BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.20//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20210328T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20211031T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20220327T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20221030T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20230326T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20231029T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220921T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220921T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220920T220038Z
LAST-MODIFIED:20220818T125315Z
UID:6696-1663718400-1663803000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 21.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 6\,11-18 \n11Szánk megnyílt\, szívünk kitárult előttetek\, korinthusiak: 12nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra\, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. 13Mint gyermekeimhez szólok: viszonzásul tárjátok ki ti is szíveteket! \n14Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában\, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak\, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? 15Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? 16Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk\, ahogyan Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni\, Istenük leszek\, és ők az én népem lesznek. 17Ezért tehát menjetek ki közülük\, és váljatok külön tőlük\, így szól az Úr\, tisztátalant ne érintsetek\, és én magamhoz fogadlak titeket\, 18Atyátokká leszek\, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek\, így szól a mindenható Úr.” \nMózes első könyve 37 \n1Jákób is azon a földön lakott\, ahol apja jövevény volt: Kánaán földjén. 2Ez Jákób nemzetségének a története: Amikor József tizenhét éves lett\, testvéreivel együtt a nyájat legeltette\, és ő volt a bojtár Bilhának és Zilpának\, apja feleségeinek a fiai mellett. József rossz híreket hordott róluk az apjuknak. 3De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette\, mert öregkorában született\, és egy tarka ruhát csináltatott neki. 4Amikor testvérei látták\, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél\, úgy meggyűlölték\, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni.\n5Egyszer József álmot látott\, és elmondta testvéreinek. Emiatt még jobban meggyűlölték. 6Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot\, amelyet láttam! 7Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt\, és állva is maradt\, a ti kévéitek pedig körülállták\, és leborultak az én kévém előtt. 8Testvérei megkérdezték tőle: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért.\n9Egy másik álmot is látott\, és azt is elmesélte testvéreinek. Ezt mondta: Megint álmodtam valamit: Egyszer csak leborult előttem a nap\, a hold és tizenegy csillag! 10Amikor ezt apjának és testvéreinek elmesélte\, apja megdorgálta\, és ezt mondta neki: Miféle álmot láttál? Talán bizony járuljunk eléd\, anyáddal és testvéreiddel együtt\, hogy földre boruljunk előtted?! 11Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte magának ezt a dolgot. \n12Egyszer a testvérek elmentek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. 13Izráel ezt mondta Józsefnek: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak\, elküldelek hozzájuk! József ezt felelte neki: Itt vagyok! 14Apja azt mondta neki: Eredj és nézd meg\, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj! Azután számolj be nekem! Elküldte tehát Hebrón völgyéből\, és ő elment Sikembe. 15Amikor a mezőn bolyongott\, találkozott egy emberrel\, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? 16József azt felelte: A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem\, merre legeltetnek? 17Az az ember így felelt: Elmentek innen\, és hallottam is\, amikor ezt mondták: Menjünk Dótánba! Elment tehát József a testvérei után\, és megtalálta őket Dótánban. 18Amikor távolról meglátták\, még mielőtt a közelükbe ért\, megegyeztek egymás között abban\, hogy megölik. 19Ezt mondták egymásnak: Nézzétek\, ott jön az álomlátó! 20Gyertek\, öljük meg\, dobjuk bele egy kútba\, és mondjuk azt\, hogy vadállat ette meg! Akkor majd meglátjuk\, mi lesz az álmaiból!\n21Amikor ezt Rúben meghallotta\, ki akarta őt menteni a kezeik közül\, ezért ezt mondta: Ne üssük agyon! 22Majd ezt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában\, de ne emeljetek rá kezet! Így akarta kimenteni a kezeik közül\, és visszajuttatni apjához. 23Amikor József odaért a testvéreihez\, lehúzták róla a ruháját: a tarka ruhát\, amely akkor is rajta volt. 24Azután fogták\, és beledobták a kútba. A kút üres volt\, nem volt benne víz.\n25Ezután leültek enni. Egyszer csak föltekintve látják\, hogy egy izmaeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel\, balzsammal és mirhával voltak megrakva\, amelyet Egyiptomba szállítottak. 26Ekkor azt mondta Júda a testvéreinek: Mi haszna\, ha megöljük testvérünket\, és elföldeljük a vérét? 27Gyertek\, adjuk el az izmaelieknek\, de ne emeljünk rá kezet\, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei pedig hallgattak rá. 28Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra\, fölhúzták Józsefet a kútból\, és eladták Józsefet az izmaelieknek húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba. 29Amikor Rúben visszatért a kúthoz\, József már nem volt a kútban. Akkor megszaggatta a ruháját\, 30visszatért testvéreihez\, és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek? 31Akkor fogták József ruháját\, levágtak egy kecskebakot\, és belemártották a ruhát a vérébe. 32Azután elküldték a tarka ruhát\, elvitették apjukhoz ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez\, vagy sem? 33Ő felismerte\, és azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg\, biztosan széttépte Józsefet! 34És megszaggatta Jákób a felsőruháját\, zsákruhát tekert a derekára\, és sokáig gyászolta a fiát. 35Fiai és leányai mind vigasztalni próbálták\, de nem akart megvigasztalódni\, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek le fiamhoz a holtak hazájába! Így siratgatta őt az apja.\n36A midjániak pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak\, a fáraó főemberének\, a testőrök parancsnokának.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-21/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220920T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220920T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220919T220024Z
LAST-MODIFIED:20220818T125130Z
UID:6694-1663632000-1663716600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 20.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 6\,1-10 \n1Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek\, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. 2Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak\, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme\, most van a kegyelem ideje! Íme\, most van az üdvösség napja! 3Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk\, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat\, 4hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben\, mint Isten szolgái: sok tűrésben\, nyomorúságban\, szükségben\, szorongattatásban\, 5verésekben\, bebörtönzésben\, nyugtalan időkben\, fáradozásban\, átvirrasztott éjszakákban\, böjtölésben\, 6tisztaságban\, ismeretben\, türelemben\, jóságban\, Szentlélekben\, képmutatás nélküli szeretetben\, 7az igazság igéjével\, Isten erejével\, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel\, 8dicsőségben és gyalázatban\, rossz hírben és jó hírben\, mint ámítók és igazak\, 9mint ismeretlenek és jól ismertek\, mint meghalók és íme\, élők\, mint megfenyítettek és meg nem öltek\, 10mint szomorkodók\, de mindig örvendezők\, mint szegények\, de sokakat gazdagítók\, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden. \nMózes első könyve 36 \n1Ez Ézsau\, azaz Edóm nemzetsége: 2Ézsau Kánaán leányai közül vett feleségeket: Ádát\, a hettita Élón leányát és Oholíbámát\, Aná leányát\, aki a hivvi Cibón leánya volt\, 3meg Boszmatot\, Izmael leányát\, Nebájót húgát. 4Ádá szülte Ézsaunak Elífázt\, Boszmat szülte Reúélt\, 5Oholíbámá pedig szülte Jeúst\, Jalámot és Kórahot. Ezek Ézsau fiai\, akik Kánaán földjén születtek. 6Akkor Ézsau fogta a feleségeit\, fiait\, leányait és mindenkit\, aki a házához tartozott meg a jószágát\, minden állatát és egész vagyonát\, amelyet Kánaán földjén szerzett\, és más országba ment a testvére\, Jákób elől. 7Mert olyan sok volt a szerzeményük\, hogy nem lakhattak együtt\, és jószágaik miatt nem bírta őket eltartani az a föld\, amelyen jövevények voltak. 8Így telepedett le Ézsau a Széír-hegységben. Ézsau pedig Edóm. 9Ez a Széír-hegységben lakó Ézsaunak\, Edóm ősatyjának a nemzetsége:\n10Így hívták Ézsau fiait: Elífáz volt Ádának\, Ézsau feleségének a fia\, Reúél pedig Boszmatnak\, Ézsau feleségének a fia. 11Elífáz fiai voltak: Témán\, Ómár\, Cefó\, Gatám és Kenaz. 12Timna volt Elífáznak\, Ézsau fiának a másodfelesége\, ő szülte Elífáznak Amálékot. Ezek voltak Ádának\, Ézsau feleségének a fiai. 13Ezek Reúél fiai: Nahat\, Zerah\, Sammá és Mizzá. Ezek voltak Boszmatnak\, Ézsau feleségének a fiai. 14Ezek voltak a fiai Oholíbámának\, Ézsau feleségének\, Aná leányának\, aki Cibón leánya volt: ő szülte Ézsaunak Jeúst\, Jalámot és Kórahot.\n15Ezek voltak Ézsau fiainak nemzetségfői: Elífáznak\, Ézsau elsőszülöttjének a fiai voltak: Témán nemzetségfő\, Ómár nemzetségfő\, Cefó nemzetségfő\, Kenaz nemzetségfő\, 16Kórah nemzetségfő\, Gatám nemzetségfő\, Amálék nemzetségfő. Ezek voltak az Elífáztól származó nemzetségfők Edóm földjén: ezek Ádá fiai voltak. 17Ezek voltak Reúélnak\, Ézsau fiának a fiai: Nahat nemzetségfő\, Zerah nemzetségfő\, Sammá nemzetségfő és Mizzá nemzetségfő. Ezek voltak a Reúéltól származó nemzetségfők Edóm földjén; ezek Boszmatnak\, Ézsau feleségének a fiai voltak. 18Ezek voltak Oholíbámának\, Ézsau feleségének a fiai: Jeús nemzetségfő\, Jalám nemzetségfő és Kórah nemzetségfő. Ezek voltak az Oholíbámától\, Aná leányától\, Ézsau feleségétől származó nemzetségfők. 19Ezek voltak Ézsaunak\, azaz Edómnak a fiai és nemzetségfői.\n20Ezek voltak a hóri Széír fiai\, akik ezen a földön laktak: Lótán\, Sóbál\, Cibón és Aná\, 21Dísón\, Écer és Dísán. Ezek voltak a hóri nemzetségfők\, Széír fiai Edóm földjén. 22Lótán fiai voltak: Hórí és Hémám\, Lótánnak a húga pedig Timna. 23Ezek voltak Sóbál fiai: Alván\, Mánahat\, Ébál\, Sefó és Ónám. 24Ezek voltak Cibón fiai: Ajjá és Aná. Ez az Aná vizet talált a pusztában\, amikor apjának\, Cibónnak a szamarait legeltette. 25Ezek voltak Aná gyermekei: Dísón és Oholíbámá\, Aná leánya. 26Ezek voltak Dísón fiai: Hemdán\, Esbán\, Jitrán és Kerán. 27Ezek voltak Écer fiai: Bilhán\, Zaaván és Akán. 28Ezek voltak Dísán fiai: Úc és Arán. 29Ezek voltak a hóri nemzetségfők: Lótán nemzetségfő\, Sóbál nemzetségfő\, Cibón nemzetségfő\, Aná nemzetségfő\, 30Dísón nemzetségfő\, Écer nemzetségfő és Dísán nemzetségfő. Ezek voltak a Széír földjén lakó hóri nemzetségfők nemzetségenként. \n31Ezek a királyok uralkodtak Edómban\, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna: 32Edómban Bela\, Beór fia uralkodott\, városának a neve Dinhábá volt. 33Bela halála után a bocrai Jóbáb\, Zerah fia lett a király. 34Jóbáb halála után a Témán földjéről való Húsám lett a király. 35Húsám halála után Hadad\, Bedad fia lett a király\, aki megverte a midjániakat Móáb mezején. Városának a neve Avít volt. 36Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király. 37Szamlá halála után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király. 38Saul halála után Baal-Hánán\, Akbór fia lett a király. 39Baal-Hánán\, Akbór fia halála után Hadar lett a király. Városának a neve Páú volt\, feleségének a neve Mehétabél\, aki Mézáháb leányának\, Matrédnak a leánya volt. 40Így hívták az Ézsautól származó nemzetségfőket\, nemzetségeik\, lakóhelyük és nevük szerint: Timná nemzetségfő\, Alvá nemzetségfő\, Jetét nemzetségfő\, 41Oholímábá nemzetségfő\, Élá nemzetségfő\, Pínón nemzetségfő\, 42Kenaz nemzetségfő\, Témán nemzetségfő\, Mibcár nemzetségfő\, 43Magdíél nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm nemzetségfői lakóhelyük szerint az általuk birtokolt földön. Ézsau volt az edómiak ősatyja.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-20/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220919T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220919T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220918T220017Z
LAST-MODIFIED:20220818T132102Z
UID:6692-1663545600-1663630200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 19.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 5\,11-21 \n11Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét\, embereket győzünk meg\, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban\, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. 12Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek\, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre\, hogy legyen mit felelnetek azoknak\, akik azzal dicsekednek\, ami csak látszat\, és nem azzal\, ami a szívben van. 13Ha ugyanis révületbe estünk\, Istenért történt\, ha pedig józanok vagyunk\, értetek van. 14Mert Krisztus szeretete szorongat minket\, mivel azt tartjuk\, hogy ha egy meghalt mindenkiért\, akkor mindenki meghalt; 15és azért halt meg mindenkiért\, hogy akik élnek\, többé ne önmaguknak éljenek\, hanem annak\, aki értük meghalt és feltámadt. \n16Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint\, most már őt sem így ismerjük. 17Ezért ha valaki Krisztusban van\, új teremtés az: a régi elmúlt\, és íme: új jött létre. 18Mindez pedig Istentől van\, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által\, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 19Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával\, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket\, és ránk bízta a békéltetés igéjét. 20Tehát Krisztusért járva követségben\, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk\, béküljetek meg Istennel! 21Mert azt\, aki nem ismert bűnt\, bűnné tette értünk\, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. \nMózes első könyve 35 \n\n1Isten ezt mondta Jákóbnak: Indulj\, menj föl Bételbe\, és telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek\, aki megjelent neked\, amikor menekültél bátyád\, Ézsau elől! 2Jákób ekkor azt mondta háza népének és mindazoknak\, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket\, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat\, és váltsatok ruhát! 3Induljunk\, menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott készíteni az Istennek\, aki meghallgatott\, amikor nyomorúságban voltam\, és velem volt az úton\, amelyen jártam. 4Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind meg a fülbevalóikat is\, Jákób pedig elásta azokat a sikemi cserfa alá. 5Majd elindultak. Isten pedig rettegéssel töltötte el a környező városokat\, úgyhogy nem vették üldözőbe Jákób fiait. 6Így érkezett meg Jákób Lúzba\, azaz Bételbe\, amely Kánaán földjén van\, az egész néppel együtt\, amely vele volt. 7Oltárt épített ott\, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek\, mert ott jelentette ki magát neki az Isten\, amikor bátyja elől menekült. 8Ott halt meg Debóra\, Rebeka dajkája. Bétel mellett temették el egy tölgyfa alá\, amelyet Siratás Tölgyének neveztek el. 9Isten újból megjelent Jákóbnak\, miután visszatért Paddan-Arámból\, és megáldotta őt. 10Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak\, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek. 11Majd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a Mindenható Isten! Szaporodjál és sokasodjál! Nép származik tőled\, sőt népek sokasága\, és királyok sarjadnak ágyékodból. 12Neked adom azt a földet\, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam\, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.\n13Azután eltávozott tőle Isten\, arról a helyről\, ahol beszélt vele. 14Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen\, ahol beszélt vele; kőoszlopot\, és italáldozatot mutatott be rajta\, és olajat öntött rá. 15Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet\, ahol Isten beszélt vele. \n16Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától\, amikor Ráhel szülni kezdett. A szülés azonban nehéz volt. 17A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj\, mert most is fiad lett! 18Amikor már-már elszállt belőle a lélek\, mert haldoklott\, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte el. 19Így halt meg Ráhel\, és eltemették az Efrátába\, azaz Betlehembe vezető úton. 20Sírja fölé Jákób emlékoszlopot állított. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is. 21Azután továbbment Izráel\, és Migdal-Éderen túl vert sátrat. 22Amikor Izráel már azon a földön lakott\, elment Rúben\, és Bilhával\, apja másodfeleségével hált\, de Izráel tudomást szerzett erről.\nJákóbnak tizenkét fia volt. 23Lea fia volt Rúben\, Jákób elsőszülötte\, meg Simeon\, Lévi és Júda\, Issakár és Zebulon. 24Ráhel fia volt József és Benjámin. 25Bilhának\, Ráhel szolgálóleányának a fia volt Dán és Naftáli. 26Zilpának\, Lea szolgálóleányának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak Jákób fiai\, akik Paddan-Arámban születtek. 27Jákób végül eljutott apjához\, Izsákhoz Mamréba\, Kirjat-Arbába\, azaz Hebrónba\, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott. 28Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt. 29Akkor elhunyt Izsák\, meghalt öregen\, betelve az élettel\, és elődei mellé került. Fiai\, Ézsau és Jákób temették el.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-19/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220918T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220918T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220917T220026Z
LAST-MODIFIED:20220818T121529Z
UID:6690-1663459200-1663543800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 18.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 5\,1-10 \n\n1Tudjuk pedig\, hogy ha földi sátorunk összeomlik\, van Istentől készített hajlékunk\, nem kézzel csinált\, hanem örökkévaló mennyei házunk. 2Azért sóhajtozunk ebben a testben\, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat\, 3ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. 4Mert mi is\, akik e sátorban vagyunk\, megterhelten sóhajtozunk\, minthogy nem szeretnénk ezt levetni\, hanem felölteni rá amazt\, hogy a halandót elnyelje az élet. 5Isten pedig\, aki minket erre felkészített\, a Lélek zálogát adta nekünk. 6Tehát mindenkor bizakodunk\, és tudjuk\, hogy amíg a testben lakunk\, távol lakunk az Úrtól; 7mert hitben járunk\, nem látásban. 8De bizakodunk\, és inkább szeretnénk elköltözni a testből\, és hazaköltözni az Úrhoz. 9Ezért arra törekszünk\, hogy akár itt lakunk még\, akár elköltözünk\, kedvesek legyünk neki. 10Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé\, hogy mindenki megkapja\, amit megérdemel\, aszerint\, amit e testben cselekedett: akár jót\, akár gonoszat. \nMózes első könyve 34 \n1Egyszer Dina\, Lea leánya\, akit Jákóbnak szült\, kiment\, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai között. 2Meglátta őt Sikem\, a hivvi Hamórnak\, az ország fejedelmének a fia. Magához vitette\, és vele hált\, erőszakot követve el rajta. 3De lelkéből ragaszkodott Dinához\, Jákób leányához\, mert megszerette a leányt\, és szívhez szólóan beszélt a leánnyal. 4Majd ezt mondta Sikem az apjának\, Hamórnak: Kérd meg nekem feleségül ezt a leányt! 5Jákób meghallotta ugyan\, hogy megbecstelenítették a leányát\, Dinát\, de mert fiai a mezőn voltak a jószággal\, hallgatott Jákób\, amíg megjöttek. 6És kiment Hamór\, Sikem apja Jákóbhoz\, hogy beszéljen vele. 7Jákób fiai is hazajöttek a mezőről. Amikor meghallották a dolgot\, felháborodtak ezek a férfiak\, és nagy haragra lobbantak\, mivel gyalázatot követett el Sikem Izráelen\, amikor Jákób leányával hált\, mert nem szabad ilyet tenni. 8Hamór azonban így beszélt velük: A fiam\, Sikem lelkéből ragaszkodik a leányotokhoz\, adjátok hát hozzá feleségül! 9Házasodjatok velünk össze: adjátok hozzánk leányaitokat\, és vegyétek el a mi leányainkat! 10Lakjatok közöttünk! Itt az ország előttetek: lakjatok\, járjatok benne szabadon\, és telepedjetek le! 11Sikem pedig ezt mondta a leány apjának és bátyjainak: Ha elnyerem jóindulatotokat\, megadom\, amit csak kívántok tőlem. 12Kérjetek tőlem bármekkora mátkapénzt és ajándékot\, megadom\, amennyit kívántok\, csak adjátok hozzám feleségül a leányt!\n13De Jákób fiai álnok módon válaszoltak Sikemnek és apjának\, Hamórnak. Azért beszéltek így\, mert megbecstelenítette Dinát\, a húgukat. 14Ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg azt\, hogy húgunkat körülmetéletlen emberhez adjuk\, mert az gyalázatot hozna ránk. 15Csak akkor egyezünk bele\, ha olyanok lesztek\, mint mi\, és minden férfi körülmetélkedik nálatok. 16Akkor hozzátok adjuk leányainkat\, a ti leányaitokat pedig elvesszük\, köztetek lakunk\, és egy néppé leszünk. 17De ha nem hallgattok ránk\, és nem metélkedtek körül\, akkor fogjuk leányunkat\, és elmegyünk. 18Tetszett a beszédük Hamórnak és Sikemnek\, Hamór fiának. 19Nem is halogatta az ifjú a dolgot\, mert kedvelte Jákób leányát\, és neki volt apja egész háza népe között a legnagyobb tekintélye. 20Visszament tehát Hamór és fia\, Sikem\, városuk kapujába\, és így szóltak a városban élő férfiakhoz: 21Ezek az emberek békében akarnak élni velünk. Hadd lakjanak az országban\, és járjanak benne szabadon\, hiszen elég tágas ez az ország számukra is mindenfelé. Leányaikat feleségül vesszük\, a mi leányainkat pedig hozzájuk adjuk. 22De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak\, hogy köztünk lakjanak\, és velük egy néppé legyünk\, ha minden férfi körülmetélkedik nálunk\, ahogyan ők is körül vannak metélve. 23Jószáguk\, vagyonuk és minden állatuk a mienk lesz azután\, csak egyezzünk bele\, hogy köztünk lakjanak! 24És hallgatott Hamórra meg a fiára\, Sikemre mindenki\, aki odajött a város kapujába\, és körülmetélkedett minden férfi\, aki odajött a város kapujába. \n25A harmadik napon azonban\, amíg ezek seblázban szenvedtek\, fegyvert ragadott Jákób két fia\, Simeon és Lévi\, Dina bátyjai\, rátörtek a gyanútlan városra\, és legyilkoltak minden férfit. 26Hamórt is meg a fiát\, Sikemet is kardélre hányták\, Dinát pedig kihozták Sikem házából\, és elmentek. 27Így törtek rá Jákób fiai a sebesültekre\, a várost pedig kifosztották\, mert megbecstelenítették a húgukat. 28Juhaikat\, marháikat\, szamaraikat és ami csak a városban és a mezőn volt\, elvitték magukkal. 29Minden vagyonukat\, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették\, a házakat pedig teljesen kifosztották.\n30Jákób azonban ezt mondta Simeonnak és Lévinek: Szerencsétlenségbe döntöttetek\, hisz gyűlöletessé tettetek engem ennek az országnak a lakói\, a kánaániak és a perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok\, és ha összefognak ellenem\, levágnak\, és elpusztulok házam népével együtt. 31De ők azt felelték: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal\, mint egy paráznával?!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-18/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220917T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220917T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220916T220017Z
LAST-MODIFIED:20220818T121418Z
UID:6688-1663372800-1663457400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 17.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 4\,7-18 \n7Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van\, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk\, és ne magunknak: 8Mindenütt szorongatnak minket\, de nem szorítanak be\, kétségeskedünk\, de nem esünk kétségbe; 9üldözöttek vagyunk\, de nem elhagyottak; letipornak\, de el nem veszünk; 10Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk\, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért\, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 12Azért a halál bennünk végzi munkáját\, az élet pedig bennetek. 13Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk\, ahogyan meg van írva: „Hittem\, azért szóltam”\, mi is hiszünk\, és azért szólunk. 14Mert tudjuk\, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust\, az Jézussal együtt minket is feltámaszt\, és maga elé állít veletek együtt. 15Mert minden értetek van\, hogy a kegyelem sokasodjék\, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. 16Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is\, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy\, örök dicsőséget szerez nekünk\, 18mivel nem a láthatókra nézünk\, hanem a láthatatlanokra\, mert a láthatók ideig valók\, a láthatatlanok pedig örökkévalók. \nMózes első könyve 33 \n\n1Amikor Jákób föltekintett\, látta\, hogy már jön is Ézsau\, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea\, Ráhel és a két szolgálóleány mellé. 2Előreállította a szolgálóleányokat és gyermekeiket\, mögéjük Leát és gyermekeit\, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3Ő maga előttük ment\, és hétszer borult le a földre\, amíg a bátyjához ért. 4Ézsau eléje futott\, megölelte\, nyakába borult\, megcsókolta\, és sírtak. 5Amikor Ézsau föltekintett\, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket\, azt kérdezte: Kik ezek? Jákób így felelt: A gyermekek\, akiket Isten adott kegyelméből a te szolgádnak. 6Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt\, és leborultak. 7Odalépett Lea is gyermekeivel együtt\, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is\, és ők is leborultak. 8Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor\, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra\, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven\, öcsém\, legyen a tied\, ami a tied! 10De Jákób ezt mondta: Ne úgy\, hanem ha elnyertem jóindulatodat\, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat\, mintha Isten arcát láttam volna\, olyan kedvesen fogadtál. 11Fogadd el ajándékomat\, amelyet áldásommal vittek neked\, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám\, és van mindenem. És addig unszolta őt\, amíg el nem fogadta. 12Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el\, menjünk\, majd én előtted megyek! 13De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram\, hogy a gyermekek gyengék\, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat\, elhullik az egész nyáj. 14Menjen csak az én uram a szolgája előtt\, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint\, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. 15Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az\, ha elnyertem uram jóindulatát? 16Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé. 17Jákób azonban Szukkót felé indult\, és ott épített magának házat\, jószágának pedig lombokból árnyékvetőt készített. Ezért hívják azt a helyet Szukkótnak. 18Így jutott el Jákób\, Paddan-Arámból elindulva\, épségben Sikem városáig\, amely Kánaán földjén van. Tábort ütött a várossal szemben\, 19és a mezőnek azt a részét\, ahol sátrat vert\, megvette Hamórnak\, Sikem apjának a fiaitól száz keszíta ezüstért. 20Majd felállított ott egy oltárt\, és így nevezte el: Isten\, Izráel Istene!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-17/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220916T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220916T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220915T220044Z
LAST-MODIFIED:20220818T121308Z
UID:6686-1663286400-1663371000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 16.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 4\,1-6 \n\n1Ezért tehát\, mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatban állunk\, nem csüggedünk el\, 2hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban\, nem is hamisítjuk meg Isten igéjét\, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. 3Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk\, csak azok számára nem világos\, akik elvesznek. 4Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította\, mert hitetlenek\, és így nem látják meg az Isten képmásának\, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világosságát. 5Mert nem önmagunkat hirdetjük\, hanem Krisztus Jézust\, az Urat\, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. 6Isten ugyanis\, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”\, ő gyújtott világosságot szívünkben\, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. \nMózes első könyve 32 \n\n1Reggel fölkelt Lábán\, megcsókolta unokáit és leányait\, és megáldotta őket. Azután elment Lábán\, és visszatért lakóhelyére. 2Jákób is útnak indult. Ekkor találkoztak vele Isten angyalai. 3Amikor Jákób meglátta őket\, ezt mondta: Isten tábora ez! És elnevezte azt a helyet Mahanajimnak. 4Azután követeket küldött Jákób maga előtt bátyjához\, Ézsauhoz Széír földjére\, Edóm mezejére\, 5és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak\, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád\, Jákób: Lábánnál voltam jövevény\, ott tartózkodtam mostanáig. 6Szereztem marhákat\, szamarakat és juhokat\, szolgákat és szolgálóleányokat. Azért küldök neked üzenetet\, uram\, hogy elnyerjem jóindulatodat. 7A követek ezzel tértek vissza Jákóbhoz: Elmentünk bátyádhoz\, Ézsauhoz: jön is már eléd\, de négyszáz férfi van vele! 8Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el\, ezért két táborra osztotta a vele levő népet meg a juhokat\, marhákat és tevéket. 9Mert úgy gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort\, és levágja azt\, legalább a másik tábor megmenekülhet.\n10Jákób azután ezt mondta: Ó\, atyámnak\, Ábrahámnak Istene és atyámnak\, Izsáknak Istene\, URam\, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba\, rokonságod közé\, és jót teszek veled! 11Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre\, amiben szolgádat részesítetted. Hiszen csak egy vándorbottal keltem át itt a Jordánon\, most pedig két táborom is van. 12Ments meg engem bátyámnak\, Ézsaunak a kezéből\, mert félek\, hogy ha idejön\, megöl engem és az anyákat is gyermekeikkel együtt. 13Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled\, és utódaidat olyanná teszem\, mint a tenger homokja\, amely olyan sok\, hogy nem lehet megszámolni.\n14Miután ott töltötte azt az éjszakát\, ajándékokat válogatott ki bátyjának\, Ézsaunak mindabból\, amire szert tett: 15kétszáz kecskét\, húsz bakot\, kétszáz juhot\, húsz kost\, 16harminc szoptatós tevét csikóstul\, negyven tehenet és tíz bikát\, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. 17Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön\, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem\, de hagyjatok távolságot a nyájak között! 18Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám\, Ézsau\, és megkérdezi\, hogy kinek a szolgája vagy\, hová mégy\, kié ez a jószág előtted\, 19akkor ezt mondd: Szolgádé\, Jákóbé\, aki ajándékul küldi uramnak\, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk. 20Ezt parancsolta a másodiknak is\, a harmadiknak is\, mindazoknak\, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Ézsauval\, amikor találkoztok vele! 21Ezt is mondjátok: Szolgád\, Jákób itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal\, amely előttem megy\, és csak azután kerülök a színe elé\, talán akkor szívesen fogad. 22Az ajándék tehát elindult előtte\, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. \n23De fölkelt még azon az éjszakán\, fogta két feleségét\, két szolgálóleányát és tizenegy gyermekét\, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24Fogta és átvitte őket a patakon\, majd átvitte mindenét\, amije volt. 25Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki birokra kelt vele\, egészen hajnalhasadtáig. 26De látta\, hogy nem bír vele\, ezért megütötte a csípője forgócsontját\, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja\, miközben vele birkózott. 27Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el\, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el\, amíg meg nem áldasz. 28Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved\, hanem Izráel\, mert küzdöttél Istennel és emberekkel\, és győztél. 30Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kérded a nevemet? És megáldotta őt. 31Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet\, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre\, mégis életben maradtam.\n32Már sütött a nap\, amikor átkelt Penúélnál\, és sántított csípőjére. 33Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat\, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-16/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220915T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220915T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220914T220024Z
LAST-MODIFIED:20220818T121020Z
UID:6684-1663200000-1663284600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 15.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 3 \n1Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e\, mint némelyeknek\, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? 2A mi levelünk ti vagytok\, amely be van írva szívünkbe\, amelyet ismer és olvas minden ember. 3Mert nyilvánvaló\, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok\, amely nem tintával\, hanem az élő Isten Lelkével van felírva\, és nem kőtáblára\, hanem a szívek hústábláira. \n4Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. 5Nem mintha önmagunktól\, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra\, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg\, a mi alkalmasságunk Istentől van. 6Ő tett alkalmassá minket arra\, hogy az új szövetség szolgái legyünk\, nem a betűé\, hanem a Léleké\, mert a betű megöl\, a Lélek pedig megelevenít.\n7Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt\, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt\, 8hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 9Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges\, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10Sőt ami ott dicsőséges volt\, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. 11Ha ugyanis a mulandó dicsőséges\, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. 12Mivel tehát ilyen reménységünk van\, teljes nyíltsággal szólunk\, 13és nem úgy\, mint Mózes\, aki leplet tett az arcára\, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. 14De az ő gondolkozásuk eltompult\, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt\, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15Sőt mindmáig\, valahányszor Mózest olvassák\, lepel van a szívükön. 16De ha majd megtérnek az Úrhoz\, elvétetik a lepel. 17Az Úr pedig a Lélek\, és ahol az Úr Lelke\, ott a szabadság. 18Mi pedig\, miközben fedetlen arccal\, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan\, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. \nMózes első könyve 31\,22-54 \n22Lábán csak harmadnap értesült arról\, hogy Jákób elment. 23Akkor maga mellé vette hozzátartozóit\, és hétnapi járóföldön át üldözte\, míg utol nem érte Gileád hegyvidékén. 24Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álmában azon az éjszakán\, és ezt mondta neki: Vigyázz\, ne mondj Jákóbnak se jót\, se rosszat!\n25Amikor Lábán utolérte Jákóbot\, Jákób már sátrat vert a hegyen. Lábán is Gileád hegyvidékén vert sátrat hozzátartozóival együtt. 26Lábán ezt mondta Jákóbnak: Mit tettél?! Engem rászedtél\, leányaimat meg elhajtottad\, mint a hadifoglyokat! 27Miért titokban szöktél el\, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekszóval\, dobbal és citerával bocsátottalak volna el! 28Még azt sem engedted meg\, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ostoba dolgot tettél! 29Volna erőm hozzá\, hogy elbánjak veletek\, de atyátok Istene a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz\, ne mondj Jákóbnak se jót\, se rosszat! 30De ha már mindenáron el akartál menni\, mert nagyon kívánkoztál apád házába\, miért loptad el a házibálványomat? 31Jákób erre így felelt Lábánnak: Mert féltem\, és azt gondoltam\, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat. 32De akinél megtalálod a háziistenedet\, az ne maradjon életben! Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg\, mi van nálam\, és vidd a magadét! Jákób ugyanis nem tudta\, hogy Ráhel ellopta azt. 33Bement tehát Lábán Jákób sátrába\, Lea sátrába és a két szolgálóleány sátrába\, de nem találta. Azután kijött Lea sátrából\, és bement Ráhel sátrába. 34Ráhel közben fogta a házibálványt\, egy teve nyergébe tette\, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat\, de nem találta. 35Ráhel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram\, hogy nem tudok fölkelni előtte\, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatott tehát utána\, de nem találta a házibálványt. 36Ekkor Jákób haragra lobbant\, és perlekedni kezdett Lábánnal. Azt mondta Jákób Lábánnak: Mi a bűnöm\, és mi a vétkem\, hogy üldözőbe vettél? 37Hiszen fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit\, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé\, döntsenek ők kettőnk ügyében! 38Már húsz esztendeje vagyok nálad\, juhaid és kecskéid nem vetéltek el\, nyájad kosait nem ettem meg. 39Amit a vad széttépett\, nem vittem hozzád\, magam térítettem meg\, tőlem kérted számon; meg azt is\, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. 40Nappal a hőség emésztett\, éjjel meg a hideg\, szememet kerülte az álom. 41Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért\, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. 42Ha atyám Istene\, Ábrahám Istene és Izsák félelmetes Istene velem nem lett volna\, akkor most üres kézzel bocsátanál el. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját\, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel. \n43Lábán azt felelte Jákóbnak: A leányok az én leányaim\, a fiúk az én fiaim\, a nyáj az én nyájam\, minden az enyém\, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen vagy fiaik ellen\, akiket szültek?! 44Jöjj hát\, kössünk szövetséget egymással\, az legyen a tanú köztünk! 45Ekkor fogott Jákób egy követ\, és fölállította azt szent oszlopként. 46Majd ezt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek\, csináltak egy kőrakást\, és ettek a kőrakásnál. 47Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának\, Jákób pedig elnevezte Gal-Édnek. 48Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek\, 49de Micpának is\, mert ezt mondta: Az ÚR álljon őrt köztem és közted\, amikor mi nem látjuk egymást! 50Ha leányaimmal rosszul bánsz\, ha leányaimon kívül más feleségeket is veszel\, azt közülünk ugyan senki nem fogja látni\, de Isten lesz a tanú köztünk. 51Majd ezt mondta Lábán Jákóbnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop\, amelyet közém és teközéd emeltem. 52Tanú ez a kőrakás\, és tanú ez a szent oszlop\, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád\, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám ártó szándékkal. 53Ábrahám Istene és Náhór Istene\, az atyák Istene ítéljen fölöttünk. Akkor megesküdött Jákób Izsáknak\, atyjának félelmetes Istenére\, 54majd áldozatot mutatott be Jákób a hegyen\, és meghívta hozzátartozóit az áldozati lakomára. És miután ettek\, a hegyen töltötték az éjszakát.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-15/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220914T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220914T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220913T220038Z
LAST-MODIFIED:20220818T115036Z
UID:6682-1663113600-1663198200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 14.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 2\,5-17 \n5Ha pedig valaki megszomorított\, nem engem szomorított meg\, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is. 6Elég az ilyennek az a büntetés\, amelyet a többség mért rá. 7Most viszont inkább bocsássatok meg neki\, és vigasztaljátok meg\, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. 8Ezért kérlek titeket\, tanúsítsatok iránta szeretetet. 9Mert levelemet azért is írtam\, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. 10Akinek pedig ti megbocsátotok\, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam\, ha volt mit megbocsátanom\, az tiértetek volt Krisztus színe előtt\, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. 11Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk. \n12Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére\, bár az Úr kaput nyitott előttem\, 13nem volt nyugalma lelkemnek\, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük\, és elmentem Makedóniába. 14De hála legyen Istennek\, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket\, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. 15Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között: 16ezeknek a halál illata halálra\, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? 17Mi nem olyanok vagyunk\, mint sokan\, akik nyerészkednek Isten igéjével\, hanem mint akik tiszta szívből\, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztusban. \nMózes első könyve 31\,1-21 \n1De Jákób meghallotta Lábán fiainak a beszédét\, akik ezt mondták: Elvette Jákób mindazt\, ami apánké volt\, az apánkéból szerezte minden gazdagságát. 2Lábán arcán is látta Jákób\, hogy nem olyan hozzá\, mint azelőtt. 3Akkor ezt mondta az ÚR Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére\, a rokonaidhoz\, én veled leszek! 4Üzent tehát Jákób\, és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre a nyájhoz\, 5és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán\, hogy nem olyan hozzám\, mint azelőtt\, pedig az én atyám Istene volt velem. 6Ti tudjátok\, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. 7De apátok becsapott engem\, és tízszer is megváltoztatta a béremet. Isten azonban nem engedte\, hogy kárt okozzon nekem. 8Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred! – az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred! – az egész nyáj csíkos lábúakat ellett. 9Így vette el Isten apátok jószágát\, és nekem adta. 10Mert a nyáj párzása idején álmomban föltekintettem\, és azt láttam\, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak\, pettyesek és tarkabarkák. 11Akkor ezt mondta nekem álmomban az Isten angyala: Jákób! Én azt feleltem: Itt vagyok. 12Azt mondta: Tekints föl\, és lásd meg\, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak\, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt\, amit Lábán tett veled. 13Én vagyok Bétel Istene\, ahol szent oszlopot kentél föl\, és fogadalmat tettél nekem. Most indulj\, menj el erről a földről\, és térj vissza szülőföldedre!\n14Ekkor Ráhel és Lea ezt válaszolta neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában? 15Nem számítunk-e neki idegeneknek? Hiszen eladott bennünket\, és a vételárat egészen elköltötte. 16Különben is a mienk és a fiainké mindaz a gazdagság\, amit Isten apánktól elvett. Tégy hát mindent úgy\, ahogyan Isten megmondta neked!\n17Ekkor Jákób fölkelt\, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. 18Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét\, amit szerzett – a Paddan-Arámban szerzett jószágát és vagyonát –\, hogy elmenjen apjához\, Izsákhoz Kánaán földjére. 19Amikor Lábán elment a juhait nyírni\, Ráhel ellopta apja házibálványát. 20Így szedte rá Jákób az arám Lábánt: nem mondta meg neki\, hogy el akar menni\, 21hanem elszökött mindenével. Fölkerekedett\, átkelt a folyamon\, és Gileád hegyvidéke felé tartott.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-14/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220913T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220913T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220912T220032Z
LAST-MODIFIED:20220818T114928Z
UID:6680-1663027200-1663111800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 13.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 1\,23-2\,4 \n23Én pedig Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett\, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. 24Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken\, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek\, mivel szilárdan álltok a hitben.\n1Elhatároztam tehát magamban\, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. 2Mert ha megszomorítlak titeket\, akkor ki vidámít meg engem\, hacsak nem az\, akit én megszomorítok? 3Azért is írtam erről\, hogy amikor megérkezem\, ne érjen szomorúság azok miatt\, akiknek örülnöm kellene\, mert meg vagyok győződve arról\, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között\, sok könnyhullatással írtam nektek\, nem azért\, hogy megszomorodjatok\, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet\, amely igen erős énbennem irántatok. \nMózes első könyve 30\,25-43 \n25Történt\, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet\, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem\, hadd menjek haza a szülőföldemre! 26Add ki a feleségeimet és gyermekeimet\, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el\, hiszen te tudod\, hogy mennyit dolgoztam nálad! 27Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Megtudtam a jelekből\, hogy teérted áldott meg engem az ÚR. 28És hozzátette: Szabd meg a béredet\, amit szeretnél tőlem\, és én megadom neked! 29Jákób azt felelte neki: Te tudod\, hogyan szolgáltalak\, és mivé lett nálam a jószágod. 30Az a kevés\, amid érkezésem előtt volt\, sokra szaporodott\, mert megáldott téged az ÚR a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? 31Ekkor Lábán azt kérdezte: Mit adjak hát neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit\, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat. 32De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyest és tarkát\, meg minden feketét a juhok közül\, és a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. 33Az mutatja meg\, hogy igaz ember vagyok-e\, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet\, lopott jószág lesz nálam mindaz\, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között\, és nem fekete a juhok között. 34Lábán ezt mondta: Jó\, legyen úgy\, ahogy mondod! 35És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat\, minden pettyes és tarka kecskét\, mindazt\, amelyiken valami fehérség volt\, és minden feketét a juhok közül\, és a fiaira bízta. 36Majd háromnapi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait. 37Jákób ekkor gyenge nyárfa-\, mandulafa- és platánfavesszőket vágott\, majd fehér csíkokat faragott beléjük úgy\, hogy lecsupaszította a vesszőket a fehér részig\, 38és odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba\, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak párzani\, amikor inni jártak. 39Ott párzott a nyáj a vesszők előtt\, és ezért csíkos lábúakat\, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. 40Azután különválasztotta Jákób a juhokat\, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat\, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé. 41Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak\, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé\, hogy a vesszőket látva pározzanak. 42De amikor satnya volt a nyáj\, nem rakta oda\, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák\, Jákóbnak pedig a fejlettebbek. 43Így ez az ember egyre jobban gyarapodott: lett neki sok nyája\, szolgálóleánya\, szolgája\, tevéje és szamara.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-13/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220912T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220912T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220911T220054Z
LAST-MODIFIED:20220818T114824Z
UID:6678-1662940800-1663025400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 12.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 1\,12-22 \n12Mert ez a mi dicsekvésünk\, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz\, hogy Isten szentségével és tisztaságával\, nem emberi bölcsességgel\, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban\, kiváltképpen pedig közöttetek. 13Mert nem írunk nektek mást\, mint amit olvastok és meg is értetek\, sőt remélem\, hogy teljesen meg fogtok érteni\, 14ahogyan részben meg is értettetek minket: mert ti velünk dicsekedtek\, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján. 15Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni\, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. 16Azután tőletek akartam átmenni Makedóniába\, és Makedóniából ismét hozzátok menni\, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. 17Amikor tehát ezt akarom\, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek\, emberi módon tervezem\, vagy hogy énnálam az „igen” egyszersmind „nem” is? 18Isten a tanúm\, hogy beszédünk nálatok nem volt „igen” és „nem”. 19Mert az Isten Fia\, Krisztus Jézus\, akit közöttetek hirdettünk\, én magam\, Szilvánusz és Timóteus\, nem lett „igen”-né is meg „nem”-mé is\, hanem az „igen” valósult meg őbenne. 20Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen\, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére. 21Isten pedig\, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken\, 22pecsétjével el is jegyzett minket\, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. \nMózes első könyve 30\,1-24 \n\n1Amikor Ráhel látta\, hogy ő nem szülhet Jákóbnak\, féltékeny lett Ráhel a nővérére\, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat\, mert ha nem\, belehalok! 2Jákób megharagudott Ráhelre\, és így szólt: Talán Isten vagyok én\, aki megtagadja tőled az anyaméh gyümölcsét? 3Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha\, a szolgálóleányom\, menj be hozzá\, és ha majd a térdemen szül\, az ő révén nekem is lesz fiam. 4Így adta hozzá feleségül Bilhát\, a szolgálóleányát\, Jákób pedig bement ahhoz. 5Bilha teherbe esett\, és fiút szült Jákóbnak. 6Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten\, meghallgatta szavamat\, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak. 7Megint teherbe esett Bilha\, Ráhel szolgálója\, és másik fiút szült Jákóbnak. 8Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben\, amikor a nővéremmel küzdöttem\, és győztem is. Ezért nevezte el őt Naftálinak.\n9Amikor látta Lea\, hogy egy ideje nem szül\, fogta a szolgálóleányát\, Zilpát\, és feleségül adta Jákóbhoz. 10És Zilpa\, Lea szolgálóleánya fiút szült Jákóbnak. 11Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. 12Zilpa\, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak. 13Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony\, boldognak mondanak engem a leányok. Ezért nevezte el őt Ásérnak. 14Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn\, mandragórát talált\, és elvitte anyjának\, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából! 15De ő azt felelte neki: Nem elég neked\, hogy elvetted a férjemet\, még a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért! 16Amikor este megjött Jákób a mezőről\, Lea eléje ment\, és ezt mondta: Hozzám gyere be\, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján! És Jákób vele hált azon az éjszakán. 17Isten pedig meghallgatta Leát\, aki teherbe esett\, és egy ötödik fiút szült Jákóbnak. 18Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét\, hogy szolgálóleányomat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak. 19Megint teherbe esett Lea\, és hatodjára is fiút szült Jákóbnak. 20És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten egy szép ajándékkal: Most már énvelem fog lakni a férjem\, mert hat fiút szültem neki! Ezért nevezte el őt Zebulonnak. 21Azután leányt szült\, és Dinának nevezte el. 22De megemlékezett Isten Ráhelről is\, meghallgatta Isten\, és megnyitotta a méhét. 23Ő teherbe esett\, fiút szült\, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat! 24És elnevezte Józsefnek\, mert ezt mondta: Adjon nekem az ÚR még másik fiút is!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-12/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220911T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220911T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220910T220042Z
LAST-MODIFIED:20220818T114452Z
UID:6676-1662854400-1662939000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 11.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 1\,1-11 \n\n1Pál\, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola és Timóteus testvér: Isten gyülekezetének\, amely Korinthusban van\, és egész Akhájában valamennyi szentnek:\n2Kegyelem nektek és békesség Istentől\, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. \n3Áldott az Isten\, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja\, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene\, 4aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban\, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással\, amellyel Isten vigasztal minket. 5Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben\, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. 6Ha szorongattatunk\, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van\, ha vigasztaltatunk\, az a ti vigasztalásotokért van\, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására\, amelyeket mi is szenvedünk. 7A mi reménységünk bizonyos felőletek\, mert tudjuk\, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben\, ugyanúgy a vigasztalásban is. 8Mert azt akarjuk\, testvéreim\, hogy tudjatok arról a nyomorúságról\, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben\, sőt erőnkön felül megterheltettünk\, annyira\, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. 9Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra\, hogy ne önmagunkban bizakodjunk\, hanem Istenben\, aki feltámasztja a halottakat; 10aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket\, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk\, hogy ezután is megszabadít\, 11mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel\, hogy a ránk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást. \nMózes első könyve 29 \n\n1Jákób azután útnak indult\, és elment a keleten élő népek földjére. 2És látta\, hogy egy kút van a mezőn\, és három juhnyáj heverészik mellette. Abból a kútból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száján egy nagy kő volt: 3amikor minden nyájat összetereltek\, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról\, hogy megitassák a juhokat\, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára. 4Jákób megszólította őket: Hova valók vagytok\, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk. 5Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt\, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük. 6Majd ezt kérdezte: Jól van-e? Azok így feleltek: Jól. Nézd\, a leánya\, Ráhel éppen itt jön a juhokkal. 7Ekkor így szólt: Hosszú még a nap\, nincs itt az ideje\, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat\, azután menjetek\, legeltessetek! 8De azok ezt felelték: Nem tehetjük\, amíg minden nyájat össze nem terelnek\, és el nem gördítik a követ a kút szájáról\, hogy megitathassuk a juhokat.\n9Még beszélgetett velük\, amikor megérkezett Ráhel az apja juhaival\, mert ő legeltette azokat. 10Amikor Jákób meglátta Ráhelt\, anyja bátyjának\, Lábánnak a leányát és anyja bátyjának\, Lábánnak a juhait\, odalépett Jákób\, elgördítette a követ a kút szájáról\, és megitatta anyja bátyjának\, Lábánnak a juhait. 11Jákób azután megcsókolta Ráhelt\, és hangos sírásra fakadt. 12Jákób elmondta Ráhelnek\, hogy ő rokona az apjának\, mert Rebekának a fia. A leány ekkor elszaladt\, és elbeszélte ezt az apjának. 13Amikor Lábán meghallotta a hírt Jákóbról\, húgának a fiáról\, eléje futott\, megölelte\, megcsókolta\, és bevezette a házába. Ő pedig beszámolt mindenről Lábánnak. 14Lábán ezt mondta neki: Bizony\, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott lakott nála egy hónapig.\n15Akkor Lábán ezt mondta Jákóbnak: Ha rokonom vagy is\, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem: mi legyen a béred? 16Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Lea\, a kisebbiknek a neve Ráhel. 17Leának kedves szemei voltak\, Ráhel azonban szép termetű és szép arcú volt. 18Jákób Ráhelt szerette meg\, ezért ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért\, Ráhelért. 19Lábán azt felelte: Jobb\, ha hozzád adom\, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! 20Így szolgált Jákób hét esztendeig Ráhelért\, de ez csak néhány napnak tűnt neki\, annyira szerette őt. \n21Utána Jákób ezt mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet\, mert letelt az időm! Hadd menjek be hozzá! 22Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját\, és lakodalmat rendezett. 23De amikor este lett\, fogta a leányát\, Leát\, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá. 24Lábán a szolgálóleányát\, Zilpát leányának\, Leának adta szolgálóleányul. 25Jákób csak reggel vette észre\, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? 26Lábán így felelt: Nem szokás nálunk férjhez adni a kisebbik leányt a nagyobbik előtt. 27Töltsd el ezt a lakodalmi hetet\, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért\, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam. 28Jákób úgy is tett\, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt\, a leányát feleségül. 29Lábán a szolgálóleányát\, Bilhát leányának\, Ráhelnek adta szolgálóul. 30Jákób bement Ráhelhez is\, és Ráhelt jobban szerette\, mint Leát. Így szolgált még Lábánnál másik hét esztendeig. \n31De az ÚR látta Lea megvetett voltát\, és megnyitotta a méhét; Ráhel ellenben meddő maradt. 32Lea teherbe esett\, és fiút szült. Rúbennek nevezte el\, mert azt mondta: Meglátta az ÚR nyomorúságomat\, most már szeretni fog a férjem. 33Azután ismét teherbe esett\, fiút szült\, és azt mondta: Bizony\, meghallotta az ÚR\, hogy milyen megvetett vagyok\, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak. 34Majd újra teherbe esett\, fiút szült\, és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem\, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek. 35Megint teherbe esett\, fiút szült\, és azt mondta: Most már hálát adok az ÚRnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-11/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220910T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220910T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220909T220020Z
LAST-MODIFIED:20220818T114333Z
UID:6674-1662768000-1662852600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 10.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 16\,13-24 \n13Vigyázzatok\, álljatok meg a hitben\, legyetek férfiak\, legyetek erősek! 14Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 15Kérlek titeket\, testvéreim\, mivel tudjátok Sztefanász háza népéről\, hogy ők Akhája zsengéje\, és a szentek szolgálatára szánták magukat: 16ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek\, és mindazoknak\, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. 17Örülök Sztefanász\, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének\, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. 18Mert felüdítették mind az én lelkemet\, mind a tiéteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket! \n19Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. 20Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal! 21A köszöntést én írom\, Pál\, a saját kezemmel. 22Ha valaki nem szereti az Urat\, legyen átkozott! Marana tha! 23Az Úr Jézus kegyelme veletek! 24Az én szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen. \nMózes első könyve 28 \n\n1Ekkor Izsák hívatta Jákóbot\, megáldotta\, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! 2Indulj\, eredj el Paddan-Arámba\, anyád apjának\, Betúélnek a házához\, és ott végy feleséget anyád bátyjának\, Lábánnak a leányai közül! 3A mindenható Isten pedig áldjon meg\, szaporítson és sokasítson meg téged\, hogy népek sokasága támadjon belőled! 4Adja neked Ábrahám áldását\, neked és utódaidnak veled együtt\, hogy birtokba vedd ezt az országot\, ahol jövevény vagy\, amelyet Ábrahámnak adott az Isten. 5Így küldte el Izsák Jákóbot\, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz\, az arám Betúél fiához\, Rebekának\, Jákób és Ézsau anyjának a bátyjához. 6Ézsau látta\, hogy Izsák megáldotta Jákóbot\, és elküldte Paddan-Arámba\, hogy ott vegyen feleséget\, és amikor megáldotta\, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül\, 7és Jákób engedelmeskedett apjának és anyjának\, és elment Paddan-Arámba. 8Látta tehát Ézsau\, hogy apja\, Izsák a kánaáni leányokat rosszaknak tartja. 9Elment ezért Ézsau Izmaelhez\, és feleségül vette addigi feleségei mellé Mahalatot\, Ábrahám fiának\, Izmaelnek a leányát\, Nebájótnak a húgát. \n10Jákób pedig elindult Beérsebából\, és Hárán felé tartott. 11Elért egy helyre\, és ott töltötte az éjszakát\, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül\, a feje alá tette\, és lefeküdt azon a helyen. 12És álmot látott: Egy lépcső állt a földön\, amelynek teteje az égig ért\, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13Odafönt pedig az ÚR állt\, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR\, atyádnak\, Ábrahámnak Istene\, és Izsáknak Istene! Ezt a földet\, amelyen fekszel\, neked adom és a te utódaidnak. 14Annyi utódod lesz\, mint a föld pora\, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre\, északra és délre\, és általad nyer áldást\, meg utódod által a föld minden nemzetsége. 15Mert én veled vagyok\, megőrizlek téged\, akárhova mégy\, és visszahozlak erre a földre. Bizony\, nem hagylak el\, amíg nem teljesítem\, amit megígértem neked. 16Amikor Jákób fölébredt álmából\, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen\, és én nem tudtam! 17Félelem fogta el\, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez\, mint Isten háza és a menny kapuja.\n18Reggel fölkelt Jákób\, fogta azt a követ\, amely a fejealja volt\, fölállította szent oszlopként\, és olajat öntött a tetejére. 19Azután elnevezte azt a helyet Bételnek – azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. 20És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten\, és megőriz ezen az úton\, amelyen most járok\, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát\, 21és épségben visszatérek apám házába\, akkor az ÚR lesz az én Istenem. 22Ez a kő pedig\, amelyet szent oszlopként állítottam föl\, Isten háza lesz\, és bármit adsz nekem\, a tizedét neked adom.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-10/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220909T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220909T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220908T220012Z
LAST-MODIFIED:20220818T114208Z
UID:6672-1662681600-1662766200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 9.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 16\,1-12 \n1Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti\, ti is úgy cselekedjetek\, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. 2A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt\, ami tőle telik\, hogy ne akkor történjék a gyűjtés\, amikor odamegyek. 3Amikor pedig megérkezem\, azokat\, akiket ti alkalmasnak találtok\, elküldöm ajánlólevéllel\, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe. 4Ha pedig érdemes lesz\, hogy én is elmenjek\, eljönnek velem együtt. \n5Hozzátok pedig akkor megyek\, ha átutaztam Makedónián. Mert Makedónián átutazom\, 6de nálatok talán ott is maradok\, vagy át is telelek\, hogy ti indítsatok útnak\, ahova majd megyek. 7Mert nem most\, átutazóban akarlak meglátogatni titeket\, hanem remélem\, hogy egy ideig ott is maradok nálatok\, ha az Úr megengedi. 8Efezusban pünkösdig maradok\, 9mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem\, de az ellenfél is sok. \n10Ha pedig megérkezik Timóteus\, legyen gondotok rá\, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok\, mert az Úr munkáját végzi ő is\, akárcsak én. 11Senki se nézze le tehát\, hanem indítsátok útnak békességgel\, hogy eljöjjön hozzám\, mert várom őt a testvérekkel együtt. 12Ami pedig Apollós testvért illeti\, nagyon kértem\, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt\, de semmiképpen sem akart most elmenni. De el fog menni\, mihelyt alkalma lesz rá. \nMózes első könyve 27\,34-46 \n34Amikor meghallotta Ézsau apja szavait\, hangosan és igen keservesen fölkiáltott\, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is\, apám! 35De ő ezt felelte: Öcséd álnok módon bejött\, és elvette az áldásodat. 36Ézsau így felelt: Méltán nevezték el Jákóbnak\, hiszen már másodszor csapott be engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat\, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt kérdezte: Nem tartottál meg nekem az áldásból valamit? 37Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már úrrá tettem őt feletted\, és szolgájává tettem valamennyi testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetnék hát érted\, fiam? 38Ézsau ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt\, apám? Áldj meg engem is\, apám! És Ézsau keserves sírásra fakadt. 39Apja\, Izsák erre megszólalt\, és ezt mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed\, nem hull rád égi harmat. 40Fegyvered éltet\, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz\, letöröd igáját nyakadról! 41Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt\, amellyel megáldotta őt az apja. Ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok\, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor majd megölöm az öcsémet\, Jákóbot. 42De Rebekának hírül vitték nagyobbik fiának\, Ézsaunak a szavait\, ezért magához hívatta kisebbik fiát\, Jákóbot\, és ezt mondta neki: Bátyád\, Ézsau bosszút forral ellened\, és meg akar ölni. 43Azért\, fiam\, hallgass a szavamra: indulj\, menekülj bátyámhoz\, Lábánhoz Háránba! 44Maradj nála egy ideig\, amíg bátyád haragja elmúlik. 45Ha majd elfordul rólad bátyád haragja\, és elfelejti\, hogy mit követtél el ellene\, akkor majd érted küldök\, és hazahozatlak onnan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket ugyanazon a napon? 46Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget\, olyat\, mint ezek\, ennek az országnak a leányai közül\, mit ér akkor az életem?
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-9/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220908T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220908T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220907T220051Z
LAST-MODIFIED:20220818T114101Z
UID:6670-1662595200-1662679800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szpetember 8.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 15\,35-58 \n35De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? 36Esztelen! Amit elvetsz\, nem kel életre\, míg előbb meg nem hal\, 37és amikor vetsz\, nem a leendő testet veted el\, hanem csak a magot\, talán búzáét vagy valami másét. 38De Isten olyan testet ad annak\, amilyet elhatározott\, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet. 39Nem minden test egyforma\, hanem más az embereké\, más az állatoké\, más a madaraké\, és más a halaké. 40Vannak mennyei testek\, és vannak földi testek\, de más a mennyeiek fényessége\, és más a földieké. 41Más a nap fényessége\, más a hold fényessége\, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. 42Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban\, feltámasztatik romolhatatlanságban; 43elvettetik gyalázatban\, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben\, feltámasztatik erőben. 44Elvettetik földi test\, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test\, van lelki test is. 45Így is van megírva: „Az első ember\, Ádám\, élőlénnyé lett”\, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké. 46De nem a lelki az első\, hanem a földi\, azután a lelki. 47Az első ember a föld porából való\, a második ember mennyből való. 48Amilyen a földből való\, olyanok a földiek is\, és amilyen a mennyből való\, olyanok a mennyeiek is. 49És amint viseltük a földinek a képét\, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. 50Azt mondom\, testvéreim\, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát\, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51Íme\, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni\, de mindnyájan el fogunk változni. 52Hirtelen egy szempillantás alatt\, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona\, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban\, mi pedig elváltozunk. 53Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie\, és e halandónak halhatatlanságba.\n54Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik\, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik\, akkor teljesül be\, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! 55Halál\, hol a te diadalod? Halál\, hol a te fullánkod?” 56A halál fullánkja a bűn\, a bűn ereje pedig a törvény. 57De hála legyen Istennek\, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! 58Ezért\, szeretett testvéreim\, legyetek szilárdak\, rendíthetetlenek\, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában\, hiszen tudjátok\, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. \nMózes első könyve 27\,1-33 \n\n1Amikor Izsák megöregedett\, és annyira meggyengült már a szeme\, hogy nem is látott\, behívta a nagyobbik fiát\, Ézsaut\, és így szólt hozzá: Fiam! Ő felelt neki: Itt vagyok. 2Izsák ezt mondta: Lásd\, én megöregedtem\, bármikor meghalhatok. 3Most hát fogd a fegyvereidet\, tegzedet és íjadat\, menj ki a mezőre\, és lőj nekem valami vadat! 4Azután készíts nekem finom falatokat\, ahogyan én szeretem\, és hozd be nekem\, hogy egyem\, és megáldjalak\, mielőtt meghalok! 5Rebeka azonban hallgatózott\, amikor Izsák a fiával\, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a mezőre\, hogy vadat lőjön\, és elhozza\, 6Rebeka ezt mondta fiának\, Jákóbnak: Hallottam\, hogy apád a bátyáddal\, Ézsauval beszélt\, és ezt mondta: 7Hozz nekem vadat\, és készíts finom falatokat\, hogy egyem\, és megáldjalak az ÚR színe előtt\, mielőtt meghalok! 8Most azért\, fiam\, hallgass a szavamra\, amit most megparancsolok neked! 9Menj el a nyájhoz\, és hozz onnan két kecskegidát a javából\, hadd készítsek abból apádnak finom falatokat\, ahogyan ő szereti! 10Azután vidd be apádnak\, hogy egyék\, és téged áldjon meg\, mielőtt meghal! 11De Jákób ezt mondta anyjának\, Rebekának: Igen\, de Ézsau bátyám szőrös\, én pedig simabőrű vagyok. 12Hátha megtapogat az apám\, és akkor azt hiszi\, hogy csúfot űzök belőle\, és áldás helyett átkot szerzek magamnak. 13De az anyja ezt mondta neki: Engem sújtson az az átok\, fiam! Te csak hallgass a szavamra\, eredj\, és hozd\, amit mondtam! 14Elment tehát\, elhozta a gidákat\, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a finom falatokat\, ahogyan az apja szerette. 15Akkor fogta Rebeka nagyobbik fiának\, Ézsaunak a legszebb ruháját\, amely nála volt otthon\, és felöltöztette Jákóbot\, a kisebbik fiát\, 16a kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát. 17Azután kezébe adta fiának\, Jákóbnak a finom falatokat és a kenyeret\, amelyet készített. 18Akkor Jákób bement az apjához\, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te\, fiam? 19Jákób ezt felelte apjának: Én vagyok Ézsau\, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem\, ahogyan mondtad nekem. Gyere\, ülj hát fel\, és egyél a vadpecsenyéből\, azután áldj meg engem! 20Izsák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar\, fiam? Ő erre így felelt: Mert Istened\, az ÚR elém vezette. 21Akkor Izsák ezt mondta Jákóbnak: Gyere közelebb\, hadd tapogassalak meg\, fiam\, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam\, vagy sem? 22Jákób közelebb ment apjához\, Izsákhoz\, aki megtapogatta\, és ezt gondolta: A hang Jákób hangja\, de a kéz Ézsau keze. 23Nem ismerte meg őt\, mivel szőrös volt a keze\, mint bátyjának\, Ézsaunak a keze\, ezért áldotta meg őt. 24De megkérdezte: Te vagy az\, fiam\, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok. 25Akkor ezt mondta: Hozd ide\, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből\, hogy utána megáldjalak téged! Odavitte neki\, és ő megette. Bort is vitt neki\, ő pedig megitta.\n26Akkor ezt mondta neki az apja\, Izsák: Gyere közelebb\, és csókolj meg\, fiam! 27Erre odament\, és megcsókolta őt. Amikor Izsák megérezte ruhájának az illatát\, megáldotta őt\, és ezt mondta: Lám\, fiam illata olyan\, mint a mező illata\, amelyet megáldott az ÚR. 28Adjon neked az Isten égi harmatot\, zsíros földet\, sok gabonát és mustot! 29Népek szolgáljanak neked\, nemzetek boruljanak le előtted! Légy ura testvéreidnek\, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz\, aki átkoz\, áldott\, aki téged áld!\n30Miután elmondta Izsák Jákób felett az áldást\, Jákób éppen csak kijött apjától\, Izsáktól\, amikor a bátyja\, Ézsau is megjött a vadászatból. 31Ő is elkészítette a finom falatokat\, bevitte apjának\, és ezt mondta neki: Kelj föl\, apám\, egyél a fiad vadpecsenyéjéből\, és azután áldj meg engem! 32De az apja\, Izsák\, ezt kérdezte tőle: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad\, Ézsau. 33Ekkor megrendült Izsák\, nagyon-nagyon megrendült\, és ezt kérdezte: Ki volt akkor az\, aki vadat lőtt\, behozta nekem\, meg is ettem mind\, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam\, és áldott is lesz!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szpetember-8/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220907T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220907T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220906T220047Z
LAST-MODIFIED:20220818T104234Z
UID:6668-1662508800-1662593400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 7.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 15\,12-34 \n12Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük\, hogy feltámadt a halottak közül\, hogyan mondhatják közületek némelyek\, hogy nem támadnak fel a halottak? 13Hiszen ha nem támadnak fel a halottak\, akkor Krisztus sem támadt fel. 14Ha pedig Krisztus nem támadt fel\, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk\, de hiábavaló a ti hitetek is. 15Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk\, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk\, hogy feltámasztotta Krisztust\, akit azonban nem támasztott fel\, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16Mert ha a halottak nem támadnak fel\, Krisztus sem támadt fel. 17Ha pedig Krisztus nem támadt fel\, semmit sem ér a ti hitetek\, még bűneitekben vagytok. 18Sőt akkor azok is elvesztek\, akik Krisztusban hunytak el. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban\, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.\n20Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül\, mint az elhunytak zsengéje. 21Mivel ember által van a halál\, ember által van a halottak feltámadása is. 22Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak\, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 23Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus\, azután az ő eljövetelekor következnek azok\, akik a Krisztuséi. 24Azután jön a vég\, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának\, amikor eltöröl minden fejedelemséget\, minden hatalmat és erőt. 25Mert addig kell uralkodnia\, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. 26Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 27Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja\, hogy mindent az ő lába alá vetett\, nyilvánvaló\, hogy annak kivételével\, aki neki alávetett mindent. 28Amikor pedig majd alávettetett neki minden\, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak\, aki alávetett neki mindent\, hogy Isten legyen minden mindenekben. 29Különben mi értelme van annak\, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel\, miért keresztelkednek meg értük? 30Miért vállalunk veszedelmet mi is minden pillanatban? 31Naponként a halállal nézünk szembe\, oly igaz ez\, testvéreim\, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban\, a mi Urunkban. 32Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban\, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel\, akkor „együnk és igyunk\, mert holnap úgyis meghalunk”. 33Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” 34Legyetek valóban józanok\, és ne vétkezzetek\, mert némelyek nem ismerik Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt. \nMózes első könyve 26 \n1Egyszer éhínség támadt az országban\, azon az első éhínségen kívül\, amely Ábrahám idejében volt. Ekkor elment Izsák Abímelekhez\, a filiszteusok királyához Gerárba. 2Mert megjelent neki az ÚR\, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba\, hanem abban az országban lakj\, amelyet én mondok neked! 3Maradj jövevényként ebben az országban\, én pedig veled leszek\, és megáldalak\, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind\, és megtartom azt az esküt\, amelyet apádnak\, Ábrahámnak tettem. 4És úgy megszaporítom utódaidat\, hogy annyian lesznek\, mint égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat\, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe\, 5mert hallgatott Ábrahám a szavamra\, és megtartotta mindazt\, amit elrendeltem: parancsolataimat\, rendelkezéseimet és utasításaimat.\n6Izsák Gerárban telepedett le. 7Amikor annak a helynek a lakosai a felesége felől kérdezősködtek\, a húgának mondta őt. Félt bevallani\, hogy a felesége\, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rebeka miatt\, hiszen szép asszony volt. 8Amikor már jó ideje ott lakott\, történt\, hogy Abímelek\, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon\, és meglátta Izsákot\, amint a feleségével\, Rebekával nevetgélt. 9Ekkor hívatta Abímelek Izsákot\, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad\, hogy a húgod?! Izsák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam\, hogy meg fogok halni miatta. 10Akkor így szólt Abímelek: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshetett volna\, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál\, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. 11Abímelek ezért megparancsolta az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl\, halállal lakoljon! \n12Izsák ezután vetett azon a földön\, és százszorosát aratta abban az esztendőben\, úgy megáldotta őt az ÚR. 13Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott\, míg végül is dúsgazdaggá lett. 14Volt juhnyája\, marhacsordája és nagy szolgahada\, s ezért féltékenyek lettek rá a filiszteusok. 15Mindazokat a kutakat\, amelyeket apjának\, Ábrahámnak az idejében apja szolgái ástak\, betömték a filiszteusok\, és teleszórták földdel. 16Abímelek ekkor így szólt Izsákhoz: Menj el tőlünk\, mert sokkal hatalmasabb lettél\, mint mi! 17El is ment onnan Izsák. Gerár völgyében ütött tábort\, és ott lakott. 18Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat\, amelyeket apjának\, Ábrahámnak az idejében ástak\, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat\, ahogyan apja nevezte őket. 19Egyszer Izsák szolgái a völgyben ástak\, és ott olyan kutat találtak\, amelyben forrásvíz volt. 20A gerári pásztorok azonban perlekedni kezdtek Izsák pásztoraival\, és ezt mondták: Mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek: mert civakodtak vele. 21Azután egy másik kutat ástak\, de amiatt is perlekedtek vele\, ezért azt Szitnának nevezte el. 22Onnan is továbbvonult\, és egy másik kutat ásott\, amely miatt már nem perlekedtek vele\, ezért azt Rehóbótnak nevezte el\, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk az ÚR\, és szaporodhatunk ezen a földön. 23Onnan fölment Beérsebába. 24Azon az éjszakán megjelent neki az ÚR\, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak\, Ábrahámnak Istene. Ne félj\, mert én veled vagyok\, megáldalak\, és megsokasítom utódaidat szolgámért\, Ábrahámért! 25Ezért Izsák épített ott egy oltárt\, és segítségül hívta az ÚR nevét. Majd felverte ott a sátrát\, szolgái pedig kutat ástak ott.\n26Majd elment hozzá Abímelek Gerárból barátjával\, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával\, Píkóllal. 27Izsák ezt kérdezte tőlük: Miért jöttetek hozzám? Hiszen ti gyűlöltök engem\, és elűztetek magatok közül. 28De ők ezt felelték: Meg kellett látnunk\, hogy veled van az ÚR. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel kötött megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled\, 29hogy nem teszel rosszat velünk\, ahogyan mi sem bántottunk téged\, csak jót tettünk veled\, és békével bocsátottunk el. Hiszen az ÚR áldott embere vagy te! 30Akkor lakomát készített nekik\, majd ettek és ittak. 31Amikor reggel fölkeltek\, esküt tettek egymásnak\, azután elbocsátotta őket Izsák\, és békével mentek el tőle.\n32Még aznap megérkeztek Izsák szolgái\, és jelentették\, hogy kutat ástak\, és ezt mondták neki: Vizet találtunk! 33És elnevezte azt Sibának\, ezért Beérseba annak a városnak a neve még ma is. 34Amikor Ézsau negyvenéves volt\, feleségül vette Juditot\, a hettita Beérí leányát és Boszmatot\, a hettita Élón leányát. 35Ezek igen megkeserítették Izsák és Rebeka életét.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-7/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220906T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220906T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220905T220059Z
LAST-MODIFIED:20221002T155853Z
UID:6666-1662422400-1662507000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 6.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 15\,1-11 \n1Eszetekbe juttatom\, testvéreim\, az evangéliumot\, amelyet hirdettem nektek\, amelyet be is fogadtatok\, amelyben meg is maradtatok. 2Általa üdvözültök is\, ha megtartjátok úgy\, ahogy én hirdettem is nektek\, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3Mert én elsősorban azt adtam át nektek\, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint\, 4eltemették\, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint\, 5és megjelent Kéfásnak\, majd a tizenkettőnek. 6Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre\, akik közül a legtöbben még mindig élnek\, néhányan azonban elhunytak. 7Azután megjelent Jakabnak\, majd valamennyi apostolnak. 8Legutoljára pedig\, mint egy torzszülöttnek\, megjelent nekem is. 9Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között\, aki arra sem vagyok méltó\, hogy apostolnak nevezzenek\, mert üldöztem Isten egyházát. 10De Isten kegyelméből vagyok\, ami vagyok\, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló\, sőt többet fáradoztam\, mint ők mindnyájan; de nem én\, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11Azért akár én\, akár ők: így prédikálunk\, és így lettetek hívőkké. \nMózes első könyve 25 \n1Ábrahám ismét megnősült\, feleségének Ketúrá volt a neve. 2Ő szülte neki Zimránt\, Joksánt\, Medánt\, Midjánt\, Jisbákot és Súahot. 3Joksán nemzette Sábát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak\, a letúsiak és a leummiak. 4Midján fiai pedig: Éfá\, Éfer\, Hanók\, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá leszármazottjai.\n5Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét\, 6a fiaknak\, akiket másodfeleségei szültek Ábrahámnak\, Ábrahám csak ajándékokat adott\, és még életében eltávolította őket fia\, Izsák mellől kelet felé\, egy keleti országba. \n7Ábrahám életkora\, amit megért\, százhetvenöt év volt. 8Akkor elhunyt Ábrahám\, meghalt késő vénségében\, öregen\, betelve az élettel\, és elődei mellé került. 9Fiai\, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban\, Efrónnak\, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén\, Mamréval szemben\, 10azon a szántóföldön\, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot\, ahol Sárát\, a feleségét. 11Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát\, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott. \n12Ez Ábrahám fiának\, Izmaelnek a nemzetsége\, akit az egyiptomi Hágár\, Sára szolgálóleánya szült Ábrahámnak. 13Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót\, azután következett Kédár\, Adbeél és Mibszám\, 14továbbá Mismá\, Dúmá és Masszá\, 15Hadad\, Témá\, Jetúr\, Náfís és Kédmá. 16Ezek Izmael fiai\, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem\, törzseiknek megfelelően. 17Izmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt\, meghalt\, és elődei mellé került. 18Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak\, amely Egyiptomtól keletre\, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is. \n19Ez Izsáknak\, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. 20Izsák negyvenesztendős volt\, amikor feleségül vette Rebekát\, az arám Betúél leányát\, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. 21És Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért\, mert meddő volt. Az ÚR pedig engedett könyörgésének\, úgyhogy teherbe esett Rebeka\, a felesége. 22De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van\, minek is élek? Elment azért\, hogy megkérdezze az URat. 23Az ÚR pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben\, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál\, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek.\n24Elérkezett szülésének a napja\, s íme\, ikrek voltak a méhében. 25Világra jött az első: vöröses volt\, és mindenütt szőrös\, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26Azután világra jött a testvére\, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt\, amikor ezek megszülettek. \n27Amikor a fiúk felnőttek\, Ézsau a vadászathoz értő\, szabadban élő ember lett\, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. 28Ezért Izsák Ézsaut szerette\, mert ízlett neki a vad\, Rebeka viszont Jákóbot szerette. 29Egyszer Jákób valami főzeléket főzött\, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről. 30Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből\, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. 31De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! 32Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok; mit számít nekem az az elsőszülöttségi jog? 33Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki\, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. 34Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett\, ivott\, azután fölkelt\, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-6/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220905T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220905T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220904T220044Z
LAST-MODIFIED:20220818T100546Z
UID:6664-1662336000-1662420600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 5.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 14\,26-40 \n26Mi következik mindezekből\, testvéreim? Amikor összejöttök\, kinek-kinek van zsoltára\, tanítása\, kinyilatkoztatása\, nyelveken szólása\, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! 27Ha nyelveken szól is valaki\, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak\, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! 28Ha pedig nincs magyarázó\, hallgasson a gyülekezetben\, csak önmagához szóljon és Istenhez! 29A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak\, a többiek pedig ítéljék meg! 30De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást\, az előző hallgasson el! 31Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok\, hogy mindenki tanuljon\, és mindenki bátorítást kapjon. 32A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. 33Mert Isten nem a zűrzavarnak\, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik\, 34az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben\, mert nincs megengedve nekik\, hogy beszéljenek\, hanem engedelmeskedjenek\, ahogyan a törvény is mondja. 35Ha pedig meg akarnak tudni valamit\, otthon kérdezzék meg a férjüket\, mert szégyen az asszonyra\, ha a gyülekezetben beszél. 36Vajon tőletek indult ki az Isten igéje\, vagy egyedül hozzátok jutott el? 37Ha valaki azt tartja magáról\, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember\, tudja meg\, hogy amit nektek írok\, az az Úr parancsolata. 38És ha valaki ezt nem ismeri el\, ne ismertessék el. 39Ezért\, testvéreim\, törekedjetek a prófétálásra\, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! 40Azonban minden illendően és rendben történjék! \nMózes első könyve 24\,50-67 \n50Lábán és Betúél így válaszolt: Az ÚRtól indult el ez a dolog\, mi nem mondhatunk neked sem rosszat\, sem jót. 51Itt van Rebeka\, fogd és menj! Legyen urad fiának a felesége\, ahogyan elvégezte az ÚR. 52Amikor Ábrahám szolgája hallotta ezeket a szavakat\, földre borult az ÚR előtt. 53Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő\, és Rebekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is. 54Majd ettek és ittak az emberekkel együtt\, akik vele voltak\, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel\, így szólt: Bocsássatok el uramhoz! 55A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig\, azután elmehet! 56De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza\, hiszen az ÚR szerencséssé tette utamat! Bocsássatok el\, hadd menjek uramhoz! 57Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt\, és kérdezzük meg őt magát! 58Odahívták Rebekát\, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek! 59Elbocsátották tehát húgukat\, Rebekát és a dajkáját meg Ábrahám szolgáját embereivel együtt. 60Megáldották Rebekát\, és ezt mondták neki: Húgunk\, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát!\n61Azután fölkelt Rebeka és szolgálóleányai\, felültek a tevékre\, és követték azt az embert. A szolga pedig fogta Rebekát\, és elment. 62Izsák éppen megérkezett a Lahajrói-kúttól\, mert a Délvidéken lakott. 63Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett\, látta\, hogy tevék közelednek. 64Rebeka is föltekintett\, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről\, 65és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi\, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő\, és eltakarta magát. 66A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt\, amit végzett. 67Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának\, Sárának a sátrába\, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt\, és megvigasztalódott anyja halála után.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-5/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220904T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220904T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220903T220017Z
LAST-MODIFIED:20220818T100436Z
UID:6662-1662249600-1662334200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 4.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 14\,1-25 \n1Törekedjetek a szeretetre\, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat\, de leginkább azt\, hogy prófétáljatok. 2Mert aki nyelveken szól\, nem emberekhez szól\, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki\, mert a Lélek által szól titkokat. 3Aki pedig prófétál\, emberekhez szól\, és ezzel épít\, bátorít\, vigasztal. 4Aki nyelveken szól\, önmagát építi\, aki pedig prófétál\, a gyülekezetet építi. 5Szeretném ugyan\, ha mindnyájan szólnátok nyelveken\, de még inkább\, ha prófétálnátok; mert nagyobb az\, aki prófétál\, mint az\, aki nyelveken szól\, kivéve\, ha meg is magyarázza\, hogy a gyülekezet is épüljön belőle.\n6Ha pedig\, testvéreim\, elmegyek hozzátok\, és nyelveken szólok\, mit használok nektek\, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben\, prófétálásban vagy tanításban? 7Az élettelen hangszerek\, akár fuvola\, akár lant\, ha nem adnak különböző hangokat\, hogyan ismerjük fel\, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? 8Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad\, ki fog a harcra készülni? 9Így van veletek is\, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan\, hogyan fogják megérteni\, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. 10Ki tudja\, hányféle nyelv van ezen a világon\, és egyik sem értelmetlen. 11Ha tehát nem ismerem a nyelvet\, a beszélőnek idegen maradok\, és a beszélő is idegen lesz nekem. 12Ezért ti is\, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat\, arra igyekezzetek\, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. 13Ezért aki nyelveken szól\, imádkozzék azért\, hogy magyarázatot is tudjon adni. 14Mert ha nyelveken szólva imádkozom\, a lelkem ugyan imádkozik\, de az értelmemet nem használom. 15Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel\, de imádkozom értelemmel is\, dicséretet éneklek lélekkel\, de dicséretet éneklek értelemmel is. 16Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet\, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el\, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra\, amikor nem is tudja\, mit beszélsz? 17Mert a te hálaadásod ugyan jó\, de a másik nem épül belőle. 18Hálát adok Istennek\, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni\, 19de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel\, hogy másokat is tanítsak\, mintsem tízezer szót nyelveken. 20Testvéreim\, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek\, hanem a rosszban legyetek kiskorúak\, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. 21A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez\, de így sem hallgatnak rám”\, ezt mondja az Úr. 22Úgyhogy a nyelveken szólás jel\, de nem a hívőknek\, hanem a hitetleneknek\, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek\, hanem a hívőknek szól. 23Ha tehát összejön az egész gyülekezet\, és mindnyájan nyelveken szólnak\, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek\, nem azt fogják-e mondani\, hogy őrjöngtök? 24De ha valamennyien prófétálnak\, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan\, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról\, mindenki megítéli\, 25és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek\, úgyhogy arcra borulva imádja Istent\, és hirdeti\, hogy Isten valóban közöttetek van. \nMózes első könyve 24\,28-49 \n28A leány pedig elszaladt\, és elmondta anyja háza népének\, hogy mi történt. 29Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz. 30Látta ugyanis a függőt és a húga kezén levő karpereceket\, és hallotta húgának\, Rebekának a szavait\, aki elmondta\, hogy miről beszélt vele az az ember. Odament tehát ahhoz az emberhez\, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál\, 31és így szólt: Jöjj be\, áldott embere az ÚRnak\, mit állsz idekint? Én már előkészítettem a házat és a tevék helyét is. 32Az ember bement a házba\, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot\, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak\, hogy megmossák a lábát\, meg a vele levő emberek lábát is. 33Majd ennivalót tettek eléje\, de ő így szólt: Nem eszem\, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj! 34Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok. 35Az ÚR igen megáldotta az én uramat\, aki meggazdagodott: adott neki juhokat\, marhákat\, ezüstöt\, aranyat\, szolgákat\, szolgálóleányokat\, tevéket és szamarakat. 36Uram felesége\, Sára öregkorában szült fiút uramnak\, és ő mindenét a fiúnak adta. 37Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül\, akiknek a földjén lakom\, 38hanem menj el apám házához\, az én nemzetségemhez\, és onnan hozz feleséget a fiamnak! 39S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem? – 40akkor így felelt nekem: Az ÚR\, akinek a színe előtt járok\, elküldi majd angyalát veled\, és szerencséssé teszi utadat\, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből\, apám házából. 41Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól\, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked\, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól. 42Amikor ma a forráshoz értem\, ezt mondtam: URam\, Ábrahámnak\, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat\, amelyen járok! 43Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy\, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak\, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból\, 44és az ezt feleli nekem: Igyál\, sőt még a tevéidnek is merítek! – az legyen az a leány\, akit az ÚR az én uram fiának rendelt.\n45Még végig sem mondtam ezt magamban\, máris jött Rebeka korsóval a vállán\, lement a forráshoz\, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! 46Ő gyorsan levette a korsóját\, és így felelt: Igyál\, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam\, és ő a tevéket is megitatta. 47Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok\, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába tettem\, a karpereceket pedig a kezére. 48Azután meghajoltam\, leborultam az ÚR előtt\, és áldottam az URat\, Ábrahámnak\, az én uramnak Istenét\, aki a helyes úton vezérelt engem\, hogy az én uram testvérének leányát vihessem el feleségül a fiának. 49Most azért\, ha meg akarjátok mutatni\, hogy szeretitek uramat\, és hűek vagytok hozzá\, mondjátok meg nekem! De ha nem\, azt is mondjátok meg\, mert akkor máshol kell tovább keresgélnem!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-4/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220903T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220903T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220902T220025Z
LAST-MODIFIED:20220818T100309Z
UID:6660-1662163200-1662247800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 3.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 13 \n1Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is\, szeretet pedig nincs bennem\, olyanná lettem\, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. 2És ha prófétálni is tudok\, ha minden titkot ismerek is\, és minden bölcsességnek birtokában vagyok\, és ha teljes hitem van is\, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el\, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3És ha szétosztom az egész vagyonomat\, és testem tűzhalálra szánom\, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4A szeretet türelmes\, jóságos; a szeretet nem irigykedik\, a szeretet nem kérkedik\, nem fuvalkodik fel. 5Nem viselkedik bántóan\, nem keresi a maga hasznát\, nem gerjed haragra\, nem rója fel a rosszat. 6Nem örül a hamisságnak\, de együtt örül az igazsággal. 7Mindent elfedez\, mindent hisz\, mindent remél\, mindent eltűr. 8A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9Mert töredékes az ismeretünk\, és töredékes a prófétálásunk. 10Amikor pedig eljön a tökéletes\, eltöröltetik a töredékes. 11Amikor gyermek voltam\, úgy szóltam\, mint gyermek\, úgy gondolkodtam\, mint gyermek\, úgy értettem\, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem\, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12Mert most tükör által homályosan látunk\, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem\, akkor pedig úgy fogok ismerni\, ahogyan engem is megismert Isten. 13Most azért megmarad a hit\, a remény\, a szeretet\, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. \nMózes első könyve 24\,1-27 \n1Ábrahám élemedett korú\, öreg ember lett\, és az ÚR mindennel megáldotta Ábrahámot. 2Egyszer azt mondta Ábrahám háza legöregebb szolgájának\, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá\, 3hadd eskesselek meg az ÚRra\, az ég és föld Istenére\, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget\, akik között lakom\, 4hanem elmész hazámba\, a rokonságomhoz\, és onnan hozol feleséget a fiamnak\, Izsáknak! 5De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre\, ahonnan eljöttél? 6Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól\, hogy visszavidd oda a fiamat! 7Az ÚR\, az ég Istene\, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről\, aki beszélt velem\, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – ő elküldi majd angyalát előtted\, hogy onnan hozhass feleséget a fiamnak. 8Ha a leány nem akar követni téged\, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól\, de a fiamat nem viheted vissza oda. 9Ekkor a szolga odatette kezét urának\, Ábrahámnak a csípője alá\, és megesküdött neki erre a dologra.\n10Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának tevéi közül az útra\, és magához vett urától mindenféle értékes dolgot. Elindult\, és elment Arám-Naharajimba\, Náhór városába. 11A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál estefelé\, amikor vízért jártak az asszonyok. 12Akkor ezt mondta: URam\, Ábrahámnak\, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma\, és mutasd meg hűségedet az én uram\, Ábrahám iránt! 13Ideállok a forrás mellé\, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. 14Legyen úgy\, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat\, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál\, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak\, Izsáknak\, és ebből tudom meg\, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt!\n15Még végig sem mondta ezt\, máris jött Rebeka korsóval a vállán. Ő Betúélnak\, Milká fiának volt a leánya\, Milká pedig Ábrahám testvérének\, Náhórnak volt a felesége. 16Nagyon szép leány volt\, hajadon\, akinek még nem volt dolga férfival. Lement a forráshoz\, megtöltötte a korsóját\, és feljött. 17Ekkor a szolga odaszaladt hozzá\, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! 18A leány így felelt: Igyál\, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe\, és inni adott neki. 19Miután eleget adott neki inni\, így szólt: Tevéidnek is merítek\, míg eleget nem isznak. 20Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba\, azután ismét odaszaladt meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. 21Az ember közben némán figyelte\, hogy megtudja\, szerencséssé tette-e útját az ÚR\, vagy sem. 22Miután a tevék már eleget ittak\, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt\, és a leány kezére való két karperecet\, tíz aranysekel súlyút\, 23és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem\, van-e számunkra hely éjszakára apád házánál? 24Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok\, Milká fiáé\, akit ő Náhórnak szült. 25Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is\, abrak is\, meg hely is van éjszakára. 26Akkor az ember meghajolt\, leborult az ÚR előtt\, 27és ezt mondta: Áldott az ÚR\, Ábrahámnak\, az én uramnak Istene\, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól. Az ÚR vezérelt engem ezen az úton uram testvérének házához.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-3/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220902T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220902T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220901T220023Z
LAST-MODIFIED:20220818T100059Z
UID:6658-1662076800-1662161400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 2.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 12\,12-31 \n12Mert ahogyan a test egy\, bár sok tagja van\, de a test valamennyi tagja\, noha sokan vannak\, mégis egy test\, ugyanúgy a Krisztus is. 13Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk\, akár zsidók\, akár görögök\, akár rabszolgák\, akár szabadok\, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. 14Mert a test sem egy tagból áll\, hanem sokból. 15Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz\, nem vagyok a test része”\, vajon azért nem a test része-e? 16És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem\, nem vagyok a test része”\, vajon azért nem a test része-e? 17Ha a test csupa szem\, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás\, hol lenne a szaglás? 18Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben\, egyenként mindegyiket\, ahogyan akarta. 19Ha pedig valamennyi egy tag volna\, hol volna a test? 20Így bár sok tagja van\, mégis egy a test. 21Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”\, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” 22Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek\, 23és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk\, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül\, és amelyek ékesség nélküliek\, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva\, 25hogy ne legyen meghasonlás a testben\, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 26És így ha szenved az egyik tag\, vele együtt szenved valamennyi\, ha dicsőségben részesül az egyik tag\, vele együtt örül valamennyi. 27Ti pedig Krisztus teste vagytok\, és egyenként annak tagjai. 28Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban\, másodszor prófétákká\, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket\, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra\, gyámolításra\, vezetésre\, nyelveken szólásra. 29Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? 30Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni?\n31De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. \nMózes első könyve 23 \n1Sára százhuszonhét évig élt\, ennyi volt Sára életkora. 2Amikor meghalt Sára Kirjat-Arbában\, azaz a Kánaán földjén lévő Hebrónban\, Ábrahám bement Sárához\, hogy meggyászolja és elsirassa őt. 3Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől\, és így szólt a hettitákhoz: 4Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok\, hogy oda temethessem halottamat! 5A hettiták ezt felelték Ábrahámnak: 6Hallgass meg bennünket\, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk\, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat. 7Ekkor fölkelt Ábrahám\, meghajolt a föld tulajdonosai\, a hettiták előtt\, 8és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok\, hogy eltemessem halottamat\, hallgassatok meg engem\, és bírjátok rá Efrónt\, Cóhar fiát\, 9hogy adja el nekem a makpélai barlangját\, amely a szántóföldje végén van! Teljes áron adja el\, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek! 10Efrón is ott ült a hettiták között. Ez a hettita Efrón így szólt Ábrahámhoz a hettitáknak és mindazoknak a füle hallatára\, akik a város kapujában összejöttek: 11Nem\, uram! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd csak el a halottadat! 12Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt\, 13és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát\, fogadd el tőlem\, azután oda temetem halottamat. 14De Efrón így felelt Ábrahámnak: 15Hallgass rám\, uram! Négyszáz sekel ezüstöt ér ez a föld. Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat! 16Ábrahám engedett Efrónnak\, és kimért Ábrahám Efrónnak annyi ezüstöt\, amennyit mondott a hettiták füle hallatára: négyszáz sekel ezüstöt a kereskedők által használt sekel szerint. 17Így ment át Efrón makpélai szántóföldje\, amely Mamréval szemben van: a szántóföld\, a rajta lévő barlang és minden fa a szántóföld egész határában körös-körül 18Ábrahám birtokába a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára\, akik a város kapujában összejöttek. 19Azután eltemette Ábrahám a feleségét\, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában\, Mamréval\, azaz Hebrónnal szemben\, Kánaán földjén. 20Így került Ábrahám birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-2/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220901T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220902T230000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220901T121707Z
LAST-MODIFIED:20220901T121929Z
UID:6735-1662019200-1662159600@nemmind1.hu
SUMMARY:Towerful Events
DESCRIPTION:Évadzáró fieszta a templomkertben! \n2022. szptember 2-án dupla koncerttel zárjuk az évadot: \n19:30 órakor Valami Swing \n21:00 órakor Jumping Matt and His Combo \nJamsession!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/towerful-events-2/
CATEGORIES:Események
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220901T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20221031T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220818T121701Z
LAST-MODIFIED:20221004T123048Z
UID:6613-1661990400-1667259000@nemmind1.hu
SUMMARY:Karl Barth
DESCRIPTION:Két monológ nem egyenlő egy dialógussal. \n\n\n 
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/karl-barth/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220901T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220901T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220831T220052Z
LAST-MODIFIED:20220818T095916Z
UID:6656-1661990400-1662075000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 1.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 12\,1-11 \n1A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném\, testvéreim\, ha tudatlanok lennétek. 2Tudjátok\, hogy amikor pogányok voltatok\, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. 3Ezért tudtotokra adom\, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”\, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”\, csakis a Szentlélek által. 4A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak\, de a Lélek ugyanaz. 5Különbségek vannak a szolgálatokban is\, de az Úr ugyanaz. 6És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is\, de Isten\, aki mindezt véghezviszi mindenkiben\, ugyanaz. 7A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik\, hogy használjon vele. 8Mert van\, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta\, a másik az ismeret igéjét\, ugyanazon Lélek által. 9Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet\, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. 10Van\, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van\, aki lelkek megkülönböztetését\, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. 11De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja\, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát\, amint akarja. \nMózes első könyve 22 \n1Ezek után történt\, hogy Isten próbára tette Ábrahámot\, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. 2Isten ezt mondta: Fogd a fiadat\, a te egyetlenedet\, akit szeretsz\, Izsákot\, menj el Mórijjá földjére\, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen\, amelyet majd megmondok neked! 3Ábrahám fölkelt reggel\, fölnyergelte a szamarát\, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot\, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre\, amelyet az Isten mondott neki. 4A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám\, és meglátta azt a helyet messziről. 5Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral\, én pedig a fiammal elmegyek oda\, imádkozunk\, és utána visszatérünk hozzátok. 6Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát\, rátette a fiára\, Izsákra\, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7Egyszer csak Izsák megszólította apját\, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok\, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa\, de hol van a bárány az áldozathoz? 8Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz\, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.\n9Amikor eljutottak arra a helyre\, amelyet Isten mondott neki\, oltárt épített ott Ábrahám\, elrendezte rajta a fadarabokat\, megkötözte a fiát\, Izsákot\, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. 10De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét\, és megfogta a kést\, hogy levágja a fiát\, 11kiáltott neki az ÚR angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. 12Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra\, és ne bántsd őt\, mert most már tudom\, hogy istenfélő vagy\, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat\, a te egyetlenedet. 13Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét\, és meglátta\, hogy ott van egy kos\, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám\, fogta a kost\, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés. 15Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből\, 16és ezt mondta: Magamra esküszöm\, így szól az ÚR\, hogy mivel így tettél\, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat\, a te egyetlenedet\, 17azért gazdagon megáldalak\, és úgy megszaporítom utódaidat\, hogy annyian lesznek\, mint égen a csillag\, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját\, 18és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe\, mert hallgattál szavamra. 19Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz\, elindultak\, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott. \n20Ezek után hírül adták Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek\, Náhórnak: 21Úcot\, az elsőszülöttjét\, Búzt\, annak öccsét\, és Kemúélt\, Arám atyját\, 22továbbá Keszedet\, Hazót és Pildást\, Jidláfot és Betúélt. 23Betúél nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak\, Ábrahám öccsének. 24Másodfelesége\, akinek Reúmá volt a neve\, szintén szült neki: Tebahot\, Gahamot\, Tahast és Maakát.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-1/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220831T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220831T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220830T220011Z
LAST-MODIFIED:20220818T131127Z
UID:6447-1661904000-1661988600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige augusztsu 31.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 11\,17-34 \n17Amikor a következőkre rátérek\, nem dicsérhetlek titeket\, mivel nem javatokra\, hanem károtokra jöttök össze. 18Mert először is azt hallom\, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben\, szakadások vannak közöttetek\, és ezt részben el is hiszem. 19Mert szükséges\, hogy legyen közöttetek szakadás is\, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek. 20Amikor tehát összegyülekeztek\, nem az Úr vacsoráját eszitek\, 21mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő\, és az egyik éhezik\, a másik pedig megrészegedik. 22Hát nincsen házatok\, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét\, és megszégyenítitek a nincsteleneket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.\n23Mert én az Úrtól vettem\, amit át is adtam nektek\, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán\, amelyen elárultatott\, vette a kenyeret\, 24és hálát adva megtörte\, és ezt mondotta: „Vegyétek\, egyétek\, ez az én testem\, amely tiérettetek megtöretik\, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” 25Hasonlóképpen vette a poharat is\, miután vacsoráltak\, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által\, ezt cselekedjétek\, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” 26Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret\, és isszátok e poharat\, az Úr halálát hirdessétek\, amíg eljön. 27Azért\, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét\, vagy issza az Úr poharát\, vétkezik az Úr teste és vére ellen. 28Vizsgálja meg azért az ember önmagát\, és úgy egyék abból a kenyérből\, és úgy igyék abból a pohárból. 29Mert aki úgy eszik és iszik\, hogy nem becsüli meg az Úr testét\, ítéletet eszik és iszik önmagának. 30Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan\, és ezért halnak meg annyian. 31Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat\, nem esnénk ítélet alá. 32De amikor az Úr ítél minket\, akkor nevel\, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. 33Azért tehát\, testvéreim\, ha evésre egybegyűltök\, várjátok meg egymást. 34És ha valaki éhes\, otthon egyék\, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem\, ha hozzátok érkezem. \nMózes első könyve 21 \n1Azután meglátogatta az ÚR Sárát\, ahogyan megmondta\, és úgy cselekedett az ÚR Sárával\, ahogy megígérte. 2Sára teherbe esett\, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára\, abban az időben\, amelyet megígért neki Isten. 3Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát\, akit Sára szült neki. 4Azután körülmetélte Ábrahám a fiát\, Izsákot nyolcnapos korában\, ahogyan megparancsolta neki Isten. 5Ábrahám százesztendős volt\, amikor fia\, Izsák megszületett. 6Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten\, kinevet mindenki\, aki csak hallja. 7Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak\, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. 8Amikor a gyermek nagyobb lett\, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon\, amelyen elválasztották Izsákot.\n9Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát\, akit Hágár szült Ábrahámnak\, 10ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálóleányt és a fiát\, mert nem örökölhet együtt egy szolgálóleány fia az én fiammal\, Izsákkal! 11Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett\, a fia miatt. 12De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bánkódj a fiú és a szolgálóleányod miatt! Bármit mond neked Sára\, hallgass a szavára\, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni. 13De a szolgálóleány fiából is népet támasztok\, mert ő is tőled származik.\n14Ábrahám fölkelt reggel\, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet\, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára\, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el\, és bolyongott Beérseba pusztájában. 15Amikor kifogyott a víz a tömlőből\, letette a gyermeket az egyik bokor alá\, 16maga pedig elment\, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban\, és ezt mondta: Ne lássam\, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben\, és hangosan sírt.\n17De Isten meghallotta a fiú hangját\, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak\, és így szólt hozzá: Mi van veled\, Hágár? Ne félj\, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan\, ahol fekszik! 18Kelj föl\, vedd fel a fiút\, és fogd kézen\, mert nagy népet támasztok belőle! 19És megnyitotta Isten az asszony szemét\, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament\, megtöltötte a tömlőt vízzel\, és megitatta a fiút. 20Isten pedig vele volt a fiúval\, és az felnövekedett. A pusztában lakott\, és íjász lett. 21Párán pusztájában lakott\, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget. 22Történt abban az időben\, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka\, Píkól azt mondta Ábrahámnak: Isten van veled mindenben\, amit cselekszel. 23Esküdj meg nekem most Istenre\, hogy nem csalsz meg sem engem\, sem a fiamat\, sem az unokámat\, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel\, ahol jövevény vagy\, ahogyan én bántam veled! 24Ábrahám így felelt: Megesküszöm. 25De Ábrahám szemrehányást tett Abímeleknek amiatt\, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat. 26Abímelek ezt mondta: Nem tudom\, ki tette ezt. Te sem szóltál nekem\, én sem hallottam róla\, csak ma. 27Akkor Ábrahám juhokat meg marhákat hozatott\, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással. 28De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt. 29Abímelek megkérdezte Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány\, amelyeket különállítottál? 30Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt\, annak bizonyságául\, hogy én ástam ezt a kutat. 31Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának\, mert ott tettek esküt ők ketten. 32Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában\, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka\, Píkól\, és visszatértek a filiszteusok földjére. 33Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában\, és segítségül hívta ott az ÚRnak\, az Örökkévaló Istennek a nevét. 34Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok földjén.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-augusztsu-31/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220830T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220830T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220829T220056Z
LAST-MODIFIED:20220818T131159Z
UID:6445-1661817600-1661902200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige augusztus 30.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 11\,2-16 \n2Dicsérlek titeket\, hogy mindig emlékeztek rám\, és úgy tartjátok meg a hagyományokat\, ahogyan átadtam nektek. 3De tudnotok kell\, hogy minden férfinak Krisztus a feje\, az asszony feje a férfi\, Krisztus feje pedig Isten. 4Minden férfi\, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál\, szégyent hoz a fejére. 5És minden asszony\, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál\, szintén szégyent hoz a fejére\, mert ugyanolyan\, mintha megnyírták volna. 6Mert ha az asszony nem fedi be a fejét\, akkor vágassa le a haját\, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása\, akkor fedje be a fejét! 7Mert a férfinak nem kell befednie a fejét\, mivel ő Isten képmása és dicsősége\, az asszony ellenben a férfi dicsősége. 8Mert nem a férfi van az asszonyból\, hanem az asszony a férfiból. 9Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért\, hanem az asszony a férfiért. 10Ezért tehát kötelessége az asszonynak\, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt. 11De az Úrban nincs asszony férfi nélkül\, sem férfi asszony nélkül. 12Mert ahogyan az asszony a férfiból van\, úgy a férfi is az asszony által van\, mindez pedig Istentől van. 13Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez? 14Nem arra tanít-e titeket maga a természet is\, hogy szégyen az a férfinak\, ha hosszú hajat visel? 15Ha viszont az asszony visel hosszú hajat\, ékessége az\, mert neki fátyolként adatott a haj. 16Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk\, sem Isten gyülekezeteinek. \nMózes első könyve 20 \n1Azután elindult onnan Ábrahám a Délvidék felé\, letelepedett Kádés és Súr között\, és jövevényként élt Gerárban. 2Ábrahám azt mondta Sáráról\, a feleségéről\, hogy a húga\, ezért Abímelek\, Gerár királya érte küldött\, és elvitette Sárát. 3Isten azonban eljött Abímelekhez éjjel álmában\, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt\, akit elvitettél\, mert férjes asszony! 4Abímelek azonban még nem közeledett hozzá\, ezért azt mondta: Uram\, az igaz népet is megölöd? 5Hiszen ő mondta nekem\, hogy a húga\, az asszony meg azt mondta róla\, hogy a bátyja! Én tiszta szívvel és ártatlan kézzel tettem ezt. 6Akkor ezt mondta neki álmában az Isten: Én is tudom\, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért óvtalak magam is attól\, hogy vétkezzél ellenem\, ezért nem engedtem\, hogy érintsd őt. 7Most tehát add vissza annak az embernek a feleségét\, mert próféta ő\, és imádkozik érted\, hogy életben maradj! Ha azonban nem adod vissza\, tudd meg\, hogy meg kell halnod neked és mindenkinek\, aki hozzád tartozik! 8Fölkelt azért Abímelek reggel\, hívatta valamennyi udvari emberét\, és elbeszélte nekik mindezt. Az emberek nagyon megijedtek. 9Ekkor hívatta Abímelek Ábrahámot\, és ezt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened\, hogy ilyen nagy vétekbe akartál belevinni engem és országomat? Olyan dolgokat tettél velem\, amilyeneket nem szabad megtenni. 10Majd ezt kérdezte Abímelek Ábrahámtól: Mire gondoltál\, hogy ezt tetted? 11Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam\, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen\, és megölnek a feleségemért. 12De ő valóban a húgom is\, az apám leánya\, csak nem az anyám leánya; így lett a feleségem. 13Amikor vándorútra indított engem Isten apám házából\, ezt kértem tőle: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam\, hogy bárhová megyünk\, mindenütt azt mondod rólam\, hogy a bátyád vagyok!\n14Akkor Abímelek juhokat és marhákat\, szolgákat és szolgálóleányokat hozatott\, és Ábrahámnak adta\, Sárát\, a feleségét pedig visszaküldte hozzá\, 15és ezt mondta Abímelek: Itt van előtted az országom\, lakj ott\, ahol jónak látod! 16Sárához pedig így szólt: Íme\, ezer ezüstöt adtam a bátyádnak\, ez felment téged mindazok előtt\, akik veled vannak\, mert így minden tekintetben igazolva vagy. 17Ábrahám pedig imádkozott Istenhez\, és meggyógyította Isten Abímeleket\, feleségét és szolgálóleányait\, úgyhogy ismét szülhettek. 18Mert az ÚR meddővé tett minden nőt Abímelek házában Sárának\, Ábrahám feleségének az esete miatt.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-augusztus-30/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220829T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220829T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220828T220022Z
LAST-MODIFIED:20220818T131243Z
UID:6443-1661731200-1661815800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige augusztus 29.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 10\,14-11\,1 \n14Ezért\, szeretteim\, kerüljétek a bálványimádást! 15Úgy beszélek hozzátok\, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok\, amit mondok. 16Az áldás pohara\, amelyet megáldunk\, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér\, amelyet megtörünk\, nem Krisztus testével való közösségünk-e? 17Mivel a kenyér egy\, mi is mindannyian egy test vagyunk\, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk. 18Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik\, nincsenek-e közösségben az oltárral? 19De mit mondok ezzel? Talán azt\, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? 20Sőt inkább azt\, hogy amit a pogányok áldoznak\, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném\, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. 21Nem ihattok az Úr poharából is\, meg az ördögök poharából is\, nem lehettek részesei az Úr asztalának is\, meg az ördögök asztalának is. 22Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? 23Minden szabad\, de nem minden használ. Minden szabad\, de nem minden épít. 24Ne keresse senki a maga javát\, hanem a másét. 25Mindazt\, amit a húspiacon árulnak\, megehetitek\, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból\, 26mert az Úré a föld és annak teljessége. 27Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki\, és el akartok menni\, mindent megehettek\, amit elétek tesznek\, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból. 28De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”\, ne egyétek meg: amiatt\, aki erre figyelmeztetett\, és a lelkiismeret miatt. 29Lelkiismeretről beszélek\, de nem a sajátunkról\, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? 30Ha én hálával eszem\, miért kárhoztatnának engem azért\, amiért én hálát adok? 31Akár esztek tehát\, akár isztok\, vagy bármi mást tesztek\, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 32Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak\, sem a görögöknek\, sem Isten egyházának\, 33mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni\, nem a magam hasznát keresve\, hanem a többiekét\, hogy üdvözüljenek. 1Legyetek a követőim\, amint én is követője vagyok Krisztusnak. \nMózes első könyve 19 \n1A két angyal estére Sodomába érkezett\, Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket Lót\, fölkelt\, eléjük ment\, és arccal a földre borult. 2Ezt mondta: Térjetek be\, Uraim\, szolgátok házába\, töltsétek itt az éjszakát\, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek\, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem\, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. 3Mivel azonban nagyon unszolta őket\, betértek hozzá\, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik\, kovásztalan kenyeret süttetett\, és ettek. 4Mielőtt azonban lefeküdtek volna\, a város férfiai\, a sodomaiak körülvették a házat: ifjak és öregek\, az egész nép kivétel nélkül. 5Bekiáltottak Lótnak\, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak\, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk\, hadd háljunk velük! 6Lót kiment hozzájuk a bejárathoz\, de az ajtót bezárta maga mögött\, 7és ezt mondta: Ugyan\, barátaim\, ne tegyetek rosszat! 8Van két leányom\, akiknek még nem volt dolguk férfival: kihozom őket hozzátok\, és tegyetek velük\, amit jónak láttok! De ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit\, mivel hajlékomban kerestek oltalmat! 9De azok így feleltek: Hordd el magad! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk\, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled\, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot\, és már majdnem betörték az ajtót. 10De azok a férfiak kinyújtották a kezüket\, behúzták Lótot magukhoz a házba\, és bezárták az ajtót. 11Az emberek apraját-nagyját pedig\, akik a ház bejárata előtt voltak\, vaksággal verték meg\, úgyhogy hiába igyekeztek\, nem találták meg az ajtót.\n12A férfiak akkor ezt kérdezték Lóttól: Ki van még itt\, aki hozzád tartozik? Vődet\, fiaidat és leányaidat meg mindenedet\, ami a tied a városban\, vidd el erről a helyről! 13Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet\, mivel eljutott az ÚRhoz az a nagy jajkiáltás\, amelyet okoztak. Az ÚR azért küldött bennünket\, hogy elpusztítsuk a várost. 14Lót tehát kiment\, és beszélt a vőivel\, akik leányait el akarták venni\, és ezt mondta: Keljetek föl\, menjetek ki erről a helyről\, mert az ÚR el fogja pusztítani ezt a várost. De a vői azt hitték\, hogy csak tréfál. 15Amikor hajnalodott\, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl\, fogd a feleségedet és két leányodat\, akik itt vannak\, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! 16És amikor tétovázott\, megragadták a férfiak a kezét meg a feleségének és két leányának a kezét\, mert az ÚR megszánta őt. Kivitték\, és otthagyták a városon kívül. 17Amikor vitték őket kifelé\, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra\, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj\, különben elpusztulsz! 18De Lót azt mondta nekik: Ne oda\, Uram! 19Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz\, és olyan nagy szeretettel bánsz velem\, hogy meg akarod tartani az életemet\, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm\, mert utolér a veszedelem\, és meghalok. 20Itt van a közelben ez a kis város\, hadd fussak oda! Bár kicsi\, hadd meneküljek oda\, hogy életben maradjak! 21Ebben a dologban is engedek neked – felelte. – Nem pusztítom el azt a várost\, amelyről beszéltél. 22De gyorsan menekülj oda\, mert semmit sem tehetek addig\, amíg oda nem érsz! – Ezért hívják azt a várost Cóarnak.\n23A nap éppen fölkelt\, amikor Lót Cóarba ért. 24Az ÚR pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára\, az ÚRtól\, az égből. 25Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket\, a városok egész lakosságát\, sőt a föld növényzetét is. 26Lót felesége azonban\, aki mögötte ment\, közben hátranézett\, és sóbálvánnyá vált. 27Reggel fölkelt Ábrahám\, hogy arra a helyre menjen\, ahol az ÚR színe előtt állt. 28Amint elnézett Sodoma és Gomora felé meg annak az egész környéknek a földje felé\, azt látta\, hogy füstöl a föld\, akár egy olvasztókemence. 29De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a városait\, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról\, és kivezette Lótot a pusztulásból\, amikor elpusztította azokat a városokat\, ahol Lót lakott.\n30Lót fölment Cóarból\, és letelepedett két leányával együtt a hegyen\, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott két leányával együtt. 31Egyszer a nagyobbik leánya ezt mondta a kisebbiknek: Apánk öreg\, és nincs ezen a földön férfi\, aki hozzánk bejönne\, ahogy az egész földön szokás. 32Gyere\, itassuk le apánkat borral\, háljunk vele\, és támasszunk apánktól utódot! 33Leitatták tehát az apjukat borral még azon az éjszakán\, és bement a nagyobbik\, és az apjával hált. Lót pedig nem is tudta\, hogy leánya melléfeküdt\, majd pedig távozott. 34Másnap azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: A múlt éjjel én háltam az apámmal. Itassuk le őt ma éjjel is\, és menj be te\, hálj vele\, hogy utódot támasszunk apánktól! 35Azon az éjszakán is leitatták tehát az apjukat\, és a kisebbik is vele hált. Lót pedig nem is tudta\, hogy leánya melléfeküdt\, majd pedig távozott. 36Így esett teherbe Lót mindkét leánya az apjától. 37A nagyobbik fiút szült\, és Móábnak nevezte el. Ő a mai Móáb ősatyja. 38A kisebbik is fiút szült\, és Ben-Ammínak nevezte el. Ő a mai ammóniak ősatyja.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-augusztus-29/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220828T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220828T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220827T220000Z
LAST-MODIFIED:20220818T131457Z
UID:6441-1661644800-1661729400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige augusztus 28.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 10\,1-13 \n1Tudjátok meg\, testvéreim\, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak\, és mindnyájan a tengeren mentek át\, 2és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. 3Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették\, 4és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták\, mert a lelki kősziklából ittak\, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt. 5De többségükben nem lelte kedvét az Isten\, úgyhogy elhullottak a pusztában.\n6Mindez példává lett a számunkra\, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat\, amint ők kívántak. 7Bálványimádók se legyetek\, mint közülük némelyek\, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni\, majd mulatozni kezdtek.” 8De ne is paráználkodjunk\, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak\, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. 9Krisztust se kísértsük\, ahogyan közülük némelyek kísértették\, és elpusztultak a kígyóktól. 10De ne is zúgolódjatok\, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak\, és elveszítette őket a pusztító angyal. 11Mindez pedig példaképpen történt velük\, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk\, akik az utolsó időkben élünk. 12Aki tehát azt gondolja\, hogy áll\, vigyázzon\, hogy el ne essék! 13Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges\, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is\, hogy el bírjátok azt viselni. \nMózes első könyve 18 \n1Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében\, amikor a déli hőség idején a sátor bejáratában üldögélt. 2Fölemelte tekintetét\, és látta\, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket\, eléjük futott a sátor bejáratától\, földre borult\, 3és így szólt: Uram\, ha elnyertem jóindulatodat\, kérlek\, ne kerüld el szolgádat! 4Mindjárt hozatok egy kis vizet\, mossátok meg a lábatokat\, és dőljetek le a fa alá! 5Én meg hozok egy falat kenyeret\, hogy felüdüljetek\, és úgy menjetek tovább\, ha szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt\, amit mondtál! 6Ábrahám besietett Sárához a sátorba\, és azt mondta: Siess\, dagassz meg három mérték finomlisztet\, és süss lángost! 7Majd kiszaladt Ábrahám a csordához\, fogott egy szép és zsenge borjút\, odaadta a legényének\, az pedig gyorsan elkészítette. 8Azután vett vajat\, tejet\, meg vette a borjút\, amelyet elkészíttetett\, és eléjük tette. Ő maga pedig ott állt mellettük a fa alatt\, amíg ettek. 9Azután ezt kérdezték tőle: Hol van Sára\, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban. 10Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád\, és feleségednek\, Sárának akkor már fia lesz! Sára közben ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál. 11Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak\, és Sáránál már megszűnt a női életfolyamat. 12Sára nevetett magában\, és azt gondolta: Miután megvénültem\, lehet-e még gyönyörben részem? Meg az uram is öreg! 13De az ÚR megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára\, és miért mondta: Ugyan\, hogy szülhetnék öreg létemre? 14Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád\, és fia lesz Sárának. 15Sára azonban tagadta: Nem nevettem! – mondta\, mert félt. Az ÚR azonban így szólt: De bizony nevettél!\n16Amikor a férfiak elindultak\, és Sodoma felé tartottak\, Ábrahám is velük ment\, hogy elkísérje őket. 17Az ÚR ezt mondta: Eltitkoljam-e Ábrahám elől\, amit tenni akarok? 18Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni\, és általa nyer áldást a föld minden népe. 19Mert őt választottam ki arra\, hogy megparancsolja maga után fiainak és háza népének is\, hogy őrizzék meg az ÚR útját\, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően\, hogy az ÚR is beteljesítse\, amit megígért Ábrahámnak. 20Azért ezt mondta az ÚR: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt\, és vétkük igen súlyossá vált\, 21lemegyek\, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám eljutott jajkiáltás szerint cselekedtek-e\, vagy sem. Tudni akarom. 22Amikor a férfiak megfordultak\, és elindultak Sodoma felé\, Ábrahám még ott állt az ÚR előtt. 23Odalépett hozzá Ábrahám\, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? 24Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod\, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért\, akik ott laknak? 25Távol legyen tőled\, hogy ilyet tégy\, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt\, és úgy járjon az igaz is\, mint a bűnös! Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem hozna-e igaz ítéletet? 26Az ÚR így felelt: Ha találok Sodoma városában ötven igazat\, megkegyelmezek értük az egész helynek. 27Ábrahám újból megszólalt: Tudom\, merész dolog\, hogy szólok az én Uramnak\, bár én csak por és hamu vagyok. 28De ha az ötven igaznak öt híja lesz\, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem pusztítom el\, ha találok ott negyvenötöt. 29Ismét szólt hozzá\, és ezt mondta: Hátha negyven található ott! Az ÚR így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. 30Ne induljon föl az én Uram\, hogy beszélek – szólt Ábrahám –\, de hátha csak harminc található ott! Ő így felelt: Nem teszem meg\, ha találok ott harmincat. 31Ábrahám ezt mondta: Tudom\, merész dolog\, hogy szólok az én Uramnak: hátha húsz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért. 32Ábrahám ezt mondta: Ne haragudjon az én Uram\, hogy még egyszer szólok: hátha csak tíz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért. 33Ekkor az ÚR befejezte a beszélgetést Ábrahámmal\, és eltávozott\, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-augusztus-28/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220827T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220827T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220826T220049Z
LAST-MODIFIED:20220818T131651Z
UID:6439-1661558400-1661643000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige augusztus 27.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 9\,24-27 \n24Nem tudjátok-e\, hogy akik versenypályán futnak\, mindnyájan futnak ugyan\, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok\, hogy elnyerjétek. 25Aki pedig versenyben vesz részt\, mindenben önmegtartóztató: azok azért\, hogy elhervadó koszorút nyerjenek\, mi pedig azért\, hogy hervadhatatlant. 26Én tehát úgy futok\, mint aki előtt nem bizonytalan a cél\, úgy öklözök\, mint aki nem a levegőbe vág\, 27hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet\, hogy amíg másoknak prédikálok\, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. \nMózes első könyve 17 \n1Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt\, megjelent Abrámnak az ÚR\, és ezt mondta neki: Én vagyok a Mindenható Isten. Járj színem előtt\, és légy feddhetetlen! 2Megajándékozlak szövetségemmel\, és nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat. 3Ekkor Abrám arcra borult\, Isten pedig így szólt hozzá: 4Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! 5Nem neveznek többé Abrámnak\, hanem Ábrahám lesz a neved\, mert sok nép atyjává teszlek. 6Nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat\, népeket támasztok belőled\, királyok származnak tőled. 7Szövetségre lépek veled\, sőt utódaiddal is\, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek\, és utódaidnak is. 8Neked és utódaidnak adom a földet\, ahol jövevény vagy\, Kánaán egész földjét birtokul örökre\, és Istenük leszek.\n9Majd ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet\, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre! 10Így tartsátok meg szövetségemet\, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit! 11Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét\, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele. 12Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre\, akár a házban született\, akár pénzen vásárolták valami idegentől\, aki nem a te utódaid közül való. 13Körül kell metélni azt is\, aki a házban született\, azt is\, akit pénzen vásároltak. Ott lesz az én szövetségem a testeteken örök szövetségként. 14A körülmetéletlen férfit\, akinek nem metélték körül szeméremteste bőrét\, ki kell irtani az ilyen embert népe közül\, mert elutasította szövetségemet. 15Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szárajt\, a feleségedet ne nevezd többé Szárajnak\, hanem Sára legyen a neve! 16Mert megáldom őt\, sőt fiút adok neked általa; megáldom őt\, és népek támadnak belőle\, népek királyai származnak tőle. 17Ábrahám ekkor arcra borult\, de nevetett\, ezt gondolta ugyanis magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Sára kilencvenéves létére szülhet-e? 18És ezt mondta Ábrahám az Istennek: Bárcsak Izmael életét oltalmaznád! 19De Isten ezt mondta: Nem! Sára\, a feleséged szül neked fiút\, akit Izsáknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is\, örök szövetségre\, meg utódaival is. 20Izmael dolgában is meghallgatlak: megáldom őt\, és nagyon-nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni\, és nagy néppé teszem. 21De szövetségre csak Izsákkal lépek\, akit Sára egy esztendő múlva szül neked. 22Miután Isten mindezeket elmondta\, eltávozott Ábrahámtól. 23Ezután fogta Ábrahám a fiát\, Izmaelt meg a házában született vagy pénzen vásárolt összes szolgáját\, Ábrahám háza népéből az összes férfit\, és körülmetélte szeméremtestük bőrét még azon a napon\, ahogyan meghagyta neki Isten. 24Ábrahám kilencvenkilenc esztendős volt\, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték. 25Fia\, Izmael tizenhárom esztendős volt\, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték. 26Ugyanazon a napon metélték körül Ábrahámot\, a fiát\, Izmaelt 27és háza népéből az összes férfit. Mind a házban született\, mind az idegentől pénzen vásárolt szolgákat körülmetélték vele együtt.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-augusztus-27/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220826T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220828T200000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220811T132224Z
LAST-MODIFIED:20220811T135716Z
UID:6591-1661500800-1661716800@nemmind1.hu
SUMMARY:Towerful Events
DESCRIPTION:2022. augusztus 26-án Little G Weevil\, \n2022. augusztus 28-án Myrtill and the Swinguistique lesz a vendégünk. \nSzeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/towerful-events/
CATEGORIES:Események
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220826T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220826T233000
DTSTAMP:20260516T041818
CREATED:20220825T220018Z
LAST-MODIFIED:20220818T130749Z
UID:6437-1661472000-1661556600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige augusztus 26.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 9\,19-23 \n19Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok\, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem\, hogy minél többeket megnyerjek. 20A zsidóknak olyanná lettem\, mint aki zsidó\, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek\, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –\, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. 21A törvény nélkülieknek olyanná lettem\, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül\, hanem Krisztus törvénye szerint élek –\, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. 22Az erőtleneknek erőtlenné lettem\, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem\, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. 23Mindezt pedig az evangéliumért teszem\, hogy én is részestárs legyek abban. \nMózes első könyve 16 \n1Száraj\, Abrám felesége nem szült Abrámnak gyermeket. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálóleánya\, akinek Hágár volt a neve. 2Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme\, az ÚR bezárta méhemet\, és így nem szülhetek. Menj hát be a szolgálóleányomhoz: talán az ő révén lesz fiam! És hallgatott Abrám Száraj szavára. 3Akkor Száraj\, Abrám felesége fogta szolgálóleányát\, az egyiptomi Hágárt\, és férjéhez\, Abrámhoz adta feleségül; Abrám akkor már tíz éve Kánaán földjén lakott. 4Abrám bement Hágárhoz\, az pedig teherbe esett. Amikor látta\, hogy terhes\, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. 5Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálóleányomat\, de látja\, hogy teherbe esett\, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az ÚR! 6Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen a te szolgálóleányod\, a te kezedben van: csinálj vele\, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj\, hogy az elfutott tőle. 7Az ÚR angyala rátalált egy forrásnál a pusztában\, annál a forrásnál\, amely a Súrba vezető út mentén van\, 8és ezt mondta: Hágár\, Száraj szolgálóleánya! Honnan jössz\, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől\, Száraj elől futok. 9Azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza úrnődhöz\, és alázkodj meg előtte! 10Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat\, annyira\, hogy meg sem lehet őket számolni.\n11Majd ezt mondta neki az ÚR angyala: Íme\, teherbe estél\, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek\, mert hallott az ÚR nyomorúságodról. 12Szilaj ember lesz ő\, akár egy vadszamár. Kezet emel mindenkire\, de őrá is mindenki; nem törődik testvéreivel\, úgy választ táborhelyet magának. 13Azután Hágár így nevezte az URat\, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt\, aki engem látott. 14Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között. 15Ezután fiút szült Hágár Abrámnak. Abrám Izmaelnek nevezte a fiát\, akit Hágár szült. 16Abrám nyolcvanhat esztendős volt\, amikor Hágár Izmaelt szülte Abrámnak.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-augusztus-26/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR