BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.20//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20230326T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20231029T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20240331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20241027T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20250330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20251026T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241001T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241030T170000
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20240926T133239Z
LAST-MODIFIED:20240926T133239Z
UID:9969-1727769600-1730307600@nemmind1.hu
SUMMARY:Petőfi Sándor: ITT VAN AZ ŐSZ\, ITT VAN UJRA...
DESCRIPTION:Itt van az ősz\, itt van ujra\,\nS szép\, mint mindig\, énnekem.\nTudja isten\, hogy mi okból\nSzeretem? de szeretem.\nKiülök a dombtetőre\,\nInnen nézek szerteszét\,\nS hallgatom a fák lehulló\nLevelének lágy neszét.\nMosolyogva néz a földre\nA szelíd nap sugara\,\nMint elalvó gyermekére\nNéz a szerető anya.\nÉs valóban ősszel a föld\nCsak elalszik\, nem hal meg;\nSzeméből is látszik\, hogy csak\nÁlmos ő\, de nem beteg.\nLevetette szép ruháit\,\nCsendesen levetkezett;\nMajd felöltözik\, ha virrad\nReggele\, a kikelet.\nAludjál hát\, szép természet\,\nCsak aludjál reggelig\,\nS álmodj olyakat\, amikben\nLegnagyobb kedved telik.\nÉn ujjam hegyével halkan\nLantomat megpenditem\,\nAltató dalod gyanánt zeng\nMéla csendes énekem. –\nKedvesem\, te űlj le mellém\,\nÜlj itt addig szótlanúl\,\nMíg dalom\, mint tó fölött a\nSuttogó szél\, elvonúl.\nHa megcsókolsz\, ajkaimra\nAjkadat szép lassan tedd\,\nFöl ne keltsük álmából a\nSzendergő természetet.\nErdőd\, 1848. november 17 – 20.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/petofi-sandor-itt-van-az-osz-itt-van-ujra/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241002
DTEND;VALUE=DATE:20241003
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241002T070853Z
LAST-MODIFIED:20241002T070900Z
UID:10033-1727827200-1727913599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…éheztem\, és ennem adtatok…”Mt 25\,31–46 \n\n\n31 Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében\, és vele az angyalok mind\, akkor odaül dicsősége trónjára. 32 Összegyűjtenek elé minden népet\, ő pedig elválasztja őket egymástól\, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 A juhokat jobb keze felől\, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. 34 Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek\, Atyám áldottai\, örököljétek az országot\, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. 35 Mert éheztem\, és ennem adtatok\, szomjaztam\, és innom adtatok\, jövevény voltam\, és befogadtatok\, 36 mezítelen voltam\, és felruháztatok\, beteg voltam\, és meglátogattatok\, börtönben voltam\, és eljöttetek hozzám. 37 Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram\, mikor láttunk téged éhezni\, hogy enned adtunk volna\, vagy szomjazni\, hogy innod adtunk volna? 38 Mikor láttunk jövevénynek\, hogy befogadtunk volna\, vagy mezítelennek\, hogy felruháztunk volna? 39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben\, hogy elmentünk volna hozzád? 40 A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek\, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül\, velem tettétek meg. 41 Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem\, átkozottak\, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre! 42 Mert éheztem\, és nem adtatok ennem\, szomjaztam\, és nem adtatok innom\, 43 jövevény voltam\, és nem fogadtatok be\, mezítelen voltam\, és nem ruháztatok fel\, beteg voltam\, börtönben voltam\, és nem látogattatok meg. 44 Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram\, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni\, jövevénynek vagy mezítelennek\, betegen vagy börtönben\, amikor nem szolgáltunk neked? 45 Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek\, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül\, velem nem tettétek meg. 46 És ezek elmennek az örök büntetésre\, az igazak pedig az örök életre. \n„Hallották\, hogy sóhajtozom\, de nem volt vigasztalóm.”JSir 1 \n\n\n1 Jaj\, de magára maradt az egykor oly népes város! Olyanná lett\, mint az özvegy. Nagy volt a népek között\, úrnő a tartományok között\, de kényszermunkássá lett! 2 Sírva sír az éjszakában\, könny áztatja arcát. Senki sem vigasztalja azok közül\, akik szerették\, barátai mind hűtlenné lettek\, ellenségeivé váltak. 3 A nyomorúság és terhes szolgálat után fogságba került Júda. Ott lakik a népek között\, de nem talál magának nyugalmat: üldözői mind utolérik nyomorúságában. 4 Gyászolnak a Sion útjai\, nincs\, aki ünnepekre járjon. Kapui mind elpusztultak\, papjai sóhajtoznak. Szüzei szomorkodnak\, ő maga csupa keserűség! 5 Elnyomói fölülkerekedtek\, ellenségei jólétben élnek. Az Úr szomorította meg sok vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek elnyomóik előtt. 6 Odalett Sion leányának minden ékessége. Vezérei olyanok lettek\, mint a szarvasok\, amelyek nem találnak legelőt: erőtlenül menekültek üldözőik előtt. 7 Visszagondol Jeruzsálem nyomorúsága és hontalansága idején arra\, hogy milyen jó dolga volt az elmúlt időkben. De népét ellenség kerítette hatalmába\, és nem volt segítője\, csak nézték ellenségei\, és nevettek romlásán. 8 Sokat vétkezett Jeruzsálem\, beszennyezte magát. Korábbi tisztelői mind lenézik\, mert látták gyalázatát. Ő maga is sóhajtozott\, és elfordult. 9 Ruhája szegélye piszkos; nem gondolt a jövendőre. Szörnyű mélyre süllyedt\, nincs vigasztalója. Nézd\, Uram\, milyen nyomorult vagyok\, ellenségem pedig milyen fölfuvalkodott! 10 Rátette kezét az ellenség Sion valamennyi kincsére. Végig kellett néznie\, amint bementek szentélyébe azok a népek\, akikről megparancsoltad\, hogy nem tartozhatnak a te gyülekezetedhez! 11 Az egész nép sóhajtozik\, kenyeret keresgélnek\, odaadják értékeiket ennivalóért\, hogy erőre kapjanak. Nézd\, Uram\, és lásd meg\, mennyire lenéznek minket! 12 Mindnyájan\, akik erre jártok\, nézzetek ide\, és lássátok: Van-e oly fájdalom\, mint az én fájdalmam\, amelyet nekem okoztak\, amellyel megszomorított engem az Úr izzó haragjának napján?! 13 A magasból tüzet bocsátott csontjaimba\, és eltiport engem. Hálót terített a lábam elé\, és a földre döntött. Elhagyottá tett\, beteggé egész nap. 14 Vétkeim igáját hordozom\, köteleit az ő keze fonta. Mióta felkerült nyakamra\, megtört az erőm. Olyanok kezébe adott az Úr\, akikkel nem tudok szembeszállni. 15 Félredobta mellőlem az Úr hőseimet mind. Gyűlést hívott össze ellenem\, hogy összetörje ifjaimat; sajtóban taposta össze az Úr Júda szűz leányát. 16 Ezek miatt sírok én\, szemem könnybe lábadt\, mert messze van vigasztalóm\, aki erőt önthetne belém. Fiaim odalettek\, oly erős volt az ellenség. 17 Sion kinyújtja a kezét\, de nincs vigasztalója. Elnyomókat rendelt az Úr Jákób ellen körös-körül: tisztátalan lett közöttük Jeruzsálem. 18 Igazságos velem az Úr\, mert szembeszálltam parancsával. Halljátok meg mind\, ti\, népek\, és lássátok fájdalmamat: szüzeim és ifjaim fogságba mentek. 19 Hívtam azokat\, akik szerettek\, de ők cserbenhagytak. Papjaim és véneim elpusztultak a városban\, miközben ennivalót keresgéltek\, hogy erőre kapjanak. 20 Nézd\, Uram\, milyen nyomorult vagyok! Háborog a bensőm\, vergődik bennem a szívem\, mert nagyon engedetlen voltam. Ott kint a fegyver öli gyermekeimet\, otthon a halál. 21 Hallották\, hogy sóhajtozom\, de nem volt vigasztalóm. Minden ellenségem hallott a bajomról\, és örvendezett\, hogy így cselekedtél! Majd ha elhozod a napot\, amelyet kitűztél\, úgy fognak járni\, ahogyan én! 22 Jusson eléd minden gonoszságuk\, és bánj velük úgy\, ahogyan velem bántál minden vétkem miatt! Bizony\, sokat sóhajtozom\, és beteg a szívem!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-112/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241003
DTEND;VALUE=DATE:20241004
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241003T075821Z
LAST-MODIFIED:20241003T075821Z
UID:10037-1727913600-1727999999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mire való ez a pazarlás?”Mt 26\,6–13 \n\n\n6 Amikor pedig Jézus Betániában\, a leprás Simon házában volt\, 7 odament hozzá egy asszony\, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt\, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. 8 Amikor látták ezt a tanítványai\, bosszankodtak\, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? 9 Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért\, és odaadni a szegényeknek. 10 Amikor ezt Jézus észrevette\, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem\, 11 mert a szegények mindig veletek lesznek\, de én nem leszek mindig veletek. 12 Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte\, a temetésemre készített elő. 13 Bizony mondom nektek\, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon\, amit ez az asszony tett\, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. \n„Szeret az Úr\, azért nincs még végünk\, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!”JSir 3 \n\n\n1 Én vagyok az a férfi\, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. 2 Sötétben űzött\, hajtott\, ahol nincs világosság. 3 Bizony\, ellenem fordítja kezét újra meg újra\, egész nap. 4 Elsorvasztotta húsom és bőröm\, összetörte csontjaimat. 5 Falat húzott körém\, méreggel és fáradsággal kerített be engem. 6 Vaksötétbe helyezett engem\, mint a régen meghaltakat. 7 Falat emelt körém\, nem juthatok ki\, súlyos bilincsbe vert. 8 Ha segítségért kiáltok is\, elzárkózik imádságom elől. 9 Faragott kövekkel zárta el utamat\, járhatatlanná tette ösvényemet. 10 Olyan hozzám\, mint a leselkedő medve\, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán. 11 Lekergetett utamról\, összetépett\, elpusztított engem. 12 Felvonta íját\, és nyilai céltáblájává tett engem. 13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait. 14 Nevetséges lettem minden nép előtt\, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. 15 Keserűséggel lakatott jól\, bánattal itatott. 16 Kavicsot rágatott velem\, hamuba kényszerített engem. 17 Elvette békességemet\, elfeledtem\, mi a jólét. 18 Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban! 19 Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; 20 mindig erre gondol\, és elcsügged a lelkem. 21 De ha újra meggondolom\, reménykedni kezdek: 22 Szeret az Úr\, azért nincs még végünk\, mert nem fogyott el irgalma: 23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 24 Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –\, ezért benne bízom. 25 Jó az Úr azokhoz\, akik benne reménykednek\, akik hozzá folyamodnak. 26 Jó csendben várni az Úr szabadítására. 27 Jó\, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. 28 Üljön hát magányosan\, és maradjon néma\, amikor ráteszik! 29 Hajtsa porba fejét\, talán van reménysége! 30 Tartsa oda arcát\, ha ütik\, tűrje el\, ha gyalázzák! 31 Mert nem vet el örökre az Úr. 32 Még ha megszomorít is\, irgalmaz\, mert nagyon szeret. 33 Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket. 34 Amikor lábbal tiporják egy ország foglyait\, 35 amikor az embert kiforgatják jogából\, a Felséges szemei előtt zajlik ez; 36 amikor az ember nem jut a perben igazához\, azt nem nézi el az Úr! 37 Ha bekövetkezik\, amit valaki megmond\, nem az Úr parancsából van-e az? 38 Nem a Felséges szavától függ a rossz is meg a jó is? 39 Miért siránkozik az élő ember\, a férfi\, ha vétkezett? 40 Inkább kutassuk\, vizsgáljuk meg útjainkat\, és térjünk meg az Úrhoz! 41 Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez\, aki a mennyekben van: 42 Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek\, ezért nem bocsátottál meg. 43 Elzárkóztál haragodban\, és üldöztél\, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. 44 Elzárkóztál felhőid mögé\, nem jutott el hozzád az imádság. 45 Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között. 46 Föltátotta ránk a száját minden ellenségünk. 47 Rettegés és csapda lett a részünk\, pusztulás és összeomlás. 48 Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt. 49 Szemem szüntelen könnyezik\, megállás nélkül\, 50 míg le nem tekint\, és meg nem látja a mennyekből az Úr. 51 Fáj a lelkem\, ha látom városom lakóinak sorsát. 52 Vadásztak rám\, mint a madárra\, ellenségeim ok nélkül. 53 Verembe taszítottak engem\, és köveket dobtak rám. 54 Összecsapott a víz a fejem fölött\, már azt mondtam: Elvesztem! 55 Segítségül hívtam nevedet\, Uram\, a verem mélyéről. 56 Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! 57 Mellém léptél\, mikor kiáltottam hozzád\, ezt mondtad: Ne félj! 58 Te perelted\, Uram\, peremet\, és megváltottad életemet. 59 Láttad\, Uram\, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg igazságomat! 60 Láttad\, milyen bosszúvágyók\, mi mindent terveztek ellenem. 61 Hallottad\, Uram\, hogyan gyalázkodtak\, mi mindent terveztek ellenem. 62 Engem rágalmaz egész nap támadóim szája. 63 Akár ülnek\, akár állnak\, nézd: rajtam gúnyolódnak! 64 Fizess meg nekik\, Uram\, azért\, amit elkövettek! 65 Adj nekik elborult elmét\, ez legyen átkod rajtuk! 66 Üldözze haragod őket\, pusztítsd ki őket az Úr ege alól!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-113/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241008
DTEND;VALUE=DATE:20241009
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241008T081346Z
LAST-MODIFIED:20241008T081346Z
UID:10063-1728345600-1728431999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mindez pedig azért történt\, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.”Mt 26\,47–56 \n\n\n47 Még beszélt\, amikor megjött Júdás\, egy a tizenkettő közül\, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48 Az árulója ezt a jelet adta nekik: Akit megcsókolok\, ő az\, őt fogjátok el! 49 És azonnal Jézushoz lépett\, és így szólt: Üdvöz légy\, Mester! – és megcsókolta őt. 50 Jézus ezt mondta neki: Barátom\, ezért jöttél! Akkor odamentek\, megragadták Jézust\, és elfogták. 51 Egy pedig azok közül\, akik Jézussal voltak\, a kardjához kapott\, kirántotta azt\, lesújtott a főpap szolgájára\, és levágta a fülét. 52 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére\, mert akik kardot fognak\, kard által vesznek el. 53 Vagy azt gondolod\, hogy nem kérhetném meg Atyámat\, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? 54 De akkor miképpen teljesednének be az Írások\, hogy ennek így kell történnie? 55 Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Mint valami rabló ellen\, úgy vonultatok ki kardokkal és botokkal\, hogy elfogjatok engem! Mindennap a templomban ültem és tanítottam\, és nem fogtatok el. 56 Mindez pedig azért történt\, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt\, és elfutottak. \n„Mert ha nem hódoltok\, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten\, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket?”Dán 3 \n\n\n1 Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas és hat könyök széles aranyszobrot. Fölállíttatta azt a Dúrá-völgyben\, Babilon városában. 2 Azután összehívatta Nebukadneccar király a kormányzókat\, az elöljárókat\, a helytartókat\, a tanácsosokat\, a kincstárnokokat\, a bírákat\, a rendőrparancsnokokat és a tartományok összes tisztviselőjét\, hogy jöjjenek el a szobor felavatására\, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. 3 Akkor összegyűltek a kormányzók\, az elöljárók\, a helytartók\, a tanácsosok\, a kincstárnokok\, a bírák\, a rendőrparancsnokok és a tartományok összes tisztviselője a szobor felavatására\, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott\, és odaálltak a szobor elé\, amelyet Nebukadneccar felállíttatott. 4 A hírnök pedig hangos szóval kihirdette: Megparancsoljuk nektek\, különböző nyelvű népek és nemzetek\, 5 hogy amint meghalljátok a kürt\, a síp\, a citera\, a hárfa\, a lant\, a duda és egyéb hangszerek hangját\, boruljatok le\, és hódoljatok az aranyszobor előtt\, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott! 6 Ha pedig valaki nem borul le\, és nem hódol előtte\, azt azon nyomban bedobják az izzó tüzes kemencébe! 7 Amikor tehát a különböző nyelvű népek és nemzetek meghallották a kürt\, a síp\, a citera\, a hárfa\, a lant és egyéb hangszerek hangját\, leborultak\, és hódoltak az aranyszobor előtt\, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. 8 Ekkor azonban káldeus férfiak álltak elő\, és bevádolták a zsidókat. 9 Így beszéltek Nebukadneccar királyhoz: Király\, örökké élj! 10 Te\, ó\, király\, megparancsoltad\, hogy minden ember\, aki meghallja a kürt\, a síp\, a citera\, a hárfa\, a lant\, a duda és egyéb hangszerek hangját\, boruljon le\, és hódoljon az aranyszobor előtt; 11 ha pedig valaki nem borul le\, és nem hódol előtte\, azt dobják be az izzó tüzes kemencébe. 12 Vannak itt zsidó férfiak\, Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó\, akiket Babilon városának az élére állítottál; ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged\, ó\, király\, nem tisztelik isteneidet\, és nem hódolnak az aranyszobor előtt\, amelyet felállíttattál. 13 Ekkor Nebukadneccar nagyon megharagudott\, és megparancsolta\, hogy vezessék elő Sadrakot\, Mésakot és Abéd-Negót. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé. 14 Nebukadneccar ezt kérdezte tőlük: Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó! Igaz-e\, hogy ti nem tisztelitek isteneimet\, és nem hódoltok az aranyszobor előtt\, amelyet felállíttattam? 15 Készek vagytok-e most\, ha meghalljátok a kürt\, a síp\, a citera\, a hárfa\, a lant\, a duda és egyéb hangszerek hangját\, leborulni és hódolni a szobor előtt\, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok\, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten\, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket? 16 Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó így válaszolt a királynak: Ó\, Nebukadneccar! Nem szükséges\, hogy erre bármit is feleljünk. 17 Van nekünk Istenünk\, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből\, és ki tud szabadítani a te kezedből is\, ó\, király! 18 De ha nem tenné is\, tudd meg\, ó\, király\, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük\, és nem hódolunk az aranyszobor előtt\, amelyet felállíttattál! 19 Ekkor Nebukadneccart úgy elöntötte a harag Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó miatt\, hogy még az arca is eltorzult. Meghagyta\, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét\, mint ahogyan be szokták fűteni. 20 Azután megparancsolta hadserege legerősebb vitézeinek\, hogy kötözzék meg Sadrakot\, Mésakot és Abéd-Negót\, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe. 21 Megkötözték tehát ezeket a férfiakat\, és úgy\, ahogy fel voltak öltözve\, nadrágostul\, alsóruhástul és süvegestül\, bedobták őket az izzó tüzes kemencébe. 22 Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokottnál is jobban befűtötték\, a lángoló tűz megölte azokat az embereket\, akik Sadrakot\, Mésakot és Abéd-Negót odahurcolták. 23 A három férfi\, Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó pedig megkötözve az izzó tüzes kemencébe esett. 24 Nebukadneccar király azonban megdöbbent\, sietve fölkelt\, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van\, ó\, király! 25 Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben\, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik\, mint valami isten. 26 Ekkor Nebukadneccar király odament az izzó tüzes kemence ajtajához\, és így szólt: Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó\, szolgái a felséges Istennek! Gyertek ki\, jöjjetek ide! Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó pedig kijött a tűzből. 27 Az összegyűlt kormányzók\, elöljárók\, helytartók és a király udvari emberei pedig látták\, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz\, a hajuk szála sem perzselődött meg\, a ruhájuk sem égett meg\, sőt még a füst szaga sem járta át őket. 28 Nebukadneccar ekkor így szólt: Áldott legyen Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó Istene\, mert elküldte az angyalát\, és kiszabadította szolgáit\, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték\, és kockára tették az életüket\, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem\, és nem hódoltak előttük. 29 Megparancsolom azért\, hogy aki nem tiszteli Sadrak\, Mésak és Abéd-Negó Istenét\, azt vágják darabokra\, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is legyen\, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten\, aki így meg tud szabadítani. 30 Azután a király megerősítette tisztségében Sadrakot\, Mésakot és Abéd-Negót Babilon városában. 31 Nebukadneccar király üzenete az egész birodalmában lakó különféle nyelvű népekhez és nemzetekhez: Békességetek növekedjék! 32 Jónak látom kihirdetni azokat a jeleket és a csodákat\, amelyeket a felséges Isten tett velem. 33 Mily nagyok az ő jelei\, mily hatalmasak csodái! Az ő királysága örök királyság\, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-114/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241014
DTEND;VALUE=DATE:20241015
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241014T073416Z
LAST-MODIFIED:20241014T073427Z
UID:10070-1728864000-1728950399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra…”Mt 27\,27–30 \n\n\n27 Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra\, és az egész őrség köré gyűlt. 28 Levetkőztették\, bíborszínű köpenyt adtak rá\, 29 tövisből font koronát tettek a fejére\, nádszálat adtak a jobb kezébe\, és térdet hajtva előtte\, gúnyolták őt: Üdvöz légy\, zsidók királya! 30 Azután leköpdösték\, majd elvették tőle a nádszálat\, és a fejét verték vele. \n„Mert nem a magunk igaz tetteiben\, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.”Dán 9\,1–19 \n\n\n1 A médek közül származó Ahasvérus fiának\, Dáriusnak az első évében\, miután ő a káldeusok országának a királya lett\, 2 az ő uralkodásának első évében én\, Dániel\, megértettem az írásokból\, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma\, amelyekről az Úr igéje szólt Jeremiás prófétának\, hogy hetven évnek kell eltelnie a romba dőlt Jeruzsálem fölött. 3 Az Úristenhez fordultam\, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel\, böjtölve zsákruhában és hamuban. 4 Imádkoztam Istenemhez\, az Úrhoz\, és vallást téve ezt mondtam: Ó\, Uram\, nagy és félelmetes Isten\, aki hűségesen megtartod a szövetséget azokkal\, akik szeretnek téged\, és megtartják parancsolataidat! 5 Vétkeztünk és bűnbe estünk\, megszegtük törvényedet és ellened lázadtunk\, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. 6 Nem hallgattunk szolgáidra\, a prófétákra\, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz\, vezéreinkhez\, elődeinkhez és az ország egész népéhez. 7 Neked\, Uram\, igazad van\, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is; nekünk\, Júda férfiainak\, Jeruzsálem lakóinak és az egész Izráelnek közelben és távolban\, mindazokban az országokban\, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségük miatt\, amelyet ellened elkövettek. 8 Szégyenkeznünk kell\, Uram\, nekünk\, királyainknak\, vezéreinknek és elődeinknek\, mert vétkeztünk ellened. 9 A mi Urunk\, Istenünk irgalmas és megbocsát. De mi ellene lázadtunk\, 10 és nem hallgattunk Istenünknek\, az Úrnak a szavára. Nem az ő törvényei szerint éltünk\, amelyeket szolgái\, a próféták által adott nekünk. 11 Egész Izráel megszegte törvényedet\, és eltért tőle\, nem hallgatott a szavadra. Azért szakadtak ránk az eskü alatt kimondott átkok\, amelyek meg vannak írva Mózesnek\, az Isten szolgájának törvényében\, mert vétkeztünk ellene. 12 Beteljesítette a szavát\, amellyel fenyegetett minket és bíráinkat\, akik fölöttünk bíráskodtak: azt\, hogy nagy veszedelmet zúdít ránk. Mert nem történt még sehol olyan az ég alatt\, mint ami Jeruzsálemmel történt. 13 Utolért bennünket mindaz a veszedelem\, ami meg van írva Mózes törvényében. Mégsem esedeztünk Istenünkhöz\, az Úrhoz\, nem tértünk meg bűneinkből\, és nem törődtünk igazságoddal. 14 Ezért az Úrnak gondja volt arra\, hogy elhozza ránk a veszedelmet. Bizony igazságos volt az Úr\, a mi Istenünk\, bármit is cselekedett\, hiszen nem hallgattunk az ő szavára. 15 Most azért\, Urunk\, Istenünk\, aki kihoztad népedet Egyiptomból erős kézzel\, és olyan nevet szereztél magadnak\, amely ma is híres: vétkeztünk\, bűnbe estünk! 16 Urunk\, bár mindenben igazad van\, forduljon el lángoló haragod városodtól\, Jeruzsálemtől és a szent hegyedtől! Mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázzák Jeruzsálemet és népedet mindazok\, akik körülöttünk élnek. 17 Hallgasd meg mégis\, Istenünk\, szolgád imádságát és könyörgését\, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre\, önmagadért\, ó\, Urunk! 18 Istenem\, fordítsd felém füledet\, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet\, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost\, amelyet terólad neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben\, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. 19 Uram\, hallgass meg! Uram\, bocsáss meg! Uram\, figyelj ránk\, és cselekedj\, ne késlekedj! – önmagadért\, Istenem\, hiszen rólad nevezték el városodat és népedet!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/10070/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241015
DTEND;VALUE=DATE:20241016
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241015T072717Z
LAST-MODIFIED:20241015T072717Z
UID:10079-1728950400-1729036799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Isten Fia vagyok”Mt 27\,31–44 \n\n\n31 Miután kigúnyolták\, levették róla a köpenyt\, felöltöztették a saját ruhájába\, és elvitték\, hogy keresztre feszítsék. 32 Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel\, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették\, hogy vigye a keresztet. 33 Amikor arra a helyre értek\, amelyet Golgotának\, azaz Koponya-helynek neveznek\, 34 epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte\, nem akart inni belőle. 35 Miután megfeszítették\, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; 36 azután leültek ott\, és őrizték. 37 Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat\, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS\, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is\, az egyiket a jobb\, a másikat a bal keze felől. 39 Akik elmentek mellette\, a fejüket csóválva káromolták\, 40 és ezt mondták: Te\, aki lerombolod a templomot\, és három nap alatt felépíted\, mentsd meg magadat\, ha Isten Fia vagy\, és szállj le a keresztről! 41 Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42 Másokat megmentett\, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya\, szálljon le most a keresztről\, és hiszünk benne! 43 Bízott az Istenben\, szabadítsa meg most\, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok. 44 A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták. \n„A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány…”Dán 9\,20–27 \n\n\n20 Még beszéltem\, imádkoztam\, vallást téve vétkemről és népemnek\, Izráelnek a vétkéről\, és könyörögtem Istenemhez\, az Úrhoz\, Istenem szent hegyéért; 21 még mondtam az imádságot\, amikor Gábriel\, az a férfi\, akit azelőtt láttam a látomásban\, sebesen hozzám repült\, és megérintett engem az esti áldozat idején. 22 Magyarázni kezdett\, és így beszélt hozzám: Dániel\, azért jöttem ide\, hogy segítsek megérteni a látottakat. 23 Amikor könyörögni kezdtél\, egy kijelentés hangzott el\, és én azért jöttem\, hogy elmondjam azt neked\, mivel kedvel téged az Isten. Értsd meg a kijelentést\, és értsd meg a látványt! 24 Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés\, és megszűnik a vétek\, engesztelést nyer a bűn\, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás\, és felkenik a szentek szentjét. 25 Tudd meg azért\, és értsd meg: Attól fogva\, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről\, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét\, és bár viszontagságos idők jönnek\, a terek és a falak újjáépülnek. 26 A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet\, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog\, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz\, ha jön az áradat. 27 Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre\, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány\, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-115/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241016
DTEND;VALUE=DATE:20241017
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241016T110253Z
LAST-MODIFIED:20241016T110305Z
UID:10081-1729036800-1729123199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Bizony\, Isten Fia volt ez!”Mt 27\,45–56 \n\n\n45 Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. 46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli\, éli\, lámá sabaktáni\, azaz: Én Istenem\, én Istenem\, miért hagytál el engem? 47 Néhányan az ott állók közül\, akik hallották ezt\, így szóltak: Illést hívja. 48 Egyikük azonnal elfutott\, hozott egy szivacsot\, megtöltötte ecettel\, nádszálra tűzte\, és inni adott neki. 49 De a többiek ezt mondták: Hagyd csak\, lássuk\, eljön-e Illés\, hogy megmentse őt. 50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott\, és kilehelte lelkét. 51 És íme\, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt\, a föld megrendült\, és a sziklák meghasadtak. 52 A sírok megnyíltak\, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53 Ezek kijöttek a sírokból\, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba\, és sokaknak megjelentek. 54 Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust\, látták a földrengést és a történteket\, nagyon megrémültek\, és így szóltak: Bizony\, Isten Fia volt ez! 55 Volt ott sok asszony is\, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust\, hogy szolgáljanak neki. 56 Közöttük volt a magdalai Mária és Mária\, Jakab és József anyja\, valamint Zebedeus fiainak anyja. \n„Azokban a napokban én\, Dániel\, gyászoltam három egész héten át.”Dán 10 \n\n\n1 Círus perzsa király uralkodása harmadik évében kijelentést kapott Dániel\, akit Baltazárnak is neveztek. Igaz ez a kijelentés\, amely súlyos háborúkról szól. Ő figyelt a kijelentésre\, és megértette a látomást. 2 Azokban a napokban én\, Dániel\, gyászoltam három egész héten át. 3 Ízletes ételt nem ettem\, húst és bort nem vettem a számba\, olajjal sem kentem meg magamat\, míg el nem telt a három hét. 4 Az első hónap huszonnegyedikén a nagy folyamnak\, a Tigrisnek a partján voltam. 5 Föltekintettem\, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit\, akinek színarany öv volt a derekán. 6 Teste olyan volt\, mint a drágakő\, arca fénylett\, mint a villám\, szemei\, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak\, mint a fénylő réz\, és beszéde oly hangos volt\, mint a tömeg zúgása. 7 Egyedül én\, Dániel\, láttam ezt a látomást. A férfiak\, akik velem voltak\, nem látták a látomást\, mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek. 8 Én magamra maradva láttam ezt a nagy látomást\, de engem is elhagyott az erőm\, belesápadtam\, és nem tudtam az erőmet összeszedni. 9 Hallottam hangos beszédét\, és amikor hangos beszédét meghallottam\, ájultan roskadtam arcommal a földre. 10 Ekkor megérintett egy kéz\, és fölsegített térdeimre és tenyereimre. 11 Ezt mondta nekem: Dániel\, akit az Isten kedvel! Figyelj arra\, amit neked mondok\, és állj fel\, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám\, reszketve felálltam. 12 Majd ezt mondta nekem: Ne félj\, Dániel\, mert az első naptól fogva\, hogy rászántad magad a dolgok megértésére\, megalázkodva Istened előtt\, meghallotta szavadat Isten\, és én a te szavaid miatt jöttem. 13 A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig\, de Mihály\, az egyik legfőbb vezér segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban\, 14 de most megjöttem\, és elmondom neked\, hogy mi fog történni népeddel az utolsó napokban; mert ez a látomás is arról az időről szól. 15 Miközben így beszélt hozzám\, lehajtottam a fejemet\, és némán hallgattam. 16 Ekkor egy emberhez hasonló lény megérintette ajkamat. Én pedig kinyitottam a számat\, és így kezdtem beszélni az előttem állóhoz: Uram\, a látomás alatt annyira elfogott a fájdalom\, hogy nem tudtam erőmet összeszedni. 17 De uram\, hogyan is merne a te szolgád beszélni veled\, ó\, uram! Még most sincs semmi erőm\, és a lélegzetem is elállt. 18 Akkor ismét megérintett az az emberhez hasonló lény\, és hogy bátorságot öntsön belém\, 19 ezt mondta: Ne félj te\, akit az Isten kedvel! Békesség neked! Légy erős\, légy erős! Amikor így beszélt hozzám\, megerősödtem\, és ezt mondtam: Beszélj\, uram\, mert megerősítettél engem! 20 Azután így szólt: Tudod-e\, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével\, és miután végeztem vele\, a görögök vezére következik. 21 De előbb elmondom neked\, hogy mi van megírva az igazság könyvében. Senki sincs\, aki velem tartana azok ellen\, csak Mihály\, a ti vezéretek.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-116/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241018
DTEND;VALUE=DATE:20241019
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241018T085150Z
LAST-MODIFIED:20241018T085150Z
UID:10083-1729209600-1729295999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Feltámadt a halottak közül!”Mt 27\,62–66 \n\n\n62 Másnap pedig\, szombaton\, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál\, 63 és így szóltak: Uram\, eszünkbe jutott\, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! 64 Ezért parancsold meg\, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig\, nehogy tanítványai odamenjenek\, és ellopják őt\, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél. 65 Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek\, menjetek\, őriztessétek ti\, ahogyan tudjátok! 66 Ők pedig elmentek\, lepecsételték a követ\, és őrséggel őriztették a sírt. \n„De azok\, akik ragaszkodnak Istenükhöz\, bátor tetteket visznek véghez.”Dán 11\,21–45 \n\n\n21 Az ő helyére áll egy gyalázatos. Nem neki szánják a királyi hatalmat; váratlanul bukkan fel\, és csellel szerzi meg a királyságot. 22 Seregek szélednek szét előtte\, és megsemmisülnek; még a szövetség fejedelme is. 23 Mert mióta barátságot kötött vele\, mindig álnok volt. Maroknyi néppel vonul ellene\, és győz. 24 Háborítatlanul eljut a leggazdagabb tartományba is\, és olyat tesz\, amilyet sem elődei\, sem ősei nem tettek. Prédát\, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek\, és az erődök megtámadására is terveket sző egy ideig. 25 Azután összeszedi erejét és bátorságát\, és a déli király ellen vonul nagy haderővel. A déli király is felkészül a harcra igen nagy és hatalmas haderővel\, de nem tud győzni\, mert árulást követnek el ellene. 26 Azok teszik tönkre\, akik az ő kenyerét eszik. Serege szétszéled\, és sokan esnek el halálra sebzetten. 27 Mindkét király rosszat forral. Egy asztalnál ülve hazugságokat beszélnek\, de eredménytelenül\, mert a vég ideje meg van szabva. 28 Azután az északi király sok kinccsel hazaindul országába. A szent szövetség ellen fordul\, és szándékát végrehajtva tér vissza országába. 29 Egy idő múlva újra a déli ország ellen támad\, de másodszor nem olyan eredménnyel\, mint először. 30 Mert a kittiek hajói felvonulnak ellene\, úgyhogy megijed\, visszavonul\, és a szent szövetségen tölti ki dühét. És ismét azoknak kedvez\, akik elhagyták a szent szövetséget. 31 Parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt\, megszüntetik a mindennapi áldozatot\, és felállítják az iszonyatos bálványt. 32 Akik vétkeztek a szövetség ellen\, azokat ráveszi\, hogy elhagyják hitüket. De azok\, akik ragaszkodnak Istenükhöz\, bátor tetteket visznek véghez. 33 Az értelmesek sokakat meggyőznek a népből\, de fegyver\, tűz\, fogság és fosztogatás miatt elesnek egy időre. 34 Elbukásuk idején kapnak egy kevés segítséget\, mire számításból sokan csatlakoznak hozzájuk. 35 Az értelmesek közül is elesnek néhányan\, hogy kipróbáltak\, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére\, mert még nincs itt a megszabott idő. 36 Ez a király azt tesz\, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél\, és szörnyűségeket mond még az istenek Istene ellen is. De csak addig boldogul\, amíg véget nem ér a harag\, mert ami el van határozva\, annak meg kell történnie. 37 Nem törődik ősei istenével\, nem törődik az asszonyok bálványával\, egy istennel sem\, mert mindegyiknél nagyobbnak tartja magát. 38 Ezek helyett az erődök istenét tiszteli\, olyan istent\, akit ősei nem ismertek; tiszteli arannyal\, ezüsttel\, drágakővel és egyéb értékes dolgokkal. 39 A megerősített várakkal így bánik az idegen istenek nevében: amelyik elismeri\, annak a tekintélyét megnöveli\, uralomra juttatja sokak fölött\, és földet oszt jutalmul. 40 A vég idején összecsap vele a déli király. Az északi király forgószélként tör rá harci kocsikkal\, lovasokkal és sok hajóval. Behatol az országokba\, és elözönli őket\, mint az áradat. 41 Behatol az ékes földre is\, ahol sokan elesnek. De Edóm\, Móáb és az ammóni nép legjava megmenekül a hatalmából. 42 Kiterjeszti hatalmát az országokra\, nem menekül meg Egyiptom sem. 43 Birtokba veszi Egyiptom arany- és ezüstkincseit és a többi értékeit; líbiaiak és etiópok lesznek kíséretében. 44 De a keletről és északról jövő hírek megrémítik\, ezért kivonul nagy haraggal\, elpusztít és kiirt sokakat. 45 Felállítja pompás sátrát a tenger és az ékes szent hegy között. De eléri a vég\, és senki sem segíthet rajta.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-117/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241018T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241018T170000
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241018T133036Z
LAST-MODIFIED:20241018T133036Z
UID:10096-1729238400-1729270800@nemmind1.hu
SUMMARY:Konfirmáció előkészítő
DESCRIPTION:Konfirmáció előkészítőre várjuk a jelentkezőket.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/konfirmacio-elokeszito-26/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241021
DTEND;VALUE=DATE:20241022
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241021T090952Z
LAST-MODIFIED:20241021T091442Z
UID:10102-1729468800-1729555199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Menjetek el tehát\, tegyetek tanítvánnyá minden népet”Mt 28\,16–20 \n\n\n16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre\, ahova Jézus rendelte őket. 17 És amikor meglátták őt\, leborultak előtte\, némelyek azonban kételkedtek. 18 Jézus pedig hozzájuk lépett\, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Menjetek el tehát\, tegyetek tanítvánnyá minden népet\, megkeresztelve őket az Atyának\, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében\, 20 tanítva őket\, hogy megtartsák mindazt\, amit én parancsoltam nektek; és íme\, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. \n„Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége\, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura…”Hag 2 \n\n\n1 A hetedik hónap huszonegyedik napján így szólt az Úr igéje Haggeus próféta által: 2 Beszélj Zerubbábellel\, Sealtíél fiával\, Júda helytartójával és Jósua főpappal\, Jócádák fiával meg a megmaradt néppel\, és kérdezd meg tőlük: 3 Van-e köztetek olyan\, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye\, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest? 4 Azért most légy bátor\, Zerubbábel! – így szól az Úr. Légy bátor te is\, Jósua főpap\, Jócádák fia\, és legyen bátor az ország egész népe – így szól az Úr –\, és dolgozzatok\, mert én veletek vagyok! – így szól a Seregek Ura. 5 Mert ígéretet tettem nektek\, amikor kijöttetek Egyiptomból\, és lelkem köztetek marad! Ne féljetek! 6 Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő\, és megrendítem az eget és a földet\, a tengert és a szárazföldet. 7 Megrendítek minden népet\, és elhozzák kincseiket a népek\, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek Ura. 8 Enyém az ezüst\, enyém az arany – így szól a Seregek Ura. 9 Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége\, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura –\, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura. 10 Dárius uralkodásának második esztendejében\, a kilencedik hónap huszonnegyedikén így szólt az Úr igéje Haggeus prófétához. 11 Ezt mondja a Seregek Ura: Kérj útmutatást a papoktól erre nézve: 12 Ha valaki szentelt húst visz ruhája szárnyában\, és a ruha szárnyával hozzáér a kenyérhez\, főzelékhez\, borhoz vagy olajhoz\, vagy bármi más eledelhez\, szentté válik-e az? A papok ezt válaszolták: Nem! 13 Akkor Haggeus ezt kérdezte: Ha egy holttest érintése miatt tisztátalan ember ér hozzá mindezekhez\, tisztátalanná válnak-e? A papok ezt válaszolták: Tisztátalanná! 14 Haggeus erre így felelt: Ilyen ez a nép\, ilyen ez a nemzet énelőttem – így szól az Úr –\, és ilyen minden munkájuk\, sőt amit áldozatul hoznak ide\, az is tisztátalan! 15 Most azért gondoljátok meg\, hogy mi történt a múltban mindmáig\, mióta elkezdtetek követ kőre rakni az Úr templomában! 16 Az történt\, hogy ha valaki odament gabonájához\, amelytől húsz vékát várt\, csak tíz lett\, és ha valaki odament a borsajtóhoz\, remélve\, hogy ötven korsóra valót fog meríteni\, csak húsz lett. 17 Megvertelek benneteket aszállyal\, gabonarozsdával\, és jégeső verte el mindazt\, amiért munkálkodtatok\, de ez sem térített titeket hozzám – így szól az Úr. 18 Gondoljátok meg hát\, hogy mi történt a múltban mindmáig\, a kilencedik hónap huszonnegyedik napjáig\, addig a napig\, amelyen lerakták az Úr templomának alapját; gondoljátok csak meg! 19 Van-e még gabona a magtárban? És még a szőlő\, a fügefa\, a gránátalma és az olajfa sem hozott termést! De ettől a naptól fogva majd áldást adok! 20 Így szólt az Úr igéje Haggeushoz másodszor is a hónap huszonnegyedik napján: 21 Mondd meg Zerubbábelnek\, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet\, 22 ledöntöm a királyi trónokat\, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt\, elhullanak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el. 23 Így szól a Seregek Ura: Azon a napon a kezembe veszlek téged\, Zerubbábel\, Sealtíél fia\, én szolgám – így szól az Úr –\, és olyanná teszlek\, mint egy pecsétgyűrű\, mert téged választottalak ki! – így szól a Seregek Ura.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-118/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241022
DTEND;VALUE=DATE:20241023
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241022T064546Z
LAST-MODIFIED:20241022T064631Z
UID:10155-1729555200-1729641599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„az Úr keze ért el engem”Ruth 1 \n\n\n1 Abban az időben történt\, amikor a bírák bíráskodtak\, hogy éhínség támadt az országban. Elment ezért a júdai Betlehemből egy férfi\, hogy jövevényként Móáb mezején lakjon. Vele volt a felesége és két fia. 2 A férfi neve Elímelek volt\, a feleségének Naomi\, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak\, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére\, és ott éltek. 3 De meghalt Elímelek\, Naomi férje\, és ott maradt az asszony a két fiával. 4 Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá volt a neve\, a másiknak Ruth. Ott laktak mintegy tíz esztendeig. 5 De meghaltak ők is mind a ketten\, Mahlón és Kiljón is\, úgyhogy az asszony ott maradt a két fia és a férje nélkül. 6 Ekkor útra kelt a menyeivel\, hogy hazatérjen Móáb mezejéről\, mert meghallotta Móáb mezején\, hogy ismét gondjaiba vette népét az Úr\, és kenyeret adott neki. 7 Elindult tehát arról a helyről\, ahol élt\, és vele a két menye. Ahogy mentek az úton\, hogy visszatérjenek Júda földjére\, 8 ezt mondta Naomi a két menyének: Menjetek\, forduljatok vissza\, ki-ki az anyja házába! Bánjon veletek az Úr olyan szeretettel\, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! 9 Adja meg nektek az Úr\, hogy mindkettőtök nyugalmat találjon majd férjének házában! Azután megcsókolta őket. Ők azonban hangos sírásra fakadtak\, 10 és azt mondták neki: Bizony\, hazatérünk veled a te népedhez. 11 De Naomi ezt felelte: Forduljatok vissza\, leányaim! Miért jönnétek velem? Lehetnek-e még fiak a méhemben\, akik férjeitek lennének? 12 Forduljatok vissza\, leányaim\, menjetek\, mert én már öreg vagyok ahhoz\, hogy férjhez menjek. De ha azt mondanám is\, hogy van még reménységem\, és ha ma éjjel férjhez mennék is\, és fiakat szülnék\, 13 várhattok-e rájuk\, amíg felnőnek? Szabad-e benneteket visszatartani attól\, hogy férjhez menjetek? Nem\, leányaim! Az én sorsom túl keserves volna a számotokra! Hiszen az Úr keze ért el engem. 14 Azok erre még hangosabban kezdtek el sírni\, majd Orpá megcsókolta az anyósát. Ruth azonban továbbra is ragaszkodott hozzá. 15 Naomi azt mondta: Látod\, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőddel együtt! 16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem\, hogy elhagyjalak\, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy\, oda megyek\, ahol te megszállsz\, ott szállok meg én is. Néped az én népem\, és Istened az én Istenem. 17 Ahol te meghalsz\, ott haljak meg én is\, és ott temessenek el! Úgy bánjon velem az Úr most és ezután is\, hogy csak a halál választ el engem tőled! 18 Amikor látta Naomi\, hogy mindenáron vele akar menni\, nem győzködte őt tovább. 19 Együtt\, ketten mentek tehát tovább\, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe értek\, az egész város felbolydult miattuk\, és az asszonyok azt kérdezgették: Csakugyan Naomi ez? 20 Ő azonban azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak\, hívjatok inkább Márának\, mert nagyon megkeserítette sorsomat a Mindenható. 21 Egész családommal mentem el\, és kifosztottan hozott vissza az Úr. Miért hívnátok engem Naominak\, hiszen megalázott engem az Úr\, és bajba döntött a Mindenható. 22 Így tért vissza Naomi\, és vele együtt jött menye\, a móábi Ruth is Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe. \n„Mert nem szégyellem az evangéliumot\, hiszen Isten hatalma az…”Róm 1\,1–17 \n\n\n1 Pál\, Krisztus Jézus szolgája\, elhívott apostol\, akit Isten kiválasztott arra\, hogy hirdesse evangéliumát\, 2 amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért\, 3 az ő Fiáról\, aki test szerint Dávid utódaitól származott\, 4 a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Jézus Krisztus a mi Urunk\, 5 általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra\, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet\, 6 akik közé tartoztok ti is\, Jézus Krisztus elhívottai. 7 Mindazoknak\, akik Rómában vagytok\, Isten szeretteinek\, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől\, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 8 Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért\, hogy hiteteknek az egész világon híre van. 9 Mert Isten a tanúm\, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével\, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok\, 10 mindenkor kérve imádságaimban\, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok. 11 Mert szeretnélek meglátogatni titeket\, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek\, 12 azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által\, a tietek és az enyém által. 13 Tudjátok meg\, testvéreim: sokszor elhatároztam már\, hogy elmegyek hozzátok\, de mindeddig megakadályoztattam abban\, hogy munkámnak némi gyümölcse lehessen közöttetek\, amint a többi nép között is. 14 Görögöknek és barbároknak\, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. 15 Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is\, akik Rómában vagytok. 16 Mert nem szégyellem az evangéliumot\, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére\, először a zsidóknak\, majd pedig a görögöknek. 17 Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe\, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-119/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241023
DTEND;VALUE=DATE:20241024
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241023T153731Z
LAST-MODIFIED:20241023T153731Z
UID:10170-1729641600-1729727999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Áldja meg őt az Úr” \nRuth 2 \n  \n1 Volt Naominak a férje után egy rokona\, név szerint Bóáz\, egy jómódú ember Elímelek nemzetségéből. 2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedegetni valaki után\, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj\, leányom! 3 El is ment\, és kiérve a mezőre szedegetni kezdett az aratók után. Történetesen az Elímelek nemzetségéből való Bóáz szántóföldje volt az. 4 Éppen akkor ment ki Bóáz is Betlehemből\, és azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az Úr! 5 Majd megkérdezte Bóáz attól a legénytől\, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez a fiatalasszony? 6 A legény\, az aratók felügyelője ezt felelte: Egy móábi fiatalasszony\, aki Naomival tért vissza Móáb mezejéről. 7 Azt kérte\, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide\, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset. 8 Bóáz ekkor azt mondta Ruthnak: Hallgass ide\, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni\, ne is menj innen máshová\, hanem maradj csak a szolgálóleányaim nyomában! 9 Tartsd szemmel a mezőt\, mikor hol aratnak\, és haladj az asszonyok után! Megparancsoltam a szolgáknak\, hogy ne bántsanak téged\, és ha megszomjazol\, menj az edényekhez\, és igyál abból\, amiből a szolgák merítenek. 10 Ruth arcra borult\, a földig hajolt\, és ezt mondta Bóáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat\, hogy pártfogásodba vettél? Hiszen én idegen vagyok! 11 Bóáz így válaszolt neki: Elbeszélték nekem részletesen mindazt\, amit anyósodért tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat\, anyádat\, szülőföldedet\, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé\, amelyet azelőtt nem is ismertél. 12 Fizessen meg tetteidért az Úr\, legyen bőséges jutalmad az Úrtól\, Izráel Istenétől\, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. 13 Ruth pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám\, uram! Megvigasztaltál engem\, és szívélyesen beszéltél velem\, pedig én még csak a szolgálóleányaid közé sem tartozom! 14 Az evés idején azt mondta neki Bóáz: Jöjj közelebb\, vegyél a kenyérből\, és mártsd falatodat az ecetes lébe! Ő tehát leült az aratók mellé. Bóáz pörkölt gabonával kínálta\, ő pedig evett\, jóllakott\, sőt még maradt is neki. 15 Azután fölkelt tovább szedegetni. Bóáz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is\, ne bántsátok érte! 16 Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből\, és hagyjátok ott\, hadd szedje föl\, és meg ne szidjátok! 17 Így szedegetett a mezőn egész estig. Amikor kicsépelte\, amit szedegetett\, majdnem egy vékára való árpa lett. 18 Fölvette\, és bement a városba. Megmutatta az anyósának\, amit szedegetett. Azután elővette és odaadta neki azt is\, amit meghagyott\, miután jóllakott. 19 Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél\, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen\, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának\, hogy kinél dolgozott\, és ezt mondta: Bóáz a neve annak a férfinak\, akinél ma dolgoztam. 20 Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az Úr\, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzátartozónk ez az ember\, a legközelebbi rokonaink egyike. 21 A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem\, hogy járjak a szolgái nyomában\, míg csak be nem fejezik az aratást. 22 Naomi ezt mondta menyének\, Ruthnak: Jól teszed\, leányom\, ha az ő szolgálóleányaival jársz\, akkor nem bántanak más mezőn. 23 Ruth tehát Bóáz szolgálóleányainak a nyomában járva szedegetett\, amíg be nem fejeződött az árpa és a búza aratása. De az anyósánál lakott. \n„Akik bölcseknek mondják magukat\, bolonddá lettek…” \nRóm 1\,18–32 \n  \n18 Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen\, 19 mert ami megismerhető Istenből\, az nyilvánvaló előttük\, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. 20 Láthatatlan valóját\, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük\, 21 mert bár Istent ismerték\, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent\, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban\, és sötétség borult oktalan szívükre. 22 Akik bölcseknek mondják magukat\, bolonddá lettek\, 23 és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek\, sőt madarak\, négylábúak és csúszómászók képmásával. 24 Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak\, hogy meggyalázzák egymás testét. 25 Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel\, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett\, aki áldott mindörökké. Ámen. 26 Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel\, 27 ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést\, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak\, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban. 28 És mivel nem méltatták Istent arra\, hogy megtartsák ismeretükben\, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak\, hogy azt tegyék\, ami nem illik. 29 Tele vannak mindenféle hamissággal\, gonoszsággal\, kapzsisággal\, rosszasággal\, tele irigységgel\, gyilkos indulattal\, viszálykodással\, csalással\, rosszindulattal; besúgók\, 30 rágalmazók\, istengyűlölők\, gőgösek\, fennhéjázók\, dicsekvők\, találékonyak a rosszban\, szüleiknek engedetlenek\, 31 kíméletlenek\, szószegők\, szeretetlenek és irgalmatlanok. 32 Ezek ismerik ugyan Isten igazságos rendjét\, amely szerint halálra méltók\, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat\, hanem azokkal is egyetértenek\, akik ilyeneket tesznek.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-120/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241024
DTEND;VALUE=DATE:20241025
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241024T062259Z
LAST-MODIFIED:20241024T062305Z
UID:10178-1729728000-1729814399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Mi történt\, leányom?”Ruth 3 \n\n\n1 Egyszer azt mondta neki az anyósa\, Naomi: Leányom\, majd én keresek neked otthont\, ahol jó dolgod lesz. 2 Nézd csak: Bóáz\, a rokonunk\, akinek a szolgálóleányaival voltál\, ma éjjel árpát tisztít a szérűn. 3 Mosakodj meg\, kend meg magad\, vedd föl a ruhádat\, és menj le a szérűre! Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt\, amíg be nem fejezte az evést és az ivást! 4 Amikor lefekszik\, jegyezd meg a helyet\, ahol lefekszik\, azután menj oda\, hajtsd fel a takarót a lábánál\, és feküdj oda! Ő majd megmondja neked\, hogy mit csinálj. 5 Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt\, amit mondasz. 6 Le is ment a szérűre\, és mindent úgy csinált\, ahogyan az anyósa parancsolta. 7 Bóáz evett\, ivott\, és jól érezte magát; azután elment\, lefeküdt a garmada szélén. Ruth ekkor odalopódzott\, felhajtotta lábánál a takarót\, és odafeküdt. 8 Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor vette észre\, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 9 Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth\, a te szolgálóleányod. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálóleányodra\, mert te vagy a legközelebbi rokonunk! 10 Ekkor azt mondta Bóáz: Áldjon meg az Úr\, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad\, mint korábban\, mert nem jártál az ifjak után\, sem szegény\, sem gazdag után. 11 Ne félj hát\, leányom\, mindent megteszek érted\, amit csak mondasz\, hiszen mindenki tudja népem kapujában\, hogy derék asszony vagy. 12 Igaz ugyan\, hogy közeli rokon vagyok\, de van egy nálam közelebbi rokonod is. 13 Maradj itt éjszakára\, és ha holnap az vállalja érted a rokoni kötelezettségét\, hát vállalja! De ha nem akarja vállalni érted a rokoni kötelezettséget\, akkor\, az élő Úrra mondom\, én vállalom! Feküdj hát itt reggelig! 14 Visszafeküdt hát a lábához reggelig. De fölkelt\, mielőtt az emberek fölismerhették volna egymást\, mert Bóáz úgy gondolta: Ki ne tudódjék\, hogy ez az asszony idejött a szérűre! 15 Akkor ezt mondta: Add csak a rajtad levő nagykendőt\, és tartsd ide! Ő odatartotta\, Bóáz pedig kimért hat mérték árpát\, és feladta a vállára; ő maga pedig bement a városba. 16 Amikor Ruth hazaért az anyósához\, az megkérdezte: Mi történt\, leányom? Ő pedig elbeszélte neki mindazt\, amit a férfi vele tett\, 17 majd ezt mondta: Ezt a hat mérték árpát adta nekem ezekkel a szavakkal: Ne menj üres kézzel az anyósodhoz! 18 Naomi akkor azt mondta: Maradj nyugton\, lányom\, amíg meg nem tudod\, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi\, amíg végére nem jár még ma ennek a dolognak. \n„…nem veszed tudomásul\, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?”Róm 2\,1–16 \n\n\n1 Ezért nincs mentséged\, te ítélkező ember\, mert amiben mást megítélsz\, abban önmagadat ítéled el\, hiszen ugyanazokat teszed\, miközben ítélkezel. 2 Azt pedig tudjuk\, hogy Isten ítélete igazságosan sújtja azokat\, akik ilyeneket tesznek. 3 Azt gondolod\, te ember\, aki ítélkezel azok felett\, akik ilyeneket tesznek\, holott magad is ugyanazokat cselekszed\, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől? 4 Vagy megveted jóságának\, elnézésének és türelmének gazdagságát\, és nem veszed tudomásul\, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz? 5 Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára\, amikor Isten kihirdeti igaz ítéletét. 6 Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: 7 azoknak\, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre\, megbecsülésre és halhatatlanságra\, örök életet ad\, 8 azoknak pedig\, akik viszálykodók\, akik ellenállnak az igazságnak\, és a gonoszságnak engednek\, haraggal és bosszúállással fizet majd. 9 Gyötrelem és szorongattatás vár minden emberi lélekre\, aki a rosszat cselekszi\, először a zsidókra\, majd pedig a görögökre; 10 viszont dicsőség\, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak\, akik jót tesznek\, először a zsidóknak\, majd pedig a görögöknek. 11 Mert Isten nem személyválogató. 12 Akik ugyanis a törvény ismerete nélkül vétkeztek\, a törvény nélkül vesznek majd el\, és akik a törvény ismeretében vétkeztek\, azokat a törvény alapján sújtja majd az ítélet. 13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt\, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni. 14 Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt\, amit a törvény követel\, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt. 15 Ezzel azt bizonyítják\, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva\, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik\, melyek hol vádolják\, hol felmentik őket 16 azon a napon\, amelyen megítéli Isten az emberek titkait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-121/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241025
DTEND;VALUE=DATE:20241026
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241025T065227Z
LAST-MODIFIED:20241025T065235Z
UID:10182-1729814400-1729900799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ha vállalod a rokoni kötelezettséget\, vállald”Ruth 4 \n\n\n1 Bóáz odament a városkapuhoz\, és leült. És amikor arra ment az a közeli rokon\, akiről Bóáz beszélt\, ezt mondta: Kerülj erre\, ülj ide\, testvérem! Az odament\, és leült. 2 Azután maga mellé vett Bóáz tíz embert a város vénei közül\, és ezt mondta: Üljetek ide! És azok leültek. 3 Ekkor azt mondta Bóáz a legközelebbi rokonnak: Naomi\, visszatérve Móáb mezejéről\, el akarja adni azt a szántóföldet\, ami a rokonunk\, Elímelek birtokrésze volt. 4 Azt gondoltam\, hogy tudomásodra hozom\, és megmondom: vedd meg az itt ülők előtt\, népem vénei előtt! de ha nem vállalod\, mondd meg nekem\, hadd tudjam! Mert rajtad kívül nincs más közeli rokon\, utánad már én következem. Ő így szólt: Vállalom. 5 De Bóáz ezt mondta: Amikor a szántóföldet megveszed Naomitól\, a móábi Ruthot\, az elhunyt feleségét is el kell venned\, hogy az elhunyt nevét fenntartsd az örökségében. 6 Erre a legközelebbi rokon azt felelte: Azt nem tudom magamra vállalni\, mert akkor a saját örökségemet teszem tönkre. Vállald magadra az én rokoni kötelezettségemet\, mert én nem tudom vállalni! 7 Régente Izráelben úgy erősítettek meg minden rokoni kötelezettséggel vagy cserével kapcsolatos ügyet\, hogy az egyik fél lehúzta a saruját\, és odaadta a másiknak. Ez volt a hitelesítés módja Izráelben. 8 Akkor tehát a legközelebbi rokon azt mondta Bóáznak: Vedd meg te magadnak! Majd lehúzta a saruját. 9 Ekkor azt mondta Bóáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok a tanúim\, hogy én ma megvettem Naomitól mindazt\, ami Elímeleké volt\, és mindazt\, ami Kiljóné és Mahlóné volt. 10 Sőt a móábi Ruthot\, Mahlón feleségét is feleségül veszem\, hogy fenntartsam a meghaltnak a nevét örökségében\, hogy ki ne vesszen a meghaltnak a neve testvérei közül lakóhelyének a kapujából. Ti vagytok most ennek a tanúi. 11 A kapuban levő egész nép ezt mondta a vénekkel együtt: Tanúk vagyunk! Adja az Úr\, hogy ez az asszony\, aki a házadba megy\, olyan legyen\, mint Ráhel és Lea\, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál Efrátában\, legyen híres a neved Betlehemben! 12 Legyen olyan a házad\, mint Pérec háza\, akit Támár szült Júdának\, annak az utódnak a révén\, akit majd az Úr ad neked ettől a fiatalasszonytól! 13 Így vette el Bóáz Ruthot\, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz\, és az Úr megadta neki\, hogy teherbe essen\, és fiút szült. 14 Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az Úr\, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! 15 Legyen ő életed megújítója\, és gondviselőd öregkorodban! Hiszen menyed szülte őt\, aki szeret téged\, és többet ér neked hét fiúnál. 16 Naomi pedig fogta a gyermeket\, ölébe vette\, és ő lett a dajkája\, 17 úgyhogy a szomszédasszonyok\, amikor nevet adtak neki\, azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ő volt Dávid apjának\, Isainak az apja. 18 Ez Pérec nemzetsége: Pérec nemzette Hecrónt\, 19 Hecrón nemzette Rámot\, Rám nemzette Ammínádábot\, 20 Ammínádáb nemzette Nahsónt\, Nahsón nemzette Szalmónt\, 21 Szalmón nemzette Bóázt\, Bóáz nemzette Óbédot\, 22 Óbéd nemzette Isait\, Isai pedig nemzette Dávidot. \n„…az a zsidó\, aki belsőleg az\, és az a körülmetélkedés\, amely a szívben van\, Lélek szerint és nem betű szerint.”Róm 2\,17–29 \n\n\n17 Ha pedig te zsidónak nevezed magadat\, aki a törvényre hagyatkozol\, és Istennel dicsekszel\, 18 és ismered az ő akaratát\, és el tudod dönteni\, mi a helyes\, hiszen megtanultad a törvényből; 19 és meg vagy győződve arról is\, hogy te a vakok vezetője vagy\, a sötétben járók világossága\, 20 az oktalanok nevelője\, a kiskorúak tanítója\, mert tied a törvényben megtestesült ismeret és igazság: 21 ha tehát mást tanítasz\, önmagadat nem tanítod? Aki hirdeted: ne lopj\, lopsz? 22 Aki azt mondod: ne paráználkodj\, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat\, templomrabló vagy? 23 Aki a törvénnyel dicsekszel\, törvényszegéseddel meggyalázod Istent? 24 Bizony „miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között”\, amint meg van írva. 25 A körülmetélkedés valóban használ\, ha megtartod a törvényt\, de ha törvényszegő vagy\, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. 26 Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit\, nem számít-e Isten előtt a körülmetéletlensége körülmetéltségnek? 27 És a származása szerint körülmetéletlen is\, aki betölti a törvényt\, megítél majd téged\, aki az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. 28 Mert nem az a zsidó\, aki külsőleg az\, sem nem az a körülmetélkedés\, amely a testen\, külsőleg látszik; 29 hanem az a zsidó\, aki belsőleg az\, és az a körülmetélkedés\, amely a szívben van\, Lélek szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van\, hanem Istentől.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-122/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241027
DTEND;VALUE=DATE:20241028
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241027T190132Z
LAST-MODIFIED:20241027T190132Z
UID:10185-1729987200-1730073599@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…mindentudó Isten az Úr\, ő teszi mérlegre a tetteket”1Sám 2 \n\n\n1 Akkor így imádkozott Anna: Örömöt szerzett szívemnek az Úr\, felemelte arcomat az Úr. Tudok már mit felelni ellenségeimnek\, mert szabadításodnak örvendezhetek. 2 Nincs olyan szent\, mint az Úr\, rajtad kívül senki sincsen\, nincs olyan kőszikla\, mint a mi Istenünk. 3 Ne beszéljetek oly sokat büszkén\, gőgösen\, ne hagyja el szátokat kérkedés! Hiszen mindentudó Isten az Úr\, és ő teszi mérlegre a tetteket. 4 A hősök íja összetörik\, de akik a földre rogytak\, az erő övét kötik magukra. 5 A jóllakottak elszegődnek a betevő falatért\, de akik éheztek\, folyton ünnepelnek. Hetet szül\, aki meddő volt\, és gyászol\, akinek sok fia volt. 6 Az Úr megöl és megelevenít\, letaszít a sírba\, és újra felhoz onnét. 7 Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá\, megaláz és felmagasztal. 8 Fölemeli a porból a szűkölködőt\, és kiemeli a szemétből a szegényt\, az előkelők közé ülteti\, és örökségül főhelyet ad neki. Mert az Úréi a föld oszlopai\, rájuk helyezte a földkerekséget. 9 Híveinek lépteit ő vigyázza\, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje. 10 Összetörnek\, akik az Úrral perbe szállnak\, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az Úr az egész földet\, de királyát megerősíti\, felkentjének hatalmat ad. 11 Ezután Elkáná hazament Rámába. A gyermek pedig az Úr szolgája lett Éli főpap felügyelete alatt. 12 Éli fiai azonban elvetemült emberek voltak\, nem törődtek az Úrral\, 13 sem azzal\, hogy a papoknak a törvény szerint mi járt volna a néptől. Ha ugyanis valaki áldozatot mutatott be\, odament a templomszolga\, amikor a húst főzték\, kezében egy háromágú villával\, 14 és beleszúrta az üstbe vagy fazékba\, bográcsba vagy lábosba\, és elvette a pap mindazt\, ami a villára akadt. Így bántak egész Izráellel\, amikor odajártak Sílóba. 15 Sőt mielőtt elfüstölögtették volna a kövérjét\, odament a templomszolga\, és ezt mondta az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst\, mert nem fogad el tőled főtt húst\, csak nyerset! 16 És ha azt felelte neki az az ember\, hogy előbb el kell füstölögtetni a kövérjét\, és csak azután veheti el\, amit megkíván\, akkor ezt mondta neki: Most add ide\, mert ha nem\, erőszakkal is elveszem! 17 Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt\, mert megutálták az emberek az Úrnak szóló áldozatot. 18 Sámuel pedig végezte szolgálatát az Úr előtt\, és ifjú létére gyolcs éfódot viselt. 19 Anyja egy kis ruhát szokott készíteni\, és évről évre elvitte neki\, amikor férjével együtt fölment az évenkénti áldozat bemutatására. 20 Éli pedig megáldotta Elkánát feleségével együtt\, és ezt mondta: Adjon neked az Úr utódot ettől az asszonytól a felajánlott helyett\, akit felajánlott az Úrnak! Azután hazamentek. 21 És az Úr rátekintett Annára\, s az teherbe esett\, és még három fiút és két lányt szült. A gyermek Sámuel pedig az Úrnál növekedett. 22 Éli igen öreg volt. Meghallotta\, hogy mi mindent tesznek fiai egész Izráellel\, és hogy azokkal az asszonyokkal hálnak\, akik a kijelentés sátrának a bejáratánál teljesítenek szolgálatot. 23 Mondta is nekik: Miért csináltok ilyeneket? Mert hallom gonosz dolgaitokat az egész néptől. 24 Ne tegyétek\, fiaim\, mert hallom\, hogy nem jó hírt terjesztenek rólatok az Úr népe körében. 25 Ha ember vétkezik ember ellen\, akkor Isten a döntőbíró\, de ha az Úr ellen vétkezik valaki\, ki merne ott döntőbíró lenni? De nem hallgattak apjuk szavára\, mert úgy tetszett az Úrnak\, hogy megöli őket. 26 A gyermek Sámuel pedig nőttön-nőtt\, és kedves volt mind az Úr előtt\, mind az emberek előtt. 27 És eljött Istennek egy embere Élihez\, és így szólt hozzá: Ezt mondta az Úr: Világosan kijelentettem magamat atyád háza népének\, amikor Egyiptomban\, a fáraó házában voltak. 28 Izráel valamennyi törzse közül őt választottam ki a papi tisztségre\, hogy feljárjon oltáromhoz\, illatáldozatot mutasson be\, és viselje az éfódot színem előtt. Atyád háza népének adtam Izráel fiainak minden tűzáldozatát. 29 Miért tiporjátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat\, amelyeket e hajlék számára rendeltem? Miért becsülöd fiaidat többre\, mint engem\, és miért hizlaljátok magatokat népem\, Izráel minden áldozatának a legjavával? 30 Ezért így szól az Úr\, Izráel Istene: Bár határozottan megmondtam\, hogy a te házad népe\, a te családod fog örökké színem előtt járni\, most mégis így szól az Úr: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek\, azoknak dicsőséget szerzek\, de akik engem megvetnek\, gyalázatra jutnak. 31 Eljön az idő\, amikor összetöröm erődet és családod erejét\, és nem lesz öregember a házadban. 32 Majd meglátod e hajlék romlását a sok jó helyett\, amit tettem volna Izráellel. Bizony nem lesz öregember soha a házadban. 33 Egyvalakit nem irtok ki oltárom mellől\, hogy ne epesszem el egészen a szemed és gyötörjem halálra a lelkedet. De a többiek\, a te házad népe a legszebb férfikorban fog majd meghalni. 34 Ez lesz számodra a jel\, amely majd a két fiadon\, Hofnín és Fineáson bekövetkezik: egy napon halnak meg mindketten. 35 De támasztok majd magamnak hűséges papot\, aki szívem és lelkem szerint cselekszik. Építek neki maradandó házat\, és az én fölkentem előtt jár minden időben. 36 És aki megmarad házad népéből\, eljön majd\, leborul előtte egy kis pénzért és egy darab kenyérért\, és ezt mondja: Fogadj fel engem bármilyen papi tisztségre\, hogy ehessem egy falat kenyeret! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata\n\n\n\n„…mindentudó Isten az Úr\, ő teszi mérlegre a tetteket” (3a) A reformáció hetében mérlegre kerül kegyességünk gyakorlata. Az Igének engedelmes hit vitte végbe a középkori egyház megújulását\, és így történt a Kr. e. XI. század kegyeseinek életében is. Anna gyermektelenül is ott volt\, áldottan is ott van Isten mérlegén. Éli főpap is ott van Isten mérlegén. Ő és fiai\, az őrállók bukása az egész népet vétkessé teszik. A hamis kegyesség gyakorlatát Isten nem nézi el. „…mérjen meg engem hiteles mérleggel…” (Jób 31\,6). \nRÉ21 1 RÉ 1 • IÉ Mik 6\,1–8 • Zsolt 1 \nEsti ének | 694 | Maradj velünk\, mi Krisztusunk \nHeti zsoltár | 122 | Örvendek az én szívembe’ \n\n\n„…mindenki vétkezett\, és nélkülözi Isten dicsőségét…”Róm 3\,21–31 \n\n\n21 Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága\, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták\, 22 mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség\, 23 mivel mindenki vétkezett\, és nélkülözi Isten dicsőségét\, 24 Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. 25 Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak\, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte 26 türelmében\, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz\, és igazzá teszi azt is\, aki Jézusban hisz. 27 Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem\, hanem a hit törvénye által. 28 Hiszen azt tartjuk\, hogy hit által igazul meg az ember\, a törvény cselekvésétől függetlenül. 29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a népeké is? Bizony\, a népeké is\, 30 mert egy az Isten\, aki megigazítja a körülmetéltet hitből\, a körülmetéletlent pedig hit által. 31 Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata\n\n\n\n(23) „…mindenki vétkezett\, és nélkülözi Isten dicsőségét…” (Róm 3\,21–31) \nSok-sok generációs feszültség van manapság. Mintha arra szűkülne a gondolkodásunk\, hogy a másik nemzedék mindig kicsit bűnösebb\, mint mi. Pedig Pál szavai nem arról szólnak\, hogy minden fiatal vétkezik\, vagy minden idős ember vétkezik\, hanem – mindenki. Az időskorral nem leszünk jobbak\, csak öregebbek. Vétkezünk\, mindannyian. Ebben egységes az emberiség. És úgy tűnik\, abban is egyre inkább egységesül\, hogy nem szeretjük a bűnt bűnnek nevezni. Nem szeretjük\, ha valaki emlékeztet az igazságra. A másik oldal is veszélyes\, hiszen az is válhat csapdává\, ha „megmondóemberekké” válunk. Vagy amikor összekeverjük a kulturális berögződéseinket és szokásainkat az Isten elleni vétekkel. Amikor a bűnnel foglalkozunk\, általában a másik ember életével szoktuk kezdeni a vizsgálatunkat. De ne így legyen\, nézzük meg magunkat. Amint ez megtörtént\, sokkal könnyebben tudjuk elfogadni más emberek vétkeit. A bűn ugyanis sajnos az mi életünkben is jelen van. A bűn a kereszten vallott egyedül kudarcot. Aki elfogadja a keresztet\, az lehet igazán szabad: a bűn alól és abban\, hogy a másikat ne elítélje\, hanem elfogadja és szeresse. Szabad arra\, hogy egész elméjéből\, lelkéből\, szívéből Istent szeresse és kövesse.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-123/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241028
DTEND;VALUE=DATE:20241029
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241028T075254Z
LAST-MODIFIED:20241028T082409Z
UID:10187-1730073600-1730159999@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…ritkaság volt az Úr Igéje\, nem volt gyakran látomás”1Sám 3 \n\n\n1 Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az Úr igéje\, nem volt gyakran látomás. 2 Egy napon az történt\, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már meggyengült\, alig látott. 3 Az Isten mécsese még nem aludt ki\, és Sámuel ott feküdt az Úr templomában\, ahol az Isten ládája volt. 4 Az Úr szólította Sámuelt\, és ő így felelt: Itt vagyok. 5 Majd odafutott Élihez\, és ezt mondta: Hívtál engem\, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak\, menj vissza\, feküdj le! Elment tehát\, és lefeküdt. 6 De újra szólította az Úr Sámuelt\, Sámuel pedig fölkelt\, odament Élihez\, és ezt mondta: Hívtál engem\, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak\, fiam\, menj vissza\, feküdj le! 7 Sámuel még nem ismerte az Urat\, mert az Úr még nem jelentette ki igéjét neki. 8 Az Úr azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt\, megint odament Élihez\, és ezt mondta: Hívtál engem\, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli\, hogy az Úr szólítja az ifjút. 9 Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj\, feküdj le\, és ha újból szólít\, ezt mondd: Szólj\, Uram\, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment\, és lefeküdt a helyére. 10 Az Úr pedig eljött\, megállt\, és szólította\, mint azelőtt: Sámuel\, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj\, mert hallja a te szolgád. 11 Akkor az Úr ezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben\, hogy aki csak hallja\, belecsendül mind a két füle. 12 Azon a napon beteljesítem Élin mindazt\, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem\, és be is végzem azt. 13 Mert kijelentettem neki\, hogy örök ítéletet hozok háza népére azért a bűnért\, amelyről tudta\, hogy fiai azzal átkot vonnak vele magukra\, és mégsem fenyítette meg őket. 14 Ezért megesküdtem Éli háza népének\, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-\, sem ételáldozattal. 15 Sámuel pedig feküdt egész reggelig\, és akkor kitárta az Úr házának az ajtóit. De Sámuel nem merte elmondani Élinek a látomást. 16 Éli azonban hívta Sámuelt\, és ezt mondta: Fiam! Sámuel! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. 17 Éli megkérdezte: Milyen kijelentést kaptál? Ne titkold el előttem! Ne segítsen téged az Isten se most\, se ezután\, ha eltitkolsz előttem egyetlen szót is mindabból\, amit kijelentett neked! 18 Elmondott azért neki Sámuel mindent\, semmit sem titkolt el előtte. Éli pedig ezt mondta: Ő az Úr. Tegye azt\, amit jónak lát. 19 Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt\, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül. 20 És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig\, hogy az Úr prófétájául rendelte Sámuelt. 21 Az Úr még többször is megjelent Sílóban\, és kijelentette magát az Úr Sámuelnek igéje által Sílóban. \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata\n\n\n\n„…ritkaság volt az Úr Igéje\, nem volt gyakran látomás” (2). Az Úr Igéje az a szó\, amely az ő szájából származik. Akkor lesz belőle élet\, ha elfogadó\, engedelmes szívvel hallgatom. Ha nem hiszek annak\, aki mondja\, vagy hitetlenségem önigazolásait keresem benne\, élettelen marad. Sámuel Éli mellett engedelmességet tanult\, ezért mondhatja Istennek is: Szólj\, mert hallja a te szolgád (10). Isten újjáteremtő szavától megváltozik az egész életünk! Engedelmes szívek kellenek ma is\, hogy újra éljenek közösségeink! \nRÉ21 824 RÉ 512 \n\n\n„Boldog az az ember\, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.”Róm 4\,1–12 \n\n\n1 Mit mondjunk tehát\, mit ért el Ábrahám\, a mi ősatyánk a saját erejéből? 2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult volna meg\, akkor volna mivel dicsekednie\, de nem Isten előtt. 3 De mit mond az Írás? „Hitt Ábrahám Istennek\, és Isten ezt számította be neki igazságul.” 4 Aki fáradozik\, annak a bért nem jutalomként számítják\, hanem azért\, mert tartoznak azzal. 5 Aki pedig nem fáradozik\, hanem hisz abban\, aki megigazítja az istentelent\, annak Isten a hitét számítja igazságul. 6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak\, akinek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot: 7 „Boldogok\, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik\, és akiknek elfedeztettek bűneik. 8 Boldog az az ember\, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” 9 Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-e\, vagy a körülmetéletleneknek is? Mert azt mondjuk\, hogy Ábrahámnak Isten a hitet számította be igazságul. 10 De milyen állapotában fogadta el őt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten\, hanem körülmetéletlenül. 11 Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta\, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek\, és az igazság azoknak is beszámíttassék; 12 és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is\, akik nemcsak körül vannak metélve\, hanem nyomába is lépnek atyánk\, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata\n\n\n\n(8) „Boldog az az ember\, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” (Róm 4\,1–12) \nSokat fáradozunk. Ma mintha alig volna időnk\, de ez nem azért van\, mert valóban nincs\, hanem mert túl sok mindent akarunk egyszerre. Túl sokat merítenénk\, emiatt túl sokat fáradozunk. Még többet dolgozunk\, mintha ezen múlna az üdvösségünk. De az Ige világosan felhívja a figyelmet\, hogy nem így van. Isten nem azt nézi\, szétroncsolod-e a szívedet a sok stresszel\, hanem azt\, hogy hiszel-e. Ha igen\, már nem kell erőfeszítést tenned. Már nem görcsből\, nem bizonyítási vágyból\, hanem örömből\, az örök életben megfürödve fogod megtenni. Teszed-e\, hiszed-e? Boldog az az ember – milyen csodálatos Krisztusban annak lenni! Milyen jó\, hogy a mi hitünk nem pókhálósan összeráncolt szemöldök\, hanem őszinte\, kacagó szempár! Boldog vagy\, mert az övé vagy. Boldog az ember\, mert az Úr nem tulajdonít neki bűnt. Isten úgy lát minket\, hogy nincs bűnünk. Elkényeztetett gyermekek vagyunk. Látja a hibáinkat\, és motivál\, hogy javítsunk rajta. De a bűneinket a háta mögé veti. Nem tulajdonítja nekünk. De miért is? Mert magának tulajdonította. A Fiának. Jézus Krisztus tőlünk elvette bűneinket\, hogy felvigye a keresztre. „Boldog az az ember\, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.” Boldog vagy\, ha Isten felszabadít!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/10187/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241029
DTEND;VALUE=DATE:20241030
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241029T080904Z
LAST-MODIFIED:20241029T080954Z
UID:10190-1730160000-1730246399@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„…odavan Izráel dicsősége”1Sám 4 \n\n\n1 Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izráelhez. Izráel azután hadba vonult a filiszteusok ellen\, és tábort ütöttek Eben-Háézer mellett\, mert a filiszteusok már Afékban táboroztak. 2 A filiszteusok csatarendbe álltak Izráellel szemben\, heves harc kezdődött\, és vereséget szenvedett Izráel a filiszteusoktól\, akik levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert. 3 A hadinép visszavonult a táborba\, és Izráel vénei ezt mondták: Miért veretett meg ma bennünket az Úr a filiszteusokkal? Hozzuk el ide Sílóból az Úr szövetségládáját\, jöjjön közénk\, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből! 4 Ekkor a nép követeket küldött Sílóba\, és elhozták onnan a kerúbokon trónoló Seregek Urának a szövetségládáját. Éli két fia\, Hofní és Fineás is ott volt Isten szövetségládájával. 5 Amikor az Úr szövetségládája megérkezett a táborba\, egész Izráel olyan nagy ujjongásban tört ki\, hogy még a föld is megrendült bele. 6 Meghallották a filiszteusok is a hangos ujjongást\, és azt kérdezgették: Mi ez a nagy ujjongás\, ami a héberek táborából hallatszik? És megtudták\, hogy az Úr ládája érkezett meg a táborba. 7 Ekkor félelem fogta el a filiszteusokat\, és ezt mondták: Isten jött a táborba! Jaj nekünk – mondták –\, mert ilyen még nem volt sohasem! 8 Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten\, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában! 9 Filiszteusok! Legyetek erősek\, legyetek férfiak\, különben szolgái lesztek a hébereknek\, ahogyan ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak\, harcoljatok! 10 Harcoltak is a filiszteusok\, és Izráel vereséget szenvedett. Mindenki hazafelé menekült\, mert a vereség igen súlyos volt: elesett Izráelből harmincezer gyalogos. 11 Elvették az Isten ládáját is. Éli két fia\, Hofní és Fineás is meghalt. 12 Egy benjámini férfi elfutott a csatatérről\, és még aznap megérkezett Sílóba megszaggatott ruhában\, porral beszórt fejjel. 13 Amikor megérkezett\, Éli ott ült székén az út mentén figyelve\, mert szíve remegett az Isten ládája miatt. Amikor megérkezett az az ember a városba\, és elmondta a hírt\, jajgatásban tört ki az egész város. 14 Meghallva a hangos jajgatást\, ezt kérdezte Éli: Mi ez a nagy lárma? Akkor az az ember gyorsan odament\, és megmondta Élinek. 15 Éli akkor már kilencvennyolc éves volt\, révedező szemeivel alig látott. 16 Az az ember ezt mondta Élinek: A csatatérről jövök\, ma menekültem el a csatatérről! Éli ezt kérdezte: Mi történt\, fiam? 17 A hírnök így felelt: Megfutamodott Izráel a filiszteusok előtt\, és igen súlyos vereség érte a népet. A két fiad\, Hofní és Fineás is meghalt\, sőt az Isten ládáját is elvették! 18 Amikor az Isten ládáját említette\, Éli leesett a székről\, háttal a kapufélfának\, nyakát szegte\, és meghalt\, mert már öreg és elnehezedett ember volt. Negyven évig volt Izráel bírája. 19 A menye\, Fineás felesége pedig terhes volt\, közel a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt\, hogy elvették az Isten ládáját\, és meghalt az apósa meg a férje is\, összegörnyedt és megszült\, mert rátörtek a szülési fájdalmak. 20 És amikor haldoklott\, ezt mondták a mellette álló asszonyok: Ne félj\, mert fiút szültél! De ő nem felelt\, nem is figyelt oda\, 21 hanem elnevezte a gyermeket Íkábódnak – ami azt jelenti: odavan Izráel dicsősége –\, mert elvették az Isten ládáját\, és odalett az apósa\, meg a férje is. 22 Ezért mondta: Odavan Izráel dicsősége\, mert elvették az Isten ládáját! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata\n\n\n\nVannak harcok\, amelyeknek nem a várt győzelem\, hanem vereség a vége. Ez történt Áfekben is. Izráel vezetői Isten ládáját a táborba viszik\, a veszteség mégis sokszorosára nőtt. Két ember tudta\, miért történik ez; Éli (2\,34) és Sámuel. A Szentlélek sokféle módon szíven talál\, hogy segítsen engedelmeskedni\, bűnt vallani\, megbocsátani. Ne a figyelmen kívül hagyott igét\, a Lélek szelíd késztetését okoljuk rossz döntéseink következményeiért! Vigyázzunk\, hogy ne kelljen Fineás feleségével együtt kiáltanunk: Ikábód! Odavan Izráel dicsősége! \nRÉ21 13 RÉ 13 \n\n\n„…aki halálra adatott bűneinkért\, és feltámasztatott megigazulásunkért.”Róm 4\,13–25 \n\n\n13 Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény\, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben\, hogy örökölni fogja a világot. 14 Hiszen ha a törvény alatt élők az örökösök\, akkor üressé lett a hit\, és hiábavaló az ígéret\, 15 mivel a törvény csak Isten haragjához vezet. Ahol azonban nincs törvény\, ott nincs törvényszegés sem. 16 Azért hitből\, hogy kegyelemből legyen\, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a törvényből valóknak\, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. 17 Ő\, ahogyan meg van írva: „sok nép atyjává tettelek téged”\, mindnyájunk atyja Isten színe előtt\, akiben hitt\, aki megeleveníti a holtakat\, és létre hívja a nem létezőket. 18 Reménység ellenére is reménykedve hitte\, hogy sok nép atyjává lesz\, ahogyan megmondatott: „Ilyen sok lesz a te utódod!” 19 Mert hitében nem gyengült meg\, amikor arra gondolt\, hogy százesztendős lévén\, elhalt már saját teste\, és Sára méhe is elhalt. 20 Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül\, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek\, 21 és teljesen bizonyos volt afelől\, hogy amit Isten ígér\, azt meg is tudja tenni. 22 Ezért Isten ezt „be is számította neki igazságul”. 23 De nem egyedül érte van megírva\, hogy „beszámította neki igazságul”\, 24 hanem értünk is\, akiknek majd beszámítja\, mert hiszünk abban\, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust\, a mi Urunkat\, 25 aki halálra adatott bűneinkért\, és feltámasztatott megigazulásunkért. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata\n\n\n\n(25) „…aki halálra adatott bűneinkért\, és feltámasztatott megigazulásunkért.” (Róm 4\,13–25) \nMúlt és jövő. Benne van az emberiség régmúltja: amikor még nem tudott mást tenni\, csak a bűnnek élni és a bűntől szenvedni. Ám Jézus Krisztus óta ez megváltozott: kereszthalálától fogva már nemcsak a bűnnek\, hanem Istennek is tudunk élni\, méghozzá úgy\, hogy bennünk lakozik az ő Lelke. Egyéni múltunk is benne van a rövid Igében: a megtérésünk előtt a bűnnek éltünk\, abból táplálkoztunk\, attól éreztük magunkat erősnek. Ám egyszer erőtlenek lettünk Krisztus keresztjének árnyékában\, és attól kezdve a jövőnek élünk. A keresztyén ember jövője a reménység\, a feltámadás. Nem idea\, nem elképzelés\, hanem egy személy a mi jövőnk. A feltámadott Krisztusban összekapcsolódik a múlt és jövő\, a bűn és a bűntelenség. Mert eljött a bűntelen\, és meghalt a bűneinkért\, hogy igaznak számítson minket. Legyünk boldogok attól\, hogy mi igazak vagyunk Isten szemében! Bűntelenek vagyunk az Atya szemében Jézus által. Aki a múlttal törődik\, aki csak a bűnökkel foglalkozik\, az lemarad. Aki a feltámadással\, a Krisztushoz való igazolással tud foglalkozni: az előre néz. Nem egy elképzelt boldog jövő felé\, hanem a feltámadás felé. Ő a mi utunk\, a mi reményünk.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-124/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241029T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241103T170000
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241029T133640Z
LAST-MODIFIED:20241029T133640Z
UID:10251-1730188800-1730653200@nemmind1.hu
SUMMARY:Úrvacsorai Istentisztelet
DESCRIPTION:2024.11.03.-án Úrvacsorai Istentiszteletre várjuk\, kedves gyülekezeti tagjainkat. \nAz Istentiszteletet követően presbiteri bibliaórát tartunk a gyülekezeti házban.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/urvacsorai-istentisztelet/
CATEGORIES:Esemény
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241030
DTEND;VALUE=DATE:20241031
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241030T061931Z
LAST-MODIFIED:20241030T061931Z
UID:10255-1730246400-1730332799@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„rájuk nehezedett az Isten keze” \n1Sám 5 \n  \n1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját\, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba. 2 Fogták a filiszteusok az Isten ládáját\, bevitték Dágón templomába\, és odatették Dágón mellé. 3 Amikor az asdódiak másnap fölkeltek\, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt. Akkor fogták Dágónt\, és visszatették a helyére. 4 Amikor másnap reggel fölkeltek\, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt\, Dágón feje és a két kézfeje pedig letörve a küszöbön volt\, úgyhogy csak a dereka maradt egyben. 5 Ezért nem lépnek Dágón küszöbére mindmáig Dágón papjai\, sem azok\, akik Asdódban Dágón templomába járnak. 6 Ezután ránehezedett az Úr keze az asdódiakra\, és pusztította őket. Megverte fekélyekkel Asdódot és a hozzá tartozó területet. 7 Amikor látták Asdód polgárai\, hogy így áll a dolog\, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének a ládája\, mert a keze ránk nehezedett\, meg istenünkre\, Dágónra. 8 Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének\, összegyűjtötték őket\, és ezt mondták: Mit tegyünk Izráel Istenének a ládájával? Azok ezt felelték: Át kell vinni Gátba Izráel Istenének a ládáját! Át is vitték oda Izráel Istenének a ládáját. 9 De miután odavitték\, az Úr keze a városra nehezedett; igen nagy zűrzavar támadt\, mert megverte a város apraját-nagyját\, és fekélyek támadtak rajtuk. 10 Elküldték azért az Isten ládáját Ekrónba. De amikor Ekrónba érkezett az Isten ládája\, az ekróniak jajgatni kezdtek\, és ezt mondták: Idehozták Izráel Istenének a ládáját\, hogy megöljön bennünket népünkkel együtt! 11 Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének\, összegyűjtötték őket\, és ezt mondták: Küldjétek el innen Izráel Istenének a ládáját\, térjen vissza a helyére\, ne öljön meg bennünket népünkkel együtt! Mert halálos zűrzavar támadt az egész városban\, súlyosan rájuk nehezedett az Isten keze. 12 Azokat pedig\, akik nem haltak meg\, annyira gyötörték a fekélyek\, hogy az égig hatott a város jajkiáltása. \n  \nBibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata \nAmikor megkísértjük Istent\, és megversenyeztetjük személyes életünk bálványaival\, ahogyan az asdódiak\, mindig az történik\, ami Dágon templomában; a pogány istenszobor földre esett az Úr dicsősége előtt. Szívünk szorongásai\, lelki békétlenségeink\, belső viharaink mindig azt jelzik\, hogy ránk nehezedett Isten keze (7.11). Ha azonban ott vagyunk\, ahol ő\, akkor áldások áradnak ránk! \n  \nRÉ21 377 RÉ 304 \n  \nEsti ének | 691 | A fényes nap immár elnyugodott \n  \n„Mivel tehát megigazultunk hitből\, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” \nRóm 5\,1–11 \n  \n1 Mivel tehát megigazultunk hitből\, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez\, amelyben vagyunk\, és dicsekszünk azzal a reménységgel is\, hogy részesülünk Isten dicsőségében. 3 Sőt\, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is\, mert tudjuk\, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot\, 4 az állhatatosság a kipróbáltságot\, a kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem szégyenít meg\, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. 6 Mert amikor még erőtlenek voltunk\, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. 7 Még az igazért is aligha halna meg valaki\, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. 8 Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk\, mert Krisztus már akkor meghalt értünk\, amikor még bűnösök voltunk. 9 Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által\, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. 10 Mert ha akkor\, mikor ellenségei voltunk\, megbékéltettünk Istennel Fia halála által\, akkor\, miután megbékéltettünk\, még inkább üdvözíteni fog élete által. 11 Sőt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által\, aki által most részesültünk a megbékélésben. \n  \nAz Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata \n(1) „Mivel tehát megigazultunk hitből\, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róm 5\,1–11) \n  \nHitből van békességünk. És milyen nagy szó az\, amikor egy ember egész életét békességben tudja leélni! Ez nem jelenti azt\, hogy ne volnának küzdelmek\, hiszen Pálnak is rengeteget harcolt életében. Az Ige azt mondja\, Jézus Krisztusban van a mi békességünk. Nála találjuk meg a megigazulást. Aki őrá támaszkodik\, az Isten szemében igaznak\, bűntelennek számít. Aki így tesz\, aki békességgel lesz\, aki megigazulttá lesz\, annak már nem kell megfelelnie annyi mindennek\, követelménynek\, teljesítménykényszernek. Minél több dolgot merünk Isten kezébe tenni\, annál nagyobb békességünk lesz. Minél mélyebben merünk hinni Krisztusban\, annál szabadabbak leszünk. Ma sokan kívánják\, hogy legyen béke. Sokan mondogatják a szeretet és a béke szavakat. Mi\, keresztyének tudjuk: az igazi békesség\, az igazi szeretet Krisztusból ered. Ő a forrás\, ő táplálja a hitünket\, ő az\, aki valódi békességet tud adni – „de nem úgy\, ahogy a világ adja”. Boldog ember az\, aki békességre talált életében!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-125/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20241030T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20241101T170000
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241030T090442Z
LAST-MODIFIED:20241030T090510Z
UID:10273-1730275200-1730480400@nemmind1.hu
SUMMARY:
DESCRIPTION:
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/10273/
CATEGORIES:Esemény
ATTACH;FMTTYPE=image/jpeg:https://nemmind1.hu/wp-content/uploads/2024/10/halottak-nap_-2.jpg
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;VALUE=DATE:20241031
DTEND;VALUE=DATE:20241101
DTSTAMP:20260514T222043
CREATED:20241031T211338Z
LAST-MODIFIED:20241031T211338Z
UID:10288-1730332800-1730419199@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige
DESCRIPTION:„Ki állhat meg az Úrnak\, e szent Istennek a színe előtt?”1Sám 6 \n\n\n1 Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. 2 Akkor hívatták a filiszteusok a papokat és a jósokat\, és megkérdezték: Mit tegyünk az Úr ládájával? Mondjátok meg\, hogyan juttassuk vissza a helyére? 3 Ők azt felelték: Ha el akarjátok küldeni Izráel Istenének a ládáját\, ne üresen küldjétek\, hanem jóvátételi ajándékot is küldjetek vele! Akkor meggyógyultok\, és megtudjátok\, hogy Isten miért nem vette le rólatok eddig a kezét. 4 Erre azt kérdezték: Milyen jóvátételi ajándékot kell adnunk? Ők így válaszoltak: Öt aranyfekélyt és öt aranyegeret a filiszteusok városfejedelmeinek a száma szerint\, mert ugyanaz a csapás sújt mindenkit a városfejedelmekkel együtt. 5 Készítsétek el a rajtatok levő fekélyek és a földeteket pusztító egerek képmását! Így adjatok dicsőséget Izráel Istenének\, akkor talán nem nehezedik tovább a keze rátok\, isteneitekre és országotokra. 6 Miért keményítenétek meg a szíveteket\, ahogyan az egyiptomiak és a fáraó megkeményítette a szívét? Nem úgy volt-e\, hogy amikor csúffá tette őket\, el kellett bocsátaniuk Izráelt\, és elmehettek? 7 Készítsetek azért egy új szekeret\, és hozzatok két borjas tehenet\, amelyeken még nem volt iga. Fogjátok be a teheneket a szekérbe\, borjaikat pedig vigyétek vissza! 8 Azután fogjátok az Úr ládáját\, és tegyétek a szekérre! Az aranyholmit pedig\, amit jóvátételi ajándékul adtok\, tegyétek mellé egy ládikóba\, úgy bocsássátok el\, hadd menjen! 9 Azután figyeljetek: ha a saját határa felé\, Bét-Semes felé tart\, akkor ő okozta nekünk ezt a nagy bajt. Ha pedig nem\, abból megtudjuk\, hogy nem az ő keze sújtott bennünket\, hanem véletlenül történt ez velünk. 10 Az emberek tehát így jártak el: fogtak két borjas tehenet\, befogták a szekérbe\, borjaikat pedig bezárták. 11 Azután föltették a szekérre az Úr ládáját meg a ládikót az aranyegerekkel és a kelések képmásával. 12 A tehenek pedig egyenesen rátértek a Bét-Semesbe vezető útra\, és folyton bőgve mentek előre az úton; nem tértek le sem jobbra\, sem balra. A filiszteusok városfejedelmei pedig mentek utánuk Bét-Semes határáig. 13 A bét-semesiek éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek\, meglátták a ládát\, és örvendeztek a láttára. 14 A szekér eljutott a bét-semesi Jósua mezejére\, és ott megállt. Volt ott egy nagy kő. Fölhasogatták a szekér fáját\, és föláldozták a teheneket égőáldozatul az Úrnak. 15 A léviták pedig levették az Úr ládáját és a mellette levő ládikót\, amelyben az aranyholmi volt\, és rátették a nagy kőre. A bét-semesi emberek égőáldozatokat és véresáldozatokat mutattak be azon a napon az Úrnak. 16 Amikor látta ezt a filiszteusok öt városfejedelme\, visszatértek Ekrónba még azon a napon. 17 Ennyi kelés formájú aranytárgyat adtak a filiszteusok az Úrnak jóvátételi ajándékul: Asdódért egyet\, Gázáért egyet\, Askelónért egyet\, Gátért egyet és Ekrónért is egyet. 18 Aranyegér pedig annyi volt\, ahány városa volt az öt filiszteus városfejedelemnek a megerősített városokkal és a kerítetlen falvakkal együtt. Az a nagy kő tanúskodik erről\, amelyre az Úr ládáját helyezték: ott van az a bét-semesi Jósua mezején mindmáig. 19 De megvert az Úr hetven bét-semesi embert\, mert belenéztek az Úr ládájába\, és megvert még a nép közül ötvenezer embert. A nép gyászolt\, mert nagy csapással sújtotta a népet az Úr. 20 Azért ezt mondták a bét-semesiek: Ki állhat meg az Úrnak\, e szent Istennek a színe előtt? És hová kerülhetne innen a láda? 21 Követeket küldtek azért Kirjat-Jeárím lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték az Úr ládáját. Jöjjetek\, és vigyétek el magatokhoz! \n\n\n\nBibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata\n\n\n\nA történelem az élet tanítómestere\, de nem könnyű magunkra alkalmazni a levont tanulságokat. Kirjat-Jeárím lakosai boldogan jönnek a ládáért\, és áldottak lesznek évtizedeken át\, mert Isten közöttük lakik. A reformáció ünnepén erre a boldog közösségre vágyunk! Kemény szívünk miatt ma is sok a szenvedés. A Lélek hívó szavának engedve azonban áldottak lehetünk mi is (Jel 22\,17)! \nRÉ21 591 RÉ 390 • IÉ Róm 3\,21–28 • Zsolt 107 \nZsoltárdicséret | 591 | Erős vár a mi Istenünk \n\n\n„…amiképpen uralkodott a bűn a halálban\, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus\, a mi Urunk által.”Róm 5\,12–21 \n\n\n12 Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba\, és a bűn által a halál\, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal\, hogy mindenki vétkezett. 13 Mert a törvényig is volt bűn a világban\, bár a bűn nem róható fel\, ha nincs törvény. 14 Mégis uralkodott a halál Ádámtól Mózesig azokon is\, akik nem Ádám bűnéhez hasonlóan vétkeztek. Ő pedig előképe az eljövendőnek. 15 De nem igaz az\, hogy amilyen a vétek\, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg\, még inkább igaz\, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember\, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. 16 És az sem igaz\, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan\, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyanis egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba\, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából visz megigazulásra. 17 Ha pedig az egynek elbukása miatt uralkodhatott a halál egyetlen ember által\, akkor még inkább igaz\, hogy azok\, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát\, uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. 18 Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá\, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. 19 Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké\, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká. 20 Közben pedig eljött a törvény\, hogy megnövekedjék a bűn. De ahol megnövekedett a bűn\, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; 21 hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálban\, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus\, a mi Urunk által. \n\n\n\nAz Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata\n\n\n\n(21) „…amiképpen uralkodott a bűn a halálban\, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus\, a mi Urunk által.” (Róm 5\,12–21) \nA XVI. században a középkorban rekedt katolikus egyház bűnnel ijesztgetett\, bűnnel igyekezett szabályozni\, megtartani embereket. A félelem hangja dominált az egyházban. Ám a rettegés nem tudja tartósan összetartani a falakat. Luther Márton és a többi reformátor hite által a félelem helyett a kegyelem hangja jelent meg. Ez a hang minden üvöltésen\, minden máglyafa ropogásán átment\, és nyitott fülekre\, szívekre talált. Mi akkor követjük őszintén a reformációt\, ha merünk a félelem\, a bűn világa helyett a kegyelem és az igazság világára támaszkodni. A krisztusi kegyelemre\, amelyből a mi örök életünk fakad. A kegyelmet azért kapjuk\, mert bűnösök vagyunk. Csak annak jár\, aki elismeri\, hogy bűnös. Erre a római levél korábbi szakaszaiban olvashattunk. Meg kell járnunk a mélységet\, hogy meg tapasztaljuk Krisztussal a magasságot. „Azért zuhanunk a mélybe\, hogy megtanuljunk kimászni belőle”\, (ahogy az egyik Batman-filmben is elhangzik). Nekünk Krisztus segít kievickélni\, mégpedig kegyelme által. Amikor örök életre hívott el: nem ítélkezésre\, nem kegyetlenségre\, nem arra\, hogy minél jobbak legyünk – kegyelemből adott nekünk örök életet. Ebben az örök életben létezel már onnantól fogva\, hogy elfogadod Jézus Krisztus kegyelmét. Boldog ember az\, aki kegyelemben és békességben él!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-126/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR