BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.20//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20240331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20241027T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20250330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20251026T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20260329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20261025T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20270328T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20271031T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20251007T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20260812T000000
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20241107T115640Z
LAST-MODIFIED:20260108T090658Z
UID:10336-1759795200-1786492800@nemmind1.hu
SUMMARY:Bibliaóra
DESCRIPTION:Bibliaóra minden hónap első és harmadik csütörtökjén 17 órakor a gyülekezeti házban.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/noi-bibliaora-3/
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20251027T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20251101T170000
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251027T111538Z
LAST-MODIFIED:20251027T111637Z
UID:11824-1761552000-1762016400@nemmind1.hu
SUMMARY:2025.11.01. szombaton 14.00 órától halottak napi istentisztelettel egybekötött megemlékezést tartunk a Mikepércsi Köztemetőben. Szeretettel várjuk a kedves gyülekezeti tagokat.
DESCRIPTION:
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/2025-11-01-szombaton-14-00-oratol-halottak-napi-istentisztelettel-egybekotott-megemlekezest-tartunk-a-mikepercsi-koztemetoben-szeretettel-varjuk-a-kedves-gyulekezeti-tagokat/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20251101T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20251130T170000
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251029T130132Z
LAST-MODIFIED:20251029T130132Z
UID:11839-1761984000-1764522000@nemmind1.hu
SUMMARY:Juhász Gyula: November
DESCRIPTION:Nem is búcsúzott\, elment szótalan\,\nAz ifjúságom\, íme\, odavan.\n\n\n\nNem is tudtam\, hogy ő valaha volt\,\nHisz mindig búról és gondról dalolt.\n\n\n\nNem is szerettem fanyar új borát\,\nAsszonytalan és pénztelen sorát.\n\n\n\nNem is sirattam el\, csak csöndesen\nElbámulok az eltűnt éveken:\n\n\n\nÉs ma sír\, zúg\, búg\, zendül az avar:\nHolt ifjúságom most élni akar!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/juhasz-gyula-november/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251104
DTEND;VALUE=DATE:20251105
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251104T073840Z
LAST-MODIFIED:20251104T073840Z
UID:11851-1762214400-1762300799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Manaén\, aki együtt nevelkedett Heródes negyedes fejedelemmel…”ApCsel 13\,1–12 \n\n\n1 Antiókhiában\, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon\, akit Nigernek is hívtak\, cirénei Lúciusz és Manaén\, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett\, valamint Saul. 2 Egyszer\, amikor az Úrnak szolgáltak\, és böjtöltek\, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára\, amelyre elhívtam őket. 3 Akkor böjtölés\, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. 4 Ők így a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába\, onnan pedig elhajóztak Ciprusra. 5 Amikor Szalamiszba értek\, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt mint segítőtárs. 6 Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig\, találkoztak egy zsidó varázslóval és álprófétával\, akinek Barjézus volt a neve. 7 Ez közel állt Szergiusz Paulusz helytartóhoz\, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault\, mert hallani kívánta az Isten igéjét. 8 De Elimász\, a varázsló – neve ugyanis ezt jelenti – szembeszállt velük\, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. 9 Saul pedig\, akit Pálnak is hívnak\, megtelve Szentlélekkel ránézett\, 10 és így szólt: Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember\, te ördögfajzat\, te minden igazság ellensége\, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait? 11 Most íme\, az Úr keze rajtad van\, megvakulsz\, és nem látod a napot egy ideig! Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá\, és botorkálva keresett vezetőket. 12 Mikor a helytartó látta a történteket\, hitt\, elámulva az Úr tanításán. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata\n\n\n\n„Manaén\, aki együtt nevelkedett Heródes negyedes fejedelemmel…” (1) De hát mi „egy vérből valók vagyunk!”\, mégis fegyvert fognak ránk\, tankkal jönnek\, eltipornak. Mennyi előítélet fakad a neveltetésből\, gyermek- és ifjúkorból\, az eszmeiségből! Manaén Krisztus követője?! Ránk hogy néznek\, akikkel együtt nevelkedtünk\, ha megvalljuk Krisztus-hitünket? Urunk\, add\, hogy a békés időszakban éppúgy hitvallóid legyünk\, mint a fegyverropogás idején! \nRÉ21 832 \nNapi ének | 602 | Krisztus\, én életemnek Te vagy reménysége \n\n\n„…Egyiptom szíve megdermed…”Ézs 19 \n\n\n1 Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen: Száguld az Úr gyors felhőn: Egyiptomba megy. Meginognak előtte Egyiptom bálványai\, Egyiptom szíve megdermed keblében. 2 Egyiptomit egyiptomira uszítok\, hogy testvér testvér ellen\, barát barát ellen\, város város ellen\, tartomány tartomány ellen harcoljon. 3 Oda lesz Egyiptom bátorsága\, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket\, a halottidézőket és a jövendőmondókat. 4 De én kiszolgáltatom az egyiptomiakat egy keménykezű úrnak\, egy erőskezű király uralkodik majd rajtuk! – így szól az Úr\, a Seregek Ura. 5 Kiapad a tenger vize\, kiszárad\, kiszikkad a folyam. 6 Bűzössé válnak a folyók. Egyiptomban a Nílus ágai leapadnak\, kiszáradnak. Elfonnyad a nád és a sás\, 7 a Nílus menti káka a Nílus torkolatánál; elszárad minden vetés a Nílus mellett\, eltűnik\, semmivé lesz. 8 Szomorúak a halászok\, gyászolnak mind\, akik a Níluson horgásznak\, elalélnak\, akik hálót vetnek a víz színére. 9 Szégyent vallanak a len megmunkálói\, elsápadnak a gerebenezők és a vászonszövők. 10 Levertek lesznek a kötélverők\, bánkódnak mind a napszámosok. 11 Milyen ostobák Cóan vezérei! A fáraó legbölcsebb tanácsosai esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek azt mondani a fáraónak\, hogy bölcsek vagytok\, régi királyok sarjai?! 12 Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked\, ha tudják\, mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől! 13 Bolonddá tették Cóan vezéreit\, alaposan rászedték Nóf vezéreit; tévútra vezették Egyiptomot a tartományok vezetői. 14 Mert beléjük öntötte az Úr az ámítás lelkét\, hogy tévútra vezessék Egyiptomot minden vállalkozásában\, ahogyan a részeg beletéved okádékába. 15 Nem sikerül Egyiptomnak semmiféle vállalkozása\, bármire vállalkozik a fő vagy a farok\, a pálmaág vagy a káka. 16 Azon a napon olyan lesz Egyiptom\, mint az asszonyok: borzadni és rettegni fog a Seregek Ura fölemelt kezétől\, mert fölemeli ellene. 17 Egyiptom rettegni fog Júdától: ha csak említik is előtte\, már retteg a Seregek Urának végzésétől\, amelyet ellene hozott. 18 Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban\, amely kánaáni nyelven beszél\, és a Seregek Urára esküszik. Az egyiket Napvárosnak nevezik. 19 Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptomban\, a határán pedig az Úrnak szentelt oszlop. 20 A Seregek Uráról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban. Ha segítségért kiáltanak az Úrhoz sanyargatóik miatt\, ő szabadítót küld nekik\, aki majd harcol értük\, és megmenti őket. 21 Akkor megismerteti magát az Úr Egyiptommal\, és Egyiptom megismeri az Urat. Tisztelni fogják az Urat véresáldozattal és ételáldozattal. Fogadalmat is tesznek az Úrnak\, és teljesítik. 22 Ha csapással sújtja is az Úr Egyiptomot\, de meg is gyógyítja. Megtérnek az Úrhoz\, ő pedig meghallgatja és meggyógyítja őket. 23 Akkor majd országút vezet Egyiptomból Asszíriába\, úgyhogy az asszírok Egyiptomba\, az egyiptomiak pedig Asszíriába mehetnek\, és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli az Urat. 24 Azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Izráel\, mint harmadik ország\, áldás lesz a földön. 25 A Seregek Ura pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom\, az én népem\, és Asszíria\, kezem alkotása\, meg Izráel\, örök tulajdonom! \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(1) „…Egyiptom szíve megdermed…” (Ézs 19) \nAz előző fejezetben az Úr nyugodalomban volt hajlékában (18\,4)\, most gyors felhőn száguld Egyiptom felé (1). Jövetele félelmet ébreszt az ottaniakban. Egyiptom bálványistenei és a lakosság megrendül Isten hatalmától. Az Úr jelenléte kettős síkon okoz félelmet: megrettennek Egyiptom istenei\, és félelem költözik az emberekbe. Nincs kihez folyamodni oltalomért és erőért. Erre utal a szív „megdermedése”. Eredeti értelmében annyit jelent: ’megolvadni’. Ez a teljes erővesztés képe\, amikor a korábbi értékek elveszítik azt a képességüket\, hogy tartást adjanak. Hasonszava ez a megfogalmazás a hadviselés kifejezéstárából ismert „meglágyult szívnek” (5Móz 20\,8)\, amikor a harcos elbátortalanodik\, megretten a feladat nagyságától\, létbátorsága meginog. Ha Isten megrendít\, azt nem az elvesztésért teszi\, hanem azért\, hogy a vele való kapcsolatunkban letisztult látásra jussunk\, hitéletünkben megújuljunk. Boldogok lehetünk\, ha megfoszt a bálványainktól. Mindentől\, ami őt helyettesíteni szeretné\, minden olyan értéktől\, amely kiszorította őt az életünkből\, s feledtette velünk\, hogy egyedül ő az Úr. Pál apostol örömest dicsekedett erőtlenségével\, mert ez alkalmas arra\, hogy Krisztus ereje munkálkodjék általa (2Kor 12\,9–10).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-315/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251105
DTEND;VALUE=DATE:20251106
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251105T072223Z
LAST-MODIFIED:20251105T072223Z
UID:11859-1762300800-1762387199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ha van valami buzdító szavatok a néphez\, szóljatok!”ApCsel 13\,13–22 \n\n\n13 Azután Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból\, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük\, és visszatért Jeruzsálembe. 14 Ők pedig továbbmentek Pergéből\, és megérkeztek a piszidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek. 15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk\, és azt üzenték nekik: Testvéreink\, férfiak\, ha van valami buzdító szavatok a néphez\, szóljatok! 16 Pál felállt\, intett a kezével\, és ezt mondta: Izráelita férfiak és ti\, istenfélők\, halljátok! 17 Ennek a népnek\, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat\, és naggyá tette a népet\, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén\, és hatalmas karjával kivezette őket onnan. 18 Azután közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában. 19 És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén\, örökségül adta nekik azoknak a földjét. 20 Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig. 21 Ekkor királyt kértek maguknak\, Isten pedig Sault\, Kís fiát\, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre. 22 Amikor őt elvetette\, Dávidot emelte királyukká\, akiről bizonyságot is tett\, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot\, Isai fiát\, a szívem szerint való férfit\, aki teljesíti minden akaratomat. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata\n\n\n\n„Ha van valami buzdító szavatok a néphez\, szóljatok!” (15) A népnek bátorításra van szüksége. Pál beszéde a mai influenszerek világában talán unalmas\, miközben gyönyörűen felépített\, retorikailag is tökéletes. A jelen kihívásaiban is merjünk visszatekinteni az útra\, ami Krisztushoz vezetett el bennünket! Szólj\, Uram\, hogy meglássam megtartó és gondviselő szeretetedet\, amellyel Krisztus kegyelmében részeltetsz! \nRÉ21 749 \nNapi ének | 612 | Én Istenem\, benned bízom \n\n\n„…hogy mentsen meg bennünket […]?”Ézs 20 \n\n\n1 Abban az évben\, amikor Asdód alá érkezett az a hadvezér\, aki Szargón asszír király parancsára megostromolta és elfoglalta Asdódot\, 2 abban az időben így szólt az Úr Ézsaiáshoz\, Ámóc fiához: Vedd le a zsákruhát a derekadról\, és húzd le a sarut a lábadról! Ő így is tett\, és meztelenül\, saru nélkül járt. 3 Akkor ezt mondta az Úr: Ahogyan Ézsaiás\, az én szolgám meztelenül és saru nélkül jár három esztendeig\, intő jelül Egyiptom és Etiópia számára\, 4 úgy hajtja el az asszír király Egyiptom rabjait és Etiópia foglyait\, ifjakat és véneket\, meztelenül és saru nélkül\, csupasz fenékkel\, Egyiptom szégyenére. 5 Akkor majd rettegni és szégyenkezni fognak\, akik Etiópiában bíztak\, és Egyiptommal dicsekedtek. 6 Akkor ezt mondják e partvidék lakói: Hogyan menekülhetnénk meg mi\, ha az is így járt\, akiben bíztunk\, és akihez segítségért folyamodtunk\, hogy mentsen meg bennünket az asszír királytól?! \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(6) „…hogy mentsen meg bennünket […]?” (Ézs 20) \nTörténetünk kormeghatározása a filiszteusok öt városának egyike\, Asdód asszírok általi ostromának időpontjához kötődik. A Kr. e. 713–711 közötti időben járunk\, amikor Asszíria leverte az ellene szervezett felkelést\, amelyhez több kis nép is csatlakozott\, közöttük az Asszíriának stratégiai szempontból fontos Asdód. A felkelés célja Egyiptom segítségében bízva az elnyomótól való függetlenedés volt\, amelyben a filiszteus város vezető szerepet vállalt. Ezékiás júdai királyt is be akarták vonni ebbe a szövetségbe\, de még idejében kihátrált belőle. Ézsaiás jelképes cselekedettel mondta el az Úr üzenetét: három éven át mezítelenül járt\, kiábrázolva\, hogy így vezetik majd fogságba az asszírok a felkelés résztvevőit. A mezítelenséget úgy kell értenünk\, hogy prófétai öltözetet vagy felsőruhát nem viselt\, csak ágyékkötőt\, és mezítláb járt. A felsőruha hiánya is mezítelenségnek számított (Jób 22\,6; Ézs 58\,7). Az ilyen öltözék a megszégyenítés jele\, a rabszolgák viselete volt. Így hurcolják majd az asszírok Palesztinán keresztül az egyiptomiakat\, akikben az Isten népe annyira bízott. „…hogy mentsen meg bennünket?” – kérdezte a próféta. Kitől várunk segítséget? Legyen válaszunk erre a zsoltáros királyé: „Egyedül benned reménykedem!” (Zsolt 39\,8)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-316/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251106
DTEND;VALUE=DATE:20251107
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251106T083413Z
LAST-MODIFIED:20251106T083413Z
UID:11862-1762387200-1762473599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Akit azonban Isten feltámasztott\, az nem látott elmúlást.”ApCsel 13\,23–37 \n\n\n23 Az ő utódai közül tette Isten Izráel üdvözítőjévé Jézust\, ígéret szerint\, 24 miután János előre meghirdette\, még az ő eljövetele előtt\, Izráel egész népének\, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg. 25 Küldetése végén János így szólt: Én nem az vagyok\, akinek ti gondoltok engem. Hanem íme\, utánam jön az\, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani. 26 Testvéreim\, férfiak\, Ábrahám nemzetségének fiai és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek az igéje. 27 De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt\, és így betöltötték a próféták szavait\, amelyeket minden szombaton felolvasnak\, azáltal\, hogy elítélték őt. 28 Bár semmiféle halálos bűnt nem találtak benne\, mégis azt követelték Pilátustól\, hogy ölesse meg. 29 Amikor véghezvitték mindazt\, ami meg van írva róla\, levették a fáról\, és sírba tették. 30 De Isten feltámasztotta őt a halálból\, 31 és ő több napon át megjelent azoknak\, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe\, és akik most az ő tanúi a nép előtt. 32 Mi is hirdetjük nektek\, hogy azt az ígéretet\, amelyet az atyáknak tett Isten\, beteljesítette nekünk\, az ő gyermekeiknek\, amikor feltámasztotta Jézust. 33 Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: „Fiam vagy te\, ma nemzettelek téged.” 34 Azt pedig\, hogy feltámasztotta őt a halálból\, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba\, így mondta meg: „Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos\, szent ígéreteket.” 35 Ezért más helyen is így szól: „Nem engeded\, hogy a te Szented elmúlást lásson.” 36 Mert Dávid\, miután a maga nemzedékében szolgált Isten akarata szerint\, meghalt\, és eltemették atyái mellé\, tehát elmúlást látott. 37 Akit azonban Isten feltámasztott\, az nem látott elmúlást. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata\n\n\n\nPál bizonyságtételének középpontja a feltámadott Jézus Krisztus. Földi életét tekintve Jézus mindenben hasonló volt hozzánk\, kivéve a bűnt. A halál fájdalmában is közösséget vállalt velünk. A feltámadás ígéretét láttatja tanítványaival\, és ígéri nekünk is. Még közel a halottak napja. Az örömüzenet az\, hogy a földi élet véget ér ugyan\, de Jézus Krisztus által részesülünk Isten országának teljességben\, a mulandó helyett a romolhatatlanban. \nRÉ21 16 \nEsti könyörgés | 705 | Maradj velem\, mert mindjárt este van \n\n\n„Minden sóhajtozásnak véget vetek.”Ézs 21 \n\n\nFenyegető jövendölés Babilon ellen: Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől\, úgy közeledik a síkság felől\, a félelmetes földről. 2 Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra: Csal a csaló\, pusztít a pusztító! Vonulj ellene\, Élám\, ostromold\, Média! Minden sóhajtozásnak véget vetek. 3 Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat\, olyan kínok gyötörnek\, mint a vajúdó nő kínjai; megzavarodom attól\, amit hallok\, megrémülök attól\, amit látok. 4 Háborog a szívem\, reszketés fogott el. Az eddig áhított alkonyat rettenetes lett nekem. 5 Terítik az asztalt\, rendezik a szőnyegeket\, folyik az eszem-iszom. Rajta\, vezérek\, kenjétek a pajzsot! 6 Mert ezt mondta nekem az Úr: Menj\, állíts őrszemet; amit lát\, jelentse! 7 És ha harci kocsik menetét látná\, elébük két-két ló befogva\, szamarak menetét\, tevék menetét\, erősen figyeljen\, nagyon figyelmesen! 8 Az őrszem felordított\, akár egy oroszlán: Uram\, őrhelyemen állok mindennap\, őrségen állok minden éjjel! 9 Jönnek már! Emberek menete\, harci kocsik\, elébük két-két ló befogva! Akkor megszólalt\, és ezt mondta: Elesett\, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve! 10 Ó\, agyoncsépelt és megtiport népem! Amit a Seregek Urától\, Izráel Istenétől hallottam\, azt jelentettem nektek. 11 Fenyegető jövendölés Dúmá ellen: Kiáltást hallok Széírből: Őrálló\, meddig tart még az éjszaka\, őrálló\, meddig tart még az éjjel? 12 Közeleg a reggel\, de még éjjel van – felelt az őrálló. Kérdezhettek\, de inkább akkor\, ha majd visszajöttök. 13 Fenyegető jövendölés Arábia ellen: Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát\, Dedán karavánjai! 14 Hozzatok vizet a szomjazónak\, Témá földjének lakói\, és adjatok kenyeret a menekülőknek! 15 Mert fegyver elől menekültek el\, kivont kard elől\, kifeszített íj elől és súlyos harcból. 16 Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy esztendő múlva\, amely lassan és keservesen telik\, akár a napszámosoknak\, vége lesz Kédár minden dicsőségének\, 17 és alig marad meg néhány a kédári hősök íjaiból – Izráel Istene\, az Úr ígéri ezt! \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(2) „Minden sóhajtozásnak véget vetek.” (Ézs 21) \nMég mindig az Asszíriától való függetlenedés áll a dolgok hátterében. A próféta Babilónia pusztulását hirdette meg (1–10). A környező népek a nagy birodalom nyomása alatt szenvedtek. Keresték a kitörés lehetőségét. Most Babilonra irányult a kis népek figyelme\, benne reménykedtek. Ám Szanhérib Kr. e. 689-ben leverte a babiloniakat. A fővárost elfoglalta és lerombolta\, a lakossággal szemben példátlan kegyetlenséggel járt el\, templomait megszentségtelenítette. Igaz lett\, amit a próféta jövendölt: istenszobrai a földön hevertek\, és összetörtek (9). Júda népének\, benne Ezékiás királynak – aki bízott a babiloniak győzelmében – ismét meg kellett tapasztalnia\, hogy biztonsága nem emberekben van. Erre a felismerésre minden nemzedéknek el kell jutnia – nekünk is. Isten olykor használhat embereket\, ha szorító történelmi vagy személyes életünket érintő helyzetektől meg akar szabadítani. De ilyenkor is tovább kell látnunk az emberi közvetítőkön. Az asszír fenyegetettségben élő júdaiak csak addig láttak\, hogy Babilon (a későbbi ellenség) tud megszabadítani. Ám az Úr vet véget a sóhajnak\, amelyet itt az asszírok\, később épp a babiloniak okoztak a népeknek. Minden helyzetben lássuk meg az eseményeket irányító Istent!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-317/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251110
DTEND;VALUE=DATE:20251111
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251110T084006Z
LAST-MODIFIED:20251110T084006Z
UID:11864-1762732800-1762819199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.”ApCsel 14\,21–28 \n\n\n21 Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban\, és sokakat tanítvánnyá tettek\, visszatértek Lisztrába\, Ikóniumba és Antiókhiába. 22 Erősítették a tanítványok lelkét\, és bátorították őket\, hogy maradjanak meg a hitben\, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. 23 Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik\, böjtölve és imádkozva ajánlották őket az Úrnak\, akiben hittek. 24 Azután Piszidián áthaladva eljutottak Pamfíliába\, 25 hirdették az igét Pergében\, és lementek Attáliába. 26 Innen Antiókhiába hajóztak\, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva indították el őket a most elvégzett munkára. 27 Amikor megérkeztek\, összehívták a gyülekezetet\, és elbeszélték\, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten\, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre. 28 Azután hosszabb időt töltöttek ott a tanítványokkal. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Sándor Péter igemagyarázata\n\n\n\n„…sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” (22) Ebben a keserűnek tűnő félmondatban két örömteli üzenet is rejtőzik. Az egyik az\, hogy Isten megtart bennünket az átélt nyomorúságok közepette. Nem maradunk ott az úton kiterítve. Az üzenet másik fele még örömtelibb. A sok nyomorúság Isten országába vezet\, ahol azt éljük át\, hogy az ő akarata megvalósul és a Szentlélek öröme tölt el bennünket. Ne rémítsenek meg a nyomorúságok\, tartsd a szemed Isten akaratán! \nRÉ21 611 \nNapi ének | 604 | Seregeknek szent Istene \n\n\n„Véget vet a halálnak örökre!”Ézs 25 \n\n\n1 Uram\, te vagy Istenem! Magasztallak\, dicsérem neved\, mert csodákat vittél véghez\, ősrégi terveket\, való igazságot. 2 Mert kőhalommá tetted a várost\, az erődített várat romhalmazzá; a bitorlók palotája nem lesz város\, soha többé föl nem épül! 3 Ezért tisztel téged az erős nép\, téged fél a hatalmas nemzetek városa. 4 Mert erős vára vagy a nincstelennek\, erős vára a szegénynek a nyomorúságban\, oltalom a zivatarban\, árnyék a hőségben – mert a hatalmaskodók dühe olyan\, mint a kőfalra zúduló zivatar\, 5 mint hőség a szikkadt földön. De te megalázod a harsány bitorlókat\, mint a felhő árnyéka a hőséget\, elnyomod a hatalmaskodók énekét. 6 Készít majd a Seregek Ura ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból\, lakomát újborral\, zsíros\, velős falatokkal\, letisztult újborral. 7 Ezen a hegyen leveszi a leplet\, amely ráborult minden népre\, és a takarót\, amely betakart minden nemzetet. 8 Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram\, az Úr letörli a könnyet minden arcról\, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr! 9 Ezt mondják majd azon a napon: Itt van a mi Istenünk\, benne reménykedtünk\, és ő megszabadított minket! Itt van az Úr\, benne reménykedtünk\, vigadjunk és örüljünk szabadításának! 10 Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén\, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák. 11 Széttárja benne kezeit\, ahogyan széttárja az úszó\, ha úszik. De az Úr megalázza gőgjét\, hiába csapkod a kezével. 12 Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti\, lerombolja\, ízzé-porrá zúzza. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(8) „Véget vet a halálnak örökre!” (Ézs 25) \nA próféta úgy fogalmaz: fátyol borul a népekre. A lepel itt a gyász jele. Népekre\, ezen belül családokra\, egyes emberekre is ránehezedik a gyász fájdalma. Az emberiség eszmélődésének kezdete óta szorongató tapasztalás ez. Csalóka vágyaink nem tudnak szembeszállni azzal a valósággal\, hogy a halál jelen van a világban. Prófétája által Isten azt a jó hírt közölte\, hogy véget vet a halálnak\, mintegy „elnyeli” azt. A halál halálát ígérte\, s ezáltal reménységet táplált. A reménység több a vágynál\, mert már kapaszkodik valamibe. Mint a horgony (Zsid 6\,19). Reménységünk alapja az\, hogy ahol mi már semmit sem tudunk tenni\, ő ott is akadálytalanul munkálkodik. Királyi uralmát még a halál sem kérdőjelezheti meg. A halál több az elmúlásnál. A meghalás egy pillanat műve\, amikor e világ számára megszűnünk létezni. A halál pedig a kapcsolatnélküliség állapota\, amikor Istennel és a környezetemmel megszakadnak az élő kötelékek. Az a dolgunk\, hogy mielőtt elmúlásunk bekövetkezne\, jussunk ki a halál állapotából\, és lépjünk élő kapcsolatba az élet forrásával\, Istennel. De hogyan? Döntés által: hiszem\, hogy elnyeletett a halál diadalra (1Kor 15\,54). Vágyból reménységbe\, reménységből e bizonyosságra jutni.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-318/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251111
DTEND;VALUE=DATE:20251112
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251111T074111Z
LAST-MODIFIED:20251111T074150Z
UID:11866-1762819200-1762905599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint\, nem üdvözülhettek.”ApCsel 15\,1–5 \n\n\n1 Némelyek pedig\, akik Júdeából jöttek le\, így tanították a testvéreket: Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint\, nem üdvözülhettek. 2 Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük\, úgy rendelkeztek\, hogy ebben a vitás ügyben Pál\, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. 3 Miután a gyülekezet útnak indította őket\, áthaladtak Fönícián és Samárián\, elbeszélték a pogányok megtérését\, és nagy örömet szereztek minden testvérnek. 4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe\, örömmel fogadta őket a gyülekezet\, az apostolok és a vének\, ők pedig elbeszélték\, milyen nagy dolgokat tett velük Isten. 5 Előálltak azonban néhányan\, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké\, és azt mondták\, hogy körül kell metélni azokat\, és meg kell parancsolni nekik\, hogy tartsák meg Mózes törvényét. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Sándor Péter igemagyarázata\n\n\n\n„Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint\, nem üdvözülhettek.” (1) Az alapkérdés az\, hogy a krisztuskövető embernek zsidóvá kell-e előbb válnia. A válasz a jeruzsálemi tanácskozást követően hamarosan megszületik. A zsidó népnek a szent iratait\, a történeteit és a küzdelmeit a magunkénak tekintjük\, de az üdvösség útja számunkra már nem a törvény megtartásán keresztül vezet\, hanem Jézus kereszthalálán és feltámadásán keresztül. \nRÉ21 162 \nNapi ének | 608 | Jer\, temessük el a testet \n\n\n„Ítéleted idején is benned reménykedtünk…”Ézs 26 \n\n\n1 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős a mi városunk: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére. 2 Nyissátok ki a kapukat\, hadd jöjjön be az igaz nép\, amely hűséges maradt! 3 Akinek szilárd a jelleme\, azt megőrzöd teljes békében\, mert benned bízik. 4 Bízzatok az Úrban mindenkor\, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre! 5 Ő letaszítja a magasból az ott lakókat\, lerombolja a megerősített várost\, földig lerombolja\, a porba taszítja. 6 Széttapossák majd a lábak: a nincstelenek lábai\, a szegények léptei. 7 Az igaz ember ösvénye egyenes\, te egyengeted az igaz ember útját. 8 Ítéleted idején is benned reménykedtünk\, Uram\, neved dicséretére vágyott a lelkünk. 9 Lelkem hozzád vágyódik éjjel\, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön\, igazságot tanulnak a világ lakói. 10 Ha a bűnös kegyelmet kap\, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él\, és nem nézi az Úr fenségét. 11 Uram\, fölemelted kezedet\, de nem látják. Majd meglátják\, hogy féltőn szereted népedet\, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet. 12 Uram\, te szerzel nekünk békességet\, hiszen mindent te tettél\, ami velünk történt. 13 Urunk\, Istenünk\, más urak voltak a gazdáink\, nem te\, de csak a te nevedet dicsérjük. 14 A halottak nem kelnek életre\, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket\, még az emlékezetüket is eltörölted! 15 Megszaporítottad e népet\, Uram\, megszaporítottad e népet\, megdicsőítetted magad\, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait. 16 Uram\, a nyomorúságban téged kerestek\, hozzád kiáltottak szüntelen\, amikor fenyítetted őket. 17 Olyanok voltunk előtted\, Uram\, mint a terhes asszony\, amikor szülni kezd: amíg vajúdik\, folyton kiáltozik fájdalmában. 18 Terhesek voltunk\, vajúdtunk\, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak\, és nem jöttek emberek a világra. 19 De a te halottaid életre kelnek\, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek\, és ujjongjatok\, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata\, és a föld visszaadja az árnyakat. 20 Eredj\, népem\, menj be a szobádba\, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra\, míg elmúlik az Úr haragja! 21 Mert jön már lakóhelyéről az Úr\, hogy megfizessen bűneiért a föld lakóinak. A föld föltárja majd a kiontott vért\, és nem fedi be többé a meggyilkoltakat. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(8) „Ítéleted idején is benned reménykedtünk…” (Ézs 26) \nIsten jelenléte számos módon megtapasztalható. A próféta az ember életútjának azt a szakaszát emeli ki\, amikor Isten ítélő keze nehezedett rá. Ilyenkor a hitet próbatételek érik\, s csak emelkedett lélekkel lehet kimondani: „benned reménykedünk.” Könnyebb lázadni\, perelni\, Istentől elfordulni\, de a belé vetett bizalom új látást formál ki az emberben. Hamarabb lehet okot találni Isten ítéletére\, ha másokat sújt (24\,16)\, de ne váljunk mások bíráivá! Isten jelenléte hasonlít a szélhez. Szélirányban menve érezni\, hogy segíti a lépteinket. Ha szembe haladunk vele\, meg kell küzdeni minden lépésért. Isten jelenlétének sodrásában vagyunk. Rajtunk múlik\, miként tapasztaljuk meg ugyanazon isteni jelenlétet: segítő atyai kézként\, avagy életutunkon való haladásunkat nehezítő hatalmasságként. Ez Isten ítélő közelsége. A próféta ilyen helyzetben is az Urat várta. Anyanyelvén ez a reménység egyben a várakozás szava is. Várni\, mit hoz ki abból a helyzetből\, amely szenvedést okoz. A babiloni száműzetésben élő szentíró az Isten népe szenvedéséről egy másik fordítás szerint úgy fogalmaz: lelke szenvedése által látni fog (Ézs 53\,11). Isten ítélete ma még nem az ő utolsó tette. Letisztult életlátást formál ki bennünk.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-319/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251114
DTEND;VALUE=DATE:20251115
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251114T073128Z
LAST-MODIFIED:20251114T073128Z
UID:11878-1763078400-1763164799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mert a Szentlélek jónak látta\, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak…”ApCsel 15\,22–35 \n\n\n22 Akkor az apostolok és a vének\, az egész gyülekezettel együtt jónak látták\, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül\, és elküldjék őket Pállal és Barnabással Antiókhiába: mégpedig Júdást\, akit Barsabbásnak hívtak\, és Szilászt\, akik vezető emberek voltak a testvérek között. 23 Ezt a levelet küldték velük: „Mi\, az apostolok és a vének\, a ti testvéreitek\, az antiókhiai\, szíriai és kilikiai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! 24 Mivel meghallottuk\, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket\, és szavaikkal feldúlták lelketeket – pedig mi nem adtunk nekik megbízást –\, 25 egymás között egyetértésre jutva\, jónak láttuk\, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal\, 26 olyan emberekkel\, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. 27 Elküldtük tehát Júdást és Szilászt\, hogy ők maguk is elmondják nektek ugyanezt élőszóban. 28 Mert jónak látta a Szentlélek és mi is\, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél: 29 hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól\, a vértől\, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek\, jól teszitek. Legyetek egészségben!” 30 Ők tehát\, miután útnak indították őket\, lementek Antiókhiába\, összehívták az egész gyülekezetet\, és átadták a levelet. 31 Amikor felolvasták\, megörültek a bátorításnak. 32 Júdás és Szilász\, akik maguk is próféták voltak\, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. 33 Azután ott időztek még egy darabig\, majd békességgel elbocsátották őket a testvérek azokhoz\, akik küldték őket. 34 De Szilász jónak látta\, hogy ott maradjon. 35 Pál és Barnabás pedig Antiókhiában maradt\, többekkel együtt tanítva és hirdetve az Úr igéjét. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Sándor Péter igemagyarázata\n\n\n\n„Mert a Szentlélek jónak látta\, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak…” (28) Isten Szentlelke nem udvariasságból kerül itt az első helyre. Az Apostolok cselekedeteit olvasva újra és újra hangsúlyos lesz\, hogy a Szentlélek az\, aki Isten népét vezeti\, aki ott áll az útkereszteződésekben\, aki elhívja a szolgálattevőket\, aki vezeti őket az úton\, aki nem engedi\, hogy téves utakon járjanak. A pogányokból lett keresztyén közösségek békességét is ő munkálja. A te döntéseidet megelőzi a Szentlélek döntése? \nRÉ21 119 \nEsti dicséret | 681 | Krisztus\, ki vagy nap és világ \n\n\n„Jaj Aríélnek\, Aríélnek\, a városnak…”Ézs 29 \n\n\n1 Jaj Aríélnek\, Aríélnek\, a városnak\, ahol Dávid táborozott! Évek telnek egymás után\, ünnepek váltják egymást\, 2 azután ostromot indítok Aríél ellen. Akkor lesz nagy sírás-rívás\, mert égő oltárrá teszem. 3 Táborral veszlek körül\, sáncot vonok köréd\, felállítom az ostromműveket. 4 Megalázottan fogsz beszélni a földön\, és megtörten hangzik szavad a porból. Olyan lesz a hangod\, mint a föld alatti kísérteté\, és szavad a porból suttog. 5 De ízzé-porrá törik ellenségeid serege\, a szálló pelyvához hasonló lesz az erőszakosok hada. Egy szempillantás alatt következik be! 6 Mert a Seregek Ura meglátogat téged mennydörgés\, földrengés\, nagy zúgás\, viharos forgószél és emésztő tűz lángjai között. 7 Olyan lesz\, mint az álom\, mint egy éjszakai látomás valamennyi nép serege\, amely Aríél ellen hadakozott\, és mindazok\, akik ostromot indítottak hadereje és sziklavára ellen. 8 Mint az éhező\, aki azt álmodja\, hogy eszik\, de ha fölébred\, üres a gyomra\, vagy mint a szomjazó\, aki azt álmodja\, hogy iszik\, de ha fölébred\, eltikkadt és szomjas\, úgy jár a népek egész serege\, amely Sion hegye ellen hadakozott. 9 Ámuljatok és bámuljatok\, vakoskodjatok és vakuljatok meg! Legyetek részegek\, de ne bortól\, tántorogjatok\, de ne az italtól! 10 Mert rátok árasztotta az Úr a kábultság lelkét. Bezárta szemeiteket: a prófétákat\, befödte fejeiteket: a látnokokat. 11 Olyan lett számotokra minden látomás\, mint a lepecsételt irat szavai. Ha írástudó ember kezébe adják\, és azt mondják: Olvasd el! – ő azt válaszolja majd: Nem tudom\, mert le van pecsételve. 12 Ha pedig írástudatlannak adják az iratot\, és ezt mondják: Olvasd el ezt! – ő azt válaszolja majd: Nem tudok olvasni. 13 Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám\, és ajkával dicsőít engem\, de szíve távol van tőlem\, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat\, 14 azért én úgy bánok majd ezzel a néppel\, hogy csodálkozni fog\, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének\, az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul. 15 Jaj azoknak\, akik el akarják titkolni tervüket az Úr elől! Sötétben hajtják végre tettüket\, mert azt gondolják: Ki láthat meg minket\, ki ismerhetne ránk? 16 Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?! 17 Már csak kevés idő van hátra\, és a Libánon kertté válik\, a kert pedig erdőnek látszik. 18 Azon a napon a süketek is meghallják az írás szavait\, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után. 19 Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban\, a legszegényebbek is örvendezni fognak Izráel Szentje előtt\, 20 mert vége lesz a zsarnoknak\, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat\, akiknek gonoszságon jár az eszük\, 21 akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben\, és tőrbe ejtik azt\, aki meg meri feddni őket a kapuban\, és mindenféle ürüggyel megfosztják jogától az igazat. 22 Ezért így szól Jákób házához az Úr\, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób\, nem sápad el többé az arca\, 23 mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját\, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét\, és rettegnek Izráel Istenétől. 24 A tévelygő lelkek észhez térnek\, és a zúgolódók levonják a tanulságot. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(1) „Jaj Aríélnek\, Aríélnek\, a városnak…” (Ézs 29) \nA próféta Aríél nevét említi. A több közül azt az értelmezést fogadjuk el\, hogy a jeruzsálemi templom tűzterét jelenti (Ez 43\,15 k.)\, de átvitt értelemben a helyet\, ahol az áldozatot bemutatták: Jeruzsálemet. Az Aríél név fordítható „Isten oroszlánja” értelemben is. Ha a próféciában erre (is) történik utalás\, az Júda nemzeti öntudatára vonatkozik. A hallgatóság ezt is bele érthette\, de az áldozati oltárra is gondolhatott. Kultusz és az isteni kiválasztáson alapuló nemzeti öntudat egymást erősíthette volna\, ám az előbbi tartalmát vesztette\, a nemzeti öntudatból pedig kihalt a lényeg: a személyes kapcsolat a kiválasztó Istennel. A rítusok látszólag rendben zajlottak\, de megmaradtak külsőségnek\, hiányzott belőlük a belső odaszánás. Nem volt hatásuk az életre. Ez azóta is meg-megtörténik. Szokták mondani\, az igazi istentisztelet vasárnap 11-től a következő vasárnap 10-ig tart. A hétköznapokban ismerszik meg\, mi az értelme a templomban töltött időnek. Isten ma még jajszavak hirdetése nélkül szeretné a hitünket megújítani\, hogy bizalmunkat a győzelmes Krisztusba\, Júda oroszlánjába (Jel 5\,5) vessük. Így nemzeti létformánk hordozóedénye lehet Krisztus ismeretének; az időhöz kötött hordozhatja az örökkévalót.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-320/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251116
DTEND;VALUE=DATE:20251117
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251116T130854Z
LAST-MODIFIED:20251116T130854Z
UID:11880-1763251200-1763337599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„erősödtek a hitben\, és naponként gyarapodtak lélekszámban”ApCsel 16\,1–5 \n\n\n1 Így jutott el Derbébe\, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány\, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia\, 2 akiről jó bizonyságot tettek a lisztrai és ikóniumi testvérek. 3 Pál magával akarta őt vinni\, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta\, hogy az apja görög volt. 4 Amikor végigjárták a városokat\, átadták nekik azokat a határozatokat\, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak\, hogy tartsák meg azokat. 5 A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben\, és naponként gyarapodtak lélekszámban. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata\n\n\n\nSzakaszunkban a helyi gyülekezetekkel kapcsolatban azt olvassuk\, hogy: „erősödtek a hitben\, és naponként gyarapodtak lélekszámban” (5). A gyülekezetgondozásnak pontos módszerét nem adja elénk az apostol\, de a sorok között két dolgot kiolvashatunk. Először is szeretettel voltak gondozva\, „végigjárták a városokat”\, személyes látogatások történtek. Másik oldalról pedig azt látjuk\, hogy a különböző közösségek törekedtek az egységre\, átadták és továbbadták azokat a határozatokat\, amiket Jeruzsálemben hoztak. Imádkozzunk ma\, hogy egyházunkban az egység megvalósuljon\, s tegyünk mi is érte! \nRÉ21 138 • IÉ Jób 14\,1–17 • Zsolt 123 \nNapi ének | 613 | Midőn eljön az én órám \nHeti zsoltár | 49 | Hallgassátok meg\, minden nemzetek \n\n\n„Bizonyosan megkegyelmez az Úr…”Ézs 30\,19–33 \n\n\n19 Ne sírj többé\, Sion népe\, Jeruzsálem lakója! Bizonyosan megkegyelmez az Úr\, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja\, válaszol neked. 20 És bár szűkösen adott kenyeret\, és kimérte a vizet az Úr\, nem állítják többé félre tanítódat\, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat. 21 Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok\, se jobbra\, se balra le ne térjetek! 22 Tisztátalannak fogod tartani az ezüsttel bevont bálványaidat és az arannyal borított istenszobraidat. Kihajítod azokat\, mint valami undorító dolgot\, ezekkel a szavakkal: Ki innen veletek! 23 Ő pedig esőt ad a magra\, amellyel beveted a földed\, és kenyeret ad a föld terméséből\, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas mezőn legel azon a napon. 24 Az ökrök és a szamarak\, amelyek a szántóföldön dolgoznak\, sózott abrakot esznek\, amelyet lapáttal és villával raknak majd eléjük. 25 Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák lesznek\, vízvezető árkok\, a nagy öldöklés napján\, amikor leomlanak a vártornyok. 26 Olyan lesz a sápadt hold fénye\, mint az izzó nap fénye\, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz\, a nappali fény hétszerese azon a napon\, amikor az Úr bekötözi népe sérülését\, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet. 27 Maga az Úr jön a távolból\, haragja lángol\, egyre emelkedik\, méltóságteljesen. Ajkán bősz harag\, nyelve\, mint a perzselő tűz\, 28 lehelete olyan\, mint az áradó patak\, amely az ember nyakáig ér. Szakadozott rostában rostálja a népeket\, és tévútra vezető zablát vet a népek szájába. 29 Akkor majd úgy fogtok énekelni\, mint az ünnepszentelés éjjelén\, és szívből örvendeztek majd\, mint a zarándok\, aki fuvolaszó mellett az Úr hegyére\, Izráel Kősziklájához érkezik. 30 Fölmorajlik az Úr fenséges szava\, láthatóvá lesz sújtó karja\, felbőszült haragjában\, perzselő tűz lángjában\, orkánban\, zivatarban és jégverésben. 31 Asszíria megretten az Úr szavától\, aki bottal sújt le rá! 32 Valahányszor lesújt a büntető vessző\, amellyel veri az Úr\, dob és citera szól\, míg ő harcra emelt kézzel küzd ellene. 33 Mert régóta készen van a vesztőhely\, készen áll a királynak is\, mélyre és szélesre készítve\, bőven van tűz is\, fa is. Az Úr lehelete úgy lobbantja lángra\, mint egy kénköves patakot. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(19) „Bizonyosan megkegyelmez az Úr…” (Ézs 30\,19–33) \nA fejezet elején a próféta még igen éles bírálattal illette Isten népét. Most pedig a kegyelmes Isten munkálkodását vázolja fel. Mintha a két próféciát nem is ugyanaz a kéz írta volna. Lehet\, hogy nem\, de az kétségen felüli\, hogy Isten legutolsó szava sosem az ítélet és a számonkérés\, hanem a kegyelembe fogadás (vö. 1Tim 2\,4). Van\, hogy a fenyíték elkerülhetetlen\, mert a hitehagyásnak következményei vannak\, ám az Úr az övéit szeretné a balból a jobb kezébe visszavenni. Kálvin írja ennek az Igének a magyarázatához: „Az Úr jóllehet nagy nyomorúságba enged jutni bennünket\, ám végül ismét megörvendeztet\, és alapot teremt az örömre\, amikor éppen az ő gyülekezetét építi.” A prófécia „Sion népének” szól. Azoknak\, akik azon a helyen vannak\, amelyet az Úr választott magának (Zsolt 132\,13)\, ahol vele mint szabadító Úrral találkozni lehetett. Akiben tehát megvan az Istennel való találkozás\, a vele való közösség igénye\, részesévé válhat annak az ígéretnek\, hogy „bizonyosan megkegyelmez az Úr”. Boldog\, aki Isten fenyítő kezében is meglátja az atyai kezet. Az Úr a hívő élet nagy esélyét kínálja: „…ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja\, válaszol…” (19).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-321/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251120
DTEND;VALUE=DATE:20251121
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251120T081619Z
LAST-MODIFIED:20251120T081619Z
UID:11886-1763596800-1763683199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Napról napra kutatták az írásokat!”ApCsel 17\,10–15 \n\n\n10 A testvérek pedig még aznap éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek\, bementek a zsidók zsinagógájába. 11 Ezek nemesebb lelkűek voltak\, mint a thesszalonikaiak\, teljes készséggel fogadták az igét\, és napról napra kutatták az Írásokat\, hogy igaz-e\, amit Pál mond. 12 Sokan hittek tehát közülük\, sőt a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. 13 De amint megtudták a thesszalonikai zsidók\, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét\, odajöttek\, és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. 14 Akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált\, hogy menjen a tengerpartra. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. 15 Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig\, majd visszatértek azzal az utasítással\, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata\n\n\n\nBéreában egészen más emberekkel találkozott az apostol\, hiszen az itt élő zsidók és görögök nyitottak voltak Isten üzenetének meghallására és befogadására. Áldást élhetett át az apostol. „Napról napra kutatták az írásokat!” (11) Együtt mondhatjuk Ady Endrével: „És hogyha néha-néha győzök\, / Ő járt\, az Isten\, járt előttem…” Adjunk hálát neki a győzelmekért! \nRÉ21 233 \nZsoltárdicséret | 168 | Ne hagyj elesnem \n\n\n„…haragra lobbant…”Ézs 34 \n\n\n1 Jöjjetek ide\, népek\, halljátok\, figyeljetek\, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él\, a világ és minden szülötte! 2 Megharagudott az Úr valamennyi népre\, haragra lobbant egész seregükre\, kiirtja\, vágóhídra viszi őket. 3 Az elesettek kidobva hevernek\, bűzt árasztanak a hullák\, a hegyek is tocsognak a vértől. 4 Széthull az ég minden serege\, összecsavarodik az ég\, mint egy könyvtekercs; úgy lehull egész serege\, ahogy a levél lehull a szőlőről\, vagy ahogy a lomb a fügefáról. 5 Vért akar inni mennyei kardom\, ezért lesújt Edómra\, a népre\, amelyet kiirtásra ítéltem. 6 Az Úr kardja csupa vér\, csepeg róla a zsír\, bárányok és bakok vére\, kosok veséjének kövérje\, mert áldozatot tart az Úr Bocrában\, nagy mészárlást Edóm országában. 7 Hullanak a bivalyok\, és a marhák az erős bikákkal együtt. Vértől részegedik meg a földjük\, kövérjétől lesz zsíros ott a por. 8 Mert az Úr bosszúállásának napja ez\, a megtorlás esztendeje Sion perében. 9 Patakjai szurokká változnak\, pora kénkővé válik\, földje pedig égő szurokká. 10 Nem alszik el sem éjjel\, sem nappal\, szüntelenül gomolyog a füstje. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad\, soha senki nem jár arra. 11 Pelikán és bölömbika veszi majd birtokba\, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Mert kifeszíti fölötte az Úr a mérőzsinórt\, hogy kietlenné váljon\, és a mérőónt\, hogy pusztává legyen. 12 Nemesei senkit sem kiáltanak királlyá\, vezetői mind semmivé lesznek. 13 Palotáit gaz veri föl\, erődjeit csalán és tüskebozót. Sakálok hajléka lesz\, struccmadarak tanyája. 14 Ott találkozik a vadmacska a hiénával\, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen az éjjeli boszorkány\, ott talál magának nyugvóhelyet. 15 Ott fészkel a bagoly\, oda rakja tojásait\, melengeti és kikölti azokat a maga árnyékában. Ott gyülekeznek a kányák: az anyamadár és a párja. 16 Keressétek majd ki az Úr könyvéből\, és olvassátok el! Egy sem fog hiányozni ezek közül\, sem egyik\, sem másik nem marad távol\, hiszen az Úr ad parancsot nekik\, az ő lelke gyűjti össze őket. 17 Ő sorsolta ki ezt nekik\, az ő keze mérte ki mérőzsinórral a részüket. Birtokba veszik azt örökre\, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(2) „…haragra lobbant…” (Ézs 34) \nÉzsaiásnak vagy talán egy későbbi tanítványának ebben a próféciájában az Úr haragja utolérte a népeket\, amit Edóm megítélésével ábrázol. Az edómiak Ézsau leszármazottjai voltak\, tehát testvérnép (5Móz 23\,8). Izráellel közös történetük mégis sok háborúságról szól. Akadályozták a pusztában vándorló Izráelt\, hogy az országukon átvonuljanak (4Móz 20\,18)\, ezért azt megkerülve tudtak csak továbbhaladni. Dávid megszerezte az edómi réz- és vasbányák fölötti rendelkezést\, birtokolta a dél-arábiai karavánút felügyeletét\, utat nyitva a Vörös-tenger felé. Később\, Jeruzsálem babiloniak általi elfoglalásakor az edómiak örvendeztek a város elestén\, sőt a kifosztásában is részt vettek (vö. Abd 10–14; Zsolt 137\,7; Ez 25\,12–14). E terhelt múlt miatt az Úr és népe ellenségének számítottak. A próféta a jellemző tulajdonságokból kialakítja magában az edómi nép képét\, amelyből Júda és az Úr ellensége rajzolódik ki. Isten nem tűri a másik boldogulását akadályozó és a testvér kárán örvendező „edómi” lelkületet. Ezért lobbant haragra (2). Szeretete teljességében ez az izzó harag egyszer Jézusra csapott le\, hogy helyettes áldozatából kialakulhasson a krisztusi ember megújult lelkülete.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-322/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251121
DTEND;VALUE=DATE:20251122
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251121T110804Z
LAST-MODIFIED:20251121T110804Z
UID:11889-1763683200-1763769599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Háborgott a lelke\, mert látta\, hogy a város tele van bálványokkal…”ApCsel 17\,16–21 \n\n\n16 Miközben Pál Athénban várta őket\, háborgott a lelke\, mert látta\, hogy a város tele van bálványokkal. 17 Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel\, a főtéren pedig azokkal\, akiket éppen ott talált. 18 Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik\, hogy idegen istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette. 19 Ekkor megfogták\, az Areopágoszra vitték\, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e\, mi az az új tanítás\, amelyet hirdetsz? 20 Mert amint halljuk\, idegen dolgokkal hozakodsz elő\, szeretnénk tehát megérteni\, hogy miről is van szó. 21 Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket\, mint azzal\, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata\n\n\n\n„Háborgott a lelke\, mert látta\, hogy a város tele van bálványokkal…” (16) Nagy volt az apostol problémája\, hiszen egy multikulturális\, egyetemi városba csöppent bele. Mintha egy külföldi egyetemi campuson járnánk ennek minden hozadékával\, ott van például a rengeteg szentély a különböző isteneknek. A sokszínűség veszélye\, hogy az egyetlen lényegesről\, Istenről vonja el a figyelmet. Mi csak Őt keressük\, az egyedüli igaz Urat! \nRÉ21 138 \nNapi ének | 617 | A mi szívünk csak tehozzád \n\n\n„Tóvá lesz a délibáb…”Ézs 35 \n\n\n1 Örülni fog a puszta és a szomjú föld\, vigad a pusztaság\, és kivirágzik\, akár egy liliom. 2 Virágba borul és vigad\, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában\, a Karmel és a Sárón díszében. Meglátják az Úr dicsőségét\, Istenünk méltóságát. 3 Erősítsétek a lankadt kezeket\, tegyétek erőssé a megroskadt térdeket! 4 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek\, ne féljetek! Íme\, jön Istenetek\, és bosszút áll\, jön Isten\, és megfizet\, megszabadít benneteket! 5 Akkor majd kinyílnak a vakok szemei\, és megnyílnak a süketek fülei. 6 Akkor majd úgy szökell a sánta\, mint a szarvas\, és ujjong majd a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztában\, és a kietlen tájon patakok. 7 Tóvá lesz a délibáb\, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak\, nád és káka fog teremni. 8 Jól megépített útja lesz\, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan\, csak az Úr népe járhat rajta\, bolondok nem tévednek rá. 9 Nem lesz ott oroszlán\, nem járnak rajta ragadozók\, eggyel sem találkoznak ott\, hanem a megváltottak fognak járni rajta. 10 Így fognak visszatérni azok\, akiket az Úr kiváltott\, és ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre\, boldog örömben lesz részük\, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(7) „Tóvá lesz a délibáb…” (Ézs 35) \nAz eddigi sok hányattatás után Isten jót gondolt népéről. Elhozza számára a megváltás idejét\, amikor nem lesz majd pusztaság és élettelenség\, hanem mindeneket átható megújulás érvényesül. Mind csupa vigasztaló üzenet. Visszatér a teremtés utáni eszményi ősállapot\, amely megtört az ember Isten elleni lázadása következtében. Az Úr szabadításában járó ember meghökkentő eseményeket él át. „Tóvá lesz a délibáb” – mondja a próféta. A pusztaságban eltévedt embert időnként fenyegette a sivatagi szomjhalál réme. Ám a távolban vizet vélt látni. Erejét összeszedve\, elindult felé\, de rájött\, hogy amit látott\, a természet gonosz játéka\, mert a forró levegő délibábot festett a távoli tájra. Ha a lépteinket nincs mihez igazítanunk\, hatalmas köröket írunk le\, mert nem egyformán lépünk mindkét lábunkkal. A pusztában célt tévesztett ember rájön\, hogy ugyanoda jutott\, ahonnét korábban elindult. De nemcsak a pusztaságban jár így az ember. Olykor valószerűtlennek\, délibábnak tartjuk azt\, amit Isten mond\, amit hitünkkel mégis megértünk valahogy. Csak délibáb az! – legyintünk lemondóan. Ám Isten megcselekszi\, hogy ha minden látszat ellenére engedelmes szívet és hitet lát\, valóra váltja az álmokat. Nem az álmodozásokat\, hanem az imádságban megharcolt elképzeléseket.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-323/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251123
DTEND;VALUE=DATE:20251124
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251123T102726Z
LAST-MODIFIED:20251123T102726Z
UID:11891-1763856000-1763942399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ne félj\, hanem szólj\, és ne hallgass…”ApCsel 18\,1–17 \n\n\n1 Ezek után Pál eltávozott Athénből\, és Korinthusba ment. 2 Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval\, aki nemrég jött Itáliából feleségével\, Priszcillával\, mivel Klaudiusz elrendelte\, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk\, 3 és mivel ugyanaz volt a mestersége\, náluk lakott és dolgozott\, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. 4 Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott\, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket. 5 Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Makedóniából\, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát\, és bizonyságot tett a zsidók előtt\, hogy Jézus a Krisztus. 6 Amikor azonban ellene szegültek és szidalmazták\, lerázta ruhájáról a port\, és ezt mondta nekik: Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek. 7 Ekkor eltávozott onnan\, és egy Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött\, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával. 8 Kriszpusz\, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt\, és a korinthusiak közül\, akik hallgatták őt\, szintén sokan hittek\, és megkeresztelkedtek. 9 Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj\, hanem szólj\, és ne hallgass: 10 mert én veled vagyok\, és senki sem fog rád támadni és ártani neked\, mert nekem sok népem van ebben a városban. 11 Ott is maradt egy évig és hat hónapig\, és tanította közöttük Isten igéjét. 12 Amikor pedig Gallió volt Akhája helytartója\, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak\, a törvényszék elé vitték\, 13 és így szóltak: Ez az ember arra csábítja az embereket\, hogy törvényellenes módra tiszteljék az Istent. 14 Amikor azonban Pál szólásra akarta nyitni a száját\, Gallió ezt mondta a zsidóknak: Ha valami törvénytelenségről vagy súlyos bűntettről volna szó\, ti zsidók\, a törvény értelmében meghallgatnálak benneteket. 15 Ha viszont tanításról\, nevekről és a ti törvényetekről vitatkoztok\, azt intézzétek el magatok\, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni. 16 Aztán kiutasította őket a törvényszék elől. 17 Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt\, a zsinagógai elöljárót\, és ütlegelték a törvényszék előtt; de Gallió mit sem törődött ezzel. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bodnár Máté igemagyarázata\n\n\n\nA folyamatos vitatkozás\, ellenszegülés\, szidalmazás miatt Pál apostol otthagyja a korinthusi zsinagógát\, mégsem megy messzire: az épület szomszédságában befogadják. Ide érkeznek a szolgálatát megerősítő jelek: megtérő elöljáró\, megkeresztelkedő korinthusiak és az isteni látomás: „Ne félj\, hanem szólj\, és ne hallgass…” (9b) Milyen jól tette\, hogy nem hallgatott el\, és azt is\, hogy a helytartó előtti konfliktusban nem szólalt meg! A szólás és a hallgatás együtt válik Isten szolgájának és missziójának javára. \nRÉ21 289 • IÉ Mt 25\,1–13 • Zsolt 100 \nÉnek az eljövendőkről | 622 | Ébredj\, alvó\, hív a szózat! \nHeti zsoltár | 11 | Az Istenben bízom jó reménységgel \n\n\n„Majd fölment az Úr házába…”Ézs 37 \n\n\n1 Amikor Ezékiás király ezeket meghallotta\, megszaggatta ruháját\, zsákruhát öltött magára\, majd bement az Úr házába. 2 Azután elküldte Eljákímot\, a palota felügyelőjét\, Sebná kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához\, Ámóc fiához. 3 Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak\, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap\, mint mikor a gyermek az anyaméh szájáig jut\, de nincs erő megszülni őt. 4 Talán meghallja Istened\, az Úr a kincstárnok szavait\, akit ideküldött ura\, az asszír király\, hogy gyalázza az élő Istent\, és talán megbünteti Istened\, az Úr azokért a szavakért\, amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért! 5 Amikor Ezékiás király emberei megérkeztek Ézsaiáshoz\, 6 így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok meg uratoknak: Így szól az Úr: Ne ijedj meg azoktól a szavaktól\, amelyeket hallottál\, amelyekkel az asszír király emberei káromoltak engem. 7 Íme\, én olyan lelket adok bele\, hogy hírt hallva visszatérjen országába; saját országában pedig kard által ejtem el. 8 A kincstárnok visszatért\, de az asszír királyt már Libná ellen harcolva találta\, mert meghallotta\, hogy elvonult Lákísból. 9 Az asszír király ugyanis azt hallotta\, hogy Tirháká\, Etiópia királya háborúba indult ellene. Amikor ezt meghallotta\, követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel: 10 Mondjátok meg Ezékiásnak\, Júda királyának: Ne engedd\, hogy rászedjen téged Istened\, akiben bízva azt gondolod\, hogy nem kerül Jeruzsálem az asszír király kezébe! 11 Hiszen te is hallottad\, hogy mit műveltek Asszíria királyai a többi országban\, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz? 12 Megmentették-e más népek istenei azokat\, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt\, Recefet és Eden fiait\, akik Telasszárban voltak? 13 Hol van Hamát királya\, Arpád királya és Szefarvajim városának a királya meg Héna és Ivvá? 14 Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment az Úr házába\, és kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt. 15 És így imádkozott Ezékiás az Úrhoz: 16 Seregek Ura\, Izráel Istene\, aki a kerúbokon trónolsz! Egyedül te vagy a föld minden országának Istene\, te alkottad az eget és a földet! 17 Uram\, fordulj hozzám figyelmesen\, és hallgass meg! Uram\, nyisd ki a szemedet\, és láss! Halld meg Szanhérib minden beszédét\, aki ideküldte ezt az embert\, hogy gyalázza az élő Istent! 18 Igaz\, Uram\, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. 19 Isteneiket tűzre vetették\, mert azok nem is voltak istenek\, hanem csak emberi kéz csinálmányai\, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket. 20 De most te\, Urunk\, Istenünk\, szabadíts meg bennünket az ő kezéből\, hadd tudja meg a föld minden országa\, hogy te vagy egyedül az Úr! 21 Akkor Ézsaiás\, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az Úr\, Izráel Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanhérib\, Asszíria királya miatt\, 22 ezt az igét jelentette ki róla az Úr: Megvet\, gúnyol téged Sion szűz leánya\, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya! 23 Kit gyaláztál és káromoltál\, ki ellen emeltél szót? Kire néztél gőgös szemmel? Izráel Szentjére! 24 Embereid által az Urat gyaláztad\, amikor ezt mondtad: Sok harci kocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyekre\, a meredek Libánonra is. Kivágtam sudár cédrusait\, válogatott ciprusfáit; eljutottam legtávolabbi csúcsára\, legsűrűbb erdejébe is. 25 Kutat ástam\, és ittam vizet; lépteimmel kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden ágát. 26 Nem hallottad még\, hogy én ezt régóta elvégeztem\, jó előre kiterveltem? Most csak véghezviszem\, hogy halomra dőljenek\, rommá legyenek az erődített városok. 27 Lakóinak ereje elfogyott\, megrettentek\, megszégyenültek; olyanok lettek\, mint a mezei növény\, mint a gyenge fűszál\, a háztetőn nőtt fű\, amely elszárad\, mielőtt szárba szökken. 28 Én tudom\, ha leülsz\, ha kimégy vagy bejössz\, és ahogyan tombolsz velem szemben! 29 Mivel tombolsz velem szemben\, és elbizakodott beszéded fülembe jutott\, horgomat orrodba vetem\, zablámat a szádba\, és visszaviszlek azon az úton\, amelyen idejöttél! 30 Neked pedig ezt a jelet adom: Ebben az évben azt eszitek\, ami a tarlón nő\, a második évben azt\, ami annak a magvaiból hajt\, a harmadik évben azonban vessetek és arassatok\, ültessetek szőlőt\, és egyétek gyümölcsét! 31 Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából\, azok újra gyökeret vernek lenn\, és gyümölcsöt hoznak fenn. 32 Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék\, és a Sion hegyéről azok\, akik megmenekülnek. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt! 33 Azért ezt mondja az Úr Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba\, és nyilat sem lő rá\, nem fordít feléje pajzsot\, ostromsáncot sem épít ellene. 34 Azon az úton tér vissza\, amelyen jött\, de ebbe a városba nem jut be – így szól az Úr. 35 Pajzsa leszek ennek a városnak\, és megszabadítom önmagamért meg az én szolgámért\, Dávidért. 36 Akkor eljött az Úr angyala\, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek\, mindenfelé holttestek hevertek. 37 Ekkor Szanhérib\, Asszíria királya fölkerekedett\, visszavonult Ninivébe\, és ott is maradt. 38 Egyszer aztán\, amikor éppen istenének\, Niszróknak a templomában imádkozott\, a fiai\, Adrammelek és Szárecer levágták karddal\, maguk pedig elmenekültek Ararát földjére. Utána a fia\, Észarhaddón lett a király. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(14) „Majd fölment az Úr házába…” (Ézs 37) \nMai Igénk az előző fejezetben leírtak folytatása. Ezékiás fenyegető levelet is kapott az asszír király megbízottjától. Tartalmára nézve ultimátumot. Arról szólt\, milyen súlyos következménye lesz annak\, ha Jeruzsálemet nem adják át harc nélkül az asszíroknak. Lélektani hadviselés. Elvenni az ostromlandó város lakosságának reménységét. Intő példaként utalt az asszírok győztes háborúira. Ez a sors vár majd Júda népére is\, mert nem lesz\, aki segítsen. Mit lehet ilyen helyzetben tenni\, amikor szóban és írásban világosan tudtára adták Ezékiás királynak\, hogy nincs értelme semmiféle ellenállásnak? Nos\, nem tartott sietve haditanácsot. Nem osztotta ki a feladatokat\, hogy ostrom esetén kinek mi a teendője. A fenyegető levelet bevitte a templomba. Kiterítette\, s ezzel mintegy bemutatta Istennek: lásd\, Uram\, ezt mondják a tények. Olyan itt a király\, mint a gyermek\, aki a törött játékát az édesapja kezébe teszi – azzal a bizalommal\, hogy ő biztosan tud megoldást találni rá. Lett megoldás. Isten Ézsaiás által szabadulást ígért. Maga az Úr lesz pajzsa a városnak (35). Éjjel az Úr angyala levágott száznyolcvanötezer asszírt\, királyuk pedig elvonult onnan. Fenyegető helyzetünkkel\, csorbult reménységünkkel járuljunk az Úr elé!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-324/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20251128
DTEND;VALUE=DATE:20251129
DTSTAMP:20260514T113400
CREATED:20251128T080721Z
LAST-MODIFIED:20251128T080721Z
UID:11893-1764288000-1764374399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„… lecsendesítette a sokaságot”ApCsel 19\,23–40 \n\n\n23 Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. 24 Mert egy Demeter nevű ötvös\, aki ezüstből kis Artemisz-templomokat készített\, nem csekély keresethez juttatta a kézműveseket. 25 Ez az ember összegyűjtötte a kézműveseket\, valamint a hasonló foglalkozásúakat\, és így szólt hozzájuk: Férfiak\, tudjátok\, hogy ebből a mesterségből származik a mi jólétünk. 26 De látjátok és halljátok\, hogy nemcsak Efezusban\, hanem szinte egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a Pál\, aki azt mondja\, hogy amiket emberkéz alkot\, azok nem istenek. 27 Nemcsak az a veszély fenyeget azonban\, hogy a mesterségünk csődbe jut\, hanem az is\, hogy a nagy istennőnek\, Artemisznek a templomát is semmibe veszik\, és így ő\, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel\, el fogja veszteni dicsőségét. 28 Amikor ezeket hallották\, haragra gerjedtek\, és így kiáltoztak: Nagy az efezusi Artemisz! 29 A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Majd megragadva a makedón Gájuszt és Arisztarkhoszt\, Pál útitársait\, egy akarattal a színházba rohantak. 30 Pál is be akart menni a nép közé\, de őt nem engedték a tanítványok. 31 Néhány tartományi főtisztviselő\, aki barátja volt\, szintén üzent neki\, és kérte\, hogy ne menjen el a színházba. 32 Ott pedig az egyik ezt\, a másik azt kiáltozta\, a gyűlésben ugyanis nagy volt a zűrzavar\, és a legtöbben azt sem tudták\, miért jöttek össze. 33 A tömegből előszólították Alexandroszt\, mivel a zsidók őt tuszkolták előre; Alexandrosz pedig intett a kezével\, hogy védőbeszédet akar mondani a nép előtt. 34 De amikor felismerték\, hogy zsidó\, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből\, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: Nagy az efezusi Artemisz! 35 Végre a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot\, és így szólt: Efezusi férfiak\, van-e olyan ember\, aki ne tudná\, hogy Efezus városa a nagy istennő\, Artemisz templomának és az ő égből leszállt képének az őrizője? 36 Mivel tehát ezt senki nem vitathatja\, nyugodjatok meg\, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot! 37 Mert idehoztátok ezeket az embereket\, akik nem templomrablók\, és nem is káromolják a mi istennőnket. 38 Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó kézműveseknek panaszuk van valaki ellen\, vannak törvénykezési napok\, és vannak helytartók\, pereljenek ott egymással! 39 Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok\, azt törvényes népgyűlésen kell elintézni. 40 Mert így is az a veszély fenyeget minket\, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt\, nincs ugyanis semmiféle ok\, amellyel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet. Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bodnár Máté igemagyarázata\n\n\n\nIsten Igéje minden korban rontja a bálványimádás üzletét. Demeter igyekszik fennköltebb okokkal lázítani (a szakma jó hírneve\, a templom presztízse\, az istennő dicsősége)\, de egyértelmű: egyedül a profitot félti. Isten szavát azonban nem lehet elhallgattatni: Ő képes a város jegyzőjét felhasználva lecsendesíteni a háborgó\, értetlen tömeget. A gyűlés feloszlik\, a gyülekezet nem. \nRÉ21 765 \nÉnek az eljövendőkről | 626 | Fenn a mennyben az Úr \n\n\n„…törvényt hirdet a népeknek.”Ézs 42 \n\n\n1 Ez az én szolgám\, akit támogatok\, az én választottam\, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg\, törvényt hirdet a népeknek. 2 Nem kiált\, nem lármáz\, és nem hallatja szavát az utcán. 3 A megrepedt nádszálat nem töri össze\, a füstölgő mécsest nem oltja ki\, hűen hirdeti a törvényt. 4 Nem alszik ki\, és nem törik össze\, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek. 5 Ezt mondja az Úristen\, aki az eget teremtette és kiterítette\, szilárddá tette a földet\, és abból növényeket sarjaszt\, leheletet ad a rajta lakó népnek\, és lelket a rajta járóknak: 6 Én\, az Úr\, elhívtalak az igazságért\, én fogom a kezedet. Megőrizlek\, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet\, világosságommal a nemzeteket. 7 Nyisd meg a vakok szemeit\, hozd ki a börtönből a foglyokat\, a fogházból a sötétben ülőket! 8 Én vagyok az Úr\, ez a nevem\, nem adom dicsőségemet másnak\, sem dicséretemet a bálványoknak. 9 A régebbiek már beteljesedtek\, most újakat mondok. Még mielőtt kibontakoznak\, tudatom veletek. 10 Énekeljetek az Úrnak új éneket\, dicséretet a föld határáig\, akik tengerre szálltok\, és ami a tengert betölti\, a szigetek és lakóik! 11 Zengjen a puszta és városai\, a falvak\, amelyekben Kédár lakik! Ujjongjanak a kősziklákon lakók\, a hegytetőkön is kiáltozzanak! 12 Dicsőítsék az Urat\, hirdessék dicséretét a szigeteken! 13 Az Úr kivonul\, akár egy hős\, átjárja a harci kedv\, akár egy katonát\, harsányan zengi a csatakiáltást\, és diadalmaskodik ellenségein. 14 Sokáig hallgattam\, némán türtőztettem magam. De most zihálva nyögök és lihegek\, akár egy szülő asszony. 15 Pusztává teszek hegyet és halmot\, kiszárítok rajtuk minden zöld növényt. A folyókon gázlókat készítek\, és kiszárítom a mocsarakat. 16 A vakokat olyan úton vezetem\, amelyet nem ismertek\, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük\, a göröngyös utat egyenessé. Ezeket a dolgokat véghezviszem\, nem mulasztom el! 17 Meghátrálnak\, csúfosan megszégyenülnek\, akik bálványokban bíznak\, akik szobroknak mondogatják: Ti vagytok az isteneink! 18 Ti süketek\, halljatok! Ti vakok\, nézzetek föl\, és lássatok! 19 Van-e olyan vak\, mint az én szolgám\, és olyan süket\, mint követem\, akit küldök? Van-e olyan vak\, mint az én megbízottam\, olyan vak\, mint az Úr szolgája? 20 Sokat láttál\, de nem ügyeltél rá\, nyitva volt a füled\, mégsem hallottál. 21 Igazsága érdekében akart az Úr nagy és felséges tanítást adni. 22 Ezért lett ez a nép kirabolt és kifosztott; csapdába és verembe estek mindnyájan\, és börtönbe vannak zárva. Kirabolták őket\, és nem volt szabadító\, kifosztották őket\, és nem mondta senki: Add vissza! 23 Ki ügyel erre közületek\, ki hallgatja figyelmesen a jövő érdekében? 24 Ki engedte meg\, hogy kifosszák Jákóbot\, és kirabolják Izráelt? Vajon nem az Úr\, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni\, és nem hallgattak tanítására. 25 Ezért zúdította rá haragjának hevét és a háború tombolását. Lángolt körülötte\, de nem értette\, égette őt\, de nem szívlelte meg. \n\n\n\nAz Ige mellett – Fodor Ferenc igemagyarázata\n\n\n\n(1) „…törvényt hirdet a népeknek.” (Ézs 42) \nA próféta ebben a mondatban foglalja össze Isten népe küldetését. Pontosabb értelme ez: kiviszi (!) Isten jogrendjét a népek közé. Szóhasználatában itt a pogány népekről van szó. Azokról\, akik nem részesei az Ábrahám és leszármazottjai számára adott ígéreteknek (1Móz 12\,2–3). Isten\, íme\, mégis számít a periférián lévőkre is\, a „szigetekre” (Ézs 49\,1)\, akiket Ábrahám későbbi utódai nem tekintettek az isteni ígéretek várományosainak. Ám itt a próféta szerint az Úr őket is be akarja vonni szövetségi rendjébe. Hozzájuk vigyék ki az Úr jogrendjét azok\, akik ezt már megismerték. Képviseljék azt\, ami az Istennel való szövetségből az emberre hárul. Isten népének missziós szolgálata „kivinni”\, azaz mindenki számára ismertté tenni azokat az életszabályokat\, amelyek a vele való kapcsolatból fakadnak. Kálvin ezzel összefüggésben azt írja\, Isten jogrendjének nemcsak Júdában kell érvényesülnie\, „hanem mindenütt a földön…\, egy egészen új és hallatlan ígéretként. Hiszen Isten kizárólag Júdában volt ismert\, a pogányok pedig minden kegyelem kilátásából ki voltak zárva. Ezért van nagy szükség ezekre a fényes bizonyságtételekre…” Jézus a keresztség elrendelésekor hagyta meg: „Menjetek el tehát\, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28\,19).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-325/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR