BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.20//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20240331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20241027T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20250330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20251026T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20260329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20261025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250701T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250731T170000
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250703T100823Z
LAST-MODIFIED:20250703T100823Z
UID:11557-1751356800-1753981200@nemmind1.hu
SUMMARY:Gulyás Pál: A méhekhez
DESCRIPTION:Süt a szép Nap\, szép virágot\nnyit a boldog július\,\nmost születnek a villámok\,\nott\, ahol az ég borús.\nKicsi méhek\, ti a füvek\nhalkan zörgő fiai\,\nlegyetek a nyárhoz hűek\,\najtajához hajlani!…”
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/gulyas-pal-a-mehekhez/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250703
DTEND;VALUE=DATE:20250704
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250703T071003Z
LAST-MODIFIED:20250703T071003Z
UID:11555-1751500800-1751587199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Amikor az Úr megérezte a kedves illatot\, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt”1Móz 8 \n\n\n1 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról\, sem azokról a vadállatokról és jószágokról\, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre\, és a víz apadni kezdett. 2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből. 3 Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről\, és százötven nap múlva leapadt a víz. 4 A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben. 5 A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. 6 Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát\, amelyet csinált\, 7 és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért\, amíg föl nem száradt a víz a földről. 8 Kiengedett egy galambot is\, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. 9 De a galamb nem tudott leszállni\, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét\, megfogta\, és bevette magához a bárkába. 10 Várakozott még újabb hét napig\, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. 11 Estére megjött hozzá a galamb\, és íme\, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé\, hogy leapadt a víz a földről. 12 Várakozott még újabb hét napig\, és kiengedte a galambot\, de az már nem tért vissza hozzá. 13 A hatszázegyedik esztendőben az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét\, és látta\, hogy már fölszáradt a föld. 14 A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld. 15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: 16 Jöjj ki a bárkából feleségeddel\, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! 17 Mindenféle élőlényt\, amely csak veled van: madarat\, szárazföldi állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal\, hadd nyüzsögjenek a földön\, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! 18 Kijött tehát Nóé fiaival\, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. 19 Minden élőlény\, minden csúszómászó\, minden madár\, minden\, ami mozog a földön\, csoportonként kijött a bárkából. 20 Azután oltárt épített Nóé az Úrnak\, majd vett minden tiszta szárazföldi állatból és minden tiszta madárból\, és égőáldozatot mutatott be az oltáron. 21 Amikor az Úr megérezte a kedves illatot\, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt\, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva\, és nem irtok ki többé minden élőt\, ahogyan most cselekedtem. 22 Amíg csak föld lesz\, nem szűnik meg a vetés és az aratás\, a hideg és a meleg\, a nyár és a tél\, a nappal és az éjszaka. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\nNehéz lehetett Nóénak a bárkában várni. Már nem esett\, de még víz borított mindent. Újra és újra kiküldött egy madarat\, hogy lássa\, mi a helyzet odakint. Először semmi\, aztán ismét semmi\, majd egy kis remény\, és végül\, negyedjére megjött a bizonyosság. Ez a helyzet a mi imádságainkkal is: gyakran ezekre sem azonnal jön meg a felelet. Néha csak sokára\, sok-sok imádság után. Nóé példája arra biztat minket\, hogy ne adjuk fel: Istenhez nem hiába könyörgünk! \nRÉ21 721 \nZsoltárének | 810 | Áldjátok Istent szent templomában \n\n\n„…megérintette…”Mk 1\,40–45 \n\n\n40 Odament hozzá egy leprás\, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod\, megtisztíthatsz. 41 Jézus megszánta\, kezét kinyújtva megérintette\, és így szólt hozzá: Akarom\, tisztulj meg! 42 És a lepra azonnal eltűnt róla\, és megtisztult. 43 Jézus ráparancsolva azonnal elküldte\, 44 és ezt mondta neki: Vigyázz\, senkinek ne mondj semmit\, hanem menj el\, mutasd meg magad a papnak\, és ajánld fel tisztulásodért mindazt\, amit Mózes rendelt\, bizonyságul nekik! 45 Az pedig elment\, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet\, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan egyetlen városba sem\, hanem kint\, lakatlan helyeken tartózkodott\, és odamentek hozzá mindenfelől. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(41) „…megérintette…” (Mk 1\,40–45) \nFertőző betegeket\, tisztátalan embereket tilos volt megérinteniük a zsidóknak. Számunkra is vannak „leprás”\, kellemetlen emberek\, akiket elkerülünk. Léteznek kínos ügyek\, nehéz témák\, anyagi kérdések\, amelyeket – a „békesség kedvéért” – sokszor a munkahelyen\, baráti körben\, az egyházban\, gyülekezetünkben\, sőt a családban sem szeretünk érinteni. Miért? – Talán mert van a megoldatlan ügyeknek\, lehetetlen helyzeteknek olyan szintjük\, amellyel már nem tudunk\, nem akarunk mit kezdeni. Félünk\, hogy kifognak rajtunk\, megfertőznek\, bepiszkítanak\, legyűrnek\, befolyásolnak és kibillentenek viszonylagos biztonságunkból. Lehet\, hogy éppen bennünket kerülnek így. Pokolian nehéz helyzetek ezek. Mit lehet itt tenni? Hiszen gyengék vagyunk\, a „lepra” erősebb nálunk. Mai Igénk betege nem adta fel a harcot. Felrúgva minden józan belátást odaférkőzött Jézushoz\, és lábai elé borította életének egész tragédiáját\, mondva: „Ha akarod\, megtisztíthatsz.” Jézus pedig akarta\, „megszánta és megérintette” […]\, és megtisztult”. Ő nem fél\, hogy ráragad a lepra\, hiszen erősebb nála. Bennünket is megtisztíthat mindenféle tisztátalanságunkból\, ha elé borulunk! Számára nincsen érinthetetlen ember\, téma\, ügy. Ami embereknek lehetetlen\, az számára lehetséges. Hiszed-é ezt?
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-265/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250704
DTEND;VALUE=DATE:20250705
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250704T062217Z
LAST-MODIFIED:20250704T062217Z
UID:11559-1751587200-1751673599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek\, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel\, amely veletek van\, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre\, az lesz a jele a szövetségnek\, amelyet most a földdel megkötök.”1Móz 9 \n\n\n1 Isten megáldotta Nóét és fiait\, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok\, sokasodjatok\, és töltsétek be a földet! 2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár\, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. 3 Minden\, ami csak él és mozog\, legyen a ti eledeletek! Nektek adom mindezt éppúgy\, mint a zöld növényt. 4 De ne egyétek a húst az éltető vérrel együtt! 5 Bizony\, számon kérem a benneteket éltető vért! Minden állattól számon kérem azt\, és az embertől is számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. 6 Aki ember vérét ontja\, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert. 7 Ti azért szaporodjatok\, sokasodjatok\, népesítsétek be a földet\, sokasodjatok rajta! 8 Isten azt mondta Nóénak és fiainak: 9 Íme\, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal\, 10 meg minden élőlénnyel\, amely veletek van: madárral\, jószággal és minden szárazföldi vaddal\, mindennel\, ami a bárkából kijött\, minden földi élőlénnyel. 11 Szövetségre lépek veletek\, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt\, mert nem lesz többé özönvíz\, hogy elpusztítsa a földet. 12 Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek\, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel\, amely veletek van\, minden nemzedékkel örökre: 13 szivárványívemet helyezem a felhőkre\, az lesz a jele a szövetségnek\, amelyet most a földdel megkötök. 14 Amikor felhővel borítom be a földet\, és feltűnik a szivárvány a felhőn\, 15 akkor visszaemlékezem a szövetségemre\, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem\, amely testben él\, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására. 16 Ha ott lesz a szivárvány a felhőn\, látni fogom\, és visszaemlékezem az örök szövetségre\, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel\, amely testben él a földön. 17 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez lesz a jele annak a szövetségnek\, amelyet minden földi élőlénnyel kötöttem. 18 Ezek voltak Nóé fiai\, akik kijöttek a bárkából: Sém\, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja. 19 Ezek hárman Nóé fiai\, és ők népesítették be az egész földet. 20 Nóé\, a földműves volt az első\, aki szőlőt ültetett. 21 Egyszer bort ivott\, megrészegedett\, és meztelenre vetkőzött a sátrában. 22 Hám\, Kánaán ősatyja meglátta apja szemérmét\, és elmondta kint levő két testvérének. 23 Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját\, a vállukra terítették\, s háttal bemenve betakarták apjuk szemérmét\, de elfordították arcukat\, és így nem látták apjuk szemérmét. 24 Amikor Nóé kijózanodott\, és megtudta\, hogy mit tett vele a kisebbik fia\, 25 ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között! 26 Ezután ezt mondta: Áldott az Úr\, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! 27 Terjessze ki Isten Jáfetet\, lakjék Sém sátraiban! Legyen Kánaán a szolgája! 28 Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt. 29 Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt\, amikor meghalt. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\nAz ember nem lett jobb az özönvíz után\, Isten mégsem pusztítja el többé miatta a világot. De akkor hogy jön rendbe az\, amit elrontott a bűn? Úgy\, hogy Isten a Szentírásban feltárta előttünk a szeretet parancsát\, majd feláldozta értünk a fiát. Ő nemcsak a káosz vizeit fékezte meg\, de a halált is legyőzte\, megtörve a bűn erejét\, hogy semmi\, de semmi el ne szakíthasson bennünket az ő szeretetétől. Nem erővel\, nem erőszakkal\, de a hit és a Lélek által! \nRÉ21 141 \nNapi ének | 800 | Mindeddig vélem volt az Úr \n\n\n„…látva a hitüket…”Mk 2\,1–12 \n\n\n1 Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba\, és elterjedt a híre\, hogy otthon van. 2 Erre olyan sokan gyűltek össze\, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3 Oda akartak hozzá menni egy bénával\, akit négyen vittek. 4 De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá\, megbontották a tetőt ott\, ahol ő volt\, és a résen át leeresztették az ágyat\, amelyen a béna feküdt. 5 Jézus pedig látva a hitüket\, így szólt a bénához: Fiam\, megbocsáttattak a te bűneid. 6 Ott ültek néhányan az írástudók közül\, és így tanakodtak szívükben: 7 Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? 8 Jézus lelkében azonnal felismerte\, hogy így tanakodnak magukban\, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívetekben? 9 Melyik a könnyebb? Azt mondani a bénának\, hogy megbocsáttattak a te bűneid\, vagy azt mondani\, kelj fel\, vedd az ágyadat és járj? 10 Azért pedig\, hogy megtudjátok\, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: 11 Neked mondom\, kelj fel\, vedd az ágyadat\, és menj haza! 12 Az pedig felkelt\, azonnal felvette az ágyát\, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind\, dicsőítették Istent\, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk! \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(5) „…látva a hitüket…” (Mk 2\,1–12) \nBeszédes jelenet játszódik le a szemünk előtt mai Igénkben. Jézus általában nyilvános helyeken működött\, most azonban abba a kapernaumi házba gyűlik egyre nagyobb tömeg\, ahol „otthon” volt. Kegyesek és hitetlenek\, keresők és helyezkedők\, és „ott ültek néhányan az írástudók közül” is\, akik lesték\, miként köthetnének bele – a magánszférát sem tisztelve nyomulnak hozzá. Jézus engedi megsérteni személyes szabadságát\, ebédidejét\, mindenkinek rendelkezésre áll\, ott és akkor is Igét hirdet. Azt akarja\, hogy inkább az Igére figyeljenek\, hogy a jelek nagy bősége el ne nyomja a tanítást (Kálvin). Ezt a képet töri meg a meghökkentő esemény: egy bénát négy társa a lapostető megbontásával engedi le a szoba közepére. A hit és szeretet leleményes\, megtalálja a módját\, hogyan férjen Jézushoz akkor is\, ha a „hivatalosok” és bámészkodók elállják az utat. „Látva hitüket” – az eredeti szöveg jelentése: Jézus látta a segítők hitében a béna hitét is. „Soron kívül”\, szava hatalmával hirdet bűnbocsánatot ennek az embernek és állítja őt talpra. Csak a bűnbocsánat békíthet meg Istennel és egymással\, hogy aztán talajt kaphassunk a lábunk alá. Vajon képmutatásommal akadályozom a Jézushoz jutást\, vagy utat török hozzá a rászorultak számára is?
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-266/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250707
DTEND;VALUE=DATE:20250708
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250707T071208Z
LAST-MODIFIED:20250707T071208Z
UID:11562-1751846400-1751932799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”1Móz 12 \n\n\n1 Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről\, rokonságod közül és atyád házából arra a földre\, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek\, és megáldalak\, naggyá teszem nevedet\, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat\, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. 4 Abrám elment\, ahogyan azt az Úr mondta neki\, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt\, amikor kijött Háránból. 5 Fogta Abrám Szárajt\, a feleségét és Lótot\, a testvére fiát meg minden szerzeményüket\, amit csak szereztek\, mindenkit\, akire Háránban tettek szert\, és elindultak\, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére. 6 Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig\, Móre tölgyfájáig. Akkor még kánaániak éltek ezen a földön. 7 Az Úr megjelent Abrámnak\, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet. Ő pedig oltárt épített ott az Úrnak\, aki megjelent neki. 8 Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre\, és felverte sátrát: Bétel esett nyugatra\, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott az Úrnak\, és segítségül hívta az Úr nevét. 9 Azután útnak indult Abrám\, és továbbvonult a Délvidék felé. 10 Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba\, hogy jövevényként ott tartózkodjék\, mert súlyos volt az éhínség azon a földön. 11 Amikor már közel járt Egyiptomhoz\, ezt mondta feleségének\, Szárajnak: Nézd\, tudom\, hogy szép asszony vagy. 12 Ha meglátnak az egyiptomiak\, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek\, téged pedig életben hagynak. 13 Mondd hát azt\, hogy a húgom vagy\, hogy jó sorom legyen általad\, és ne öljenek meg miattad! 14 Így is történt. Amikor Abrám Egyiptomba érkezett\, az egyiptomiak látták\, hogy nagyon szép az asszony. 15 A fáraó főemberei is meglátták őt\, dicsérték a fáraónak\, és elvitték az asszonyt a fáraó házába. 16 Abrámnak pedig jó sora lett a felesége által: lettek neki juhai\, marhái és szamarai\, szolgái és szolgálóleányai\, szamárkancái és tevéi. 17 De nagy csapásokkal sújtotta az Úr a fáraót és házát Abrám felesége\, Száraj miatt. 18 Hívatta azért a fáraó Abrámot\, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem\, hogy a feleséged? 19 Miért mondtad\, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged\, fogd\, és menj! 20 Embereket is rendelt mellé a fáraó\, és azok kivezették őt\, feleségét és mindenét\, amije csak volt. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata\n\n\n\nKrisztusban minket is arra bátorít az ige\, hogy Ábrahám utódaiként útra keljünk\, legyünk Jézus követői\, hogy lelki (és néha fizikai) értelemben arra a helyre vezethessen\, amelyet ő mutat nekünk. Sosem azon van a hangsúly\, amit elhagyunk\, hanem azon\, amire hív az Úr. Ábrahámnak szólt\, Krisztusban teljesedett ki\, és benne mi is ebben az elhívásban kapunk részesedést: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (3). \nRÉ21 611 \nKönyörgés | 714 | Tehozzád jövünk már\, Istenünk \n\n\n„A szombat lett az emberért\, nem az ember a szombatért…”Mk 2\,23–28 \n\n\n23 És történt\, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át\, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. 24 A farizeusok így szóltak hozzá: Nézd\, miért tesznek szombaton olyat\, amit nem szabad? 25 Ő ezt kérdezte tőlük: Sohasem olvastátok\, mit tett Dávid\, amikor szükséget szenvedett\, és megéhezett ő is meg azok is\, akik vele voltak? 26 Miként ment be az Isten házába Ebjátár főpap idején\, és hogyan ette meg a szent kenyereket\, amelyeket nem szabad megenni másnak\, csak a papoknak\, és azoknak is adott\, akik vele voltak? 27 Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért\, nem az ember a szombatért; 28 tehát az Emberfia ura a szombatnak is. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(27) „A szombat lett az emberért\, nem az ember a szombatért…” (Mk 2\,23–28) \nEgyre több az ütközőpont Jézus és a farizeusok között. A szombat megtartása a ragaszkodás jele volt az Istennel kötött szövetséghez\, amelyben Izráel kifejezte\, nem felejti el Teremtőjét és Szabadítóját. Istentől rendelt nap\, az imádságé\, hálaadásé és pihenésé. Azt vallották\, a szombat megtartása őrzi meg a népet. A Messiás is csak akkor jön el\, ha hűségesen megtartják a szombatot. A farizeusok szemében a tanítványok „megélhetési bűnözők”\, és ehhez Jézus is asszisztál. Ahelyett\, hogy elhatárolódna tőlük\, ezt az eseményt használja fel\, hogy visszaadja a szombat törvényének eredeti értelmét. Isten a nyugalom napját arra szabadította fel\, hogy a vele való közösségben tanuljunk azzal boldogan\, hálásan élni\, hitünk erősödjék\, és a feladatainkat felelősen végezzük. Nem önmagáért adott intézmény\, hanem ajándék idő. Jézus pedig ezzel szabadon élt\, amikor nem állította le a kalásztépést. „Az Emberfia ura a szombatnak is.” Ő úr a megcsontosodott törvények és a törvény nélküli világ erői fölött is. Vajon ki és mi uralja a mi időnket\, gondolkodásunkat\, szemléletünket\, döntéseinket\, cselekedeteinket?
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-267/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250710
DTEND;VALUE=DATE:20250711
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250710T071920Z
LAST-MODIFIED:20250710T071920Z
UID:11564-1752105600-1752191999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„hitt az Úrnak\, és ő ezt számította be neki igazságul”1Móz 15 \n\n\n1 Ezek után az események után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj\, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. 2 De Abrám ezt mondta: Ó\, Uram\, Uram! Mit adhatsz nekem\, hiszen gyermektelen vagyok\, és házamat a damaszkuszi Elíézer örökli. 3 Nem adtál nekem utódot – mondta Abrám –\, ezért egy házamnál született szolga lesz az örökösöm. 4 Ám ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd\, hanem az lesz az örökösöd\, aki tőled fog származni. 5 Majd kivezette az Úr\, és azt mondta: Tekints föl az égre\, és számold meg a csillagokat\, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta. 6 Abrám hitt az Úrnak\, és ő ezt számította be neki igazságul. 7 Azután ezt mondta neki: Én az Úr vagyok\, aki kihoztalak Úr-Kaszdímból\, hogy neked adjam örökségül ezt a földet. 8 Abrám ezt kérdezte: Ó\, Uram\, Uram! Miből tudhatnám\, hogy én öröklöm azt? 9 Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt\, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost\, egy gerlicét és egy galambot! 10 Elhozta neki mindezeket\, azután középen kettéhasította őket\, és mindegyiknek a két felét egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem hasította ketté. 11 Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra\, de Abrám elkergette őket. 12 Napnyugtakor aztán Abrám mély álomba zuhant\, és rémítő nagy sötétség borult rá. 13 Ekkor az Úr azt mondta Abrámnak: Tudd meg\, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban\, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig. 14 De ítéletet tartok azon a népen is\, amelyet szolgálnak\, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan. 15 Te pedig békességgel térsz őseidhez\, és késő vénségedben temetnek el. 16 Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide\, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. 17 Amikor lement a nap\, és koromsötét lett\, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. 18 Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal\, és ígérte meg neki: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától a nagy folyamig\, az Eufrátesz folyamig\, 19 a kénieket\, a kenizzieket és a kadmóniakat\, 20 a hettitákat\, a perizzieket és a refáiakat\, 21 az emóriakat és a kánaániakat\, a girgásiakat és a jebúsziakat. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata\n\n\n\nJó látnunk\, hogy még Ábrahámban is ott van a bizonytalanság\, a kétely\, az elkeseredés. De azt is\, hogy ennek ellenére „hitt az Úrnak\, és ő ezt számította be neki igazságul” (6). Isten minket is szövetségébe hív\, a Krisztusban adott új szövetségre a belé vetett hit által\, és benne teljesedik ki az ő igazsága (vö. Róm 4; Gal 3; Jak 2). \nRÉ21 25 \nKönyörgés | 717 | Ó\, hova visz az út \n\n\n„…magához hívta\, akiket akart…”Mk 3\,13–21 \n\n\n13 Azután felment a hegyre\, és magához hívta\, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. 14 Tizenkettőt pedig\, akiket apostoloknak is nevezett\, kiválasztott arra\, hogy vele legyenek\, és azután elküldje őket\, hogy hirdessék az igét\, 15 és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket. 16 Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont\, akinek a Péter nevet adta\, 17 Jakabot\, Zebedeus fiát és Jánost\, Jakab testvérét\, akiknek a Boanérgesz nevet adta\, ami azt jelenti\, mennydörgés fiai; 18 továbbá Andrást és Fülöpöt\, Bertalant és Mátét\, Tamást és Jakabot\, Alfeus fiát\, Taddeust és Simont\, a Kananeust 19 és Júdás Iskáriótest\, aki el is árulta őt. 20 Azután hazament\, és ismét összegyűlt a sokaság\, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt. 21 Amikor ezt meghallották a rokonai\, odamentek\, hogy megfogják őt\, mivel azt mondták: megzavarodott. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(13) „…magához hívta\, akiket akart…” (Mk 3\,13–21) \nJézus az éjszakát a hegyen – Lukács szerint imádkozva (Lk 6\,12) virrasztotta végig\, mielőtt az őt követő tágabb tanítványi körből kiválasztott tizenkettőt\, akiket az ősegyház apostoloknak (küldött\, követ) is nevezett. (Jelképesen ők képviselték Izráel 12 törzsét.) Abban a korban a „hallgatók” választottak „professzort”\, a tanítványok tanítómestert\, és vele szinte együtt is éltek. Jézusnál nem lehetett jelentkezni\, nem írt ki pályázatot\, hogy a legalkalmasabbakat vegye maga mellé\, hanem azokat hívta magához\, „akiket akart”. Jézus egyedül az Atyával egyeztetett\, aki „Krisztusban kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt” (Ef 1\,5) A választottak gyülekezete nem is lehetne sokszínűbb\, mert nem érdeklődési kör\, műveltség\, képzettség vagy pártállás\, hanem a szuverén Isten belátása szerinti az összetétele. Nem azért\, hogy vitatkozzanak\, versengjenek vagy elmélkedjenek\, hanem hogy vele legyenek\, és azután elküldje őket\, hirdessék az Igét\, és a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket. Hozzá menni\, vele lenni\, és követként őt vinni másokhoz is: erre a szolgálatra választott minket is\, és alkalmasságunk is tőle van.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-268/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250714
DTEND;VALUE=DATE:20250715
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250714T080641Z
LAST-MODIFIED:20250714T080641Z
UID:11567-1752451200-1752537599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a városait\, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról\, és kivezette Lótot a pusztulásból\, amikor elpusztította azokat a városokat\, ahol Lót lakott.”1Móz 19 \n\n\n1 A két angyal estére Sodomába érkezett\, Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket Lót\, fölkelt\, eléjük ment\, és arccal a földre borult. 2 Ezt mondta: Térjetek be\, Uraim\, szolgátok házába\, töltsétek itt az éjszakát\, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek\, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem\, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. 3 Mivel azonban nagyon unszolta őket\, betértek hozzá\, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik\, kovásztalan kenyeret süttetett\, és ettek. 4 Mielőtt azonban lefeküdtek volna\, a város férfiai\, a sodomaiak körülvették a házat: ifjak és öregek\, az egész nép kivétel nélkül. 5 Bekiáltottak Lótnak\, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak\, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk\, hadd háljunk velük! 6 Lót kiment hozzájuk a bejárathoz\, de az ajtót bezárta maga mögött\, 7 és ezt mondta: Ugyan\, barátaim\, ne tegyetek rosszat! 8 Van két leányom\, akiknek még nem volt dolguk férfival: kihozom őket hozzátok\, és tegyetek velük\, amit jónak láttok! De ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit\, mivel hajlékomban kerestek oltalmat! 9 De azok így feleltek: Hordd el magad! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk\, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled\, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot\, és már majdnem betörték az ajtót. 10 De azok a férfiak kinyújtották a kezüket\, behúzták Lótot magukhoz a házba\, és bezárták az ajtót. 11 Az emberek apraját-nagyját pedig\, akik a ház bejárata előtt voltak\, vaksággal verték meg\, úgyhogy hiába igyekeztek\, nem találták meg az ajtót. 12 A férfiak akkor ezt kérdezték Lóttól: Ki van még itt\, aki hozzád tartozik? Vődet\, fiaidat és leányaidat meg mindenedet\, ami a tied a városban\, vidd el erről a helyről! 13 Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet\, mivel eljutott az Úrhoz az a nagy jajkiáltás\, amelyet okoztak. Az Úr azért küldött bennünket\, hogy elpusztítsuk a várost. 14 Lót tehát kiment\, és beszélt a vőivel\, akik leányait el akarták venni\, és ezt mondta: Keljetek föl\, menjetek ki erről a helyről\, mert az Úr el fogja pusztítani ezt a várost. De a vői azt hitték\, hogy csak tréfál. 15 Amikor hajnalodott\, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl\, fogd a feleségedet és két leányodat\, akik itt vannak\, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! 16 És amikor tétovázott\, megragadták a férfiak a kezét meg a feleségének és két leányának a kezét\, mert az Úr megszánta őt. Kivitték\, és otthagyták a városon kívül. 17 Amikor vitték őket kifelé\, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra\, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj\, különben elpusztulsz! 18 De Lót azt mondta nekik: Ne oda\, Uram! 19 Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz\, és olyan nagy szeretettel bánsz velem\, hogy meg akarod tartani az életemet\, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm\, mert utolér a veszedelem\, és meghalok. 20 Itt van a közelben ez a kis város\, hadd fussak oda! Bár kicsi\, hadd meneküljek oda\, hogy életben maradjak! 21 Ebben a dologban is engedek neked – felelte. – Nem pusztítom el azt a várost\, amelyről beszéltél. 22 De gyorsan menekülj oda\, mert semmit sem tehetek addig\, amíg oda nem érsz! – Ezért hívják azt a várost Cóarnak. 23 A nap éppen fölkelt\, amikor Lót Cóarba ért. 24 Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára\, az Úrtól\, az égből. 25 Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket\, a városok egész lakosságát\, sőt a föld növényzetét is. 26 Lót felesége azonban\, aki mögötte ment\, közben hátranézett\, és sóbálvánnyá vált. 27 Reggel fölkelt Ábrahám\, hogy arra a helyre menjen\, ahol az Úr színe előtt állt. 28 Amint elnézett Sodoma és Gomora felé meg annak az egész környéknek a földje felé\, azt látta\, hogy füstöl a föld\, akár egy olvasztókemence. 29 De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a városait\, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról\, és kivezette Lótot a pusztulásból\, amikor elpusztította azokat a városokat\, ahol Lót lakott. 30 Lót fölment Cóarból\, és letelepedett két leányával együtt a hegyen\, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott két leányával együtt. 31 Egyszer a nagyobbik leánya ezt mondta a kisebbiknek: Apánk öreg\, és nincs ezen a földön férfi\, aki hozzánk bejönne\, ahogy az egész földön szokás. 32 Gyere\, itassuk le apánkat borral\, háljunk vele\, és támasszunk apánktól utódot! 33 Leitatták tehát az apjukat borral még azon az éjszakán\, és bement a nagyobbik\, és az apjával hált. Lót pedig nem is tudta\, hogy leánya melléfeküdt\, majd pedig távozott. 34 Másnap azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: A múlt éjjel én háltam az apámmal. Itassuk le őt ma éjjel is\, és menj be te\, hálj vele\, hogy utódot támasszunk apánktól! 35 Azon az éjszakán is leitatták tehát az apjukat\, és a kisebbik is vele hált. Lót pedig nem is tudta\, hogy leánya melléfeküdt\, majd pedig távozott. 36 Így esett teherbe Lót mindkét leánya az apjától. 37 A nagyobbik fiút szült\, és Móábnak nevezte el. Ő a mai Móáb ősatyja. 38 A kisebbik is fiút szült\, és Ben-Ammínak nevezte el. Ő a mai ammóniak ősatyja. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\nLót felesége nem tudott szabadulni a múltjától. Tiltás dacára hátratekintett\, ez lett a veszte. Merjük az apostollal kárnak és szemétnek ítélni (Fil 3\,14)\, ami mögöttünk van\, ha Isten új fejezetet nyit életünkben. Az asszony példázatos sorsát Jézus is okulásul említi: „Emlékezzetek Lót feleségére” (Lk 17\,32). Ma ne azokra emlékezzünk\, akik majdnem elvesztek\, de valami csoda folytán mégis megmenekültek\, hanem azokra\, akik majdnem megmenekültek\, de mégis elvesztek. Ha akarjuk\, tartozhatunk azok közé\, akik Krisztus által megszabadultak. Ez a kegyelem. \nRÉ21 469 \nNapi ének | 725 | Új szívet adj \n\n\n„…akinek van\, annak adatik…”Mk 4\,21–25 \n\n\n21 Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást\, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért\, hogy a lámpatartóba tegyék? 22 Mert nincs semmi rejtett dolog\, ami ki ne derülne\, és semmi titok\, ami napfényre ne jutna. 23 Ha valakinek van füle a hallásra\, hallja! 24 Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra\, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek\, olyannal mérnek nektek\, sőt ráadást is adnak. 25 Mert akinek van\, annak adatik\, és akinek nincs\, attól az is elvétetik\, amije van. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(25) „…akinek van\, annak adatik…” (Mk 4\,21–25) \nJézus képes beszédben tanít szemlélni és megérteni a folyamatokat. Isten országa\, uralma még alig észrevehető módon van jelen a világban – de jelen van\, és nem marad rejtve örökké. „Istenünk könyörülő irgalmáért\, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból\, hogy világítson azoknak\, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak…” (Lk 1\,78–79) Most még csak kevesen érzékelik\, de egyszer mindenki számára nyilvánvaló lesz. „Aki elkezdte bennetek a jó munkát\, elvégzi Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1\,6). Tevékenységét nem hagyja félbe\, mert Isten „azt akarja\, hogy minden ember üdvözüljön\, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2\,4) Olyan mértékben gyújt világosságot a szívünkben\, amennyire készek vagyunk azt befogadni. „Boldogok\, akik éheznek és szomjaznak az igazságra\, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5\,6) Akik pedig befogadják őt\, azoknak egyre több adatik\, napról napra nyiladozik a szemük\, javul a hallásuk\, egyre jobban értik az élet nagy példázatait. Bár üdvtervét Isten nélkülünk\, sőt ellenünkre is el tudná végezni\, mégis a mi közreműködésünkkel akar másokat is révbe juttatni. Keresztyénségünk nem magánügy\, nem rejthetjük véka alá\, mert különben hiábavaló\, és elvétetik tőlünk. Lámpást adott kezünkbe az Úr!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-269/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250715
DTEND;VALUE=DATE:20250716
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250715T072843Z
LAST-MODIFIED:20250715T072843Z
UID:11570-1752537600-1752623999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ábrahám azt mondta Sáráról\, a feleségéről\, hogy a húga”1Móz 20 \n\n\n1 Azután elindult onnan Ábrahám a Délvidék felé\, letelepedett Kádés és Súr között\, és jövevényként élt Gerárban. 2 Ábrahám azt mondta Sáráról\, a feleségéről\, hogy a húga\, ezért Abímelek\, Gerár királya érte küldött\, és elvitette Sárát. 3 Isten azonban eljött Abímelekhez éjjel álmában\, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt\, akit elvitettél\, mert férjes asszony! 4 Abímelek azonban még nem közeledett hozzá\, ezért azt mondta: Uram\, az igaz népet is megölöd? 5 Hiszen ő mondta nekem\, hogy a húga\, az asszony meg azt mondta róla\, hogy a bátyja! Én tiszta szívvel és ártatlan kézzel tettem ezt. 6 Akkor ezt mondta neki álmában az Isten: Én is tudom\, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért óvtalak magam is attól\, hogy vétkezzél ellenem\, ezért nem engedtem\, hogy érintsd őt. 7 Most tehát add vissza annak az embernek a feleségét\, mert próféta ő\, és imádkozik érted\, hogy életben maradj! Ha azonban nem adod vissza\, tudd meg\, hogy meg kell halnod neked és mindenkinek\, aki hozzád tartozik! 8 Fölkelt azért Abímelek reggel\, hívatta valamennyi udvari emberét\, és elbeszélte nekik mindezt. Az emberek nagyon megijedtek. 9 Ekkor hívatta Abímelek Ábrahámot\, és ezt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened\, hogy ilyen nagy vétekbe akartál belevinni engem és országomat? Olyan dolgokat tettél velem\, amilyeneket nem szabad megtenni. 10 Majd ezt kérdezte Abímelek Ábrahámtól: Mire gondoltál\, hogy ezt tetted? 11 Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam\, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen\, és megölnek a feleségemért. 12 De ő valóban a húgom is\, az apám leánya\, csak nem az anyám leánya; így lett a feleségem. 13 Amikor vándorútra indított engem Isten apám házából\, ezt kértem tőle: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam\, hogy bárhová megyünk\, mindenütt azt mondod rólam\, hogy a bátyád vagyok! 14 Akkor Abímelek juhokat és marhákat\, szolgákat és szolgálóleányokat hozatott\, és Ábrahámnak adta\, Sárát\, a feleségét pedig visszaküldte hozzá\, 15 és ezt mondta Abímelek: Itt van előtted az országom\, lakj ott\, ahol jónak látod! 16 Sárához pedig így szólt: Íme\, ezer ezüstöt adtam a bátyádnak\, ez felment téged mindazok előtt\, akik veled vannak\, mert így minden tekintetben igazolva vagy. 17 Ábrahám pedig imádkozott Istenhez\, és meggyógyította Isten Abímeleket\, feleségét és szolgálóleányait\, úgyhogy ismét szülhettek. 18 Mert az Úr meddővé tett minden nőt Abímelek házában Sárának\, Ábrahám feleségének az esete miatt. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\nÁbrahám\, aki korábban győztes seregektől szerezte vissza a fogságba ejtett Lótot és a hadizsákmányt (1Móz 14\,13kk)\, most fél\, hogy ha Gerár királya szemet vet a feleségére\, Sárára\, megöli\, csak hogy megszerezhesse magának. Ezért letagadja\, hogy Sára a felesége. Ráadásul Ábrahám itt visszaeső\, hiszen egyiptomi tartózkodása idején ugyanilyen félelemből a feleségét húgának mondta (1Móz 12\,13). Isten kiválasztottjai nem hibátlanok\, amikor kimarad életükből Isten. Ilyenkor a félelem elveszi a tiszta helyzetlátást. \nRÉ21 73 \nZsoltárének | 807 | Áldd\, lelkem\, Istened \n\n\n„Magától terem a föld…”Mk 4\,26–29 \n\n\n26 Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa\, mint amikor az ember magot vet a földbe\, 27 azután alszik és felkel\, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő\, az ember pedig nem tudja\, hogyan. 28 Magától terem a föld\, először zöld sarjat\, azután kalászt\, azután érett magot a kalászban. 29 Amikor pedig a termés engedi\, azonnal nekiereszti a sarlót\, mert elérkezett az aratás ideje. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(28) „Magától terem a föld…” (Mk 4\,26–29) \nEredménycentrikus világban élünk. „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa”. A gazdasági fejlődés hozhatja meg a jólétet\, „a cél szentesíti az eszközt”. Gyorsan lássuk az eredményt\, bármi áron! Az emberiség gazdasági lába egyre nő\, míg az erkölcsi megcsonkítva lóg. A hívő ember szörnyülködve látja ezt\, és hasonló módon sürgeti\, hogy Isten hamar lépjen közbe\, lássuk már az ígéretek beteljesülését! Segítsünk-e neki\, vagy karba tett kézzel várakozzunk? Jézus szerint az igazi fejlődés nem rajtunk múlik. Nem huzigálhatjuk ki a magból a termést\, amíg az be nem érik. Az egészséges növekedést rajtunk kívül álló erők végzik\, Isten rendelése szerint „magától terem a föld”. A mi feladatunk\, hogy szórjuk a magot\, a többit hagyjuk rá! A mi lábunk nyomát befújja a homok\, az övéi azonban láthatók lesznek előbb-utóbb. Végső soron mind a plántálást\, mind a növekedést\, mind az aratást ő végzi\, de nem nélkülünk. A mi részünk a felelősen végzett munka és az a feltétlen bizalom\, amellyel az ember a nap végén nyugovóra tér\, mert tudja\, ki az\, aki az eső és a napfény által a növekedést adja.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-270/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250716
DTEND;VALUE=DATE:20250717
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250716T072637Z
LAST-MODIFIED:20250716T072637Z
UID:11572-1752624000-1752710399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Isten meghallotta a fiú hangját”1Móz 21 \n\n\n1 Azután meglátogatta az Úr Sárát\, ahogyan megmondta\, és úgy cselekedett az Úr Sárával\, ahogy megígérte. 2 Sára teherbe esett\, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára\, abban az időben\, amelyet megígért neki Isten. 3 Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát\, akit Sára szült neki. 4 Azután körülmetélte Ábrahám a fiát\, Izsákot nyolcnapos korában\, ahogyan megparancsolta neki Isten. 5 Ábrahám százesztendős volt\, amikor fia\, Izsák megszületett. 6 Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten\, kinevet mindenki\, aki csak hallja. 7 Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak\, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. 8 Amikor a gyermek nagyobb lett\, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon\, amelyen elválasztották Izsákot. 9 Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát\, akit Hágár szült Ábrahámnak\, 10 ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálóleányt és a fiát\, mert nem örökölhet együtt egy szolgálóleány fia az én fiammal\, Izsákkal! 11 Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett\, a fia miatt. 12 De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bánkódj a fiú és a szolgálóleányod miatt! Bármit mond neked Sára\, hallgass a szavára\, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni. 13 De a szolgálóleány fiából is népet támasztok\, mert ő is tőled származik. 14 Ábrahám fölkelt reggel\, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet\, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára\, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el\, és bolyongott Beérseba pusztájában. 15 Amikor kifogyott a víz a tömlőből\, letette a gyermeket az egyik bokor alá\, 16 maga pedig elment\, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban\, és ezt mondta: Ne lássam\, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben\, és hangosan sírt. 17 De Isten meghallotta a fiú hangját\, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak\, és így szólt hozzá: Mi van veled\, Hágár? Ne félj\, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan\, ahol fekszik! 18 Kelj föl\, vedd fel a fiút\, és fogd kézen\, mert nagy népet támasztok belőle! 19 És megnyitotta Isten az asszony szemét\, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament\, megtöltötte a tömlőt vízzel\, és megitatta a fiút. 20 Isten pedig vele volt a fiúval\, és az felnövekedett. A pusztában lakott\, és íjász lett. 21 Párán pusztájában lakott\, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget. 22 Történt abban az időben\, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka\, Píkól azt mondta Ábrahámnak: Isten van veled mindenben\, amit cselekszel. 23 Esküdj meg nekem most Istenre\, hogy nem csalsz meg sem engem\, sem a fiamat\, sem az unokámat\, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel\, ahol jövevény vagy\, ahogyan én bántam veled! 24 Ábrahám így felelt: Megesküszöm. 25 De Ábrahám szemrehányást tett Abímeleknek amiatt\, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat. 26 Abímelek ezt mondta: Nem tudom\, ki tette ezt. Te sem szóltál nekem\, én sem hallottam róla\, csak ma. 27 Akkor Ábrahám juhokat meg marhákat hozatott\, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással. 28 De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt. 29 Abímelek megkérdezte Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány\, amelyeket különállítottál? 30 Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt\, annak bizonyságául\, hogy én ástam ezt a kutat. 31 Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának\, mert ott tettek esküt ők ketten. 32 Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában\, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka\, Píkól\, és visszatértek a filiszteusok földjére. 33 Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában\, és segítségül hívta ott az Úrnak\, az Örökkévaló Istennek a nevét. 34 Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok földjén. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n„Isten meghallotta a fiú hangját” (17). Az Úr különleges kegyelme ez. Íme\, meghallotta egy engedetlenségből\, egyiptomi anyától született gyermek hangját. Bizalommal járulhatunk Urunk elé\, tudva\, hogy közel van hozzánk\, és a kilátástalan helyzetekben is oltalmunk. \nRÉ21 283 \nBizalom Istenben | 743 | Mit Isten akar énvelem \n\n\n„…mint a mustármag…”Mk 4\,30–34 \n\n\n30 Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát\, vagy milyen példázatba foglaljuk? 31 Olyan\, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe\, kisebb minden magnál a földön\, 32 miután pedig elvetették\, megnő\, és nagyobb lesz minden veteménynél\, és olyan nagy ágakat hajt\, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak. 33 Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy\, amint megérthették. 34 Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk\, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(31) „…mint a mustármag…” (Mk 4\,30–34) \nJólesne a példázatot így érteni: ahogy az elvetett mustármag – amely kezdetben apró – idővel fává terebélyesedik\, úgy gyarapodik fokozatosan az Isten népe\, az egyház is. Minket arra neveltek\, hogy az evolúciós\, mérhető fejlődésben higgyünk. Láthatunk ugyan valamit az indulásból\, figyelhetjük a folyamatokat\, de a végkifejletet nem ismerjük. Van is okunk kétségbe esni. Ezért Jézus a tanítványoknak mindig megmagyarázta a hasonlatok értelmét. Az Isten országáról szóló példázatokban nem a látványos növekedés a fő tényező\, hanem a kezdet és a vég. Sőt\, az eredmény felől mutat rá az indulásra. Ha szerény is a kezdet\, az élet alapkérdéseinek végkimenetele eldőlt. Készen van üdvösségetek! Az új élet győzelmét nem lehet megállítani\, a terebélyes fa dicsősége\, árnyékának hűvöse már benne rejlik a magban. Az Isten országa\, uralma Krisztusban\, aki győzött a bűn és a halál fölött\, közöttetek\, bennetek van! Még nem látjátok tisztán\, alig hiszitek\, de aminek most még csak ígéretét hordozzátok\, egyik szempillantás alatt ésszel és kézzel foghatóvá válik. A köztes idő pedig kegyelmi idő\, amely arra adatott\, hogy bekapcsolódhassunk Isten munkájának vérkeringésébe. Amit megértettünk és megtapasztaltunk\, a másoknak való szolgálatra adatott!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-271/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250717
DTEND;VALUE=DATE:20250718
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250717T070256Z
LAST-MODIFIED:20250717T070256Z
UID:11574-1752710400-1752796799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Így szól az Úr\, /…/ gazdagon megáldalak”1Móz 22 \n\n\n1 Ezek után történt\, hogy Isten próbára tette Ábrahámot\, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. 2 Isten ezt mondta: Fogd a fiadat\, a te egyetlenedet\, akit szeretsz\, Izsákot\, menj el Mórijjá földjére\, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen\, amelyet majd megmondok neked! 3 Ábrahám fölkelt reggel\, fölnyergelte a szamarát\, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot\, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre\, amelyet az Isten mondott neki. 4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám\, és meglátta azt a helyet messziről. 5 Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral\, én pedig a fiammal elmegyek oda\, imádkozunk\, és utána visszatérünk hozzátok. 6 Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát\, rátette a fiára\, Izsákra\, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7 Egyszer csak Izsák megszólította apját\, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok\, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa\, de hol van a bárány az áldozathoz? 8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz\, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. 9 Amikor eljutottak arra a helyre\, amelyet Isten mondott neki\, oltárt épített ott Ábrahám\, elrendezte rajta a fadarabokat\, megkötözte a fiát\, Izsákot\, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. 10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét\, és megfogta a kést\, hogy levágja a fiát\, 11 kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. 12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra\, és ne bántsd őt\, mert most már tudom\, hogy istenfélő vagy\, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat\, a te egyetlenedet. 13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét\, és meglátta\, hogy ott van egy kos\, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám\, fogta a kost\, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés. 15 Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből\, 16 és ezt mondta: Magamra esküszöm\, így szól az Úr\, hogy mivel így tettél\, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat\, a te egyetlenedet\, 17 azért gazdagon megáldalak\, és úgy megszaporítom utódaidat\, hogy annyian lesznek\, mint égen a csillag\, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját\, 18 és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe\, mert hallgattál szavamra. 19 Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz\, elindultak\, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott. 20 Ezek után hírül adták Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek\, Náhórnak: 21 Úcot\, az elsőszülöttjét\, Búzt\, annak öccsét\, és Kemúélt\, Arám atyját\, 22 továbbá Keszedet\, Hazót és Pildást\, Jidláfot és Betúélt. 23 Betúél nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak\, Ábrahám öccsének. 24 Másodfelesége\, akinek Reúmá volt a neve\, szintén szült neki: Tebahot\, Gahamot\, Tahast és Maakát. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\nIzsák\, az ígéret gyermeke megszületett. Ábrahám biztosítva látta a jövendőt. Isten azonban azt akarja\, hogy jövendőnk biztosítékát ne személyekben és ne dolgokban lássuk\, hanem őbenne. Keressük először az „ő országát és igazságát\, s mindezek ráadásként megadatnak” (Mt 6\,33). \nRÉ21 715 \nFohász | 829 | Kérlek téged\, Istenemet \n\n\n„Miért féltek ennyire?”Mk 4\,35–41 \n\n\n35 Ugyanezen a napon\, amikor este lett\, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! 36 Ők pedig otthagyva a sokaságot\, csatlakoztak hozzá\, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. 37 Ekkor nagy szélvihar támadt\, és a hullámok becsaptak a hajóba\, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38 Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették\, és így szóltak hozzá: Mester\, nem törődsz azzal\, hogy elveszünk? 39 Ő pedig felkelt\, ráparancsolt a szélre\, és azt mondta a tengernek: Hallgass el\, némulj meg! És elült a vihar\, és nagy csendesség lett. 40 Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? 41 Nagy félelem fogta el őket\, és így szóltak egymáshoz: Ki ez\, hogy a szél is\, a tenger is engedelmeskedik neki? \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(40) „Miért féltek ennyire?” (Mk 4\,35–41) \n„Navigare necesse est\, vivere non est necesse”: „Hajózni szükséges\, élni nem szükséges”. A tanítványok sem hobbiból hajókáztak a Genezáreti-tavon\, hiszen az a bárka létüket szavatolta\, és közlekedési eszközül is szolgált. Ha esett\, ha fújt\, menni kellett. Szaktudásukkal\, emberi erejükkel alkalmazkodtak is a körülményekhez. Mégis olyan vihar érte el őket\, amelyen nem tudtak úrrá lenni. Kicsúszott a lábuk alól a talaj\, éppen akkor\, amikor Jézus is velük volt\, és békésen aludt. Az a kétségbeesés és szemrehányás tört fel belőlük iránta\, amellyel mi is kiáltani szoktunk\, ha elveszítjük életünk biztonságot nyújtó támasztékait: „…nem törődsz azzal\, hogy elveszünk?” Persze\, hogy félünk\, amikor megrendül az egészségünk\, anyagi létünk\, kapcsolataink\, társadalmi helyzetünk\, semmivé lesznek erőfeszítéseink! Miért engedi ezt Jézus\, és mitől tud ő ilyen nyugodt maradni? Miért kell mindezt átélnünk? Talán mert azt szeretné\, ha mi is abba a kézbe kapaszkodnánk\, amelyik őt is kiemelte a legnagyobb mélységből. Összetörhet a hajó\, mégsem süllyedünk el. A felülről megtartatást\, a vízen járás csodáját csak a háborgó tengeren lehet átélni\, amikor már nincs mibe kapaszkodni: „…mégsem vagyok egyedül\, mert az Atya velem van.” (Jn 16\,32)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-272/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250718
DTEND;VALUE=DATE:20250719
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250718T083048Z
LAST-MODIFIED:20250718T083048Z
UID:11576-1752796800-1752883199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…kimért Ábrahám Efronnak annyi ezüstöt\, amennyit mondott”1Móz 23 \n\n\n1 Sára százhuszonhét évig élt\, ennyi volt Sára életkora. 2 Amikor meghalt Sára Kirjat-Arbában\, azaz a Kánaán földjén lévő Hebrónban\, Ábrahám bement Sárához\, hogy meggyászolja és elsirassa őt. 3 Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől\, és így szólt a hettitákhoz: 4 Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok\, hogy oda temethessem halottamat! 5 A hettiták ezt felelték Ábrahámnak: 6 Hallgass meg bennünket\, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk\, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat. 7 Ekkor fölkelt Ábrahám\, meghajolt a föld tulajdonosai\, a hettiták előtt\, 8 és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok\, hogy eltemessem halottamat\, hallgassatok meg engem\, és bírjátok rá Efrónt\, Cóhar fiát\, 9 hogy adja el nekem a makpélai barlangját\, amely a szántóföldje végén van! Teljes áron adja el\, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek! 10 Efrón is ott ült a hettiták között. Ez a hettita Efrón így szólt Ábrahámhoz a hettitáknak és mindazoknak a füle hallatára\, akik a város kapujában összejöttek: 11 Nem\, uram! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd csak el a halottadat! 12 Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt\, 13 és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát\, fogadd el tőlem\, azután oda temetem halottamat. 14 De Efrón így felelt Ábrahámnak: 15 Hallgass rám\, uram! Négyszáz sekel ezüstöt ér ez a föld. Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat! 16 Ábrahám engedett Efrónnak\, és kimért Ábrahám Efrónnak annyi ezüstöt\, amennyit mondott a hettiták füle hallatára: négyszáz sekel ezüstöt a kereskedők által használt sekel szerint. 17 Így ment át Efrón makpélai szántóföldje\, amely Mamréval szemben van: a szántóföld\, a rajta lévő barlang és minden fa a szántóföld egész határában körös-körül 18 Ábrahám birtokába a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára\, akik a város kapujában összejöttek. 19 Azután eltemette Ábrahám a feleségét\, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában\, Mamréval\, azaz Hebrónnal szemben\, Kánaán földjén. 20 Így került Ábrahám birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n„…kimért Ábrahám Efronnak annyi ezüstöt\, amennyit mondott” (16). Nem fogadta el ingyen Sára számára a sírhelyet\, hanem bőségesen megfizette az árát. Ábrahám hitt abban\, hogy Isten beteljesíti korábbi ígéretét\, és egyszer majd azt az egész földet utódainak adja. Az ígéret még nem teljesedett be\, de azt akarta\, hogy Sára abban a földben nyugodjék\, amely Isten végzése szerint az övék lesz. Az Úrra tekintett\, nem a körülményekre. Jó\, ha az engedelmesség feltétele alatt úgy tekintjük azt\, amit az Úr ígért\, mintha már beteljesedett volna. \nRÉ21 606 \nFohász | 730 | Szentlélek\, jövel \n\n\n\n\n1 Azután elmentek a tenger túlsó partjára\, a gadaraiak földjére. 2 Amikor kiszállt a hajóból\, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember\, 3 aki a sírboltokban lakott\, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki\, 4 mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal\, de szétszaggatta a láncokat\, a bilincseket pedig összetörte\, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. 5 Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott\, és kővel vagdosta magát. 6 Amikor távolról meglátta Jézust\, odafutott\, leborult előtte\, 7 és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád\, Jézus\, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek\, ne gyötörj engem! 8 Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki\, tisztátalan lélek\, ebből az emberből! 9 És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem\, mert sokan vagyunk. 10 És nagyon kérte őt\, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 11 Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek\, 12 ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba\, hadd menjünk beléjük! 13 Ő megengedte nekik\, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek\, és belementek a disznókba; a nyáj\, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant\, és belefulladt a tengerbe. 14 A legeltetők pedig elfutottak\, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek\, hogy lássák\, mi történt. 15 Amikor Jézus közelébe értek\, és látták\, hogy a megszállott\, akiben a légió volt\, felöltözve ül\, és eszénél van\, félelem fogta el őket. 16 Akik pedig látták\, elmondták nekik\, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal. 17 Ekkor kérlelni kezdték Jézust\, hogy menjen el a határukból. 18 Amikor azután beszállt a hajóba\, kérte őt az előbb még megszállott ember\, hogy vele maradhasson. 19 Ő azonban nem engedte meg neki\, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez\, és vidd hírül nekik\, milyen nagy dolgot tett veled az Úr\, és hogyan könyörült meg rajtad. 20 Az pedig elment\, és hirdetni kezdte a Tízvárosban\, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus\, és mindenki csodálkozott.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-273/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250721
DTEND;VALUE=DATE:20250722
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250721T070832Z
LAST-MODIFIED:20250721T070832Z
UID:11578-1753056000-1753142399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát\, Izsákot.”1Móz 25 \n\n\n1 Ábrahám ismét megnősült\, feleségének Ketúrá volt a neve. 2 Ő szülte neki Zimránt\, Joksánt\, Medánt\, Midjánt\, Jisbákot és Súahot. 3 Joksán nemzette Sábát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak\, a letúsiak és a leummiak. 4 Midján fiai pedig: Éfá\, Éfer\, Hanók\, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá leszármazottjai. 5 Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét\, 6 a fiaknak\, akiket másodfeleségei szültek Ábrahámnak\, Ábrahám csak ajándékokat adott\, és még életében eltávolította őket fia\, Izsák mellől kelet felé\, egy keleti országba. 7 Ábrahám életkora\, amit megért\, százhetvenöt év volt. 8 Akkor elhunyt Ábrahám\, meghalt késő vénségében\, öregen\, betelve az élettel\, és elődei mellé került. 9 Fiai\, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban\, Efrónnak\, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén\, Mamréval szemben\, 10 azon a szántóföldön\, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot\, ahol Sárát\, a feleségét. 11 Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát\, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott. 12 Ez Ábrahám fiának\, Izmaelnek a nemzetsége\, akit az egyiptomi Hágár\, Sára szolgálóleánya szült Ábrahámnak. 13 Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót\, azután következett Kédár\, Adbeél és Mibszám\, 14 továbbá Mismá\, Dúmá és Masszá\, 15 Hadad\, Témá\, Jetúr\, Náfís és Kédmá. 16 Ezek Izmael fiai\, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem\, törzseiknek megfelelően. 17 Izmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt\, meghalt\, és elődei mellé került. 18 Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak\, amely Egyiptomtól keletre\, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is. 19 Ez Izsáknak\, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. 20 Izsák negyvenesztendős volt\, amikor feleségül vette Rebekát\, az arám Betúél leányát\, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. 21 És Izsák könyörgött az Úrnak feleségéért\, mert meddő volt. Az Úr pedig engedett könyörgésének\, úgyhogy teherbe esett Rebeka\, a felesége. 22 De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van\, minek is élek? Elment azért\, hogy megkérdezze az Urat. 23 Az Úr pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben\, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál\, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek. 24 Elérkezett szülésének a napja\, s íme\, ikrek voltak a méhében. 25 Világra jött az első: vöröses volt\, és mindenütt szőrös\, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26 Azután világra jött a testvére\, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt\, amikor ezek megszülettek. 27 Amikor a fiúk felnőttek\, Ézsau a vadászathoz értő\, szabadban élő ember lett\, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. 28 Ezért Izsák Ézsaut szerette\, mert ízlett neki a vad\, Rebeka viszont Jákóbot szerette. 29 Egyszer Jákób valami főzeléket főzött\, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről. 30 Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből\, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. 31 De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! 32 Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok; mit számít nekem az az elsőszülöttségi jog? 33 Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki\, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. 34 Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett\, ivott\, azután fölkelt\, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata\n\n\n\nÁbrahám és áldott nemzetsége. Az Ábrahámnak adott áldás valóban beteljesedik\, utódainak száma\, mint a tenger homokszemei\, vagy az égbolt csillagai\, nagy néppé\, sőt nagy népekké lesznek. „Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát\, Izsákot.” (11) Isten ígéreteiben bátran bízhatsz ma is\, ha te hű maradsz a neked is áldást kínáló Uradhoz\, családod következő generációira is gondja lesz\, még ha jelenleg nem is járnak az Ő útján. \nRÉ21 75 \nNapi ének | 771 | Velem vándorol utamon Jézus \n\n\n„Hatalmat adott nekik…”Mk 6\,7–13 \n\n\n7 Ezek után magához hívta a tizenkettőt\, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött\, 8 és megparancsolta nekik\, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen boton kívül\, se kenyeret\, se tarisznyát\, se pénzt az övükben; 9 csak saru legyen rajtuk\, de ne vigyenek magukkal második ruhát. 10 Ezt is mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba\, maradjatok ott addig\, amíg tovább nem mentek onnan. 11 Ha egy helyen nem fogadnak be titeket\, és nem hallgatnak rátok\, akkor kimenve onnan\, még a port is verjétek le lábatokról\, bizonyságul ellenük. 12 A tanítványok pedig elindultak\, és hirdették az embereknek\, hogy térjenek meg; 13 sok ördögöt kiűztek\, sok beteget megkentek olajjal\, és meggyógyították őket. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(7) „Hatalmat adott nekik…” (Mk 6\,7–13) \nKrisztus követeként járni a világban nem sétagalopp. A tanítványok rövid\, intenzív feladatot kapnak Jézustól\, járják pár napig a vidéket\, hogy fogalmuk legyen arról az küldetésről\, amelyben helyt kell majd állniuk. Úgy kell tenniük\, ahogyan ő járt-kelt az emberek között\, Igét hirdetve\, betegeket gyógyítva\, ördögöt űzve. Mondhatjuk mi is az apostollal: „…úgy ajánljuk magunkat mindenben\, mint Isten szolgái: […] rossz hírben és jó hírben […] mint szegények\, de sokakat gazdagítók\, mint akiknek nincsen semmijük\, és akiké mégis minden.” (2Kor 6\,4.8.10) Emberfeletti\, mégis csodálatos küldetés elkötelezni magunkat arra az életre\, amelyre előbb-utóbb rákérdezhetnek mások: honnan van ereje ennek az embernek hordozni a terheket\, megbocsátani\, bocsánatot kérni\, képmutatás nélkül szeretni\, tűrni a nyomorúságot\, elviselni a megaláztatást\, a semmiből adni\, reménység ellenére reménykedni\, életeket Krisztushoz segíteni\, szíveket gyógyítani\, ellenállni a gonosznak? Jézus adta akkor\, s adja ma is hozzá az erőt: „Akik pedig befogadták\, azoknak hatalmat adott arra\, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak\, akik hisznek az ő nevében.” (Jn 1\,12) Küldetésében járva kereszthordozás közben ismerhetjük meg igazán őt\, és tapasztalhatjuk meg feltámadásának erejét. „A tanítványok pedig elindultak.” Induljunk mi is!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-274/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250722
DTEND;VALUE=DATE:20250723
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250722T075832Z
LAST-MODIFIED:20250722T075832Z
UID:11582-1753142400-1753228799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Megtartom azt az esküt\, amelyet apádnak\, Ábrahámnak tettem.” „Ne félj\, mert én veled vagyok\, megáldalak”1Móz 26 \n\n\n1 Egyszer éhínség támadt az országban\, azon az első éhínségen kívül\, amely Ábrahám idejében volt. Ekkor elment Izsák Abímelekhez\, a filiszteusok királyához Gerárba. 2 Mert megjelent neki az Úr\, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba\, hanem abban az országban lakj\, amelyet én mondok neked! 3 Maradj jövevényként ebben az országban\, én pedig veled leszek\, és megáldalak\, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind\, és megtartom azt az esküt\, amelyet apádnak\, Ábrahámnak tettem. 4 És úgy megszaporítom utódaidat\, hogy annyian lesznek\, mint égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat\, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe\, 5 mert hallgatott Ábrahám a szavamra\, és megtartotta mindazt\, amit elrendeltem: parancsolataimat\, rendelkezéseimet és utasításaimat. 6 Izsák Gerárban telepedett le. 7 Amikor annak a helynek a lakosai a felesége felől kérdezősködtek\, a húgának mondta őt. Félt bevallani\, hogy a felesége\, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rebeka miatt\, hiszen szép asszony volt. 8 Amikor már jó ideje ott lakott\, történt\, hogy Abímelek\, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon\, és meglátta Izsákot\, amint a feleségével\, Rebekával nevetgélt. 9 Ekkor hívatta Abímelek Izsákot\, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad\, hogy a húgod?! Izsák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam\, hogy meg fogok halni miatta. 10 Akkor így szólt Abímelek: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshetett volna\, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál\, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. 11 Abímelek ezért megparancsolta az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl\, halállal lakoljon! 12 Izsák ezután vetett azon a földön\, és százszorosát aratta abban az esztendőben\, úgy megáldotta őt az Úr. 13 Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott\, míg végül is dúsgazdaggá lett. 14 Volt juhnyája\, marhacsordája és nagy szolgahada\, s ezért féltékenyek lettek rá a filiszteusok. 15 Mindazokat a kutakat\, amelyeket apjának\, Ábrahámnak az idejében apja szolgái ástak\, betömték a filiszteusok\, és teleszórták földdel. 16 Abímelek ekkor így szólt Izsákhoz: Menj el tőlünk\, mert sokkal hatalmasabb lettél\, mint mi! 17 El is ment onnan Izsák. Gerár völgyében ütött tábort\, és ott lakott. 18 Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat\, amelyeket apjának\, Ábrahámnak az idejében ástak\, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat\, ahogyan apja nevezte őket. 19 Egyszer Izsák szolgái a völgyben ástak\, és ott olyan kutat találtak\, amelyben forrásvíz volt. 20 A gerári pásztorok azonban perlekedni kezdtek Izsák pásztoraival\, és ezt mondták: Mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek: mert civakodtak vele. 21 Azután egy másik kutat ástak\, de amiatt is perlekedtek vele\, ezért azt Szitnának nevezte el. 22 Onnan is továbbvonult\, és egy másik kutat ásott\, amely miatt már nem perlekedtek vele\, ezért azt Rehóbótnak nevezte el\, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk az Úr\, és szaporodhatunk ezen a földön. 23 Onnan fölment Beérsebába. 24 Azon az éjszakán megjelent neki az Úr\, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak\, Ábrahámnak Istene. Ne félj\, mert én veled vagyok\, megáldalak\, és megsokasítom utódaidat szolgámért\, Ábrahámért! 25 Ezért Izsák épített ott egy oltárt\, és segítségül hívta az Úr nevét. Majd felverte ott a sátrát\, szolgái pedig kutat ástak ott. 26 Majd elment hozzá Abímelek Gerárból barátjával\, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával\, Píkóllal. 27 Izsák ezt kérdezte tőlük: Miért jöttetek hozzám? Hiszen ti gyűlöltök engem\, és elűztetek magatok közül. 28 De ők ezt felelték: Meg kellett látnunk\, hogy veled van az Úr. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel kötött megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled\, 29 hogy nem teszel rosszat velünk\, ahogyan mi sem bántottunk téged\, csak jót tettünk veled\, és békével bocsátottunk el. Hiszen az Úr áldott embere vagy te! 30 Akkor lakomát készített nekik\, majd ettek és ittak. 31 Amikor reggel fölkeltek\, esküt tettek egymásnak\, azután elbocsátotta őket Izsák\, és békével mentek el tőle. 32 Még aznap megérkeztek Izsák szolgái\, és jelentették\, hogy kutat ástak\, és ezt mondták neki: Vizet találtunk! 33 És elnevezte azt Sibának\, ezért Beérseba annak a városnak a neve még ma is. 34 Amikor Ézsau negyvenéves volt\, feleségül vette Juditot\, a hettita Beérí leányát és Boszmatot\, a hettita Élón leányát. 35 Ezek igen megkeserítették Izsák és Rebeka életét. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata\n\n\n\nIzsák\, úgy tűnik\, nemcsak az Istentől kapott áldást örökölte\, hanem a családi mintát is magával hozta otthonról. Problémamegoldása\, mint az apjáé: letagadja feleségét\, civódik a kutakért\, hátha úgy könnyebb a boldogulás. Míg ő is rájön\, hogy nem rajta áll a megmaradás. „Megtartom azt az esküt\, amelyet apádnak\, Ábrahámnak tettem.” (3) És ott van a tágas tér és rajta a forrás\, minden\, amire csak szüksége van\, és jön a megerősítés ismét: „Ne félj\, mert én veled vagyok\, megáldalak” (24). \nRÉ21 3 \nNapi ének | 731 | Jöjj hozzánk\, Urunk \n\n\n„…Keresztelő János támadt fel a halálból…”Mk 6\,14–29 \n\n\n14 Hallott erről Heródes király\, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték\, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból\, és ezért vannak benne a csodatevő erők. 15 Mások pedig azt mondták\, hogy Illés ő\, ismét mások azt beszélték\, hogy olyan\, mint valamelyik próféta. 16 Amikor Heródes ezt meghallotta\, így szólt: Az a János támadt fel\, akit én lefejeztettem. 17 Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost\, és záratta börtönbe a testvére\, Fülöp feleségének\, Heródiásnak a kedvéért\, mivel feleségül vette őt. 18 Mert János megmondta Heródesnek: Nem veheted el a testvéred feleségét! 19 Heródiás ezért megharagudott rá\, és meg akarta öletni. De nem tehette\, 20 mert Heródes félt Jánostól\, akiről tudta\, hogy igaz és szent ember\, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött\, mégis szívesen hallgatta. 21 De eljött a kedvező alkalom\, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek\, vezéreinek és Galilea előkelőinek. 22 Ekkor Heródiás leánya ment be táncolni. Ez kedvére volt Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: Kérj tőlem\, amit csak akarsz\, és megadom neked. 23 Meg is esküdött neki: Bármit kérsz\, megadom neked\, akár országom felét is. 24 A leány kiment\, és megkérdezte anyjától: Mit kérjek? Az pedig ezt válaszolta: Keresztelő János fejét. 25 A leány nagy sietve bement a királyhoz\, és azt kérte: Szeretném\, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét. 26 Ekkor a király nagyon elszomorodott\, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani. 27 Azonnal el is küldte a hóhért\, és megparancsolta\, hogy hozza el János fejét. Az elment\, lefejezte Jánost a börtönben\, 28 elhozta a fejét egy tálon\, és átadta a leánynak\, a leány pedig odaadta azt az anyjának. 29 Amikor ezt meghallották a tanítványai\, eljöttek\, elvitték a holttestét\, és egy sírboltba helyezték. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(14) „…Keresztelő János támadt fel a halálból…” (Mk 6\,14–29) \nKrisztus követői megélhették a misszió sikeres napjait\, de megtapasztalták az emberi gonoszság gyalázatos fejezeteit is. Előbb csak elzavarták őket\, aztán üldözték\, bebörtönözték\, majd többeket ki is végeztek a hitükért. Márk nem véletlenül helyezi ide a Keresztelő Jánosról szóló drámai történetet\, hiszen ennek ismeretében és ennek ellenére kellett a tanítványoknak az evangéliumot továbbadniuk. János is a megtérést hirdeti\, bűnbánatra szólít mindenkit\, sokan meg is térnek\, de meggyilkolása Jézus tragikus sorsát is előrevetíti. „Jeruzsálem\, Jeruzsálem\, aki megölöd a prófétákat…” (Lk 13\,34) A tanítványok akkor ezt még nem érthették\, éppen ezért lehetett gyötrő kérdés: vajon hogyan lehet abban a világban Krisztust követni\, ahol egy részeg kiskirály meggondolatlan fogadalma elpusztíthatja Isten emberét? Pedig Heródes Antipász szerette Jánost hallgatni\, csak akkor vált kínossá a jelenléte\, amikor az Ige tükrébe kellett belenéznie. Önmagával nem tudott szembenézni\, környezetétől félt\, és a jól elkészített kelepcébe bele is sétált. Kísértette is a próféta alakja élete végéig. Van olyan eskü\, amelyet nem kell teljesíteni\, ha az istenellenes erőket segít hatalomra. Jaj\, mennyi mindent kell még megértenünk és megtanulnunk\, mennyi kísértésnek kell még ellenállnunk! Urunk\, légy irgalmas nekünk\, bűnösöknek!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-275/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250723
DTEND;VALUE=DATE:20250724
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250723T092208Z
LAST-MODIFIED:20250723T092208Z
UID:11588-1753228800-1753315199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Népek szolgáljanak neked\, nemzetek boruljanak le előtted!”1Móz 27\,1–33 \n\n\n1 Amikor Izsák megöregedett\, és annyira meggyengült már a szeme\, hogy nem is látott\, behívta a nagyobbik fiát\, Ézsaut\, és így szólt hozzá: Fiam! Ő felelt neki: Itt vagyok. 2 Izsák ezt mondta: Lásd\, én megöregedtem\, bármikor meghalhatok. 3 Most hát fogd a fegyvereidet\, tegzedet és íjadat\, menj ki a mezőre\, és lőj nekem valami vadat! 4 Azután készíts nekem finom falatokat\, ahogyan én szeretem\, és hozd be nekem\, hogy egyem\, és megáldjalak\, mielőtt meghalok! 5 Rebeka azonban hallgatózott\, amikor Izsák a fiával\, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a mezőre\, hogy vadat lőjön\, és elhozza\, 6 Rebeka ezt mondta fiának\, Jákóbnak: Hallottam\, hogy apád a bátyáddal\, Ézsauval beszélt\, és ezt mondta: 7 Hozz nekem vadat\, és készíts finom falatokat\, hogy egyem\, és megáldjalak az Úr színe előtt\, mielőtt meghalok! 8 Most azért\, fiam\, hallgass a szavamra\, amit most megparancsolok neked! 9 Menj el a nyájhoz\, és hozz onnan két kecskegidát a javából\, hadd készítsek abból apádnak finom falatokat\, ahogyan ő szereti! 10 Azután vidd be apádnak\, hogy egyék\, és téged áldjon meg\, mielőtt meghal! 11 De Jákób ezt mondta anyjának\, Rebekának: Igen\, de Ézsau bátyám szőrös\, én pedig simabőrű vagyok. 12 Hátha megtapogat az apám\, és akkor azt hiszi\, hogy csúfot űzök belőle\, és áldás helyett átkot szerzek magamnak. 13 De az anyja ezt mondta neki: Engem sújtson az az átok\, fiam! Te csak hallgass a szavamra\, eredj\, és hozd\, amit mondtam! 14 Elment tehát\, elhozta a gidákat\, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a finom falatokat\, ahogyan az apja szerette. 15 Akkor fogta Rebeka nagyobbik fiának\, Ézsaunak a legszebb ruháját\, amely nála volt otthon\, és felöltöztette Jákóbot\, a kisebbik fiát\, 16 a kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát. 17 Azután kezébe adta fiának\, Jákóbnak a finom falatokat és a kenyeret\, amelyet készített. 18 Akkor Jákób bement az apjához\, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te\, fiam? 19 Jákób ezt felelte apjának: Én vagyok Ézsau\, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem\, ahogyan mondtad nekem. Gyere\, ülj hát fel\, és egyél a vadpecsenyéből\, azután áldj meg engem! 20 Izsák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar\, fiam? Ő erre így felelt: Mert Istened\, az Úr elém vezette. 21 Akkor Izsák ezt mondta Jákóbnak: Gyere közelebb\, hadd tapogassalak meg\, fiam\, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam\, vagy sem? 22 Jákób közelebb ment apjához\, Izsákhoz\, aki megtapogatta\, és ezt gondolta: A hang Jákób hangja\, de a kéz Ézsau keze. 23 Nem ismerte meg őt\, mivel szőrös volt a keze\, mint bátyjának\, Ézsaunak a keze\, ezért áldotta meg őt. 24 De megkérdezte: Te vagy az\, fiam\, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok. 25 Akkor ezt mondta: Hozd ide\, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből\, hogy utána megáldjalak téged! Odavitte neki\, és ő megette. Bort is vitt neki\, ő pedig megitta. 26 Akkor ezt mondta neki az apja\, Izsák: Gyere közelebb\, és csókolj meg\, fiam! 27 Erre odament\, és megcsókolta őt. Amikor Izsák megérezte ruhájának az illatát\, megáldotta őt\, és ezt mondta: Lám\, fiam illata olyan\, mint a mező illata\, amelyet megáldott az Úr. 28 Adjon neked az Isten égi harmatot\, zsíros földet\, sok gabonát és mustot! 29 Népek szolgáljanak neked\, nemzetek boruljanak le előtted! Légy ura testvéreidnek\, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz\, aki átkoz\, áldott\, aki téged áld! 30 Miután elmondta Izsák Jákób felett az áldást\, Jákób éppen csak kijött apjától\, Izsáktól\, amikor a bátyja\, Ézsau is megjött a vadászatból. 31 Ő is elkészítette a finom falatokat\, bevitte apjának\, és ezt mondta neki: Kelj föl\, apám\, egyél a fiad vadpecsenyéjéből\, és azután áldj meg engem! 32 De az apja\, Izsák\, ezt kérdezte tőle: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad\, Ézsau. 33 Ekkor megrendült Izsák\, nagyon-nagyon megrendült\, és ezt kérdezte: Ki volt akkor az\, aki vadat lőtt\, behozta nekem\, meg is ettem mind\, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam\, és áldott is lesz! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata\n\n\n\nJákóbbal folytatódik az ősatyák bemutatása. Motivációja elgondolkodtató: bármilyen eszközzel megkapni az áldást. Kettejük közül ő látja jobban ennek a komoly súlyát és mindent bevet testvére ellen\, pedig az Úr már korábban döntött: „a nagyobbik szolgál a kisebbnek” (25\,23). Úgy tűnik\, minden sikerült is\, de a csaló még nem kész arra\, hogy az áldások be is teljesedjenek rajta. Ehhez még egy hosszú és keserves tanulási\, tapasztalási folyamatnak kell következnie\, hogy majd valóban: „Népek szolgáljanak neked\, nemzetek boruljanak le előtted!” (29) \nRÉ21 462 \nNapi ének | 748 | Bűneid átkos börtöne alján \n\n\n„Ti adjatok nekik enni!”Mk 6\,30–44 \n\n\n30 Az apostolok visszatértek Jézushoz\, és elbeszélték neki mindazt\, amit tettek és tanítottak. 31 Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem\, csak ti magatok egy lakatlan helyre\, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá\, hogy még enni sem volt idejük. 32 Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. 33 De sokan meglátták és felismerték őt\, amikor elindultak\, ezért minden városból összefutottak oda\, és megelőzték őket. 34 Amikor Jézus kiszállt\, és meglátta a nagy sokaságot\, megszánta őket\, mert olyanok voltak\, mint a pásztor nélkül való juhok\, és kezdte őket sok mindenre tanítani. 35 De amikor az idő már későre járt\, odamentek hozzá a tanítványai\, és ezt mondták neki: Lakatlan hely ez\, és az idő már későre jár. 36 Bocsásd el őket\, hogy a környező tanyákra és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak. 37 Ő azonban így válaszolt nekik: Ti adjatok nekik enni! De ők ezt mondták neki: Talán mi menjünk el\, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret\, hogy enni adhassunk nekik? 38 Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek\, nézzétek meg! Amikor megnézték\, ezt mondták: Öt kenyerünk van meg két halunk. 39 Ekkor megparancsolta nekik\, hogy ültessenek le mindenkit csoportokban a zöld fűre. 40 Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. 41 Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat\, feltekintett az égre\, megáldotta és megtörte a kenyereket\, majd átadta a tanítványoknak\, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. 42 Miután mind ettek\, és jóllaktak\, 43 összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is\, ami a halakból maradt. 44 Akik pedig ettek a kenyerekből\, ötezren voltak\, csak férfiak. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(37) „Ti adjatok nekik enni!” (Mk 6\,30–44) \nÉhesen és fáradtan egy idő után nem lehet hatékonyan küldetést teljesíteni. Ráadásul János értelmetlen halála lelki terhét is hordoznia kell Jézusnak és a tanítványoknak. El sem vonulnak pihenni\, máris lerohanják őket a rajongók. Az lenne a logikus\, ha Jézus elküldené őket\, de ő ezt az alkalmatlan helyzetet is megragadja a tanításra. Mire tanít? Az Isten országának nagyságos dolgaira. Arra\, hogy aki megterhelve az élet gondjaitól\, kiégve\, testileg-lelkileg fáradtan\, bármikor hozzá fordul\, azt ő semmiképpen el nem utasítja. Munkatársai segítségével jóllakatja őket. „Erőt ad a megfáradtnak\, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” (Ézs 40\,29) Tanítványai pedig átélik\, hogy az addig üres\, kérges kezük között sokasodik meg a kevés. Jézus lehetetlent kér tőlük\, ők mégis nekifognak. Egy pusztulásra ítélt falu lelkészének – „Ha eredményt akarsz elérni\, arra vállalkozz\, ami lehetetlen. Csak azért érdemes élni\, ami lehetetlen” (Kákicsi Kiss Géza) –\, a hatalmas tömegnek\, a tanítványoknak és nekünk is meg kell látnunk\, hogy hiábavaló életünkből lehetetlen saját erőből újjászületni. Ami pedig lehetetlen\, az kegyelem dolga. „Előbb tedd azt\, ami szükséges\, aztán ami lehetséges\, míg végül észreveszed\, hogy azt teszed\, ami lehetetlen.” (Assisi Szent Ferenc)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-276/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250728
DTEND;VALUE=DATE:20250729
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250728T073740Z
LAST-MODIFIED:20250728T073740Z
UID:11590-1753660800-1753747199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Teérted áldott meg engem az Úr”1Móz 30\,25–43 \n\n\n25 Történt\, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet\, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem\, hadd menjek haza a szülőföldemre! 26 Add ki a feleségeimet és gyermekeimet\, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el\, hiszen te tudod\, hogy mennyit dolgoztam nálad! 27 Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Megtudtam a jelekből\, hogy teérted áldott meg engem az Úr. 28 És hozzátette: Szabd meg a béredet\, amit szeretnél tőlem\, és én megadom neked! 29 Jákób azt felelte neki: Te tudod\, hogyan szolgáltalak\, és mivé lett nálam a jószágod. 30 Az a kevés\, amid érkezésem előtt volt\, sokra szaporodott\, mert megáldott téged az Úr a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? 31 Ekkor Lábán azt kérdezte: Mit adjak hát neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit\, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat. 32 De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyest és tarkát\, meg minden feketét a juhok közül\, és a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. 33 Az mutatja meg\, hogy igaz ember vagyok-e\, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet\, lopott jószág lesz nálam mindaz\, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között\, és nem fekete a juhok között. 34 Lábán ezt mondta: Jó\, legyen úgy\, ahogy mondod! 35 És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat\, minden pettyes és tarka kecskét\, mindazt\, amelyiken valami fehérség volt\, és minden feketét a juhok közül\, és a fiaira bízta. 36 Majd háromnapi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait. 37 Jákób ekkor gyenge nyárfa-\, mandulafa- és platánfavesszőket vágott\, majd fehér csíkokat faragott beléjük úgy\, hogy lecsupaszította a vesszőket a fehér részig\, 38 és odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba\, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak párzani\, amikor inni jártak. 39 Ott párzott a nyáj a vesszők előtt\, és ezért csíkos lábúakat\, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. 40 Azután különválasztotta Jákób a juhokat\, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat\, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé. 41 Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak\, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé\, hogy a vesszőket látva pározzanak. 42 De amikor satnya volt a nyáj\, nem rakta oda\, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák\, Jákóbnak pedig a fejlettebbek. 43 Így ez az ember egyre jobban gyarapodott: lett neki sok nyája\, szolgálóleánya\, szolgája\, tevéje és szamara. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata\n\n\n\n„Teérted áldott meg engem az Úr” (27b). Mindennapi imádságainkban megköszönjük Isten áldásait\, amiket az életünkben tapasztalunk. Ezekért valóban méltó Isten a dicséretre. Milyen nagy öröm az\, amikor mástól hallhatjuk\, hogy az életükben áldássá válhattunk\, és ők is miattunk dicsérik az Istent! Adja Isten\, hogy áldássá válhassunk mások számára is. \nRÉ21 745 \nNapi ének | 746 | Éltem minden dolgában \n\n\n„…már három napja vannak velem…”Mk 8\,1–10 \n\n\n1 Azokban a napokban\, amikor ismét nagy sokaság vette körül\, és nem volt mit enniük\, magához hívta tanítványait\, és így szólt hozzájuk: 2 Szánakozom a sokaságon\, mert már három napja vannak velem\, és nincs mit enniük; 3 ha pedig éhesen bocsátom őket haza\, kidőlnek az úton\, mert némelyikük messziről jött. 4 Tanítványai így feleltek: Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában? 5 Megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők ezt válaszolták: Hét. 6 Ekkor megparancsolta a sokaságnak\, hogy telepedjenek le a földre\, azután vette a hét kenyeret\, hálát adott\, megtörte\, és tanítványainak adta\, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. 7 Volt néhány kis haluk is\, és miután áldást mondott\, szólt\, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8 Ettek és jóllaktak\, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral\, 9 pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket\, 10 és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(2) „…már három napja vannak velem…” (Mk 8\,1–10) \nJézust továbbra is „külföldön” találjuk\, a Tízváros közelében\, amely vegyes népességű vidék volt. Nagy tömeg keresi a társaságát\, ahogy korábban a Genezáreti-tónál élők is. Mindkét esetben tanítványai közreműködésével ad a sokaságnak enni\, ott több mint ötezer\, itt négyezer férfinak és családjuknak. Az utóbbiak viszont nem egy napot hallgatják csupán\, hanem már három napja vannak vele. Gondoljuk el\, mekkora lelki éhség\, egzisztenciális szükség hajthatta őket oda\, és milyen szeretet és erősugárzás tarthatta őket ott! Háromnapos intenzív\, minősített lelki „Mesterkurzus” zajlik. Jézus vezetésével\, igehallgatásban\, önvizsgálatban\, bűnvallásban\, az Atyával és a Fiúval való imádságos beszélgetésben telik az idő\, a Szentlélek közösségében! Hatalmas adag lelki-szellemi táplálékhoz jutva szinte észre sem veszik\, hogy éhesek. Igazi „böjtölés” közben repülnek el az órák. Amikor lezárulnak a „csendesnapok” és hálás\, örömteli\, testvéri a légkör\, Jézusnak megesik a szíve a sokaságon. Nem bocsáthatja el őket éhen (nésztisz = éhes\, böjtölő)\, hiszen három napig kitartottak mellette. Annyi áldott „lelki kenyér” vétele után véget vet a böjtölésnek\, kezébe veszi a kenyereket\, hálákat adva megtöri\, és a tanítványoknak nyújtja\, ők pedig továbbadják. „Megtöretett a teste\, / Kiontatott a vére.” (Ady) Keressük és éljünk mi is a feltöltekezés alkalmaival ezen a nyáron!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-277/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250730
DTEND;VALUE=DATE:20250731
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250730T091147Z
LAST-MODIFIED:20250730T091147Z
UID:11592-1753833600-1753919999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr álljon őrt köztem és közted\, amikor mi nem látjuk egymást!”1Móz 31\,22–54 \n\n\n22 Lábán csak harmadnap értesült arról\, hogy Jákób elment. 23 Akkor maga mellé vette hozzátartozóit\, és hétnapi járóföldön át üldözte\, míg utol nem érte Gileád hegyvidékén. 24 Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álmában azon az éjszakán\, és ezt mondta neki: Vigyázz\, ne mondj Jákóbnak se jót\, se rosszat! 25 Amikor Lábán utolérte Jákóbot\, Jákób már sátrat vert a hegyen. Lábán is Gileád hegyvidékén vert sátrat hozzátartozóival együtt. 26 Lábán ezt mondta Jákóbnak: Mit tettél?! Engem rászedtél\, leányaimat meg elhajtottad\, mint a hadifoglyokat! 27 Miért titokban szöktél el\, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekszóval\, dobbal és citerával bocsátottalak volna el! 28 Még azt sem engedted meg\, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ostoba dolgot tettél! 29 Volna erőm hozzá\, hogy elbánjak veletek\, de atyátok Istene a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz\, ne mondj Jákóbnak se jót\, se rosszat! 30 De ha már mindenáron el akartál menni\, mert nagyon kívánkoztál apád házába\, miért loptad el a házibálványomat? 31 Jákób erre így felelt Lábánnak: Mert féltem\, és azt gondoltam\, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat. 32 De akinél megtalálod a háziistenedet\, az ne maradjon életben! Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg\, mi van nálam\, és vidd a magadét! Jákób ugyanis nem tudta\, hogy Ráhel ellopta azt. 33 Bement tehát Lábán Jákób sátrába\, Lea sátrába és a két szolgálóleány sátrába\, de nem találta. Azután kijött Lea sátrából\, és bement Ráhel sátrába. 34 Ráhel közben fogta a házibálványt\, egy teve nyergébe tette\, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat\, de nem találta. 35 Ráhel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram\, hogy nem tudok fölkelni előtte\, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatott tehát utána\, de nem találta a házibálványt. 36 Ekkor Jákób haragra lobbant\, és perlekedni kezdett Lábánnal. Azt mondta Jákób Lábánnak: Mi a bűnöm\, és mi a vétkem\, hogy üldözőbe vettél? 37 Hiszen fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit\, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé\, döntsenek ők kettőnk ügyében! 38 Már húsz esztendeje vagyok nálad\, juhaid és kecskéid nem vetéltek el\, nyájad kosait nem ettem meg. 39 Amit a vad széttépett\, nem vittem hozzád\, magam térítettem meg\, tőlem kérted számon; meg azt is\, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. 40 Nappal a hőség emésztett\, éjjel meg a hideg\, szememet kerülte az álom. 41 Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért\, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. 42 Ha atyám Istene\, Ábrahám Istene és Izsák félelmetes Istene velem nem lett volna\, akkor most üres kézzel bocsátanál el. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját\, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel. 43 Lábán azt felelte Jákóbnak: A leányok az én leányaim\, a fiúk az én fiaim\, a nyáj az én nyájam\, minden az enyém\, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen vagy fiaik ellen\, akiket szültek?! 44 Jöjj hát\, kössünk szövetséget egymással\, az legyen a tanú köztünk! 45 Ekkor fogott Jákób egy követ\, és fölállította azt szent oszlopként. 46 Majd ezt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek\, csináltak egy kőrakást\, és ettek a kőrakásnál. 47 Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának\, Jákób pedig elnevezte Gal-Édnek. 48 Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek\, 49 de Micpának is\, mert ezt mondta: Az Úr álljon őrt köztem és közted\, amikor mi nem látjuk egymást! 50 Ha leányaimmal rosszul bánsz\, ha leányaimon kívül más feleségeket is veszel\, azt közülünk ugyan senki nem fogja látni\, de Isten lesz a tanú köztünk. 51 Majd ezt mondta Lábán Jákóbnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop\, amelyet közém és teközéd emeltem. 52 Tanú ez a kőrakás\, és tanú ez a szent oszlop\, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád\, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám ártó szándékkal. 53 Ábrahám Istene és Náhór Istene\, az atyák Istene ítéljen fölöttünk. Akkor megesküdött Jákób Izsáknak\, atyjának félelmetes Istenére\, 54 majd áldozatot mutatott be Jákób a hegyen\, és meghívta hozzátartozóit az áldozati lakomára. És miután ettek\, a hegyen töltötték az éjszakát. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata\n\n\n\n„Az Úr álljon őrt köztem és közted\, amikor mi nem látjuk egymást!” (49) Néha azt gondoljuk\, nem tartozunk számot adni senkinek\, mert az emberek nem látják a tetteinket\, nem ismerik a szándékainkat\, gondolatainkat. De „Isten lesz a tanú köztünk” (31\,50) mindenkor. Neki mindig számadással tartozunk. Éljük az életünket úgy\, hogy Istennek akarjunk tetszeni\, mert akkor biztos\, hogy az emberek felé is az ő szeretetét tudjuk továbbadni. \nRÉ21 16 \nNapi ének | 804 | Hálát adok\, Uram\, az életért! \n\n\n„…kézen fogva kivezette…”Mk 8\,22–26 \n\n\n22 Amikor Bétsaidába érkeztek\, egy vakot vittek hozzá\, és kérték\, hogy érintse meg. 23 Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból\, azután szemére köpve rátette kezét\, és megkérdezte: Látsz-e valamit? 24 Az felnézett\, és így szólt: Látom az embereket\, amint jönnek-mennek\, de mintha fákat látnék. 25 Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére\, ő pedig körülnézett\, és meggyógyult\, tisztán látott mindent. 26 Jézus ekkor hazaküldte őt\, és azt mondta: Még a faluba se menj be! \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(23) „…kézen fogva kivezette…” (Mk 8\,22–26) \n„Krisztus kegyelme\, amit korábban egy csapásra árasztott ki másokra\, erre az emberre csak cseppenként jutott el […] maga a meggyógyított legyen bizonyítéka annak\, hogy ő szabadon választja meg kegyelme kiárasztásának módozatait” (Kálvin). Jézus gyakran vonult vissza pihenni Bétsaidába (élelem háza)\, Péter\, András és Fülöp halászfalujába. Sok jelet és csodát tett ott is\, lakói mégsem tértek meg. (Mt 11\,21). Mintha ezen az emberen mutatná meg vaksi tanítványainak is\, hogy az ő látásuk is gyógyulhat. Ki akar vezetni a rossz kovásszal kevert légkörből\, ahol „a bűn sötétben tévelyeg\, és bajba dönt vakon”\, ahol a „bűnben kín van s gyűlölet\, mi mást\, más minket öl”\, és már látni sem bírjuk egymást. Először fel kell ismernünk\, hogy nem látjuk jól a világot\, a másik embert\, önmagunkat és Istent sem. Jézus közelében döbbenhetünk csak rá\, hogy nem rendelkezünk a lelkek és helyzetek helyes megítélésének a képességével\, legfeljebb tapogatódzni tudunk. Urunk Igéjével fokról fokra\, ismét és ismét nyitogatja a szemünket\, „kézen fog\, s vezet világos utakon” (761). Kérjük\, Urunk\, kegyelmesen nyisd fel a szemünket\, hogy ne csak nézzünk\, hanem lássunk is túl a láthatókon\, lássuk meg a másikban az embert\, aki kegyelemre szorul\, ugyanúgy\, mint mi!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-278/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250731
DTEND;VALUE=DATE:20250801
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250731T084110Z
LAST-MODIFIED:20250731T084110Z
UID:11595-1753920000-1754006399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre\, amiben szolgádat részesítetted.”1Móz 32 \n\n\n1 Reggel fölkelt Lábán\, megcsókolta unokáit és leányait\, és megáldotta őket. Azután elment Lábán\, és visszatért lakóhelyére. 2 Jákób is útnak indult. Ekkor találkoztak vele Isten angyalai. 3 Amikor Jákób meglátta őket\, ezt mondta: Isten tábora ez! És elnevezte azt a helyet Mahanajimnak. 4 Azután követeket küldött Jákób maga előtt bátyjához\, Ézsauhoz Széír földjére\, Edóm mezejére\, 5 és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak\, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád\, Jákób: Lábánnál voltam jövevény\, ott tartózkodtam mostanáig. 6 Szereztem marhákat\, szamarakat és juhokat\, szolgákat és szolgálóleányokat. Azért küldök neked üzenetet\, uram\, hogy elnyerjem jóindulatodat. 7 A követek ezzel tértek vissza Jákóbhoz: Elmentünk bátyádhoz\, Ézsauhoz: jön is már eléd\, de négyszáz férfi van vele! 8 Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el\, ezért két táborra osztotta a vele levő népet meg a juhokat\, marhákat és tevéket. 9 Mert úgy gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort\, és levágja azt\, legalább a másik tábor megmenekülhet. 10 Jákób azután ezt mondta: Ó\, atyámnak\, Ábrahámnak Istene és atyámnak\, Izsáknak Istene\, Uram\, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba\, rokonságod közé\, és jót teszek veled! 11 Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre\, amiben szolgádat részesítetted. Hiszen csak egy vándorbottal keltem át itt a Jordánon\, most pedig két táborom is van. 12 Ments meg engem bátyámnak\, Ézsaunak a kezéből\, mert félek\, hogy ha idejön\, megöl engem és az anyákat is gyermekeikkel együtt. 13 Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled\, és utódaidat olyanná teszem\, mint a tenger homokja\, amely olyan sok\, hogy nem lehet megszámolni. 14 Miután ott töltötte azt az éjszakát\, ajándékokat válogatott ki bátyjának\, Ézsaunak mindabból\, amire szert tett: 15 kétszáz kecskét\, húsz bakot\, kétszáz juhot\, húsz kost\, 16 harminc szoptatós tevét csikóstul\, negyven tehenet és tíz bikát\, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. 17 Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön\, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem\, de hagyjatok távolságot a nyájak között! 18 Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám\, Ézsau\, és megkérdezi\, hogy kinek a szolgája vagy\, hová mégy\, kié ez a jószág előtted\, 19 akkor ezt mondd: Szolgádé\, Jákóbé\, aki ajándékul küldi uramnak\, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk. 20 Ezt parancsolta a másodiknak is\, a harmadiknak is\, mindazoknak\, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Ézsauval\, amikor találkoztok vele! 21 Ezt is mondjátok: Szolgád\, Jákób itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal\, amely előttem megy\, és csak azután kerülök a színe elé\, talán akkor szívesen fogad. 22 Az ajándék tehát elindult előtte\, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. 23 De fölkelt még azon az éjszakán\, fogta két feleségét\, két szolgálóleányát és tizenegy gyermekét\, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24 Fogta és átvitte őket a patakon\, majd átvitte mindenét\, amije volt. 25 Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki birokra kelt vele\, egészen hajnalhasadtáig. 26 De látta\, hogy nem bír vele\, ezért megütötte a csípője forgócsontját\, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja\, miközben vele birkózott. 27 Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el\, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el\, amíg meg nem áldasz. 28 Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29 Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved\, hanem Izráel\, mert küzdöttél Istennel és emberekkel\, és győztél. 30 Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kérded a nevemet? És megáldotta őt. 31 Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet\, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre\, mégis életben maradtam. 32 Már sütött a nap\, amikor átkelt Penúélnál\, és sántított csípőjére. 33 Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat\, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata\n\n\n\nIsten komolyan vesz minket\, komolyan veszi a vele való tusakodásainkat is. Ő akár még vitapartnernek is tart minket. A szenvedései miatt vívódó Jóbhoz is így szól: „Övezd hát föl derekadat férfiasan!” (Jób 38\,3a) A mi Istennel való találkozásunk után sem lesz soha ugyanolyan az életünk\, mint azelőtt. Ha ő belép az életünkbe\, megváltoztatja azt az ő akarata szerint. \nRÉ21 144 \nNapi ének | 751 | Jöjj el az élet vizéhez \n\n\n„Te vagy a Krisztus.”Mk 8\,27–9\,13 \n\n\n27 Jézus pedig elindult tanítványaival együtt a Cézárea Filippi mellett levő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek? 28 Ők így feleltek: Keresztelő Jánosnak\, mások Illésnek\, ismét mások pedig egynek a próféták közül. 29 Jézus tovább kérdezte őket: Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus. 30 Jézus pedig megparancsolta nekik\, hogy senkinek se beszéljenek őróla. 31 És tanítani kezdte őket\, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie\, és el kell vettetnie a vénektől\, a főpapoktól és az írástudóktól\, és meg kell öletnie\, de harmadnapon fel kell támadnia. 32 Jézus nyíltan beszélt erről. Péter ekkor félrevonva őt feddeni kezdte; 33 ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett\, megfeddte Pétert\, és ezt mondta: Távozz tőlem\, Sátán\, mert nem az Isten szerint gondolkozol\, hanem az emberek szerint. 34 Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt\, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni\, tagadja meg magát\, vegye fel a keresztjét\, és kövessen engem! 35 Mert aki meg akarja menteni az életét\, az elveszti azt\, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért\, megmenti azt. 36 Mit használ ugyanis az embernek\, ha az egész világot megnyeri\, de élete veszendőbe megy? 37 Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért? 38 Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt\, azt az Emberfia is szégyellni fogja\, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. \n1 Azután így szólt hozzájuk: Bizony mondom nektek\, hogy vannak az itt állók között némelyek\, akik nem ízlelik meg a halált addig\, amíg meg nem látják\, hogy az Isten országa eljött hatalommal. 2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert\, Jakabot és Jánost\, felvitte csak őket külön egy magas hegyre\, és szemük láttára elváltozott. 3 Ruhája olyan tündöklő fehér lett\, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni. 4 És megjelent nekik Illés Mózessel együtt\, és beszélgettek Jézussal. 5 Péter megszólalt\, és ezt mondta Jézusnak: Mester\, jó nekünk itt lenni; hadd készítsünk három sátrat: neked egyet\, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. 6 Nem tudta ugyanis\, hogy mit beszél\, mert nagy félelem fogta el őket. 7 De felhő támadt\, amely beárnyékolta őket\, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam\, őt hallgassátok! 8 És amint körülnéztek\, már senki mást nem láttak maguk mellett\, csak Jézust egyedül. 9 Amikor jöttek lefelé a hegyről\, megparancsolta nekik\, hogy senkinek el ne mondják\, amit láttak\, csak amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. 10 Engedelmeskedtek a parancsnak\, de azon tanakodtak egymás között\, mit jelent a halottak közül való feltámadás. 11 Ezért megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók\, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? 12 Ő pedig így válaszolt: Illés valóban előbb jön el\, hogy helyreállítson mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról\, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? 13 De mondom nektek\, Illés már eljött\, és azt tették vele\, amit csak akartak\, amint meg van írva róla. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata\n\n\n\n(29) „Te vagy a Krisztus.” (Mk 8\,27–9\,13) \nKi az\, aki Péter vallástétele szerint Krisztus\, Messiás\, Szabadító\, de csak húsvét után lehet róla beszélni? Ki az\, akiről Péter vallást tesz\, mégis félreérti\, és akit nem értünk mi sem igazán? Ő az\, aki „Úr lévén lett szolgává\, Mindeneknek csúfjává\, Istenségét elrejtette\, Midőn testünket felvette”. (RÉ 360) Ő az\, aki vállalta az emberi származást\, genomot anélkül\, hogy megszűnt volna Úr lenni. Aki értünk önként ment az átokra\, és „engedelmes volt mindhalálig\, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé\, és azt a nevet adományozta neki\, amely minden névnél nagyobb…” (Fil 2\,6–11) Krisztus személye ugyan magával ragadta Pétert\, szavai azonban megítélték az értetlenkedőt: „Távozz tőlem\, Sátán!” Kétélű kardként (mint a szike\, amely szétválasztja a belső szerveket) hasított bele a lelkébe: van benned egy megátalkodott rész\, amely Isten ellen dolgozik\, és ezért egész valód megváltásra szorul. Aki utánam akar jönni\, meg kell tagadnia\, el kell veszítenie szívének emberi szándékait\, és fel kell vennie az Istennek való engedelmesség igáját! Csak így találhatsz igazán magadra. Én pedig ott vagyok veled kereszthordozásod minden napján\, hogy életed feddhetetlenül őriztessék meg az utolsó napra.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-279/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250801
DTEND;VALUE=DATE:20250802
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250801T072813Z
LAST-MODIFIED:20250801T072813Z
UID:11600-1754006400-1754092799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Isten kegyelmes volt hozzám”1Móz 33 \n\n\n1 Amikor Jákób föltekintett\, látta\, hogy már jön is Ézsau\, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea\, Ráhel és a két szolgálóleány mellé. 2 Előreállította a szolgálóleányokat és gyermekeiket\, mögéjük Leát és gyermekeit\, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3 Ő maga előttük ment\, és hétszer borult le a földre\, amíg a bátyjához ért. 4 Ézsau eléje futott\, megölelte\, nyakába borult\, megcsókolta\, és sírtak. 5 Amikor Ézsau föltekintett\, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket\, azt kérdezte: Kik ezek? Jákób így felelt: A gyermekek\, akiket Isten adott kegyelméből a te szolgádnak. 6 Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt\, és leborultak. 7 Odalépett Lea is gyermekeivel együtt\, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is\, és ők is leborultak. 8 Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor\, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra\, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9 Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven\, öcsém\, legyen a tied\, ami a tied! 10 De Jákób ezt mondta: Ne úgy\, hanem ha elnyertem jóindulatodat\, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat\, mintha Isten arcát láttam volna\, olyan kedvesen fogadtál. 11 Fogadd el ajándékomat\, amelyet áldásommal vittek neked\, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám\, és van mindenem. És addig unszolta őt\, amíg el nem fogadta. 12 Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el\, menjünk\, majd én előtted megyek! 13 De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram\, hogy a gyermekek gyengék\, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat\, elhullik az egész nyáj. 14 Menjen csak az én uram a szolgája előtt\, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint\, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. 15 Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az\, ha elnyertem uram jóindulatát? 16 Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé. 17 Jákób azonban Szukkót felé indult\, és ott épített magának házat\, jószágának pedig lombokból árnyékvetőt készített. Ezért hívják azt a helyet Szukkótnak. 18 Így jutott el Jákób\, Paddan-Arámból elindulva\, épségben Sikem városáig\, amely Kánaán földjén van. Tábort ütött a várossal szemben\, 19 és a mezőnek azt a részét\, ahol sátrat vert\, megvette Hamórnak\, Sikem apjának a fiaitól száz keszíta ezüstért. 20 Majd felállított ott egy oltárt\, és így nevezte el: Isten\, Izráel Istene! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata\n\n\n\nA Szentírás egyik fontos tanítása az alkalmas időről szól. Isten népe számára az idő mindig valamit elhoz\, valami mindig történik; dinamikus szemlélet jellemezte az ókori Izráelt. Tudták ők is\, hogy az időket\, alkalmakat siettetni nem lehet\, de bíztak abban\, hogy Isten hűséges az ő ígéreteihez\, még akkor is\, ha várni kell azok beteljesülésére. A mi életünkben is fontos az alkalmas idő\, például a megbékélés ideje. Kivel\, miért kell megbékélnünk? Isten látja\, tudja\, és elhozza a megbékélés alkalmas idejét. \nRÉ21 133 \nNapi ének | 749 | Halld meg\, bűnös ember: Jézus szeret! \n\n\n„Hozzátok őt elém!”Mk 9\,14–29 \n\n\n14 Amikor a tanítványok közelébe értek\, nagy sokaságot láttak körülöttük\, írástudókat is\, akik vitatkoztak velük. 15 Amint meglátták Jézust\, az egész sokaság felbolydult\, és eléje futott\, hogy köszöntse őt. 16 Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? 17 A sokaságból így felelt neki valaki: Mester\, elhoztam hozzád a fiamat\, akiben néma lélek van; 18 és ahol hatalmába keríti\, földhöz vágja őt\, habzik a szája\, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak\, hogy űzzék ki\, de nem tudták. 19 Jézus így válaszolt nekik: Ó\, hitetlen nemzedék\, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! 20 Odavitték hozzá\, és amikor meglátta Jézust a lélek\, azonnal megrázta a fiút\, úgyhogy az a földre esve fetrengett\, és habzott a szája. 21 Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. 22 Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is\, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz\, légy segítségünkre\, könyörülj rajtunk! 23 Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak\, aki hisz. 24 A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! 25 Amikor látta Jézus\, hogy összefut a sokaság\, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek\, én parancsolom neked: menj ki belőle\, és ne menj bele többé! 26 Az pedig felkiáltott\, erősen megrázta őt\, és kiment belőle. A gyermek olyan lett\, mint a halott\, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. 27 Jézus azonban kezét megragadva felemelte\, és az felkelt. 28 Amikor azután Jézus bement egy házba\, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? 29 Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki\, csak imádsággal. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(19b) „Hozzátok őt elém!” (Mk 9\,14–29) \nÓriási a kontraszt a megdicsőülés hegye és a mai történetünk helyszíne között. Fenn a hegyen az Isten egyértelmű közelsége\, Jézus emberin is áttűnő istensége\, a békesség. Itt lenn zűrzavar\, tanácstalanság\, vita és szenvedés. A tanítványok széttárják kezüket\, az apa reménytelenségében is bizakodik\, a démoni erők fogva tartanak valakit. Csak körül kell néznünk\, pontosan elénk rajzolja a valóságunkat. De azt is megmutatja\, mit jelent az\, amikor maga Jézus megérkezik ide. Ő nem tehetetlen\, az apa küzdelmesen valóságos hitvallása után megmutatja\, hogy ő képes a szabadításra. Szava\, parancsa helyreállítja a fiút\, helyreállítja a mi életünket. „Hozzátok őt elém!” – mondja nekünk is. Vigyük oda azt\, akit féltünk\, azt\, akit magába zárt a gonosz vagy a szenvedés! Álljunk oda mi magunk\, szégyenünkkel\, betegségünkkel\, belső harcainkkal. Aztán már szabadon álljunk be gyógyító szolgálatába\, benne való bizalmat tanulva és kitartóan imádkozva.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-280/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250801T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250831T170000
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250801T072720Z
LAST-MODIFIED:20250801T072720Z
UID:11598-1754035200-1756659600@nemmind1.hu
SUMMARY:Tóth Bálint: Augusztusi este
DESCRIPTION:  \nA rózsa lábujjhegyre áll\,\ntárt pillákkal nézi a holdat.\nAlszik fészkén a jégmadár\,\nfenyőn feketerigók szólnak\,\ns egyenként elhallgatnak ők is\,\nelszunnyadnak a tág mezők is\,\nhangolnak tücskök\, pengetik\,\nfelcsap a fülemüle-trilla\,\ns egy tündér csillagkönnyeit\naz ég kék kötényébe sírja.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/toth-balint-augusztusi-este/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250818
DTEND;VALUE=DATE:20250819
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250818T182756Z
LAST-MODIFIED:20250818T182756Z
UID:11609-1755475200-1755561599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Nem távozik Júdából a jogar\, sem a kormánypálca… míg eljő Síló\, akinek engednek a népek.” \n1Móz 49 \n  \n1 Jákób hívatta fiait\, és ezt mondta: Gyűljetek össze\, hadd mondjam el\, mi történik veletek majd egykor! 2 Gyűljetek egybe\, hallgassatok meg\, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra\, Izráelre! 3 Rúben\, te vagy elsőszülöttem\, erősségem\, férfierőm első termése: kiváltképpen hatalmas\, kiváltképpen erős. 4 Kiáradtál\, mint a víz\, nem maradsz az első\, mert atyád ágyába léptél\, akkor meggyaláztál\, nyoszolyámba léptél. 5 Simeon és Lévi testvérek\, fegyvereik erőszak eszközei. 6 Társaságukba ne menj\, lelkem\, gyülekezetükkel ne egyesülj\, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban\, kedvtelésükben bikát bénítottak. 7 Átkozott haragjuk\, mert vad\, és dühük\, mert hajthatatlan. Szétosztom őket Jákóbban\, elszélesztem Izráelben. 8 Júda\, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakára teszed\, leborulnak előtted atyádnak fiai. 9 Fiatal oroszlán vagy\, Júda\, prédától lettél naggyá\, fiam! Lehevert\, elnyújtózott\, mint a hím vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölzavarni?! 10 Nem távozik Júdából a jogar\, sem a kormánypálca térdei közül\, míg eljő Síló\, akinek engednek a népek. 11 Szőlőtőhöz köti ki szamarát\, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa\, köntösét a szőlő vérében. 12 Szemei bornál ragyogóbbak\, fogai tejnél fehérebbek. 13 Zebulon a tengerpart felé lakik\, a hajók kikötője felé\, hátával Szidónra támaszkodik. 14 Issakár nagy csontú szamár\, az aklok között heverész. 15 De látva\, mily jó a nyugalom\, és milyen szép a föld\, teher alá hajtja vállát\, és robotoló szolgává lesz. 16 Dán ítéli a maga népét\, mint Izráel bármely törzse. 17 Dán kígyó lesz az úton\, vipera az ösvényen\, a ló csüdjébe harap\, és lovasa hanyatt esik. 18 Szabadításodra várok\, Uram! 19 Gádot martalócok marják\, de ő a sarkukba mar! 20 Ásér kenyere kövér\, királyi csemegéket kínál. 21 Naftáli gyors lábú szarvasünő\, szép szavakat hallat. 22 Termő fa ága József\, termő fa ága forrás mellett\, ágai átnyúlnak a kőfalon. 23 Ezért keserítik\, nyilazzák\, kergetik az íjászok. 24 De íja nem remeg\, izmos kezei fürgén járnak\, hisz Jákób Erőssége tartja a kezét\, Izráel pásztora\, kősziklája\, 25 atyád Istene\, aki megsegít téged\, a Mindenható\, aki megáld téged az ég áldásával felülről\, a lent elterülő mélység áldásaival\, az emlők és anyaméh áldásaival. 26 Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál\, az örök halmok gyönyörűségénél; szálljanak József fejére\, a testvérei között megszentelt fejére! 27 Benjámin ragadozó farkas\, reggel zsákmányt eszik\, este prédát oszt. 28 Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk\, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg. 29 Azután parancsot adott nekik\, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök\, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba! 30 Abba a barlangba\, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn\, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul. 31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét\, Sárát\, oda temették el Izsákot és feleségét\, Rebekát\, oda temettem el Leát is. 32 A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. 33 Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak\, felhúzta lábait az ágyra\, azután elhunyt\, és elődei mellé került. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata \n„Nem távozik Júdából a jogar\, sem a kormánypálca… míg eljő Síló\, akinek engednek a népek.” (10) Jákob megáldja 12 fiát\, az egyik leggazdagabb áldás Júda törzsének jut\, akinél ott lesz a jogar\, a kormánypálca\, amíg el nem jön Siló. A Siló név többféle jelentéssel bír\, egyet említünk: „Akié minden”! Siló a Messiásra\, Isten Fiára\, Jézus Krisztusra utal\, aki eljön\, akinek adatott minden hatalom (Mt 28\,18). A végső eljövetelkor minden térd meg fog hajolni előtte (Fil 2\,10–11). Hajoljunk meg már most és kövessük Őt\, hogy majd egykor örömmel hajoljon meg térdünk a Messiás előtt! \n  \nRÉ21 134 \n  \nNapi ének zsoltárének | 780 | Megvizsgáltál\, Uram\, engem \n  \n„Mire való az olajnak ez a pazarlása?” \nMk 14\,1–11 \n  \n1 Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját\, hogy Jézust valamiképpen csellel elfogják és megöljék\, 2 mert ezt mondták: Ne az ünnepen\, nehogy zavargás legyen a nép körében. 3 Amikor Betániában a leprás Simon házában volt\, és asztalhoz telepedett\, odament egy asszony\, akinél valódi és drága nárdusolaj volt egy alabástromtartóban\, és az alabástromtartót feltörve\, ráöntötte az olajat Jézus fejére. 4 Némelyek pedig maguk között bosszankodtak: Mire való az olajnak ez a pazarlása? 5 Hiszen el lehetett volna adni ezt az olajat több mint háromszáz dénárért\, és a pénzt szétosztani a szegényeknek. És korholták az asszonyt\, 6 de Jézus ezt mondta: Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. 7 Mert a szegények mindig veletek lesznek\, és amikor csak akartok\, jót tehettek velük\, én azonban nem leszek mindig veletek. 8 Azt tette\, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre. 9 Bizony mondom nektek\, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon\, amit ez az asszony tett\, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. 10 Ekkor Júdás Iskáriótes\, egy a tizenkettő közül\, elment a főpapokhoz\, hogy elárulja őt nekik. 11 Amikor azok ezt meghallották\, megörültek\, és megígérték\, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig várta a megfelelő alkalmat\, hogy elárulhassa Jézust. \n  \nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata \n(4b) „Mire való az olajnak ez a pazarlása?” (Mk 14\,1–11) \n  \n\nNem csupán ész dolga az Istennel való kapcsolat\, hanem a szívé is. Érzelmek\, gesztusok\, lelki mozgás\, akkor is\, ha nem értem\, nem látom át\, mit tesz Isten. Ez az asszony itt az Igében jön\, áthág minden illendőséget\, és drága nárduskenetet önt Jézusra. Miért teszi ezt? A jelenlévők is tanakodnak\, nem tetszik nekik\, pazarlásnak érzik. Amit Simon és társai nem tudnak: Jézus a halálára készül már. Az az asszony közelebb volt hozzá akkor\, mint a többi jelenlévő. Nem gondolkodott\, a szíve vezette\, nem várt semmit\, nem kért semmit\, csak elővette kincsét\, és a Megváltóra öntötte. A szeretetét akarta kimutatni\, furcsa mód megérezte\, mire készült az Ura. Nem értette a megváltást\, nem tudta átfogni\, emberi ésszel akkor felfoghatatlan volt\, a tanítványok sem értették még. De érezhették\, rá lehetett Jézus hullámhosszára csatlakozni. A megváltás nem zseniális gondolat volt\, hanem a meghasadt atyai szív következménye. Távol került Istentől az emberiség\, ő pedig elment a legvégsőkig\, emberré lett\, és magát adta megoldásként\, vállalta az áldozatot. Érthetetlen\, de érezhető. Az asszony pazarlása ráadásul szépen kapcsolódik a „pazarló” Istenhez\, aki mindenét odaadta Jézusban. Nem véletlenül védi meg Jézus\, és teszi számukra példává. Akkor talán ő volt a legközelebb a Megváltóhoz.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-281/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250822
DTEND;VALUE=DATE:20250823
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250822T075701Z
LAST-MODIFIED:20250822T075701Z
UID:11620-1755820800-1755907199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban\, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt\, mert ismerem fájdalmukat.”2Móz 3 \n\n\n1 Mózes pedig apósának\, Jetrónak\, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte\, és eljutott az Isten hegyéhez\, a Hórebhez. 2 Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis\, hogy a csipkebokor tűzben ég\, de mégsem ég el a csipkebokor. 3 Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek\, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 4 Amikor az Úr látta\, hogy odamegy megnézni\, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből\, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! 5 Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról\, mert szent föld az a hely\, ahol állsz! 6 Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene\, Ábrahám Istene\, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor Mózes eltakarta az arcát\, mert félt rátekinteni az Istenre. 7 Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban\, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt\, mert ismerem fájdalmukat. 8 El is megyek\, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből\, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre\, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni\, a hettita\, az emóri\, a perizzi\, a hivvi és a jebúszi nép helyére. 9 Bizony\, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is\, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. 10 Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet\, Izráel fiait Egyiptomból! 11 Mózes azonban ezt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én\, hogy elmenjek a fáraóhoz\, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait? 12 De Isten azt mondta: Bizony\, én veled leszek! Ez lesz annak a jele\, hogy én küldelek: Amikor kivezetted a népet Egyiptomból\, ennél a hegynél fogjátok áldozattal szolgálni az Istent. 13 De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz\, és azt mondom nekik: atyáitok Istene küldött engem hozzátok\, és ők megkérdezik tőlem\, hogy mi a neve\, akkor mit mondjak nekik? 14 Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok\, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok. 15 Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az Úr\, atyáitok Istene\, Ábrahám Istene\, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre\, így szólítsatok engem nemzedékről nemzedékre! 16 Menj\, gyűjtsd össze Izráel véneit\, és mondd meg nekik: Az Úr\, atyáitok Istene: Ábrahám\, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem\, és azt mondta: Számon tartalak benneteket és mindazt\, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek\, 17 és elhatároztam\, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni\, a hettita\, az emóri\, a perizzi\, a hivvi és a jebúszi nép földjére\, a tejjel és mézzel folyó földre. 18 Ők majd hallgatnak a szavadra. Azután menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához\, és ezt mondjátok neki: Az Úrral\, a héberek Istenével találkoztunk. Hadd menjünk azért ki háromnapi járóföldre a pusztába\, hogy áldozzunk Istenünknek\, az Úrnak! 19 Én ugyan tudom\, hogy az egyiptomi király nem engedi meg\, hogy elmenjetek\, hanem csak az erőszaknak enged majd\, 20 de én kinyújtom a kezemet\, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával\, amelyet véghezviszek benne. Majd azután elbocsát benneteket. 21 És jóindulatot ébresztek e nép iránt az egyiptomiakban\, úgyhogy amikor eljöttök\, nem jöttök üres kézzel. 22 Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket meg ruhákat\, és adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra: így szereztek majd zsákmányt Egyiptomtól. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata\n\n\n\n„Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban\, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt\, mert ismerem fájdalmukat.” (7) Ebben a bizonytalan világban jó meglátni azt\, ahogy Isten közelíti meg az övéi életét. Három bátorító üzenettel találkozunk ma: Isten látja nyomorúságunkat\, hallja segélykiáltásunkat és ismeri fájdalmunkat. Tárjuk fel bizalommal előtte minden gondunkat és kéréseinket (Fil 4\,6)! \nRÉ21 824 \nHitvallás ének | 322 | Hiszek egy Istenben\, Hatalmas Atyában \n\n\n„Te vagy a Krisztus\, az Áldottnak Fia? […] Én vagyok\, és meglátjátok az Emberfiát\, amint a Hatalmas jobbján ül\, és eljön az ég felhőin.”Mk 14\,53–65 \n\n\n53 Ekkor Jézust a főpaphoz vitték\, és oda gyülekeztek a főpapok\, a vének és az írástudók is mindannyian. 54 Péter távolról követte őt\, egészen a főpap palotájának udvaráig\, és ott ült a szolgákkal\, és melegedett a tűznél. 55 A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen\, hogy halálra adhassák; de nem találtak. 56 Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene\, de a vallomások nem egyeztek. 57 Ekkor előálltak néhányan\, és ezt a hamis vallomást tették ellene: 58 Mi hallottuk\, hogy ezt mondta: Én lerombolom az emberkéz alkotta templomot\, és három nap alatt másikat építek\, amelyet nem emberkéz alkotott. 59 De vallomásuk így sem egyezett. 60 A főpap ekkor középre állt\, és megkérdezte Jézustól: Semmit sem felelsz arra\, amit ezek ellened vallanak? 61 Ő azonban hallgatott\, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap: Te vagy a Krisztus\, az Áldottnak Fia? 62 Jézus ezt mondta: Én vagyok\, és meglátjátok az Emberfiát\, amint a Hatalmas jobbján ül\, és eljön az ég felhőin. 63 A főpap megszaggatta a ruháját\, és így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről? Azok pedig valamennyien kimondták az ítéletet\, hogy méltó a halálra. 65 Akkor némelyek leköpték őt\, majd arcát letakarva ököllel ütötték őt\, és ezt mondták neki: Most prófétálj! A szolgák is arcul verték őt. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(61–62) „Te vagy a Krisztus\, az Áldottnak Fia? […] Én vagyok\, és meglátjátok az Emberfiát\, amint a Hatalmas jobbján ül\, és eljön az ég felhőin.” (Mk 14\,53–65) \nA főpap nyeregben érezte magát\, kezében a hatalom – már amennyit a rómaiak hagytak neki –\, mögötte rengeteg ember. Ki hűséggel\, ki számítással. Ítélni akar\, és fog is. Aztán amikor Jézus megszólal\, megfordul a helyzet\, még az összetört Megváltón is „áthallatszik” az igazán ítélő bíró szava. Jézus mondata már itt\, már most ítélet. Az Úr kijelenti magát: Én vagyok. Isten szólal meg a bilincsbe vert elítéltben. Még így is ő az egyetlen\, akinek ott és akkor hatalma volt\, ráadásul a jövőben\, majd\, egyszer nyilvánvalóvá is teszi ezt mindenki előtt. Nap mint nap hoznak elmarasztaló ítéletet a keresztyén hitről világszerte\, legyintenek\, nevetnek sokan. Megítélik\, megalázzák Jézus követőit\, megkeserítik a hitvallók életét. De ez csak a pillanat\, a látszat. A valódi hatalom\, a valódi bíró a keresztyének mellett van. Azok mellett\, akik életüket összekapcsolták a megfeszítettel. Ez reménységet ad\, segítséget a tűrésben. Ráadásul aki ma vádol\, holnap maga is megtérhet\, és lehet\, a mi bizonyságtételünk\, hitvallásunk hatására is.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-282/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250824
DTEND;VALUE=DATE:20250825
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250824T171329Z
LAST-MODIFIED:20250824T171329Z
UID:11630-1755993600-1756079999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„megkeményítem a szívét\, és nem akarja majd elbocsátani a népet…” \n2Móz 4\,18–31 \n  \n18 Ekkor Mózes visszament Jetróhoz\, az apósához\, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba\, hadd lássam\, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek: Menj el békével! 19 Az Úr ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba\, mert meghaltak mindazok az emberek\, akik halálra kerestek téged. 20 Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait\, szamárra ültette őket\, hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes. 21 Mert ezt mondta az Úr Mózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba\, ügyelj arra\, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat\, amelyekre képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét\, és nem akarja majd elbocsátani a népet\, 22 de te mondd meg a fáraónak: Így szól az Úr: Izráel az én elsőszülött fiam. 23 Azért azt mondom neked\, hogy bocsásd el az én fiamat\, hadd szolgáljon áldozattal engem! Ha nem akarod őt elbocsátani\, akkor megölöm a te elsőszülött fiadat. 24 Útközben történt\, az éjjeli szálláson\, hogy rátámadt az Úr\, és meg akarta ölni. 25 De Cippóra fogott egy éles követ\, levágta fiának az előbőrét\, Mózes combjához érintette\, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! 26 Akkor eltávozott tőle az Úr. Cippóra akkor a körülmetélés miatt nevezte így Mózest: Véren szerzett vőlegény. 27 Áronnak pedig ezt mondta az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment\, és találkozott vele az Isten hegyénél\, és megcsókolta őt. 28 Mózes elbeszélte Áronnak mindazokat az igéket\, amelyekkel az Úr elküldte\, és mindazokat a jeleket\, amelyeket megparancsolt neki. 29 Azután elment Mózes és Áron\, és összegyűjtötte Izráel fiainak összes véneit. 30 Áron elmondta mindazt\, amit az Úr mondott Mózesnek\, Mózes pedig bemutatta a jeleket a nép előtt. 31 A nép pedig hitt. Amikor meghallották\, hogy az Úr számon tartja Izráel fiait\, és meglátta nyomorúságukat\, meghajoltak és leborultak. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata \nMózes visszatér Egyiptomba és eleget tesz a küldetésnek\, annak ellenére\, hogy a kezdeti sikertelenség „kódolva van”. Maga Isten mondja a fáraóról: „megkeményítem a szívét\, és nem akarja majd elbocsátani a népet…” (22) Bizony\, az Istentől kapott és elvállalt feladatunk\, szolgálatunk olykor nehezített pályán történik\, de az állhatatosság gyümölcse lehet az akkoriak megtapasztalása: „az Úr számon tartja Izráel fiait”. Jelen van\, vezet\, ha kell\, harcol értünk. \n  \nRÉ21 57 • IÉ Mk 12\,28–34 • Zsolt 138 \n  \nÚrvacsorai ének | 357 | Buzdulj mély hálára\, lelkünk \n  \nHeti zsoltárének | 56 | Kegyelmezz meg nekem\, én Istenem \n  \n„Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg!” \nMk 15\,1–19 \n  \n1 Korán reggel azonnal határozatot hoztak a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt\, vagyis az egész nagytanács. Azután Jézust megkötözve elvitték\, és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt neki: Te mondod. 3 A főpapok hevesen vádolták őt. 4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: Nem felelsz semmit? Nézd\, mennyire vádolnak! 5 Jézus pedig többé semmit sem válaszolt\, ezért Pilátus elcsodálkozott. 6 Ünnepenként pedig szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot\, akit kértek. 7 Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly a lázadók között\, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. 8 A sokaság tehát felmenve Pilátus elé kérte\, hogy tegyen eleget a szokásnak. 9 Pilátus pedig megkérdezte tőlük: Akarjátok\, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? – 10 mert tudta\, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. 11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot\, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. 12 Pilátus ismét megszólalt\, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal\, akit a zsidók királyának mondotok? 13 Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg! 14 Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg! 15 Pilátus pedig\, minthogy a sokaság kedvére akart tenni\, szabadon bocsátotta nekik Barabbást\, Jézust pedig megostoroztatta\, és átadta\, hogy megfeszítsék. 16 A katonák bevitték őt a palotába\, azaz a helytartóságra\, és összehívták az egész őrséget. 17 Bíborszínű köpenyt adtak rá\, és tövisből font koronát tettek a fejére\, 18 és elkezdték köszönteni: Üdvöz légy\, zsidók királya! 19 Nádszállal verték a fejét\, leköpdösték\, és térdhajtással hódoltak előtte. \n  \nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata \n(14) „Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg!” (Mk 15\,1–19) \n  \n\nOlyan korban olvassuk ezeket a sorokat\, amikor a nagyság\, a sikeresség fokmérője az\, ki a hangosabb\, vagy ki mellett áll nagyobb tömeg. Amióta a megszokott tapasztalati világunk online függelékkel egészült ki\, ez még inkább igaz. A leghatalmasabb tényező a követőszám\, a legnagyobb elérés\, a lájkok és megosztások adják a mércét. Rémisztő olvasni\, hogyan fordult szembe az ember ott\, Jeruzsálemben a jóval\, az igazzal\, a szenttel. Olyan emberek\, akik egyébként éheztek és szomjaztak a jóságra\, az igazságra\, a szentségre\, megvezethető tömeggé összecsúszva Barabbást engedik el. Nem\, az egyén sem jobb a tömegnél. És nem\, ma sem jobb a helyzet. De együtt vagy önmagunkban\, mi\, emberek Isten nélkül csak hangosabban és messzebbre hatva tesszük ugyanazt a rosszat. Ahhoz\, hogy Jézust válasszuk barabbásaink helyett\, a Szentlélek vezetése szükséges\, a Megváltó követése és az Atya egyre jobb megismerése. Meghallani azt az Istent\, aki a jót nem tömegben és hangerőben méri – ez a feladatunk\, ma is\, holnap is.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-283/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250825
DTEND;VALUE=DATE:20250826
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250825T070907Z
LAST-MODIFIED:20250825T070907Z
UID:11634-1756080000-1756166399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Miért is küldtél ide engem? […] semmit sem tettél\, hogy megszabadítsd a népedet”2Móz 5 \n\n\n1 Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz\, és ezt mondták neki: Így szól az Úr\, Izráel Istene: Bocsásd el népemet\, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! 2 A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda az az Úr\, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat\, úgyhogy nem is bocsátom el Izráelt. 3 Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk ki azért háromnapi járóföldre a pusztába\, hogy áldozzunk Istenünknek\, az Úrnak\, hogy ne sújtson bennünket dögvésszel vagy fegyverrel. 4 De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkájától? Menjetek\, folytassátok a kényszermunkát! 5 Már így is sok a mihaszna nép az országban – mondta a fáraó –\, és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a kényszermunkát?! 6 A fáraó még aznap megparancsolta a nép sanyargatóinak és felügyelőinek: 7 Ne adjatok többé szalmát a népnek a vályogvetéshez\, ahogy eddig: Menjenek\, és szedjenek maguknak szalmát! 8 De hajtsatok be rajtuk ugyanannyi vályogot\, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle\, mert lusták ezek\, azért kiáltozzák: Menjünk és áldozzunk Istenünknek! 9 Ha nehezebb lesz az emberek munkája\, és el lesznek vele foglalva\, akkor nem törődnek majd hazug beszédekkel. 10 Kimentek tehát a nép sanyargatói és felügyelői\, és azt mondták a népnek: Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát. 11 Menjetek\, szedjetek magatoknak szalmát ott\, ahol találtok! De a munkátokból semmit sem engedünk el. 12 Ekkor a nép szétszéledt egész Egyiptomban\, hogy a tarlón szalmát szedegessen. 13 A sanyargatók pedig folyton csak hajszolták őket: Végezzétek el a napi munkátokat úgy\, mint amikor még volt szalma! 14 Meg is verték Izráel fiainak felügyelőit\, akiket a fáraó sanyargatói rendeltek föléjük\, és azt mondták: Miért nem végeztétek el sem tegnap\, sem ma a vályogvetést úgy\, mint eddig\, az előírt mennyiségben? 15 Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz\, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal? 16 Szalmát nem adnak szolgáidnak\, mégis azt parancsolják\, hogy csináljunk vályogot. Sőt most még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel. 17 De ő így felelt: Lusták vagytok\, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni az Úrnak. 18 Menjetek csak\, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek\, de a kiszabott vályogot be kell szolgáltatnotok! 19 Izráel fiainak felügyelői látták\, hogy bajban vannak\, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni! 20 Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal\, akik ott álltak rájuk várakozva\, 21 ezt mondták nekik: Nézzen rátok az Úr\, és ítéljen meg benneteket\, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és udvari emberei előtt\, és fegyvert adtatok a kezükbe\, hogy megöljenek bennünket! 22 Ekkor Mózes az Úrhoz fordult\, és ezt mondta: Uram\, miért bánsz ilyen gonoszul ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! 23 Mert amióta bementem a fáraóhoz\, hogy beszéljek vele a nevedben\, csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel\, te pedig semmit sem tettél\, hogy megszabadítsd a népedet. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata\n\n\n\n„Miért is küldtél ide engem?” (23) – kérdezi\, sőt számonkéri Mózes az Istent\, mintha nem lenne egyértelmű a válasz\, majd rátesz egy lapáttal: „semmit sem tettél\, hogy megszabadítsd a népedet” (23). A kudarc után jön az értetlenkedés\, a hárítás\, a vádaskodás\, pedig elég lett volna komolyan venni az Isten szavát. Mennyire emberi ez: elvárni\, számonkérni azt is\, amit soha nem ígért meg az Isten. Ki az közülünk\, aki még soha nem tette fel a kérdést egy-egy történés kapcsán: „Hogyan engedhette meg ezt az Isten?” \nRÉ21 31 \nNapi zsoltárének | 777 | Az Úr az én jó pásztorom \n\n\n„Kényszerítettek egy arra menő embert\, a cirénei Simont […]\, aki a mezőről jött\, hogy vigye Jézus keresztjét.”Mk 15\,20–32 \n\n\n20 Miután kigúnyolták\, levették róla a bíbor ruhát\, és felöltöztették a saját ruhájába. Majd kivitték\, hogy megfeszítsék őt. 21 Kényszerítettek egy arra menő embert\, a cirénei Simont\, Alexandrosz és Rúfusz apját\, aki a mezőről jött\, hogy vigye Jézus keresztjét. 22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre\, ami ezt jelenti: Koponya-hely\, 23 és mirhás bort adtak neki\, de ő nem fogadta el. 24 Keresztre feszítették\, és megosztoztak a ruháin\, sorsot vetve\, hogy ki mit kapjon. 25 Kilenc óra volt\, amikor megfeszítették. 26 Felirat is volt a kereszten az ellene szóló vádról\, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. 27 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót\, egyet jobb\, egyet pedig bal keze felől. 28 És így teljesedett be az Írás\, amely ezt mondja: „És a bűnösök közé sorolták.” 29 Akik elmentek mellette\, fejüket csóválva káromolták\, és ezt mondták: Te\, aki lerombolod a templomot\, és felépíted három nap alatt\, 30 mentsd meg magadat\, szállj le a keresztről! 31 Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták maguk között az írástudókkal együtt: Másokat megmentett\, magát nem tudja megmenteni. 32 A Krisztus\, Izráel királya szálljon le most a keresztről\, hogy lássuk\, és higgyünk! Azok is gyalázták\, akik vele együtt voltak megfeszítve. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(21) „Kényszerítettek egy arra menő embert\, a cirénei Simont […]\, aki a mezőről jött\, hogy vigye Jézus keresztjét.” (Mk 15\,20–32) \n„Semmi közöm nekem ehhez” – ezt mondhatta Simon\, amikor megszólította a római katona. Nem volt Jézus tanítványa\, senkije sem volt. „Semmi közöm azokhoz” – mondhatta volna\, amikor a római katona a lándzsa sima részével ráütött a vállára. Ez azt jelentette\, muszáj megtennie\, amit a hódító kér. „Nincs közöm azokhoz\, akik elítélték: a hataloméhes főpapokhoz\, a pöffeszkedő vezetőkhöz\, Jeruzsálem kicsinyes nagyjaihoz\, sem ezekhez” – mutat a bámészkodó tömegre\, a nevetőkre\, gúnyolódókra\, a néhány síróra. Valóban\, most érkezett a mezőről\, hamarosan aratás\, biztosan dolog volt\, a termés nem vár. Nem tudjuk\, mikor fordult meg benne valami\, de megtörtént. Lehet\, akkor\, ott\, lehet\, a húsvéti negyven nap alatt\, vagy utána\, de ráébredt arra\, hogy az a kereszt\, amelyet vitt azon az úton\, nem a názáreti Jézusé volt\, még akkor sem\, ha rá volt írva a neve. Az az ő keresztje volt. Nem ő vette át Jézus keresztjét\, hanem Jézus vette át Simon minden elrontott szavát és tettét\, minden félrevivő gondolatát\, minden bántását\, minden tévedését. Átvette\, elvette\, halálába zárta. Nem Simon vette át Jézus keresztjét\, hanem Jézus halt meg Simon keresztjén. Ráébredt: köze van azokhoz\, akik oda juttatták\, mert zsidók és pogányok együtt vitték oda. Vagyis dehogy vitték – engedte\, hogy vigyék\, közben minden fájdalmas lépéssel a titokzatos\, mindent átalakító győzelem felé közeledjen. Köze lett Jézushoz. Hitt. Hálából pedig odaadta az életét neki\, Jézusnak\, aki átvette a halálát\, az ítéletét. Jézusnak\, aki visszaadta neki Istent.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-284/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250825T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250830T170000
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250825T111639Z
LAST-MODIFIED:20250825T111639Z
UID:11710-1756108800-1756573200@nemmind1.hu
SUMMARY:Bach orgonaest a templomban 2025.08.29. péntek\, 18.00.
DESCRIPTION:
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/bach-orgonaest-a-templomban-2025-08-29-pentek-18-00/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250826
DTEND;VALUE=DATE:20250827
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250826T074615Z
LAST-MODIFIED:20250826T074615Z
UID:11712-1756166400-1756252799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Azután beviszlek benneteket arra a földre\, amelyről megesküdtem… Én vagyok az Úr!”2Móz 6\,1–13 \n\n\n1 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Majd meglátod\, mit teszek a fáraóval: erős kéz kényszeríti arra\, hogy elbocsássa\, erős kéz kényszeríti arra\, hogy elűzze őket országából. 2 Azután beszélt Isten Mózessel\, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr! 3 Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg\, mint „Mindenható Isten”\, de azt a nevemet\, hogy „ Úr”\, nem nyilatkoztattam ki nekik. 4 Szövetségre is léptem velük\, hogy nekik adom Kánaán földjét\, azt a földet\, amelyen jövevények voltak. 5 Meghallottam Izráel fiainak jajkiáltását is amiatt\, hogy az egyiptomiak rabszolgamunkára kényszerítik őket\, és visszaemlékeztem szövetségemre. 6 Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr\, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától\, és megmentelek benneteket a nekik végzett rabszolgamunkától; megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. 7 Népemmé fogadlak titeket\, én pedig Istenetek leszek\, és megtudjátok\, hogy én\, az Úr vagyok a ti Istenetek\, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. 8 Azután beviszlek benneteket arra a földre\, amelyről megesküdtem\, hogy Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak adom\, és nektek adom majd azt örökségül. Én vagyok az Úr! 9 Mózes pedig elbeszélte mindezt Izráel fiainak. De nem hallgattak Mózesre kishitűségük és a kemény munka miatt. 10 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 11 Menj be a fáraóhoz\, Egyiptom királyához\, és mondd meg neki\, hogy bocsássa el országából Izráel fiait! 12 Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen Izráel fiai sem hallgattak rám! Hogyan hallgatna hát rám a fáraó\, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?! 13 De az Úr szólt Mózesnek és Áronnak\, és odarendelte őket Izráel fiaihoz meg a fáraóhoz\, Egyiptom királyához\, hogy vezessék ki Izráel fiait Egyiptom országából. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata\n\n\n\nMegismétli\, megújítja ígéretét az Úr az elbizonytalanodó népnek: „Azután beviszlek benneteket arra a földre\, amelyről megesküdtem… Én vagyok az Úr!” (8) Bár az üzenet egyértelmű\, a korábbi keserű tapasztalatok\, a kimerültség\, a hitetlenség miatt nem talál visszhangra. Isten ígéreteit komolyan venni\, azokból a jövőre nézve erőt meríteni\, terveinket és tetteinket azokhoz igazítani\, elengedhetetlen a hívő ember számára. \nRÉ21 188 \nNapi zsoltárének | 776 | Mikor látom egeidet \n\n\n„Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.”Mk 15\,33–41 \n\n\n33 Amikor tizenkét óra lett\, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói\, elói\, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem\, én Istenem\, miért hagytál el engem? 35 Néhányan az ott állók közül\, amikor ezt hallották\, így szóltak: Íme\, Illést hívja. 36 Valaki elfutott\, és ecettel megtöltve egy szivacsot\, nádszálra tűzte azt\, inni adott neki\, és így szólt: Lássuk csak\, eljön-e Illés\, hogy levegye őt? 37 Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét. 38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor pedig a százados\, aki ott állt vele szemben\, látta\, hogy így lehelte ki a lelkét\, ezt mondta: Bizony\, ez az ember Isten Fia volt! 40 Voltak ott asszonyok is\, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária\, továbbá Mária\, a kis Jakab és József anyja\, valamint Salómé\, 41 akik követték őt\, és szolgáltak neki\, amikor Galileában volt\, és sok más asszony is\, akik vele mentek fel Jeruzsálembe. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(38) „Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.” (Mk 15\,33–41) \nAz a súlyos és gyönyörű kárpit\, ott\, a jeruzsálemi templomban a Szentek Szentjét takarta el. Isten pedagógiájának elemeként használta idáig. „Eddig\, és ne tovább\, ember!” – üzente. Az elhagyott paradicsom emléke\, a sajgó istenhiány a szívben\, a közöttünk és bennünk dúló háború\, bennünk\, akik képtelenek lennénk egyedül megállni Isten előtt. Ez a kárpit a templomban függött\, azon a helyen\, ahol Isten népe találkozott a Szenttel. Ahol imádkozni tudott\, bűnbánattal és hálaadással\, sóvárogva az elveszett közelséget\, a teljes életet. A templomban teret adott Isten magához\, megmutatta a hazaút lehetőségét. Jézus halálakor kettészakadt a kárpit\, szabaddá vált az út a Szentek Szentjébe. Áldozata\, halála ajtót nyitott\, végérvényesen. Nincs már rá szükség. Újra haza lehet térni\, visszakapjuk Istent\, az üdvösség a miénk\, békére cserélhetjük a háborút. Az Úrnak veled van dolga\, meg is szólít. És te is szólhatsz neki\, ha van mondanivalód. Szabad az út mindkét irányba\, Jézuson keresztül.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-285/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250827
DTEND;VALUE=DATE:20250828
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250827T094621Z
LAST-MODIFIED:20250827T094621Z
UID:11716-1756252800-1756339199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ez az az Áron és Mózes\, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait\, Egyiptom országából seregeik szerint!”2Móz 6\,14–27 \n\n\n14 Ezek voltak a nagycsaládok fejei: Rúbennek\, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók és Pallú\, Hecrón és Karmí. Ezek voltak Rúben nemzetségei. 15 Simeon fiai voltak: Jemúél\, Jámín és Óhad\, Jákín\, Cóhar és Saul\, egy kánaáni nő fia. Ezek Simeon nemzetségei. 16 Ezek pedig Lévi fiainak nevei\, származásuk szerint: Gérsón\, Kehát és Merárí. Lévi százharminchét évet élt. 17 Gérsón fiai voltak: Libní és Simí\, nemzetségeik szerint. 18 Kehát fiai voltak: Amrám és Jichár\, Hebrón és Uzzíél. Kehát százharminchárom évet élt. 19 Merárí fiai voltak: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei származásuk szerint. 20 Amrám feleségül vette Jókebedet\, apja húgát\, ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét évet élt. 21 Jichár fiai voltak: Kórah\, Nefeg és Zikrí. 22 Uzzíél fiai voltak: Mísáél\, Elcáfán és Szitrí. 23 Áron feleségül vette Elísebát\, Ammínádáb leányát\, Nahsón húgát\, ő szülte neki Nádábot és Abíhút\, Eleázárt és Ítámárt. 24 Kórah fiai voltak: Asszír\, Elkáná és Abíászáf. Ezek a kórahiak nemzetségei. 25 Eleázár\, Áron fia Pútíél egyik leányát vette feleségül\, ez szülte neki Fineást. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint. 26 Ez az az Áron és Mózes\, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint! 27 Ők – Mózes és Áron – beszéltek a fáraóval\, Egyiptom királyával\, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptomból. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata\n\n\n\nNemzetségtáblázatokról olvasunk\, ami nem ritka a Szentírásban\, hiszen Isten számontartja az övéit\, gondja van rájuk. Különös hangsúlyt kap Lévi nemzetségének felsorolása\, mert ebből a nemzetségből származik Mózes és Áron\, akiket Isten kiválasztott arra\, hogy Izráel szabadulását munkálják. „Ez az az Áron és Mózes\, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait\, Egyiptom országából seregeik szerint!” (26) \nRÉ21 172 \nNapi ének | 767 | Semmi felől ne aggódjál \n\n\n„…eljött az arimátiai József\, a nagytanács tekintélyes tagja\, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz\, és elkérte Jézus holttestét.”Mk 15\,42–47 \n\n\n42 Amikor beesteledett\, mivel az előkészület napja\, vagyis szombat előtti nap volt\, 43 eljött az arimátiai József\, a nagytanács tekintélyes tagja\, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz\, és elkérte Jézus holttestét. 44 Pilátus csodálkozott azon\, hogy Jézus már meghalt\, ezért hívatta a századost\, és megkérdezte tőle\, hogy meghalt-e már. 45 Amikor ezt megtudta a századostól\, kiadatta a holttestet Józsefnek. 46 Ő pedig gyolcsot vásárolt\, levette őt\, begöngyölte a gyolcsba\, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba\, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. 47 A magdalai Mária és Mária\, József anyja pedig figyelte\, hova helyezték őt. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(43) „…eljött az arimátiai József\, a nagytanács tekintélyes tagja\, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz\, és elkérte Jézus holttestét.” (Mk 15\,42–47) \nKi tudja\, milyen viharok tomboltak arimátiai Józsefben? A Jézust elítélő Nagytanács tagja volt\, de közben őszintén hitt Istenben\, és vágyta hatalmának kiteljesedését. Része volt a gépezetnek\, de Jézus személye is megérintette. Aztán van egy pont\, amikor döntenie kell\, ki kell állnia: bátran bemegy Pilátushoz\, elkéri a holttestet és eltemeti. Mondhatnánk\, hogy késő\, de nem az. József bátor kockáztatása része Jézus győzelmi menetének. Nyughelyre lelt a holttest\, ott a sír\, amelyből ki tud majd lépni a diadalmas Megváltó. Viharok tombolnak bennünk is. Hit és kételkedés\, vétkek és építő szavak\, tettek – mindent megtalálunk magunkban. De kapunk lehetőséget\, alkalmat\, kairoszt a hitvallásra\, amikor egyértelműen Jézus oldalára állhatunk. Ehhez az Istenbe vetett bizalom bátorsága kell. Abban is biztos vagyok: Józsefet úgy vitte a Lélek\, hogy nem volt ideje és lehetősége megállni\, gondolkodni. Cselekedni kellett\, jött a szombat. A hitvallástételre a legtöbbször nem tudunk felkészülni. De talán jobb is így.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-286/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250901T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250930T170000
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250822T081533Z
LAST-MODIFIED:20250822T081533Z
UID:11624-1756713600-1759251600@nemmind1.hu
SUMMARY:Petőfi Sándor  Szeptember végén
DESCRIPTION:Petőfi Sándor \nSzeptember végén\nMég nyílnak a völgyben a kerti virágok\,\nMég zöldel a nyárfa az ablak előtt\,\nDe látod amottan a téli világot?\nMár hó takará el a bérci tetőt.\nMég ifju szivemben a lángsugarú nyár\nS még benne virít az egész kikelet\,\nDe íme sötét hajam őszbe vegyűl már\,\nA tél dere már megüté fejemet. \nElhull a virág\, eliramlik az élet…\nŰlj\, hitvesem\, űlj az ölembe ide!\nKi most fejedet kebelemre tevéd le\,\nHolnap nem omolsz-e sirom fölibe?\nOh mondd: ha előbb halok el\, tetemimre\nKönnyezve borítasz-e szemfödelet?\nS rábírhat-e majdan egy ifju szerelme\,\nHogy elhagyod érte az én nevemet? \nHa eldobod egykor az özvegyi fátyolt\,\nFejfámra sötét lobogóul akaszd\,\nÉn feljövök érte a síri világból\nAz éj közepén\, s oda leviszem azt\,\nLetörleni véle könyűimet érted\,\nKi könnyeden elfeledéd hivedet\,\nS e szív sebeit bekötözni\, ki téged\nMég akkor is\, ott is\, örökre szeret! \nKoltó\, 1847. szeptember
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/petofi-sandor-szeptember-vegen/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250902
DTEND;VALUE=DATE:20250903
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250902T084241Z
LAST-MODIFIED:20250902T084241Z
UID:11718-1756771200-1756857599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Legyen ez emléknap a számotokra\, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre.”2Móz 12\,1–20 \n\n\n1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között. 3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt\, házanként egy-egy bárányt. 4 Ha egy házban kevesen vannak egy bárányra\, akkor a legközelebbi szomszédjukkal együtt vegyenek a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba\, hogy ki mennyit tud enni a bárányból. 5 Legyen a bárány hibátlan\, hím és egyéves. Juhot vagy kecskét vegyetek. 6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál\, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. 7 Vegyenek a vérből\, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban\, ahol megeszik. 8 Még ugyanazon az éjszakán egyék meg a húst: tűzön megsütve\, kovásztalan kenyérrel; keserű füveket egyenek hozzá. 9 Ne egyétek nyersen\, se vízben főzve\, csak tűzön megsütve\, és a feje\, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. 10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre\, azt égessétek el. 11 Így egyétek: legyen a derekatok felövezve\, sarutok a lábatokon\, bototok a kezetekben\, és sietve egyétek: az Úr páskája ez. 12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén\, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén\, akár ember\, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én\, az Úr. 13 De az a vér jel lesz a házakon\, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért\, akkor kihagylak benneteket\, és nem ér majd a pusztító csapás titeket\, amikor megverem Egyiptom földjét. 14 Legyen ez emléknap a számotokra\, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az\, hogy megünnepeljétek. 15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izráelből mindenkit\, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig. 16 Az első napon tartsatok szent összejövetelt\, és a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie\, amennyi az étkezéshez szükséges. 17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét\, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre\, örök rendelkezés szerint. 18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. 19 Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házaitokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit\, aki kovászosat eszik\, akár jövevény\, akár az ország szülötte. 20 Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek mindenütt\, ahol laktok. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n„Legyen ez emléknap a számotokra\, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre.” (14) Amikor Isten csodálatosan megment\, arra életünk során szeretettel emlékezünk. Lelkünkben a káté soraival együtt magunktól is mondjuk: bűnömből való szabadításáért nagy „hálával tartozom Istennek.” Milyen csodálatos\, hogy a páska bárány vérével megkent ószövetségi szemöldökfa az Újszövetségben Jézus keresztjének harántgerendájává lesz. Ma a lényegre emlékezünk: Jézus miattam\, helyettem és értem halt meg. \nRÉ21 269 \nNapi zsoltárének | 779 | Tehozzád emelem szemeim \n\n\n„…hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon\, mennyeieké\, földieké és föld alattiaké…”Fil 2\,1–11 \n\n\n1 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban\, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés\, ha van közösség a Lélekben\, ha van irgalom és könyörület\, 2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal\, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek\, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3 Semmit ne tegyetek önzésből\, se hiú dicsőségvágyból\, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4 és senki se a maga hasznát nézze\, hanem mindenki a másokét is. 5 Az az indulat legyen bennetek\, amely Krisztus Jézusban is megvolt: 6 aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak\, hogy egyenlő Istennel\, 7 hanem megüresítette önmagát\, szolgai formát vett fel\, emberekhez hasonlóvá lett\, és emberként élt; 8 megalázta magát\, és engedelmes volt mindhalálig\, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé\, és azt a nevet adományozta neki\, amely minden névnél nagyobb\, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon\, mennyeieké\, földieké és föld alattiaké; 11 és minden nyelv vallja\, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(10) „…hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon\, mennyeieké\, földieké és föld alattiaké…” (Fil 2\,1–11) \nCsaládi legendáriumunk egyik kedvenc története következik. A kisgyermek kérdezi apukáját: – Mi a neved? – András. – De mi az igazi neved? – Csűrös András. – Nem! Az igazi neved! „dr. Csűrös András Jakab. Neeeem\, az igazi!!! – Mire gondolsz? – Hát papa! – Mi az igazi nevünk? Kisfiunk megérezte: számára nem a családév vagy a keresztnév a fontos\, az „igazi”\, hanem a kapcsolatot leíró név: papa. Milyen neve van Jézusnak? Mi számunkra az ő igazi neve? Mivel írható le most a leginkább a köztünk lévő kapcsolat? Milyen tulajdonsága dominál most épp az életünkben? Mert ez persze változik az idők során. De egy biztos: Jézus neve nemcsak az emberek ajkán hangzik el\, hanem az angyalok és minden teremtmény előtt is óriási tiszteletet ébreszt. Amire csak a térd meghajlása lehet adekvát reakció a teremtett világ minden résztvevőjétől\, akár látható\, akár láthatatlan. A neve erő\, hatalom\, gyógyulás\, megváltás\, üdvösség\, önfeláldozás\, szeretet\, és annyi minden még. Ma neked melyik a leghangosabb?
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-287/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250904
DTEND;VALUE=DATE:20250905
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250904T080632Z
LAST-MODIFIED:20250904T080641Z
UID:11720-1756944000-1757030399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr pedig előttük ment…”2Móz 13 \n\n\n1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet\, amely megnyitja anyja méhét; akár ember\, akár állat\, enyém az. 3 Mózes ezt mondta a népnek: Emlékezzél meg erről a napról\, amelyen kijöttél Egyiptomból\, a szolgaság házából\, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket az Úr. Ezért nem szabad kovászosat enni. 4 Ma\, ábíb hónapban vonultok ki. 5 És ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak\, a hettiták\, az emóriak\, a hivviek és a jebúsziak földjére\, mert megesküdött atyáidnak\, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet\, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást. 6 Hét napig egyél kovásztalan kenyeret\, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az Úrnak. 7 Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át\, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a területeden. 8 És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez\, amit az Úr cselekedett értünk\, amikor kijöttünk Egyiptomból. 9 Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon\, hogy az Úr törvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból. 10 Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre. 11 Ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak földjére\, ahogyan megesküdött neked és őseidnek\, hogy neked adja\, 12 akkor add át az Úrnak mindazt\, ami megnyitja anyja méhét. Minden állatod elsőszülöttje\, ha hím\, az Úr tulajdona. 13 A szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg\, szegd a nyakát. Minden ember elsőszülött fiát váltsd meg. 14 És ha majd megkérdezi egykor a fiad\, hogy mit jelent ez\, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból\, a szolgaság házából. 15 Mert amikor a fáraó makacsul nem akart bennünket elbocsátani\, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptomban\, az ember elsőszülöttjét csakúgy\, mint az állat elsőszülöttjét. Ezért áldozok véresáldozatul az Úrnak minden hímet\, amely megnyitja anyja méhét\, és ezért váltok meg minden elsőszülött fiút. 16 Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon\, mert erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból. 17 Amikor a fáraó elbocsátotta a népet\, Isten nem a filiszteusok országa felé vezette őket\, bár arra közelebb lett volna. Isten ugyanis azt gondolta: Nehogy megbánja a nép a dolgot\, ha harcot lát\, és visszatérjen Egyiptomba! 18 Ezért kerülő úton vezette Isten a népet\, a Vörös-tenger felé a pusztán át. Hadirendben vonultak ki Izráel fiai Egyiptomból. 19 József csontjait is magával vitte Mózes\, mert József ünnepélyesen megeskette Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten\, és akkor vigyétek el innen a csontjaimat magatokkal! 20 Azután útnak indultak Szukkótból\, és tábort ütöttek Étámban\, a puszta szélén. 21 Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban\, hogy vezesse őket az úton\, éjjel meg tűzoszlopban\, hogy világítson nekik\, és éjjel-nappal mehessenek. 22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal\, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata\n\n\n\nMindannyian tudjuk\, hogy milyen fontos a vezetés. A kicsiny gyermekeink életében éppúgy\, mint Isten népe vagy Jézus tanítványainak életében (Mt 28\,7). A legtöbb „lelki katasztrófa”\, a múlthoz való visszatérés a keresztyén élet első időszakában jelentkezik. Itt van szükség a sávtartásra. Ám mielőtt bolyongásunkban kétségbeesnénk\, igénk reménységgel tölt el bennünket: „Az Úr pedig előttük ment…” (21) Velük és előttük\, velünk és előttünk. Nemcsak egykor\, hanem ma is. Láttad ma már a lábnyomát\, vagy idegen tájakon kóborolsz? \nRÉ21 611 \nÁldás | 846 | Áldjon meg téged\, áldjon az Úr (k) \n\n\n„…mert mindenki a maga dolgával törődik\, nem pedig Krisztus Jézuséval.”Fil 2\,19–30 \n\n\n19 Remélem az Úr Jézusban\, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok\, hogy én is megnyugodjam\, miután megtudtam\, mi van veletek. 20 Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű\, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; 21 mert mindenki a maga dolgával törődik\, nem pedig Krisztus Jézuséval. 22 De ti is tudjátok\, hogy kipróbált ember ő\, és mint apjával a gyermek\, úgy szolgált velem az evangéliumért. 23 Remélem tehát\, hogy őt azonnal elküldhetem\, mihelyt meglátom\, hogyan alakulnak dolgaim. 24 De bízom az Úrban\, hogy magam is hamarosan elmegyek. 25 Szükségesnek tartottam azonban\, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet\, munkatársamat és bajtársamat\, akit ti küldtetek\, hogy szükségemben szolgálatomra legyen\, 26 mivel vágyódott mindnyájatok után\, és nyugtalankodott\, mert meghallottátok\, hogy beteg. 27 Meg is betegedett halálosan\, de Isten megkönyörült rajta\, sőt nemcsak rajta\, hanem énrajtam is\, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék. 28 Hamarabb elküldöm tehát\, hogy viszontlássátok\, és örüljetek\, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. 29 Fogadjátok az Úrban teljes örömmel\, és becsüljétek meg az ilyeneket\, 30 mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz\, amikor életét kockáztatta azért\, hogy helyettetek szolgáljon nálam. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(21) „…mert mindenki a maga dolgával törődik\, nem pedig Krisztus Jézuséval.” (Fil 2\,19–30) \n– Törődj a magad dolgával! – hallom gyakran\, például filmekben\, amikor le akarnak rázni valakit. Sokszor olyan nehéz megállapítani\, mi a mi dolgunk és mi nem. Ha látom\, hogy a másik szenved\, mikor és meddig kell felajánlani a segítségemet? Mit hagyok a másikra\, és mibe szólok bele? Mennyire van felelősségünk egymásért\, és hol kezdődik a másik döntéseinek elfogadása? Mi hát a magam dolga? Illetve a magam feladata Krisztus dolga-e? És Krisztus dolga a magam feladata-e? Mennyire lehet elválasztani ezeket egymástól? Pál erről a nem új keletű jelenségről beszél: mindenkinek fontosabb a maga ügye\, mint Krisztusé. Szalad a maga üzlete\, előnyei\, kényelmei\, igényei után. Rohan\, hogy megfeleljen korszaka kívánalmainak\, és kibányássza annak lehetőségeit. Pál fogságában megtapasztalja: mindenki addig segít\, amíg az neki nem kellemetlen.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-288/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250905
DTEND;VALUE=DATE:20250906
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250905T064329Z
LAST-MODIFIED:20250905T064406Z
UID:11723-1757030400-1757116799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr harcol értetek\, ti pedig maradjatok veszteg!”2Móz 14 \n\n\n1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Izráel fiainak\, hogy forduljanak meg\, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt\, Migdól és a tenger között\, Baal-Cefón előtt! Vele szemben táborozzanak a tengernél! 3 Hátha azt gondolja a fáraó\, hogy eltévedtek Izráel fiai ezen a földön\, körülzárta őket a puszta. 4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét\, hogy üldözőbe vegye őket\, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak\, hogy én vagyok az Úr. És így cselekedtek. 5 Amikor jelentették Egyiptom királyának\, hogy elmenekült a nép\, megváltozott a fáraónak és udvari embereinek indulata a nép iránt\, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból! 6 Befogatott a fáraó a harci kocsijába\, és maga mellé vette a hadseregét. 7 Maga mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit meg Egyiptom összes harci kocsiját\, mindegyiken csupa kiváló harcost. 8 Az Úr megkeményítette a fáraónak\, Egyiptom királyának a szívét\, és az üldözőbe vette Izráel fiait. De Izráel fiai kivonultak az Úr kezének oltalma alatt. 9 Az egyiptomiak tehát üldözték őket – a fáraó minden lova\, harci kocsija\, lovasa és hadereje –\, és utolérték őket\, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahírótnál\, Baal-Cefónnal szemben. 10 A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek\, és látták\, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket\, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz. 11 Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban\, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk\, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! 12 Nem megmondtuk neked még Egyiptomban\, hogy hagyj nekünk békét\, hadd szolgáljuk Egyiptomot?! Mert jobb nekünk\, ha Egyiptomot szolgáljuk\, mint ha a pusztában halunk meg! 13 De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt\, és meglátjátok\, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat\, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. 14 Az Úr harcol értetek\, ti pedig maradjatok veszteg! 15 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz\, hogy induljanak! 16 Te pedig emeld föl a botodat\, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé\, és hasítsd ketté\, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén. 17 Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét\, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején\, harci kocsijain és lovasain. 18 Majd megtudja Egyiptom\, hogy én vagyok az Úr\, amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón\, harci kocsijain és lovasain. 19 Ekkor elindult az Isten angyala\, aki Izráel tábora előtt járt\, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő felhőoszlop is\, és mögéjük állt. 20 Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé\, és az a felhő\, amely világítani szokott éjjel\, sötét maradt\, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka. 21 Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé\, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel visszafelé hajtotta a tengert\, és szárazzá tette a tengerfeneket\, úgyhogy a víz kettévált. 22 Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe\, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról. 23 Az egyiptomiak üldözőbe vették őket\, és a fáraó összes lova\, harci kocsija és lovasa bement utánuk a tenger közepébe. 24 A hajnali őrségváltás idején rátekintett az Úr a tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára\, és megzavarta az egyiptomiak táborát. 25 Megakasztotta a harci kocsik kerekeit\, és nem engedte\, hogy azok gyorsan haladjanak. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől\, mert az Úr harcol értük Egyiptom ellen! 26 Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé\, hogy a víz visszatérjen az egyiptomiakra\, a harci kocsikra és lovasokra! 27 Mózes kinyújtotta a kezét a tenger fölé\, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a menekülő egyiptomiakra. Így hajtotta bele az Úr az egyiptomiakat a tenger közepébe. 28 Visszatért a víz\, és elborította a harci kocsikat és lovasokat\, a fáraó egész haderejét\, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük. 29 Izráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger közepén\, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról. 30 Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt Egyiptom kezéből. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján. 31 Amikor látta Izráel\, hogy milyen erős kézzel bánt el az Úr Egyiptommal\, félni kezdte a nép az Urat. Hitt az Úrnak és szolgájának\, Mózesnek. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata\n\n\n\nA megkeményedett szív ma olvasható\, egyben utolsó jellegzetessége a mérhetetlen bosszúvágy\, ami végül az embert az elmúlásba kergeti. Ennek ellenére az „ádáz Erynnis” lelke ma is közöttünk tombol. Isten ószövetségi és újszövetségi népe ugyan „sok bajban\, küzdelemben meghajszolt\, megvetett\, de szent megújulásért és békéért eped”. Mindez azért nem pusztán vágyunk\, mert ez a küzdelem nem a mi kétkezi küzdelmünk. „Az Úr harcol értetek\, ti pedig maradjatok veszteg!” (14) \nRÉ21 114 \nNapi zsoltárdicséret | 173 | Mely igen jó az Úr Istent dicsérni \n\n\n„Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus\, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.”Fil 3\,1–11 \n\n\n1 Egyébként pedig\, testvéreim\, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek\, az engem nem fáraszt\, titeket viszont megerősít. 2 Óvakodjatok a kutyáktól\, óvakodjatok a gonosztevőktől\, óvakodjatok a megmetéltektől! 3 Mert mi vagyunk a körülmetéltek\, akik Isten Lelke szerint szolgálunk\, és Krisztus Jézussal dicsekszünk\, és nem a testben bizakodunk. 4 Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja\, hogy testben bizakodhat\, én még inkább: 5 nyolcadik napon metéltek körül\, Izráel népéből\, Benjámin törzséből származom\, héber a héberek közül\, törvény szempontjából farizeus\, 6 buzgóság szempontjából az egyház üldözője\, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. 7 Ellenben azt\, ami nekem nyereség volt\, kárnak ítéltem Krisztusért. 8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus\, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent\, hogy Krisztust megnyerjem. 9 Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján\, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján\, 10 hogy megismerjem őt és feltámadása erejét\, valamint a szenvedéseiben való részesedést\, hasonlóvá lévén az ő halálához\, 11 hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(8) „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus\, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3\,1–11) \nVan egy technika a coachingban: képzeld el\, hogy százéves vagy. Mi az\, amire emlékezni akarsz\, amire szívesen gondolsz vissza? Ugyanis annyi minden tűnik eleinte fontosnak. Oly sok mindenre vagyunk büszkék eleinte. Annyi mindenért szenvedünk sokat. S utólag oly sok minden bizonyul teljesen felesleges lépésnek. Annyi mindenről bizonyosodik be\, hogy kár és szemét\, felesleges erő- és időbefektetés volt\, ugyanis semmi haszna sincs. Pál így tekint vissza a zsidó törvények szerinti tökéletes életvitelére. Rájön: semmi haszna\, mert már tudja\, Krisztus ismerete a minden. Az elképzelhető legtöbb. És amibe eddig kapaszkodott\, amitől eddig várta makulátlanságát\, üdvösségét\, az mind haszontalan. A hit olyan\, mint a hőlégballon. Ahhoz\, hogy emelkedni tudjon\, egyre több homokzsákot kell ledobni. Pál szemétnek ítélte a korábbi karrierjét\, szolgálatát\, kapcsolatait\, lakóhelyét\, szokásait\, hogy Krisztust megnyerje: „Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent\, hogy Krisztust megnyerjem” (8). Számtalanszor fordul elő\, hogy a hitélet különböző állomásain szembesülünk azzal: ezek közül bizonyos dolgok nem csupán feleslegessé\, hanem kárrá változnak.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-289/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250908
DTEND;VALUE=DATE:20250909
DTSTAMP:20260514T155038
CREATED:20250908T095928Z
LAST-MODIFIED:20250908T095944Z
UID:11725-1757289600-1757375999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Negyven évig ették a mannát.”2Móz 16\,16–36 \n\n\n16 Ezt parancsolja az Úr: Szedjen belőle mindenki annyit\, amennyit meg tud enni: fejenként egy ómert\, a lélekszámnak megfelelően. Annyi adagot szedjetek\, amennyien egy sátorban vagytok! 17 Izráel fiai így is cselekedtek\, és szedett ki többet\, ki kevesebbet. 18 Amikor azután megmérték ómerrel\, nem volt fölöslege annak\, aki többet szedett\, sem hiánya annak\, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett\, amennyit meg tudott enni. 19 Mózes azt mondta nekik: Senki se hagyjon belőle másnapra! 20 De nem hallgattak Mózesre. Voltak\, akik hagytak belőle másnapra is\, de az megkukacosodott és megbüdösödött. Ezért megharagudott rájuk Mózes. 21 Így mindenki annyit szedett reggelenként\, amennyit meg tudott enni. De ha már forrón sütött a nap\, elolvadt. 22 A hatodik napon történt\, hogy kétszer annyi kenyeret szedtek\, fejenként két ómerrel. Akkor elment a közösség összes főembere\, és jelentették Mózesnek. 23 Ő így szólt hozzájuk: Ez az\, amiről az Úr beszélt\, hogy a nyugalom ideje lesz holnap\, az Úr szent szombatja. Süssétek meg\, amit sütni akartok\, és főzzétek meg\, amit főzni akartok\, és tegyétek félre magatoknak mindazt\, ami fölösleg\, hogy megmaradjon másnapra. 24 Félre is tették másnapra\, ahogy Mózes megparancsolta\, és nem büdösödött meg\, féreg sem volt benne. 25 Akkor ezt mondta Mózes: Ma ezt egyétek\, mert ma az Úr szombatja van: ma nem találtok mannát a mezőn. 26 Hat napon át szedhetitek\, de a hetedik napon szombat van: akkor nem lesz. 27 Mégis voltak a nép között olyanok\, akik a hetedik napon is kimentek szedni\, de nem találtak. 28 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig akartok még ellenszegülni parancsolataimnak és törvényeimnek? 29 Láthatjátok\, hogy az Úr adta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki otthon\, a hetedik napon senki se mozduljon ki a helyéről! 30 Ezért pihent a nép a hetedik napon. 31 Izráel háza mannának nevezte el azt. Olyan fehér volt\, mint a koriandermag\, íze pedig olyan\, mint a mézeskalácsé. 32 Mózes azt mondta: Ezt a parancsot adta az Úr: Egy teljes ómernyit őrizzetek meg belőle a jövendő nemzedékeknek\, hogy lássák\, milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a pusztában\, amikor kihoztalak benneteket Egyiptom országából. 33 Áronnak pedig ezt mondta Mózes: Vegyél egy edényt\, tégy bele egy teljes ómernyi mannát\, és helyezd el megőrzésre az Úr színe előtt a jövendő nemzedékek számára! 34 Oda is helyezte azt Áron megőrzésre a bizonyság ládája elé\, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 35 Izráel fiai negyven évig ették a mannát\, míg csak lakott földre nem értek. Mannát ettek mindaddig\, amíg el nem érték Kánaán földjének a határát. 36 Az ómer pedig az éfának a tizedrésze. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata\n\n\n\n„Negyven évig ették a mannát.” (35) Hosszan tanulták a ráhagyatkozást Istenre. Minden reggel megkapták az aznapit\, s a hatodik napon a két napra valót. Nem lehetett raktározni\, tartalékot gyűjteni vagy bármi módon az életet bebiztosítani\, kizárólag úgy\, hogy rábízták magukat Isten ígéretére. Vajon te hogy állsz ezzel a kérdéssel életed bizonytalan\, átmeneti helyzeteiben? Hiszed\, hogy ha ma gondoskodott rólad az Isten\, holnap is gondoskodni fog? Ne félj\, csak higgy! \nRÉ21 281 \nA Boldogmondások | 315 | Boldogok\, akik lelki szegények \n\n\n„…és Isten békessége\, amely minden értelmet meghalad\, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”Fil 4\,1–9 \n\n\n1 Ezért tehát\, testvéreim\, akiket szeretek\, és akik után vágyódom\, örömöm és koronám\, így maradjatok meg az Úrban\, szeretteim! 2 Evódiát intem\, és Szintikhét is intem\, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. 3 Sőt téged is kérlek\, hűséges munkatársam\, segíts nekik\, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért\, Kelemennel és a többi munkatársammal is\, akiknek a neve benne van az élet könyvében. 4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! 5 A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! 6 Semmiért se aggódjatok\, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7 és Isten békessége\, mely minden értelmet meghalad\, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. 8 Egyébként pedig\, testvéreim\, ami igaz\, ami tisztességes\, ami igazságos\, ami tiszta\, ami szeretetre méltó\, ami jó hírű\, ha valami nemes és dicséretes\, azt vegyétek figyelembe! 9 Amit tanultatok és átvettetek\, hallottatok és láttatok is tőlem\, azt tegyétek\, és veletek lesz a békesség Istene. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata\n\n\n\n(7) „…és Isten békessége\, amely minden értelmet meghalad\, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4\,1–9) \nJézus Krisztus életére tekintve tényleg azt látjuk\, hogy ő a megtestesült békesség. Kibékíti a világgal a házasságtörő nőt is\, a sántának visszaadja a templomot: a gyógyult bemehet az Isten házába. A halottnak új életet ajándékoz. De valójában ezeknél is mélyebb a változás: az embert hozza békességbe Teremtőjével. Azzal\, hogy kinyitja a menny kapuját\, és engedi\, hogy az ember Isten közelébe kerüljön. A helyére. Ez nem feloldódás a semmiben\, hanem élet. Ez a békesség. Milyen csodálatos\, mikor a helyünkön lehetünk! Mint amikor a puzzle-darab pontosan oda kerül\, ahová való. Isten arra törekszik\, hogy oda tegye a kirakós darabját\, ahová kell. Krisztus egész életében ezen munkálkodott. S kibékít a halállal is. Hiszen az ember nem tudja\, de nem is akarja elfogadni a halált. Nem is kell. Mert Isten sem békül ki vele\, nem is tud\, hiszen távoli tőle – hanem legyőzi. Képzelhetjük\, az örökké élőtől\, az öröktől fogva valótól mennyire messze áll a halál\, mégis vállalja a kereszten!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-290/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR