Mit gondolunk

Ezen az oldalon olyan írásokat olvashatunk, melyek gyülekezetünk tagjaitól származnak, vagy ők hívták fel rá a figyelmünket. Nem klasszikus meditációs gondolatok ezek, de minden szempontból elgondolkodtatóak. Megállásra késztetnek. Mert nemmind1, hogy mit gondolunk!

2014. 07.12.

Életvezetési-klub

Ma, július 12-én, 14 órától tartjuk az “Életvezetési Klub” záró előadását a Gyülekezeti Házban! Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

2014. 04.19.

Krisztus Feltámadt!

Na, milyen lenne? Milyen lenne az Isten, ha a „mienk” lenne? Milyen lenne a „MI” istenünk? Milyen istent szeretnénk magunknak? Egyáltalán, szeretnénk mi akármilyen istent? Nagy lenne? Kicsi? Erős? Hatalmas? Gyengéd? Elérhető? Elérhetetlen? Igazságos lenne? S, ha igen, kihez, mihez lenne igazságos? Bosszúálló? Haragtartó? Megbocsátó lenne? Milyen lenne a mi istenünk? A mi istenünk: az Olvassa tovább »

2014. 04.18.

Karinthy Frigyes: Barabbás

Barabbás A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül,cisco 640-461 akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé. Megállt előtte, és így szólt: – Itt vagyok! Az Olvassa tovább »

2014. 02.19.

Levél galambfalvai testvéreinknek 2014. februárban

Drága Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Kedves Galambfalviak! Drága Barátom! Itthonról írok nektek haza. Szeretettel gondolok rátok, amikor e levelet írom, s küldöm benne nektek a szívem. Olyan jó tudni, hogy vagytok, s, hogy e létezés nem csak önmagatokért van, ti drága székelyek, református magyar székelyek, hanem értünk, miattunk is. Értünk is vagytok, nekünk is Olvassa tovább »

2013. 05.24.

Marginális

Ezek az írások marginálisak: Életünk nagy eseményeinek fő sodra melletti, nem középponti jegyzetek. Mellékes gondolatok, melyek nélkül a „nagy események” mégis értelmetlenek és céltalanok lesznek. Isten azért lett emberré Jézusban, azért jött közénk, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Ami, és aki a középpontban lévőknek lényegtelen, Isten számára fontos. „Senki sem szereti Istent és Olvassa tovább »

2012. 10.06.

„Élő kövek.”

Megjelent a „Közösség” című egyházmegyei lapban 2012-ben. A református templom természetes része volt gyermekkori életteremnek. A Fekete-Körös partjához közel álló kis ház, szüleim ’világa’, a kölcsönhatás elve szerint adott a gyülekezet közösségének, amit tudott: embert, támogatást, gondolatot, és persze kapott abból, ami a templomban történt: hitet, erőt, reményt. Nagyszalontán születtem, Tenkén nőttem fel. Szülőföldem „Arany”-sága Olvassa tovább »

2012. 02.28.

„Kati vagyok.”

Megjelent a „Közösség” című egyházmegyei lapban 2012-ben. Kati vagyok. Lelenc. Pontosabban, az voltam. De voltam. Hogy mi az? Hogy mi is pontosan lelencnek lenni? Mit jelent nem kívánt gyereknek lenni? Mit jelent egy fölöslegesnek ítélt életet élni? Ma sem tudom. De mindegy is! A végeredmény számít. A következmény. Az, hogy állami gondozásban nőttem fel. Együtt Olvassa tovább »

2010. 12.24.

„Karácsony.”

Megjelent a Mikepércsi tükör 2010- évi ünnepi számában. Annyi mindenre várunk életünk során, ami utólag hiábavalónak tűnik, és oly kevéssé örülünk annak, ami biztos, hogy megtörténik. A karácsony ilyen biztos történés, megvalósulás. Megvalósul az, amit meg sem mertünk álmodni, amit remélni és hinni sem lehetett: az Isten emberré lett Jézus Krisztusban. Persze, mondhatják sokan, nincs, Olvassa tovább »

2010. 05.21.

„Mikepércs és az Élő Víz.”

Ez az írás a „Közösség” című egyházmegyei lapban jelent meg 2010-ben. A Mikepércsi Református Egyházközség létezik, a gyülekezet él. Ez az evidenciának tűnő mondat kívánkozik írásom elejére. Az elmúlt évek többször, többféleképpen tették próbára a gyülekezetet, és végiggondolva a történéseket már nem is biztos, hogy olyan magától értetődő a fenti mondat. A magam részéről tehát, Olvassa tovább »

Oldalak 1 / 212