BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.20//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20230326T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20231029T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20240331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20241027T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20250330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20251026T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20260329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20261025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241201
DTEND;VALUE=DATE:20241202
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241201T110825Z
LAST-MODIFIED:20241201T110834Z
UID:10537-1733011200-1733097599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…az Úr megerősítette királyságát Izráelben\, és hogy naggyá tette királyságát népének\, Izráelnek a javára”2Sám 5 \n\n\n1 Ezután elment Dávidhoz Izráel összes törzse Hebrónba\, és ezt mondta: Nézd\, mi a csontod és húsod vagyunk! 2 Azelőtt is\, amikor Saul volt a királyunk\, te vezetted harcba és hoztad vissza Izráelt\, és ezt mondta neked az Úr: Te leszel népemnek\, Izráelnek a pásztora\, te leszel Izráel fejedelme! 3 Megjelent tehát Izráel valamennyi véne a király előtt Hebrónban\, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt\, ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává. 4 Harmincesztendős volt Dávid\, amikor királlyá lett\, és negyven esztendeig uralkodott. 5 Júda királya volt Hebrónban hét esztendeig és hat hónapig\, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig volt egész Izráel és Júda királya. 6 A király pedig embereivel együtt fölvonult Jeruzsálem alá az országban lakó jebúsziak ellen. Azok azonban ezt mondták Dávidnak: Ide ugyan nem jössz be! Hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged! Mert azt gondolták\, hogy Dávid nem tud bemenni oda. 7 Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát\, és ez lett Dávid városa. 8 És ezt mondta Dávid azon a napon: Mindenki\, aki öli a jebúsziakat\, nyomuljon a csatornához! Mert ezeket a sántákat és vakokat szívből gyűlöli Dávid. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a templomba! 9 Ezután letelepedett Dávid a sziklavárban\, és elnevezte azt Dávid városának. Körülötte építkezni kezdett Dávid\, a Milló-erődtől fogva befelé. 10 Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett\, mert vele volt az Úr\, a Seregek Istene. 11 Hírám\, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz\, azután cédrusfákat\, ácsmestereket és kőműveseket\, akik palotát építettek Dávidnak. 12 Ekkor megértette Dávid\, hogy az Úr megerősítette királyságát Izráelben\, és hogy naggyá tette királyságát népének\, Izráelnek a javára. 13 Miután Dávid Hebrónból Jeruzsálembe költözött\, még ott is vett el másodfeleségeket és feleségeket\, és még születtek Dávidnak fiai és leányai. 14 Ez a nevük azoknak\, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammúa\, Sóbáb\, Nátán és Salamon\, 15 Jibhár\, Elísúa\, Nefeg és Jáfía\, 16 Elísámá\, Eljádá és Elífelet. 17 Amikor meghallották a filiszteusok\, hogy Dávidot fölkenték Izráel királyává\, fölvonultak a filiszteusok mind\, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid\, és levonult a sziklavárhoz. 18 A filiszteusok megérkeztek\, és ellepték a Refáím-völgyet. 19 Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl\, mert kezedbe adom a filiszteusokat! 20 Benyomult tehát Dávid Baal-Perácímba\, megverte ott őket Dávid\, és ezt mondta: Áttört az Úr ellenségeimen\, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácímnak. 21 A filiszteusok otthagyták bálványaikat\, Dávid és emberei pedig összeszedték azokat. 22 Később ismét fölvonultak a filiszteusok\, és ellepték a Refáím-völgyet. 23 Ekkor Dávid megkérdezte az Urat\, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük\, hanem kerülj a hátuk mögé\, és a szederfák felől vonulj ellenük! 24 Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől\, akkor törj rájuk\, mert akkor előtted megy az Úr\, hogy megverje a filiszteusok táborát. 25 Dávid úgy tett\, ahogyan megparancsolta neki az Úr\, és vágta a filiszteusokat Gebától egészen a Gézerbe vezető útig. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nAz egyik oldalról azt látjuk\, hogy az északi 10 törzsnek 7\,5 évébe került az\, hogy nem az Isten akaratát keresték a királyság kérdésében. Milyen szomorú az Isten nélküli\, sok elvesztegetett idő! A másik oldalon pedig az Úr az\, aki felemeli Dávidot. Végre Izráel vezetői is megértik az Úr akaratát (2)\, és szövetséget kötnek Dáviddal. Ráadásul Dávidot is megerősíti az Úr\, s népe javát tartja szem előtt (12)! A mi életünket mennyire határozza meg Isten akarata\, s a döntéseinkre mennyire jellemző\, hogy Isten népének javát keressük? \nRÉ21 80 RÉ 80 • IÉ Mt 21\,1–11 • Zsolt 80 \nAdventi himnusz | 371 | Új világosság jelenék \nHeti zsoltárének | 121 | Szemem a hegyekre vetem \n\n\n„…ne régi kovásszal ünnepeljünk”1Kor 5 \n\n\n1 Mindenfelé az a hír járja\, hogy paráznaság van közöttetek\, mégpedig olyan\, amilyen még a pogányok között sem fordul elő: hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. 2 Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett\, hogy inkább megszomorodtatok volna\, és eltávolítottátok volna magatok közül azt\, aki ilyen dolgot cselekedett. 3 Mert én\, aki testben távol vagyok\, de lélekben jelen\, mint jelenlevő már ítéltem afelett\, aki így cselekedett. 4 Úgy ítéltem\, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk\, ti és az én lelkem\, a mi Urunk Jézus hatalmával\, 5 átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására\, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. 6 Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok\, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? 7 Takarítsátok ki a régi kovászt\, hogy új tésztává legyetek\, hiszen ti kovásztalanok vagytok\, mert a mi húsvéti bárányunk\, a Krisztus már feláldoztatott. 8 Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk\, se a rosszaság és gonoszság kovászával\, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. 9 Levelemben már megírtam nektek\, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. 10 De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel\, harácsolóival vagy bálványimádóival\, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. 11 Most tehát azt írom nektek\, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal\, akit bár testvérnek neveznek\, de parázna vagy nyerészkedő\, bálványimádó vagy rágalmazó\, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek! 12 Mert mit tartozik rám\, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? 13 A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül! \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(8) „…ne régi kovásszal ünnepeljünk” (1Kor 5) \nJézus Krisztus meghalt értünk\, halálával pedig megtisztított minket a bűneiktől\, ahogy a páskabárány is megmentette az ítélettől Izráel fiait. A megváltásnak ez a csodája új életre kötelez. Új emberek lettünk\, hogy ezentúl ne mi\, hanem Krisztus éljen bennünk. El kell hát vetni magunktól mindent\, amit bűnnek tart az Isten. A paráznaság\, a részegeskedés\, a nyerészkedés vagy a rágalmazás biztosan az. Pedig hol van ez még attól a parancstól\, hogy „Szentek legyetek\, mert én\, az Úr\, a ti Istenetek\, szent vagyok!” (3Móz 19\,2). Ez persze küzdelemmel jár\, néha lemondással\, a kísértések pedig ott vannak körülöttünk. Sose felejtsük el azonban\, hogy e küzdelemben nem vagyunk egyedül! Isten Igéje utat mutat nekünk\, imádságunkra feleletül pedig\, a Lélek által\, erőt ad nekünk az Úr. Ám a gyülekezet tagjainak is kötelessége\, hogy szeretetben figyelmeztessék azokat\, akik meginogtak vagy letértek a jó útról (2Tim 5\,20) – de az is\, hogy az ilyen intelmet maguk is elfogadják. Aki erre nem hajlandó\, mondja Pál\, azzal meg kell szakítani a kapcsolatot. Mert ahogy a romlott kovász az egész tésztát tönkreteheti\, úgy a bűn is\, ha nem jár őszinte bűnbánattal\, megfertőzheti a hívők közösségét\, okot adva a világnak Isten káromlására.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-149/
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241201T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241231T170000
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241022T072048Z
LAST-MODIFIED:20241022T072048Z
UID:10161-1733040000-1735664400@nemmind1.hu
SUMMARY:Szabó Lőrinc: Esik a hó
DESCRIPTION:Szabó Lőrinc: Esik a hó \nSzárnya van\, de nem madár\,\nrepülőgép\, amin jár\,\nszél röpíti\, az a gépe\,\nígy ül a ház tetejére.\nHáz tetején sok a drót:\nmegnézi a rádiót\,\nbelebúj a telefonba\,\nlisztet rendel a malomba.\nLisztjét szórja égre-földre\,\nfehér már a város tőle:\nfehér már az utca\,\nfehér már a muszka\,\npepita a néger\,\nnincs Fekete Péter\,\nsehol\,\nde sehol\nnincs más\nfekete\,\ncsak a Bodri\nkutyának\naz orra\nhegye\nés reggel az utca\, a muszka\, a néger\,\na taxi\, a Maxi\, a Bodri\, a Péter\nés ráadásul a rádió\nmind azt kiabálja\, hogy: esik a hó!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/szabo-lorinc-esik-a-ho/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241202
DTEND;VALUE=DATE:20241203
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241202T082514Z
LAST-MODIFIED:20241202T082514Z
UID:10539-1733097600-1733183999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Míkal […] látta\, ahogy Dávid király ugrálva táncol az Úr színe előtt\, ezért szívből megvetette őt.”2Sám 6 \n\n\n1 Ezután összegyűjtötte Dávid Izráel legkiválóbb ifjait\, harmincezer embert. 2 Elindult és elment Dávid az egész hadinéppel Baalé-Jehúdába\, hogy elhozza onnan az Isten ládáját\, amelyet a rajta levő kerúbokon trónoló Seregek Uráról neveztek el. 3 Az Isten ládáját egy új szekéren szállították\, és elvitték Abínádáb házából\, amely a dombon állt. Abínádáb fiai\, Uzzá és Ahjó vezették az új szekeret. 4 Elvitték az Isten ládáját Abínádáb házából\, amely a dombon állt. Ahjó ment a láda előtt. 5 Dávid és Izráel egész háza pedig szent táncot járt az Úr színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek\, citerának\, lantnak\, dobnak\, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével. 6 Amikor Nákón szérűjéhez értek\, Uzzá az Isten ládájához kapott\, és megfogta\, mert megbotlottak az ökrök. 7 Ezért fellángolt az Úr haragja Uzzá ellen. Nyomban lesújtott rá az Isten meggondolatlanságáért\, és meghalt ott\, az Isten ládája mellett. 8 Dávid pedig megdöbbent attól\, hogy az Úr összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Pérec-Uzzának mindmáig. 9 Akkor félni kezdett Dávid az Úrtól\, és ezt gondolta: Hogy jöhetne hozzám az Úr ládája? 10 Nem akarta hát Dávid magához vitetni az Úr ládáját Dávid városába\, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába. 11 Három hónapig volt az Úr ládája a gáti Óbéd-Edóm házában\, és megáldotta az Úr Óbéd-Edómot és egész háza népét. 12 Jelentették Dávid királynak\, hogy megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment ezért Dávid\, és örvendezve elvitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába. 13 Amikor hat lépést tettek azok\, akik az Úr ládáját vitték\, ő egy bikát és egy hízott borjút áldozott. 14 Dávid teljes erővel táncolt az Úr színe előtt\, és gyolcs éfódot kötött magára Dávid. 15 Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az Úr ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel. 16 De Míkal\, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon\, amikor az Úr ládája Dávid városába ért\, és látta\, ahogy Dávid király ugrálva táncol az Úr színe előtt\, ezért szívből megvetette őt. 17 Az Úr ládáját bevitték\, és odatették a helyére\, annak a sátornak a közepén\, amelyet Dávid vont fel. Akkor Dávid égőáldozatokat és békeáldozatokat mutatott be az Úr színe előtt. 18 Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat\, megáldotta a népet a Seregek Urának nevében. 19 Majd az egész népnek\, Izráel egész sokaságának\, minden férfinak és nőnek osztott egy-egy lepényt\, préselt datolyát és aszú szőlőt. Azután az egész nép hazament. 20 Dávid is hazatért\, hogy megáldja háza népét. De Míkal\, Saul leánya kijött Dávid elé\, és ezt mondta: Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát az udvari emberek szolgálóleányai előtt\, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni! 21 Dávid ezt felelte Míkalnak: Az Úr színe előtt jártam szent táncot\, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett\, és engem rendelt az Úr népének\, Izráelnek a fejedelmévé. Igen\, az Úr színe előtt! 22 És ha még ennél is jobban megalázkodom\, és még alávalóbb leszek is a magam szemében\, akkor is tisztelni fognak a szolgálóleányok\, akiket te emlegetsz. 23 Ezért nem lett gyermeke Míkalnak\, Saul leányának holta napjáig. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nNagy ajándék az istenfélő feleség\, s nagyon megnehezíti az Urat szolgáló ember életét\, ha a házastársa más lelkületű. Miközben Dávid teljes örömöt él át annak következtében\, hogy végre hazahozzák a szövetségládát\, s hogy az Úr végre ott lehet közöttük\, a felesége megvetéssel nézi Dávid öröm-táncát. Megrázó Dávid mondandója: kész még inkább megalázkodni – ha kell\, akkor az emberek előtt is. Ha bármit tesz is a házastársunk: készek vagyunk-e segítő lelkülettel melléállni? \nRÉ21 395 RÉ 181 \nAdventi könyörgés | 386 | Jöjj\, áldott nagy Királyunk \n\n\n„…nem a magatokéi vagytok…”1Kor 6 \n\n\n1 Hogyan merészel közületek valaki\, akinek a másikkal peres ügye van\, a hitetlenek előtt pereskedni\, és nem a szentek előtt? 2 Vagy nem tudjátok\, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti a világ felett ítélkeztek\, arra talán méltatlanok vagytok\, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? 3 Vagy nem tudjátok\, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! 4 Ha tehát a mindennapi élet ügyeiben pereskedtek\, akkor azokat ültetitek a bírói székbe\, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt? 5 Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem\, aki igazságot tudna tenni testvérei között? 6 Sőt testvér a testvérrel pereskedik\, méghozzá hitetlenek előtt?! 7 Egyáltalán már az is nagy kudarc\, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? 8 Sőt ti okoztok sérelmet és kárt\, mégpedig testvéreknek! 9 Vagy nem tudjátok\, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák\, sem bálványimádók\, sem házasságtörők\, sem bujálkodók\, sem fajtalanok\, 10 sem tolvajok\, sem nyerészkedők\, sem részegesek\, sem rágalmazók\, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. 11 Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok\, megszentelődtetek\, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. 12 Minden szabad nekem\, de nem minden használ. Minden szabad nekem\, de nem válok semminek a rabjává. 13 Az eledel a gyomorért van\, a gyomor pedig az eledelért\, de Isten ezt is\, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van\, hanem az Úrért\, az Úr pedig a testért. 14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat\, és hatalmával minket is fel fog támasztani. 15 Vagy nem tudjátok\, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok\, akik a Krisztus tagjai\, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! 16 Vagy nem tudjátok\, hogy aki parázna nővel egyesül\, egy testté lesz vele? Mert amint az Írás mondja\, „lesznek ketten egy testté”. 17 Aki pedig az Úrral egyesül\, egy lélek ővele. 18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn\, amit elkövet az ember\, kívül van a testén\, de aki paráználkodik\, a saját teste ellen vétkezik. 19 Vagy nem tudjátok\, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma\, akit Istentől kaptatok\, és ezért nem a magatokéi vagytok? 20 Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben! \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(19) „…nem a magatokéi vagytok…” (1Kor 6) \nCsodálatos az újjászületés\, Pál apostol is magasztos képekkel beszél róla. Testünk az egyházban Krisztus tagja lett\, olyan\, aki már nem önmagáért\, hanem az Úrért él. Sőt\, folytatja Pál\, lélekben is egyesültünk Istennel\, hiszen megkaptuk a Szentlélek ajándékát – testünk így az ő temploma lett. Nem a magunkéi vagyunk hát többé\, írja az apostol\, hanem „testestől-lelkestől” az Úr tulajdona lettünk\, hogy életünkkel mind testünkben\, mind lelkünkben őt dicsőítsük\, az ő hatalmát hirdessük\, szeretetét és jóságát pedig mutassuk meg tetteinkkel is a világnak. Így élünk? Így tekintünk önmagunkra? Tisztán tartjuk-e testünket a bűntől? A nyerészkedéstől\, a harácsolástól\, a részegeskedéstől\, a rágalmazástól? És kordában tartjuk-e a testi vágyakat? Meglátszik-e az életünkön\, hogy mi keresztyének vagyunk? Bizonyára igen\, de feltehetően nem mindig\, és nem is mindenben. Néha megbotlunk\, olykor hibázunk\, legyűr bennünket a kísértés. Nézzünk hát bele Pál apostol nyomán a Szentírás tükrébe! Ismerjük fel\, hol nem törődünk eléggé testünk templomával. Bánjuk meg\, ha vétkeztünk\, és kezdjük újra. Az elszántság erősíthető\, a bukásokból tanulhatunk\, életünk pedig a megszenteltség áldásaiban igazi örömre lel.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-150/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241203
DTEND;VALUE=DATE:20241204
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241203T083455Z
LAST-MODIFIED:20241203T083455Z
UID:10542-1733184000-1733270399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…Uram\, te vagy az Isten\, és igazak a te ígéreteid” \n2Sám 7 \n  \n1 Amikor a király már palotában lakott\, és az Úr mindenfelől nyugalmat adott neki ellenségeitől\, 2 ezt mondta a király Nátán prófétának: Nézd\, én cédruspalotában lakom\, az Isten ládája pedig sátorlapok között lakik. 3 Nátán ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt\, ami szándékodban van\, mert veled van az Úr! 4 De még azon az éjszakán az történt\, hogy így szólt az Úr igéje Nátánhoz: 5 Menj\, és mondd meg szolgámnak\, Dávidnak\, hogy ezt mondja az Úr: Te házat akarsz nekem építeni\, hogy abban lakjam? 6 Hiszen attól kezdve\, hogy fölhoztam Izráel fiait Egyiptomból\, nem laktam házban mindmáig\, hanem egy sátorral vándoroltam ide-oda\, az volt a hajlékom. 7 Amíg Izráel fiai között vándoroltam\, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának\, akit népem\, Izráel pásztorául rendeltem: Miért nem építettetek nekem egy házat cédrusfából? 8 Most azért ezt mondd szolgámnak\, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről\, a juhnyáj mellől\, hogy fejedelme légy népemnek\, Izráelnek. 9 Veled voltam mindenütt\, amerre csak jártál\, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked\, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. 10 Helyet készítettem népemnek\, Izráelnek is\, és úgy ültettem el ott\, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie\, és nem nyomorgatják többé a gonoszok\, mint kezdetben\, 11 attól a naptól fogva\, hogy bírákat rendeltem népemnek\, Izráelnek\, és nyugalmat adtam neked minden ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az Úr\, hogy az Úr akarja a te házadat építeni. 12 Ha majd letelik az időd\, és pihenni térsz őseidhez\, fölemelem majd utódodat\, aki a te véredből származik\, és szilárddá teszem az ő királyságát. 13 Ő épít házat nevem tiszteletére\, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. 14 Atyja leszek\, és ő az én fiam lesz. Ha bűnt követ el\, megfenyítem férfihoz illő bottal\, embereknek kijáró csapásokkal. 15 De nem vonom meg tőle szeretetemet\, ahogyan megvontam Saultól\, akit eltávolítottam előled. 16 Így a te házad és királyságod örökre megmarad\, és trónod örökre szilárd lesz. 17 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal. 18 Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé\, leült\, és ezt mondta: Ki vagyok én\, Uram\, ó\, Uram? És mi az én házam népe\, hogy eljuttattál engem idáig? 19 Sőt még ezt is kevesellted\, Uram\, ó\, Uram\, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának\, ezzel is az embert tanítva\, Uram\, ó\, Uram! 20 De miért beszélne tovább Dávid\, hiszen te ismered szolgádat\, Uram\, ó\, Uram! 21 A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat\, hogy megismertesd azokat szolgáddal. 22 Ezért vagy te oly nagy\, Uram\, ó\, Uram! Senki sincs hozzád fogható\, sőt nincs is rajtad kívül isten\, egészen úgy\, ahogyan magunk is hallottuk. 23 Van-e még egy olyan nemzet a földön\, mint a te néped\, Izráel\, amelyért elment az Isten\, és kiváltotta\, hogy az ő népe legyen\, és nevet szerzett magának azzal\, hogy nagy és félelmetes dolgokat vitt véghez\, mint ahogyan te kiűztél nemzeteket és isteneiket néped elől\, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból? 24 Így erősítetted meg magadnak népedet\, Izráelt\, hogy örökké a te néped legyen\, te pedig\, Uram\, az Istenük lettél. 25 Most azért\, Uram Isten\, tartsd meg örökké azt az ígéretet\, amelyet szolgádnak és háza népének tettél\, és tégy úgy\, ahogy megígérted! 26 Akkor nagy lesz a te neved örökké\, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráel Istene! Szolgádnak\, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. 27 Te\, ó\, Seregek Ura\, Izráel Istene\, ezt a kijelentést adtad szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága szolgádnak\, hogy ilyen imádsággal imádkozzék hozzád. 28 Valóban\, Uram\, ó\, Uram\, te vagy az Isten\, és igazak a te ígéreteid. Te ígérted szolgádnak ezt a jót. 29 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát\, hogy örökké színed előtt legyen\, mert te ígérted ezt\, Uram\, ó\, Uram! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz! \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata \nDávid templomépítő szándékával kapcsolatban Istennek más a terve: Ő nem csak Dávidot\, a királyságát „építi fel”\, hanem gondoskodik róla: a lakhatásáról\, a gazdagságáról\, hatalmáról\, a dinasztiájáról – amelynek a végén Jézus is ott lesz. Ezután az ígéret után Dávid egy egészen bensőséges hálaimát fogalmaz meg. El tudod-e engedni a legelőremutatóbb tervedet is\, hogy Isten akarata valósuljon meg? A mi családjainkban Jézus nem lehet ott testileg\, de lelkileg ott van-e? \n  \nRÉ21 132 RÉ 132 \n  \nAdventi korál | 390 | Várj ember szíve készen \n  \n„…mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van…” \n1Kor 7\,1–24 \n  \n1 Amiről pedig írtatok\, arra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. 2 A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége\, és minden asszonynak saját férje. 3 A férj teljesítse kötelességét felesége iránt\, hasonlóan a feleség is a férje iránt. 4 A feleség nem ura a maga testének\, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének\, hanem a felesége. 5 Ne fosszátok meg magatokat egymástól\, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre\, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra\, de azután legyetek ismét együtt\, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal\, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. 6 Ezt pedig engedményként mondom\, nem parancsként. 7 Szeretném\, ha minden ember úgy volna\, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így\, kinek amúgy. 8 A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik\, ha úgy maradnak\, mint én is. 9 Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni\, házasodjanak meg\, mert jobb házasságban élni\, mint égni. 10 A házasoknak pedig nem én parancsolom\, hanem az Úr\, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 11 Ha azonban elválik\, maradjon házasság nélkül\, vagy béküljön ki férjével! A férj se bocsássa el feleségét! 12 A többieknek pedig én mondom\, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van\, aki kész vele élni\, ne bocsássa el! 13 És ha egy asszonynak hitetlen férje van\, aki kész vele élni\, ne hagyja el a férjét! 14 Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által\, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának\, így azonban szentek. 15 Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar\, váljék el\, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten\, hogy békességben éljünk. 16 Mert mit tudod te\, asszony\, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te\, férfi\, vajon megmentheted-e a feleségedet? 17 Egyébként mindenki éljen úgy\, ahogy az Úr adta neki\, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. 18 Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el! Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül! 19 Sem a körülmetélkedés\, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit\, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. 20 Mindenki maradjon abban a hivatásban\, amelyben elhívatott. 21 Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz\, inkább élj azzal! 22 Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja\, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. 23 Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái! 24 Mindenki abban maradjon meg Isten előtt\, testvéreim\, amiben elhívatott. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(7) „…mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van… ” (1Kor 7\,1–24) \n  \nJézus maga mondta\, hogy a feltámadás után olyanok leszünk\, mint az angyalok: szabadok a testi vágyaktól\, nem élünk többé házaséletet sem (Mt 22\,30). Pál apostol közelre várta ezt az időt\, ezért gondolta azt\, hogy nem érdemes már új kapcsolatokba kezdeni. Ám azt Pál is elismeri\, hogy ebben a földi világban fontos a házasság\, és hogy a testi örömökben a házasfelek között nincs semmi kivetnivaló. Ez egyházunk szerint is hozzátartozik a házassághoz\, és a célja nem csupán a gyermeknemzés vagy a paráznaság elleni védelem\, a szeretetkapcsolat folyamatos megerősítése legalább annyira. Éljünk hát vele bátran és józanul\, a Szentírás tanítását követve ebben is! Pál apostol szavai azonban arra is intenek\, hogy a házasélet fontosságát túlértékelni sem szabad. Nem ez a legfőbb boldogság\, nem ez a legnagyobb érték. Így az\, aki nem él párkapcsolatban\, és a testi örömökre a keresztyén erkölcs szerint nincs lehetősége\, még teljes és boldog életet élhet. Sőt\, mondja Pál. Van\, akinek megadatott az a kegyelmi ajándék\, hogy fájdalom nélkül elhordozza a házasélet hiányát\, legyen saját elhatározásából egyedül\, vagy az özvegység\, esetleg a válás okán\, boldogságát pedig a szeretet egyéb formáiban és az Úr szolgálatában találja meg.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-151/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241206
DTEND;VALUE=DATE:20241207
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241206T075033Z
LAST-MODIFIED:20241206T075033Z
UID:10546-1733443200-1733529599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Légy erős\, szedjük össze az erőnket”2Sám 10 \n\n\n1 Történt ezek után\, hogy meghalt az ammóniak királya\, és utána a fia\, Hánún lett a király. 2 Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal\, Náhás fiával\, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Elküldte tehát Dávid az udvari embereit\, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid udvari emberei az ammóniak országába\, 3 ezt mondták az ammóniak vezérei uruknak\, Hánúnnak: Azt hiszed\, apádat akarja megtisztelni Dávid\, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért küldte hozzád Dávid az udvari embereit\, hogy ezt a várost kifürkésszék\, kikémleljék és elpusztítsák! 4 Elfogatta azért Hánún Dávid embereit\, szakálluk felét lenyíratta\, ruhájuk felét fenekükig levágatta\, és visszaküldte őket. 5 Amikor ezt jelentették Dávidnak\, eléjük küldött\, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket\, ezt üzente nekik a király: Maradjatok Jerikóban\, amíg meg nem nő a szakállatok; azután térjetek vissza! 6 Amikor látták az ammóniak\, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal\, követeket küldtek\, és zsoldjukba fogadták a bét-rehóbi arámokat és a cóbái arámokat\, húszezer gyalogost\, továbbá Maaká királyától ezer embert és Tóbból tizenkétezer embert. 7 Amint meghallotta ezt Dávid\, elküldte Jóábot egy egész sereggel\, a legvitézebbekkel. 8 Kivonultak az ammóniak is\, és csatarendbe álltak a kapu bejáratánál. A cóbái és rehóbi arámok meg Tób és Maaká emberei külön álltak fel a mezőn. 9 Jóáb látta\, hogy elöl is\, hátul is támadás fenyegeti\, ezért kiválogatta egész Izráel színe-javát\, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben\, 10 a hadinép maradékát pedig testvérének\, Abísajnak a vezetésére bízta\, és az ammóniakkal szemben állította csatarendbe. 11 Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam\, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad\, akkor én megyek segíteni neked. 12 Légy erős\, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr pedig tegye azt\, amit jónak lát! 13 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen\, azok pedig megfutamodtak. 14 Amikor az ammóniak látták\, hogy az arámok futnak\, ők is megfutamodtak Abísaj elől\, és bementek a városba. Akkor Jóáb visszatért az ammóniaktól\, és Jeruzsálembe ment. 15 Amikor az arámok látták\, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől\, összegyűltek. 16 Akkor elküldött Hadadezer\, és fegyverbe szólította a folyamon túli arámokat. Ezek megérkeztek Hélámba\, élükön Sóbakkal\, Hadadezer hadseregparancsnokával. 17 Jelentették ezt Dávidnak\, aki összegyűjtötte egész Izráelt\, átkelt a Jordánon\, és megérkezett Hélám alá. Az arámok csatarendbe álltak Dáviddal szemben\, és megütköztek vele. 18 De megfutamodtak az arámok Izráel elől\, és megölt Dávid az arámok közül hétszáz harci kocsin küzdő embert és negyvenezer lovast. Sóbakot\, a hadseregparancsnokot is levágta\, és ott halt meg. 19 Amikor látták mindazok a királyok\, akik Hadadezer szolgái voltak\, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől\, békét kötöttek Izráellel\, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem merték többé segíteni az ammóniakat. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata\n\n\n\nA rosszindulat miatt a jóindulatú Dávid embereit megalázzák\, s az ellenség szövetségeseivel támadja Isten népét. Izráel hadvezérei sarokba szorulnak\, de csodálatosan állnak egymás mellé (11–12). Két fontos tényre tanítanak e sorok: Isten népének – a saját érdekében – össze kell zárni\, ki kell egészíteni egyiknek a másikat –\, különben vereséget szenved. Az Úr pedig a legjobbat fogja kihozni belőle. Kész vagy-e a másik hívővel összezárni? \nRÉ21 373 RÉ 306 \nAdventi evangélium | 381 | Küldé az Úr Isten \n\n\n„…akik az evangéliumot hirdetik\, az evangéliumból éljenek.”1Kor 9\,1–18 \n\n\n1 Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust\, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? 2 Ha másoknak nem volnék is apostola\, nektek bizony az vagyok\, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. 3 Ez az én védekezésem azokkal szemben\, akik engem bírálnak. 4 Vajon nincs-e jogunk arra\, hogy együnk és igyunk? 5 Nincs-e jogunk arra\, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük\, mint a többi apostol\, meg az Úr testvérei és Kéfás? 6 Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra\, hogy ne dolgozzunk? 7 Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy\, hogy nem eszik a terméséből? Vagy ki az\, aki nyájat legeltet\, és nem iszik a juhok tejéből? 8 Vajon csak emberi módon mondom-e ezeket\, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? 9 Mert Mózes törvényében meg van írva: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörről gondoskodik így Isten\, 10 vagy teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony\, értünk íratott meg\, hogy aki szánt\, azzal a reménységgel szántson\, és aki csépel\, azzal a reménységgel csépeljen\, hogy részesedik a termésből.11 Ha mi nektek a lelki javakat vetettük\, nagy dolog-e az\, ha földi javaitokból fogunk aratni? 12 Ha mások részesedhetnek ezekből\, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal\, hanem mindent elviselünk\, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. 13 Nem tudjátok\, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik\, a templomi eledelből esznek\, és akik az oltár körül szolgálnak\, az oltárra vitt adományokból részesednek? 14 Így rendelte az Úr is\, hogy akik az evangéliumot hirdetik\, az evangéliumból éljenek. 15 Én azonban ezek közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket\, hogy velem is így történjék ezután. Mert jobb volna inkább meghalnom\, mint hogy valaki dicsekedésemet alaptalanná tegye. 16 Mert ha az evangéliumot hirdetem\, azzal nincs mit dicsekednem\, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis\, ha nem hirdetem az evangéliumot! 17 Mert ha önként teszem ezt\, jutalmat kapok\, ha pedig nem önként\, sáfársággal vagyok megbízva. 18 Mi tehát a jutalmam? Az\, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát úgy\, hogy nem élek az evangélium hirdetésével járó jogommal. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(14) „…akik az evangéliumot hirdetik\, az evangéliumból éljenek.” (1Kor 9\,1–18) \nÚgy tűnik\, Korinthusban némelyek kétségbe vonták\, hogy Pál valóban apostol volna\, hiszen ő nem tartozott a tizenkét tanítvány közé. Ezért ellenezték\, hogy ő és a munkatársai pénzt kapjanak a gyülekezeti szolgálatért. Pál azonban az ószövetségből számos törvénnyel és példával tudja igazolni\, hogy az\, aki Isten szolgálatába állt\, mert ez a hivatása\, kérhet és elfogadhat a gyülekezettől anyagi támogatást. Hogy ő ezt maga mégsem vette igénybe\, az más kérdés. Ő sátorkészítőként gondoskodott magáról\, nehogy az a vád érje a misszió során\, hogy anyagi érdekből hirdeti a Krisztus evangéliumát. Ma is illő és lényeges eszünkben tartani\, hogy a lelkészeink\, hitoktatóink\, a gyülekezet diakónusai és a kántora az egyház szolgálatának szentelték az életüket. Ők azért tanultak olyan sokat\, és azért dolgoznak közöttünk\, hogy Isten Igéjét tisztán hirdethessék\, a sákramentumok a hitvallásainkkal egyezőleg legyenek kiszolgáltatva\, és személyükben jó pásztorai legyenek a gyülekezetnek. Imádkozzunk hát értük\, és ne feledkezzünk el anyagilag sem gondoskodni róluk! Aki pedig a munkája vagy a nyugdíja mellett a gyülekezetben önkéntesként szolgálni akarja Istent\, az bátran és vonakodás nélkül tegye meg!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-152/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241209
DTEND;VALUE=DATE:20241210
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241209T101749Z
LAST-MODIFIED:20241209T101758Z
UID:10575-1733702400-1733788799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…megvigasztalódott…”2Sám 13 \n\n\n1 Ezek után a következő dolog történt: volt Absolonnak\, Dávid fiának egy szép húga\, akinek Támár volt a neve. Megszerette őt Amnón\, Dávid fia. 2 Amnón annyira epekedett húgáért\, Támárért\, hogy szinte belebetegedett\, mert a leány szűz volt\, és Amnón lehetetlennek látta\, hogy valamit is tehessen vele. 3 Volt azonban Amnónnak egy Jónádáb nevű barátja\, Sammának\, Dávid testvérének a fia. Jónádáb agyafúrt ember volt. 4 Ezt mondta neki: Mi az oka\, hercegem\, hogy napról napra levertebb vagy? Nem mondanád meg nekem? Amnón ezt felelte neki: Támárba\, Absolon öcsém húgába vagyok szerelmes. 5 Jónádáb ezt mondta neki: Feküdj ágyba\, és tettesd magad betegnek! Ha eljön apád\, hogy meglátogasson\, ezt mondd neki: Hadd jöjjön ide Támár húgom\, hogy ennem adjon! Szemem láttára készítse el az ételt\, hogy lássam\, és az ő kezéből egyem! 6 Lefeküdt tehát Amnón\, és betegnek tettette magát. Amikor elment a király\, hogy meglátogassa\, ezt mondta Amnón a királynak: Hadd jöjjön ide Támár húgom\, és süssön szemem láttára néhány süteményt\, az ő kezéből szeretnék enni! 7 Akkor üzenetet küldött Dávid Támárnak a palotába: Menj el Amnón bátyád házába\, és készíts neki valami ennivalót! 8 El is ment Támár bátyjának\, Amnónnak a házába\, aki ágyban volt. Fogta a tésztát\, meggyúrta\, a szeme láttára kiszaggatta\, és megsütötte a süteményt. 9 Azután fogta a serpenyőt\, és feltálalta neki\, de ő nem akart enni. Majd azt mondta Amnón: Küldjetek ki innen mindenkit! Ki is ment onnan mindenki. 10 Akkor ezt mondta Amnón Támárnak: Hozd be az ételt a hálószobába\, a kezedből szeretnék enni! Fogta tehát Támár a süteményt\, amelyet készített\, és bevitte a hálószobába bátyjának\, Amnónnak. 11 Amikor odanyújtotta neki\, hogy egyék\, az megragadta őt\, és ezt mondta neki: Gyere\, húgom\, hálj velem! 12 Ő azonban ezt mondta neki: Jaj\, bátyám\, ne kövess el rajtam erőszakot\, mert nem szabad így cselekedni Izráelben! Ne kövess el ilyen gyalázatot! 13 Én hová menjek majd szégyenemben? Téged pedig gyalázatosnak fognak tartani Izráelben. Inkább beszélj a királlyal\, bizonyára nem tagad meg engem tőled. 14 De ő nem akart hallgatni rá\, és mert erősebb volt nála\, erőszakot követett el rajta\, és vele hált. 15 Utána azonban annyira meggyűlölte őt Amnón\, hogy nagyobb lett a gyűlölete\, amellyel gyűlölte\, annál a szerelemnél\, amellyel szerette\, és ezt mondta neki Amnón: Kelj fel\, eredj innen! 16 De ő ezt felelte neki: Ha elküldesz\, akkor még nagyobb gonoszságot követsz el annál\, amit már elkövettél rajtam. De ő nem akart hallgatni rá\, 17 sőt kiáltott a szolgálatára álló legénynek\, és ezt parancsolta: Kergessétek ki innen ezt a lányt az utcára\, és zárd be utána az ajtót! 18 Támáron tarka ruha volt\, mert ilyen köntösbe szoktak öltözni a király szűz lányai. A szolga kivezette őt az utcára\, és bezárta utána az ajtót. 19 Támár ekkor hamut hintett a fejére\, és megszaggatta a tarka ruhát\, amely rajta volt. Kezét a fejére kulcsolta\, és jajveszékelve járt-kelt. 20 Akkor a bátyja\, Absolon ezt mondta neki: Talán Amnón bátyád volt veled? Légy csendben most\, húgom\, mert a testvéred ő! Ne vedd a szívedre ezt a dolgot! Ezután Támár magára hagyatva lakott testvérének\, Absolonnak a házában. 21 Dávid király azonban meghallotta mindezeket\, és nagyon megharagudott. 22 Absolon pedig nem szólt Amnónhoz sem jót\, sem rosszat. De meggyűlölte Absolon Amnónt\, mert erőszakot követett el a húgán\, Támáron. 23 Két esztendő múlva Absolon juhait nyírták az Efraimhoz tartozó Baal-Hácórban. Absolon meghívta a király valamennyi fiát. 24 Absolon ugyanis a király elé járult\, és ezt mondta: Éppen most nyírják szolgád juhait. Jöjjön el azért a király udvari embereivel együtt a te szolgádhoz! 25 De a király ezt felelte Absolonnak: Ne menjünk el\, fiam\, mindnyájan\, hogy ne legyünk a terhedre! És bár unszolta őt\, nem akart elmenni\, hanem megáldotta őt. 26 Akkor ezt mondta Absolon: Ha nem jössz\, akkor jöjjön el velünk Amnón\, a testvérem! A király így felelt: Miért menjen el veled? 27 De amikor unszolni kezdte Absolon\, elengedte vele Amnónt és a többi fiát. 28 Akkor Absolon megparancsolta a legényeinek: Jól figyeljetek! Amikor Amnón jókedvű lesz a bortól\, ezt mondom nektek: Vágjátok le Amnónt! Ti pedig öljétek meg\, ne féljetek\, hiszen én adom nektek a parancsot! Legyetek erősek és bátrak! 29 Úgy is tettek Absolon legényei Amnónnal\, ahogyan Absolon parancsolta. A király fiai pedig mind felugrottak\, öszvérre ültek\, és elmenekültek. 30 Még úton voltak\, amikor ez a hír jutott el Dávidhoz: Megölette Absolon a király valamennyi fiát\, egy sem maradt meg közülük! 31 Akkor fölkelt a király\, megszaggatta a ruháját\, és a földre feküdt. Szolgái is mind megszaggatott ruhában álltak mellette. 32 De megszólalt Jónádáb\, Sammának\, Dávid testvérének a fia\, és ezt mondta: Ne gondolja az én uram\, hogy mind megölték az ifjakat\, a király fiait\, mert egyedül Amnón halt meg. Föltett szándéka volt ez Absolonnak már akkor\, amikor Amnón erőszakot követett el húgán\, Támáron. 33 Ne higgye azért az én uram\, királyom\, hogy a király valamennyi fia meghalt\, mert csak Amnón halt meg. 34 Absolon pedig elmenekült. Az őrálló legény föltekintett\, és látta\, hogy nagy sokaság közeledik nyugat felől a hegyoldalon. 35 Akkor ezt mondta Jónádáb a királynak: Ott jönnek a király fiai! Úgy történt\, ahogyan megmondta szolgád. 36 Amint befejezte szavait\, már meg is érkeztek a király fiai\, és hangos sírásba kezdtek. Maga a király és összes udvari embere is keserves sírásra fakadt. 37 Absolon tehát elmenekült\, és elment Talmajhoz\, Ammíhúr fiához\, Gesúr királyához. Dávid pedig egyre csak gyászolta fiát. 38 Absolon három esztendeig maradt Gesúrban\, miután odamenekült. 39 Dávid király végül felhagyott azzal a szándékával\, hogy Absolon ellen vonuljon\, mert megvigasztalódott Amnón halála miatt. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata\n\n\n\nGyűlölet\, gonoszság\, gyalázat. A történet három központi fogalma\, amely egymásból következik. A gyűlölet árt és pusztít mindent\, még a legbensőbb kapcsolatokat is. A gonoszságból pedig gyalázat nőtt ki\, ami aztán egy egész családnak a gyalázata lett. Ne engedjük soha\, hogy a szeretet helyett gyűlölet legyen a lelkünkben\, hogy aztán az mindent tönkretegyen bennünk és körülöttünk. A történet vége mégis a megvigasztalódás. Ez nem megy máshogyan\, csak a krisztusi szeretetben. \nRÉ21 375 RÉ 303 \nMária hálaéneke | 383 | Magasztalja az én lelkem \n\n\n„…nem a magam hasznát keresve\, hanem a többiekét…”1Kor 10\,14–33 \n\n\n14 Ezért\, szeretteim\, kerüljétek a bálványimádást! 15 Úgy beszélek hozzátok\, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok\, amit mondok. 16 Az áldás pohara\, amelyet megáldunk\, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér\, amelyet megtörünk\, nem Krisztus testével való közösségünk-e? 17 Mivel a kenyér egy\, mi is mindannyian egy test vagyunk\, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk. 18 Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik\, nincsenek-e közösségben az oltárral? 19 De mit mondok ezzel? Talán azt\, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? 20 Sőt inkább azt\, hogy amit a pogányok áldoznak\, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném\, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. 21 Nem ihattok az Úr poharából is\, meg az ördögök poharából is\, nem lehettek részesei az Úr asztalának is\, meg az ördögök asztalának is. 22 Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? 23 Minden szabad\, de nem minden használ. Minden szabad\, de nem minden épít. 24 Ne keresse senki a maga javát\, hanem a másét. 25 Mindazt\, amit a húspiacon árulnak\, megehetitek\, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból\, 26 mert az Úré a föld és annak teljessége. 27 Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki\, és el akartok menni\, mindent megehettek\, amit elétek tesznek\, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból. 28 De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”\, ne egyétek meg: amiatt\, aki erre figyelmeztetett\, és a lelkiismeret miatt. 29 Lelkiismeretről beszélek\, de nem a sajátunkról\, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? 30 Ha én hálával eszem\, miért kárhoztatnának engem azért\, amiért én hálát adok? 31 Akár esztek tehát\, akár isztok\, vagy bármi mást tesztek\, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 32 Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak\, sem a görögöknek\, sem Isten egyházának\, 33 mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni\, nem a magam hasznát keresve\, hanem a többiekét\, hogy üdvözüljenek. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(33) „…nem a magam hasznát keresve\, hanem a többiekét…” (1Kor 10\,14–33) \nPál itt újra visszatér az áldozati hús és a szabadság kérdéséhez. Ha szabad a lelkiismeretünk\, sok mindent megtehetünk\, amit a Szentírás megenged\, de máshol nem szokás\, sőt talán illetlen vagy megbotránkoztató. Ám nekünk másokra is tekintettel kell lennünk. „Minden szabad\, de nem minden használ. Minden szabad\, de nem minden épít” (23). Minek használ? Az egyház hírnevének\, az evangélium ügyének. Mit épít? Mások hitét és érdeklődését a keresztyén hit iránt. „Ne keresse senki a maga javát\, hanem a másét”\, és „mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (24\, 31). Igen\, Krisztusban szabad emberek lettünk\, szabadok a bűntől és az elmúlás rémétől. Ám a szabadság mellé küldetést is kaptunk\, amely szerint Krisztus tanítványává kell tennünk minden embert\, hogy terjedjen a hit\, növekedjék az egyház\, az üdvözültek serege. Nem az a kérdés tehát\, én mit tehetek meg lelkiismeretfurdalás nélkül – hanem az: miről kell lemondanom azért\, hogy mások szemében a hitem\, az életem\, a bizonyságtételem és az egyházam hiteles legyen. Krisztusban szabadok vagyunk\, semminek sem alávetve. Krisztusért azonban Isten alázatos szolgáivá kell lennünk\, hogy minél többek hitre térjenek.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-153/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241212
DTEND;VALUE=DATE:20241213
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241212T135618Z
LAST-MODIFIED:20241212T135618Z
UID:10597-1733961600-1734047999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Hát csak ennyire vagy hűséges a barátodhoz?”2Sám 16 \n\n\n1 Alig jutott túl Dávid a hegytetőn\, szembejött vele Cíbá\, Mefíbóset szolgája\, két fölszerszámozott szamárral. Volt rajtuk kétszáz kenyér\, száz csomó aszú szőlő\, száz adag érett gyümölcs és egy tömlő bor. 2 A király megkérdezte Cíbától: Mit akarsz ezzel? Cíbá így felelt: A szamarak legyenek a király háza népéé\, hogy azokon járjanak\, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák eledele\, a bor pedig itala annak\, aki ellankad a pusztában. 3 Ekkor megkérdezte a király: Hol van uradnak a fia? Cíbá így felelt a királynak: Ő Jeruzsálemben maradt\, mert azt gondolja\, hogy Izráel háza most visszaadja neki apja királyságát. 4 A király ezt mondta Cíbának: Legyen minden a tied\, ami Mefíbóseté volt! Cíbá erre így felelt: Leborulok előtted\, légy hozzám ezután is jóindulattal\, uram\, királyom! 5 Amikor Dávid király Bahúrím mellé ért\, kijött onnan egy ember\, aki Saul rokonságából való volt\, név szerint Simí\, Gérá fia\, és amint ment\, egyre ócsárolta őket. 6 Sőt kővel hajigálta Dávidot és Dávid király embereit\, bár jobbról és balról ott volt az egész hadinép és az egész testőrség. 7 Simí így szidalmazta őt: Gyere csak\, gyere\, te vérengző\, elvetemült ember! 8 Megtorolja rajtad az Úr Saul házának minden kiontott vérét\, aki helyett te király lettél\, és odaadta az Úr a királyságot fiadnak\, Absolonnak. Most te kerültél bajba\, mert vérengző ember vagy! 9 Akkor ezt mondta a királynak Abísaj\, Cerújá fia: Hogy meri ócsárolni az én uramat\, királyomat ez a döglött kutya?! Hadd menjek oda\, hogy levágjam a fejét! 10 A király azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez\, Cerújá fiai. Mert ha ócsárol\, és ha az Úr mondta neki\, hogy ócsárolja Dávidot\, akkor ki mondhatná neki: Miért tetted ezt? 11 Majd ezt mondta Dávid Abísajnak és összes emberének: Ha még a fiam is az életemre tör\, aki pedig az én véremből származik\, mennyivel inkább ez a benjámini! Hagyjátok\, hadd ócsároljon\, hiszen az Úr parancsolta neki. 12 Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az Úr\, és javamra fordítaná azt\, hogy ma ócsároltak engem! 13 Dávid továbbment embereivel az úton\, Simí pedig vele átellenben a hegyoldalon menve egyre ócsárolta\, kövekkel dobálta\, és port szórt feléje. 14 Így jutott el a király és a vele levő hadinép fáradtan a Jordánhoz\, és ott pihenőt tartottak. 15 Absolon és az egész izráeli hadinép megérkezett Jeruzsálembe. Vele volt Ahítófel is. 16 Amikor az arki Húsaj\, Dávid barátja bement Absolonhoz\, ezt mondta Húsaj Absolonnak: Éljen a király! Éljen a király! 17 De Absolon ezt kérdezte Húsajtól: Hát csak ennyire vagy hűséges a barátodhoz? Miért nem mentél el a barátoddal? 18 Húsaj ezt felelte Absolonnak: Azért nem\, mert én azé leszek\, és annál maradok\, akit az Úr és ez a hadinép meg az összes izráeli választott. 19 Másodszor pedig: kinek szolgáljak én\, ha nem az ő fiának? Ahogyan apádat szolgáltam\, ugyanúgy foglak téged is. 20 Absolon ezt mondta Ahítófelnek: Adjatok tanácsot\, hogy mit tegyünk! 21 Ahítófel ezt mondta Absolonnak: Menj be apád másodfeleségeihez\, akiket itthagyott a palota őrzésére. Ha meghallja egész Izráel\, hogy meggyűlöltetted magad apáddal\, annál inkább fölbátorodnak mindazok\, akik veled tartanak. 22 Így hát sátrat vontak fel Absolonnak a háztetőn\, Absolon pedig bement apja másodfeleségeihez egész Izráel szeme láttára. 23 Abban az időben olyannak tartották Ahítófel tanácsát\, amit adott\, mintha Isten szavát kérdezték volna meg. Ilyennek tartotta Ahítófel minden tanácsát Dávid is\, Absolon is. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata\n\n\n\nBarát vagy ellenség? Háborús időszakban minden kérdésessé válik. Absolon lázadása felborított mindent. A vélt ellenség megmutatta barátságát\, külső szemlélőkből pedig ellenség lett. Milyen sokszor változik a mi viszonyulásunk is másokhoz\, mert az érzéseink vezetnek minket. Adja meg nekünk Isten\, hogy meg tudjuk valósítani azt\, amit Jézus kért\, hogy ne csak családtagjainkat és barátainkat\, de még ellenségeinket is tudjuk szeretni! \nRÉ21 378 RÉ 314 \nAdventi dicséret | 387 | Áldott az Isten \n\n\n„Ti pedig Krisztus teste vagytok…”1Kor 12 \n\n\n1 A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném\, testvéreim\, ha tudatlanok lennétek. 2 Tudjátok\, hogy amikor pogányok voltatok\, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. 3 Ezért tudtotokra adom\, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”\, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”\, csakis a Szentlélek által. 4 A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak\, de a Lélek ugyanaz. 5 Különbségek vannak a szolgálatokban is\, de az Úr ugyanaz. 6 És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is\, de Isten\, aki mindezt véghezviszi mindenkiben\, ugyanaz. 7 A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik\, hogy használjon vele. 8 Mert van\, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta\, a másik az ismeret igéjét\, ugyanazon Lélek által. 9 Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet\, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. 10 Van\, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van\, aki lelkek megkülönböztetését\, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. 11 De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja\, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát\, amint akarja. 12 Mert ahogyan a test egy\, bár sok tagja van\, de a test valamennyi tagja\, noha sokan vannak\, mégis egy test\, ugyanúgy a Krisztus is. 13 Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk\, akár zsidók\, akár görögök\, akár rabszolgák\, akár szabadok\, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. 14 Mert a test sem egy tagból áll\, hanem sokból. 15 Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz\, nem vagyok a test része”\, vajon azért nem a test része-e? 16 És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem\, nem vagyok a test része”\, vajon azért nem a test része-e? 17 Ha a test csupa szem\, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás\, hol lenne a szaglás? 18 Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben\, egyenként mindegyiket\, ahogyan akarta. 19 Ha pedig valamennyi egy tag volna\, hol volna a test? 20 Így bár sok tagja van\, mégis egy a test. 21 Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”\, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” 22 Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek\, 23 és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk\, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül\, és amelyek ékesség nélküliek\, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24 a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva\, 25 hogy ne legyen meghasonlás a testben\, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 26 És így ha szenved az egyik tag\, vele együtt szenved valamennyi\, ha dicsőségben részesül az egyik tag\, vele együtt örül valamennyi. 27 Ti pedig Krisztus teste vagytok\, és egyenként annak tagjai. 28 Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban\, másodszor prófétákká\, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket\, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra\, gyámolításra\, vezetésre\, nyelveken szólásra. 29 Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? 30 Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? 31 De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(27) „Ti pedig Krisztus teste vagytok…” (1Kor 12) \nA gyülekezetben mindenki ugyanolyan fontos\, legyen bármi az\, amivel szolgálni tud. Van\, aki Igét hirdet és pásztorol. Mások harangoznak\, vagy épp presbiterként felelősséget vállalnak a vezetésben. Megint mások az énekkarban szolgálnak. Vannak\, akik a templomot takarítják\, vagy a kertjét tartják rendben. Akad\, aki gyakrabban és többet adakozik másoknál. Némelyek Igét olvasnak vagy imádkoznak. Megint mások a gyermekek között végeznek munkát. Sokan bátran beszélnek a hitről\, imádkoznak és másokat vigasztalnak. Vagy nyitják-csukják a templomot\, és köszöntik\, aki belép oda. Megannyi kegyelmi ajándék\, de mind más és más. Mindegyikre szükség van ahhoz\, hogy a gyülekezet\, mint egy emberi test\, jól és harmonikusan működjön. Egy a Lélek\, aki ezekre a szolgálatokra indít. Egy az Isten\, akit ezzel dicsőítünk. És egy a Krisztus\, akinek itt\, a földön mi közösen\, együtt\, a teste vagyunk. Ki mivel magasztalja őt? Te felismerted már\, mivel szolgálhatsz leginkább? Mert nem elég ott lenni és kapni: adni és szolgálni is kell\, aktív részese lenni ennek a testnek. Keressük hát meg\, amit mi tudunk megtenni. Amit más nem\, vagy nem úgy\, ahogy mi. Ismerjük fel\, és tegyük is meg azt\, amivel mi tudunk szolgálni a leginkább!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-154/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241213
DTEND;VALUE=DATE:20241214
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241213T073558Z
LAST-MODIFIED:20241213T073558Z
UID:10607-1734048000-1734134399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Úgy tegyünk-e\, ahogyan ő mondta\, vagy ne?”2Sám 17 \n\n\n1 Azután ezt mondta Ahítófel Absolonnak: Kiválasztok tizenkétezer embert\, elindulok\, és üldözöm Dávidot még ma éjjel. 2 Megtámadom\, amíg fáradt és erőtlen\, megriasztom\, és szétszalad az egész hadinép\, amely vele van. Egyedül a királyt ölöm meg. 3 Az egész hadinépet visszahozom hozzád\, mert az egésznek a visszatérése attól az egy embertől függ\, akit te halálra keresel\, és ez az egész népnek javára lesz. 4 Tetszett ez a beszéd Absolonnak és Izráel véneinek. 5 De Absolon ezt mondta: Hívjátok ide az arki Húsajt is\, hallgassuk meg\, mi mondanivalója van neki. 6 Amikor Húsaj megérkezett Absolonhoz\, így szólt hozzá Absolon: Ahítófel ezt meg ezt mondta. Úgy tegyünk-e\, ahogyan ő mondta\, vagy ne? Mondd meg! 7 Húsaj ezt mondta Absolonnak: Ez egyszer nem jó tanácsot adott Ahítófel. 8 Azt mondta Húsaj: Magad is tudod\, hogy apád és emberei kiváló harcosok\, és olyan elkeseredettek\, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfelül apád harchoz értő ember\, aki nem engedi aludni a hadinépet. 9 Ő maga valamilyen üregben rejtőzködhet\, vagy más helyen. Megtörténhet\, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan\, és ha ennek hallatára azt kezdik beszélni\, hogy vereség érte az Absolonnal tartó népet\, 10 akkor kétségbe fog esni még a legbátrabb harcos is\, akinek olyan a szíve\, mint az oroszláné. Hiszen egész Izráel tudja\, hogy apád kiváló katona\, és csupa bátor ember van vele. 11 Én bizony azt tanácsolom\, hogy inkább gyűjtsd magadhoz egész Izráelt Dántól Beérsebáig\, hogy annyian legyenek\, mint tengerparton a homok\, és te magad menj velük. 12 Akkor aztán rátámadunk ott\, ahol megtaláljuk. Úgy törünk majd rá\, ahogy a harmat hull a földre\, és nem marad meg sem ő\, sem a vele levő emberek közül senki. 13 Ha pedig valamelyik városba húzódna vissza\, akkor egész Izráel köteleket húz majd a város köré\, és lerántjuk azt a völgybe\, hogy még egy kavics se marad meg ott! 14 Erre azt mondta Absolon és az összes izráeli: Jobb az arki Húsaj tanácsa Ahítófel tanácsánál! Mert az Úr úgy rendelte\, hogy meghiúsuljon Ahítófel jó tanácsa\, és így az Úr Absolon vesztét okozza. 15 Húsaj pedig elmondta Cádók és Ebjátár papoknak: Ilyen tanácsot adott Ahítófel Absolonnak és Izráel véneinek\, én viszont ezt meg ezt tanácsoltam. 16 Most tehát sietve küldjetek jelentést Dávidnak: Ne töltsd ma az éjszakát a puszta felé vezető gázlóknál\, hanem azonnal kelj át\, különben elpusztul a király és az egész vele levő hadinép. 17 Jónátán és Ahímaac a Rógél-forrásnál álldogáltak. Oda járt egy szolgálóleány\, az hordta nekik a híreket\, ők pedig elmentek\, és hírt vittek Dávid királynak. A városba ugyanis nem mertek bemenni\, hogy meg ne lássák őket. 18 Mégis meglátta őket egy szolga\, és hírül adta Absolonnak. Ezért mindketten gyorsan elindultak\, és bementek egy bahúrími ember házába. Ennek az udvarában volt egy kút\, oda ereszkedtek le. 19 A felesége pedig fogott egy terítőt\, letakarta vele a kút száját\, és gabonát öntött rá\, úgyhogy semmit sem lehetett észrevenni. 20 Amikor megérkeztek az asszonyhoz Absolon szolgái\, és megkérdezték\, hogy hol van Ahímaac és Jónátán\, az asszony így felelt nekik: Továbbmentek innen a vízhez. És keresték őket\, de mivel nem találták\, visszatértek Jeruzsálembe. 21 Miután eltávoztak\, ezek kijöttek a kútból\, elmentek\, és megvitték a hírt Dávid királynak. Ezt mondták Dávidnak: Induljatok\, keljetek át gyorsan a vízen\, mert veszedelmes tanácsot adott Ahítófel! 22 Elindult azért Dávid a vele levő egész hadinéppel együtt\, és átkeltek a Jordánon. Virradatra senki sem maradt\, aki ne kelt volna át a Jordánon. 23 Amikor látta Ahítófel\, hogy nem az ő tanácsát követik\, fölnyergelte a szamarát\, elindult\, és hazament a városába. Végrendelkezett háza népéről\, azután felakasztotta magát. Így halt meg\, és eltemették apja sírjába. 24 Dávid már Mahanajimba érkezett\, amikor Absolon az összes izráelivel együtt átkelt a Jordánon. 25 Absolon Jóáb helyett Amászát állította a hadsereg élére. Amászá egy Jitrá nevű izráeli ember fia volt\, aki Abígallal\, Náhás leányával hált; Abígal Cerújának\, Jóáb anyjának a nővére volt. 26 Izráel és Absolon Gileád földjén ütött tábort. 27 Amikor Dávid Mahanajimba érkezett\, az ammóni Rabbából való Sóbí\, Náhás fia\, a Lódebárból való Mákír\, Ammíél fia és a gileádi Rógelímből való Barzillaj 28 takarókat\, tálakat és cserépedényeket\, búzát\, árpát\, lisztet és pörkölt gabonát\, babot meg pörkölt lencsét\, 29 továbbá mézet\, vajat\, juhtúrót és tehénsajtot vittek enni Dávidnak és a vele levő hadinépnek\, mert ezt gondolták: Éhes\, fáradt és szomjas lehet a hadinép a pusztában. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata\n\n\n\nMit tegyünk? Kinek a tanácsára hallgassunk? Milyen sokszor felmerül ez életünk során. Mennyire nehéz meglátni a leginkább megfelelő utat. Absolon mindent ugyanúgy tett\, mint eddig. Embereket kérdezett meg\, és rájuk hallgatott. Nem érdekelte Isten véleménye. Nem érdekelte Isten terve. Mi\, amikor döntéseinket meghozzuk\, akkor megkérdezzük-e\, hogy mi Isten akarata? \nRÉ21 379 RÉ 296 \nAdventi dicséret | 393 | Dicséretet mond nyelve mindennek \n\n\n„A szeretet soha el nem múlik.”1Kor 13 \n\n\n1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is\, szeretet pedig nincs bennem\, olyanná lettem\, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. 2 És ha prófétálni is tudok\, ha minden titkot ismerek is\, és minden bölcsességnek birtokában vagyok\, és ha teljes hitem van is\, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el\, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3 És ha szétosztom az egész vagyonomat\, és testem tűzhalálra szánom\, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4 A szeretet türelmes\, jóságos; a szeretet nem irigykedik\, a szeretet nem kérkedik\, nem fuvalkodik fel. 5 Nem viselkedik bántóan\, nem keresi a maga hasznát\, nem gerjed haragra\, nem rója fel a rosszat. 6 Nem örül a hamisságnak\, de együtt örül az igazsággal. 7 Mindent elfedez\, mindent hisz\, mindent remél\, mindent eltűr. 8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9 Mert töredékes az ismeretünk\, és töredékes a prófétálásunk. 10 Amikor pedig eljön a tökéletes\, eltöröltetik a töredékes. 11 Amikor gyermek voltam\, úgy szóltam\, mint gyermek\, úgy gondolkodtam\, mint gyermek\, úgy értettem\, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem\, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12 Mert most tükör által homályosan látunk\, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem\, akkor pedig úgy fogok ismerni\, ahogyan engem is megismert Isten. 13 Most azért megmarad a hit\, a remény\, a szeretet\, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(8) „A szeretet soha el nem múlik.” (1Kor 13) \nKi tud így szeretni\, ahogy azt Pál itt leírja? Lehet ilyen önzetlenül\, tisztán másokért élni? Isten így szeretett és így szeret minket. De mi\, emberek\, tudjuk-e így szeretni egymást? Ha időnként sikerül is megközelíteni a szeretetnek ezeket a csúcsait\, lehetetlen egy életen át\, mindig és mindenkihez így viszonyulni. Mégsem érhetjük be ennél kevesebbel. Ha elérhetetlen is a cél\, erre kell törekednünk. Ismerjük a mondást: aki nem a csillagokra tör\, nem érheti el a hegyek csúcsait. Aki nem a tökéletes és tiszta szeretetet célozza meg\, nem tudja megélni azt\, amire valóban képes. A szeretetnek ez a leírása tehát önzetlenebb\, kitartóbb\, több áldozatra kész életre buzdít. És ki mondhatná el magáról\, hogy erre a buzdításra ne lenne szüksége? Ám ha belátjuk\, milyen messze van a mi szeretetünk az isteni mintától\, megértőbben tudunk tekinteni másokra is. Türelemmel és megbocsájtással tudjuk elfogadni mások őszinte\, de töredékes\, megalkuvó\, az áldozattól ódzkodó szeretetét. Ahogy az Atya fogadja tőlünk a miénket. Az Ige\, a Lélek és a gyülekezet ebben a segítségünkre van. Bízhatunk benne\, hiszen ő úgy szeret\, ahogy itt Pál leírta. Ő megbocsájt újra és újra azoknak\, akik őszinte szívvel erre kérik őt.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-155/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241215
DTEND;VALUE=DATE:20241216
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241215T111453Z
LAST-MODIFIED:20241215T111453Z
UID:10615-1734220800-1734307199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Hiszen te azokat szereted\, akik gyűlölnek\, és azokat gyűlölöd\, akik szeretnek”2Sám 19 \n\n\n1 A király megrendült\, és sírva ment föl a kapu fölötti helyiségbe. Miközben ment\, ezt mondogatta: Fiam\, Absolon! Fiam\, fiam\, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted\, fiam\, fiam\, Absolon! 2 Jóábnak azonban jelentették\, hogy a király sírva gyászolja Absolont. 3 Gyászra fordult ezért a győzelem azon a napon az egész nép számára\, mert meghallotta a nép\, hogy bánkódik a király a fia miatt. 4 Úgy lopakodott be a hadinép aznap a városba\, ahogyan a szégyent vallott hadinép szokott belopakodni\, ha a csatában megfutamodott. 5 A király pedig betakarta az arcát\, és hangosan jajgatott a király: Fiam\, Absolon\, fiam\, fiam\, Absolon! 6 Akkor Jóáb bement a királyhoz a házba\, és ezt mondta: Megszégyenítetted ma minden emberedet\, pedig ők megmentették az életedet\, fiaidnak és leányaidnak az életét\, feleségeidnek és másodfeleségeidnek az életét. 7 Hiszen te azokat szereted\, akik gyűlölnek\, és azokat gyűlölöd\, akik szeretnek. Ma kimutattad\, hogy neked nem számítanak vezéreid és embereid! Bizony most már tudom\, hogy jobban szeretnéd\, ha mi mindnyájan meghaltunk volna ma\, csak Absolon élne. 8 De most már kelj föl\, menj ki\, és beszélj szolgáidhoz szívhez szólóan\, mert az Úrra esküszöm\, hogy ha nem jössz ki\, éjjelre már egy ember sem marad melletted! Ez pedig rosszabb lesz neked minden bajnál\, ami ifjúságodtól fogva mostanáig ért téged. 9 Erre fölkelt a király\, és leült a kapuban. Az egész hadinépnek pedig kihirdették\, hogy a király a kapuban ül\, és az egész hadinép a király elé járult. Izráel tehát menekült\, ki-ki a maga otthonába. 10 És civakodás kezdődött Izráel népének törzsei között\, és ezt mondták: A király mentett meg bennünket ellenségeink kezéből. Ő szabadított meg bennünket a filiszteusok kezéből is\, és most el kellett menekülnie az országból Absolon miatt. 11 De Absolon\, akit mi fölkentünk\, meghalt a harcban. Mire vártok hát\, miért nem hozzuk vissza a királyt? 12 Dávid király pedig ezt az üzenetet küldte Cádók és Ebjátár papoknak: Így beszéljetek Júda véneihez: Miért akartok utolsók lenni a király hazahozásában? Eljutott ugyanis a királyi udvarba annak a híre\, amiről egész Izráel beszél. 13 Ti az én testvéreim vagytok\, az én húsom és vérem. Miért akartok utolsók lenni a király visszahozásában? 14 Mondjátok meg Amászának: Te az én húsom és vérem vagy. Úgy segítsen meg engem az Isten most és ezután is\, hogy te leszel Jóáb helyett a hadseregparancsnokom egész életedben. 15 Így nyerte meg egy emberként minden júdai szívét\, úgyhogy üzenetet küldtek a királynak: Térj vissza minden embereddel együtt! 16 Visszaindult tehát a király\, és elérkezett a Jordánhoz. A júdaiak pedig Gilgálba érkeztek\, hogy elébe menjenek a királynak\, és segítsenek a királynak átkelni a Jordánon. 17 A benjámini Simí\, Gérá fia is sietve elment Bahúrímból a júdaiakkal együtt Dávid király elé. 18 Ezer benjámini ember volt vele\, továbbá Cíbá\, Saul házának a szolgája\, tizenöt fiával és húsz szolgájával együtt. Még a király előtt odaértek a Jordánhoz\, 19 átkeltek a gázlón\, hogy áthozzák a király háza népét\, és megtegyék\, amit csak jónak lát. Simí\, Gérá fia pedig leborult a király előtt\, amikor átkelt a Jordánon. 20 Ezt mondta a királynak: Ne rója fel bűnül az én uram\, és ne emlékezz arra\, hogy milyen bűnt követett el a te szolgád akkor\, amikor eltávozott az én uram\, királyom Jeruzsálemből! Ne vegye azt szívére a király! 21 Tudja a te szolgád\, hogy vétkezett\, de látod\, én jöttem ma elsőnek József egész házából\, hogy elébe menjek az én uramnak\, királyomnak! 22 De megszólalt Abísaj\, Cerújá fia\, és ezt mondta: Hát nem kell Simínek meghalnia azért\, hogy szidalmazta az Úr fölkentjét? 23 Dávid azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez\, Cerújá fiai! Még kísértésbe visztek ma engem! Miért kellene ma bárkinek is meghalnia Izráelben? Hiszen tudom én\, hogy ma lettem ismét Izráel királya! 24 Simínek pedig ezt mondta a király: Nem kell meghalnod! Meg is esküdött neki a király. 25 Mefíbóset\, Saul fia is elment a király elé. Nem gondozta a lábát\, nem gondozta a szakállát\, és nem mosatta a ruháját attól fogva\, hogy a király elment\, egészen addig\, amíg békességben meg nem érkezett. 26 Amikor aztán Jeruzsálemben a király elé érkezett\, megkérdezte tőle a király: Miért nem jöttél velem\, Mefíbóset? 27 Ő így felelt: Uram\, királyom\, becsapott engem a szolgám. Mert én\, a te szolgád\, ezt mondtam: Fölnyergeltetek egy szamarat\, felülök rá\, és úgy megyek a királlyal\, mert béna a te szolgád. 28 Ő azonban rágalmazta szolgádat az én uram\, királyom előtt. De az én uram\, királyom olyan\, mint az Isten angyala. Tégy azért úgy\, ahogyan jónak látod! 29 Mert apám egész háza népe nem várhatott mást az én uramtól\, királyomtól\, mint halált\, te mégis azok közé ültetted szolgádat\, akik asztalodnál esznek. Mi jogom volna tehát\, hogy még panaszkodjam a királynak? 30 Akkor ezt mondta neki a király: Nem is kell többet mondanod! Kijelentem\, hogy te és Cíbá osztozni fogtok a mezőn! 31 Mefíbóset ezt felelte a királynak: Akár az egészet is elveheti\, csakhogy az én uram\, királyom békességben hazajött! 32 A gileádi Barzillaj is elment Rógelímből\, hogy átkeljen a királlyal a Jordánon\, és elbúcsúzzék tőle a Jordánnál. 33 Barzillaj nagyon öreg volt már\, nyolcvanesztendős. Ő tartotta el a királyt\, amikor az Mahanajimban lakott; ugyanis igen tehetős ember volt. 34 A király ezt mondta Barzillajnak: Jöjj át velem\, és én majd eltartalak Jeruzsálemben. 35 De Barzillaj ezt felelte a királynak: Ugyan\, mennyi van még hátra az én életemből? Nem érdemes már nekem fölmenni a királlyal Jeruzsálembe! 36 Most nyolcvanesztendős vagyok\, nem tudok már különbséget tenni jó és rossz között\, nem érzi szolgád annak az ízét\, amit eszik és iszik\, és nem gyönyörködöm az énekesek és énekesnők hangjában. Csak terhedre lenne a te szolgád\, uram\, királyom! 37 Éppen csak átkel a te szolgád a Jordánon a királlyal. Miért akar engem a király ennyire megjutalmazni? 38 Engedd vissza a te szolgádat\, hadd haljak meg az én városomban\, ahol apám és anyám sírja van! De itt a fiam\, Kimhám\, a te szolgád. Keljen át ő veled\, uram\, királyom\, és vele bánj jóindulattal. 39 A király ezt mondta: Velem jöhet Kimhám\, és majd úgy bánok vele\, ahogyan szeretnéd. Mindent megteszek a kedvedért\, amit csak kívánsz tőlem. 40 Azután átkelt a Jordánon az egész nép\, és a király is átkelt. Akkor a király megcsókolta és megáldotta Barzillajt\, ő pedig visszatért lakóhelyére. 41 Így kelt át a király Gilgálba\, és Kimhám is átkelt vele együtt. Júda egész népe és Izráel népének a fele segített átkelni a királynak. 42 De azután odament a királyhoz az összes izráeli\, és ezt mondták a királynak: Miért loptak el téged júdai testvéreink\, akik segítettek átkelni a Jordánon a királynak és háza népének meg a Dáviddal levő többi embernek? 43 A júdaiak így válaszoltak az izráelieknek: Azért\, mert a király hozzánk áll közelebb. Miért kell ezért haragudnotok? Talán megettük a királyt? Vagy volt valami hasznunk belőle? 44 De az izráeliek ezt mondták a júdaiaknak: Tízszer akkora jogunk van nekünk a királyhoz\, Dávidhoz\, mint nektek! Miért becsültetek le bennünket? Nem mi mondtuk először\, hogy hozzuk vissza a királyt? De a júdaiak szava erősebb volt az izráeliek szavánál. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Hiszen te azokat szereted\, akik gyűlölnek\, és azokat gyűlölöd\, akik szeretnek” (7). A mondat első fele egészen jézusi. Még a gyűlölnivaló embert is sajnálom\, fáj a tragédiája\, ahogyan sokunknak „gyász” egy-egy bűnben elesett rokon\, barát tönkrement életét látni\, még akkor is\, ha sok sebet ejtett rajtunk. Jóáb felnyitja a király szemét azokra\, akik hűségesen mellette álltak mindvégig\, s talán eddig megbecsülésben sem volt részük. Lázadtunk szülők ellen\, őszinte barátot hagytunk el\, testvért a gyülekezetből\, pedig ők hordoztak kitartóan imádságaikban válságaink idején. \nRÉ21 126 RÉ 126 • IÉ Róm 15\,4–13 • Zsolt 126 \nAdventi himnusz | 373 | Csillagoknak teremtője \nHeti zsoltárének | 13 | Meddig felejtesz el\, Uram \n\n\n„A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak.”1Kor 14\,26–40 \n\n\n26 Mi következik mindezekből\, testvéreim? Amikor összejöttök\, kinek-kinek van zsoltára\, tanítása\, kinyilatkoztatása\, nyelveken szólása\, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! 27 Ha nyelveken szól is valaki\, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak\, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! 28 Ha pedig nincs magyarázó\, hallgasson a gyülekezetben\, csak önmagához szóljon és Istenhez! 29 A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak\, a többiek pedig ítéljék meg! 30 De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást\, az előző hallgasson el! 31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok\, hogy mindenki tanuljon\, és mindenki bátorítást kapjon. 32 A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. 33 Mert Isten nem a zűrzavarnak\, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik\, 34 az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben\, mert nincs megengedve nekik\, hogy beszéljenek\, hanem engedelmeskedjenek\, ahogyan a törvény is mondja. 35 Ha pedig meg akarnak tudni valamit\, otthon kérdezzék meg a férjüket\, mert szégyen az asszonyra\, ha a gyülekezetben beszél. 36 Vajon tőletek indult ki az Isten igéje\, vagy egyedül hozzátok jutott el? 37 Ha valaki azt tartja magáról\, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember\, tudja meg\, hogy amit nektek írok\, az az Úr parancsolata. 38 És ha valaki ezt nem ismeri el\, ne ismertessék el. 39 Ezért\, testvéreim\, törekedjetek a prófétálásra\, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! 40 Azonban minden illendően és rendben történjék! \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(32) „A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak.” (1Kor 14\,26–40) \nKorinthusban a prófétálás körül is rendetlenség uralkodott. A próféták ugyan értelmes szavakkal tolmácsolták Isten üzenetét\, ám egymás szavába vágva\, egymást túlharsogva olyan lármát csaptak\, hogy végül egyiküket sem lehetett érteni. Pál apostol itt is azt írja elő\, hogy „minden illendően és rendben történjék” (40): egymás után szólaljanak meg\, türelmesen kivárva a maguk sorát. Akik nem ezt tették\, nyilván arra hivatkoztak\, hogy a Szentlélek kényszeríti őket ott és akkor a megszólalásra. Pál azonban józanul szól erről is\, a maga tapasztalatából. A Lélek alárendeli magát a prófétának\, azaz nem kapcsolja ki a tudatukat\, és nem fosztja meg őket a saját akarattól. Nem hivatkozhat hát senki sem a Szentlélekre\, ha ellentétes a hittel és a józan ésszel\, amit mondani akar\, vagy ha a felszólalásával zűrzavart okoz. A mi lelkészeink vajon próféták? Igen\, hiszen a prédikációban is Isten Igéje szól hozzánk\, ahogy hajdanán a próféták által. Készülésüket a Szentlélek segíti\, ám úgy\, hogy nekik is alárendeli magát. Nagy hát a felelősségük\, hogy Isten Igéje vasárnapról vasárnapra tisztán szólaljon meg\, és hogy abból mindenki tanuljon és bátorítást kapjon (31). Imádkozzunk értük!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-156/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241217
DTEND;VALUE=DATE:20241218
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241217T082710Z
LAST-MODIFIED:20241217T082710Z
UID:10623-1734393600-1734479999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Fogott egy zsákruhát\, készített belőle magának a kősziklán egy sátrat az aratás kezdetén\, és ott maradt mellettük…”2Sám 21 \n\n\n1 Dávid idejében egyszer éhínség volt három egymás utáni évben. Amikor Dávid kérdést intézett az Úrhoz\, ezt mondta neki az Úr: Saul és vérengző háza népe miatt van ez\, mivel megölette a gibeóniakat. 2 Hívatta tehát a király a gibeóniakat\, és beszélt velük. A gibeóniak ugyanis nem Izráel fiai közül valók voltak\, hanem az emóriak maradékai\, akikkel esküvel kötöttek szövetséget Izráel fiai. Saul azonban a kiirtásukra törekedett Izráel és Júda iránti buzgalmában. 3 Dávid ezt kérdezte a gibeóniaktól: Mit tegyek értetek\, és mivel engeszteljelek ki\, hogy áldjátok az Úr örökségét? 4 A gibeóniak így feleltek neki: Nem követelünk mi Saultól és a háza népétől sem ezüstöt\, sem aranyat\, és nem kívánhatjuk\, hogy megöljenek valakit Izráelben. De Dávid megkérdezte: Mit gondoltok mégis\, mit tegyek értetek? 5 Ők ezt felelték a királynak: Annak az embernek\, aki ki akart irtani\, és meg akart semmisíteni bennünket\, hogy sehol se maradhassunk meg Izráel területén\, 6 annak a fiai közül adjanak ki nekünk hét férfit\, hogy fölakasszuk őket az Úr előtt\, az Úr választottjának\, Saulnak Gibeájában. A király így felelt: Kiadom őket. 7 A király azonban megkímélte Mefíbósetet\, Saul fiának\, Jónátánnak a fiát\, mert esküvel kötött szövetséget az Úr előtt Dávid és Jónátán\, Saul fia. 8 Viszont elfogatta a király Ricpának\, Ajjá leányának a két fiát\, akiket az Saulnak szült\, Armónít és Mefíbósetet; továbbá Míkalnak\, Saul leányának az öt fiát\, akiket ő Adríélnek\, a mehólái Barzillaj fiának szült. 9 Ezeket a gibeóniak kezébe adta\, akik fölakasztották őket a hegyen az Úr előtt. Így estek áldozatul egyszerre heten. Az aratás első napjaiban kellett meghalniuk\, az árpaaratás kezdetén. 10 Ricpá\, Ajjá leánya azonban fogott egy zsákruhát\, készített belőle magának a kősziklán egy sátrat az aratás kezdetén\, és ott maradt mellettük\, amíg az őszi esők el nem kezdték áztatni őket. Nem engedte\, hogy hozzájuk férjenek nappal az égi madarak\, éjjel pedig a mezei vadak. 11 Dávidnak azonban jelentették\, hogy mit tett Ricpá\, Ajjá leánya\, Saul másodfelesége. 12 Akkor Dávid elment\, és elhozatta Saulnak és fiának\, Jónátánnak a csontjait Jábés-Gileád polgáraitól; ők ugyanis ellopták azokat Bét-Seán teréről\, ahol fölakasztották őket a filiszteusok\, miután megverték Sault a Gilbóa-hegyen. 13 Elhozták tehát onnan Saulnak és fiának\, Jónátánnak a csontjait\, és összeszedték azoknak a csontjait is\, akiket most akasztottak föl. 14 Azután eltemették Saulnak és fiának\, Jónátánnak a csontjait Benjámin földjén\, Célában\, apjának\, Kísnek a sírjába. Mindent megtettek\, amit a király parancsolt. Ezután megkönyörült Isten az országon. 15 Újból harc tört ki a filiszteusok és Izráel között. Dávid is elment embereivel együtt\, és megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt. 16 Akkor Jisbí-Benób\, a refáiak leszármazottja\, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből készült\, és vadonatúj fölszerelése volt\, azt gondolta\, hogy leteríti Dávidot. 17 Segítségére sietett azonban Abísaj\, Cerújá fia\, aki leterítette és megölte a filiszteust. Akkor ilyen esküt tettek Dávidnak a hívei: Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe\, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét. 18 Majd újabb ütközetre került sor a filiszteusokkal Góbnál. Akkor vágta le a húsái Szibbekaj a refáiak leszármazottai közül való Szafot. 19 Ezután újabb ütközetre került sor a filiszteusokkal Góbnál\, és Elhánán\, a betlehemi Jaré-Óregím fia levágta a gáti Góliátot\, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt\, mint a szövőszék tartófája. 20 Gátnál is sor került egy ütközetre. Volt ott egy nagy termetű férfi\, akinek a kezén is meg a lábán is hat-hat ujja volt\, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt. 21 Ez gyalázta Izráelt\, de levágta őt Jónátán\, Dávid bátyjának\, Sammának a fia. 22 Ez a négy ember a gáti refáiak leszármazottja volt\, és Dávidnak vagy embereinek a keze által estek el. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Fogott egy zsákruhát\, készített belőle magának a kősziklán egy sátrat az aratás kezdetén\, és ott maradt mellettük…” (10). Talán az egyetlen elfogadható tett ebben a fejezetben. A bűn bűnt szül\, életeket követel nem nézve\, hogy azok vétkesek vagy ártatlanok. Már csak újabb áldozatok árán lehet rendbe tenni a dolgokat. Ugye ismerős? Istennek muszáj ennyire ragaszkodnia az esküvel kötött szövetség betartásához? De mi lenne\, ha még ő is veszni hagyná az igazságot? \nRÉ21 384 RÉ 308 \nZakariás hálaéneke | 382 | Áldott Izráelnek \n\n\n„Ha van földi test\, van lelki test is.”1Kor 15\,35–58 \n\n\n35 De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? 36 Esztelen! Amit elvetsz\, nem kel életre\, míg előbb meg nem hal\, 37 és amikor vetsz\, nem a leendő testet veted el\, hanem csak a magot\, talán búzáét vagy valami másét. 38 De Isten olyan testet ad annak\, amilyet elhatározott\, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet. 39 Nem minden test egyforma\, hanem más az embereké\, más az állatoké\, más a madaraké\, és más a halaké. 40 Vannak mennyei testek\, és vannak földi testek\, de más a mennyeiek fényessége\, és más a földieké. 41 Más a nap fényessége\, más a hold fényessége\, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. 42 Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban\, feltámasztatik romolhatatlanságban; 43 elvettetik gyalázatban\, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben\, feltámasztatik erőben. 44 Elvettetik földi test\, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test\, van lelki test is. 45 Így is van megírva: „Az első ember\, Ádám\, élőlénnyé lett”\, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké. 46 De nem a lelki az első\, hanem a földi\, azután a lelki. 47 Az első ember a föld porából való\, a második ember mennyből való. 48 Amilyen a földből való\, olyanok a földiek is\, és amilyen a mennyből való\, olyanok a mennyeiek is. 49 És amint viseltük a földinek a képét\, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. 50 Azt mondom\, testvéreim\, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát\, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51 Íme\, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni\, de mindnyájan el fogunk változni. 52 Hirtelen egy szempillantás alatt\, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona\, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban\, mi pedig elváltozunk. 53 Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie\, és e halandónak halhatatlanságba. 54 Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik\, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik\, akkor teljesül be\, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! 55 Halál\, hol a te diadalod? Halál\, hol a te fullánkod?” 56 A halál fullánkja a bűn\, a bűn ereje pedig a törvény. 57 De hála legyen Istennek\, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! 58 Ezért\, szeretett testvéreim\, legyetek szilárdak\, rendíthetetlenek\, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában\, hiszen tudjátok\, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(44b) „Ha van földi test\, van lelki test is.” (1Kor 15\,35–58) \nHogyan fog megtörténni a feltámadás? Milyen lesz a testünk? Mint a mostani\, amely enni kér\, és fájdalmat érez\, vagy tökéletesebb? És hány éves lesz akkor majd a testünk? Annyi idős\, ahogyan meghalunk\, vagy amennyi a legszebb éveinkben? És hol fér el majd annyi ember? Ezen a földön? Vagy egy másik dimenzióban? Ezekre a kérdésekre nem tudunk felelni\, hiszen a Biblia sem ad eligazítást. Annyit tudunk\, hogy feltámadása után Jézus hol felismerhető volt\, hol nem\, teste pedig át tudott hatolni a falakon\, és Jézus szerint a feltámadás után olyanok leszünk\, mint az angyalok (Mt 22\,30). Pál apostol sem kínál itt részletes leírást\, csak azt hangsúlyozza\, hogy az a test egészen más lesz\, mint a mostani: dicsőséges\, halhatatlan\, romolhatatlan\, lelki és mennyei\, amelyet már nem gyötör a bűn és az erőtlenség. S ahogy a kisarjadt növények külseje egészen más\, mint az elvetett magé\, úgy lesz a feltámadás után az új testünk is teljesen más\, mint ez a mostani. Én hiszem\, hogy így lesz. Hiszem és remélem\, mivel tudom\, hogy a földi élet mellett most is van egy másik\, mennyei világ. És amit nem tudok\, azt hittel remélem. Rábízom magamat ebben is Krisztusra\, akinek a szava az út\, az örök élet és a színtiszta igazság (Jn 14\,6).
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-157/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241218
DTEND;VALUE=DATE:20241219
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241218T080519Z
LAST-MODIFIED:20241218T080519Z
UID:10626-1734480000-1734566399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„A tisztához tiszta vagy\, de a hamisnak ellene állsz”2Sám 22 \n\n\n1 Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az Úrnak\, amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből. 2 Így mondta: Az Úr az én kőszálam\, váram és megmentőm\, 3 Istenem\, kősziklám\, nála keresek oltalmat. Pajzsom\, hatalmas szabadítóm és fellegváram\, menedékem és szabadítóm\, megszabadítasz az erőszaktól. 4 Az Úrhoz kiáltok\, aki dicséretre méltó\, és megszabadulok ellenségeimtől. 5 Mert körülvettek a halál örvényei\, pusztító áradat rettent engem. 6 A sír kötelei fonódtak körém\, a halál csapdái meredtek rám. 7 Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam\, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában\, kiáltásom fülébe jutott. 8 Megrendült és rengett a föld\, az egek alapjai megremegtek\, megrendültek\, mert haragra gyúlt. 9 Füst jött ki orrából\, szájából emésztő tűz\, parázs izzott benne. 10 Lehajlította az eget\, és leszállt\, homály volt lába alatt. 11 Kerúbon ülve repült\, szelek szárnyán jelent meg. 12 Sötétségből vont sátrat magának\, víztömegből\, gomolygó fellegekből. 13 Fényözön jár előtte\, parázsló tűz izzik. 14 Dörög az Úr az égben\, mennydörög a Felséges. 15 Kilőtte nyilait és szétszórta\, kiröpítette villámait. 16 Láthatóvá vált a tengerfenék\, föltárultak a világ alapjai az Úr dorgálásától\, haragos szelének fúvásától. 17 Lenyúlt a magasból\, és fölvett\, a nagy vizekből kihúzott engem. 18 Megmentett engem ellenségem hatalmából\, gyűlölőimtől\, bár erősebbek voltak nálam. 19 Rám törhetnek a veszedelem napján\, de az Úr az én támaszom. 20 Tágas térre vitt ki engem\, megmentett\, mert gyönyörködik bennem. 21 Igazságom szerint bánt velem az Úr\, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22 Hiszen vigyáztam az Úr útjára\, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. 23 Minden törvényére ügyeltem\, rendelkezéseitől nem tértem el. 24 Feddhetetlen voltam előtte\, és őrizkedtem a bűntől. 25 Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr\, tisztaságom szerint\, amit jól lát. 26 A hűségeshez hűséges vagy\, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27 A tisztához tiszta vagy\, de a hamisnak ellenállsz. 28 Az elesett népet megsegíted\, de ha kevély embert látsz\, azt megalázod. 29 Te vagy\, Uram\, a mécsesem\, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe. 30 Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít\, a kőfalon is átugrom. 31 Isten útja tökéletes\, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak\, akik hozzá menekülnek. 32 Van-e Isten az Úron kívül\, és van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33 Isten az én erős menedékem\, ő vezeti útján a feddhetetlent. 34 Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi\, magaslatokra állít engem. 35 Ő tanítja kezemet a harcra\, karjaim ércíjat feszítenek. 36 Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem\, és sokszor meghallgattál engem. 37 Biztossá teszed lépteimet\, nem inognak bokáim. 38 Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet\, nem térek vissza\, míg nem végzek velük. 39 Végeztem velük\, szétzúztam őket. Nem kelnek föl többé\, lábaim elé hanyatlottak. 40 Felruháztál erővel a harcra\, térdre kényszerítetted támadóimat. 41 Megfutamítottad ellenségeimet\, gyűlölőimet elpusztíthattam. 42 Széjjelnéznek\, de nincs szabadító\, az Úrra néznek\, de ő nem válaszol. 43 Összezúzom őket\, mint a föld porát\, összetiprom\, széttaposom\, mint az utca sarát. 44 Megmentettél lázadó népemtől\, megőrzöl\, népek fejévé teszel\, oly nép szolgál nekem\, melyhez nem volt közöm. 45 Idegenek hízelegnek nekem\, engedelmesen hallgatnak rám\, 46 mert elepednek az idegenek\, reszketve bújnak elő rejtekükből. 47 Él az Úr\, áldott az én kősziklám\, magasztaltassék Isten\, szabadító kősziklám! 48 Bosszút áll értem az Isten\, és népeket vet alám. 49 Kiszabadítasz ellenségeim közül\, támadóim fölé emelsz\, megmentesz az erőszakosoktól. 50 Ezért magasztallak\, Uram\, a népek között\, zsoltárt éneklek nevednek\, 51 mert nagy győzelmet adtál királyodnak\, hűséges maradtál fölkentedhez\, Dávidhoz és utódaihoz örökké. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\nA sok nyomorúságos történet után\, mint aki levegőhöz jut\, úgy olvassuk Dávid zsoltárimádságát\, jóllehet itt is találkozunk „erőszakos” gondolatokkal. Dávid gyarló\, személyes küzdelmei mellett Isten harcait is megvívta\, ellenségeit térdre kényszerítette (40). A feltételezhetően már idős király összegzi megtapasztalását: „A tisztához tiszta vagy\, de a hamisnak ellene állsz” (27). \nRÉ21 390 RÉ 312 \nAdventi korál | 375 | Jöjj népek Megváltója \n\n\n„Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti…”1Kor 16 \n\n\n1 Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti\, ti is úgy cselekedjetek\, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. 2 A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt\, ami tőle telik\, hogy ne akkor történjék a gyűjtés\, amikor odamegyek. 3 Amikor pedig megérkezem\, azokat\, akiket ti alkalmasnak találtok\, elküldöm ajánlólevéllel\, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe. 4 Ha pedig érdemes lesz\, hogy én is elmenjek\, eljönnek velem együtt. 5 Hozzátok pedig akkor megyek\, ha átutaztam Makedónián. Mert Makedónián átutazom\, 6 de nálatok talán ott is maradok\, vagy át is telelek\, hogy ti indítsatok útnak\, ahova majd megyek. 7 Mert nem most\, átutazóban akarlak meglátogatni titeket\, hanem remélem\, hogy egy ideig ott is maradok nálatok\, ha az Úr megengedi. 8 Efezusban pünkösdig maradok\, 9 mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem\, de az ellenfél is sok. 10 Ha pedig megérkezik Timóteus\, legyen gondotok rá\, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok\, mert az Úr munkáját végzi ő is\, akárcsak én. 11 Senki se nézze le tehát\, hanem indítsátok útnak békességgel\, hogy eljöjjön hozzám\, mert várom őt a testvérekkel együtt. 12 Ami pedig Apollós testvért illeti\, nagyon kértem\, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt\, de semmiképpen sem akart most elmenni. De el fog menni\, mihelyt alkalma lesz rá. 13 Vigyázzatok\, álljatok meg a hitben\, legyetek férfiak\, legyetek erősek! 14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 15 Kérlek titeket\, testvéreim\, mivel tudjátok Sztefanász háza népéről\, hogy ők Akhája zsengéje\, és a szentek szolgálatára szánták magukat: 16 ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek\, és mindazoknak\, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. 17 Örülök Sztefanász\, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének\, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. 18 Mert felüdítették mind az én lelkemet\, mind a tiéteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket! 19 Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. 20 Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal! 21 A köszöntést én írom\, Pál\, a saját kezemmel. 22 Ha valaki nem szereti az Urat\, legyen átkozott! Marana tha! 23 Az Úr Jézus kegyelme veletek! 24 Az én szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(1) „Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti…” (1Kor 16) \nPál apostol a gyülekezeteiben gyűjtést szervezett a Jeruzsálemben élő testvérek javára\, és arra kéri a korinthusiakat\, hogy ebben ők is vegyenek részt. A kezdeményezés egyrészt a szegényebbek megsegítését szolgálta\, másrészt kifejezte\, hogy az adományozók és a megsegítettek vállalják a közösséget egymással. Hiszen már akkor is azt tartották\, hogy aki ad és aki elfogad\, egyaránt a szeretetét és a tiszteletét mutatja ki a másik iránt. A rászorulókról való gondoskodás ma is az egyik szép és fontos feladata az egyháznak\, a gyülekezetnek. A szeretet megnyilvánulása ez\, amire bennünket Krisztus parancsa és a megszentelődött élet kötelez. Egyben pedig a hála kifejezése is mindazért a jóért\, amit a mennyei Atyánktól kaptunk\, legyen az anyagi vagy lelki természetű. Saját gyülekezeteink fenntartásán kívül gondoljunk hát mindig azokra is\, akik elesettek\, akik nélkülöznek. Igyekezzünk erőnkhöz mérten javítani a helyzetükön! Aki pénzt tud adni\, adjon pénzt\, aki önkéntes munkát vállalna\, tegye azt. Hadd érezze és lássa meg mindenki\, hogy jó az Úr\, és hogy az egyház valóban Krisztus teste\, aki által ebben a világban Krisztus indulata és áldó szeretete munkálkodik!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-158/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241219
DTEND;VALUE=DATE:20241220
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241219T074313Z
LAST-MODIFIED:20241219T074313Z
UID:10628-1734566400-1734652799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Minden javam\, minden örömöm őtőle származik”2Sám 23 \n\n\n1 Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Így szól Dávid\, Isai fia\, így szól a magasra emelt férfi\, Jákób Istenének felkentje\, Izráel énekeinek kedveltje: 2 Az Úr lelke beszélt általam\, az ő szava volt nyelvemen. 3 Izráel Istene ezt mondta\, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója\, az istenfélő uralkodó 4 olyan\, mint a fölkelő nap reggeli fénye\, mint a felhőtlen reggel\, melynek sugarától eső után kisarjad a fű a földön. 5 Nem ilyen-e házam Isten színe előtt? Örök szövetségre lépett énvelem\, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam\, minden örömöm őtőle származik. 6 De az elvetemültek mind olyanok\, mint a szélhordta tövis\, melyet nem fognak meg kézzel: 7 aki hozzájuk akar nyúlni\, vasat ragad\, lándzsanyelet; égő tűzzel égeti meg őket\, ahol rájuk talál. 8 Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Bassebet\, egy főtiszt\, aki úgy forgatta a lándzsáját\, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le. 9 Azután Eleázár\, Ahóhí fiának\, Dódónak a fia\, egyike annak a három vitéznek\, akik Dávid mellett voltak\, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak\, 10 de ő ott maradt\, és vágta a filiszteusokat\, míg csak bele nem fáradt\, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá\, de csak fosztogatni. 11 A következő volt Sammá\, a harári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehínél\, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve\, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok elől\, 12 de ő megállt annak a darab földnek a közepén\, megvédte azt\, és megverte a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet. 13 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz\, és aratáskor érkeztek meg az Adullám-barlangba\, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott. 14 Dávid akkor a sziklavárban volt\, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél. 15 Dávid eltikkadt\, és ezt mondta: Ó\, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból\, onnan a kapu mellől! 16 Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron\, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból\, elhozták\, és odavitték Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni\, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak\, 17 és ezt mondta: Az Úr mentsen meg attól\, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez\, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz. 18 Abísaj\, Jóáb testvére\, Cerújá fia volt a harminc vezér parancsnoka. Ő úgy forgatta a lándzsáját\, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a harmincak között. 19 A harmincak között ő volt a legtekintélyesebb\, ezért lett a parancsnokuk; ám az előző háromnak nem ért a nyomába. 20 A Kabceélból való Benájá\, Jójádá fia is kiváló ember volt\, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe\, és megölt egy oroszlánt\, amikor egyszer hó esett. 21 Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert\, bár az egyiptomi kezében lándzsa volt\, ő meg csak bottal ment rá. De kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát\, és a saját lándzsájával ölte meg. 22 Ilyeneket vitt véghez Benájá\, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt\, mint az a három vitéz. 23 Tekintélyes volt a harminc között\, de a háromnak nem ért a nyomába. Dávid a testőrök vezetőjévé tette. 24 Aszáél\, Jóáb testvére is kivált a harminc közül\, akik a következők voltak: Elhánán\, a betlehemi Dódó fia\, 25 a haródi Sammá\, a haródi Elíká\, 26 a peleti Helec\, a tekóai Írá\, Ikkés fia\, 27 az anátóti Abíezer\, a húsái Mebunnaj\, 28 az ahóhi Calmón\, a netófái Mahraj\, 29 a netófái Héleb\, Baaná fia\, a benjámini Gibeából való Ittaj\, Ríbaj fia\, 30 a pirátóni Benájá\, a nahalé-gaasi Hiddaj\, 31 az arbai Abíalbón\, a bahúrími Azmávet\, 32 a saalbóni Eljahbá\, Jónátán\, Jásén fia\, 33 a harári Sammá\, az arári Ahíám\, Sárár fia\, 34 a maakái Elífelet\, Ahaszbaj fia\, a gilói Elíám\, Ahítófel fia\, 35 a karmeli Hecró\, az arbai Paaraj\, 36 a cóbái Jigál\, Nátán fia\, a gádi Bání\, 37 az ammóni Celek meg a beéróti Nahraj\, Jóábnak\, Cerújá fiának a fegyverhordozója\, 38 a jeteri Írá\, a jeteri Gáréb 39 és a hettita Úriás. Összesen tehát harmincheten voltak. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata\n\n\n\n„Minden javam\, minden örömöm őtőle származik” (5). A nagy király utolsó szavait hagyományozza e néhány vers. Megokolja benne gazdagságát\, megbékélt lelkiállapotát\, nem csupán múltjának összegzéseképpen\, hanem mint halni készülő öreg tanácsolja az őt követő nemzedékeket. Üzenet az utókornak\, hogy minden\, ami valamit is ér\, egyedül Istentől jön\, tőle lehet elkérni. \nRÉ21 393 RÉ 307 \nAdventi ének | 389 | Kitárom előtted szívem \n\n\n„…ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk”Zsid 1 \n\n\n1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által\, 2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk\, akit mindennek örökösévé tett\, aki által a világot teremtette. 3 Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása\, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget\, aki miután minket bűneinktől megtisztított\, a mennyei Felség jobbjára ült. 4 Annyival feljebb való az angyaloknál\, amennyivel különb nevet örökölt náluk. 5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te\, ma nemzettelek téged”\, majd pedig: „Atyja leszek\, és ő az én Fiam lesz”? 6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba\, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!” 7 És az angyalokról ezt mondja ugyan: „Angyalait szelekké teszi\, és szolgáit tűz lángjává”\, 8 de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll\, ó\, Isten\, és királyi pálcád az igazság pálcája. 9 Szereted az igazságot\, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten\, a te Istened öröm olajával társaid fölé.” 10 „Te vetettél\, Uram\, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. 11 Azok elpusztulnak\, de te megmaradsz\, és azok mind elavulnak\, mint a ruha\, 12 és összegöngyölíted őket\, mint egy palástot\, és mint a ruha\, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz\, és esztendeid nem fogynak el soha.” 13 Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra\, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem”? 14 Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra\, akik örökölni fogják az üdvösséget. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(2) „…ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk” (Zsid 1) \nAmikor a levél szerzője itt Krisztusról beszél\, mondandóját zsoltáridézetek sokaságával támasztja alá. Micsoda kezdés ez! Krisztus minden teremtménynél nagyobb\, még az angyaloknál is – hiszen ő Isten Fia\, aki öröktől fogva létezik! Ő a mennyei dicsőségét hagyta ott\, amikor ember lett\, majd ebbe a dicsőségbe tért vissza a feltámadása után. Amikor köztünk járt\, tanított\, csodát tett\, majd meghalt és feltámadt értünk\, olyan világosan mutatta fel az Atya akaratát\, hűségét és szeretetét\, mint előtte senki más. Olyan ez a fejezet\, mint egy magasztaló zsoltár: nemcsak tanítani akar\, hanem arra hív\, hogy imádságban mi is dicsőítsük őt\, és vele az Atyát. Manapság inkább Krisztus emberi arcát szokták hangsúlyozni\, hiszen azt szeretnénk\, ha a bajaink és küzdelmeink közepette magunkhoz közel érezhetnénk őt. És jól is tesszük\, hiszen Krisztus\, a bűnt leszámítva\, valóban mindenben hasonló lett hozzánk. Ám jó\, ha néha úgy is emlékezetünkbe idézzük őt\, mint aki dicsőségesen a mennyekben trónol\, és mint aki „hatalmas szavával hordozza a mindenséget” (3). Ő életünk ura\, de egyben a világ kormányzója is. Ő nem hagyja magára az övéit\, és az Atya mennyei tervét – a történelem viharain át – a megszabott cél felé vezeti.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-159/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241219T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20250101T170000
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241127T123454Z
LAST-MODIFIED:20250109T134321Z
UID:10518-1734595200-1735750800@nemmind1.hu
SUMMARY:Decemberi alkalmaink
DESCRIPTION:December 15. advent harmadik vasárnapja\, istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 22. advent negyedik vasárnapja\, istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 24. kedd\, szenteste\, ünnepi istentiszteletet tartunk 16 órától\, \nDecember 25. szerda\, úrvacsorás ünnepi istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 25. szerda\, úrvacsorás ünnepi istentiszteletet tartunk az \nÉlő Forrás Kútja Idősek Othonában 14 órától\, \nDecember 26. csütörtök\, ünnepi istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 29. vasárnap\, istentiszteletet tartunk 10 órától\, \nDecember 31. kedd\, óévi istentiszteletet tartunk 17 órától.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/decemberi-alkalmaink/
CATEGORIES:Esemény
ATTACH;FMTTYPE=image/jpeg:https://nemmind1.hu/wp-content/uploads/2024/11/decemberi-alkalmak-1-scaled.jpg
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241222T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241222T170000
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241222T080201Z
LAST-MODIFIED:20241222T080201Z
UID:10632-1734854400-1734886800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Nem érhet minket ilyen szégyen!” \nMik 2 \n  \n1 Jaj azoknak\, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekhelyükön\, és kora reggel végrehajtják\, mert van hozzá hatalmuk! 2 Megkívánják a mezőket\, és elorozzák\, a házakat is elveszik\, kihasználják az embert és házát\, őt magát és birtokát. 3 Azért ezt mondja az Úr: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen\, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat\, és nem járhattok majd kevélyen\, mert gonosz idő lesz az! 4 Azon a napon példázatot költenek és siratóéneket mondanak rólatok\, amely így szól: Végünk van\, el kell vesznünk! Népem öröksége gazdát cserél! Jaj\, elveszik tőlünk\, és bitorlók közt osztják szét mezeinket! 5 Ezért nem lesz senki\, aki földet mérjen sorsolással az Úr gyülekezetében. 6 Ne prédikáljatok – prédikálják ők –\, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen! 7 Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az Úr türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak\, aki becsületesen él! 8 Ti ellenségként támadtok népemre\, letépitek a ruhát\, a köntöst a gyanútlan járókelőkről\, akik kerülik a háborúskodást. 9 Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból\, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre. 10 Keljetek föl\, menjetek innen\, mert nincs itt hely a számotokra! Elpusztultok a tisztátalanság miatt\, a megsemmisítő pusztulás miatt! 11 Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok – az lenne csak prófétája ennek a népnek! 12 Összeszedem az egész Jákóbot\, összegyűjtöm Izráel maradékát. Összeterelem őket\, mint juhokat a karámba\, mint nyájat az akolba\, tömegestül lesznek ott emberek. 13 Előttük megy\, aki utat tör\, áttörnek\, átmennek a kapun\, és kivonulnak. Előttük megy át királyuk\, élükön maga az Úr. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata \n„Nem érhet minket ilyen szégyen!” (6b) Hamis önhittség\, értelmetlen „vallásosság”. Már az 1. rész elmondta\, hogy „Jákob bűne miatt történik mindez” (1\,5). Az nem szégyen? Az legyen a bűnös\, aki emiatt figyelmezteti Isten népét? „Ne prédikáljatok – prédikálják ők – ne prédikáljatok ilyeneket”! (6) Az nem is bűn\, ha valaki gonoszat cselekszik? Az lenne az „igazán bűnös”\, aki erre rámutat\, aki ezt leleplezi? \n  \nRÉ21 89 RÉ 89 • IÉ Lk 1\,(26–38)39–56 • Zsolt 89 \n  \nÜnnepre hívó korál | 410 | Jöjj\, Isten népe \n  \nHeti zsoltárének | 85 | Nagy kegyes voltál\, Uram\, földeddel \n  \n„…hogy közülünk senki le ne maradjon erről.” \nZsid 4 \n  \n1 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete\, gondosan ügyeljünk arra\, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot\, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige\, mivel nem párosult hittel azokban\, akik hallgatták. 3 Mi\, akik hiszünk\, bemegyünk abba a nyugalomba\, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban\, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta\, 4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.” 5 Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” 6 Mivel tehát még várható\, hogy némelyek bemennek abba\, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot\, nem mentek be engedetlenségük miatt\, 7 egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól\, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma\, ha az ő szavát halljátok\, ne keményítsétek meg a szíveteket!” 8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére\, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. 10 Aki ugyanis bement Isten nyugalmába\, maga is megnyugodott a munkáitól\, mint Isten is a magáétól. 11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba\, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében. 12 Mert Isten igéje élő és ható\, élesebb minden kétélű kardnál\, mélyre hatol\, az elme és a lélek\, az ízületek és a velők szétválásáig\, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. 13 Nincsen olyan teremtmény\, amely rejtve volna előtte\, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. 14 Mivel tehát nagy főpapunk van\, aki áthatolt az egeken\, Jézus\, az Isten Fia\, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. 15 Mert nem olyan főpapunk van\, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken\, hanem olyan\, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben\, de nem vétkezett. 16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához\, hogy irgalmat nyerjünk\, és kegyelmet találjunk\, amikor segítségre van szükségünk. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(1) „…hogy közülünk senki le ne maradjon erről.” (Zsid 4) \n  \nA levél itt Kánaán elfoglalását és az örök üdvösségünket állítja párhuzamba. Ahogy a pusztában vándorló Izráelből a hitetlenek nem mehettek be az ígéret földjére\, az Isten országába sem léphet majd be akárki. Amire ehhez szükségünk van: a hit (3) – de a hitbe a megújult\, az Istennek szentelt élet tisztaságát és a kísértésekkel szemben vívott lankadatlan harcot is bele kell érteni. Tudjuk azonban\, hogy az újjászületett ember sem mentes a kísértésektől\, és Isten Igéjének mérlegén mérve egyetlen ember sem bűntelen. Hogyan üdvözülhetünk akkor? Úgy\, hogy Krisztus\, a tökéletes főpap\, közbenjár értünk az Atyánál! Ő\, aki emberként jött közénk\, ismeri az emberi természetet\, megérti erőtlenségeinket\, mint ahogy kísértéseinket is\, hiszen ő maga is kísértést szenvedett. Őszinte bűnbánattal ismerjük hát be a bűneinket és a mulasztásainkat\, imádságban valljuk meg ezeket az Atya előtt\, és fogadjuk meg\, hogy ezentúl csakis neki élünk\, csakis neki engedelmeskedünk! Erősítsen eközben bennünket az a hit\, hogy Krisztus az Atyánál közbenjár értünk. „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához\, hogy irgalmat nyerjünk\, és kegyelmet találjunk\, amikor segítségre van szükségünk.” (16)
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-160/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241224T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241224T170000
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241224T184930Z
LAST-MODIFIED:20241224T184930Z
UID:10634-1735027200-1735059600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak\, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel\, hadakozást többé nem tanul” \nMik 4 \n  \n1 Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött\, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek. 2 Eljön a sok nép\, és ezt mondják: Jöjjetek\, menjünk föl az Úr hegyére\, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira\, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás\, és az Úr igéje Jeruzsálemből. 3 Igazságot szolgáltat majd valamennyi nép között\, ítéletet hoz a távoli\, erős nemzetek ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak\, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel\, hadakozást többé nem tanul. 4 Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet\, és senki sem háborgatja őket. Maga a Seregek Ura mondta ezt! 5 Ha minden nép a maga istenének nevében jár is\, mi az Úrnak\, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké. 6 Azon a napon – így szól az Úr – összeszedem a sántákat\, összegyűjtöm a szétszórtakat\, akikre veszedelmet hoztam. 7 A sántákból gyűjtök maradékot\, a gyengékből egy erős nemzetet\, és az Úr uralkodik fölöttük a Sion hegyén mostantól fogva örökké. 8 És te\, őrtornya a nyájnak\, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád\, és helyreáll a régi hatalom\, Jeruzsálem királysága. 9 Miért kiáltozol annyira? Talán nincs királyod? Vagy elveszett a tanácsadód\, hogy rád tört a vonaglás\, mint a szülő nőre? 10 Gyötrődj és kínlódj\, Sion leánya\, mint a szülő asszony! Mert el kell hagynod a várost\, a mezőn fogsz tanyázni\, Babilóniába kell menned. Onnan menekülsz majd meg\, ott vált meg téged az Úr ellenségeid kezéből. 11 Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! 12 De ők nem ismerik az Úr gondolatait\, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket\, mint kévéket a szérűre. 13 Indulj és csépelj\, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat\, mint a vas\, patáidat pedig olyanná\, mint az érc. Összezúzod a sok népet\, szerzeményüket az Úrnak áldozod\, vagyonukat az egész föld Urának. 14 Vagdosd magad össze gyászodban\, mert ostromot indítottak ellenünk! Bottal verik arcul Izráel bíráját. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata \n„Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak\, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel\, hadakozást többé nem tanul” (3). E sorok írásakor (2023. március) a „béke korszaka” a jövő reménysége. Szinte szó szerint ugyanerről a „messiási békéről” jövendölt Ézsaiás próféta is (Ézs 1\,4). Higgyük és esedezve kérjük\, hogy a nemzetek felelős vezetőinek „Isten megadja egyszer\, hogy megtérve megismerjék az igazságot\, és felocsúdjanak az ördög csapdájából” (2 Tim 2\,25–26). \n  \nRÉ21 414 RÉ 327 • IÉ 1Tim 3\,16 • Zsolt 96 \n  \nKarácsonyi dicséret | 415 | In dulci iubilo – Hadd zengjen énekszó \n  \n„…megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit…” \nZsid 6 \n  \n1 Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást\, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek\, 2 a mosakodásokról\, a kézrátételekről\, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. 3 Így is fogunk tenni\, ha Isten megengedi. 4 Lehetetlen ugyanis\, hogy akik egyszer megvilágosíttattak\, és megízlelték a mennyei ajándékot\, és részeseivé lettek a Szentléleknek\, 5 akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit\, 6 de elestek\, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát\, és meggyalázzák őt. 7 Mert az a föld\, amely beissza a gyakran ráhulló esőt\, és hasznos növényt terem azoknak\, akik számára művelik\, áldást nyer Istentől; 8 amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem\, az megvetett\, átok vár rá és végül megégetés. 9 Felőletek azonban\, szeretteim\, jobbat gondolunk\, hogy közel vagytok az üdvösséghez\, még ha így beszélünk is. 10 Mert nem igazságtalan az Isten\, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről\, amelyet az ő nevében tanúsítottatok\, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. 11 De kívánjuk\, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig\, amíg a reménység egészen be nem teljesedik\, 12 hogy ne legyetek restek\, hanem kövessétek azokat\, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. 13 Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett\, önmagára esküdött\, mivel nem esküdhetett nagyobbra\, 14 és így szólt: „Bizony\, gazdagon megáldalak\, és nagyon megsokasítalak.” 15 És így\, miután Ábrahám türelemmel várt\, beteljesült az ígéret. 16 Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik\, és minden ellenvetésnek véget vet\, mindent megerősít az eskü. 17 Ezért Isten\, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek\, hogy elhatározása változhatatlan\, esküvel vállalt kezességet. 18 Így ez a két változhatatlan tény\, amelyekben lehetetlen\, hogy Isten hazudjon\, erősen bátorít minket\, akik odamenekültünk\, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. 19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya\, amely behatol a kárpit mögé\, 20 ahova elsőként bement értünk Jézus\, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(5) „…megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit…” (Zsid 6) \n  \nMilyen szépen írja le ez a szakasz mindazt\, amit Krisztus eljövetele hozott el nekünk! „Megvilágosíttattunk”\, azaz átéltük Isten irgalmát\, megéreztük a szeretetét. Megértettük\, mi a szándéka ezzel a világgal\, és azon belül velünk. Küldetésre leltünk és kegyelmi ajándékokra\, és mindez által értelmet nyert az életünk. „Megízleltük a mennyei ajándékot” és „az eljövendő világ erőit”\, azaz elnyertük az örök életet\, és ennek az áldásait már a földi életben is látjuk. Ízleljük\, boldog elégedettséggel tapasztaljuk nap mint nap azt a jót\, amit a megszentelődött\, új élet jelent. „Részeseivé lettünk a Szentléleknek”\, amely kiáradt ránk\, megnyitotta értelmünket és szívünket az Isten szava előtt. Lelke által átformálta életünket\, és betagolt az egyház testébe\, hogy Krisztus vezetése alatt az Atya gondviselését és áldó szeretetét közvetíthessük. És végül „megízleltük az Isten felséges beszédét”\, azaz meghallottuk a szavát\, és engedtünk neki. Azóta is nap mint nap az ő Igéjében gyönyörködünk\, mint amely nekünk erőt\, útmutatást és örök életet jelent. Hát nem csodás ajándékai ezek a hitnek? Ragaszkodjunk is hozzájuk mindaddig\, „amíg a reménység egészen be nem teljesedik”!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-161/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241226
DTEND;VALUE=DATE:20241227
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241226T085325Z
LAST-MODIFIED:20241226T085325Z
UID:10637-1735171200-1735257599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ember\, megmondta neked\, hogy mi a jó\, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt\, hogy (1) élj törvény szerint\, (2) törekedj szeretetre\, és (3) légy alázatos Isteneddel szemben”Mik 6 \n\n\n1 Hallgassátok meg\, amit az Úr mond! Tárd a hegyek elé peredet\, hadd hallják meg hangodat a halmok! 2 Halljátok meg\, hegyek\, az Úr perbeszédét\, ti is\, ősrégi alapjai a földnek! Mert pere van népével az Úrnak\, törvénykezni akar Izráellel. 3 Én népem\, mit vétettem ellened\, mivel bántottalak? Felelj nekem! 4 Hiszen fölhoztalak Egyiptom földjéről\, kiváltottalak a szolgaság házából. Elküldtem Mózest\, Áront és Mirjámot\, hogy vezessenek. 5 Én népem\, emlékezz csak! Mit tervezett Bálák\, Móáb királya\, mit válaszolt neki Bálám\, Beór fia\, és mi történt Sittímtől Gilgálig? Akkor megismered az Úr igaz tetteit! 6 Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe\, esztendős borjakkal? 7 Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben\, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért\, drága gyermekemet vétkes életemért? 8 Ember\, megmondta neked\, hogy mi a jó\, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt\, hogy élj törvény szerint\, törekedj szeretetre\, és légy alázatos Isteneddel szemben. 9 Az Úr hangosan kiált a városnak – és üdvös dolog félni az ő nevét –: Engedelmeskedjetek a vesszőnek\, és annak\, aki azt rendelte! 10 Még mindig van bűnös ház bűnös kincsekkel tele\, és van átkozott\, hamis véka! 11 Eltűrhetem-e a hamis mérleget és a zacskóban levő hamis súlyokat? 12 Hiszen gazdagságuk csupa rablott holmi\, a város lakói hazugságot beszélnek\, csalárd nyelv van szájukban. 13 Pedig én már elkezdtelek verni téged\, és pusztítani vétkeid miatt. 14 Eszel majd\, de nem laksz jól\, hanem éhen maradsz. Ha félreraksz is\, nem mentheted meg\, mert amit meg akarsz menteni\, fegyver martalékává teszem. 15 Vetni fogsz\, de nem aratsz\, olajbogyót sajtolsz\, de nem kened magad olajjal\, mustot is préselsz\, de nem iszol bort. 16 Omrí szokásaihoz ragaszkodtok\, Aháb házának cselekedeteihez\, és az ő tanácsaik szerint éltek. Ezért pusztasággá teszem az országot\, lakóira pedig iszonyodva néznek\, a népek gyalázkodását kell elviselniük. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata\n\n\n\n„Ember\, megmondta neked\, hogy mi a jó\, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt\, hogy (1) élj törvény szerint\, (2) törekedj szeretetre\, és (3) légy alázatos Isteneddel szemben” (8). Jézus nem eltörölni\, (érvénytelenné tenni) jött a törvényt\, hanem betölteni (Mt 5). Ha valaki netán tiltakozna az „ó-törvény” ellen\, hallja meg és váltsa valóra az „új parancsolatot”: Új parancsolatot adok nektek\, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket\, ti is úgy szeressétek egymást! (Jn 13\,34) \nRÉ21 408 RÉ 320 • IÉ Róm 1\,1–7 • Zsolt 98 \nKarácsonyi himnuszének | 402 | Teljes e széles világban \n\n\n„Törvényeimet elméjükbe adom\, és szívükbe írom azokat…”Zsid 8 \n\n\n1 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van\, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; 2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként\, amelyet az Úr épített\, nem pedig ember. 3 Mert minden főpap ajándékok és áldozatok bemutatására rendeltetett\, ezért szükséges\, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. 4 Ha tehát a földön volna\, nem is lehetne pap\, mert már vannak olyanok\, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. 5 Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak\, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek\, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz\, mindent aszerint a minta szerint készíts el\, amelyet a hegyen megmutattam neked.” 6 Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert\, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója\, amely jobb ígéretek alapján köttetett. 7 Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna\, nem lett volna szükség a másodikra. 8 Mert hibáztatja őket\, amikor így szól: „Íme\, eljön majd az idő\, így szól az Úr\, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; 9 nem olyan szövetséget\, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon\, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben\, én sem törődtem velük – így szól az Úr. 10 De ez lesz az a szövetség\, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom\, és szívükbe írom azokat\, és Istenük leszek\, ők pedig az én népemmé lesznek. 11 Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem\, a kicsinyek és a nagyok egyaránt. 12 Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben\, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” 13 Amikor új szövetségről szól\, elavulttá teszi az elsőt\, ami pedig elavul és megöregszik\, az közel van az elmúláshoz. \n\n\n\nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata\n\n\n\n(10) „Törvényeimet elméjükbe adom\, és szívükbe írom azokat…” (Zsid 8) \nIsten már jó előre kijelentette Jeremiás könyvében\, hogy Izráellel a régi helyett majd új szövetséget köt (Jer 31–34). Ez az ígéret Jézus Krisztussal teljesedett be. Ő a hegyi beszédben új Mózesként új törvényt hirdetett a népnek. Ezt egy áldozat és „a szövetség vére” pecsételte meg\, ahogy Mózes idejében is (2Móz 24\,8): maga Jézus\, aki életét adta a népéért\, s akinek megtöretett testét és kiontott vérét az úrvacsora jegyei is jelképezik. Ám ez már nemcsak Izráelnek szól\, hanem az egész világnak. Törvényeit nem kőtáblák vagy törvénykönyvek tartalmazzák\, az emberi szívekbe van beleírva. A szeretet kettős-egy parancsa ez\, amely Jézus és az apostolok szerint Isten akaratának a teljes és tömör összefoglalása. Milyen jó\, hogy Isten ezt már nekünk is ajándékozta! Milyen jó\, hogy Krisztus értünk is meghalt\, vére által minket is megtisztított\, feltámadásával minket is új életre hívott\, Lelke által pedig minket is alkalmassá tett arra\, hogy egymást szeressük\, és szolgáljuk\, hirdessük őt! Pállal együtt pedig hisszük\, hogy Isten Izráelt sem vetette el (Róm 9–11)\, és hogy a vele kötött szövetség csak a Krisztusban elnyert új élet számára „elavult”.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-162/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241230T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241230T170000
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241230T162154Z
LAST-MODIFIED:20241230T162154Z
UID:10646-1735545600-1735578000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj\, menj Ninivébe… Jónás elindult és elment Ninivébe az Úr szava szerint” \nJón 3 \n  \n1 Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: 2 Indulj\, menj Ninivébe\, a nagy városba\, és hirdesd ott azt az üzenetet\, amelyet én mondok neked! 3 Jónás elindult\, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. 4 Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra\, és ezt hirdette: Még negyven nap\, és elpusztul Ninive! 5 Ninive lakosai azonban hittek Istennek\, böjtöt hirdettek\, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. 6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához\, fölkelt a trónjáról\, levetette magáról díszruháját\, zsákruhát öltött magára\, és hamuba ült. 7 Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok\, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak\, ne legeljenek\, vizet se igyanak! 8 Öltsön zsákruhát ember és állat\, kiáltsanak teljes erővel Istenhez\, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról\, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9 Ki tudja\, talán felénk fordul és megszán az Isten\, megfékezi izzó haragját\, és nem veszünk el! 10 Amikor Isten látta\, amit tettek\, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról\, megbánta Isten\, hogy pusztulásba akarta dönteni őket\, és nem tette meg. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata \n„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj\, menj Ninivébe… Jónás elindult és elment Ninivébe az Úr szava szerint” (1–3). Jónás másodszor is megkapja ugyanazt a parancsot\, és most engedelmeskedik. Az elbukott próféta kap egy második esélyt. Isten különös kegyelmének jele ez! Bár nem érdemelte meg az újrakezdés lehetőségét\, de Isten érthetetlen kegyelméből megadatott neki ez a lehetőség. Bennünket sem érdemeink szerint ítél Isten\, hanem – egy új nappal és egy új évvel is – ad egy esélyt arra\, hogy „igen”-t mondjunk hívó szavára\, és engedelmesen elinduljunk akarata szerint. Isten kegyelme képes megújítani életünket\, s alkalmatlanságunk ellenére alkalmassá tenni szolgálatára. \n  \nRÉ21 412 RÉ 329 \n  \nKarácsonyi korál | 418 | Szívünk vígsággal \n  \n„Szenvedjétek el a fenyítést…” \nZsid 12 \n  \n1 Ezért tehát mi is\, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül\, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt\, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2Tim 4\,7-8 2 Nézzünk fel Jézusra\, a hit szerzőjére és beteljesítőjére\, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet\, és Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá\, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el\, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. 4 Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket\, 5 és elfeledkeztetek a bátorításról\, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam\, ne vesd meg az Úr fenyítését\, és ne csüggedj el\, ha megfedd téged\, 6 mert akit szeret az Úr\, azt megfenyíti\, és megostoroz mindenkit\, akit fiává fogad.” 7 Szenvedjétek el a fenyítést\, hiszen úgy bánik veletek Isten\, mint fiaival. Hát milyen fiú az\, akit nem fenyít meg az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok\, amelyben mindenki részesül\, fattyak vagytok\, nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink fenyítettek minket\, és tiszteletben tartottuk őket\, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának\, hogy éljünk? 10 Mert ők rövid ideig\, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek\, ő pedig javunkra teszi ezt\, hogy szentségében részesüljünk. 11 Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek\, hanem keservesnek\, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak\, akik megedződtek általa. 12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg\, 13 és egyenes ösvényen járjatok\, hogy a sánta meg ne botoljon\, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre\, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Ügyeljetek arra\, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől\, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon\, és sokakat meg ne fertőzzön. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen\, mint Ézsau\, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok\, hogy később\, amikor örökölni akarta az áldást\, atyja megtagadta tőle\, mivel a megtérés útját nem találta meg\, noha könnyek között kereste. 18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok\, sem homályhoz\, sötétséghez\, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották\, kérték\, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet\, meg kell kövezni!” 21 És olyan félelmetes volt a látvány\, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el és remegés.” 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok\, és az élő Isten városához\, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez\, 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez\, akik fel vannak jegyezve a mennyekben\, mindenek bírájához\, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez\, 24 az új szövetség közbenjárójához\, Jézushoz és a meghintés véréhez\, amely hatalmasabban beszél\, mint Ábel vére. 25 Vigyázzatok\, hogy el ne utasítsátok azt\, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg\, akik elutasították azt\, aki a földön adott kijelentést\, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi\, ha elfordulunk attól\, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg\, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet\, hanem az eget is.” 27 A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti\, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek\, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi\, akik rendíthetetlen országot kaptunk\, legyünk hálásak\, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(7) „Szenvedjétek el a fenyítést…” (Zsid 12) \n  \nÓ\, milyen könnyen felszakad belőlünk a keserű panasz Isten és az élet terhei ellen! Titokban talán mindannyian azt reméljük\, Isten a hitünkért cserébe minket megkímél a sorcsapásoktól\, és az átlagnál békésebb és hosszabb életet élhetünk. Pedig ő nem ezt ígérte\, hanem azt: velünk lesz\, ha a halál árnyéka völgyében járunk is (lsd. Zsolt 23\,4). Jézus is a saját keresztünk felvételére buzdít\, és azt kéri\, mondjunk le a világi javakról\, ha azok útjában állnak a lélek dolgainak (Mt 16\,24–28). Ám ez az igeszakasz most arra emlékeztet bennünket\, milyen gyakran kell Istennek intenie\, figyelmeztetnie minket. Mert a meglankadtaknak ismét erőre kell kapniuk\, a rossz útra tévedteknek meg kell fordulniuk\, a közönyössé válókat ismét emlékeztetni kell az ő erejére és akaratára. Az Úr ezért időnként megfenyít bennünket. Ám ezt szeretettel teszi\, és soha nem erőnk felett\, hiszen a javunkat akarja szolgálni vele. Félreértés ne essék: nem minden sorscsapás megérdemelt fenyítés – ezt Jézus is kimondta\, amikor a tanítványok a vakon született emberről kérdezték (Jn 9\,2–3). De minden próba és fájdalom alkalom arra\, hogy önmagunkba nézzünk\, és ha kell\, visszakanyarodjunk hozzá.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-163/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241230T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241230T170000
DTSTAMP:20260514T203833
CREATED:20241230T171818Z
LAST-MODIFIED:20241230T171818Z
UID:10673-1735545600-1735578000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj\, menj Ninivébe… Jónás elindult és elment Ninivébe az Úr szava szerint” \nJón 3 \n  \n1 Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: 2 Indulj\, menj Ninivébe\, a nagy városba\, és hirdesd ott azt az üzenetet\, amelyet én mondok neked! 3 Jónás elindult\, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. 4 Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra\, és ezt hirdette: Még negyven nap\, és elpusztul Ninive! 5 Ninive lakosai azonban hittek Istennek\, böjtöt hirdettek\, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. 6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához\, fölkelt a trónjáról\, levetette magáról díszruháját\, zsákruhát öltött magára\, és hamuba ült. 7 Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok\, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak\, ne legeljenek\, vizet se igyanak! 8 Öltsön zsákruhát ember és állat\, kiáltsanak teljes erővel Istenhez\, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról\, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9 Ki tudja\, talán felénk fordul és megszán az Isten\, megfékezi izzó haragját\, és nem veszünk el! 10 Amikor Isten látta\, amit tettek\, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról\, megbánta Isten\, hogy pusztulásba akarta dönteni őket\, és nem tette meg. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata \n„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj\, menj Ninivébe… Jónás elindult és elment Ninivébe az Úr szava szerint” (1–3). Jónás másodszor is megkapja ugyanazt a parancsot\, és most engedelmeskedik. Az elbukott próféta kap egy második esélyt. Isten különös kegyelmének jele ez! Bár nem érdemelte meg az újrakezdés lehetőségét\, de Isten érthetetlen kegyelméből megadatott neki ez a lehetőség. Bennünket sem érdemeink szerint ítél Isten\, hanem – egy új nappal és egy új évvel is – ad egy esélyt arra\, hogy „igen”-t mondjunk hívó szavára\, és engedelmesen elinduljunk akarata szerint. Isten kegyelme képes megújítani életünket\, s alkalmatlanságunk ellenére alkalmassá tenni szolgálatára. \n  \nRÉ21 412 RÉ 329 \n  \nKarácsonyi korál | 418 | Szívünk vígsággal \n  \n„Szenvedjétek el a fenyítést…” \nZsid 12 \n  \n1 Ezért tehát mi is\, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül\, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt\, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2Tim 4\,7-8 2 Nézzünk fel Jézusra\, a hit szerzőjére és beteljesítőjére\, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet\, és Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá\, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el\, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. 4 Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket\, 5 és elfeledkeztetek a bátorításról\, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam\, ne vesd meg az Úr fenyítését\, és ne csüggedj el\, ha megfedd téged\, 6 mert akit szeret az Úr\, azt megfenyíti\, és megostoroz mindenkit\, akit fiává fogad.” 7 Szenvedjétek el a fenyítést\, hiszen úgy bánik veletek Isten\, mint fiaival. Hát milyen fiú az\, akit nem fenyít meg az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok\, amelyben mindenki részesül\, fattyak vagytok\, nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink fenyítettek minket\, és tiszteletben tartottuk őket\, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának\, hogy éljünk? 10 Mert ők rövid ideig\, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek\, ő pedig javunkra teszi ezt\, hogy szentségében részesüljünk. 11 Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek\, hanem keservesnek\, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak\, akik megedződtek általa. 12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg\, 13 és egyenes ösvényen járjatok\, hogy a sánta meg ne botoljon\, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre\, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Ügyeljetek arra\, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől\, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon\, és sokakat meg ne fertőzzön. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen\, mint Ézsau\, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok\, hogy később\, amikor örökölni akarta az áldást\, atyja megtagadta tőle\, mivel a megtérés útját nem találta meg\, noha könnyek között kereste. 18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok\, sem homályhoz\, sötétséghez\, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották\, kérték\, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet\, meg kell kövezni!” 21 És olyan félelmetes volt a látvány\, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el és remegés.” 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok\, és az élő Isten városához\, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez\, 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez\, akik fel vannak jegyezve a mennyekben\, mindenek bírájához\, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez\, 24 az új szövetség közbenjárójához\, Jézushoz és a meghintés véréhez\, amely hatalmasabban beszél\, mint Ábel vére. 25 Vigyázzatok\, hogy el ne utasítsátok azt\, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg\, akik elutasították azt\, aki a földön adott kijelentést\, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi\, ha elfordulunk attól\, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg\, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet\, hanem az eget is.” 27 A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti\, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek\, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi\, akik rendíthetetlen országot kaptunk\, legyünk hálásak\, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz. \n  \nAz Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata \n(7) „Szenvedjétek el a fenyítést…” (Zsid 12) \n  \nÓ\, milyen könnyen felszakad belőlünk a keserű panasz Isten és az élet terhei ellen! Titokban talán mindannyian azt reméljük\, Isten a hitünkért cserébe minket megkímél a sorcsapásoktól\, és az átlagnál békésebb és hosszabb életet élhetünk. Pedig ő nem ezt ígérte\, hanem azt: velünk lesz\, ha a halál árnyéka völgyében járunk is (lsd. Zsolt 23\,4). Jézus is a saját keresztünk felvételére buzdít\, és azt kéri\, mondjunk le a világi javakról\, ha azok útjában állnak a lélek dolgainak (Mt 16\,24–28). Ám ez az igeszakasz most arra emlékeztet bennünket\, milyen gyakran kell Istennek intenie\, figyelmeztetnie minket. Mert a meglankadtaknak ismét erőre kell kapniuk\, a rossz útra tévedteknek meg kell fordulniuk\, a közönyössé válókat ismét emlékeztetni kell az ő erejére és akaratára. Az Úr ezért időnként megfenyít bennünket. Ám ezt szeretettel teszi\, és soha nem erőnk felett\, hiszen a javunkat akarja szolgálni vele. Félreértés ne essék: nem minden sorscsapás megérdemelt fenyítés – ezt Jézus is kimondta\, amikor a tanítványok a vakon született emberről kérdezték (Jn 9\,2–3). De minden próba és fájdalom alkalom arra\, hogy önmagunkba nézzünk\, és ha kell\, visszakanyarodjunk hozzá.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-164/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR