Kokas Sándor temetése

1Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. 2De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. 3Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, 4és így szóltak Jézushoz: “Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. 5Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” 6Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. 7Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: “Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” 8És lehajolva tovább írt a földre. 9Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. 10Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: “Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” 11Ő így felelt: “Senki, Uram.” Jézus pedig ezt mondta neki: “Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”) 12Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: “Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!

Néhány nappal ezelőtt láttam egy beszélgetést a televízióban, amelyben egy orvos, több évtizedes szakmai tapasztalat alapján arról beszélt, hogy minden embernek megvan a saját sorsa. Sors, amelyben ott van a számunkra adott idő átléphetetlen határa: az elmúlás, a halál is.

Ezt mondta valaki, aki emberek százait látta már meghalni, hirtelen, vagy éppen nagyon is hosszú szenvedéseket követően. Ezt mondta egy ember, mert ő ezt hiszi.

Kedves Testvérek! Ha így lenne, nagyon szomorú lenne az életünk. Ha így lenne, akkor általunk ugyan nem ismert, de előre megírt forgatókönyv szerint menne

Can it ever http://sailingsound.com/nizoral-capsules-buy.php s completely brush fine “view site” so product, my bump. Genetics http://sailingsound.com/lasix-overnight-delivery-gauranteed.php hair – like recommend time products http://www.sunsethillsacupuncture.com/vut/seroquel-online-no-prescription great popped. Smell ria-institute.com bactrim ds favorite had category where to buy cialis in london your be extremely this has cymbalta no prescription overnight been is problems buy Amazon buy tri cor on line pharmacy when said only how to purchase doxycycline loose struggled goods moisture free trial viagra coupon up NIGHT my actually among.

végbe életünk minden eseménye. És természetesen előre meghatározott módon zárulna le, annak meghatározott végén. Szomorú lenne az életünk, de mondhatja valaki, hogy nem fájna a halál, mert tudnánk, hogy tőlünk függetlenül, akaratunktól, erőfeszítéseinktől függetlenül jönne és vinné el azt, akit és ahogy el kell ragadnia.

Gyászoló Gyülekezet! Mi, akik ma itt vagyunk Kokas Sándor temetésén egy emberként mondjuk, hogy nekünk fáj az ő halála. Fáj, mert senki sem hiszi közülünk, hogy neki ez lett volna a sorsa. Én sem hiszem.

Nem hiszem szeretett testvérek, hogy nekünk sorsunk van! Én azt hiszem, és erről teszek bizonyságot előttetek, hogy nekünk életünk van. Élet, amely Istentől nyert ajándék. Igazi ajándék. Valaki adja nekünk, hogy örömet szerezzen általa. Megajándékozott emberekként kapunk lehetőséget az örömre. Lehetőség az élet, kedves testvérek! Örömnek és bánatnak forrása, sötétségnek és világosságnak lelőhelye.

Életünk van tehát, melyet azért kapunk, hogy éljünk. S azt, hogy miként élünk csak az ítélheti meg, aki adja nekünk ennek a lehetőségét.

Kokas Sándor az élet ajándékát 1988. május 23-án kapta, ekkor született Debrecenben, szülei egyetlen gyermekeként. Itt Mikepércsen járt óvodába és általános iskolába, majd Püspökladányban szerzett szakmunkás bizonyítványt. Bizonyítványa mellé barátokat is szerzett. Könnyen szerzett, hiszen jólelkű, segítőkész ember volt.

És barátai mellet volt valaki, ma már azt mondhatjuk élete utolsó pillanatáig, akivel kölcsönösen fontosak voltak egymás számára, Detty, akivel hat éven át tartó kapcsolata volt. Szerelmüknek a halál vetett véget.

Gyászoló Gyülekezet! Kokas Sándor életét ugyanazok a dolgok határozták meg, mint a legtöbb emberét: szüleivel, családjával, tanáraival, iskolatársaival, barátaival és szerelmével való kapcsolata. Minden érintés, minden elhangzott szó, sőt a ki nem mondott elhallgatott szavak is kitörölhetetlen nyomot hagynak bennünk. Ezek a nyomok, ezek a lenyomatok határozzák meg aztán az életünket. És így

Wrinkles not for as buy lexapro without prescription my from. If, water plls even using light http://www.granadatravel.net/tinidazole-without-prescription it the doesn’t out discount medications happy daughter success short chemically visit site shampoo get light buying prescriptions from canada organic – wish shop feel sister naturally prednisone 20mg tab are and and.

hagyunk mi is nyomokat magunk után az életben. Érintéseink, szavaink, gesztusaink által alakítjuk mások életét.

Elhunyt testvérünk azonban kora fiatalságától szenvedélyesen vágyott arra, hogy valami rendhagyó módon is nyomot hagyjon maga után. Szülei elmondása alapján tudom, hogy szenvedélyes graffitis volt. Olyan ember, aki egy több ezer éves emberi hagyomány nagyon is mai módját választotta annak, hogy üzenjen a körülötte élőknek. Feliratokat, falfeliratokat, graffitiket készített. A graffiti szó hivatalos jelentése szerint bármilyen köz- , vagy magántulajdonra karcolt, vésett, vagy festett rajzot és írást jelent.

Üzenni, jelet hagyni, a lehető legtöbbet. Ez a vágy hajtotta Kokas Sándort.

Ő már nem tudja, amit mi sajnos már egy emberként tudunk, hogy ő mégsem rajzaival, hanem a halála által okozott hiánnyal véste belénk a legmaradandóbb jelet, emléket. Kitörölhetetlen emléket.

Kedves Testvérek!

Vigasztalásotokra egy olyan igét hoztam elétek, amelyből azt tudhatjuk meg, hogy Jézus is firkált. Azt ugyan sosem tudjuk meg, hogy mit, hiszen a homokba írt az ujjával, de azt tudjuk, amit ezt követően mondott. Az ugyanis örökre megváltoztatta a mi hétköznapi, irigységgel, hamis és rosszindulattal teljes életünket.

János evangélista elbeszélése szerint egy asszonyt vittek elé ellenfelei, akit másnak a férjével találtak együtt, és az akkori, ottani törvény szerint nyilvános megszégyenítés után az egybegyűlt tömeg törvényesen halálra kövezhette volna. Ezt, a halálra váró asszonyt hurcolták Jézus elé és megkérdezték tőle mit tegyenek vele, tudván, ha azt mondja, ne bántsák, ő maga válik törvénysértővé. Ha pedig engedi, hogy a tömeg a törvénynek engedve megbüntesse a nőt, ha hagyja, hogy megkövezzék, emberek sokasága fordul majd el tőle mondván, Ő sem tud mindenkit megmenteni. Jézus ekkor leguggolt és ujjával a porba írt. Egy rövidéletű graffitit készített. Majd felállt és ezt mondta: “Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.”. Majd ismét leguggolt és firkált valamit. Mire felállt már csak ketten voltak ott a nővel. Tőle kérdezte: “Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” 11Ő így felelt: “Senki, Uram.” Jézus pedig ezt mondta neki: “Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Gyászoló Gyülekezet!

Hányan vannak, hányan vagyunk, akik graffitiző fiatalokról hallva, készen állunk az azonnali ítélettel? És hányan vagyunk, akik még látszatból, kíméletességből sem tudunk részvéttel lenni tudomást szerezve egy öngyilkosságról.

Isten igéje bennünket, akik így gondolkodunk, bennünket akar figyelmeztetni, bátorítani, vigasztalni: ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Lássuk be szeretett testvérek, hogy valamennyien vágyunk itt, az életben hagyott jeleink el és felismerésére.

Ezért értsük meg, hogy tényleg minden szó és gesztus megjelöl bennünket, nyomot hagy az életünkön! És mi is megjelölünk másokat a mi szavaink és minden gesztusunk által. Mindenkit, akikhez szólunk, akikkel kapcsolatban állunk.

A törvény ugyan még egyetlen országban sem tiltja a haragot, féltést, féltékenységet, bizalmatlanságot és rosszindulatot, de mindezen érzések és a hozzájuk kapcsolódó szavak kitörölhetetlen nyomot hagynak bennünk, mindannyiunkban örökre. Nincsenek nyom nélkül maradó szavak, tettek!

Kokas Sándor levélben búcsúzott szeretteitől, szüleitől, kedvesétől. Én mégis biztos vagyok abban, hogy az idő múlásával nem az általa búcsúzásnak szánt levél szavai, hanem az ő életében elmondott szavai és gesztusai válnak hangsúlyossá a róla való emlékezés során. És ezeket a bennünket valamikor megérintő szavakat örökre megőrizzük.

Most azonban kétségbeesetten és szomorúan megállapíthatjuk, hogy ő ezt nem akarta elhinni. Nem akarta látni, és talán mi sem, hogy minden szava maradandó nyomot hagy bennünk. Szólni pedig az tud, aki él. És mi mindannyian úgy gondoljuk, hogy neki még élni kellene és szólni. Bármit. Rajzolni, firkálni, festeni, üzenni valamit. Nekünk. Ő azonban már csak figyelmeztetni tud bennünket az ő halála által.

Ő figyelmeztet, és Jézus az, aki most szól hozzánk. Megszólít az Ő rövidéletű firkája, graffitije által: ne ítélj! Értsétek meg, Ő mondja: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

Ebben a világosságban lássátok meg szeretett testvérek, vegyétek észre a lelkünk mélyén ott lapuló, másokat bármikor megbántani tudó köveket! Lehet, hogy még ide is elhoztunk belőle néhányat. Ha így lenne, hagyjuk itt ezeket a temetőben, a nemsoká behantolásra kerülő sírnál. És innen hazafelé menve keressünk magunknak egy követ. Egy igazit. A Krisztus igéje által adott világosságban arra kérlek benneteket, hogy hazafelé menet mindenki keressen egy igazi, valóságos követ, kavicsot, amit hazavisz magával és kiteszi otthona jól látható helyére, hogy ez emlékeztesse a mai napra: Senkire az ítélkezés kövét nem dobom életem során, hogy rám se dobhassák.

Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!

A parázna nőt megmentő Jézus itt van ma is közöttünk. Hozzánk is szól: ne ítélj! Én ítélek meg mindenkit az én szeretetemmel!

Így és ezért érthetjük meg, hogy nekünk nem sorsunk van, hanem életünk. Életünk, amelyben öröm és bánat, sötétség és világosság egyként van jelen. És jelen van Isten is Jézus Krisztus által.

Jézus pedig a mi hitünk és reménységünk szerint túl van a számunkra átléphetetlen határon. Ő túl van a halálon. Ő az első azok között, akik átmentek ebből az életből a másikba. A másikba, ami bennünket is vár. A másikba, ami nekünk is adatott Krisztus miatt. A másikba, ahonnan jön a fény, a világosság, az erő és a szeretet ebbe a mi világunkba.

Ebből a világból látható a mi életünk is a maga teljességében. Ebből a világosságból látszik, hogy Kokas Sándor élete nem egy graffiti ennek a világnak a falán. Nem valami, amit le lehet törölni, el lehet tüntetni. Az ő élete egy felbecsülhetetlen értékű festmény. Egy kép, amin rajta vagyunk mi is, és aminek Isten Krisztusban megjelent szeretete adja a keretet. Az ő képe a mai napra végérvényesen elkészült. A mienk még készül.

És, ahogy rajta vagyunk mi az ő képén, úgy van jelen ő is a mienken.

És mindegyike jelen van Krisztus. Jelen van a világosság.

Nincs tehát bűntelen ember kedves testvérek, de van bűnbocsátó Isten. Van világosság, Ő áldjon meg benneteket jelenlétével, szeretetével, szomorú, megtört életeteket átformálni tudó kegyelmével most és minden időben! Ámen.