvé Izráel törzsei. 6 Éljen Rúben\, ne haljon ki\, ha kevés is a száma! 7 Júdára ezt mondta: Hallgasd meg\, Uram\, Júda szavát! Vezesd őt vissza népéhez; ha kezét harcra emeli\, segítsd ellenségeivel szemben! 8 Lévire ezt mondta: Tummímodat és úrímodat add ennek a hűségesnek! Mert próbára tetted Masszában\, harcba hívtad Meríbá vizeinél. 9 Aki azt mondta apjára\, anyjára\, hogy sosem látta őket\, nem akart tudni testvéreiről\, nem volt tekintettel saját fiaira. Parancsodat megtartották\, szövetséged megőrizték. 10 Tanítják törvényeidre Jákóbot és útmutatásodra Izráelt. Tömjént tesznek eléd\, áldozatot oltárodra. 11 Áldd meg\, Uram\, amije van\, gyönyörködj keze munkáiban! Törd le támadói derekát\, és azokét\, akik gyűlölik őt\, hogy ne kelhessenek fel többé ellene! 12 Benjáminra ezt mondta: Az Úr kedvence ő\, biztonságban lakik nála. Oltalmazza őt mindenkor; a hegyek\, melyek között lakik\, Istennek vállai. 13 Józsefre ezt mondta: Megáldotta földjét az Úr az égből hulló harmat ajándékával és a lenti vizekkel: 14 nap érlelte ajándékkal\, hold sarjasztotta ajándékkal\, 15 az ősi hegyek javaival\, az örök halmok ajándékával\, 16 a föld bőséges ajándékával\, a csipkebokorban lakónak kegyével. Szálljon ez József fejére\, a testvérek közt megszenteltnek fejére! 17 Gyönyörű\, mint egy elsőszülött bika\, szarvai olyanok\, akár a bivalyé; szétdobálja velük a népeket\, el egészen a föld pereméig. Ilyenek Efraim tízezrei és Manassé ezrei. 18 Zebulonra ezt mondta: Örvendezz\, Zebulon\, ha útra kelsz\, és te\, Issakár\, ha sátradban vagy! 19 Népeket hívnak hegyükre\, ott igaz áldozatot mutatnak be\, mert a tenger bőségét élvezik\, a tengerpart rejtett kincseit. 20 Gádra ezt mondta: Áldott\, aki tág teret adott Gádnak! Elfekszik\, mint az oroszlán\, ha széttépett kart és fejet. 21 Kiszemelte a legjavát\, ott megkapta törvényes részét\, mikor összejöttek a nép vezetői. Az Úr igazsága szerint járt el\, törvényei szerint\, Izráellel együtt. 22 Dánra ezt mondta: Dán fiatal oroszlán\, mely Básánból tör elő. 23 Naftálira ezt mondta: Naftáli kegyelmet nyer bőven\, az Úr áldásával teljes. Nyugat és dél az ő birtoka. 24 Ásérra ezt mondta: Áldott a fiak közt Ásér\, testvéreinek kedvence\, olajban füröszti lábát. 25 Vasból és rézből legyenek záraid\, életed végéig tartson ki erőd! 26 Nincs Jesúrún Istenéhez fogható! Az égen át száguld segítségedre\, a fellegeken fenségesen. 27 Az örök Isten a te menedéked\, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet\, és ezt mondta: pusztítsd! 28 Biztonságban lakhat Izráel\, Jákób forrása egymagában\, gabonának\, mustnak földjén\, ahol az ég harmatot hint. 29 Boldog lehetsz\, Izráel! Van-e\, aki hozzád fogható: olyan nép\, amelynek védelme az Úr?! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd neked ellenségeid\, te pedig azok magaslatain lépdelsz. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(29) „Boldog lehetsz\, Izráel!” (5Móz 33) \nEgy ember búcsúzik az élettől. Megrázó pillanat\, mindig az. Mi az utolsó szó\, amelyet kiejt? Érthető lesz? Alig hallhatóan suttogja el? Mózes\, mielőtt meghalt\, Istent magasztalta (1–5\, 26–29)\, és megáldotta Izráel fiait (6–25); Istenről és Izráelről beszélt. Ez a férfi „Isten embere” volt (1) – és valóban egész életében semmi más nem foglalkoztatta\, csak ez a kettő. Izráel és Isten – Isten és Izráel. Az Úr\, aki meglátta népe nyomorúságát\, és meglátta őt magát is\, az apósa juhait legeltető egykori egyiptomit; és Izráel törzsei\, a sajátjai\, a szolgák és menekülők\, a pusztában vánszorgó szomjazók\, a zúgolódók és a törvényt lassan-lassan megismerők népe. Mózes talán jobban ismerte Istent\, mint bármely ember\, és többet tudott Izráelről\, mint akárki más. Nem csoda\, hogy élete végén is erről a kettőről szólt. Még egyszer Isten elé vitte Izráelt\, és kijelentette\, utoljára\, milyen mérhetetlen szeretettel szereti övéit az Örökkévaló. A halál előtti utolsó szavak megerősítik Isten választottait: az Úr\, a szabadító\, a karjában tartja népét. Ez teszi méllyé az áldást. Ezért boldog Izráel. Boldogok lehetünk mi is\, ha ezzel a bizonyossággal hunyjuk le örökre szemünket: Isten karjában élhettem le az életemet.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-189/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250211
DTEND;VALUE=DATE:20250212
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250211T090814Z
LAST-MODIFIED:20250211T090822Z
UID:10901-1739232000-1739318399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől\, és felfedted az egyszerű embereknek”Lk 10\,21–24 \n\n\n21 Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak\, Atyám\, menny és föld Ura\, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől\, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen\, Atyám\, mert így láttad jónak. 22 Mindent nekem adott át az én Atyám\, és senki sem tudja\, hogy ki a Fiú\, csak az Atya\, és hogy ki az Atya\, csak a Fiú\, és az\, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 23 Tanítványaihoz fordult\, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem\, amely látja\, amit ti láttok. 24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt\, amit ti láttok\, de nem látták\, és hallani azt\, amit ti hallotok\, de nem hallották. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Riczuné Kiss Georgina Orsolya igemagyarázata\n\n\n\nJézus ujjong az Atya minden emberi logikát felülíró nagy tervén: „…mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől\, és felfedted az egyszerű embereknek” (21). Én hová sorolom magam? Sokszor inkább húzna a szívünk a világ „bölcsei és értelmesei” felé\, hiszen velük mutatkozva mi is többnek látszódunk. Krisztus útja nem a naggyá\, hanem a kicsivé válás felé vezet. „Egyszerűvé formálj\, belső lelkiképpen” – legyen ma is ez a vágyunk és imádságunk! \nRÉ21 222 \nNapi ének | 797 | Ó\, Ábrahám Ura \n\n\n„Menj föl ide\, […] a Nébó-hegyre…”5Móz 32\,26–52 \n\n\n26 Szétzúzom őket\, gondoltam\, emléküket is kitörlöm a halandók közül\, 27 de tartok az ellenség gúnyolódásától\, hogy félreértik ellenfeleik\, és majd azt mondják: A mi hatalmas kezünk\, s nem az Úr művelte ezt. 28 Milyen tanácstalan ez a nemzet\, és milyen értelmetlen! 29 Ha bölcsek lennének\, felismernék\, s megértenék\, mi lesz a végük. 30 Hogyan kergethet ezret egy\, és hogyan űzhet kettő tízezret? Csak úgy\, hogy Kősziklájuk kezükbe adta\, az Úr kiszolgáltatta őket. 31 Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal\, ezt ellenségeiknek is el kell ismerniük. 32 Szőlőjük Sodoma szőlőjéből való és Gomora szőlőhegyéről; szőlőfürtjeik mérgező fürtök\, keserűek a szemei. 33 Kígyóméreg az ő boruk\, viperák kegyetlen mérge. 34 De el van ez rejtve nálam\, lepecsételve kincstáramban. 35 Enyém a bosszú és a megtorlás\, amikor megtántorodik lábuk\, mert közel van a vesztük napja\, és siet már a végzetük. 36 Bizony\, igazságot szolgáltat népének az Úr\, és megkönyörül szolgáin\, ha látja\, hogy ernyedt a kéz\, és végét járja apraja-nagyja. 37 Hol vannak isteneik – mondja – és a szikla\, akiben bíztak? 38 Akik ették áldozataik kövérjét\, itták italáldozataik borát\, nosza rajta\, segítsenek\, rejtsenek el benneteket! 39 Lássátok be\, hogy csak én vagyok\, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált\, és én adok életet\, összezúzok és gyógyítok\, nincs\, aki kezemből kimentsen. 40 Kezem az égre emelem\, és megesküszöm önmagamra\, az örökké élőre: 41 ha villogó kardom megélesítem\, és ítéletre nyújtom ki kezem\, bosszút állok ellenfeleimen\, és megfizetek gyűlölőimnek. 42 Nyilaim vérrel részegítem\, és kardom hússal lakik jól: elesettek és foglyok vérével\, az ellenség vezéreinek fejével. 43 Dicsérjétek\, ti nemzetek\, annak a népét\, aki megtorolja szolgái vérét\, bosszúval fizet ellenfeleinek\, de engesztelést szerez népének földjéért! 44 Mózes pedig odament\, és elmondta ezt az éneket az utolsó szóig a nép füle hallatára\, Józsuéval\, Nún fiával együtt. 45 Miután Mózes elmondta mindezeket egész Izráel előtt\, 46 így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindazokat az igéket\, amelyekkel ma intelek titeket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg\, hogy tartsák meg és teljesítsék ennek a törvénynek valamennyi igéjét! 47 Mert nem üres beszéd ez a számotokra\, hanem ez jelenti számotokra az életet: általa élhettek hosszú ideig azon a földön\, amelyre most átkeltek a Jordánon\, hogy birtokba vegyétek. 48 Ugyanezen a napon így beszélt Mózeshez az Úr: 49 Menj föl ide\, az Abárím-hegységbe\, a Nebó-hegyre\, amely Móáb földjén\, Jerikóval szemben van. Tekintsd meg Kánaán földjét\, amelyet Izráel fiainak a birtokába adok! 50 Azután meghalsz azon a hegyen\, amelyre fölmégy\, és elődeid mellé kerülsz\, ahogyan a testvéred\, Áron is meghalt a Hór-hegyen\, és elődei mellé került. 51 Mert Izráel fiaival együtt ti is hűtlenek voltatok hozzám a Kádés melletti Meríbá vizénél\, a Cin-pusztában\, és nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai között. 52 Megláthatod ugyan közelről azt a földet\, de nem mehetsz be arra a földre\, amelyet Izráel fiainak adok. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(49) „Menj föl ide\, […] a Nébó-hegyre…” (5Móz 32\,26–52) \nAmikor az Úr a hegyre küldi Mózest\, mindig megrázó esemény következik\, most sincs ez másképp. Az ígéret földjének határán járunk\, kőhajításnyira a Jordántól\, amelynek túlsó partján új világ terül el. Izráel népe eddig Egyiptomot\, a szolgaság házát és a pusztát ismerte. Már csak pár lépés\, és a hazának nevezhető földre érnek. De nem mindnyájan: az engedetleneknek a Jordántól keletre kellett elpusztulni. Mózes sem kerülhette el végzetét\, ahogy „Áron is meghalt a Hór-hegyen” (50). Az új világ új embereket\, új népet\, új vezetőt kíván. Mózes és Áron sokat küzdöttek\, álltak a fáraó előtt\, vezettek\, amennyire tőlük telt\, de részt vettek hűtlenségben\, és még egy ponton könnyűnek találtattak: „…nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai között.” (51). Mózes vezető volt\, a ritka\, a hiteles fajtából való. Engedelmessége és hűsége nem kétséges. Mégis meg kellett halnia\, nem léphetett be a vágyott földre\, mert Izráel közössége előtt nem mutatott mindig a dicsőséges Istenre. Kérdezzük meg\, legalább magunkba őszintén tekintve: megragadjuk a vallástétel alkalmait? Mondjuk ki\, nyilvánosan\, hallható szóval is: én az életemet Isten Igéje szerint élem. Számomra egy az Úr és egy a hit (Ef 4\,5).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-188/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250209T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250209T170000
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250209T140451Z
LAST-MODIFIED:20250211T114053Z
UID:10829-1739088000-1739120400@nemmind1.hu
SUMMARY:Gyülekezeti névnapot tartottunk
DESCRIPTION:Köszöntjük Julianna\, Piroska és Ágnes nevű gyülekezeti tagjainkat.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/gyulekezeti-nevnapot-tartottunk/
CATEGORIES:Esemény
ATTACH;FMTTYPE=image/jpeg:https://nemmind1.hu/wp-content/uploads/2025/02/DSC6667-scaled.jpg
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250209
DTEND;VALUE=DATE:20250210
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250209T122447Z
LAST-MODIFIED:20250209T122447Z
UID:10827-1739059200-1739145599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Aki titeket hallgat\, engem hallgat…”Lk 10\,1–16 \n\n\n1 Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is\, hetvenkét tanítványt\, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe\, ahova menni készült. 2 Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok\, de a munkás kevés\, kérjétek tehát az aratás Urát\, hogy küldjön munkásokat az aratásába. 3 Menjetek el! Íme\, elküldelek titeket\, mint bárányokat a farkasok közé. 4 Ne vigyetek magatokkal erszényt\, se tarisznyát\, se sarut! Útközben ne köszöntsetek senkit! 5 Ha azonban egy házba beléptek\, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! 6 Ha ott a békesség fia lakozik\, megnyugszik rajta a békességetek\, ha pedig nem\, rátok száll vissza. 7 Maradjatok ugyanabban a házban\, és azt egyétek\, igyátok\, amit adnak\, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra! 8 Ha bementek egy városba\, és befogadnak titeket\, azt egyétek\, amit elétek tesznek! 9 Gyógyítsátok az ott lévő betegeket\, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa. 10 Ha pedig bementek egy városba\, és nem fogadnak be titeket\, menjetek ki annak az utcáira\, és mondjátok ezt: 11 Leverjük még a port is\, amely városotokból lábunkra tapadt\, de tudjátok meg\, hogy elközelített az Isten országa. 12 Mondom nektek: könnyebb lesz Sodomának azon a napon\, mint annak a városnak. 13 Jaj neked\, Korazin! Jaj neked\, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák\, amelyek nálatok történtek\, rég megtértek volna zsákruhában és hamuban ülve. 14 De Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítéletkor\, mint nektek. 15 Te is\, Kapernaum\, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz alászállni! 16 Aki titeket hallgat\, engem hallgat\, és aki titeket elutasít\, engem utasít el\, és aki engem elutasít\, az azt utasítja el\, aki elküldött engem. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Riczuné Kiss Georgina Orsolya igemagyarázataBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\n„Aki titeket hallgat\, engem hallgat…” (16) Jézus szolgálatra hív ma is. Ijesztő lehet a felelősség: egyszerű emberi szavainkon keresztül Ő maga akar megmutatkozni. Ez a felelősség önerőből nem hordozható\, mi lépten-nyomon csak önmagunkat adjuk Krisztus helyett. Könyörögjünk Szentlélekért\, hogy a sajátos személyiségvonásaink ne eltakarják\, hanem még inkább láthatóvá tegyék Krisztus szeretetét\, a mai napon is! \nRÉ21 834 • IÉ Mk 4\,35–41 • Zsolt 112 \nA Mindenható Isten dicsérete | 252 | Hálás szívvel áldunk Téged\, Istenünk \nHeti zsoltárének | 57 | Irgalmazz\, Uram\, irgalmazz nekem \n\n\n„…én tudom\, milyen lázadó és keménynyakú vagy.”5Móz 31\,14–30 \n\n\n14 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: Közel van már az az idő\, amikor meg kell halnod. Hívd ide Józsuét\, és álljatok meg a kijelentés sátrában\, hogy megbízást adjak neki. Odament tehát Mózes és Józsué\, és megálltak a kijelentés sátrában. 15 Az Úr pedig megjelent a sátorban felhőoszlopban\, és a felhőoszlop megállt a sátor bejárata fölött. 16 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Te most pihenni térsz atyáidhoz. Ez a nép pedig paráználkodni kezd annak a földnek idegen isteneivel\, amelyre most bemegy. Elhagy engem\, és megszegi szövetségemet\, amelyet vele kötöttem. 17 De akkor haragra lobbanok ellene\, elhagyom őket\, elrejtem előlük arcomat\, és megemészti őket a rájuk szakadó sok baj és nyomorúság. Akkor majd ezt fogja mondani: Azért szakadtak rám ezek a bajok\, mert nincs velem Istenem! 18 De én akkor egészen elrejtem arcomat minden gonoszsága miatt\, amelyet elkövetett\, mert más istenekhez fordult. 19 Most pedig írjátok le ezt az éneket! Tanítsd meg rá Izráel fiait\, add a szájukba\, mert ez az ének lesz a tanúm Izráel fiaival szemben. 20 Mert beviszem őt arra a tejjel és mézzel folyó földre\, amelyet esküvel ígértem meg atyáinak. Eszik\, jóllakik\, meghízik\, és mégis más istenekhez fordul – azoknak szolgálnak\, engem pedig megvetnek –\, és megszegi szövetségemet. 21 De amikor rászakad a sok baj és nyomorúság\, akkor ez az ének\, amely nem megy feledésbe utódai között sem\, tanúskodni fog ellene\, hogy ismertem szándékát\, amelyet már most melenget\, mielőtt még bevittem volna arra a földre\, amelyet esküvel ígértem neki. 22 Mózes leírta azon a napon ezt az éneket\, és megtanította rá Izráel fiait. 23 Majd megbízást adott Isten Józsuénak\, Nún fiának\, és ezt mondta: Légy erős és bátor\, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre\, amelyet esküvel ígértem meg nekik. Én veled leszek! 24 Amikor Mózes leírta egy könyvbe ennek a törvénynek az igéit elejétől végig\, 25 ezt parancsolta Mózes a lévitáknak\, akik az Úr szövetségládáját hordozták: 26 Fogjátok ezt a törvénykönyvet\, és tegyétek Isteneteknek\, az Úrnak a szövetségládája mellé\, hogy ott tanúskodjék ellened. 27 Mert én tudom\, milyen lázadó és keménynyakú vagy. Hiszen már most folytonosan lázadoztok az Úr ellen\, amikor még köztetek élek\, mi lesz akkor a halálom után?! 28 Gyűjtsétek hozzám törzseitek összes véneit és elöljáróitokat\, hadd mondjam el nekik ezeket az igéket\, és hadd hívjam ellenük tanúul az eget és a földet. 29 Mert tudom\, hogy halálom után nagyon meg fogtok romlani\, és letértek arról az útról\, amelyet kijelöltem nektek. Ezért a távoli jövőben utolér majd benneteket a veszedelem\, mert azt teszitek\, amit rossznak lát az Úr\, és kezetek csinálmányaival bosszantjátok őt. 30 Ezután elmondta Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallatára ezt az éneket az utolsó szóig. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(27) „…én tudom\, milyen lázadó és keménynyakú vagy.” (5Móz 31\,14–30) \nIsten előre tudta. Ismeri népét\, nem feledékeny. Emlékezett a szabadulás éjszakájára\, az aranyborjú körül ugráló izráeliták alakjára\, a zúgolódásra és minden más engedetlenségre. A nép soha nem volt kitartó\, elsodorta őket a pillanat\, a vágy\, a csüggedés. Tudta az Úr azt is\, mennyi kísértésnek lesznek kitéve\, ha a puszta felől érkezve hazát találnak Kánaánban. Új föld\, új szokások\, új istenek\, új ünnepek várnak rájuk; nélkülözés után bőség. Jó lesz\, tejjel-mézzel folyó; csak sajnos az ember szívében ritkán jut egyszerre hely az örvendezésnek és az áldást adó Istennek. Így volt ez évezredekkel ezelőtt\, és így van ez ma is. Hálátlanok vagyunk. A mai Ige Isten emberismeretéről szól. Aki élvezi az Úr ajándékait\, aztán hátat fordít az ajándékozónak\, végül nincstelenül kénytelen szembenézni a holnappal. Elhagyod Istent? Megteheted. Ő nem kényúr\, nem kényszerít semmire. Nem kell az áldó atyai kéz\, inkább a föld isteneit\, az olcsót akarod szolgálni? Kánaán ünnepeit akarod ünnepelni? Szabad neked. Csak azzal számolj\, hogy az ajándék\, Isten áldása ebben az esetben előbb vagy utóbb elmarad. Ő tudja\, milyen vagy. Előre tudja\, mit fogsz tenni. Mégis azt akarja: maradj vele. Maradj mellette.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-187/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250207
DTEND;VALUE=DATE:20250208
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250207T073726Z
LAST-MODIFIED:20250207T073726Z
UID:10824-1738886400-1738972799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„mert az Emberfia nem azért jött\, hogy az emberek életét elveszítse\, hanem hogy megmentse”Lk 9\,49–56 \n\n\n49 Ekkor megszólalt János: Mester\, láttunk valakit\, aki a te nevedben űzött ki ördögöket\, és igyekeztünk megakadályozni ebben\, mert nem követ téged velünk együtt. 50 Jézus azonban ezt mondta neki: Ne akadályozzátok őt\, mert aki nincs ellenetek\, az mellettetek van. 51 Amikor pedig közeledett felemeltetésének ideje\, elhatározta\, hogy felmegy Jeruzsálembe\, 52 és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak\, és betértek a samaritánusok egyik falujába\, hogy szállást készítsenek neki. 53 De nem fogadták be\, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. 54 Látva ezt tanítványai\, Jakab és János\, így szóltak: Uram\, akarod-e\, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből\, és eméssze meg őket!? 55 De Jézus feléjük fordult\, megdorgálta őket\, és ezt mondta: Nem tudjátok\, milyen lélek van bennetek\, 56 mert az Emberfia nem azért jött\, hogy az emberek életét elveszítse\, hanem hogy megmentse. Azután elmentek egy másik faluba. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nEgyrészt elszomorítanak azok\, amiket olvasunk Jézus tanítványairól: ha valaki nincs az ő szekértáborukban\, azt eltiltják\, másrészt legszívesebben elpusztítanák azokat\, akik nem fogadják őket – no meg Jézust. Mi ebben a szomorú? Hogy ilyen mindnyájunk alaptermészete! De Jézus mellett jó felé haladnak: a másokra tüzet kérő Jánosból a szeretet apostola lesz\, akinél szebben szinte senki nem beszélt az Isten hozzánk lehajló szeretetéről. Téged is formálhat Jézus közelsége! \nRÉ21 37 \nZsoltárének | 808 | Áldjad az Urat\, áldjad\, én lelkem \n\n\n„…nagyon is közel van hozzád az ige: […] teljesítsd hát azt!”5Móz 30 \n\n\n1 Amikor majd beteljesednek rajtad az áldásnak és az átoknak mindezek az igéi\, amelyeket eléd adtam\, és megszívleled mindazok közt a népek közt\, amelyek közé szétszórt téged Istened\, az Úr\, 2 és ha megtérsz Istenedhez\, az Úrhoz\, és fiaiddal együtt teljes szívedből és teljes lelkedből hallgatsz a szavára\, egészen úgy\, ahogyan ma megparancsolom neked\, 3 akkor jóra fordítja sorsodat Istened\, az Úr\, megkönyörül rajtad\, és újra összegyűjt minden nemzet közül\, amelyek közé szétszélesztett téged Istened\, az Úr. 4 Ha az ég széléig szórt is szét téged Istened\, az Úr\, még onnan is összegyűjt\, onnan is visszahoz\, 5 és bevisz téged Istened\, az Úr arra a földre\, amely atyáid birtoka volt\, és te is birtokba veszed\, jót tesz veled\, és jobban megsokasít téged\, mint atyáidat. 6 Szívedet és utódaid szívét is körülmetéli az Úr\, a te Istened\, úgyhogy szeretni fogod az Urat\, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből\, és így életet nyersz. 7 Mindezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre hárítja Istened\, az Úr\, azokra\, akik üldöztek téged. 8 És te újra hallgatni fogsz az Úr szavára\, és teljesíted minden parancsolatát\, amelyeket ma megparancsolok neked. 9 Elhalmoz téged javaival Istened\, az Úr kezed minden munkájában\, méhed gyümölcsében\, állataid ivadékában és földed termésében. Mert újra örömét leli majd az Úr abban\, hogy jót tegyen veled\, ahogyan örömét lelte atyáidban\, 10 ha hallgatsz Istenednek\, az Úrnak a szavára\, megtartván parancsolatait és rendelkezéseit\, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben\, és ha megtérsz az Úrhoz\, a te Istenedhez teljes szívedből és teljes lelkedből. 11 Mert ez a parancsolat\, amelyet ma megparancsolok neked\, nem túl nehéz a számodra\, és nincs távol tőled. 12 Nem a mennyben van\, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe\, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk\, hogy teljesíthessük? 13 Nem is a tengeren túl van\, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren\, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk\, hogy teljesíthessük? 14 Sőt inkább nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben; teljesítsd hát azt! 15 Lásd\, én ma eléd adtam az életet és a jót\, de a halált és a rosszat is. 16 Ezért parancsolom ma neked\, hogy szeresd az Urat\, a te Istenedet\, járj az ő útjain\, tartsd meg parancsolatait\, rendelkezéseit és törvényeit\, és akkor élni és sokasodni fogsz\, mert megáld téged az Úr\, a te Istened azon a földön\, amelyre most bemégy\, hogy birtokba vedd. 17 De ha elfordul a szíved\, és nem engedelmeskedsz\, hanem eltántorodsz\, más isteneket imádsz és azokat tiszteled\, 18 kijelentem nektek már most\, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön\, ahova most átkeltek a Jordánon\, hogy bemenjetek oda\, és birtokba vegyétek. 19 Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet\, mert elétek adtam az életet és a halált\, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet\, hogy élhess te és utódaid is! 20 Szeresd az Urat\, a te Istenedet\, hallgass a szavára\, és ragaszkodj hozzá\, mert így élhetsz és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön\, amelyet Istened\, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak: Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(14) „…nagyon is közel van hozzád az ige: […] teljesítsd hát azt!” (5Móz 30) \nÉlet és halál képeinek felvillantásával az Ige utat mutat. A döntés mindig a miénk\, az Isten útján járó ember azonban élni fog (16). Ez a bibliai szakasz köszön vissza Jézus széles és keskeny útról szóló mondásában (Mt 7\,13–14); bármennyire kényelmes is a széles út\, az életre csak keskeny párján át lehet bemenni. Mai fejezetünkben az elhatározás kerül középpontba: az Urat szerető\, hozzá ragaszkodó ember választhatja az életet (20)\, még akkor is\, ha előzőleg kudarcot vallott. Óriási ajándék ez! Isten számol az ember gyarlóságával\, ennek ellenére nem zárta el az életre vezető utat\, hanem feltárta a megtérés lehetőségét népnek és egyénnek egyaránt. Az ember megváltoztathatja élete útját\, Isten pedig helyesli\, sőt akarja ezt a változást! Nem kell kényszerűségből a nekünk szánt útról letérve bolyonganunk időtlen időkig\, halálig\, az elénk tárt világos Ige akár ma is elérheti szívünket. Megszoktuk\, ha valahonnan kiesünk\, valakinek elveszítjük a bizalmát\, a kapcsolat örökre véget ér. Mai szakaszunk jó hírt közöl: Istennél ez nem így van! Az ember megjobbíthatja élete útjait; a ránk váró\, igazi atyai házba mindig megtérhetünk.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-186/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250206
DTEND;VALUE=DATE:20250207
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250206T073039Z
LAST-MODIFIED:20250206T073039Z
UID:10822-1738800000-1738886399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért\, az engem fogad be\, és aki engem befogad\, azt fogadja be\, aki engem küldött”Lk 9\,46–48 \n\n\n46 Azután vita támadt a tanítványok között arról\, hogy melyikük a legnagyobb. 47 Jézus pedig ismerve szívük gondolatát\, kézen fogott egy kisgyermeket\, és maga mellé állította; 48 majd ezt mondta nekik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért\, az engem fogad be\, és aki engem befogad\, azt fogadja be\, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között\, az az igazán nagy. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nJézus ma ismét az alázat iskolájába irat be bennünket. Szívünk utolsó dobbanásáig az a vágyunk – s ezért mindent meg is teszünk –\, hogy nagyobbak legyünk\, mint a többiek. A paradicsomi kísértés most is csábít: nagyobbnak lenni… De nemcsak ezt tanítja Jézus\, hanem azt is\, hogy az akkor szinte semminek tartott kicsik\, lenézettek felé is lehet szolgálatunk. Egyébként a szolgálatnak csak egy mércéje van: az Úrért teszed? Ha igen\, áldás lesz az életeden. \nRÉ21 825 \nZsoltárdicséret | 193 | Mennyei seregek\, boldog\, tiszta lelkek \n\n\n„A titkok az Úréi\, a mi Istenünkéi …”5Móz 29 \n\n\n1 Ezután összehívta Mózes egész Izráelt\, és ezt mondta nekik: Saját szemetekkel láttátok\, hogy mi mindent cselekedett az Úr Egyiptom földjén a fáraóval\, összes szolgájával és egész országával. 2 Saját szemetekkel láttátok a nagy próbatételeket\, azokat a nagy jeleket és csodákat. 3 Csak értelmes szívet\, látó szemet és halló fület nem adott nektek az Úr mindmáig. 4 Pedig negyven éven át vezettelek benneteket a pusztában\, és nem szakadt le rólatok a ruha\, a lábatokról sem szakadt le a saru; 5 kenyeret nem ettetek\, bort és részegítő italt sem ittatok\, hogy megtudjátok: én\, az Úr vagyok a ti Istenetek. 6 Amikor elérkeztetek erre a helyre\, kivonult ellenünk Szíhón\, Hesbón királya és Óg\, Básán királya\, hogy megütközzék velünk\, de megvertük őket. 7 Elvettük országukat\, és odaadtuk örökségül a rúbenieknek\, a gádiaknak és Manassé törzse felének. 8 Tartsátok meg azért ennek a szövetségnek az igéit\, és teljesítsétek azokat\, hogy boldoguljatok minden dolgotokban. 9 Ti ma mindnyájan az Úrnak\, a ti Isteneteknek színe előtt álltok: törzsfőitek\, véneitek\, elöljáróitok és minden izráeli férfi\, 10 gyermekeitek\, asszonyaitok és a táborodban levő jövevények\, még a favágók és vízhordók is\, 11 hogy elkötelezd magad Istenednek\, az Úrnak átokkal is fenyegető szövetségére\, amelyet a mai napon köt veled Istened\, az Úr. 12 Ma a maga népévé emel téged\, ő pedig Istened lesz\, ahogyan megígérte neked\, és ahogyan megesküdött atyáidnak: Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak. 13 De nemcsak veletek kötöm ezt az átokkal is fenyegető szövetséget\, 14 azokkal\, akik ma itt vannak velünk\, és itt állnak Istenünknek\, az Úrnak a színe előtt\, hanem azokkal is\, akik ma nincsenek itt velünk. 15 Ti tudjátok\, hogyan laktunk Egyiptomban\, és hogyan vonultunk át a népek között\, hiszen nektek kellett átvonulnotok. 16 Láttátok förtelmes bálványaikat\, amelyek fából és kőből\, ezüstből és aranyból vannak. 17 Ne legyen azért köztetek olyan férfi vagy olyan nő\, nemzetség vagy törzs\, amelynek a szíve nem fordul ma oda az Úrhoz\, a mi Istenünkhöz\, és elkezdi majd azoknak a népeknek az isteneit tisztelni. Ne legyen köztetek olyan gyökér\, amely mérget és ürmöt terem! 18 Ne gondolja senki\, aki hallja ezeket az átkokat\, az áldásban bizakodva: Jó sorom lesz akkor is\, ha megátalkodott szívvel élek\, hisz csak nem pusztul el az öntözött föld a kiszáradt földdel együtt?! 19 Az Úr ugyanis nem lesz hajlandó neki megbocsátani\, sőt föllángol az Úr haragos indulata az ilyen ember ellen\, és rászáll arra minden átok\, ami meg van írva ebben a könyvben. Még a nevét is eltörli az Úr az ég alól. 20 Különválasztja az ilyet az Úr Izráel minden törzséből\, és romlást hoz rá\, a szövetséghez tartozó átkok szerint\, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben. 21 Megkérdezi majd a következő nemzedék\, fiaitok\, akik a helyetekbe lépnek\, meg a messze földről érkező idegenek\, akik látják majd a csapásokat és betegségeket\, amelyekkel ezt a földet sújtotta az Úr – 22 és hogy az egész föld kiégett\, csupa kénkő és só\, nem lehet bevetni\, nem kel ki és nem nő rajta egy árva fűszál sem; úgy elpusztult\, mint Sodoma és Gomora\, Admá és Cebójim\, amelyeket lángoló haragjában elpusztított az Úr –\, 23 sőt az összes nép is megkérdezi majd: Miért bánt el így az Úr ezzel az országgal\, és miért lángolt fel ilyen nagyon haragja ellene? 24 Akkor majd ezt fogják felelni: Azért\, mert elhagyták az Úrnak\, atyáik Istenének a szövetségét\, amelyet akkor kötött velük\, amikor kihozta őket Egyiptomból\, 25 és más isteneket kezdtek el tisztelni\, és azokat imádták: olyan isteneket\, akiket nem ismertek\, és akiket másoknak hagyott meg az Úr. 26 Ezért haragra gerjedt az Úr ez ellen az ország ellen\, és ráhozta mindazt az átkot\, amely meg van írva ebben a könyvben. 27 Lángoló haragjában és nagy felháborodásában kitépte őket földjükből az Úr\, és más földre dobta őket. Így van ez ma is. 28 A titkok az Úréi\, a mi Istenünkéi\, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a fiainkéi mindörökké\, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(28) „A titkok az Úréi\, a mi Istenünkéi …” (5Móz 29) \nNem szívesen nézünk szembe a kérdéssel: miért kellene ragaszkodni Isten szövetségéhez? A minket körülvevő világ annyi egyéb lehetőséget kínál! Méltatlan felvetés\, hisz megszoktuk\, hogy keresztyének vagyunk. Megszoktuk az igeolvasást\, az istentiszteletre járást\, ez életünk természetes része\, de ne feledjük: Isten a pillanatnyilag őt követő népet szembesítette a szövetség megtartásának igényével. Minden nemzedéket emlékeztetni kell Isten megtapasztalt ajándékaira! Amikor gyülekezeteink\, iskoláink\, szociális ellátórendszerünk terhe csüggeszt\, emlékezzünk: e munkaterületek Isten áldásának látható jelei! Évtizedekig senki nem gondolta\, hogy a következő nemzedéknek ilyesmire lesz gondja. Mindent Istennek köszönhetünk\, aki titokzatosan munkálja a jövőt és áraszt el ajándékaival. Az Úr azonban nem mindig adja meg az értelmes\, belátásra képes szívet\, a látó szemet\, a halló fület (3). Nem tanul az ember a csapásból\, az áldásból sem. A belátás\, Isten titkainak megértése csak az Úrban bízó élet számára lehetséges\, ahogy a zsoltár mondja: „Tégy értelmessé\, hogy megfogadjam törvényedet\, és megtartsam teljes szívvel.” (Zsolt 119\,34) Istentől nyert értelemmel lehetünk tudatos\, gőgtől mentes keresztyének.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-185/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250205
DTEND;VALUE=DATE:20250206
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250205T091546Z
LAST-MODIFIED:20250205T091546Z
UID:10820-1738713600-1738799999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Jézus […] meggyógyította a gyermeket”Lk 9\,37–45 \n\n\n37 A következő napon\, amikor lejöttek a hegyről\, nagy sokaság ment eléje. 38 És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: Mester\, kérlek\, tekints a fiamra\, mert ő az én egyetlenem. 39 Időnként valami lélek ragadja meg\, és hirtelen kiáltozni kezd\, úgy rázza őt\, hogy habzik a szája\, és nehezen távozik tőle\, miután meggyötörte. 40 Megkértem tanítványaidat\, hogy űzzék ki\, de nem tudták. 41 Jézus így szólt: Ó\, hitetlen és elfajult nemzedék\, meddig leszek még veletek\, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat! 42 Még feléje tartott a fiú\, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre\, meggyógyította a gyermeket\, és visszaadta az apjának. 43 Mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. Amikor mindnyájan csodálkoztak azon\, amit tett\, ezt mondta tanítványainak: 44 Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik! 45 De ők nem értették ezt a kijelentést\, mivel el volt rejtve előlük\, hogy ne tudják megérteni. És féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nKimondhatatlan ajándék\, hogy miközben valaki a tehetetlenségében súlyosan szenved\, hiszen akit szeret\, azon nem tud segíteni\, odamehet Jézushoz\, s őszintén elmondhat mindent. Annyi mindent és mindenkit próbálunk segítségül hívni\, de aki Istentől való hatalommal tenni is tud valamit\, az egyedül Jézus Krisztus. Lehet\, hogy ez túl kegyeskedőnek hangzik némelyek számára\, viszont akik mégis Jézushoz menekülnek\, elámulnak Isten nagyságán. \nRÉ21 472 \nZsoltárdicséret | 162 | Minden népek örülvén\, tapsoljanak \n\n\n„…nem lesz egyetlen hely sem\, ahol megállapodhatsz.”5Móz 28\,49–69 \n\n\n49 Rád hoz majd az Úr messziről\, a föld széléről egy népet\, amely lecsap rád\, mint a saskeselyű; olyan nemzetet\, amelynek a nyelvét nem érted\, 50 vad tekintetű nemzetet\, amely nem kíméli az öreget\, és nem kegyelmez a gyermeknek sem. 51 Megeszi állataid ivadékát és a földed termését\, amíg ki nem pusztulsz. Nem hagy neked semmit a gabonából\, a mustból és az olajból\, teheneid elléséből és nyájaid szaporulatából\, amíg tönkre nem tesz téged. 52 Ostrom alá veszi minden városodat\, míg egész országodban le nem omlanak a magas és erőssé tett kőfalak\, amelyekben bízol; ostrom alá veszi minden városodat egész országodban\, amelyet neked adott Istened\, az Úr. 53 Megeszed majd méhed gyümölcsét\, fiaidnak és leányaidnak a húsát\, akiket ad neked Istened\, az Úr – az ostrom és szorongattatás idején\, amikor az ellenséged szorongat majd téged. 54 A leggyengédebb és legelkényeztetettebb ember is irigyen néz testvérére\, szeretett feleségére és még életben maradt fiaira\, 55 hogy ne kelljen adnia egyiküknek se fiainak a húsából\, amelyet eszik\, mivel nem maradt egyebe az ostrom és szorongattatás idején\, amikor az ellenséged szorongatja majd minden városodat. 56 Még az a gyengéd és elkényeztetett asszony is\, aki olyan elkényeztetett és finomkodó volt\, hogy a lábával sem akarta érinteni a földet\, irigyen néz szeretett férjére\, fiára és leányára\, 57 ha a méhlepényére gondol\, amely elment tőle\, és a gyermekére\, akit megszült\, mert titokban ezeket eszi meg\, amikor mindenéből kifogy az ostrom és szorongattatás idején\, amikor ellenséged ostromolja városaidat. 58 Ha nem tartod meg és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét\, amely meg van írva ebben a könyvben\, és ha nem féled Istenednek\, az Úrnak dicsőséges és félelmetes nevét\, 59 akkor az Úr döbbenetes csapásokat küld majd rád és utódaidra; nagy és tartós csapásokat\, súlyos és tartós betegségeket. 60 Rád hozza Egyiptom minden nyavalyáját\, és rád ragad mindaz\, amitől irtózol. 61 Mindenféle olyan betegséget és csapást is rád hoz majd az Úr\, amelyek nincsenek megírva ebben a törvénykönyvben\, míg csak ki nem pusztulsz. 62 És bár olyan sokan voltatok\, mint égen a csillag\, kevesen maradnak meg közületek\, mert nem hallgattál Istenednek\, az Úrnak a szavára. 63 És ahogyan örömét lelte az Úr abban\, hogy jót tehetett veletek\, és megszaporított benneteket\, ugyanúgy leli majd örömét abban is az Úr\, hogy tönkretesz és kipusztít benneteket. Kigyomlálnak benneteket arról a földről\, ahova bementek\, hogy birtokba vegyétek. 64 Szétszéleszt téged az Úr az összes nemzet közé a föld egyik szélétől a másikig\, és ott majd más\, kőből és fából készült isteneket kell szolgálnod\, akiket nem ismertél sem te\, sem atyáid. 65 De még azok között a népek között sem lelhetsz majd nyugalmat\, nem lesz egyetlen hely sem\, ahol megállapodhatsz. Rettegő szívet\, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az Úr. 66 Hajszálon függ majd az életed\, riadozni fogsz éjjel és nappal\, és nem érezheted az életed soha biztonságban. 67 Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt\, amit látnod kell. 68 Visszavisz téged az Úr hajókon Egyiptomba azon az úton\, amelyről azt mondtam neked\, hogy nem látod meg többé. Ott kínálgatjátok majd magatokat ellenségeiteknek rabszolgának és rabszolganőnek\, de nem vesz meg majd titeket senki. 69 Ezeknek az igéknek az alapján kötött szövetséget Mózes az Úr parancsára Izráel fiaival Móáb földjén\, azon a szövetségen kívül\, amelyet a Hóreben kötött velük. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(65) „…nem lesz egyetlen hely sem\, ahol megállapodhatsz.” (5Móz 28\,49–69) \nMózes könyvei legnagyobbrészt a szolgaságot maga mögött hagyó Izráel történetét és törvényeit tárják elénk. Isten népe fájdalmas tapasztalatokra tett szert Egyiptomban: megtanulta\, mire számíthat idegen\, elnyomó hatalom uralma alatt élve. Aztán elindult a bolyongás pusztája felé\, és minden lépéssel halványulni kezdett az elszenvedett szolgalét emléke. Elfogadták Istenük szabadítását\, de a törvény adta keretek vállalása már nehezen ment. Ugyanezt az utat járja be időről időre a bűneiből megváltott keresztyén ember is. Jézus Krisztus Megváltó Urunk –nemcsak megváltónk\, de életünk Ura is! Kell nekünk a Megváltó\, aki kiragad a szolgaságból\, de hogy úr legyen valaki felettünk\, azt nagyon nem szeretnénk. Csakhogy a váltságműből nem csipegethetjük ki a szimpatikus darabokat. Jézus Krisztus Megváltó Úr. Megvált bennünket a bűn és halál rabságából\, a nyomorúságból\, mi pedig hálából átadjuk neki megváltott életünket. Isten népe előtt újra és újra fel kell eleveníteni az Úrtól távolodó élet fenyegető veszélyeit. Akarsz újra idegenek uralma alatt élni? Vissza akarsz csúszni a szolgaságba? Ha nem: ragaszkodj az Úrhoz. Egyébként pedig: próbálkozni szabad. Senkinek nem kötelező az életet választani.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-184/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250204
DTEND;VALUE=DATE:20250205
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250204T141743Z
LAST-MODIFIED:20250204T141743Z
UID:10818-1738627200-1738713599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ez az én Fiam\, akit kiválasztottam\, reá hallgassatok!”Lk 9\,28–36 \n\n\n28 E beszédek után mintegy nyolc nappal Jézus maga mellé vette Pétert\, Jánost meg Jakabot\, és felment a hegyre imádkozni. 29 Imádkozás közben arca elváltozott\, és ruhája fehéren tündöklött. 30 És íme\, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés\, 31 akik dicsőségben megjelenve\, élete végéről beszéltek\, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie. 32 Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek\, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit\, akik ott álltak vele. 33 És amikor azok távozni akartak tőle\, azt mondta Péter Jézusnak: Mester\, jó nekünk itt lennünk\, készítsünk három sátrat: neked egyet\, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Mert nem tudta\, mit beszél. 34 Alighogy ezt kimondta\, felhő támadt\, és beárnyékolta őket. Nagyon megrémültek\, amikor a felhőbe kerültek. 35 És hang hallatszott a felhőből: Ez az én Fiam\, akit kiválasztottam\, reá hallgassatok! 36 Amikor a hang hallatszott\, Jézust egyedül találták. Ők pedig hallgattak\, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el semmit abból\, amit láttak. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nMegrázó ebben a történetben\, hogy a mi gondolataink mennyire nem közelítenek az Úréihoz. Miközben az „elit” tanítványok az Isten dicsőségének a közelségére vágytak\, ott akartak maradni az Isten küldötteivel – aközben Mózes és Illés Jézust az élete legdöntőbb időszakára készítik fel. Milyen jó látni\, hogy ennyire „kézzelfogható” az Isten dicsősége\, amely vár ránk\, ugyanakkor imádkozzunk azért\, hogy a mi életünkben is megvalósuljon a hétköznapok küzdelmei felé tartva: csak Jézust lássuk egyedül (36). \nRÉ21 445 \nA Teremtő Isten dicsérete | 792 | Atya Úr Isten \n\n\n„Fejed fölött az ég olyan lesz\, mint az érc…”5Móz 28\,15–48 \n\n\n15 De ha nem hallgatsz az Úrnak\, a te Istenednek szavára\, ha nem tartod meg\, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését\, amelyet ma megparancsolok neked\, akkor rád szállnak mindezek az átkok\, és kísérni fognak téged: 16 Átkozott leszel a városban\, és átkozott leszel a mezőn. 17 Átkozott lesz kosarad és sütőteknőd. 18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése\, teheneid ellése és nyájaid szaporulata. 19 Átkozott leszel jártadban-keltedben. 20 Átkot\, zűrzavart és fenyegető veszélyt bocsát rád az Úr minden vállalkozásodban\, amelybe belefogsz\, úgyhogy hamarosan elpusztulsz\, és elveszel gonosz tetteid miatt\, mert elhagytál engem. 21 Dögvészt ragaszt rád az Úr\, míg ki nem pusztít arról a földről\, ahova bemégy\, hogy birtokba vedd azt. 22 Megver az Úr sorvadással\, lázzal és gyulladással\, forrósággal és szárazsággal\, aszállyal és gabonarozsdával. Üldözni fognak\, míg csak el nem pusztulsz. 23 Fejed fölött az ég olyan lesz\, mint az érc\, alattad a föld pedig olyan\, mint a vas. 24 Eső helyett homokot és port ad földedre az Úr: az égből száll majd rád\, míg csak el nem pusztulsz. 25 Vereséggel sújt téged az Úr ellenségeiddel szemben. Egy úton vonulsz föl ellenük\, de hét úton menekülsz előlük. Elrettentő példa leszel a föld minden országának. 26 Holttested az ég összes madarának és a föld állatainak lesz az eledele\, és nem lesz majd\, aki elriassza őket. 27 Megver az Úr egyiptomi fekéllyel\, keléssel\, viszketegséggel és rühességgel\, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. 28 Megver az Úr tébollyal\, vaksággal és elmezavarral. 29 Déli napfényben is tapogatózni fogsz\, ahogyan a vak tapogatózik a homályban. Utaidon nem jársz szerencsével\, sőt elnyomott és kifosztott leszel majd mindenkor\, és nem segít rajtad senki. 30 Eljegyzel magadnak egy asszonyt\, de más férfi közösül vele. Házat építesz\, de nem te költözöl bele\, szőlőt telepítesz\, de nem te veszed hasznát. 31 Marhádat szemed láttára vágják le\, de te nem eszel belőle\, szamaradat elrabolják\, és nem kerül vissza hozzád\, juhaidat ellenségeidnek adják\, és nem segít rajtad senki. 32 Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek\, te meg csak nézed\, és epekedsz utánuk mindennap\, de nem tehetsz semmit. 33 Földed termését és mindazt\, amiért fáradoztál\, olyan nemzet eszi meg\, amelyet nem ismersz\, és mindig csak elnyomott és eltiport leszel. 34 Megtébolyodsz attól\, amit szemeddel látnod kell. 35 Megver az Úr tetőtől talpig rosszindulatú fekélyekkel\, a térdeden\, a combodon\, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. 36 Elhurcoltat az Úr királyoddal együtt\, akit magad fölé állítasz\, egy olyan néphez\, amelyet nem ismertél sem te\, sem atyáid\, és más\, kőből és fából készült isteneket kell ott majd szolgálnod. 37 Elborzadva\, példálózva\, maró gúnnyal fognak emlegetni azok a nemzetek\, amelyekhez elhajt majd téged az Úr. 38 Sok magot viszel ki a mezőre\, de keveset takarítasz be\, mert felfalja a sáska. 39 Szőlőskerteket ültetsz és művelsz\, de bort nem iszol\, szőlőt sem szedsz\, mert megeszi a féreg. 40 Határaidon belül olajfáid lesznek mindenütt\, de nem kened magad olajjal\, mert lehullanak a bogyók. 41 Születnek fiaid és leányaid\, de nem lesznek a tieid\, mert fogságba kell menniük. 42 Minden fádat és termőfölded gyümölcsét megeszi a féreg. 43 A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül\, te pedig egyre alább hanyatlasz. 44 Ő fog neked kölcsönadni\, nem te kölcsönzöl neki\, ő lesz az úr\, te pedig a szolga. 45 Rád szállnak mindezek az átkok\, üldöznek és kísérni fognak téged\, míg el nem pusztulsz\, mert nem hallgattál Istenednek\, az Úrnak a szavára\, nem tartottad meg parancsolatait és rendelkezéseit\, amelyeket megparancsolt neked. 46 Intő jel és csoda gyanánt lesznek azok rajtad és utódaidon mindenkor. 47 Nem szolgáltál Istenednek\, az Úrnak örömmel és jó szívvel\, amikor bőven volt mindened; 48 éhezve és szomjazva\, meztelenül és mindenben szűkölködve szolgálod majd ezért ellenségeidet\, akiket rád bocsát az Úr. Vasigát tesz a nyakadra\, míg el nem pusztít téged. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(23) „Fejed fölött az ég olyan lesz\, mint az érc…” (5Móz 28\,15–48) \nAz engedetlenség kultúrája. Mintha tömegek rekedtek volna meg a kamaszos dac állapotában. Nem szeretünk engedelmeskedni. Gyengének tűnik az engedelmes ember\, rosszabb esetben szolgalelkűnek. Keressük a nekünk szimpatikus\, igényeinknek megfelelő barátot\, társat\, főnököt; aztán idővel ugyanilyen Isten után kezdünk vágyakozni. Keveset követeljenek tőlünk\, sőt: fogadjanak el úgy\, ahogy vagyunk. Az alacsony követelményszintre készségesen mondunk igent\, idővel azonban megérezzük az elvárások nélkül megteremtett kapcsolatok gyengeségét. Leszállított igényekkel akarunk találkozni\, kevés energia befektetésével próbáljuk megúszni életünk viharait\, csakhogy az ímmel-ámmal\, félgőzzel élt kapcsolatok gyenge köteléket eredményeznek. Isten szövetsége azonban döntést kíván\, az Úr teljes engedelmességre hív. Elolvasva mai Igénket\, elborzadunk: Isten képes lenne ennyi rosszat szabadítani engedetlenné váló népére? E szavakból a kinyújtott karral közeledő\, áldani akaró Urat kell felismernünk. Ő mindent megtett értünk\, és válaszul engedelmességet vár. Hálaadó szívvel köszönjük meg\, hogy Isten súlyos szavakkal döbbent rá bennünket az engedetlenség\, a félszívűség\, a szövetségszegés következményeire.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-183/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250203
DTEND;VALUE=DATE:20250204
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250203T075456Z
LAST-MODIFIED:20250203T075456Z
UID:10816-1738540800-1738627199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…aki elveszti az életét énértem\, megmenti azt.”Lk 9\,23–27 \n\n\n23 Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni\, tagadja meg magát\, vegye fel naponként a keresztjét\, és kövessen engem! 24 Mert aki meg akarja menteni az életét\, elveszti\, aki pedig elveszti az életét énértem\, megmenti azt. 25 Mert mit használ az embernek\, ha az egész világot megnyeri\, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? 26 Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet\, azt az Emberfia is szégyellni fogja\, amikor eljön a maga\, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. 27 Bizony mondom nektek\, vannak az itt állók között némelyek\, akik nem ízlelik meg addig a halált\, amíg meg nem látják az Isten országát. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nAz ünnepi hitvallás után Jézus most a hétköznapok legnehezebb feladatára tereli a figyelmünket: Jézus követésére. Sokan úgy gondolják\, hogy a követés következménye az lesz\, hogy minden problémám megoldódik\, mindenben sikeres leszek\, „befuthat” az életem. Jézus azonban a kereszt felvételére tanít. A kereszt kivégzőeszköz. Jézust nem követhetem másként\, csak ha halálba adom a régi természetem\, amely önmagát akarja naggyá tenni. „…aki elveszti az életét énértem\, megmenti azt.” (24) \nRÉ21 774 \nZsoltárdicséret | 184 | Mindenek meghallják és jól megtanulják \n\n\n„Az Úr a maga szent népévé emel téged…”5Móz 28\,1–14 \n\n\n1 Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak\, a te Istenednek szavára\, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket ma parancsolok neked\, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened\, az Úr. 2 Rád szállnak mindezek az áldások\, és kísérni fognak téged\, ha hallgatsz az Úrnak\, a te Istenednek szavára. 3 Áldott leszel a városban\, és áldott leszel a mezőn. 4 Áldott lesz méhed gyümölcse\, földed termése és állataid ivadéka\, teheneid ellése és nyájaid szaporulata. 5 Áldott lesz kosarad és sütőteknőd. 6 Áldott leszel jártodban-keltedben. 7 Vereséggel sújtja az Úr ellenségeidet\, ha rád támadnak: egy úton vonulnak föl ellened\, de hét úton menekülnek előled. 8 Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra\, és megáld azon a földön\, amelyet neked ad Istened\, az Úr. 9 Az Úr a maga szent népévé emel téged\, ahogyan megesküdött neked\, ha megtartod Istenednek\, az Úrnak a parancsolatait\, és az ő útjain jársz. 10 A föld valamennyi nemzete látni fogja\, hogy az Úrról kaptad a nevedet\, és félnek majd tőled. 11 Elhalmoz majd téged az Úr minden jóval méhed gyümölcsében\, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön\, amelyről megesküdött az Úr atyáidnak\, hogy neked adja. 12 Megnyitja az Úr előtted gazdag kincsesházát\, az eget\, és esőt ad földedre\, amikor csak kell\, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a többi népnek\, de magad nem szorulsz kölcsönre. 13 Úrrá tesz téged az Úr\, nem pedig szolgává; mindig fölül leszel\, és sohasem alul\, ha hallgatsz az Úrnak\, a te Istenednek parancsolataira\, amelyeket ma megparancsolok neked\, hogy megtartsd és teljesítsd azokat\, 14 és ha nem térsz el se jobbra\, se balra azoktól az igéktől\, amelyeket ma megparancsolok neked\, nem jársz más istenek után\, és nem tiszteled azokat. \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(9) „Az Úr a maga szent népévé emel téged…” (5Móz 28\,1–14) \nSzéteső kapcsolatok korában élünk. Összekülönbözünk politikai kérdések miatt\, kényszeresen választunk oldalt\, aztán gyorsan váltunk\, cserélünk\, és ugyanilyen ütemben engedjük el azt\, aki valamikor hozzánk tartozott. Az örök változás eredményeként bizonytalanul bolyongunk akkor is\, ha minden adott a nyugodt\, kiegyensúlyozott élethez. A ma olvasott áldás-ígéreteket a legtömörebben így foglalhatjuk össze: ha hűségesen ragaszkodsz az Úrhoz\, biztonságban és nyugalomban élhetsz. Ez a néhány vers a jövőre tekint. Mintha azt mondaná Isten: tudom\, mi vár rád\, ha átkelsz a Jordánon. Isteneket találsz ott\, egy új kultúrát\, és ez csábító lesz. Ragaszkodj hozzám! Hidd el\, megadom mindazt\, amire szükséged lesz! Több ez\, mint az anyagilag kiszámítható élet ígérete. Aki elkötelezi magát az Úr mellett\, az számíthat az Istennek átadott élet minden megtapasztalható áldására. Így élhetünk szent\, vagyis az Úrnak elkülönített nép tagjaként. A széteső kapcsolatok korában ez az ígéret emlékeztessen bennünket: Urunk soha nem akart eltávolodni övéitől\, az ő terve olyan harmonikus kapcsolat\, amelyben az ember Istenre nyitottan éli meg emberségét; ő\, az Örökkévaló pedig kiterjeszti áldásait az embervilágra.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-182/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250202
DTEND;VALUE=DATE:20250203
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250202T101009Z
LAST-MODIFIED:20250202T101009Z
UID:10814-1738454400-1738540799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Hát ti kinek mondotok engem?”Lk 9\,18–22 \n\n\n18 Történt\, hogy amikor egyszer magában imádkozott\, és csak a tanítványok voltak vele\, megkérdezte tőlük: Kinek mond engem a sokaság? 19 Ők így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak\, de némelyek Illésnek\, némelyek pedig azt mondják\, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. 20 Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának. 21 Jézus rájuk parancsolt\, hogy ezt senkinek se mondják el. 22 Majd azt mondta\, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie\, el kell vettetnie a vénektől\, főpapoktól és írástudóktól\, és meg kell öletnie\, de harmadnapon fel kell támadnia. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nMiután Jézus az Isten országáról egészen hétköznapi módon tanított\, és csodákat tett\, Isten előtti csendje után nem közvéleménykutatást készített\, hanem a körülötte lévőkkel akarta kimondatni\, hogy kicsoda Ő? Azután egészen személyessé tette: „Hát ti kinek mondotok engem?” (20) Sok fontos kérdés van a világban\, de a legfontosabb ez! Milyen jó\, ha teljes meggyőződéssel vallhatom ma is a gyülekezetem közösségében: Jézus Krisztus az Isten Fia\, a Megváltóm. \nRÉ21 325 • IÉ 2Móz 3\,1–15 • Zsolt 15 \nZsoltárének | 806 | Urunk nagy nevét áldja a világ \nHeti zsoltárének | 97 | Az Úr Isten regnál \n\n\n„Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig […]!”5Móz 27 \n\n\n1 Ezután Mózes\, Izráel véneivel együtt\, ezt parancsolta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsokat\, amelyeket ma parancsolok nektek! 2 Ha majd átkeltek a Jordánon arra a földre\, amelyet neked ad Istened\, az Úr\, állíts fel nagy köveket\, és meszeld be azokat! 3 Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig\, amikor átkelsz\, hogy bemenj arra a földre\, amelyet Istened\, az Úr ad neked: a tejjel és mézzel folyó földre\, ahogyan megígérte neked atyáid Istene\, az Úr. 4 Amikor tehát átkeltek a Jordánon\, állítsátok fel az Ébál-hegyen ezeket a köveket\, ahogyan ma megparancsolom nektek\, és meszeljétek be azokat. 5 Építs ott egy kőoltárt Istenednek\, az Úrnak\, a köveit ne faragd meg vassal! 6 Faragatlan kőből építsd Istenednek\, az Úrnak az oltárát\, és mutass be azon égőáldozatokat Istenednek\, az Úrnak! 7 Mutass be békeáldozatot is: edd azt meg ott\, és örvendezz Istenednek\, az Úrnak színe előtt! 8 Írd rá a kövekre ezt a törvényt mind az utolsó szóig\, tisztán és világosan! 9 Azután így beszélt Mózes a lévita papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben\, és halld meg\, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek\, az Úrnak a népe. 10 Hallgass azért Istenednek\, az Úrnak a szavára\, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit\, amelyeket ma megparancsolok neked. 11 Mózes megparancsolta azon a napon a népnek: 12 Ha átkeltek a Jordánon\, a Garizím-hegyen ezek álljanak fel\, hogy megáldják a népet: Simeon\, Lévi és Júda\, Issakár\, József és Benjámin. 13 Az Ébál-hegyen pedig ezek álljanak fel\, hogy átkot mondjanak: Rúben\, Gád és Ásér\, Zebulon\, Dán és Naftáli. 14 Azután szólaljanak meg a léviták\, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek: 15 Átkozott legyen az\, aki mesterember keze munkájával faragott vagy öntött bálványt készíttet\, amit utál az Úr\, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen! 16 Átkozott\, aki gyalázza apját vagy anyját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 17 Átkozott\, aki elmozdítja felebarátja határát! Az egész nép mondja rá: Ámen! 18 Átkozott\, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen! 19 Átkozott\, aki kiforgatja jogaiból a jövevényt\, az árvát és az özvegyet! Az egész nép mondja rá: Ámen! 20 Átkozott\, aki apja feleségével hál\, mert apja takaróját emeli fel! Az egész nép mondja rá: Ámen! 21 Átkozott\, aki bármiféle állattal közösül! Az egész nép mondja rá: Ámen! 22 Átkozott\, aki a testvérével hál\, akár apja leányával\, akár anyja leányával! Az egész nép mondja rá: Ámen! 23 Átkozott\, aki az anyósával hál! Az egész nép mondja rá: Ámen! 24 Átkozott\, aki titokban agyonüti a felebarátját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 25 Átkozott\, aki vesztegetést fogad el\, és ezzel egy ártatlan ember halálát okozza! Az egész nép mondja rá: Ámen! 26 Átkozott\, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit\, és nem teljesíti azokat! Az egész nép mondja rá: Ámen! \n\n\n\nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata\n\n\n\n(3) „Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig […]!” (5Móz 27) \nSok évszázaddal Mózes után élt egy pogány uralkodó. Félelmetes világbirodalom ura volt. Egy alkalommal az Úrnak szentelt kelyhekből borozott ágyasaival. Ekkor mindenki döbbenetére írás jelent meg palotája falán (Dán 5). „Mené mené tekél ú-parszín” – szólt a szöveg\, vagyis Isten számba veszi\, megméri\, és könnyűnek találja Bélsaccart és országát. Számára a rejtélyes írás az ítélet pillanatát hozta el. A ma olvasott szakasz azonban nem megítél\, hanem egy gondosan elkészített mentőövről szól. A kőtáblákra írt tíz Ige a szent láda mélyén pihent. A törvény\, amelynek rendelkezéseit fejezeteken át rögzíti a most olvasott bibliai könyv\, terjedelmes (5Móz 12–26)\, ebből épp csak Izráel királya remélhetett személyes másolatot (17\,18). A kövekre felírt szavak viszont mindenki számára láthatók. Isten hozzáférhetővé akarta tenni törvényét\, ő így óvja meg mindenkori népét a tudatlanságból fakadó vétkektől. Nekünk kezünkben a Szentírás: nem mondhatjuk\, hogy nem ismerjük Urunk akaratát! De eljön majd az a nap is\, amikor Isten törvénye nem pergamenre\, nem könyvek lapjaira\, és nem is kövekre íratik\, hanem az emberi szívbe (Jer 31\,33). Akkor majd a falakon váratlanul megjelenő betűk sem töltenek el félelemmel senkit.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-181/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250201T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250228T170000
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250131T112220Z
LAST-MODIFIED:20250131T114505Z
UID:10798-1738396800-1740762000@nemmind1.hu
SUMMARY:Tóth Enikő Farsangoló
DESCRIPTION:Tél temetése\,\neljön a vége\,\njelmezed újra ragyoghat a fényben! \nArcod a titkod\,\nújra felírod\,\ngyermeki éned a tiszta papírod! \nJelmez a testen\,\nláng a szemekben\,\ntáncol a vér is mind az erekben! \nBoldog a báltól\nmind\, aki bátor\,\néneke száll fel a lét morajából! \nTáncol a farsang\,\nősi a dallam\,\nígy mutatod magad másik alakban…
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/toth-eniko-farsangolo/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250201
DTEND;VALUE=DATE:20250202
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250201T143715Z
LAST-MODIFIED:20250201T143715Z
UID:10812-1738368000-1738454399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat\, feltekintett az égre\, megáldotta\, megtörte\, és a tanítványoknak adta\, hogy tegyék a sokaság elé” \nLk 9\,12–17 \n  \n12 Amikor a nap már hanyatlani kezdett\, a tizenkettő odament hozzá\, és ezt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot\, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra\, hogy ott megszálljanak és élelmet szerezzenek\, mert itt lakatlan helyen vagyunk. 13 Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több\, mint öt kenyér és két hal\, hacsak el nem megyünk\, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak. 14 Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus így szólt a tanítványaihoz: Ültessétek le őket ötvenes csoportokban! 15 Így tettek\, és leültették valamennyit. 16 Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat\, feltekintett az égre\, megáldotta\, megtörte\, és a tanítványoknak adta\, hogy tegyék a sokaság elé. 17 Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat\, tizenkét kosárral. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata \nNégy lépcső kellett ahhoz\, hogy a tanítványok végre megérkezzenek Jézusig: 1. „Rázzuk le őket!” – mai megfogalmazásban ez a megoldási javaslatuk (12/b). 2. Jézus lerántja a leplet (13)\, hogy legalább felmérjék a helyzetüket\, lehetőségeiket\, és kiderüljön: 3. hiába osztanak\, szoroznak\, semmi az\, aminek birtokában vannak… (13/b). Képtelenek megoldani a krízist. 4. Mozgásterük annyi\, hogy végrehajtsák\, amit Jézus utasít\, és részesüljenek a csodában. Nekem hány lépcső kell\, hogy végre eljussak idáig? \n  \nRÉ21 284 \n  \nNapi dicséret | 793 | Áldott légy\, mert megváltottál \n  \n„…Bolyongó arámi volt az ősöm…” \n5Móz 26 \n  \n1 Amikor bemégy arra a földre\, amelyet neked ad örökségül Istened\, az Úr\, birtokba veszed és letelepszel rajta\, 2 akkor mindenből\, amit behordasz a földedről\, melyet Istened\, az Úr ad neked\, vedd a föld termésének legjavát\, tedd egy kosárba\, és menj el arra a helyre\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr\, hogy ott lakjék a neve. 3 Menj el a paphoz\, aki abban az időben szolgálatban lesz\, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az Úr\, az én Istenem előtt\, hogy bejöttem arra a földre\, amelyről megesküdött az Úr atyáinknak\, hogy nekünk adja. 4 A pap vegye el kezedből a kosarat\, és tegye le Istenednek\, az Úrnak oltára elé. 5 Te pedig ezt mondd Istenednek\, az Úrnak a színe előtt: Bolyongó arámi volt az ősöm\, aki lement Egyiptomba\, és jövevény volt ott kevesedmagával\, de nagy\, erős és hatalmas néppé lett ott. 6 Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk\, nyomorgattak\, és kemény munkát végeztettek velünk. 7 Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz\, atyáink Istenéhez\, az Úr pedig meghallotta szavunkat\, és meglátta nyomorúságunkat\, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat. 8 És kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral\, nagy és félelmetes tettek\, jelek és csodák között. 9 Azután behozott bennünket erre a helyre\, és nekünk adta ezt a földet\, a tejjel és mézzel folyó földet. 10 Azért hoztam most ide a termés legjavát arról a földről\, amelyet te adtál nekem\, Uram! Így tedd azt oda Istenednek\, az Úrnak színe elé\, és borulj le Istenednek\, az Úrnak színe előtt! 11 Azután örvendezz mindannak a jónak\, amit Istened\, az Úr ad neked és házad népének\, örvendezz a lévitával és a közötted lakó jövevénnyel együtt! 12 Amikor a harmadik esztendőben\, a tizedadás évében hiánytalanul megadod egész termésednek a tizedét\, és odaadod a lévitának\, a jövevénynek\, az árvának és az özvegynek\, hogy egyenek és lakjanak jól lakóhelyeiden\, 13 akkor ezt mondd Istenednek\, az Úrnak színe előtt: Kivittem házamból a szent tizedet\, oda is adtam a lévitának\, a jövevénynek\, az árvának és az özvegynek\, pontosan úgy\, ahogy megparancsoltad. Nem szegtem meg\, és nem felejtettem el egyetlen parancsodat sem. 14 Nem ettem belőle gyászomban\, nem voltam tisztátalan\, amikor kivittem\, és nem adtam belőle halottnak. Hallgattam Istenemnek\, az Úrnak szavára\, és mindenben úgy jártam el\, ahogyan nekem megparancsoltad. 15 Tekints le szent lakóhelyedről\, az égből\, és áldd meg népedet\, Izráelt és azt a földet\, amelyet – ahogyan megesküdtél rá atyáinknak – nekünk adtál: ezt a tejjel és mézzel folyó földet. 16 Azt parancsolja a mai napon Istened\, az Úr\, hogy teljesítsd ezeket a rendelkezéseket és törvényeket! Tartsd meg és teljesítsd azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! 17 Te ma azt kívánod az Úrtól\, hogy ő a te Istened legyen\, mert te az ő útjain jársz\, megtartod rendelkezéseit\, parancsolatait és törvényeit\, és hallgatsz a szavára. 18 Az Úr pedig azt kívánja ma tőled\, hogy légy az ő tulajdon népe\, ahogyan megmondta neked\, és tartsd meg minden parancsolatát. 19 Akkor fölébe emel az összes többi népnek\, amelyet teremtett\, hogy dicséretes\, hírneves és tisztelt légy. Istenednek\, az Úrnak a szent népe leszel\, ahogy megígérte. \n  \nAz Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata \n(5) „…Bolyongó arámi volt az ősöm…” (5Móz 26) \n  \nAz izráelita megállt Isten színe előtt\, az oltár közelében. Kezében egy kosár gyümölcs. Odalépett hozzá egy pap\, átvette\, amit a felajánló hozott\, az oltárhoz vitte. Ekkor emberünk leborult\, hálát adott\, emlékezett. Emlékezett az útra\, amelyen eddig járt. A sivatagra\, a gyötrelmes vízhiányra gondolt\, a félelemre\, talán a manna ízét is szájában érezte még. Távolabbra is visszatekintett: felidézte hazát kereső\, idegenként bolyongó őseit. Közben nézte az oltárnál pihenő kosarat\, benne a gyümölcsöt\, amely kertjében termett. Hálás volt: ez kertem és szőlőm termése\, amelyért verítékkel megdolgoztam\, mégis az Úr ajándéka. Az izráelita\, amíg szolgaként gyötrődött Egyiptomban\, nem rendelkezett szabadon munkája gyümölcsével\, nem pakolhatta kosárba kedve szerint. Otthon után sóvárgó\, vándorló őseinek sem volt lehetőségük erre. Ezek a családok a szabadulás után állhattak oda Isten elé gazdagon megrakott kosaraikkal\, mozdulataikban ezért hálaadás és hitvallás tükröződik. Az jelenhet meg hálás szívvel Isten színe előtt az áldás látható jeleivel\, aki tudja\, hogy gondviselésből él. Az hozhatja el a föld termésének javát\, akit megszabadított Isten. Amikor visszaadunk valamit az Úrnak elnyert javainkból\, emlékezzünk: munkánknak azért lehet gyümölcse\, mert Isten irgalmába fogadott bennünket.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-180/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250131T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250131T170000
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250131T105727Z
LAST-MODIFIED:20250131T105727Z
UID:10796-1738310400-1738342800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról\, és meggyógyította azokat\, akiknek gyógyulásra volt szükségük”Lk 9\,1–11 \n\n\n1 Miután összehívta a tizenkettőt\, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. 2 Azután elküldte őket\, hogy hirdessék az Isten országát\, és gyógyítsanak. 3 Ezt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra\, se botot\, se tarisznyát\, se kenyeret\, se pénzt\, második ruhátok se legyen! 4 Amikor betértek egy házba\, maradjatok ott\, és onnan induljatok tovább! 5 Ha valahol nem fogadnak be titeket\, amikor kimentek abból a városból\, verjétek le még a port is lábatokról\, bizonyságul ellenük. 6 Útra keltek tehát\, és jártak faluról falura\, hirdették az evangéliumot\, és gyógyítottak mindenütt. 7 Heródes\, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt\, ami történt\, és nem tudta\, mit gondoljon\, mert némelyek azt állították\, hogy János támadt fel a halálból\, 8 némelyek azt\, hogy Illés jelent meg\, mások pedig azt\, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. 9 Heródes ezt mondta: Jánost lefejeztettem\, de ki lehet ez\, akiről ezeket hallom? És látni akarta őt. 10 Amikor az apostolok visszatértek\, elbeszélték Jézusnak mindazt\, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket\, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba. 11 De amikor a sokaság ezt megtudta\, utánament. Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról\, és meggyógyította azokat\, akiknek gyógyulásra volt szükségük. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata\n\n\n\nNézetkülönbségek vannak a mai tanítványok között is a tekintetben\, hogy a gyógyítás milyen szerepet kaphat a hitre jutás útján. A 2. és 11. versből világosan kiderül\, hogy Jézus számára mi a sorrend. Mindenképpen az Isten országának hirdetése volt saját gyakorlatának is a sarkpontja (11)\, és ezt bízta tanítványaira is (2). Ezen felül nem tudjuk\, hogy kinek van szüksége testi gyógyításra is. Az Isten országának evangéliumára viszont mindenkinek! \nRÉ21 832 \nZsoltárének a messiás királyról | 72 | Uram\, a te ítéletedet \n\n\n„…utálatos Istened\, az Úr előtt mindenki\, aki […] hamisságot cselekszik.”5Móz 25 \n\n\n1 Ha viszály támad férfiak között\, és törvény elé mennek\, hogy ítélkezzenek fölöttük\, és az igazat fölmentik\, a bűnöst pedig elmarasztalják\, 2 akkor ha a bűnös verést érdemel\, fektesse le a bíró\, és veressen rá a jelenlétében annyit\, amennyit a bűne miatt megérdemel. 3 De csak negyvenet verethet rá\, többet nem\, mert ha ennél több ütést méret rá\, akkor szemed láttára gyalázzák meg embertársadat. 4 Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját! 5 Ha testvérek laknak együtt\, és közülük az egyik meghal fiúgyermek nélkül\, akkor az elhunytnak a felesége ne menjen hozzá idegen férfihoz\, aki nem a családhoz tartozik. A sógora menjen be hozzá\, vegye feleségül\, sógorházasságot kötve így vele. 6 A születendő első gyermek viselje az elhunyt testvér nevét\, hogy ne töröljék ki annak a nevét Izráelből. 7 De ha annak a férfinak nincs kedve elvenni a sógornőjét\, akkor a sógornője menjen el a vénekhez a városkapuba\, és mondja ezt: A sógorom nem akarja fenntartani a testvére nevét Izráelben\, nem akar velem sógorházasságot kötni. 8 A város vénei hívják oda a férfit\, és beszéljenek vele. És ha állhatatosan azt mondja\, hogy nincs kedve elvenni\, 9 akkor lépjen oda hozzá a sógornője a vének szeme láttára\, húzza le a sarut a férfi lábáról\, köpje szembe\, és ezt mondja: Így kell bánni azzal az emberrel\, aki nem akarja építeni a testvére háza népét! 10 És nevezzék őt és háza népét Izráelben mezítlábasnak. 11 Ha két férfi összeverekedik egymással\, és az egyikük felesége odamegy\, hogy a férjét kiszabadítsa annak a kezéből\, aki veri\, odanyúl a kezével\, és megragadja annak a szeméremtestét\, 12 le kell vágni az asszony kezét irgalom nélkül. 13 Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték\, nagyobb és kisebb. 14 Ne legyen házadban kétféle véka\, nagyobb és kisebb. 15 Pontos és hiteles súlymértéked\, pontos és hiteles vékád legyen\, hogy hosszú ideig élhess azon a földön\, amelyet Istened\, az Úr ad neked. 16 Mert utálatos Istened\, az Úr előtt mindenki\, aki ilyet tesz; mindenki\, aki hamisságot cselekszik. 17 Emlékezz arra\, hogy mit tett veled Amálék népe útközben\, amikor kijöttetek Egyiptomból\, 18 amikor találkozott veled útközben\, és Istent nem ismerve levágta mindazokat\, akik elgyengülve hátramaradtak közüled\, mert fáradt és kimerült voltál. 19 Ha majd Istened\, az Úr nyugalmat ad neked ellenségeidtől mindenfelől azon a földön\, amelyet örök birtokul neked ad Istened\, az Úr\, akkor töröld el Amáléknek még az emlékét is az ég alól! El ne felejtsd! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(16) „…utálatos Istened\, az Úr előtt mindenki\, aki […] hamisságot cselekszik.” (5Móz 25) \nA törvénykönyv záró része az emberi méltóság megvédésének különböző eseteivel foglalkozik. Legfeljebb negyven ütés lehet a botbüntetés mértéke beigazolódott bűnösség esetén (1–3). Ez a viszonylag emberséges mérték a bűnös méltóságát és életét is védi (vö. 2Kor 12\,24). A sógorházasság intézményének szabályait figyelmen kívül hagyó sógor nemcsak az utód nélkül elhalt testvér utódlási jogát tagadja meg\, hanem a gyermektelen\, kiszolgáltatott özvegyet is nyomorba taszítja\, ha nem veszi őt feleségül (5–10). Az ószövetségi házasságot Isten törvénye elsősorban nem a lángoló szerelem\, hanem az élethosszig tartó gondoskodó szeretettörvénye alá helyezi. A sógorházasság intézményével lehet tréfálkozni (Mt 22\,23–33)\, de jó tudnunk\, voltak\, akik ezzel élve beírták magukat az üdvösség történetébe (1Móz 38; Ruth 4; Mt 1\,3.5; Lk 3\,32.34). Becstelenséget követ el az a nő\, aki férje oldalán úgy avatkozik be egy verekedésbe\, hogy megragadja az ellenfél szeméremtestét. Feltűnően súlyos a büntetése (11k). Ugyancsak megköveteli a tisztesség\, hogy egymás közötti adásvételkor hiteles mértékeket használjanak (13–26). Heidelbergi Káténk is lopásnak nevezi a hamis súly és mérték használatát (110. kérdés-felelet).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-179/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250124T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250124T170000
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250124T071343Z
LAST-MODIFIED:20250124T071413Z
UID:10790-1737705600-1737738000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…mind a kettőnek elengedte…”Lk 7\,36–50 \n\n\n36 Egy farizeus arra kérte Jézust\, hogy egyék nála. Ő bement a farizeus házába\, és asztalhoz telepedett. 37 Egy bűnös asszony pedig\, aki abban a városban élt\, megtudva\, hogy Jézus a farizeus házának vendége\, olajat vitt magával egy alabástromtartóban\, 38 megállt mögötte\, a lábánál sírva\, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát\, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát\, és megkente olajjal. 39 Amikor pedig látta ezt a farizeus\, aki meghívta őt\, ezt mondta magában: Ha ő próféta volna\, tudná\, ki és miféle asszony az\, aki őt megérinti\, mivel bűnös ez az asszony. 40 Ekkor megszólalt Jézus\, és ezt mondta neki: Simon\, van valami mondanivalóm neked. Ő pedig így szólt: Mester\, mondd! 41 Jézus ezt mondta: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott\, a másik ötvennel. 42 Mivel nem volt miből megadniuk\, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban? 43 Simon így válaszolt: Úgy gondolom\, hogy az\, akinek többet engedett el. Ő pedig ezt mondta neki: Helyesen ítéltél. 44 Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba\, és nem adtál vizet a lábam megmosására\, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat\, és hajával törölte meg. 45 Te nem csókoltál meg\, ő pedig mióta bejöttem\, nem szűnt meg csókolni a lábamat. 46 Te nem kented meg olajjal a fejemet\, ő pedig drága olajjal kente meg a lábamat. 47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg\, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg\, kevésbé szeret. 48 Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. 49 Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez\, aki a bűnöket is megbocsátja? 50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged\, menj el békességgel! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„…mind a kettőnek elengedte…” (42) Emberi látszateredményeink elfeledtetik velünk valóságos állapotunkat: azt\, hogy fizetésképtelenek vagyunk. Micsoda kegyelem: a Gazda elengedi mindkét adós adósságát. Mindkettőjük esetében a kegyelmes Istennél volt a megoldás\, bár az egyik tízszer annyival tartozott\, mint a másik. A Gazda kegyelmesen döntött ítéletében. \nRÉ21 446 \nNapi ének | 226 | Felséges Isten\, nagy nevedet áldom \n\n\n„…ne ontsanak ártatlan vért országodban…”5Móz 19 \n\n\n1 Amikor Istened\, az Úr kiirtja azokat a népeket\, amelyeknek a földjét neked adja Istened\, az Úr\, és te birtokba veszed\, és letelepszel városaikban és házaikban\, 2 jelölj ki három várost országodban\, amelyet Istened\, az Úr ad neked birtokul. 3 Mérd le a hozzájuk vezető utat\, és oszd fel három részre országod területét\, amelyet örökségül ad neked Istened\, az Úr\, hogy oda menekülhessen mindenki\, aki gyilkolt. 4 Életben maradhat az oda menekülő gyilkos abban az esetben\, ha nem szándékosan ölte meg felebarátját\, és nem gyűlölte azelőtt. 5 Ha tehát valaki elmegy az erdőbe felebarátjával fát vágni\, és favágás közben meglendül keze a fejszével\, a vas lerepül a nyeléről\, és úgy eltalálja felebarátját\, hogy az meghal\, akkor meneküljön e városok egyikébe\, hogy életben maradjon. 6 Mert ha a bosszúálló rokon haragra lobban\, és üldözőbe veszi a gyilkost\, utolérhetné és megölhetné\, ha túl hosszú az út\, pedig nem méltó a halálra\, hiszen nem gyűlölte azt azelőtt. 7 Ezért parancsolom meg neked\, hogy jelölj ki három várost. 8 Ha majd kiterjeszti határaidat Istened\, az Úr\, ahogyan megesküdött atyáidnak\, és neked adja az egész országot – amelyről megígérte atyáidnak\, hogy odaadja\, 9 ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket ma megparancsolok neked\, ha szereted az Urat\, a te Istenedet\, és ha az ő útjain jársz minden időben –\, akkor jelölj ki még három várost e mellé a három mellé\, 10 hogy ne ontsanak ártatlan vért országodban\, amelyet Istened\, az Úr ad neked örökségül\, és ne terheljen téged vérontás. 11 De ha valaki gyűlöli felebarátját\, meglesi és rátámad\, és úgy megüti\, hogy az belehal\, majd e városok egyikébe menekül\, 12 akkor küldjenek érte városának a vénei\, hozzák el onnan\, és adják a bosszúálló rokon kezébe\, hogy meghaljon. 13 Ne szánakozz rajta\, hanem távolítsd el Izráelből az ártatlanul kiontott vért\, akkor lesz jó dolgod. 14 Ne mozdítsd el felebarátod határát\, amelyet az elődök jelöltek ki örökségedben\, amelyet örökségül megkapsz azon a földön\, amelyet Istened\, az Úr ad neked birtokul. 15 Nem elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában\, bármilyen vétket követett is el. Csak két vagy három tanú vallomása elég az ítélethez. 16 Ha valaki ellen hamis tanú áll elő\, és törvénytelenséggel vádolja őt\, 17 akkor az a két ember\, akinek pere van egymással\, álljon az Úr színe elé\, a papok és a bírák elé\, akik akkor hivatalban lesznek. 18 A bírák vizsgálják ki jól az ügyet\, és ha hazudott a tanú\, hazugságot vallott embertársa ellen\, 19 azt tegyétek vele\, amit ő akart tenni embertársával. Így irtsd ki a gonoszt a magad köréből! 20 Hallják ezt meg a többiek\, és féljenek\, és többé ne kövessenek el köztetek ilyen gonoszságot. 21 Ne szánakozz rajta! Életet életért\, szemet szemért\, fogat fogért\, kezet kézért\, lábat lábért! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(10) „…ne ontsanak ártatlan vért országodban…” (5Móz 19) \nA nem szándékos emberölésben vétkest a törvény úgy védi\, hogy az eset végleges kivizsgálásáig a tettes a szentély oltárához menekülhet (2Móz 20\,24). Az Úr által választott egyetlen szentély miatt az ország több pontján is menedékvárosokat jelöl ki a törvény\, hogy a vérbosszú elől menekülő idejében: egy nap alatt odaérhessen. A kijelölt hat város (7.9) nem ad menedékjogot azoknak\, akik szándékosan öltek embert (11–13)\, vagy más\, példás büntetésben kell őket részesíteni. Ilyen Isten és embertárs elleni vétek például a földbirtok határkövének elmozdítása (vö. Arany János: A hamis tanú)\, vagy a hamis tanúzás (14–19). A megalapozott vádhoz két vagy három hiteles tanúra van szükség\, míg a hamis tanú ugyanazt a büntetést kapja\, amelyet a vádlott kapott volna (19). A „szemet szemért\, fogat fogért” elv (21) nem személyes bosszúra biztat\, hanem a vérbosszú jogán felülemelkedő\, azonos mértékű büntetés elve\, a mai európai bíráskodásnak is mértékadó szempontja. Jézus új alapokra helyezte embertársi kapcsolatainkat\, amikor Isten akaratának új értelmezést adott a hegyi beszédben (Mt 5\,38–48). Mivel az irgalmasság kultúrája mindig több erőt követel tőlünk\, mint a bosszú\, kérjük ezt az erőt tőle naponta.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-178/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250123
DTEND;VALUE=DATE:20250124
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250123T073939Z
LAST-MODIFIED:20250123T073939Z
UID:10779-1737590400-1737676799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Te vagy-e az eljövendő\, vagy mást várjunk?”Lk 7\,18–35 \n\n\n18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt\, 19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő\, vagy mást várjunk? 20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak\, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő\, vagy mást várjunk? 21 Jézus abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból\, megszabadított gonosz lelkektől\, és sok vaknak adta vissza a látását. 22 Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el\, vigyétek hírül Jánosnak\, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak\, sánták járnak\, leprások tisztulnak meg\, süketek hallanak\, halottak támadnak fel\, a szegényeknek hirdettetik az evangélium\, 23 és boldog\, aki nem botránkozik meg énbennem. 24 Amikor János követei elmentek\, beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 25 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik drága ruhákat viselnek és fényűzően élnek\, azok a királyi palotákban vannak. 26 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony\, mondom nektek\, még prófétánál is nagyobbat! 27 Ő az\, akiről meg van írva: „Íme\, elküldöm előtted követemet\, aki elkészíti előtted az utat.” 28 Mondom nektek\, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál\, de aki a legkisebb az Isten országában\, nagyobb nála. 29 Az egész nép\, sőt még a vámszedők is hallgattak rá\, és igazat adtak Istennek azzal\, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével\, 30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát azzal\, hogy nem keresztelkedtek meg általa. 31 Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók? 32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez\, akik azt kiáltják egymásnak: Zenéltünk nektek\, és nem táncoltatok\, siratót mondtunk\, és nem sírtatok. 33 Mert eljött Keresztelő János\, aki nem eszik kenyeret\, nem iszik bort\, és azt mondjátok: Ördög van benne. 34 Eljött az Emberfia\, aki eszik és iszik\, és azt mondjátok: Íme\, falánk és részeges ember\, vámszedők és bűnösök barátja. 35 De a bölcsességet minden bölcs igazolja. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„Te vagy-e az eljövendő\, vagy mást várjunk?” (19) Ugye értjük a kérdést? Keresztelő János nem ingott meg a hitében\, de meg akart erősödni abban. Ez a kérdés azt jelzi\, hogy szabad kérdezni\, szabad kételkedni és gyötrődni. De egyet nem szabad: kétségbeesni\, megbotránkozni az Úrban (23). Az övéit megóvja ettől. \nRÉ21 509 \nA Messiás országlása | 251 | Úr lesz a Jézus mindenütt \n\n\n„Prófétát támaszt majd testvéreid közül […] az Úr…”5Móz 18 \n\n\n1 A lévita papoknak\, Lévi egész törzsének ne legyen birtokrésze és öröksége Izráelben. Az Úrnak szóló tűzáldozatokból\, az ő örökségéből éljenek. 2 Ne legyen öröksége testvérei között; az Úr az ő öröksége\, ahogyan megígérte neki. 3 Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől\, azoktól\, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát\, az állkapcsát meg a gyomrot. 4 Add neki gabonád\, mustod és olajad első termését is meg juhaidnak először lenyírt gyapját. 5 Mert őt választotta ki Istened\, az Úr valamennyi törzsed közül\, hogy ott álljon és szolgáljon\, és áldást mondjon az Úr nevével\, ő és fiai minden időben. 6 Ha egy lévita bárhonnan Izráelből\, bármelyik lakóhelyedről\, ahol jövevényként él\, el akar majd jönni arra a helyre\, amelyet kiválaszt az Úr\, hadd jöjjön el\, amikor csak kívánja\, 7 hadd végezzen szolgálatot Istenének\, az Úrnak nevében éppúgy\, mint többi lévita testvére\, akik az Úr színe előtt állnak. 8 Velük egyenlő részt kapjon azon kívül\, amije van a családi tulajdon eladásából. 9 Ha bemégy arra a földre\, amelyet Istened\, az Úr ad neked\, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat\, amelyeket azok a népek művelnek. 10 Ne legyen olyan nálad\, aki a fiát vagy a leányát áldozatul elégeti\, ne legyen jós\, se varázslást űző\, jelmagyarázó vagy igéző! 11 Ne legyen átokmondó\, se szellemidéző\, se jövendőmondó\, se halottaktól tudakozódó! 12 Mert utálatos az Úr előtt mindaz\, aki ilyet cselekszik: éppen ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket a népeket Istened\, az Úr. 13 Légy feddhetetlen Istened\, az Úr előtt! 14 Mert ezek a népek\, amelyeknek a földjét birtokba veszed\, varázslókra és jósokra hallgatnak\, de neked ezt nem engedi meg Istened\, az Úr. 15 Prófétát támaszt majd testvéreid közül Istened\, az Úr: olyat\, mint én – őreá hallgassatok! 16 Egészen úgy\, ahogyan kérted Istenedtől\, az Úrtól a Hóreben\, az összegyülekezés napján\, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek\, az Úrnak a szavát\, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet\, mert meghalok. 17 Akkor az Úr így szólt hozzám: Helyesen mondták. 18 Prófétát támasztok nekik testvéreik közül\, olyat\, mint te. Az én igéimet adom a szájába\, ő pedig elmond nekik mindent\, amit én parancsolok. 19 És ha valaki nem hallgat igéimre\, amelyeket az én nevemben hirdet\, azt majd én felelősségre vonom. 20 Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét hirdet az én nevemben\, amelyet nem én parancsoltam meg neki\, vagy ha más istenek nevében szól\, az a próféta haljon meg! 21 De gondolhatnád magadban: Miről ismerhetjük fel\, hogy nem az Úr mondott egy igét? 22 Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét\, de az nem történik meg és nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondta\, hanem a próféta mondta önteltségében; ne tarts hát tőle! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(15) „Prófétát támaszt majd testvéreid közül […] az Úr…” (5Móz 18) \nA papság\, Lévi törzse\, a szent föld felosztásakor nem kap örökrészt (1–2)\, hanem a nekik szánt szent adományokból kell élniük. Fő bevételi forrásuk a gabona\, must és olaj első termése\, a juhok először nyírt gyapja (4). Mivel áldozni – a törvény szerint – csak a szent helyen szabad\, így az attól távol\, vidéken élő léviták még a szentélynek szánt bőségesebb adományokból sem részesedhetnek\, noha elvileg ők is áldozhatnak ott (6–8). Nem csoda\, hogy Jézus példázatában a jeruzsálemi papság lefokozott képviselőjeként jelenik meg a lévita (Lk 10\,31kkk). A papság ez a sajátos helyzete a választott nép közösségében mégis szép jele annak\, hogy az Úrnak való szolgálat\, áldásának továbbadása (5)\, a vele való osztatlan közösség a legdrágább kincs\, a legnagyobb öröm (Zsolt 84\,11). A választott nép az utálatos pogány szokások (gyermekáldozat\, a varázslás különböző nemei) átvétele helyett (9–14) az Isten szavát közvetítő prófétára hallgasson. E prófétaság mércéje az Úr által választott Mózes (15)\, és nem az önjelölt\, politikai próféták (20). Minden prófétaság örök pecsétje Jézus Krisztus\, akit éppen e jövendölés alapján várt Isten népe (Jn 6\,14; 7\,40; ApCsel 3\,22kk).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-177/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250122
DTEND;VALUE=DATE:20250123
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250122T080453Z
LAST-MODIFIED:20250122T080535Z
UID:10775-1737504000-1737590399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ezután elment egy Nain nevű városba…”Lk 7\,11–17 \n\n\n11 Ezután Jézus elment egy Nain nevű városba\, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. 12 Amikor közeledett a város kapujához\, íme\, halottat hoztak kifelé\, egy özvegyasszony egyetlen fiát\, és a városból nagy sokaság követte. 13 Amikor az Úr meglátta az asszonyt\, megszánta\, és így szólt hozzá: Ne sírj! 14 Azután odalépett\, és megérintette a koporsót. Akik vitték\, megálltak\, ő pedig így szólt: Ifjú\, neked mondom\, kelj fel! 15 Erre felült a halott\, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. 16 Félelem fogta el mindnyájukat\, dicsőítették az Istent\, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk\, és meglátogatta Isten az ő népét. 17 Ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„Ezután elment egy Nain nevű városba…” (11) Egy özvegyasszony egyetlen fiát temette\, így támasz nélkül\, magára maradt (11–12). Az Úr meglátta\, megszánta\, megszólította\, megvigasztalta az asszonyt: „Ne sírj!” (13) Ennyit még mi is tehetnénk. Jézus Krisztus azonban ennél sokkal többet tett isteni hatalmával: feltámasztotta a halott ifjút. Egyedül Ő az\, aki megszólíthat\, életre kelthet (14–15). Jézus Krisztus ezt a csodát is messiási jelként tette\, bizonyítva\, hogy ki is Ő valójában. Azóta miénk a legnagyobb jel\, aminél többet nem várhatunk. Tehát már minden a miénk! (2Kor 4\,15) Jézus Krisztus feltámadott\, legyőzte a halált. \nRÉ21 508 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 446 | Jézus\, édes emlékezet \n\n\n„Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben…”5Móz 17 \n\n\n1 Ne áldozz Istenednek\, az Úrnak olyan marhát vagy juhot\, amelynek fogyatékossága vagy bármiféle hibája van\, mert utálatos az Istened\, az Úr előtt. 2 Ha valamelyik lakóhelyeden azok közül\, amelyeket Istened\, az Úr ad neked\, akad köztetek valaki – akár férfi\, akár nő –\, aki olyasmit követ el\, amit rossznak lát Istened\, az Úr\, és megszegi a szövetségét\, 3 ha elmegy\, és más isteneket tisztel\, és azokat imádja: a napot\, a holdat vagy az ég minden seregét\, amit én nem parancsoltam\, 4 és ezt jelentik neked\, és meghallod\, akkor jól vizsgáld meg az ügyet! És ha valóban igaz\, hogy ilyen utálatos dolog történt Izráelben\, 5 akkor vezesd ki a városkapuhoz azt a férfit vagy nőt\, aki ezt a gonoszságot elkövette\, és kövezd halálra azt a férfit vagy nőt! 6 Csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad valakit halálra ítélni; egyetlen tanú vallomása alapján nem szabad. 7 A tanúk emeljenek rá először kezet\, amikor kivégzik\, csak azután az egész nép. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! 8 Ha egy ügy annyira bonyolult számodra\, hogy nem tudsz ítéletet hirdetni a magad lakóhelyén – legyen az vérontás\, károkozás\, testi sértés vagy egyéb peres ügy –\, akkor menj fel arra a helyre\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr. 9 Menj el a lévita papokhoz és ahhoz a bíróhoz\, aki abban az időben hivatalban lesz\, és kérj tanácsot\, majd ők kimondják az ítéletet. 10 Te pedig aszerint járj el\, amit ők mondanak neked azon a helyen\, amelyet kiválaszt az Úr. Vigyázz\, és tegyél meg mindent\, amire utasítanak! 11 A kapott utasítás és a kimondott ítélet szerint járj el\, és attól ne térj el se jobbra\, se balra\, amit ők mondanak neked! 12 Ha pedig valaki öntelten meg meri tenni\, hogy nem hallgat arra a papra vagy bíróra\, aki ott áll Istenednek\, az Úrnak szolgálatában\, az az ember haljon meg. Így takarítsd ki a gonoszt Izráelből! 13 Hallja meg ezt az egész nép\, és féljen\, és ne viselkedjenek többé elbizakodottan! 14 Ha majd bemégy arra a földre\, amelyet neked ad Istened\, az Úr\, birtokba veszed\, ott laksz\, és ezt mondod: Királyt akarok emelni magam fölé\, mint a körülöttem élő többi nép\, 15 csak azt emeld magad fölé királlyá\, akit Istened\, az Úr kiválaszt. Testvéreid közül emelj királyt magad fölé; nem tehetsz magad fölé idegen embert\, aki nem testvéred. 16 Csak sok lovat ne tartson\, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba\, hogy sok lovat szerezzen\, mert megmondta nektek az Úr\, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. 17 Ne legyen sok felesége\, hogy szíve el ne hajoljon\, és túl sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön. 18 Amikor elfoglalja királyi trónját\, másoltassa le magának egy könyvbe ezt a törvényt\, amely a lévita papoknál található. 19 Tartsa azt magánál\, és olvassa azt egész életében\, hogy megtanulja félni az Urat\, az ő Istenét\, s hogy megtartsa ennek a törvénynek minden igéjét\, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket. 20 Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben\, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra\, se balra\, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(20) „Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben…” (5Móz 17) \nA hívő ember Istentől kapott feladatként tölti be élethivatását. Igaz ez a bírák és vezetők esetében\, akiket minden városban ki kell jelölni (16\,20). A bíra felelős a jogrendért\, ezért nem lehet személyválogató\, megvesztegethető (16\,18k). Isten szent törvénye az egész népre érvényes\, megszegése a szövetség megtörését jelenti (2)\, így a nép pusztulását vonja maga után (7). Ezért fontosak a vallási törvények: tilos a szent fa ültetése\, szent oszlop állítása (16\,21k)\, csillagistenségek imádása (3)\, hibás állat áldozása (1). Bonyolult peres ügyekben a helyi bíra a szent hely papjától vagy főbírájától kérjen tanácsot (9). A bírói ítélettel szemben a feltétlen engedelmesség az illő magatartás (12). A büntetés végrehajtása nem a bírák feladata. A népközösségre tartozó ügyek esetében – ilyen a bálványimádásra való csábítás (2–4) – az egész gyülekezet hajtja végre a halálos ítéletet\, és a tanúk vetik az első követ az elítéltre (5–7). A „királytörvény” (14–20) meglehetősen „rövid pórázon” tartja a leendő királyt: az Úr választottjának kell lennie\, idegen származású nem lehet (15). Ne legyen gőgös\, a pompa\, a gazdagság rabja. A törvény állandó olvasásával tanulja meg félni az Urat (19)\, aki a királyra nézve is törvényadó és számonkérő Úr.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-176/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250119
DTEND;VALUE=DATE:20250120
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250119T105536Z
LAST-MODIFIED:20250119T105536Z
UID:10772-1737244800-1737331199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…amilyen mértékkel ti mértek…”Lk 6\,37–42 \n\n\n37 Ne ítéljetek\, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok\, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg\, és nektek is megbocsáttatik. 38 Adjatok\, és adatik nektek: jó\, megnyomott\, megrázott\, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek\, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. 39 Példázatot is mondott nekik: Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe? 40 A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült\, az mind olyan lesz\, mint a mestere. 41 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében\, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? 42 Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem\, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató\, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből\, és akkor jól fogsz látni ahhoz\, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„…amilyen mértékkel ti mértek…” (38) Jézus Krisztus a törvény nyelvén fogalmaz: Amilyen mértékkel mérünk\, nekünk is olyan mértékkel mérnek majd. Mondjuk ki\, hogy bizony csak alkalom kérdése\, hogy mikor vágunk vissza haragosainknak. Jézus ezt a „visszacsapó mértéket” megítéli. Nem arról van szó\, hogy nem lehet ítéletet mondani\, építő véleményt megfogalmazni. A lényeg a mérték minőségén van. Milyen lélekkel mérünk: a kárhoztatás vagy a mentő szeretet lelkületével? \nRÉ21 332 • IÉ Róm 12\,9–16 • Zsolt 40\,1–11 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 791 | Zengjen hálaének \nHeti zsoltárének | 93 | Nagy hatalommal regnál az Isten \n\n\n„Add meg a tizedet…”5Móz 14 \n\n\n1 Ti az Úrnak\, a ti Isteneteknek a gyermekei vagytok. Ne vagdossátok hát össze magatokat halottért\, a homlokotok fölött se nyírjátok kopaszra a fejeteket! 2 Hiszen te Istenednek\, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki az Úr valamennyi nép közül\, amely a földön él\, hogy az ő tulajdon népe légy. 3 Ne egyetek meg semmit\, ami utálatos! 4 Ezek azok az állatok\, amelyeket megehettek: a marhát\, a juhot és a kecskét\, 5 a szarvast\, a gazellát és az őzet\, a zergét\, az antilopot\, a bölényt és a vadkecskét\, 6 és megehettek minden kérődző állatot\, amely hasított körmű\, mégpedig egészen kettéhasadt a két körme. 7 De nem ehetitek meg a kérődzők és a hasított körműek közül ezeket: a tevét\, a nyulat és a hörcsögöt\, mert kérődzők ugyan\, de nem hasított körműek\, ezért tisztátalanok a számotokra. 8 A disznó is legyen tisztátalan a számotokra\, mert hasított körmű ugyan\, de nem kérődzik. Ne egyetek a húsukból\, sőt még a tetemüket se érintsétek! 9 Mindabból\, ami a vízben él\, ezeket ehetitek meg: megehetitek mindazt\, aminek uszonya és pikkelye van. 10 De nem ehettek meg semmi olyat\, amelynek nincs uszonya és pikkelye; ezek számotokra tisztátalanok! 11 Minden tiszta madarat megehettek. 12 De nem ehetitek meg ezeket: a sast\, a keselyűt és a halászsast\, 13 a sólymot\, a héját és a kányaféléket\, 14 mindenfajta hollót; 15 a struccot\, a baglyot\, a sirályt és a karvalyféléket; 16 a kuvikot\, a fülesbaglyot és a bölömbikát; 17 a pelikánt\, a dögkeselyűt és a vöcsköt; 18 a gólya- és szarkaféléket\, a búbos bankát és a denevért. 19 A kisebb szárnyas állatok is legyenek a számotokra mind tisztátalanok: ne egyétek meg azokat! 20 A tiszta szárnyasokat mind megehetitek. 21 Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden élő jövevénynek odaadhatod\, ő megeheti\, vagy add el idegennek\, hiszen te Istenednek\, az Úrnak szent népe vagy! Ne főzz gödölyét anyjának tejében! 22 Add meg a tizedet vetésed minden terméséből\, ami a mezőn évről évre terem! 23 Az Úrnak\, a te Istenednek színe előtt edd meg\, azon a helyen\, amelyet kiválaszt\, hogy ott lakjék a neve. Ezt tedd gabonádnak\, mustodnak és olajodnak a tizedével\, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet\, az Urat mindenkor! 24 De ha túlságosan hosszú odáig az út\, és nem tudod odavinni\, mert messze van tőled az a hely\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr\, hogy oda helyezze nevét\, pedig megáldott Istened\, az Úr\, 25 akkor add el pénzért\, a kapott pénzt tedd erszénybe\, és úgy menj el arra a helyre\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr. 26 Vásárolj a pénzen bármit\, amit kívánsz: marhát vagy juhot\, bort vagy egyéb részegítő italt\, bármit\, amit csak megkívánsz\, és egyél ott Istenednek\, az Úrnak színe előtt\, és örvendezz házad népével együtt! 27 A lakóhelyeden élő lévitáról se feledkezz meg\, mert neki nincs birtokrésze és öröksége\, mint neked. 28 Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet\, és raktározd el lakóhelyeden\, 29 hogy ha majd eljön a lévita\, akinek nincs birtokrésze és öröksége\, mint neked\, meg a jövevény\, az árva és az özvegy\, akik lakóhelyeden élnek\, ők is ehessenek\, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened\, az Úr kezed minden munkáját\, amit csak végzel. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(22) „Add meg a tizedet…” (5Móz 14) \nA tisztaság vallásokon és korokon átívelő\, ma is velünk élő fogalom\, amellyel minden nép a maga jólétét\, önazonosságát őrzi az élet fő területein. A választott nép életében a tisztaság – ezen túl – az Istenhez való közeledés\, az áldás feltétele\, ezért fontos az Úr által megvont határok szigorú megtartása. Izráel legyen szent\, különüljön el külső magatartásában is a pogány népektől (2)\, gyász idején ne vagdossák magukat össze (1). Az étkezési törvények megtartása mindig emlékeztesse őket az áldozatbemutatás szertartására az Úr választott szentélyében(3–21). Mert a külső szokások formálják belső világunkat\, a benső érzések külsőnkön is látszanak. Ennek szép példája a tized adása\, illetve megfizetése (23kk). A gabona\, a must és olaj első és második évi termésének tizede\, a háziállatok első ellése a szentélynek szánt ajándék\, amelyből az ott szolgáló papok részesednek. De a harmadik évben maradjon e szent adomány a lakóhelyen\, és adja a gazda a szegényeknek: a szentélytől távol élő\, ezért elszegényedett lévitának\, a jövevénynek\, árvának és özvegynek (29). Így kapcsolódik egybe a tized a rászorultak gondozásával\, mutatva\, a hétköznapok istentisztelete jó hatással lehet egy társadalom közösségi tudatára.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-175/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250116
DTEND;VALUE=DATE:20250117
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250116T081633Z
LAST-MODIFIED:20250116T081633Z
UID:10768-1736985600-1737071999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Emberfia ura a szombatnak.”Lk 6\,1–11 \n\n\n1 Egyik szombaton gabonaföldeken ment át Jézus\, és tanítványai kalászokat tépdestek\, tenyerük között morzsolták és ették. 2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: Miért tesztek olyat\, amit szombaton nem szabad? 3 Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok\, hogy mit tett Dávid\, amikor megéhezett ő is meg azok is\, akik vele voltak? 4 Bement az Úr házába\, elvette a szent kenyereket\, és megette\, sőt azoknak is adott\, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni\, csak a papoknak. 5 És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak. 6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába\, és tanított. Volt ott egy ember\, akinek a jobb keze sorvadt volt. 7 Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust\, vajon gyógyít-e szombaton\, hogy találjanak valamit\, amivel vádolhatják. 8 Ő azonban\, ismerve gondolataikat\, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel\, és állj a középre! Az felkelt\, és odaállt. 9 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni\, életet menteni vagy kioltani? 10 És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta\, és meggyógyult a keze. 11 Azokat pedig esztelen indulat szállta meg\, és arról beszéltek egymás között\, hogy mit tegyenek Jézussal. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Az Emberfia ura a szombatnak.” (5) Már a problémát sem értjük igazán\, úgy kell mindig elmagyarázni\, mi is volt a felháborodás oka. Legyintünk\, ez valami régi\, túlhaladott vallásos szokás\, könnyen elengedjük\, nekünk nem számít! A sok tiltás mögött – amit örömmel és könnyelműen átlépünk – teljesen elsikkadt\, hogy mire ad lehetőséget: lelki táplálékhoz jutni és életet menteni. Ügyesen kikerüljük a lényeget: amit mi szeretnénk\, bármikor alkalmas\, csak kimagyarázzuk\, de ahol Isten mozgósítana\, ott vonakodunk. Ki veszít többet\, Ő vagy én? \nRÉ21 449 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 242 | Ó\, seregeknek hatalmas Királya \n\n\n„…örvendezzetek házatok népével együtt mindennek…”5Móz 12\,1–19 \n\n\n1 Ezeket a rendelkezéseket és törvényeket kell megtartanotok azon a földön\, amelyet atyáid Istene\, az Úr ad neked birtokul\, és teljesítenetek mindenkor\, amíg azon a földön éltek: 2 Pusztítsátok el mindazokat a helyeket\, ahol azok a népek\, amelyeknek majd elfoglaljátok birtokát\, a maguk isteneit szolgálják a magas hegyeken\, halmokon és minden zöldellő fa alatt. 3 Romboljátok le oltáraikat\, törjétek össze szent oszlopaikat\, égessétek el szent fáikat\, isteneik bálványszobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is töröljétek ki arról a helyről! 4 Ti ne így szolgáljátok Isteneteket\, az Urat\, 5 hanem azt a helyet keressétek fel\, amelyet kiválaszt Istenetek\, az Úr valamennyi törzsetek közül\, hogy oda helyezze nevét\, és ott lakjék. Oda menjetek\, 6 és oda vigyétek égőáldozataitokat és véresáldozataitokat\, tizedeiteket és felajánlásaitokat\, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat\, marháitok és juhaitok elsőszülöttjét. 7 Ott egyetek Isteneteknek\, az Úrnak a színe előtt\, és örvendezzetek házatok népével együtt mindennek\, amit szereztetek\, amellyel megáldott benneteket Istenetek\, az Úr. 8 Ne tegyetek úgy\, ahogyan ma itt még megtehetjük\, mindenki ahogyan jónak látja\, 9 mert még nem mentetek be a nyugalom helyére\, az örökségbe\, amelyet majd neked ad Istened\, az Úr. 10 Majd ha átkeltek a Jordánon\, és letelepedtek azon a földön\, amelyet örökségül ad nektek Istenetek\, az Úr\, amikor mindenfelől nyugalmat ad nektek ellenségeitektől\, és biztonságban laktok\, 11 akkor arra a helyre\, amelyet kiválaszt Istenetek\, az Úr\, hogy ott lakjék a neve\, oda vigyétek mindazt\, amit parancsolok nektek: égőáldozataitokat és véresáldozataitokat\, tizedeiteket és felajánlásaitokat meg válogatott fogadalmi áldozataitokat\, amit odaígértetek az Úrnak. 12 Örvendezzetek Isteneteknek\, az Úrnak színe előtt fiaitokkal és leányaitokkal\, szolgáitokkal és szolgálóleányaitokkal együtt\, meg a lévitával együtt\, aki a lakóhelyeden van\, mert neki nincs örökrésze közöttetek. 13 Vigyázz\, ne mutasd be égőáldozataidat bármelyik helyen\, amelyet meglátsz\, 14 hanem csak azon a helyen\, amelyet kiválaszt az Úr egyik törzsedben. Ott mutasd be égőáldozataidat\, és ott teljesítsd mindazt\, amit megparancsolok neked! 15 Amikor csak kívánod\, bármely lakóhelyeden vághatsz és ehetsz húst\, amennyivel megáldott és amit adott neked Istened\, az Úr. Tisztátalan és tiszta ember egyaránt ehet belőle\, mintha gazella vagy szarvas lenne. 16 Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre\, mint a vizet! 17 Nem szabad megenned lakóhelyeden sem gabonádnak\, sem mustodnak\, sem olajodnak a tizedét\, sem marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjét\, sem fogadalmi áldozataidat\, amelyeket odaígértél\, sem önkéntes áldozataidat\, sem felajánlásaidat. 18 Csak Istenednek\, az Úrnak a színe előtt\, azon a helyen\, amelyet kiválaszt Istened\, az Úr\, ott eheted meg azokat fiaddal és leányoddal\, szolgáddal és szolgálóleányoddal együtt\, meg a lévitával együtt\, aki a lakóhelyeden él\, és örvendezz Istenednek\, az Úrnak színe előtt minden szerzeményednek. 19 Vigyázz\, ne feledkezz meg a lévitáról\, amíg csak földeden élsz! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(7) „…örvendezzetek házatok népével együtt mindennek…” (5Móz 12\,1–19) \nMózes 5. könyve mindent átfogó törvény formájában foglalja egybe az Úr akaratát (vö. 4\,44)\, azaz útmutatás kíván lenni. A törvénynek ez a tanító jellege (vö. 6\,1) egybekapcsolódik az ígéret földjére való belépéssel: azzal\, miként rendezkedjék be a fiak nemzedéke az Úr adta új élet lehetőségébe. Az első rendelkezés az egyetlen istentiszteleti hely kiválasztására vonatkozik. Amint az Úr kiválasztotta Izráelt a népek közül\, úgy választja ki azt a helyet\, ahová „nevét” helyezi (5)\, ahol ő megtalálható. Isten népe természetesen tudja\, Urának legbensőbb lényegét az „egeknek egei” (1Kir 8\,27) sem fogadhatják be. Az istentisztelet tisztaságát szolgálja az idegen kultuszok kérlelhetetlen megsemmisítése (2–4). Szakítsanak hát az ilyen áldozati szokásokkal\, és úgy mutassák be az Úrnak szánt áldozatukat a szent helyen\, ahogyan ő kéri tőlük (7). Így részesülhetnek a hosszú pusztai vándorlás után Isten nyugalmában (9; vö. Zsid 4\,1)\, és örvendezhetnek áldozatbemutatás közben az Úr színe előtt (7.12.18). Az áldozatbemutatás\, az engesztelés az Isten és népe közötti nagy szakadék megszüntetése miatt szükséges. De eljön majd az idő\, amikor Isten igazi imádói „lélekben és igazságban” imádják az Atyát (Jn 4\,23)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-174/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250115
DTEND;VALUE=DATE:20250116
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250115T082546Z
LAST-MODIFIED:20250115T082546Z
UID:10766-1736899200-1736985599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Senki sem készít foltot új ruhából\, hogy régi ruhára varrja…”Lk 5\,27–39 \n\n\n27 Ezután kiment\, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő helyen ülni. Így szólt hozzá: Kövess engem! 28 Az otthagyott mindent\, felkelt\, és követte őt. 29 Lévi nagy vendégséget rendezett neki a házában. Nagy sokaság volt ott\, vámszedők és mások\, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. 30 A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak\, és ezt mondták tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 31 Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra\, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem\, hogy az igazakat hívjam\, hanem a bűnösöket megtérésre. 33 Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak\, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak. 34 Jézus így válaszolt: Kívánhatjátok-e a násznéptől\, hogy böjtöljön\, amíg velük van a vőlegény? 35 De jönnek majd napok\, amikor elvétetik tőlük a vőlegény\, akkor azokban a napokban böjtölni fognak. 36 Mondott nekik egy példázatot is: Senki sem készít foltot új ruhából\, hogy régi ruhára varrja\, mert így az újat is tönkretenné\, és nem is illene a régihez az új ruhából való folt. 37 Újbort sem tölt senki régi tömlőbe\, mert az újbor szétrepesztené a tömlőt\, és kiömlene\, sőt a tömlő is tönkremenne. 38 Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni. 39 Aki már óbort ivott\, az nem akar újat\, mert ezt mondja: Az óbor a jó. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Senki sem készít foltot új ruhából\, hogy régi ruhára varrja…” (36) Mégis\, nem mindenki ezt csinálja? Természetesen Jézus a lelki öltözetemről beszél\, amely maga az életem. Elnyűtt gúnyámat nehezen adom\, még ha viseletes is\, önérzetesen ragaszkodom hozzá: nem kopott\, csak megfakult. Hihetetlen erők munkálkodnak azonban az Istentől készített új életben\, kár ezeket szétvagdosni és foltozgatni vele magunkat\, egyben kellene felölteni. Valóban csak javítgatásra lenne szükségem? \nRÉ21 759 \nZsoltárdicséret | 191 | Dicsérd az Istent\, mostan\, ó\, én lelkem! \n\n\n„Vigyázzatok\, hogy szívetek el ne csábítson benneteket…”5Móz 11 \n\n\n1 Szeresd az Urat\, a te Istenedet\, és tartsd meg mindenkor\, amit ő elrendelt: rendelkezéseit\, törvényeit és parancsolatait! 2 Ti már ismeritek\, nem úgy\, mint fiaitok\, akik nem ismerik\, mert nem látták Isteneteknek\, az Úrnak fenyítését\, nagyságát\, erős kezét és kinyújtott karját\, 3 azokat a jeleket és tetteket\, amelyeket Egyiptomban vitt véghez Egyiptom királyán\, a fáraón és egész országán; 4 és hogy mit tett Egyiptom haderejével\, lovaival és harci kocsijaival\, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét\, amikor üldöztek benneteket\, és hogyan veszítette el őket az Úr mind a mai napig; 5 és hogy mit tett veletek a pusztában\, míg el nem érkeztetek erre a helyre; 6 mit tett Dátánnal és Abírámmal\, Rúben fiának\, Elíábnak a fiaival\, amikor megnyitotta száját a föld\, és elnyelte őket házuk népével\, sátraikkal és minden jószágukkal együtt\, ami az övék volt egész Izráelben. 7 Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét\, amelyet véghezvitt. 8 Tartsátok hát meg mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket én ma parancsolok nektek\, hogy erősek legyetek\, bemehessetek\, és birtokba vehessétek azt a földet\, ahova most átkeltek\, hogy birtokba vegyétek; 9 és hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön\, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak\, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. 10 Mert az a föld\, ahova most bemégy\, hogy birtokba vedd\, nem olyan\, mint Egyiptom földje\, ahonnan kijöttetek. Ott\, ha elvetetted a magot\, fáradságos munkával kellett öntöznöd\, mint a kertben a zöldségeket. 11 Az a föld pedig\, ahova most átkeltek\, hogy birtokba vegyétek\, hegyes-völgyes föld\, az égből hulló eső vize itatja. 12 Az Úr\, a te Istened viseli gondját annak a földnek\, állandóan szemmel tartja azt Istened\, az Úr\, az év elejétől az év végéig. 13 Ha engedelmesen hallgattok parancsolataimra\, amelyeket ma parancsolok nektek\, ha szeretni fogjátok az Urat\, a ti Isteneteket\, ha teljes szívből és teljes lélekből szolgáljátok őt\, 14 akkor esőt adok földetekre a maga idejében\, őszi esőt és tavaszi esőt\, és betakaríthatod gabonádat\, mustodat és olajodat\, 15 és adok füvet a meződre állataidnak; így jóllakásig ehetsz majd. 16 Vigyázzatok\, hogy szívetek el ne csábítson benneteket\, és el ne forduljatok tőlem: ne tiszteljetek más isteneket\, és ne imádjátok azokat\, 17 mert akkor fellángol az Úr haragja ellenetek\, bezárja az eget\, nem lesz eső\, és a föld nem hozza meg termését\, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről\, amelyet nektek ad az Úr. 18 Fogadjátok azért a szívetekbe és lelketekbe ezeket az igéket\, kössétek azokat jelként a kezetekre\, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. 19 Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj\, akár a házadban vagy\, akár úton jársz\, akár lefekszel\, akár fölkelsz! 20 Írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra\, 21 hogy hosszú ideig élhessetek ti és a ti fiaitok azon a földön\, amelyről megesküdött atyáitoknak az Úr\, hogy nekik adja\, amíg csak ég lesz a föld felett. 22 Ha hűségesen megtartjátok mindezeket a parancsolatokat\, amelyeket ma parancsolok nektek\, és teljesítitek azokat; ha szeretni fogjátok Isteneteket\, az Urat\, mindenben az ő útjain jártok\, és hozzá ragaszkodtok\, 23 akkor kiűzi előletek az Úr mindezeket a népeket\, és nálatok nagyobb és erősebb népek birtokát foglalhatjátok el. 24 Tietek lesz minden hely\, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig\, és a folyamtól\, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok. 25 Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt előttetek Istenetek\, az Úr az egész országban\, ahova csak léptek\, ahogyan megígérte nektek. 26 Lásd\, én ma áldást és átkot adok elétek. 27 Áldást\, ha hallgattok Isteneteknek\, az Úrnak parancsolataira\, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28 De átkot\, ha nem hallgattok Isteneteknek\, az Úrnak parancsolataira\, és letértek arról az útról\, amelyet ma megparancsolok nektek\, és más isteneket követtek\, akiket nem ismertek. 29 Amikor bevisz téged Istened\, az Úr arra a földre\, amelyre bemégy\, hogy birtokba vedd\, mondd el az áldást a Garizím-hegyen\, az átkot pedig az Ébál-hegyen. 30 Ott vannak ezek a Jordánon túl a nyugati út mögött a kánaániak földjén\, akik az Arábá-völgyben laknak Gilgállal szemben\, Móre tölgyfái mellett. 31 Ti most átkeltek a Jordánon\, hogy bemenjetek\, és birtokba vegyétek azt a földet\, amelyet Istenetek\, az Úr ad nektek. Birtokba is veszitek\, és ott laktok majd. 32 De vigyázzatok: teljesítsétek mindazokat a rendelkezéseket és törvényeket\, amelyeket ma elétek adok! \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(16) „Vigyázzatok\, hogy szívetek el ne csábítson benneteket…” (5Móz 11) \nMózes ismételten megerősíti a honfoglalás előtt álló nemzedékben\, hogy mindazok a kötelezettségek\, amelyeknek teljesítését kéri tőlük az Úr\, az ő múltbeli\, gondoskodó szeretetéből kapják értelmüket. Ő szabadította ki népét Egyiptomból (3–4)\, vezette őket a pusztában (5)\, óvta Mózest a lázadásoktól (6). Isten iránti engedelmességükön múlik tehát\, hogy az Úr áldásaival árasztja-e el az új hazát\, ad-e földjükre esőt (10–15). Ezért óvakodjanak attól\, hogy elhagyják őt\, és hűségre tanítsák fiaikat is (16–21). Bár Isten szeretetből kötött velük szövetséget\, mégis nekik is van felelősségük abban\, hogy hűségesen teljesíti-e akaratát (2Pt 1\,10). Engedelmességük az áldás\, engedetlenségük az átok forrása lesz (22–28). Az áldás a jó beszéd\, amely jóra fordítja az egyén és közösség életét\, az átok ennek ellentéte. Mindkettő olyan erőket mozgósít\, amelyek meghaladják az ember képességeit. Isten ószövetségi népének a Garizím és az Ébál hegyéről kell áldást és átkot mondania (29). Jézus Urunk tiltja az átokmondást (Mt 5\,44; Róm 12\,14)\, és egyedül az áldásmondásra hatalmaz fel minket. Ilyen „jó beszéd”\, azaz áldás a megbocsátás\, a másik megértése\, mert hisszük: a jó szó megszelídíti a rosszat.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-173/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250114
DTEND;VALUE=DATE:20250115
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250114T074013Z
LAST-MODIFIED:20250114T074013Z
UID:10764-1736812800-1736899199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…Jézus elé a középre.”Lk 5\,17–26 \n\n\n17 Amikor az egyik napon tanított\, és körülötte ültek a farizeusok és törvénytudók\, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból\, továbbá Jeruzsálemből jöttek\, az Úr ereje gyógyításra indította őt. 18 És íme\, férfiak ágyon hoztak egy béna embert\, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. 19 Mivel a sokaság miatt nem találták módját\, hogyan vigyék be\, felmentek a háztetőre\, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. 20 Ő pedig látva hitüket\, így szólt: Ember\, megbocsáttattak a te bűneid. 21 Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez\, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? 22 Jézus pedig ismerve gondolataikat\, megkérdezte tőlük: Miről tanakodtok szívetekben? 23 Melyik a könnyebb? Azt mondani\, hogy megbocsáttattak a te bűneid\, vagy azt mondani\, kelj fel\, és járj? 24 Azért pedig\, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom\, kelj fel\, vedd az ágyadat\, és menj haza! 25 Az pedig szemük láttára azonnal felkelt\, fogta az ágyát\, amelyen feküdt\, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ámulat fogta el mindnyájukat\, és dicsőítették az Istent\, megteltek félelemmel\, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„…Jézus elé a középre.” (19) Megdöbbentő az a kitartás és szeretet\, amellyel a bénult embert Jézus elé juttatják. Ki tudja\, hol tart a Mester éppen a tanításban: Isten magasztos dolgairól beszél\, vagy talán a bűn hatalmáról\, amely megbénít és tönkretesz? Bármit is mond\, hadd legyen ott közvetlenül előtte az életem\, hogy azon demonstrálja! Ha pedig én képtelen (bénult) vagyok odajutni\, testvéreim imádságára bízom magam\, hogy elévigyenek. \nRÉ21 204 \nVasárnapi ének | 445 | Szép\, tündöklő hajnalcsillag \n\n\n„…ne legyetek többé keménynyakúak!”5Móz 10 \n\n\n1 Abban az időben ezt mondta nekem az Úr: Faragj két kőtáblát\, az előbbiekhez hasonlókat\, és jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát is! 2 Én pedig majd felírom a táblákra azokat az igéket\, amelyek az előbbi táblákon voltak\, amelyeket összetörtél\, és tedd bele azokat a ládába! 3 Készítettem tehát egy ládát akáciafából\, és faragtam két kőtáblát\, az előbbiekhez hasonlókat\, azután fölmentem a hegyre\, kezemben a két kőtáblával. 4 Ő pedig felírta a táblákra ugyanazt\, amit először: a tíz igét\, amelyet el is mondott nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből\, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az Úr. 5 Én megfordultam\, és lejöttem a hegyről\, a táblákat pedig beletettem a ládába\, amelyet készítettem. Ott is vannak\, ahogyan megparancsolta nekem az Úr. 6 Izráel fiai azután elindultak a Bené-Jaakán forrásaitól Mószér felé. Ott halt meg Áron\, és ott temették el. Helyette a fia\, Eleázár lett a pap. 7 Onnan Gudgódba indultak\, Gudgódból pedig Jotbátába\, a folyóvizek földjére. 8 Abban az időben választotta külön az Úr Lévi törzsét\, hogy hordozzák az Úr szövetségládáját\, hogy az Úr színe előtt álljanak az ő szolgálatára\, és hogy áldást mondjanak az ő nevével. Így van ez ma is. 9 Ezért nem kapott Lévi birtokrészt és örökséget a testvéreivel együtt. Az Úr az ő öröksége\, ahogyan megígérte neki Istened\, az Úr. 10 Én ott álltam a hegyen\, mint az előző alkalommal\, negyven nap és negyven éjjel. Ezúttal is meghallgatott engem az Úr\, és nem akart már elpusztítani téged. 11 Majd ezt mondta nekem az Úr: Menj\, és indulj útnak a nép élén\, hogy bemehessenek és birtokba vehessék azt a földet\, amelyről megesküdtem atyáiknak\, hogy nekik adom. 12 Most pedig\, Izráel\, mit kíván tőled Istened\, az Úr? Csak azt\, hogy Istenedet\, az Urat féld\, járj mindenben az ő útjain\, szeresd őt\, és szolgáld az Urat\, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből\, 13 s hogy tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit\, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra! 14 Íme\, az Úré\, a te Istenedé az ég és az egeknek egei\, a föld és minden\, ami rajta van. 15 Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az Úr\, őket szerette\, és az ő utódaikat\, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. 16 Metéljétek azért körül a szíveteket\, és ne legyetek többé keménynyakúak! 17 Mert Istenetek\, az Úr istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy\, erős és félelmetes Isten\, aki nem személyválogató\, és akit nem lehet megvesztegetni\, 18 aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek\, szereti a jövevényt\, kenyeret és ruhát ad neki. 19 Szeressétek hát a jövevényt\, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban! 20 Az Urat\, a te Istenedet féld\, őt tiszteld\, hozzá ragaszkodj\, és az ő nevére esküdj! 21 Őt dicsérje éneked\, mert ő a te Istened\, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled\, amelyeket saját szemeddel láttál. 22 Atyáid hetvenen voltak\, amikor Egyiptomba mentek\, most pedig úgy megszaporított téged Istened\, az Úr\, mint égen a csillag. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(16) „…ne legyetek többé keménynyakúak!” (5Móz 10) \nMózes visszaemlékezése nem történeti tudósítás\, hanem annak kiemelése\, mit tanulhat a pusztai vándorlás történetéből a fiak nemzedéke (vö. Róm 15\,3). Ezért tartsák mindig szem előtt népük keménynyakúságát\, Mózes értük mondott könyörgő imáját és az Úr megbocsátó szeretetét. Tanuljanak az atyák bűnéből és abból\, hogy az Úr haragja megenyhül irántuk\, ha bűnbánó szívvel térnek hozzá (vö. 30\,1kk). Így válik lehetségessé\, hogy az Úr ismét felírja a Tízparancsolat Igéit\, Mózes pedig ládát készíthet az új kőtábláknak (2-5). Elindulhat tehát a nép\, hogy birtokba vegye az ígért földet (11). Indulás előtt azonban még felelniük kell erre a kérdésre: „Mit kíván tőled […] az Úr?” (12). A válasz: parancsolatainak megtartását\, amelyeknek foglalata Isten szeretése teljes szívvel-lélekkel (12-13). Az Úrhoz való tartozásuk új\, bensőséges megerősítése az a kérés\, hogy „metéljék körül” a szívüket (16\, vö. Jer 4\,4)\, és ne legyenek többé keménynyakúak. Jövendőjük záloga az Úr iránti engedelmességük. Ennek a gyengébbek\, árvák\, özvegyek és a jövevények iránti gondoskodásban kell megmutatkoznia (18k). Ők nem tudják jogaikat érvényesíteni\, ezért különös szeretettel veszi őket oltalmába az Úr. Megtisztelő\, hogy mi is ennek az Úrnak a szolgálatában állhatunk!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-172/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250113
DTEND;VALUE=DATE:20250114
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250113T093810Z
LAST-MODIFIED:20250113T093810Z
UID:10758-1736726400-1736812799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…de a te szavadra mégis…”Lk 5\,1–16 \n\n\n1 Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult\, és hallgatta Isten igéjét\, ő a Genezáreti-tó partján állt. 2 Meglátott két hajót\, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük\, és hálóikat mosták. 3 Beszállt az egyik hajóba\, amelyik Simoné volt\, és megkérte\, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól\, azután leült\, és a hajóból tanította a sokaságot. 4 Miután abbahagyta a beszédet\, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre\, és vessétek ki hálóitokat fogásra! 5 Simon így felelt: Mester\, egész éjszaka fáradoztunk ugyan\, mégsem fogtunk semmit\, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. 6 Amikor ezt megtették\, olyan sok halat kerítettek be\, hogy szakadoztak a hálóik; 7 ezért intettek társaiknak\, akik a másik hajóban voltak\, hogy jöjjenek\, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek\, és annyira megtöltötték mind a két hajót\, hogy majdnem elsüllyedtek. 8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé\, és így szólt: Menj el tőlem\, mert bűnös ember vagyok\, Uram! 9 A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat\, akik vele voltak; 10 de ugyanígy Jakabot és Jánost is\, Zebedeus fiait\, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj\, ezentúl emberhalász leszel! 11 Erre kivonták a hajókat a partra\, és mindent otthagyva követték őt. 12 Amikor Jézus az egyik városban járt\, egy leprával borított ember meglátva őt\, arcra borult\, és kérte: Uram\, ha akarod\, megtisztíthatsz engem. 13 Jézus kinyújtva a kezét\, megérintette őt\, és így szólt: Akarom\, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. 14 Ő pedig megparancsolta neki: Senkinek ne mondd el ezt\, hanem menj el\, mutasd meg magadat a papnak\, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért\, ahogyan Mózes elrendelte\, bizonyságul nekik. 15 De a híre annál jobban terjedt\, és nagy sokaság gyűlt össze\, hogy hallgassák\, és meggyógyítsa őket betegségeikből. 16 Ő azonban visszavonult a pusztába\, és imádkozott. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„…de a te szavadra mégis…” (5) Ellenkezésből\, saját gondolataink erőltetéséből\, tapasztalataink általánossá tételéből sohasem tudunk kifogyni. Még beszél a másik\, gondolatban máris az ellenvetéseimet fogalmazom meg. Van azonban az az Isten által előkészített pillanat\, amikor minden érv ellenére magamnak mondok ellent és rá merem bízni magam az Ő útmutatására. Ilyenkor az eredmény hihetetlenül gazdag. \nRÉ21 242 \nHálaadó ének | 240 | Magasztalunk égi fénynél \n\n\n„Ó\, Uram\, Uram\, ne irtsd ki népedet\, a te örökségedet…”5Móz 9 \n\n\n1 Halld meg\, Izráel! A mai napon átkelsz a Jordánon\, hogy bemenj és elfoglald nálad nagyobb és erősebb népek birtokát\, nagy városokat égbe nyúló erődítményekkel; 2 nagy és szálas népét\, az anákiakét\, akiket magad is ismersz\, és akikről ezt hallottad: Ki állhatna meg Anák fiai előtt? 3 Tudd meg azért ma\, hogy Istened\, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz: ő pusztítja el\, ő alázza meg őket előtted\, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket\, ahogyan megígérte neked az Úr. 4 Amikor tehát elűzi őket előled Istened\, az Úr\, ne gondold majd magadban: a magam igazságáért hozott be ide engem az Úr\, hogy birtokba vegyem ezt a földet. Ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled az Úr. 5 Nem a magad igazságáért vagy szíved tisztaságáért mégy be oda\, hogy birtokba vedd a földjüket\, hanem gonoszságuk miatt űzi ki előled Istened\, az Úr ezeket a népeket\, hogy teljesítse ígéretét\, amelyre esküt tett az Úr atyáidnak: Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak. 6 Tudd meg tehát\, hogy nem a magad igazságáért adja neked birtokul azt a jó földet Istened\, az Úr\, hiszen te keménynyakú nép vagy! 7 Emlékezz rá\, és el ne felejtsd\, hogyan ingerelted haragra Istenedet\, az Urat a pusztában attól kezdve\, hogy kijöttél Egyiptomból\, míg csak el nem jutottatok erre a helyre: folytonosan lázadoztatok az Úr ellen. 8 Már a Hóreben felingereltétek az Urat. Akkor úgy megharagudott rátok az Úr\, hogy el akart pusztítani benneteket. 9 Amikor fölmentem a hegyre\, hogy átvegyem a kőtáblákat\, annak a szövetségnek a tábláit\, amelyet az Úr kötött veletek\, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel\, kenyeret nem ettem\, és vizet nem ittam\, 10 akkor átadta nekem az Úr az Isten ujjával írt két kőtáblát\, és rajtuk voltak mindazok az igék\, amelyeket elmondott nektek az Úr a hegyen\, a tűz közepéből\, amikor ott volt a gyülekezet. 11 A negyven nap és negyven éjjel elteltével adta át nekem az Úr a két kőtáblát\, a szövetség tábláit. 12 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Indulj\, eredj le gyorsan innen\, mert megromlott a néped\, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról\, amelyet megparancsoltam nekik\, és bálványszobrot készítettek maguknak. 13 Majd ezt mondta nekem az Úr: Látom\, hogy ez a nép keménynyakú nép. 14 Hagyj engem\, hadd pusztítsam el őket\, és hadd töröljem el még a nevüket is az ég alól! De téged náluk nagyobb és erősebb néppé teszlek. 15 Akkor megfordultam\, és lejöttem a hegyről; a hegy tűzben égett\, a szövetség két táblája pedig a két kezemben volt. 16 Amint megláttam\, hogy vétkeztetek Istenetek\, az Úr ellen\, mert borjúszobrot készítettetek magatoknak\, és hogy milyen hamar letértetek arról az útról\, amelyet megparancsolt nektek az Úr\, 17 megragadtam a két táblát\, ledobtam a két kezemből\, és összetörtem a szemetek láttára. 18 Azután odaborultam az Úr elé\, és ugyanúgy\, mint először\, negyven nap és negyven éjjel nem ettem kenyeret\, és nem ittam vizet azok miatt a vétkeitek miatt\, amelyeket elkövettetek\, amikor azt tettétek\, amit rossznak lát az Úr\, hogy bosszantsátok őt. 19 Mert megrémültem attól az izzó haragtól\, amelyre fölgerjedt ellenetek az Úr\, és ki akart pusztítani benneteket. De ezúttal is meghallgatott engem az Úr. 20 Áronra is nagyon megharagudott az Úr\, és őt is el akarta pusztítani\, így hát Áronért is imádkoztam akkor. 21 A borjút pedig\, amelyet bűnös módon készítettetek\, fogtam és elégettem\, összetörtem jó apróra\, míg porrá nem vált\, és a porát beleszórtam abba a patakba\, amely a hegyről folyt alá. 22 Tabérában\, Masszában és Kibrót-Taavában is folyton haragra ingereltétek az Urat. 23 Amikor pedig elküldött benneteket az Úr Kádés-Barneából\, és ezt mondta: Menjetek\, és vegyétek birtokba a földet\, amelyet nektek adtam! – akkor is fellázadtatok Isteneteknek\, az Úrnak parancsa ellen\, nem hittetek neki\, és nem hallgattatok a szavára. 24 Folyton lázadoztatok az Úr ellen\, amióta csak ismerlek benneteket. 25 Ezért borultam le az Úr előtt. Negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva\, mert azt mondta az Úr\, hogy kipusztít benneteket. 26 Imádkoztam az Úrhoz\, és ezt mondtam: Ó\, Uram\, Uram\, ne irtsd ki népedet\, a te örökségedet\, amelyet hatalmaddal kiváltottál\, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból! 27 Emlékezz szolgáidra: Ábrahámra\, Izsákra és Jákóbra\, ne tekintsd e népnek a nyakasságát\, gonoszságát és vétkét! 28 Ne mondhassák abban az országban\, ahonnan kihoztál bennünket: Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre\, amelyet megígért nekik; meggyűlölte őket\, és azért vitte ki innen\, hogy megölje őket a pusztában. 29 Pedig a te néped ők\, a te örökséged\, akiket nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(26) „Ó\, Uram\, Uram\, ne irtsd ki népedet\, a te örökségedet…” (5Móz 9) \nMózes inti az új nemzedéket: soha ne feledjék\, Izráel kiválasztásának oka Isten irántuk érzett szeretete (7\,7)\, és nem a „maguk igazsága” (5). Ezért kiválasztásuk nem lehet indok a gőgre\, sokkal inkább alázatra int. Izráel nem nagyobb\, nem igazabb azoknál a népeknél\, amelyeknek a földjére most belép. Honfoglalásuk mögött az ott lakó népek romlottsága és Istennek az atyáknak esküvel tett ígérete áll (5). Mózes emlékezteti őket a pusztai vándorlás szüntelen lázongásaira is (7). Példaként említi szövetségszegésük legsúlyosabb formáját. Mózes még a Hóreb hegyén volt\, amikor megtudta az Úrtól (12)\, hogy a nép imádandó borjúszobrot készített magának (17). Ezzel letértek az Isten útjáról (16)\, megszegték a vele kötött szövetséget. Ennek látható jeleként Mózes összetöri az Úrtól kapott kőtáblákat (17)\, majd bűnvalló imádsággal könyörög Istenhez övéi életben maradásáért (25–29)\, mert megrémült az Úr „izzó haragjától” (19). „Közbenjáróként” újra megmutatta\, miként kell Isten és a nép között állva (vö. 5\,5) az Áron és a nép bűne miatt keletkezett „résbe” beleállnia (vö. Ez 22\,30). Magatartása mintegy előremutat az új szövetség közbenjárójára\, Jézus Krisztusra\, aki az egész világ bűnéért (Jn 1\,29) állt bele ama „résbe”\, hogy kiengesztelő életáldozatával üdvösséget szerezzen mindnyájunknak.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-171/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250112
DTEND;VALUE=DATE:20250113
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250112T085257Z
LAST-MODIFIED:20250112T085257Z
UID:10756-1736640000-1736726399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát\, mert ezért küldettem.”Lk 4\,31–44 \n\n\n31 Jézus lement Kapernaumba\, Galilea egyik városába\, és tanította őket szombaton; 32 ők pedig álmélkodtak tanításán\, mert szavának hatalma volt. 33 A zsinagógában volt egy tisztátalan\, ördögi lélektől megszállott ember\, aki hangosan felkiáltott: 34 Ah! Mi közünk hozzád\, názáreti Jézus? Azért jöttél\, hogy elpusztíts minket? Tudom\, ki vagy\, az Isten Szentje! 35 Jézus azonban ráparancsolt: Némulj el\, és menj ki belőle! Erre az ördög odavetette az embert közéjük\, kiment belőle\, de semmi kárt nem tett benne. 36 Rémület fogta el mindnyájukat\, és így szóltak egymáshoz: Miféle beszéd ez\, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek\, és azok kimennek?! 37 És elterjedt a híre mindenütt a környéken. 38 A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte\, és kérték Jézust\, hogy segítsen rajta. 39 Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra\, mire az elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt\, és szolgált nekik. 40 Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét\, és meggyógyította őket. 41 Sok emberből ördögök is kimentek\, és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia! De rájuk parancsolt\, és nem engedte őket beszélni\, mert tudták\, hogy ő a Krisztus. 42 Napkeltekor pedig elindult\, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt\, odamentek hozzá\, és marasztalták\, hogy ne menjen el tőlük. 43 Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát\, mert ezért küldettem. 44 És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„…hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát\, mert ezért küldettem.” (43) Egymás után történnek a csodálatos gyógyítások\, szinte magával ragadja az embert az az érzés\, hogy tovább\, és még\, minden nyomorult élet kerüljön sorra\, hiszen van itt beteg bőséggel. Felfogták\, hogy az Isten országának evangéliumával találkoztak? Csupán ízelítő volt ez abból a hatalomból\, aminek végső célja örök élettel megajándékozni a benne hívőket. Ez jól látható az ördögi lélektől megszállottak gyógyításánál: elnémította bizonyságtételüket (41)\, hogy ne vonják el a figyelmet a valódi végső célról. \nRÉ21 724 • IÉ Józs 3\,5–11.17 • Zsolt 29 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 444 | Jer\, dicsérjük az Istennek Fiát \nHeti zsoltárének | 132 | Emlékezzél meg\, Úr Isten \n\n\n„…nemcsak kenyérrel él az ember…”5Móz 8 \n\n\n1 Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket ma parancsolok nektek\, hogy éljetek\, szaporodjatok\, bemenjetek és birtokba vegyétek azt a földet\, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel megígért. 2 Emlékezz vissza az egész útra\, amelyen vezetett Istened\, az Úr a pusztában negyven éven át\, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja\, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait\, vagy sem? 3 Sanyargatott és éheztetett\, de azután mannával táplált\, amelyet nem ismertél\, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra\, hogy nemcsak kenyérrel él az ember\, hanem mindazzal él az ember\, ami az Úr szájából származik. 4 Ruhád nem szakadt le rólad\, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt. 5 Megértheted ebből\, hogy úgy fegyelmez téged Istened\, az Úr\, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát. 6 Tartsd meg tehát Istenednek\, az Úrnak a parancsolatait\, az ő utain járj\, és őt féld! 7 Mert jó földre visz be most téged Istened\, az Úr: folyóvizek és mélyből fakadó források földjére\, amelyek hegyen-völgyön a felszínre törnek; 8 búzát és árpát\, szőlőt\, fügét és gránátalmát termő földre\, olajfáknak és méznek a földjére. 9 Olyan földre\, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret\, és nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan földre\, amelynek köveiben vas van\, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. 10 Ehetsz jóllakásig\, és áldani fogod Istenedet\, az Urat azért a jó földért\, amelyet neked adott. 11 De vigyázz\, el ne feledkezz Istenedről\, az Úrról\, megszegve parancsolatait\, törvényeit és rendelkezéseit\, amelyeket ma megparancsolok neked! 12 Amikor jóllakásig eszel\, szép házakat építesz\, és azokban laksz\, 13 amikor marháid és juhaid megszaporodnak\, lesz sok ezüstöd és aranyad\, és bővében leszel mindennek\, 14 akkor föl ne fuvalkodjék a szíved\, és el ne feledkezz az Úrról\, a te Istenedről\, aki kihozott téged Egyiptom földjéről\, a szolgaság házából! 15 Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában\, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön\, ahol nincs víz\, ő fakasztott neked vizet a kemény kősziklából. 16 Ő táplált a pusztában mannával\, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett\, hogy végül is jót tegyen veled. 17 Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! 18 Hanem gondolj mindig Istenedre\, az Úrra\, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz\, hogy szövetségét\, amelyre esküt tett atyáidnak\, fenntartsa mind a mai napig. 19 De ha mégis elfeledkezel Istenedről\, az Úrról\, és más isteneket követsz\, azokat tiszteled és azokat imádod\, kijelentem nektek már most\, hogy menthetetlenül elvesztek! 20 Elpusztultok ugyanúgy\, mint azok a népek\, amelyeket kipusztít előletek az Úr\, mert nem hallgattatok az Úrnak\, Isteneteknek a szavára. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(3) „…nemcsak kenyérrel él az ember…” (5Móz 8) \nIsten nincs e világ javai ellen. Nem ellenzi a szép házak építését (12)\, az állatszaporulatot (13)\, sőt az ezüstben-aranyban gazdagodást sem (13). Ezek hozzátartozhatnak az ember jólétéhez\, miként a jóllakásig való étkezés (10). Mindez a birtokba veendő új föld\, a „tejjel-mézzel folyó Kánaán” prófétai programja. Amit az Úr elítél\, a mértéktelenség és az ebből fakadó felfuvalkodottság\, a megfeledkezés Istenről . Halljuk az intést: „emlékezz vissza az egész útra” (2; vö. 11 és 14). Emlékező\, örökségekkel átszőtt lények vagyunk. Mégis nagy kísértésünk\, hogy a mindennapi kenyeret magától értődőnek tekintjük\, amelyről nem kell gondolkodnunk\, elég megvennünk. Ezért nem is gondolunk bele\, kinek köszönhetjük. Jézus Urunk tudja\, hogy kenyérrel él az ember\, ezért tanít imádkozni a mindennapi kenyérért (Mt 6\,11). A pusztai böjtölésekor mégis figyelmeztet: „Nemcsak kenyérrel él az ember\, hanem mindazzal […]\, ami az Úr szájából származik” (Mt 4\,4). Jézus nem megalázni akar\, hanem alázatra int: Ember\, a föld porából vétettél (1Móz 2\,7). Ne feledd: e földön nemcsak állsz\, hanem élsz is!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-170/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250110
DTEND;VALUE=DATE:20250111
DTSTAMP:20260405T170712
CREATED:20250110T085842Z
LAST-MODIFIED:20250110T085916Z
UID:10754-1736467200-1736553599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ne kísértsd az Urat\, a te Istenedet.”Lk 4\,1–13 \n\n\n1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól\, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2 negyven napon át\, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban\, de azok elmúltával megéhezett. 3 Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy\, mondd ennek a kőnek\, hogy változzék kenyérré. 4 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva\, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. 5 Ezután felvitte őt az ördög\, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt\, 6 és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget\, mert nekem adatott\, és annak adom\, akinek akarom. 7 Ha tehát leborulsz előttem\, tied lesz mindez. 8 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat\, a te Istenedet imádd\, és csak neki szolgálj.” 9 Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe\, a templom párkányára állította\, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy\, vesd le innen magad\, 10 mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak\, hogy őrizzenek téged\, 11 és kézen fogva vezetnek téged\, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 12 Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat\, a te Istenedet.” 13 Amikor mindezek a kísértések véget értek\, eltávozott tőle az ördög egy időre. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\nVégh Tamás írásában olvastam\, hogy a bűneset történeténél a Sátán három csalit használ: élvezetvágy\, dicsőségvágy\, szerzés/hatalomvágy. Itt valami hasonlót látunk! A kenyér az élvezetvágyra\, a hatalom ígérete a szerzés/hatalomvágyra\, a templom tetejéről való leugrásra biztatás a dicsőségvágyra utal. Míg az első emberpárnak nem sikerült ellenállni a kísértőnek\, Urunkon semmi fogást nem talál az ördög\, és „elfut tőle” (Jak 4\,7). Téged hogyan próbál letéríteni Isten útjáról a kísértő? Mi segít\, hogy ellenállj? \nRÉ21 715 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 447 | Jézus Krisztus\, egy Mesterünk \n\n\n„Ismételgesd azokat fiaid előtt…”5Móz 6 \n\n\n1 Ezek azok a parancsolatok\, rendelkezések és törvények\, amelyekről azt parancsolta Istenetek\, az Úr\, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön\, ahová átkeltek\, hogy birtokba vegyétek. 2 Féld Istenedet\, az Urat\, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát\, amelyeket én parancsolok neked\, te magad\, a fiad és unokád\, életed minden napján\, hogy hosszú ideig élhess. 3 Hallgasd meg\, Izráel\, tartsd meg és teljesítsd ezeket\, hogy jó dolgod legyen\, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön\, ahogyan megígérte neked atyáid Istene\, az Úr. 4 Halld meg\, Izráel: Az Úr a mi Istenünk\, egyedül az Úr! 5 Szeresd azért az Urat\, a te Istenedet teljes szívedből\, teljes lelkedből és teljes erődből! 6 Maradjanak a szívedben azok az igék\, amelyeket ma parancsolok neked. 7 Ismételgesd azokat fiaid előtt\, és beszélj azokról\, akár a házadban vagy\, akár úton jársz\, akár lefekszel\, akár fölkelsz! 8 Kösd azokat jelként a kezedre\, és legyenek fejdíszként a homlokodon; 9 írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra! 10 Amikor bevisz téged Istened\, az Úr arra a földre\, amelyet esküvel ígért atyáidnak\, Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak\, hogy neked adja majd – nagy és szép városokba\, amelyeket nem te építettél\, 11 minden jóval telt házakba\, amelyeket nem te töltöttél meg\, ásott kutakhoz\, amelyeket nem te ástál\, szőlőkhöz és olajfákhoz\, amelyeket nem te ültettél\, és mégis ehetsz róluk jóllakásig –\, 12 akkor vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról\, aki kihozott téged Egyiptom földjéről\, a szolgaság házából! 13 Az Urat\, a te Istenedet féld\, őt tiszteld\, és az ő nevére esküdj! 14 Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! 15 Mert az Úr\, a te Istened\, aki közöttetek van\, féltőn szerető Isten: fölgerjed ellened az Úrnak\, a te Istenednek haragja\, és kipusztít a föld színéről. 16 Ne kísértsétek Isteneteket\, az Urat\, ahogyan megkísértettétek Masszában. 17 Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek\, az Úrnak a parancsolatait\, intelmeit és rendelkezéseit\, amelyeket megparancsolt nektek. 18 Azt tedd\, amit helyesnek és jónak lát az Úr\, hogy jó dolgod legyen\, hogy bemehess\, és birtokba vehesd azt a jó földet\, amelyet esküvel ígért atyáidnak az Úr\, 19 elűzve előled minden ellenségedet\, ahogyan megígérte az Úr. 20 Ha majd megkérdezi a fiad\, hogy miféle intelmek\, rendelkezések és törvények ezek\, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek\, az Úr\, 21 akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban\, de az Úr erős kézzel kihozott bennünket Egyiptomból. 22 Az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. 23 Minket pedig kihozott onnan\, hogy elvezessen bennünket ide\, és nekünk adja azt a földet\, amelyet atyáinknak esküvel megígért. 24 És megparancsolta nekünk az Úr\, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket\, és féljük az Urat\, a mi Istenünket\, hogy jó dolgunk legyen mindenkor\, és megtartsa életünket az Úr\, ahogyan ma is. 25 És igazak leszünk Istenünk\, az Úr előtt\, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat\, amelyeket ő parancsolt nekünk. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(7) „Ismételgesd azokat fiaid előtt…” (5Móz 6) \nMózes nagy pedagógiai és katechetikai programhirdetésének kiindulópontja a szép hitvallás: „Halld meg\, Izráel: az Úr a mi Istenünk\, egyedül az Úr!”(4). Istennek ez az egyedülisége viszont kizárólagos\, teljes önátadást kíván népétől: „Szeresd azért az Urat […] teljes szívedből\, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5). Ez a személyes kapcsolat a hívő\, imádságos élet alapja\, mert minden imádság lényege az a hit\, hogy Istenünk megszólítható. Az Úr igaz tisztelete az emberszívben formálódik\, külső nyomás és büntetés nélkül. E bensőséges viszonyból indulhat el Isten Igéje a maga idői és téri honfoglalására (6–9) a következő nemzedékek életében (7). Ennek módja az „ismételgetés”\, amely nem csupán módszer\, hanem életgyakorlat\, amely minden „útjára” (7) elkíséri a hívőt\, átszövi mindennapjait. Így lesz a család a hitoktatás bölcsője\, a szülő a gyermek első hitoktatója. A környező népek sok istenségben hívő világának hullámverésében rendületlenül áll ez a hitvallás\, amelyet Jézus Urunk az első és legnagyobb parancsolatnak nevezett (Mk 12\,29k). De nemcsak arról szólt Mózesnek az Úr\, mit és hogyan kell az övéinek hinnie\, hanem arról is\, mi vár rájuk az új hazában\, hogyan kell ott az ő akaratának megfelelően élniük (10–19). Isten kegyelmes egyiptomi szabadítására népének egyetlen hiteles válasza az engedelmes élet lehet (20–25). Mert hiába ismételgetjük a parancsolatait\, ha azok nem válnak éltető erővé.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-169/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR