BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.20//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20210328T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20211031T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20220327T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20221030T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20230326T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20231029T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20221005T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20221005T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20221003T070227Z
LAST-MODIFIED:20221003T070255Z
UID:6758-1664928000-1665012600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige október 5.
DESCRIPTION:Pál levele a filippiekhez 1\,18-30 \n18De mit számít ez? Az a fontos\, hogy bármilyen módon\, akár színlelésből\, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik\, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok\, 19mert tudom\, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. 20Ezért szívemből várom és remélem\, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani\, hanem mint mindenkor\, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem\, akár életben maradok\, akár meghalok. 21Mert nekem az élet Krisztus\, és a meghalás nyereség. 22Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra\, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. 23Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni\, mert ez sokkal jobb mindennél; 24de miattatok nagyobb szükség van arra\, hogy életben maradjak. 25Erről meggyőződve tudom is\, hogy életben maradok\, és együtt maradok mindnyájatokkal a hitben való növekedésetekre és örömötökre; 26így még inkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban\, amikor ismét megjelenek nálatok. 27Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek\, hogy akár odamegyek és látlak titeket\, akár távol vagyok\, azt halljam rólatok\, hogy megálltok egy Lélekben\, egy szívvel\, együtt küzdve az evangélium hitéért\, 28és semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat\, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig Istentől. 29Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért\, hogy higgyetek benne\, hanem az is\, hogy szenvedjetek érte\, 30és ugyanabban a küzdelemben álljatok\, amelyet tőlem láttatok\, és amelyet most rólam hallotok. \nMózes első könyve 50 \n\n1József ekkor apja arcára borult\, siratta\, és csókolgatta. 2Azután megparancsolta József az orvosoknak\, akik az ő szolgálatában álltak\, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt. 3Negyven nap telt el ezzel\, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt. 4Amikor letelt a siratás ideje\, így szólt József a fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok irántam\, beszéljétek el ezt a fáraónak: 5Apám megesketett\, amikor ezt kérte: Én most meghalok\, a saját sírboltomba temess el\, amelyet Kánaán földjén vájtam ki magamnak! Most azért el kell mennem\, hogy eltemessem apámat\, de utána visszatérek. 6A fáraó ezt mondta: Menj el\, temesd el apádat\, ahogyan megesketett téged! 7El is ment József\, hogy eltemesse az apját\, és vele ment a fáraó minden udvari embere\, udvarának vénei és Egyiptom összes vénei 8meg József egész háza népe\, testvérei és apjának a háza népe. Csak a gyermekeket meg a juhokat és marhákat hagyták Gósen földjén. 9Még harci kocsik és lovasok is mentek vele\, úgyhogy a menet igen hatalmas volt. 10Amikor eljutottak Góren-Háátádig\, amely a Jordánon túl van\, nagy és mélységes gyásszal siratták el ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának József. 11Amikor az ország lakosai\, a kánaániak látták ezt a gyászünnepet Góren-Háátádnál\, ezt mondták: Mély gyásza van Egyiptomnak! Ezért nevezték el azt a helyet a Jordánon túl Ábél-Micrajimnak. 12Fiai pedig úgy tettek Jákóbbal\, ahogyan megparancsolta nekik: 13elvitték őt fiai Kánaán földjére\, és eltemették Mamréval szemben\, a makpélai mezőn levő barlangba\, amelyet Ábrahám a mezővel együtt vásárolt meg a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul. 14Miután József eltemette apját\, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt\, akik elkísérték őt apja temetésére. \n15Amikor József bátyjai látták\, hogy meghalt az apjuk\, így tanakodtak: Hátha József bosszút forral ellenünk\, és megfizet most nekünk mindazért a rosszért\, amit vele szemben elkövettünk. 16Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: 17Mondjátok meg Józsefnek: Kérünk\, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét\, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését\, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt\, amikor ezt elmondták neki. 18Oda is mentek hozzá a testvérei\, leborultak előtte\, és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! 19De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? 20Ti rosszat terveztetek ellenem\, de Isten terve jóra fordította azt\, hogy úgy cselekedjék\, ahogyan az ma van\, és sok nép életét megtartsa. 21Most hát ne féljetek\, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket\, és szívhez szólóan beszélt velük.\n22József Egyiptomban lakott\, mind ő\, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt József\, 23és megláthatta József Efraim fiait harmadíziglen. Manassé fiának\, Mákírnak is születtek gyermekei\, és József saját gyermekeivé fogadta őket. \n24Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok\, de Isten bizonyosan rátok tekint\, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre\, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak. 25Meg is eskette József Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten\, akkor vigyétek majd el innen a csontjaimat! 26Azután meghalt József száztíz éves korában. Bebalzsamozták\, és egy koporsóba helyezték Egyiptomban.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-oktober-5/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20221004T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20221004T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20221002T220017Z
LAST-MODIFIED:20221003T081323Z
UID:6751-1664841600-1664926200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige október 4.
DESCRIPTION:Pál levele a filippiekhez 1\,1-17 \n\n1Pál és Timóteus\, Krisztus Jézus szolgái mindazoknak a szenteknek Krisztus Jézusban\, akik Filippiben vannak\, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: 2kegyelem nektek és békesség Istentől\, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. \n3Hálát adok az én Istenemnek\, valahányszor megemlékezem rólatok\, 4és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért\, 5mert közösséget vállaltatok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig. 6Éppen ezért meg vagyok győződve arról\, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát\, elvégzi Krisztus Jézus napjára. 7Így kell gondolkoznom mindnyájatokról\, mert szívemben hordozlak titeket\, mivel fogságomban is\, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. 8Mert Isten a tanúm\, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetével\, 9és imádkozom azért\, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel\, 10hogy megítélhessétek\, mi a helyes\, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára\, 11és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására. \n12Szeretném\, ha tudnátok\, testvéreim\, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja\, 13mert ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is\, hogy Krisztusért viselem bilincseimet\, 14úgyhogy többen azok közül\, akik testvéreink az Úrban\, fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül\, bátran szólják Isten igéjét. 15Némelyek ugyan irigységből és versengésből\, de mások jóakaratból hirdetik Krisztust: 16ezek szeretetből\, mert tudják\, hogy az evangélium védelmére rendeltettem\, 17azok pedig számításból\, nem tiszta lélekkel hirdetik Krisztust\, mert azt hiszik\, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban. \nMózes első könyve 49 \n\n1Jákób hívatta fiait\, és ezt mondta: Gyűljetek össze\, hadd mondjam el\, mi történik veletek majd egykor! 2Gyűljetek egybe\, hallgassatok meg\, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra\, Izráelre! 3Rúben\, te vagy elsőszülöttem\, erősségem\, férfierőm első termése: kiváltképpen hatalmas\, kiváltképpen erős. 4Kiáradtál\, mint a víz\, nem maradsz az első\, mert atyád ágyába léptél\, akkor meggyaláztál\, nyoszolyámba léptél. 5Simeon és Lévi testvérek\, fegyvereik erőszak eszközei. 6Társaságukba ne menj\, lelkem\, gyülekezetükkel ne egyesülj\, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban\, kedvtelésükben bikát bénítottak. 7Átkozott haragjuk\, mert vad\, és dühük\, mert hajthatatlan. Szétosztom őket Jákóbban\, elszélesztem Izráelben. 8Júda\, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakára teszed\, leborulnak előtted atyádnak fiai. 9Fiatal oroszlán vagy\, Júda\, prédától lettél naggyá\, fiam! Lehevert\, elnyújtózott\, mint a hím vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölzavarni?! 10Nem távozik Júdából a jogar\, sem a kormánypálca térdei közül\, míg eljő Síló\, akinek engednek a népek. 11Szőlőtőhöz köti ki szamarát\, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa\, köntösét a szőlő vérében. 12Szemei bornál ragyogóbbak\, fogai tejnél fehérebbek. 13Zebulon a tengerpart felé lakik\, a hajók kikötője felé\, hátával Szidónra támaszkodik. 14Issakár nagy csontú szamár\, az aklok között heverész. 15De látva\, mily jó a nyugalom\, és milyen szép a föld\, teher alá hajtja vállát\, és robotoló szolgává lesz. 16Dán ítéli a maga népét\, mint Izráel bármely törzse. 17Dán kígyó lesz az úton\, vipera az ösvényen\, a ló csüdjébe harap\, és lovasa hanyatt esik. 18Szabadításodra várok\, URam! 19Gádot martalócok marják\, de ő a sarkukba mar! 20Ásér kenyere kövér\, királyi csemegéket kínál. 21Naftáli gyors lábú szarvasünő\, szép szavakat hallat. 22Termő fa ága József\, termő fa ága forrás mellett\, ágai átnyúlnak a kőfalon. 23Ezért keserítik\, nyilazzák\, kergetik az íjászok. 24De íja nem remeg\, izmos kezei fürgén járnak\, hisz Jákób Erőssége tartja a kezét\, Izráel pásztora\, kősziklája\, 25atyád Istene\, aki megsegít téged\, a Mindenható\, aki megáld téged az ég áldásával felülről\, a lent elterülő mélység áldásaival\, az emlők és anyaméh áldásaival. 26Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál\, az örök halmok gyönyörűségénél; szálljanak József fejére\, a testvérei között megszentelt fejére! 27Benjámin ragadozó farkas\, reggel zsákmányt eszik\, este prédát oszt. 28Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk\, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg. \n29Azután parancsot adott nekik\, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök\, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba! 30Abba a barlangba\, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn\, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul. 31Oda temették el Ábrahámot és feleségét\, Sárát\, oda temették el Izsákot és feleségét\, Rebekát\, oda temettem el Leát is. 32A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. 33Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak\, felhúzta lábait az ágyra\, azután elhunyt\, és elődei mellé került.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-oktober-4/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20221003T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20221003T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20221002T220011Z
LAST-MODIFIED:20220916T094208Z
UID:6749-1664755200-1664839800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige október 3.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 13 \n\n1Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!” 2Előre megmondtam\, most is előre mondom\, mint másodszori ottlétemkor\, és most távollétemben is azoknak\, akik előzőleg vétkeztek\, de a többieknek is: ha még egyszer elmegyek\, nem leszek kíméletes; 3minthogy annak bizonyítékát keresitek\, hogy általam valóban az a Krisztus szól\, aki veletek szemben nem erőtlen\, hanem hatalmas közöttetek. 4Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből\, él Isten hatalmából\, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne\, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek.\n5Önmagatokat tegyétek próbára\, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon\, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem\, akkor még kipróbálatlanok vagytok. 6De remélem\, felismeritek\, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. 7Imádkozunk Istenhez\, hogy semmi rosszat ne tegyetek\, nem azért\, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk\, hanem azért\, hogy a jót tegyétek\, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. 8Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen\, hanem csak az igazságért. 9Mert örülünk\, ha mi erőtlenek vagyunk\, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk is azért\, hogy ti tökéletesek legyetek. 10Azért írom ezeket távollétemben\, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint\, amelyet az Úr nekem építésre\, és nem rombolásra adott. \n11Végül\, testvéreim\, örüljetek\, állítsátok helyre a jó rendet magatok között\, fogadjátok el az intést\, jussatok egyetértésre\, éljetek békességben\, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. 12Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. 13Az Úr Jézus Krisztus kegyelme\, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! \nMózes első könyve 48 \n\n1Történt ezek után\, hogy hírül vitték Józsefnek: Apád beteg! Ekkor elvitte hozzá két fiát\, Manassét és Efraimot. 2Jákóbnak jelentették: Nézd\, József\, a fiad jön hozzád! Izráel összeszedte erejét\, és felült az ágyon. 3Jákób ezt mondta Józsefnek: A Mindenható Isten megjelent nekem Lúzban\, Kánaán földjén\, megáldott engem\, 4és azt mondta nekem: Megszaporítalak és megsokasítalak\, népek sokaságává teszlek\, és a te utódaidnak adom örökre ezt a földet birtokul. 5Legyen hát enyém a két fiad\, akik Egyiptom földjén születtek\, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba! Efraim és Manassé legyen éppúgy az enyém\, mint Rúben és Simeon! 6Azok a gyermekeid viszont\, akiket utánuk nemzettél\, legyenek a tieid\, és viseljék bátyjaik nevét örökségükben! 7Mert amikor Paddánból eljöttem\, fájdalmamra meghalt Ráhel útközben Kánaán földjén\, amikor már csak rövid út választott el Efrátától. Ott temettem el az Efrátába\, azaz Betlehembe vezető úton.\n8Amikor Izráel meglátta József fiait\, megkérdezte: Kik ezek? 9József ezt felelte apjának: Az én fiaim\, akiket itt adott nekem az Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám\, hadd áldjam meg őket! 10Izráel szeme az öregség miatt meggyengült\, nem látott már jól. Közel vitte azért őket Jákóbhoz\, ő pedig megcsókolta és megölelte őket. 11Izráel ezt mondta Józsefnek: Nem gondoltam\, hogy még meglátom arcodat\, és most Isten még azt is megengedte\, hogy megláthassam a gyermekeidet. 12Akkor József elhúzta őket apja térdétől\, és arccal a földre borult. 13Azután fogta József mindkettőjüket\, és odavitte jobb kezével Efraimot Izráel baljára\, bal kezével pedig Manassét Izráel jobbjára. 14Izráel kinyújtotta a jobb kezét\, és Efraim fejére tette\, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg keresztbe rá Manassé fejére tette\, pedig Manassé volt az elsőszülött. 15Azután így áldotta meg Józsefet: Az Isten\, akinek színe előtt jártak az őseim\, Ábrahám és Izsák\, az Isten\, aki pásztorom\, mióta csak vagyok mind a mai napig\, 16az angyal\, aki megváltóm minden bajban\, áldja meg e fiúkat! Rólam nevezzék el őket\, meg őseimnek\, Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről! Legyen számtalan utódjuk ezen a földön!\n17Amikor József látta\, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét\, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét\, hogy áttegye Efraim fejéről Manassé fejére. 18József ezt mondta apjának: Nem úgy\, apám\, mert ez az elsőszülött\, az ő fejére tedd a jobb kezedet! 19Apja azonban elutasította\, és azt mondta: Tudom\, fiam\, tudom. Ő is néppé lesz\, ő is nagy lesz\, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála\, és utódaiból sok-sok nép támad majd. 20És így áldotta meg őket azon a napon: A ti nevetekkel mondanak majd áldást Izráelben: Tegyen Isten olyanná\, mint Efraimot és Manassét! Így helyezte Jákób Efraimot Manassé elé. 21Azután ezt mondta Izráel Józsefnek: Én már meghalok. De Isten veletek lesz\, és visszavisz benneteket atyáitok földjére. 22Neked azonban egy hegyháttal többet adok\, mint testvéreidnek\, amit karddal és íjjal vettem el az emóriaktól.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-oktober-3/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20221002T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20221002T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20221001T220049Z
LAST-MODIFIED:20220916T094104Z
UID:6747-1664668800-1664753400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige október 2.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 12\,11-21 \n11Esztelenné lettem: ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok\, hiszen semmivel nem voltam alábbvaló a legfőbb apostoloknál\, ha semmi vagyok is. 12Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban\, a jelekben\, a csodákban és az isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek. 13Mert mi az\, amiben a többi gyülekezethez képest hátrányba kerültetek\, hacsak az nem\, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!\n14Íme\, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok\, és nem leszek terhetekre\, mert nem azt keresem\, ami a tietek\, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek\, hanem a szülők a gyermekeknek. 15Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot\, sőt magamat is feláldozom értetek. Ha én titeket ennyire szeretlek\, ti kevésbé szerettek engem? 16Ám legyen: én nem voltam terhetekre\, de ravasz ember lévén\, csellel fogtalak meg titeket. 17Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? 18Megkértem Tituszt\, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? 19Régóta azt gondolhatjátok\, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt Krisztusban beszélünk\, mindezt pedig\, szeretteim\, a ti épülésetekre. 20Mert félek\, hogy amikor megérkezem\, nem olyanoknak talállak titeket\, mint szeretnélek\, és ti is olyannak találtok engem\, amilyennek nem szeretnétek. Félek\, hogy viszálykodás\, irigység\, harag\, önzés\, rágalmazás\, vádaskodás\, gőg\, pártoskodás lesz közöttetek\, 21úgyhogy amikor odamegyek\, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok\, és megsiratok sokakat azok közül\, akik korábban vétkeztek\, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból\, paráznaságból és kicsapongásból\, amelyet elkövettek. \nMózes első könyve 47 \n\n1József elment\, és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kánaán földjéről juhaikkal\, marháikkal és mindenükkel\, amijük csak van\, és már Gósen földjén vannak. 2Maga mellé vett ötöt a testvérei közül\, és odaállította őket a fáraó elé. 3A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid\, mi is\, meg atyáink is azok voltak. 4Majd ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre\, mert szolgáid juhainak nincs legelője\, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Gósen földjén! 5A fáraó ezt mondta Józsefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. 6Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet\, telepedjenek le Gósen földjén! Ha pedig tudod\, hogy vannak közöttük rátermett emberek\, tedd azokat jószágaim felügyelőivé! 7József apját\, Jákóbot is bevezette\, és odaállította a fáraó elé. Jákób áldást mondott a fáraóra. 8A fáraó megkérdezte Jákóbtól: Hány éves vagy? 9Jákób azt felelte a fáraónak: Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt\, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát. 10Majd áldást mondott Jákób a fáraóra\, és eltávozott a fáraó elől. 11Így telepítette le József apját és testvéreit\, és adott nekik birtokot Egyiptomban\, az ország legjobb részén\, Ramszesz földjén\, ahogyan megparancsolta a fáraó. 12És ellátta József kenyérrel az apját\, testvéreit és apja egész háza népét családostul. \n13Pedig sehol az országban nem volt már kenyér\, olyan súlyos volt az éhínség. Egyiptom földje és Kánaán földje sínylődött az éhínség miatt. 14József a gabonáért\, amelyet vásároltak\, már összeszedetett minden pénzt\, ami csak fellelhető volt Egyiptom és Kánaán földjén. Ezt a pénzt József a fáraó házának juttatta. 15Amikor elfogyott a pénz Egyiptom földjén – meg Kánaán földjén is –\, odament valamennyi egyiptomi Józsefhez\, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg itt előtted? Hiszen nincs már pénz! 16József így felelt: Adjátok ide jószágaitokat\, akkor adok nektek jószágaitokért\, ha már nincs pénz. 17El is vitték jószágaikat Józsefhez\, József pedig adott nekik kenyeret a lovakért\, a juhnyájakért\, a marhacsordákért és a szamarakért. Ellátta őket kenyérrel abban az esztendőben minden jószágukért. 18Miután eltelt az az esztendő\, a következő esztendőben megint odamentek hozzá\, és azt mondták neki: Nem titkolhatjuk el\, uram\, hogy elfogyott a pénz\, jószágaink és állataink pedig urunknál vannak. Nem maradt egyebünk\, uram\, csak a testünk és a földünk. 19Miért pusztuljunk el szemed láttára magunk is\, meg a földünk is? Vásárolj meg minket és a földünket kenyérért\, és mi földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj vetőmagot\, hogy életben maradjunk\, ne haljunk meg\, és a termőföld se váljék pusztává! 20József tehát megvásárolta Egyiptom egész földjét a fáraó részére\, mert az egyiptomiak mind eladták mezőiket\, olyan súlyos volt náluk az éhínség. Így lett a föld a fáraóé. 21A népet pedig szolgáivá tette\, hogy neki dolgozzanak Egyiptom határának egyik szélétől a másikig. 22Csak a papok földjét nem vásárolta meg\, mert az a papok javadalma volt a fáraó rendelete szerint\, és ők abból a javadalomból éltek\, amelyet a fáraó rendelete juttatott nekik. Ezért nem adták el a földjüket. 23Akkor József ezt mondta a népnek: A mai napon megvásároltalak benneteket és földeteket a fáraónak. Itt a vetőmag\, vessétek be a földet! 24A termés egyötödét a fáraónak kell adnotok\, négyötöde pedig megmarad nektek vetőmagnak és élelemre házatok népének\, hogy legyen ennivalója családotoknak. 25Ők ezt felelték: Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk\, uram\, és mi a fáraó szolgái leszünk! 26Így hozta meg József Egyiptomban a földre vonatkozólag azt a mai napig is érvényes rendeletet\, hogy a termés egyötöde a fáraóé; csak a papok földje nem volt a fáraóé. \n27Izráel tehát letelepedett Egyiptomban\, Gósen földjén. Birtokukba vették azt\, szaporodtak\, és nagyon megsokasodtak. 28Jákób tizenhét évig élt Egyiptomban. Összesen száznegyvenhét évig élt Jákób. 29Amikor közeledett Izráel halálának az ideje\, magához hívatta fiát\, Józsefet\, és ezt mondta neki: Ha elnyertem jóindulatodat\, tedd kezedet a csípőm alá\, és esküdj meg\, hogy szeretettel és hűséggel bánsz velem\, és nem Egyiptomban fogsz eltemetni! 30Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél majd el Egyiptomból\, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem\, amit mondtál. 31Jákób ezt mondta: Esküdj meg nekem! Ő megesküdött. Ekkor Izráel térdre borult az ágy fejénél.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-oktober-2/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20221001T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20221001T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220930T220019Z
LAST-MODIFIED:20220916T093909Z
UID:6745-1664582400-1664667000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige október 1.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 12\,1-10 \n\n1Dicsekednem kell\, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. 2Ismerek egy embert Krisztusban\, aki tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig – hogy testben-e vagy testen kívül\, nem tudom\, csak Isten tudja. 3Én tudom\, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül\, nem tudom\, csak az Isten tudja – 4elragadtatott a paradicsomba\, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott\, amelyeket ember el nem mondhat. 5Ezzel az emberrel dicsekszem\, nem pedig önmagammal; hacsak az erőtlenségeimmel nem. 6Pedig ha dicsekedni akarnék\, nem lennék esztelen\, mert igazságot mondanék\, de mérséklem magamat\, hogy valaki többnek ne tartson\, mint aminek lát\, vagy amit tőlem hall\, 7még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát\, hogy el ne bizakodjam\, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala\, hogy gyötörjön\, hogy el ne bizakodjam. 8Emiatt háromszor kértem az Urat\, hogy távozzék az el tőlem. 9De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem\, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem\, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. 10Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben\, bántalmazásokban\, nyomorúságokban\, üldöztetésekben és szorongattatásokban\, mert amikor erőtlen vagyok\, akkor vagyok erős. \n  \nMózes első könyve 46 \n1Izráel tehát útnak indult mindenével\, amije csak volt\, és amikor Beérsebába ért\, áldozatokat mutatott be atyja\, Izsák Istenének. 2Isten pedig éjszaka így szólt Izráelhez látomásban: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok! 3Ekkor azt mondta: Én vagyok az Isten\, atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba\, mert nagy néppé teszlek ott! 4Én megyek veled Egyiptomba\, és én is foglak visszahozni\, és József keze fogja majd le a szemedet. 5Elindult tehát Jákób Beérsebából. Izráel fiai föltették apjukat\, Jákóbot meg a gyermekeket és az asszonyokat a szekerekre\, amelyeket a fáraó küldött\, hogy elvigyék őt. 6Fogták jószágaikat és szerzeményüket\, amit Kánaán földjén szereztek\, és elmentek Egyiptomba: Jákób és vele együtt minden leszármazottja. 7Elvitte magával Egyiptomba a fiait és fiúunokáit\, leányait és leányunokáit\, minden leszármazottját.\n8Így hívták Izráel utódait\, akik elmentek Egyiptomba: Jákób és fiai. Jákób elsőszülötte volt Rúben. 9Rúben fiai: Hanók\, Pallú\, Hecrón és Karmí. 10Simeon fiai: Jemúél\, Jámín\, Óhad\, Jákín\, Cóhar\, valamint Saul\, egy kánaáni nőnek a fia. 11Lévi fiai: Gérsón\, Kehát és Merárí. 12Júda fiai: Ér\, Ónán\, Sélá\, Pérec és Zerah. Ér és Ónán meghalt még Kánaán földjén. De Pérecnek már fiai is voltak: Hecrón és Hámúl. 13Issakár fiai: Tólá\, Puvvá\, Jób és Simrón. 14Zebulon fiai: Szered\, Élón és Jahleél. 15Ezek Lea fiai\, akiket Paddan-Arámban szült Jákóbnak. Az ő leánya volt Dina; fiai és leányai összesen harminchárman voltak. 16Gád fiai: Cifjón\, Haggí\, Súní\, Ecbón\, Érí\, Aródí és Arélí. 17Ásér fiai: Jimná\, Jisvá\, Jisví\, Beríá\, az ő húguk volt Szerah. Beríá fiai: Héber és Malkíél. 18Ezek Zilpa fiai\, akit Lábán adott Leának\, a leányának. Ő szülte ezt a tizenhatot Jákóbnak. 19Ráhelnek\, Jákób feleségének a fia volt József és Benjámin. 20Józsefnek Egyiptom földjén született Manassé és Efraim\, akiket Ászenat\, Pótiferának\, Ón papjának a leánya szült. 21Benjámin fiai: Bela\, Beker\, Asbél\, Gérá\, Naamán\, Éhí és Rós\, Muppím\, Huppím és Ard. 22Ezek Ráhel fiai\, akik Jákóbnak születtek. Összesen tizennégyen voltak. 23Dán fia: Husím. 24Naftáli fiai: Jahceél\, Gúní\, Jécer és Sillém. 25Ezek Bilha fiai\, akit Lábán adott Ráhelnek\, a leányának. Ő szülte ezeket Jákóbnak\, összesen hetet. 26Azok\, akik Jákóbbal együtt Egyiptomba érkeztek – akik őtőle származtak\, azaz Jákób fiainak a feleségein kívül –\, összesen hatvanhatan voltak\, 27Józsefnek pedig két fia született Egyiptomban. Jákób egész háza népe tehát\, amely Egyiptomba ment\, hetven lélek volt. \n28Józsefhez menve Jákób Júdát küldte maga előtt\, hogy mutassa az utat Gósenbe. Így érkeztek el Gósen földjére. 29József befogatott a kocsijába\, és Gósenbe ment apja\, Izráel elé. Amikor meglátta\, a nyakába borult\, és sokáig sírt a nyakába borulva. 30Izráel azt mondta Józsefnek: Most már meghalhatok\, mert megláttam arcodat\, hogy még élsz. 31József ezután azt mondta testvéreinek és apja háza népének: Elmegyek\, és hírt viszek a fáraónak. Megmondom neki\, hogy testvéreim és apám háza népe\, akik Kánaán földjén voltak\, megérkeztek hozzám\, 32és ezek az emberek juhpásztorok\, mindig jószágtartó emberek voltak\, és elhozták a juhaikat\, marháikat és mindenüket. 33Azért ha a fáraó majd hívat titeket\, és megkérdezi\, hogy mi a foglalkozásotok\, 34ezt mondjátok: Jószágtartó emberek voltak a te szolgáid ifjúkoruktól fogva mindeddig; mi is\, meg atyáink is. Így majd letelepedhettek Gósen földjén\, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálatosnak tartanak.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-oktober-1/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220930T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220930T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220929T220053Z
LAST-MODIFIED:20220818T130459Z
UID:6714-1664496000-1664580600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 30.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 11\,16-33 \n16Megint csak azt mondom\, senki se tartson esztelennek\, ha pedig mégis annak gondoltok\, akkor esztelenként is fogadjatok el\, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. 17Amit mondok\, nem az Úr szerint mondom\, hanem szinte esztelenül\, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. 18Minthogy sokan dicsekednek test szerint\, én is dicsekedni fogok. 19Hiszen ti okosak vagytok\, és szívesen eltűritek az eszteleneket: 20mert eltűritek\, ha valaki leigáz titeket\, ha valaki élősködik rajtatok\, ha valaki zsákmányul ejt titeket\, ha valaki hatalmaskodik rajtatok\, ha valaki arcul üt benneteket. 21Szégyenkezve szólok\, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –\, merész vagyok én is.\n22Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. 23Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább\, hiszen többet fáradoztam\, többször börtönöztek be\, igen sok verést szenvedtem el\, sokszor forogtam halálos veszedelemben. 24Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést\, 25háromszor megvesszőztek\, egyszer megköveztek\, háromszor szenvedtem hajótörést\, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. 26Gyakran voltam úton\, veszedelemben folyókon\, veszedelemben rablók között\, veszedelemben népem között\, veszedelemben pogányok között\, veszedelemben városban\, veszedelemben pusztaságban\, veszedelemben a tengeren\, veszedelemben áltestvérek között\, 27fáradozásban és vesződségben\, gyakori virrasztásban\, éhezésben és szomjazásban\, gyakori böjtölésben\, hidegben és mezítelenségben. 28Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. 29Ki erőtlen\, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg\, hogy ne égnék én is? 30Ha dicsekednem kell\, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. 31Az Úr Jézus Istene és Atyja\, aki áldott örökké\, tudja\, hogy nem hazudok.\n32Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát\, hogy elfogjanak engem. 33Ablakon át kosárban eresztettek le a falon\, és megmenekültem a kezéből. \nMózes első könyve 45 \n\n1Ekkor József már nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt\, és felkiáltott: Küldjetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála\, és ekkor József megismertette magát a testvéreivel. 2Hangos sírásra fakadt\, úgyhogy meghallották az egyiptomiak\, és így hallottak róla a fáraó házában is. 3Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én vagyok József! Él-e még az én apám? De a testvérek nem tudtak válaszolni\, mert megrémültek tőle. 4József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek már közelebb hozzám! Erre aztán közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József\, a testvéretek\, akit eladtatok Egyiptomba! 5De most ne bánkódjatok\, és ne keseregjetek amiatt\, hogy engem ide eladtatok\, mert azért küldött el engem Isten előttetek\, hogy életben maradjatok. 6Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön\, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás\, sem aratás. 7Isten küldött el engem előttetek\, hogy maradékotok legyen a földön\, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. 8Tehát nem ti küldtetek ide\, hanem Isten\, aki engem a fáraó első emberévé\, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett. 9Sietve menjetek el apámhoz\, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad\, József: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám\, ne tétovázz! 10Gósen földjén fogsz lakni\, közel leszel hozzám te\, a fiaid és az unokáid\, meg a juhaid\, marháid és mindened. 11Én majd ellátlak itt\, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te\, sem házad népe\, sem semmi más\, ami a tiéd.\n12Ti most saját szemetekkel látjátok testvéremmel\, Benjáminnal együtt\, hogy én magam beszélek hozzátok. 13Mondjátok el azért apámnak\, milyen dicső dolgok történtek itt velem Egyiptomban\, és mindazt\, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat! 14Ekkor testvérének\, Benjáminnak a nyakába borult\, és sírt. Benjámin is sírt a nyakába borulva. 15Majd megcsókolta mindegyik testvérét\, és sírva megölelte őket. Azután már beszédbe elegyedtek vele a testvérei. \n16A fáraó házában meghallották a hírt\, hogy megjöttek József testvérei. Tetszett ez a fáraónak és szolgáinak. 17Ezt mondta a fáraó Józsefnek: Mondd meg testvéreidnek: Ezt cselekedjétek: Rakjátok meg állataitokat\, eredjetek\, menjetek el Kánaán földjére! 18Azután vegyétek magatokhoz apátokat\, házatok népét\, és jöjjetek hozzám; én pedig nektek adom Egyiptom földjének a legjavát\, és a legzsírosabb földön élhettek. 19Parancsold meg nekik: Ezt cselekedjétek: Vigyetek magatokkal szekereket Egyiptomból gyermekeitek és feleségeitek számára\, hozzátok magatokkal apátokat\, és jöjjetek ide! 20Ne sajnáljátok a holmitokat\, mert Egyiptom egész földjének a legjava lesz a tiétek!\n21Izráel fiai így is cselekedtek. József adott nekik szekereket a fáraó parancsa szerint\, és útravalót is adott nekik. 22Mindegyiknek adott egy öltözet ruhát\, de Benjáminnak háromszáz ezüstöt és öt öltözet ruhát adott. 23Apjának pedig ezt küldte: tíz szamarat\, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel\, és tíz szamárkancát\, megrakva gabonával\, kenyérrel és egyéb élelemmel\, útravalóul az apjának. 24Így küldte el testvéreit\, és azok elmentek. De ezt mondta nekik: Ne civakodjatok az úton! 25Fölmentek tehát Egyiptomból\, és megérkeztek Kánaán földjére apjukhoz\, Jákóbhoz. 26Megmondták neki: József még életben van\, sőt egész Egyiptom fölött ő uralkodik! De Jákób szíve hideg maradt\, mivel nem hitt nekik. 27Elbeszélték hát neki mindazt\, amit József mondott nekik. És amikor látta a szekereket\, amelyeket József küldött\, hogy őt elvigyék\, Jákób megkönnyebbült. 28Ezt mondta Izráel: Ennyi elég! Csakhogy él még József\, a fiam! Megyek\, hogy meglássam őt\, mielőtt meghalok.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-30/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220929T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220929T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220928T220017Z
LAST-MODIFIED:20220818T130330Z
UID:6712-1664409600-1664494200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 29.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 11\,1-15 \n\n1Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget\, sőt viseljetek el engem is! 2Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak\, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. 3Félek azonban\, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával\, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. 4Mert ha valaki odamegy hozzátok\, és más Jézust hirdet\, nem akit mi hirdettünk\, vagy más lelket fogadtok be\, nem akit kaptatok\, vagy más evangéliumot\, nem amelyet elfogadtatok\, azt szépen eltűritek. 5Pedig úgy gondolom\, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. 6Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is\, az ismeretben nem\, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek. 7Vagy talán bűnt követtem el\, amikor megaláztam önmagamat\, hogy ti felmagasztaltassatok\, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? 8Más gyülekezeteket fosztottam ki\, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. 9Amikor pedig nálatok voltam\, és hiányt szenvedtem\, nem terheltem meg senkit\, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták\, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól\, hogy terhetekre legyek. 10Krisztus bennem levő igazságára mondom\, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. 11Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!\n12De amit teszek\, azt ezután is tenni fogom\, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól\, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre\, hogy ők olyan apostolok\, mint mi. 13Mert az ilyenek álapostolok\, szélhámosok\, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. 14Nem is csoda\, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. 15Nem meglepő tehát\, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz. \nMózes első könyve 44 \n\n1Azután József ezt parancsolta háza felügyelőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait élelemmel\, amennyit csak el bírnak vinni\, de mindegyiknek a pénzét tedd a zsákja szájába! 2Serlegemet\, az ezüst serleget pedig tedd a legkisebbik zsákjának a szájába gabonája árával együtt! Ő pedig úgy tett\, ahogyan József meghagyta neki. 3Reggel\, amikor világos lett\, útra bocsátották az embereket szamaraikkal együtt. 4Kimentek a városból\, de még nem jártak messze\, amikor József azt mondta háza felügyelőjének: Indulj\, eredj azoknak az embereknek a nyomába! Ha utolérted őket\, ezt mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért? 5Hiszen ez az\, amiből inni szokott az uram\, sőt jósolni is ebből szokott! Gonosz dolgot cselekedtetek! 6Amikor utolérte őket\, el is mondta nekik mindezeket. 7Ők azonban ezt felelték neki: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól\, hogy ilyesmit tegyenek! 8Hiszen azt a pénzt is visszahoztuk neked Kánaán földjéről\, amit zsákjaink szájában találtunk. Hogyan loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?! 9Az\, akinél megtalálják szolgáid közül\, haljon meg\, mi magunk pedig az én uram rabszolgái leszünk. 10Ő ezt mondta: Legyen hát úgy\, ahogyan mondtátok! De csak az lesz a rabszolgám\, akinél megtalálják\, ti szabadok maradtok. 11Erre mindegyikük sietve lerakta zsákját a földre\, és kinyitotta a zsákját. 12Ő pedig végigkutatta azokat: a legidősebbnél kezdte\, és a legkisebbnél végezte. Végül a serleg Benjámin zsákjából került elő. 13Akkor ezek megszaggatták felsőruhájukat\, majd mindnyájan fölrakodtak a szamarukra\, és visszatértek a városba. \n14Amikor Júda és testvérei bementek József házába\, ő még otthon volt. Földre borultak előtte\, 15József pedig ezt mondta nekik: Hogy csinálhattatok ilyet? Hát nem tudjátok\, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott? 16Júda így felelt: Mit mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk\, és mivel igazoljuk magunkat? Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én uramnak mi is\, meg az is\, akinél a serleget megtalálták. 17De ő ezt mondta: Távol legyen tőlem\, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolgám\, akinél a serleget megtalálták\, ti pedig menjetek el apátokhoz békességgel! 18Ekkor Júda odalépett hozzá\, és ezt mondta: Kérlek\, uram\, hadd szóljon egy szót hozzád\, uramhoz a te szolgád\, és ne indulj haragra a te szolgád ellen\, hiszen olyan vagy te\, mint a fáraó! 19Amikor az én uram ezt kérdezte szolgáitól: Van-e apátok vagy testvéretek\, 20akkor mi azt feleltük az én uramnak: Van még nekünk egy öreg apánk és egy kisebbik gyermeke\, aki öregkorában született neki. Ennek a bátyja meghalt\, és mivel ő egyedül maradt meg az anyjától\, azért szereti őt az apja. 21Te ezt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el őt hozzám\, hadd lássam saját szememmel! 22Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az apját\, mert ha elhagyja\, meghal az apja. 23Te akkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb öcsétek nem jön el veletek\, ne kerüljetek többé a szemem elé! 24Mi elmentünk apánkhoz\, a te szolgádhoz\, és elmondtuk neki az én uram beszédét. 25Mikor aztán apánk azt mondta\, hogy vásároljunk megint egy kis élelmet\, 26mi azt feleltük: Nem mehetünk. Csak akkor megyünk el\, ha velünk lesz a legkisebb testvérünk is\, mert nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé\, ha a legkisebb testvérünk nem lesz velünk. 27Akkor apám\, a te szolgád ezt mondta nekünk: Ti is tudjátok\, hogy csak két fiút szült nekem a feleségem. 28Az egyik elment tőlem\, és én azt gondoltam: Biztosan vadállat tépte szét\, nem is láttam viszont mindmáig. 29Ha ezt is elviszitek tőlem\, és szerencsétlenség éri\, akkor ősz fejemet a bánat miatt a holtak hazájába juttatjátok! 30Ha most úgy térek vissza apámhoz\, a te szolgádhoz\, hogy nincs velünk ez a fiú\, akihez lelkéből ragaszkodik\, 31és ha meglátja\, hogy nincs meg a fiú\, akkor meghal\, és szolgáid a bánat miatt juttatják apánknak\, a te szolgádnak ősz fejét a holtak hazájába. 32De szolgád így vállalt kezességet apámnál ezért a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád\, egész életemben viseljem vétkem terhét apám előtt! 33Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként\, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel! 34Mert hogyan mehetnék el apámhoz\, ha ez a fiú nincs velem? Nem akarom látni azt a bajt\, ami apámat érné!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-29/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220928T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220928T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220927T220056Z
LAST-MODIFIED:20220818T131406Z
UID:6710-1664323200-1664407800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 28.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 10\,12-18 \n12Mert nem mernénk magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani\, akik önmagukat ajánlják\, mivel ők önmagukhoz mérik és hasonlítják önmagukat\, és így esztelennek bizonyulnak. 13Mi azonban nem mérték nélkül\, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk\, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül\, hogy eljussunk hozzátok is. 14Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon\, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával. 15Nem mérték nélkül\, mások fáradozásával dicsekszünk\, de reméljük\, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. 16Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot\, de nem dicsekszünk olyan munkával\, amelyet másutt már elvégeztek. 17Aki pedig dicsekszik\, az Úrral dicsekedjék\, 18mert nem az a megbízható ember\, aki önmagát ajánlja\, hanem az\, akit az Úr ajánl. \nMózes első könyve 43 \n\n1Az éhínség egyre súlyosabbá vált az országban. 2Amikor az Egyiptomból hozott összes gabonát megették\, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! 3De Júda azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé\, ha nem lesz veletek a testvéretek! 4Ha tehát hajlandó vagy elküldeni velünk az öcsénket\, elmegyünk\, és vásárolunk neked élelmet. 5De ha nem küldöd el\, nem megyünk el\, mert az az ember megmondta nekünk: Ne kerüljetek a szemem elé\, ha nem lesz veletek az öcsétek! 6Izráel ezt mondta: Miért tettetek velem ilyen rosszat? Miért mondtátok el annak az embernek\, hogy van még egy testvéretek? 7Ők így feleltek: Sokat kérdezősködött az az ember rólunk és családunkról. Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És ezekre a kérdésekre nekünk válaszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna\, hogy majd ezt mondja: Hozzátok ide a testvéreteket!\n8Akkor Júda ezt mondta apjának\, Izráelnek: Küldd el velem a fiút\, hadd keljünk útra\, hogy életben maradjunk\, és ne haljunk meg sem mi\, sem te\, sem a gyermekeink! 9Én kezeskedem érte\, tőlem kérd számon! Ha nem hozom vissza\, és nem állítom eléd\, egész életemben viseljem vétkem terhét. 10Bizony\, ha nem késlekedünk\, már kétszer is megfordulhattunk volna. 11Apjuk\, Izráel ekkor így szólt hozzájuk: Ha már így kell lennie\, ezt tegyétek: Rakjatok az ország legjobb termékeiből a zsákjaitokba\, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot\, egy kis mézet\, gyógyfüvet\, mirhát\, diót és mandulát. 12Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal\, mert azt a pénzt\, amely visszakerült zsákjaitok szájába\, azt is vigyétek vissza! Hátha tévedés volt! 13Vigyétek az öcséteket is\, induljatok\, menjetek vissza ahhoz az emberhez! 14Adja a Mindenható Isten\, hogy irgalmas legyen hozzátok az az ember\, és visszaengedje veletek a másik testvéreteket és Benjámint. Ha már el kell veszítenem gyermekemet\, hát elveszítem. \n15Fogták tehát az ajándékot\, magukhoz vettek kétszer annyi pénzt\, meg Benjámint\, elindultak\, és elmentek Egyiptomba\, és megjelentek József előtt. 16Amikor József meglátta köztük Benjámint\, így szólt házának felügyelőjéhez: Vidd be ezeket az embereket a házba! Vágj le egy állatot\, és készítsd el\, mert ma velem ebédelnek ezek az emberek! 17Az úgy is tett\, ahogyan József mondta\, és bevezette őket József házába. 18Az embereket félelem fogta el\, amikor József házába vezették őket\, és ezt mondták: A pénz miatt hoztak ide bennünket\, amely a múltkor visszakerült zsákjainkba. Ránk fognak rontani\, ránk fognak támadni\, és szolgaságra vetnek bennünket szamarainkkal együtt! 19Odaléptek tehát József házának felügyelőjéhez\, megszólították a ház ajtajában\, 20és ezt mondták: Urunk\, jártunk mi már itt a múltkor is élelmet vásárolni. 21De amikor elérkeztünk éjjeli szállásunkra\, és kinyitottuk a zsákjainkat\, akkor vettük észre\, hogy mindegyikünk pénze a zsákja szájában van: ott volt a pénzünk teljes összegében! Ezt most mi visszahoztuk magunkkal. 22Most ezen felül is hoztunk pénzt magunkkal\, hogy azon élelmet vásároljunk. Nem tudjuk\, ki tette pénzünket a zsákjainkba. 23Ő azt felelte: Legyetek nyugodtak\, ne féljetek! Istenetek\, atyátok Istene tette azt a kincset a zsákjaitokba. A ti pénzetek pedig eljutott hozzám. Majd kivezette hozzájuk Simeont.\n24Azután bevezette őket József házába\, adott vizet\, és ők megmosták a lábukat\, a szamaraiknak pedig abrakot adott. 25Ők pedig előkészítették az ajándékot\, mielőtt József délben megjött\, mert hallották\, hogy ott fognak ebédelni. \n26Amikor József hazaérkezett\, bevitték neki a házba az ajándékot\, amely náluk volt\, és földre borultak előtte. 27Ő pedig szívélyesen köszöntötte őket\, és megkérdezte: Jól van-e idős apátok\, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? 28Ők így feleltek: Apánk\, a te szolgád\, jól van\, él még. Majd meghajoltak és leborultak. 29Amikor József megpillantotta testvérét\, Benjámint\, anyja fiát\, ezt kérdezte: Ez a legkisebb testvéretek\, akiről beszéltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád az Isten\, fiam! 30Akkor azonban elsietett József\, mert öccsét látva elérzékenyült\, és a sírás környékezte. Bement azért a belső szobájába\, és ott kisírta magát. 31Azután megmosta az arcát\, és kijött. Uralkodott magán\, és ezt mondta: Tálaljátok föl az ételt! 32De külön tálaltak neki\, külön azoknak is és külön a vele együtt étkező egyiptomiaknak is. Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük a héberekkel\, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak. 33Leültették őket vele szemben: az elsőszülöttet az elsőszülöttnek\, a legfiatalabbat a legfiatalabbnak járó helyre. Azok pedig álmélkodva néztek egymásra. 34A maga előtt lévő ételekből vitetett nekik\, de amit Benjáminnak vittek\, ötször nagyobb volt mindnyájukénál. Azután ittak\, és megmámorosodtak vele együtt.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-28/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220927T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220927T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220926T220044Z
LAST-MODIFIED:20220818T131603Z
UID:6708-1664236800-1664321400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 27.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 10\,1-11 \n1Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én\, Pál\, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek\, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; 2kérlek\, ne kényszerítsetek arra\, hogy ottlétemkor erélyes legyek\, mert úgy gondolom\, bátran felléphetnék azokkal szemben\, akik úgy vélekednek\, hogy mi test szerint élünk. 3Mert testben élünk\, de nem test szerint hadakozunk; 4hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek\, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. 5Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot\, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek\, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre\, 6és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget\, ha ti teljesen engedelmesek lesztek. 7Arra nézzetek\, ami a szemetek előtt van! Ha valaki meg van győződve arról\, hogy Krisztusé\, azt is gondolja meg önmagában\, hogy amint ő Krisztusé\, ugyanúgy mi is. 8Mert ha kissé túlozva dicsekszem is a hatalmunkkal\, amelyet az Úr építésetekre\, és nem rombolásotokra adott\, nem szégyenülök meg\, 9nem akarva azt a látszatot kelteni\, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. 10Mert levelei\, mondják\, súlyosak és kemények ugyan\, de testi megjelenése erőtlen\, és beszéde szánalmas. 11Azt pedig gondolja meg az ilyen ember\, hogy amilyenek vagyunk a távollétünkben írt levelünk szavaiban\, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is. \nMózes első könyve 42 \n1Jákób hallotta\, hogy Egyiptomban van gabona. Azt mondta hát Jákób a fiainak: Mit néztek egymásra? 2Majd ezt mondta: Hallottam\, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek el\, és vásároljatok ott gabonát\, hogy életben maradjunk\, és meg ne haljunk! 3Elment tehát József tíz bátyja\, hogy gabonát vásároljanak Egyiptomban. 4De Benjámint\, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival\, mert arra gondolt: Csak nehogy valami szerencsétlenség érje! 5Így mentek el Izráel fiai másokkal együtt gabonát vásárolni\, mert éhínség volt Kánaán földjén.\n6József volt tehát az egész ország kormányzója\, és ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor József bátyjai megérkeztek\, arccal a földre borultak előtte. 7Amint József meglátta bátyjait\, azonnal felismerte őket\, de idegennek tettette magát előttük\, és keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk élelmet vásárolni.\n8József tehát felismerte a testvéreit\, de azok nem ismerték fel őt. 9Ekkor József visszaemlékezett az álmokra\, amelyeket róluk álmodott\, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok! Azért jöttetek\, hogy kifürkésszétek az ország védtelen részeit! 10De azok így feleltek neki: Nem\, uram! Élelmet vásárolni jöttek a te szolgáid! 11Mi mindnyájan egyetlen ember fiai vagyunk. Becsületesek vagyunk\, sohasem voltak kémek a te szolgáid. 12Ő azonban ezt mondta nekik: Nem úgy van! Bizony azért jöttetek\, hogy az ország védtelen részeit kifürkésszétek! 13Azok így feleltek: Tizenketten voltak a te szolgáid\, testvérek vagyunk mi\, egyetlen ember fiai Kánaán földjén. A legkisebb most apánknál van\, egyikünk pedig nincs többé. 14De József ezt mondta nekik: Úgy van\, ahogyan mondtam nektek\, kémek vagytok! 15Ezzel teszlek titeket próbára: a fáraó életére esküszöm\, hogy nem távoztok innen\, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek! 16Küldjetek el magatok közül egyet\, hogy hozza ide a testvéreteket\, ti pedig fogságban maradtok. Így teszem próbára\, igazat beszéltek-e. Mert ha nem\, a fáraó életére esküszöm\, hogy kémek vagytok! 17És őrizetben tartotta őket három napig. \n18Harmadnap ezt mondta nekik József: Ezt tegyétek\, ha élni akartok\, hiszen én is félem az Istent. 19Ha becsületesek vagytok\, maradjon egyik testvéretek megkötözve a börtönben\, ti pedig menjetek\, vigyetek gabonát házatok éhező népének. 20Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket\, akkor elhiszem\, amit mondotok\, és nem fogtok meghalni. Ők bele is egyeztek. 21De így beszéltek egymás közt: Bizony\, a testvérünkért bűnhődünk most\, mert láttuk az ő nyomorúságát\, amikor könyörgött nekünk\, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. 22Rúben erre azt mondta nekik: Megmondtam nektek\, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen\, de ti nem hallgattatok rám\, és most az ő vérét keresik rajtunk. 23Nem tudták\, hogy József érti őket\, mert tolmács volt közöttük. 24Ő pedig elfordult tőlük\, és sírt. Majd visszafordult hozzájuk\, és beszélt velük. Azután előállíttatta közülük Simeont\, és szemük láttára megkötöztette.\n25Akkor megparancsolta József\, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával\, de mindegyikük pénzét tegyék vissza a zsákjába\, és adjanak nekik útravalót. Így is tettek. 26Ők pedig föltették gabonájukat a szamarakra\, és elmentek. 27Mikor aztán egyikük kinyitotta a zsákját\, hogy az éjjeli szálláson abrakot adjon a szamarának\, meglátta\, hogy a pénze ott van a zsák szájában\, 28és ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor odalett a bátorságuk\, és remegve mondogatták egymásnak: Mit cselekedett velünk az Isten?!\n29Amikor megérkeztek apjukhoz\, Jákóbhoz Kánaán földjére\, elmondták neki mindazt\, ami velük történt: 30Egy ember\, annak az országnak az ura\, szigorúan beszélt hozzánk\, és úgy bánt velünk\, mintha kémkedni akartunk volna az országban. 31De mi azt feleltük: Becsületesek vagyunk\, soha nem voltunk kémek. 32Tizenketten voltunk testvérek\, apánknak fiai\, de egyikünk nincs többé\, a legkisebb pedig apánknál van most Kánaán földjén. 33Akkor ezt mondta nekünk az az ember\, annak az országnak az ura: Erről tudom meg\, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik testvéreteket hagyjátok nálam\, menjetek el\, és vigyetek gabonát házatok éhező népének\, 34azután hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor tudni fogom\, hogy nem kémek vagytok\, hanem becsületes emberek\, visszaadom a testvéreteket\, és szabadon járhattok az országban.\n35Mikor aztán a zsákjaikat kiürítették\, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a zsákjában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták\, apjukkal együtt megijedtek. 36Apjuk\, Jákób ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! József nincs meg\, Simeon sincs meg\, és még Benjámint is elviszitek?! Engem sújt mindez! 37Ekkor Rúben azt mondta apjának: Az én két fiamat öld meg\, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám\, és én visszahozom őt hozzád. 38De Jákób így felelt: Nem mehet el veletek a fiam\, hiszen a bátyja meghalt\, egyedül ő maradt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton\, amelyre indultok\, ősz fejemet a bánat miatt a holtak hazájába juttatjátok!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-27/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220926T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220926T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220925T220033Z
LAST-MODIFIED:20220818T131736Z
UID:6706-1664150400-1664235000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 26.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 9 \n\n1A szentek iránti szolgálatról fölösleges írnom nektek. 2Hiszen ismerem készségeteket\, amely miatt dicsekszem veletek a makedónoknak\, hogy Akhája tavaly óta készen áll\, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget. 3De mégis elküldtem a testvéreket\, nehogy a veletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló legyen\, hanem amint megmondtam: készen legyetek. 4És ha velem makedónok érkeznek\, és felkészületlenül találnak titeket\, valamiképpen szégyent ne valljunk mi – hogy ne mondjuk: ti – ebben a bizodalmunkban. 5Szükségesnek tartottam tehát\, hogy megkérjem a testvéreket\, menjenek el hozzátok előre\, és készítsék elő a már megígért adományokat\, hogy az úgy legyen készen\, mint hálaáldozat\, nem pedig mint kényszerű adomány. \n6Tudjuk pedig\, hogy aki szűken vet\, szűken is arat\, és aki bőven vet\, bőven is arat. 7Mindenki úgy adjon\, ahogyan előre eldöntötte szívében\, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből\, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. 8Istennek pedig van hatalma arra\, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok\, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek\, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. 9Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek\, igazsága megmarad örökké.” 10Aki pedig magot ad a magvetőnek\, és eledelül kenyeret\, megadja és megsokasítja vetőmagotokat\, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. 11Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre\, amely általunk hálaadást szül Isten iránt. 12Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán\, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt. 13Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd Istent\, azért az engedelmességért\, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek\, és azért a jószívűségetekért\, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14Ők könyörögnek is értetek\, és vágyódnak utánatok\, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. 15Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért! \nMózes első könyve 41\,37-57 \n37Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden udvari emberének. 38A fáraó ezt mondta szolgáinak: Találhatunk-e ehhez hasonló embert\, akiben isteni lélek van? 39Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul\, nincs hozzád fogható értelmes\, bölcs ember. 40Te felügyelsz majd a házamra\, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. 41Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Nézd\, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek! 42Azzal levette a fáraó a pecsétgyűrűt az ujjáról\, és József ujjára húzta\, gyolcsruhába öltöztette\, és aranyláncot tett a nyakába. 43Majd körülhordoztatta második kocsiján\, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé. 44És ezt mondta a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó\, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban. 45Ezután elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak\, és hozzáadta feleségül Ászenatot\, Pótiferának\, Ón papjának a leányát. Így lett József egész Egyiptom felügyelője. 46József harmincesztendős volt\, amikor ott állt Egyiptom királya\, a fáraó előtt. Azután kiment József a fáraó elől\, és bejárta egész Egyiptomot.\n47A bőség hét esztendeje alatt gazdagon termett a föld. 48József összegyűjtött a hét esztendő alatt minden élelmet\, ami csak volt Egyiptomban. A városokban helyezte el az élelmet: minden városban a körülötte levő mező élelmét helyezte el. 49József így annyi gabonát halmozott föl\, mint a tengerpart homokja: olyan sokat\, hogy végül már nem is vették számba\, mert megszámlálhatatlan volt. 50Józsefnek két fia született\, mielőtt eljött az éhínség esztendeje. Ászenat\, Pótiferának\, Ón papjának a leánya szülte őket. 51Elsőszülöttjét Manassénak nevezte el József\, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát. 52A másodikat pedig Efraimnak nevezte el\, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén.\n53Azután eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptomban\, 54és megkezdődött az éhínség hét esztendeje\, ahogyan megmondta József. Éhínség támadt minden országban\, de Egyiptomban mindenütt volt kenyér. 55Azután Egyiptomban is éhezni kezdtek mindenütt\, és a nép kenyérért kiáltott a fáraóhoz. Ekkor a fáraó ezt mondta az egyiptomiaknak: Menjetek Józsefhez\, és tegyétek azt\, amit mond nektek! 56Amikor az éhínség kiterjedt az egész országra\, József megnyitotta az összes magtárat\, és gabonát árult az egyiptomiaknak\, mert súlyos volt az éhínség Egyiptomban. 57És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát vásárolni\, mert súlyos volt az éhínség az egész földön.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-26/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220925T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220925T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220924T220017Z
LAST-MODIFIED:20220818T125821Z
UID:6704-1664064000-1664148600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 25.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 8\,16-24 \n16Hála legyen Istennek\, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. 17Mert megkapta ugyan a bátorítást\, de buzgóbb lévén\, önként ment el hozzátok. 18Elküldtük vele együtt azt a testvért is\, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet. 19Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben\, amelyben szolgálunk\, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi jó szándékunk megmutatására. 20Mert óvakodni akarunk attól\, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: 21mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt\, hanem az emberek előtt is. 22Elküldtük velük együtt azt a testvért\, akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk\, mert sokszor buzgó volt\, most pedig még sokkal buzgóbb\, mert nagyon bízik bennetek. 23Akár Tituszról van szó\, aki nekem társam és közöttetek munkatársam\, akár a mi testvéreinkről\, a gyülekezetek küldöttei ők: Krisztus dicsősége. 24Tanúsítsatok tehát irántuk szeretetet\, és mutassátok meg nekik\, hogy méltón dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt. \nMózes első könyve 41\,1-36 \n1Két esztendő múlva történt\, hogy a fáraó azt álmodta\, hogy ott áll a Nílus mellett. 2Ekkor a Nílusból hét szép és kövér tehén jött elő\, majd a sás között legelészni kezdett. 3De hét másik tehén is előjött utánuk a Nílusból\, amelyek rútak és soványak voltak\, a Nílus partján odaálltak a többi tehén mellé\, 4és a rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó.\n5Ismét elaludt\, és másodszor azt álmodta\, hogy hét kövér és szép kalász nőtt egy száron\, 6de hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is kisarjad utánuk. 7A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt a fáraó\, és rájött\, hogy ez csak álom volt. 8Reggel azonban nyugtalankodni kezdett\, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét\, és a fáraó elbeszélte nekik az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak. 9Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom\, hogy vétkes vagyok. 10Amikor a fáraó megharagudott szolgáira\, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában\, 11álmodtunk valamit ugyanazon az éjszakán\, én is meg ő is. Mindegyik álomnak\, amit álmodtunk\, megvolt a maga jelentése. 12Volt ott velünk egy héber ifjú\, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat\, és ő megfejtette. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg\, 13mert úgy lett\, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba\, amazt pedig fölakasztották. 14Akkor a fáraó hívatta Józsefet\, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott\, ruhát váltott\, és bement a fáraóhoz.\n15A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmodtam valamit\, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam\, hogy ha meghallod az álmot\, meg tudod fejteni. 16József így felelt a fáraónak: Nem én\, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak. 17A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a Nílus partján álltam. 18A Nílusból hét kövér és szép tehén jött elő\, és legelészni kezdett a sás között. 19De hét másik tehén is előjött utánuk\, amelyek nagyon hitványak\, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam olyan rútakat\, mint ezek. 20A sovány és rút tehenek azután megették az előbbi hét kövér tehenet. 21Bár a gyomrukba kerültek\, nem lehetett észrevenni\, hogy a gyomrukba kerültek\, mert a külsejük ugyanolyan rút maradt\, mint azelőtt. Akkor fölébredtem.\n22Azután azt láttam álmomban\, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron\, 23de hét száraz\, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is kisarjadt utánuk\, 24és a sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak\, de senki sem tudta megfejteni. 25Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a fáraónak\, hogy mit fog cselekedni. 26A hét szép tehén hét esztendő\, a hét szép kalász is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. 27A hét sovány és rút tehén\, amely utánuk jött elő\, szintén hét esztendő. A hét üres\, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. 28Erről mondtam a fáraónak\, hogy Isten megmutatta a fáraónak\, mit fog cselekedni. 29Hét esztendő jön\, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. 30De az éhínség hét esztendeje következik utánuk\, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén\, és éhínség fogja emészteni az országot. 31Nem is fogják tudni\, hogy bőség volt az országban az utána következő éhínség miatt\, olyan súlyos lesz az. 32Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma\, mert Isten elhatározta ezt\, és hamarosan véghez is viszi az Isten.\n33Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert\, és állítsa azt Egyiptom élére. 34Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket\, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében! 35Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben\, halmozzák föl a gabonát\, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban! 36Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében\, amely majd eljön Egyiptomra\, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-25/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220924T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220924T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220923T220000Z
LAST-MODIFIED:20220818T125705Z
UID:6702-1663977600-1664062200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 24.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 8\,1-15 \n1Hírt adunk nektek\, testvéreim\, Istennek arról a kegyelméről\, amelyet Makedónia gyülekezeteinek adott. 2Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük\, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. 3Tanúskodom arról\, hogy erejük szerint\, sőt erejükön felül is önként adakoztak\, 4és erősen sürgetve kérték tőlünk\, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. 5És nemcsak azt tették\, amit reméltünk\, hanem először önmagukat adták az Úrnak\, és aztán nekünk\, az Isten akaratából. 6Úgyhogy bátorítottuk Tituszt\, hogy amint már előbb elkezdte\, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését. \n7Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében\, ismeretben és minden buzgóságban\, és a tőlünk rátok áradó szeretetben\, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. 8Nem parancsként mondom\, hanem azért\, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. 9Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek\, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. 10Tanácsot is adok ebben az ügyben\, mert ez hasznos nektek\, akik nemcsak a cselekvésben\, hanem tavaly óta a szándékban is elöl jártatok. 11Most pedig a cselekvést is vigyétek véghez\, hogy amilyen készséges volt a szándékotok\, olyan legyen a véghezvitele is\, erőtökhöz mérten! 12Mert ha megvan a szándék\, az aszerint kedves Istennek\, amitek van\, nem aszerint\, amitek nincs. 13Ugyanis azért\, hogy másoknak könnyebbségük legyen\, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően 14a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát\, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat\, hogy így egyenlőség legyen; 15amint meg van írva: „Aki sokat szedett\, annak nem lett többje\, és aki keveset\, annak nem lett kevesebbje.” \nMózes első könyve 40 \n1Történt ezek után\, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk\, az egyiptomi király ellen. 2Megharagudott azért a fáraó a két főemberre\, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. 3Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában\, abban a börtönben\, ahol fogva tartották Józsefet. 4A testőrparancsnok Józsefet rendelte melléjük\, hogy szolgálja ki őket. Jó ideig maradtak őrizetben. 5Egyszer álmot láttak\, mindketten ugyanazon az éjszakán: az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere\, akiket a börtönben fogva tartottak. Mindkét álomnak megvolt a maga jelentése. 6Amikor reggel bement hozzájuk József\, látta rajtuk\, hogy izgatottak. 7Megkérdezte a fáraó főembereit\, akik vele együtt voltak őrizetben gazdája házában: Miért olyan szomorú ma az arcotok? 8Ők azt felelték neki: Álmot láttunk\, de nincs\, aki megfejtse. József ezt mondta nekik: Istennél van a megfejtés. Mondjátok el nekem!\n9A főpohárnok elmondta az álmát Józsefnek. Ezt mondta neki: Álmomban egy szőlőtő volt előttem. 10A szőlőtőn három vessző volt. Alighogy kihajtott\, már ki is virágzott\, és fürtjein megértek a szemek. 11Kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a szőlőszemeket\, belefacsartam a fáraó poharába\, és a poharat a fáraó kezébe adtam. 12József ezt mondta neki: A megfejtés a következő: A három vessző három nap. 13Három nap múlva fölemel téged a fáraó\, visszahelyez a hivatalodba\, és te adod a poharat a fáraó kezébe ugyanúgy\, mint korábban\, amikor a pohárnoka voltál. 14De ne feledkezz meg rólam\, amikor jó dolgod lesz\, és légy hozzám hűséges: említs meg engem a fáraónak\, és vitess ki ebből a házból! 15Mert galádul raboltak el engem a héberek földjéről\, és itt sem csináltam semmi rosszat\, mégis tömlöcbe vetettek. 16Amikor a fősütőmester látta\, hogy kedvező megfejtést adott\, ezt mondta Józsefnek: Nekem meg álmomban három kosár kalács volt a fejemen. 17A felső kosárban mindenféle sütemény volt\, ami a fáraónak készült\, de a madarak megették azokat a fejemen levő kosárból. 18József ezt válaszolta neki: A megfejtés a következő: A három kosár három nap. 19Három nap múlva fölemel téged a fáraó\, de felakasztat egy fára\, és madarak eszik le majd a húsodat.\n20Harmadnap születésnapja volt a fáraónak\, lakomát rendezett valamennyi udvari emberének\, és fölemelte a főpohárnokot és a fősütőmestert szolgái jelenlétében: 21a főpohárnokot visszahelyezte pohárnoki tisztségébe\, és ő adhatta a poharat a fáraó kezébe\, 22a fősütőmestert pedig felakasztatta\, úgy\, ahogy József megfejtette az álmukat. 23De a főpohárnok nem gondolt Józsefre\, hanem megfeledkezett róla.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-24/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220923T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220923T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220922T220041Z
LAST-MODIFIED:20220818T125546Z
UID:6700-1663891200-1663975800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 23.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 7\,8-16 \n8Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel\, nem bánom. Bántam ugyan\, látva\, hogy az a levél\, ha egy kis időre is\, megszomorított titeket\, 9de most már örülök. Nem annak\, hogy megszomorodtatok\, hanem hogy szomorúságotok megtéréshez vezetett: mert Isten szerint szomorodtatok meg\, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. 10Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre\, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. 11Mert éppen az\, hogy Isten szerint szomorodtatok meg\, mekkora buzgóságot keltett bennetek\, sőt mentegetőzést\, sőt méltatlankodást\, sőt félelmet\, sőt vágyódást\, sőt ragaszkodást\, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok\, hogy ártatlanok vagytok az ügyben. 12Ha tehát írtam is nektek\, nem a sértő miatt és nem is a sértett érdekében írtam\, hanem azért\, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok\, amely Isten színe előtt van bennetek irántunk.\n13Ezért tehát megvigasztalódtunk\, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének\, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. 14Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek\, nem szégyenültem meg\, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek\, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. 15Ő még jobb szívvel gondol rátok\, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére\, amint félve és remegve fogadtátok őt. 16Örülök\, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek. \nMózes első könyve 39 \n1Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba\, megvásárolta őt az izmaeliektől\, akik odavitték\, egy egyiptomi ember: Potifár\, a fáraó főembere\, a testőrök parancsnoka. 2De az ÚR Józseffel volt\, ezért szerencsés ember lett\, így aztán egyiptomi gazdájának a házába került. 3Látta a gazdája\, hogy vele van az ÚR\, és mindazt eredményessé teszi az ÚR\, amihez hozzáfog. 4Megnyerte hát József a jóindulatát\, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette\, és rábízta egész vagyonát. 5Attól fogva\, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette\, megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért\, és az ÚR áldása volt mindenén\, amije csak volt a házban és a mezőn. 6Ezért Józsefre bízta mindenét\, és semmire sem volt gondja mellette\, legfeljebb csak arra\, hogy megegye az ételt. Józsefnek szép termete és szép arca volt. 7Ezek után történt\, hogy Józsefre szemet vetett gazdájának felesége\, és ezt mondta: Hálj velem! 8Ő azonban ezt nem akarta\, és azt felelte gazdája feleségének: Nézd\, az én gazdámnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira\, és rám bízta mindenét. 9Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem\, csak téged\, mert te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot\, vétkezve az Isten ellen?! 10Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek\, ő mégsem engedett neki\, és nem feküdt mellé\, hogy vele legyen. 11Egy napon\, mint mindig\, bement József a házba a munkáját végezni. A háznép közül senki sem volt a házban. 12Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva\, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében\, futásnak eredt\, és kiszaladt. 13Amikor az asszony látta\, hogy kezében hagyta a ruháját\, és kifutott\, 14összecsődítette háza népét\, és ezt mondta nekik: Nézzétek\, egy héber embert hozott hozzánk\, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám\, hogy velem háljon\, de én hangosan kiáltozni kezdtem. 15Amikor meghallotta\, hogy jó hangosan kiáltozni kezdek\, nálam hagyta a ruháját\, futásnak eredt\, és kiszaladt. 16Az asszony magánál tartotta József ruháját\, míg az ura haza nem jött. 17Akkor neki is ugyanazt mondta: Bejött hozzám a héber szolga\, akit idehoztál\, hogy csúffá tegyen engem. 18De amikor hangosan kiáltozni kezdtem\, nálam hagyta a ruháját\, és kifutott. 19Amikor a gazdája meghallotta feleségének a szavait\, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! – akkor haragra gerjedt. 20Fogta Józsefet a gazdája\, és abba a börtönbe vetette\, ahol a király foglyait tartották fogva. Így került József a börtönbe. 21De az ÚR Józseffel volt\, hűséges maradt hozzá\, és gondoskodott róla\, hogy elnyerje a börtönparancsnok jóindulatát. 22A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a foglyokat\, akik a börtönben voltak\, és ő dolgoztatta mindazokat\, akik ott dolgoztak. 23A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel\, ami rá volt bízva\, mert az ÚR Józseffel volt\, és eredményessé tette az ÚR\, amihez hozzáfogott.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-23/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220922T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220922T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220921T220027Z
LAST-MODIFIED:20220818T125432Z
UID:6698-1663804800-1663889400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 22.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 7\,1-7 \n1Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak\, szeretteim\, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól\, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!\n2Fogadjatok be minket: senkit nem bántottunk\, senkit nem károsítottunk meg\, senkit nem csaltunk meg. 3Nem vádképpen mondom\, hiszen az előbb megmondtam\, hogy szívünkben vagytok\, hogy együtt éljünk\, és együtt haljunk. 4Nagy a bizalmam irántatok\, sok dicsekedni valóm van veletek\, tele vagyok vigasztalódással\, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel. \n5Mert amikor megérkeztünk Makedóniába\, semmi nyugalma sem volt testünknek\, hanem ki voltunk téve mindenféle zaklatásnak: kívül harcok\, belül félelmek. 6De Isten\, a megalázottak vigasztalója\, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével\, 7de nemcsak az ő megérkezésével\, hanem azzal a vigasztalással is\, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat\, kesergéseteket\, hozzám való ragaszkodásotokat\, úgyhogy még jobban megörültem. \nMózes első könyve 38 \n1Történt abban az időben\, hogy Júda elvált testvéreitől\, és csatlakozott egy adullámi emberhez\, akinek Hírá volt a neve. 2Ott meglátta Júda egy kánaáni embernek\, Súának a leányát\, felségül vette\, és bement hozzá. 3Az teherbe esett\, és fiút szült\, akit Érnek nevezett el. 4Majd ismét teherbe esett\, fiút szült\, és azt Ónánnak nevezte el. 5Azután még egy fiút szült\, akit Sélának nevezett el. Amikor ezt szülte\, Júda Kezíbben volt. 6Júda kiházasította fiát\, Ért. Az asszonynak Támár volt a neve. 7De Ért\, Júda elsőszülött fiát az ÚR gonosznak tartotta\, ezért megölte őt az ÚR. 8Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez\, vedd őt feleségül mint a sógora\, és támassz utódot a bátyádnak! 9De Ónán tudta\, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez\, a földre vesztegette a magot\, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. 10De az ÚR gonosz dolognak tartotta\, amit tett\, ezért őt is megölte. 11Ekkor azt mondta Júda Támárnak\, a menyének: Maradj özvegyen apád házában\, amíg felnő a fiam\, Sélá! Mert így gondolkodott: Nehogy meghaljon ő is\, mint a bátyjai! Támár elment\, és apja házában lakott.\n12Hosszabb idő múlva meghalt Súa leánya\, Júda felesége. Amikor Júda megvigasztalódott\, elment barátjával\, az adullámi Hírával Timnába\, ahol a juhait nyírták. 13De megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására. 14Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját\, elfátyolozta magát\, és ruháiba burkolózott. Azután odaült Énaim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta\, hogy Sélá felnőtt\, de nem adták hozzá feleségül. 15Júda meglátta\, és parázna nőnek gondolta\, mert eltakarta az arcát. 16Letért hozzá az útfélre\, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta\, hogy a menye az. De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem\, ha bejössz hozzám? 17Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. De Támár ezt mondta: Adj zálogot\, amíg megküldöd! 18Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Támár ezt felelte: A pecsétnyomódat zsinórostul meg azt a botot\, ami a kezedben van. Odaadta azért neki\, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle.\n19Majd fölkelt Támár\, és elment. Azután levetette fátylát\, és felöltötte özvegyi ruháját. 20Júda elküldte a kecskegidát az adullámi barátjával\, hogy az visszavegye a zálogot az asszonytól\, de nem találta meg. 21Akkor megkérdezte annak a helynek a lakóit: Hol van az a parázna nő\, aki Énaimnál az útfélen ült? Azok ezt felelték: Nem volt erre parázna nő. 22Visszatért tehát Júdához\, és ezt mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták\, hogy nem volt arra parázna nő. 23Júda azt mondta: Tartsa meg magának\, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét\, de te nem találtad meg őt. 24Mintegy három hónap múlva hírül vitték Júdának: Paráználkodott Támár\, a menyed\, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Júda: Vigyétek ki\, és égessétek meg! 25Már vitték kifelé\, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes\, akié ez a holmi. Nézd meg jól\, kié ez a pecsétnyomó\, a zsinór és a bot! 26Júda jól megnézte\, majd ezt mondta: Igaza van velem szemben\, mert nem adtam őt a fiamhoz\, Sélához. Többször azonban nem hált vele Júda.\n27Amikor elérkezett Támár szülésének ideje\, kitűnt\, hogy ikrek vannak a méhében. 28Szülés közben az egyik kidugta a kezét\, a bába megfogta\, vörös fonalat kötött a kezére\, és így szólt: Ez jött világra először. 29De amikor visszahúzta a kezét\, mégis a testvére jött előbb. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak utat? Ezért nevezte el az apja Pérecnek. 30Utána világra jött a testvére\, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-22/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220921T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220921T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220920T220038Z
LAST-MODIFIED:20220818T125315Z
UID:6696-1663718400-1663803000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 21.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 6\,11-18 \n11Szánk megnyílt\, szívünk kitárult előttetek\, korinthusiak: 12nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra\, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. 13Mint gyermekeimhez szólok: viszonzásul tárjátok ki ti is szíveteket! \n14Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában\, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak\, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? 15Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? 16Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk\, ahogyan Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni\, Istenük leszek\, és ők az én népem lesznek. 17Ezért tehát menjetek ki közülük\, és váljatok külön tőlük\, így szól az Úr\, tisztátalant ne érintsetek\, és én magamhoz fogadlak titeket\, 18Atyátokká leszek\, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek\, így szól a mindenható Úr.” \nMózes első könyve 37 \n1Jákób is azon a földön lakott\, ahol apja jövevény volt: Kánaán földjén. 2Ez Jákób nemzetségének a története: Amikor József tizenhét éves lett\, testvéreivel együtt a nyájat legeltette\, és ő volt a bojtár Bilhának és Zilpának\, apja feleségeinek a fiai mellett. József rossz híreket hordott róluk az apjuknak. 3De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette\, mert öregkorában született\, és egy tarka ruhát csináltatott neki. 4Amikor testvérei látták\, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél\, úgy meggyűlölték\, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni.\n5Egyszer József álmot látott\, és elmondta testvéreinek. Emiatt még jobban meggyűlölték. 6Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot\, amelyet láttam! 7Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt\, és állva is maradt\, a ti kévéitek pedig körülállták\, és leborultak az én kévém előtt. 8Testvérei megkérdezték tőle: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért.\n9Egy másik álmot is látott\, és azt is elmesélte testvéreinek. Ezt mondta: Megint álmodtam valamit: Egyszer csak leborult előttem a nap\, a hold és tizenegy csillag! 10Amikor ezt apjának és testvéreinek elmesélte\, apja megdorgálta\, és ezt mondta neki: Miféle álmot láttál? Talán bizony járuljunk eléd\, anyáddal és testvéreiddel együtt\, hogy földre boruljunk előtted?! 11Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte magának ezt a dolgot. \n12Egyszer a testvérek elmentek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. 13Izráel ezt mondta Józsefnek: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak\, elküldelek hozzájuk! József ezt felelte neki: Itt vagyok! 14Apja azt mondta neki: Eredj és nézd meg\, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj! Azután számolj be nekem! Elküldte tehát Hebrón völgyéből\, és ő elment Sikembe. 15Amikor a mezőn bolyongott\, találkozott egy emberrel\, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? 16József azt felelte: A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem\, merre legeltetnek? 17Az az ember így felelt: Elmentek innen\, és hallottam is\, amikor ezt mondták: Menjünk Dótánba! Elment tehát József a testvérei után\, és megtalálta őket Dótánban. 18Amikor távolról meglátták\, még mielőtt a közelükbe ért\, megegyeztek egymás között abban\, hogy megölik. 19Ezt mondták egymásnak: Nézzétek\, ott jön az álomlátó! 20Gyertek\, öljük meg\, dobjuk bele egy kútba\, és mondjuk azt\, hogy vadállat ette meg! Akkor majd meglátjuk\, mi lesz az álmaiból!\n21Amikor ezt Rúben meghallotta\, ki akarta őt menteni a kezeik közül\, ezért ezt mondta: Ne üssük agyon! 22Majd ezt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában\, de ne emeljetek rá kezet! Így akarta kimenteni a kezeik közül\, és visszajuttatni apjához. 23Amikor József odaért a testvéreihez\, lehúzták róla a ruháját: a tarka ruhát\, amely akkor is rajta volt. 24Azután fogták\, és beledobták a kútba. A kút üres volt\, nem volt benne víz.\n25Ezután leültek enni. Egyszer csak föltekintve látják\, hogy egy izmaeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel\, balzsammal és mirhával voltak megrakva\, amelyet Egyiptomba szállítottak. 26Ekkor azt mondta Júda a testvéreinek: Mi haszna\, ha megöljük testvérünket\, és elföldeljük a vérét? 27Gyertek\, adjuk el az izmaelieknek\, de ne emeljünk rá kezet\, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei pedig hallgattak rá. 28Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra\, fölhúzták Józsefet a kútból\, és eladták Józsefet az izmaelieknek húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba. 29Amikor Rúben visszatért a kúthoz\, József már nem volt a kútban. Akkor megszaggatta a ruháját\, 30visszatért testvéreihez\, és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek? 31Akkor fogták József ruháját\, levágtak egy kecskebakot\, és belemártották a ruhát a vérébe. 32Azután elküldték a tarka ruhát\, elvitették apjukhoz ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez\, vagy sem? 33Ő felismerte\, és azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg\, biztosan széttépte Józsefet! 34És megszaggatta Jákób a felsőruháját\, zsákruhát tekert a derekára\, és sokáig gyászolta a fiát. 35Fiai és leányai mind vigasztalni próbálták\, de nem akart megvigasztalódni\, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek le fiamhoz a holtak hazájába! Így siratgatta őt az apja.\n36A midjániak pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak\, a fáraó főemberének\, a testőrök parancsnokának.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-21/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220920T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220920T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220919T220024Z
LAST-MODIFIED:20220818T125130Z
UID:6694-1663632000-1663716600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 20.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 6\,1-10 \n1Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek\, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. 2Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak\, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme\, most van a kegyelem ideje! Íme\, most van az üdvösség napja! 3Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk\, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat\, 4hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben\, mint Isten szolgái: sok tűrésben\, nyomorúságban\, szükségben\, szorongattatásban\, 5verésekben\, bebörtönzésben\, nyugtalan időkben\, fáradozásban\, átvirrasztott éjszakákban\, böjtölésben\, 6tisztaságban\, ismeretben\, türelemben\, jóságban\, Szentlélekben\, képmutatás nélküli szeretetben\, 7az igazság igéjével\, Isten erejével\, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel\, 8dicsőségben és gyalázatban\, rossz hírben és jó hírben\, mint ámítók és igazak\, 9mint ismeretlenek és jól ismertek\, mint meghalók és íme\, élők\, mint megfenyítettek és meg nem öltek\, 10mint szomorkodók\, de mindig örvendezők\, mint szegények\, de sokakat gazdagítók\, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden. \nMózes első könyve 36 \n1Ez Ézsau\, azaz Edóm nemzetsége: 2Ézsau Kánaán leányai közül vett feleségeket: Ádát\, a hettita Élón leányát és Oholíbámát\, Aná leányát\, aki a hivvi Cibón leánya volt\, 3meg Boszmatot\, Izmael leányát\, Nebájót húgát. 4Ádá szülte Ézsaunak Elífázt\, Boszmat szülte Reúélt\, 5Oholíbámá pedig szülte Jeúst\, Jalámot és Kórahot. Ezek Ézsau fiai\, akik Kánaán földjén születtek. 6Akkor Ézsau fogta a feleségeit\, fiait\, leányait és mindenkit\, aki a házához tartozott meg a jószágát\, minden állatát és egész vagyonát\, amelyet Kánaán földjén szerzett\, és más országba ment a testvére\, Jákób elől. 7Mert olyan sok volt a szerzeményük\, hogy nem lakhattak együtt\, és jószágaik miatt nem bírta őket eltartani az a föld\, amelyen jövevények voltak. 8Így telepedett le Ézsau a Széír-hegységben. Ézsau pedig Edóm. 9Ez a Széír-hegységben lakó Ézsaunak\, Edóm ősatyjának a nemzetsége:\n10Így hívták Ézsau fiait: Elífáz volt Ádának\, Ézsau feleségének a fia\, Reúél pedig Boszmatnak\, Ézsau feleségének a fia. 11Elífáz fiai voltak: Témán\, Ómár\, Cefó\, Gatám és Kenaz. 12Timna volt Elífáznak\, Ézsau fiának a másodfelesége\, ő szülte Elífáznak Amálékot. Ezek voltak Ádának\, Ézsau feleségének a fiai. 13Ezek Reúél fiai: Nahat\, Zerah\, Sammá és Mizzá. Ezek voltak Boszmatnak\, Ézsau feleségének a fiai. 14Ezek voltak a fiai Oholíbámának\, Ézsau feleségének\, Aná leányának\, aki Cibón leánya volt: ő szülte Ézsaunak Jeúst\, Jalámot és Kórahot.\n15Ezek voltak Ézsau fiainak nemzetségfői: Elífáznak\, Ézsau elsőszülöttjének a fiai voltak: Témán nemzetségfő\, Ómár nemzetségfő\, Cefó nemzetségfő\, Kenaz nemzetségfő\, 16Kórah nemzetségfő\, Gatám nemzetségfő\, Amálék nemzetségfő. Ezek voltak az Elífáztól származó nemzetségfők Edóm földjén: ezek Ádá fiai voltak. 17Ezek voltak Reúélnak\, Ézsau fiának a fiai: Nahat nemzetségfő\, Zerah nemzetségfő\, Sammá nemzetségfő és Mizzá nemzetségfő. Ezek voltak a Reúéltól származó nemzetségfők Edóm földjén; ezek Boszmatnak\, Ézsau feleségének a fiai voltak. 18Ezek voltak Oholíbámának\, Ézsau feleségének a fiai: Jeús nemzetségfő\, Jalám nemzetségfő és Kórah nemzetségfő. Ezek voltak az Oholíbámától\, Aná leányától\, Ézsau feleségétől származó nemzetségfők. 19Ezek voltak Ézsaunak\, azaz Edómnak a fiai és nemzetségfői.\n20Ezek voltak a hóri Széír fiai\, akik ezen a földön laktak: Lótán\, Sóbál\, Cibón és Aná\, 21Dísón\, Écer és Dísán. Ezek voltak a hóri nemzetségfők\, Széír fiai Edóm földjén. 22Lótán fiai voltak: Hórí és Hémám\, Lótánnak a húga pedig Timna. 23Ezek voltak Sóbál fiai: Alván\, Mánahat\, Ébál\, Sefó és Ónám. 24Ezek voltak Cibón fiai: Ajjá és Aná. Ez az Aná vizet talált a pusztában\, amikor apjának\, Cibónnak a szamarait legeltette. 25Ezek voltak Aná gyermekei: Dísón és Oholíbámá\, Aná leánya. 26Ezek voltak Dísón fiai: Hemdán\, Esbán\, Jitrán és Kerán. 27Ezek voltak Écer fiai: Bilhán\, Zaaván és Akán. 28Ezek voltak Dísán fiai: Úc és Arán. 29Ezek voltak a hóri nemzetségfők: Lótán nemzetségfő\, Sóbál nemzetségfő\, Cibón nemzetségfő\, Aná nemzetségfő\, 30Dísón nemzetségfő\, Écer nemzetségfő és Dísán nemzetségfő. Ezek voltak a Széír földjén lakó hóri nemzetségfők nemzetségenként. \n31Ezek a királyok uralkodtak Edómban\, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna: 32Edómban Bela\, Beór fia uralkodott\, városának a neve Dinhábá volt. 33Bela halála után a bocrai Jóbáb\, Zerah fia lett a király. 34Jóbáb halála után a Témán földjéről való Húsám lett a király. 35Húsám halála után Hadad\, Bedad fia lett a király\, aki megverte a midjániakat Móáb mezején. Városának a neve Avít volt. 36Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király. 37Szamlá halála után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király. 38Saul halála után Baal-Hánán\, Akbór fia lett a király. 39Baal-Hánán\, Akbór fia halála után Hadar lett a király. Városának a neve Páú volt\, feleségének a neve Mehétabél\, aki Mézáháb leányának\, Matrédnak a leánya volt. 40Így hívták az Ézsautól származó nemzetségfőket\, nemzetségeik\, lakóhelyük és nevük szerint: Timná nemzetségfő\, Alvá nemzetségfő\, Jetét nemzetségfő\, 41Oholímábá nemzetségfő\, Élá nemzetségfő\, Pínón nemzetségfő\, 42Kenaz nemzetségfő\, Témán nemzetségfő\, Mibcár nemzetségfő\, 43Magdíél nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm nemzetségfői lakóhelyük szerint az általuk birtokolt földön. Ézsau volt az edómiak ősatyja.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-20/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220919T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220919T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220918T220017Z
LAST-MODIFIED:20220818T132102Z
UID:6692-1663545600-1663630200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 19.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 5\,11-21 \n11Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét\, embereket győzünk meg\, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban\, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. 12Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek\, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre\, hogy legyen mit felelnetek azoknak\, akik azzal dicsekednek\, ami csak látszat\, és nem azzal\, ami a szívben van. 13Ha ugyanis révületbe estünk\, Istenért történt\, ha pedig józanok vagyunk\, értetek van. 14Mert Krisztus szeretete szorongat minket\, mivel azt tartjuk\, hogy ha egy meghalt mindenkiért\, akkor mindenki meghalt; 15és azért halt meg mindenkiért\, hogy akik élnek\, többé ne önmaguknak éljenek\, hanem annak\, aki értük meghalt és feltámadt. \n16Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint\, most már őt sem így ismerjük. 17Ezért ha valaki Krisztusban van\, új teremtés az: a régi elmúlt\, és íme: új jött létre. 18Mindez pedig Istentől van\, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által\, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 19Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával\, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket\, és ránk bízta a békéltetés igéjét. 20Tehát Krisztusért járva követségben\, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk\, béküljetek meg Istennel! 21Mert azt\, aki nem ismert bűnt\, bűnné tette értünk\, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. \nMózes első könyve 35 \n\n1Isten ezt mondta Jákóbnak: Indulj\, menj föl Bételbe\, és telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek\, aki megjelent neked\, amikor menekültél bátyád\, Ézsau elől! 2Jákób ekkor azt mondta háza népének és mindazoknak\, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket\, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat\, és váltsatok ruhát! 3Induljunk\, menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott készíteni az Istennek\, aki meghallgatott\, amikor nyomorúságban voltam\, és velem volt az úton\, amelyen jártam. 4Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind meg a fülbevalóikat is\, Jákób pedig elásta azokat a sikemi cserfa alá. 5Majd elindultak. Isten pedig rettegéssel töltötte el a környező városokat\, úgyhogy nem vették üldözőbe Jákób fiait. 6Így érkezett meg Jákób Lúzba\, azaz Bételbe\, amely Kánaán földjén van\, az egész néppel együtt\, amely vele volt. 7Oltárt épített ott\, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek\, mert ott jelentette ki magát neki az Isten\, amikor bátyja elől menekült. 8Ott halt meg Debóra\, Rebeka dajkája. Bétel mellett temették el egy tölgyfa alá\, amelyet Siratás Tölgyének neveztek el. 9Isten újból megjelent Jákóbnak\, miután visszatért Paddan-Arámból\, és megáldotta őt. 10Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak\, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek. 11Majd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a Mindenható Isten! Szaporodjál és sokasodjál! Nép származik tőled\, sőt népek sokasága\, és királyok sarjadnak ágyékodból. 12Neked adom azt a földet\, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam\, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.\n13Azután eltávozott tőle Isten\, arról a helyről\, ahol beszélt vele. 14Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen\, ahol beszélt vele; kőoszlopot\, és italáldozatot mutatott be rajta\, és olajat öntött rá. 15Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet\, ahol Isten beszélt vele. \n16Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától\, amikor Ráhel szülni kezdett. A szülés azonban nehéz volt. 17A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj\, mert most is fiad lett! 18Amikor már-már elszállt belőle a lélek\, mert haldoklott\, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte el. 19Így halt meg Ráhel\, és eltemették az Efrátába\, azaz Betlehembe vezető úton. 20Sírja fölé Jákób emlékoszlopot állított. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is. 21Azután továbbment Izráel\, és Migdal-Éderen túl vert sátrat. 22Amikor Izráel már azon a földön lakott\, elment Rúben\, és Bilhával\, apja másodfeleségével hált\, de Izráel tudomást szerzett erről.\nJákóbnak tizenkét fia volt. 23Lea fia volt Rúben\, Jákób elsőszülötte\, meg Simeon\, Lévi és Júda\, Issakár és Zebulon. 24Ráhel fia volt József és Benjámin. 25Bilhának\, Ráhel szolgálóleányának a fia volt Dán és Naftáli. 26Zilpának\, Lea szolgálóleányának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak Jákób fiai\, akik Paddan-Arámban születtek. 27Jákób végül eljutott apjához\, Izsákhoz Mamréba\, Kirjat-Arbába\, azaz Hebrónba\, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott. 28Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt. 29Akkor elhunyt Izsák\, meghalt öregen\, betelve az élettel\, és elődei mellé került. Fiai\, Ézsau és Jákób temették el.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-19/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220918T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220918T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220917T220026Z
LAST-MODIFIED:20220818T121529Z
UID:6690-1663459200-1663543800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 18.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 5\,1-10 \n\n1Tudjuk pedig\, hogy ha földi sátorunk összeomlik\, van Istentől készített hajlékunk\, nem kézzel csinált\, hanem örökkévaló mennyei házunk. 2Azért sóhajtozunk ebben a testben\, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat\, 3ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. 4Mert mi is\, akik e sátorban vagyunk\, megterhelten sóhajtozunk\, minthogy nem szeretnénk ezt levetni\, hanem felölteni rá amazt\, hogy a halandót elnyelje az élet. 5Isten pedig\, aki minket erre felkészített\, a Lélek zálogát adta nekünk. 6Tehát mindenkor bizakodunk\, és tudjuk\, hogy amíg a testben lakunk\, távol lakunk az Úrtól; 7mert hitben járunk\, nem látásban. 8De bizakodunk\, és inkább szeretnénk elköltözni a testből\, és hazaköltözni az Úrhoz. 9Ezért arra törekszünk\, hogy akár itt lakunk még\, akár elköltözünk\, kedvesek legyünk neki. 10Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé\, hogy mindenki megkapja\, amit megérdemel\, aszerint\, amit e testben cselekedett: akár jót\, akár gonoszat. \nMózes első könyve 34 \n1Egyszer Dina\, Lea leánya\, akit Jákóbnak szült\, kiment\, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai között. 2Meglátta őt Sikem\, a hivvi Hamórnak\, az ország fejedelmének a fia. Magához vitette\, és vele hált\, erőszakot követve el rajta. 3De lelkéből ragaszkodott Dinához\, Jákób leányához\, mert megszerette a leányt\, és szívhez szólóan beszélt a leánnyal. 4Majd ezt mondta Sikem az apjának\, Hamórnak: Kérd meg nekem feleségül ezt a leányt! 5Jákób meghallotta ugyan\, hogy megbecstelenítették a leányát\, Dinát\, de mert fiai a mezőn voltak a jószággal\, hallgatott Jákób\, amíg megjöttek. 6És kiment Hamór\, Sikem apja Jákóbhoz\, hogy beszéljen vele. 7Jákób fiai is hazajöttek a mezőről. Amikor meghallották a dolgot\, felháborodtak ezek a férfiak\, és nagy haragra lobbantak\, mivel gyalázatot követett el Sikem Izráelen\, amikor Jákób leányával hált\, mert nem szabad ilyet tenni. 8Hamór azonban így beszélt velük: A fiam\, Sikem lelkéből ragaszkodik a leányotokhoz\, adjátok hát hozzá feleségül! 9Házasodjatok velünk össze: adjátok hozzánk leányaitokat\, és vegyétek el a mi leányainkat! 10Lakjatok közöttünk! Itt az ország előttetek: lakjatok\, járjatok benne szabadon\, és telepedjetek le! 11Sikem pedig ezt mondta a leány apjának és bátyjainak: Ha elnyerem jóindulatotokat\, megadom\, amit csak kívántok tőlem. 12Kérjetek tőlem bármekkora mátkapénzt és ajándékot\, megadom\, amennyit kívántok\, csak adjátok hozzám feleségül a leányt!\n13De Jákób fiai álnok módon válaszoltak Sikemnek és apjának\, Hamórnak. Azért beszéltek így\, mert megbecstelenítette Dinát\, a húgukat. 14Ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg azt\, hogy húgunkat körülmetéletlen emberhez adjuk\, mert az gyalázatot hozna ránk. 15Csak akkor egyezünk bele\, ha olyanok lesztek\, mint mi\, és minden férfi körülmetélkedik nálatok. 16Akkor hozzátok adjuk leányainkat\, a ti leányaitokat pedig elvesszük\, köztetek lakunk\, és egy néppé leszünk. 17De ha nem hallgattok ránk\, és nem metélkedtek körül\, akkor fogjuk leányunkat\, és elmegyünk. 18Tetszett a beszédük Hamórnak és Sikemnek\, Hamór fiának. 19Nem is halogatta az ifjú a dolgot\, mert kedvelte Jákób leányát\, és neki volt apja egész háza népe között a legnagyobb tekintélye. 20Visszament tehát Hamór és fia\, Sikem\, városuk kapujába\, és így szóltak a városban élő férfiakhoz: 21Ezek az emberek békében akarnak élni velünk. Hadd lakjanak az országban\, és járjanak benne szabadon\, hiszen elég tágas ez az ország számukra is mindenfelé. Leányaikat feleségül vesszük\, a mi leányainkat pedig hozzájuk adjuk. 22De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak\, hogy köztünk lakjanak\, és velük egy néppé legyünk\, ha minden férfi körülmetélkedik nálunk\, ahogyan ők is körül vannak metélve. 23Jószáguk\, vagyonuk és minden állatuk a mienk lesz azután\, csak egyezzünk bele\, hogy köztünk lakjanak! 24És hallgatott Hamórra meg a fiára\, Sikemre mindenki\, aki odajött a város kapujába\, és körülmetélkedett minden férfi\, aki odajött a város kapujába. \n25A harmadik napon azonban\, amíg ezek seblázban szenvedtek\, fegyvert ragadott Jákób két fia\, Simeon és Lévi\, Dina bátyjai\, rátörtek a gyanútlan városra\, és legyilkoltak minden férfit. 26Hamórt is meg a fiát\, Sikemet is kardélre hányták\, Dinát pedig kihozták Sikem házából\, és elmentek. 27Így törtek rá Jákób fiai a sebesültekre\, a várost pedig kifosztották\, mert megbecstelenítették a húgukat. 28Juhaikat\, marháikat\, szamaraikat és ami csak a városban és a mezőn volt\, elvitték magukkal. 29Minden vagyonukat\, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették\, a házakat pedig teljesen kifosztották.\n30Jákób azonban ezt mondta Simeonnak és Lévinek: Szerencsétlenségbe döntöttetek\, hisz gyűlöletessé tettetek engem ennek az országnak a lakói\, a kánaániak és a perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok\, és ha összefognak ellenem\, levágnak\, és elpusztulok házam népével együtt. 31De ők azt felelték: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal\, mint egy paráznával?!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-18/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220917T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220917T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220916T220017Z
LAST-MODIFIED:20220818T121418Z
UID:6688-1663372800-1663457400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 17.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 4\,7-18 \n7Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van\, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk\, és ne magunknak: 8Mindenütt szorongatnak minket\, de nem szorítanak be\, kétségeskedünk\, de nem esünk kétségbe; 9üldözöttek vagyunk\, de nem elhagyottak; letipornak\, de el nem veszünk; 10Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk\, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért\, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 12Azért a halál bennünk végzi munkáját\, az élet pedig bennetek. 13Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk\, ahogyan meg van írva: „Hittem\, azért szóltam”\, mi is hiszünk\, és azért szólunk. 14Mert tudjuk\, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust\, az Jézussal együtt minket is feltámaszt\, és maga elé állít veletek együtt. 15Mert minden értetek van\, hogy a kegyelem sokasodjék\, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. 16Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is\, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy\, örök dicsőséget szerez nekünk\, 18mivel nem a láthatókra nézünk\, hanem a láthatatlanokra\, mert a láthatók ideig valók\, a láthatatlanok pedig örökkévalók. \nMózes első könyve 33 \n\n1Amikor Jákób föltekintett\, látta\, hogy már jön is Ézsau\, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea\, Ráhel és a két szolgálóleány mellé. 2Előreállította a szolgálóleányokat és gyermekeiket\, mögéjük Leát és gyermekeit\, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3Ő maga előttük ment\, és hétszer borult le a földre\, amíg a bátyjához ért. 4Ézsau eléje futott\, megölelte\, nyakába borult\, megcsókolta\, és sírtak. 5Amikor Ézsau föltekintett\, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket\, azt kérdezte: Kik ezek? Jákób így felelt: A gyermekek\, akiket Isten adott kegyelméből a te szolgádnak. 6Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt\, és leborultak. 7Odalépett Lea is gyermekeivel együtt\, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is\, és ők is leborultak. 8Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor\, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra\, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven\, öcsém\, legyen a tied\, ami a tied! 10De Jákób ezt mondta: Ne úgy\, hanem ha elnyertem jóindulatodat\, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat\, mintha Isten arcát láttam volna\, olyan kedvesen fogadtál. 11Fogadd el ajándékomat\, amelyet áldásommal vittek neked\, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám\, és van mindenem. És addig unszolta őt\, amíg el nem fogadta. 12Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el\, menjünk\, majd én előtted megyek! 13De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram\, hogy a gyermekek gyengék\, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat\, elhullik az egész nyáj. 14Menjen csak az én uram a szolgája előtt\, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint\, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. 15Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az\, ha elnyertem uram jóindulatát? 16Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé. 17Jákób azonban Szukkót felé indult\, és ott épített magának házat\, jószágának pedig lombokból árnyékvetőt készített. Ezért hívják azt a helyet Szukkótnak. 18Így jutott el Jákób\, Paddan-Arámból elindulva\, épségben Sikem városáig\, amely Kánaán földjén van. Tábort ütött a várossal szemben\, 19és a mezőnek azt a részét\, ahol sátrat vert\, megvette Hamórnak\, Sikem apjának a fiaitól száz keszíta ezüstért. 20Majd felállított ott egy oltárt\, és így nevezte el: Isten\, Izráel Istene!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-17/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220916T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220916T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220915T220044Z
LAST-MODIFIED:20220818T121308Z
UID:6686-1663286400-1663371000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 16.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 4\,1-6 \n\n1Ezért tehát\, mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatban állunk\, nem csüggedünk el\, 2hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban\, nem is hamisítjuk meg Isten igéjét\, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. 3Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk\, csak azok számára nem világos\, akik elvesznek. 4Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította\, mert hitetlenek\, és így nem látják meg az Isten képmásának\, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világosságát. 5Mert nem önmagunkat hirdetjük\, hanem Krisztus Jézust\, az Urat\, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. 6Isten ugyanis\, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”\, ő gyújtott világosságot szívünkben\, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. \nMózes első könyve 32 \n\n1Reggel fölkelt Lábán\, megcsókolta unokáit és leányait\, és megáldotta őket. Azután elment Lábán\, és visszatért lakóhelyére. 2Jákób is útnak indult. Ekkor találkoztak vele Isten angyalai. 3Amikor Jákób meglátta őket\, ezt mondta: Isten tábora ez! És elnevezte azt a helyet Mahanajimnak. 4Azután követeket küldött Jákób maga előtt bátyjához\, Ézsauhoz Széír földjére\, Edóm mezejére\, 5és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak\, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád\, Jákób: Lábánnál voltam jövevény\, ott tartózkodtam mostanáig. 6Szereztem marhákat\, szamarakat és juhokat\, szolgákat és szolgálóleányokat. Azért küldök neked üzenetet\, uram\, hogy elnyerjem jóindulatodat. 7A követek ezzel tértek vissza Jákóbhoz: Elmentünk bátyádhoz\, Ézsauhoz: jön is már eléd\, de négyszáz férfi van vele! 8Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el\, ezért két táborra osztotta a vele levő népet meg a juhokat\, marhákat és tevéket. 9Mert úgy gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort\, és levágja azt\, legalább a másik tábor megmenekülhet.\n10Jákób azután ezt mondta: Ó\, atyámnak\, Ábrahámnak Istene és atyámnak\, Izsáknak Istene\, URam\, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba\, rokonságod közé\, és jót teszek veled! 11Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre\, amiben szolgádat részesítetted. Hiszen csak egy vándorbottal keltem át itt a Jordánon\, most pedig két táborom is van. 12Ments meg engem bátyámnak\, Ézsaunak a kezéből\, mert félek\, hogy ha idejön\, megöl engem és az anyákat is gyermekeikkel együtt. 13Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled\, és utódaidat olyanná teszem\, mint a tenger homokja\, amely olyan sok\, hogy nem lehet megszámolni.\n14Miután ott töltötte azt az éjszakát\, ajándékokat válogatott ki bátyjának\, Ézsaunak mindabból\, amire szert tett: 15kétszáz kecskét\, húsz bakot\, kétszáz juhot\, húsz kost\, 16harminc szoptatós tevét csikóstul\, negyven tehenet és tíz bikát\, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. 17Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön\, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem\, de hagyjatok távolságot a nyájak között! 18Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám\, Ézsau\, és megkérdezi\, hogy kinek a szolgája vagy\, hová mégy\, kié ez a jószág előtted\, 19akkor ezt mondd: Szolgádé\, Jákóbé\, aki ajándékul küldi uramnak\, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk. 20Ezt parancsolta a másodiknak is\, a harmadiknak is\, mindazoknak\, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Ézsauval\, amikor találkoztok vele! 21Ezt is mondjátok: Szolgád\, Jákób itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal\, amely előttem megy\, és csak azután kerülök a színe elé\, talán akkor szívesen fogad. 22Az ajándék tehát elindult előtte\, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. \n23De fölkelt még azon az éjszakán\, fogta két feleségét\, két szolgálóleányát és tizenegy gyermekét\, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24Fogta és átvitte őket a patakon\, majd átvitte mindenét\, amije volt. 25Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki birokra kelt vele\, egészen hajnalhasadtáig. 26De látta\, hogy nem bír vele\, ezért megütötte a csípője forgócsontját\, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja\, miközben vele birkózott. 27Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el\, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el\, amíg meg nem áldasz. 28Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved\, hanem Izráel\, mert küzdöttél Istennel és emberekkel\, és győztél. 30Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kérded a nevemet? És megáldotta őt. 31Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet\, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre\, mégis életben maradtam.\n32Már sütött a nap\, amikor átkelt Penúélnál\, és sántított csípőjére. 33Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat\, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-16/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220915T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220915T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220914T220024Z
LAST-MODIFIED:20220818T121020Z
UID:6684-1663200000-1663284600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 15.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 3 \n1Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e\, mint némelyeknek\, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? 2A mi levelünk ti vagytok\, amely be van írva szívünkbe\, amelyet ismer és olvas minden ember. 3Mert nyilvánvaló\, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok\, amely nem tintával\, hanem az élő Isten Lelkével van felírva\, és nem kőtáblára\, hanem a szívek hústábláira. \n4Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. 5Nem mintha önmagunktól\, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra\, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg\, a mi alkalmasságunk Istentől van. 6Ő tett alkalmassá minket arra\, hogy az új szövetség szolgái legyünk\, nem a betűé\, hanem a Léleké\, mert a betű megöl\, a Lélek pedig megelevenít.\n7Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt\, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt\, 8hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 9Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges\, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10Sőt ami ott dicsőséges volt\, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. 11Ha ugyanis a mulandó dicsőséges\, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. 12Mivel tehát ilyen reménységünk van\, teljes nyíltsággal szólunk\, 13és nem úgy\, mint Mózes\, aki leplet tett az arcára\, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. 14De az ő gondolkozásuk eltompult\, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt\, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15Sőt mindmáig\, valahányszor Mózest olvassák\, lepel van a szívükön. 16De ha majd megtérnek az Úrhoz\, elvétetik a lepel. 17Az Úr pedig a Lélek\, és ahol az Úr Lelke\, ott a szabadság. 18Mi pedig\, miközben fedetlen arccal\, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan\, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. \nMózes első könyve 31\,22-54 \n22Lábán csak harmadnap értesült arról\, hogy Jákób elment. 23Akkor maga mellé vette hozzátartozóit\, és hétnapi járóföldön át üldözte\, míg utol nem érte Gileád hegyvidékén. 24Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álmában azon az éjszakán\, és ezt mondta neki: Vigyázz\, ne mondj Jákóbnak se jót\, se rosszat!\n25Amikor Lábán utolérte Jákóbot\, Jákób már sátrat vert a hegyen. Lábán is Gileád hegyvidékén vert sátrat hozzátartozóival együtt. 26Lábán ezt mondta Jákóbnak: Mit tettél?! Engem rászedtél\, leányaimat meg elhajtottad\, mint a hadifoglyokat! 27Miért titokban szöktél el\, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekszóval\, dobbal és citerával bocsátottalak volna el! 28Még azt sem engedted meg\, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ostoba dolgot tettél! 29Volna erőm hozzá\, hogy elbánjak veletek\, de atyátok Istene a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz\, ne mondj Jákóbnak se jót\, se rosszat! 30De ha már mindenáron el akartál menni\, mert nagyon kívánkoztál apád házába\, miért loptad el a házibálványomat? 31Jákób erre így felelt Lábánnak: Mert féltem\, és azt gondoltam\, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat. 32De akinél megtalálod a háziistenedet\, az ne maradjon életben! Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg\, mi van nálam\, és vidd a magadét! Jákób ugyanis nem tudta\, hogy Ráhel ellopta azt. 33Bement tehát Lábán Jákób sátrába\, Lea sátrába és a két szolgálóleány sátrába\, de nem találta. Azután kijött Lea sátrából\, és bement Ráhel sátrába. 34Ráhel közben fogta a házibálványt\, egy teve nyergébe tette\, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat\, de nem találta. 35Ráhel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram\, hogy nem tudok fölkelni előtte\, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatott tehát utána\, de nem találta a házibálványt. 36Ekkor Jákób haragra lobbant\, és perlekedni kezdett Lábánnal. Azt mondta Jákób Lábánnak: Mi a bűnöm\, és mi a vétkem\, hogy üldözőbe vettél? 37Hiszen fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit\, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé\, döntsenek ők kettőnk ügyében! 38Már húsz esztendeje vagyok nálad\, juhaid és kecskéid nem vetéltek el\, nyájad kosait nem ettem meg. 39Amit a vad széttépett\, nem vittem hozzád\, magam térítettem meg\, tőlem kérted számon; meg azt is\, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. 40Nappal a hőség emésztett\, éjjel meg a hideg\, szememet kerülte az álom. 41Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért\, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. 42Ha atyám Istene\, Ábrahám Istene és Izsák félelmetes Istene velem nem lett volna\, akkor most üres kézzel bocsátanál el. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját\, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel. \n43Lábán azt felelte Jákóbnak: A leányok az én leányaim\, a fiúk az én fiaim\, a nyáj az én nyájam\, minden az enyém\, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen vagy fiaik ellen\, akiket szültek?! 44Jöjj hát\, kössünk szövetséget egymással\, az legyen a tanú köztünk! 45Ekkor fogott Jákób egy követ\, és fölállította azt szent oszlopként. 46Majd ezt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek\, csináltak egy kőrakást\, és ettek a kőrakásnál. 47Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának\, Jákób pedig elnevezte Gal-Édnek. 48Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek\, 49de Micpának is\, mert ezt mondta: Az ÚR álljon őrt köztem és közted\, amikor mi nem látjuk egymást! 50Ha leányaimmal rosszul bánsz\, ha leányaimon kívül más feleségeket is veszel\, azt közülünk ugyan senki nem fogja látni\, de Isten lesz a tanú köztünk. 51Majd ezt mondta Lábán Jákóbnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop\, amelyet közém és teközéd emeltem. 52Tanú ez a kőrakás\, és tanú ez a szent oszlop\, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád\, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám ártó szándékkal. 53Ábrahám Istene és Náhór Istene\, az atyák Istene ítéljen fölöttünk. Akkor megesküdött Jákób Izsáknak\, atyjának félelmetes Istenére\, 54majd áldozatot mutatott be Jákób a hegyen\, és meghívta hozzátartozóit az áldozati lakomára. És miután ettek\, a hegyen töltötték az éjszakát.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-15/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220914T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220914T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220913T220038Z
LAST-MODIFIED:20220818T115036Z
UID:6682-1663113600-1663198200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 14.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 2\,5-17 \n5Ha pedig valaki megszomorított\, nem engem szomorított meg\, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is. 6Elég az ilyennek az a büntetés\, amelyet a többség mért rá. 7Most viszont inkább bocsássatok meg neki\, és vigasztaljátok meg\, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. 8Ezért kérlek titeket\, tanúsítsatok iránta szeretetet. 9Mert levelemet azért is írtam\, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. 10Akinek pedig ti megbocsátotok\, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam\, ha volt mit megbocsátanom\, az tiértetek volt Krisztus színe előtt\, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. 11Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk. \n12Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére\, bár az Úr kaput nyitott előttem\, 13nem volt nyugalma lelkemnek\, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük\, és elmentem Makedóniába. 14De hála legyen Istennek\, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket\, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. 15Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között: 16ezeknek a halál illata halálra\, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? 17Mi nem olyanok vagyunk\, mint sokan\, akik nyerészkednek Isten igéjével\, hanem mint akik tiszta szívből\, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztusban. \nMózes első könyve 31\,1-21 \n1De Jákób meghallotta Lábán fiainak a beszédét\, akik ezt mondták: Elvette Jákób mindazt\, ami apánké volt\, az apánkéból szerezte minden gazdagságát. 2Lábán arcán is látta Jákób\, hogy nem olyan hozzá\, mint azelőtt. 3Akkor ezt mondta az ÚR Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére\, a rokonaidhoz\, én veled leszek! 4Üzent tehát Jákób\, és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre a nyájhoz\, 5és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán\, hogy nem olyan hozzám\, mint azelőtt\, pedig az én atyám Istene volt velem. 6Ti tudjátok\, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. 7De apátok becsapott engem\, és tízszer is megváltoztatta a béremet. Isten azonban nem engedte\, hogy kárt okozzon nekem. 8Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred! – az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred! – az egész nyáj csíkos lábúakat ellett. 9Így vette el Isten apátok jószágát\, és nekem adta. 10Mert a nyáj párzása idején álmomban föltekintettem\, és azt láttam\, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak\, pettyesek és tarkabarkák. 11Akkor ezt mondta nekem álmomban az Isten angyala: Jákób! Én azt feleltem: Itt vagyok. 12Azt mondta: Tekints föl\, és lásd meg\, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak\, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt\, amit Lábán tett veled. 13Én vagyok Bétel Istene\, ahol szent oszlopot kentél föl\, és fogadalmat tettél nekem. Most indulj\, menj el erről a földről\, és térj vissza szülőföldedre!\n14Ekkor Ráhel és Lea ezt válaszolta neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában? 15Nem számítunk-e neki idegeneknek? Hiszen eladott bennünket\, és a vételárat egészen elköltötte. 16Különben is a mienk és a fiainké mindaz a gazdagság\, amit Isten apánktól elvett. Tégy hát mindent úgy\, ahogyan Isten megmondta neked!\n17Ekkor Jákób fölkelt\, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. 18Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét\, amit szerzett – a Paddan-Arámban szerzett jószágát és vagyonát –\, hogy elmenjen apjához\, Izsákhoz Kánaán földjére. 19Amikor Lábán elment a juhait nyírni\, Ráhel ellopta apja házibálványát. 20Így szedte rá Jákób az arám Lábánt: nem mondta meg neki\, hogy el akar menni\, 21hanem elszökött mindenével. Fölkerekedett\, átkelt a folyamon\, és Gileád hegyvidéke felé tartott.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-14/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220913T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220913T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220912T220032Z
LAST-MODIFIED:20220818T114928Z
UID:6680-1663027200-1663111800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 13.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 1\,23-2\,4 \n23Én pedig Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett\, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. 24Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken\, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek\, mivel szilárdan álltok a hitben.\n1Elhatároztam tehát magamban\, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. 2Mert ha megszomorítlak titeket\, akkor ki vidámít meg engem\, hacsak nem az\, akit én megszomorítok? 3Azért is írtam erről\, hogy amikor megérkezem\, ne érjen szomorúság azok miatt\, akiknek örülnöm kellene\, mert meg vagyok győződve arról\, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között\, sok könnyhullatással írtam nektek\, nem azért\, hogy megszomorodjatok\, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet\, amely igen erős énbennem irántatok. \nMózes első könyve 30\,25-43 \n25Történt\, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet\, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem\, hadd menjek haza a szülőföldemre! 26Add ki a feleségeimet és gyermekeimet\, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el\, hiszen te tudod\, hogy mennyit dolgoztam nálad! 27Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Megtudtam a jelekből\, hogy teérted áldott meg engem az ÚR. 28És hozzátette: Szabd meg a béredet\, amit szeretnél tőlem\, és én megadom neked! 29Jákób azt felelte neki: Te tudod\, hogyan szolgáltalak\, és mivé lett nálam a jószágod. 30Az a kevés\, amid érkezésem előtt volt\, sokra szaporodott\, mert megáldott téged az ÚR a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? 31Ekkor Lábán azt kérdezte: Mit adjak hát neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit\, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat. 32De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyest és tarkát\, meg minden feketét a juhok közül\, és a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. 33Az mutatja meg\, hogy igaz ember vagyok-e\, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet\, lopott jószág lesz nálam mindaz\, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között\, és nem fekete a juhok között. 34Lábán ezt mondta: Jó\, legyen úgy\, ahogy mondod! 35És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat\, minden pettyes és tarka kecskét\, mindazt\, amelyiken valami fehérség volt\, és minden feketét a juhok közül\, és a fiaira bízta. 36Majd háromnapi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait. 37Jákób ekkor gyenge nyárfa-\, mandulafa- és platánfavesszőket vágott\, majd fehér csíkokat faragott beléjük úgy\, hogy lecsupaszította a vesszőket a fehér részig\, 38és odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba\, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak párzani\, amikor inni jártak. 39Ott párzott a nyáj a vesszők előtt\, és ezért csíkos lábúakat\, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. 40Azután különválasztotta Jákób a juhokat\, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat\, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé. 41Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak\, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé\, hogy a vesszőket látva pározzanak. 42De amikor satnya volt a nyáj\, nem rakta oda\, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák\, Jákóbnak pedig a fejlettebbek. 43Így ez az ember egyre jobban gyarapodott: lett neki sok nyája\, szolgálóleánya\, szolgája\, tevéje és szamara.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-13/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220912T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220912T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220911T220054Z
LAST-MODIFIED:20220818T114824Z
UID:6678-1662940800-1663025400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 12.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 1\,12-22 \n12Mert ez a mi dicsekvésünk\, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz\, hogy Isten szentségével és tisztaságával\, nem emberi bölcsességgel\, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban\, kiváltképpen pedig közöttetek. 13Mert nem írunk nektek mást\, mint amit olvastok és meg is értetek\, sőt remélem\, hogy teljesen meg fogtok érteni\, 14ahogyan részben meg is értettetek minket: mert ti velünk dicsekedtek\, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján. 15Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni\, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. 16Azután tőletek akartam átmenni Makedóniába\, és Makedóniából ismét hozzátok menni\, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. 17Amikor tehát ezt akarom\, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek\, emberi módon tervezem\, vagy hogy énnálam az „igen” egyszersmind „nem” is? 18Isten a tanúm\, hogy beszédünk nálatok nem volt „igen” és „nem”. 19Mert az Isten Fia\, Krisztus Jézus\, akit közöttetek hirdettünk\, én magam\, Szilvánusz és Timóteus\, nem lett „igen”-né is meg „nem”-mé is\, hanem az „igen” valósult meg őbenne. 20Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen\, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére. 21Isten pedig\, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken\, 22pecsétjével el is jegyzett minket\, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. \nMózes első könyve 30\,1-24 \n\n1Amikor Ráhel látta\, hogy ő nem szülhet Jákóbnak\, féltékeny lett Ráhel a nővérére\, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat\, mert ha nem\, belehalok! 2Jákób megharagudott Ráhelre\, és így szólt: Talán Isten vagyok én\, aki megtagadja tőled az anyaméh gyümölcsét? 3Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha\, a szolgálóleányom\, menj be hozzá\, és ha majd a térdemen szül\, az ő révén nekem is lesz fiam. 4Így adta hozzá feleségül Bilhát\, a szolgálóleányát\, Jákób pedig bement ahhoz. 5Bilha teherbe esett\, és fiút szült Jákóbnak. 6Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten\, meghallgatta szavamat\, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak. 7Megint teherbe esett Bilha\, Ráhel szolgálója\, és másik fiút szült Jákóbnak. 8Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben\, amikor a nővéremmel küzdöttem\, és győztem is. Ezért nevezte el őt Naftálinak.\n9Amikor látta Lea\, hogy egy ideje nem szül\, fogta a szolgálóleányát\, Zilpát\, és feleségül adta Jákóbhoz. 10És Zilpa\, Lea szolgálóleánya fiút szült Jákóbnak. 11Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. 12Zilpa\, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak. 13Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony\, boldognak mondanak engem a leányok. Ezért nevezte el őt Ásérnak. 14Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn\, mandragórát talált\, és elvitte anyjának\, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából! 15De ő azt felelte neki: Nem elég neked\, hogy elvetted a férjemet\, még a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért! 16Amikor este megjött Jákób a mezőről\, Lea eléje ment\, és ezt mondta: Hozzám gyere be\, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján! És Jákób vele hált azon az éjszakán. 17Isten pedig meghallgatta Leát\, aki teherbe esett\, és egy ötödik fiút szült Jákóbnak. 18Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét\, hogy szolgálóleányomat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak. 19Megint teherbe esett Lea\, és hatodjára is fiút szült Jákóbnak. 20És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten egy szép ajándékkal: Most már énvelem fog lakni a férjem\, mert hat fiút szültem neki! Ezért nevezte el őt Zebulonnak. 21Azután leányt szült\, és Dinának nevezte el. 22De megemlékezett Isten Ráhelről is\, meghallgatta Isten\, és megnyitotta a méhét. 23Ő teherbe esett\, fiút szült\, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat! 24És elnevezte Józsefnek\, mert ezt mondta: Adjon nekem az ÚR még másik fiút is!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-12/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220911T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220911T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220910T220042Z
LAST-MODIFIED:20220818T114452Z
UID:6676-1662854400-1662939000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 11.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 1\,1-11 \n\n1Pál\, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola és Timóteus testvér: Isten gyülekezetének\, amely Korinthusban van\, és egész Akhájában valamennyi szentnek:\n2Kegyelem nektek és békesség Istentől\, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. \n3Áldott az Isten\, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja\, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene\, 4aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban\, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással\, amellyel Isten vigasztal minket. 5Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben\, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. 6Ha szorongattatunk\, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van\, ha vigasztaltatunk\, az a ti vigasztalásotokért van\, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására\, amelyeket mi is szenvedünk. 7A mi reménységünk bizonyos felőletek\, mert tudjuk\, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben\, ugyanúgy a vigasztalásban is. 8Mert azt akarjuk\, testvéreim\, hogy tudjatok arról a nyomorúságról\, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben\, sőt erőnkön felül megterheltettünk\, annyira\, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. 9Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra\, hogy ne önmagunkban bizakodjunk\, hanem Istenben\, aki feltámasztja a halottakat; 10aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket\, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk\, hogy ezután is megszabadít\, 11mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel\, hogy a ránk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást. \nMózes első könyve 29 \n\n1Jákób azután útnak indult\, és elment a keleten élő népek földjére. 2És látta\, hogy egy kút van a mezőn\, és három juhnyáj heverészik mellette. Abból a kútból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száján egy nagy kő volt: 3amikor minden nyájat összetereltek\, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról\, hogy megitassák a juhokat\, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára. 4Jákób megszólította őket: Hova valók vagytok\, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk. 5Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt\, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük. 6Majd ezt kérdezte: Jól van-e? Azok így feleltek: Jól. Nézd\, a leánya\, Ráhel éppen itt jön a juhokkal. 7Ekkor így szólt: Hosszú még a nap\, nincs itt az ideje\, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat\, azután menjetek\, legeltessetek! 8De azok ezt felelték: Nem tehetjük\, amíg minden nyájat össze nem terelnek\, és el nem gördítik a követ a kút szájáról\, hogy megitathassuk a juhokat.\n9Még beszélgetett velük\, amikor megérkezett Ráhel az apja juhaival\, mert ő legeltette azokat. 10Amikor Jákób meglátta Ráhelt\, anyja bátyjának\, Lábánnak a leányát és anyja bátyjának\, Lábánnak a juhait\, odalépett Jákób\, elgördítette a követ a kút szájáról\, és megitatta anyja bátyjának\, Lábánnak a juhait. 11Jákób azután megcsókolta Ráhelt\, és hangos sírásra fakadt. 12Jákób elmondta Ráhelnek\, hogy ő rokona az apjának\, mert Rebekának a fia. A leány ekkor elszaladt\, és elbeszélte ezt az apjának. 13Amikor Lábán meghallotta a hírt Jákóbról\, húgának a fiáról\, eléje futott\, megölelte\, megcsókolta\, és bevezette a házába. Ő pedig beszámolt mindenről Lábánnak. 14Lábán ezt mondta neki: Bizony\, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott lakott nála egy hónapig.\n15Akkor Lábán ezt mondta Jákóbnak: Ha rokonom vagy is\, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem: mi legyen a béred? 16Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Lea\, a kisebbiknek a neve Ráhel. 17Leának kedves szemei voltak\, Ráhel azonban szép termetű és szép arcú volt. 18Jákób Ráhelt szerette meg\, ezért ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért\, Ráhelért. 19Lábán azt felelte: Jobb\, ha hozzád adom\, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! 20Így szolgált Jákób hét esztendeig Ráhelért\, de ez csak néhány napnak tűnt neki\, annyira szerette őt. \n21Utána Jákób ezt mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet\, mert letelt az időm! Hadd menjek be hozzá! 22Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját\, és lakodalmat rendezett. 23De amikor este lett\, fogta a leányát\, Leát\, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá. 24Lábán a szolgálóleányát\, Zilpát leányának\, Leának adta szolgálóleányul. 25Jákób csak reggel vette észre\, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? 26Lábán így felelt: Nem szokás nálunk férjhez adni a kisebbik leányt a nagyobbik előtt. 27Töltsd el ezt a lakodalmi hetet\, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért\, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam. 28Jákób úgy is tett\, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt\, a leányát feleségül. 29Lábán a szolgálóleányát\, Bilhát leányának\, Ráhelnek adta szolgálóul. 30Jákób bement Ráhelhez is\, és Ráhelt jobban szerette\, mint Leát. Így szolgált még Lábánnál másik hét esztendeig. \n31De az ÚR látta Lea megvetett voltát\, és megnyitotta a méhét; Ráhel ellenben meddő maradt. 32Lea teherbe esett\, és fiút szült. Rúbennek nevezte el\, mert azt mondta: Meglátta az ÚR nyomorúságomat\, most már szeretni fog a férjem. 33Azután ismét teherbe esett\, fiút szült\, és azt mondta: Bizony\, meghallotta az ÚR\, hogy milyen megvetett vagyok\, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak. 34Majd újra teherbe esett\, fiút szült\, és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem\, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek. 35Megint teherbe esett\, fiút szült\, és azt mondta: Most már hálát adok az ÚRnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-11/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220910T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220910T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220909T220020Z
LAST-MODIFIED:20220818T114333Z
UID:6674-1662768000-1662852600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 10.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 16\,13-24 \n13Vigyázzatok\, álljatok meg a hitben\, legyetek férfiak\, legyetek erősek! 14Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 15Kérlek titeket\, testvéreim\, mivel tudjátok Sztefanász háza népéről\, hogy ők Akhája zsengéje\, és a szentek szolgálatára szánták magukat: 16ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek\, és mindazoknak\, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. 17Örülök Sztefanász\, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének\, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. 18Mert felüdítették mind az én lelkemet\, mind a tiéteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket! \n19Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. 20Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal! 21A köszöntést én írom\, Pál\, a saját kezemmel. 22Ha valaki nem szereti az Urat\, legyen átkozott! Marana tha! 23Az Úr Jézus kegyelme veletek! 24Az én szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen. \nMózes első könyve 28 \n\n1Ekkor Izsák hívatta Jákóbot\, megáldotta\, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! 2Indulj\, eredj el Paddan-Arámba\, anyád apjának\, Betúélnek a házához\, és ott végy feleséget anyád bátyjának\, Lábánnak a leányai közül! 3A mindenható Isten pedig áldjon meg\, szaporítson és sokasítson meg téged\, hogy népek sokasága támadjon belőled! 4Adja neked Ábrahám áldását\, neked és utódaidnak veled együtt\, hogy birtokba vedd ezt az országot\, ahol jövevény vagy\, amelyet Ábrahámnak adott az Isten. 5Így küldte el Izsák Jákóbot\, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz\, az arám Betúél fiához\, Rebekának\, Jákób és Ézsau anyjának a bátyjához. 6Ézsau látta\, hogy Izsák megáldotta Jákóbot\, és elküldte Paddan-Arámba\, hogy ott vegyen feleséget\, és amikor megáldotta\, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül\, 7és Jákób engedelmeskedett apjának és anyjának\, és elment Paddan-Arámba. 8Látta tehát Ézsau\, hogy apja\, Izsák a kánaáni leányokat rosszaknak tartja. 9Elment ezért Ézsau Izmaelhez\, és feleségül vette addigi feleségei mellé Mahalatot\, Ábrahám fiának\, Izmaelnek a leányát\, Nebájótnak a húgát. \n10Jákób pedig elindult Beérsebából\, és Hárán felé tartott. 11Elért egy helyre\, és ott töltötte az éjszakát\, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül\, a feje alá tette\, és lefeküdt azon a helyen. 12És álmot látott: Egy lépcső állt a földön\, amelynek teteje az égig ért\, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13Odafönt pedig az ÚR állt\, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR\, atyádnak\, Ábrahámnak Istene\, és Izsáknak Istene! Ezt a földet\, amelyen fekszel\, neked adom és a te utódaidnak. 14Annyi utódod lesz\, mint a föld pora\, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre\, északra és délre\, és általad nyer áldást\, meg utódod által a föld minden nemzetsége. 15Mert én veled vagyok\, megőrizlek téged\, akárhova mégy\, és visszahozlak erre a földre. Bizony\, nem hagylak el\, amíg nem teljesítem\, amit megígértem neked. 16Amikor Jákób fölébredt álmából\, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen\, és én nem tudtam! 17Félelem fogta el\, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez\, mint Isten háza és a menny kapuja.\n18Reggel fölkelt Jákób\, fogta azt a követ\, amely a fejealja volt\, fölállította szent oszlopként\, és olajat öntött a tetejére. 19Azután elnevezte azt a helyet Bételnek – azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. 20És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten\, és megőriz ezen az úton\, amelyen most járok\, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát\, 21és épségben visszatérek apám házába\, akkor az ÚR lesz az én Istenem. 22Ez a kő pedig\, amelyet szent oszlopként állítottam föl\, Isten háza lesz\, és bármit adsz nekem\, a tizedét neked adom.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-10/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220909T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220909T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220908T220012Z
LAST-MODIFIED:20220818T114208Z
UID:6672-1662681600-1662766200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 9.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 16\,1-12 \n1Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti\, ti is úgy cselekedjetek\, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. 2A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt\, ami tőle telik\, hogy ne akkor történjék a gyűjtés\, amikor odamegyek. 3Amikor pedig megérkezem\, azokat\, akiket ti alkalmasnak találtok\, elküldöm ajánlólevéllel\, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe. 4Ha pedig érdemes lesz\, hogy én is elmenjek\, eljönnek velem együtt. \n5Hozzátok pedig akkor megyek\, ha átutaztam Makedónián. Mert Makedónián átutazom\, 6de nálatok talán ott is maradok\, vagy át is telelek\, hogy ti indítsatok útnak\, ahova majd megyek. 7Mert nem most\, átutazóban akarlak meglátogatni titeket\, hanem remélem\, hogy egy ideig ott is maradok nálatok\, ha az Úr megengedi. 8Efezusban pünkösdig maradok\, 9mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem\, de az ellenfél is sok. \n10Ha pedig megérkezik Timóteus\, legyen gondotok rá\, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok\, mert az Úr munkáját végzi ő is\, akárcsak én. 11Senki se nézze le tehát\, hanem indítsátok útnak békességgel\, hogy eljöjjön hozzám\, mert várom őt a testvérekkel együtt. 12Ami pedig Apollós testvért illeti\, nagyon kértem\, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt\, de semmiképpen sem akart most elmenni. De el fog menni\, mihelyt alkalma lesz rá. \nMózes első könyve 27\,34-46 \n34Amikor meghallotta Ézsau apja szavait\, hangosan és igen keservesen fölkiáltott\, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is\, apám! 35De ő ezt felelte: Öcséd álnok módon bejött\, és elvette az áldásodat. 36Ézsau így felelt: Méltán nevezték el Jákóbnak\, hiszen már másodszor csapott be engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat\, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt kérdezte: Nem tartottál meg nekem az áldásból valamit? 37Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már úrrá tettem őt feletted\, és szolgájává tettem valamennyi testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetnék hát érted\, fiam? 38Ézsau ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt\, apám? Áldj meg engem is\, apám! És Ézsau keserves sírásra fakadt. 39Apja\, Izsák erre megszólalt\, és ezt mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed\, nem hull rád égi harmat. 40Fegyvered éltet\, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz\, letöröd igáját nyakadról! 41Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt\, amellyel megáldotta őt az apja. Ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok\, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor majd megölöm az öcsémet\, Jákóbot. 42De Rebekának hírül vitték nagyobbik fiának\, Ézsaunak a szavait\, ezért magához hívatta kisebbik fiát\, Jákóbot\, és ezt mondta neki: Bátyád\, Ézsau bosszút forral ellened\, és meg akar ölni. 43Azért\, fiam\, hallgass a szavamra: indulj\, menekülj bátyámhoz\, Lábánhoz Háránba! 44Maradj nála egy ideig\, amíg bátyád haragja elmúlik. 45Ha majd elfordul rólad bátyád haragja\, és elfelejti\, hogy mit követtél el ellene\, akkor majd érted küldök\, és hazahozatlak onnan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket ugyanazon a napon? 46Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget\, olyat\, mint ezek\, ennek az országnak a leányai közül\, mit ér akkor az életem?
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-9/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220908T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220908T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220907T220051Z
LAST-MODIFIED:20220818T114101Z
UID:6670-1662595200-1662679800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szpetember 8.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 15\,35-58 \n35De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? 36Esztelen! Amit elvetsz\, nem kel életre\, míg előbb meg nem hal\, 37és amikor vetsz\, nem a leendő testet veted el\, hanem csak a magot\, talán búzáét vagy valami másét. 38De Isten olyan testet ad annak\, amilyet elhatározott\, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet. 39Nem minden test egyforma\, hanem más az embereké\, más az állatoké\, más a madaraké\, és más a halaké. 40Vannak mennyei testek\, és vannak földi testek\, de más a mennyeiek fényessége\, és más a földieké. 41Más a nap fényessége\, más a hold fényessége\, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. 42Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban\, feltámasztatik romolhatatlanságban; 43elvettetik gyalázatban\, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben\, feltámasztatik erőben. 44Elvettetik földi test\, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test\, van lelki test is. 45Így is van megírva: „Az első ember\, Ádám\, élőlénnyé lett”\, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké. 46De nem a lelki az első\, hanem a földi\, azután a lelki. 47Az első ember a föld porából való\, a második ember mennyből való. 48Amilyen a földből való\, olyanok a földiek is\, és amilyen a mennyből való\, olyanok a mennyeiek is. 49És amint viseltük a földinek a képét\, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. 50Azt mondom\, testvéreim\, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát\, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51Íme\, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni\, de mindnyájan el fogunk változni. 52Hirtelen egy szempillantás alatt\, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona\, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban\, mi pedig elváltozunk. 53Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie\, és e halandónak halhatatlanságba.\n54Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik\, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik\, akkor teljesül be\, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! 55Halál\, hol a te diadalod? Halál\, hol a te fullánkod?” 56A halál fullánkja a bűn\, a bűn ereje pedig a törvény. 57De hála legyen Istennek\, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! 58Ezért\, szeretett testvéreim\, legyetek szilárdak\, rendíthetetlenek\, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában\, hiszen tudjátok\, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. \nMózes első könyve 27\,1-33 \n\n1Amikor Izsák megöregedett\, és annyira meggyengült már a szeme\, hogy nem is látott\, behívta a nagyobbik fiát\, Ézsaut\, és így szólt hozzá: Fiam! Ő felelt neki: Itt vagyok. 2Izsák ezt mondta: Lásd\, én megöregedtem\, bármikor meghalhatok. 3Most hát fogd a fegyvereidet\, tegzedet és íjadat\, menj ki a mezőre\, és lőj nekem valami vadat! 4Azután készíts nekem finom falatokat\, ahogyan én szeretem\, és hozd be nekem\, hogy egyem\, és megáldjalak\, mielőtt meghalok! 5Rebeka azonban hallgatózott\, amikor Izsák a fiával\, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a mezőre\, hogy vadat lőjön\, és elhozza\, 6Rebeka ezt mondta fiának\, Jákóbnak: Hallottam\, hogy apád a bátyáddal\, Ézsauval beszélt\, és ezt mondta: 7Hozz nekem vadat\, és készíts finom falatokat\, hogy egyem\, és megáldjalak az ÚR színe előtt\, mielőtt meghalok! 8Most azért\, fiam\, hallgass a szavamra\, amit most megparancsolok neked! 9Menj el a nyájhoz\, és hozz onnan két kecskegidát a javából\, hadd készítsek abból apádnak finom falatokat\, ahogyan ő szereti! 10Azután vidd be apádnak\, hogy egyék\, és téged áldjon meg\, mielőtt meghal! 11De Jákób ezt mondta anyjának\, Rebekának: Igen\, de Ézsau bátyám szőrös\, én pedig simabőrű vagyok. 12Hátha megtapogat az apám\, és akkor azt hiszi\, hogy csúfot űzök belőle\, és áldás helyett átkot szerzek magamnak. 13De az anyja ezt mondta neki: Engem sújtson az az átok\, fiam! Te csak hallgass a szavamra\, eredj\, és hozd\, amit mondtam! 14Elment tehát\, elhozta a gidákat\, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a finom falatokat\, ahogyan az apja szerette. 15Akkor fogta Rebeka nagyobbik fiának\, Ézsaunak a legszebb ruháját\, amely nála volt otthon\, és felöltöztette Jákóbot\, a kisebbik fiát\, 16a kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát. 17Azután kezébe adta fiának\, Jákóbnak a finom falatokat és a kenyeret\, amelyet készített. 18Akkor Jákób bement az apjához\, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te\, fiam? 19Jákób ezt felelte apjának: Én vagyok Ézsau\, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem\, ahogyan mondtad nekem. Gyere\, ülj hát fel\, és egyél a vadpecsenyéből\, azután áldj meg engem! 20Izsák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar\, fiam? Ő erre így felelt: Mert Istened\, az ÚR elém vezette. 21Akkor Izsák ezt mondta Jákóbnak: Gyere közelebb\, hadd tapogassalak meg\, fiam\, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam\, vagy sem? 22Jákób közelebb ment apjához\, Izsákhoz\, aki megtapogatta\, és ezt gondolta: A hang Jákób hangja\, de a kéz Ézsau keze. 23Nem ismerte meg őt\, mivel szőrös volt a keze\, mint bátyjának\, Ézsaunak a keze\, ezért áldotta meg őt. 24De megkérdezte: Te vagy az\, fiam\, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok. 25Akkor ezt mondta: Hozd ide\, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből\, hogy utána megáldjalak téged! Odavitte neki\, és ő megette. Bort is vitt neki\, ő pedig megitta.\n26Akkor ezt mondta neki az apja\, Izsák: Gyere közelebb\, és csókolj meg\, fiam! 27Erre odament\, és megcsókolta őt. Amikor Izsák megérezte ruhájának az illatát\, megáldotta őt\, és ezt mondta: Lám\, fiam illata olyan\, mint a mező illata\, amelyet megáldott az ÚR. 28Adjon neked az Isten égi harmatot\, zsíros földet\, sok gabonát és mustot! 29Népek szolgáljanak neked\, nemzetek boruljanak le előtted! Légy ura testvéreidnek\, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz\, aki átkoz\, áldott\, aki téged áld!\n30Miután elmondta Izsák Jákób felett az áldást\, Jákób éppen csak kijött apjától\, Izsáktól\, amikor a bátyja\, Ézsau is megjött a vadászatból. 31Ő is elkészítette a finom falatokat\, bevitte apjának\, és ezt mondta neki: Kelj föl\, apám\, egyél a fiad vadpecsenyéjéből\, és azután áldj meg engem! 32De az apja\, Izsák\, ezt kérdezte tőle: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad\, Ézsau. 33Ekkor megrendült Izsák\, nagyon-nagyon megrendült\, és ezt kérdezte: Ki volt akkor az\, aki vadat lőtt\, behozta nekem\, meg is ettem mind\, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam\, és áldott is lesz!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szpetember-8/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220907T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220907T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220906T220047Z
LAST-MODIFIED:20220818T104234Z
UID:6668-1662508800-1662593400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 7.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 15\,12-34 \n12Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük\, hogy feltámadt a halottak közül\, hogyan mondhatják közületek némelyek\, hogy nem támadnak fel a halottak? 13Hiszen ha nem támadnak fel a halottak\, akkor Krisztus sem támadt fel. 14Ha pedig Krisztus nem támadt fel\, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk\, de hiábavaló a ti hitetek is. 15Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk\, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk\, hogy feltámasztotta Krisztust\, akit azonban nem támasztott fel\, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16Mert ha a halottak nem támadnak fel\, Krisztus sem támadt fel. 17Ha pedig Krisztus nem támadt fel\, semmit sem ér a ti hitetek\, még bűneitekben vagytok. 18Sőt akkor azok is elvesztek\, akik Krisztusban hunytak el. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban\, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.\n20Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül\, mint az elhunytak zsengéje. 21Mivel ember által van a halál\, ember által van a halottak feltámadása is. 22Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak\, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 23Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus\, azután az ő eljövetelekor következnek azok\, akik a Krisztuséi. 24Azután jön a vég\, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának\, amikor eltöröl minden fejedelemséget\, minden hatalmat és erőt. 25Mert addig kell uralkodnia\, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. 26Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 27Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja\, hogy mindent az ő lába alá vetett\, nyilvánvaló\, hogy annak kivételével\, aki neki alávetett mindent. 28Amikor pedig majd alávettetett neki minden\, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak\, aki alávetett neki mindent\, hogy Isten legyen minden mindenekben. 29Különben mi értelme van annak\, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel\, miért keresztelkednek meg értük? 30Miért vállalunk veszedelmet mi is minden pillanatban? 31Naponként a halállal nézünk szembe\, oly igaz ez\, testvéreim\, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban\, a mi Urunkban. 32Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban\, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel\, akkor „együnk és igyunk\, mert holnap úgyis meghalunk”. 33Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” 34Legyetek valóban józanok\, és ne vétkezzetek\, mert némelyek nem ismerik Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt. \nMózes első könyve 26 \n1Egyszer éhínség támadt az országban\, azon az első éhínségen kívül\, amely Ábrahám idejében volt. Ekkor elment Izsák Abímelekhez\, a filiszteusok királyához Gerárba. 2Mert megjelent neki az ÚR\, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba\, hanem abban az országban lakj\, amelyet én mondok neked! 3Maradj jövevényként ebben az országban\, én pedig veled leszek\, és megáldalak\, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind\, és megtartom azt az esküt\, amelyet apádnak\, Ábrahámnak tettem. 4És úgy megszaporítom utódaidat\, hogy annyian lesznek\, mint égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat\, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe\, 5mert hallgatott Ábrahám a szavamra\, és megtartotta mindazt\, amit elrendeltem: parancsolataimat\, rendelkezéseimet és utasításaimat.\n6Izsák Gerárban telepedett le. 7Amikor annak a helynek a lakosai a felesége felől kérdezősködtek\, a húgának mondta őt. Félt bevallani\, hogy a felesége\, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rebeka miatt\, hiszen szép asszony volt. 8Amikor már jó ideje ott lakott\, történt\, hogy Abímelek\, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon\, és meglátta Izsákot\, amint a feleségével\, Rebekával nevetgélt. 9Ekkor hívatta Abímelek Izsákot\, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad\, hogy a húgod?! Izsák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam\, hogy meg fogok halni miatta. 10Akkor így szólt Abímelek: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshetett volna\, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál\, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. 11Abímelek ezért megparancsolta az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl\, halállal lakoljon! \n12Izsák ezután vetett azon a földön\, és százszorosát aratta abban az esztendőben\, úgy megáldotta őt az ÚR. 13Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott\, míg végül is dúsgazdaggá lett. 14Volt juhnyája\, marhacsordája és nagy szolgahada\, s ezért féltékenyek lettek rá a filiszteusok. 15Mindazokat a kutakat\, amelyeket apjának\, Ábrahámnak az idejében apja szolgái ástak\, betömték a filiszteusok\, és teleszórták földdel. 16Abímelek ekkor így szólt Izsákhoz: Menj el tőlünk\, mert sokkal hatalmasabb lettél\, mint mi! 17El is ment onnan Izsák. Gerár völgyében ütött tábort\, és ott lakott. 18Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat\, amelyeket apjának\, Ábrahámnak az idejében ástak\, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat\, ahogyan apja nevezte őket. 19Egyszer Izsák szolgái a völgyben ástak\, és ott olyan kutat találtak\, amelyben forrásvíz volt. 20A gerári pásztorok azonban perlekedni kezdtek Izsák pásztoraival\, és ezt mondták: Mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek: mert civakodtak vele. 21Azután egy másik kutat ástak\, de amiatt is perlekedtek vele\, ezért azt Szitnának nevezte el. 22Onnan is továbbvonult\, és egy másik kutat ásott\, amely miatt már nem perlekedtek vele\, ezért azt Rehóbótnak nevezte el\, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk az ÚR\, és szaporodhatunk ezen a földön. 23Onnan fölment Beérsebába. 24Azon az éjszakán megjelent neki az ÚR\, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak\, Ábrahámnak Istene. Ne félj\, mert én veled vagyok\, megáldalak\, és megsokasítom utódaidat szolgámért\, Ábrahámért! 25Ezért Izsák épített ott egy oltárt\, és segítségül hívta az ÚR nevét. Majd felverte ott a sátrát\, szolgái pedig kutat ástak ott.\n26Majd elment hozzá Abímelek Gerárból barátjával\, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával\, Píkóllal. 27Izsák ezt kérdezte tőlük: Miért jöttetek hozzám? Hiszen ti gyűlöltök engem\, és elűztetek magatok közül. 28De ők ezt felelték: Meg kellett látnunk\, hogy veled van az ÚR. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel kötött megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled\, 29hogy nem teszel rosszat velünk\, ahogyan mi sem bántottunk téged\, csak jót tettünk veled\, és békével bocsátottunk el. Hiszen az ÚR áldott embere vagy te! 30Akkor lakomát készített nekik\, majd ettek és ittak. 31Amikor reggel fölkeltek\, esküt tettek egymásnak\, azután elbocsátotta őket Izsák\, és békével mentek el tőle.\n32Még aznap megérkeztek Izsák szolgái\, és jelentették\, hogy kutat ástak\, és ezt mondták neki: Vizet találtunk! 33És elnevezte azt Sibának\, ezért Beérseba annak a városnak a neve még ma is. 34Amikor Ézsau negyvenéves volt\, feleségül vette Juditot\, a hettita Beérí leányát és Boszmatot\, a hettita Élón leányát. 35Ezek igen megkeserítették Izsák és Rebeka életét.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-7/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220906T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220906T233000
DTSTAMP:20260516T023511
CREATED:20220905T220059Z
LAST-MODIFIED:20221002T155853Z
UID:6666-1662422400-1662507000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 6.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 15\,1-11 \n1Eszetekbe juttatom\, testvéreim\, az evangéliumot\, amelyet hirdettem nektek\, amelyet be is fogadtatok\, amelyben meg is maradtatok. 2Általa üdvözültök is\, ha megtartjátok úgy\, ahogy én hirdettem is nektek\, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3Mert én elsősorban azt adtam át nektek\, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint\, 4eltemették\, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint\, 5és megjelent Kéfásnak\, majd a tizenkettőnek. 6Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre\, akik közül a legtöbben még mindig élnek\, néhányan azonban elhunytak. 7Azután megjelent Jakabnak\, majd valamennyi apostolnak. 8Legutoljára pedig\, mint egy torzszülöttnek\, megjelent nekem is. 9Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között\, aki arra sem vagyok méltó\, hogy apostolnak nevezzenek\, mert üldöztem Isten egyházát. 10De Isten kegyelméből vagyok\, ami vagyok\, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló\, sőt többet fáradoztam\, mint ők mindnyájan; de nem én\, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11Azért akár én\, akár ők: így prédikálunk\, és így lettetek hívőkké. \nMózes első könyve 25 \n1Ábrahám ismét megnősült\, feleségének Ketúrá volt a neve. 2Ő szülte neki Zimránt\, Joksánt\, Medánt\, Midjánt\, Jisbákot és Súahot. 3Joksán nemzette Sábát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak\, a letúsiak és a leummiak. 4Midján fiai pedig: Éfá\, Éfer\, Hanók\, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá leszármazottjai.\n5Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét\, 6a fiaknak\, akiket másodfeleségei szültek Ábrahámnak\, Ábrahám csak ajándékokat adott\, és még életében eltávolította őket fia\, Izsák mellől kelet felé\, egy keleti országba. \n7Ábrahám életkora\, amit megért\, százhetvenöt év volt. 8Akkor elhunyt Ábrahám\, meghalt késő vénségében\, öregen\, betelve az élettel\, és elődei mellé került. 9Fiai\, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban\, Efrónnak\, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén\, Mamréval szemben\, 10azon a szántóföldön\, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot\, ahol Sárát\, a feleségét. 11Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát\, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott. \n12Ez Ábrahám fiának\, Izmaelnek a nemzetsége\, akit az egyiptomi Hágár\, Sára szolgálóleánya szült Ábrahámnak. 13Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót\, azután következett Kédár\, Adbeél és Mibszám\, 14továbbá Mismá\, Dúmá és Masszá\, 15Hadad\, Témá\, Jetúr\, Náfís és Kédmá. 16Ezek Izmael fiai\, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem\, törzseiknek megfelelően. 17Izmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt\, meghalt\, és elődei mellé került. 18Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak\, amely Egyiptomtól keletre\, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is. \n19Ez Izsáknak\, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. 20Izsák negyvenesztendős volt\, amikor feleségül vette Rebekát\, az arám Betúél leányát\, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. 21És Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért\, mert meddő volt. Az ÚR pedig engedett könyörgésének\, úgyhogy teherbe esett Rebeka\, a felesége. 22De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van\, minek is élek? Elment azért\, hogy megkérdezze az URat. 23Az ÚR pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben\, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál\, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek.\n24Elérkezett szülésének a napja\, s íme\, ikrek voltak a méhében. 25Világra jött az első: vöröses volt\, és mindenütt szőrös\, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26Azután világra jött a testvére\, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt\, amikor ezek megszülettek. \n27Amikor a fiúk felnőttek\, Ézsau a vadászathoz értő\, szabadban élő ember lett\, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. 28Ezért Izsák Ézsaut szerette\, mert ízlett neki a vad\, Rebeka viszont Jákóbot szerette. 29Egyszer Jákób valami főzeléket főzött\, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről. 30Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből\, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. 31De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! 32Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok; mit számít nekem az az elsőszülöttségi jog? 33Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki\, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. 34Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett\, ivott\, azután fölkelt\, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-6/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR