BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.20//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20240331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20241027T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20250330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20251026T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20260329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20261025T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20270328T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20271031T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20260129
DTEND;VALUE=DATE:20260130
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20260129T100030Z
LAST-MODIFIED:20260129T100044Z
UID:12093-1769644800-1769731199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„A sokaságból többen hittek benne”Jn 7\,31–36 \n\n\n31 A sokaságból többen hittek benne\, és ezt mondták: Amikor eljön a Krisztus\, vajon több jelt tesz majd\, mint amennyit ez tett? 32 Meghallották a farizeusok\, hogy a sokaság ezeket suttogja róla\, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok\, hogy fogják el őt. 33 Jézus ekkor így szólt: Még egy kis ideig veletek vagyok\, azután elmegyek ahhoz\, aki elküldött engem. 34 Kerestek majd engem\, de nem találtok meg\, mert ahol én vagyok\, oda ti nem jöhettek. 35 A zsidók erre így beszéltek egymás között: Hová akar menni\, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül\, és a görögöket akarja tanítani? 36 Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem\, de nem találtok\, mert ahol én vagyok\, oda ti nem jöhettek? \n\n\n\nBibiaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata\n\n\n\nElképesztő\, ahogyan a farizeusok kezelték a helyzetet! Azonnal erőből lépnek (32b)! Az egyszerű nép nem érti a dolgokat\, de szívesen „gyártanak” elméleteket (35). Azok\, akik hittek\, egyszerű őszinteséggel fogadták el a bizonyítékokat Jézus istenségéről (31). Ők ezzel lezárták a ténykérdést: Jézus a Messiás. Ez a háromféle fogadtatása van Jézusnak mindig is\, ma is. Boldogok a tiszta szívűek\, mert ők látják meg az Istent! \nRÉ21 535 \nHitvalló ének | 327 | Hisszük: az Úr világ ura \n\n\n„…mindenki azt csinálta\, ami neki tetszett.”Bír 17 \n\n\n1 Élt Efraim hegyvidékén egy Míká nevű ember. 2 Ez azt mondta egyszer az anyjának: Az az ezeregyszáz ezüst\, amit elvettek tőled\, és ami miatt átkot mondtál a fülem hallatára is\, az az ezüst nálam van\, én vettem el. Az anyja ezt mondta: Áldjon meg az Úr\, fiam! 3 Amikor visszaadta anyjának az ezeregyszáz ezüstöt\, ezt mondta az anyja: Ezt az ezüstöt én arra szántam\, hogy az Úrnak szentelem a fiamért: készítsenek belőle faragott és öntött bálványszobrot. Most azért visszaadom neked. 4 De a fiú újból visszaadta az ezüstöt anyjának. Ekkor az anyja fogott kétszáz ezüstöt\, odaadta az ötvösnek\, az pedig faragott és öntött bálványszobrot készített belőle. Ez Míká házába került. 5 Ennek a Míkának volt egy házi szentélye. Készíttetett éfódot és házibálványt\, egyik fiát pedig felavatta\, és az lett a papja. 6 Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta\, ami neki tetszett. 7 Élt egy ifjú a júdai Betlehemben\, Júda nemzetségében\, aki lévita volt\, de jövevényként ott tartózkodott. 8 Ez a férfi elindult a júdai Betlehem városából\, hogy jövevényként letelepedjen ott\, ahol majd alkalmas helyet talál. Így jutott el vándorlása közben Efraim hegyvidékére\, Míká házához. 9 Míká megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Lévita vagyok\, a júdai Betlehemből; megyek\, míg alkalmas helyet találok\, ahol jövevényként letelepedhetek. 10 Ekkor Míká azt mondta neki: Maradj nálam\, légy atyám és papom! Én pedig adok neked évi tíz ezüstöt\, egy rend ruhát és élelmet. A lévita beleegyezett\, 11 úgy döntött\, hogy ott marad annál az embernél. Az pedig úgy bánt vele\, mintha a saját fia volna. 12 Míká felavatta a lévitát. Így az ifjú a papja lett\, és Míká házában élt. 13 Míká pedig ezt mondta: Most már tudom\, hogy jót fog velem tenni az Úr\, mert egy lévita lett a papom. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(6) „…mindenki azt csinálta\, ami neki tetszett.” (Bír 17) \nEgy efraimi férfi\, Míká tetemes mennyiségű pénzt lop anyjától\, anyja pedig megátkozza az ismeretlen tolvajt és az ellopott pénzt. Vagyis: Istennek ajánlja fel\, és azt kéri tőle\, a mostani birtokosát döntse romlásba. A megrémült fiú tettét bevallva visszaadja a pénzt. Az anya\, hogy megtörje a kimondott átok erejét\, gyorsan áldást mond fiára (2)\, az Úrnak elkülönített pénz egy részét pedig „szent célra” ajánlja fel: bálványszobrot készíttet belőle. A szobor Míká házi szentélyébe kerül\, aki az egyik fiát felavatja annak papjává (3–5). De valamiképpen emlékszik még arra\, hogy Izráelben a papi tisztet Lévi törzse látja el. Végül talál is egy Betlehemből kivándorló lévitát\, aki ezután ellátja a szentély papi feladatait\, és a család „atyjává” lesz (7–12). Mindez mutatja azt a vallási zűrzavart\, amely Isten népe körében dúlt a királyság bevezetése előtt (6)\, és azt a gyanútlan vallásos „amatőrködést”\, amellyel Isten tiszteletének szent ügyét kezelték ebben az időben. Míká kegyelemnek tekinti\, hogy egy Isten törvénye szerinti papot talált (13)\, de a lévita sem lát ellentmondást abban\, hogy a szentélyben az Urat pogány módon\, bálványképével együtt szolgálja (vö. 2Móz 20\,4). Mi is mindig csak a „szeretetet” hiányoljuk. Pedig beszélgethetnénk Isten ismeretéről is (Hós 4\,6).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-346/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20260127
DTEND;VALUE=DATE:20260128
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20260127T070302Z
LAST-MODIFIED:20260127T070302Z
UID:12090-1769472000-1769558399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ne ítéljetek látszat szerint\, hanem hozzatok igazságos ítéletet!”Jn 7\,14–24 \n\n\n14 Már az ünnepi hét fele elmúlt\, amikor Jézus felment a templomba\, és tanítani kezdett. 15 A zsidók csodálkoztak ezen\, és ezt kérdezték: Hogyan ismerheti ez az Írást\, hiszen nem is tanulta? 16 Jézus így válaszolt nekik: Az én tanításom nem az enyém\, hanem azé\, aki elküldött engem. 17 Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát\, felismeri erről a tanításról\, hogy vajon Istentől való-e\, vagy én magamtól szólok. 18 Aki magától szól\, a saját dicsőségét keresi\, aki pedig annak dicsőségét keresi\, aki elküldte őt\, az igaz\, és abban nincs hamisság. 19 Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni? 20 A sokaság erre ezt mondta: Ördög van benned! Ki akar téged megölni? 21 Jézus így válaszolt nekik: Egyetlen dolgot cselekedtem\, és ti mindnyájan csodálkoztok rajta. 22 Gondoljátok meg: a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek – nem mintha Mózestől volna\, hanem az atyáktól van –\, és szombaton is körülmetélitek az embert. 23 Ha körülmetélitek az embert szombaton\, hogy Mózes törvénye ne sérüljön\, akkor miért haragusztok énrám\, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton? 24 Ne ítéljetek látszat szerint\, hanem hozzatok igazságos ítéletet! \n\n\n\nBibiaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata\n\n\n\nHa Jézus megvalósítja a messiási próféciákat\, az a baj\, hogy miként tehette ezt. Ha tanítást mond\, az a baj\, hogy honnan tudja\, hiszen nem tanulta… Ha érvel\, az a baj… De az ellenkezője is baj… Mert az akadékoskodó mindig\, bármit meg tud cáfolni! Ma is! Erre mondja Jézus\, hogy „látszatra ítél”\, mert miként is tudna mást? Az embernek ennyi a képessége. Isten tudja megnyitni a szemünket arra\, hogy az Ő igazságát (24) lássuk\, ismerjük meg és képviseljük minden hamis látszat ellenében! \nRÉ21 509 \nNapi ének | 282 | Hálát adunk neked\, örök Úr Isten \n\n\n„…elhagyta őt az Úr.”Bír 16\,1–21 \n\n\n1 Egyszer Sámson elment Gázába\, meglátott ott egy parázna nőt\, és bement hozzá. 2 A gázaiaknak hírül adták: Idejött Sámson! Körülvették\, és lestek rá egész éjjel a város kapujában\, de csendben maradtak egész éjjel\, mert azt gondolták: Majd ha megvirrad reggel\, meggyilkoljuk őt. 3 Sámson azonban csak éjfélig maradt; éjfélkor aztán fölkelt\, megragadta a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt\, és kiszakította zárastul\, majd a vállára vette\, és fölvitte a hegytetőre\, Hebrónnal szemben. 4 Történt ezután\, hogy megszeretett egy asszonyt a Szórék-völgyben\, akinek Delila volt a neve. 5 A filiszteusok városfejedelmei elmentek az asszonyhoz\, és azt mondták neki: Szedd rá\, és derítsd ki\, hogy mitől olyan nagy az ereje\, és hogyan tudnánk megfékezni\, hogy megkötözhessük\, és elbánhassunk vele! Akkor mi egyenként ezeregyszáz ezüstöt adunk neked! 6 Delila megkérdezte Sámsont: Mondd meg nekem\, mitől olyan nagy az erőd\, mivel lehet megkötözni téged\, hogyan lehet elbánni veled? 7 Sámson azt felelte neki: Ha megkötöznek hét nyers ínnal\, amelyek még nem száradtak ki\, akkor elgyengülök\, és olyan leszek\, mint bárki más. 8 Ekkor a filiszteusok városfejedelmei hoztak az asszonynak hét nyers inat\, amelyek még nem száradtak ki\, és ő megkötözte Sámsont azokkal. 9 Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. Akkor ezt mondta neki az asszony: Jönnek a filiszteusok\, Sámson! De ő úgy elszakította az inakat\, ahogyan a kócmadzag elszakad\, ha tűz éri. Így nem tudódott ki\, miben van az ereje. 10 Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Becsaptál\, és hazudtál nekem. De most igazán mondd meg nekem\, mivel lehet megkötözni téged? 11 Sámson így felelt neki: Ha jól megkötöznek új kötelekkel\, amelyeket még semmire sem használtak\, elgyengülök\, és olyan leszek\, mint bárki más. 12 Delila tehát szerzett új köteleket\, és azokkal kötözte meg. Azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok\, Sámson! Eközben néhányan lesben álltak a belső szobában. De ő letépte azokat a karjáról\, mint a cérnaszálat. 13 Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Eddig becsaptál\, és hazudoztál nekem. Mondd meg már nekem\, mivel lehet megkötözni téged? Sámson azt felelte neki: Ha fejem hét hajfonatát beleszövöd a szövőszéken készülő szőttesbe. 14 Az asszony még egy cövekkel is rögzítette\, azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok\, Sámson! De ő fölébredt álmából\, és kitépte a cöveket\, a vetélőt és a szövőszék fonalát. 15 Delila ezt mondta neki: Hogyan mondhatod\, hogy szeretsz\, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be\, mert nem mondtad meg nekem\, mitől olyan nagy az erőd. 16 Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival\, Sámson halálosan megunta a dolgot. 17 Feltárta előtte egészen a szívét\, és ezt mondta neki: Borotva nem érte soha a fejemet\, mert Istennek szentelt názír voltam már anyám méhében is. Ha megnyírnak\, odalesz az erőm\, elgyengülök\, és olyan leszek\, mint bárki más. 18 Amikor Delila látta\, hogy egészen feltárta előtte a szívét\, elküldött\, és hívatta a filiszteusok városfejedelmeit\, és ezt üzente: Most jöjjetek\, mert egészen feltárta előttem a szívét! A filiszteusok városfejedelmei elmentek hozzá\, és a pénzt is vitték magukkal. 19 Ekkor elaltatta Sámsont a térdén\, majd behívott egy embert\, és levágatta a fejéről a hét hajfonatát. Azután elkezdte szólongatni – miközben őt már elhagyta az ereje –\, 20 és ezt mondta: Jönnek a filiszteusok\, Sámson! Ő felébredt álmából\, és azt gondolta: Kiszabadulok most is\, mint máskor\, csak megrázom magam! – mert még nem tudta\, hogy elhagyta őt az Úr. 21 De a filiszteusok megragadták\, kiszúrták a szemét\, és elvitték Gázába. Bilincsbe verték\, és a börtönben kellett a malmot hajtania. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(20) „…elhagyta őt az Úr.” (Bír 16\,1–21) \nSámsont nem szentként mutatja be a Biblia. Amikor egy filiszteus városban\, Gázában egy parázna nőhöz megy be\, üldözői egész éjjel lesben állnak\, hogy elfogják. Úgy menekül meg\, hogy őrzőit kijátszva kiemeli a városkaput a sarkából\, majd egy messze hegytetőre viszi (1–3). Sámson szomorú végét egy asszony okozza. Delila az ujja köré csavarja a nagy erejű hőst. A filiszteus városfejedelmek megbízásából (5) nagy nehezen (6–14) kiszedi belőle názírrá szentelésének titkát (15–17)\, és az alvó Sámsont megfosztják hét hajfonatától (18–19). Természetesen Sámson ereje nem a hajában volt\, amint a „falak ereje sem a kövekben vagyon\, hanem a védők lelkében” (Dobó István). Az Istennek szentelt embert „elhagyta az Úr” (20)\, mert kifecsegte élete legszentebb titkát. Azt hitte\, az ereje a saját tulajdona\, holott Istentől kapta. Így csak addig maradhatott meg\, amíg ő is hűséges az ereje forrásához\, Isten életadó Lelkéhez. Az erejét vesztett embert most elfogják és megvakítják a filiszteusok. Gázába viszik\, korábbi hőstettének színhelyére\, ahol rabként malmot kell hajtania (21). – A mi láthatatlan\, titkos „vízjelünk” a szent keresztség\, amely szavak nélkül hirdeti\, hogy Istennek felajánlott\, odaszentelt életek vagyunk. Ne legyünk árulók!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-345/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20260122
DTEND;VALUE=DATE:20260123
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20260122T080413Z
LAST-MODIFIED:20260122T080413Z
UID:12087-1769040000-1769126399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…aki engem eszik\, élni fog…”Jn 6\,52–59 \n\n\n52 A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között\, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül? 53 Jézus így szólt hozzájuk: Bizony\, bizony\, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét\, és nem isszátok a vérét\, nincsen élet tibennetek. 54 Aki eszi az én testemet\, és issza az én véremet\, annak örök élete van\, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 55 Mert az én testem igazi étel\, és az én vérem igazi ital. 56 Aki eszi az én testemet\, és issza az én véremet\, az énbennem marad\, és én őbenne. 57 Ahogyan engem az élő Atya küldött el\, és én az Atya által élek\, úgy az is\, aki engem eszik\, élni fog énáltalam. 58 Ez az a kenyér\, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan\, mint amilyet atyáitok ettek\, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi\, élni fog örökké. 59 Ezeket a zsinagógában mondta\, amikor Kapernaumban tanított. \n\n\n\nBibiaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„…aki engem eszik\, élni fog…” (57) Jézus a „gyomorember” nyelvén fogalmaz ebben az igeszakaszban (Gyökössy Endre): Őt kell „vennünk”\, „magunkévá tennünk”\, hogy nekünk is életünk legyen. Az eledel egészen eggyé válik azzal\, aki eszik és iszik belőle (Victor János). Pál apostol ezt a Krisztussal való titokzatos egységet hangsúlyozza mint a keresztyén hittapasztalat lényegét: Krisztus mibennünk\, mi Őbenne. \nRÉ21 361 \nA Messiás országlása | 251 | Úr lesz a Jézus mindenütt \n\n\n„Jefte hat évig volt Izráel bírája.”Bír 12 \n\n\n1 Fegyverbe szólították az efraimiakat. Cáfón felé vonultak\, és ezt mondták Jeftének: Miért vonultál harcba az ammóniak ellen anélkül\, hogy hívtál volna bennünket\, hogy menjünk veled? Rád gyújtjuk a házadat! 2 Jefte azt felelte nekik: Nagy perem volt nekem és népemnek az ammóniakkal. Kértem én a segítségeteket\, de ti nem szabadítottatok meg a kezükből. 3 Amikor láttam\, hogy ti nem szabadítotok meg\, kockára tettem a saját életemet\, megtámadtam az ammóniakat\, az Úr pedig a kezembe adta őket. Miért vonultatok most föl hadakozni velem? 4 Ekkor összegyűjtött Jefte minden gileádi férfit\, és megütközött Efraimmal. A gileádi férfiak megverték Efraimot\, mert ezek azt mondták: Elfajzott efraimiak vagytok! Gileád ugyanis Efraim és Manassé közé esik. 5 Azután elfoglalták a gileádiak a Jordán gázlóit Efraim elől\, és mikor a menekülő efraimiak azt mondták: Hadd menjünk át! – megkérdezték mindegyiktől a gileádi férfiak: Efraimi vagy? És ha azt felelte: Nem! – 6 akkor azt mondták neki: Mondd azt\, hogy „sibbólet”! És ha az „szibbólet”-et mondott – mert nem tudta helyesen kiejteni –\, akkor megragadták\, és legyilkolták a Jordán gázlóinál. Így esett el akkor negyvenkétezer efraimi. 7 Jefte hat évig volt Izráel bírája. Azután meghalt a gileádi Jefte\, és eltemették városában\, Gileádban. 8 Utána a betlehemi Ibcán volt Izráel bírája. 9 Volt neki harminc fia\, és harminc leányát adta férjhez máshova\, a fiainak pedig harminc leányt hozott feleségül máshonnan. Hét esztendeig volt Izráel bírája. 10 Azután meghalt Ibcán\, és eltemették Betlehemben. 11 Utána a zebuloni Élón lett Izráel bírája. Tíz esztendeig bíráskodott Izráelben. 12 Azután meghalt a zebuloni Élón\, és eltemették Ajjálónban\, Zebulon földjén. 13 Utána Abdón\, a pirátóni Hillél fia lett Izráel bírája. 14 Volt neki negyven fia és harminc unokája\, akik hetven szamárcsikón jártak. Nyolc esztendeig volt Izráel bírája. 15 Azután meghalt Abdón\, a pirátóni Hillél fia\, és eltemették Pirátónban\, Efraim földjén\, az Amálék-hegyen. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(7) „Jefte hat évig volt Izráel bírája.” (Bír 12) \nJeftének az ammoniták felett aratott győzelme megint irigységet vált ki a Jordán nyugati oldalán élő efraimiakból (vö. 8\,1–3). Azzal az ürüggyel\, hogy nem kértek tőlük segítséget az ammóniak elleni csatához\, testvérháborút indítanak a gileádiak ellen. Pedig hívták őket\, de hiába (2–3). Jefte visszaveri az efraimiak támadását\, és így megtorolja gúnyolódásukat is\, mely szerint a gileádiak csupán a nagy\, vezető törzsük egyik leszakadt ága (4). Az efraimiak sajátos „s”-hang-ejtése (az „sz”-hangra hasonlít) lehetőséget ad a gileádiaknak arra\, hogy a Jordán folyó gázlóinál kiszűrjék a menekülő ellenséget\, és elpusztítsák őket (5–6). Jefte hat évig volt Izráel bírája (7). E testvérháború ismeretében különösen is feltűnő tevékenységének tökéletlen volta\, a törzsek közötti egyetértés hiánya\, amelyet nem tudott orvosolni. Neve mégis ott van a hit hősei között (Zsid 11\,32). Halála után három bíráról hallunk még. Tekintélyes emberek: Ibcán (8–10) Betlehemből való volt (nem azonos a júdai Betlehemmel\, vö. Józs 9\,15)\, Élón (11–12) Ajjálónból\, Abdón (13–15) pedig Pirátónból. A szentíró kiemeli\, hogy mindegyiküket (Jeftéhez hasonlóan) szülővárosában temették el (7.10.12.15).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-344/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20260120
DTEND;VALUE=DATE:20260121
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20260120T081616Z
LAST-MODIFIED:20260120T081616Z
UID:12085-1768867200-1768953599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…aki énhozzám jön…”Jn 6\,35–40 \n\n\n35 Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön\, nem éhezik meg\, és aki énbennem hisz\, nem szomjazik meg soha. 36 De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem\, és mégsem hisztek. 37 Akit nekem ad az Atya\, az mind énhozzám jön\, és aki énhozzám jön\, azt én nem küldöm el; 38 mert nem azért szálltam le a mennyből\, hogy a magam akaratát tegyem\, hanem hogy annak az akaratát\, aki elküldött engem. 39 Annak pedig\, aki elküldött engem\, az az akarata\, hogy abból\, amit nekem adott\, semmit se veszítsek el\, hanem feltámasszam az utolsó napon. 40 Mert az én Atyámnak az az akarata\, hogy annak\, aki látja a Fiút\, és hisz benne\, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. \n\n\n\nBibiaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„…aki énhozzám jön…” (37) Indulj el az Úr felé! Az Ő kegyelme\, hogy elindulhatsz\, de ha elindulsz\, Ő nem küld el magától. Gyönyörűen ér itt össze az isteni és az emberi; az isteni magába foglalja az emberit is. Akik az Úréi\, azokat nem engedi veszni\, alázuhanni az Úr\, sőt életre támasztja őket az utolsó napon (39–40). Örök életünk van\, ami jelenti a test feltámadását; nem azonnal\, hanem az utolsó napon\, de addig sem „megszűnve”. \nRÉ21 351 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 228 | Jer\, Krisztus népe \n\n\n„Az Úr\, a bíró ítéljen ma […]!”Bír 11\,1–28 \n\n\n1 A gileádi Jefte erős vitéz volt\, egy parázna nőnek volt a fia. Jeftét Gileád nemzette. 2 De azután a felesége is szült fiakat Gileádnak\, és amikor feleségének a fiai felnőttek\, elűzték Jeftét\, és ezt mondták neki: Nem kapsz örökséget apánk házából\, mert más asszony fia vagy. 3 Jefte elmenekült testvérei elől\, és Tób földjén telepedett le. Gyülevész népség verődött Jefte köré\, és együtt portyáztak vele. 4 Néhány nap múlva az ammóniak megkezdték a harcot Izráel ellen. 5 Amikor megkezdődött a harc az ammóniak és Izráel között\, elmentek Gileád vénei\, hogy elhozzák Jeftét Tób földjéről. 6 Ezt mondták Jeftének: Jöjj\, légy a vezérünk\, és harcoljunk az ammóniak ellen! 7 De Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Hiszen ti gyűlöltök engem\, és kiűztetek apám házából! Miért jöttetek most hozzám\, amikor bajban vagytok? 8 Gileád vénei ezt felelték Jeftének: Éppen azért fordultunk most hozzád. Jöjj velünk\, és harcolj az ammóniak ellen\, azután légy nekünk\, Gileád minden lakójának a feje! 9 Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem\, hogy harcoljak az ammóniak ellen\, és ha az Úr hatalmamba adja őket\, akkor én akarok lenni a vezetőtök. 10 Gileád vénei azt felelték Jeftének: Az Úr legyen a tanú közöttünk: úgy fogunk tenni\, ahogyan mondod. 11 Akkor elment Jefte Gileád véneivel. A nép pedig a maga fejévé és vezérévé tette őt. Jefte pedig mindezt elmondta az Úr színe előtt Micpában. 12 Jefte követeket küldött az ammóniak királyához ezzel az üzenettel: Mi dolgunk van nekünk egymással? Miért vonultál föl ellenem\, hogy megtámadd az országomat? 13 Az ammóniak királya azt felelte Jefte követeinek: Azért\, mert elvette Izráel az én földemet az Arnóntól a Jabbókig és a Jordánig\, amikor kijött Egyiptomból. Most tehát\, ha békét akarsz\, add vissza azt! 14 Jefte ismét követeket küldött az ammóniak királyához\, 15 és azt üzente neki: Így szól Jefte: Nem vette el Izráel se Móáb földjét\, se az ammóniak földjét. 16 Hiszen amikor Izráel kijött Egyiptomból\, a pusztában vándorolt a Vörös-tengerig\, és elérkezett Kádésba. 17 Izráel akkor követeket küldött Edóm királyához ezzel az üzenettel: Szeretnék átvonulni országodon. De nem hallgatott rá Edóm királya. Móáb királyához is elküldött\, de az sem engedte ezt meg. Ezért kellett Izráelnek Kádésban maradnia. 18 Azután tovább vándorolt a pusztában\, megkerülte Edóm országát és Móáb országát\, így érkezett el napkelet felől Móáb országához\, és tábort ütött az Arnónon túl. Nem lépték át Móáb határát\, mert Móáb határa az Arnón. 19 Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz\, az emóriak királyához\, Hesbón királyához\, és ezt üzente neki Izráel: Szeretnék átvonulni országodon a magam helyére! 20 De Szíhón nem hitte el\, hogy Izráel csak át akar vonulni a határán\, ezért összegyűjtötte Szíhón egész hadinépét\, tábort ütött Jahacnál\, és megütközött Izráellel. 21 Izráel Istene\, az Úr Izráel kezébe adta Szíhónt és egész hadinépét\, és megverték őket. Így vette birtokba Izráel azoknak az emóriaknak az egész földjét\, akik azon a földön laktak. 22 Birtokba vették az emóriak egész területét az Arnóntól a Jabbókig és a pusztától a Jordánig. 23 Azért ha az Úr\, Izráel Istene maga űzte ki az emóriakat népe\, Izráel elől\, te akarod azt birtokba venni? 24 Nem úgy van-e\, hogy amit birtokul adott neked a te istened\, Kemós\, az a te birtokod? Mi pedig birtokoljuk mindazoknak a földjét\, akiket a mi Istenünk\, az Úr űzött ki előlünk. 25 Talán te különb vagy Báláknál\, Cippór fiánál\, Móáb királyánál? Mert-e ő perbe szállni Izráellel\, mert-e harcolni ellene? 26 Háromszáz évig lakott Izráel Hesbónban és falvaiban\, Aróérban és falvaiban meg az Arnón menti városokban\, miért nem akartátok akkoriban elvenni azokat? 27 Én tehát nem vétettem ellened. Te akarsz rosszat tenni velem azzal\, hogy háborút indítottál ellenem. Az Úr\, a bíró ítéljen ma Izráel fiai és Ammón fiai között! 28 De az ammóniak királya nem hallgatott arra az üzenetre\, amelyet Jefte küldött neki. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(27) „Az Úr\, a bíró ítéljen ma […]!” (Bír 11\,1–28) \nAz ammóniak serege a Jordántól keletre letelepült izráeli törzsek területét fenyegeti. A törzsek vénei nehéz helyzetükben vezért keresnek. Így találnak rá a gileádi Jeftére\, származása miatt lenézett\, örökségéből kitagadott honfitársukra\, aki idegen földön szabadcsapata élén portyázik (1–5)\, tehát jól tud bánni a fegyverrel. Ő a kezdeti vonakodás után elvállalja a vezéri szerepet azzal a feltétellel\, hogy győzelem esetén ő lesz a törzs vezetője (7–9). A gileádi vének esküvel erősítik meg az egyezséget (10)\, a népgyűlés ezt otthon jóváhagyja\, Jefte pedig Istennek ajánlja fel megbízatását Micpában (11). Az új vezér először békés úton próbálja meg elintézni a területi vitát az ammóniakkal (12–13). Majd követei ismételten emlékeztetik őket: nincs joguk e földhöz. Részletesen elmondják\, hogy a honfoglaláskor Isten nem tőlük\, hanem az emóriaktól vette el ezt a területet (14–26)\, és adta népének (23). Az ammóniak követelése tehát jogtalan\, ezért egyedül Isten ítélkezhet vitájukban (27). Az az Úr\, aki népének még a hűtlenkedései ellenére is meg tud bocsátani (vö. 10\,6–16)\, nem hagyja\, hogy övéi idegen népek hamis istenecskéinek uralma alatt nyögve pusztuljanak el.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-343/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20260118
DTEND;VALUE=DATE:20260119
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20260118T122359Z
LAST-MODIFIED:20260118T122359Z
UID:12082-1768694400-1768780799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ne azért az eledelért fáradozzatok\, amely elvész…”Jn 6\,22–27 \n\n\n22 Másnap megértette a tenger túlsó partján maradt sokaság\, hogy nem volt ott más hajó\, csak egy\, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba\, hanem csupán a tanítványai mentek el. 23 De Tibériásból jöttek más hajók annak a helynek a közelébe\, ahol a kenyeret ették\, miután hálát adott az Úr. 24 Amikor tehát látta a sokaság\, hogy sem Jézus\, sem a tanítványai nincsenek ott\, beszálltak a hajókba\, és elmentek Kapernaumba\, hogy megkeressék Jézust. 25 Amikor megtalálták a tenger túlsó partján\, megkérdezték tőle: Mester\, mikor jöttél ide? 26 Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony\, bizony\, mondom nektek\, nem azért kerestek engem\, mert jeleket láttatok\, hanem azért\, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. 27 Ne veszendő eledelért fáradozzatok\, hanem az örök életre megmaradó eledelért\, amelyet az Emberfia ad majd nektek\, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten. \n\n\n\nBibiaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata\n\n\n\n„Ne azért az eledelért fáradozzatok\, amely elvész…” (27) Tihanyban egy gyönyörű homokvárat láttam. Homokszobrász alkotása lehetett. Mindenki csodálta\, fényképezte. Aztán jött az éjszakai vihar\, és másnapra nyoma sem volt – csak iszap maradt utána. Feltámadott Urunk arra indít\, hogy nem mindegy\, miért fáradozunk ebben a világban\, hiszen csak az marad meg az itteniből az örök életre\, amit Isten dicsőségére\, Jézus Krisztus követésében tettünk. \nRÉ21 139 • IÉ Jer 14\,1(2)3–4(5–6)7–9 • Zsolt 139 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 791 | Zengjen hálaének \nHeti zsoltárének | 135 | Áldjátok az Úr nevét \n\n\n„Így fizetett meg Isten Abímeleknek…”Bír 9\,22–57 \n\n\n22 Abímelek három évig volt Izráel fejedelme. 23 De Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárai közé\, ezért Sikem polgárai hűtlenek lettek Abímelekhez. 24 Így torolta meg Isten a Jerubbaal hetven fián elkövetett erőszakot\, és így hárította vérüket testvérükre\, Abímelekre\, aki meggyilkolta őket\, meg Sikem polgáraira\, akik támogatták őt testvérei meggyilkolásában. 25 Sikem polgárai lesben álltak a hegytetőkön\, és kiraboltak mindenkit\, aki elment mellettük az úton. Ezt hírül adták Abímeleknek. 26 Azután eljött Gaal\, Ebed fia testvéreivel együtt\, és Sikembe költözött. Sikem polgárai megbíztak benne. 27 Amikor kimentek a mezőre\, leszüretelték a szőlőjüket\, kitaposták\, és örömünnepet tartottak; bementek Istenük házába\, ettek\, ittak\, és ócsárolták Abímeleket. 28 Gaal\, Ebed fia ezt mondta: Ki ez az Abímelek\, hogy mi\, sikemiek szolgáljunk neki?! Hiszen ez a Jerubbaal fia\, Zebul meg a helytartója! Szolgáljátok inkább Sikem atyjának\, Hamórnak az embereit! Miért szolgáljuk mi őt? 29 Volna csak az én kezemben ez a nép\, majd elkergetném Abímeleket! Megüzenném annak az Abímeleknek: Szedd össze a seregedet\, és állj ki ellenem! 30 Amikor meghallotta Zebul\, a város parancsnoka Gaalnak\, Ebed fiának a szavait\, haragra lobbant. 31 Követeket küldött Abímelekhez Tormába ezzel az üzenettel: Gaal\, Ebed fia és testvérei Sikembe jöttek\, és ellened lázítják a várost. 32 Indulj el tehát éjszaka seregeddel együtt\, és állj lesbe a mezőn! 33 Reggel pedig\, mihelyt fölkel a nap\, törj rá azonnal a városra! Mikor azután Gaal és a serege kivonul ellened\, bánj el vele úgy\, ahogy tőled telik! 34 Abímelek elindult éjszaka egész seregével\, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban. 35 Amikor Gaal\, Ebed fia kivonult és fölállt a város kapuja előtt\, Abímelek is elindult a leshelyről seregével együtt. 36 Amint Gaal meglátta a sereget\, azt mondta Zebulnak: Nézd! Egy sereg vonul le a hegytetőkről! Zebul azonban ezt mondta neki: A hegyek árnyékát nézed embereknek. 37 De Gaal megint csak így szólt: Nézd! Egy sereg vonul erre az ország közepe felől\, egy másik csapat pedig a Jóslás Tölgye felől jön. 38 Akkor ezt mondta neki Zebul: Hol van most az a nagy szád\, amellyel így beszéltél: Ki az az Abímelek\, hogy szolgáljunk neki? Ez az a nép\, amelyet lebecsültél. Most hát vonulj ki ellene\, és ütközz meg vele! 39 Gaal kivonult Sikem polgárai élén\, és megütközött Abímelekkel. 40 De megfutamodott\, Abímelek pedig üldözőbe vette. Sokan hullottak el halálra sebzetten a kapu bejáratáig. 41 Abímelek Arúmában maradt\, Zebul pedig elűzte Gaalt és testvéreit\, nem maradhattak Sikemben. 42 Másnap azután a nép kiment a mezőre. Ezt hírül vitték Abímeleknek\, 43 ő pedig összeszedte a seregét\, három csapatra osztotta\, és lesbe állt a mezőn. Amikor látta\, hogy a nép kijött a városból\, rájuk támadt\, és legyilkolta őket. 44 Abímelek ugyanis előretört a vele levő csapatokkal\, és elállta a városkapu bejáratát. A másik két csapat pedig rátört mindazokra\, akik a mezőn voltak\, és legyilkolta őket. 45 Abímelek egész nap harcolt a város ellen\, és elfoglalta a várost. A benne levő népet fölkoncolta\, a várost pedig lerombolta\, és bevetette sóval. 46 Amikor meghallották ezt Sikem fellegvárának a polgárai\, mindnyájan Él-Berít templomának belső termébe menekültek. 47 De hírül adták Abímeleknek\, hogy Sikem fellegvárának a polgárai mind együtt vannak. 48 Abímelek fölment a Calmón-hegyre egész seregével. Fejszét vett Abímelek a kezébe\, levágott egy faágat\, fölvette\, a vállára tette\, és azt mondta a seregének: Láttátok\, hogy mit csináltam; hamar tegyetek ti is így! 49 Vágott tehát a seregből is mindenki egy-egy ágat magának\, azután követték Abímeleket. A fát lerakták a belső terem mellett\, és felgyújtották vele a nagytermet. Minden ember meghalt Sikem fellegvárában\, mintegy ezer férfi és nő. 50 Abímelek azután Tébéc alá vonult\, megostromolta Tébécet\, és elfoglalta. 51 A város közepén volt egy erős fellegvár. Oda menekült minden férfi és nő\, a város valamennyi polgára\, és magukra zárták azt. Azután fölmentek a fellegvár tetejére. 52 Amikor Abímelek eljutott a fellegvárig\, megtámadta azt. Már közel volt a fellegvár bejáratához\, és fel akarta gyújtani. 53 Akkor egy asszony egy kézimalomból való követ dobott Abímelek fejére\, amely bezúzta a koponyáját. 54 Ő gyorsan odakiáltott fegyverhordozó legényének: Ránts kardot\, és ölj meg\, hogy ne mondhassák rólam: Asszony gyilkolta meg! A legénye keresztülszúrta\, és ő meghalt. 55 Amikor az izráeliek látták\, hogy Abímelek meghalt\, mindnyájan hazamentek. 56 Így fizetett meg Isten Abímeleknek azért a gonoszságáért\, amelyet apja ellen követett el\, amikor meggyilkolta hetven testvérét. 57 A sikemiek fejére is visszahárította Isten minden gonoszságukat\, és beteljesedett rajtuk Jótámnak\, Jerubbaal fiának az átka. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(56) „Így fizetett meg Isten Abímeleknek…” (Bír 9\,22–57) \nAbímelek gonosz vérengzéssel megszerzett királysága önmagában hordozza végzetét. Ezt az isteni igazságot vázolja fel szakaszunk széles ecsetvonásokkal. Isten viszályt szít közte és sikemi támogatói között (23–24). Egy jövevény család a szüreti ünnepen Abímelek és helytartója ellen hergeli a közben hírhedt útonállókká vált sikemieket (26–29). Az ellenük (Ofrából?) felvonuló uralkodó serege véres megtorlással válaszol a hűtlenségre. Elpusztítja lakóival együtt azt a várost (30–49)\, amelynek egyébként a királyságát köszönhette. De hamarosan elvész ő maga is\, amikor egy tőle elforduló város ostromakor (50–54) a súlyosan megsebesült királyt\, saját kérésére\, a legényének kell leszúrnia (vö. 1Sám 31\,4). Jótám átka (57) beteljesedik: a száraz „tüskebokor” lángja (vö. 9\,20) felemészti a várost\, miközben maga is hamuvá ég. Abímelek gyilkosságra alapozott királysága epizód marad Isten népe történetében\, mert maga az Úr vet véget neve megcsúfolásának. Jótám példázatában kimondatlanul is halljuk apjának\, Gedeonnak a válaszát a felajánlott királyságra: „Az Úr uralkodjék rajtatok!” Isten a mennyei uralmat Jézus a mustármagból kinőtt fához hasonlítja\, amelynek árnyékos lombjában szelíd madarak fészkelnek (Mt 13\,31k).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-342/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20260116
DTEND;VALUE=DATE:20260117
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20260116T085022Z
LAST-MODIFIED:20260116T085022Z
UID:12076-1768521600-1768607999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Szedjétek össze a maradékot\, hogy semmi se vesszen kárba!”Jn 6\,11–15 \n\n\n11 Jézus pedig vette a kenyereket\, hálát adott\, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is\, amennyit kívántak. 12 Amikor pedig jóllaktak\, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot\, hogy semmi se vesszen kárba! 13 Összeszedték tehát\, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával\, amit meghagytak azok\, akik ettek. 14 Miután látták az emberek\, hogy milyen jelt tett\, ezt mondták: Ez valóban az a próféta\, akinek el kellett jönnie a világba. 15 Amikor pedig Jézus észrevette\, hogy érte akarnak jönni\, és el akarják ragadni\, hogy királlyá tegyék\, visszavonult ismét a hegyre egymagában. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Szedjétek össze a maradékot\, hogy semmi se vesszen kárba!” (12) Isten nagy tetteinek vannak maradékai\, morzsái. Ebben reménykedett a sziroföníciai asszony is\, aki lánya életéért könyörgött (Mk 7\,28). A maradék a jelen nem lévők tápláléka lehet\, azoké\, akikhez nekünk kell még eljuttatni azt a lelki-testi kenyeret (Isten gondviselésének gazdagságát)\, amiből mi már ettünk és jóllaktunk. \nRÉ21 354 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 451 | Ó\, dicsőségnek felkent \n\n\n„…Izráel fiai […] Baal-Berítet tették meg istenüknek.”Bír 8\,24–35 \n\n\n24 Majd ezt mondta nekik Gedeon: Csak egyet kérek tőletek: adja nekem mindenki a függőket\, amelyeket zsákmányolt! Azok ugyanis aranyfüggőket viseltek\, mivel izmaeliek voltak. 25 Ők így feleltek: Örömest odaadjuk. Leterítettek egy felsőruhát\, és arra dobta mindenki a zsákmányolt függőket. 26 Az elkért aranyfüggők súlya ezerhétszáz aranysekel volt azokon a holdacskákon\, fülbevalókon és bíbor ruhákon kívül\, amelyeket Midján királyai viseltek\, meg a láncokon kívül\, amelyek a tevéik nyakában voltak. 27 Gedeon csináltatott ezekből egy éfódot\, és felállította a városában\, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Izráel. Csapda lett ez Gedeonnak és háza népének. 28 Így kellett megalázkodnia Midjánnak Izráel fiai előtt\, nem is emelték fel többé a fejüket. És béke lett az országban negyven esztendeig Gedeon idejében. 29 Jerubbaal\, Jóás fia azután elment\, és otthon lakott. 30 Gedeonnak hetven fia volt; ezek mind tőle származtak\, mert sok felesége volt. 31 A sikemi másodfelesége is szült neki egy fiút\, akinek az Abímelek nevet adta. 32 Azután meghalt Gedeon\, Jóás fia szép öregkorban\, és eltemették apjának\, Jóásnak a sírjába\, az abíezeri Ofrában. 33 Miután Gedeon meghalt\, ismét paráználkodni kezdtek Izráel fiai a Baalokkal\, és Baal-Berítet tették meg istenüknek. 34 Nem törődtek Izráel fiai Istenükkel\, az Úrral\, aki minden környező ellenségük kezéből kimentette őket. 35 De nem voltak hűségesek Jerubbaalnak\, azaz Gedeonnak a háza népéhez sem mindazért a jóért\, amit Izráelért cselekedett. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(33) „…Izráel fiai […] Baal-Berítet tették meg istenüknek.” (Bír 8\,24–35) \nGedeon a felajánlott és elutasított királyságért cserébe a midjániak elleni csatában szerzett aranyékszereket kéri (24–26). Nem saját gazdagságát akarja növelni\, hanem istenképmást készíttet a zsákmányolt aranyból\, amit Bibliánk éfód néven említ (27). Általában az izráeli papság kultikus öltözékének egy darabját nevezik így\, itt azonban istenképmásról lehet szó\, amelyet Gedeon a saját városában\, Ofrában állít fel. E képmás valószínűleg az Úrnak\, Izráel láthatatlan Istenének a képe kívánt lenni. Így tettével nemcsak Isten kiábrázolásának tilalmát szegte meg\, hanem a bálványimádás felé is utat nyitott. „Csapda lett ez Gedeonnak és háza népének” – mondja a szentíró (27b). Ezzel nyíltan utal arra\, hogy a Gedeon által végbe vitt „rendszerváltás” (Bír 6\,25kk) ideiglenes volt\, csak haláláig tartott. Utána\, az éfóddal való kettős játékhoz hasonlóan\, folytatódott Izráel bálványimádása Baal-Beríttel (33)\, akiben izráeliek és pogányok egyaránt a saját istenüket tisztelhették. Bár Isten választotta volt Gedeon\, bekerült a hithősök sorába (Zsid 11\,32)\, élete mégis a jól induló\, de Istenről megfeledkező ember szomorú példázata.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-341/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20260112
DTEND;VALUE=DATE:20260113
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20260112T091343Z
LAST-MODIFIED:20260112T091343Z
UID:12072-1768176000-1768262399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete\, úgy a Fiúnak is megadta\, hogy élete legyen önmagában.”Jn 5\,19–30 \n\n\n19 Megszólalt tehát Jézus\, és ezeket mondta nekik: Bizony\, bizony\, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet\, csak ha látja\, hogy mit tesz az Atya\, mert amit ő tesz\, azt teszi a Fiú is\, hozzá hasonló módon. 20 Mert az Atya szereti a Fiút\, és mindent megmutat neki\, amit ő tesz. És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki\, hogy ti csodálkozzatok. 21 Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat\, és életre kelti őket\, úgy a Fiú is életre kelti azokat\, akiket akar. 22 Az Atya nem is ítél meg senkit\, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át\, 23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút\, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút\, az nem tiszteli az Atyát sem\, aki őt elküldte. 24 Bizony\, bizony\, mondom nektek: aki hallja az én igémet\, és hisz abban\, aki elküldött engem\, annak örök élete van\, sőt ítéletre sem megy\, hanem átment a halálból az életbe. 25 Bizony\, bizony\, mondom nektek\, hogy eljön az óra\, és az most van\, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját\, és akik meghallották\, élni fognak. 26 Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete\, úgy a Fiúnak is megadta\, hogy élete legyen önmagában. 27 Sőt arra is adott neki hatalmat\, hogy ítéletet tartson\, mert ő az Emberfia. 28 Ne csodálkozzatok ezen\, mert eljön az óra\, amelyben mindazok\, akik a sírban vannak\, meghallják az ő hangját\, 29 és kijönnek: akik a jót tették\, az életre támadnak fel\, akik pedig a rosszat cselekedték\, az ítéletre támadnak fel. 30 Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom\, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos\, mert nem a magam akaratát keresem\, hanem annak az akaratát\, aki elküldött engem. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete\, úgy a Fiúnak is megadta\, hogy élete legyen önmagában.” (26) Mielőtt belebonyolódnánk a Szentháromság örök titkába\, egyszerűsítsük az üzenetet: a Fiú mindenben engedelmeskedik az Atyának\, de nem szolgalélekkel\, hanem saját akaratából. Mi is úgy élünk Krisztusban\, hogy ez nem az akaratunktól független önkívületi állapotunk\, hanem tudatos\, és saját döntéseinkkel erősítjük meg naponként\, hogy neki tetsző életet szeretnénk élni. \nRÉ21 444 \nHálaadó ének | 240 | Magasztalunk égi fénynél \n\n\n„…építs oltárt Istenednek…”Bír 6\,25–32 \n\n\n25 Ugyanazon az éjszakán ezt mondta neki az Úr: Végy egy bikát apád marhái közül\, egy kifejlett hétéves bikát. Rombold le apád Baal-oltárát\, a mellette levő szent fát pedig vágd ki! 26 Azután építs oltárt Istenednek\, az Úrnak ennek az erődnek a tetején a kőrakásból. Vedd a bikát\, és áldozd fel égőáldozatul a kivágott szent fa hasábjain! 27 Gedeon maga mellé vett tíz embert a szolgái közül\, és úgy tett\, ahogyan megparancsolta neki az Úr. De nem merte ezt nappal megtenni\, mert félt apja háza népétől és a városbeli emberektől\, ezért éjjel tette meg. 28 Amikor másnap korán reggel fölkeltek a városbeli emberek\, látták\, hogy Baal oltárát lerombolták\, a mellette levő szent fát kivágták\, a bikát pedig feláldozták egy újonnan épített oltáron. 29 Ekkor azt kérdezték egymástól: Vajon ki tette ezt? Addig kérdezősködtek és kutattak\, amíg ki nem derítették: Gedeon\, Jóás fia tette ezt. 30 Ekkor azt mondták a városbeli férfiak Jóásnak: Hozd ki a fiad! Meg kell halnia\, mert lerombolta Baal oltárát\, a szent fát pedig kivágta mellőle! 31 Jóás azonban ezt mondta mindazoknak\, akik körbeállták: Ti akartok perelni Baalért? Ti akarjátok megmenteni őt? Aki perbe száll érte\, az meg fog halni reggelig! Ha isten ő\, akkor pereljen ő magáért\, amiért lerombolták az oltárát! 32 El is nevezték Gedeont azon a napon Jerubbaalnak\, mivel azt mondták: Pereljen Baal vele\, amiért lerombolta az oltárát. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(26) „…építs oltárt Istenednek…” (Bír 6\,25–32) \nGedeon feladata nem átmeneti (gazdasági) szabadság biztosítása népe számára\, hanem a Baal-kultusz felszámolása\, Isten uralmának megerősítése az országban. Le kell döntenie apjának\, Jóásnak a Baal-oltárát\, ki kell vágnia Aséra istennő termékenységet szimbolizáló szent fáját. Helyébe oltárt kell építenie az Úrnak\, és áldozatot kell bemutatnia rajta (25–26). Megbízatása életveszélyes\, hiszen tette a legérzékenyebb pontján érinti közösségét. Az éjszaka leple alatt mégis végbe viszi tervét az embereivel\, kész tények elé állítva a városka lakóit (27–28). Mire azok felébrednek\, megtörtént a „rendszerváltás”: a régi oltár helyén ott áll az Úr oltára\, amely immár személyes hitvallásra szólít fel mindenkit. Főképpen Jóást\, akinek apaként és a régi oltár birtokosaként kell színt vallania a felháborodott tömeg előtt (30). Nyilván apaként is szól az egykori Baal-imádó\, amikor védelmébe veszi az új oltárt\, sőt hallállal fenyegeti azokat\, akik Isten gyülekezeti közösségében Baalt kívánják szolgálni (31). Megértette\, az „atyák Istene” nem tűr meg maga mellett semmilyen árnyékkormányt\, népének választani kell az ő királyi uralma és a kisistenek hatalma között. Ezt kéri majd később Pál apostol is a pogányoktól és tőlünk is (1Thessz 1\,9b).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-340/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20260108
DTEND;VALUE=DATE:20260109
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20260108T090057Z
LAST-MODIFIED:20260108T090057Z
UID:12068-1767830400-1767916799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„A te fiad él!”Jn 4\,46–54 \n\n\n46 Azután ismét a galileai Kánába ment\, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő\, akinek betegen feküdt a fia. 47 Amikor meghallotta\, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába\, elment hozzá\, és kérte\, hogy jöjjön\, és gyógyítsa meg a fiát\, mert halálán van. 48 Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat\, nem hisztek. 49 A királyi tisztviselő kérte őt: Uram\, jöjj\, mielőtt meghal a gyermekem! 50 Jézus így válaszolt: Menj el\, a te fiad él! Hitt az ember a szónak\, amelyet Jézus mondott neki\, és elindult. 51 Még hazafelé tartott\, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel\, hogy a gyermeke él. 52 Ekkor megkérdezte tőlük\, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. 53 Megértette tehát az apa\, hogy abban az órában történt ez\, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő\, valamint egész háza népe. 54 Ezt pedig második jelként tette Jézus\, miután megérkezett Júdeából Galileába. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\nA gyógyító csoda közel áll a szívünkhöz – gondolatban vágyakozunk utána\, mert tudjuk\, nekünk is szükségünk lehet majd rá. Jézus ugyan bírálja a „csoda-hitet”\, mégis ezt a gyógyítást János evangéliuma Jézus második csodajelének nevezi. Fontosak ezek\, ha felismerjük mögöttük Isten mélyebb üzenetét. Jézus szava életet ad: „A te fiad él!” (50) A gyógyító csoda azok életében valósul meg\, akik hisznek. Neked mire van szükséged ma ahhoz\, hogy Krisztus-hited erősödjön? \nRÉ21 465 \nZsoltárdicséret | 179 | Keresztyének\, kik e földön lakoztok \n\n\n„… asszony kezére adja az Úr Siserát…”Bír 4 \n\n\n1 Izráel fiai Éhúd halála után ismét azt tették\, amit rossznak lát az Úr. 2 Ezért kiszolgáltatta őket az Úr Jábínnak\, Kánaán királyának\, aki Hácórban uralkodott. Hadseregparancsnoka Sisera volt\, aki Haróset-Gójimban lakott. 3 Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz\, mert Jábínnak kilencszáz vas harci kocsija volt\, és húsz esztendeig keményen sanyargatta Izráel fiait. 4 Abban az időben Debóra prófétanő\, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben. 5 Debóra pálmája alatt szokott tartózkodni Rámá és Bétel között\, Efraim hegyvidékén\, ide jártak fel hozzá Izráel fiai\, hogy ítéletet hozzon. 6 Elküldött Bárákért\, Abínóam fiáért\, és elhívatta Kedes-Naftáliból. Azt mondta neki: Ezt parancsolja az Úr\, Izráel Istene: Menj\, vonulj a Tábór-hegyre\, végy magad mellé tízezer embert Naftáli fiai és Zebulon fiai közül! 7 Én pedig ellened vezetem a Kísón-patakhoz Siserát\, Jábín hadseregparancsnokát\, harci kocsijaival és hatalmas seregével\, és a kezedbe adom őt. 8 Bárák azonban ezt mondta neki: Ha velem jössz\, elmegyek\, de ha nem jössz velem\, én sem megyek. 9 Debóra azt felelte: Szívesen elmegyek veled\, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség azon az úton\, amelyen elindulsz\, mert asszony kezére adja az Úr Siserát. Azzal fölkelt Debóra\, és elment Bárákkal Kedesbe. 10 Bárák pedig Kedesbe hívta Zebulont és Naftálit\, és tízezer ember vonult a nyomában; vele ment Debóra is. 11 A kéni Héber különvált a kéniektől\, Mózes sógorának\, Hóbábnak a fiaitól\, és végül a caananními tölgyfánál vert sátrat\, amely Kedes mellett van. 12 Amikor jelentették Siserának\, hogy Bárák\, Abínóam fia felvonult a Tábór-hegyre\, 13 Sisera a Kísón-patakhoz vezényelte összes harci kocsiját Haróset-Gójimból: kilencszáz vas harci kocsit és egész hadinépét. 14 Akkor ezt mondta Debóra Báráknak: Támadj\, mert ezen a napon kezedbe adja az Úr Siserát! Az Úr vonul előtted! Bárák lejött a Tábór-hegyről\, és mögötte a tízezer ember. 15 Az Úr pedig Bárák fegyverei előtt annyira megzavarta Siserát összes harci kocsijával és egész táborával együtt\, hogy leugrott Sisera a harci kocsijáról\, és gyalog menekült. 16 Bárák pedig üldözte a harci kocsikat és a tábort egészen Haróset-Gójimig. Sisera egész táborát levágták\, egyetlen ember sem maradt meg. 17 Sisera gyalog menekült Jáélnak\, a kéni Héber feleségének a sátráig\, mert béke volt Jábín\, Hácór királya és a kéni Héber háza népe között. 18 Jáél kiment Sisera elé\, és azt mondta neki: Térj be\, uram\, térj be hozzám\, ne félj! Betért hát hozzá a sátorba\, és ő betakarta egy takaróval. 19 Sisera ezt mondta neki: Adj innom egy kis vizet\, mert szomjas vagyok. Erre az asszony kinyitott egy tejestömlőt\, inni adott neki\, és betakarta. 20 A férfi ezt mondta neki: Állj a sátor bejáratához\, és ha jön valaki\, és megkérdezi tőled\, hogy van-e itt valaki\, mondd azt\, hogy nincs! 21 Jáél\, Héber felesége pedig fogott egy sátorcöveket\, kezébe vette a pörölyt\, halkan bement hozzá\, és beleverte a cöveket a halántékába\, úgyhogy odaszegezte a földhöz. Sisera ugyanis a fáradtságtól mélyen elaludt. Így halt meg. 22 Amikor Bárák Siserát üldözve odaért\, Jáél kiment elé\, és azt mondta neki: Gyere\, megmutatom neked azt az embert\, akit keresel. Bement hozzá\, és Sisera ott feküdt holtan\, a cövekkel a halántékában. 23 Így alázta meg Isten azon a napon Jábínt\, Kánaán királyát Izráel fiai előtt. 24 Izráel fiainak a keze ezután mindjobban ránehezedett Jábínra\, Kánaán királyára\, míg csak el nem pusztították Jábínt\, Kánaán királyát. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(9) „… asszony kezére adja az Úr Siserát…” (Bír 4) \nAz újabb hitbeli bukás újabb kiszolgáltatottság Isten népe számára. Most azonban nem kívülről támadt az ellenség\, hanem belülről: az egyik nagyhatalmú kánaáni király vetette őket uralma alá (1-2). Segítségért kiáltó gyermekein most is megkönyörül az Úr. Az erős kánaáni sereggel szembeni védekezést\, Isten szabadító ígéretét Debóra prófétanő hirdeti meg\, aki egyúttal bíró is Izráelben (4-7). Prófétai tekintélyénél fogva kihirdeti Isten parancsát\, miszerint Bárák\, az izráeli sereg vezetője gyűjtsön sereget a Tábór-hegyen\, és azonnal indítson harcot a Sisera vezette kánaáni sereg ellen (6). Bárák\, érezvén\, hogy ő csupán eszköz\, és nem döntő tényező\, ragaszkodik Debóra részvételéhez a harcban\, hiszen a prófétanő jelenléte biztosítja számára az állandó kapcsolatot az isteni vezetéssel (8). Debóra hajlandó is harcba szállni Siserával szemben\, de prófétanőként jelzi: „asszony kezére adja az Úr Siserát” (9). Az Úr vezette izráeli sereg győzelme hatalmas (12-16). A menekülő Siserát a kéni Héber (11) felesége\, Jáél fogadja sátrába (17)\, és öli meg orvul (18-21). Így teljesedik be Debóra prófétai jövendölése\, jelezve\, hogy miközben mi a férfiak vagy a nők alkalmasabb voltáról vitatkozunk\, Urunk szabad a maga döntéseiben.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-339/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20260107
DTEND;VALUE=DATE:20260108
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20260107T092719Z
LAST-MODIFIED:20260107T092719Z
UID:12066-1767744000-1767830399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„amikor Galileába érkezett\, befogadták őt”Jn 4\,43–45 \n\n\n43 Két nap múlva pedig elment onnan Galileába\, 44 bár maga Jézus tett bizonyságot arról\, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. 45 Mégis\, amikor Galileába érkezett\, befogadták őt azok a galileaiak\, akik látták mindazt\, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen\, mivel ők is ott voltak. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – ifj. Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\nJézus mondta\, hogy a prófétának „nincs becsülete a saját hazájában” (44; vö. Lk 4\,24)\, mégis „amikor Galileába érkezett\, befogadták őt” (45) – mert látták\, mit tett az ünnepen. A személyes élmény erősebb hatással volt rájuk\, mint a hagyományos vélekedés („származhat-e valami jó Názáretből?” – Jn 1\,46). A megtapasztalás sokszor közelebb visz Istenhez\, mint az elméleti tanítás. Téged milyen élmények kötnek Jézushoz? Mi mélyíti még tovább a kapcsolatodat vele? \nRÉ21 617 \nJézus Krisztus messiási küldetése | 443 | Krisztus\, Atya Istennek egyetlen egy Fia \n\n\n„És béke lett az országban…”Bír 3\,12–31 \n\n\n12 De Izráel fiai ismét azt tették\, amit rossznak lát az Úr. Ekkor az Úr Eglónnak\, Móáb királyának a hatalmába adta Izráelt\, mivel olyat tettek\, amit rossznak lát az Úr. 13 Ez összefogott Ammón fiaival és Amálékkal\, elment\, megverte Izráelt\, és birtokba vette a pálmák városát. 14 Izráel fiai tizennyolc esztendeig szolgálták Eglónt\, Móáb királyát. 15 Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz\, és az Úr szabadítót támasztott nekik: a benjámini Éhúdot\, Gérá fiát\, aki balkezes volt. Izráel fiai vele küldték el az adót Eglónnak\, Móáb királyának. 16 Éhúd csináltatott magának egy kétélű\, egykönyöknyi kardot\, és azt a ruhája alá\, a jobb csípőjére kötötte. 17 Így vitte be az adót Eglónnak\, Móáb királyának. Eglón igen kövér ember volt. 18 Miután Éhúd átadta az adót\, elküldte azokat\, akik az adót szállították. 19 Ő maga azonban visszatért a Gilgálnál levő bálványszobroktól\, és ezt mondta: Titkos beszédem van veled\, ó\, király! Az így felelt: Csitt! Ekkor kiment mindenki\, aki mellette állt. 20 Éhúd bement hozzá; a király éppen az emeleten\, hűvös különszobájában ült. Éhúd ezt mondta: Istentől hoztam üzenetet neked! Ekkor az fölkelt a trónról. 21 Éhúd pedig a bal kezével a kardja után nyúlt\, előrántotta a jobb csípőjéről\, és beledöfte annak a hasába. 22 Még a markolata is belement a pengéje után\, és a háj körülfogta a pengét\, mert nem húzta ki a kardot a hasából; majd kiment a hátsó kijáraton. 23 Azután kiment Éhúd az oszlopcsarnokba\, becsukta maga mögött az emeleti szoba ajtószárnyait\, és bezárta. 24 Alighogy kiment\, jöttek a szolgák\, de amikor látták\, hogy az emeleti szoba ajtószárnyai zárva vannak\, azt gondolták: Bizonyára szükségét végzi a hűvös szobában. 25 Miután azonban hiába várakoztak\, és senki sem nyitotta ki az emeleti szoba ajtószárnyait\, fogták a kulcsot\, és kinyitották. És íme\, uruk ott feküdt a padlón holtan. 26 Éhúd azonban elmenekült\, amíg ők késlekedtek\, és a bálványszobrok mellett elhaladva Szeírába menekült. 27 Amikor megérkezett\, megfújta a kürtöt Efraim hegyvidékén. Izráel fiai pedig az ő vezetésével levonultak a hegyvidékről. 28 Ezt mondta nekik: Kövessetek gyorsan\, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket\, Móábot! Lementek utána\, elfoglalták a Jordán Móáb felé eső gázlóit\, és nem engedtek senkit átkelni. 29 Levágtak akkor mintegy tízezer móábi embert\, csupa jól megtermett\, erős férfit; nem menekült meg senki. 30 Így kellett Móábnak megalázkodnia azon a napon Izráel keze alatt. És béke lett az országban nyolcvan esztendeig. 31 Utána Samgar\, Anát fia következett\, aki hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Izráelt. \n\n\n\nAz Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata\n\n\n\n(30) „És béke lett az országban…” (Bír 3\,12–31) \nIsten hosszútűrő szeretetét ismételten próbára teszi népe. Kérdezhetnénk: mit ér Izráel fiainak „kiáltozása az Úrhoz”\, ha a veszély elmúltával régi életüket folytatják tovább? Milyen az az emberi bűnbánattartás\, amelyre Isten visszamenőleg\, vagy előretekintve visszafogja haragját\, és nem bünteti népét? Hiszen az özönvíz utáni emberiség első gondolata is a gőgös toronyépítés volt (1Móz 9). Minden elesettségünkben jó tudnunk azonban\, hogy Urunk hűséges marad választottjaihoz. Mi élhetünk nélküle\, de ő nem tud\, és nem akar nélkülünk lenni. Ezért lehetséges\, hogy Móáb királyának tizennyolc éve tartó elnyomása után\, amely ismét a nép hűtlenségének büntetése (14)\, meghallja hozzá kiáltó gyermekei hangját (15). „Szabadítót” támaszt most is. Éhúd személye jól példázza\, hogy szabadító csak az lehet\, aki megbízatását és győzelmét az Úrtól kapja. Nem „balkezessége” teszi őt hőssé (15)\, nem is ravasz merénylete (19–27). De lehet-e egy orgyilkos Isten eszköze? Ha a Szentíráson edzett szemmel nézünk szét a világban\, láthatjuk\, Isten nemcsak irgalmasságot gyakorol a bűnös emberen\, hanem tervének végrehajtására is felhasználhatja a gonoszt (vö. ApCsel 2\,23). Poncius Pilátus\, a nem-igaz emberi bíró\, Isten igaz ítéletét hajtja végre üdvösségünkre Jézus elítélésekor (vö. Jn 19\,16). Éhúd sem tartozik a hit hősei közé (vö. Zsid 11)\, Isten mégis általa szabadította meg népét a móábi rabigától. Mérlegeljük a nyomozóhatósági vagy jogi szempontból egyértelmű ügyeinket is\, és vigyük mindig Isten elé döntéseinket.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-338/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20260101T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20260131T170000
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251231T164844Z
LAST-MODIFIED:20251231T164844Z
UID:12062-1767254400-1769878800@nemmind1.hu
SUMMARY:Aranyosi Ervin: Január
DESCRIPTION:Ebben az évben is ez az első hónap\,\nsosem áll a sorban\, a legutolsónak.\nÚj év születése a születésnapja\,\nmindig ő az első\, s ez hidegen hagyja!\nHarmincegy napot él rövid életében\,\nám újra születik minden egyes évben.\nNevét a kapukról\, átjárókról kapta\,\nünnepléssel indul el az Istenadta!\nLassan alakulgat ilyenkor az élet\,\ntőle várunk mindig jól kezdődő évet.\nŐ a leghidegebb hónapunk az évben\,\nilyenkor bízhatunk egy kis hóesésben.\nÚjévkor reményt ad\, s új kapukat kitár\,\nreménnyel kecsegtet minket a Január!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/aranyosi-ervin-januar-2/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251231
DTEND;VALUE=DATE:20260101
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251231T165002Z
LAST-MODIFIED:20251231T165002Z
UID:12064-1767139200-1767225599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ha valaki nem születik víztől és Lélektől\, nem mehet be az Isten országába.”Jn 3\,1–21 \n\n\n1 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember\, a zsidók egyik vezető embere. 2 Ő egy éjjel elment Jézushoz\, és így szólt hozzá: Mester\, tudjuk\, hogy Istentől jöttél tanítóul\, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket\, amelyeket te teszel\, csak ha Isten van vele. 3 Jézus így válaszolt: Bizony\, bizony\, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan\, nem láthatja meg az Isten országát. 4 Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember\, amikor vén? Bemehet anyja méhébe\, és megszülethet ismét? 5 Jézus így felelt: Bizony\, bizony\, mondom neked\, ha valaki nem születik víztől és Lélektől\, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami testtől született\, test az\, és ami Lélektől született\, lélek az. 7 Ne csodálkozz\, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 8 A szél fúj\, amerre akar; hallod a zúgását\, de nem tudod\, honnan jön és hová megy: így van mindenki\, aki a Lélektől született. 9 Nikodémus megkérdezte tőle: Hogyan történhet meg mindez? 10 Jézus így válaszolt: Te Izráel tanítója vagy\, és ezt nem tudod? 11 Bizony\, bizony\, mondom neked: amit tudunk\, azt szóljuk\, és amit láttunk\, arról teszünk bizonyságot\, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. 12 Ha a földi dolgokról szóltam nektek\, és nem hisztek\, akkor hogyan fogtok hinni\, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? 13 Nem ment fel a mennybe senki\, csak az\, aki a mennyből szállt le\, az Emberfia. 14 És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában\, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie\, 15 hogy aki hisz\, annak örök élete legyen őbenne. 16 Mert úgy szerette Isten a világot\, hogy egyszülött Fiát adta\, hogy aki hisz őbenne\, el ne vesszen\, hanem örök élete legyen. 17 Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba\, hogy elítélje a világot\, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. 18 Aki hisz őbenne\, az nem jut ítéletre\, aki pedig nem hisz\, már ítélet alatt van\, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Az ítélet pedig az\, hogy a világosság eljött a világba\, de az emberek jobban szerették a sötétséget\, mint a világosságot\, mert a cselekedeteik gonoszak. 20 Mert aki rosszat cselekszik\, gyűlöli a világosságot\, és nem megy a világosságra\, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. 21 Aki pedig az igazságot cselekszi\, a világosságra megy\, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről\, hogy Isten szerint cselekedte azokat. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata\n\n\n\n„Ha valaki nem születik víztől és Lélektől\, nem mehet be az Isten országába.” (5) Az esztendő fordulóján napi igénk kétféle eseményről beszél\, ami elhozhatja a számunkra készített megújulást. Víztől születni a keresztségünkre utal. Az óember halálára. Nekünk\, akik már régóta keresztyének vagyunk\, fájdalmasan nehéz dolog ez. Az óemberünk jól megtanult már rejtőzködni. De „ami testtől született – test az” (6)\, még ha másnak is akar mutatkozni. Vizsgáljuk meg az elmúlt évünket így is: mi volt az\, ami testtől született benne és ezért pusztulnia kell? De lehet Lélektől is születni. Megrázó és váratlan átalakulás ez. A szem számára láthatatlan ragyogás\, a fül számára hallhatatlan megszólítás\, a test számára felfoghatatlan összekapcsolódás Isten országával. Ekkor csodálkozva ismerjük fel magunkban: „Eljött a hit” (Gal 3\,20). Biztosan eljön majd mindazokhoz\, akik csendben\, kitartó állhatatossággal várják a Lélek érkezését. \nRÉ21 433 • IÉ Zsid 138–9b • Zsolt 146 \nÓévi dicséret | 433 | Az esztendő fordulóján \n\n\n„Tégy engem\, mint pecsétet a szívedre\, mint pecsétet a karodra! Bizony\, erős a szerelem\, mint a halál…”Énekek 8 \n\n\n1 Bárcsak bátyám lennél\, ki anyám mellét szopta! Ha az utcán találkoznánk\, megcsókolhatnálak\, és nem szólnának meg. 2 Elvezetnélek\, anyám házába vinnélek. Te tanítgatnál engem\, én meg fűszeres borral itatnálak\, édes gránátalmaborral. 3 Bal karja a fejem alatt\, jobbjával átölel engem. 4 Kérve kérlek titeket\, Jeruzsálem lányai: Ne keltsétek\, ne ébresszétek föl a szerelmet\, amíg nem akarja! 5 Ki ez a lány\, aki a pusztából jön szerelmesére támaszkodva? Az almafa alatt költöttelek fel\, ahol anyád vajúdott veled\, ahol vajúdott\, és megszült téged. 6 Tégy engem\, mint pecsétet a szívedre\, mint pecsétet a karodra! Bizony\, erős a szerelem\, mint a halál\, legyőzhetetlen a szenvedély\, akár a sír. Úgy lobog\, mint a lobogó tűz\, mint az Úrnak lángja. 7 Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet\, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért\, csak megvetnék érte. 8 Kicsi még a mi húgunk\, nincsen neki melle. Mit csináljunk húgunkkal\, amikor megkérik? 9 Hogyha kőfal\, építünk rá ezüst pártázatot; hogyha pedig ajtó\, bedeszkázzuk cédrusfával. 10 Kőfal vagyok\, melleim\, mint a tornyok; de őelőtte olyan leszek\, mint aki megtalálta boldogságát. 11 Szőlője volt Salamonnak Baal-Hámónban\, szőlőjét őrökre bízta\, mindegyikük ezer ezüstöt hozott a termésért. 12 A magam szőlőjére magamnak van gondom. Az ezer ezüst legyen a tiéd\, Salamon\, kétszáz pedig a termés őrzőié. 13 Te\, kertekben lakó lány! Barátaim a szavadat lesik\, hadd halljam én is! 14 Siess hozzám\, szerelmesem\, mint egy gazella vagy egy fiatal szarvas a balzsamillatú hegyeken! \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata\n\n\n\n(6) „Tégy engem\, mint pecsétet a szívedre\, mint pecsétet a karodra! Bizony\, erős a szerelem\, mint a halál…” (Énekek 8) \nMiközben Az énekek éneke értelmezésében végig az volt a sorvezetőnk\, hogy kibogozzuk\, mikor ki beszél\, a záró\, minden szavában melegséget hordozó himnusz esetében a szakirodalom megoszlik a beszélő személyét illetően. De így\, egy évet búcsúztatva és egy másik peremén\, talán bocsánatos bűn\, ha örökbe fogadjuk. Tégy pecsétnek szívedre és karodra. A pecsét ma is a hivatalosság egyik kívánalma\, de gondoljunk bele\, mennyivel erősebb\, értékesebb volt akkor\, amikor a szerződések java még szóban köttetett! A szív viszont más jelentésű volt\, mint ma\, nemcsak az érzelmek\, de a gondolatok\, motivációk központja is. A kar pedig a cselekvés jelképe. Mintha azt kérné a szöveg: tarts szem előtt\, amikor gondolkodsz\, amikor teszel valamit. Lehet-e fontosabb kérésünk? És lehet-e nagyobb biztonságunk egy új év előtt\, mint megvallani: a tieid vagyunk\, és tudjuk\, gondoskodsz rólunk! Kell-e ennél biztosabb alap\, hogy a bizonytalanba belevágjunk? Isten szeret\, elköteleződött mellettünk\, és értünk cselekszik. Jusson eszünkbe a római levél hosszú felsorolása (38–39) arról\, mi minden képtelen elszakítani Isten szeretetétől!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-337/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251219
DTEND;VALUE=DATE:20251220
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251219T082544Z
LAST-MODIFIED:20251219T082703Z
UID:12050-1766102400-1766188799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig.”ApCsel 27\,1–8 \n\n\n1 Miután úgy határoztak\, hogy hajón Itáliába szállítanak bennünket\, átadták Pált a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Júliusz nevű századosnak. 2 Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra\, amely Ázsia tartomány partvidékének kikötőibe készült\, és elindultunk. Velünk volt a makedón Arisztarkhosz is Thesszalonikából. 3 Másnap befutottunk Szidónba. Júliusz emberségesen bánt Pállal\, és megengedte\, hogy elmenjen barátaihoz\, és azok gondoskodjanak róla. 4 Onnan továbbindulva az ellenszél miatt Ciprus szélárnyékos oldalán hajóztunk el. 5 Majd Kilikia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líkiai Mirába. 6 Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált\, és arra szállított át minket. 7 Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de a szél miatt nem tudtunk kikötni\, ezért elhajóztunk Kréta szélárnyékos oldalán Szalmóné közelében. 8 Nagy nehezen elhaladtunk mellette\, és eljutottunk egy helyre\, amelyet Szépkikötőnek neveznek\, és amelyhez közel van Lászea városa. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata\n\n\n\n„Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig.” (7) Miért került bele ez a néhány vers a Szentírásba? A helyiségneveknek\, epizódszereplőknek nem sok jelentősége van. De vajon a mi falunk\, városunk lényeges-e az evangélium történetében? És mi magunk válhatunk-e Isten történetének fontos szereplőivé? Vagy elmegy mellettünk az evangélium\, és mi ott maradunk érintetlenül és tudatlanul? Nem! Az advent örömüzenete arról szól\, hogy Isten meglát és meglátogat bennünket! „Meglátogat minket a felkelő Nap a magasságból.” (Lk 1\,78) \nRÉ21 418 \nAdventi dicséret | 384 | Áldott az egek Ura \n\n\n„Nem követ vagy angyal\, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket.”Ézs 63\,1–14 \n\n\n1 Ki jön ott Edómból\, vérvörös ruhában Bocrából\, pompás öltözetben\, erőteljes léptekkel? – Én\, aki igazat beszélek\, és van erőm a szabadításhoz! 2 – Miért vörös az öltözeted\, miért olyan a ruhád\, mint azé\, aki borsajtóban tapos? 3 – A sajtóban egyedül tapostam\, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban\, tiportam őket felindulásomban. Levük a ruhámra fröccsent\, egész öltözetemet beszennyeztem. 4 Mert kitűztem magamban a bosszúállás napját\, eljött a megtorlás esztendeje. 5 Körbenéztem\, de nem volt\, aki segítene\, és csodálkoztam\, hogy nincsen\, aki támogasson. Saját karom segített hát engem\, saját felindulásom támogatott. 6 Népeket tapostam el haragomban\, szétzúztam őket felindulásomban\, és levüket kiontottam a földre. 7 Az Úr hűségét magasztalom\, az Úr dicső tetteit: mindazt\, amit értünk tett az Úr\, jótéteményeinek sorát Izráel háza iránt\, mert irgalmasan bánt velünk\, nagyon hűségesen. 8 Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez\, fiaim\, akik nem fognak rászedni. Ezért szabadította ki őket 9 minden nyomorúságukból. Nem követ vagy angyal\, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva. 10 Ők azonban engedetlenek voltak\, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké vált\, és harcba szállt ellenük. 11 De visszaemlékezett népe a régi időkre\, Mózesre: Hol van\, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát? Hol van\, aki belé öntötte szent lelkét? 12 Hol van\, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét? Kettéhasította előttük a vizet\, örök nevet szerezve magának. 13 Átvezette őket a mélységes vizeken\, mint egy lovat a pusztán\, még csak meg sem botlottak. 14 Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe\, úgy pihentette meg őket az Úr lelke. Így terelgetted népedet\, dicső nevet szerezve magadnak. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata\n\n\n\n(9b) „Nem követ vagy angyal\, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket.” (Ézs 63\,1–14) \nEgy ismerősöm egyszer így fogalmazott: észrevetted\, hogy az Isten először az emberrel piszkolja be a kezét? Ezen nemcsak azt értette\, hogy a föld porából formál\, hanem elsősorban azt: minden másra – még olyan természeti csodákra is\, amelyekben kivételes utazásokkor vagy filmekben gyönyörködünk – elég volt a szava. Ez közvetettebb kapcsolat. De az ember teremtésénél szorosabbra\, érintésesre változik a viszony. Nem mintha ne tudná megtenni\, hogy a szavával\, angyallal\, követtel\, eszközzel teremt vagy szabadít. Az érintés még a süketnek és vaknak is érthető. Az Isten kedvét leli az emberrel való kapcsolatban. Hiszen hogyan tudná a teremtmény őt dicsőíteni\, ha nem ismeri? A legfontosabb kapcsolatainkat mi sem szeretjük „megúszni” érintés nélkül. Isten\, ha akarna\, elrejtőzhetne az ember elől\, közvetítők mögé bújtatva akaratát. De nem ez felel meg a tervének. És mi sem üzen erről erősebben nekünk\, mint a megtestesülés\, az Úr eljövetele. Jézus nem tekintette zsákmánynak\, hogy egyenlő Istennel. Megüresítette magát\, szolgai formát vett fel\, emberként élt. Érintése nyomán pedig gyógyulás\, szabadulás\, kegyelem járt. Szeretetével és könyörületével vált meg ma is.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-336/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251218
DTEND;VALUE=DATE:20251219
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251218T114604Z
LAST-MODIFIED:20251218T114604Z
UID:12048-1766016000-1766102399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom\, hogy hiszel.”ApCsel 26\,24–32 \n\n\n24 Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére\, Fesztusz hangosan így kiáltott: Bolond vagy te\, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz. 25 Pál azonban így válaszolt: Nem vagyok bolond\, nagyra becsült Fesztusz\, hanem igaz és józan beszédet szólok. 26 Mert tud ezekről a király\, akihez bátran szólok\, mert nem hiszem\, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is\, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. 27 Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom\, hogy hiszel. 28 Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem is\, hogy keresztyénné legyek! 29 Pál pedig így válaszolt: Kérem az Istentől\, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te\, hanem azok is\, akik ma hallgatnak engem\, olyanná legyenek\, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül. 30 Ezután felállt a király\, a helytartó\, Bereniké\, és felálltak a velük együtt ülők. 31 Távozóban így beszélgettek egymás között: Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember. 32 Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert\, ha nem fellebbezett volna a császárhoz. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata\n\n\n\n„Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom\, hogy hiszel.” (27) Egy „majdnem-megtérés” szomorú története! Talán nem sok hiányzott már\, de az alkalom elmúlt. Agrippa idáig jutott. Hiábavaló volt a találkozás\, eredménytelen a beszélgetés? Nem tudhatjuk. Sok igeolvasás\, igehirdetés\, bizonyságtétel – mint a földbe esett mag – csak évek\, évtizedek múlva hoz gyümölcsöt. És fordítva: vajon a mai hitünk\, megértésünk\, megtérésünk milyen régi igehirdetésekben\, bizonyságtételekben gyökerezik? \nRÉ21 378 \nAdventi ének | 389 | Kitárom előtted szívem \n\n\n„Új neveden szólítanak téged\, amelyet az Úr maga ad majd neked.”Ézs 62 \n\n\n1 Nem hallgathatok Sion miatt\, nem nyughatom Jeruzsálem miatt\, míg nem ragyog igazsága\, mint a hajnalfény\, és szabadulása\, mint az égő fáklya. 2 Látni fogják igazságodat a népek\, dicsőségedet az összes király. Új neveden szólítanak téged\, amelyet az Úr maga ad majd neked. 3 Ékes korona leszel az Úr kezében\, királyi fejdísz Istened tenyerén. 4 Nem mondanak többé elhagyottnak\, országodat sem mondják pusztaságnak\, hanem úgy hívnak\, hogy gyönyörűségem\, országodat pedig úgy\, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az Úr\, és országodnak ő lesz a férje. 5 Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont\, úgy vesz el téged\, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának\, úgy örül majd neked Istened. 6 Falaidra\, Jeruzsálem\, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak\, se nappal\, se éjjel! Ti\, akik az Urat emlékeztetitek\, ne legyetek némák! 7 Ne engedjétek\, hogy néma maradjon\, amíg helyre nem állítja és dicséretre méltóvá nem teszi Jeruzsálemet a földön. 8 Az Úr esküre emelte jobb kezét\, erős karját: Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek. Nem isszák többé idegenek mustodat\, amelyért te fáradoztál\, 9 hanem azok élvezik\, akik betakarítják\, és dicsérik az Urat\, azok isszák meg szent udvaraimban\, akik leszüretelik. 10 Vonuljatok\, vonuljatok ki a kapukon\, építsetek utat a népnek! Töltsétek\, töltsétek föl az országutat\, hányjátok le róla a köveket\, állítsatok útjelzőket a népek között! 11 Hírül adta az Úr a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már Szabadítód! Vele jön szerzeménye\, előtte jön\, amiért fáradozott. 12 Szent népnek nevezik őket\, az Úr megváltottainak\, téged pedig sokat látogatott városnak hívnak\, nem pedig elhagyatottnak! \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata\n\n\n\n(2b) „Új neveden szólítanak téged\, amelyet az Úr maga ad majd neked.” (Ézs 62) \nAkárki kapott a Bibliában új nevet\, azt valami nagyon mély Isten-élmény érte\, amely egészen az identitásváltozásig mozdította a megszólítottat. De a lényege nem az\, hogy Saul Pálságába ne hozná magával a neveltetését\, vagy Ábrahám megtagadná az abrámi családi hátteret. Péter jelleme sem változott meg jelentősen. Ami igen\, az a kapcsolat. Isten ezekkel az emberekkel valami közösre vállalkozott\, amiben a „szoros Isten-fogás” munkaköri követelmény\, akárcsak egy uniformis. Az új név még szorosabb kapcsolatot mutat. Különösen\, ha figyelembe vesszük a kor nevekkel folytatott kultikus cselekedeteit: akinek tudták a nevét\, arról úgy gondolták\, fölötte hatalmuk van. Isten kijelentette a hatalmát ezek fölött az emberek fölött. Ez az új név a próféta könyvében mások számára is üzenetté válik. Nem marad titokban ez a céllal\, küldetéssel párosuló kapcsolat. A külső szemlélő számára is üzenetté válik. Krisztus után bennünket is keresztyénnek hívnak. Mennyire tudható rólunk ez a név? Tudja-e a szomszéd\, hogy ha keres valakit\, aki imádkozna érte\, hozzánk fordulhat? Tudja-e a kolléga\, ha kérdése van Istenről\, nekünk felteheti? Nem titkolni való csúfnév ez\, hanem gyönyörű.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-335/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251216
DTEND;VALUE=DATE:20251217
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251216T071916Z
LAST-MODIFIED:20251216T071916Z
UID:12045-1765843200-1765929599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben.”ApCsel 25\,13–27 \n\n\n13 Néhány nap elteltével Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkezett\, hogy köszöntsék Fesztuszt. 14 Amikor már több napja időztek ott\, Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét: Van itt egy férfi – mondta –\, akit Félix hagyott itt fogolyként. 15 Mikor Jeruzsálemben voltam\, panaszt emeltek ellene a zsidók főpapjai és vénei\, és az elítélését kérték. 16 Azt válaszoltam nekik\, hogy a rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni\, amíg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival\, és alkalmat nem kap arra\, hogy védekezzék a vád ellen. 17 Mikor tehát megérkeztek ide\, halogatás nélkül mindjárt másnap bírói székembe ültem\, és elővezettettem azt a férfit. 18 Ekkor vádlói körülállták\, de semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene\, amilyenre gondoltam\, 19 hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról meg egy bizonyos meghalt Jézusról\, akiről Pál azt állította\, hogy él. 20 Mivel pedig én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben\, azt kérdeztem tőle\, nem akar-e Jeruzsálembe menni\, és ott állni törvény elé ezek miatt a dolgok miatt. 21 Pál azonban fellebbezett\, és azt kívánta\, hogy tartsák őrizetben a császár döntéséig. Ezért parancsot adtam\, hogy őrizzék őt\, amíg a császárhoz küldhetem. 22 Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: Szeretném magam is hallani ezt az embert! – Holnap hallani fogod – válaszolta ő. 23 Másnap megérkezett Agrippa és Bereniké nagy pompával\, és miután az ezredessel meg a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe\, Fesztusz parancsára elővezették Pált. 24 Fesztusz ezután így szólt: Agrippa király és ti\, férfiak\, mind\, akik velünk együtt jelen vagytok\, látjátok ezt az embert\, aki miatt engem ostromolt az egész zsidóság Jeruzsálemben\, sőt még itt is\, azt kiáltozva\, hogy nem szabad tovább élnie. 25 Én azonban azt állapítottam meg\, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett. De mivel a császárhoz fellebbezett\, úgy döntöttem\, hogy oda küldöm őt. 26 Ámde semmi bizonyosat nem tudok írni róla uramnak\, ezért elétek vezettettem\, elsősorban is eléd\, Agrippa király\, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla. 27 Mert értelmetlennek tartom\, hogy aki foglyot küld\, ne jelentse az ellene emelt vádat is. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata\n\n\n\n„…én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben.” (20) Liziász\, Félix\, Fesztusz\, Bereniké\, Agrippa: mennyi befolyásos és komoly ember! Mindent hallottak\, volt idejük\, alkalmuk\, ismeretük\, mégsem értették meg Pált\, mégsem ismerték fel az evangéliumot. De Isten Lelkének érintése nélkül nincs megértés és nincs Krisztus-ismeret! Isten Lelkének érintése nélkül értetlenül toporgunk az örömüzenet körül. Jövel hát\, Szentlélek Úristen! \nRÉ21 385 \nZakariás hálaéneke | 382 | Áldott Izráelnek \n\n\n„Kelj fel\, tündökölj\, mert eljött világosságod\, rád ragyogott az Úr dicsősége.”Ézs 60 \n\n\n1 Kelj fel\, tündökölj\, mert eljött világosságod\, rád ragyogott az Úr dicsősége. 2 Bár még sötétség borítja a földet\, sűrű homály a nemzeteket\, de fölötted ott ragyog az Úr\, dicsősége meglátszik rajtad. 3 Világosságodhoz népek jönnek\, és királyok a rád ragyogó fényhez. 4 Emeld föl tekintetedet\, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek\, és már jönnek hozzád: fiaid messziről jönnek\, leányaidat ölben hozzák. 5 Ha majd látod\, örömre derülsz\, ujjongva repes a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse\, a népek gazdagsága hozzád kerül. 6 Ellep a tevék sokasága\, Midján és Éfá állatai. Mindnyájan Sábából jönnek\, aranyat és tömjént hoznak\, és az Úr dicső tetteit hirdetik. 7 Kédár minden nyáját hozzád terelik\, Nebájót kosai szolgálatodra állnak\, hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatként. Így ékesítem föl dicső templomomat. 8 Kik ezek\, akik úgy repülnek\, mint a felhő\, és mint dúcaikhoz a galambok? 9 Csak szavamra várnak a szigetek\, élükön a Tarsís-hajók\, hogy elhozzák fiaidat messziről\, ezüstjükkel és aranyukkal együtt Istened\, az Úr nevének dicsőségére\, Izráel Szentje dicsőségére\, hogy fölékesítsen téged. 10 Idegenek építik várfalaidat\, és királyaik szolgálatodra állnak. Bár haragomban megvertelek\, de most kegyelmesen irgalmazok neked. 11 Kapuid állandóan legyenek nyitva\, ne legyenek zárva se éjjel\, se nappal\, hogy elhozhassák a népek gazdagságát\, és királyaikat eléd vezethessék. 12 De azok a népek és országok\, amelyek nem szolgálnak téged\, elpusztulnak\, azok a népek egészen kipusztulnak. 13 Hozzád kerül a Libánon dicsősége: a boróka\, a kőris és a ciprusfa egyaránt\, hogy szent helyemet ékesítse. Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé. 14 Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai\, lábad elé borulnak mind\, akik megvetettek\, és így neveznek: Az Úr városa\, Izráel Szentjének Sionja. 15 Bár elhagyott és gyűlölt voltál\, feléd sem járt senki\, de majd örökre fenségessé teszlek\, és örvendezhetsz majd nemzedékről nemzedékre. 16 Népek tejét szopod\, királyi emlőkön táplálkozol\, és megtudod\, hogy én\, az Úr vagyok a te szabadítód\, és a te megváltód Jákób Erőssége. 17 Réz helyett aranyat hozatok\, vas helyett ezüstöt\, fa helyett rezet hozatok\, és kő helyett vasat. A békét teszem meg elöljáróddá\, és az igazságot felügyelőddé. 18 Híre sem lesz országodban többé erőszaknak\, határaid között pusztulásnak\, romlásnak. Isten szabadítását mondod falaidnak\, és dicséretét városkapuidnak. 19 Nem a nap lesz többé napvilágod\, és nem a hold fénye világít neked\, hanem az Úr lesz örök világosságod\, és Istened lesz ékességed. 20 Nem megy le többé a napod\, és a holdad sem fogy el\, mert az Úr lesz örök világosságod\, letelnek a gyászod napjai. 21 Egész néped igaz lesz\, örökre birtokában marad az ország; facsemete\, amelyet én ültettem\, kezem alkotása\, amely dicsőségemet hirdeti. 22 A kevés is ezerré nő\, a kicsiny is hatalmas néppé. Én\, az Úr nem tétovázom\, véghezviszem ezt a maga idejében! \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata\n\n\n\n(1a) „Kelj fel\, tündökölj\, mert eljött világosságod\, rád ragyogott az Úr dicsősége.” (Ézs 60) \nAz előző fejezet kontrasztja ez. Jeruzsálemet gyászoló nőalakként személyesíti meg\, és szólítja fel arra\, most már hagyja el a gyászt. Eljött a világosság! Eszkatologikus fordulat. Eddig talán mindenki az ellensége volt\, de most még idegenek is Jeruzsálemet építik\, és újra áldozattal történhet az istentisztelet\, úgy\, mint a fogság előtt. Az új egységben Istennel\, a szövetségében megújulva új koordinátarendszer válik érvényessé\, másféle tájékozódás\, amelyben Isten az egyedüli fény és biztos pont. De nyitva kell hagyni a kaput\, hogy más is láthassa ezt a csodát\, más is elhozhassa az áldozatát\, idegenek is az Úrhoz térhessenek. Ebben az időben gondolkodjunk arról\, mennyi akadályt gördítünk egymás útjába a megtéréshez\, az Istenre találáshoz vezető úton. Előbb légy rokonszenves\, tájékozott\, továbbá tudd\, hogyan kell viselkedni egy istentiszteleten… Milyen kapukat zárunk be egymás és embertársaink előtt? Ráláthatnak-e a megszabadulásainkra\, hétköznapi bizonyságainkra\, akár arra\, hogy nekünk mennyire más a karácsonyvárásunk? Isten dicsősége át tud-e sugározni rajtunk\, a gyülekezetünkön\, és azon\, ahogyan ünneplünk? Ki ne takarjuk azok elől\, akiket Isten még az ő egyházába vár és hív!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-334/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20251215T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20260101T170000
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251215T105441Z
LAST-MODIFIED:20251221T191935Z
UID:12040-1765785600-1767286800@nemmind1.hu
SUMMARY:Ünnepi alkalmaink
DESCRIPTION:December 19. pénteken adventi koncertet tartunk 18 órától. \nDecember 21. advent negyedik vasárnapján\, istentiszteletet tartunk 10 órától. \nDecember 21. vasárnap\, adventi koncertet tartunk 16 órától. \nDecember 24. szerdán\, szenteste\, ünnepi istentiszteletet tartunk 16 órától. \nDecember 25. csütörtökön\, úrvacsorás ünnepi istentiszteletet tartunk 10 órától. \nDecember 25. csütörtökön\, úrvacsorás ünnepi istentiszteletet tartunk az Élő Forrás Kútja Idősek Otthonában 14 órától. \nDecember 26. pénteken\, ünnepi istentiszteletet tartunk 10 órától. \nDecember 28. vasárnap\, istentiszteletet tartunk 10 órától. \nDecember 31. szerdán\, óévi istentiszteletet tartunk 16.30 órától. \nJanuár 1. csütörtökön újévi istentiszteletet tartunk 11 órától.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/12040/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251215
DTEND;VALUE=DATE:20251216
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251215T075552Z
LAST-MODIFIED:20251215T075552Z
UID:12031-1765756800-1765843199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„A császárhoz fellebbeztél\, tehát a császár elé fogsz menni.”ApCsel 25\,6–12 \n\n\n6 Miután pedig nyolc vagy tíz napot közöttük töltött\, lement Cézáreába. A következő napon pedig beült a bírói székbe\, és elővezettette Pált. 7 Amikor Pál megjelent\, körülállták a Jeruzsálemből lejött zsidók\, és sok súlyos vádat emeltek ellene\, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani. 8 Pál így védekezett: Sem a zsidók törvénye ellen\, sem a templom ellen\, sem a császár ellen nem vétettem semmit. 9 Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni\, és ezt kérdezte Páltól: Akarsz-e Jeruzsálembe menni\, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben? 10 Pál azonban így válaszolt: A császár ítélőszéke előtt állok\, itt kell ítélkezni felettem. A zsidók ellen nem vétettem semmit\, amint magad is jól tudod. 11 Mert ha vétkes vagyok\, és halált érdemlő dolgot cselekedtem\, nem vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem\, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek. 12 Akkor Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival\, majd így válaszolt: A császárhoz fellebbeztél\, tehát a császár elé fogsz menni. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata\n\n\n\n„A császárhoz fellebbeztél\, tehát a császár elé fogsz menni.” (12) Hirtelen kitágul a tér: határszéli tartományból egyenesen a birodalom fővárosába! De vajon az az Isten\, aki Jeruzsálemben és Cézáreában erős volt\, az lesz-e Rómában is? Az az Isten\, aki a megszokott körülmények között erős\, az lesz-e ott is\, ahol sohasem jártunk\, ahol senkit sem ismerünk\, s ahol nem tudjuk\, mi vár reánk. Nyugalom! Isten mindenhol hazai pályán játszik! \nRÉ21 410 \nAdvent utolsó hetére | 376 | Ó jöjj\, ó jöjj\, Immánuel \n\n\n„Nem az Úr keze rövid ahhoz\, hogy megsegítsen…”Ézs 59 \n\n\n1 Nem az Úr keze rövid ahhoz\, hogy megsegítsen\, nem az ő füle süket ahhoz\, hogy meghallgasson\, 2 hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől\, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek\, és nem hallgatott meg. 3 Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve\, ujjaitokhoz bűn tapad\, ajkatok hazugságot szól\, nyelvetek álnokságot suttog. 4 Nincs\, aki igaz vádat emelne\, nincs\, aki helyesen ítélkeznék. Haszontalanságban bíznak\, és hiábavalóságot beszélnek\, nyomorúságot fogannak\, és bajt szülnek. 5 Mérges kígyó tojásait költik ki\, és pókhálót szőnek. Meghal\, aki tojásaikból eszik: amikor felnyitja\, vipera bújik ki belőle. 6 Pókhálójukból nem lesz ruha\, nem takarózhatnak abba\, amit készítettek; amit készítettek\, csak bajt okoz\, erőszakos tetteket követnek el. 7 Lábuk gonosz cél után fut\, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok\, pusztulás és romlás jelzi az útjaikat. 8 A békesség útját nem ismerik\, eljárásuk soha nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár\, az békét nem ismer. 9 Ezért van távol tőlünk a törvény\, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk\, de csak sötétség van\, napfényre\, de homályban járunk. 10 Tapogatjuk a falat\, mint a vakok\, tapogatózunk\, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben\, mintha alkonyat volna\, olyan sötétségben vagyunk\, mint a halottak. 11 Morgunk mindnyájan\, mint a medvék\, nyögünk\, mint a galambok. Törvényességre várunk\, de nincs\, segítségre\, de távol van tőlünk. 12 Bizony\, sok bűnt követtünk el veled szemben\, vétkeink ellenünk beszélnek. Bizony\, tele vagyunk bűnnel\, gonoszságunkat be kell ismernünk. 13 Bűnösök vagyunk\, megtagadtuk az Urat\, hűtlenül eltértünk Istenünktől. Erőszakot és lázadást hirdettünk\, szívünk csupa hazugságot gondolt és szólt. 14 Háttérbe szorul a törvény\, távol marad az igazság\, elbukik a hűség a tereken\, és a becsület nem érvényesül. 15 Odalett a hűség\, és aki a rosszat kerüli\, zsákmányul esik. Látta ezt az Úr\, és rossznak ítélte\, hogy nincs törvényes rend. 16 Amikor látta\, hogy nincs ott senki\, és elámult\, hogy nincs\, aki közbelépjen\, saját karja segítette őt\, saját igazsága támogatta. 17 Felöltötte az igazságot mint páncélt\, a szabadítás sisakja volt a fején. A bosszúállás ruháit öltötte magára\, felindulása mint köpeny borul rá. 18 Amilyenek voltak a tettek\, aszerint fog megfizetni. Haraggal fizet ellenfeleinek\, tetteik szerint ellenségeinek\, tetteik szerint fizet meg a szigeteknek. 19 Félni fogják az Úr nevét napnyugaton\, és dicsőségét napkeleten\, amikor eljön\, mint egy sebes folyam\, amelyet az Úr szele korbácsolt föl. 20 De eljön Sionhoz a Megváltó\, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr. 21 Ilyen szövetségem van velük – mondja az Úr: Lelkem\, mely rajtad nyugszik\, és igéim\, amelyeket szádba adtam\, nem fogynak ki a szádból\, utódod szájából és utódod utódainak a szájából\, mostantól fogva mindörökké – mondja az Úr. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata\n\n\n\n(1a) „Nem az Úr keze rövid ahhoz\, hogy megsegítsen…” (Ézs 59) \nElénk idézheti ez a részlet Michelangelo művét\, az Ádám teremtését. Isten ujja teljesen nyújtva a kapcsolatért\, Ádám viszont hanyag csuklómozdulattal épp egy ujjpercnyire távol marad. Pillanatkép az ember vonakodásáról\, szabadságféltéséről\, lázadásáról. Hiábavaló próbálkozás Istent vádolni a távolság\, a fogság\, életünk nehézségei miatt. Az ok az ember oldalán keresendő. De ezen a kimerevített képen túl\, egy másik időpillanatban vajon megtörténik-e az érintés? A próféta sokáig ecseteli a romlottságunkat\, pedig ott a vágy a jóra. Nem tudunk nem vétkezni a kapcsolódás nélkül. Mégsem nyúlik ki az az ujj\, tehetetlenül alákonyul. Látta ezt az elveszettséget az Úr\, és rossznak ítélte. Fordulatként írja a próféta: de eljön a Megváltó. Mi képtelenek voltunk áthidalni a távolságot\, akármilyen picire hagyta is az Úr a köztünk lévő rést. Elveszettségünk köt\, akaratunk eltévedtsége megláncol. Isten mégsem hagy ebben az állapotban. Szabadítást munkál. Ilyen szövetsége van velünk\, ilyen az embert kereső Isten. Arra az ünnepre készülünk\, amikor megtörténik Isten kegyelméből az érintés\, a kapcsolódás\, amikor a távolság minden gyarlóságunkkal egyetemben legyőzetik. Érezd ezt minden ölelésben\, kézfogásban\, érintésben!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-333/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251214
DTEND;VALUE=DATE:20251215
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251214T112222Z
LAST-MODIFIED:20251214T112222Z
UID:12029-1765670400-1765756799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„panaszt tettek Pál ellen”ApCsel 25\,1–5 \n\n\n1 Amint Fesztusz megérkezett a tartományba\, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. 2 Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt tettek Pál ellen\, és kérték\, 3 hogy – bár Pál ezt nem akarja – a kedvükért vitesse Pált Jeruzsálembe. Mert azt a tervet szőtték ellene\, hogy megölik útközben. 4 Fesztusz azonban azt felelte\, hogy Pál Cézáreában van őrizetben\, ő maga pedig hamarosan odautazik. 5 Ezért a közöttetek lévő vezetők – mondta – jöjjenek le velem\, és ha van valami kifogásolható abban az emberben\, emeljenek vádat ellene! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata\n\n\n\nA 21. fejezet óta csak fokozódik Pál hányattatása. Tart ez valahova? Lesz ebből valami? Van értelme azoknak az eseményeknek\, amelyekben tehetetlenül sodródunk? Az itt olvasott történetből Pál sem érthetett sokat\, de azt biztosan tudta\, hogy Isten nem veszíti őt szem elől\, s hogy az élet – minden kiszámíthatatlansága ellenére\, vagy éppen azzal együtt – alkalom és lehetőség a bizonyságtételre. \nRÉ21 413 • IÉ Lk 3\,(1–2)3–14.18 • Zsolt 126 \nAdventi himnusz | 373 | Csillagoknak teremtője \nHeti zsoltárének | 40 | Várván vártam a felséges Urat \n\n\n„…ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket…”Ézs 58 \n\n\n1 Kiálts\, ne sajnáld a torkod! Harsogjon hangod\, mint a kürt! Mondd meg népemnek\, hogy mi a bűne\, Jákób házának\, hogy mi a vétke! 2 Ők mindennap keresnek engem\, szeretnék megismerni utaimat. Úgy tesz ez a nép\, mintha igaz módon élne\, és nem hagyta volna el Istene törvényét: döntést kérnek tőlem az igazságról\, szeretnék Istent a közelükben tudni. 3 Miért böjtölünk – kérdik –\, ha te meg sem látod\, miért gyötörjük magunkat\, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket\, és az embereiteket mind munkára hajszoljátok. 4 Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök\, sőt bűnösen\, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök\, ahogyan ma illenék\, nem úgy\, hogy meghalljam hangotokat a magasságban. 5 Ilyen az a böjt\, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap\, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét\, mint a káka\, zsákruhát ölt\, és hamut szór maga alá\, azt nevezed böjtnek és az Úr kedves napjának? 6 Nekem az olyan böjt tetszik\, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket\, kibontod a járom köteleit\, szabadon bocsátod az elnyomottakat\, és összetörsz minden jármot! 7 Oszd meg kenyeredet az éhezővel\, vidd be házadba a szegény hajléktalant\, ha meztelen embert látsz\, ruházd fel\, és ne zárkózz el testvéred elől! 8 Akkor eljön világosságod\, mint a hajnalhasadás\, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted\, és az Úr dicsősége lesz mögötted. 9 Ha segítségül hívod az Urat\, ő válaszol\, ha kiáltasz\, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot\, nem mutogatsz ujjal\, és nem beszélsz álnokul\, 10 ha falatodat megosztod az éhezővel\, és jól tartod a nincstelent\, akkor fölragyog a sötétben világosságod\, és homályod olyan lesz\, mint a déli napfény. 11 Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged\, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel\, mint a jól öntözött kert\, mint a forrás\, amelyből nem fogy ki a víz. 12 Fölépítik fiaid az ősi romokat\, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek\, aki romokat tesz újra lakhatóvá. 13 Ha nem járkálsz a nyugalom napján\, kedvteléseid után az én szent napomon\, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod\, az Úr szent napját dicsőségesnek\, és azzal dicsőíted\, hogy abbahagyod munkáidat\, nem keresed kedvteléseidet\, és nem tárgyalsz ügyeidről\, 14 akkor gyönyörködni fogsz az Úrban\, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni\, és táplállak ősödnek\, Jákóbnak örökségében. – Az Úr maga mondja ezt. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata\n\n\n\n(3) „…ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket…” (Ézs 58) \nMennyire van jelen a tudatunkban az\, hogy advent fényes\, illatos\, zenés\, vásáros hetei valójában böjti idő? Hány elvárást terhelünk magunkra\, hányfelé próbálunk megfelelni ebben az időszakban! A böjtjelleg elvész a sok vágy és teendő mögött. Megtaláljuk a kedvtelésünk\, hogy ünnepre hangolódjunk\, miközben ez böjttel\, befelé fordulással\, csönddel és bűnbánattal jönne el. Ha nem tartunk sötétet\, mégis hogyan ragyogna fel nekünk az ő világossága? Ha ezer karácsonyi ajándékozás és műsor tölti meg a megelőző heteket\, miképp lesz különleges karácsony napja? Tudom\, könnyű moralizálni efölött\, de apró lépéseket mind tehetünk azért\, hogy visszafogjuk az előünneplést\, ősi\, biblikus medrében tartsuk az ünnep előtti napokat. Ahhoz fűzi az ígéretet Isten\, ha nem járkálunk a kedvteléseink után\, és nem intézzük az ügyeinket az ő szent napján. Nehéz\, de minden apró lépés meghálálódik. Keressük inkább azt\, hogyan tudunk bilincset leoldani\, szabadságot ajándékozni az elnyomottnak. Ne feledjük: a nép fogságai mindig szoros kapcsolatban álltak azzal\, hogy nem tartották meg a nyugalom napját\, és nem engedték el egymás tartozásait\, nem tartották meg az elengedés évét. Az ünnepre készülés szabadsághoz és fogsághoz is vezethet\, erre emlékeztet a próféta.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-332/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251212
DTEND;VALUE=DATE:20251213
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251212T093525Z
LAST-MODIFIED:20251212T093549Z
UID:12027-1765497600-1765583999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…arra törekszem\, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.”ApCsel 24\,10–21 \n\n\n10 Amikor a helytartó intett Pálnak\, hogy beszélhet\, ő így szólt: Mivel tudom\, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek\, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében. 11 Magad is meggyőződhetsz arról\, hogy alig tizenkét napja jöttem fel Jeruzsálembe imádkozni. 12 De nem láttak engem sem a templomban\, sem a zsinagógákban\, sem a városban bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. 13 Azt sem tudják rám bizonyítani\, amivel most vádolnak. 14 De azt megvallom előtted\, hogy én a szerint a tanítás szerint\, amelyet ők eretnekségnek mondanak\, úgy szolgálok atyáim Istenének\, hogy hiszek mindabban\, ami megfelel a törvénynek\, és ami meg van írva a próféták könyvében. 15 Nekem ugyanaz az Istenbe vetett reménységem\, amit ők maguk is várnak\, hogy lesz feltámadásuk mind az igazaknak\, mind a gonoszoknak. 16 Ezért magam is arra törekszem\, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt. 17 Több év múltán eljöttem népemhez\, hogy adományokat adjak\, és áldozatokat mutassak be. 18 A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó\, nem pedig csődületben vagy lázítás közben. 19 Nekik kellett volna megjelenniük előtted\, és vádolniuk engem\, ha valami panaszuk van ellenem. 20 Vagy mondják meg ezek maguk\, találtak-e bennem valamilyen vétket\, amikor a nagytanács előtt álltam. 21 Ha csak azt a kijelentést nem\, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata\n\n\n\nLehet-e vétek az\, amit hiszünk? Pál apostol semmi más kivetnivalót nem talált az életében\, ami miatt bíróság elé állíthatnák\, mint a feltámadásba vetett hite. Az ember pedig nem változott semmit az eltelt évszázadok alatt. Ugyanúgy vétkesnek tartja azt\, aki a kereszt jelét fontosnak tartja\, aki Krisztus tanításait mindenekelőtt valónak gondolja\, aki semmi mást nem szeretne\, mint követni a Jó Pásztort. Pálhoz hasonlóan vállaljuk-e ezt a „vétkünket”? \nRÉ21 392 \nAdventi dicséret | 393 | Dicséretet mond nyelve mindennek \n\n\n„Örök nevet adok nekik\, amelyet nem lehet eltörölni.”Ézs 56\,1–57\,2 \n\n\n1 Ezt mondja az Úr: Tartsátok meg a törvényt\, cselekedjetek igazságosan\, mert hamarosan eljön szabadításom\, és nyilvánvalóvá lesz igazságom. 2 Boldog az a halandó\, aki így cselekszik\, az az ember\, aki ehhez ragaszkodik: vigyáz\, hogy meg ne sértse a szombatot\, és vigyáz\, hogy keze semmi rosszat ne tegyen. 3 Ne mondja ezt az idegen\, aki az Úrhoz csatlakozott: Bizonyára elkülönít engem népétől az Úr. Ne mondja a herélt sem: Én már kiszáradt fa vagyok! 4 Mert ezt mondja az Úr: Ha a heréltek megtartják szombatjaimat\, azt választják\, ami nekem kedves\, és ragaszkodnak szövetségemhez\, 5 akkor fenntartom nevük emlékét házamban és falaimon belül\, különbül\, mint a fiak és a leányok. Örök nevet adok nekik\, amelyet nem lehet eltörölni. 6 Az idegeneket\, akik csatlakoznak az Úrhoz\, és őt szolgálják\, akik szeretik az Úr nevét\, és az ő szolgái lesznek\, mindazokat\, akik vigyáznak\, hogy meg ne sértsék a szombatot\, és ragaszkodnak szövetségemhez\, 7 elviszem szent hegyemre\, és örömet szerzek nekik abban a házban\, ahol hozzám imádkoznak. Égőáldozataik és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon\, mert az én házamat imádság házának fogják majd nevezni\, minden nép számára! 8 Így szól az én Uram\, az Úr\, aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még gyűjtök azokhoz\, akiket összegyűjtöttem! 9 Ti\, mezei vadak\, jöjjetek mind\, és egyetek – mind\, ti\, erdei vadak! 10 Az őrök mind vakok\, nem vesznek észre semmit. Mindannyian néma kutyák\, nem tudnak ugatni: álmosan heverésznek\, szeretnek szunnyadozni\, 11 telhetetlen kutyák\, nem tudnak jóllakni. Ilyen pásztorok ők\, nem tudnak figyelni! Mindegyik a maga útját járja\, mindegyik a maga haszna után\, kivétel nélkül: 12 Jöjjetek – mondják –\, hozok bort\, igyuk részegre magunkat! Legyen a holnap is olyan\, mint a ma\, vagy még sokkal jobb! \n1 Az igaz ember elvész\, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak\, és senkit sem érdekel. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz\, 2 de békességre jut; fekvőhelyén megpihen\, aki egyenes úton járt. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata\n\n\n\n(56\,5b) „Örök nevet adok nekik\, amelyet nem lehet eltörölni.” (Ézs 56\,1–57\,2) \nEl sem akartam hinni\, amikor az mondta\, ő nem jöhet be a templomba\, annyira bűnös. Sokáig próbáltam meggyőzni róla\, hogy oda épp ezért járunk mind. Ézsaiás könyvében számtalan nagy teológiai nóvum fordul elő. Ő mondja először azt\, hogy ne forduljunk a bálványokhoz\, azok hamisak\, élettelenek\, tehetetlenek. És óriásit lép előre abban is\, hogy nem csak a kiválasztott nép számára áll készen Isten terve és szabadítása. Sőt\, az eunuchok nevének fennmaradásával hangsúlyozza: Isten számára nincsen lehetetlen ügy és ember. Gondoljuk végig: ki az\, akit úgy ítélünk meg magunkban\, hogy ő nemcsak messze van a hittől\, de leginkább kizártnak látjuk az Istenhez térését! Imádkozzunk érte! Talán tényleg nehéz ember\, de csak lentről nézve. Isten dimenziójából ha valaki hűséges az ő akaratához\, lehet bármilyen lehetetlen alak\, lehetetlen helyzetben. Többször elénk kerülő motívum a gyermektelen\, a meddő\, és az ennek ellenére mégis előkerülő fiak képe. Isten ott is tud életet\, termékenységet\, áldást adni\, ahol arra a legkevésbé számítanánk. Ezért nem bánhatunk egymással szűkkeblűen. Ugyanitt szinte egy lélegzettel olvasunk a hiábavalóvá váló vezetőkről. Így lehetnek elsőkből utolsók\, utolsókból pedig elsők.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-331/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251211
DTEND;VALUE=DATE:20251212
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251211T092336Z
LAST-MODIFIED:20251211T092336Z
UID:12023-1765411200-1765497599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mi ugyanis megállapítottuk…”ApCsel 24\,1–9 \n\n\n1 Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel meg egy Tertullusz nevű ügyvéddel\, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen. 2 Amikor behívták\, Tertullusz így kezdte vádolni: 3 Nagy békességet biztosítasz számunkra\, nagyra becsült Félix\, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el. 4 De hogy hosszan ne fárasszalak\, kérlek\, hallgasd meg rövid beszédünket jóindulattal. 5 Mi ugyanis megállapítottuk\, hogy ez az ember valóságos pestis\, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között\, és a názáreti irányzat feje. 6 A templomot is meg akarta szentségteleníteni\, de elfogtuk\, és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni. 7 Lisziász ezredes azonban odajött\, erőszakkal kivette őt a kezünk közül\, 8 és azt parancsolta\, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Magad is tudomást szerezhetsz mindarról\, amivel vádoljuk\, ha őt kihallgatod. 9 Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is\, és bizonygatták\, hogy mindez valóban így van. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata\n\n\n\nPál apostol életében szépen kirajzolódik az az emberi tény\, hogy egy ügynek milyen sokféle nézőpontja lehet. A zsidók szerint Pál „valóságos pestis”\, akit el kell pusztítani. A rómaiak szerint olyan valaki\, akit meg kell menteni. Jézus szerint pedig az eszköz\, aki hatalmasságok előtt tehet bizonyságot Megváltójáról. Vajon mi látjuk-e\, hogy mindannyian Krisztus eszközei vagyunk a bizonyságtételre? \nRÉ21 387 \nAdventi dicséret | 387 | Áldott az Isten \n\n\n„Bizony\, a ti gondolataitok nem az én gondolataim\, és a ti utaitok nem az én utaim…”Ézs 55 \n\n\n1 Ti szomjazók mind\, jöjjetek vízért\, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek\, vegyetek és egyetek! Jöjjetek\, vegyetek bort és tejet\, nem pénzért és nem fizetségért! 2 Miért adnátok pénzt azért\, ami nem kenyér\, fáradozásotok jutalmát olyanért\, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám\, és finomat ehettek\, élvezni fogjátok a kövér falatokat! 3 Figyeljetek rám\, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám\, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek\, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen. 4 Tanúvá tettem őt a népek között\, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. 5 Te pedig olyan népet hívsz\, melyet nem is ismersz\, és olyan népek futnak hozzád\, amelyek nem ismertek: Istenednek\, az Úrnak dicsőségére\, Izráel Szentjének dicsőségére\, hogy fölékesítsen téged. 6 Keressétek az Urat\, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül\, amíg közel van! 7 Hagyja el útját a bűnös\, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz\, mert irgalmaz neki\, Istenünkhöz\, mert kész megbocsátani. 8 Bizony\, a ti gondolataitok nem az én gondolataim\, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. 9 Mert amennyivel magasabb az ég a földnél\, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál\, és gondolataim a ti gondolataitoknál. 10 Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből\, és nem tér oda vissza\, hanem megöntözi a földet\, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek\, 11 ilyen lesz az én igém is\, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen\, hanem véghezviszi\, amit akarok\, eléri célját\, amiért küldtem. 12 Bizony\, örömmel vonultok majd ki\, és békességben vezetnek titeket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek\, és a mező fái mind tapsolnak. 13 A tövis helyén boróka nő\, a csalán helyén mirtusz nő. Az Úr dicsőségére történik ez: örök jelként\, amelyet nem lehet eltörölni. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata\n\n\n\n(8a) „Bizony\, a ti gondolataitok nem az én gondolataim\, és a ti utaitok nem az én utaim…” (Ézs 55) \nTalálkoztam a minap egy horgásszal\, aki egy moszkvai őrkutya társaságában jött ki a partra. Nagy testű munkakutya\, iszonyú erejű. A horgász ugyanazt mondta el érdeklődő rokonomnak\, mint amit én tapasztaltam: a kutyaiskolában nem az állat tanul\, hanem mi\, gazdák. A kutyával csak annyi történik\, hogy megérti: a gazdának van valami saját akarata\, amelyet szeretne megvalósítani\, nem kell őt vezetnie. Még nagyobb próbatétel neki\, hogy elhiggye: ez a szőrtelen\, csökevényes fogú ember meg tudja védeni magát\, nem kell a szembejövő tacskót\, embert fenyegetnie. Ebben az igerészben a 7. és 8. versekből kiderül\, hogy hasonló a helyzet\, mint a kutya és a gazda között: az ő akaratának értése nem olyan könnyű nekünk. Ha úgy tetszik\, le kell tenni hozzá a fajtajelleget\, az ösztönt. Le kell mondani a saját célokról\, saját utakról\, összeeszkábált hitrendszerünkről\, és elfogadni az ő vezetését. Elhinni\, hogy ő tudja\, mi az aznapi cél\, elfogadni\, hogy meg tudja védeni magát\, nem szorul sem a vezetésünkre\, sem az agressziónkra. Ha tudjuk hagyni magunkat vezetni\, átélhetjük Isten céljainak megvalósulását.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-330/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251209
DTEND;VALUE=DATE:20251210
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251209T071349Z
LAST-MODIFIED:20251209T071445Z
UID:11944-1765238400-1765324799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Senkinek se szólj!”ApCsel 23\,12–22 \n\n\n12 Amikor megvirradt\, a zsidók összesereglettek\, és átokkal kötelezték magukat\, hogy nem esznek és nem isznak addig\, amíg meg nem ölik Pált. 13 Több mint negyvenen voltak\, akik ezt az összeesküvést szőtték. 14 Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez\, és így szóltak: Súlyos átokkal köteleztük magunkat\, hogy semmit sem veszünk magunkhoz\, amíg meg nem öljük Pált. 15 Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek\, hogy vezettesse őt hozzátok\, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk\, hogy végezzünk vele\, mielőtt ideér. 16 Pál nőtestvérének fia azonban hallott a cselszövésről\, elment\, és a várba bejutva elmondta ezt Pálnak. 17 Pál magához kérette az egyik századost\, és ezt kérte tőle: Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez\, mert jelenteni akar valamit. 18 Az tehát maga mellé vette az ifjút\, elvezette az ezredeshez\, és ezt mondta: A fogoly Pál hívatott engem\, és megkért\, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád\, mert valamit mondani akar neked. 19 Az ezredes kezénél fogva félrevonta az ifjút\, és megkérdezte tőle: Mit akarsz nekem jelenteni? 20 Az pedig így válaszolt: A zsidók megegyeztek\, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé\, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla. 21 De te ne engedj nekik\, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá\, akik átokkal kötelezték magukat\, hogy addig nem esznek és nem isznak\, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak\, csak üzenetedet várják. 22 Az ezredes elbocsátotta az ifjút\, és meghagyta neki: Senkinek se szólj arról\, hogy ezt jelentetted nekem! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata\n\n\n\n„Senkinek se szólj!” (22) Sokszor a jó ügy érdekében\, mások védelme miatt hallgatnunk kell. Vannak olyan pillanatok is\, amikor a szavaink csak bajt hoznak másokra. Van\, amikor csak a csendben munkálkodó erők tudnak előrevinni. Isten az átkot\, a gyilkos indulatot úgy szerelte le\, hogy a pusztító összeesküvéssel szemben elindított egy csendes összeesküvést\, hogy Pál élete megmaradjon a bizonyságtételre. \nRÉ21 379 \nAdventi prófécia | 380 | Szent Ézsaiás így ír \n\n\n„Eltakartuk arcunkat előle…”Ézs 52\,13–53\,12 \n\n\n13 Íme\, eredményes lesz a szolgám! Magasztos lesz és felséges\, igen magasra emelkedik. 14 Sokan csak iszonyodtak tőle\, annyira torz volt; nem volt már emberi a külseje\, kinézete nem volt emberhez hasonló. 15 De bámulatba ejt majd sok népet\, királyok is befogják előtte szájukat\, mert olyan dolgot látnak\, amiről senki sem beszélt nekik\, olyasmit tudnak meg\, amiről addig nem hallottak. \n1 Ki hitte volna el\, amit hallottunk\, és az Úr karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló? 2 Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk\, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja\, amiben gyönyörködhettünk volna\, sem olyan külseje\, amiért kedvelhettük volna. 3 Megvetett volt\, és emberektől elhagyatott\, fájdalmak férfia\, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle\, megvetett volt\, nem törődtünk vele. 4 Pedig a mi betegségeinket viselte\, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk\, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket\, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött\, hogy nekünk békességünk legyen\, az ő sebei árán gyógyultunk meg. 6 Mindnyájan tévelyegtünk\, mint a juhok\, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. 7 Amikor kínozták\, alázatos maradt\, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány\, ha vágóhídra viszik\, vagy mint a juh\, mely némán tűri\, hogy nyírják\, ő sem nyitotta ki száját. 8 Fogság és ítélet nélkül hurcolták el\, de kortársai közül ki törődött azzal\, hogy amikor kiirtják a földön élők közül\, népe vétke miatt éri a büntetés?! 9 A bűnösök közt adtak sírt neki\, a gazdagok közé jutott halála után\, bár nem követett el gonoszságot\, és nem beszélt álnokul. 10 Az Úr akarata volt az\, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül\, mégis meglátja utódait\, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele. 11 Lelki gyötrelmeitől megszabadulva\, elégedetten szemléli majd őket. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével\, és ő hordozza bűneiket. 12 Ezért a nagyok között adok neki részt\, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban\, hiszen önként ment a halálba\, hagyta\, hogy a bűnösök közé sorolják\, pedig sokak vétkét vállalta magára\, és közbenjárt a bűnösökért. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata\n\n\n\n(53\,3b) „Eltakartuk arcunkat előle…” (Ézs 52\,13–53\,12) \nArról sokat beszélünk\, kiről szól ez a prófécia. De ki a megéneklő? Kinek a szemszögén keresztül látunk? Szemtanúk adják elénk a szenvedést\, sok részlettel tudósítva. Sőt nem is csak közönyös leírók\, akik távol maradnának az eseményektől\, hanem olyanok\, akik maguk is részt vettek a bántalmazásban\, és már megbánták. Korunk egyik nagy szitokszava a bántalmazó. Ezt a kifejezést\, amelyet csak másokra mondunk\, magára alkalmazva még senki száján nem hallottam. Mégis ez az egyetlen lehetséges szempont Krisztus szenvedése szemlélésére. Ha csak hideg leíró\, másokat okoló módon néznénk\, rögtön nem részesülünk a továbbiakban: akkor nem igaz\, hogy a bűnhődése a békességünkre és a sebei gyógyulásunkra lennének. Akkor nem igaz a jóvátétel – legalábbis ránk. Hitünk egyik alapaspektusa\, hogy tudunk a bűnről. Nem mint emberektől független jelenségről vagy csak a másokéról\, hanem belülről ismerjük\, mint ami a miénk. Ki kell tudni mondani: bántalmazó vagyok. Ha enélkül tekintünk Krisztusra\, az súlytalan\, következményektől mentes. Advent mélységét nem a meleg fények\, a jó illatok adhatják meg\, hanem ha elismerve a bűnöm\, tudom szemlélni a jóvátételt. A bűnöm ismerete nélkül sekély marad a hála\, külsődleges az ünnep.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-329/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251206
DTEND;VALUE=DATE:20251207
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251206T145652Z
LAST-MODIFIED:20251206T145700Z
UID:11942-1764979200-1765065599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mit tegyek\, Uram?”ApCsel 22\,1–21 \n\n\n1 Férfiak\, testvérek és atyák\, hallgassátok meg védekezésemet\, amelyet most hozzátok intézek! 2 Mikor hallották\, hogy héber nyelven szól hozzájuk\, még jobban elcsendesedtek. Aztán így folytatta: 3 Én zsidó ember vagyok\, a kilikiai Tarzuszban születtem\, de ebben a városban növekedtem fel\, Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint\, Isten buzgó híve voltam\, ahogyan ma ti mindnyájan. 4 E tanítás követőit halálra üldöztem\, megkötöztem\, és börtönbe juttattam férfiakat és nőket is. 5 Tanúm erre a főpap és a vének egész tanácsa\, akiktől leveleket is kaptam a testvérekhez\, és elmentem Damaszkuszba\, hogy az ott lévőket is megkötözve hozzam Jeruzsálembe\, hogy megkapják büntetésüket. 6 Történt pedig\, hogy amikor úton voltam\, és Damaszkuszhoz közeledtem\, déltájban hirtelen vakító fényesség sugárzott le rám az égből. 7 A földre estem\, és hangot hallottam\, amely így szólt: Saul\, Saul\, miért üldözöl engem? 8 Én pedig megkérdeztem: Ki vagy\, Uram? És ő így szólt hozzám: Én vagyok a názáreti Jézus\, akit te üldözöl. 9 Akik velem voltak\, a fényt ugyan látták\, de a velem beszélő hangját nem hallották. 10 Ezt kérdeztem akkor: Mit tegyek\, Uram? Az Úr pedig azt felelte nekem: Kelj fel\, menj Damaszkuszba\, és ott megmondják neked mindazt\, amit Isten elrendelt\, hogy megtedd. 11 Mivel pedig annak a fényességnek a ragyogása miatt nem láttam\, a velem lévők kézen fogva vezettek\, úgy mentem be Damaszkuszba. 12 Egy bizonyos Anániás pedig\, aki törvény szerint élő kegyes férfi\, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó zsidók mind\, 13 eljött hozzám\, elém állt\, és így szólt: Testvérem\, Saul\, láss! És én abban a pillanatban ismét láttam\, és rátekintettem. 14 Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged\, hogy megismerd az ő akaratát\, meglásd az Igazat\, és hangot hallj az ő ajkáról. 15 Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról\, amiket láttál és hallottál. 16 Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel\, keresztelkedj meg\, mosd le bűneidet\, segítségül híva az Úr nevét. 17 Történt azután\, hogy visszatértem Jeruzsálembe\, és a templomban imádkoztam: révületbe estem\, 18 és láttam őt\, aki ezt mondta nekem: Siess\, és menj ki hamar Jeruzsálemből\, mert nem fogadják el a rólam való bizonyságtételedet. 19 Én így szóltam: Uram\, ők tudják\, hogy én voltam az\, aki börtönbe vetettem és zsinagógáról zsinagógára járva megverettem a benned hívőket. 20 Amikor pedig kiontották Istvánnak\, a te vértanúdnak a vérét\, magam is ott álltam\, helyeseltem az ő megölését\, és őriztem azoknak a ruháját\, akik megölték. 21 De ő azt mondta nekem: Eredj el\, mert én messze küldelek téged\, a népek közé. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Tóth-Mihala Veronika igemagyarázata\n\n\n\nA vallomások élőszóban még erőteljesebbek\, mint írott formában. Ez a néhány mondat\, amit Pál életének sorsfordító eseményéről mond\, még így olvasva is megrendítő. Az a vakító fényesség\, amely őt körülölelte\, ugyanaz a világosság\, ami felé ebben az adventben mi is tartunk. Az a hang\, amit a názáreti Jézus ajkáról hallott Pál\, azonos azzal\, amit mi kívánunk meghallani a karácsony felé vezető úton. \nRÉ21 395 \nAdventi korál | 388 | A jöttöd miként várjam \n\n\n„Hagytam\, hogy verjék a hátamat\, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől.”Ézs 50 \n\n\n1 Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele\, amellyel elküldtem őt? Van-e hitelezőm\, akinek titeket eladtalak? Csak bűneitek miatt adtalak el\, vétkeitek miatt küldtem el anyátokat! 2 Miért nem volt ott senki\, amikor hozzátok mentem? Miért nem válaszolt senki\, amikor szólítottalak? Olyan rövid már a kezem\, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm\, hogy megmentselek? Íme\, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert\, pusztává teszem a folyókat! Bűzlenek a halak\, mert nem lesz víz\, és elpusztulnak a szomjúságtól. 3 Feketébe öltöztetem az eget\, és zsákruhát adok rá. 4 Az én Uram\, az Úr megtanított engem mint tanítványát beszélni\, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem\, hogy hallgassam tanítványként. 5 Az én Uram\, az Úr megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen\, nem hátráltam meg. 6 Hagytam\, hogy verjék a hátamat\, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől. 7 De az én Uram\, az Úr megsegít engem\, ezért nem maradok gyalázatban. Olyanná tettem arcomat\, mint a kovakő\, mert tudom\, hogy nem vallok szégyent. 8 Közel van\, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki mer perbe szállni velem?! Álljunk elő együtt! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! 9 Íme\, az én Uram\, az Úr megsegít engem\, ki mer bűnösnek mondani? Mindnyájan szétmállanak\, mint a ruha\, melyet megrágott a moly. 10 Aki köztetek féli az Urat\, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár\, és nem ragyog rá fény\, bízzon az Úr nevében\, és támaszkodjon Istenére! 11 Ti azonban\, mindnyájan\, akik tüzet szítotok\, gyújtónyilakat gyártotok\, saját tüzetek lángjába kerültök\, nyilaitok tüzébe\, melyet ti gyújtottatok! Az én kezem teszi ezt veletek\, kínok közé kell jutnotok! \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata\n\n\n\n(6) „Hagytam\, hogy verjék a hátamat\, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől.” (Ézs 50) \nAz eddigi népközpontú hang személyesre vált. Hagytam… pedig nem én érdemeltem… Mennyire kivételes felfogása ez a szenvedésnek! Nem leli örömét benne\, nem élteti a fájdalmat\, mint valami hősi eseményt\, tettet vagy nemesítőt\, de nem is keseredik bele. Az Úr szolgája tudatosan vállalja\, nem eltagadva annak rossz és megalázó\, ráadásul indokolatlan voltát. Ha belegondolok\, mikor viseltem a legnagyobb békességgel azt\, hogy hasson rám egy olyan konfliktus\, amely másoké volt\, vagy mikor nyeltem el zokszó nélkül mások indulatát –mind olyan helyzetek voltak\, amikor a legszorosabban kapcsolódtam Istennel. A bántás mögött fellelhető sátáni akkor nyer\, ha keserűvé\, panaszossá tesz\, és eltérít a küldetéstől. De a próféta nem erre mozdul. Nagyobb igazság\, mélyebb megtapasztalás hangzik a szájáról: íme\, az én Uram az Úr\, aki megsegít engem! Míg mások érdemtelenül bántanak\, ez az Úr érdemtelenül a kegyelmébe vesz és üdvözít. És mi ehhez az utóbbi érdemtelenséghez képest az előző? Találkozva a másodikkal\, súlytalan az első. És ennek kulcsa az\, hogy minden napja Istennel és az ő tanításával kezdődik. Ahogyan a sérelemre reagálunk\, el kell hogy gondolkodtasson az istenkapcsolatunkról.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-328/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251202
DTEND;VALUE=DATE:20251203
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251202T080004Z
LAST-MODIFIED:20251202T080004Z
UID:11939-1764633600-1764719999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„tudom\, hogy közületek\, akik között jártam\, Isten országát hirdetve\, többé nem látja arcomat senki”ApCsel 20\,17–38 \n\n\n17 Milétoszból azután elküldött Efezusba\, és magához hívatta a gyülekezet véneit. 18 Mikor azok megérkeztek hozzá\, ezt mondta nekik: Ti tudjátok\, hogy az első naptól fogva\, amelyen Ázsiába léptem\, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: 19 szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal\, könnyek és megpróbáltatások között\, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. 20 Semmit sem hallgattam el abból\, ami hasznos\, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. 21 Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban\, Jézusban való hitről. 22 És most\, íme\, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem\, nem tudom\, 23 csak azt\, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz\, hogy fogság és nyomorúság vár rám. 24 De én mindezekkel nem gondolok\, sőt még az életem sem drága\, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot\, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam\, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. 25 És most tudom\, hogy közületek\, akik között jártam\, az Isten országát hirdetve\, többé nem látja arcomat senki. 26 Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon\, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. 27 Mert nem vonakodtam attól\, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát. 28 Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra\, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek\, hogy legeltessétek az Isten egyházát\, amelyet tulajdon vérével szerzett. 29 Tudom\, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek\, akik nem kímélik a nyájat\, 30 sőt közületek is támadnak majd férfiak\, akik hazugságokat beszélnek\, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. 31 Vigyázzatok azért\, és emlékezzetek arra\, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. 32 Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére\, akinek van hatalma arra\, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében. 33 Senkinek ezüstjét\, aranyát vagy ruháját nem kívántam\, 34 sőt ti jól tudjátok\, hogy a magam szükségleteiről meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. 35 Mindezekben megmutattam nektek\, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni\, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni\, mint kapni.” 36 Miután ezeket elmondta\, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. 37 Valamennyien nagy sírásra fakadtak\, Pál nyakába borultak\, és csókolgatták őt. 38 Különösen azon a szaván szomorodtak el\, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Tóth-Mihala Veronika igemagyarázata\n\n\n\nPál Milétoszban találkozik azokkal az efézusi vénekkel\, akiktől végleges búcsút vesz: „tudom\, hogy közületek\, akik között jártam\, Isten országát hirdetve\, többé nem látja arcomat senki” (25). Beszédében azt az önfeláldozó szolgálatot állítja például a vének és az egész nemzedék elé\, ami neki jutott osztályrészül. A krisztusi alázatosság útja ez\, amely Jeruzsálembe vezet. A főpapi imát idéző szavain keresztül\, tudom\, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek (29)\, Pál pásztori alakját pillanthatjuk meg. \nRÉ21 375 \nAdventi korál | 390 | Várj ember szíve készen \n\n\n„Én alkottalak\, én viszlek\, én hordozlak\, én mentelek meg.”Ézs 46 \n\n\n1 Összerogyott Bél\, leroskadt Nebó\, teherhordó állatokra rakták szobraikat; amiket eddig ti hordoztatok\, most fáradt állatokra kerülnek teherként. 2 Ám azok sem tudják menteni a terhet\, leroskadnak\, összerogynak mind; a bálványok maguk is fogságba kerülnek. 3 Hallgass rám\, Jákób háza\, és Izráel házának egész maradéka\, ti\, akiket születésetek óta hordozok\, világra jöveteletek óta viszlek: 4 Vénségetekig ugyanaz maradok\, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak\, én viszlek\, én hordozlak\, én mentelek meg. 5 Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem\, kivel mérhetnétek össze\, kivel vethetnétek egybe\, akihez tényleg hasonlítanék? 6 Kiöntik az aranyat az erszényből\, kimérik az ezüstöt a mérlegen. Ötvöst fogadnak\, hogy istent készítsen belőle\, és leborulva azt imádhassák. 7 Vállukra veszik\, úgy hordozzák: ha helyére teszik\, ott áll\, el nem mozdul helyéről. Ha segítségért kiáltanak hozzá\, nem válaszol\, nem menti meg őket a nyomorúságból. 8 Emlékezzetek csak\, és piruljatok\, szívleljétek meg ezt\, ti hűtlenek! 9 Emlékezzetek vissza az ősrégi dolgokra: én vagyok az Isten\, nincsen más\, Isten én vagyok\, nincs hozzám hasonló! 10 Előre megmondtam a jövendőt\, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem\, mindent megteszek\, ami nekem tetszik. 11 Elhívok napkeletről egy saskeselyűt\, tervem végrehajtóját messze földről. Alig szóltam\, máris elhozom\, kigondoltam\, máris megteszem. 12 Hallgassatok rám\, ti konok szívűek\, akik messze vagytok az igazságtól! 13 Közel van igazságom\, nincs már messze\, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek\, Izráelnek. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata\n\n\n\n(4b) „Én alkottalak\, én viszlek\, én hordozlak\, én mentelek meg.” (Ézs 46) \nLelepleződést hoz elénk a fejezet. Ki képes hordozni kit? Azok a bálványok\, amelyeket az emberek hordoztak\, megéljeneztek\, öltöztettek\, áldozati étellel\, talán emberáldozattal is igyekeztek lekenyerezni\, először lekerülnek a kezekből. Egyszerű teherré válnak állatok hátán\, mint egy zsák liszt vagy építőanyag. Majd végképp a porba hullanak\, amikor a próféta szava által Isten megmutatja élettelenségüket. Szava\, tettei\, embereket megtartó hordozása mellett kiviláglik\, égbe kiált a bálványok tehetetlensége. Míg azok fogságba vittek\, az Isten szabadít. Akikhez az emberek a reményeiket kötötték\, lélektelen tárgyakká\, giccsekké váltak az igazság fényében. És micsoda fordulat: az igaznak bizonyuló Isten mégsem kéri\, hogy emeljük őt még magasabbra\, hordozzuk körömszakadtig. Ő visz. Ő hordoz. Ő cselekszik. Nem kell lenyűgözni. Három felszólítása hangzik: hallgassatok rám\, emlékezzetek\, hallgassatok rám! Csak kapcsolódni kell. Figyelni Istent\, ahogy ma is cselekszik. S ha így teszünk\, a fogvatartóink fogságba esnek. A minket hatalmukban tartó gyarlóságok porba hullnak. De képesek vagyunk-e hagyni Istennek\, hogy vigyen? Le tudunk-e mondani az erőfeszítés bálványáról?
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-327/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20251201T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20251231T170000
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251215T105344Z
LAST-MODIFIED:20251215T105344Z
UID:12038-1764576000-1767200400@nemmind1.hu
SUMMARY:Juhász Gyula: Karácsony felé
DESCRIPTION:Szép Tündérország támad föl szívemben\nIlyenkor decemberben.\nA szeretetnek csillagára nézek\,\nMegszáll egy titkos\, gyönyörű igézet\,\nIlyenkor decemberben. \n…Bizalmas szívvel járom a világot\nS amit az élet vágott\,\nBeheggesztem a sebet a szívemben\nÉs hiszek újra égi szeretetben\,\nIlyenkor decemberben. \n…És valahol csak kétkedő beszédet\nHallok\, szomorúan nézek\,\nA kis Jézuska itt van a közelben\,\nLegyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen\nS ne csak így decemberben.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/juhasz-gyula-karacsony-fele/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251201
DTEND;VALUE=DATE:20251202
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251201T102830Z
LAST-MODIFIED:20251201T102830Z
UID:11936-1764547200-1764633599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„… gyalog akart jönni.”ApCsel 20\,13–16 \n\n\n13 Mi pedig előre mentünk\, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk\, hogy ott vegyük fel Pált\, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis gyalog akart jönni. 14 Mikor Asszoszban ránk talált\, felvettük a hajóra\, és Mitilénébe mentünk. 15 Onnan tovább hajóztunk\, és a következő napon eljutottunk Khioszig. Másnap befutottunk Számoszba\, az ezt követő napon pedig elmentünk Milétoszba. 16 Pál ugyanis már előzőleg úgy döntött\, hogy Efezus mellett csak elhajózik\, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett\, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Tóth-Mihala Veronika igemagyarázata\n\n\n\nLukács meghív minket arra\, hogy olvasva ezeket a sorokat Pál nyomába eredjünk. Vegyük elő a Bibliai atlaszunkat\, keressünk rá az említett ókori városokra. Pál\, a többiektől külön\, gyalog megy Troászból Asszoszba. Ez 32 kilométer\, egy napi zarándokút. Vajon mi történt Pál lelkében ezen a magányos úton? Akár mi is tehetünk egy túrát\, itt a tél elején\, a lecsendesedett természetben. Egyedül\, elmélkedve\, felajánlásként Istennek. \nRÉ21 382 \nAdventi könyörgés | 386 | Jöjj\, áldott nagy Királyunk \n\n\n„Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz?”Ézs 45 \n\n\n1 Ezt mondja az Úr fölkentjének\, Círusnak\, akinek erősen fogom a jobb kezét\, népeket terítek le előtte\, és királyok övét oldom meg\, kitárulnak előtte az ajtók\, nem maradnak zárva a kapuk: 2 Én megyek előtted\, a rögös utat elegyengetem\, az ércajtókat betöröm\, és a vaszárakat leverem. 3 Neked adom a sötétség kincseit\, az elrejtett drágaságokat\, hogy megtudd: én vagyok az Úr\, aki téged néven szólított\, Izráel Istene. 4 Szolgámért\, Jákóbért\, választottamért\, Izráelért szólítottalak neveden; nagy hírnevet szerzek neked\, noha nem ismertél. 5 Én vagyok az Úr\, nincs más\, nincsen isten rajtam kívül! Én öveztelek föl\, noha nem ismertél. 6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig\, hogy rajtam kívül nincsen más\, én vagyok az Úr\, senki más! 7 Én alkottam a világosságot\, én teremtettem a sötétséget\, én szerzek békességet\, én teremtek bajt\, én\, az Úr cselekszem mindezt. 8 Egek\, harmatozzatok a magasból\, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld\, és teremjen szabadságot\, sarjadjon igazság is vele! Én\, az Úr teremtettem mindezt. 9 Jaj annak\, aki perbe száll alkotójával\, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? – és a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed!? 10 Jaj annak\, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? – és anyjának: Miért vajúdtál velem?! 11 Ezt mondja az Úr\, Izráel Szentje és alkotója: Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően? Parancsolni akartok kezem munkájában? 12 Én alkottam a földet\, és én teremtettem rá embert. Az én kezem feszítette ki az eget\, minden serege az én parancsomra állt elő. 13 Én indítottam el őt győzelmesen\, egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat\, és hazaküldi foglyaimat\, nem fizetségért és nem ajándékért – mondja a Seregek Ura. 14 Ezt mondja az Úr: Egyiptom szerzeménye\, Etiópia nyeresége és a szebáiak\, e nagy termetű férfiak hozzád mennek\, tieid lesznek\, utánad mennek\, megbilincselve vonulnak. Feléd fordulva leborulnak\, feléd fordulva imádkoznak: Csak nálad van Isten\, nincsen máshol\, nincsen más isten! 15 Bizony\, te rejtőzködő Isten vagy\, Izráel Istene\, szabadító! 16 Szégyen és gyalázat éri őket\, a bálványkészítők mind gyalázatra jutnak. 17 Izráelt megszabadítja az Úr örökké tartó szabadítással; nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha\, soha többé. 18 Ezt mondja az Úr\, aki az eget teremtette\, ő\, az Isten\, aki a földet formálta\, alkotta és megszilárdította\, nem kietlennek teremtette\, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az Úr\, senki más! 19 Nem rejtélyesen szóltam\, a földnek egy sötét helyén. Nem azt mondtam Jákób utódainak\, hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem. Én\, az Úr\, igazat mondok\, a valóságot jelentem ki! 20 Gyűljetek össze és jöjjetek! Lépjenek elő mindazok\, akik megmenekültek a nemzetek közül! Semmit sem tudnak azok\, akik fából készült bálványokat hordoznak\, és olyan istenhez imádkoznak\, aki nem tud megszabadítani. 21 Mondjátok meg\, adjátok elő\, tanácskozzatok csak egymással! Hirdetett-e valaki valaha\, jelentett-e ki ilyet az ősidők óta? Csak én\, az Úr! Nincs más isten rajtam kívül\, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül. 22 Rám figyeljetek a föld legvégéről is\, és megszabadultok\, mert én vagyok az Isten\, nincsen más! 23 Magamra tettem esküt\, igazság jött ki számon\, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajlik meg minden térd\, rám esküszik minden nyelv\, 24 és ezt mondják rólam: Csak az Úrnál van igazság és erő! Megszégyenülve mennek hozzá mind\, akik szembeszálltak vele. 25 Az Úr által boldogul\, vele dicsekszik Izráel minden utóda. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Violetta igemagyarázata\n\n\n\n(9b) „Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz?” (Ézs 45) \nNem erről szól-e Pinokkió önfejűsége\, ami miatt megjár bábrabságot\, szamárszigetet és bálnagyomrot is – sok fájdalmas tapasztalatot\, mielőtt a fiúságba megérkezne? A fiúsághoz el kell ismerni Istent Atyaként\, azt a nagybetűst\, aki mindenben kompetensebb\, akinél ott van minden terv és stratégia\, és akire csak a teljes odaadás és ráhagyatkozás lehet a válaszunk. Isten itt szelíden emlékeztet: az lenne egyedül jogosult a számokérésre\, kritikára és szemrehányásra\, aki legalább olyat tud alkotni\, mint ő. Nos: tud az anyag kezek nélkül cserépedényt formálni? Ki tudjuk magunkat húzni a gödörből a saját hajunknál fogva? Eszköztelenek\, ennélfogva sikertelenek vagyunk önmegváltó próbálkozásainkban\, kapaszkodjunk bár dogmákba\, hagyományba\, kultuszba\, tudományba… A mi utunk egyedül a csodálat\, a hála és a kérés lehet. A csoda akkor történik\, amikor feladjuk az élet alakításának a vágyát\, és rájövünk\, akár élvezhetnénk is azt\, ahogyan az Atya formál. És akkor –legyünk akár éppen egy bálna gyomrában – megérkezünk a Fiúságba. Magunk körül forgás helyett lehet élvezni az ő melengető érintését\, csodálni a szándékait\, hálásnak lenni\, amiért még mindig nem mondott le rólunk.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-326/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251128
DTEND;VALUE=DATE:20251129
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251128T080721Z
LAST-MODIFIED:20251128T080721Z
UID:11893-1764288000-1764374399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„… lecsendesítette a sokaságot”ApCsel 19\,23–40 \n\n\n23 Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. 24 Mert egy Demeter nevű ötvös\, aki ezüstből kis Artemisz-templomokat készített\, nem csekély keresethez juttatta a kézműveseket. 25 Ez az ember összegyűjtötte a kézműveseket\, valamint a hasonló foglalkozásúakat\, és így szólt hozzájuk: Férfiak\, tudjátok\, hogy ebből a mesterségből származik a mi jólétünk. 26 De látjátok és halljátok\, hogy nemcsak Efezusban\, hanem szinte egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a Pál\, aki azt mondja\, hogy amiket emberkéz alkot\, azok nem istenek. 27 Nemcsak az a veszély fenyeget azonban\, hogy a mesterségünk csődbe jut\, hanem az is\, hogy a nagy istennőnek\, Artemisznek a templomát is semmibe veszik\, és így ő\, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel\, el fogja veszteni dicsőségét. 28 Amikor ezeket hallották\, haragra gerjedtek\, és így kiáltoztak: Nagy az efezusi Artemisz! 29 A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Majd megragadva a makedón Gájuszt és Arisztarkhoszt\, Pál útitársait\, egy akarattal a színházba rohantak. 30 Pál is be akart menni a nép közé\, de őt nem engedték a tanítványok. 31 Néhány tartományi főtisztviselő\, aki barátja volt\, szintén üzent neki\, és kérte\, hogy ne menjen el a színházba. 32 Ott pedig az egyik ezt\, a másik azt kiáltozta\, a gyűlésben ugyanis nagy volt a zűrzavar\, és a legtöbben azt sem tudták\, miért jöttek össze. 33 A tömegből előszólították Alexandroszt\, mivel a zsidók őt tuszkolták előre; Alexandrosz pedig intett a kezével\, hogy védőbeszédet akar mondani a nép előtt. 34 De amikor felismerték\, hogy zsidó\, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből\, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: Nagy az efezusi Artemisz! 35 Végre a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot\, és így szólt: Efezusi férfiak\, van-e olyan ember\, aki ne tudná\, hogy Efezus városa a nagy istennő\, Artemisz templomának és az ő égből leszállt képének az őrizője? 36 Mivel tehát ezt senki nem vitathatja\, nyugodjatok meg\, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot! 37 Mert idehoztátok ezeket az embereket\, akik nem templomrablók\, és nem is káromolják a mi istennőnket. 38 Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó kézműveseknek panaszuk van valaki ellen\, vannak törvénykezési napok\, és vannak helytartók\, pereljenek ott egymással! 39 Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok\, azt törvényes népgyűlésen kell elintézni. 40 Mert így is az a veszély fenyeget minket\, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt\, nincs ugyanis semmiféle ok\, amellyel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet. Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bodnár Máté igemagyarázata\n\n\n\nIsten Igéje minden korban rontja a bálványimádás üzletét. Demeter igyekszik fennköltebb okokkal lázítani (a szakma jó hírneve\, a templom presztízse\, az istennő dicsősége)\, de egyértelmű: egyedül a profitot félti. Isten szavát azonban nem lehet elhallgattatni: Ő képes a város jegyzőjét felhasználva lecsendesíteni a háborgó\, értetlen tömeget. A gyűlés feloszlik\, a gyülekezet nem. \nRÉ21 765 \nÉnek az eljövendőkről | 626 | Fenn a mennyben az Úr \n\n\n„…törvényt hirdet a népeknek.”Ézs 42 \n\n\n1 Ez az én szolgám\, akit támogatok\, az én választottam\, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg\, törvényt hirdet a népeknek. 2 Nem kiált\, nem lármáz\, és nem hallatja szavát az utcán. 3 A megrepedt nádszálat nem töri össze\, a füstölgő mécsest nem oltja ki\, hűen hirdeti a törvényt. 4 Nem alszik ki\, és nem törik össze\, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek. 5 Ezt mondja az Úristen\, aki az eget teremtette és kiterítette\, szilárddá tette a földet\, és abból növényeket sarjaszt\, leheletet ad a rajta lakó népnek\, és lelket a rajta járóknak: 6 Én\, az Úr\, elhívtalak az igazságért\, én fogom a kezedet. Megőrizlek\, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet\, világosságommal a nemzeteket. 7 Nyisd meg a vakok szemeit\, hozd ki a börtönből a foglyokat\, a fogházból a sötétben ülőket! 8 Én vagyok az Úr\, ez a nevem\, nem adom dicsőségemet másnak\, sem dicséretemet a bálványoknak. 9 A régebbiek már beteljesedtek\, most újakat mondok. Még mielőtt kibontakoznak\, tudatom veletek. 10 Énekeljetek az Úrnak új éneket\, dicséretet a föld határáig\, akik tengerre szálltok\, és ami a tengert betölti\, a szigetek és lakóik! 11 Zengjen a puszta és városai\, a falvak\, amelyekben Kédár lakik! Ujjongjanak a kősziklákon lakók\, a hegytetőkön is kiáltozzanak! 12 Dicsőítsék az Urat\, hirdessék dicséretét a szigeteken! 13 Az Úr kivonul\, akár egy hős\, átjárja a harci kedv\, akár egy katonát\, harsányan zengi a csatakiáltást\, és diadalmaskodik ellenségein. 14 Sokáig hallgattam\, némán türtőztettem magam. De most zihálva nyögök és lihegek\, akár egy szülő asszony. 15 Pusztává teszek hegyet és halmot\, kiszárítok rajtuk minden zöld növényt. A folyókon gázlókat készítek\, és kiszárítom a mocsarakat. 16 A vakokat olyan úton vezetem\, amelyet nem ismertek\, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük\, a göröngyös utat egyenessé. Ezeket a dolgokat véghezviszem\, nem mulasztom el! 17 Meghátrálnak\, csúfosan megszégyenülnek\, akik bálványokban bíznak\, akik szobroknak mondogatják: Ti vagytok az isteneink! 18 Ti süketek\, halljatok! Ti vakok\, nézzetek föl\, és lássatok! 19 Van-e olyan vak\, mint az én szolgám\, és olyan süket\, mint követem\, akit küldök? Van-e olyan vak\, mint az én megbízottam\, olyan vak\, mint az Úr szolgája? 20 Sokat láttál\, de nem ügyeltél rá\, nyitva volt a füled\, mégsem hallottál. 21 Igazsága érdekében akart az Úr nagy és felséges tanítást adni. 22 Ezért lett ez a nép kirabolt és kifosztott; csapdába és verembe estek mindnyájan\, és börtönbe vannak zárva. Kirabolták őket\, és nem volt szabadító\, kifosztották őket\, és nem mondta senki: Add vissza! 23 Ki ügyel erre közületek\, ki hallgatja figyelmesen a jövő érdekében? 24 Ki engedte meg\, hogy kifosszák Jákóbot\, és kirabolják Izráelt? Vajon nem az Úr\, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni\, és nem hallgattak tanítására. 25 Ezért zúdította rá haragjának hevét és a háború tombolását. Lángolt körülötte\, de nem értette\, égette őt\, de nem szívlelte meg. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(1) „…törvényt hirdet a népeknek.” (Ézs 42) \nA próféta ebben a mondatban foglalja össze Isten népe küldetését. Pontosabb értelme ez: kiviszi (!) Isten jogrendjét a népek közé. Szóhasználatában itt a pogány népekről van szó. Azokról\, akik nem részesei az Ábrahám és leszármazottjai számára adott ígéreteknek (1Móz 12\,2–3). Isten\, íme\, mégis számít a periférián lévőkre is\, a „szigetekre” (Ézs 49\,1)\, akiket Ábrahám későbbi utódai nem tekintettek az isteni ígéretek várományosainak. Ám itt a próféta szerint az Úr őket is be akarja vonni szövetségi rendjébe. Hozzájuk vigyék ki az Úr jogrendjét azok\, akik ezt már megismerték. Képviseljék azt\, ami az Istennel való szövetségből az emberre hárul. Isten népének missziós szolgálata „kivinni”\, azaz mindenki számára ismertté tenni azokat az életszabályokat\, amelyek a vele való kapcsolatból fakadnak. Kálvin ezzel összefüggésben azt írja\, Isten jogrendjének nemcsak Júdában kell érvényesülnie\, „hanem mindenütt a földön…\, egy egészen új és hallatlan ígéretként. Hiszen Isten kizárólag Júdában volt ismert\, a pogányok pedig minden kegyelem kilátásából ki voltak zárva. Ezért van nagy szükség ezekre a fényes bizonyságtételekre…” Jézus a keresztség elrendelésekor hagyta meg: „Menjetek el tehát\, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28\,19).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-325/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251123
DTEND;VALUE=DATE:20251124
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251123T102726Z
LAST-MODIFIED:20251123T102726Z
UID:11891-1763856000-1763942399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ne félj\, hanem szólj\, és ne hallgass…”ApCsel 18\,1–17 \n\n\n1 Ezek után Pál eltávozott Athénből\, és Korinthusba ment. 2 Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval\, aki nemrég jött Itáliából feleségével\, Priszcillával\, mivel Klaudiusz elrendelte\, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk\, 3 és mivel ugyanaz volt a mestersége\, náluk lakott és dolgozott\, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. 4 Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott\, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket. 5 Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Makedóniából\, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát\, és bizonyságot tett a zsidók előtt\, hogy Jézus a Krisztus. 6 Amikor azonban ellene szegültek és szidalmazták\, lerázta ruhájáról a port\, és ezt mondta nekik: Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek. 7 Ekkor eltávozott onnan\, és egy Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött\, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával. 8 Kriszpusz\, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt\, és a korinthusiak közül\, akik hallgatták őt\, szintén sokan hittek\, és megkeresztelkedtek. 9 Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj\, hanem szólj\, és ne hallgass: 10 mert én veled vagyok\, és senki sem fog rád támadni és ártani neked\, mert nekem sok népem van ebben a városban. 11 Ott is maradt egy évig és hat hónapig\, és tanította közöttük Isten igéjét. 12 Amikor pedig Gallió volt Akhája helytartója\, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak\, a törvényszék elé vitték\, 13 és így szóltak: Ez az ember arra csábítja az embereket\, hogy törvényellenes módra tiszteljék az Istent. 14 Amikor azonban Pál szólásra akarta nyitni a száját\, Gallió ezt mondta a zsidóknak: Ha valami törvénytelenségről vagy súlyos bűntettről volna szó\, ti zsidók\, a törvény értelmében meghallgatnálak benneteket. 15 Ha viszont tanításról\, nevekről és a ti törvényetekről vitatkoztok\, azt intézzétek el magatok\, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni. 16 Aztán kiutasította őket a törvényszék elől. 17 Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt\, a zsinagógai elöljárót\, és ütlegelték a törvényszék előtt; de Gallió mit sem törődött ezzel. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bodnár Máté igemagyarázata\n\n\n\nA folyamatos vitatkozás\, ellenszegülés\, szidalmazás miatt Pál apostol otthagyja a korinthusi zsinagógát\, mégsem megy messzire: az épület szomszédságában befogadják. Ide érkeznek a szolgálatát megerősítő jelek: megtérő elöljáró\, megkeresztelkedő korinthusiak és az isteni látomás: „Ne félj\, hanem szólj\, és ne hallgass…” (9b) Milyen jól tette\, hogy nem hallgatott el\, és azt is\, hogy a helytartó előtti konfliktusban nem szólalt meg! A szólás és a hallgatás együtt válik Isten szolgájának és missziójának javára. \nRÉ21 289 • IÉ Mt 25\,1–13 • Zsolt 100 \nÉnek az eljövendőkről | 622 | Ébredj\, alvó\, hív a szózat! \nHeti zsoltár | 11 | Az Istenben bízom jó reménységgel \n\n\n„Majd fölment az Úr házába…”Ézs 37 \n\n\n1 Amikor Ezékiás király ezeket meghallotta\, megszaggatta ruháját\, zsákruhát öltött magára\, majd bement az Úr házába. 2 Azután elküldte Eljákímot\, a palota felügyelőjét\, Sebná kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához\, Ámóc fiához. 3 Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak\, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap\, mint mikor a gyermek az anyaméh szájáig jut\, de nincs erő megszülni őt. 4 Talán meghallja Istened\, az Úr a kincstárnok szavait\, akit ideküldött ura\, az asszír király\, hogy gyalázza az élő Istent\, és talán megbünteti Istened\, az Úr azokért a szavakért\, amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért! 5 Amikor Ezékiás király emberei megérkeztek Ézsaiáshoz\, 6 így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok meg uratoknak: Így szól az Úr: Ne ijedj meg azoktól a szavaktól\, amelyeket hallottál\, amelyekkel az asszír király emberei káromoltak engem. 7 Íme\, én olyan lelket adok bele\, hogy hírt hallva visszatérjen országába; saját országában pedig kard által ejtem el. 8 A kincstárnok visszatért\, de az asszír királyt már Libná ellen harcolva találta\, mert meghallotta\, hogy elvonult Lákísból. 9 Az asszír király ugyanis azt hallotta\, hogy Tirháká\, Etiópia királya háborúba indult ellene. Amikor ezt meghallotta\, követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel: 10 Mondjátok meg Ezékiásnak\, Júda királyának: Ne engedd\, hogy rászedjen téged Istened\, akiben bízva azt gondolod\, hogy nem kerül Jeruzsálem az asszír király kezébe! 11 Hiszen te is hallottad\, hogy mit műveltek Asszíria királyai a többi országban\, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz? 12 Megmentették-e más népek istenei azokat\, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt\, Recefet és Eden fiait\, akik Telasszárban voltak? 13 Hol van Hamát királya\, Arpád királya és Szefarvajim városának a királya meg Héna és Ivvá? 14 Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment az Úr házába\, és kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt. 15 És így imádkozott Ezékiás az Úrhoz: 16 Seregek Ura\, Izráel Istene\, aki a kerúbokon trónolsz! Egyedül te vagy a föld minden országának Istene\, te alkottad az eget és a földet! 17 Uram\, fordulj hozzám figyelmesen\, és hallgass meg! Uram\, nyisd ki a szemedet\, és láss! Halld meg Szanhérib minden beszédét\, aki ideküldte ezt az embert\, hogy gyalázza az élő Istent! 18 Igaz\, Uram\, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. 19 Isteneiket tűzre vetették\, mert azok nem is voltak istenek\, hanem csak emberi kéz csinálmányai\, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket. 20 De most te\, Urunk\, Istenünk\, szabadíts meg bennünket az ő kezéből\, hadd tudja meg a föld minden országa\, hogy te vagy egyedül az Úr! 21 Akkor Ézsaiás\, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az Úr\, Izráel Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanhérib\, Asszíria királya miatt\, 22 ezt az igét jelentette ki róla az Úr: Megvet\, gúnyol téged Sion szűz leánya\, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya! 23 Kit gyaláztál és káromoltál\, ki ellen emeltél szót? Kire néztél gőgös szemmel? Izráel Szentjére! 24 Embereid által az Urat gyaláztad\, amikor ezt mondtad: Sok harci kocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyekre\, a meredek Libánonra is. Kivágtam sudár cédrusait\, válogatott ciprusfáit; eljutottam legtávolabbi csúcsára\, legsűrűbb erdejébe is. 25 Kutat ástam\, és ittam vizet; lépteimmel kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden ágát. 26 Nem hallottad még\, hogy én ezt régóta elvégeztem\, jó előre kiterveltem? Most csak véghezviszem\, hogy halomra dőljenek\, rommá legyenek az erődített városok. 27 Lakóinak ereje elfogyott\, megrettentek\, megszégyenültek; olyanok lettek\, mint a mezei növény\, mint a gyenge fűszál\, a háztetőn nőtt fű\, amely elszárad\, mielőtt szárba szökken. 28 Én tudom\, ha leülsz\, ha kimégy vagy bejössz\, és ahogyan tombolsz velem szemben! 29 Mivel tombolsz velem szemben\, és elbizakodott beszéded fülembe jutott\, horgomat orrodba vetem\, zablámat a szádba\, és visszaviszlek azon az úton\, amelyen idejöttél! 30 Neked pedig ezt a jelet adom: Ebben az évben azt eszitek\, ami a tarlón nő\, a második évben azt\, ami annak a magvaiból hajt\, a harmadik évben azonban vessetek és arassatok\, ültessetek szőlőt\, és egyétek gyümölcsét! 31 Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából\, azok újra gyökeret vernek lenn\, és gyümölcsöt hoznak fenn. 32 Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék\, és a Sion hegyéről azok\, akik megmenekülnek. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt! 33 Azért ezt mondja az Úr Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba\, és nyilat sem lő rá\, nem fordít feléje pajzsot\, ostromsáncot sem épít ellene. 34 Azon az úton tér vissza\, amelyen jött\, de ebbe a városba nem jut be – így szól az Úr. 35 Pajzsa leszek ennek a városnak\, és megszabadítom önmagamért meg az én szolgámért\, Dávidért. 36 Akkor eljött az Úr angyala\, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek\, mindenfelé holttestek hevertek. 37 Ekkor Szanhérib\, Asszíria királya fölkerekedett\, visszavonult Ninivébe\, és ott is maradt. 38 Egyszer aztán\, amikor éppen istenének\, Niszróknak a templomában imádkozott\, a fiai\, Adrammelek és Szárecer levágták karddal\, maguk pedig elmenekültek Ararát földjére. Utána a fia\, Észarhaddón lett a király. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(14) „Majd fölment az Úr házába…” (Ézs 37) \nMai Igénk az előző fejezetben leírtak folytatása. Ezékiás fenyegető levelet is kapott az asszír király megbízottjától. Tartalmára nézve ultimátumot. Arról szólt\, milyen súlyos következménye lesz annak\, ha Jeruzsálemet nem adják át harc nélkül az asszíroknak. Lélektani hadviselés. Elvenni az ostromlandó város lakosságának reménységét. Intő példaként utalt az asszírok győztes háborúira. Ez a sors vár majd Júda népére is\, mert nem lesz\, aki segítsen. Mit lehet ilyen helyzetben tenni\, amikor szóban és írásban világosan tudtára adták Ezékiás királynak\, hogy nincs értelme semmiféle ellenállásnak? Nos\, nem tartott sietve haditanácsot. Nem osztotta ki a feladatokat\, hogy ostrom esetén kinek mi a teendője. A fenyegető levelet bevitte a templomba. Kiterítette\, s ezzel mintegy bemutatta Istennek: lásd\, Uram\, ezt mondják a tények. Olyan itt a király\, mint a gyermek\, aki a törött játékát az édesapja kezébe teszi – azzal a bizalommal\, hogy ő biztosan tud megoldást találni rá. Lett megoldás. Isten Ézsaiás által szabadulást ígért. Maga az Úr lesz pajzsa a városnak (35). Éjjel az Úr angyala levágott száznyolcvanötezer asszírt\, királyuk pedig elvonult onnan. Fenyegető helyzetünkkel\, csorbult reménységünkkel járuljunk az Úr elé!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-324/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251121
DTEND;VALUE=DATE:20251122
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251121T110804Z
LAST-MODIFIED:20251121T110804Z
UID:11889-1763683200-1763769599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Háborgott a lelke\, mert látta\, hogy a város tele van bálványokkal…”ApCsel 17\,16–21 \n\n\n16 Miközben Pál Athénban várta őket\, háborgott a lelke\, mert látta\, hogy a város tele van bálványokkal. 17 Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel\, a főtéren pedig azokkal\, akiket éppen ott talált. 18 Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik\, hogy idegen istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette. 19 Ekkor megfogták\, az Areopágoszra vitték\, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e\, mi az az új tanítás\, amelyet hirdetsz? 20 Mert amint halljuk\, idegen dolgokkal hozakodsz elő\, szeretnénk tehát megérteni\, hogy miről is van szó. 21 Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket\, mint azzal\, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata\n\n\n\n„Háborgott a lelke\, mert látta\, hogy a város tele van bálványokkal…” (16) Nagy volt az apostol problémája\, hiszen egy multikulturális\, egyetemi városba csöppent bele. Mintha egy külföldi egyetemi campuson járnánk ennek minden hozadékával\, ott van például a rengeteg szentély a különböző isteneknek. A sokszínűség veszélye\, hogy az egyetlen lényegesről\, Istenről vonja el a figyelmet. Mi csak Őt keressük\, az egyedüli igaz Urat! \nRÉ21 138 \nNapi ének | 617 | A mi szívünk csak tehozzád \n\n\n„Tóvá lesz a délibáb…”Ézs 35 \n\n\n1 Örülni fog a puszta és a szomjú föld\, vigad a pusztaság\, és kivirágzik\, akár egy liliom. 2 Virágba borul és vigad\, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában\, a Karmel és a Sárón díszében. Meglátják az Úr dicsőségét\, Istenünk méltóságát. 3 Erősítsétek a lankadt kezeket\, tegyétek erőssé a megroskadt térdeket! 4 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek\, ne féljetek! Íme\, jön Istenetek\, és bosszút áll\, jön Isten\, és megfizet\, megszabadít benneteket! 5 Akkor majd kinyílnak a vakok szemei\, és megnyílnak a süketek fülei. 6 Akkor majd úgy szökell a sánta\, mint a szarvas\, és ujjong majd a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztában\, és a kietlen tájon patakok. 7 Tóvá lesz a délibáb\, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak\, nád és káka fog teremni. 8 Jól megépített útja lesz\, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan\, csak az Úr népe járhat rajta\, bolondok nem tévednek rá. 9 Nem lesz ott oroszlán\, nem járnak rajta ragadozók\, eggyel sem találkoznak ott\, hanem a megváltottak fognak járni rajta. 10 Így fognak visszatérni azok\, akiket az Úr kiváltott\, és ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre\, boldog örömben lesz részük\, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(7) „Tóvá lesz a délibáb…” (Ézs 35) \nAz eddigi sok hányattatás után Isten jót gondolt népéről. Elhozza számára a megváltás idejét\, amikor nem lesz majd pusztaság és élettelenség\, hanem mindeneket átható megújulás érvényesül. Mind csupa vigasztaló üzenet. Visszatér a teremtés utáni eszményi ősállapot\, amely megtört az ember Isten elleni lázadása következtében. Az Úr szabadításában járó ember meghökkentő eseményeket él át. „Tóvá lesz a délibáb” – mondja a próféta. A pusztaságban eltévedt embert időnként fenyegette a sivatagi szomjhalál réme. Ám a távolban vizet vélt látni. Erejét összeszedve\, elindult felé\, de rájött\, hogy amit látott\, a természet gonosz játéka\, mert a forró levegő délibábot festett a távoli tájra. Ha a lépteinket nincs mihez igazítanunk\, hatalmas köröket írunk le\, mert nem egyformán lépünk mindkét lábunkkal. A pusztában célt tévesztett ember rájön\, hogy ugyanoda jutott\, ahonnét korábban elindult. De nemcsak a pusztaságban jár így az ember. Olykor valószerűtlennek\, délibábnak tartjuk azt\, amit Isten mond\, amit hitünkkel mégis megértünk valahogy. Csak délibáb az! – legyintünk lemondóan. Ám Isten megcselekszi\, hogy ha minden látszat ellenére engedelmes szívet és hitet lát\, valóra váltja az álmokat. Nem az álmodozásokat\, hanem az imádságban megharcolt elképzeléseket.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-323/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251120
DTEND;VALUE=DATE:20251121
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251120T081619Z
LAST-MODIFIED:20251120T081619Z
UID:11886-1763596800-1763683199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Napról napra kutatták az írásokat!”ApCsel 17\,10–15 \n\n\n10 A testvérek pedig még aznap éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek\, bementek a zsidók zsinagógájába. 11 Ezek nemesebb lelkűek voltak\, mint a thesszalonikaiak\, teljes készséggel fogadták az igét\, és napról napra kutatták az Írásokat\, hogy igaz-e\, amit Pál mond. 12 Sokan hittek tehát közülük\, sőt a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. 13 De amint megtudták a thesszalonikai zsidók\, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét\, odajöttek\, és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. 14 Akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált\, hogy menjen a tengerpartra. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. 15 Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig\, majd visszatértek azzal az utasítással\, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata\n\n\n\nBéreában egészen más emberekkel találkozott az apostol\, hiszen az itt élő zsidók és görögök nyitottak voltak Isten üzenetének meghallására és befogadására. Áldást élhetett át az apostol. „Napról napra kutatták az írásokat!” (11) Együtt mondhatjuk Ady Endrével: „És hogyha néha-néha győzök\, / Ő járt\, az Isten\, járt előttem…” Adjunk hálát neki a győzelmekért! \nRÉ21 233 \nZsoltárdicséret | 168 | Ne hagyj elesnem \n\n\n„…haragra lobbant…”Ézs 34 \n\n\n1 Jöjjetek ide\, népek\, halljátok\, figyeljetek\, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él\, a világ és minden szülötte! 2 Megharagudott az Úr valamennyi népre\, haragra lobbant egész seregükre\, kiirtja\, vágóhídra viszi őket. 3 Az elesettek kidobva hevernek\, bűzt árasztanak a hullák\, a hegyek is tocsognak a vértől. 4 Széthull az ég minden serege\, összecsavarodik az ég\, mint egy könyvtekercs; úgy lehull egész serege\, ahogy a levél lehull a szőlőről\, vagy ahogy a lomb a fügefáról. 5 Vért akar inni mennyei kardom\, ezért lesújt Edómra\, a népre\, amelyet kiirtásra ítéltem. 6 Az Úr kardja csupa vér\, csepeg róla a zsír\, bárányok és bakok vére\, kosok veséjének kövérje\, mert áldozatot tart az Úr Bocrában\, nagy mészárlást Edóm országában. 7 Hullanak a bivalyok\, és a marhák az erős bikákkal együtt. Vértől részegedik meg a földjük\, kövérjétől lesz zsíros ott a por. 8 Mert az Úr bosszúállásának napja ez\, a megtorlás esztendeje Sion perében. 9 Patakjai szurokká változnak\, pora kénkővé válik\, földje pedig égő szurokká. 10 Nem alszik el sem éjjel\, sem nappal\, szüntelenül gomolyog a füstje. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad\, soha senki nem jár arra. 11 Pelikán és bölömbika veszi majd birtokba\, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Mert kifeszíti fölötte az Úr a mérőzsinórt\, hogy kietlenné váljon\, és a mérőónt\, hogy pusztává legyen. 12 Nemesei senkit sem kiáltanak királlyá\, vezetői mind semmivé lesznek. 13 Palotáit gaz veri föl\, erődjeit csalán és tüskebozót. Sakálok hajléka lesz\, struccmadarak tanyája. 14 Ott találkozik a vadmacska a hiénával\, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen az éjjeli boszorkány\, ott talál magának nyugvóhelyet. 15 Ott fészkel a bagoly\, oda rakja tojásait\, melengeti és kikölti azokat a maga árnyékában. Ott gyülekeznek a kányák: az anyamadár és a párja. 16 Keressétek majd ki az Úr könyvéből\, és olvassátok el! Egy sem fog hiányozni ezek közül\, sem egyik\, sem másik nem marad távol\, hiszen az Úr ad parancsot nekik\, az ő lelke gyűjti össze őket. 17 Ő sorsolta ki ezt nekik\, az ő keze mérte ki mérőzsinórral a részüket. Birtokba veszik azt örökre\, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(2) „…haragra lobbant…” (Ézs 34) \nÉzsaiásnak vagy talán egy későbbi tanítványának ebben a próféciájában az Úr haragja utolérte a népeket\, amit Edóm megítélésével ábrázol. Az edómiak Ézsau leszármazottjai voltak\, tehát testvérnép (5Móz 23\,8). Izráellel közös történetük mégis sok háborúságról szól. Akadályozták a pusztában vándorló Izráelt\, hogy az országukon átvonuljanak (4Móz 20\,18)\, ezért azt megkerülve tudtak csak továbbhaladni. Dávid megszerezte az edómi réz- és vasbányák fölötti rendelkezést\, birtokolta a dél-arábiai karavánút felügyeletét\, utat nyitva a Vörös-tenger felé. Később\, Jeruzsálem babiloniak általi elfoglalásakor az edómiak örvendeztek a város elestén\, sőt a kifosztásában is részt vettek (vö. Abd 10–14; Zsolt 137\,7; Ez 25\,12–14). E terhelt múlt miatt az Úr és népe ellenségének számítottak. A próféta a jellemző tulajdonságokból kialakítja magában az edómi nép képét\, amelyből Júda és az Úr ellensége rajzolódik ki. Isten nem tűri a másik boldogulását akadályozó és a testvér kárán örvendező „edómi” lelkületet. Ezért lobbant haragra (2). Szeretete teljességében ez az izzó harag egyszer Jézusra csapott le\, hogy helyettes áldozatából kialakulhasson a krisztusi ember megújult lelkülete.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-322/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251116
DTEND;VALUE=DATE:20251117
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251116T130854Z
LAST-MODIFIED:20251116T130854Z
UID:11880-1763251200-1763337599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„erősödtek a hitben\, és naponként gyarapodtak lélekszámban”ApCsel 16\,1–5 \n\n\n1 Így jutott el Derbébe\, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány\, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia\, 2 akiről jó bizonyságot tettek a lisztrai és ikóniumi testvérek. 3 Pál magával akarta őt vinni\, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta\, hogy az apja görög volt. 4 Amikor végigjárták a városokat\, átadták nekik azokat a határozatokat\, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak\, hogy tartsák meg azokat. 5 A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben\, és naponként gyarapodtak lélekszámban. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata\n\n\n\nSzakaszunkban a helyi gyülekezetekkel kapcsolatban azt olvassuk\, hogy: „erősödtek a hitben\, és naponként gyarapodtak lélekszámban” (5). A gyülekezetgondozásnak pontos módszerét nem adja elénk az apostol\, de a sorok között két dolgot kiolvashatunk. Először is szeretettel voltak gondozva\, „végigjárták a városokat”\, személyes látogatások történtek. Másik oldalról pedig azt látjuk\, hogy a különböző közösségek törekedtek az egységre\, átadták és továbbadták azokat a határozatokat\, amiket Jeruzsálemben hoztak. Imádkozzunk ma\, hogy egyházunkban az egység megvalósuljon\, s tegyünk mi is érte! \nRÉ21 138 • IÉ Jób 14\,1–17 • Zsolt 123 \nNapi ének | 613 | Midőn eljön az én órám \nHeti zsoltár | 49 | Hallgassátok meg\, minden nemzetek \n\n\n„Bizonyosan megkegyelmez az Úr…”Ézs 30\,19–33 \n\n\n19 Ne sírj többé\, Sion népe\, Jeruzsálem lakója! Bizonyosan megkegyelmez az Úr\, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja\, válaszol neked. 20 És bár szűkösen adott kenyeret\, és kimérte a vizet az Úr\, nem állítják többé félre tanítódat\, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat. 21 Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok\, se jobbra\, se balra le ne térjetek! 22 Tisztátalannak fogod tartani az ezüsttel bevont bálványaidat és az arannyal borított istenszobraidat. Kihajítod azokat\, mint valami undorító dolgot\, ezekkel a szavakkal: Ki innen veletek! 23 Ő pedig esőt ad a magra\, amellyel beveted a földed\, és kenyeret ad a föld terméséből\, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas mezőn legel azon a napon. 24 Az ökrök és a szamarak\, amelyek a szántóföldön dolgoznak\, sózott abrakot esznek\, amelyet lapáttal és villával raknak majd eléjük. 25 Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák lesznek\, vízvezető árkok\, a nagy öldöklés napján\, amikor leomlanak a vártornyok. 26 Olyan lesz a sápadt hold fénye\, mint az izzó nap fénye\, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz\, a nappali fény hétszerese azon a napon\, amikor az Úr bekötözi népe sérülését\, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet. 27 Maga az Úr jön a távolból\, haragja lángol\, egyre emelkedik\, méltóságteljesen. Ajkán bősz harag\, nyelve\, mint a perzselő tűz\, 28 lehelete olyan\, mint az áradó patak\, amely az ember nyakáig ér. Szakadozott rostában rostálja a népeket\, és tévútra vezető zablát vet a népek szájába. 29 Akkor majd úgy fogtok énekelni\, mint az ünnepszentelés éjjelén\, és szívből örvendeztek majd\, mint a zarándok\, aki fuvolaszó mellett az Úr hegyére\, Izráel Kősziklájához érkezik. 30 Fölmorajlik az Úr fenséges szava\, láthatóvá lesz sújtó karja\, felbőszült haragjában\, perzselő tűz lángjában\, orkánban\, zivatarban és jégverésben. 31 Asszíria megretten az Úr szavától\, aki bottal sújt le rá! 32 Valahányszor lesújt a büntető vessző\, amellyel veri az Úr\, dob és citera szól\, míg ő harcra emelt kézzel küzd ellene. 33 Mert régóta készen van a vesztőhely\, készen áll a királynak is\, mélyre és szélesre készítve\, bőven van tűz is\, fa is. Az Úr lehelete úgy lobbantja lángra\, mint egy kénköves patakot. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(19) „Bizonyosan megkegyelmez az Úr…” (Ézs 30\,19–33) \nA fejezet elején a próféta még igen éles bírálattal illette Isten népét. Most pedig a kegyelmes Isten munkálkodását vázolja fel. Mintha a két próféciát nem is ugyanaz a kéz írta volna. Lehet\, hogy nem\, de az kétségen felüli\, hogy Isten legutolsó szava sosem az ítélet és a számonkérés\, hanem a kegyelembe fogadás (vö. 1Tim 2\,4). Van\, hogy a fenyíték elkerülhetetlen\, mert a hitehagyásnak következményei vannak\, ám az Úr az övéit szeretné a balból a jobb kezébe visszavenni. Kálvin írja ennek az Igének a magyarázatához: „Az Úr jóllehet nagy nyomorúságba enged jutni bennünket\, ám végül ismét megörvendeztet\, és alapot teremt az örömre\, amikor éppen az ő gyülekezetét építi.” A prófécia „Sion népének” szól. Azoknak\, akik azon a helyen vannak\, amelyet az Úr választott magának (Zsolt 132\,13)\, ahol vele mint szabadító Úrral találkozni lehetett. Akiben tehát megvan az Istennel való találkozás\, a vele való közösség igénye\, részesévé válhat annak az ígéretnek\, hogy „bizonyosan megkegyelmez az Úr”. Boldog\, aki Isten fenyítő kezében is meglátja az atyai kezet. Az Úr a hívő élet nagy esélyét kínálja: „…ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja\, válaszol…” (19).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-321/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251114
DTEND;VALUE=DATE:20251115
DTSTAMP:20260514T150324
CREATED:20251114T073128Z
LAST-MODIFIED:20251114T073128Z
UID:11878-1763078400-1763164799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mert a Szentlélek jónak látta\, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak…”ApCsel 15\,22–35 \n\n\n22 Akkor az apostolok és a vének\, az egész gyülekezettel együtt jónak látták\, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül\, és elküldjék őket Pállal és Barnabással Antiókhiába: mégpedig Júdást\, akit Barsabbásnak hívtak\, és Szilászt\, akik vezető emberek voltak a testvérek között. 23 Ezt a levelet küldték velük: „Mi\, az apostolok és a vének\, a ti testvéreitek\, az antiókhiai\, szíriai és kilikiai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! 24 Mivel meghallottuk\, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket\, és szavaikkal feldúlták lelketeket – pedig mi nem adtunk nekik megbízást –\, 25 egymás között egyetértésre jutva\, jónak láttuk\, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal\, 26 olyan emberekkel\, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. 27 Elküldtük tehát Júdást és Szilászt\, hogy ők maguk is elmondják nektek ugyanezt élőszóban. 28 Mert jónak látta a Szentlélek és mi is\, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél: 29 hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól\, a vértől\, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek\, jól teszitek. Legyetek egészségben!” 30 Ők tehát\, miután útnak indították őket\, lementek Antiókhiába\, összehívták az egész gyülekezetet\, és átadták a levelet. 31 Amikor felolvasták\, megörültek a bátorításnak. 32 Júdás és Szilász\, akik maguk is próféták voltak\, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. 33 Azután ott időztek még egy darabig\, majd békességgel elbocsátották őket a testvérek azokhoz\, akik küldték őket. 34 De Szilász jónak látta\, hogy ott maradjon. 35 Pál és Barnabás pedig Antiókhiában maradt\, többekkel együtt tanítva és hirdetve az Úr igéjét. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Sándor Péter igemagyarázata\n\n\n\n„Mert a Szentlélek jónak látta\, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak…” (28) Isten Szentlelke nem udvariasságból kerül itt az első helyre. Az Apostolok cselekedeteit olvasva újra és újra hangsúlyos lesz\, hogy a Szentlélek az\, aki Isten népét vezeti\, aki ott áll az útkereszteződésekben\, aki elhívja a szolgálattevőket\, aki vezeti őket az úton\, aki nem engedi\, hogy téves utakon járjanak. A pogányokból lett keresztyén közösségek békességét is ő munkálja. A te döntéseidet megelőzi a Szentlélek döntése? \nRÉ21 119 \nEsti dicséret | 681 | Krisztus\, ki vagy nap és világ \n\n\n„Jaj Aríélnek\, Aríélnek\, a városnak…”Ézs 29 \n\n\n1 Jaj Aríélnek\, Aríélnek\, a városnak\, ahol Dávid táborozott! Évek telnek egymás után\, ünnepek váltják egymást\, 2 azután ostromot indítok Aríél ellen. Akkor lesz nagy sírás-rívás\, mert égő oltárrá teszem. 3 Táborral veszlek körül\, sáncot vonok köréd\, felállítom az ostromműveket. 4 Megalázottan fogsz beszélni a földön\, és megtörten hangzik szavad a porból. Olyan lesz a hangod\, mint a föld alatti kísérteté\, és szavad a porból suttog. 5 De ízzé-porrá törik ellenségeid serege\, a szálló pelyvához hasonló lesz az erőszakosok hada. Egy szempillantás alatt következik be! 6 Mert a Seregek Ura meglátogat téged mennydörgés\, földrengés\, nagy zúgás\, viharos forgószél és emésztő tűz lángjai között. 7 Olyan lesz\, mint az álom\, mint egy éjszakai látomás valamennyi nép serege\, amely Aríél ellen hadakozott\, és mindazok\, akik ostromot indítottak hadereje és sziklavára ellen. 8 Mint az éhező\, aki azt álmodja\, hogy eszik\, de ha fölébred\, üres a gyomra\, vagy mint a szomjazó\, aki azt álmodja\, hogy iszik\, de ha fölébred\, eltikkadt és szomjas\, úgy jár a népek egész serege\, amely Sion hegye ellen hadakozott. 9 Ámuljatok és bámuljatok\, vakoskodjatok és vakuljatok meg! Legyetek részegek\, de ne bortól\, tántorogjatok\, de ne az italtól! 10 Mert rátok árasztotta az Úr a kábultság lelkét. Bezárta szemeiteket: a prófétákat\, befödte fejeiteket: a látnokokat. 11 Olyan lett számotokra minden látomás\, mint a lepecsételt irat szavai. Ha írástudó ember kezébe adják\, és azt mondják: Olvasd el! – ő azt válaszolja majd: Nem tudom\, mert le van pecsételve. 12 Ha pedig írástudatlannak adják az iratot\, és ezt mondják: Olvasd el ezt! – ő azt válaszolja majd: Nem tudok olvasni. 13 Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám\, és ajkával dicsőít engem\, de szíve távol van tőlem\, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat\, 14 azért én úgy bánok majd ezzel a néppel\, hogy csodálkozni fog\, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének\, az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul. 15 Jaj azoknak\, akik el akarják titkolni tervüket az Úr elől! Sötétben hajtják végre tettüket\, mert azt gondolják: Ki láthat meg minket\, ki ismerhetne ránk? 16 Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?! 17 Már csak kevés idő van hátra\, és a Libánon kertté válik\, a kert pedig erdőnek látszik. 18 Azon a napon a süketek is meghallják az írás szavait\, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után. 19 Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban\, a legszegényebbek is örvendezni fognak Izráel Szentje előtt\, 20 mert vége lesz a zsarnoknak\, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat\, akiknek gonoszságon jár az eszük\, 21 akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben\, és tőrbe ejtik azt\, aki meg meri feddni őket a kapuban\, és mindenféle ürüggyel megfosztják jogától az igazat. 22 Ezért így szól Jákób házához az Úr\, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób\, nem sápad el többé az arca\, 23 mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját\, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét\, és rettegnek Izráel Istenétől. 24 A tévelygő lelkek észhez térnek\, és a zúgolódók levonják a tanulságot. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(1) „Jaj Aríélnek\, Aríélnek\, a városnak…” (Ézs 29) \nA próféta Aríél nevét említi. A több közül azt az értelmezést fogadjuk el\, hogy a jeruzsálemi templom tűzterét jelenti (Ez 43\,15 k.)\, de átvitt értelemben a helyet\, ahol az áldozatot bemutatták: Jeruzsálemet. Az Aríél név fordítható „Isten oroszlánja” értelemben is. Ha a próféciában erre (is) történik utalás\, az Júda nemzeti öntudatára vonatkozik. A hallgatóság ezt is bele érthette\, de az áldozati oltárra is gondolhatott. Kultusz és az isteni kiválasztáson alapuló nemzeti öntudat egymást erősíthette volna\, ám az előbbi tartalmát vesztette\, a nemzeti öntudatból pedig kihalt a lényeg: a személyes kapcsolat a kiválasztó Istennel. A rítusok látszólag rendben zajlottak\, de megmaradtak külsőségnek\, hiányzott belőlük a belső odaszánás. Nem volt hatásuk az életre. Ez azóta is meg-megtörténik. Szokták mondani\, az igazi istentisztelet vasárnap 11-től a következő vasárnap 10-ig tart. A hétköznapokban ismerszik meg\, mi az értelme a templomban töltött időnek. Isten ma még jajszavak hirdetése nélkül szeretné a hitünket megújítani\, hogy bizalmunkat a győzelmes Krisztusba\, Júda oroszlánjába (Jel 5\,5) vessük. Így nemzeti létformánk hordozóedénye lehet Krisztus ismeretének; az időhöz kötött hordozhatja az örökkévalót.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-320/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR