BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.20//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20240331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20241027T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20250330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20251026T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20260329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20261025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250801
DTEND;VALUE=DATE:20250802
DTSTAMP:20260514T140536
CREATED:20250801T072813Z
LAST-MODIFIED:20250801T072813Z
UID:11600-1754006400-1754092799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Isten kegyelmes volt hozzám”1Móz 33 \n\n\n1 Amikor Jákób föltekintett\, látta\, hogy már jön is Ézsau\, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea\, Ráhel és a két szolgálóleány mellé. 2 Előreállította a szolgálóleányokat és gyermekeiket\, mögéjük Leát és gyermekeit\, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3 Ő maga előttük ment\, és hétszer borult le a földre\, amíg a bátyjához ért. 4 Ézsau eléje futott\, megölelte\, nyakába borult\, megcsókolta\, és sírtak. 5 Amikor Ézsau föltekintett\, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket\, azt kérdezte: Kik ezek? Jákób így felelt: A gyermekek\, akiket Isten adott kegyelméből a te szolgádnak. 6 Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt\, és leborultak. 7 Odalépett Lea is gyermekeivel együtt\, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is\, és ők is leborultak. 8 Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor\, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra\, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9 Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven\, öcsém\, legyen a tied\, ami a tied! 10 De Jákób ezt mondta: Ne úgy\, hanem ha elnyertem jóindulatodat\, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat\, mintha Isten arcát láttam volna\, olyan kedvesen fogadtál. 11 Fogadd el ajándékomat\, amelyet áldásommal vittek neked\, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám\, és van mindenem. És addig unszolta őt\, amíg el nem fogadta. 12 Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el\, menjünk\, majd én előtted megyek! 13 De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram\, hogy a gyermekek gyengék\, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat\, elhullik az egész nyáj. 14 Menjen csak az én uram a szolgája előtt\, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint\, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. 15 Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az\, ha elnyertem uram jóindulatát? 16 Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé. 17 Jákób azonban Szukkót felé indult\, és ott épített magának házat\, jószágának pedig lombokból árnyékvetőt készített. Ezért hívják azt a helyet Szukkótnak. 18 Így jutott el Jákób\, Paddan-Arámból elindulva\, épségben Sikem városáig\, amely Kánaán földjén van. Tábort ütött a várossal szemben\, 19 és a mezőnek azt a részét\, ahol sátrat vert\, megvette Hamórnak\, Sikem apjának a fiaitól száz keszíta ezüstért. 20 Majd felállított ott egy oltárt\, és így nevezte el: Isten\, Izráel Istene! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Balla Ibolya igemagyarázata\n\n\n\nA Szentírás egyik fontos tanítása az alkalmas időről szól. Isten népe számára az idő mindig valamit elhoz\, valami mindig történik; dinamikus szemlélet jellemezte az ókori Izráelt. Tudták ők is\, hogy az időket\, alkalmakat siettetni nem lehet\, de bíztak abban\, hogy Isten hűséges az ő ígéreteihez\, még akkor is\, ha várni kell azok beteljesülésére. A mi életünkben is fontos az alkalmas idő\, például a megbékélés ideje. Kivel\, miért kell megbékélnünk? Isten látja\, tudja\, és elhozza a megbékélés alkalmas idejét. \nRÉ21 133 \nNapi ének | 749 | Halld meg\, bűnös ember: Jézus szeret! \n\n\n„Hozzátok őt elém!”Mk 9\,14–29 \n\n\n14 Amikor a tanítványok közelébe értek\, nagy sokaságot láttak körülöttük\, írástudókat is\, akik vitatkoztak velük. 15 Amint meglátták Jézust\, az egész sokaság felbolydult\, és eléje futott\, hogy köszöntse őt. 16 Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? 17 A sokaságból így felelt neki valaki: Mester\, elhoztam hozzád a fiamat\, akiben néma lélek van; 18 és ahol hatalmába keríti\, földhöz vágja őt\, habzik a szája\, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak\, hogy űzzék ki\, de nem tudták. 19 Jézus így válaszolt nekik: Ó\, hitetlen nemzedék\, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! 20 Odavitték hozzá\, és amikor meglátta Jézust a lélek\, azonnal megrázta a fiút\, úgyhogy az a földre esve fetrengett\, és habzott a szája. 21 Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. 22 Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is\, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz\, légy segítségünkre\, könyörülj rajtunk! 23 Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak\, aki hisz. 24 A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! 25 Amikor látta Jézus\, hogy összefut a sokaság\, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek\, én parancsolom neked: menj ki belőle\, és ne menj bele többé! 26 Az pedig felkiáltott\, erősen megrázta őt\, és kiment belőle. A gyermek olyan lett\, mint a halott\, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. 27 Jézus azonban kezét megragadva felemelte\, és az felkelt. 28 Amikor azután Jézus bement egy házba\, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? 29 Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki\, csak imádsággal. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(19b) „Hozzátok őt elém!” (Mk 9\,14–29) \nÓriási a kontraszt a megdicsőülés hegye és a mai történetünk helyszíne között. Fenn a hegyen az Isten egyértelmű közelsége\, Jézus emberin is áttűnő istensége\, a békesség. Itt lenn zűrzavar\, tanácstalanság\, vita és szenvedés. A tanítványok széttárják kezüket\, az apa reménytelenségében is bizakodik\, a démoni erők fogva tartanak valakit. Csak körül kell néznünk\, pontosan elénk rajzolja a valóságunkat. De azt is megmutatja\, mit jelent az\, amikor maga Jézus megérkezik ide. Ő nem tehetetlen\, az apa küzdelmesen valóságos hitvallása után megmutatja\, hogy ő képes a szabadításra. Szava\, parancsa helyreállítja a fiút\, helyreállítja a mi életünket. „Hozzátok őt elém!” – mondja nekünk is. Vigyük oda azt\, akit féltünk\, azt\, akit magába zárt a gonosz vagy a szenvedés! Álljunk oda mi magunk\, szégyenünkkel\, betegségünkkel\, belső harcainkkal. Aztán már szabadon álljunk be gyógyító szolgálatába\, benne való bizalmat tanulva és kitartóan imádkozva.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-280/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250801T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250831T170000
DTSTAMP:20260514T140536
CREATED:20250801T072720Z
LAST-MODIFIED:20250801T072720Z
UID:11598-1754035200-1756659600@nemmind1.hu
SUMMARY:Tóth Bálint: Augusztusi este
DESCRIPTION:  \nA rózsa lábujjhegyre áll\,\ntárt pillákkal nézi a holdat.\nAlszik fészkén a jégmadár\,\nfenyőn feketerigók szólnak\,\ns egyenként elhallgatnak ők is\,\nelszunnyadnak a tág mezők is\,\nhangolnak tücskök\, pengetik\,\nfelcsap a fülemüle-trilla\,\ns egy tündér csillagkönnyeit\naz ég kék kötényébe sírja.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/toth-balint-augusztusi-este/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250818
DTEND;VALUE=DATE:20250819
DTSTAMP:20260514T140536
CREATED:20250818T182756Z
LAST-MODIFIED:20250818T182756Z
UID:11609-1755475200-1755561599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Nem távozik Júdából a jogar\, sem a kormánypálca… míg eljő Síló\, akinek engednek a népek.” \n1Móz 49 \n  \n1 Jákób hívatta fiait\, és ezt mondta: Gyűljetek össze\, hadd mondjam el\, mi történik veletek majd egykor! 2 Gyűljetek egybe\, hallgassatok meg\, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra\, Izráelre! 3 Rúben\, te vagy elsőszülöttem\, erősségem\, férfierőm első termése: kiváltképpen hatalmas\, kiváltképpen erős. 4 Kiáradtál\, mint a víz\, nem maradsz az első\, mert atyád ágyába léptél\, akkor meggyaláztál\, nyoszolyámba léptél. 5 Simeon és Lévi testvérek\, fegyvereik erőszak eszközei. 6 Társaságukba ne menj\, lelkem\, gyülekezetükkel ne egyesülj\, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban\, kedvtelésükben bikát bénítottak. 7 Átkozott haragjuk\, mert vad\, és dühük\, mert hajthatatlan. Szétosztom őket Jákóbban\, elszélesztem Izráelben. 8 Júda\, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakára teszed\, leborulnak előtted atyádnak fiai. 9 Fiatal oroszlán vagy\, Júda\, prédától lettél naggyá\, fiam! Lehevert\, elnyújtózott\, mint a hím vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölzavarni?! 10 Nem távozik Júdából a jogar\, sem a kormánypálca térdei közül\, míg eljő Síló\, akinek engednek a népek. 11 Szőlőtőhöz köti ki szamarát\, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa\, köntösét a szőlő vérében. 12 Szemei bornál ragyogóbbak\, fogai tejnél fehérebbek. 13 Zebulon a tengerpart felé lakik\, a hajók kikötője felé\, hátával Szidónra támaszkodik. 14 Issakár nagy csontú szamár\, az aklok között heverész. 15 De látva\, mily jó a nyugalom\, és milyen szép a föld\, teher alá hajtja vállát\, és robotoló szolgává lesz. 16 Dán ítéli a maga népét\, mint Izráel bármely törzse. 17 Dán kígyó lesz az úton\, vipera az ösvényen\, a ló csüdjébe harap\, és lovasa hanyatt esik. 18 Szabadításodra várok\, Uram! 19 Gádot martalócok marják\, de ő a sarkukba mar! 20 Ásér kenyere kövér\, királyi csemegéket kínál. 21 Naftáli gyors lábú szarvasünő\, szép szavakat hallat. 22 Termő fa ága József\, termő fa ága forrás mellett\, ágai átnyúlnak a kőfalon. 23 Ezért keserítik\, nyilazzák\, kergetik az íjászok. 24 De íja nem remeg\, izmos kezei fürgén járnak\, hisz Jákób Erőssége tartja a kezét\, Izráel pásztora\, kősziklája\, 25 atyád Istene\, aki megsegít téged\, a Mindenható\, aki megáld téged az ég áldásával felülről\, a lent elterülő mélység áldásaival\, az emlők és anyaméh áldásaival. 26 Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál\, az örök halmok gyönyörűségénél; szálljanak József fejére\, a testvérei között megszentelt fejére! 27 Benjámin ragadozó farkas\, reggel zsákmányt eszik\, este prédát oszt. 28 Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk\, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg. 29 Azután parancsot adott nekik\, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök\, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba! 30 Abba a barlangba\, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn\, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul. 31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét\, Sárát\, oda temették el Izsákot és feleségét\, Rebekát\, oda temettem el Leát is. 32 A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. 33 Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak\, felhúzta lábait az ágyra\, azután elhunyt\, és elődei mellé került. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata \n„Nem távozik Júdából a jogar\, sem a kormánypálca… míg eljő Síló\, akinek engednek a népek.” (10) Jákob megáldja 12 fiát\, az egyik leggazdagabb áldás Júda törzsének jut\, akinél ott lesz a jogar\, a kormánypálca\, amíg el nem jön Siló. A Siló név többféle jelentéssel bír\, egyet említünk: „Akié minden”! Siló a Messiásra\, Isten Fiára\, Jézus Krisztusra utal\, aki eljön\, akinek adatott minden hatalom (Mt 28\,18). A végső eljövetelkor minden térd meg fog hajolni előtte (Fil 2\,10–11). Hajoljunk meg már most és kövessük Őt\, hogy majd egykor örömmel hajoljon meg térdünk a Messiás előtt! \n  \nRÉ21 134 \n  \nNapi ének zsoltárének | 780 | Megvizsgáltál\, Uram\, engem \n  \n„Mire való az olajnak ez a pazarlása?” \nMk 14\,1–11 \n  \n1 Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját\, hogy Jézust valamiképpen csellel elfogják és megöljék\, 2 mert ezt mondták: Ne az ünnepen\, nehogy zavargás legyen a nép körében. 3 Amikor Betániában a leprás Simon házában volt\, és asztalhoz telepedett\, odament egy asszony\, akinél valódi és drága nárdusolaj volt egy alabástromtartóban\, és az alabástromtartót feltörve\, ráöntötte az olajat Jézus fejére. 4 Némelyek pedig maguk között bosszankodtak: Mire való az olajnak ez a pazarlása? 5 Hiszen el lehetett volna adni ezt az olajat több mint háromszáz dénárért\, és a pénzt szétosztani a szegényeknek. És korholták az asszonyt\, 6 de Jézus ezt mondta: Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. 7 Mert a szegények mindig veletek lesznek\, és amikor csak akartok\, jót tehettek velük\, én azonban nem leszek mindig veletek. 8 Azt tette\, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre. 9 Bizony mondom nektek\, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon\, amit ez az asszony tett\, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. 10 Ekkor Júdás Iskáriótes\, egy a tizenkettő közül\, elment a főpapokhoz\, hogy elárulja őt nekik. 11 Amikor azok ezt meghallották\, megörültek\, és megígérték\, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig várta a megfelelő alkalmat\, hogy elárulhassa Jézust. \n  \nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata \n(4b) „Mire való az olajnak ez a pazarlása?” (Mk 14\,1–11) \n  \n\nNem csupán ész dolga az Istennel való kapcsolat\, hanem a szívé is. Érzelmek\, gesztusok\, lelki mozgás\, akkor is\, ha nem értem\, nem látom át\, mit tesz Isten. Ez az asszony itt az Igében jön\, áthág minden illendőséget\, és drága nárduskenetet önt Jézusra. Miért teszi ezt? A jelenlévők is tanakodnak\, nem tetszik nekik\, pazarlásnak érzik. Amit Simon és társai nem tudnak: Jézus a halálára készül már. Az az asszony közelebb volt hozzá akkor\, mint a többi jelenlévő. Nem gondolkodott\, a szíve vezette\, nem várt semmit\, nem kért semmit\, csak elővette kincsét\, és a Megváltóra öntötte. A szeretetét akarta kimutatni\, furcsa mód megérezte\, mire készült az Ura. Nem értette a megváltást\, nem tudta átfogni\, emberi ésszel akkor felfoghatatlan volt\, a tanítványok sem értették még. De érezhették\, rá lehetett Jézus hullámhosszára csatlakozni. A megváltás nem zseniális gondolat volt\, hanem a meghasadt atyai szív következménye. Távol került Istentől az emberiség\, ő pedig elment a legvégsőkig\, emberré lett\, és magát adta megoldásként\, vállalta az áldozatot. Érthetetlen\, de érezhető. Az asszony pazarlása ráadásul szépen kapcsolódik a „pazarló” Istenhez\, aki mindenét odaadta Jézusban. Nem véletlenül védi meg Jézus\, és teszi számukra példává. Akkor talán ő volt a legközelebb a Megváltóhoz.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-281/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250822
DTEND;VALUE=DATE:20250823
DTSTAMP:20260514T140536
CREATED:20250822T075701Z
LAST-MODIFIED:20250822T075701Z
UID:11620-1755820800-1755907199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban\, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt\, mert ismerem fájdalmukat.”2Móz 3 \n\n\n1 Mózes pedig apósának\, Jetrónak\, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte\, és eljutott az Isten hegyéhez\, a Hórebhez. 2 Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis\, hogy a csipkebokor tűzben ég\, de mégsem ég el a csipkebokor. 3 Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek\, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 4 Amikor az Úr látta\, hogy odamegy megnézni\, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből\, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! 5 Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról\, mert szent föld az a hely\, ahol állsz! 6 Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene\, Ábrahám Istene\, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor Mózes eltakarta az arcát\, mert félt rátekinteni az Istenre. 7 Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban\, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt\, mert ismerem fájdalmukat. 8 El is megyek\, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből\, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre\, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni\, a hettita\, az emóri\, a perizzi\, a hivvi és a jebúszi nép helyére. 9 Bizony\, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is\, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. 10 Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet\, Izráel fiait Egyiptomból! 11 Mózes azonban ezt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én\, hogy elmenjek a fáraóhoz\, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait? 12 De Isten azt mondta: Bizony\, én veled leszek! Ez lesz annak a jele\, hogy én küldelek: Amikor kivezetted a népet Egyiptomból\, ennél a hegynél fogjátok áldozattal szolgálni az Istent. 13 De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz\, és azt mondom nekik: atyáitok Istene küldött engem hozzátok\, és ők megkérdezik tőlem\, hogy mi a neve\, akkor mit mondjak nekik? 14 Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok\, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok. 15 Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az Úr\, atyáitok Istene\, Ábrahám Istene\, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre\, így szólítsatok engem nemzedékről nemzedékre! 16 Menj\, gyűjtsd össze Izráel véneit\, és mondd meg nekik: Az Úr\, atyáitok Istene: Ábrahám\, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem\, és azt mondta: Számon tartalak benneteket és mindazt\, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek\, 17 és elhatároztam\, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni\, a hettita\, az emóri\, a perizzi\, a hivvi és a jebúszi nép földjére\, a tejjel és mézzel folyó földre. 18 Ők majd hallgatnak a szavadra. Azután menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához\, és ezt mondjátok neki: Az Úrral\, a héberek Istenével találkoztunk. Hadd menjünk azért ki háromnapi járóföldre a pusztába\, hogy áldozzunk Istenünknek\, az Úrnak! 19 Én ugyan tudom\, hogy az egyiptomi király nem engedi meg\, hogy elmenjetek\, hanem csak az erőszaknak enged majd\, 20 de én kinyújtom a kezemet\, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával\, amelyet véghezviszek benne. Majd azután elbocsát benneteket. 21 És jóindulatot ébresztek e nép iránt az egyiptomiakban\, úgyhogy amikor eljöttök\, nem jöttök üres kézzel. 22 Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket meg ruhákat\, és adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra: így szereztek majd zsákmányt Egyiptomtól. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata\n\n\n\n„Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban\, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt\, mert ismerem fájdalmukat.” (7) Ebben a bizonytalan világban jó meglátni azt\, ahogy Isten közelíti meg az övéi életét. Három bátorító üzenettel találkozunk ma: Isten látja nyomorúságunkat\, hallja segélykiáltásunkat és ismeri fájdalmunkat. Tárjuk fel bizalommal előtte minden gondunkat és kéréseinket (Fil 4\,6)! \nRÉ21 824 \nHitvallás ének | 322 | Hiszek egy Istenben\, Hatalmas Atyában \n\n\n„Te vagy a Krisztus\, az Áldottnak Fia? […] Én vagyok\, és meglátjátok az Emberfiát\, amint a Hatalmas jobbján ül\, és eljön az ég felhőin.”Mk 14\,53–65 \n\n\n53 Ekkor Jézust a főpaphoz vitték\, és oda gyülekeztek a főpapok\, a vének és az írástudók is mindannyian. 54 Péter távolról követte őt\, egészen a főpap palotájának udvaráig\, és ott ült a szolgákkal\, és melegedett a tűznél. 55 A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen\, hogy halálra adhassák; de nem találtak. 56 Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene\, de a vallomások nem egyeztek. 57 Ekkor előálltak néhányan\, és ezt a hamis vallomást tették ellene: 58 Mi hallottuk\, hogy ezt mondta: Én lerombolom az emberkéz alkotta templomot\, és három nap alatt másikat építek\, amelyet nem emberkéz alkotott. 59 De vallomásuk így sem egyezett. 60 A főpap ekkor középre állt\, és megkérdezte Jézustól: Semmit sem felelsz arra\, amit ezek ellened vallanak? 61 Ő azonban hallgatott\, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap: Te vagy a Krisztus\, az Áldottnak Fia? 62 Jézus ezt mondta: Én vagyok\, és meglátjátok az Emberfiát\, amint a Hatalmas jobbján ül\, és eljön az ég felhőin. 63 A főpap megszaggatta a ruháját\, és így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről? Azok pedig valamennyien kimondták az ítéletet\, hogy méltó a halálra. 65 Akkor némelyek leköpték őt\, majd arcát letakarva ököllel ütötték őt\, és ezt mondták neki: Most prófétálj! A szolgák is arcul verték őt. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(61–62) „Te vagy a Krisztus\, az Áldottnak Fia? […] Én vagyok\, és meglátjátok az Emberfiát\, amint a Hatalmas jobbján ül\, és eljön az ég felhőin.” (Mk 14\,53–65) \nA főpap nyeregben érezte magát\, kezében a hatalom – már amennyit a rómaiak hagytak neki –\, mögötte rengeteg ember. Ki hűséggel\, ki számítással. Ítélni akar\, és fog is. Aztán amikor Jézus megszólal\, megfordul a helyzet\, még az összetört Megváltón is „áthallatszik” az igazán ítélő bíró szava. Jézus mondata már itt\, már most ítélet. Az Úr kijelenti magát: Én vagyok. Isten szólal meg a bilincsbe vert elítéltben. Még így is ő az egyetlen\, akinek ott és akkor hatalma volt\, ráadásul a jövőben\, majd\, egyszer nyilvánvalóvá is teszi ezt mindenki előtt. Nap mint nap hoznak elmarasztaló ítéletet a keresztyén hitről világszerte\, legyintenek\, nevetnek sokan. Megítélik\, megalázzák Jézus követőit\, megkeserítik a hitvallók életét. De ez csak a pillanat\, a látszat. A valódi hatalom\, a valódi bíró a keresztyének mellett van. Azok mellett\, akik életüket összekapcsolták a megfeszítettel. Ez reménységet ad\, segítséget a tűrésben. Ráadásul aki ma vádol\, holnap maga is megtérhet\, és lehet\, a mi bizonyságtételünk\, hitvallásunk hatására is.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-282/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250824
DTEND;VALUE=DATE:20250825
DTSTAMP:20260514T140536
CREATED:20250824T171329Z
LAST-MODIFIED:20250824T171329Z
UID:11630-1755993600-1756079999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„megkeményítem a szívét\, és nem akarja majd elbocsátani a népet…” \n2Móz 4\,18–31 \n  \n18 Ekkor Mózes visszament Jetróhoz\, az apósához\, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba\, hadd lássam\, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek: Menj el békével! 19 Az Úr ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba\, mert meghaltak mindazok az emberek\, akik halálra kerestek téged. 20 Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait\, szamárra ültette őket\, hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes. 21 Mert ezt mondta az Úr Mózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba\, ügyelj arra\, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat\, amelyekre képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét\, és nem akarja majd elbocsátani a népet\, 22 de te mondd meg a fáraónak: Így szól az Úr: Izráel az én elsőszülött fiam. 23 Azért azt mondom neked\, hogy bocsásd el az én fiamat\, hadd szolgáljon áldozattal engem! Ha nem akarod őt elbocsátani\, akkor megölöm a te elsőszülött fiadat. 24 Útközben történt\, az éjjeli szálláson\, hogy rátámadt az Úr\, és meg akarta ölni. 25 De Cippóra fogott egy éles követ\, levágta fiának az előbőrét\, Mózes combjához érintette\, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! 26 Akkor eltávozott tőle az Úr. Cippóra akkor a körülmetélés miatt nevezte így Mózest: Véren szerzett vőlegény. 27 Áronnak pedig ezt mondta az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment\, és találkozott vele az Isten hegyénél\, és megcsókolta őt. 28 Mózes elbeszélte Áronnak mindazokat az igéket\, amelyekkel az Úr elküldte\, és mindazokat a jeleket\, amelyeket megparancsolt neki. 29 Azután elment Mózes és Áron\, és összegyűjtötte Izráel fiainak összes véneit. 30 Áron elmondta mindazt\, amit az Úr mondott Mózesnek\, Mózes pedig bemutatta a jeleket a nép előtt. 31 A nép pedig hitt. Amikor meghallották\, hogy az Úr számon tartja Izráel fiait\, és meglátta nyomorúságukat\, meghajoltak és leborultak. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata \nMózes visszatér Egyiptomba és eleget tesz a küldetésnek\, annak ellenére\, hogy a kezdeti sikertelenség „kódolva van”. Maga Isten mondja a fáraóról: „megkeményítem a szívét\, és nem akarja majd elbocsátani a népet…” (22) Bizony\, az Istentől kapott és elvállalt feladatunk\, szolgálatunk olykor nehezített pályán történik\, de az állhatatosság gyümölcse lehet az akkoriak megtapasztalása: „az Úr számon tartja Izráel fiait”. Jelen van\, vezet\, ha kell\, harcol értünk. \n  \nRÉ21 57 • IÉ Mk 12\,28–34 • Zsolt 138 \n  \nÚrvacsorai ének | 357 | Buzdulj mély hálára\, lelkünk \n  \nHeti zsoltárének | 56 | Kegyelmezz meg nekem\, én Istenem \n  \n„Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg!” \nMk 15\,1–19 \n  \n1 Korán reggel azonnal határozatot hoztak a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt\, vagyis az egész nagytanács. Azután Jézust megkötözve elvitték\, és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt neki: Te mondod. 3 A főpapok hevesen vádolták őt. 4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: Nem felelsz semmit? Nézd\, mennyire vádolnak! 5 Jézus pedig többé semmit sem válaszolt\, ezért Pilátus elcsodálkozott. 6 Ünnepenként pedig szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot\, akit kértek. 7 Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly a lázadók között\, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. 8 A sokaság tehát felmenve Pilátus elé kérte\, hogy tegyen eleget a szokásnak. 9 Pilátus pedig megkérdezte tőlük: Akarjátok\, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? – 10 mert tudta\, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. 11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot\, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. 12 Pilátus ismét megszólalt\, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal\, akit a zsidók királyának mondotok? 13 Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg! 14 Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg! 15 Pilátus pedig\, minthogy a sokaság kedvére akart tenni\, szabadon bocsátotta nekik Barabbást\, Jézust pedig megostoroztatta\, és átadta\, hogy megfeszítsék. 16 A katonák bevitték őt a palotába\, azaz a helytartóságra\, és összehívták az egész őrséget. 17 Bíborszínű köpenyt adtak rá\, és tövisből font koronát tettek a fejére\, 18 és elkezdték köszönteni: Üdvöz légy\, zsidók királya! 19 Nádszállal verték a fejét\, leköpdösték\, és térdhajtással hódoltak előtte. \n  \nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata \n(14) „Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg!” (Mk 15\,1–19) \n  \n\nOlyan korban olvassuk ezeket a sorokat\, amikor a nagyság\, a sikeresség fokmérője az\, ki a hangosabb\, vagy ki mellett áll nagyobb tömeg. Amióta a megszokott tapasztalati világunk online függelékkel egészült ki\, ez még inkább igaz. A leghatalmasabb tényező a követőszám\, a legnagyobb elérés\, a lájkok és megosztások adják a mércét. Rémisztő olvasni\, hogyan fordult szembe az ember ott\, Jeruzsálemben a jóval\, az igazzal\, a szenttel. Olyan emberek\, akik egyébként éheztek és szomjaztak a jóságra\, az igazságra\, a szentségre\, megvezethető tömeggé összecsúszva Barabbást engedik el. Nem\, az egyén sem jobb a tömegnél. És nem\, ma sem jobb a helyzet. De együtt vagy önmagunkban\, mi\, emberek Isten nélkül csak hangosabban és messzebbre hatva tesszük ugyanazt a rosszat. Ahhoz\, hogy Jézust válasszuk barabbásaink helyett\, a Szentlélek vezetése szükséges\, a Megváltó követése és az Atya egyre jobb megismerése. Meghallani azt az Istent\, aki a jót nem tömegben és hangerőben méri – ez a feladatunk\, ma is\, holnap is.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-283/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250825
DTEND;VALUE=DATE:20250826
DTSTAMP:20260514T140536
CREATED:20250825T070907Z
LAST-MODIFIED:20250825T070907Z
UID:11634-1756080000-1756166399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Miért is küldtél ide engem? […] semmit sem tettél\, hogy megszabadítsd a népedet”2Móz 5 \n\n\n1 Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz\, és ezt mondták neki: Így szól az Úr\, Izráel Istene: Bocsásd el népemet\, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! 2 A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda az az Úr\, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat\, úgyhogy nem is bocsátom el Izráelt. 3 Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk ki azért háromnapi járóföldre a pusztába\, hogy áldozzunk Istenünknek\, az Úrnak\, hogy ne sújtson bennünket dögvésszel vagy fegyverrel. 4 De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkájától? Menjetek\, folytassátok a kényszermunkát! 5 Már így is sok a mihaszna nép az országban – mondta a fáraó –\, és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a kényszermunkát?! 6 A fáraó még aznap megparancsolta a nép sanyargatóinak és felügyelőinek: 7 Ne adjatok többé szalmát a népnek a vályogvetéshez\, ahogy eddig: Menjenek\, és szedjenek maguknak szalmát! 8 De hajtsatok be rajtuk ugyanannyi vályogot\, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle\, mert lusták ezek\, azért kiáltozzák: Menjünk és áldozzunk Istenünknek! 9 Ha nehezebb lesz az emberek munkája\, és el lesznek vele foglalva\, akkor nem törődnek majd hazug beszédekkel. 10 Kimentek tehát a nép sanyargatói és felügyelői\, és azt mondták a népnek: Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát. 11 Menjetek\, szedjetek magatoknak szalmát ott\, ahol találtok! De a munkátokból semmit sem engedünk el. 12 Ekkor a nép szétszéledt egész Egyiptomban\, hogy a tarlón szalmát szedegessen. 13 A sanyargatók pedig folyton csak hajszolták őket: Végezzétek el a napi munkátokat úgy\, mint amikor még volt szalma! 14 Meg is verték Izráel fiainak felügyelőit\, akiket a fáraó sanyargatói rendeltek föléjük\, és azt mondták: Miért nem végeztétek el sem tegnap\, sem ma a vályogvetést úgy\, mint eddig\, az előírt mennyiségben? 15 Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz\, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal? 16 Szalmát nem adnak szolgáidnak\, mégis azt parancsolják\, hogy csináljunk vályogot. Sőt most még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel. 17 De ő így felelt: Lusták vagytok\, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni az Úrnak. 18 Menjetek csak\, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek\, de a kiszabott vályogot be kell szolgáltatnotok! 19 Izráel fiainak felügyelői látták\, hogy bajban vannak\, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni! 20 Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal\, akik ott álltak rájuk várakozva\, 21 ezt mondták nekik: Nézzen rátok az Úr\, és ítéljen meg benneteket\, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és udvari emberei előtt\, és fegyvert adtatok a kezükbe\, hogy megöljenek bennünket! 22 Ekkor Mózes az Úrhoz fordult\, és ezt mondta: Uram\, miért bánsz ilyen gonoszul ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! 23 Mert amióta bementem a fáraóhoz\, hogy beszéljek vele a nevedben\, csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel\, te pedig semmit sem tettél\, hogy megszabadítsd a népedet. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata\n\n\n\n„Miért is küldtél ide engem?” (23) – kérdezi\, sőt számonkéri Mózes az Istent\, mintha nem lenne egyértelmű a válasz\, majd rátesz egy lapáttal: „semmit sem tettél\, hogy megszabadítsd a népedet” (23). A kudarc után jön az értetlenkedés\, a hárítás\, a vádaskodás\, pedig elég lett volna komolyan venni az Isten szavát. Mennyire emberi ez: elvárni\, számonkérni azt is\, amit soha nem ígért meg az Isten. Ki az közülünk\, aki még soha nem tette fel a kérdést egy-egy történés kapcsán: „Hogyan engedhette meg ezt az Isten?” \nRÉ21 31 \nNapi zsoltárének | 777 | Az Úr az én jó pásztorom \n\n\n„Kényszerítettek egy arra menő embert\, a cirénei Simont […]\, aki a mezőről jött\, hogy vigye Jézus keresztjét.”Mk 15\,20–32 \n\n\n20 Miután kigúnyolták\, levették róla a bíbor ruhát\, és felöltöztették a saját ruhájába. Majd kivitték\, hogy megfeszítsék őt. 21 Kényszerítettek egy arra menő embert\, a cirénei Simont\, Alexandrosz és Rúfusz apját\, aki a mezőről jött\, hogy vigye Jézus keresztjét. 22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre\, ami ezt jelenti: Koponya-hely\, 23 és mirhás bort adtak neki\, de ő nem fogadta el. 24 Keresztre feszítették\, és megosztoztak a ruháin\, sorsot vetve\, hogy ki mit kapjon. 25 Kilenc óra volt\, amikor megfeszítették. 26 Felirat is volt a kereszten az ellene szóló vádról\, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. 27 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót\, egyet jobb\, egyet pedig bal keze felől. 28 És így teljesedett be az Írás\, amely ezt mondja: „És a bűnösök közé sorolták.” 29 Akik elmentek mellette\, fejüket csóválva káromolták\, és ezt mondták: Te\, aki lerombolod a templomot\, és felépíted három nap alatt\, 30 mentsd meg magadat\, szállj le a keresztről! 31 Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták maguk között az írástudókkal együtt: Másokat megmentett\, magát nem tudja megmenteni. 32 A Krisztus\, Izráel királya szálljon le most a keresztről\, hogy lássuk\, és higgyünk! Azok is gyalázták\, akik vele együtt voltak megfeszítve. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(21) „Kényszerítettek egy arra menő embert\, a cirénei Simont […]\, aki a mezőről jött\, hogy vigye Jézus keresztjét.” (Mk 15\,20–32) \n„Semmi közöm nekem ehhez” – ezt mondhatta Simon\, amikor megszólította a római katona. Nem volt Jézus tanítványa\, senkije sem volt. „Semmi közöm azokhoz” – mondhatta volna\, amikor a római katona a lándzsa sima részével ráütött a vállára. Ez azt jelentette\, muszáj megtennie\, amit a hódító kér. „Nincs közöm azokhoz\, akik elítélték: a hataloméhes főpapokhoz\, a pöffeszkedő vezetőkhöz\, Jeruzsálem kicsinyes nagyjaihoz\, sem ezekhez” – mutat a bámészkodó tömegre\, a nevetőkre\, gúnyolódókra\, a néhány síróra. Valóban\, most érkezett a mezőről\, hamarosan aratás\, biztosan dolog volt\, a termés nem vár. Nem tudjuk\, mikor fordult meg benne valami\, de megtörtént. Lehet\, akkor\, ott\, lehet\, a húsvéti negyven nap alatt\, vagy utána\, de ráébredt arra\, hogy az a kereszt\, amelyet vitt azon az úton\, nem a názáreti Jézusé volt\, még akkor sem\, ha rá volt írva a neve. Az az ő keresztje volt. Nem ő vette át Jézus keresztjét\, hanem Jézus vette át Simon minden elrontott szavát és tettét\, minden félrevivő gondolatát\, minden bántását\, minden tévedését. Átvette\, elvette\, halálába zárta. Nem Simon vette át Jézus keresztjét\, hanem Jézus halt meg Simon keresztjén. Ráébredt: köze van azokhoz\, akik oda juttatták\, mert zsidók és pogányok együtt vitték oda. Vagyis dehogy vitték – engedte\, hogy vigyék\, közben minden fájdalmas lépéssel a titokzatos\, mindent átalakító győzelem felé közeledjen. Köze lett Jézushoz. Hitt. Hálából pedig odaadta az életét neki\, Jézusnak\, aki átvette a halálát\, az ítéletét. Jézusnak\, aki visszaadta neki Istent.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-284/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20250825T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250830T170000
DTSTAMP:20260514T140536
CREATED:20250825T111639Z
LAST-MODIFIED:20250825T111639Z
UID:11710-1756108800-1756573200@nemmind1.hu
SUMMARY:Bach orgonaest a templomban 2025.08.29. péntek\, 18.00.
DESCRIPTION:
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/bach-orgonaest-a-templomban-2025-08-29-pentek-18-00/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250826
DTEND;VALUE=DATE:20250827
DTSTAMP:20260514T140536
CREATED:20250826T074615Z
LAST-MODIFIED:20250826T074615Z
UID:11712-1756166400-1756252799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Azután beviszlek benneteket arra a földre\, amelyről megesküdtem… Én vagyok az Úr!”2Móz 6\,1–13 \n\n\n1 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Majd meglátod\, mit teszek a fáraóval: erős kéz kényszeríti arra\, hogy elbocsássa\, erős kéz kényszeríti arra\, hogy elűzze őket országából. 2 Azután beszélt Isten Mózessel\, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr! 3 Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg\, mint „Mindenható Isten”\, de azt a nevemet\, hogy „ Úr”\, nem nyilatkoztattam ki nekik. 4 Szövetségre is léptem velük\, hogy nekik adom Kánaán földjét\, azt a földet\, amelyen jövevények voltak. 5 Meghallottam Izráel fiainak jajkiáltását is amiatt\, hogy az egyiptomiak rabszolgamunkára kényszerítik őket\, és visszaemlékeztem szövetségemre. 6 Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr\, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától\, és megmentelek benneteket a nekik végzett rabszolgamunkától; megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. 7 Népemmé fogadlak titeket\, én pedig Istenetek leszek\, és megtudjátok\, hogy én\, az Úr vagyok a ti Istenetek\, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. 8 Azután beviszlek benneteket arra a földre\, amelyről megesküdtem\, hogy Ábrahámnak\, Izsáknak és Jákóbnak adom\, és nektek adom majd azt örökségül. Én vagyok az Úr! 9 Mózes pedig elbeszélte mindezt Izráel fiainak. De nem hallgattak Mózesre kishitűségük és a kemény munka miatt. 10 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 11 Menj be a fáraóhoz\, Egyiptom királyához\, és mondd meg neki\, hogy bocsássa el országából Izráel fiait! 12 Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen Izráel fiai sem hallgattak rám! Hogyan hallgatna hát rám a fáraó\, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?! 13 De az Úr szólt Mózesnek és Áronnak\, és odarendelte őket Izráel fiaihoz meg a fáraóhoz\, Egyiptom királyához\, hogy vezessék ki Izráel fiait Egyiptom országából. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata\n\n\n\nMegismétli\, megújítja ígéretét az Úr az elbizonytalanodó népnek: „Azután beviszlek benneteket arra a földre\, amelyről megesküdtem… Én vagyok az Úr!” (8) Bár az üzenet egyértelmű\, a korábbi keserű tapasztalatok\, a kimerültség\, a hitetlenség miatt nem talál visszhangra. Isten ígéreteit komolyan venni\, azokból a jövőre nézve erőt meríteni\, terveinket és tetteinket azokhoz igazítani\, elengedhetetlen a hívő ember számára. \nRÉ21 188 \nNapi zsoltárének | 776 | Mikor látom egeidet \n\n\n„Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.”Mk 15\,33–41 \n\n\n33 Amikor tizenkét óra lett\, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói\, elói\, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem\, én Istenem\, miért hagytál el engem? 35 Néhányan az ott állók közül\, amikor ezt hallották\, így szóltak: Íme\, Illést hívja. 36 Valaki elfutott\, és ecettel megtöltve egy szivacsot\, nádszálra tűzte azt\, inni adott neki\, és így szólt: Lássuk csak\, eljön-e Illés\, hogy levegye őt? 37 Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét. 38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor pedig a százados\, aki ott állt vele szemben\, látta\, hogy így lehelte ki a lelkét\, ezt mondta: Bizony\, ez az ember Isten Fia volt! 40 Voltak ott asszonyok is\, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária\, továbbá Mária\, a kis Jakab és József anyja\, valamint Salómé\, 41 akik követték őt\, és szolgáltak neki\, amikor Galileában volt\, és sok más asszony is\, akik vele mentek fel Jeruzsálembe. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(38) „Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.” (Mk 15\,33–41) \nAz a súlyos és gyönyörű kárpit\, ott\, a jeruzsálemi templomban a Szentek Szentjét takarta el. Isten pedagógiájának elemeként használta idáig. „Eddig\, és ne tovább\, ember!” – üzente. Az elhagyott paradicsom emléke\, a sajgó istenhiány a szívben\, a közöttünk és bennünk dúló háború\, bennünk\, akik képtelenek lennénk egyedül megállni Isten előtt. Ez a kárpit a templomban függött\, azon a helyen\, ahol Isten népe találkozott a Szenttel. Ahol imádkozni tudott\, bűnbánattal és hálaadással\, sóvárogva az elveszett közelséget\, a teljes életet. A templomban teret adott Isten magához\, megmutatta a hazaút lehetőségét. Jézus halálakor kettészakadt a kárpit\, szabaddá vált az út a Szentek Szentjébe. Áldozata\, halála ajtót nyitott\, végérvényesen. Nincs már rá szükség. Újra haza lehet térni\, visszakapjuk Istent\, az üdvösség a miénk\, békére cserélhetjük a háborút. Az Úrnak veled van dolga\, meg is szólít. És te is szólhatsz neki\, ha van mondanivalód. Szabad az út mindkét irányba\, Jézuson keresztül.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-285/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20250827
DTEND;VALUE=DATE:20250828
DTSTAMP:20260514T140536
CREATED:20250827T094621Z
LAST-MODIFIED:20250827T094621Z
UID:11716-1756252800-1756339199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ez az az Áron és Mózes\, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait\, Egyiptom országából seregeik szerint!”2Móz 6\,14–27 \n\n\n14 Ezek voltak a nagycsaládok fejei: Rúbennek\, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók és Pallú\, Hecrón és Karmí. Ezek voltak Rúben nemzetségei. 15 Simeon fiai voltak: Jemúél\, Jámín és Óhad\, Jákín\, Cóhar és Saul\, egy kánaáni nő fia. Ezek Simeon nemzetségei. 16 Ezek pedig Lévi fiainak nevei\, származásuk szerint: Gérsón\, Kehát és Merárí. Lévi százharminchét évet élt. 17 Gérsón fiai voltak: Libní és Simí\, nemzetségeik szerint. 18 Kehát fiai voltak: Amrám és Jichár\, Hebrón és Uzzíél. Kehát százharminchárom évet élt. 19 Merárí fiai voltak: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei származásuk szerint. 20 Amrám feleségül vette Jókebedet\, apja húgát\, ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét évet élt. 21 Jichár fiai voltak: Kórah\, Nefeg és Zikrí. 22 Uzzíél fiai voltak: Mísáél\, Elcáfán és Szitrí. 23 Áron feleségül vette Elísebát\, Ammínádáb leányát\, Nahsón húgát\, ő szülte neki Nádábot és Abíhút\, Eleázárt és Ítámárt. 24 Kórah fiai voltak: Asszír\, Elkáná és Abíászáf. Ezek a kórahiak nemzetségei. 25 Eleázár\, Áron fia Pútíél egyik leányát vette feleségül\, ez szülte neki Fineást. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint. 26 Ez az az Áron és Mózes\, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint! 27 Ők – Mózes és Áron – beszéltek a fáraóval\, Egyiptom királyával\, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptomból. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata\n\n\n\nNemzetségtáblázatokról olvasunk\, ami nem ritka a Szentírásban\, hiszen Isten számontartja az övéit\, gondja van rájuk. Különös hangsúlyt kap Lévi nemzetségének felsorolása\, mert ebből a nemzetségből származik Mózes és Áron\, akiket Isten kiválasztott arra\, hogy Izráel szabadulását munkálják. „Ez az az Áron és Mózes\, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait\, Egyiptom országából seregeik szerint!” (26) \nRÉ21 172 \nNapi ének | 767 | Semmi felől ne aggódjál \n\n\n„…eljött az arimátiai József\, a nagytanács tekintélyes tagja\, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz\, és elkérte Jézus holttestét.”Mk 15\,42–47 \n\n\n42 Amikor beesteledett\, mivel az előkészület napja\, vagyis szombat előtti nap volt\, 43 eljött az arimátiai József\, a nagytanács tekintélyes tagja\, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz\, és elkérte Jézus holttestét. 44 Pilátus csodálkozott azon\, hogy Jézus már meghalt\, ezért hívatta a századost\, és megkérdezte tőle\, hogy meghalt-e már. 45 Amikor ezt megtudta a századostól\, kiadatta a holttestet Józsefnek. 46 Ő pedig gyolcsot vásárolt\, levette őt\, begöngyölte a gyolcsba\, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba\, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. 47 A magdalai Mária és Mária\, József anyja pedig figyelte\, hova helyezték őt. \n\n\n\nAz Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata\n\n\n\n(43) „…eljött az arimátiai József\, a nagytanács tekintélyes tagja\, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz\, és elkérte Jézus holttestét.” (Mk 15\,42–47) \nKi tudja\, milyen viharok tomboltak arimátiai Józsefben? A Jézust elítélő Nagytanács tagja volt\, de közben őszintén hitt Istenben\, és vágyta hatalmának kiteljesedését. Része volt a gépezetnek\, de Jézus személye is megérintette. Aztán van egy pont\, amikor döntenie kell\, ki kell állnia: bátran bemegy Pilátushoz\, elkéri a holttestet és eltemeti. Mondhatnánk\, hogy késő\, de nem az. József bátor kockáztatása része Jézus győzelmi menetének. Nyughelyre lelt a holttest\, ott a sír\, amelyből ki tud majd lépni a diadalmas Megváltó. Viharok tombolnak bennünk is. Hit és kételkedés\, vétkek és építő szavak\, tettek – mindent megtalálunk magunkban. De kapunk lehetőséget\, alkalmat\, kairoszt a hitvallásra\, amikor egyértelműen Jézus oldalára állhatunk. Ehhez az Istenbe vetett bizalom bátorsága kell. Abban is biztos vagyok: Józsefet úgy vitte a Lélek\, hogy nem volt ideje és lehetősége megállni\, gondolkodni. Cselekedni kellett\, jött a szombat. A hitvallástételre a legtöbbször nem tudunk felkészülni. De talán jobb is így.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-286/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR