BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv6.15.13.1//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-ORIGINAL-URL:https://nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Események Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H
X-Robots-Tag:noindex
X-PUBLISHED-TTL:PT1H
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20210328T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20211031T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20220327T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20221030T010000
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20230326T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20231029T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220901T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220901T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220831T220052Z
LAST-MODIFIED:20220818T095916Z
UID:6656-1661990400-1662075000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 1.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 12\,1-11 \n1A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném\, testvéreim\, ha tudatlanok lennétek. 2Tudjátok\, hogy amikor pogányok voltatok\, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. 3Ezért tudtotokra adom\, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”\, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”\, csakis a Szentlélek által. 4A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak\, de a Lélek ugyanaz. 5Különbségek vannak a szolgálatokban is\, de az Úr ugyanaz. 6És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is\, de Isten\, aki mindezt véghezviszi mindenkiben\, ugyanaz. 7A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik\, hogy használjon vele. 8Mert van\, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta\, a másik az ismeret igéjét\, ugyanazon Lélek által. 9Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet\, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. 10Van\, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van\, aki lelkek megkülönböztetését\, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. 11De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja\, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát\, amint akarja. \nMózes első könyve 22 \n1Ezek után történt\, hogy Isten próbára tette Ábrahámot\, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. 2Isten ezt mondta: Fogd a fiadat\, a te egyetlenedet\, akit szeretsz\, Izsákot\, menj el Mórijjá földjére\, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen\, amelyet majd megmondok neked! 3Ábrahám fölkelt reggel\, fölnyergelte a szamarát\, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot\, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre\, amelyet az Isten mondott neki. 4A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám\, és meglátta azt a helyet messziről. 5Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral\, én pedig a fiammal elmegyek oda\, imádkozunk\, és utána visszatérünk hozzátok. 6Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát\, rátette a fiára\, Izsákra\, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7Egyszer csak Izsák megszólította apját\, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok\, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa\, de hol van a bárány az áldozathoz? 8Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz\, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.\n9Amikor eljutottak arra a helyre\, amelyet Isten mondott neki\, oltárt épített ott Ábrahám\, elrendezte rajta a fadarabokat\, megkötözte a fiát\, Izsákot\, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. 10De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét\, és megfogta a kést\, hogy levágja a fiát\, 11kiáltott neki az ÚR angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. 12Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra\, és ne bántsd őt\, mert most már tudom\, hogy istenfélő vagy\, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat\, a te egyetlenedet. 13Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét\, és meglátta\, hogy ott van egy kos\, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám\, fogta a kost\, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés. 15Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből\, 16és ezt mondta: Magamra esküszöm\, így szól az ÚR\, hogy mivel így tettél\, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat\, a te egyetlenedet\, 17azért gazdagon megáldalak\, és úgy megszaporítom utódaidat\, hogy annyian lesznek\, mint égen a csillag\, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját\, 18és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe\, mert hallgattál szavamra. 19Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz\, elindultak\, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott. \n20Ezek után hírül adták Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek\, Náhórnak: 21Úcot\, az elsőszülöttjét\, Búzt\, annak öccsét\, és Kemúélt\, Arám atyját\, 22továbbá Keszedet\, Hazót és Pildást\, Jidláfot és Betúélt. 23Betúél nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak\, Ábrahám öccsének. 24Másodfelesége\, akinek Reúmá volt a neve\, szintén szült neki: Tebahot\, Gahamot\, Tahast és Maakát.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-1/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220901T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20221031T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220818T121701Z
LAST-MODIFIED:20221004T123048Z
UID:6613-1661990400-1667259000@nemmind1.hu
SUMMARY:Karl Barth
DESCRIPTION:Két monológ nem egyenlő egy dialógussal. \n\n\n 
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/karl-barth/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220901T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220902T230000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220901T121707Z
LAST-MODIFIED:20220901T121929Z
UID:6735-1662019200-1662159600@nemmind1.hu
SUMMARY:Towerful Events
DESCRIPTION:Évadzáró fieszta a templomkertben! \n2022. szptember 2-án dupla koncerttel zárjuk az évadot: \n19:30 órakor Valami Swing \n21:00 órakor Jumping Matt and His Combo \nJamsession!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/towerful-events-2/
CATEGORIES:Események
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220902T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220902T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220901T220023Z
LAST-MODIFIED:20220818T100059Z
UID:6658-1662076800-1662161400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 2.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 12\,12-31 \n12Mert ahogyan a test egy\, bár sok tagja van\, de a test valamennyi tagja\, noha sokan vannak\, mégis egy test\, ugyanúgy a Krisztus is. 13Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk\, akár zsidók\, akár görögök\, akár rabszolgák\, akár szabadok\, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. 14Mert a test sem egy tagból áll\, hanem sokból. 15Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz\, nem vagyok a test része”\, vajon azért nem a test része-e? 16És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem\, nem vagyok a test része”\, vajon azért nem a test része-e? 17Ha a test csupa szem\, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás\, hol lenne a szaglás? 18Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben\, egyenként mindegyiket\, ahogyan akarta. 19Ha pedig valamennyi egy tag volna\, hol volna a test? 20Így bár sok tagja van\, mégis egy a test. 21Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”\, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” 22Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek\, 23és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk\, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül\, és amelyek ékesség nélküliek\, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva\, 25hogy ne legyen meghasonlás a testben\, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 26És így ha szenved az egyik tag\, vele együtt szenved valamennyi\, ha dicsőségben részesül az egyik tag\, vele együtt örül valamennyi. 27Ti pedig Krisztus teste vagytok\, és egyenként annak tagjai. 28Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban\, másodszor prófétákká\, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket\, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra\, gyámolításra\, vezetésre\, nyelveken szólásra. 29Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? 30Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni?\n31De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. \nMózes első könyve 23 \n1Sára százhuszonhét évig élt\, ennyi volt Sára életkora. 2Amikor meghalt Sára Kirjat-Arbában\, azaz a Kánaán földjén lévő Hebrónban\, Ábrahám bement Sárához\, hogy meggyászolja és elsirassa őt. 3Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől\, és így szólt a hettitákhoz: 4Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok\, hogy oda temethessem halottamat! 5A hettiták ezt felelték Ábrahámnak: 6Hallgass meg bennünket\, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk\, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat. 7Ekkor fölkelt Ábrahám\, meghajolt a föld tulajdonosai\, a hettiták előtt\, 8és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok\, hogy eltemessem halottamat\, hallgassatok meg engem\, és bírjátok rá Efrónt\, Cóhar fiát\, 9hogy adja el nekem a makpélai barlangját\, amely a szántóföldje végén van! Teljes áron adja el\, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek! 10Efrón is ott ült a hettiták között. Ez a hettita Efrón így szólt Ábrahámhoz a hettitáknak és mindazoknak a füle hallatára\, akik a város kapujában összejöttek: 11Nem\, uram! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd csak el a halottadat! 12Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt\, 13és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát\, fogadd el tőlem\, azután oda temetem halottamat. 14De Efrón így felelt Ábrahámnak: 15Hallgass rám\, uram! Négyszáz sekel ezüstöt ér ez a föld. Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat! 16Ábrahám engedett Efrónnak\, és kimért Ábrahám Efrónnak annyi ezüstöt\, amennyit mondott a hettiták füle hallatára: négyszáz sekel ezüstöt a kereskedők által használt sekel szerint. 17Így ment át Efrón makpélai szántóföldje\, amely Mamréval szemben van: a szántóföld\, a rajta lévő barlang és minden fa a szántóföld egész határában körös-körül 18Ábrahám birtokába a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára\, akik a város kapujában összejöttek. 19Azután eltemette Ábrahám a feleségét\, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában\, Mamréval\, azaz Hebrónnal szemben\, Kánaán földjén. 20Így került Ábrahám birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-2/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220903T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220903T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220902T220025Z
LAST-MODIFIED:20220818T100309Z
UID:6660-1662163200-1662247800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 3.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 13 \n1Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is\, szeretet pedig nincs bennem\, olyanná lettem\, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. 2És ha prófétálni is tudok\, ha minden titkot ismerek is\, és minden bölcsességnek birtokában vagyok\, és ha teljes hitem van is\, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el\, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3És ha szétosztom az egész vagyonomat\, és testem tűzhalálra szánom\, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4A szeretet türelmes\, jóságos; a szeretet nem irigykedik\, a szeretet nem kérkedik\, nem fuvalkodik fel. 5Nem viselkedik bántóan\, nem keresi a maga hasznát\, nem gerjed haragra\, nem rója fel a rosszat. 6Nem örül a hamisságnak\, de együtt örül az igazsággal. 7Mindent elfedez\, mindent hisz\, mindent remél\, mindent eltűr. 8A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9Mert töredékes az ismeretünk\, és töredékes a prófétálásunk. 10Amikor pedig eljön a tökéletes\, eltöröltetik a töredékes. 11Amikor gyermek voltam\, úgy szóltam\, mint gyermek\, úgy gondolkodtam\, mint gyermek\, úgy értettem\, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem\, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12Mert most tükör által homályosan látunk\, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem\, akkor pedig úgy fogok ismerni\, ahogyan engem is megismert Isten. 13Most azért megmarad a hit\, a remény\, a szeretet\, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. \nMózes első könyve 24\,1-27 \n1Ábrahám élemedett korú\, öreg ember lett\, és az ÚR mindennel megáldotta Ábrahámot. 2Egyszer azt mondta Ábrahám háza legöregebb szolgájának\, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá\, 3hadd eskesselek meg az ÚRra\, az ég és föld Istenére\, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget\, akik között lakom\, 4hanem elmész hazámba\, a rokonságomhoz\, és onnan hozol feleséget a fiamnak\, Izsáknak! 5De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre\, ahonnan eljöttél? 6Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól\, hogy visszavidd oda a fiamat! 7Az ÚR\, az ég Istene\, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről\, aki beszélt velem\, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – ő elküldi majd angyalát előtted\, hogy onnan hozhass feleséget a fiamnak. 8Ha a leány nem akar követni téged\, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól\, de a fiamat nem viheted vissza oda. 9Ekkor a szolga odatette kezét urának\, Ábrahámnak a csípője alá\, és megesküdött neki erre a dologra.\n10Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának tevéi közül az útra\, és magához vett urától mindenféle értékes dolgot. Elindult\, és elment Arám-Naharajimba\, Náhór városába. 11A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál estefelé\, amikor vízért jártak az asszonyok. 12Akkor ezt mondta: URam\, Ábrahámnak\, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma\, és mutasd meg hűségedet az én uram\, Ábrahám iránt! 13Ideállok a forrás mellé\, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. 14Legyen úgy\, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat\, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál\, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak\, Izsáknak\, és ebből tudom meg\, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt!\n15Még végig sem mondta ezt\, máris jött Rebeka korsóval a vállán. Ő Betúélnak\, Milká fiának volt a leánya\, Milká pedig Ábrahám testvérének\, Náhórnak volt a felesége. 16Nagyon szép leány volt\, hajadon\, akinek még nem volt dolga férfival. Lement a forráshoz\, megtöltötte a korsóját\, és feljött. 17Ekkor a szolga odaszaladt hozzá\, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! 18A leány így felelt: Igyál\, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe\, és inni adott neki. 19Miután eleget adott neki inni\, így szólt: Tevéidnek is merítek\, míg eleget nem isznak. 20Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba\, azután ismét odaszaladt meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. 21Az ember közben némán figyelte\, hogy megtudja\, szerencséssé tette-e útját az ÚR\, vagy sem. 22Miután a tevék már eleget ittak\, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt\, és a leány kezére való két karperecet\, tíz aranysekel súlyút\, 23és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem\, van-e számunkra hely éjszakára apád házánál? 24Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok\, Milká fiáé\, akit ő Náhórnak szült. 25Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is\, abrak is\, meg hely is van éjszakára. 26Akkor az ember meghajolt\, leborult az ÚR előtt\, 27és ezt mondta: Áldott az ÚR\, Ábrahámnak\, az én uramnak Istene\, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól. Az ÚR vezérelt engem ezen az úton uram testvérének házához.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-3/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220904T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220904T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220903T220017Z
LAST-MODIFIED:20220818T100436Z
UID:6662-1662249600-1662334200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 4.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 14\,1-25 \n1Törekedjetek a szeretetre\, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat\, de leginkább azt\, hogy prófétáljatok. 2Mert aki nyelveken szól\, nem emberekhez szól\, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki\, mert a Lélek által szól titkokat. 3Aki pedig prófétál\, emberekhez szól\, és ezzel épít\, bátorít\, vigasztal. 4Aki nyelveken szól\, önmagát építi\, aki pedig prófétál\, a gyülekezetet építi. 5Szeretném ugyan\, ha mindnyájan szólnátok nyelveken\, de még inkább\, ha prófétálnátok; mert nagyobb az\, aki prófétál\, mint az\, aki nyelveken szól\, kivéve\, ha meg is magyarázza\, hogy a gyülekezet is épüljön belőle.\n6Ha pedig\, testvéreim\, elmegyek hozzátok\, és nyelveken szólok\, mit használok nektek\, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben\, prófétálásban vagy tanításban? 7Az élettelen hangszerek\, akár fuvola\, akár lant\, ha nem adnak különböző hangokat\, hogyan ismerjük fel\, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? 8Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad\, ki fog a harcra készülni? 9Így van veletek is\, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan\, hogyan fogják megérteni\, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. 10Ki tudja\, hányféle nyelv van ezen a világon\, és egyik sem értelmetlen. 11Ha tehát nem ismerem a nyelvet\, a beszélőnek idegen maradok\, és a beszélő is idegen lesz nekem. 12Ezért ti is\, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat\, arra igyekezzetek\, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. 13Ezért aki nyelveken szól\, imádkozzék azért\, hogy magyarázatot is tudjon adni. 14Mert ha nyelveken szólva imádkozom\, a lelkem ugyan imádkozik\, de az értelmemet nem használom. 15Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel\, de imádkozom értelemmel is\, dicséretet éneklek lélekkel\, de dicséretet éneklek értelemmel is. 16Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet\, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el\, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra\, amikor nem is tudja\, mit beszélsz? 17Mert a te hálaadásod ugyan jó\, de a másik nem épül belőle. 18Hálát adok Istennek\, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni\, 19de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel\, hogy másokat is tanítsak\, mintsem tízezer szót nyelveken. 20Testvéreim\, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek\, hanem a rosszban legyetek kiskorúak\, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. 21A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez\, de így sem hallgatnak rám”\, ezt mondja az Úr. 22Úgyhogy a nyelveken szólás jel\, de nem a hívőknek\, hanem a hitetleneknek\, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek\, hanem a hívőknek szól. 23Ha tehát összejön az egész gyülekezet\, és mindnyájan nyelveken szólnak\, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek\, nem azt fogják-e mondani\, hogy őrjöngtök? 24De ha valamennyien prófétálnak\, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan\, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról\, mindenki megítéli\, 25és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek\, úgyhogy arcra borulva imádja Istent\, és hirdeti\, hogy Isten valóban közöttetek van. \nMózes első könyve 24\,28-49 \n28A leány pedig elszaladt\, és elmondta anyja háza népének\, hogy mi történt. 29Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz. 30Látta ugyanis a függőt és a húga kezén levő karpereceket\, és hallotta húgának\, Rebekának a szavait\, aki elmondta\, hogy miről beszélt vele az az ember. Odament tehát ahhoz az emberhez\, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál\, 31és így szólt: Jöjj be\, áldott embere az ÚRnak\, mit állsz idekint? Én már előkészítettem a házat és a tevék helyét is. 32Az ember bement a házba\, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot\, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak\, hogy megmossák a lábát\, meg a vele levő emberek lábát is. 33Majd ennivalót tettek eléje\, de ő így szólt: Nem eszem\, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj! 34Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok. 35Az ÚR igen megáldotta az én uramat\, aki meggazdagodott: adott neki juhokat\, marhákat\, ezüstöt\, aranyat\, szolgákat\, szolgálóleányokat\, tevéket és szamarakat. 36Uram felesége\, Sára öregkorában szült fiút uramnak\, és ő mindenét a fiúnak adta. 37Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül\, akiknek a földjén lakom\, 38hanem menj el apám házához\, az én nemzetségemhez\, és onnan hozz feleséget a fiamnak! 39S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem? – 40akkor így felelt nekem: Az ÚR\, akinek a színe előtt járok\, elküldi majd angyalát veled\, és szerencséssé teszi utadat\, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből\, apám házából. 41Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól\, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked\, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól. 42Amikor ma a forráshoz értem\, ezt mondtam: URam\, Ábrahámnak\, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat\, amelyen járok! 43Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy\, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak\, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból\, 44és az ezt feleli nekem: Igyál\, sőt még a tevéidnek is merítek! – az legyen az a leány\, akit az ÚR az én uram fiának rendelt.\n45Még végig sem mondtam ezt magamban\, máris jött Rebeka korsóval a vállán\, lement a forráshoz\, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! 46Ő gyorsan levette a korsóját\, és így felelt: Igyál\, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam\, és ő a tevéket is megitatta. 47Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok\, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába tettem\, a karpereceket pedig a kezére. 48Azután meghajoltam\, leborultam az ÚR előtt\, és áldottam az URat\, Ábrahámnak\, az én uramnak Istenét\, aki a helyes úton vezérelt engem\, hogy az én uram testvérének leányát vihessem el feleségül a fiának. 49Most azért\, ha meg akarjátok mutatni\, hogy szeretitek uramat\, és hűek vagytok hozzá\, mondjátok meg nekem! De ha nem\, azt is mondjátok meg\, mert akkor máshol kell tovább keresgélnem!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-4/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220905T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220905T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220904T220044Z
LAST-MODIFIED:20220818T100546Z
UID:6664-1662336000-1662420600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 5.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 14\,26-40 \n26Mi következik mindezekből\, testvéreim? Amikor összejöttök\, kinek-kinek van zsoltára\, tanítása\, kinyilatkoztatása\, nyelveken szólása\, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! 27Ha nyelveken szól is valaki\, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak\, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! 28Ha pedig nincs magyarázó\, hallgasson a gyülekezetben\, csak önmagához szóljon és Istenhez! 29A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak\, a többiek pedig ítéljék meg! 30De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást\, az előző hallgasson el! 31Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok\, hogy mindenki tanuljon\, és mindenki bátorítást kapjon. 32A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. 33Mert Isten nem a zűrzavarnak\, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik\, 34az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben\, mert nincs megengedve nekik\, hogy beszéljenek\, hanem engedelmeskedjenek\, ahogyan a törvény is mondja. 35Ha pedig meg akarnak tudni valamit\, otthon kérdezzék meg a férjüket\, mert szégyen az asszonyra\, ha a gyülekezetben beszél. 36Vajon tőletek indult ki az Isten igéje\, vagy egyedül hozzátok jutott el? 37Ha valaki azt tartja magáról\, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember\, tudja meg\, hogy amit nektek írok\, az az Úr parancsolata. 38És ha valaki ezt nem ismeri el\, ne ismertessék el. 39Ezért\, testvéreim\, törekedjetek a prófétálásra\, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! 40Azonban minden illendően és rendben történjék! \nMózes első könyve 24\,50-67 \n50Lábán és Betúél így válaszolt: Az ÚRtól indult el ez a dolog\, mi nem mondhatunk neked sem rosszat\, sem jót. 51Itt van Rebeka\, fogd és menj! Legyen urad fiának a felesége\, ahogyan elvégezte az ÚR. 52Amikor Ábrahám szolgája hallotta ezeket a szavakat\, földre borult az ÚR előtt. 53Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő\, és Rebekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is. 54Majd ettek és ittak az emberekkel együtt\, akik vele voltak\, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel\, így szólt: Bocsássatok el uramhoz! 55A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig\, azután elmehet! 56De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza\, hiszen az ÚR szerencséssé tette utamat! Bocsássatok el\, hadd menjek uramhoz! 57Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt\, és kérdezzük meg őt magát! 58Odahívták Rebekát\, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek! 59Elbocsátották tehát húgukat\, Rebekát és a dajkáját meg Ábrahám szolgáját embereivel együtt. 60Megáldották Rebekát\, és ezt mondták neki: Húgunk\, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát!\n61Azután fölkelt Rebeka és szolgálóleányai\, felültek a tevékre\, és követték azt az embert. A szolga pedig fogta Rebekát\, és elment. 62Izsák éppen megérkezett a Lahajrói-kúttól\, mert a Délvidéken lakott. 63Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett\, látta\, hogy tevék közelednek. 64Rebeka is föltekintett\, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről\, 65és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi\, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő\, és eltakarta magát. 66A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt\, amit végzett. 67Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának\, Sárának a sátrába\, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt\, és megvigasztalódott anyja halála után.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-5/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220906T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220906T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220905T220059Z
LAST-MODIFIED:20221002T155853Z
UID:6666-1662422400-1662507000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 6.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 15\,1-11 \n1Eszetekbe juttatom\, testvéreim\, az evangéliumot\, amelyet hirdettem nektek\, amelyet be is fogadtatok\, amelyben meg is maradtatok. 2Általa üdvözültök is\, ha megtartjátok úgy\, ahogy én hirdettem is nektek\, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3Mert én elsősorban azt adtam át nektek\, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint\, 4eltemették\, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint\, 5és megjelent Kéfásnak\, majd a tizenkettőnek. 6Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre\, akik közül a legtöbben még mindig élnek\, néhányan azonban elhunytak. 7Azután megjelent Jakabnak\, majd valamennyi apostolnak. 8Legutoljára pedig\, mint egy torzszülöttnek\, megjelent nekem is. 9Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között\, aki arra sem vagyok méltó\, hogy apostolnak nevezzenek\, mert üldöztem Isten egyházát. 10De Isten kegyelméből vagyok\, ami vagyok\, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló\, sőt többet fáradoztam\, mint ők mindnyájan; de nem én\, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11Azért akár én\, akár ők: így prédikálunk\, és így lettetek hívőkké. \nMózes első könyve 25 \n1Ábrahám ismét megnősült\, feleségének Ketúrá volt a neve. 2Ő szülte neki Zimránt\, Joksánt\, Medánt\, Midjánt\, Jisbákot és Súahot. 3Joksán nemzette Sábát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak\, a letúsiak és a leummiak. 4Midján fiai pedig: Éfá\, Éfer\, Hanók\, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá leszármazottjai.\n5Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét\, 6a fiaknak\, akiket másodfeleségei szültek Ábrahámnak\, Ábrahám csak ajándékokat adott\, és még életében eltávolította őket fia\, Izsák mellől kelet felé\, egy keleti országba. \n7Ábrahám életkora\, amit megért\, százhetvenöt év volt. 8Akkor elhunyt Ábrahám\, meghalt késő vénségében\, öregen\, betelve az élettel\, és elődei mellé került. 9Fiai\, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban\, Efrónnak\, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén\, Mamréval szemben\, 10azon a szántóföldön\, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot\, ahol Sárát\, a feleségét. 11Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát\, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott. \n12Ez Ábrahám fiának\, Izmaelnek a nemzetsége\, akit az egyiptomi Hágár\, Sára szolgálóleánya szült Ábrahámnak. 13Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót\, azután következett Kédár\, Adbeél és Mibszám\, 14továbbá Mismá\, Dúmá és Masszá\, 15Hadad\, Témá\, Jetúr\, Náfís és Kédmá. 16Ezek Izmael fiai\, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem\, törzseiknek megfelelően. 17Izmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt\, meghalt\, és elődei mellé került. 18Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak\, amely Egyiptomtól keletre\, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is. \n19Ez Izsáknak\, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. 20Izsák negyvenesztendős volt\, amikor feleségül vette Rebekát\, az arám Betúél leányát\, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. 21És Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért\, mert meddő volt. Az ÚR pedig engedett könyörgésének\, úgyhogy teherbe esett Rebeka\, a felesége. 22De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van\, minek is élek? Elment azért\, hogy megkérdezze az URat. 23Az ÚR pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben\, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál\, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek.\n24Elérkezett szülésének a napja\, s íme\, ikrek voltak a méhében. 25Világra jött az első: vöröses volt\, és mindenütt szőrös\, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26Azután világra jött a testvére\, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt\, amikor ezek megszülettek. \n27Amikor a fiúk felnőttek\, Ézsau a vadászathoz értő\, szabadban élő ember lett\, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. 28Ezért Izsák Ézsaut szerette\, mert ízlett neki a vad\, Rebeka viszont Jákóbot szerette. 29Egyszer Jákób valami főzeléket főzött\, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről. 30Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből\, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. 31De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! 32Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok; mit számít nekem az az elsőszülöttségi jog? 33Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki\, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. 34Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett\, ivott\, azután fölkelt\, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-6/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220907T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220907T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220906T220047Z
LAST-MODIFIED:20220818T104234Z
UID:6668-1662508800-1662593400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 7.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 15\,12-34 \n12Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük\, hogy feltámadt a halottak közül\, hogyan mondhatják közületek némelyek\, hogy nem támadnak fel a halottak? 13Hiszen ha nem támadnak fel a halottak\, akkor Krisztus sem támadt fel. 14Ha pedig Krisztus nem támadt fel\, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk\, de hiábavaló a ti hitetek is. 15Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk\, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk\, hogy feltámasztotta Krisztust\, akit azonban nem támasztott fel\, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16Mert ha a halottak nem támadnak fel\, Krisztus sem támadt fel. 17Ha pedig Krisztus nem támadt fel\, semmit sem ér a ti hitetek\, még bűneitekben vagytok. 18Sőt akkor azok is elvesztek\, akik Krisztusban hunytak el. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban\, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.\n20Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül\, mint az elhunytak zsengéje. 21Mivel ember által van a halál\, ember által van a halottak feltámadása is. 22Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak\, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 23Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus\, azután az ő eljövetelekor következnek azok\, akik a Krisztuséi. 24Azután jön a vég\, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának\, amikor eltöröl minden fejedelemséget\, minden hatalmat és erőt. 25Mert addig kell uralkodnia\, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. 26Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 27Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja\, hogy mindent az ő lába alá vetett\, nyilvánvaló\, hogy annak kivételével\, aki neki alávetett mindent. 28Amikor pedig majd alávettetett neki minden\, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak\, aki alávetett neki mindent\, hogy Isten legyen minden mindenekben. 29Különben mi értelme van annak\, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel\, miért keresztelkednek meg értük? 30Miért vállalunk veszedelmet mi is minden pillanatban? 31Naponként a halállal nézünk szembe\, oly igaz ez\, testvéreim\, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban\, a mi Urunkban. 32Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban\, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel\, akkor „együnk és igyunk\, mert holnap úgyis meghalunk”. 33Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” 34Legyetek valóban józanok\, és ne vétkezzetek\, mert némelyek nem ismerik Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt. \nMózes első könyve 26 \n1Egyszer éhínség támadt az országban\, azon az első éhínségen kívül\, amely Ábrahám idejében volt. Ekkor elment Izsák Abímelekhez\, a filiszteusok királyához Gerárba. 2Mert megjelent neki az ÚR\, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba\, hanem abban az országban lakj\, amelyet én mondok neked! 3Maradj jövevényként ebben az országban\, én pedig veled leszek\, és megáldalak\, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind\, és megtartom azt az esküt\, amelyet apádnak\, Ábrahámnak tettem. 4És úgy megszaporítom utódaidat\, hogy annyian lesznek\, mint égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat\, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe\, 5mert hallgatott Ábrahám a szavamra\, és megtartotta mindazt\, amit elrendeltem: parancsolataimat\, rendelkezéseimet és utasításaimat.\n6Izsák Gerárban telepedett le. 7Amikor annak a helynek a lakosai a felesége felől kérdezősködtek\, a húgának mondta őt. Félt bevallani\, hogy a felesége\, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rebeka miatt\, hiszen szép asszony volt. 8Amikor már jó ideje ott lakott\, történt\, hogy Abímelek\, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon\, és meglátta Izsákot\, amint a feleségével\, Rebekával nevetgélt. 9Ekkor hívatta Abímelek Izsákot\, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad\, hogy a húgod?! Izsák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam\, hogy meg fogok halni miatta. 10Akkor így szólt Abímelek: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshetett volna\, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál\, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. 11Abímelek ezért megparancsolta az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl\, halállal lakoljon! \n12Izsák ezután vetett azon a földön\, és százszorosát aratta abban az esztendőben\, úgy megáldotta őt az ÚR. 13Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott\, míg végül is dúsgazdaggá lett. 14Volt juhnyája\, marhacsordája és nagy szolgahada\, s ezért féltékenyek lettek rá a filiszteusok. 15Mindazokat a kutakat\, amelyeket apjának\, Ábrahámnak az idejében apja szolgái ástak\, betömték a filiszteusok\, és teleszórták földdel. 16Abímelek ekkor így szólt Izsákhoz: Menj el tőlünk\, mert sokkal hatalmasabb lettél\, mint mi! 17El is ment onnan Izsák. Gerár völgyében ütött tábort\, és ott lakott. 18Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat\, amelyeket apjának\, Ábrahámnak az idejében ástak\, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat\, ahogyan apja nevezte őket. 19Egyszer Izsák szolgái a völgyben ástak\, és ott olyan kutat találtak\, amelyben forrásvíz volt. 20A gerári pásztorok azonban perlekedni kezdtek Izsák pásztoraival\, és ezt mondták: Mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek: mert civakodtak vele. 21Azután egy másik kutat ástak\, de amiatt is perlekedtek vele\, ezért azt Szitnának nevezte el. 22Onnan is továbbvonult\, és egy másik kutat ásott\, amely miatt már nem perlekedtek vele\, ezért azt Rehóbótnak nevezte el\, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk az ÚR\, és szaporodhatunk ezen a földön. 23Onnan fölment Beérsebába. 24Azon az éjszakán megjelent neki az ÚR\, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak\, Ábrahámnak Istene. Ne félj\, mert én veled vagyok\, megáldalak\, és megsokasítom utódaidat szolgámért\, Ábrahámért! 25Ezért Izsák épített ott egy oltárt\, és segítségül hívta az ÚR nevét. Majd felverte ott a sátrát\, szolgái pedig kutat ástak ott.\n26Majd elment hozzá Abímelek Gerárból barátjával\, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával\, Píkóllal. 27Izsák ezt kérdezte tőlük: Miért jöttetek hozzám? Hiszen ti gyűlöltök engem\, és elűztetek magatok közül. 28De ők ezt felelték: Meg kellett látnunk\, hogy veled van az ÚR. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel kötött megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled\, 29hogy nem teszel rosszat velünk\, ahogyan mi sem bántottunk téged\, csak jót tettünk veled\, és békével bocsátottunk el. Hiszen az ÚR áldott embere vagy te! 30Akkor lakomát készített nekik\, majd ettek és ittak. 31Amikor reggel fölkeltek\, esküt tettek egymásnak\, azután elbocsátotta őket Izsák\, és békével mentek el tőle.\n32Még aznap megérkeztek Izsák szolgái\, és jelentették\, hogy kutat ástak\, és ezt mondták neki: Vizet találtunk! 33És elnevezte azt Sibának\, ezért Beérseba annak a városnak a neve még ma is. 34Amikor Ézsau negyvenéves volt\, feleségül vette Juditot\, a hettita Beérí leányát és Boszmatot\, a hettita Élón leányát. 35Ezek igen megkeserítették Izsák és Rebeka életét.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-7/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220908T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220908T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220907T220051Z
LAST-MODIFIED:20220818T114101Z
UID:6670-1662595200-1662679800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szpetember 8.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 15\,35-58 \n35De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? 36Esztelen! Amit elvetsz\, nem kel életre\, míg előbb meg nem hal\, 37és amikor vetsz\, nem a leendő testet veted el\, hanem csak a magot\, talán búzáét vagy valami másét. 38De Isten olyan testet ad annak\, amilyet elhatározott\, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet. 39Nem minden test egyforma\, hanem más az embereké\, más az állatoké\, más a madaraké\, és más a halaké. 40Vannak mennyei testek\, és vannak földi testek\, de más a mennyeiek fényessége\, és más a földieké. 41Más a nap fényessége\, más a hold fényessége\, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. 42Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban\, feltámasztatik romolhatatlanságban; 43elvettetik gyalázatban\, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben\, feltámasztatik erőben. 44Elvettetik földi test\, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test\, van lelki test is. 45Így is van megírva: „Az első ember\, Ádám\, élőlénnyé lett”\, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké. 46De nem a lelki az első\, hanem a földi\, azután a lelki. 47Az első ember a föld porából való\, a második ember mennyből való. 48Amilyen a földből való\, olyanok a földiek is\, és amilyen a mennyből való\, olyanok a mennyeiek is. 49És amint viseltük a földinek a képét\, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. 50Azt mondom\, testvéreim\, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát\, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51Íme\, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni\, de mindnyájan el fogunk változni. 52Hirtelen egy szempillantás alatt\, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona\, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban\, mi pedig elváltozunk. 53Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie\, és e halandónak halhatatlanságba.\n54Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik\, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik\, akkor teljesül be\, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! 55Halál\, hol a te diadalod? Halál\, hol a te fullánkod?” 56A halál fullánkja a bűn\, a bűn ereje pedig a törvény. 57De hála legyen Istennek\, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! 58Ezért\, szeretett testvéreim\, legyetek szilárdak\, rendíthetetlenek\, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában\, hiszen tudjátok\, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. \nMózes első könyve 27\,1-33 \n\n1Amikor Izsák megöregedett\, és annyira meggyengült már a szeme\, hogy nem is látott\, behívta a nagyobbik fiát\, Ézsaut\, és így szólt hozzá: Fiam! Ő felelt neki: Itt vagyok. 2Izsák ezt mondta: Lásd\, én megöregedtem\, bármikor meghalhatok. 3Most hát fogd a fegyvereidet\, tegzedet és íjadat\, menj ki a mezőre\, és lőj nekem valami vadat! 4Azután készíts nekem finom falatokat\, ahogyan én szeretem\, és hozd be nekem\, hogy egyem\, és megáldjalak\, mielőtt meghalok! 5Rebeka azonban hallgatózott\, amikor Izsák a fiával\, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a mezőre\, hogy vadat lőjön\, és elhozza\, 6Rebeka ezt mondta fiának\, Jákóbnak: Hallottam\, hogy apád a bátyáddal\, Ézsauval beszélt\, és ezt mondta: 7Hozz nekem vadat\, és készíts finom falatokat\, hogy egyem\, és megáldjalak az ÚR színe előtt\, mielőtt meghalok! 8Most azért\, fiam\, hallgass a szavamra\, amit most megparancsolok neked! 9Menj el a nyájhoz\, és hozz onnan két kecskegidát a javából\, hadd készítsek abból apádnak finom falatokat\, ahogyan ő szereti! 10Azután vidd be apádnak\, hogy egyék\, és téged áldjon meg\, mielőtt meghal! 11De Jákób ezt mondta anyjának\, Rebekának: Igen\, de Ézsau bátyám szőrös\, én pedig simabőrű vagyok. 12Hátha megtapogat az apám\, és akkor azt hiszi\, hogy csúfot űzök belőle\, és áldás helyett átkot szerzek magamnak. 13De az anyja ezt mondta neki: Engem sújtson az az átok\, fiam! Te csak hallgass a szavamra\, eredj\, és hozd\, amit mondtam! 14Elment tehát\, elhozta a gidákat\, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a finom falatokat\, ahogyan az apja szerette. 15Akkor fogta Rebeka nagyobbik fiának\, Ézsaunak a legszebb ruháját\, amely nála volt otthon\, és felöltöztette Jákóbot\, a kisebbik fiát\, 16a kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát. 17Azután kezébe adta fiának\, Jákóbnak a finom falatokat és a kenyeret\, amelyet készített. 18Akkor Jákób bement az apjához\, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te\, fiam? 19Jákób ezt felelte apjának: Én vagyok Ézsau\, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem\, ahogyan mondtad nekem. Gyere\, ülj hát fel\, és egyél a vadpecsenyéből\, azután áldj meg engem! 20Izsák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar\, fiam? Ő erre így felelt: Mert Istened\, az ÚR elém vezette. 21Akkor Izsák ezt mondta Jákóbnak: Gyere közelebb\, hadd tapogassalak meg\, fiam\, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam\, vagy sem? 22Jákób közelebb ment apjához\, Izsákhoz\, aki megtapogatta\, és ezt gondolta: A hang Jákób hangja\, de a kéz Ézsau keze. 23Nem ismerte meg őt\, mivel szőrös volt a keze\, mint bátyjának\, Ézsaunak a keze\, ezért áldotta meg őt. 24De megkérdezte: Te vagy az\, fiam\, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok. 25Akkor ezt mondta: Hozd ide\, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből\, hogy utána megáldjalak téged! Odavitte neki\, és ő megette. Bort is vitt neki\, ő pedig megitta.\n26Akkor ezt mondta neki az apja\, Izsák: Gyere közelebb\, és csókolj meg\, fiam! 27Erre odament\, és megcsókolta őt. Amikor Izsák megérezte ruhájának az illatát\, megáldotta őt\, és ezt mondta: Lám\, fiam illata olyan\, mint a mező illata\, amelyet megáldott az ÚR. 28Adjon neked az Isten égi harmatot\, zsíros földet\, sok gabonát és mustot! 29Népek szolgáljanak neked\, nemzetek boruljanak le előtted! Légy ura testvéreidnek\, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz\, aki átkoz\, áldott\, aki téged áld!\n30Miután elmondta Izsák Jákób felett az áldást\, Jákób éppen csak kijött apjától\, Izsáktól\, amikor a bátyja\, Ézsau is megjött a vadászatból. 31Ő is elkészítette a finom falatokat\, bevitte apjának\, és ezt mondta neki: Kelj föl\, apám\, egyél a fiad vadpecsenyéjéből\, és azután áldj meg engem! 32De az apja\, Izsák\, ezt kérdezte tőle: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad\, Ézsau. 33Ekkor megrendült Izsák\, nagyon-nagyon megrendült\, és ezt kérdezte: Ki volt akkor az\, aki vadat lőtt\, behozta nekem\, meg is ettem mind\, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam\, és áldott is lesz!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szpetember-8/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220909T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220909T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220908T220012Z
LAST-MODIFIED:20220818T114208Z
UID:6672-1662681600-1662766200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 9.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 16\,1-12 \n1Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti\, ti is úgy cselekedjetek\, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. 2A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt\, ami tőle telik\, hogy ne akkor történjék a gyűjtés\, amikor odamegyek. 3Amikor pedig megérkezem\, azokat\, akiket ti alkalmasnak találtok\, elküldöm ajánlólevéllel\, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe. 4Ha pedig érdemes lesz\, hogy én is elmenjek\, eljönnek velem együtt. \n5Hozzátok pedig akkor megyek\, ha átutaztam Makedónián. Mert Makedónián átutazom\, 6de nálatok talán ott is maradok\, vagy át is telelek\, hogy ti indítsatok útnak\, ahova majd megyek. 7Mert nem most\, átutazóban akarlak meglátogatni titeket\, hanem remélem\, hogy egy ideig ott is maradok nálatok\, ha az Úr megengedi. 8Efezusban pünkösdig maradok\, 9mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem\, de az ellenfél is sok. \n10Ha pedig megérkezik Timóteus\, legyen gondotok rá\, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok\, mert az Úr munkáját végzi ő is\, akárcsak én. 11Senki se nézze le tehát\, hanem indítsátok útnak békességgel\, hogy eljöjjön hozzám\, mert várom őt a testvérekkel együtt. 12Ami pedig Apollós testvért illeti\, nagyon kértem\, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt\, de semmiképpen sem akart most elmenni. De el fog menni\, mihelyt alkalma lesz rá. \nMózes első könyve 27\,34-46 \n34Amikor meghallotta Ézsau apja szavait\, hangosan és igen keservesen fölkiáltott\, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is\, apám! 35De ő ezt felelte: Öcséd álnok módon bejött\, és elvette az áldásodat. 36Ézsau így felelt: Méltán nevezték el Jákóbnak\, hiszen már másodszor csapott be engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat\, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt kérdezte: Nem tartottál meg nekem az áldásból valamit? 37Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már úrrá tettem őt feletted\, és szolgájává tettem valamennyi testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetnék hát érted\, fiam? 38Ézsau ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt\, apám? Áldj meg engem is\, apám! És Ézsau keserves sírásra fakadt. 39Apja\, Izsák erre megszólalt\, és ezt mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed\, nem hull rád égi harmat. 40Fegyvered éltet\, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz\, letöröd igáját nyakadról! 41Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt\, amellyel megáldotta őt az apja. Ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok\, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor majd megölöm az öcsémet\, Jákóbot. 42De Rebekának hírül vitték nagyobbik fiának\, Ézsaunak a szavait\, ezért magához hívatta kisebbik fiát\, Jákóbot\, és ezt mondta neki: Bátyád\, Ézsau bosszút forral ellened\, és meg akar ölni. 43Azért\, fiam\, hallgass a szavamra: indulj\, menekülj bátyámhoz\, Lábánhoz Háránba! 44Maradj nála egy ideig\, amíg bátyád haragja elmúlik. 45Ha majd elfordul rólad bátyád haragja\, és elfelejti\, hogy mit követtél el ellene\, akkor majd érted küldök\, és hazahozatlak onnan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket ugyanazon a napon? 46Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget\, olyat\, mint ezek\, ennek az országnak a leányai közül\, mit ér akkor az életem?
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-9/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220910T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220910T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220909T220020Z
LAST-MODIFIED:20220818T114333Z
UID:6674-1662768000-1662852600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 10.
DESCRIPTION:Pál első levele a korinthusiakhoz 16\,13-24 \n13Vigyázzatok\, álljatok meg a hitben\, legyetek férfiak\, legyetek erősek! 14Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 15Kérlek titeket\, testvéreim\, mivel tudjátok Sztefanász háza népéről\, hogy ők Akhája zsengéje\, és a szentek szolgálatára szánták magukat: 16ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek\, és mindazoknak\, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. 17Örülök Sztefanász\, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének\, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. 18Mert felüdítették mind az én lelkemet\, mind a tiéteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket! \n19Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. 20Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal! 21A köszöntést én írom\, Pál\, a saját kezemmel. 22Ha valaki nem szereti az Urat\, legyen átkozott! Marana tha! 23Az Úr Jézus kegyelme veletek! 24Az én szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen. \nMózes első könyve 28 \n\n1Ekkor Izsák hívatta Jákóbot\, megáldotta\, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! 2Indulj\, eredj el Paddan-Arámba\, anyád apjának\, Betúélnek a házához\, és ott végy feleséget anyád bátyjának\, Lábánnak a leányai közül! 3A mindenható Isten pedig áldjon meg\, szaporítson és sokasítson meg téged\, hogy népek sokasága támadjon belőled! 4Adja neked Ábrahám áldását\, neked és utódaidnak veled együtt\, hogy birtokba vedd ezt az országot\, ahol jövevény vagy\, amelyet Ábrahámnak adott az Isten. 5Így küldte el Izsák Jákóbot\, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz\, az arám Betúél fiához\, Rebekának\, Jákób és Ézsau anyjának a bátyjához. 6Ézsau látta\, hogy Izsák megáldotta Jákóbot\, és elküldte Paddan-Arámba\, hogy ott vegyen feleséget\, és amikor megáldotta\, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül\, 7és Jákób engedelmeskedett apjának és anyjának\, és elment Paddan-Arámba. 8Látta tehát Ézsau\, hogy apja\, Izsák a kánaáni leányokat rosszaknak tartja. 9Elment ezért Ézsau Izmaelhez\, és feleségül vette addigi feleségei mellé Mahalatot\, Ábrahám fiának\, Izmaelnek a leányát\, Nebájótnak a húgát. \n10Jákób pedig elindult Beérsebából\, és Hárán felé tartott. 11Elért egy helyre\, és ott töltötte az éjszakát\, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül\, a feje alá tette\, és lefeküdt azon a helyen. 12És álmot látott: Egy lépcső állt a földön\, amelynek teteje az égig ért\, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13Odafönt pedig az ÚR állt\, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR\, atyádnak\, Ábrahámnak Istene\, és Izsáknak Istene! Ezt a földet\, amelyen fekszel\, neked adom és a te utódaidnak. 14Annyi utódod lesz\, mint a föld pora\, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre\, északra és délre\, és általad nyer áldást\, meg utódod által a föld minden nemzetsége. 15Mert én veled vagyok\, megőrizlek téged\, akárhova mégy\, és visszahozlak erre a földre. Bizony\, nem hagylak el\, amíg nem teljesítem\, amit megígértem neked. 16Amikor Jákób fölébredt álmából\, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen\, és én nem tudtam! 17Félelem fogta el\, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez\, mint Isten háza és a menny kapuja.\n18Reggel fölkelt Jákób\, fogta azt a követ\, amely a fejealja volt\, fölállította szent oszlopként\, és olajat öntött a tetejére. 19Azután elnevezte azt a helyet Bételnek – azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. 20És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten\, és megőriz ezen az úton\, amelyen most járok\, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát\, 21és épségben visszatérek apám házába\, akkor az ÚR lesz az én Istenem. 22Ez a kő pedig\, amelyet szent oszlopként állítottam föl\, Isten háza lesz\, és bármit adsz nekem\, a tizedét neked adom.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-10/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220911T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220911T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220910T220042Z
LAST-MODIFIED:20220818T114452Z
UID:6676-1662854400-1662939000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 11.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 1\,1-11 \n\n1Pál\, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola és Timóteus testvér: Isten gyülekezetének\, amely Korinthusban van\, és egész Akhájában valamennyi szentnek:\n2Kegyelem nektek és békesség Istentől\, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. \n3Áldott az Isten\, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja\, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene\, 4aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban\, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással\, amellyel Isten vigasztal minket. 5Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben\, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. 6Ha szorongattatunk\, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van\, ha vigasztaltatunk\, az a ti vigasztalásotokért van\, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására\, amelyeket mi is szenvedünk. 7A mi reménységünk bizonyos felőletek\, mert tudjuk\, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben\, ugyanúgy a vigasztalásban is. 8Mert azt akarjuk\, testvéreim\, hogy tudjatok arról a nyomorúságról\, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben\, sőt erőnkön felül megterheltettünk\, annyira\, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. 9Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra\, hogy ne önmagunkban bizakodjunk\, hanem Istenben\, aki feltámasztja a halottakat; 10aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket\, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk\, hogy ezután is megszabadít\, 11mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel\, hogy a ránk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást. \nMózes első könyve 29 \n\n1Jákób azután útnak indult\, és elment a keleten élő népek földjére. 2És látta\, hogy egy kút van a mezőn\, és három juhnyáj heverészik mellette. Abból a kútból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száján egy nagy kő volt: 3amikor minden nyájat összetereltek\, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról\, hogy megitassák a juhokat\, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára. 4Jákób megszólította őket: Hova valók vagytok\, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk. 5Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt\, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük. 6Majd ezt kérdezte: Jól van-e? Azok így feleltek: Jól. Nézd\, a leánya\, Ráhel éppen itt jön a juhokkal. 7Ekkor így szólt: Hosszú még a nap\, nincs itt az ideje\, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat\, azután menjetek\, legeltessetek! 8De azok ezt felelték: Nem tehetjük\, amíg minden nyájat össze nem terelnek\, és el nem gördítik a követ a kút szájáról\, hogy megitathassuk a juhokat.\n9Még beszélgetett velük\, amikor megérkezett Ráhel az apja juhaival\, mert ő legeltette azokat. 10Amikor Jákób meglátta Ráhelt\, anyja bátyjának\, Lábánnak a leányát és anyja bátyjának\, Lábánnak a juhait\, odalépett Jákób\, elgördítette a követ a kút szájáról\, és megitatta anyja bátyjának\, Lábánnak a juhait. 11Jákób azután megcsókolta Ráhelt\, és hangos sírásra fakadt. 12Jákób elmondta Ráhelnek\, hogy ő rokona az apjának\, mert Rebekának a fia. A leány ekkor elszaladt\, és elbeszélte ezt az apjának. 13Amikor Lábán meghallotta a hírt Jákóbról\, húgának a fiáról\, eléje futott\, megölelte\, megcsókolta\, és bevezette a házába. Ő pedig beszámolt mindenről Lábánnak. 14Lábán ezt mondta neki: Bizony\, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott lakott nála egy hónapig.\n15Akkor Lábán ezt mondta Jákóbnak: Ha rokonom vagy is\, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem: mi legyen a béred? 16Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Lea\, a kisebbiknek a neve Ráhel. 17Leának kedves szemei voltak\, Ráhel azonban szép termetű és szép arcú volt. 18Jákób Ráhelt szerette meg\, ezért ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért\, Ráhelért. 19Lábán azt felelte: Jobb\, ha hozzád adom\, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! 20Így szolgált Jákób hét esztendeig Ráhelért\, de ez csak néhány napnak tűnt neki\, annyira szerette őt. \n21Utána Jákób ezt mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet\, mert letelt az időm! Hadd menjek be hozzá! 22Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját\, és lakodalmat rendezett. 23De amikor este lett\, fogta a leányát\, Leát\, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá. 24Lábán a szolgálóleányát\, Zilpát leányának\, Leának adta szolgálóleányul. 25Jákób csak reggel vette észre\, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? 26Lábán így felelt: Nem szokás nálunk férjhez adni a kisebbik leányt a nagyobbik előtt. 27Töltsd el ezt a lakodalmi hetet\, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért\, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam. 28Jákób úgy is tett\, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt\, a leányát feleségül. 29Lábán a szolgálóleányát\, Bilhát leányának\, Ráhelnek adta szolgálóul. 30Jákób bement Ráhelhez is\, és Ráhelt jobban szerette\, mint Leát. Így szolgált még Lábánnál másik hét esztendeig. \n31De az ÚR látta Lea megvetett voltát\, és megnyitotta a méhét; Ráhel ellenben meddő maradt. 32Lea teherbe esett\, és fiút szült. Rúbennek nevezte el\, mert azt mondta: Meglátta az ÚR nyomorúságomat\, most már szeretni fog a férjem. 33Azután ismét teherbe esett\, fiút szült\, és azt mondta: Bizony\, meghallotta az ÚR\, hogy milyen megvetett vagyok\, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak. 34Majd újra teherbe esett\, fiút szült\, és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem\, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek. 35Megint teherbe esett\, fiút szült\, és azt mondta: Most már hálát adok az ÚRnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-11/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220912T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220912T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220911T220054Z
LAST-MODIFIED:20220818T114824Z
UID:6678-1662940800-1663025400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 12.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 1\,12-22 \n12Mert ez a mi dicsekvésünk\, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz\, hogy Isten szentségével és tisztaságával\, nem emberi bölcsességgel\, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban\, kiváltképpen pedig közöttetek. 13Mert nem írunk nektek mást\, mint amit olvastok és meg is értetek\, sőt remélem\, hogy teljesen meg fogtok érteni\, 14ahogyan részben meg is értettetek minket: mert ti velünk dicsekedtek\, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján. 15Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni\, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. 16Azután tőletek akartam átmenni Makedóniába\, és Makedóniából ismét hozzátok menni\, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. 17Amikor tehát ezt akarom\, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek\, emberi módon tervezem\, vagy hogy énnálam az „igen” egyszersmind „nem” is? 18Isten a tanúm\, hogy beszédünk nálatok nem volt „igen” és „nem”. 19Mert az Isten Fia\, Krisztus Jézus\, akit közöttetek hirdettünk\, én magam\, Szilvánusz és Timóteus\, nem lett „igen”-né is meg „nem”-mé is\, hanem az „igen” valósult meg őbenne. 20Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen\, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére. 21Isten pedig\, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken\, 22pecsétjével el is jegyzett minket\, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. \nMózes első könyve 30\,1-24 \n\n1Amikor Ráhel látta\, hogy ő nem szülhet Jákóbnak\, féltékeny lett Ráhel a nővérére\, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat\, mert ha nem\, belehalok! 2Jákób megharagudott Ráhelre\, és így szólt: Talán Isten vagyok én\, aki megtagadja tőled az anyaméh gyümölcsét? 3Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha\, a szolgálóleányom\, menj be hozzá\, és ha majd a térdemen szül\, az ő révén nekem is lesz fiam. 4Így adta hozzá feleségül Bilhát\, a szolgálóleányát\, Jákób pedig bement ahhoz. 5Bilha teherbe esett\, és fiút szült Jákóbnak. 6Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten\, meghallgatta szavamat\, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak. 7Megint teherbe esett Bilha\, Ráhel szolgálója\, és másik fiút szült Jákóbnak. 8Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben\, amikor a nővéremmel küzdöttem\, és győztem is. Ezért nevezte el őt Naftálinak.\n9Amikor látta Lea\, hogy egy ideje nem szül\, fogta a szolgálóleányát\, Zilpát\, és feleségül adta Jákóbhoz. 10És Zilpa\, Lea szolgálóleánya fiút szült Jákóbnak. 11Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. 12Zilpa\, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak. 13Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony\, boldognak mondanak engem a leányok. Ezért nevezte el őt Ásérnak. 14Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn\, mandragórát talált\, és elvitte anyjának\, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából! 15De ő azt felelte neki: Nem elég neked\, hogy elvetted a férjemet\, még a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért! 16Amikor este megjött Jákób a mezőről\, Lea eléje ment\, és ezt mondta: Hozzám gyere be\, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján! És Jákób vele hált azon az éjszakán. 17Isten pedig meghallgatta Leát\, aki teherbe esett\, és egy ötödik fiút szült Jákóbnak. 18Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét\, hogy szolgálóleányomat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak. 19Megint teherbe esett Lea\, és hatodjára is fiút szült Jákóbnak. 20És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten egy szép ajándékkal: Most már énvelem fog lakni a férjem\, mert hat fiút szültem neki! Ezért nevezte el őt Zebulonnak. 21Azután leányt szült\, és Dinának nevezte el. 22De megemlékezett Isten Ráhelről is\, meghallgatta Isten\, és megnyitotta a méhét. 23Ő teherbe esett\, fiút szült\, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat! 24És elnevezte Józsefnek\, mert ezt mondta: Adjon nekem az ÚR még másik fiút is!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-12/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220913T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220913T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220912T220032Z
LAST-MODIFIED:20220818T114928Z
UID:6680-1663027200-1663111800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 13.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 1\,23-2\,4 \n23Én pedig Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett\, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. 24Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken\, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek\, mivel szilárdan álltok a hitben.\n1Elhatároztam tehát magamban\, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. 2Mert ha megszomorítlak titeket\, akkor ki vidámít meg engem\, hacsak nem az\, akit én megszomorítok? 3Azért is írtam erről\, hogy amikor megérkezem\, ne érjen szomorúság azok miatt\, akiknek örülnöm kellene\, mert meg vagyok győződve arról\, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között\, sok könnyhullatással írtam nektek\, nem azért\, hogy megszomorodjatok\, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet\, amely igen erős énbennem irántatok. \nMózes első könyve 30\,25-43 \n25Történt\, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet\, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem\, hadd menjek haza a szülőföldemre! 26Add ki a feleségeimet és gyermekeimet\, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el\, hiszen te tudod\, hogy mennyit dolgoztam nálad! 27Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Megtudtam a jelekből\, hogy teérted áldott meg engem az ÚR. 28És hozzátette: Szabd meg a béredet\, amit szeretnél tőlem\, és én megadom neked! 29Jákób azt felelte neki: Te tudod\, hogyan szolgáltalak\, és mivé lett nálam a jószágod. 30Az a kevés\, amid érkezésem előtt volt\, sokra szaporodott\, mert megáldott téged az ÚR a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? 31Ekkor Lábán azt kérdezte: Mit adjak hát neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit\, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat. 32De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyest és tarkát\, meg minden feketét a juhok közül\, és a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. 33Az mutatja meg\, hogy igaz ember vagyok-e\, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet\, lopott jószág lesz nálam mindaz\, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között\, és nem fekete a juhok között. 34Lábán ezt mondta: Jó\, legyen úgy\, ahogy mondod! 35És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat\, minden pettyes és tarka kecskét\, mindazt\, amelyiken valami fehérség volt\, és minden feketét a juhok közül\, és a fiaira bízta. 36Majd háromnapi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait. 37Jákób ekkor gyenge nyárfa-\, mandulafa- és platánfavesszőket vágott\, majd fehér csíkokat faragott beléjük úgy\, hogy lecsupaszította a vesszőket a fehér részig\, 38és odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba\, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak párzani\, amikor inni jártak. 39Ott párzott a nyáj a vesszők előtt\, és ezért csíkos lábúakat\, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. 40Azután különválasztotta Jákób a juhokat\, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat\, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé. 41Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak\, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé\, hogy a vesszőket látva pározzanak. 42De amikor satnya volt a nyáj\, nem rakta oda\, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák\, Jákóbnak pedig a fejlettebbek. 43Így ez az ember egyre jobban gyarapodott: lett neki sok nyája\, szolgálóleánya\, szolgája\, tevéje és szamara.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-13/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220914T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220914T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220913T220038Z
LAST-MODIFIED:20220818T115036Z
UID:6682-1663113600-1663198200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 14.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 2\,5-17 \n5Ha pedig valaki megszomorított\, nem engem szomorított meg\, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is. 6Elég az ilyennek az a büntetés\, amelyet a többség mért rá. 7Most viszont inkább bocsássatok meg neki\, és vigasztaljátok meg\, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. 8Ezért kérlek titeket\, tanúsítsatok iránta szeretetet. 9Mert levelemet azért is írtam\, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. 10Akinek pedig ti megbocsátotok\, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam\, ha volt mit megbocsátanom\, az tiértetek volt Krisztus színe előtt\, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. 11Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk. \n12Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére\, bár az Úr kaput nyitott előttem\, 13nem volt nyugalma lelkemnek\, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük\, és elmentem Makedóniába. 14De hála legyen Istennek\, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket\, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. 15Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között: 16ezeknek a halál illata halálra\, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? 17Mi nem olyanok vagyunk\, mint sokan\, akik nyerészkednek Isten igéjével\, hanem mint akik tiszta szívből\, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztusban. \nMózes első könyve 31\,1-21 \n1De Jákób meghallotta Lábán fiainak a beszédét\, akik ezt mondták: Elvette Jákób mindazt\, ami apánké volt\, az apánkéból szerezte minden gazdagságát. 2Lábán arcán is látta Jákób\, hogy nem olyan hozzá\, mint azelőtt. 3Akkor ezt mondta az ÚR Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére\, a rokonaidhoz\, én veled leszek! 4Üzent tehát Jákób\, és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre a nyájhoz\, 5és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán\, hogy nem olyan hozzám\, mint azelőtt\, pedig az én atyám Istene volt velem. 6Ti tudjátok\, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. 7De apátok becsapott engem\, és tízszer is megváltoztatta a béremet. Isten azonban nem engedte\, hogy kárt okozzon nekem. 8Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred! – az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred! – az egész nyáj csíkos lábúakat ellett. 9Így vette el Isten apátok jószágát\, és nekem adta. 10Mert a nyáj párzása idején álmomban föltekintettem\, és azt láttam\, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak\, pettyesek és tarkabarkák. 11Akkor ezt mondta nekem álmomban az Isten angyala: Jákób! Én azt feleltem: Itt vagyok. 12Azt mondta: Tekints föl\, és lásd meg\, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak\, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt\, amit Lábán tett veled. 13Én vagyok Bétel Istene\, ahol szent oszlopot kentél föl\, és fogadalmat tettél nekem. Most indulj\, menj el erről a földről\, és térj vissza szülőföldedre!\n14Ekkor Ráhel és Lea ezt válaszolta neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában? 15Nem számítunk-e neki idegeneknek? Hiszen eladott bennünket\, és a vételárat egészen elköltötte. 16Különben is a mienk és a fiainké mindaz a gazdagság\, amit Isten apánktól elvett. Tégy hát mindent úgy\, ahogyan Isten megmondta neked!\n17Ekkor Jákób fölkelt\, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. 18Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét\, amit szerzett – a Paddan-Arámban szerzett jószágát és vagyonát –\, hogy elmenjen apjához\, Izsákhoz Kánaán földjére. 19Amikor Lábán elment a juhait nyírni\, Ráhel ellopta apja házibálványát. 20Így szedte rá Jákób az arám Lábánt: nem mondta meg neki\, hogy el akar menni\, 21hanem elszökött mindenével. Fölkerekedett\, átkelt a folyamon\, és Gileád hegyvidéke felé tartott.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-14/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220915T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220915T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220914T220024Z
LAST-MODIFIED:20220818T121020Z
UID:6684-1663200000-1663284600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 15.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 3 \n1Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e\, mint némelyeknek\, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? 2A mi levelünk ti vagytok\, amely be van írva szívünkbe\, amelyet ismer és olvas minden ember. 3Mert nyilvánvaló\, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok\, amely nem tintával\, hanem az élő Isten Lelkével van felírva\, és nem kőtáblára\, hanem a szívek hústábláira. \n4Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. 5Nem mintha önmagunktól\, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra\, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg\, a mi alkalmasságunk Istentől van. 6Ő tett alkalmassá minket arra\, hogy az új szövetség szolgái legyünk\, nem a betűé\, hanem a Léleké\, mert a betű megöl\, a Lélek pedig megelevenít.\n7Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt\, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt\, 8hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 9Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges\, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10Sőt ami ott dicsőséges volt\, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. 11Ha ugyanis a mulandó dicsőséges\, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. 12Mivel tehát ilyen reménységünk van\, teljes nyíltsággal szólunk\, 13és nem úgy\, mint Mózes\, aki leplet tett az arcára\, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. 14De az ő gondolkozásuk eltompult\, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt\, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15Sőt mindmáig\, valahányszor Mózest olvassák\, lepel van a szívükön. 16De ha majd megtérnek az Úrhoz\, elvétetik a lepel. 17Az Úr pedig a Lélek\, és ahol az Úr Lelke\, ott a szabadság. 18Mi pedig\, miközben fedetlen arccal\, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan\, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. \nMózes első könyve 31\,22-54 \n22Lábán csak harmadnap értesült arról\, hogy Jákób elment. 23Akkor maga mellé vette hozzátartozóit\, és hétnapi járóföldön át üldözte\, míg utol nem érte Gileád hegyvidékén. 24Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álmában azon az éjszakán\, és ezt mondta neki: Vigyázz\, ne mondj Jákóbnak se jót\, se rosszat!\n25Amikor Lábán utolérte Jákóbot\, Jákób már sátrat vert a hegyen. Lábán is Gileád hegyvidékén vert sátrat hozzátartozóival együtt. 26Lábán ezt mondta Jákóbnak: Mit tettél?! Engem rászedtél\, leányaimat meg elhajtottad\, mint a hadifoglyokat! 27Miért titokban szöktél el\, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekszóval\, dobbal és citerával bocsátottalak volna el! 28Még azt sem engedted meg\, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ostoba dolgot tettél! 29Volna erőm hozzá\, hogy elbánjak veletek\, de atyátok Istene a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz\, ne mondj Jákóbnak se jót\, se rosszat! 30De ha már mindenáron el akartál menni\, mert nagyon kívánkoztál apád házába\, miért loptad el a házibálványomat? 31Jákób erre így felelt Lábánnak: Mert féltem\, és azt gondoltam\, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat. 32De akinél megtalálod a háziistenedet\, az ne maradjon életben! Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg\, mi van nálam\, és vidd a magadét! Jákób ugyanis nem tudta\, hogy Ráhel ellopta azt. 33Bement tehát Lábán Jákób sátrába\, Lea sátrába és a két szolgálóleány sátrába\, de nem találta. Azután kijött Lea sátrából\, és bement Ráhel sátrába. 34Ráhel közben fogta a házibálványt\, egy teve nyergébe tette\, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat\, de nem találta. 35Ráhel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram\, hogy nem tudok fölkelni előtte\, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatott tehát utána\, de nem találta a házibálványt. 36Ekkor Jákób haragra lobbant\, és perlekedni kezdett Lábánnal. Azt mondta Jákób Lábánnak: Mi a bűnöm\, és mi a vétkem\, hogy üldözőbe vettél? 37Hiszen fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit\, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé\, döntsenek ők kettőnk ügyében! 38Már húsz esztendeje vagyok nálad\, juhaid és kecskéid nem vetéltek el\, nyájad kosait nem ettem meg. 39Amit a vad széttépett\, nem vittem hozzád\, magam térítettem meg\, tőlem kérted számon; meg azt is\, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. 40Nappal a hőség emésztett\, éjjel meg a hideg\, szememet kerülte az álom. 41Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért\, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. 42Ha atyám Istene\, Ábrahám Istene és Izsák félelmetes Istene velem nem lett volna\, akkor most üres kézzel bocsátanál el. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját\, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel. \n43Lábán azt felelte Jákóbnak: A leányok az én leányaim\, a fiúk az én fiaim\, a nyáj az én nyájam\, minden az enyém\, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen vagy fiaik ellen\, akiket szültek?! 44Jöjj hát\, kössünk szövetséget egymással\, az legyen a tanú köztünk! 45Ekkor fogott Jákób egy követ\, és fölállította azt szent oszlopként. 46Majd ezt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek\, csináltak egy kőrakást\, és ettek a kőrakásnál. 47Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának\, Jákób pedig elnevezte Gal-Édnek. 48Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek\, 49de Micpának is\, mert ezt mondta: Az ÚR álljon őrt köztem és közted\, amikor mi nem látjuk egymást! 50Ha leányaimmal rosszul bánsz\, ha leányaimon kívül más feleségeket is veszel\, azt közülünk ugyan senki nem fogja látni\, de Isten lesz a tanú köztünk. 51Majd ezt mondta Lábán Jákóbnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop\, amelyet közém és teközéd emeltem. 52Tanú ez a kőrakás\, és tanú ez a szent oszlop\, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád\, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám ártó szándékkal. 53Ábrahám Istene és Náhór Istene\, az atyák Istene ítéljen fölöttünk. Akkor megesküdött Jákób Izsáknak\, atyjának félelmetes Istenére\, 54majd áldozatot mutatott be Jákób a hegyen\, és meghívta hozzátartozóit az áldozati lakomára. És miután ettek\, a hegyen töltötték az éjszakát.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-15/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220916T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220916T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220915T220044Z
LAST-MODIFIED:20220818T121308Z
UID:6686-1663286400-1663371000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 16.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 4\,1-6 \n\n1Ezért tehát\, mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatban állunk\, nem csüggedünk el\, 2hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban\, nem is hamisítjuk meg Isten igéjét\, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. 3Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk\, csak azok számára nem világos\, akik elvesznek. 4Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította\, mert hitetlenek\, és így nem látják meg az Isten képmásának\, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világosságát. 5Mert nem önmagunkat hirdetjük\, hanem Krisztus Jézust\, az Urat\, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. 6Isten ugyanis\, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”\, ő gyújtott világosságot szívünkben\, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. \nMózes első könyve 32 \n\n1Reggel fölkelt Lábán\, megcsókolta unokáit és leányait\, és megáldotta őket. Azután elment Lábán\, és visszatért lakóhelyére. 2Jákób is útnak indult. Ekkor találkoztak vele Isten angyalai. 3Amikor Jákób meglátta őket\, ezt mondta: Isten tábora ez! És elnevezte azt a helyet Mahanajimnak. 4Azután követeket küldött Jákób maga előtt bátyjához\, Ézsauhoz Széír földjére\, Edóm mezejére\, 5és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak\, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád\, Jákób: Lábánnál voltam jövevény\, ott tartózkodtam mostanáig. 6Szereztem marhákat\, szamarakat és juhokat\, szolgákat és szolgálóleányokat. Azért küldök neked üzenetet\, uram\, hogy elnyerjem jóindulatodat. 7A követek ezzel tértek vissza Jákóbhoz: Elmentünk bátyádhoz\, Ézsauhoz: jön is már eléd\, de négyszáz férfi van vele! 8Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el\, ezért két táborra osztotta a vele levő népet meg a juhokat\, marhákat és tevéket. 9Mert úgy gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort\, és levágja azt\, legalább a másik tábor megmenekülhet.\n10Jákób azután ezt mondta: Ó\, atyámnak\, Ábrahámnak Istene és atyámnak\, Izsáknak Istene\, URam\, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba\, rokonságod közé\, és jót teszek veled! 11Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre\, amiben szolgádat részesítetted. Hiszen csak egy vándorbottal keltem át itt a Jordánon\, most pedig két táborom is van. 12Ments meg engem bátyámnak\, Ézsaunak a kezéből\, mert félek\, hogy ha idejön\, megöl engem és az anyákat is gyermekeikkel együtt. 13Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled\, és utódaidat olyanná teszem\, mint a tenger homokja\, amely olyan sok\, hogy nem lehet megszámolni.\n14Miután ott töltötte azt az éjszakát\, ajándékokat válogatott ki bátyjának\, Ézsaunak mindabból\, amire szert tett: 15kétszáz kecskét\, húsz bakot\, kétszáz juhot\, húsz kost\, 16harminc szoptatós tevét csikóstul\, negyven tehenet és tíz bikát\, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. 17Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön\, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem\, de hagyjatok távolságot a nyájak között! 18Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám\, Ézsau\, és megkérdezi\, hogy kinek a szolgája vagy\, hová mégy\, kié ez a jószág előtted\, 19akkor ezt mondd: Szolgádé\, Jákóbé\, aki ajándékul küldi uramnak\, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk. 20Ezt parancsolta a másodiknak is\, a harmadiknak is\, mindazoknak\, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Ézsauval\, amikor találkoztok vele! 21Ezt is mondjátok: Szolgád\, Jákób itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal\, amely előttem megy\, és csak azután kerülök a színe elé\, talán akkor szívesen fogad. 22Az ajándék tehát elindult előtte\, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. \n23De fölkelt még azon az éjszakán\, fogta két feleségét\, két szolgálóleányát és tizenegy gyermekét\, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24Fogta és átvitte őket a patakon\, majd átvitte mindenét\, amije volt. 25Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki birokra kelt vele\, egészen hajnalhasadtáig. 26De látta\, hogy nem bír vele\, ezért megütötte a csípője forgócsontját\, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja\, miközben vele birkózott. 27Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el\, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el\, amíg meg nem áldasz. 28Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved\, hanem Izráel\, mert küzdöttél Istennel és emberekkel\, és győztél. 30Jákób azt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő így válaszolt: Miért kérded a nevemet? És megáldotta őt. 31Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet\, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre\, mégis életben maradtam.\n32Már sütött a nap\, amikor átkelt Penúélnál\, és sántított csípőjére. 33Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat\, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-16/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220917T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220917T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220916T220017Z
LAST-MODIFIED:20220818T121418Z
UID:6688-1663372800-1663457400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 17.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 4\,7-18 \n7Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van\, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk\, és ne magunknak: 8Mindenütt szorongatnak minket\, de nem szorítanak be\, kétségeskedünk\, de nem esünk kétségbe; 9üldözöttek vagyunk\, de nem elhagyottak; letipornak\, de el nem veszünk; 10Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk\, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért\, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 12Azért a halál bennünk végzi munkáját\, az élet pedig bennetek. 13Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk\, ahogyan meg van írva: „Hittem\, azért szóltam”\, mi is hiszünk\, és azért szólunk. 14Mert tudjuk\, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust\, az Jézussal együtt minket is feltámaszt\, és maga elé állít veletek együtt. 15Mert minden értetek van\, hogy a kegyelem sokasodjék\, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. 16Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is\, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy\, örök dicsőséget szerez nekünk\, 18mivel nem a láthatókra nézünk\, hanem a láthatatlanokra\, mert a láthatók ideig valók\, a láthatatlanok pedig örökkévalók. \nMózes első könyve 33 \n\n1Amikor Jákób föltekintett\, látta\, hogy már jön is Ézsau\, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea\, Ráhel és a két szolgálóleány mellé. 2Előreállította a szolgálóleányokat és gyermekeiket\, mögéjük Leát és gyermekeit\, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3Ő maga előttük ment\, és hétszer borult le a földre\, amíg a bátyjához ért. 4Ézsau eléje futott\, megölelte\, nyakába borult\, megcsókolta\, és sírtak. 5Amikor Ézsau föltekintett\, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket\, azt kérdezte: Kik ezek? Jákób így felelt: A gyermekek\, akiket Isten adott kegyelméből a te szolgádnak. 6Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt\, és leborultak. 7Odalépett Lea is gyermekeivel együtt\, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is\, és ők is leborultak. 8Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor\, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra\, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven\, öcsém\, legyen a tied\, ami a tied! 10De Jákób ezt mondta: Ne úgy\, hanem ha elnyertem jóindulatodat\, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat\, mintha Isten arcát láttam volna\, olyan kedvesen fogadtál. 11Fogadd el ajándékomat\, amelyet áldásommal vittek neked\, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám\, és van mindenem. És addig unszolta őt\, amíg el nem fogadta. 12Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el\, menjünk\, majd én előtted megyek! 13De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram\, hogy a gyermekek gyengék\, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat\, elhullik az egész nyáj. 14Menjen csak az én uram a szolgája előtt\, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint\, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. 15Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az\, ha elnyertem uram jóindulatát? 16Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé. 17Jákób azonban Szukkót felé indult\, és ott épített magának házat\, jószágának pedig lombokból árnyékvetőt készített. Ezért hívják azt a helyet Szukkótnak. 18Így jutott el Jákób\, Paddan-Arámból elindulva\, épségben Sikem városáig\, amely Kánaán földjén van. Tábort ütött a várossal szemben\, 19és a mezőnek azt a részét\, ahol sátrat vert\, megvette Hamórnak\, Sikem apjának a fiaitól száz keszíta ezüstért. 20Majd felállított ott egy oltárt\, és így nevezte el: Isten\, Izráel Istene!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-17/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220918T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220918T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220917T220026Z
LAST-MODIFIED:20220818T121529Z
UID:6690-1663459200-1663543800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 18.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 5\,1-10 \n\n1Tudjuk pedig\, hogy ha földi sátorunk összeomlik\, van Istentől készített hajlékunk\, nem kézzel csinált\, hanem örökkévaló mennyei házunk. 2Azért sóhajtozunk ebben a testben\, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat\, 3ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. 4Mert mi is\, akik e sátorban vagyunk\, megterhelten sóhajtozunk\, minthogy nem szeretnénk ezt levetni\, hanem felölteni rá amazt\, hogy a halandót elnyelje az élet. 5Isten pedig\, aki minket erre felkészített\, a Lélek zálogát adta nekünk. 6Tehát mindenkor bizakodunk\, és tudjuk\, hogy amíg a testben lakunk\, távol lakunk az Úrtól; 7mert hitben járunk\, nem látásban. 8De bizakodunk\, és inkább szeretnénk elköltözni a testből\, és hazaköltözni az Úrhoz. 9Ezért arra törekszünk\, hogy akár itt lakunk még\, akár elköltözünk\, kedvesek legyünk neki. 10Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé\, hogy mindenki megkapja\, amit megérdemel\, aszerint\, amit e testben cselekedett: akár jót\, akár gonoszat. \nMózes első könyve 34 \n1Egyszer Dina\, Lea leánya\, akit Jákóbnak szült\, kiment\, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai között. 2Meglátta őt Sikem\, a hivvi Hamórnak\, az ország fejedelmének a fia. Magához vitette\, és vele hált\, erőszakot követve el rajta. 3De lelkéből ragaszkodott Dinához\, Jákób leányához\, mert megszerette a leányt\, és szívhez szólóan beszélt a leánnyal. 4Majd ezt mondta Sikem az apjának\, Hamórnak: Kérd meg nekem feleségül ezt a leányt! 5Jákób meghallotta ugyan\, hogy megbecstelenítették a leányát\, Dinát\, de mert fiai a mezőn voltak a jószággal\, hallgatott Jákób\, amíg megjöttek. 6És kiment Hamór\, Sikem apja Jákóbhoz\, hogy beszéljen vele. 7Jákób fiai is hazajöttek a mezőről. Amikor meghallották a dolgot\, felháborodtak ezek a férfiak\, és nagy haragra lobbantak\, mivel gyalázatot követett el Sikem Izráelen\, amikor Jákób leányával hált\, mert nem szabad ilyet tenni. 8Hamór azonban így beszélt velük: A fiam\, Sikem lelkéből ragaszkodik a leányotokhoz\, adjátok hát hozzá feleségül! 9Házasodjatok velünk össze: adjátok hozzánk leányaitokat\, és vegyétek el a mi leányainkat! 10Lakjatok közöttünk! Itt az ország előttetek: lakjatok\, járjatok benne szabadon\, és telepedjetek le! 11Sikem pedig ezt mondta a leány apjának és bátyjainak: Ha elnyerem jóindulatotokat\, megadom\, amit csak kívántok tőlem. 12Kérjetek tőlem bármekkora mátkapénzt és ajándékot\, megadom\, amennyit kívántok\, csak adjátok hozzám feleségül a leányt!\n13De Jákób fiai álnok módon válaszoltak Sikemnek és apjának\, Hamórnak. Azért beszéltek így\, mert megbecstelenítette Dinát\, a húgukat. 14Ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg azt\, hogy húgunkat körülmetéletlen emberhez adjuk\, mert az gyalázatot hozna ránk. 15Csak akkor egyezünk bele\, ha olyanok lesztek\, mint mi\, és minden férfi körülmetélkedik nálatok. 16Akkor hozzátok adjuk leányainkat\, a ti leányaitokat pedig elvesszük\, köztetek lakunk\, és egy néppé leszünk. 17De ha nem hallgattok ránk\, és nem metélkedtek körül\, akkor fogjuk leányunkat\, és elmegyünk. 18Tetszett a beszédük Hamórnak és Sikemnek\, Hamór fiának. 19Nem is halogatta az ifjú a dolgot\, mert kedvelte Jákób leányát\, és neki volt apja egész háza népe között a legnagyobb tekintélye. 20Visszament tehát Hamór és fia\, Sikem\, városuk kapujába\, és így szóltak a városban élő férfiakhoz: 21Ezek az emberek békében akarnak élni velünk. Hadd lakjanak az országban\, és járjanak benne szabadon\, hiszen elég tágas ez az ország számukra is mindenfelé. Leányaikat feleségül vesszük\, a mi leányainkat pedig hozzájuk adjuk. 22De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak\, hogy köztünk lakjanak\, és velük egy néppé legyünk\, ha minden férfi körülmetélkedik nálunk\, ahogyan ők is körül vannak metélve. 23Jószáguk\, vagyonuk és minden állatuk a mienk lesz azután\, csak egyezzünk bele\, hogy köztünk lakjanak! 24És hallgatott Hamórra meg a fiára\, Sikemre mindenki\, aki odajött a város kapujába\, és körülmetélkedett minden férfi\, aki odajött a város kapujába. \n25A harmadik napon azonban\, amíg ezek seblázban szenvedtek\, fegyvert ragadott Jákób két fia\, Simeon és Lévi\, Dina bátyjai\, rátörtek a gyanútlan városra\, és legyilkoltak minden férfit. 26Hamórt is meg a fiát\, Sikemet is kardélre hányták\, Dinát pedig kihozták Sikem házából\, és elmentek. 27Így törtek rá Jákób fiai a sebesültekre\, a várost pedig kifosztották\, mert megbecstelenítették a húgukat. 28Juhaikat\, marháikat\, szamaraikat és ami csak a városban és a mezőn volt\, elvitték magukkal. 29Minden vagyonukat\, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették\, a házakat pedig teljesen kifosztották.\n30Jákób azonban ezt mondta Simeonnak és Lévinek: Szerencsétlenségbe döntöttetek\, hisz gyűlöletessé tettetek engem ennek az országnak a lakói\, a kánaániak és a perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok\, és ha összefognak ellenem\, levágnak\, és elpusztulok házam népével együtt. 31De ők azt felelték: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal\, mint egy paráznával?!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-18/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220919T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220919T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220918T220017Z
LAST-MODIFIED:20220818T132102Z
UID:6692-1663545600-1663630200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 19.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 5\,11-21 \n11Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét\, embereket győzünk meg\, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban\, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. 12Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek\, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre\, hogy legyen mit felelnetek azoknak\, akik azzal dicsekednek\, ami csak látszat\, és nem azzal\, ami a szívben van. 13Ha ugyanis révületbe estünk\, Istenért történt\, ha pedig józanok vagyunk\, értetek van. 14Mert Krisztus szeretete szorongat minket\, mivel azt tartjuk\, hogy ha egy meghalt mindenkiért\, akkor mindenki meghalt; 15és azért halt meg mindenkiért\, hogy akik élnek\, többé ne önmaguknak éljenek\, hanem annak\, aki értük meghalt és feltámadt. \n16Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint\, most már őt sem így ismerjük. 17Ezért ha valaki Krisztusban van\, új teremtés az: a régi elmúlt\, és íme: új jött létre. 18Mindez pedig Istentől van\, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által\, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 19Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával\, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket\, és ránk bízta a békéltetés igéjét. 20Tehát Krisztusért járva követségben\, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk\, béküljetek meg Istennel! 21Mert azt\, aki nem ismert bűnt\, bűnné tette értünk\, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. \nMózes első könyve 35 \n\n1Isten ezt mondta Jákóbnak: Indulj\, menj föl Bételbe\, és telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek\, aki megjelent neked\, amikor menekültél bátyád\, Ézsau elől! 2Jákób ekkor azt mondta háza népének és mindazoknak\, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket\, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat\, és váltsatok ruhát! 3Induljunk\, menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott készíteni az Istennek\, aki meghallgatott\, amikor nyomorúságban voltam\, és velem volt az úton\, amelyen jártam. 4Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind meg a fülbevalóikat is\, Jákób pedig elásta azokat a sikemi cserfa alá. 5Majd elindultak. Isten pedig rettegéssel töltötte el a környező városokat\, úgyhogy nem vették üldözőbe Jákób fiait. 6Így érkezett meg Jákób Lúzba\, azaz Bételbe\, amely Kánaán földjén van\, az egész néppel együtt\, amely vele volt. 7Oltárt épített ott\, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek\, mert ott jelentette ki magát neki az Isten\, amikor bátyja elől menekült. 8Ott halt meg Debóra\, Rebeka dajkája. Bétel mellett temették el egy tölgyfa alá\, amelyet Siratás Tölgyének neveztek el. 9Isten újból megjelent Jákóbnak\, miután visszatért Paddan-Arámból\, és megáldotta őt. 10Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak\, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek. 11Majd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a Mindenható Isten! Szaporodjál és sokasodjál! Nép származik tőled\, sőt népek sokasága\, és királyok sarjadnak ágyékodból. 12Neked adom azt a földet\, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam\, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.\n13Azután eltávozott tőle Isten\, arról a helyről\, ahol beszélt vele. 14Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen\, ahol beszélt vele; kőoszlopot\, és italáldozatot mutatott be rajta\, és olajat öntött rá. 15Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet\, ahol Isten beszélt vele. \n16Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától\, amikor Ráhel szülni kezdett. A szülés azonban nehéz volt. 17A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj\, mert most is fiad lett! 18Amikor már-már elszállt belőle a lélek\, mert haldoklott\, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte el. 19Így halt meg Ráhel\, és eltemették az Efrátába\, azaz Betlehembe vezető úton. 20Sírja fölé Jákób emlékoszlopot állított. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is. 21Azután továbbment Izráel\, és Migdal-Éderen túl vert sátrat. 22Amikor Izráel már azon a földön lakott\, elment Rúben\, és Bilhával\, apja másodfeleségével hált\, de Izráel tudomást szerzett erről.\nJákóbnak tizenkét fia volt. 23Lea fia volt Rúben\, Jákób elsőszülötte\, meg Simeon\, Lévi és Júda\, Issakár és Zebulon. 24Ráhel fia volt József és Benjámin. 25Bilhának\, Ráhel szolgálóleányának a fia volt Dán és Naftáli. 26Zilpának\, Lea szolgálóleányának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak Jákób fiai\, akik Paddan-Arámban születtek. 27Jákób végül eljutott apjához\, Izsákhoz Mamréba\, Kirjat-Arbába\, azaz Hebrónba\, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott. 28Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt. 29Akkor elhunyt Izsák\, meghalt öregen\, betelve az élettel\, és elődei mellé került. Fiai\, Ézsau és Jákób temették el.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-19/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220920T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220920T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220919T220024Z
LAST-MODIFIED:20220818T125130Z
UID:6694-1663632000-1663716600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 20.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 6\,1-10 \n1Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek\, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. 2Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak\, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme\, most van a kegyelem ideje! Íme\, most van az üdvösség napja! 3Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk\, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat\, 4hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben\, mint Isten szolgái: sok tűrésben\, nyomorúságban\, szükségben\, szorongattatásban\, 5verésekben\, bebörtönzésben\, nyugtalan időkben\, fáradozásban\, átvirrasztott éjszakákban\, böjtölésben\, 6tisztaságban\, ismeretben\, türelemben\, jóságban\, Szentlélekben\, képmutatás nélküli szeretetben\, 7az igazság igéjével\, Isten erejével\, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel\, 8dicsőségben és gyalázatban\, rossz hírben és jó hírben\, mint ámítók és igazak\, 9mint ismeretlenek és jól ismertek\, mint meghalók és íme\, élők\, mint megfenyítettek és meg nem öltek\, 10mint szomorkodók\, de mindig örvendezők\, mint szegények\, de sokakat gazdagítók\, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden. \nMózes első könyve 36 \n1Ez Ézsau\, azaz Edóm nemzetsége: 2Ézsau Kánaán leányai közül vett feleségeket: Ádát\, a hettita Élón leányát és Oholíbámát\, Aná leányát\, aki a hivvi Cibón leánya volt\, 3meg Boszmatot\, Izmael leányát\, Nebájót húgát. 4Ádá szülte Ézsaunak Elífázt\, Boszmat szülte Reúélt\, 5Oholíbámá pedig szülte Jeúst\, Jalámot és Kórahot. Ezek Ézsau fiai\, akik Kánaán földjén születtek. 6Akkor Ézsau fogta a feleségeit\, fiait\, leányait és mindenkit\, aki a házához tartozott meg a jószágát\, minden állatát és egész vagyonát\, amelyet Kánaán földjén szerzett\, és más országba ment a testvére\, Jákób elől. 7Mert olyan sok volt a szerzeményük\, hogy nem lakhattak együtt\, és jószágaik miatt nem bírta őket eltartani az a föld\, amelyen jövevények voltak. 8Így telepedett le Ézsau a Széír-hegységben. Ézsau pedig Edóm. 9Ez a Széír-hegységben lakó Ézsaunak\, Edóm ősatyjának a nemzetsége:\n10Így hívták Ézsau fiait: Elífáz volt Ádának\, Ézsau feleségének a fia\, Reúél pedig Boszmatnak\, Ézsau feleségének a fia. 11Elífáz fiai voltak: Témán\, Ómár\, Cefó\, Gatám és Kenaz. 12Timna volt Elífáznak\, Ézsau fiának a másodfelesége\, ő szülte Elífáznak Amálékot. Ezek voltak Ádának\, Ézsau feleségének a fiai. 13Ezek Reúél fiai: Nahat\, Zerah\, Sammá és Mizzá. Ezek voltak Boszmatnak\, Ézsau feleségének a fiai. 14Ezek voltak a fiai Oholíbámának\, Ézsau feleségének\, Aná leányának\, aki Cibón leánya volt: ő szülte Ézsaunak Jeúst\, Jalámot és Kórahot.\n15Ezek voltak Ézsau fiainak nemzetségfői: Elífáznak\, Ézsau elsőszülöttjének a fiai voltak: Témán nemzetségfő\, Ómár nemzetségfő\, Cefó nemzetségfő\, Kenaz nemzetségfő\, 16Kórah nemzetségfő\, Gatám nemzetségfő\, Amálék nemzetségfő. Ezek voltak az Elífáztól származó nemzetségfők Edóm földjén: ezek Ádá fiai voltak. 17Ezek voltak Reúélnak\, Ézsau fiának a fiai: Nahat nemzetségfő\, Zerah nemzetségfő\, Sammá nemzetségfő és Mizzá nemzetségfő. Ezek voltak a Reúéltól származó nemzetségfők Edóm földjén; ezek Boszmatnak\, Ézsau feleségének a fiai voltak. 18Ezek voltak Oholíbámának\, Ézsau feleségének a fiai: Jeús nemzetségfő\, Jalám nemzetségfő és Kórah nemzetségfő. Ezek voltak az Oholíbámától\, Aná leányától\, Ézsau feleségétől származó nemzetségfők. 19Ezek voltak Ézsaunak\, azaz Edómnak a fiai és nemzetségfői.\n20Ezek voltak a hóri Széír fiai\, akik ezen a földön laktak: Lótán\, Sóbál\, Cibón és Aná\, 21Dísón\, Écer és Dísán. Ezek voltak a hóri nemzetségfők\, Széír fiai Edóm földjén. 22Lótán fiai voltak: Hórí és Hémám\, Lótánnak a húga pedig Timna. 23Ezek voltak Sóbál fiai: Alván\, Mánahat\, Ébál\, Sefó és Ónám. 24Ezek voltak Cibón fiai: Ajjá és Aná. Ez az Aná vizet talált a pusztában\, amikor apjának\, Cibónnak a szamarait legeltette. 25Ezek voltak Aná gyermekei: Dísón és Oholíbámá\, Aná leánya. 26Ezek voltak Dísón fiai: Hemdán\, Esbán\, Jitrán és Kerán. 27Ezek voltak Écer fiai: Bilhán\, Zaaván és Akán. 28Ezek voltak Dísán fiai: Úc és Arán. 29Ezek voltak a hóri nemzetségfők: Lótán nemzetségfő\, Sóbál nemzetségfő\, Cibón nemzetségfő\, Aná nemzetségfő\, 30Dísón nemzetségfő\, Écer nemzetségfő és Dísán nemzetségfő. Ezek voltak a Széír földjén lakó hóri nemzetségfők nemzetségenként. \n31Ezek a királyok uralkodtak Edómban\, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna: 32Edómban Bela\, Beór fia uralkodott\, városának a neve Dinhábá volt. 33Bela halála után a bocrai Jóbáb\, Zerah fia lett a király. 34Jóbáb halála után a Témán földjéről való Húsám lett a király. 35Húsám halála után Hadad\, Bedad fia lett a király\, aki megverte a midjániakat Móáb mezején. Városának a neve Avít volt. 36Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király. 37Szamlá halála után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király. 38Saul halála után Baal-Hánán\, Akbór fia lett a király. 39Baal-Hánán\, Akbór fia halála után Hadar lett a király. Városának a neve Páú volt\, feleségének a neve Mehétabél\, aki Mézáháb leányának\, Matrédnak a leánya volt. 40Így hívták az Ézsautól származó nemzetségfőket\, nemzetségeik\, lakóhelyük és nevük szerint: Timná nemzetségfő\, Alvá nemzetségfő\, Jetét nemzetségfő\, 41Oholímábá nemzetségfő\, Élá nemzetségfő\, Pínón nemzetségfő\, 42Kenaz nemzetségfő\, Témán nemzetségfő\, Mibcár nemzetségfő\, 43Magdíél nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm nemzetségfői lakóhelyük szerint az általuk birtokolt földön. Ézsau volt az edómiak ősatyja.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-20/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220921T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220921T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220920T220038Z
LAST-MODIFIED:20220818T125315Z
UID:6696-1663718400-1663803000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 21.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 6\,11-18 \n11Szánk megnyílt\, szívünk kitárult előttetek\, korinthusiak: 12nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra\, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. 13Mint gyermekeimhez szólok: viszonzásul tárjátok ki ti is szíveteket! \n14Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában\, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak\, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? 15Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? 16Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk\, ahogyan Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni\, Istenük leszek\, és ők az én népem lesznek. 17Ezért tehát menjetek ki közülük\, és váljatok külön tőlük\, így szól az Úr\, tisztátalant ne érintsetek\, és én magamhoz fogadlak titeket\, 18Atyátokká leszek\, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek\, így szól a mindenható Úr.” \nMózes első könyve 37 \n1Jákób is azon a földön lakott\, ahol apja jövevény volt: Kánaán földjén. 2Ez Jákób nemzetségének a története: Amikor József tizenhét éves lett\, testvéreivel együtt a nyájat legeltette\, és ő volt a bojtár Bilhának és Zilpának\, apja feleségeinek a fiai mellett. József rossz híreket hordott róluk az apjuknak. 3De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette\, mert öregkorában született\, és egy tarka ruhát csináltatott neki. 4Amikor testvérei látták\, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél\, úgy meggyűlölték\, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni.\n5Egyszer József álmot látott\, és elmondta testvéreinek. Emiatt még jobban meggyűlölték. 6Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot\, amelyet láttam! 7Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt\, és állva is maradt\, a ti kévéitek pedig körülállták\, és leborultak az én kévém előtt. 8Testvérei megkérdezték tőle: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért.\n9Egy másik álmot is látott\, és azt is elmesélte testvéreinek. Ezt mondta: Megint álmodtam valamit: Egyszer csak leborult előttem a nap\, a hold és tizenegy csillag! 10Amikor ezt apjának és testvéreinek elmesélte\, apja megdorgálta\, és ezt mondta neki: Miféle álmot láttál? Talán bizony járuljunk eléd\, anyáddal és testvéreiddel együtt\, hogy földre boruljunk előtted?! 11Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte magának ezt a dolgot. \n12Egyszer a testvérek elmentek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. 13Izráel ezt mondta Józsefnek: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak\, elküldelek hozzájuk! József ezt felelte neki: Itt vagyok! 14Apja azt mondta neki: Eredj és nézd meg\, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj! Azután számolj be nekem! Elküldte tehát Hebrón völgyéből\, és ő elment Sikembe. 15Amikor a mezőn bolyongott\, találkozott egy emberrel\, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? 16József azt felelte: A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem\, merre legeltetnek? 17Az az ember így felelt: Elmentek innen\, és hallottam is\, amikor ezt mondták: Menjünk Dótánba! Elment tehát József a testvérei után\, és megtalálta őket Dótánban. 18Amikor távolról meglátták\, még mielőtt a közelükbe ért\, megegyeztek egymás között abban\, hogy megölik. 19Ezt mondták egymásnak: Nézzétek\, ott jön az álomlátó! 20Gyertek\, öljük meg\, dobjuk bele egy kútba\, és mondjuk azt\, hogy vadállat ette meg! Akkor majd meglátjuk\, mi lesz az álmaiból!\n21Amikor ezt Rúben meghallotta\, ki akarta őt menteni a kezeik közül\, ezért ezt mondta: Ne üssük agyon! 22Majd ezt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában\, de ne emeljetek rá kezet! Így akarta kimenteni a kezeik közül\, és visszajuttatni apjához. 23Amikor József odaért a testvéreihez\, lehúzták róla a ruháját: a tarka ruhát\, amely akkor is rajta volt. 24Azután fogták\, és beledobták a kútba. A kút üres volt\, nem volt benne víz.\n25Ezután leültek enni. Egyszer csak föltekintve látják\, hogy egy izmaeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel\, balzsammal és mirhával voltak megrakva\, amelyet Egyiptomba szállítottak. 26Ekkor azt mondta Júda a testvéreinek: Mi haszna\, ha megöljük testvérünket\, és elföldeljük a vérét? 27Gyertek\, adjuk el az izmaelieknek\, de ne emeljünk rá kezet\, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei pedig hallgattak rá. 28Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra\, fölhúzták Józsefet a kútból\, és eladták Józsefet az izmaelieknek húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba. 29Amikor Rúben visszatért a kúthoz\, József már nem volt a kútban. Akkor megszaggatta a ruháját\, 30visszatért testvéreihez\, és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek? 31Akkor fogták József ruháját\, levágtak egy kecskebakot\, és belemártották a ruhát a vérébe. 32Azután elküldték a tarka ruhát\, elvitették apjukhoz ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez\, vagy sem? 33Ő felismerte\, és azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg\, biztosan széttépte Józsefet! 34És megszaggatta Jákób a felsőruháját\, zsákruhát tekert a derekára\, és sokáig gyászolta a fiát. 35Fiai és leányai mind vigasztalni próbálták\, de nem akart megvigasztalódni\, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek le fiamhoz a holtak hazájába! Így siratgatta őt az apja.\n36A midjániak pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak\, a fáraó főemberének\, a testőrök parancsnokának.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-21/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220922T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220922T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220921T220027Z
LAST-MODIFIED:20220818T125432Z
UID:6698-1663804800-1663889400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 22.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 7\,1-7 \n1Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak\, szeretteim\, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól\, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!\n2Fogadjatok be minket: senkit nem bántottunk\, senkit nem károsítottunk meg\, senkit nem csaltunk meg. 3Nem vádképpen mondom\, hiszen az előbb megmondtam\, hogy szívünkben vagytok\, hogy együtt éljünk\, és együtt haljunk. 4Nagy a bizalmam irántatok\, sok dicsekedni valóm van veletek\, tele vagyok vigasztalódással\, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel. \n5Mert amikor megérkeztünk Makedóniába\, semmi nyugalma sem volt testünknek\, hanem ki voltunk téve mindenféle zaklatásnak: kívül harcok\, belül félelmek. 6De Isten\, a megalázottak vigasztalója\, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével\, 7de nemcsak az ő megérkezésével\, hanem azzal a vigasztalással is\, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat\, kesergéseteket\, hozzám való ragaszkodásotokat\, úgyhogy még jobban megörültem. \nMózes első könyve 38 \n1Történt abban az időben\, hogy Júda elvált testvéreitől\, és csatlakozott egy adullámi emberhez\, akinek Hírá volt a neve. 2Ott meglátta Júda egy kánaáni embernek\, Súának a leányát\, felségül vette\, és bement hozzá. 3Az teherbe esett\, és fiút szült\, akit Érnek nevezett el. 4Majd ismét teherbe esett\, fiút szült\, és azt Ónánnak nevezte el. 5Azután még egy fiút szült\, akit Sélának nevezett el. Amikor ezt szülte\, Júda Kezíbben volt. 6Júda kiházasította fiát\, Ért. Az asszonynak Támár volt a neve. 7De Ért\, Júda elsőszülött fiát az ÚR gonosznak tartotta\, ezért megölte őt az ÚR. 8Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez\, vedd őt feleségül mint a sógora\, és támassz utódot a bátyádnak! 9De Ónán tudta\, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez\, a földre vesztegette a magot\, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. 10De az ÚR gonosz dolognak tartotta\, amit tett\, ezért őt is megölte. 11Ekkor azt mondta Júda Támárnak\, a menyének: Maradj özvegyen apád házában\, amíg felnő a fiam\, Sélá! Mert így gondolkodott: Nehogy meghaljon ő is\, mint a bátyjai! Támár elment\, és apja házában lakott.\n12Hosszabb idő múlva meghalt Súa leánya\, Júda felesége. Amikor Júda megvigasztalódott\, elment barátjával\, az adullámi Hírával Timnába\, ahol a juhait nyírták. 13De megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására. 14Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját\, elfátyolozta magát\, és ruháiba burkolózott. Azután odaült Énaim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta\, hogy Sélá felnőtt\, de nem adták hozzá feleségül. 15Júda meglátta\, és parázna nőnek gondolta\, mert eltakarta az arcát. 16Letért hozzá az útfélre\, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta\, hogy a menye az. De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem\, ha bejössz hozzám? 17Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. De Támár ezt mondta: Adj zálogot\, amíg megküldöd! 18Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Támár ezt felelte: A pecsétnyomódat zsinórostul meg azt a botot\, ami a kezedben van. Odaadta azért neki\, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle.\n19Majd fölkelt Támár\, és elment. Azután levetette fátylát\, és felöltötte özvegyi ruháját. 20Júda elküldte a kecskegidát az adullámi barátjával\, hogy az visszavegye a zálogot az asszonytól\, de nem találta meg. 21Akkor megkérdezte annak a helynek a lakóit: Hol van az a parázna nő\, aki Énaimnál az útfélen ült? Azok ezt felelték: Nem volt erre parázna nő. 22Visszatért tehát Júdához\, és ezt mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták\, hogy nem volt arra parázna nő. 23Júda azt mondta: Tartsa meg magának\, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét\, de te nem találtad meg őt. 24Mintegy három hónap múlva hírül vitték Júdának: Paráználkodott Támár\, a menyed\, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Júda: Vigyétek ki\, és égessétek meg! 25Már vitték kifelé\, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes\, akié ez a holmi. Nézd meg jól\, kié ez a pecsétnyomó\, a zsinór és a bot! 26Júda jól megnézte\, majd ezt mondta: Igaza van velem szemben\, mert nem adtam őt a fiamhoz\, Sélához. Többször azonban nem hált vele Júda.\n27Amikor elérkezett Támár szülésének ideje\, kitűnt\, hogy ikrek vannak a méhében. 28Szülés közben az egyik kidugta a kezét\, a bába megfogta\, vörös fonalat kötött a kezére\, és így szólt: Ez jött világra először. 29De amikor visszahúzta a kezét\, mégis a testvére jött előbb. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak utat? Ezért nevezte el az apja Pérecnek. 30Utána világra jött a testvére\, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-22/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220923T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220923T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220922T220041Z
LAST-MODIFIED:20220818T125546Z
UID:6700-1663891200-1663975800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 23.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 7\,8-16 \n8Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel\, nem bánom. Bántam ugyan\, látva\, hogy az a levél\, ha egy kis időre is\, megszomorított titeket\, 9de most már örülök. Nem annak\, hogy megszomorodtatok\, hanem hogy szomorúságotok megtéréshez vezetett: mert Isten szerint szomorodtatok meg\, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. 10Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre\, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. 11Mert éppen az\, hogy Isten szerint szomorodtatok meg\, mekkora buzgóságot keltett bennetek\, sőt mentegetőzést\, sőt méltatlankodást\, sőt félelmet\, sőt vágyódást\, sőt ragaszkodást\, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok\, hogy ártatlanok vagytok az ügyben. 12Ha tehát írtam is nektek\, nem a sértő miatt és nem is a sértett érdekében írtam\, hanem azért\, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok\, amely Isten színe előtt van bennetek irántunk.\n13Ezért tehát megvigasztalódtunk\, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének\, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. 14Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek\, nem szégyenültem meg\, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek\, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. 15Ő még jobb szívvel gondol rátok\, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére\, amint félve és remegve fogadtátok őt. 16Örülök\, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek. \nMózes első könyve 39 \n1Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba\, megvásárolta őt az izmaeliektől\, akik odavitték\, egy egyiptomi ember: Potifár\, a fáraó főembere\, a testőrök parancsnoka. 2De az ÚR Józseffel volt\, ezért szerencsés ember lett\, így aztán egyiptomi gazdájának a házába került. 3Látta a gazdája\, hogy vele van az ÚR\, és mindazt eredményessé teszi az ÚR\, amihez hozzáfog. 4Megnyerte hát József a jóindulatát\, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette\, és rábízta egész vagyonát. 5Attól fogva\, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette\, megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért\, és az ÚR áldása volt mindenén\, amije csak volt a házban és a mezőn. 6Ezért Józsefre bízta mindenét\, és semmire sem volt gondja mellette\, legfeljebb csak arra\, hogy megegye az ételt. Józsefnek szép termete és szép arca volt. 7Ezek után történt\, hogy Józsefre szemet vetett gazdájának felesége\, és ezt mondta: Hálj velem! 8Ő azonban ezt nem akarta\, és azt felelte gazdája feleségének: Nézd\, az én gazdámnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira\, és rám bízta mindenét. 9Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem\, csak téged\, mert te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot\, vétkezve az Isten ellen?! 10Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek\, ő mégsem engedett neki\, és nem feküdt mellé\, hogy vele legyen. 11Egy napon\, mint mindig\, bement József a házba a munkáját végezni. A háznép közül senki sem volt a házban. 12Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva\, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében\, futásnak eredt\, és kiszaladt. 13Amikor az asszony látta\, hogy kezében hagyta a ruháját\, és kifutott\, 14összecsődítette háza népét\, és ezt mondta nekik: Nézzétek\, egy héber embert hozott hozzánk\, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám\, hogy velem háljon\, de én hangosan kiáltozni kezdtem. 15Amikor meghallotta\, hogy jó hangosan kiáltozni kezdek\, nálam hagyta a ruháját\, futásnak eredt\, és kiszaladt. 16Az asszony magánál tartotta József ruháját\, míg az ura haza nem jött. 17Akkor neki is ugyanazt mondta: Bejött hozzám a héber szolga\, akit idehoztál\, hogy csúffá tegyen engem. 18De amikor hangosan kiáltozni kezdtem\, nálam hagyta a ruháját\, és kifutott. 19Amikor a gazdája meghallotta feleségének a szavait\, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! – akkor haragra gerjedt. 20Fogta Józsefet a gazdája\, és abba a börtönbe vetette\, ahol a király foglyait tartották fogva. Így került József a börtönbe. 21De az ÚR Józseffel volt\, hűséges maradt hozzá\, és gondoskodott róla\, hogy elnyerje a börtönparancsnok jóindulatát. 22A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a foglyokat\, akik a börtönben voltak\, és ő dolgoztatta mindazokat\, akik ott dolgoztak. 23A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel\, ami rá volt bízva\, mert az ÚR Józseffel volt\, és eredményessé tette az ÚR\, amihez hozzáfogott.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-23/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220924T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220924T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220923T220000Z
LAST-MODIFIED:20220818T125705Z
UID:6702-1663977600-1664062200@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 24.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 8\,1-15 \n1Hírt adunk nektek\, testvéreim\, Istennek arról a kegyelméről\, amelyet Makedónia gyülekezeteinek adott. 2Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük\, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. 3Tanúskodom arról\, hogy erejük szerint\, sőt erejükön felül is önként adakoztak\, 4és erősen sürgetve kérték tőlünk\, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. 5És nemcsak azt tették\, amit reméltünk\, hanem először önmagukat adták az Úrnak\, és aztán nekünk\, az Isten akaratából. 6Úgyhogy bátorítottuk Tituszt\, hogy amint már előbb elkezdte\, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését. \n7Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében\, ismeretben és minden buzgóságban\, és a tőlünk rátok áradó szeretetben\, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. 8Nem parancsként mondom\, hanem azért\, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. 9Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek\, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. 10Tanácsot is adok ebben az ügyben\, mert ez hasznos nektek\, akik nemcsak a cselekvésben\, hanem tavaly óta a szándékban is elöl jártatok. 11Most pedig a cselekvést is vigyétek véghez\, hogy amilyen készséges volt a szándékotok\, olyan legyen a véghezvitele is\, erőtökhöz mérten! 12Mert ha megvan a szándék\, az aszerint kedves Istennek\, amitek van\, nem aszerint\, amitek nincs. 13Ugyanis azért\, hogy másoknak könnyebbségük legyen\, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően 14a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát\, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat\, hogy így egyenlőség legyen; 15amint meg van írva: „Aki sokat szedett\, annak nem lett többje\, és aki keveset\, annak nem lett kevesebbje.” \nMózes első könyve 40 \n1Történt ezek után\, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk\, az egyiptomi király ellen. 2Megharagudott azért a fáraó a két főemberre\, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. 3Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában\, abban a börtönben\, ahol fogva tartották Józsefet. 4A testőrparancsnok Józsefet rendelte melléjük\, hogy szolgálja ki őket. Jó ideig maradtak őrizetben. 5Egyszer álmot láttak\, mindketten ugyanazon az éjszakán: az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere\, akiket a börtönben fogva tartottak. Mindkét álomnak megvolt a maga jelentése. 6Amikor reggel bement hozzájuk József\, látta rajtuk\, hogy izgatottak. 7Megkérdezte a fáraó főembereit\, akik vele együtt voltak őrizetben gazdája házában: Miért olyan szomorú ma az arcotok? 8Ők azt felelték neki: Álmot láttunk\, de nincs\, aki megfejtse. József ezt mondta nekik: Istennél van a megfejtés. Mondjátok el nekem!\n9A főpohárnok elmondta az álmát Józsefnek. Ezt mondta neki: Álmomban egy szőlőtő volt előttem. 10A szőlőtőn három vessző volt. Alighogy kihajtott\, már ki is virágzott\, és fürtjein megértek a szemek. 11Kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a szőlőszemeket\, belefacsartam a fáraó poharába\, és a poharat a fáraó kezébe adtam. 12József ezt mondta neki: A megfejtés a következő: A három vessző három nap. 13Három nap múlva fölemel téged a fáraó\, visszahelyez a hivatalodba\, és te adod a poharat a fáraó kezébe ugyanúgy\, mint korábban\, amikor a pohárnoka voltál. 14De ne feledkezz meg rólam\, amikor jó dolgod lesz\, és légy hozzám hűséges: említs meg engem a fáraónak\, és vitess ki ebből a házból! 15Mert galádul raboltak el engem a héberek földjéről\, és itt sem csináltam semmi rosszat\, mégis tömlöcbe vetettek. 16Amikor a fősütőmester látta\, hogy kedvező megfejtést adott\, ezt mondta Józsefnek: Nekem meg álmomban három kosár kalács volt a fejemen. 17A felső kosárban mindenféle sütemény volt\, ami a fáraónak készült\, de a madarak megették azokat a fejemen levő kosárból. 18József ezt válaszolta neki: A megfejtés a következő: A három kosár három nap. 19Három nap múlva fölemel téged a fáraó\, de felakasztat egy fára\, és madarak eszik le majd a húsodat.\n20Harmadnap születésnapja volt a fáraónak\, lakomát rendezett valamennyi udvari emberének\, és fölemelte a főpohárnokot és a fősütőmestert szolgái jelenlétében: 21a főpohárnokot visszahelyezte pohárnoki tisztségébe\, és ő adhatta a poharat a fáraó kezébe\, 22a fősütőmestert pedig felakasztatta\, úgy\, ahogy József megfejtette az álmukat. 23De a főpohárnok nem gondolt Józsefre\, hanem megfeledkezett róla.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-24/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220925T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220925T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220924T220017Z
LAST-MODIFIED:20220818T125821Z
UID:6704-1664064000-1664148600@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 25.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 8\,16-24 \n16Hála legyen Istennek\, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. 17Mert megkapta ugyan a bátorítást\, de buzgóbb lévén\, önként ment el hozzátok. 18Elküldtük vele együtt azt a testvért is\, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet. 19Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben\, amelyben szolgálunk\, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi jó szándékunk megmutatására. 20Mert óvakodni akarunk attól\, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: 21mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt\, hanem az emberek előtt is. 22Elküldtük velük együtt azt a testvért\, akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk\, mert sokszor buzgó volt\, most pedig még sokkal buzgóbb\, mert nagyon bízik bennetek. 23Akár Tituszról van szó\, aki nekem társam és közöttetek munkatársam\, akár a mi testvéreinkről\, a gyülekezetek küldöttei ők: Krisztus dicsősége. 24Tanúsítsatok tehát irántuk szeretetet\, és mutassátok meg nekik\, hogy méltón dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt. \nMózes első könyve 41\,1-36 \n1Két esztendő múlva történt\, hogy a fáraó azt álmodta\, hogy ott áll a Nílus mellett. 2Ekkor a Nílusból hét szép és kövér tehén jött elő\, majd a sás között legelészni kezdett. 3De hét másik tehén is előjött utánuk a Nílusból\, amelyek rútak és soványak voltak\, a Nílus partján odaálltak a többi tehén mellé\, 4és a rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó.\n5Ismét elaludt\, és másodszor azt álmodta\, hogy hét kövér és szép kalász nőtt egy száron\, 6de hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is kisarjad utánuk. 7A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt a fáraó\, és rájött\, hogy ez csak álom volt. 8Reggel azonban nyugtalankodni kezdett\, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét\, és a fáraó elbeszélte nekik az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak. 9Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom\, hogy vétkes vagyok. 10Amikor a fáraó megharagudott szolgáira\, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában\, 11álmodtunk valamit ugyanazon az éjszakán\, én is meg ő is. Mindegyik álomnak\, amit álmodtunk\, megvolt a maga jelentése. 12Volt ott velünk egy héber ifjú\, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat\, és ő megfejtette. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg\, 13mert úgy lett\, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba\, amazt pedig fölakasztották. 14Akkor a fáraó hívatta Józsefet\, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott\, ruhát váltott\, és bement a fáraóhoz.\n15A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmodtam valamit\, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam\, hogy ha meghallod az álmot\, meg tudod fejteni. 16József így felelt a fáraónak: Nem én\, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak. 17A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a Nílus partján álltam. 18A Nílusból hét kövér és szép tehén jött elő\, és legelészni kezdett a sás között. 19De hét másik tehén is előjött utánuk\, amelyek nagyon hitványak\, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam olyan rútakat\, mint ezek. 20A sovány és rút tehenek azután megették az előbbi hét kövér tehenet. 21Bár a gyomrukba kerültek\, nem lehetett észrevenni\, hogy a gyomrukba kerültek\, mert a külsejük ugyanolyan rút maradt\, mint azelőtt. Akkor fölébredtem.\n22Azután azt láttam álmomban\, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron\, 23de hét száraz\, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is kisarjadt utánuk\, 24és a sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak\, de senki sem tudta megfejteni. 25Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a fáraónak\, hogy mit fog cselekedni. 26A hét szép tehén hét esztendő\, a hét szép kalász is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. 27A hét sovány és rút tehén\, amely utánuk jött elő\, szintén hét esztendő. A hét üres\, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. 28Erről mondtam a fáraónak\, hogy Isten megmutatta a fáraónak\, mit fog cselekedni. 29Hét esztendő jön\, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. 30De az éhínség hét esztendeje következik utánuk\, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén\, és éhínség fogja emészteni az országot. 31Nem is fogják tudni\, hogy bőség volt az országban az utána következő éhínség miatt\, olyan súlyos lesz az. 32Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma\, mert Isten elhatározta ezt\, és hamarosan véghez is viszi az Isten.\n33Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert\, és állítsa azt Egyiptom élére. 34Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket\, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében! 35Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben\, halmozzák föl a gabonát\, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban! 36Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében\, amely majd eljön Egyiptomra\, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-25/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220926T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220926T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220925T220033Z
LAST-MODIFIED:20220818T131736Z
UID:6706-1664150400-1664235000@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 26.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 9 \n\n1A szentek iránti szolgálatról fölösleges írnom nektek. 2Hiszen ismerem készségeteket\, amely miatt dicsekszem veletek a makedónoknak\, hogy Akhája tavaly óta készen áll\, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget. 3De mégis elküldtem a testvéreket\, nehogy a veletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló legyen\, hanem amint megmondtam: készen legyetek. 4És ha velem makedónok érkeznek\, és felkészületlenül találnak titeket\, valamiképpen szégyent ne valljunk mi – hogy ne mondjuk: ti – ebben a bizodalmunkban. 5Szükségesnek tartottam tehát\, hogy megkérjem a testvéreket\, menjenek el hozzátok előre\, és készítsék elő a már megígért adományokat\, hogy az úgy legyen készen\, mint hálaáldozat\, nem pedig mint kényszerű adomány. \n6Tudjuk pedig\, hogy aki szűken vet\, szűken is arat\, és aki bőven vet\, bőven is arat. 7Mindenki úgy adjon\, ahogyan előre eldöntötte szívében\, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből\, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. 8Istennek pedig van hatalma arra\, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok\, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek\, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. 9Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek\, igazsága megmarad örökké.” 10Aki pedig magot ad a magvetőnek\, és eledelül kenyeret\, megadja és megsokasítja vetőmagotokat\, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. 11Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre\, amely általunk hálaadást szül Isten iránt. 12Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán\, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt. 13Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd Istent\, azért az engedelmességért\, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek\, és azért a jószívűségetekért\, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14Ők könyörögnek is értetek\, és vágyódnak utánatok\, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. 15Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért! \nMózes első könyve 41\,37-57 \n37Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden udvari emberének. 38A fáraó ezt mondta szolgáinak: Találhatunk-e ehhez hasonló embert\, akiben isteni lélek van? 39Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul\, nincs hozzád fogható értelmes\, bölcs ember. 40Te felügyelsz majd a házamra\, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. 41Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Nézd\, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek! 42Azzal levette a fáraó a pecsétgyűrűt az ujjáról\, és József ujjára húzta\, gyolcsruhába öltöztette\, és aranyláncot tett a nyakába. 43Majd körülhordoztatta második kocsiján\, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé. 44És ezt mondta a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó\, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban. 45Ezután elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak\, és hozzáadta feleségül Ászenatot\, Pótiferának\, Ón papjának a leányát. Így lett József egész Egyiptom felügyelője. 46József harmincesztendős volt\, amikor ott állt Egyiptom királya\, a fáraó előtt. Azután kiment József a fáraó elől\, és bejárta egész Egyiptomot.\n47A bőség hét esztendeje alatt gazdagon termett a föld. 48József összegyűjtött a hét esztendő alatt minden élelmet\, ami csak volt Egyiptomban. A városokban helyezte el az élelmet: minden városban a körülötte levő mező élelmét helyezte el. 49József így annyi gabonát halmozott föl\, mint a tengerpart homokja: olyan sokat\, hogy végül már nem is vették számba\, mert megszámlálhatatlan volt. 50Józsefnek két fia született\, mielőtt eljött az éhínség esztendeje. Ászenat\, Pótiferának\, Ón papjának a leánya szülte őket. 51Elsőszülöttjét Manassénak nevezte el József\, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát. 52A másodikat pedig Efraimnak nevezte el\, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén.\n53Azután eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptomban\, 54és megkezdődött az éhínség hét esztendeje\, ahogyan megmondta József. Éhínség támadt minden országban\, de Egyiptomban mindenütt volt kenyér. 55Azután Egyiptomban is éhezni kezdtek mindenütt\, és a nép kenyérért kiáltott a fáraóhoz. Ekkor a fáraó ezt mondta az egyiptomiaknak: Menjetek Józsefhez\, és tegyétek azt\, amit mond nektek! 56Amikor az éhínség kiterjedt az egész országra\, József megnyitotta az összes magtárat\, és gabonát árult az egyiptomiaknak\, mert súlyos volt az éhínség Egyiptomban. 57És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát vásárolni\, mert súlyos volt az éhínség az egész földön.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-26/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220927T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220927T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220926T220044Z
LAST-MODIFIED:20220818T131603Z
UID:6708-1664236800-1664321400@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 27.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 10\,1-11 \n1Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én\, Pál\, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek\, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; 2kérlek\, ne kényszerítsetek arra\, hogy ottlétemkor erélyes legyek\, mert úgy gondolom\, bátran felléphetnék azokkal szemben\, akik úgy vélekednek\, hogy mi test szerint élünk. 3Mert testben élünk\, de nem test szerint hadakozunk; 4hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek\, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. 5Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot\, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek\, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre\, 6és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget\, ha ti teljesen engedelmesek lesztek. 7Arra nézzetek\, ami a szemetek előtt van! Ha valaki meg van győződve arról\, hogy Krisztusé\, azt is gondolja meg önmagában\, hogy amint ő Krisztusé\, ugyanúgy mi is. 8Mert ha kissé túlozva dicsekszem is a hatalmunkkal\, amelyet az Úr építésetekre\, és nem rombolásotokra adott\, nem szégyenülök meg\, 9nem akarva azt a látszatot kelteni\, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. 10Mert levelei\, mondják\, súlyosak és kemények ugyan\, de testi megjelenése erőtlen\, és beszéde szánalmas. 11Azt pedig gondolja meg az ilyen ember\, hogy amilyenek vagyunk a távollétünkben írt levelünk szavaiban\, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is. \nMózes első könyve 42 \n1Jákób hallotta\, hogy Egyiptomban van gabona. Azt mondta hát Jákób a fiainak: Mit néztek egymásra? 2Majd ezt mondta: Hallottam\, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek el\, és vásároljatok ott gabonát\, hogy életben maradjunk\, és meg ne haljunk! 3Elment tehát József tíz bátyja\, hogy gabonát vásároljanak Egyiptomban. 4De Benjámint\, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival\, mert arra gondolt: Csak nehogy valami szerencsétlenség érje! 5Így mentek el Izráel fiai másokkal együtt gabonát vásárolni\, mert éhínség volt Kánaán földjén.\n6József volt tehát az egész ország kormányzója\, és ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor József bátyjai megérkeztek\, arccal a földre borultak előtte. 7Amint József meglátta bátyjait\, azonnal felismerte őket\, de idegennek tettette magát előttük\, és keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk élelmet vásárolni.\n8József tehát felismerte a testvéreit\, de azok nem ismerték fel őt. 9Ekkor József visszaemlékezett az álmokra\, amelyeket róluk álmodott\, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok! Azért jöttetek\, hogy kifürkésszétek az ország védtelen részeit! 10De azok így feleltek neki: Nem\, uram! Élelmet vásárolni jöttek a te szolgáid! 11Mi mindnyájan egyetlen ember fiai vagyunk. Becsületesek vagyunk\, sohasem voltak kémek a te szolgáid. 12Ő azonban ezt mondta nekik: Nem úgy van! Bizony azért jöttetek\, hogy az ország védtelen részeit kifürkésszétek! 13Azok így feleltek: Tizenketten voltak a te szolgáid\, testvérek vagyunk mi\, egyetlen ember fiai Kánaán földjén. A legkisebb most apánknál van\, egyikünk pedig nincs többé. 14De József ezt mondta nekik: Úgy van\, ahogyan mondtam nektek\, kémek vagytok! 15Ezzel teszlek titeket próbára: a fáraó életére esküszöm\, hogy nem távoztok innen\, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek! 16Küldjetek el magatok közül egyet\, hogy hozza ide a testvéreteket\, ti pedig fogságban maradtok. Így teszem próbára\, igazat beszéltek-e. Mert ha nem\, a fáraó életére esküszöm\, hogy kémek vagytok! 17És őrizetben tartotta őket három napig. \n18Harmadnap ezt mondta nekik József: Ezt tegyétek\, ha élni akartok\, hiszen én is félem az Istent. 19Ha becsületesek vagytok\, maradjon egyik testvéretek megkötözve a börtönben\, ti pedig menjetek\, vigyetek gabonát házatok éhező népének. 20Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket\, akkor elhiszem\, amit mondotok\, és nem fogtok meghalni. Ők bele is egyeztek. 21De így beszéltek egymás közt: Bizony\, a testvérünkért bűnhődünk most\, mert láttuk az ő nyomorúságát\, amikor könyörgött nekünk\, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. 22Rúben erre azt mondta nekik: Megmondtam nektek\, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen\, de ti nem hallgattatok rám\, és most az ő vérét keresik rajtunk. 23Nem tudták\, hogy József érti őket\, mert tolmács volt közöttük. 24Ő pedig elfordult tőlük\, és sírt. Majd visszafordult hozzájuk\, és beszélt velük. Azután előállíttatta közülük Simeont\, és szemük láttára megkötöztette.\n25Akkor megparancsolta József\, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával\, de mindegyikük pénzét tegyék vissza a zsákjába\, és adjanak nekik útravalót. Így is tettek. 26Ők pedig föltették gabonájukat a szamarakra\, és elmentek. 27Mikor aztán egyikük kinyitotta a zsákját\, hogy az éjjeli szálláson abrakot adjon a szamarának\, meglátta\, hogy a pénze ott van a zsák szájában\, 28és ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor odalett a bátorságuk\, és remegve mondogatták egymásnak: Mit cselekedett velünk az Isten?!\n29Amikor megérkeztek apjukhoz\, Jákóbhoz Kánaán földjére\, elmondták neki mindazt\, ami velük történt: 30Egy ember\, annak az országnak az ura\, szigorúan beszélt hozzánk\, és úgy bánt velünk\, mintha kémkedni akartunk volna az országban. 31De mi azt feleltük: Becsületesek vagyunk\, soha nem voltunk kémek. 32Tizenketten voltunk testvérek\, apánknak fiai\, de egyikünk nincs többé\, a legkisebb pedig apánknál van most Kánaán földjén. 33Akkor ezt mondta nekünk az az ember\, annak az országnak az ura: Erről tudom meg\, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik testvéreteket hagyjátok nálam\, menjetek el\, és vigyetek gabonát házatok éhező népének\, 34azután hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor tudni fogom\, hogy nem kémek vagytok\, hanem becsületes emberek\, visszaadom a testvéreteket\, és szabadon járhattok az országban.\n35Mikor aztán a zsákjaikat kiürítették\, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a zsákjában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták\, apjukkal együtt megijedtek. 36Apjuk\, Jákób ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! József nincs meg\, Simeon sincs meg\, és még Benjámint is elviszitek?! Engem sújt mindez! 37Ekkor Rúben azt mondta apjának: Az én két fiamat öld meg\, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám\, és én visszahozom őt hozzád. 38De Jákób így felelt: Nem mehet el veletek a fiam\, hiszen a bátyja meghalt\, egyedül ő maradt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton\, amelyre indultok\, ősz fejemet a bánat miatt a holtak hazájába juttatjátok!
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-27/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20220928T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20220928T233000
DTSTAMP:20260405T145151
CREATED:20220927T220056Z
LAST-MODIFIED:20220818T131406Z
UID:6710-1664323200-1664407800@nemmind1.hu
SUMMARY:Napi ige szeptember 28.
DESCRIPTION:Pál második levele a korinthusiakhoz 10\,12-18 \n12Mert nem mernénk magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani\, akik önmagukat ajánlják\, mivel ők önmagukhoz mérik és hasonlítják önmagukat\, és így esztelennek bizonyulnak. 13Mi azonban nem mérték nélkül\, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk\, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül\, hogy eljussunk hozzátok is. 14Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon\, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával. 15Nem mérték nélkül\, mások fáradozásával dicsekszünk\, de reméljük\, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. 16Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot\, de nem dicsekszünk olyan munkával\, amelyet másutt már elvégeztek. 17Aki pedig dicsekszik\, az Úrral dicsekedjék\, 18mert nem az a megbízható ember\, aki önmagát ajánlja\, hanem az\, akit az Úr ajánl. \nMózes első könyve 43 \n\n1Az éhínség egyre súlyosabbá vált az országban. 2Amikor az Egyiptomból hozott összes gabonát megették\, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! 3De Júda azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé\, ha nem lesz veletek a testvéretek! 4Ha tehát hajlandó vagy elküldeni velünk az öcsénket\, elmegyünk\, és vásárolunk neked élelmet. 5De ha nem küldöd el\, nem megyünk el\, mert az az ember megmondta nekünk: Ne kerüljetek a szemem elé\, ha nem lesz veletek az öcsétek! 6Izráel ezt mondta: Miért tettetek velem ilyen rosszat? Miért mondtátok el annak az embernek\, hogy van még egy testvéretek? 7Ők így feleltek: Sokat kérdezősködött az az ember rólunk és családunkról. Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És ezekre a kérdésekre nekünk válaszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna\, hogy majd ezt mondja: Hozzátok ide a testvéreteket!\n8Akkor Júda ezt mondta apjának\, Izráelnek: Küldd el velem a fiút\, hadd keljünk útra\, hogy életben maradjunk\, és ne haljunk meg sem mi\, sem te\, sem a gyermekeink! 9Én kezeskedem érte\, tőlem kérd számon! Ha nem hozom vissza\, és nem állítom eléd\, egész életemben viseljem vétkem terhét. 10Bizony\, ha nem késlekedünk\, már kétszer is megfordulhattunk volna. 11Apjuk\, Izráel ekkor így szólt hozzájuk: Ha már így kell lennie\, ezt tegyétek: Rakjatok az ország legjobb termékeiből a zsákjaitokba\, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot\, egy kis mézet\, gyógyfüvet\, mirhát\, diót és mandulát. 12Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal\, mert azt a pénzt\, amely visszakerült zsákjaitok szájába\, azt is vigyétek vissza! Hátha tévedés volt! 13Vigyétek az öcséteket is\, induljatok\, menjetek vissza ahhoz az emberhez! 14Adja a Mindenható Isten\, hogy irgalmas legyen hozzátok az az ember\, és visszaengedje veletek a másik testvéreteket és Benjámint. Ha már el kell veszítenem gyermekemet\, hát elveszítem. \n15Fogták tehát az ajándékot\, magukhoz vettek kétszer annyi pénzt\, meg Benjámint\, elindultak\, és elmentek Egyiptomba\, és megjelentek József előtt. 16Amikor József meglátta köztük Benjámint\, így szólt házának felügyelőjéhez: Vidd be ezeket az embereket a házba! Vágj le egy állatot\, és készítsd el\, mert ma velem ebédelnek ezek az emberek! 17Az úgy is tett\, ahogyan József mondta\, és bevezette őket József házába. 18Az embereket félelem fogta el\, amikor József házába vezették őket\, és ezt mondták: A pénz miatt hoztak ide bennünket\, amely a múltkor visszakerült zsákjainkba. Ránk fognak rontani\, ránk fognak támadni\, és szolgaságra vetnek bennünket szamarainkkal együtt! 19Odaléptek tehát József házának felügyelőjéhez\, megszólították a ház ajtajában\, 20és ezt mondták: Urunk\, jártunk mi már itt a múltkor is élelmet vásárolni. 21De amikor elérkeztünk éjjeli szállásunkra\, és kinyitottuk a zsákjainkat\, akkor vettük észre\, hogy mindegyikünk pénze a zsákja szájában van: ott volt a pénzünk teljes összegében! Ezt most mi visszahoztuk magunkkal. 22Most ezen felül is hoztunk pénzt magunkkal\, hogy azon élelmet vásároljunk. Nem tudjuk\, ki tette pénzünket a zsákjainkba. 23Ő azt felelte: Legyetek nyugodtak\, ne féljetek! Istenetek\, atyátok Istene tette azt a kincset a zsákjaitokba. A ti pénzetek pedig eljutott hozzám. Majd kivezette hozzájuk Simeont.\n24Azután bevezette őket József házába\, adott vizet\, és ők megmosták a lábukat\, a szamaraiknak pedig abrakot adott. 25Ők pedig előkészítették az ajándékot\, mielőtt József délben megjött\, mert hallották\, hogy ott fognak ebédelni. \n26Amikor József hazaérkezett\, bevitték neki a házba az ajándékot\, amely náluk volt\, és földre borultak előtte. 27Ő pedig szívélyesen köszöntötte őket\, és megkérdezte: Jól van-e idős apátok\, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? 28Ők így feleltek: Apánk\, a te szolgád\, jól van\, él még. Majd meghajoltak és leborultak. 29Amikor József megpillantotta testvérét\, Benjámint\, anyja fiát\, ezt kérdezte: Ez a legkisebb testvéretek\, akiről beszéltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád az Isten\, fiam! 30Akkor azonban elsietett József\, mert öccsét látva elérzékenyült\, és a sírás környékezte. Bement azért a belső szobájába\, és ott kisírta magát. 31Azután megmosta az arcát\, és kijött. Uralkodott magán\, és ezt mondta: Tálaljátok föl az ételt! 32De külön tálaltak neki\, külön azoknak is és külön a vele együtt étkező egyiptomiaknak is. Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük a héberekkel\, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak. 33Leültették őket vele szemben: az elsőszülöttet az elsőszülöttnek\, a legfiatalabbat a legfiatalabbnak járó helyre. Azok pedig álmélkodva néztek egymásra. 34A maga előtt lévő ételekből vitetett nekik\, de amit Benjáminnak vittek\, ötször nagyobb volt mindnyájukénál. Azután ittak\, és megmámorosodtak vele együtt.
URL:https://nemmind1.hu/esemeny/napi-ige-szeptember-28/
CATEGORIES:Napi ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR